36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2019. december 13. 11:16 | Link

Mina

Szokásos felfedező körét rója a faluban, habár mostmár jónéhányszor grasszált erre, a fő utczán. Még ha ez roppant meglepő tény is. Ismerkedni azért nem volt nehéz, valahogy mindenki könnyen szóbaáll vele, akinek pedig mégis nehézségei lettek volna, azt a kölyök szószátyársága segítette ki. Egy szó mint száz, mostanára már a kis bongyori fejével talán nem nyújt teljesen új látványt a lakosok számára, meg ő is jobban ismeri a település utcáit. Na persze iskolaidőn túl, mert most így egy délutáni időpontot választott arra, hogy a decemberi csípős hidegben, nagy téli kabátban, sálban és sapkában kibattyogjon szétnézni, hátha meglát valamit a fő utczára néző kirakatokban újdonságként, ami felkeltheti az érdeklődését. Aztán egyszer csak szembetalálkozott a "napi programjával"!
Így történhetett meg, hogy pillanatnyilag a főutca jobb oldali járdájának közepén guggol, előtte egy ápoltnak tűnő egyszerű házimacskával, aki bár lehet hogy valakié, de a gazdájának se híre se hamva, csak a kisfiú guggol vele szemben. Egyik kezével egy szárított almachipset tart, amit az állat érdeklődve szagolgat, miközben ő a cica fejét simogatja. Neki rendben van ez a jelenet, jó macskasimogatni, a járójelők némelyike viszont szúrós pillantást vet rá elmenet, amiért kerülgetni kell.
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2019. december 14. 18:36 | Link

Lacika
Ruhám

Ahogy sétálunk Boudica és Florence a két westie meg persze méterekkel előttünk Csöpp a bichonom, egyszerűen csodás látványt nyújthatunk, különösen, hogy egy Augurey köröz kitartóan a magasban, és pont arra halad, amerre mi is. Hogy miért? Bánat már csak ilyen, örülök, hogy most már szabadabb, és talán jó is, hogy szemmel tudom tartani, mert kell neki az, hogy biztonságban érezze magát. Elmegy már egyedül is, de inkább nem, vagy nem olyan messzire. Egy ideje semerre se ment, mintha találkozott volna valakivel vagy valamivel, ami megijesztette volna. Most viszont jött, és ennek csak örültem, különösen azért, mert mér megint Lizzie-t, a szökésre hajlamos crupomat keressük, aki egy jó órája préselte át magát a kerítésen, miután sikerült akkor lyukat rágnia rá, hogy kiférjen. Komolyan, mintha kolbászból lenne, nem mágikus drótból. Nem is értem ezt a kis mocskot. Borzalmas. Ahogy az is, hogy egy kisfiú, láthatóan szülők nélkül csak úgy van az utcán. Komolyan, senki sem figyel erre, csak úgy elmennek mellette?!
- Kisfiú!
Ahogy közeledem felé, és látom, hogy macskával van, ösztönösen kisebbre veszem a kutyák és köztem lévő póráztávolságot, mert bár nem szokásuk rátámadni más állatokra, azért a túlzott barátkozás se éppen szerencsés, nem akarom, hogy a macska megijedjen.
- Minden rendben van? Hol vannak a szüleid? Ha egyedül kószálsz itt, még a végén elkapnak az aurorok!
Nem, nem fogják, de mint ismert, én és a kiváló emberekkel való interakcióim magukért beszélnek, és ahogy mindig, most is eléggé látványosan szerencsétlen vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Lassan kitüntetés jár azért, mennyire szerencsétlen vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2019. december 18. 15:09 | Link

Mina


Végül is nem árt senkinek azzal, hogy itt guggol. Annyira nagyon picinek nem tűnik, hogy igazán megbotránkozzanak rajta, tíz éves gyerekek azért már szoktak mászkálni az utcán. Bogolyfalva legalábbis nem akkora hatalmas település, hogy igazán reménytelen dolga legyen egy fiatalnak. Ettől függetlenül a szülők hiánya így is valóban szembeszökő tény.
- De szép vagy, na gyere ide, úgy.. - Gügyögésnek túlzás lenne mondani, amit csinál, de azt a jellegzetes hangszínt használja, amivel az emberek a félénk kisállatokat szokták csalogatni. A cica bár nem dörgölőzik hozzá, de engedi, hogy a gyerek ujjai a fejét simogatják. Ekkor hallja meg a hangot és hát kizárásos alapon magára is veszi a megszólítást, felnéz a lány irányába, hogy aztán az első dolog, ami igazán leköti a figyelmét az állatsereglet legyen.
- Mi? Őőő, persze, minden oké, dolgoznak. - Az utolsó szót úgy mondja, hogy teljesen egyértelmű információ, amit nem is ért hirtelenjében, miért oszt meg. A felnőttek legtöbbje ilyenkor még munkában van. Szerinte.
- Nem csinálok semmi rosszat, találtam egy cicát! - Rábök a macskára, aki a kutyákat látva visszhátrál egy-két métert, így már nincs is kartávolságban Leohoz sem sajnos. Csak ő sajnálja ennyire, amúgy az embernek lennének kétségei, mennyire jó ötlet "kóbormacskákat" simogatni az utca közepén.
- De fú, király lenne egy aurorral találkozni, azt mondod elkaphatnak? Itt maradok akkor. Majd azt mondom, hogy "az ügyvédem jelenlétében mondok bármit".
Szélesen elmosolyodik, kifejezetten lelkesnek tűnik az elképzeléstől meg attól, hogy elsüthet egy ilyen filmes idézetet.

Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2019. december 21. 18:56 | Link

Lacika

Dolgoznak. Oké, persze, nyilván, ez egy teljesen jó magyarázat, de akkor is lennie kéne itt a gyerekkel valakinek, és ha körülnézek, akkor nem látok senkit, akihez tartozna. Saccra a kisfiú dupla annyi idős lehet, mint az öcsém, de igazából fogalmam sincs, és bár én is mászkáltam egyedül ennyi idősen a kastélyban, azért az mégiscsak egy zárt hely volt, de itt van vonat, meg felnőttek, meg minden olyan dolog, ami miatt egy gyereket nem szívesen enged el az ember egyedül. Legalábbis én biztosan nem engednék el, nem mintha tervezném, hogy valaha is lesz gyerekem, de akkor sem. Nyilván én is olyan kiváló szülő lennék, mint anya, nyomokban már most felfedezek a viselkedésemben számos olyan dolgot, amiket tőle láttam, és gyerekként nem értettem, hogy mégis miért csinálja. Szóval nem hiszem, hogy lesz gyerekem, hiszen a férfimegtartási képességem is pont olyan kiváló, mint az övé. Mégis, amikor egyedül látok egy kisembert, akkor azért beindul valami ösztönös védelmi reakció, és kicsit olyan ijedten állok a tény felett, hogy neki most nincs itt senkije.
- Nagyon aranyos vagy, de szerintem amíg egy auror erre jár, addig csúnyán meg is fázhatsz. Hol dolgoznak a szüleid? Elkísérlek hozzájuk, ha gondolod.
Mondjuk azt se tudom, hogy azt hogyan magyaráznám ki, meg, hogy akarok-e bajt a kiskölyöknek, amiért csak így elindult, vagy magamnak, amiért csak úgy "felszedek" egy kisfiút az utcáról. Lehet, hogy ezzel csak bajt hozok a fejemre? Mondjuk eléggé értelmes kissrácnak tűnik, talán tényleg csak egy kicsit figyelmetlen volt.
- Um, közben akár segíthetnél is nekem. Van egy crupom, aki elszökött, őt próbálom megkeresni, talán arrafelé kószál, ahol a szüleid vannak.
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2019. december 27. 15:48 | Link

Mina

Láthatóan abszolút nem dolgoz fel semmit abból az aggodalomból, amivel Mina irányában viseltetik, mert ugyanolyan nyugodtan és elmélyülten próbálja magához visszaédesgetni a cicát. Olyan aranyos! És puha - imádja a macskákat, és ez a példány egy kicsit hasonlít Trinketre, azt leszámítva, hogy Trinket fajtatiszta és hivatalosan egy átlagkeresettel bíró varázsló per boszorkány többhavi teljes fizetésébe kerül. Ha simogatásról és jutalomfalatkákról van szó, akkor viszont minden macska-macska, legyen kóbor vagy fajtatiszta kiállítási példány.
- Van sapkám és sálam, anyu megmondta, hogy öltözzek fel rendesen. - Erre megemeli a sála egyik lelógó részének sarkát, csak hogy nyomatékot adjon a ténynek, hogy van.
- Apu majd nemsokára felvesz, addig azt csinálok, amit akarok - jelenti ki nagy büszkén vigyorogva. Mina pedig folytatja, mire felcsillan a kiskölyök tekintete és rögtön fel is pattan.
- Remek! Mármint nem remek, hogy eltűnt a crupod, de te nem tudod, hogy én éppenséggel nagyon jó eltűnt állat megtaláló és nyomozó volnék. Nem is találkozhattál volna jobb emberrel.
Elgondolkodó arcot vág és megvakarja az állát, benyúlva kicsit a sál alá, ami majdnem a szája alsó vonaláig ér.
- Hol láttad utoljára és merre futott?
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2019. december 29. 11:15 | Link

Lacika

Miért is hiszem azt, hogy ha a saját korosztályommal nem találom jól a közös hangot, akkor majd pont a gyerekekkel fogom? A kisfiú az élő példája annak, hogy a gyerekek sokkal rafináltabbak, mint a felnőttek, hiszen hiába dobom fel a megfázás témát, egyből lecsapja azzal, hogy van sálja meg sapkája. Nos, ez igazán remek, és valóban megdönthetetlen, mert van neki, és védi őt. Mit is mondhatnék erre?
- Rendes gyerek vagy, anyukád biztos nagyon büszke.
Oké, megvolt a dicséret is, mert tudom, hogy a gyereket meg kell dicsérni, ha helyesen cselekszik, és azt leszámítva, hogy egy kóbor macskának udvarol, rendesen viselkedik. Miért is nem merül fel bennem az anyaság? Nos, ezért. Mert mit mondok majd a saját gyerekemnek? Megpaskolom a fejét, és adok neki egy jutalomfalatot, mint a mellettem üldögélő kutyahadnak? Mert, hogy hiába van ott macska, ez a három példány úgy nézi, mintha pajti lenne, és gyakorlatilag végigvárják a sorukat, remélve, hogy az új ember őket is megsimogatja majd. Nagy családban élünk, ha úgy tetszik, én meg a hat... vagyis most már hét lény. Mert már heten vannak, csak Pamacska még félős, ezért a pulóvereben pihen, ezzel egy kis pocakot csinálva nekem. És eddig nyugton is volt, de most, hogy megérezte, hogy jó ideje állunk, már kezd mocorogni, és érzem, hogy hamarosan felbukkan majd a lila feje.
- Óóó! akkor valóban a lehető legjobb irányba jöttem, és neked éppen itt kellett lenned, hogy megtalálhassuk.
Mosolyodom el szélesen, kiegyenesedve pedig hagyom az elkerülhetetlent, vagyis, hogy Pamacs felkússzon a hátamon, és lila, szőrös fejét a fejem mellé helyezve megnézze magának a kisfiút.
- Ó, ő itt Pamacska, még eléggé félénk, de ne aggódj, nem fog bántani, csak meg kell szoknia, hogy itt vagy. Később majd őt is meg tudod simogatni.
Csak még kell egy kis idő, de hát erről a hátam is tudna mesélni, ami szerintem a hegyes karmaitól most is vérzik. Miközben Mártonnak magyarázok, bal tenyeremet a jobb vállamhoz emelem, abban víz gyűlik, hogy az ott pihenő sunki inni tudjon.
- Otthon voltam, a Macskabagoly utcában. Láttam, hogy pont átmászik a kerítésen, mert sétálni mentünk volna, és már csak ő nem kapott nyakörvet, szóval futottunk utána, de gyorsabb volt, és utoljára azt láttam, hogy a szökőkútnál elfordul, és vége.
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. január 14. 14:55 | Link

Mina

- Köszi! Mindig nyaggat, hogy öltözzek fel rendesen, szóval muszáj, pedig nem vagyok ám fázós. Bírom a hideget. – Kis kezét ökölbe szorítva boxol a levegőbe és az egész olyan végtelenül autentikus. Melyik szülő ne nyaggatvá a csemetéjét a sapka és sál miatt telente, aki kicsit törődő? És melyik tízéves ne akarna azzal felvágni, hogy ő különlegesebb a többieknél, mert sokkal jobban elvisel vagy kiáll valamit? Még ha minden valószínűség szerint nagyotmondás is.
Az állatsereglet felkelti az érdeklődését, miközben igyekszik tartani a szemkontaktust Minával is, a figyelme folyton elkalandozik valamelyik jószág irányába. Ráadásul még a kabátja alól egy újabb aranyos cucc bukkan fel!
- Aszta, mennyi állatot sétáltatsz, nem nehéz? – Hogyne lenne nehéz, akkor nem mesélte volna, hogy már most sikerült szem elől téveszteni egyiket. Valaki még két egyszerű kutyával is fél útnak indulni.
- Lila, hogy lehet, hogy lila? Lila színűek szoktak lenni? – csap le rögtön Pamacska rendhagyó színére, elvégre a mágikus állatok mégiscsak jobban felkeltik egy kisfiú viselkedését. Csak úgy, mint az a mozdulat, amikor a vállához emeli az először még üres kezeit, aztán a következő pillanatban már vizet lehet belőle lefetyelni. Eltátott szájjal mutat Mina kezének irányába, elsőre azt is lehetne hinni, hogy továbbra is a lila aranyosság köti le, de valójában..
- Aazt hogy csináltad pálca nélkül?
A beszámolót aztán az állát dörzsölve hallgatja, mint aki nagyon processzálja az információtömeget, amit kapott, nyilván rengeteg feldolgoznivaló van a szökőkúton, mint helyszínen, de ez cseppet sem zavarja, a lényeg, hogy a gondos detektív képe meglegyen.
- És merre fordult, melyik irányba?

Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. január 24. 22:56 | Link

Lacika

- Látszik is rajtad, hogy bírod. Nem sokszor vagy beteg, ugye?
Helyes kölyök, remélem, hogy az öcsém is ennyire normálissá válik rövid időn belül, mert ha nem, akkor Lacika lesz az új öcsém, Sean meg megpukkadhat. Mostanában nagyon agresszív, a múltkor odáig fajult, hogy lila lett tőle az oldalam, mert ő unatkozott, és megrúgott, én pedig válaszként arcon locsoltam, amire elkezdett visítani. Szóval nem igazán testvér alapanyag most a kiskölyök, pedig egy éve esküszöm, hogy nagyon édes volt.
- Azért kéri, hogy vigyázz magadra, mert a felnőttek sokkal könnyebben betegednek meg, de ha van egy ellenálló gyerek a közelükben, akkor a betegségek se mernek olyan közel jönni.
Ez nem igaz, a felnőtteknek egyszerűen nincs idejük betegnek lenni, mert a gyerek meg a munka mellett valahogy fel sem tűnik nekik, csak amikor már megmozdulni se tudnak, hogy valójában ők betegek. Viszont hátha ez a mondat nagyobb motivációt ad neki, hogy a sál meg a sapka a helyén maradjon.
- Ők egészen jól viselkednek, látod? Szépen nyugton vannak, és nem bántanak. Nagyon sokszor költöztem már velük, szóval türelmesek is.
Leszámítva ugye a crupok gyöngyét, aki most is intenzív szökésben van. Felpillantok Pamacsra, aki intenzíven érdeklődik Laci iránt, de még nem indul el felé, még csak az erőviszonyokat méri fel, hogy vajon baráttal vagy ellenséggel van-e dolgunk. Nem csodálom, hiszen az utóbbi időben volt már, hogy egy pyromágus szagát is hazavittem, amit én nem, de ő nagyon megérzett, és akkor tőlem is égnek állt minden szőrszála.
- Igen, Pamacs víz elemű, ezért ilyen lilás-kék, ha levegő elemű lenne, akkor fehér és rózsaszín színei lennének, ha pedig mind a két elemhez tartozna, akkor szürke és fehér. Ő egy sunki, elemi mágus állat.
-Óóó, elemi mágus vagyok. Most tanulom éppen, hogy hogyan uraljam a vizet. Nézd csak.
A tenyereimet egymáshoz érintve, felé nyújtom kicsit a kezeimet, melyben először víz jelenik meg, mintha tényleg a bőröm alól szivárogna. Aztán a víz hirtelen forrni kezd, bugyborékolva, gőzölögve. Aztán hirtelen hűl ki, és változik szó szerint jéggé, majd megint vissza vízzé, ami ahogy jött, úgy is tűnik el.
- Sosem halok szomjan.
Más előnye is van nyilván, de most ennyire futotta, még tényleg nagyon az elején vagyok, és igazából csak tesztelgetem, hogy mit is jelent az, hogy irányítom a vizet.
- Arra tovább.
Mutatok a vendéglátó negyed felé, mert biztos vagyok benne, hogy a kis bélpoklos ott lesz valahol.
- Milyen messzire mehetsz el innen?
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. február 13. 23:01 | Link

Mina
-mint Márton "Leo" Lacika-

- Tényleg? Neem, csak kamuzol, ilyen nincs is, én már nagy gyerek vagyok, abból is kiábrándultam már, hogy fütyülni fogok a répától. - Bizony ám, László, azaz Leo már nem holmi kicsi kölyök, akit csak úgy be lehet csapni ilyesmivel, legalábbis nagyon látszik, hogy ezt a magabiztos képet próbálja eladni magáról. Szereti ezt az alakot, azt hinné az ember, hogy nem kell sokat gondolkodnia, de valójában ugyebár ez az alak áll tőle a legtávolabb - és mégis Leo a leggyakoribb arca. Mondhatni kifejezetten élvezi egy kisfiú érzéseit és viselkedését projektálni a világ felé.
- Nagyon aranyosak.. izé.. valamelyiket meg lehet simogatni? - Szégyenlősen tördelni kezdi a kezét és nagyon szemezni kezd az iránta érdeklődő Pamaccsal. Jó, na, ez nem teljesen hazugság, az álszerény mozdulatokat leszámítva valójában tényleg kedveli az állatokat. Ami azt illeti, jobban is, mint az embereket, de ezt a világért sem szokta hangoztatni. A kérdés olyasmi, amelyet egy állattartó számtalanszor hallhatott már gyerekek szájából az utcán, van egy jellegzetes hangsúlya, egy jellegzetes dallama a mondatnak, mind a gazdának, mind az engedély kérő kölyöknek.
- Nemár, nem is tudtam, hogy vannak ilyen állatok, víz-elemű? - Idegenkedve, de nem kelletlenül mondja ki a kifejezést, csak lerí a hanglejtésről, hogy először ismerkedik a fogalommal. Elvileg nem kéne, hogy 'Pamacs' ellenkezzen vele vagy rosszul álljon hozzá, valójában faji tekintetben rokonságban áll az úgynevezett elementálokkal, legalábbis a mágusok ezt mondják, ők szeretnek mindent osztályokba rendezni, mintha azzal kisegítenék magukat.. azonban leginkább csak abban hasonlít hozzájuk, hogy egy varázsló vagy boszorkány mágiája hívja életre, annak megtestesülése, "eleme" úgymond nincs.
Érdeklődve szemléli testközelből Mina bemutatóját, valójában lenyűgözi még mindig a mágia olyan nyers megjelenési formája, mint ez. Elvégre pálca nélkül, a nyers manából alkotják meg a konkrét hatást. Szabad szemmel nem látni nem tesz semmilyen konkrét mozdulatot, de ahogy Mina varázslatával felkavarja a levegőben elszórt mágiát az aktivitás impulzusait szinte éhesen szívja magába.
Hmmm, ritka csemege. Szereti az elemistákat.
Lacika szélesen elvigyorodik, ugyanakkor lelkesen elkerekedett szemekkel mered Mina tenyerére, mint aki még sosem látott ehhez hasonló trükköt.
- Miért nem mutatott még senki sem ilyesmit, ha tudtok ilyet? Azt hittem, csak pálcával tudtok varázsolni.
A kérdésre lebiggyedve megvonja a vállát, némileg kedveszegetten, mert erre olyan választ kell adnia, ami nem túl "menő".
- Sajnos nem nagyon messzire, mert apu le fog szidni.
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. február 22. 16:15 | Link

Lacika

- Igazat mondok. Én is voltam gyerek, és nagyon utáltam, ha hazudtak nekem.
Egy idő után már csak megpróbáltak, de aztán azt is feladták. Persze nem azért, mert olyan jó szimattal rendelkeztem, mint Lacika, csak ha úgy éreztem, hogy nem mondanak igazat, megemeltem kicsit a szemöldökömet, és eldöntve a fejem néztem rájuk. Onnantól pedig nyert ügyem volt. Aztán elmúlt az, hogy hazudoznak nekem, végleg, most pedig már túlontúl őszinték is. Ami szintén nem annyira  kellemes, de inkább ez, mint az, hogy megpróbálják elferdíteni az igazat.
- Bármelyiket, nyugodtan. Ha nagyon összenyalogatnak, van nálam kézfertőtlenítő.
Ez amolyan munkahelyi ártalom, én egy nap nagyon sokszor fertőtlenítem a kezem, így egyszerűen mindenhol van nálam fertőtlenítő, mert sosem tudom, hogy mikor jöhet jól. Van egy ilyen fogyatékosságom, hogy nagyfokú rendmániával rendelkezem. Egyszerűen nem tudok nyugodtan aludni, ha nincsenek rendben a dolgok körülöttem. Nem kések egyetlen számlával sem, nem tévesztem el a bevásárlást, mindennek megszabott helye van a hűtőben. Tudom, ez valahol nem normális, de bár ez lenne a legnagyobb gikszer velem kapcsolatban.
- Ha apukád megengedi, hozzám bármikor eljöhetsz játszani velük.
Hozzátenném, hogy nincs se férjem, se feleségem, se gyerekem, úgyhogy nem lenne ott más ember, csak ő és én, de nem igazán szeretnék neki magyarázkodni. Jobban szeretem az állatokat az embereknél, ők nem hazudnak, őszinték, nyíltak. Sokkal jobb velük lenni, sokkal nyíltabb és egyenesebb minden cselekedetük.
- Pedig van. Négy elem van összesen, a föld, a víz, a fűz és a levegő. Akik elemi mágusok képesek irányítani a saját elemüket. Ritkán van olyan, hogy valaki két elem birtokosa, még ritkább, hogy három, vagy akár mind a négy.
Nem tudom, hogy mennyire ismeri az elemeket, vannak mesék is róluk, de nem mindenkinek mesélik el, nekem se mesélték, most felnőtt fejjel, friss elemistaként olvastam őket, most kezdtem el megismerkedni azzal, amivel gyerekként is meg kellett volna. Persze, senki sem tudhatta, hogy sikerült összehozni egy elemi mágust, én még mindig tartom magam a “fűbaba” titulushoz. Kinyújtom a kezem, hogy Pamacska könnyebben közlekedjen, Lacika felé oson, én meg hagyom neki, ő sem bánt, sőt, kifejezetten barátságos.
- Hivatalosan igen. Csak pálcával. Illetve vannak olyan kultúrák, ahol kézmágia van, de ők nagyon kevesen vannak már a világban. Az elemi mágia azonban nincs meg mindenkiben.
Mivel látom, hogy elkenődik kicsit a szája, és a pofija olyan szomorú lesz, egy kicsi vízformálással kezet alkotok, ami közelebb oson Lacikához, és finoman megkocogtatja az apró gyerek orrot. Legalább valami kis pluszt adok neki, hogy ne legyen annyira szomorú.
- Eszünk egy sütit? Lizzie-t vagy befogadja valaki, és holnap leadják a munkahelyemen, vagy hazajön vacsoraidőre. Nem tudom őt elveszíteni.
Persze, most nincs meg, de az nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Mindig visszatér.
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. március 17. 14:40 | Link

Mina
-mint Márton "Leo" Lacika-

- Ú, komolyan!? – éled fel a lelkesedése a lehetőségre, felragyog az arca, de aztán elbizonytalanodva néz a még mindig kicsit bujkáló állatkára Mina vállán. Szégyenlősen egyben nagy udvariasságra törekedve teszi hozzá aztán a következőket:
- De csak, ha ők is szeretnék és nem baj nekik. – Ha hallaná Mina gondolatait a hazugságról, még talán el is szégyellné magát, elvégre ő sem csinál mást, de hát ugyan már, ő legalább nem ember, nem igaz? Az felmentést ad, nyilván. Szerencsére a tudatlansággal együtt jár az is, hogy nem ütközik még csak hasonló morális problémákba sem, csak kiélvezi az apró test és a vele szemben állított csupa pozitív sztereotípia előnyeit. A talpraesett kiskölyköket mindenki szereti. Nos: a legtöbben.
Meseként hallgatja végig az elemekről szóló magyarázatot, és ki is veszi belőle a fő tanulságot. – Mint a Bolygó Kapitánya! Tűz! Föld! Víz! Levegő! – Mindegyik elemhez bemondott híváshoz előre tartja a kezét, mintha az ujján nem létező gyűrűket egyesítené egy pontba, mert.. hát ez a bolygó kapitánya na.
Pisze orrát közelebb tolja aztán a közeledő Pamacskához, de először nem mer azon túl előrébb lépni, hogy egy kissé előrehajol. Kis félénk állatkának látszik, és bár maga Yezebel rendben van az állatokkal, lényekkel (elvégre ő is az), sosem tudni, hogy melyik dönt úgy, hogy nem szimpatikus számára.
Mina ’aljas’ nózikocogtatásában még segít is a testtartása, meglepetten megugrik a hirtelen élménytől, azért mégsem túl gyakori, hogy egy vízből formált kéz pöccintse meg. Az első meglepettség aztán izgatott vigyorgásba vált, ez még tulajdonképpen őszinte is, minden egyes varázslatból eredő magamozgás felé kinyúl a saját mágiája és bekebelezi az utórezgéseket. Magának a varázslatnak semmi baja nem esik, ugyanolyan hatásos marad, de az ifrit is jól jár.
- Még sose láttam ilyet, ez mennyire ritka, hogy tudsz a vízzel mindenfélét? Egytől tízig.
Bár nagyon benne volt a nyomozósdiban, sajnos Mina láthatóan megtalálta a titkos piros gombot, a varázsszót, Lacika kapujának szezámtárulj-ját ez pedig nem más, mint az édesség. Azért küzd benne a két K: a kötelesség és a kísértés, de végül alapvető természetének sem tud ellentmondani azzal, hogy utóbbit választja.
- És milyen sütit eszünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. március 18. 12:20 | Link

Lacika

- Nyugi, vigyázok rátok.
Mosolyodom el biztatóan, és tudom, hogy a kiskölyöknek az lesz a legnagyobb "sérelme", hogy megnyalogatják, mert jólneveltek, és tényleg szeretik a gyerekeket. Megtanítottam őket arra, hogy a kicsi emberekkel óvatosabban viselkedjenek. Két, Lacikánál fiatalabb testvérem van, és ráadásul Alice eléggé ijedős, Sean meg mindent túlerőltet, szóval a kuyák rendes kiképzést kaptak már, és akárhányszor nálam vannak a testvéreim, mindig mindenki megússza élve. Lekopogom.
Elnevetem magam azon, ahogy a Bolygó Kapitányát hívja, ezt a mesét még én is ismerem, és már akkor is a víz volt a kedvencem. Ki gondolta volna, hogy ennyire sikeres lesz a dolog, hogy még a végén én is vízirányítóvá válok? Senki. Naugye. Imádom, hogy ennyire gyerek, és nem a mai modern és meglehetősen erőszakos meséket nézi, hanem azokat, amiknek még volt mondanivalójuk. Én is inkább a fiús vagy semleges meséket szerettem, de na, ha már Barbie, akkor legyen normál feje, ne ilyen giganagy. Az valami borzalmas.
- Találkoztam már másik hydromágussal is itt, az egyik barátom a tüzet tudja irányítani, a másik a levegőt.
Eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy én is beilleszkedhetek a sorba, de már kitűnő magyarázatnak tartom, hogy mi volt a baj köztem, és tanult pyromágus kollégám között, az, hogy az elemeink taszítják őket. Kész, ámen. Ezt olyan ténynek vagyok hajlandó felfogni, ami el is fogadok. Ez történt. Így lett vége.
- De még nekem is ritka, szóval egytől tízig huszonegy. De ha gondolod, szívesen formálok neked bármikor ilyeneket, meg nyáron akár még többet is, mert akkor nem fázol meg, ha lelocsollak, most azért még aggódom, hogy bajod esik.
Az kellene még, hogy egy kisgyereknek tüdőgyulladást okozzak, persze. Nem. De nyáron tényleg, ha a szülei megengedik, akkor játszom vele.
- Az összeset. Bármit kérhetsz, de csak annyit kérj, amennyit a szüleid is engednének, ha még szeretnél velem játszani.
Még a végén felpörög itt a cukortól, és akkor engem elővesznek a szülei, és abból lesz csak igazán a nagy bibi.
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. március 18. 18:41 | Link

Mina
-mint Márton "Leo" Lacika-

Csábítóan jó lehetőségnek tűnik, hogy Mina bevigye a házukba, ahol testközelből férhetne hozzá információkhoz egy aurorról. Még csak nem is kell konkrét iratoknak lennie, elég lenne ha csak látná, miként él, elcsippentene egy keveset a napi rutinjából, mit-szeret, mit nem. Csupa olyasmi, ami egy kisfiút is érdekelne, nem igaz? Mire másra kellhetne?
- Vá erre nem is gondoltam, milyen jó lehet ez már nyáron? Nem kell megsülni, minden nap csak úgy fürdőzni lehet, ú. Én is akarok ilyet.
Fellelkesedik, egész ki is húzza magát, de aztán mintha eszébe jut valami, megroggyan picit a válla és félszegen poroszkálni kezd.
- Nem mintha lehetne varázserő nélkül. - Akármilyen kis "felnőttesen" próbálja kezelni az ügyet, mégiscsak egy kvibli kisfiú egy varázslókkal és boszorkányokkal teli faluban. Bizony, Mina olyan jólelkű lánynak tűnik, olyan kedvesen jóindulatúnak - nála biztosan beválik ez a kis alattomosan szánalomkeltő, az együttérzés elnyeréséért jó eséllyel induló victim card.
- A szüleim minden nap rengeteg süteményt engednek enni, ez nem akadály. - Ugyaan már, Mina, mit gondoltál, mit fog mondani egy kisfiú? "A szüleim nem engednek sütit enni, szóval neked sem kell adnod?" Kizárt.
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. március 24. 09:59 | Link

Lacika

- Nincs varázserőd?
Pillantok rá aggódva, mert szerintem nincs annál rosszabb, mint amikor mágia nélkül élsz egy mágiával teli világban. Szegény kisfiú, akkor esélye sincs arra, hogy valóban aurorrá váljon. Mondjuk, amilyen édespofa, nem is kell neki az aurorkodás, tudom, ez olyan fiús dolog. Mindenki auror akar lenni ebben a korban, Sean már most mondja, hogy olyan lesz, mint apa, és én aggódva figyelem, hogy tényleg mennyire úgy mozog, mint ő, néha anyához is úgy szól. De fiút szülni véla génekkel amúgy is nagy dolog, szóval természetes, hogy anyának Sean a szeme fénye.
- Akkor te nyomozó auror leszel. Lesz nagy táblád, és azon fogod megoldani a rejtélyes gyilkosságokat. Kulcsfontosságú szereplő leszel, mert ha te nem vagy ott, nem tudják meg ki tette, és nem kapják el a rosszakat.
Ebben biztos vagyok, hogy így alakulna a dolog, biztatóan megsimogatom megrogyott kis vállát, remélve, hogy egy kicsit azért enyhül a bánata. Mert lehet ő még auror, csak nem olyan, aki pálcával megy terepre, hanem aki miatt mennek. Aki megmondja, hogy ki tette és hol lesz legközelebb. Lacika okos és éles eszű kölyök, rafinált, mint minden gyerek, így elnevetem magam a válaszára.
- Rendben, akkor felfaljuk az összes süteményüket. Jó fej szüleid vannak neked.
Azért majd odafigyelek a mértékre, de nem fogok nemet mondani, viszont beszéltetem, ez a tervem. Amíg az apukája vagy az anyukája meg nem érkezik, addig minél többet mesél, annál kevesebb sütemény fogy. Remek terv, tudom. Na ezért nem való nekem az anyaság, szerintem borzalmas lennék benne, ráadásul ha azt vesszük, most is anya vagyok. Nyolcból egy szökésben van állandóan, egynek komoly függősége van - a vízimádat már csak ilyen -, egyhez meg csak úgy tudok hozzászólni, hogy "Te Bánat", ami lehetne sértő is. Szóval nem, inkább csak sütivel tömök kölyköket, mint a vasorrú bába.
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2020. április 15. 22:14 | Link

Mina
- mint Lacika -

- De, van! A szüleim azt szokták mondani, hogy varázslatosan aranyos vagyok, ez a szuperképességem. - Szélesen vigyorogva kihúzza magát, nem kétséges, hogy egészséges, szerető szülők veszik körbe. Haha. Majdnem elröhögi magát, de ahhoz már túl gyakorlott, hogy csak úgy kiessen a szerepéből, ez nem így megy. Lacikaként meglehetősen sokszor kapja el az inger a hisztérikus nevetésre, a földet verni vihogás közben, miközben nézi a vele szemben állók teljesen gyanútlan arcát. Hiúságát legyezi, hogy az alakítása hiteles, ugyanakkor teljesen érthető a másik féllel szemben - miért feltételezné bárki csak úgy a hétköznapokban, hogy az előtte álló kisfiú valójában nem kisfiú, sőt, még csak nem is ember? Igaz, ez nem von le a helyzet komikumából az ifrit számára.
- Gondolod, hogy kviblik is lehetnek aurorok? Én erről nem is tudtam! - Eltátja a száját, kicsit rávezető kérdés a hivatali működésre, hátha a nagy mesélésben és biztatásban olyan információ is elhangzik a helyiekről, ami jól jöhet. Direkt és egyenes kérdéseket túl kockázatos lenne mindenkinek feltennie, így óvatosabban manőverezik.
- Akkor sütire fel! - A levegőbe bokszol, nem szégyelli meghívatni magát, Mina ajánlotta fel neki végülis. Azt úgy szabad.
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2020. április 25. 12:13 | Link

Lacika

- Ez egy nagyon hasznos szuperképesség!
Lelkesedem egy sort, mert valljuk be, van az úgy, hogy egy kisgyereken meglátszik, hogy nem teljesen van rendben a lelki világa, de Lacika, ő a megtestesült angyali ártatlanság. Nem hiszem, hogy valaha oda lyukadok ki, hogy nekem gyerek kell, de ha mégis, akkor egy ennyire bölcs és mégis kedves kiskölyköt szeretnék a magaménak tudni. Fel van adva a lecke rendesen, mert ilyenkor mindig rengeteg múlik a szülői hozzáálláson. Én a saját szüleimtől nagyon sokat tanultam, és valószínűleg ezért nem tudok bízni az emberekben, nem alakítok ki mély kapcsolatokat, veszem körül magam ijesztően kevés emberrel, és nem állapodom meg, túl azon, hogy százhúsz százalékot nyomok bele a munkába. Köszi anyu és apu, kitettetek magatokért.
- Simán. Az én apukám nagyon gyengén tud varázsolni, viszont kiváló a helyzetfelismerő képessége, eléggé szabadelvű, és hát nem riad vissza attól, hogy piszkos legyen. Eléggé sok bevetésen van, tele van sebekkel a teste, nagyon menőn néz ki, és szerintem azt, hogy te is bevetésre mehess, ma már meg tudják oldani. Meg aztán ott van egy csomó menő munkakör még. Lehet kihallgatótiszt, meg nyomozó, meg mondjuk az egyik ismerősöm muglimagyarázat-szerkesztő. Az is király.
- Na gyere.
Nyújtom ki felé a kezem, mert bár nagy fiú, tudom én, de azért jobb az óvatosság, és ha elfogadja, játékosan még egy kicsit megcsikálom a kezét a vízzel, nem is sejtve, hogy mennyire jót is teszek valójában neki. Na ez az igazi önzetlenség kérem szépen.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza