Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=205430#post205430][b]Yarista Palarn - 2013.11.27. 15:10[/b][/url]

Napsütés és hideg. Olyan, mint az édes savanyú, Yarista nagyon nem szereti az ilyen összeállítást. Az más kérdés, hogy a sós-édes párost már igen, de az ritkán jelenik meg az ételekben. Most viszont ilyen idő volt, szép napos, és csípős hideg. Jól beöltözött hozzá, a meleg kabátja felé felkötötte a Vikingses sálát és még sapkát is húzott, ami védelmet nyújt a fejének. Szerette ezt a sapkát, jó emlékek fűződnek a kék-sárga klubjelvénnyel díszített kötött fejfedőhöz. A bélelt cipője alatt pedig kifordult pár kavicsdarab, ahogy rákanyarodott zsebre vágott kézzel a Fő utcára. Rolinak ment beszerző körútra, úgy hallotta, hogy jött valami árus a faluba, aki mindenféle csemegét árul kisállatoknak. Mivel több húsevő házi kedvenc is akad a diákoknál és felnőtteknél egyaránt, úgy gondoltam, hogy talán a kis sárkánynak is tud szerezni valami finomságot. Alig-vigyorral haladt az úton, éppen a szökőkút mellett haladt el, de nem látta meg az árust. ~ Hol kezdjem a keresését? Olyan sok hely van...~ Nézelődik, de egyelőre ötlete sincs. Viszont egy másik árus feltűnik a látómezejében, az, aki forró csokit árul. Kísértetiesen hasonló a helyzet a múltkorihoz, amikor összetalálkozott az eperlánnyal. Mosolya kiszélesedik, ahogy odasiet a férfihez. Azonnal rendel magának egy dupla csokis italt és gyorsan leszámolja az ellenértéket. Hirtelen megfordul és szétnéz, de Viko most nem teszi tiszteletét, hogy megszólítsa. Savanyú képet vág egy pillanatra csalódottságában, de nem veszi el igazán a kedvét, hogy a lány most nem lepte meg, csak titkon reménykedett benne. ~ Na, majd meglátogatom! ~ Határozza el, és máris azon gondolkodik, hogy miket fog vásárolni a boltban. Már előre elhatározza, hogy nem fog túl sok pénzt magával vinni, mert abban biztos, hogy ami nála lesz, azt mind el fogja költeni. Ha másért nem, csak azért, hogy húzza az időt és több ideig tudja szóval tartani az eladó kisasszonyt. Egy közeli pad háttámlájára ül fel, miközben elhatározza magában, hogy elég lesz oda 5 galleon. Az így is sok pénz, és tényleg nem kellene az összes maradék zsebpénzét elköltenie. Már így is egy kisebb vagyont áldozott a múltkor arra a nyaralásra, ahová Amandát vitte, tökéletesen eltitkolva ezt a húzását a szülei elől. Most inkább spórol, hogy nagyjából vissza tudja szerezni a pénzét a tanév végéig, különben bajba is kerülhet, hogy felelőtlenül költi el azt a rengeteg galleont. De mindegy is, nem bánja igazán, jó kis nyaralás volt az. Talán meg kéne ismételnie majd valakivel, de erre most nincs ideje, és egyedülálló lévén nincs is kivel mennie. Bár Vikoval szívesen elmenne… ~ Azt lesheted, hogy veled elmenjen apukám. Előbb talán oda kéne menned hozzá egy rendit kérni, nem? ~ Morcosan kortyol bele a forró csokiba és az íz, gyorsan elviszi a gondolatait egy kellemesebb témára. Például a lány szemeire. ~ Nem lesz ez így jó, hallod-e. Csak nem máris beleestél? ~ Zúgolódik magában, de nem jut konszenzusra. Bevallani pedig úgysem fogja, pedig tudja, hogy már rég elvarázsolta a lány a szívét. Vállat von csak mosolyogva, majd egy újabb adaggal rövidíti meg a mennyei íz világú forró italát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=208590#post208590][b]Yarista Palarn - 2013.12.03. 21:50[/b][/url]

Lehetne izgatottabb is, minden, ami a bagolykőhöz köti a végéhez közelít. Mégis a padon üldögélve, figyelve az arra kószálókat, valami hihetetlen nyugalom szállja meg, aminek nem tudja az okát. Hamarosan itt hagyja az iskolát és a kviddicses karrierjébe fog minden erejével koncentrálni, de addig még van egy kis idő. Itt hagyja a barátait, egyesek házasodnak, mások maradnak mestertanoncnak, senkiről sem tud, hogy csak úgy elhagyná az iskolát, máshová költözne és ennyi volt a Bagolykő Mágustanoda számára. ~ Ennyi lenne öt év? ~ Tűnődik, amikor újra körülnéz. Lát vidám gyerekeket, dolgozni siető férfiakat és nőket, éneklő leányzót, és egy kicsit össze is szorul a szíve, hogy mindezt itt fogja hagyni. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a helyes, mégis szomorú érzés telepszik rá. Újra a lányra néz, aki vidáman énekel valami pillangóról, amikor meglátja, hogy kiről is van szó. Amanda, akivel már nem is tudja, hogy miért szakítottak igazán, és úgy gondolja, hogy ez jobb, ha örök titok marad. Ez a seb még bőven gyógyulófélben van, nem lenne okos ötlet feltépni, de vitathatatlan tény számára, hogy örömteli a viszontlátás, még ha meglepő is. Nem szokott Amanda énekelni, főleg nem az utcán, ő maga még sosem hallotta, pedig egy évig jártak együtt. Ha ez eddig meglepte, akkor az őrült integetés még jobban azt teszi. ~ Talán megmérgezték? Mi történhetett vele? ~ Figyeli a lányt, majd mosolyogva visszainteget és magához is inti a másikat. Megvárja, amíg Amanda odatipeg hozzá, persze ő is leszáll a padról, mégsem lehet ennyire udvariatlan, hogy ott fogadja a másikat.
- Szia Mandy! Veled mi történt? Mi ez a jókedv? Adnál belőle? – mosolyodik el, majd hellyel kínálja a rellonos lányt. ~ Még mindig nagyon jól néz ki. ~ Állapítja meg fölöslegesen, hiszen Amandával nem nagyon történhet olyasmi, ami túlságosan megcsúfíthatná pár hónap alatt. Ami pedig igen, abba bele sem gondol a levtitás.
- Mi újság? – ennél bénábban nem tudta volna kezdeni, de a szakítás utáni első beszélgetésekben nem ő a király, nem is lesz soha. Megvárja, amíg Amanda kitalál valamit, de nem lép be az intim szférájába, még egy ölelésre sem, kivéve, ha azt Amanda kezdeményezni. ~ Kínos. ~ Gondolja az egész helyzetet, hiszen szívesen beszélgetne vele, de nem igen tud miről. ~ Á, megvan! ~ Kigyullad a kis lámpácska a feje felett, ahogy eszébe jut, hogy Amandával egy évfolyamba járnak, és egyébként is ezen filozofált nemrégiben.
- Maradsz mestertanoncnak? Várod már a végét? – talán a sorrend nem az igazi, de ezt tudjuk be Yarista hirtelen zavarának, ami a helyzet miatt alakult ki. gyorsan kortyol egy újabbat az italából, ezzel is húzva az időt, és nagyon reméli, hogy Mandának lesz valami jobb témája, mint ami neki az eszébe jutnak. A semminél mindenképpen csak jobb ötletei lehetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=220852#post220852][b]Yarista Palarn - 2013.12.28. 23:17[/b][/url]

Amanda bármi is lesz, sokat fog jelenteni neki, még ha ezt nem is nyilvánítja ki. Egy darabka az életéből, ami formálta a Yarista-masszát, egy szép évet kapott tőle ajándékul, a végére pedig úgysem fog emlékezni igazán, mivel semmi olyan nem történt a szakításkor, ami miatt említésre méltó lenne. Egyszerűen csak szétváltak az útjaik fájdalommal, amit viszont nem lehet megúszni egy kapcsolat lezárásánál. Szóval nem fogja elfelejteni őt, és most a lány gondoskodik is róla, hogy ez így is legyen. A furcsa Amanda megközelíti, Yarista pedig próbál a dolgok mögé látni.
- Tudtam, hogy jó szemed van – nevet fel a „hajtók gyöngyére”, de aztán felhúzza a bal szemöldökét az energiaküldésre. ~ Csak leviszem én az indiánhoz, az a biztos. ~
- Miért és hova költözöl? Nem jó a sárkánylak? – érdeklődik, majd felkínál egy helyet maga mellett, amit nem fogad el Amanda. Visszautasítása viszont még mindig fura, ahogy az egész lány. Régen látta ilyen nagyon jókedvűnek, de azért örül neki.
- Rolinak jöttem le kajáért, de nem találom az új árust, aki még ilyesmit is árul. Pedig nem vagyok boldogtalan, csak épp nincs senkim. A kviddics azonban még mindig ott van, tehát jól megvagyok a világgal, és jól érzem magam benne – elréved egy kicsit, majd újra Amandát nézegeti. A lány mit sem veszített a bájából, még mindig nagyon szép, akárcsak Viko. ~ Már megint, grrr. ~ Most nem kellene rá gondolnia, Amandával beszélget. Iszik egy újabb kortyot, és újra szemrevételezi a lányt. ~ Biztos van már új barátja… ~ Találgat, de nem fog rákérdezni, mivel nagyjából semmi köze nincs hozzá. Az ő csónakjaik egy elágazásnál szétváltak és már a saját kis medrükben hajókáznak tovább.
- Ezzel én is így vagyok. Fura lesz… a jövő. Igen, elmegyek, a felnőtt csapatban fogok játszani, az meg nem fér bele az életembe, hogy itt is tanuljak mellette. Nem is értem, hogy Legra hogyan csinálta ezt. Szóval nem nagyon fogunk már találkozni, és a többiekkel sem. Igazán új érzés lesz, gondolom, és csak reménykedem benne, hogy a kviddics eléggé lefoglal majd ahhoz, hogy ne foglalkozzam ezzel – szomorkás mosolya mögött, igaz gondolatok rejlenek, amiket most megoszt Amandával. Úgy gondolja, hogy neki elmondhat ilyeneket, főleg azért, mert Katkót mostanában nem találta, McK sem mutatkozik a múltkori dolog után, és jól esik kibeszélni magából vergődő gondolatait.
Amanda meggondolva magát, mégiscsak mellé ül, Yar még meg is kínálja az italából. Úgy néz ki, hogy ez egy remek kis beszélgetés lesz, mindenféle lelki és egyéb teher nélkül. Talán pont erre van szüksége most, hogy tisztábban lásson. Egy próbát biztosan megér mindenesetre.
- Hát fura vagy – jegyzi meg egy vállvonással, majd folytatja. – Ő megszokta már, a kékeknek volt nehezebb megszoknia Rolit. Az elején meg is harapdált egy pár emberkét, de azóta már tudják, hogy hogyan kell viszonyulni hozzá. Szóval mondhatni, hogy rendben vagyunk etéren – ez ugyan sejtet egy olyat, hogy másban viszont nem, de szó sincs ilyesmiről.
- Van már új pasid? Remélem, nem hagynak parlagon, szomorú lenne. Kviddicsezel még? – nem tudja, hogy az új csapatban játszik e majd az exbarátnője, de azért érdekli. Persze, ha nem marad Amanda a kérdés felesleges volt.
- Amúgy, mi ez a jókedv, meg miegymás. Olyan mintha elvarázsoltak volna – kérdezi őszinte jókedvvel, de már tényleg fúrta az oldalát ez az újfajta Amanda style.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=705502#post705502][b]Yarista Palarn - 2017.10.12. 15:08[/b][/url]

A kapcsoltok mindig is nagy szerepet játszottak az életében, még ha az övé nem is volt annyira sikeres. Volt már nős, volt már sok lánnyal hosszabb-rövidebb távon, de a megállapodás eddig valahogy nem sikerült neki. Viszont mindegyikben jól érezte magát, amíg tartott, ezért most sem akart megfosztani egy lányt attól, hogy ő legyen a meglepetése. Ráadásul a lovag egy igen érdekes személyiség volt, már a könyvvásárlásnál is megjegyezte magának. Tanár volt, mégis óvatosan fogalmazott és a lehető legminimálisabb információt árulta el kedveséről, szinte semmit, hogy pontosabban fogalmazzunk. Yarista pedig kíváncsi volt, így hát igent mondott az asztrológus kérésére, habár konkrétan nem tudta, hogy mi a fenét fognak csinálni. Az rendben van, hogy eljön és bemutatkozik, mégiscsak egy kviddicsező lányról van szó, akiről még hallott is azóta, és ha értékelte a könyvét, minden bizonnyal szívesen találkozik a Szarkák hajtójával. Az időpontra egy kicsit késve érkezik, ami nem a sajátja, de nem tudott hamarabb elszabadulni, és az átöltözés most egy kicsit tovább tartott. Az edzés kifárasztotta, de nem bánta, így csak tovább fejlődhet. Most pedig már kíváncsian igyekszik a Bogolyfalvára hoppanálása után a kviddicsbolt felé, ahol a találka lesz. Nem öltözött túl, de azért egy bőrkabátot felöltött magára. nem sokáig kell keresgélnie, a tanerő látszólag már türelmetlenül várakozik. gyorsan megteszi a kettőjük között lévő társaságot, majd kezet nyújt Zoltán felé.
- Helló, elkéstem volna? - néz körbe, de még nem lát semmilyen nőnemű illetőt, aki feléjük közeledne. Visszafordul kérdően a férfi felé, és úgy áll, hogy vagy Zolti takarja őt, vagy a házak, csak hátulról lehet őt meglátni, így ha most érkezne a lány, ténylegesen maradhatna meglepetés.
- Mit tervezel? - érdeklődik tovább, majd zsebre vágja a kezét, amint megtörtént a kézfogás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=705957#post705957][b]Yarista Palarn - 2017.10.18. 10:07[/b][/url]

- Micsoda bölcsesség - vigyorog, és elfogadja Zoltán kézfogását, határozottan megrázva a másik kezet. Körbenézve senki mást nem lát, pedig igyekezett tényleg keveset késni, nem is a sajátja a késedelem. Általában mindenhová pontosan, vagy egy kicsivel korábban érkezik, az ilyen alkalmak ritkák. De úgyis az első benyomás számít, és most késett, biztos el lesz könyvelve a sztárallűrnek, vagy ilyesminek. A kíváncsisága azonban jobban hajtja annál, hogy ezzel a dologgal sokáig foglalkozzon, rákérdez a lányra, mert abban biztos, hogy nő van a dologban.
- Persze, melyik hölgy nem örülne nekem... spontán - ízlelgeti a szavakat, főleg az utolsót. Szóval a tanerőnk még jobban be akar vágódni valakinél, és Yarista lesz az eszköz hozzá. Végül is nem bánja, utána úgyis beugrik egy-két régi ismerőshöz, és ha már kedveskedhet valakinek az csak plusz. Nem mintha máskor ezt nem tehetné meg, de nem szokta túlzottan, ezt is csak így ad hoc jelleggel fogadta el. Zoli mögött pedig megjelenik kisvártatva egy lány, és ezt már csak akkor érzékeli, amikor a férfi üdvözli a másikat félreáll, hogy átadja a meglepetését. Yar finoman végigméri a másikat, aki egyáltalán némileg ismerős neki, de nem tudná hova tenni hirtelen az aranyszőke hajút.
- Helló, én lennék a meglepi. Gondolom te vagy az, aki a könyvemet kapta - nyújt kezet a lánynak. Ezek után kérdőn Zolira néz, hogy mi a további teendő, mert nyilván nem kell romantikus vacsorára elvinni a lányt, hanem esetleg elmennek hármasban valahová.
- Látom jól bevásároltál - pillant a szatyrokra, ezzel is húzva az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=706677#post706677][b]Yarista Palarn - 2017.10.26. 15:38[/b][/url]

Gondolta, hogy örülni fognak neki, hiszen egy meglepetésnek általában örülnek, de meglepte, hogy ilyen nagy ennek a mértéke. Azonnal szélesebbre húzza mosolyát, most nagyjából összeborzolná a lány haját, adna neki két puszit, ha már ennyire lelkes.
- Köszi. Megdolgoztam érte az biztos, de van még pár játékos, aki jó - azt azért nem teszi hozzá, hogy jobb nála, mert nem igazán tudja felmérni. Nagyon sok minden függ a csapattól is, hogy ki, milyen teljesítményt nyújt. Ha nagyon kiszolgálják, akkor úgy könnyebb a kviddics, ha nem, akkor nehezebb. De van annyira önérzetes, hogy a legjobbakhoz sorolja magát.
- Örülök, hogy tetszett és ihletett meríthettél belőle. Ez volt a cél - meg néhány régi ismerősnek jó hangulat okozása, akik esetleg magukra ismertek.Nem foglalkozik a megjegyzésekkel, amiket egyébként is csak félig hall meg Zolitól, próbál a lányra koncentrálni.
- A tehetség sem minden, ha keményen dolgozol jobb lehetsz olyanoknál, akik csak a tehetségükre építenek. De ha már nem űzöd, mindegy is. Persze ez mindenre igaz - közben, hogy Zoli magára vonja a figyelmet, lenyúlja a barátnője nyalókáját. Yarista biztos benne, hogy van valami közöttük, mert ezt csak úgy nem csinál az ember.
- Hát, lány vagy végül is, nem róható fel. Megyünk valahova, vagy álldogálunk még egy kicsit? - kérdezi a két másikat, ő most szívesen beülne egy kis vendéglőbe, vagy kávézóba.
- Egyébként, hogy ne legyek bunkó, hoztam nektek két jegyet a következő meccsre, jövőhét hétvégére - benyúl a zsebébe és odaadja a két VIP jegyet a lánynak. Először Zolinak akarta, de a lány lelkesebbnek tűnik az ötletre, meg egyáltalán rá is.