Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak. Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!
|
|
|
Ophelia Miután a cukorka boltból felvásároltam nagyjából minden ehető finomságot - főként gumicukorból kígyót,békát - elindultam a könyvesbolt irányába, hogy keressek valami kedvemre valót, amíg a szünet tart. A boltban nem voltak sokan, így nem kellett sorban állnom, és akadt elegendő tér, hogy kedvemre nézelődjek a polcok közt. A tankönyveket ezúttal messziről elkerültem, helyette a krimi és a fantasy regények közül válogattam, míg végül mindkét műfajból halásztam egyet-egyet, s azokat papír szatyorban tehettem magamévá a fizetést követően. A téren még találkoztam az egyik haverommal, akinek lógtam már egy ideje a jegyzeteivel, így azokat gyorsan visszapasszoltam. Meghívott egy bulira, és feldobta, hogy ha lenne kedvem, este lejöhetnék a pizzériába, mert lesz egy zenés est, meg sok csaj a suliból. A buli kellően csábított ahhoz, hogy ne mondjak nemet, így végül bólintottam a meghívásra, majd egy kézfogás után tovább álltam. Laza tempóban sétáltam az utcán, de egyik pillanatról a másikra úgy éreztem, mintha valaki a nyomomban lenne. Ahogy a hátam mögé pillantottam, észre is vettem valakit. A távolból nőnek tűnt, de nem ismertem fel az arcát. Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy utánam koslatott. Éppen ezért gyorsítottam a lépteimet, s a következő sarkon elfordultam hirtelen jobbra, hogy lehagyjam őt. Pechemre azonban egy zsákutcába futottam..
|
|
|
Török Dániel Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2019. február 17. 20:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=750156#post750156][b]Török Dániel - 2019.02.17. 20:01[/b][/url] Ophelia Miután a cukorka boltból felvásároltam nagyjából minden ehető finomságot - főként gumicukorból kígyót,békát - elindultam a könyvesbolt irányába, hogy keressek valami kedvemre valót, amíg a szünet tart. A boltban nem voltak sokan, így nem kellett sorban állnom, és akadt elegendő tér, hogy kedvemre nézelődjek a polcok közt. A tankönyveket ezúttal messziről elkerültem, helyette a krimi és a fantasy regények közül válogattam, míg végül mindkét műfajból halásztam egyet-egyet, s azokat papír szatyorban tehettem magamévá a fizetést követően. A téren még találkoztam az egyik haverommal, akinek lógtam már egy ideje a jegyzeteivel, így azokat gyorsan visszapasszoltam. Meghívott egy bulira, és feldobta, hogy ha lenne kedvem, este lejöhetnék a pizzériába, mert lesz egy zenés est, meg sok csaj a suliból. A buli kellően csábított ahhoz, hogy ne mondjak nemet, így végül bólintottam a meghívásra, majd egy kézfogás után tovább álltam. Laza tempóban sétáltam az utcán, de egyik pillanatról a másikra úgy éreztem, mintha valaki a nyomomban lenne. Ahogy a hátam mögé pillantottam, észre is vettem valakit. A távolból nőnek tűnt, de nem ismertem fel az arcát. Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy utánam koslatott. Éppen ezért gyorsítottam a lépteimet, s a következő sarkon elfordultam hirtelen jobbra, hogy lehagyjam őt. Pechemre azonban egy zsákutcába futottam..
|
|
|
|
Ophelia Donovan INAKTÍV
Elmezáró | Kardos menyecske offline RPG hsz: 106 Összes hsz: 191
|
Írta: 2019. február 17. 20:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=750196#post750196][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 20:42[/b][/url] Török Dániel Nem hittem a szememnek. Isten az atyám még bele is csíptem a karomba, hogy tényleg azt látom-e, akit észrevettem. Hazafelé tartottam, amikor benéztem a könyvesbolt ablakán - nem is tudom igazából, hogy miért - és akkor megpillantottam. A srácot a helyszínről. Ott volt a boltban. Tényleg ő volt az és én tudni akartam, hogy mit keres itt Bogolyfalván. Követni kezdtem. Észrevétlenül szegődtem a nyomába és figyeltem. Várva a pillanatot, hogy szemtől szembe kerülhessek vele. A téren átadott pár papírt egy másik fiúnak, majd tovább indult. Azt hiszem kiszúrhatott - kezdek kijönni a gyakorlatból - mert igyekszik eltűnni a szemem elől. Az nehéz lesz kiskomám! Futásnak eredek és hamarosan utol is érem. Pechére egy sikátorba slisszolt be, ahonnan ugyebár kifelé csak a testemen át vezet az út számára. - Hé! Nyugi kölyök, nem akarlak bántani! - állok meg előtte és megvetem lábam a talajon úgy, hogy ne tudjon kiszaladni mellettem - Csak pár kérdést szeretnék feltenni neked. Érted? - magyarázom, hogy próbáljam elnyerni a bizalmát. Tudom, hogy őt láttam, akkor, ott a múzeumban, mielőtt elszabadult a pokol. Olyan biztos vagyok benne, hogy az életemet tenném rá fel, ha kell. A srác csak rosszkor volt rossz helyen, de ő az egyetlen, aki igazolhatja, hogy a csapatunk nem hibázott. Az események túl gyorsan történtek. Hiába szóltam az egység vezetőjének, hogy láttam valakit, ő nem hitt nekem. Mire pedig érte akartam menni, már nem volt sehol. De most itt van. Előttem van és vele az esély, hogy visszakapjuk a jelvényünket és a fegyverünket. Rá kell vennem, hogy beszéljen! De hogyan? Egy kamasz fiú, aki lehet teljesen berezelt. Gyorsan pattognak a gondolataim és próbálok jó megoldást találni erre a lehetetlen helyzetre.
|
|
|
|
Török Dániel Nyugodjék békében!
offline RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Írta: 2019. február 17. 20:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=750211#post750211][b]Török Dániel - 2019.02.17. 20:59[/b][/url] Ophelia Mondhatnám azt, hogy ártatlan vagyok és nem követtem el semmit, hogy tiszta a lelkiismeretem, de akkor hazudnék. Nyakig benne voltam a slamasztikában,így volt mitől félnem. Nagy valószínűséggel Lali haverjai lehettek a nyomomban, de ha nem ők, akkor valaki azok közül, akiket véletlenül láttam meg azon a napon a múzeumnál. Nem tudtam, hogy melyik ügy kapcsán követhetnek, de egy biztos, bármelyikről is volt szó, nem akartam azt, hogy elkapjanak. Gyorsítottam lépteimen, azt gondoltam, hogy ha sietek, és lefordulok jobbra, leszek elég gyors ahhoz, hogy lehagyjam az üldözőmet. Pechemre azonban hatalmas fal állta az utamat, s bár neki futottam, megpróbáltam felkapaszkodni, hogy felhúzzam magam, és átugorjak azon, nem sikerült. Ekkor már rám kiabált az üldözőm. Leesve a falról, felé fordultam, s nem mondhatom, hogy megnyugtatott annak a ténye, hogy egy nő áll velem szemben. Ki tudja, miféle mágus lehetett, s milyen erővel rendelkezett. Idegesen kaptam jobbra-balra a tekintetem, egérutat kerestem, ő azonban elállta az utamat, így nem rohanhattam el mellette. Nem volt más választásom, minthogy a másik irányból próbálkozzam. - Hagyjon békén! - kiáltottam a nő irányába, s irányt változtatva próbáltam elrugaszkodni mellőle, s ha sikerült, sietve próbáltam kirohanni az utcára. Ekkor kapott telibe egy seprűn érkező pizzafutár a közeli étteremből, a lendülettel pedig úgy elsodort, hogy neki estem a járdaszegélynek, s beverve a fejemet, elájultam az utcán.
|
|
|
|
Ophelia Donovan INAKTÍV
Elmezáró | Kardos menyecske offline RPG hsz: 106 Összes hsz: 191
|
Írta: 2019. február 17. 21:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=750241#post750241][b]Ophelia Donovan - 2019.02.17. 21:54[/b][/url] Török Dániel A jó büdös francba! Ilyen nincs! A srác ahelyett, hogy meghallgatott volna el akart menekülni. Ezt úgy valósította meg, hogy kitört mellettem. Erre elcsapta egy seprűs futár, feltörölte vele az aszfaltot, a kölyök meg elájult. - Te idióta nem látsz a szemedtől! - kiáltottam a gázoló után, ahogy kirohantam a srác után. Az utcán sétálók összecsődültek körülöttünk. - A fiamat elütötték, kérem ahelyett, hogy csak itt bámulnak inkább hívjanak segítséget! - mondtam kétségbeesést csempészve a hangomba, hogy elfedjem a hazugságot. A terelés bevált. Míg a tömeg tagjai kérésemnek eleget téve igyekeztek szakembert szerezni én megnéztem a fiú sebét. Nagyon erősen beverte a fejét szerencsétlen, és a sérülés bizony elég csúnyán néz ki a vértől, ami szivárog belőle. Engem meg mardosni kezd persze a bűntudat. Megint elrontottam az akciót. Lehet a múltkori esetben is én voltam a hibás? - Ne haragudj, kérlek...Nem akartalak bántani...Ébredj fel...- suttogom a fiú fülébe, hátha magához tér, vagy legalább hallja - Te vagy az egyetlen, aki segíthet nekem...Kérlek... - fogom könyörgőre és bízom benne a hangom eljut hozzá. Nem igazán figyelem jelen pillanatban a környezetemet. Az összes figyelmem a fiúnak szentelem. Az ölembe húzva fekszik, ez már olyan rutin, amit a sok beépülés hozott magával. Automatikusan mozdultam és cselekedtem. Hiszen ő a fiam ugyebár és furcsa is volna, ha nem úgy és ott lenne ahol most van. Az pedig talán senkinek nem tűnik fel, hogy igen ifjú anyának számítok. Ha valahogy kicsit magához térnie elvihetném innen. Remélem sikerül.
|
|
|
|