36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. május 26. 22:07 | Link

Pöttöm kis eb
Én

Szerintem sosem voltam még ennyire szomorú eperfagyival a kezemben. A jobb szemem alatt egy kis izom minden nyalintásnál megrándul, ahogy megérzem a mandragóralevél fujfujfuj ízét. Bleh.
Tüsszentek egy aprót, ahogy a kis szellő az arcomba sodorja a hajszálaimat, amik megcsikizik az orromat. Próbálom a karjaim segítségével hátrafogni a hajamat, de sokat nem segít a helyzeten, és továbbra is hülyén nézek ki. Van ugyan hajgumim a jobb csuklómon, de ahhoz legalább két kéz kellene, a fagyimat pedig mégsem rakhatom le csak úgy nem? Még ha nem is igazán érzem az epret.

- Remélem hamarosan mérséklődik ez az íz - szöknek könnyek a szemembe, ahogy világmegrendülve lerogyok egy padra a járda szélén. Már nem foglalkozom a tincseim féken tartásával, hagyom hogy lengedezzenek körülöttem, takarásukban pedig a pár szomorú könycsepp az ölembe cseppenjen. A fagyit leeresztem, egész az lábamig, a tölcsért két kézzel fogva. Amikor megérzem, hogy az olvadó fagyi a farmeromra cseppen, lenyalom a szélét, de csak fokozódik a rossz kedvem. Mikor telik már le az az egy hónap?!
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. május 30. 14:06 | Link

A sírósan fagyizó lányka


Kicsi corgi popó az a dolog, ami soha nem lehet elég kicsi. Hiába apró a kutya és hiába nagy a lyuk, a popó mindig mindenhová túl nagynak bizonyul és beszorul. Nem ez az első eset, hogy valami ilyen mód ejtette csapdába a lányt, s feltehetőleg nem is ez volt az utolsó eset. Azonban ilyenkor mindig annyira el tud szontyolodni Luca, mert mindig rémületében azt képzeli, hogy örökké itt ragadt.
Most éppen a kerítés két lyuka között sikerült csak félig átjutnia, feje komoran lapult a fűbe, lába és hátsója pedig a másik oldalt az ég felé állt, mert nem volt elég nagy ahhoz, hogy le tudja őket tenni, tehát csak kalimpáltak, össze-meg vissza, gyúrva a levegőt.
Egy ideig így próbálkozott, aztán, hogy látta nem jut se előrébb, se hátrább, inkább úgy döntött segítséget kér, s ezt hangos vonyítással és csaholással próbálta a világ tudtára adni.
Közben tartott azért szüneteket is, mert a kornyikálást is megunhatja könnyen az ember lánya, pláne ha a koncentrációs ideje kevesebb, mint két perc. Tehát az ilyen kis pihenőkben megpróbálta megharapni a kerítést. Aztán az előtte lévő pitypangot, hogy majd azt húzva kihúzza magát, amiből nem lett semmi, csak esetleg, hogy csupa sárga szirmos lett a feje teteje, s végül már a füvet rágta kínjában, hogy ha esetleg úgy táplálkozik mint egy tehén, akkor hátha testileg is olyanná lesz mint egy tehén,  s akkor majd kitör börtönélből.
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. június 12. 11:55 | Link

Pöttöm kis eb
Én

Búslakodva kezdem hegyezni a füleimet. Kinyújtott nyelvvel, a mozdulat közben hagyom abba a hüppögést, és úgy figyelek, hogy hallom-e újra a hangot. Nem is kell sokáig várnom, szinte abba sem maradt, már folytatódik a vonyítás, és a nyüsszögés kutyákra oly jellemző keveréke, így felállok, és egy gyors tájolás után jobbra indulok. Szabad kezem ujjait keresztbe fűzve reménykedek, hogy nem egy kutyót fenyítő nénikével/bácsikával találom majd szemben magam, ahogy benézek egy kis kiugró mögé, ahonnan érzésem szerint a hangok jönnek. Egy naagyon kis édes pufi kutyi néz kétségbeesetten, lógó nyelvvel próbálva átriszálni magát a kerítés lécei között.

- Hát szia te - guggolok le mellé, miközben észrevétlenül a földre cseppen egy csepp fagyim. Szőke tincseim előre esnek, az egyikük a kutyus nóziát súrolja végig. A hátam mögé vetem a hajam, nehogy belekapjon, majd kinyújtom a jobbomat, és óvatosan a fejéhez közelítem. Ha hagyja, megsimítom pihepuhának látszó szép, fényes bundáját, és megvakargatom a füle tövét.

- Hát mid van neked itt? - beszélek hozzá tovább megnyugtatóan, és ha hagyja, leseprem róla a sárga virágszirmokat. Végigsimítok az eb hátán, a kerítés léceit vizsgálgatom. Sajnos viszonylag újnak néznek ki, így nincs remény rá, hogy én ezt kézzel szétfeszegessem. Elmélázva tekintek a négylábúra, egymást kergetik a fejemben a "hol a nyakörve?" "hol a gazdija?" "vajon itt lakik?" gondolatok. A vállamon lógó táskát oda sem pillantva a földre teszem, hallom benne összekoccolódni a vizes üvegemet és a pálcámat. Habozok, nem tudom mihez kezdjek a fagyival, végül a szalvétát a tölcsér köré csavarom, és letérdelve két combom közé fogom. Immár felszabadult kezeimmel gyorsan összekötöm hátul a hajgumival, majd immár két kézzel próbálom feszegetni a kerítést. Legnagyobb sajnálatomra, alig moccan.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. július 4. 20:39 | Link

A sírósan fagyizó lányka



Luca már nagyon el volt keseredve,mikor végre megjött a felmentősereg. Nagy örömmel fogadta a lányt, farok hiányában feneke járt ide és oda a levegőben, lábai meg kalimpáltak, minden egyes mozdulatnál.
Fejét is felemelte, a füvet a szájából pedig mind kiköpdöste, mégsem lesz tehén, megmarad Lucának.
A megmentő kicsit közel hajolt, talán túl közel is, mert a haja miatt Luca akkorát prüszkölt, hogy a körülötte kitépkedett fű mind fejükre repült, ő pedig egy kicsit hátrébb csúszott. Így most a feneke végre a földön volt, azonban a kis tappancsai az égben, meg a feje is, s azokkal kalimpált, mintha levegőben rendezett vízi olimpiát akarna nyerni, kutyaúszás ágon.
Így még kellemetlenebb a helyzet, viszont a lány már a haját is összefogta, szóval most már biztos sikerülni fog. Luca is segít, amennyire tudja ráncigálja a saját testét, valamennyire mozdul kifelé, ám nem az igazi, még mindig nem szabad kutya, hanem egy ilyen ramaty szagú kerítés foglya.
Vakkant párat, hogy a kis segítő tessen nyomni erősebben, vagy húzni, mert már nagyon ki akar menni, aztán oldalra pillant, az előbb levágott táskára. A pálca épp kikandikált belőle, amire Luca azonnal orrát, mancsát, amivel mutogatni tudott, arra felé irányítva kezdett vakkantani. Kirill és a mamája is mindig pálcával mentették ki a szorult helyzetekből. Ez egy csodaizerentye, ami majd most is segíteni fog. Legalábbis a vörös nő nagyon hitt ebben.
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 16. 19:59 | Link

Pöttöm kis eb
Én

A kutyához hasonlóan én is késztetést érezek rá, hogy nyelvem és arcizmaim segítségével elegánsan kitessékeljem számból a zöldet, de a vállamon piknikező angyalka nem hagyja. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és a "ha kiköpöd, rosszabb lesz, ha kiköpöd hosszabb lesz" kezdetű, újkeletű mondókát kezdem magamban mantrázni. Lassan sikerül visszavennem az irányítást a robotpilótától, és egy utolsó öklendezés-szerű ijesztő gyomorösszehúzódás után végre újra az ebre koncentrálok.

A tüsszentés után egy pillanatra megtörten nézem a rendíthetetlenül csaholó-mosolygó kiskutyát, és próbálom felfogni a helyváltoztatását. Benyúlok a pocakja alá, és megpróbálom picit megemelni, de érzem én is hogy nem lesz jó, hát ez a kutya tényleg nagyon nagy ehhez a lyukhoz. Amúgy gratu Masa, tényleg jó a megfigyelőkéd... Ideje volt észrevenni.

- Hát jól van jól van - gügyögök neki, a buksiját simizve, amikor éktelen csaholásba kezd. Igyekszem rájönni mit akar, és bár nem veszem észre rögtön hogy mit mutogat, az én figyelmem is a pálcámra terelődik. Szám O formájúra kerekedik, ahogy végre nekem is beugrik, hogy akár hasznát is vehetném az eszköznek. Első osztályú varázsló alapanyag vagyok, tudom. Megfogom, és ki is húzom a táskából, és valahol itt esik le, hogy a kutya is erre bátorított, hiszen tekintetével követi a varázspálcát. Elámulok milyen kis okos ebbel van dologom, és meg is simizem. Persze csak gyorsan, hiszen értem én hogy sürgetős a dolog, én se szívesen rostokolnék két léc között.
- Reducio! – bökök a kutyus bal oldalán szemtelenkedő lécre, mire az megrezdülve zsugorodni kezd, kilökve magából a szögeket. Mivel kívülről volt felerősítve a belső rúdra, kifelé dől el, de ezen bármikor módosíthat a kutyus távozási iránya. Mindenesetre én kinyújtom a másik kezem, hogy megtartsam ha dőlne.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza