36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2018. december 30. 20:40 | Link

Martin

  Boldogan lépegetett az utca kövein, miközben magához szorította legújabb szerzeményét. Imádta, hogy a kezeiben tarthatta azt a becses darabot, hiszen jó sokáig várt már rá.
  Öt perce hagyta el bogolyfalvi kedvenc boltját. A régiségkereskedés már azóta tarthatta számon a szőkét, mint törzsvásárló, amióta a társaslakásba beköltözött. Hetente járt be, hogy megnézze milyen csodákat gyűjtött megint be az eladó. Aztán mikor legutóbb nagyon kutatott, rákérdezett, hogy mégis mit szeretne. Mikor a szőke elárulta, az árus ígéretet tett neki, hogy jövőhétre beszerzi neki, és még egy pajkos kacsintást is kapott hozzá.
  Mikor ma bement, az árus rögtön jelzett neki, hogy menjen oda, és előhúzta a bűvös bakelitlemezt a pult alól. És nem is akár milyet. Egy eredeti, első kiadásos Sex Pistols album. Ráadásul mivel Scarról volt szó, az eladó odaadta neki féláron.
  Így mosollyal az arcán lépett ki a lány a boltból és most haladt keresztül az utcán, hogy otthon azonnal feltegye, és a macskájával együtt megőrüljenek, és fel-le szaladgáljanak a lakásban a szomszédok - és North - örömére.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2018. december 30. 22:46 | Link

Scar

Sietve szedtem lábaim a hazafelé vezető úton. Néhány hónapja még, hogy visszaköltöztem, de viszonylag hamar megszoktam a falut. Kicsit olyan, mintha egy időutazáson vennék részt. Minden ponton el tudnék időzni, megannyi emlék tör elő belőlem. A múltam ide, és még annyi helyhez köt, de ennyi mozgás után már teljesen természetessé válik az állandó környezetváltozás. Egyelőre úgy érzem, hogy kicsit sehova se tartozom, de közben mindenhol ott vagyok. Bevallom, van a közelben pár helyszín, amit félek még felkeresni. Nem akarok emlékezni. Jó így. Siettem, próbálva úgy tenni, mintha az elmúlt évek meg sem történtek volna, mintha még mindig a kastélyba járnék, csak éppen vettem volna egy takaros kis házat az egyik utcában.
Mielőtt azonban elhagytam volna a helyszínt, egy ismerős alakot szúrtam ki az utcán haladók közt. Nem voltam biztos benne, hogy őt látom, ennyi idő után főleg. De semmiből nem állt kicsit alaposabban végigmérni. A neve hirtelen nem is rémlett. A háztársam volt, amolyan igazi bajkeverő, egy bizonyos incidens máig élénken bennem él a prefektusi pályafutásom idejéről. A Minisztériumban hallottam ezt-azt egy amatőr projektről, ami rögtön felkeltette az érdeklődésem. Tudom, hogy az ő neve is köztük volt, az ilyesmiről tudni szoktak odafenn. Talán a meglepettségtől felejtettem el, de bíztam benne, hogy rögvest eszembe fog jutni, amint megszólítom.
- Üdv! - gondoltam az a legegyszerűbb, ha odalépek mellé és határozottan ráköszönök. Lehet, hogy megijed, vagy megpróbál úgy tenni, mintha ismerne. A legjobb mégiscsak az lenne, hogyha tényleg emlékezne rám. Célirányosan mégsem szólíthattam le, így mindenki előtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. január 1. 17:48 | Link

Martin

  A szőke már látta a lelki szemei előtt, hogy hogyan is fognak bulizni Lunával. Teljesen belefeledkezett a képzeletébe, mikor hirtelen valaki a semmiből felbukkant. Scar teste előbb reagált, mint esze. Hirtelen hátrahőkölt.
  Ránézett a hang forrására, és bólintott, miközben visszafelelt. - Üdv. - Egy gyenge mosolyt is megeresztett mellé, bár elsőre csak abban volt biztos, hogy ismerős neki a fiú. Fogalma sem volt honnan vagy miért, pedig érezte, hogy fontos. Összeszűkítette szemeit, és tetőtől talpig végigmérte a férfit.
  - Várjunk csak... - esett gondolkodóba. Az arc. Nagyon is ismerős volt neki. A szőke haj, és azok az éretlennek tűnő arcvonások, melyek mára már egy igazi férfi arcát tarkították. A kifejező szemekről már nem is beszélve. Igen, azok voltak a legemlékezetesebbek. Legutóbb hálásan nézett ebbe a szempárba, s amikor először látta, segélykérően.
  - Martin, igaz? - kérdezett rá, megörülve. Abban nem volt biztos, hogy melyiknek jobban, annak, hogy találkoztak, vagy hogy kitalálta ki is az előtte álló ember.
  - Hogy vagy? Mi újság veled? - érdeklődött azonnal. Tényleg nem tudta, hogy merre lengett a férfi az elmúlt időszakban. Pontosabban a Bagolykő elhagyása óta.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2019. január 1. 22:59 | Link

Scar

Nem akartam megijeszteni a lányt, még ha a kezdeményezés egy rendhagyó módját is sikerült választanom. Az első másodperctől nyilvánvalóvá vált, hogy mégsem vagyok neki annyira ismerős, mint azt gondoltam. Aztán persze bíztam a csodában, hogy egy alaposabb szemügyre vétellel leesik neki, hogy Martin Romberg áll előtte személyesen. Nem volt rajtam sapka, hogy megnehezítsem a dolgát. Hagytam, hogy végigmérjen. Én is hasonlóképpen téve megállapítottam, hogy a bajkeverő lányból azóta már-már kész nő lett. Komolyodtak a vonásai, de előnyére vált.
- Igen, Scar - erősítettem meg őt. Az eltelt másodpercek alatt beugrott a neve, úgy látszik mindkettőnknek jó a memóriája. Megjegyzem, igencsak furcsálltam volna, ha elfelejti azt a kalamajkát, amibe néhány évvel ezelőtt keveredett.
- Megvagyok. Egy ideje visszaköltöztem a faluba, de a Minisztériumban dolgozom. Zajlik az élet, vagy hogy is mondják. De hát jó pár évig távol voltam, csak ez kicsit hosszú történet - tártam szét a karjaim előtte. Fel voltam készülve az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre, úgy gondolom jogosan várnak magyarázatot a régi ismerősök, hogy hova is tűntem el szó nélkül évekig. Illetve pár emberrel azért tartottam a kapcsolatot, amíg lassan azok is szinte teljesen le nem épültek, ahogy az természetszerűleg lenni szokott.
- Veled mi újság? Merre tartasz? - úgy gondoltam, hogy még korai lenne rátérnem a lényegre, még azt hinné csak hátsó szándék motivál. Ott és akkor jólesett viszontlátni egy olyasvalakit, akihez a kastélybeli éveim kötődtek, mert vissza tudtam emlékezni azokra a viszonylag gondtalan évekre, amikor még nem kellett ennyire önellátónak lennem.
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. január 1. 23:37 | Link

Martin

  Be kellett vallania a szőkének, kicsit leesett az álla, hogy Martin pont őt szúrta ki Bogolyfalván úgy, hogy még a nevére is emlékezett. Már akkor prefektus volt a férfi, amikor meg akart szökni, s habár egyértelmű, hogy élete sztoriját szolgáltatta Martinnak, azért akkor is fura véletlen volt.
  - Áhh, tudod, csak a szokásos. Most fejezem be majd az utolsó évem, járom a világot, de alapjáraton itt lakom. Sőt nem is messze, ha gondolod felmehetünk, és megihatunk egy kávét. Kíváncsi vagyok arra a hosszú történetre, amit nem akartál kifejteni - mosolygott rá a szöszi. Úgy emlékezett a szőke, hogy North megint elment a könyvtárba, hogy bújja a könyveket, amik majd elősegítik a következő kalandot. Bár még nem tudott róla sokat a szöszi, már alig várta, hogy újra útnak induljanak. Nem bírta nagyon az otthon üldögélést. - Sőt ha szereted a Sex Pistols-t, akkor ott lehetsz abban a csodás pillanatban, amikor felteszem a vadonatúj szerzeményemet - mutatta meg, az eddig szorongatott lemezt a férfinek, mintha az vele becses tárgy lenne, amihez senkinek nincs hozzáférése. - Na jó, ha nem szereted, akkor választhatsz a többi közül is. Biztos találunk olyat, amit te is szeretsz - vont vállat a lány. Tudta ám, hogy nem lehet mindenkinek olyan kifinomult zenei ízlése, mint neki meg Kolosnak, de azért egy próbát megért. Legrosszabb esetben ott volt a Beatles lemeze. A Beatlest mindenki szereti.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2019. január 2. 03:11 | Link

Scar

Csak a szokásos. Vajon mire utalnak általánosságban, amikor ezt mondják? Nálam a szokásos azt jelenti, hogy mindig történik valami váratlan, új dolog. Folyamatosan új kihívások adódnak. A semmiből születnek megoldhatatlannak látszó problémák, illetőleg konfliktusok, de minimum törekszem arra, hogy színt vigyek hétköznapjaimba. Nem azt mondom persze, hogy a történetem egy vetítővászonra kívánkozó kalandfilm, sőt még dráma kategóriában is ismerek olyat, aki többszörösen veri az én hátteremet, na de mégis. Feltételezem arra célzott, hogy céljai eléréséhez ütemezetten halad előre.
- Hát... ha nem bánod - időztem el a válaszon, de vállat vonva végül beleegyeztem. Elvégre én is ugyanarra mentem. Nem tudhattam, hogy szomszédok vagyunk-e, de hálás voltam a bizalmáért, hogy áthívott magához. A programja is elég biztatóan hangzott, nekem is van otthon egy lemezlejátszóm. Arra gondoltam, hogy később akár cserélgethetünk is lemezeket, ha úgy van.
- Majd válogatok, azt amúgy is szeretek. Viszont tényleg nem rabolnám az idődet feleslegesen, rövid leszek, ígérem. Milyen szakon is tanulsz? - ezt nem tudhattam, hiszen akkor már rég nem a Bagolykőbe jártam, amikor ő elsőéves mestertanoncként kezdett. Ó, ha később ismerem meg... Már más szabályok vonatkoztak volna rá, mint az alsóévesekre. Nem járhattam el volna úgy, akként, ahogy.
Mellékesen: nem értem, hogy miért ennyire kíváncsiak a történetemre. Szívesen mesélek, tényleg, mert ismerem őket és jó nosztalgia belemenni ilyenkor az évekkel ezelőtt történt dolgokba, de megmondom őszintén, sosem éreztem fontosnak magam ahhoz, hogy leüljek és arról beszéljek, hogy mi van velem. De hát emlékeznek rám. Nem felejtettek el, sok év elteltével sem. Scar sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. január 2. 23:10 | Link

Martin

  Furcsa volt. Martin valahogy túlontúl távolságtartó volt vele. Igaz, hogy jó pár éve nem találkoztak, de a szöszi mindig is úgy volt vele, hogy aki egyszer a barátja, az tíz év múlva is az lesz. Pláne, ha az illető kihúzta valami slamasztikából. Pedig Scar becsületére legyen mondva, egy csomó alkalommal ő is csak a történések áldozata. No persze ez nem vonatkozik arra az esetre, amikor Martin mentette ki az aurorok karmai közül, de például amikor Kolossal bezárták őket a börtönbe....az egy tipikusan ilyen eset.
  - Ugyan dehogy! Már ha egy kis szőrös fekete macska nem ijeszt meg. North utálja, de ő minden állathoz így viszonyul - vont vállat a szöszi. Nem nagyon tudta megérteni a férfinek ezt az viszolygását. Rengeteg félelmét el tudta fogalmi, mint a viharokét, a vért, a tömeget, sőt még a lábfóbiáját is. De Luna akkor is marad. Ebben nem nyitott vitát.
  - Ugyan már, egyszer futunk össze, és te akkor is gyorsan túl akarsz rajta lenni? Ennyire azért remélem nem vagyok rémes eset - cukkolta a lány Martint, és közben elindult a házuk felé. Egyenlőre a macskával való megőrülést hagyniuk kellett, de azt este be tudják pótolni. Egy régi ismerős mindig előbbre való.
  - Bestia- és sárkánykutató - mondta mosolyogva a lány. - Egyszerre végzem a kettőt, így könnyebben el tudok helyezkedni. - Mind a kettőért odavolt. Pláne amikor gyakorlatoznia kellett. Még akkor is, ha az egy pöppet kudarcba fulladt, és az idő nagy részében a putri munkát kellett elvégeznie. - Reményeim szerint majd el tudok menni egy rezervátumba dolgozni. Te mit csinálsz a minisztériumban? - volt ott vagy ezer munkalehetőség az egyszerű vízszerelőtől egészen a bíráig.
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2019. január 3. 16:48 | Link

Scar

Scar továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy nála folytassuk a beszélgetést. Többé nem kerestem kibúvókat, úgy gondolom elég nagy udvariatlanság lett volna visszautasítanom. Csupán tiszteletben tartottam volna, ha esetleg nincs most hangulata régi ismerősökhöz. Ha valaki, akkor én meg tudom érteni az ilyet is.
De nem felejtette el, amit tettem érte. Ez meglepett. Az ember hajlamos inkább a rosszra emlékezni, hálásnak megmaradni ritkaságszámba megy. Nekem túl jó a memóriám. Minden részlet rémlik, még ha olykor beletelik egy kis időbe, hogy felidézzem őket. Mivel én is eltűntem évekre, így nem szoktam elvárni, hogy képben legyenek.
- Nem vagyok félős típus - mosolyodtam el. Kíváncsi voltam, hogy ki lehet az a North. Az ő neve is ismerősen csengett, de csak találgatni tudtam. Nem akartam tolakodó lenni, hiszen úgy éreztem, hogy rövidesen magamtól is választ kaphatok a kérdésre. Volt pár lehetőség, amit még nem zárhattam ki.
- Igazad van. Aztán nehogy könyörögnöd kelljen hajnalban, hogy távozzak végre - humorizáltam a hangulat oldása érdekében. - Igazi rellonosra valló szakpárosítás - jegyeztem meg elismerésképpen. A mágikus lények tanulmányozása nemes tudomány, az én szívem annak idején mégis inkább a tárgyak felé húzott. Ugyanolyan veszélyesek tudnak lenni egyébként. Eltökélt lánynak ismertem meg őt, biztos voltam benne, el fog tudni helyezkedni valahol. Sok lehetőség van ezzel a szakiránnyal is. Ha más nem, ő is kiköt a Minisztériumban, legalább közel leszünk egymáshoz.
- Őszintén? Amit kérnek. Varázstárgyakkal foglalkozom. Vizsgálatok, különféle ellenőrzések. De ettől függetlenül járok régészkedni is - hiába, ha jól akarok keresni, több lábon kell állni. Legalább lekötöm magam, mindig azt mondom. - Mondd csak, azóta keveredtél újabb botrányokba? - hátha nem tanult a hibáiból.

Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2019. január 5. 11:01 | Link

Martin

  Furcsán jó érzés kerítette hatalmába a szőkét. A régi ismerősökkel való találkozó általában kimerül egy 'hogy vagy'-gyal és egy 'mi újság veled?'-del. Ebben az esetben viszont többről volt szó. Barátok voltak. És nem vesztették el ezt a rangot egymás felé. Ugyanúgy beszélgettek, mint évekkel ezelőtt - még a magyarázkodás is ugyanolyan arányban játszik szerepet, mint akkor.
  - Hát, legrosszabb esetben is van egy kanapém, és nem te lennél az első, akit befogadok, hogy ott aludjon - nevetett. Emlékszik még milyen volt, amikor Kolost befogadta. Myra miatt nehéz volt kezelni, de azért egy jó kis szócsata megadta a kellő lendületet a srácnak, hogy a lejtő után azért meginduljon felfelé.
  - Igen? Képzeld, épp most szervezi North a következő expedíciónkat. Tudod ő mágiatörténésznek tanult, és mivel végzett, most különböző mendemondáknak jár utána. Legutóbb az Excalibur-t kerestük meg - bólogatott a lány nagy hevesen, miközben mesélt. Talán élete legjobb élménye volt. Legalábbis visszaemlékezve. Amikor ott voltak, akkor persze volt sok kellemetlenség, mint a megátkozás és kőszoborrá fagyasztás - szerencsére utóbbi nem történt meg.
  - Én bajba? Soha! - kacsintott és félmosoly kíséretében a férfire. Ha ismeri még valamennyire, és emlékszik a történetükre, akkor biztosan értette a szarkazmusát. - Pedig esküszöm, hogy próbálok megjavulni - tette a szívére a kezét. Először bal kézzel jobb oldalra, aztán rájött, hogy ez nem helyes, szóval gyorsan megcserélte, majd elégedetten bólintott. Igen, pontosan tudta hol a szíve.
  Közben szép lassan érkeztek meg a házhoz. A lány kinyitotta a társaslakás ajtaját, majd felsétáltak a lépcsőn. - Előre is bocsánat a kupiért, nem vagyok nagy rendszerető, és nem hittem, hogy jön valaki hozzám - szabadkozott, majd a helyes ajtónál megállva azt is kinyitotta, és beengedte a férfit.

Folytatásért katt
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2019. január 6. 15:18
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza