36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 11:11 | Link

A NŐM
Tudom, hogy nem itt laksz, de nincs téma, ahova írhatnám a hszt.
Pizsike

Furcsa világ az, ahol borosbohárból meggylevet szürcsölgetek, de nem akartam annyira eltérő lenni, hogy ne olyan legyen, mintha nem bort innék, mert most éppen pizsipartizunk, és bánatosság is van, szóval ez nem csak egy pizsiparti, hanem egy búfelejtő-vigasztalós parti, ahol szeretjük az alkoholt. Csakhogy, gyereket szeretnénk, mármint nem tervezetten, hogy akkor most itt az idő, de az esküvőnk után már minden idő itt van, szóval utoljára november tizenegyedikén ittam, azóta pedig tényleg az anyaságra készülök testileg és lelkileg is. Éppen ezért van a meggylé, ami kellemesen savanykás, és ha leöntöm vele az ágyat, pont olyan lesz, mintha borral csináltam volna.
- Úgy edd azt a taco-t, hogy az a földkerekség legjobb taco-ja, és én csináltam.
Mert bizony, ha valami jól megy, akkor az ilyenek gyártása. Persze ki ne szeretné a gyorséttermi verziókat, mert hát nyilván tele vannak minden jósággal és extrával, de arra jelenleg itt van a fél földet elfoglaló rágcsahalom.
- Szóval...
Emelem meg kicsit a hangomat, de nem kiabálok, csak figyelemfelhívok, amire meg is kapom a választ, méghozzá a ház tulajától, aki valószínűleg a seprűjével ütögeti a plafont, pedig még csak zenét sem ordíttatjuk.
- Na jó, el kell költöznöd innen, komolyan mondom, az öregasszony minden szexuális energiámat blokkolja, és ha az enyémet blokkolja, akkor a csóró pasikét is fogja. Nem minden pasihoz mehetsz házhoz, van olyan, hogy haza kell hoznod őket. De ide nem szabad, hát elmenekülnek.
Borzalmas a néni, mert nagyon ritkán szeret, és akkor tényleg cuki, de többnyire inkább nem szeret, szóval annyira mégsem, hogy örüljek neki, hogy Feli itt lakik.
- Néztem az utcákat, mindenhol van eladó ház, minimum kettő. Menjünk el, nézzük meg őket. Ha a pénz a gond, tudod, hogy tudok adni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 8. 13:35 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Ahhoz képest, hogy régen találkoztunk, nem maradtunk ki egymás életéből, sőt, talán így csak még szorosabb lett a kettőnk közti kapcsolat. Merem remélni, hogy az utóbbi, mert elég nehezen viselné a lelkem, ha még Korit is nélkülöznöm kellene az életemből. Tudom, ott van neki Jack, tudom, hogy nemrég volt az esküvő, még lehet annak a mámorában van a nő, tudom, hogy azért, mert nem beszéltünk mindennap, az életem része maradt, még akkor is, ha csak valami löttyöt iszik bor helyett. Mert ugye, szaglásom van, így nemigen tud átverni azzal, hogy ő márpedig bort iszik, amikor nem. Mélyet sóhajtva fürkészem a nőt, az elém tett tacot csak piszkálgatom egy ideje, néha-néha csippentek belőle csak egy aprót.
- Nagyon finom - mosolyodom el kajánul a nő felé. - De az jobban érdekel, hogy a gyereket már megcsináltátok-e vagy még csak tervben van? - mosolyom egyre szélesebb lesz, a végére már mondanám egy ijesztő vigyornak, de nem érdekel. Fürkészően nézem Korit, és a legtürelmesebben várom a választ, mert baszki, ha terhes és nem mondta el, megsértődöm, ha nem terhes, csak szeretne az lenni, de nem mondta el, akkor is megsértődöm. Nos, nem nagyon tud jót tenni, engedjük el.
Óvatosan nevetek fel. - Nem mintha ez miatt aggódnom kellene - vonom meg vállaimat. - És eddig mindig megoldottam, emiatt sem érzem szükségét az aggodalomnak - na igen. A néni tényleg elviselhetetlen, néha úgy kezel engem, mintha egy tizenéves kamasz lennék, aki állandóan házibulikat szervez, nem lehetne bírni velem és állandóan tönkretennék mindent. Amikor Kori átbattyog véletlen, akkor még rosszabb, utána napokig kapom a szúrós pillantásokat, plusz az elejtett "ezek a mai nők" mondatokat, amit nem tudok értelmezni, de mindig a nénire hagyom.
- A pénz? - ráncolom össze a szemöldökömet, miközben eltolom magam elől a tányért. - Bőven van, ne aggódj - nevetek fel hitetlenül. - Csak sok dolog történt, így kicsit leálltam a ház kereséssel, meg nem is akarom megfosztani a társaságomtól a házi nénit - vallom be barátnőmnek, mert lehet, hogy felületesen mindent tud, de soha nem volt alkalmunk belemenni mélyebben. Mindezek után kicsit leálltam mindennel, és csak csinálom a napi rutinomat, ami sokat segít, mert bevállaltam plusz napokat a rezervátumban is. Kidőlésig megy a meló!
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 14:15 | Link

A NŐM


Lötyögtetem kicsit, mintha bor volna, de mind a ketten tudjuk, hogy nem az, és amikor rákérdez, halványan elmosolyodom, és felpillantva, látva a mosolyát, muszáj kicsit elnevetnem magam. Annyira aranyos ilyenkor, és nem csoda, hogy éppen itt merül fel először a kérdés, hogy vajon minek köszönhető, hogy nem iszok bort. Létezik-e már a gyermek vagy még csak tervbe van véve.
- Tizenhat hónapja feküdtem le először Jack-kel. Sosem védekeztünk. Soha.
Szomorkás mosollyal rázom meg kicsit a fejem, és letéve magam mellé a poharat, felkelve könnyedén változok át, és reppenek el az ablakig cinegeként, hogy ott újra visszaváltozzak. Kitekintve az ablakon, nézem, ahogy a néni kicipeli bosszankodva a kukát, majd visszafordulva visszasétálok egy pléd társaságában, és abba burkolva magam leülök.
- Van tizenhatodikára időpontom, hogy megvizsgáljanak, de nem szeretnék egyedül menni, szeretném, ha eljönnél velem.
Jacknek nem mondtam, mert félek attól, hogy szomorú lenne, és ha nincs is baj, csak még a babánk nem választott ki minket, akkor is ott lenne a láthatatlan feszültség. Az ő szíve aranyból van, és tudom, hogy azt mondaná, így is tökéletes vagyok, de az én szívem mást súgna, amit most is súg, hogy értéktelen vagyok. Szerettem volna, ha karácsonykor már kiscipőket adok a férjemnek, ezzel jelezve, hogy úton van a gyermekünk, mégsem történhet ez meg, mivel minden jel szerint nem vagyok terhes.
- Jó, de akkor is a saját helyed. Lehetnének corgik az udvarban.
Bár lehet ezt nem kellett volna mondanom, mert tudom, hogy egy fájdalmas ponthoz kapcsolódó rész a kutyahadsereg az udvarban, hogy ezt még Arie-val tervezte.
- Elég határozottan távozott, mármint, nem, ez nem jó szó. Elég határozottan vált láthatatlanná. Egy ismerőse hozta be a teljes kéziratot, és egy levelet, amiben felbontja a szerződését a kiadóval. Nem tudom, hogy el akarod-e olvasni, de neked ajánlja a könyvet, és nagyon szépen ír rólad.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 8. 15:06 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Lötyögtetheti felőlem, ameddig csak akarja, de megesküszöm Merlinre, hogy van szaglásom, és hülye sem vagyok. Mosolygok, mintha csak két oldalra húznák ajkaimat, és amikor Kori felnevet, egy kisebb kuncogást én is megengedek magamnak, de inkább feszülten várom a választ. Mert van egy olyan érzésem, hogy az első áll fenn. És hogy miért? Igen egyszerű a dolog. Kori nem a visszafogottságáról híres, így ha terhes lenne, az lett volna az első dolga, hogy berobban a házba, a nyakamba borul és zokogva elhörgi nekem, hogy ő bizony gyermeket vár, és ez a nap mennyire csodálatos.
- Természetesen megyek - bólintok egy határozottat. - Aznap úgyis a rezervátumba indulnék, szóval ráérek - bátorítóan mosolygok Korira. Nem fogok neki állni beszélni a, jaj, biztos nincs semmi baj, minden rendben, csak még nem álltok rá készen, és ezt ő is érzi dolgokról, mert feleslegesnek tartom. Kori felnőtt, ő is tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem jön össze a baba-projekt, és biztos vagyok abban, hogy ez őt túlságosan is megviseli, de majd felszedem és elmagyarázom neki, hogy egy nő, nem egy gyerektől lesz teljes értékű nő. Egyelőre még nem tartunk itt, most csak a támogatásomat tudom felajánlani neki, vagy így, vagy úgy.
- Igen - szomorkás mosoly húzódik ajkaimra, nem is próbálom palástolni, hogy érzékeny a téma, mert Kori ezt teljesen jól tudja. - Majd egyszer eljutok odáig is - emberelem meg magam, és én jókorát kortyolok a real boromból, ami félre is megy, amikor Kori folytatja. Könnybe lábadt szemmel, folyamatosan krehácsolva és néha meg-megütve mellkasomat próbálok figyelni a szavakra, amik elhagyják a nő ajkait. Majd fel is fogni azokat a szavakat.
- Milyen kéziratot? - kérdezem meg rekedtes hangon, mert ugye a bornak nem a tüdőben van a helye elméletileg, hanem a gyomorban. De mindegy. - Nekem ajánlja? Miért? És hova tűnt? Bementem pizzáért, de nem ő volt ott... - harapom be alsó ajkamat gyorsban. Poharamat az asztalra teszem, érdeklődően tekintek Korira. - Miért bontotta fel a szerződést? - ráncolom szemöldököm értetlen. - Egyelőre nincs több kérdésem.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 16:02 | Link

A NŐM


- Köszönöm.
Több szót nem is akarok erre szánni, mert találgathatjuk napestig, hogy nem meddő vagyok, hanem a holdállás, meg bolygók kvadráns fényszöge nem úgy sütötte a hetedik sorsterületemet, hogy gyermek foganjon az együttlétek során, de a végén úgyis az lesz, hogy egy orvos mondja ki, miért nem vagyok még terhes. Addig meg minden más vagy kétségbe ejt, vagy hamis illúzióval szolgál aziránt, hogy nincs bajom. A házasságunk jó csillagzat alatt jött létre, ezt tudom, mert Anik személyes ajándéka ez volt a részünkre, hiszen náluk hagyomány, hogy a házasságot így vizsgálják meg. Szóval egy részről nyugtató ez is, míg más részről egyáltalán nem az. Most szerintem nincs olyan, mi a mérleg nyelvét vagy egyik vagy másik irányba tudná dönteni.
- Írt egy könyvet. Rólad. Neked.
Azt hittem tud a könyvről, hogy Arie dolgozik rajta, de akkor a másik megérzésem a helyes, mely szerint ajándéknak szánta. Egy szép vallomásnak, mert én, mint a világ legrosszabb olvasóinak egyike, elolvastam a könyv első két és utolsó két oldalát, szóval tudom, hogy róla van szó, és tudom, hogy miként végződik a könyv.
- Gondolom ajándéknak szánta, karácsonyi megjelenéssel. Azóta írja, hogy megismerkedtetek. Mivel mi mindig a mágiatörténet tankönyveit és értekezéseit adtuk ki, külön kellett szerződnünk vele egy szépirodalmi alkotás kiadása miatt. Nem sokat mesélt a könyvről, azt kérte, bízzak benne, aztán el is felejtettem, hogy van ez a szerződésünk, nemrég Charlotte nézte át a lejáró szerződéseket, akkor jelezte, másnap pedig megérkezett a csomag.
Amióta a kis Felagund lány nekem dolgozik, lényegesen könnyebb az életem a szerkesztőségben. Sokkal pontosabb vagyok, nincsenek elmaradásaim, sem olyan dolgaim, melyek miatt Lara csúnyán nézne rám. Szóval van ebben elég sok pozitívum.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy most inkább kutatna néhány évig, visszavonulna. Erre hajlamos, nem ez az első alkalom, hogy nem ír. Pár éve is volt egy ilyen, eltűnt, majd visszajött. Ő egy bumeráng.
Vonom meg kicsit a vállamat, és ivás közben érzem, hogy megint a seprű koppan a fenekem alatt, vagy legalábbis annak a környékén.
- Hiénává kellett volna változnom, és lebattyogni egy kis ropogtatni valóért.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 8. 18:32 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Csak egy sejtelmes mosolyra telik tőlem. Nem kell ezt tovább ragozni, ezért vagyok Korinak én, hogy támogassam ahol, és amiben csak tudom. Több szót feleslegesen fecsérelnénk el erre, és ha a dolgok kiteljesednek benne, akkor úgyis elmondja, mert el akarja mondani. A kérdezgetés soha nem volt az én asztalom, és ez vele sincs másképpen. Ha el szeretné mondani, akkor elfogja, addig pedig csak szürcsölgesse a meggylevét békességben, én nem zargatom.
- De mégis miért? - orrom alatt motyogom a kérdést, nem is vagyok biztos abban, hogy Kori érti egyáltalán, csak szemöldök ráncolva bámulok ki az ablakon. Vonásaim helyre rázódnak, amikor eszembe jut az a rengeteg dolog, amit mondott és tett a férfi, amikor még az életem része volt. Halvány mosoly kerül fel ajkaimra az ezer meg egy gondolat mellett, mert ezeken csak mosolyogni lehet. Ennyi idő távlatából már azon is csak nevetnék, hogy átvert a pizzázóban, de valamiért nem érzem helyesnek. Csak mosolygok, miközben a képek leperegnek lelki szemeim előtt, tekintetemet el nem veszem a csillagos égről, amit látni vélek az ablakon keresztül.
- Mit ír le benne, Kori? - suttogom a kérdést, nem nézek barátnőmre. Ajkaim vonallá préselődnek, mert bár a kérdés elhangzott, nem tudom, hogy akarok-e erre a kérdésre választ kapni. Vajon mit ír le benne? A történetet, azokat a dolgokat, amik velünk történtek. A mi történetünket, aminek én vetettem véget a legcsúnyább módon. Talán ő még tovább is ment és papírra vetette azt, hogy mi lett volna, ha...
- Ismét kutat - harapom be alsó ajkamat, szemeimet lesütöm, és amikor felpillantok Korira szomorúság csillan benne, de muszáj a nő tekintetébe fúrnom sajátomat, amikor felteszem a kérdést. - Szerinted visszajön? - megérzem a rezgést a padlón, pillantásom automatikusan arra esik, majd halkan felnevetek.
- Ennek a nőnek semmi nem jó - sóhajtok egy mélyet. - Kígyóként szoktam közlekedni néha, amikor felidegesít. Utálja, de nem szólhat be érte - vonom meg vállamat, majd az ágyam szélére támaszkodva feltápászkodom és az üveg bor felé indulok.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 9. 19:47 | Link

A NŐM


- Miért írt könyvet? Nem tudom, talán így tudja kimutatni az érzelmeit.
Ez egy jó kérdés, a miért, de nem tudom rá a választ, így csak tippelni tudok. Feltételezem, hogy ezért tette, ám száz százalékos bizonyossággal nem mondhatom. Ebben tényleg minden ember egyedi. Jack és én nagyon ritkán beszélgetünk az érzéseinkről, mégis sokkal többször mutatjuk ki, mint azt bárki is gondolná. Van, hogy órákon át csak egymás tekintetét figyeljük, elveszünk egymásban, és minden megbeszélünk. Nem szavakkal, nincs rájuk szükségünk. Megint mások beszélgetnek, érintenek, levelet írnak. Csodálatosabbnál csodálatosabb módjai vannak annak, hogy kifejezd érzelmeidet, és mindenkinek megvan erre a saját nyelve. Arie valószínűleg az írással tette ezt.
- Nem tudom Ophelia, komolyan nem. Elolvastam az első és az utolsó két oldalt. Tudom, hogy hogyan indul és hogyan végződik, de nem éreztem illőnek, hogy előtted olvassam el, mert ha úgy döntenél, hogy nem akarod, hogy tudjam a tartalmát, akkor nem olvasnám el.
Méghozzá soha, ezt akkor elhatároztam, amikor azt a négy oldalt elolvastam. Még a köszönetnyilvánítást sem, mert az egy igazán személyes dolog, amit sokan, akik nem ismerik, nem érthetnek, de én itt voltam mellettük végig, én tudom, hogy mi volt ebben az egészben, és éppen ezért nem akartam annál jobban belemenni, mint amennyire benne vagyok. Meg tudom állni ezt az egészet, mert engem nem hajt az életükben való vájkálás.
- Nem.
Hitegessem? Felesleges, hiszen ha azt mondom, hogy igen, vagy talán, akkor nem kezdi el a továbblépést, akkor benne marad ebben a mostani állapotban, és az senkinek sem kedvező. Visszajöhet, senki se mondja, hogy nem teheti meg, de nem hiszem, hogy valóban megtenné, sőt, gyanítom, hogy két rossz emlék után a helyet is elkerüli majd.
- Ezért mondtam, hogy önállósodnod kell. Ez így nem normális. Mintha anyáddal élnél és tizenhat lennél.
A kor, amikor semmi sem jó a szülőknek. Mondjuk az én anyámnak most sem jó semmi, az esküvőmre sem jött el, és mivel ő nem jött el, apám sem, és tudtam, hogy ez lett, mégis, fáj valahol.
- Lehet, hogy végig kéne vinned magadban egy gyászfolyamatot, hogy elengedhesd őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 10. 13:25 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- Az érzelmeit - motyogom Kori szavait magam elé, de még így sem találom meg az értelmüket. Ahelyett, hogy olyan könyveket írna, amilyeneket egész életében, most Kori beközli velem, hogy leadott egy szépirodalmi alkotást a férfi, ami róla és rólam szól. Hajt a kíváncsiság, és talán még tudni is akarnám, hogy mi van a könyv első kettő és utolsó két oldalán, de félek rákérdezni, mert talán nem olyan választ kapok, amilyet elképzelnék, esetleg jó lenne hallani. Bár tény, hogy ennyi szarság után miért érdemelnék jót?
- Mi volt az oldalakon? - tekintetemben kíváncsiság csillan Kori felé, a kérdést a leghatározottabban teszem fel, még ha nem is érzem magam ennyire stabilnak ebben a témában. Sok mindent átéltünk Arie-val, sok mindent el is terveztünk, amit eldobtam magamtól egy olyan férfiért, aki aztán eldobott engem arra hivatkozva, hogy nekem tesz ezzel jót. Nos, ha már nem tudom eldönteni én, hogy nekem mi a jó, és mit akarok, akkor legalább ebben dönthetek. Felkészülve várom Kori válaszát, a legrosszabb eshetőségek járnak csak a fejembe, főleg, miután kiderült, mégis hogyan derült ki az, hogy elemi mágus.
Hitetlen nevetek fel. - Jó lenne ismét tizenhatnak lenni - rázkódó vállakkal fordulok háttal az ágynak, hogy hátamat neki támaszthassam. - Tudom, és igazad van. Összeszedem magam, aztán téged is, és elmegyünk házakat nézni - adom be a derekamat a nőnek, mert szinte biztos vagyok abban, hogy nem fogja ennyiben hagyni ezt az egészet. Már csak azért sem, mert ha Korit felidegesíti a házi néni ennyi idő elteltével, pedig őt még szereti is, akkor már valami tényleg van, és elgondolkodtató a helyzet. Na, én elgondolkodtam és itt kötöttem ki. Majd hamarosan neki állhatunk a projektnek, de egyelőre fontosabb kérdések is foglalkoztatnak, mint egy saját ház.
- Soha nem fogom tudni elengedni igazán őt Kori - mosolyodom el hamiskásan. - Mert képtelen vagyok rá, de már elfogadtam, és beletörődtem a dolgokba. Ennél többet nem tudok tenni. Már nem szomorúan és a sírás szélén állva gondolok vissza rá, hanem mosolyogva, hogy milyen csodálatos élményeket adott nekem - szemöldökömet ráncolva döntöm hátra fejemet az ágyra. - Nem tudom, hogy ez így érthető-e - szavaimat a plafonnak címzem, majd fejemet előrebiccentve kortyolok egyet poharamból.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 10. 17:48 | Link

A NŐM


- Tudod ugye, hogy sosem lövöm le a könyvek végét.
El fogom olvasni, majd, miután kiadták, de előtte semmiképpen sem, viszont úgy, hogy tudom mi a vége, mertem egyáltalán felhozni neki, hogy ha szeretné, elhozom neki, hogy még a megjelenés előtt olvassa el, hogy megismerje a könyvet. Nem azért, mert ezután a mű után megállnak majd az emberek az utcán, és megbámulják őt, hanem mert ez neki szól. Az író kilétét a nagyközönség előtt jótékony homály fedi, hiszen történelmi alkotásitól eltérően, itt álnévvel jelenteti meg az irományt.
- De el kellene olvasnod. Komolyan.
Mert a végét is szépen írta meg, sőt gyönyörűen. A miértek végén pedig, az olvasó lelki szemei előtt megjelenő nő pontosan az, ami Ophelia, egy erős, független nő, gyengéd szívvel, melyet megedzettek az évek. De ő úgy festi le a velem szemben ülőt, ahogy talán én se lennék képes, hiába vannak mögöttünk évek. Ő máshogy látja, és gyönyörűnek gondolom azt, hogy ő tekint rá, minden után.
- Tizenhat évesen hamisítottam a szüleim aláírását, hogy férjhez mehessek a legjobb barátomhoz, olyan szép voltam. Ah, jó év volt az, amikor tizenhat évesek voltunk.
Nosztalgikus sóhajjal fogadom az emlékeket, mert tényleg jó volt. Élveztem, és imádtam. Szerettem Balázst, a házasságunkat, anyám bosszantását, az egész akkori világomat. A házvezető döbbenetét, és az élményt, hogy tényleg megtettem mindent.
- Azt éled át, amit én éltem át Balázzsal. Két évvel ezelőttig, a halála napján mindig lementem Keszthelyre, az otthonunkba, folyton sirattam azt, amik mi lehettünk volna, ha nem kell elmennie. Aztán két éve Eugén visszarángatott dolgozni, találkoztam Jack-kel, és már boldog emlékként élem meg azt az időszakot, már tudok mosolyogni, sőt nevetni is egy-egy emléken. Jó eljutni ide. Innen csak felfelé van.
Legalábbis nagyon remélem, mert tudom, hogy iszonyatos az a fájdalom, ami benne van, és sosem fog teljesen begyógyulni a seb.
- Talán most egy kis ideig senkivel se kellene lenned. Egy kicsit tényleg csak magadra koncentrálnál, azt mondják a jövőév a nagy újrakezdések éve.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 10. 18:38 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- De azért elolvastad a végét - nevetek fel őszintén. - Ez már így is spoiler - kortyolok egyet boromból somolyogva, majd fejemet ismét hátravetem. A plafon szuggerálása valahogy most mindennél jobb. Inkább, minthogy Korira nézzek, aki közli, el kellene olvasnom a könyvet. Lehunyom szemeimet, és tudom, hogy igaza van, de nem akarok engedni a kísértésnek. Vagy a legrosszabb módon közelítette meg a befejésünket, és meg is érteném, vagy a legcsodálatosabb módon, ami pedig ismét összefacsarná a szívemet. Írt egy könyvet, ami nekem szól. Ami rólunk szól, én pedig azon morfondírozom, hogy elolvassam-e egyáltalán. Mégis mitől tartok? Egyértelműen a megbánástól. Sokszor volt partnerem a mindennapokban ez az érzés, amióta Arie-val vége szakadt mindennek, de valahogy megtanultam kezelni és tényleg a dolgok jó oldalát látni. Már inkább mosolygok, ha eszembe jut valami kettőnkről, mintsem a sírás szélére sodorna. Csak bólintok egyet Kori felé, amolyan "rendben" jelzésként, tudom, hogy nem kell kimondanom a szót ahhoz, hogy megértse. Így is tudni fogja mire irányul. Elolvasom a könyvet, vagy így, vagy úgy, de befejezésre került a kapcsolatom Arie-val, és ez a könyv a végleges befejezés.
- Remek - sóhajtok egy mélyet. - Tizenhat évesen próbálkoztam még, hogy anyám halála után kihúzzam apámat az alkoholizmusból, de mint látszik - tárom szét a karjaimat egy szomorú mosoly mellett. - Nemigen sikerült. Elbaszottak vagyunk csajom! - fordítom oldalra a fejem, hogy visszatartott nevetéssel tekintsek Korira. Istenem, de még mennyire azok vagyunk. Figyelmesen hallgatom végig a nőt, aki mindig mellettem állt és áll a mai napig. Ő Balázs mellett már megtalálta volna egyszer a boldogságot, de feláldozta a saját érzelmeit azért, hogy Balázsnak örömet szerezzen. Mi ez, ha nem önzetlenség? Az a színtiszta önzetlenség, amit ha akarnál sem tudnál leutánozni, mert ilyet ember nem tesz meg egy másikért. Ismét csak egy bólintásra telik tőlem. Ő megérti.
- Nem is igen lenne kivel lennem - fordítom vissza fejemet. - Arie-t elhagytam, Jason elhagyott, Barnabás lekurvázott. Egy dráma az életem - leteszem a poharat, majd dobok karjaimon egyet, egy mélyről jövő sóhajtás kíséretében, hogy átmenjen a hatás. - Annyira magamra koncentrálok, hogy napi program lett a vásárlás. Csak úgy, a poén kedvéért, plusz néha levegőt sincs időm venni, mert lefoglalom magam. És te! Mennyire jól esik!
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. december 10. 19:17
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 10. 19:03 | Link

A NŐM


- Mert ez is egy könyv. A vallásom értelmében az első és az utolsó két oldal elolvasása nélkül nem tehetem le a könyvet.
Bevallom őszintén, van emberem arra, hogy elolvassa a könyveket, amik hozzánk érkeznek, ahogy Larának is megvan a maga embere, aki elolvassa. Néha mind a kettejüknek odaadjuk, és a két véleményből csinálunk egyet, nem nagy kunszt, ha valahogy tartani akarod a tempót, akkor így csinálod.
- Oké.
Tudom, hogy mit kell tennem, elég egy pillantás rá, és tudom, elhozom neki a könyvet, és bár itt még csak a kéziratról beszélek, van egy harci feladatom, és tudom, hogy azt nem hozhatom fel neki, mert akkor megölne, és elásna, és nem kellene azon aggódnom, hogy lehet-e gyerekem vagy sem. Szóval egyelőre megegyezünk abban, hogy elhozhatom neki.
- Elbaszottak.
Nem nagyon szoktam csúnyán beszélni, de ez a következtetés tökéletes. A poharamat felemelve ünneplem a kijelentést, majd szájmagasságig eresztve, belekortyolok. Tökéletes. Komolyan, még jól is esett kimondani, hogy ilyenek vagyunk, mert ez az igazság, és ahogy mondani szokás, innen szép nyerni. Márpedig én nagyon ott akarok lenni, hogy nyerjek.
- Lekurvázott. Bátor gyerek, de azért nekiállhatna félteni az életét, mert még a végén rá találom rúgni az ajtót.
Ezt pedig a lehető legkomolyabban mondom, mert nem szeretem, ha egy nőről így beszélnek. Akkor sem, ha férfiról persze, de szerintem senkinek nincs joga elítéli a másikat az életvitele miatt, sőt.
- Szerintem, ha kurva lennél, akkor nem abból állna az életed, hogy három iskolában pörögsz felváltva, hanem azzal, hogy hogyan utasíts el újabb és újabb érdeklődőket a fix vevőköröd mellé.
De ez a személyes véleményem, a nagy kifejtésben meg meg is éheztem, a hasamat simogatva nézek körül.
- Úgy ennék valami csípőset, nem hoztam semmit, amit csíp?
Pedig akartam, de kihagy az agyam, szóval vagy nem vettem, vagy konkrétan nem látom, amit keresek.
- Te Feli... umm... szerinted a gyerekeink tényleg örökölni fognak a szüleinktől mindent? A ridegséget, az alkoholizmust, azt a gondolkodásmódot?
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 11. 15:55 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Hitetlen felnevetek, miközben megrázom a fejemet a nő felé. Kikészít idegileg, és ez így nem is fair, hogy ő tudja, én pedig nem. Értem, és totál jogos, azt szeretné, ha az egészet elolvasnám, és ne mindösszesen négy oldalból vonjak le, esetleg, téves konklúziót. Az kicsit kellemetlen lenne valóban, főleg, hogy mostanában semmi nem jön össze, amit szeretnék, így nem szeretnék semmit a véletlenre bízni.
- Ne rugdoss te semmit - nevetek fel ismételten. Nehezen nézem ki Koriból, hogy bárkire is rá tudná rúgni az ajtót, majd lehordani a sárgaföldig. Kettőnk közül ez inkább az én reszortom, ő túl jószívű az ilyenekhez. - Ili... szóval azt mondta valaki, hogy négy férfitól még nem leszek kurva. Akkor ők a fix vevőim? - ráncolom össze a szemöldököm, majd tekintetem Korira emelem, és ha visszapillant rám, nem tudom visszatartani a nevetésemet. Nevetek, teljes szívemből, mert ilyen abszurd témáról is, a sok komoly mellett, csak mi tudunk beszélgetni, és teljesen normális, hogy ilyesmi egyáltalán szóba jön, amikor jelenleg egyikünk élete sem felhőtlen. Korit nem féltem, mert biztos vagyok abban, hogy így, vagy úgy, de megfogják oldani a problémát, ha egyáltalán fennáll az a bizonyos probléma. És nekem ennyi éppen elég, így az én részemről, tökéletesen belefér a fix vevői körömről folytatott diskurzus.
- De - bólintok egy határozottat, majd nyilvánvalóan a legmesszebb szatyorért nyújtózkodva borítom ki a tartalmát, miközben magam felé húzom. Mosolyogva dobom Kori felé a chilis chipset, aminek a szagától én már a hányás szélére kerülök, de a nő valamiért megeszi. - Azt hittem többet vettél - turkálok a maradékok között, még nyelvem hegyét is kidugom a nagy koncentrálásokban, amikor Kori, félve ugyan, de megszólal. Lassan állítom le a mozdulatsort, és tekintek fel a nőre, hogy végül halványan elmosolyodjak.
- Nem - felelem határozottan. - A gének sok mindent befolyásolnak egy gyermeknél, akár csak a sárkányoknál, de szerintem nagyban függ attól is, mi hogy állunk majd hozzá. Te a szüleid ellentéte vagy, ahogy én is. Nem aggódom, és neked sem kellene, mert tökéletes anya leszel - vigyorodom el szélesen, mert minden szavam igaz, amit most Korinak intéztem. Biztos vagyok abban, hogyha összejön a baba, akkor Kori lesz a legcsodálatosabb anya, Jack pedig a legcsodálatosabb apa ezen a földkerekségen. Mindketten odaadóak, és egymásért is megtesznek mindent, a gyermekükért még kétszer annyit is. És ez így van rendjén.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 14. 14:58 | Link

A NŐM


- Négy? Nem. Sőt, akkor három napod szabad a héten, ha mindenkivel csak egyszer találkozol. Vagy, kidobsz egyet, marad három, vedlük két napokat töltesz együtt, és vasárnap meg pihensz. Azt hiszem, karácsonyra határidőnaplót veszek neked.
Az államat jobb kezem mutatóujjával ütögetve jutok végül erre a nagyszerű következtetésre, hiszen lássuk be, ha már idáig fajult a dolog, akkor nem árt ha van egy tervezője, amiben a bevételeket, kiadásokat, férfiakkal töltött napokat is tudja rendszerezni, hiszen azt mondják, nem túl szerencsés, ha ezek a dolgok nagyon összecsúsznak. Egyrészt mert huszadikán rájössz, hogy éhes vagy, másrészt mert az is kiderül, hogy senki sem fog megetetni, mert összemosódott napjaidban a férfiak megismerték egymás.
- Ili... gondolom az egyik a négyből.
Pontosabban nagyon remélem, hogy nem egy másik nő, akivel előbb beszéli meg a dolgait, mint velem, mert bárki is legyen ez az Ili, ha nőből van, akkor ki kell iktatnom, sajnálom, de Ophelia az enyém, hozzám tartozik, és nem engedhetem egy nőnek sem, hogy elvegye tőlem, legyen bármi is a neve. Nem, ebben a barátságban nincs hely egy harmadik nőnek, sajnálom. Szóval tényleg, az ő érdekében remélem, hogy a négyből az egyik pasas, akinek mondjuk a nevében van egy ilyen szakasz, vagy nagyon megszivatták a haverjai, és Ilinek becézik.
- Ah, remek. Életmentő vagy.
Meg én is, hogy vettem. Arra, hogy azt hitte, többet vettem, csúnyán nézek rá, mert több volt, de megettem, és a testem árnyékában igazából ott van szépen egymásra hajtva egy csomó chipses zacskó, csak éppen nem büszkélkedek vele. Kinyitom az aktuálisat, jó mélyet szippantok belé, és boldogságból mámorosan sóhajtok egyet. Annyira szeretem a mű illatot és a tartósítószert mostanában, hogy szinte kínos vagyok, de persze ezt nem verem nagy dobra. Az elmúlt egy hét maga volt a bűnözés, ha szerintem egész eddigi életemet megnézem. Nem tudom, hogy mi van velem mostanában, de olyan élvezettel tölt el, ha ilyenek vannak a közelemben, hogy az hihetetlen. Ropogva hallgatom a válaszát, és elmosolyodva nézek fel rá.
- Remélem tényleg így lesz. Jacknél semmi baj nincs, szeretem a szüleit, pontosabban az édesapját és Sol anyukáját, de ha a gyerekem olyan lesz, mint anyám, nem fogok tudni együtt élni vele, és ettől rettegek.
Jobban, mint attól, hogy akkora papucs lesz, mint apám. Az még egy kis idegbajjal kezelhető, de anyám nem.
- Mesélj inkább a négy pasiról.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 14. 17:58 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- Igen! Nagyon jól jönne egy határidőnapló - csillannak fel szemeim, akár egy gyereknek, pedig a téma és a határidőnapló oka nem feltétlen gyerekeknek való téma. - Így legalább biztosan nem felejtem el egyikőjüket sem - bólintok egy határozottat, hiszen be kell látnunk sokkal egyszerűbb lenne mindent egyetlen helyen vezetni, így legalább semmi nem felejtődik el, főleg nem az időpontok. Azok a legfontosabbak, anélkül nincs pénz! Nem azért gürizek éjt nappallá téve, hogy ne legyen egy fityingem sem.
- Mi? Dehogyis! Még csak az kellene, mentsen meg Merlin! - hőkölök hátra kicsit, mert a gondolatra is görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudom, hogy valaha is képes leszek úgy tekinteni Iliánra, mint egy emberi lényre. Mint egy emberi lényre, aki férfi. Így a pontosabb. Rendben, nem fogom tagadni, hogy a vélasága ellenére is nagyon vonzó férfi ez a fasz, de akkor is a plafonra kerülök tőle tizedmásodpercek alatt, szóval az, hogy mi valaha meg tudnánk lenni egymás mellett egyenlő a lehetetlennel. És én nem tartom magam egy negatív embernek, és Ilián sem cáfol rá az előbb elhangzottakra. A mosdóban történtek, vagy nem történtek, kinek mi, valahogy bennem maradtak, de talán ez annak tudható be, hogy bekerültem azon szerencsés nők közé, akin használta a mágiáját, így nem is voltam tudatomnál nagyjából. Na jó. Elég volt ebből.
- Nem én vettem - mosolyogva nézem végig, ahogy Kori felszakítja a zacskót, majd mintha valami szeánszon lenne szippant mélyet az illatból, ami őt élteti, engem meg undorral tölt el. - Nem kell ilyentől rettegni, mert először is; ne fesd az ördögöt a falra. És másodszor tökéletes szülői lesztek egy tökéletes gyereknek, aki semmit nem örököl majd anyádtól. Ebben biztos vagyok - egy biztató mosolyt küldök a nő felé, mert ennél őszintébb aligha leszek valaha. A világ összes ideje a rendelkezésemre áll, legalábbis ma mindenképpen, így lassan emelem ajkaimhoz a poharat, hogy kiigyam a tartalmát, amikor Kori lezártnak tekinti az előző témát, és visszakanyarodunk életem férfijaihoz. Remek téma.
- Mit meséljek? - nevetek fel hitetlen, miközben újratöltöm a poharamat. - Volt az ex-férjem, mindent tudsz, Arie, Jason, szintén mindent tudsz, végül Barnabás, aki... aki halálian kedves volt, szétszórt, szerencsétlen, de szerintem bele tudtam volna szeretni meglepően rövid időn belül, csak ugye, burkoltan lekurvázott, így már nehezebben engedi a büszkeségem - vonom meg vállamat könnyedén. Iliánról pedig nem is érdemes szót ejteni, mert semmi nem történt, és valószínűleg nem is fog. Neki én egy játék vagyok, akit élvez, és ez kölcsönös. Ebből nehezen lesz bármi komolyabb.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 17. 16:07 | Link

A NŐM


- Nem tudom, hogy árulnak-e speciálisan szerető-nyilvántartót, de ha nem, úgy érzem, ez egy olyan piaci rés, amit érdemes lenne kihasználni. Hm, sosem lehet egy vállalkozás elég sokrétű. Ezt leírom Larának.
Kapva ezen a lehetőségen, nyújtózom kicsit, hogy elérjem a telefonom, és villám tempóban, mert én vagyok a pötyögés nagyasszonya, leírok neki egy kisregényt arról, hogy csinálhatnánk egy ilyet. Fontos persze az álcázás, csak a megfelelő pálcával jelenne meg a szeretőkről szóló rész, amúgy olyan lehetne, mint mondjuk egy könyv, vagy egy határidő napló, csak ugye miért hordana valaki magánál két határidő naplót.
- Lehetne benne minden szeretőnek külön nyilvántartó, hogy mit szeret, mit nem, mi a kedvenc kajája. Tudod, csak, hogy semmi esetre se legyen kellemetlen, ha a másik kedvenceit pakolod össze. A férfiak is háklisak tudnak lenni nagyon. Meg aztán lehetne ugye nőknek valami édes virágos, férfiaknak elegáns bőr. Jó a nőknek többféle, nyilván, hogy tudjanak válogatni. Viszont nem ismeretem a megrendeléseket, mert én a barátaim megcsalogatásait nem akarom tudni.
És nem, kedves olvasó, mielőtt még azt gondolnád, hogy nem akarom tudni, hogy Jack mit csinál, el kell mondanom, hogy ő az utolsó utáni férfi a Földön, akinek ilyenre szüksége lenne. Te nem is biztos, hogy érted a mi kapcsolatunkat, de tudom, hogy ha valaki biztonságban van, akkor az én vagyok.
- Na, meg is van, itt vagyok. Egyik gyerekem se örököljön semmit anyámtól, mert komolyan nem szeretném megutálni őt. Milyen borzalmas anya lennék!
Belegondolni is rossz, hogy mennyire szégyennek élném meg azt, hogy nem tudom szeretni a gyerekem, mert anyámat látom benne. Inkább lássak bárki mást, még Virginiát is. Vagyis... de, inkább a nő, mint az anyám. És ez egy nagyon súlyos szint. Azt hiszem, még nem szerencsés, ha terhes lennék, előbb el kellene engednem az ilyen parákat, amik az életemben vannak. A gyerekeink csodálatosak lesznek, ahogy Feli mondja, nem számít, hogy kettő vagy tizenkettő születik is majd, mindegyiket imádni fogjuk.
- Pffff, várj. Én azt hittem, hogy tényleg van egy Mr. Hétfő-csütörtök, kedd-péntek meg szerda-szombat. Ez így eléggé áh. Még szingli vagy, felejtsd el Frankot meg Payne-t, ezt a Barnabást ne, ha azt előkészítős Barnabás, mert ő nagyon cukinak tűnik, és biztos nem akart lekurvázni. Na maradjon meg ő, meg szedj fel mellé még kettőt. Vagy, csináljunk ilyen nagy Ő-s vetélkedőt. Én kiválasztom neked a pasikat, te meg randizol velük, aztán minden héten kiejtünk egyet. Feldobnánk a virágbolt bevételét.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 24. 11:07 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Szeretem, hogy Kori mellett kicsit gyereknek érezhetem magam. Rendben, tény, hogy a tinilányok például aligha beszélgetnek olyanokról, mint egy szerető-nyilvántartó, de attól még poén az egész. Tetszik és szeretem, hogy Kori mellett önmagam lehetek, onthatom magamból a baromságaimat, nem kell visszafognom magam és annyi pizzát ehetek előtte, amennyit még egy jól megtermett férfiember is szégyellne, de nem én. Főleg nem a nő mellett, akinek szerintem már a hócipőjén jönnek ki a pasis dolgok, mert egyszer vagy én cseszem el, vagy a férfi hagy hoppon, vagy zombiapokalipszis van, vagy bármi más történik, amiért nem jön össze. Szerintem közel a harminchoz mondhatom, hogy Corgis öregasszony leszek. Nem olyan zsémbes, mint az én házinénim, de a lényeg azon van így is, hogy egyedül leszek. Nem baj, majd lesz szép kertem a zöldségeknek meg a gyümölcsöknek. Legalább azokat élvezem.
- Kikészítesz - nevetek fel halkan, mert ahogy Kori ecseteli az ötleteit, és simán ki is nézem belőle, hogy holnap már egy szerető-nyilvántartóval fog bekopogni hozzám, automatikusan magam elé képzelem önmagam, ahogy valami madam ruhában feszítek és próbálom összerakni a heti-tervet a lányaimnak, akik elvégzik a munka nagy részét. Hát ez... gyönyörű jövőkép.
- Szeretni fogod a gyermeked - rázom meg a fejem kicsit hitetlenül. Kori felfogása néha nagyon-nagyon meg tud döbbenteni. - Nem lenne más választásod, zsigerből szereted a saját gyermeked, de nem lesz olyan, mint édesanyád. Ne aggódj - kicsit közelebb araszolva a nőhöz simítom végig a karját, és nagyon remélem, hogy befejezte ezt a témát, mert saját magát spannolja fel ezzel az egésszel.
Úgy tör ki belőlem a nevetés, hogy még én is meglepődök rajta. Hasamat fogva dőlök el oldalra, miközben nevetek, pontosan leszarom, hogy a házinéni kopogtat a seprűjével, mert csak nevetek az egészen, és nem tudom elhinni, hogy Kori ezt valóban végig elhitte és komolyan tervezte az egészet. Rázkódó vállakkal próbálom meg moderálni magam, de érzem, hogy jön a következő kör, csak kegyesek voltak hozzám, így kaptam időt levegőhöz jutni. Önfeledten nevetek, majd hirtelen felülök, totális komolyságot erőltetve az arcomra.
- Oké - dörzsölöm, majd kicsit meg is csapkodom arcomat, hogy sikerüljön megtartanom komolyságomat. - Nem, nincs egyik sem - köszörülöm meg a torkom mosolyogva, mielőtt ismét eldőlnék indokolatlanul jobbra. - Hagyom a vetélkedőt és hagyom Barnabást is, bármennyire vonzó is. Szünetet tartok, mert bármilyen hihetetlen, lehetséges, de csak egy nagyon picikét az - közben mutató-, és hüvelykujjammal szemléltetem a nagyon picikét. - Hogy Iliánnak talán igaza van, és egy időre csak el kellene engednem a férfiakat - tárom szét a karom mosolyogva. - Így fogok tenni. Vagy bejön, vagy nem, vesztenivalóm nemigen van -  kortyolok bele boromba mosolyogva, mert az eddig csak tervszülemény - innen is kösz Ilián - most már elhatározás. És azokhoz pedig tartani szoktam magam.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 24. 17:32 | Link

A NŐM


- Azért ez nem törvényszerű. Vannak nők, akik csalódnak, amikor megszületik a gyerekük, mert nincs meg a kapocs, vagy egyenesen gyűlölik, és nem tudják, hogy miért. Mostanában elég sok ilyen történetet hallottam.
Nem könnyű úgy eldönteni egy műről, hogy jó-e ha a története gyakorlatilag megrémít téged. ezért olvas Charlotte, és nem én, és a lánynak jó ízlése van hozzá, hogy szétválogassa a kéziratokat, ahogy ahhoz is, hogy mindegyikhez jegyzeteket készítsen, így én már tudom, hogy melyek azok, amikkel tovább kell dolgozni, és amik kétesek, azokon mi az, ami kétessé teszi.
- Szünetet. Az olyan nők, mint te, vétek, ha szünetet tartanak.
Jegyzem meg csendesen, miközben elfekszem a földön, és lehunyt szemmel hallgatom őt tovább. Ez egy különleges dolog, mert ez kisugárzás kérdése, és Opheliának olyan kisugárzása van, hogy még én is simán utánafordulnék, még most is. Szóval nem nagyon hiszem, hogy ő erre képes lesz, és nem azért, mert benne nincs kitartás, hanem mert a férfiak nem fogják hagyni.
- VÁÁÁÁÁÁÁRRRRJJJJ!
Ülök fel hirtelen, mint akit bolha csípett meg, és egyre szélesedő vigyorral váltok át négykézlábra, hogy közelebb "osonva" hozzá, szinte belemásszak Feli arcába, és olyan mélyen nézzek a szemébe, amennyire csak tudok.
- Tudtam én, hogy "Ili" nem egy nő, akivel megcsalsz, hanem egy pasi. Ki ez a fickó, ki vele. Tuti, hogy nem meleg, mert akkor nem titkolnád. Szóval Ilián. Mindent tudni akarok. Most. Csicseregj.
És nem is tágítok, szinte az ölébe ülve emelkedek újra két térdre, és fenekemet a sarkamra helyezve nézem őt. Ebből nem menekül, beszélnie kell.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 24. 17:51 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- Kori - sóhajtok egy mélyet, hogy lehiggadjak és lehetőség szerint ne az arcába kiabálva közöljem a határozott véleményemet barátnőmnek. - Te tökéletes anya leszel. Szeretni fogod a gyermeked, és ő is szeretni fog téged - már az is eszembe jutott, hogy lehet másik nyelven kellene neki mondanom és akkor úgy megérti talán, mert ez így nagyon hosszú beszélgetés lesz. Tömi a fejét azokkal a baromságokkal, amiket éppen talán, és így, hogy rástresszel és feleslegesen idegeskedik, csak azt éri el, hogy a stressztől nem fog összejönni a dolog. Istenem, ők ketten érdemlik meg a legjobban ezen a Földön, hogy legyen gyermekük. Vagy kettő. Esetleg huszonkettő.
- Pedig mindenképpen megpróbálom és vagy így, vagy úgy, de el fog dőlni mi lesz - nevetek fel halkan. Sokáig tartott mire beismertem magamnak, hogy esetleg, nagyon halovány esélyt látok arra, hogy a férfinak igaza volt a stégen. Nem akartam bevallani, főleg azok után, hogy kioktatott szexből, ami rettenetesen vicces volt, mert a tenyérbemászó mosolyával együtt jön fel mindig arca a lelki szemeim elé, és még látatlanban is letörölném a vigyort a képéről. Csak úgy, mert vicces és mert mindig azt hiszi, hogy ő az élet értelme mindenkinek, miatta forog a föld és miegymás. Idegesítő.
Felkapom fejemet, ahogy Kori felkiált és pár másodpercig, csak meredten nézem a nőt oldalra biccentett fejjel, mert egyre közelebb jön, bennem meg megáll az ütő, ahogy közeledik felém. Mi a franc történt pontosan? Hitetlen tekintettel nézek rá, először fel sem fogom a kérdéseket, csak bámulok a nőre, aki szerintem meghibbant. Kori elhelyezkedik, természetesen ugyanúgy a személyes teremben, szóval mélyet sóhajtok. Ezek szerint nem úszom meg. De mit is mesélhetnék, amikor semmi nem történt?
- Nem, ő nem egy nő - rázom meg a fejemet elsősorban, azért ezt fontosnak tartom tisztázni. - Ilián a neve, középkorú férfi, mint kiderült véla ráadásul, amit szépen tapasztalhattam is, de nem történt semmi, nyugi! - emelem fel kezemet gyorsan, mielőtt Kori kombinálni kezdene. Az nagyon megy neki. - Összefutottunk párszor, valahogy véletlen mindig ott van, ahol én, már beteges a dolog, de engedjük el - még egy mély sóhajt eresztek meg. - Mindegy, szóval ő javasolta, hogy próbáljam meg a szünetet, és sokáig tartott ugyan, de beláttam, hogy igaza van - vonom meg vállaimat, majd borom maradékát lehúzva ejtem vissza pillantásom barátnőmre. - Ennyi lenne a hatalmas történetünk Iliánnal, aki csak Ilián. Semmit nem tudok róla igazából - mosolyodom el halványan, mert jelenleg tökéletesen megelégszem azzal, hogy ennyit tudok a férfiről. Mondjuk nem tartom valószínűnek, hogy ez változni fog, de nem fontos.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 29. 12:37 | Link

A NŐM

- Vagy így vagy úgy, milyen drámai. Mint egy vetélkedőben. A jobb sarokban az erős feminista, a balban a férfire vágyó nő. Éééés box!
Még az ökleimet is mozgatom egy kicsit a levegőben úgy, mintha igazán boxolnék, de aztán csak vigyorgok, mint a vadalma. Nem könnyű velem mostanság, úgy hullámoznak az érzelmeim, mintha felültem volna át átkozott hullámvasútra. Csak abban reménykedek, hogy ez csak valami hülyeség nálam, mert éppen túl tökéletes az életem - leszámítva persze, hogy nem vagyok terhes -, és nem a változó kor tört rám a harmincas éveim előtt, mert akkor esküszöm, hogy teljesen kiakadok. Jobban, mint az illő volna. Jó, csak nem öregszem villámtempóban, szóval ez csak valami női hiszti, ennyi, el fog múlni. Nőnek lenni nem mindig jó, és ez tény.
- Középkorú véla? Uh, de abszurd ez így.
Elképzelni se tudom, hogy milyen lehet egy véla középkorúan. Nem sokkal találkoztam, a képeken pedig az idősebb vélákat is babapopsi arccal ábrázolják, szóval nem nagyon tudok mit mondani arra, hogy egy véla _középkorú_. Az maximum az anyám, és rajta látszik is, hogy bizony belépett már abba a köorba, amikor elé illeszthetjük, azt a fránya minősítést, hogy bizony középkorú. De ez a mondatrész, hogy "középkorú véla" nagyon perverzen hat. Nagyon nagyon.
- Helyes, mert ha bármi is történt volna, akkor az szexuális erőszak lenne, mivel visszaélt a hatalmával. Olyan, mintha begináztak volna, nem tudsz ellene védekezni, és itt nincs olyan, hogy a nő is hibás.
Amúgy is nagyon merésznek találom ezeket a kijelentéseket, anno Pécs csinált egy nagyon rossz kampányt a nők megerőszakolásáról, és elég nagy felháborodást is keltett, nem is futott sokáig, mégis épp elég ideig, hogy emlékezzek rá. Mennyire mérges voltam annál a kampánynál, Merlinre!
- Nekem nem szimpi ez a fickó, megvallom őszintén, de lehet, hogy nem mondott hülyeséget.
Azt be kell látnom, de ember, hát megvélamágiázta, hát ki tesz ilyet?! Nem ismerem, nem tudom, hogy miféle, de nagyon nem tartom szimpatikusnak az ilyen lépéseket. De Felit nem hibáztatom, mocsok dolog a vélamágia, és tudom, hogy hiába vagyok szerelmes Jackbe, hiába van a gyűrű az ujjamon, tudom, hogy ha ilyenbe keverednék, nem tehetnék róla, csak a szégyen maradna. Persze, amióta együtt vagyunk, sokkal óvatosabb vagyok, nem nagyon megyek olyan helyre, ahol beüthet a krach, mert ha valakit, őt nem akarom elveszíteni.
- Azt hiszem, iszok egy kis bort.
De csak egy kicsit, mert az már bizonyos, hogy most sem vagyok terhes, és egy kis bor nem árthat. Kiiszom a meggylevem, és töltök egy negyed pohárral.
- Amúgy nem hittem volna, hogy valaha itt kötünk ki. Távol a húspiactól. De nem bánom egy kicsit sem.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. december 30. 14:20 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Felnevetek, ahogy Kori prezentálja a boxolást. Nem csak azon, tény, mert, ahogy elmondja a mondandóját, az is valami zseniális. Nem tudom, hogy jutottunk el a szünettől a feministáig, de üsse kő, legyek az. A szünetre akkor is szükségem van, még akkor is, ha olyan személytől kaptam meg a kezdőlökést, akitől egyáltalán nem számítottam rá. Ilián, aki csak azzal, hogy sétál, idegbe tesz, erre mi történik? Segít nekem a hatalmas tanácsaival, amikhez kellett pár nap, míg felfogtam őket, de megtörtént, sőt! Még igazat is kell neki adnom. Hova fajul ez a világ? Valaki mondja meg, mert én már tényleg nem tudok semmit.
- Ja, tudom – tárom szét a karjaimat kicsit értetlen. – De tényleg az. Egy középkorú véla. Fogalmam sincs hogyan lehetséges ez – komolyan nem. Eszembe jutott párszor az első és – akkor még azt reméltem -, hogy az utolsó találkozásunk után is, de sehogy nem jutottam dűlőre vele. Véla, akire tudod mondani, hogy középkorú, mert valóban az, és nem elmaszkírozva van, nem illúziót ültettek a fejedbe róla, hanem az. Simán az, aki valamiért viccesnek tartotta, hogy használja rajtam a mágiát, végül másodszor már ne. Ezek szerint nem mindenkin használja, sőt lehet nem is használja, csak felmérgesítettem volna? Benne van a pakliban, nem úgy tűnik, mint aki képes elfogadni azt, hogy egy nő nem bomlik rögtön a karjaiba, mert kapott egy mosolyt tőle, és ránéz az igéző kék szemekkel. Lehet ezért kaptam a megtiszteltetést. Nos, ha lehet ilyet kérni, akkor legközelebb inkább ne tiszteljen meg.
- Ugyan már – legyintek egyet barátnőm felé. – Lehet, hogy tenyérbemászó, de nem hiszem, hogy arra vetemedne valaha is. Nem engedné a büszkesége – sok olyan történet van, ami azt mondja, hogy a vélák simán visszaélnek a mágiájukkal és úgy tesznek magukévá nőket. Hogy elhiszem-e? Teljesen, főleg, mióta az iskolában is van egy vértisztított, aki bár diák, de nem lehet nem észrevenni a szépségét. De Iliánból egyszerűen nem bírom kinézni, hogy valóban így szerez meg nőket, mert ahhoz túl büszkének tűnik. Nem menne az imidzséhez, ami azt sugallja, hogy neki nem kell vélamágia ahhoz, hogy bárkit megszerezzen. Hogyne. Majd máskor.
- Nem mondott, Kori – sóhajtok egy mélyet, halvány mosollyal ajkaimon. Nos, nem vagy ezzel együtt barátnőm, mert nekem sincs a top3-ban a kedvenc embereim listámon. Még ha lenne is ilyen. – Nagyon nehezen fogadom el, mert… mert csak, de akkor sem mondott azt. Ez a szünet pontosan arra lesz jó, hogy magammal foglalkozzak, és mindenki más bekapja – nevetek fel hangosan, majd amikor megérzem a kopogást és a rezgést a fenekem alatt, kicsit lejjebb veszem a hangerőt, mert még csak az kéne, hogy a házinéni csatlakozzon a beszélgetéshez a hülye seprűjével.
- Kell az a ház – motyogom orrom alatt, majd kiiszom poharamból a maradékot, végül magam mellé rakom azt. Jobb lábamat felhúzom, arcomat térdemre támasztom, így nézem végig a bor töltés folyamatát. Somolygok az orrom alatt, de nem mondok semmit. Nem hiszem, hogy a bor ivás bármennyire is befolyásolná a gyermek megfoganását, de ez Kori döntése, amit tiszteletben tartok.
- Idáig is el kell jutni – nevetek fel halkan, ne kockáztassuk meg a seprűt ismét. – Jók leszünk. Te házas vagy, nekem meg ott vannak a sárkányaim – mosolyodom el szélesen, mert ismét úgy érzem magam, mint amikor huszonévesen először léptem be a rezervátumba. Csak a sárkányok. Ahogy most megint. Mert hova máshova menekülne egy facér nő, ha nem a sárkányokhoz? Ja, lehet ők normálisabbak.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2020. január 1. 18:43 | Link

A NŐM


- Egy középkorú véla.
Ízlelgetem tovább a kifejezést, mert annyira életidegen ez a két szó egymás mellett, hogy egyszerűen képtelen vagyok elmenni mellette. Annyira, de tényleg, annyira furcsa, annyira nagyon:
- Perverz.
Nincs rá jobb szó teljesen leakadtam azon, hogy létezik középkorú véla, és ha már azt mondja, hogy “középkorú”, akkor ez nyilván valahogy ki is ütközik. Mert amúgy akkor nyilván nem mondaná.
- Bemutatsz neki? Nem akarom, hogy megvélázzon a kis mágiájával, csak annyira nem tudom elképzelni, hogy hogyan néz ki ez középkorú véla, hogy muszáj lenne látnom.
Mert egyelőre most csak azt tudom mondani, hogy olyan, mint a gyűrűk urában Arwen apja csak nagyon fehér hajjal, vagy annak a másik tünde tyúknak a férje, azt hiszem a férje volt, mintha az fejér hajú lett volna. Hm, néha elő kellene venni a klasszikusokat, hátha valamelyikben van olyan arc, akinek az a szerepe, hogy középkorú véla legyen.
- Nem engedné a büszkesége. Akkor azért mégiscsak ismered, ha ilyeneket ki tudsz róla jelenteni.
Vagy könnyebben kiismerhető, mint például Jack, akiről nagyon sokáig nem tudtam, hogy milyen is valójában. Azt tudtam, hogy jó ember, hogy a szíve meggyötört, de nagyon sok együtt töltött idő, beszélgetés, levél, pillantás és mélyen a szemekben való elveszés kellett ahhoz, hogy én teljes bizonyossággal ki merjek jelenteni bármit is. De persze lehet, hogy csak az én emberem túl bonyolult lélek, és nekem kellett sok idő, na nem mintha bánnám, hiszen vele az első kilenc hónap olyan volt, mint egy utazás, aminél csak remélted a célt, de nem tudhattad biztosan. Minden pillanatban dönthettél rosszul, sőt helyrehozhatatlanul. Olyan volt, mint azok az interaktív könyvek, melyeknél a döntésed határozza meg, merre lapozol.
Ahogy elneveti magát, somolygok én is, majd amikor megint jön a kopogás, akkor már rendesen nevetek, nem is akarom visszafogni magam egy pillanatig sem. Ez valami fenomális, de komolyan.  
- Eléggé perverz, hogy pontosan tudja, hol van a fenekünk. Lehet, hogy röntgenszeme van, és látja még a kék bugyimat is.
A szám elé kapom a kezem, mint aki tényleg riadt, de aztán csak újra nevetni kezdek, mert annyira képtelen tud lenni néha az élet. De igen, kell az a ház, mindenképpen. Neki az iskola meg az előkészítő miatt valami utcaelei kellene, de olyan, ami közel van a hop ponthoz is, hogy az egyetemre is könnyen átjusson. Magamban sorra veszem a lehetőségeket, és érzem, hogy meg fogom találni az igazit.
- Végül is, elértük az álmunkat. Ha azt vesszük.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2020. január 1. 20:05 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Szemöldökömet ráncolva hallgatom, ahogy megint kimondja megint, hogy középkorú véla. Igen, az, és rettenetesen fura ezt így kimondani, fogalmam sincs a hogyanról vagy a miértről, egyszerűen ez van. Nem tudom hova rakni én sem, de ahogy Kori szájából elhangzik ez a két szó, nem tudom hányadszorra, csak még hihetetlenebb az egész.
- Mi? – kérdezek vissza a szóra, hiába értek vele egyet, majd választ nem is kapok, de ajkaimat ismét elhagyja a visszakérdezés, amikor arra kér, hogy mutassam be neki. Hát, de csajom! Én sem ismerem a férfit, csak felbukkan néha a semmiből, hogy vagy megkeserítse az életemet, vagy éppen olyan tanácsokat osztogasson, amik segítenek abban, hogy könnyebbé tegyem a saját életemet. A jó isten sem tud ezen a férfin kiigazodni, nemhogy még bemutassak neki bárkit is. Meg amúgy is… hogyan? Amikor az én napjaimban is csak felbukkan, majd eltűnik ismét, mint valami lappangó betegség, ami néha tünetet produkál, aztán ismét eltűnik, és előjön megint. Elhiszem, hogy nehéz lehet elhinni, de akkor sem tudom megtenni a kérést, hiába szakadnék belé.
- Nem hiszem, hogy betudlak neki – köszörülöm meg torkomat kicsit, ahogy az ajtó felé pillantok, majd tekintetem visszatér Korira. - Ő általában csak felbukkan a legváratlanabba pillanatokban, én meg állok, hogy mi van? Legalábbis eddig ez volt a módi - amúgy sem tenném szívesen, bár megértem, hogy felkelti az ember kíváncsiságát egy középkorú véla látványa, de jelen esetben, ha akarnám sem tudnám neki bemutatni. Ilyen ez, csak örülök neki, hogy egy ideje nem készítette ki az idegrendszeremet a férfi, meglepően kellemesen el vagyok mostanában magamban, és ebbe nem fér bele az, hogy egyetlen pillantásától a plafonra kerüljek. Pedig ő képes rá. Óóó, de még mennyire, hogy képes, és talán csak erre igazán. Komolyan néha azon gondolkodom, hogy a férfi arra lett teremtve, hogy keresztezze a nyugodt napjaimat, csak eddig valami oknál fogva sikeresen elkerültük egymást, de most, hogy egyetlen egyszer összesodort minket valami már soha többet nem ereszt. Mint valami elcsépelt regény. Borzalmas.
- Azt nem mondanám továbbra sem, hogy ismerem – rázom meg a fejemet alsó ajkamat rágcsálva. – Ez amolyan megérzés – hunyom be szemeimet egy pillanatra, és pontosan egy pillanatig is tart a komolyságom, ahogy kitör belőlem a nevetés Kori szavain.
- Rajtam nem tudom milyen van, mindjárt megkérdezem tőle – kacagok tovább önfeledten, majd ahogy nevetésem kicsit alábbhagy, bólintok barátnőm felé. Végül is, igen, elértük az álmainkat. Kori Jacket, én pedig a sárkányokat, akiket kislány koromtól kezdve el akartam érni. Sikerült. Kinek így, kinek úgy.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2020. január 4. 21:56 | Link

A NŐM


- Szóval, valami váratlant kell csinálnunk, és akkor felbukkan? Nem tudom, ha mondjuk, esetleg kint állnál egy ízléses bikiniben, gitárral és én madárként a válladon ülve csipognám a Nirvanatól a Smells Like Teen Spiritet, akkor megjelenne?
Ez persze csak elméleti felvetés, ugyebár, és nem azon jár az agyam, hogy vajon egy emerald zöld egyberészes nyitott hátúban vagy inkább egy rózsaszín-arany bikiniben fázik-e majd kevésbé. Csak elméleti szinten, persze. De a szememben valami más van. Ó igeeen, ez az elméleti kérdés nagyon is komoly háttérrel bír. Baszkika, hát egy középkorú véla. Nekem látnom kell, hogy mégis milyen. MILYEN?!?! Annyira tudni akarom, annyira éget a kíváncsiság. Csak megérinteném az arcát, csak egy kicsit, csak, hogy érezzem, milyen megfogni egy középkorú vélát. Lopva a ruhásszekrényre pillantok, majd a még előttünk lévő alkohol mennyiségre. Úgy tippelem, ha nem iszok többet, csak ezt az egy kis pohárkát, ahogy megfogadtam, de őt ráveszem, hogy mindet benyakalja, akkor meggyőzhető is lehet, hogy csináljuk meg. Vagy alkoholmérgezést kap, aztán kimossák a gyomrát. Ah, hát milyen legjobb barátnő vagyok? BOR-ZAL-MAS. Ennyit nem ér egy középkorú véla fogdosása. (de, de pszt)
- Ahh, olyan szerencsés vagy.
Nekem van egy ilyen érdekes emberek mániám, szóval ez inkább szakmai ártalom, ha úgy tetszik, mert aki érdekel, azt bizony a könyveim egyikébe teszem. Nem sok regényem van, inkább az önéletrajzokat írom. De mondjuk egy ilyen különleges jelzővel illetet ember önéletrajza is különleges lehet. Nagyon érdekel. Ah, a mániákusságom sokszor nem egészséges. Tényleg gyorsan teherbe kell esnem, különben még a végén kinyír a családom, és erre minden esély meg is van jelenleg. Hiszen miket csináltam az elmúlt időszakban? Egy tizenéves kora elején járó vérfarkas kislányt elcsaltam magammal egy vásárba, ami még akkor meg se nyitott, teletömtem fánkkal, forró csokival meg sült gesztenyével, most meg böködni akarom egy véla arcát. Hát normális vagyok én?
- Szörnyű lenne, ha tudná a választ.
Állapítom meg őszintén, és kiiszom a poharam, majd megcélzom az ágyat, és befekszek az oldalamra. Igen, nekem itt olyan is van. A takaró alá bemászva, a plafont kezdem el bámulni.
- Örülök, hogy még most is szeretjük egymást Ophelia Carolina Brown. Kicseszett módon hiányoztál az életemből, amíg nem voltál benne. Soha többet nem hagyjuk el egymást, rendben?  
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2020. január 8. 11:49 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- Mi a franc? – nézek először teljesen hitetlenül barátnőmre, amíg engedek a belső kényszernek és kitör belőlem a nevetés. Rendben, ez az egész teljesen meg van előttem vizuálisan, és abban is szinte biztos vagyok, hogy Ilián rögtön meg is jelenne, mert valamiért ezekhez érzéke van. Ott van és akkor, amikor nem kell. Lehet levédetem különleges képességnek és neki adom a címet, még kitűzőt is csinálok neki, esetleg baseball sapkát. Vagy igazából mindent, amit csak el lehet adni, meggazdagszom és elmegyek a Kanári-szigetekre lakni, mert ott csak nem talál már meg. Amilyen mázlista vagyok, tuti ott nyaralna már az első nyaramon a férfi, esélyt sem adva annak, hogy elkerüljem. Mondom, hogy érzéke van rá!
- Ez az a mondat – iszom ki egyszerre a bort a pohárból. – Amit meg sem hallottam. Tudom, hogy imádod a ”különleges” embereket, de ő nem az – ujjaimmal is szemléltetem a macskakörmöket a levegőben beszéd közben. Lehet különleges Ilián, csak nem nekem, és ha Kori ennyire látni szeretné, akkor nem tudom. Tényleg kirakom a pizzázó elé mondjuk egy bikiniben és énekelhet egyedül, én pedig messzebbről támogatom morálisan, kisírva a szemeimet a röhögéstől és végig kamerázva. Ha ez megtörténik, akkor mindenképpen meg kell örökíteni az utókornak, kár lenne, ha kárba veszne. Csak előre gondolkodom, oké?
- Mindent kinézek belőle – vonom meg vállaimat, miközben tekintettemmel végig követem, ahogy Kori befekszik az ágyba. Célzásértékű, mert az én barátnőm ennyire diszkrét is tud lenni, így a poharat felveszem a padlóról, feltápászkodom, leteszem az asztalra, majd bevágódom Kori mellé, miután ledobtam magamról köntösömet. A saját ágyamba mellé. Nem úgy mellé, jó? Akkor rendben. – Én is örülök Korinna Everleigh – mosolyodom el szélesen, miközben helyezkedem még kicsit, majd magamra rántom a takarót, és Kori felé fordulok. – Ha fizetnél sem tudnál lekoppintani, úgyhogy kénytelen vagy elviselni a baromságaimat még vagy, hát, körülbelül száz évig. Az úgy belefér még, nem?  - kuncogok fel halkan, ahogy arcom alá teszem tenyeremet. - Te is hiányoztál nekem kismadár.
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2020. január 11. 16:28 | Link

A NŐM


- Irigy vagy Brown!
Jegyzem meg elkámpicsorodott szájjal, szomorúságot erőltetve a hangomba, mert ez nem fair. Ilián igenis különleges, és nekem nagyon tetszik, hogy léteznek középkorú vélák. Ő meg éppen velem irigykedik, hát mondhatom szépen vagyunk!
Persze tudom ám, hogy nem úgy gondolja, nyilván ezért sem sértődök meg rá igazándiból. Mert tudom, és ő is tudja, hogy legyek bármennyire is szerelmes, érezzek bármilyen hűséget is a másik fél iránt, a férjem iránt, akinél jobban embert nem szerettem és tiszteltem még, ha megkísért a véla mágia, akkor bizony nem lesz kérdéses, hogy összezavarodom, és ez még a jobbik eset, a rosszabbik a megcsalás, a bűntudat, a tönkrement házasságom siratása. Szóval nyilván nem tenném meg, nyilván nem akarnék ebbe a helyzetbe kerülni. De szeretek tudni és tapasztalni. Szívesen beszélgetnék vele, tényleg szavakkal. Azt hiszem, ez szakmai ártalom.
- Miért pont száz évig?
Teszem fel a kérdést, miután végignézem, ahogy rituálisan megadja magát, és bemászik mellém az ágyba. És ha úgy mászna be, ahhoz se lenne senkinek semmi köze, de persze nem úgy. Viszont, ha leszbikus lennék, ziher, hogy Ophelia lenne  a csajom, szóval az opció adott, egy alternatív univerzumban mondjuk, hol aztán tényleg úgy mászik be mellém.
- Mondjuk, ha százegy lesz, akkor is elvisellek, jó?
Kevesebb nem nagyon lehet, mert azért jól dolgozik bennünk a manna, és terveim szerint nagyon sokáig vele tervezek még lenni, meg persze élni is még nagyon sokáig tervezek. De most már kezdek elfáradni, ez látszik abból is, hogy már nagyon nehezen veszem rá magam arra is, hogy eltakarjam a számat ásítás közben. De azért még megy a dolog, szóval most kell stílusosan elaludni.
- Milyen gáz, pár éve ilyenkor kezdtünk alapozni a bulira, most meg már ágyban vagyunk.
Kuncogok csukott szemmel, és még ébren vagyok, olyan hatvan százalékban, de ez rohamosan esik.
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2020. január 15. 17:48 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Hogyne, irigy vagyok. Megforgatom szemeimet, más reakciót nem kap a barátnőm. Bármennyire is nem tartom valószínűnek, hogy drasztikusan kihasználná vélaságát a férfi, szerintem egy házasságtörés még beleférne, akár csak egy csókkal is, mert Kori azt sem élné túl, ha kiderülne. Az mindegy, hogy vélamágia használata miatt történt az a csók, akkor is felemésztené a bűntudat, és példának okáért, nálam sem különösebben érdekelte Iliánt, hogy esetleg párkapcsolatban vagyok. Nem voltam, de akkor is. Mindegy.
- Mert az jutott eszembe – tárom szét karjaimat, már amennyire a fekvő helyzetem ezt engedni. – Ah, köszi. Szeretem a toleranciádat és a kedvességedet – nevetek fel halkan, mert így hogy vízszintesbe kerültem rendesen rám tör a fáradtság. Nem tudom mennyi lehet az idő, de minimum úgy érzem magam, mint aki nem aludt két napja, és ezt a két napot végig bulizta, most is hajnali hatra esik haza. Tényleg kiöregedtünk ebből már. Nem mintha hiányoznának az ereszd el a hajam bulik, főleg mióta Kori mellett ott van Jack, mert így én is mérsékelve vagyok. Eddig sem szerettem az olyasfajta bulikat, de így legalább okom is van arra, hogy undorodjak tőlük, mert… ne viccelj! Házas nőként bulizni? Kori, nem szabad, ejnye. Hah, körbe értünk.
- Öreg vagyok, hagyjál – húzom még feljebb fejemen a takarót, majd behunyom szemeimet. – Inkább aludjunk, mert szerintem ez a pár pohárka bor is beütött – kuncogok fel halkan, mint aki tényleg be van csiccsentve, de esküszöm fehér villanásokat látok, most hogy lehunytam a szemeim, és ez nem jó. Bár holnap meglepő módon nincs semmi dolgom, de akkor sem szívesen tölteném másnaposan a szabadnapomat.
- Jó éjt kismadár – nyúlok át hozzá, hogy megcirógathassam arcát, majd szinte pillanatok alatt zuhanok mély, álomtalan álomba. Ennél többre valószínűleg nincs szüksége a testemnek és a lelkemnek se. Alvás, mondjuk még három napig. Ja, nem. Ha-ha-ha, majd a következő életemben már rögtön nyugdíjasnak születek, és akkor talán.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2020. január 15. 17:51
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza