36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 16. 19:38 | Link

Ronald Smiley

A kelleténél talán kicsit sűrűbben járkált ki a faluba, túlságosan szerette. A helyett, hogy a kastélyban ült volna, háza körletében, akár a szobájában tanulva, sétálgatott. Már régen úgy ismerte a falut, mint a tenyerét, csukott szemmel is gond nélkül eltájékozódott volna. Persze, azért minden egyes zegét-zugát nem ismerte még, például a kísértetházban nem járt, pedig vonzotta ám rendesen. De akkor sem feltétlen kellett volna minden szabadidejét itt töltenie, elvégre bármennyit tanult, nyakán volt a vizsgaidőszak - ami már meg is kezdődött -, és nem ártott volna még egyszer rákapcsolni. Mivel lelkiismerete annak ellenére sem hagyta békén, hogy Repüléstanból garantált az E, és hogy azért tud annyit, hogy átdöcögjön másodikba, vette a fáradtságot, hogy vigyen magával egy-egy tankönyvet, azon elhatározás kíséretében, hogy majd tanul a friss levegőn a tónál, a játszótéren, esetleg a cukrászdában, vagy Pillangó-varázsban. Vitt is, a héten már negyedszer. Most viszont nem éppen úgy alakította sétáját, hogy olvasásra alkalmas területre érjen, függetlenül attól, hogy az aktuális helyről könnyedén eltalál egy olyan helyre. Inkább a fő utcát róva nézegette az épületeket, hallgatta az emberek beszélgetését, fülével elkapva egy-egy vicces beszólást, érdekes mondatfoszlányt. Még a pletykákat is előszeretettel kagylózta fel, persze a nélkül, hogy alapvetően bármit értett volna belőle, hisz egyik embert se ismerte, akiről szó volt. Szívesen nézegette a különféle arcokat, talált köztük olyat is, akinek a vonásai meglepően hasonlítottak egyik mugli ismerősére, persze feltehetően nem állnak rokonságban. Addig-addig nézte az embereket, míg felfedezett egy vele egy idős fiút, akinek ismerős volt az arca, de Mary alapvetően nem ismerte. És mivel pont mellette ment - vagy ment volna - el, megállt, hogy köszönjön neki.
- Szia! Bocsánat, te ismerős vagy nekem. A Bagolykőbe jársz, igaz? - érdeklődött.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. február 16. 19:41
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 19:54 | Link

Mary


Mint minden nap, most is kicsit ki kellett kapcsolódnom. Sosem tudtam igazán egyedül lenni a kastélyban a gondolataimmal. Így főleg a kora reggeli órákban csatangoltam a kastély területén belül.
Most mégis úgy döntöttem, hogy lemegyek inkább a faluba. Ha minden jól megy, ma jön meg a Kviddics üzletbe az új mezem. Sajnos a régi már kicsi volt rám, így azt nem hozhattam el a suliba.
Hát nem sokat gondolkodtam ezen.
"Végül is azért van vizsgaidőszak, hogy ne kelljen odabenn a kastélyban kuksolnom." Persze azért magammal vittem a bájital könyvem, hátha valamit tudok vele mégis kezdeni. Úgyis bájitalból elég rossz vagyok. Nem az én tárgyam.
Az üzlet még zárva volt, kicsit csalódott lettem emiatt.
"Betegség miatt zárva"- állt a táblán. Mérges lettem, hogy emiatt kellett lejönnöm a faluba? A haragom ahogy jött el is párolgott, amikor körbenéztem merre menjek. Hát, ha már itt vagyok akkor elmehetnék a szellemszállásra. Oda ugysem jönne velem senki az elsősök közül.
Az utcán már sokan járkáltak, vásároltak, beszélgettek. Sok volt a felnőtt, de diák alig járt most a faluban.
Ahogy pásztáztam a többi kirakatot a gondolataimba mélyedve észre sem vettem a velem szembe jövő gyönyörű lányt.
Meglepődtem, hogy valaki rám köszönt. Kicsit értetlenül álltam, de aztán csak megeredt a nyelvem.
-Szia! Igen a Bagolykőbe járok. Láttalak már én is ezelőtt. -Kacsintottam a lányra, aki ezen jót nevetett.
-Hova mész?-kérdeztem felbátorodva.
Utoljára módosította:Ronald Little-Leah, 2013. február 16. 20:17
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 16. 21:04 | Link

Ronald Smiley

Na igen, a sétálás, és a nézelődés sokkalta érdekesebb a tanulásnál. Természetes hát, hogy Mary sétál egy jót, kiszellőzteti a fejét, mielőtt neki áll bújni a Sötét Varázslatok Kivédése tankönyvét. Tapasztalatból tudja, hogy nem árt kicsit pihentetni az agyat, mielőtt nekiáll a fejébe vésni a tartalom lehetőleg legnagyobb, és legjelentősebb részét. És az agynak ehhez szükséges részét egyáltalán nem kell járatni sétálás közben. Még akkor sem, hogyha elkapsz pár olyan mondatfoszlányt, amin akaratodon kívül is rágódsz egy darabig. Mary azonban igenis rendületlenül forgatja agykerekeit. Mindig gyárt valamilyen hihetetlen, és értelmetlen agymenést. Mikor direkt, mikor csak úgy jön. Ez változó. A 'csak úgy jön' fajtájú agymenés viszont a legkellemetlenebb pillanatokban tud jönni, olyan nevetséges formában, hogy azon Mary önkívületlenül is nevet. Aztán persze senki sem érti, min szórakozik ilyen jól. Merthogy ha már egyszer jön, hajlamos sorozatként jönni. Jó, nem mindig, de ha igen, elő fordulhat, hogy öt-tíz percen keresztül, néhány másodperces időközönként elkezd röhögni. A direkt agymenései viszont nem feltétlen váltanak ki ilyen reakciót. Csak ha rájön, mekkora ökörség jutott az eszébe, és kezdte foglalkoztatni magát Mary agykerekeivel. Az agymenések mellett még különféle elméletek is fellelhetők Mary agyában, melyek többsége feledésbe merült, át lett értékelve, vagy csak bizonyos helyzetekkor jön elő.
Most azonban csak megfigyeli a környezetet, és igyekszik kizárni tudatából az agymenéseket, elméleteket, na meg a megint csak értelmetlen és röhejes észrevételeket egyaránt. Aminek remélhetőleg segítségére lesz, hogy összefut egy Bagolykőbeli évfolyamtársával. Kicsit furcsállja a fiú kacsintását, azt meg megint csak, hogy ebből hogy jött az idióta agyszülemény, de jött. Még nevet is rajta, ám most valahogy nem zavartatja magát. Normális esetben fellelhető lenne arcán a görcsös vigyor, mi egyébként az idegesség jele, viszont szerencsére cseppet sem ideges, így görcsös, és feszültségnövelő vigyor sincs.
- Nem megyek sehová sem. - vont vállat. - Azaz... Csak össze vissza kószálok. Miért? - kérdezte a kissé felháborodottnak tűnő sráctól.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 21:48 | Link

Mary

-Hát, ha nem mész sehova, akkor mehetnénk ketten. Én épp arra tartok.- elmosolyodtam és vártam a lány reakcióját. Nem tudtam mit is szeretnék ettől az egésztől, de jó lett volna valakivel társalogni, sétálgatni, hogy a bájitaltant kiverjem a fejemből.
Nem mertem megkérdezni tőle, velem tartana-e a szellemszállásra, de már nem is volt olyan fontos.
Hirtelen eszembe jutott, nem is tudja ki vagyok. Be kellene mutatkozni- gondoltam, de elég hülyén hangzik, ha mindezt azután teszem meg, hogy rákérdeztem kettesben folytassuk-e az utunkat?
Nem gondolkodtam tovább, belefogtam.
-Amúgy Ronald vagyok, Eridonos. Akkor elindulunk valamerre?
Gyorsan pörgettem az agyam és hirtelen felnevettem. Akkor vettem észre, hogy nagy buzgóságomban a lány kezébe raktam a könyvemet ahelyett, hogy az övét elvettem volna, ne keljen cipelnie.
Gyorsan elvettem tőle mindkét könyvet és elnézést kértem tőle.
-Ne haragudj, kicsit szórakozott vagyok mostanában. - Látom kicsit meglepődött, de aztán Ő is mosolygott.
Vajon most mi lesz? Zavaromban beletúrtam a hajamba, amin megint jót nevetett.
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 17. 04:48 | Link

Ronald Smiley

Rendben, mehetünk. - mosolygott vissza a fiúra. Tisztában volt vele, hogy tanulni kéne, de mint a legtöbb diák, inkább megragadta a kibujtató alkalmat, a nemtanulásra. Ami viszont ezen felül volt, hogy szívesen ismerkedett új emberekkel, főleg, ha esély van rá, hogy találkozik még az illetővel. Abban pedig biztos volt, hogy össze fog még futni ezzel a fiúval, főleg, hogy egy suliba is járnak, és még évfolyamtársak is.
- Az én nevem Mary, Navinés! Persze, a kérdés csak az, hogy merre? - kivételesen teljesen megfeledkezett a bemutatkozásról, ami nála nem volt túl megszokott. Általában mindenkit letámad ezzel azonnal, és csak utána fog bele a beszélgetésbe, vagy bármi másba. Persze előfordult már nem egyszer, hogy a bemutatkozás elmaradt későbbre, de az illem alap polcára szereti gyorsan rátenni, amit kell. Ami a köszönést, bemutatkozást, megfelelő megszólítást, és ilyeneket akarja magán tudni. A többi már nem olyan fontos. Ha meg kell, alkalmazza az ember, természetesen, de erre nem mindig van szükség.
Maryt kicsit meglepi, mikor Ronald a markába nyomja Bájitaltankönyvét, de nem zavartatja magát különösebben. ~ Biztos csak a cipőfűzőjét akarja megkötni, vagy ilyesmi. ~ Intézte el magában kurtán a helyzetet. A fiú azonban a helyett, hogy lehajolt volna elvégezni, amit Mary gondolt, hogy szeretne, elvette tőle mindkét könyvet. Ez megint csak meglepte a lányt, ami valószínűleg már látszott is. A fiú szabadkozását követően azonban ismét elmosolyodott.
- Semmi baj, én egész életemben az vagyok. De, öhm, a... - többet nem mondott. Helyette kérdőn tekintett Ronaldra, közben az évfolyamtársa kezében lévő könyvekre mutatott. Nem igazán értette, miért vette el tőle a fiú Mary tankönyvét is. Bár láthatóan a jókedvű Eridonosnak hamar leesett, mit nem ért a lány.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 09:33 | Link

Mary

Hogy Mary az évfolyamtársam, és Eridonos? Esett le az állam. Ezt nem hiszem el! Eddig miért nem találkoztunk? Egy ilyen szépség még nekem is feltűnt volna. Na és a kisugárzása... Nem tudtam mire vélni a dolgot. Hát persze. Sok óránk van, én mindig elsőként hagyom el a termet, hiszen az utolsó sorban ülök. Na meg persze be kell vallanom magamnak is, hogy mindig utolsóként esek be a terembe. Persze eddig még sosem késtem, hála nagyapám hajszálpontos karórájának.
Persze biztos hallottam a hangját, amikor felelt a kérdésekre. Most, hogy így gondolkozom ismerős a hangja nagyon. Biztos aktív az órákon.
De hogy a klubhelyiségben sem futottunk össze? Lehet, hogy Ő inkább a tanuló sarokban tölti el az idejét, nem pedig marháskodással, mint én? Te jó ég! Most esett le, hogy lányokkal alig barátkozom, hiszen csak a kviddics csapattal és a többi fiúval töltöm el időm nagy részét, tanulni pedig kelletlenül ülök le. Na jó a kviddics csapatban is vannak lányok, de Ők mások. Velük csak edzünk, meg mérkőzéseket játszunk, meg nagyokat beszélgetünk....hát, mégis vannak lány barátaim?
Na ezen miért vagyok kiakadva? Persze most más a helyzet.
-Nagyon szép neved van Mary.-folytattam. Közben azon gondolkoztam, hogy Mary teljesen más, mint a többi lány. Nem csak szép -na jó, a csapat lány tagjai sem csúnyák-, de még hihetetlenül nagy kisugárzása is van. Lebilincselő tekintete, szép arca, mely intelligens jellemet is feltételez róla, mind olyan tulajdonság, ami miatt elhívtam sétálni.
Te jó ég! Egy pillanatra el is felejtettem miért is jöttem ma le a kastélyból. A kviddics mezem átvétele után a rétre akartam menni tanulni, vagy éppen a szellemszállást bejárni.
Ebben a pillanatban esett le, hogy szabadkozásom után, hogy neki adtam a könyvem még feltűnően mosolygott, most pedig csodálkozva néz rám....
Hát persze, a könyve...
-Ne haragudj Mary, de nálunk Angliában az a szokás, ha egy lánnyal sétálunk, mi fiúk elvesszük a terhét, hogy szabadabban érezhessék magukat. Így könnyebben fel tudnak oldódni és jobban is érzik magukat.
Persze mindez igaz volt, de Mary még mindig nem értette teljesen mi is akar ez lenni, hát folytattam.
-Mi fiúk pedig szívesen visszük ami náluk van. Jelen esetben a könyvedet.-mosolyodtam el.
Nálunk ez a szokás, és a jó modor jele, valamint a tiszteleté is! Na meg persze Angliában még él a lovagias felfogás, és életritmus. Nálunk ez a természetes. Most újra mosolyt véltem felfedezni újdonsült barátom/ barátnőm arcán. Megint felszabadultabban beszéltem tovább.
-Szeretném, ha ma nem gondolnál a közelgő eseményekre, amíg velem vagy. Nem szerettem volna elijeszteni, reméltem nem úgy érti a szavaimat, hogy most nyomulok rá.
-Tudod épp a rétre igyekezte tanulni. Na ez nem egészen volt igaz, hiszen csak azért jöttem ki a kastélyból, hogy tudjak koncentrálni, ne vonják el a figyelmemet a többiek.
-Na meg meg szerettem volna nézni a szellemszállást, de az még ráérhet.
-Merre szeretnél menni?- tettem fel gyorsan a kérdést Marynek.
Utoljára módosította:Ronald Little-Leah, 2013. február 17. 09:42
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 17. 19:52 | Link

Ron Smiley

Első blikkre szimpatikus fiú volt, Mary számára. Nem bánta meg, hogy megállt köszönni neki, aztán beszélgetni.
- Köszönöm, nekem is tetszik a tiéd. - mondta. Persze azt már esze ágában sem volt megemlíteni, hogy ezt a nevet konkrétan ő adta magának álnévként, nehogy megtalálja az a valaki, aki elől menekül. Jobb volt így, hogy a fiú nem tudta, mi a helyzet. De mivel az nem titok, hogy nem ez az igazi neve, illetve olyanok előtt nem, akiket ismer, és akikben megbízik, majd ha úgy alakul, elmondja. Ha egyszer közelebbi barátságba kerülnek, és nem csak ismerkednek még. Mondjuk, a bartai, szobatársai nem tudják ezt, csak egy ember. De egy ideje már tervez vallomást tenni. Most, hogy megjött az új szobatárs, nincs akadály, annyi van, hogy vele is össze kell szokni előbb.
A lányt meglepi, hogy a fiú elveszi tőle a könyvét, miután a sajátját a kezébe adta. Hirtelen nem tudja hova tenni. De szerencsére hamar választ kap az Eridonostól, minek köszönhetően már érti is, miről van szó. Ennek ellenére elcsodálkozva néz a fiúra. Náluk ez valahogy nem szokás. Legalább is, ilyen apró súlyú dolgokkal, mint például ez a könyv, nemigen. Persze, ha mondjuk valaki nehéz csomagokat cipel, és úgy is egy fele mennek, a másik általában megszabadítja a cipekedőt terhe egy részétől, ha mást nem, legalább egy darabon.
A fiúnak valószínűleg feltűnt Mary csodálkozása, mert folytatja.
- Hmm... Értem. Nálunk nem ilyen, de jó tudni, hogy nem halt ki mindenhol a lovagiasság, és vannak még udvarias emberek. - mosolygott. - Bár a könyv speciel nem teher, és ugyan annyira fel tudok oldódni, ha a birtokomban van. - vont vállat. Kicsit furcsa volt neki, hogy nem nála van a könyve. Még nem volt olyan, hogy más vitte volna helyette a cuccát, pláne nem akkor, ha azt a mást két perce sem ismeri.
- Feltételezem, a közelgő események alatt, a vizsgákat érted. - vigyorodott el. Elsőre nem értette, mire céloz évfolyamtársa, ám alig egy pillanat múlva felfogta, mire gondolhat. - Mert ha igen, azt hiszem, ez menni fog. - bólintott. A következő pillanatban, ahogy a fiú a szellemszállást említette, Mary teljesen belelkesedett.
- Hú, a szellemszállást? Miért nem megyünk oda? Már én is meg akartam nézni egy ideje! Amúgy úgy emlékszem kísértet ház a neve... Bár mindegy is, lényeg, hogy tudom hol van! - vigyorgott mint a vad alma. Remélte, hogy az Eridonos benne lesz, hogy menjenek oda.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 20:46 | Link

Mary

Nagy az örömöm, eddig senkit nem találtam, aki elég bátor vagy éppen vakmerő lenne ahhoz, hogy elkísérjen a szellemszállásra. Meglepő, hogy egy lánnyal megyek oda, de nem mindegy? Elég, ha bátor, vakmerő és szereti a kihívásokat. Az ilyen embereket szeretem igazán. Nem tudom mennyire komolyan gondolja a dolgot, de ahogy látom a mosolyt az arcán, tudtam jó nap elé nézünk.
Az meg pláne tetszett, hogy tudja az utat odáig, mivel én még nem jártam arrafelé, épp útbaigazítást akartam kérni mielőtt Maryvel találkoztam.
-Ha gondolod indulhatunk- válaszoltam neki. Láthatta rajtam mennyire felvillanyozott a tudat, hogy nemsokára egy mások számára bevehetetlen házba megyünk be. Remélem nem fog meghátrálni és kint kell hagynom a Szellemszállás előtt, amíg bent csatangolok és veszélyre áhítozom.
Közben elárulom, hogy igen, a közelgő események a vizsgákat jelenti. Nekem már nincs sok. Öt vizsgát is megírtam. Így nem kell tartanom a többitől sem, mivel a többieknek még sok van vissza, elég szabadidőm van bármire.
-Nem akarsz valamit hozni magaddal?-Mert én még vennék egy kis élelmet és folyadékot magunknak, mert szeretnék hosszabb időt ott tölteni és nem biztos, hogy ebédre visszaérünk a kastélyba. Talán csak vacsorára.
Figyeltem a lány arcát, de még szélesebb mosoly jelent meg rajta. Talán Ő is erre gondolt? Vagy csak azon mosolyog, hogy ilyen kaland előtt még a hasamra gondolok, nem az esetleges veszélyre ami ránk várhat? Hiszen az sem biztos, hogy veszély leselkedne ránk odabenn, lehet az egész csak egy régi meséből származik, amit ma már mindenki tényként emleget.
Vagy csak rajtam mulat, furcsa szokásom miatt. Végül is egy könyv átvétele és cipelése nem nagy teher. De persze csak akkor adom neki vissza, ha kéri.
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 1. 02:50 | Link

Ron Smiley

Nagyon megörült, mikor Ron említette, meg akarta nézni a Szellemszállást, illetve a Bogolyfalván fellelhető Kísértetházat. Mert feltételezhetően arra célzott ezzel. Lelkesedése hirtelen az egekbe szökött, főleg, hogy már igencsak fúrta oldalát a kíváncsiságot növelő kérdés: ~ Milyen lehet belülről? Vajon tényleg vannak szellemek odabent? És hogy néz ki? Ősrégi, pókhálós? És vannak benn titkos ajtók, titkos, és rejtett folyosókkal, helyiségekkel? Mekkora lehet a beltere? Vajon egy egyszerű, lakatlan épületről beszélünk, vagy ténylegesen félelmetes, mire a neve utal? ~ Mary leginkább az utóbbiban reménykedett. Nem volt félős, és alapvetően nem szeretett félni, de egy ilyen jellegű borzongásban - már ha kölcsönöz ilyet a hely egyáltalán - bármikor, s bárhol benne lett volna. Habár a bárholban nem feltétlenül, hiszen azért volt egy-két helyzet/hely, amiben nem, de ilyet hirtelen nem tudott felhozni. Egy sem jutott az eszébe. De ez nem is volt lényeges, hiszen ez nem egy bárhol fellelhető bármilyen hely, hanem a bogolyfalvi kísértetház, ami nem bármi. A többi lényeges dologra pedig akkor derül fény, ha végre meglátogathatja, illetve meglátogathatják. Ami remélhetőleg minél hamarabb bekövetkezik, hisz Mary már tűkön ül az izgatottságtól.
- Oké, akkor menjünk! - mondta feldobottan, és még mindig széles vigyorral. Annyira örült, hogy végre ellátogathat a Kísértetházba, hogy ugrálni tudott volna örömében. Bár azt nem akart, nem szerette volna újdonsült ismerősét rögtön elijeszteni azzal, hogy egy - remélhetőleg - kísérteties helyre megy egy őrülttel. Márpedig a fiú is lelkesnek tűnt Marynek, és nem akarta a közelgő élményt ilyen lényegtelen dologgal kockáztatni, mint holmi ugrálás. Majd ha visszaértek, kiugrálja magát a szobájában. Szobatársai ismerik már annyira, hogy nem lepődnek meg. Ha meg igen, akkor a következő ugrálhatnékjánál - ami nem sűrűn van, úgyhogy nem kell félniük - Lagger nem hív papot, ördögűzés céljával. Mary erre a gondolatra önkéntelenül is elnevette magát. Ha jó a kedve, csak úgy szaladgálnak fejében az őt könnyen megnevettető gondolatok. Amik nem feltétlen viccesek másoknak, csak Marynek. De neki is csupán azért, mert ő érti, mit rejt magában a gondolat, másokkal ellentétben.
- Hümm... Ez jó ötlet! - bólogatott szaporán évfolyamtársa felvetésére. - Az a kérdés, hogy a cukrászdában, vagy Pillangó-Varázsban lehet-e elvitelre enni-innivalót venni. Mert ha nem, vissza kéne szaladni a kastélyba... Habár, biztos lehet! A cukrászdában Isteni szendvicseket árulnak, amiket csak be kell csomagoltatni, és tuti van valami kis üvegük, flakonjuk, esetleg termoszuk innivaló szállításra, ha mást nem, kölcsönbe! - gondolkodott hangosan. - És akkor már csak az kell, amiben visszük. De arra alkalmas egy erősebb zacskó, és még a könyveket is belerakhatjuk. Nem nagy vaszizdasz, megoldható egyszerűen, s nagyszerűen! - vont vállat. - Akkor benézünk a cukrászdába pár szendvicsért meg italért? - kérdi még mindig fáradhatatlan vigyorgással. Beszéd közben néha terittezett kicsit, amit apjától örökölt, és amiért az anyukája gyakran megszólítja - vagy inkább leüvölti - őt. Bár Mary még mindig nem veszélyezteti mások épségét ezen, magyarázás közbeni cselekedettel. De ha észreveszi magát, mindig igyekszik abbahagyni. Más kérdés, hogy egy-két perc múltán már ismét folytatja. Ide kalandozó gondolataiból az zökkenti vissza, hogy észre veszi: Megfájdult az arca. Persze nem nagyon, de érezhetően, mi afelől biztosítja, hogy bőven elég volt a mosoly-túltengés fogalmának kimerítéséből.
- Sajnálom, de nem bírom abbahagyni vigyorgást... - fordul ismét Ronhoz, csak hogy megmagyarázza, mi baja. Bár ezzel nem magyarázott meg semmit, csak közölt egy nyilvánvaló tényt. De ezek után legalább ha évfolyamtársa kíváncsi, rákérdez, hogy miért, mielőtt elméleteket gyártana erről. Ha meg eddig fel sem tűnt neki, akkor Mary így járt. Nem mintha zavarná a dolog, ahhoz túlságosan leköti a nap iránti öröme.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 08:48 | Link

Mary Glotter

Sosem voltam még ennyire boldog, hogy valami érdekelhet mást is, épp úgy ahogy engem. Láttam Mary arcán az örömet, és azt a mindent eláruló érzelmet, hogy már Ő is szeretett volna bemerészkedni egy számára kalandos helyre.
Épp úgy érezhette magát mint én. Persze sosem tudtam kimutatni ilyen mértékű lelkesedést. Még akkor sem amikor kedvenc kviddics csapatom megveri az ősi riválisát.
Na persze az teljesen más. Ott nem az én sikeremnek örülhetek. Itt viszont két fős csapatban már egymásért is ki kell majd állnom. Nem mintha nem mernék egyedül bemenni a Szellemszállásra, mert felénk így nevezik az ilyen kísértet lakta házakat. Na jó legyen kísértetház. Meg kell tanulnom, hogy a Magyar felemmel gondolkodjak ilyen dolgokban is.
-Rendben, menjünk a cukrászdába, szeretem az ottani szendvicseket, na meg a forró csokijuk sem rossz!- mosolyodtam el.
-Remélem nem olyan szellemek/ kísértetek lesznek ott, mint amilyen Shirley Staff.- mondtam hangosan, inkább magamnak, mint Marynek.
Ekkor meghallottam Mary szabadkozását, hogy nem tudja abbahagyni a vigyorgást. Persze ez feltűnt nekem is, de nem gondoltam másra, mint a következő előttünk álló kalandra való lelkesedése testi kifejezésére. Na ezt szépen végiggondoltam. Még, jó az egészben, hogy nem hangosan fogalmaztam meg a gondolataimat, mint ahogy általában szoktam, ha belemerülök valamibe.
-Nem tesz semmit. Örülök, hogy velem jössz, gondolom a lelkesedésed, és talán a kaland utáni vágy miatt vagy ilyen feldobott. Vagy tévedek?- láttam Mary-n, hogy így van, így nem is vártam rá választ. Persze én i9s elmosolyodtam.
-Remélem, lesz sok élmény, veszély ott bent. Na azért csak óvatosan, ha odaérünk. Nem sok védelmünk van a kísértetek ellen. Úgyhogy a vásárlás után jó lesz, ha végiggondoljuk az út során, mit tudhatunk a kísértetekről. Az igazság. hogy én nem sokat, remélem azért te tájékozottabb vagy ebben a témában nálam.
Ahogy végighadartam fellelkesülve ezt a gondolatmenetem észbekaptam.
-A számlát a cukrászdában természetesen én fizetem, mivel amúgy is vásároltam volna magamnak enni és innivalót, hiszen a szabadban akartam tölteni a napot.
Ha gondolod vegyük célba mihamarabb a cukrászdát.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza