Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Ana és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe.
Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert?
Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el.
- Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=768193#post768193][b]Eleonore Santos - 2019.08.21. 00:16[/b][/url]

Ana és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe.
Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert?
Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el.
- Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=768359#post768359][b]Denis A. Brightmore - 2019.08.21. 17:56[/b][/url]

Elmondanám, hogy kurvára nincs kedvem ehhez. Visszajöttem, boldogság, Lorin megcsapkodott, amiért elmentem - mellesleg megjegyzem tényleg fájt, ahogy apró ökleivel a mellkasomat, vagy éppen ahol ért, ütögeti -, és láss csodát! Hirtelen vizsgaidőszak, nekem pedig vizsgáznom kell, mert akármennyire is akartam, sem Cath, sem Lorin nem hagyták, hogy elfelejtsem. Segít az anyag, ami bennem van, legalább annyira nem vagyok bágyadt, mint az elmúlt napokban. Egy vizsgát lerendeztem tegnap, elég laza volt, ma lerendezek még kettőt és remélhetőleg, ha így haladok, akkor a héten a maradékot is megcsinálom, és mehet mindenki isten hírével amerre lát, én pedig izgulhatok azon, hogy mégis mi a tökömet tanuljak az egyetemen. Mert őszintén szólva, csak heteim vannak vissza, és rohadtul nem tudom, pedig...
Emelt szemöldökkel torpanok meg, ahogy a kislány megáll előttem és magyaráz. Egy szavát nem értem - isten bocsá' - , de a tulipán a kezében igen feltűnő, és elképzelésem sincs, hogy mit akarhat, amikor egyszer csak felszívódik. A tulipán a földön köt ki, én pedig ráncolt szemöldökkel követem, ahogy egy hatalmas fehér kutyát vesz célba. Szegény eb, nem lennék a helyében. Az úti célom irányába fordulok vissza, amikor meglátom, ráadásul meg is szólal. Csak el kellett volna sétálnia és figyelmen kívül hagynia a létezésemet is, de nem, ő megszólal. Kikerekedett szemekkel követem, ahogy lehajol a virágért, majd felém nyújtja, de pillantásom megakad a hasán. Felhorkanok.
- Rajtad sem működött eléggé, mint látszik - mutatok a hasa irányába, majd gonoszan elvigyorodom felé. - Kösz, de nem vagyok királykisasszony - hárítom el a tulipános ajánlatot. Szerencsére? És mégis miért szerencsére? Lefekszik a nő és gurítani tudnám, erre elhagyja az agya zugait az a szó, hogy szerencsére? Gondolkodás nélkül túrom ki cigarettámat a zsebemből, majd egy szálat szám szegletébe dugok, de nem gyújtom meg. Pár mélyebbet pislogva és lélegezve próbálom meg kitisztítani az agyam már amennyire lehetséges, hogy legalább a beszélgetés néhány fontosabb momentuma megmaradjon bennem a későbbiekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=770017#post770017][b]Eleonore Santos - 2019.08.30. 19:27[/b][/url]

Nem tudta megállni, hogy ne nevessen fel Denis reakcióján. Már attól nyugodtabb lett, hogy vizsgaidőszakban itt látja.
- Azért ez elég merész kijelentés, mr. Brightmore - nem tudta megállni, hogy ne gondoljon vissza az első találkozásukra. Sosem mondta senkinek, de amikor megtudta, hogy eladó a pub, ahol találkozott ezzel az érdekes sráccal, gondolkodás nélkül lecsapott rá. Végül hiába vette meg az egészet, az iskolában futottak össze. Tisztában volt vele, hogy Denis végig látta a gondolatait, és mivel már nem érdekelte a fejében való turkálás, csak tovább mosolygott. - Ha nem hatott volna a varázserőd, tuti nem akartalak volna megdobni egy páncéllal.
Nem is érti, hogyan került ilyen hirtelen nosztalgikus állapotba, de egy biztos. Mindig pozitívan gondolt vissza az összes közös emlékükre, még az ominózus lánykérésre is.
- Meglepődnél, mikre nem képes egy fűző. Még lehetsz Denisa, soha ne add fel a reményt - csóválta meg a fejét. - Mindenesetre ez egy ajándék, de majd vigyázok rá helyetted, ha nem kéred.
Hogy mit szívott Ellie? Friss levegőn kívül semmit, de a mellékelt ábra nem ezt mutatja. Mindenesetre vidám, hogy látja Denist élve, még ha nem is teljesen egészségesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=770256#post770256][b]Denis A. Brightmore - 2019.08.31. 19:18[/b][/url]

Felnevet, mégis valahogy egy megkönnyebbüléshez hasonló hang is kijátszik ebből a nevetésből. Megkönnyebbült? Mégis mitől? Ja, igen, hogy nem haltam meg? Végül is nem kell tudnia, hogy de, meghaltam három percre, mert úgysem számít már, nemde? Elködösült tekintetemet emelem fel válaszára.
- Miért? Úgy érzed hatott, csak azért mert dobálóztál? - emelem meg egyik szemöldököm, és most rajtam a sor, hogy egy enyhe kuncogást megengedjek magamnak. Inkább fájdalmamban, mintsem örömömben. Lüktet a felrepedt ajkam, lüktet a szemöldököm, fájnak a bordáim, és a mai napi adag kezd kimenni a szervezetemből. Lehet felkeresem Willt, hogyha lehetséges lásson már el fájdalomcsillapítóval, mert az én nyugtató adagom véges, meg alapból a pszichiáterem írja fel, akinek meg kezd gyanús lenni, hogy a két havi adag elfogyott két hét alatt. Még szerencsém volt, kiadta a receptet szó nélkül, még a kamu sem kellet, miszerint "elhagytam", és sajnos tudom, hogy alapból sem jönne be. Szóval kellene nekem Will, hogy segédkezet nyújtson a legújabb hobbimhoz.
- Meglepődnék, ha odáig sikerült volna hajszolnod - gyújtom meg a számban lévő cigarettát. Hátrébb lépek, hogy aztán egy láthatatlan fal kerüljön kettőnk közé, mely olyan vékony, mint a hajszál, mintha nem is lenne, így tisztán hallom mit mondd, mégsem dohányzok az arcába. Néha vállon veregetném magam, hogy mégis mennyire figyelmes vagyok még azokkal is, akik ott rúgnak belém, ahol tudnak. - Plusz talán van pár lány, akiknek szükségük lehet még rám. Ki tudja? - teszem fel a költői kérdést. Beleszívok a cigarettába, de az ízétől a hányinger kerülget meg hirtelen. - Kösz - kacsintok rá szemtelen a nőre. Nem tudom, hogy kéne viselkednem, elképzelésem sincs róla. Próbálom magam visszafogni, nem ordítani, nem kiadni magamból mindent, ami fáj, ami bánt ezzel az egésszel kapcsolatban. Mert felesleges. Már megtörtént. Mit erőlködjek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=773703#post773703][b]Eleonore Santos - 2019.09.17. 23:23[/b][/url]

- Nem emlékeztem volna rád - jelenti ki könnyedén. Denis előtt nem is nagyon volt olyan, akivel többször futott össze egy alkalomnál, ráadásul ott ugye elsőre nem csak hogy nem történt semmi, de otthagyta. A beszélgetés kellős közepén. És képes volt ebbe a fiúba beleszeretni, a többiek meg azt mondják, hogy a karmának nincs humora.
Megemeli fél szemöldökét, még mindig fél mosolyra húzódnak ajkai. Tekintetével a füstöt követi, és bár most nem olyan feltűnő számára a láthatatlan fal, azért bízik Denisben. Még ha nem is akarta soha elfogadni Ellie babájának a létezését, rosszat nem akar neki. Ugye?
- Nem hiszem, hogy sikerült volna valaha is - ismeri el könnyedén. Nem fáj beismerni, nem egyszer győzött már a fiú, sőt.
A tekintetével Denis kezét követi. Olyan sokszor látta már ezt a mozdulatsort korábban, most valami mégis megváltozott. Nem tervezi, hogy többé látni fogja, akármennyire is akarja. Azok az ujjak soha nem fogják már érinteni, és akármennyire is tiltakozik ellene, valami nehézség telepedik a mellkasára.
- Hát akkor menj, és szerezd meg hát mind - még egy vérszegény mosolyt is sikerül mellékelnie. Sokkal nehezebb volt visszaépítenie a falat maga köré, mint azt gondolta. - Vagy csak menj haza a feleségedhez - kivételesen nem gúnyosan mondta, semmi rosszindulat nem jellemezte. Sosem tudta, mi járhat Denis fejében, de egy dologban biztos volt. Nem fogja kételyek között hagyni, ennél többet érdemel.
Ujjaival a virág szárát birizgálta, a szemei inkább a lányokat keresték a tömegben.