36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2020. március 20. 16:32 | Link

Emily

Mit is tesz egy jól nevelt, felnőtt és felelősségteljes boszorkány? Naná, hogy a bőröndje legaljára csomagolja a pálcáját, hogy még csak könnyíteni se tudjon annak a súlyán. Szóval most vonszolhatom a macskaköves úton, ennek a szerencsétlennek a kerekei meg bármelyik pillanatban megadhatják magukat. A hátamon a nagy utazóknak való hátizsák - mintha akkora kalandor lennék, így annak annyira nincs súlya és a bőrönd is olyan, amilyen, de... NYEKK, KATT, gurulgurulgurul...
A bőrönd felől gyanús hang, odakapom a fejem és jóhogynem szikrákat nem húzok magam után amilyen vehemenciával közlekedem. Aha, hát a kerék az meg sehol, illetve ha jól látom valamilyen csodával határos módon utat talál magának a macskaköveken és mintha egyenesen tőlem akarna menekülni száguld tova. Megállok és földbehajtott lábbal nézem, ahogy kigurul az életemből, felvont szemöldökeim már szinte az egész homlokomat átszelhették.
Mintha mi se történt volna fordulok vissza az útvonalam felé és húznám tovább a batyumat, merthát persze nem tudatosult bennem, hogy enélkül az izé nélkül nem fog ez olyan könnyen menni, a bőrönd pedig természetesen féloldalasan cipelhetetlen állapotba került.
- Óóóóó hogy az a... Gyere vissza! - kiáltok a kis kerék után amit már nem is látok sehol, de amilyen mázlim van az is úgy lett elvarázsolva, hogy még meg is érti amit mondanék neki és direkt tesz rá. Hátradöntöm a fejem, hallatok egy sóhajos morgást, aztán megfogom a bőrönd kallantyúját és megemelve próbálom tovább cipelni. Testi erő híján ez nem annyira egyszerű feladat, a fejem már szerintem legalább annyira vörös mint a rúzsom és két lépésenként muszáj letennem, mert persze muszáj volt telepakolnom az egész életemmel ami bár nem volt eddig túl hosszú, most mégis nagyon súlyosnak érzem. Az utczán természetesen senki olyan emberfia nincs aki segítőkészségéről akarna meggyőzni, de hohohó, jönnek ő még az én utczámba! Csak várják ki amíg én leszek a napközis tanára a gyerekeinek! Félhangosan dúdolni kezdem a Skibidit miközben ötpercenként meg-megállok, a szemeimmel meg keresni kezdem a csárdát és reménykedem benne, hogy még emlékszem merre van.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. március 20. 17:03 | Link

Gréta
Ruha

- Ne szaladj!
Ugyanazzal a vonattal érkeztünk a faluba, csakhogy amíg az előttem haladó lány maga után húzta az extrát, addig az én extrám megállt egy virágnál, és hosszan szemlélte a rajta szárnyait bellegtető pillangót. Tavasz, sőt, szinte nyár van. Most még, és nem is sejtem, hogy ez mennyire nem lesz így, hogy órákon belül érkezik az eső, majd a hó, de most még minden csodálatos.
Karola - aki után magyarul szólok - lelassít, és felém fordulva türelmesen megvár. Türelemre tanítom azzal, hogy nem rohanok utána, hanem kényelmes tempóban beérem, ő pedig nem hisztizik, engedelmesen megvárja, amíg a felnőtt megfelelő közelségbe kerül ahhoz, hogy újra kicsit előrébb mehessen. A kétéves forma kölyök jobbjában legújabb szerzeményével, egy plüssrókával, szépen halad előre, aztán anélkül, hogy szólnék neki megtorpan és apró szájával ó betűt formázva nézi a mellette elguruló kereket.
- Kerék.
Mutat rá, és én mosolyogva dícsérem meg, mert nagyon szépen kimondta, és szeretném sokáig dicsérni, azonban tudom, hogy a kerék azt is jelenti, hogy az előttünk haladó lány bajban van, és segítenünk kell neki. A kezem kinyújtom Karola felé, aki kérdés nélkül fog rá, és magához ölelve a rókát halad tovább velem. Nem rohanunk, az ő tempójában haladva közelítjük meg a valószínűleg szitkozódó lányt.
- Szia, segíthetünk?
Érdeklődöm kedvesen, ahogy már hallótávolságon belül tudjuk magunkat. Nem akarok kiabálni, sem azt, hogy bármelyik néni meghalljon minket, mert akkor azonnal elindul sokezer pletyka, teljesen feleslegesen. Elég nekem az a kupac, amiben már most is benne vagyok, nem kell több.
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2020. március 20. 17:36 | Link

Emily

- Bébi kám tó mí, ha-ha-ha, gív ít ál tó mí... - csodás angolom, hölgyeim és uraim, sajnálom, svájcban nőttem fel, nem alacsonyodom le ilyen pór nyelvekhez. Közben persze magamat szidom belül és azon agyalok, hogy ki kéne vadászni a bőröndből a pálcámat, hátha megkönnyíteném a saját dolgom, de az túl egyszerű volna, ráadásul ahogy emlékszem, az volt az első amit bedobtam, hogy nehogy ott hagyjam és arra kerültek rá a fehérneműim is.... amiket még ki kéne mosni.... szóóóval nem biztos, hogy itt kéne a falu közepén kirámolni a táskát, kétségbeesetten keresgélve a varázsbotom.
- Skibidi boom-boom-boom-boom, aj.. - Nagy dudorászásomból egy furcsa páros zökkent ki, pillogok rájuk egy darabig, manapság elég lassan jut el az agyamig bármi is.
- Óóó, hello..? Izé. Jaaa! Nem kell, köszi. - pillantok erre a csodajárműre amit rég le kellett volna cserélnem egy nyerítő hintalóra, mert az is nagyobb segítség volna most. Annak legalább nincs kereke ami ki tud törni és elhagyni a legnagyobb szükségben.
- Eeeelbírom, ez a dolgom. - vigyorgok rá a csöppségre, nehogymár egy ilyen kislány előtt égjek be, hogy nem vagyok elég erős, önálló személyiség.
- Abban viszont segíthetnétek, hogy merre találom a máguscsárdát, mert fullra eltévedtem, olyan régen jártam már erre.
Körbenézek tanácstalanul, beletúrok a göndörségekbe a fejemen aztán valamilyen motorikus oknál fogva megigazítom a hátamon feszülő hátizsákot is.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. március 20. 18:06 | Link

Gréta

Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg meg fogja tudni oldani a dolgot, de ki vagyok én, hogy megmagyarázzam neki, amit ő ennyire magabiztosan kijelentett? Senki. Ugye. Szóval hagyom, hogy ha szeretné a holtakat felverni a temetőben, magára haragítani Bözsit, és elintézni, hogy Jolika feljelentse azért, mert megkaristolta a macskakövet, legyen. Bár, nem, ha megkaristolja a macskakövet, és azért feljelentik, az nem az én hatásköröm, bizottságin meg majd sóhajtok, hogy én szóltam neki, hogy ne csinálja, de hát ő erősködött.
- Elég messze, ami azt illeti. Az utca végén balra kell fordulni, át teljesen a téren, és az első lehetőségnél megint balra fordulva, az utca középtáján.
Nem tudom, hogy mit esznek annyira az emberek a kocsmában, mert büdös és tele van olyan emberekkel, akik sem az illemet, sem a szappant nem ismerik. Nagyon sok tulaja volt már, de valahogy egyik sem élte túl hosszan. Ebben a mostaniban van mindenkinek minden reménye, de nem tudjuk, hogy kellő kitartással megy-e neki.
- Szóval, azt mondtad, hogy ez a dolgod. Esetleg csomagkiszállító vagy?
Mert hát nem nagyon tudom hova tenni, hogy az élete árán is egyedül akar elvinni ez rozoga bőröndöt odáig. Hacsak nem drogot csempészik. Na onnantól meg az én dolgom is, mert akkor ez az egész települést érintő ügy, és igen, van annál fontosabb, mint, Jolika feljelentgetései. Én türelmes vagyok a nénikkel, de a múltkor éreztem, hogy megint úgy néztek rám, mint akik azon gondolkoznak, hogyan tegyék tönkre az életemet, persze puszta segítő szándékkal. Azt már tudom, hogy az olaszokba az ember ne bízzon, mert amilyen hangosak, olyan sunyik. Ezt azért valahogy Francesco-nak elfelejtettem megemlíteni, mert még a végén olyat tenne, hogy én magam is elkezdenék aggódni.
- Karola.
A kislány persze élelmes, amíg mi beszélgetünk, ő a bőrönd egyik cipzárját kezdi el kinyitni, de ahogy a nevét hallja, vissza is zárja, és visszasomfordál mellém. Mostanában igen érdeklődővé vált a gombok és cipzárak iránt.
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2020. március 22. 17:42 | Link

Emily

Arra nézek, amerre a hölgy mondja hogy merre van a csárda és sóhajtok egyet. Ha tényleg ilyen messze, akkor nem lesz mókás pálca nélkül intézni a csomagcipelést, már most érzem a holnapi izomlázat, a fenéért nem sportolok többet.
- Nyááá.. - hallatok egy nyögősóhajt, aztán visszapillantok a kérdezőre. Hogy én csomagkiszállító? Azoknak több eszük van, nem csomagolják el a kiszállítandó csomagba a pálcájukat hogy végigszenvedjék az útvonalat. Nade kapd össze magad Detti, hát nehezebb helyzetből is kihúztad magad! Megrázom a fejem.
- Jaj dehogy! Csakhát most költözök ide... vissza... valahogy így. Aztán ha ezt se tudom megoldani, érdekesen néznék ki.
A csöppség a bőröndöt kezdi matatni, utána kapok a visszazárt cipzárnak, mert így is elég nehéz volt összezárni és a végén ahol levegő éri még ki merészeli köhögni valamelyik kimosatlan zoknimat. Ujjaimmal megállapítom, hogy a táska engedelmesen tartja magában még mindig a kikandikálni akaró holmijaimat, úgyhogy kicsit megnyugszom és a kislányra pillantok.
- Ezt megúsztuk! Tudod te mennyi titokzatos csúfságot és büdös lényt rejt ez a bőrönd? Ha egy pillanatnál tovább marad nyitva, huhúúú! - ujjaim mozgásával még rá is játszom kicsit, de nem célom hogy megijesszem a leányzót, azért a hangomból talán hallatszik, hogy senki sincs közvetlen életveszélyben.
Megkordul a gyomrom, most jut el az agyamig, hogy ezt csinálja már órák óta csak most már fáj is. Hiába, amit elfelejtek mindig az az evés, tök fölösleges időtöltés.
- Akkooor.. a legjobb ha összekapom magam és lelépek a csárda felé. Köszönöm szépen a segítséget. Boglár Bernadett Gréta, ha esetleg később szükséges volna valami. - nyújtom a jobbom, elvégre az valami felnőttes dolog és illik ilyesmit csinálni.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. március 26. 10:21 | Link

Gréta

- És a csárdába költözöl?
Kérdezem egy kis aggodalommal a hangomban, mert nem értem, hogy egy ilyen rendes lány miért megy oda. Meg amúgy is, hogy miért jó nekik a csárda, miért nem mennek inkább társasházba mondjuk. Azok olcsóbbak és jóval tisztábbak, vagy, ha úgy van, a hivatal is rendelkezik házakkal, amiket bérbe lehet venni, minden utcában, és szerintem a havonta kifizetendő összeg igen méltányos.
Karola figyelmesen nézi a lányra, és egy adott ponton elneveti magát, így én is elmosolyodom azon, hogy mennyire könnyen vette, úgy tűnik a bohókás lány jól bánik a gyerekekkel. Az én példányom viszont fárad, ez látszik, mert a nevetés után megdörzsöli a szemét, hogy felém indul, és nyújtózva megáll előttem.
- Gyere te sószsák.
Emelem fel még mindig mosolyogva, és kuncogok, ahogy átölelve a nyakam, nekidönti a kis fejét a kulccsontomnak, nózija az érzékeny nyakbőrömet súrolja. Jobbomat a lány felé nyújtom én is, hogy kezet fogjunk.
- Emily Dorothea Fisher. Ismerős a neved, mintha olvastam volna már valahol.
Nem tudnám megmondani most hirtelen, hogy hol, ezzel a tanácstagsággal nagyon sok minden jött, már egy randit is le kellett mondanom, mert nem tudtam végezni a papírhaddal. Jól belevágtam az újrakezdésbe, egyből sztornóztam egy programot. De Maci még úgy néz ki, kitart még mellettem és a hülyeségeim mellett.
- Igazából, ha gondolod, eljöhetsz előbb hozzánk is, éppen ebédelni készülünk a kisasszonnyal a nagy délutáni szundi előtt. Megjavíthatnánk a bőröndödet, vagy adhatok kölcsön egy másikat.
Ilyen ez a fránya vidék, mindenki sokkal bizalmasabb a másikkal, és ha bajbajutottá válik, akkor beindul a megmentési ösztön.
- Abban a házban lakunk.
Mutatok a legközelebbi nagyobb lakásra, a Tündérmanó utca elején álló családira, aminek a titka, hogy társas, de mégis családias.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza