36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 9. 22:47 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

A hetem túl sűrű volt ahhoz, hogy normálisan körülnézzek a kisházban, mi az, amit megint elkevertem a francba. Festék, ecset vagy vászon nincs? Mi van a megfelelő szikével vagy éppen törlőanyaggal? Higító? Szórópisztoly? Ragasztó? Szegélyragany? Annyi mindenen gondolkodtam, hogy a kellékes boltban vagy egy órát toporogtam minden félét összeszedve, amit éppen szükségesnek találtam. alapvetően egy bevált helyen vásárolok, leginkább azért, mert édesanyámhoz közel esik, így oda is be szoktam ugrani, de most ennyi időm és energiám nem volt. Ma, festés közben jöttem rá, mik is hiányoznak igazán, az ihleten kívül, bár ez utóbbi valami felpislákolást mutatott, amin el is kellett vigyorodjak magamban, ugyanis kivételesen nem a hydromágiával kísérleteztem, vagy éppen skicceket hagytam félbe. Napokkal ezelőtt kezdett valami kibontakozni, de sosem készült el semmi percek alatt, pláne nem olyan, amire büszke voltam. Jó régen öltem ilyen lelkesen ebbe az időmet, tanítás és bemutatóórák ide vagy oda. Az inkább szól a technikákról, a háttérről és a nézetekről, az múzsa nélkül se veszik ki az emberből.
Mire minden megvolt és a hatalmas papírtasakkal az ölemben nekiindultam kettőt dörgött és le is szakadt az ég. Összepréselve az ajkaim morrantam fel aztán csak kifújva a bent szakadt levegőt elindultam a boltok kiugrói alatt, majd ahogy az utcára kiértem a zacskó tetejét begyűrve lépdeltem az esőben. Bármikor segítek magamon, nem voltam különösebb félelemben a víztől vagy az elázástól, de egyre kellemetlenebb volt, ahogy a hajam a homlokomra ragadt, így nem is figyelve ki mellett vagy ki mellett nem, de hirtelen váltással álltam be az egyik üzlet ponyvája alá, és lassan elkezdtem az erőmmel kivonni a vizet a hajamból, majd a felsőmből.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 9. 23:26 | Link

Férfi az esőben


 Azt hiszem eheti pech sorozatom ma a tetőfokára fog hágni. Ezzel a megérzéssel ébredtem fel, s minden jel szerint be is igazolják majd a nap további eseményei gyanumat. A szabadidőmben szerettem volna kicsit bevásárolni, mert fogytán volt a tej és a sajt, no meg a liszt és egyebek. Ez volt betervezve. De nyolc óra után nem sokkal azzal indult minden, hogy beakadtam egy kiálló szögbe, ami felhasította a jelenlegi egyetlen épkézláb farmernadrágom, így kénytelen voltam egy hosszú, fekete maxiruhában útnak indulni a borús időben. Ezt követően kezdtem megnyugodni, hogy talán mégis megalapozatlanul vádoltam meg a napomat, hiszen maga a vásárlás eseménymentesen zajlott. Most azonban, hogy megvettem mindent és hazafelé tartok, mit ad isten leszakad az ég, és természetesen nem is kicsit. Remek! A hajam, amit botor módon persze most nem fontam be vagy kontyoltam fel mint szoktam és a ruhám is csuron víz, a szandálommal egyetemben. Épp az egyik bolt eresze alá próbálok befutni, amikor a papírtáskám megadja magát az elemeknek és kiszakad. A liszt puffanva terül szét a kövön valaki lába előtt, a tej szerencsére megússza, de az áfonya szörp üvege szilánkokra robban szét. - A fenébe! Ezt nem hiszem el! - szentségelek, miközben mint, ki imát mondani készül vetem magam térdre és kezdem menteni a menthetőt. Minden csupa víz és lisztes-szörpös üvegtörmelék. Ráadásul még a pálcámat is otthon felejtettem, így kézzel szedegetem fel a dolgaimat, már ami megmaradt belőlük. Arcom kivételesen nem mozdulatlan, hűs alabástrom, s zöld szemeim is szinte szikráznak a bennem dúló szokatlanul heves indulattól.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 11. 23:56 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Alapvetően meg sem állva gyalogoltam volna haza, de a frissen vásárolt holmiim felének nem tesz jót a víz, semennyire, hiába tudom makulátlanul kivonni belőle a vizet, vannak anyagok és vásznak, amikkel nem kísérleteznék, mert túl kényesek erre. A zárt üzlet ablakának párkányára tettem a vásárolt kellékeim, aztán ráztam párat a hajamon, mielőtt a kabátom megrángatva lassan végigtúrtam volna a tincseimen. A vízcseppek sorjázni kezdtek a tarkómon keresztül lefelé, és lassan egyre könnyebb lett a hajam. A pólómból is kifolyattam a vizet, az már csak enyhén volt nedves, ám ekkor telibe borította valaki a lábaimat. El is kaptam onnan, így a bolt falát sikerült szörppel, vagy mivel beszínezni, én kimaradtam a buliból. Aztán még végig kellett néznem azt is, ahogy a nő teljesen összeomlik.
- Minden oké? - érdeklődtem meg, bár igazából gondolom nem, elég látványosan nincs a helyzet magaslatán, ahogy a lucsokban térdel, és a menthetetlen liszt után is kapkod. Nem értettem teljesen a dolgot. Közelebb léptem, de egyelőre kivártam, vannak ezek az én mindent megoldok egyedül nők, akinek, ha megpróbálsz segíteni hímsoviniszta f*sz vagy, ha meg nem teszed, akkor is. Szóval nem játszottam az életemmel, inkább csak a dörgésre felfigyelve leguggoltam és a szatyor egyben maradt mivoltát egyben felemeltem elé.
- Az eső nem mindenkivel barátságos, de nincs ám ebben semmi rossz - közöltem szórakozottan, ahogy pár cseppet engedtem a tenyerembe hullani.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 12. 23:05 | Link

Férfi az esőben


A kellemes, de tartózkodó hang, melyet hallok, meglep, felpillantok forrása felé, s egy férfival találom szemben magam. - Mondhatni - felelem kérdésére, majd tovább szedegetem a holmijaimat, s egy halvány mosollyal megköszönöm, ha segít ebben bármilyen mértékben. Nem vagyok annyira feminista, sőt semennyire, hogy ne esne jól egy férfi segítsége, vagy bárkié, ha úgy hozza a szükség. - Mostanság nem csak az eső tesz keresztbe nekem, az a baj - mondom immár higgadtságom teljes birtokában, miután az utolsó zacskó, egy adag csavart tészta is visszakerül a szatyromba. Elsimítom hosszú, vizes hajam arcomból, majd felemelkedem és belépek az eresz alá, hogy ennél jobban már ne ázzak el, bár ez ahogy végignézek magamon, úgy vélem talán felesleges. - Remélem ön nem lett miattam lisztes vagy szörpös - nézek rá fürkészőn, mert ha esetleg mégis bepiszkoltam, akkor természetesen kitisztítom a ruháját. Sajátomat szükségtelen hiszen csurog a víz konkrétan mindenemből. Ráadásul még fázni is kezdek, bár a remegést palástolom egyenes tartásommal. A kezdeti látszat ellenére nem omlottam össze, ám az szerfelett bosszant, hogy utolsó filléreimet költöttem el fizetés előtt, ami még messze van. A vagyonom nagy részét, amim lett a szálloda eladása után, azt eladományoztam, s csak annyit tartottam meg, mely pár hónapig fedezte a kiadásaimat, s annak is a felét lekötöttem, így most tényleg el vagyok szegényedve. Vicces helyzet ez azért, de az Úr útjai kifürkészhetetlenek.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 12. 23:57 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Nem volt túl lelkes vagy éppen meggyőző a nő válasza, de abban se voltam biztos, hogy a mögöttes tartalomba bele kéne másznom. Igazság szerint néha akaratomon kívül mászok az emberek privát szférájába, nem fizikailag, inkább a szavaimmal, úgy, hogy észre sem veszem.
- Ez inkább egy nemnek hangzik - állapítottam meg végül, amíg állva néztem le rá, agonizálva azon, hogy milyen nő lehet. Már persze nem abban az értelemben, ennyire már kinőttem a tinikorból, csak a hozzáállása. Nem mindegy az ember kit szólít le vagy kinek segít. De végül erőt vettem magamon, hogy a szétszakadt szatyrot egyben felemeljem a még épebb dolgaival. Nem igazán néztem bele, hogy mi van nála, inkább a barna haj tulajára néztem.
- Négy évszak, aurorok, bürokrácia, élet? - érdeklődtem meg egészen elvigyorodva az orrom alatt, mert bár én eléggé békében eléltem, ismertem mindegyiknek a hátrányát. Volt aminek jobban is, mint szerettem volna. Ami engem illet a külső tényezők, amikkel nem tudok mit kezdeni tudnak csak megingatni a nyugalmamból. Az meg sosem jó. Közben le is lestem a ruhámra ingatva a fejem.
- Semmi vészes, amit ne oldanék meg - nyugtattam meg, hogy megoldom én magam is. Nagyfiú vagyok, a gatyáim is magam mosom meg minden, nem egy kis cipőpucolásba szakadnék bele. Meg az eső amúgy is teszi a dolgát. Végül ő is behúzódott az esőről. - Legalább nagyobb bevásárlás volt?
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 13. 22:22 | Link

Férfi az esőben


 Felnézek rá, ahogy megint megszólal, de én magam néma maradok. Tényleg nincs most jó hetem és ezt ez a kis zivataros baleset még meg is koronázta, de ahogy eddig is számos bajon, ezen is túl leszek. Abból ami most csodával határos módon megmaradt kihúzom fizetésig, már ami az étkezést illeti. Van hol aludnom és az a szolgálati lakás egy igazi menedék. Nincs okom panaszra. A fizetés, amit a nővéri munkámért kapok is teljesen jó, a többit pedig a gondviselésre bízom, ahogy tettem mostanában minden kétségekkel vagy épp kísértésekkel teli időben. - Köszönöm - mondom ahogy segít még befejezni a visszapakolást és leteszi a szatyrot az üzlet párkányára, melynek eresze alatt mindketten állunk. Felsorolásán elgondolkozom. A sorrenden legalábbis, majd egy pillanatra jobban megnézem őt magamnak, s azt is ami nála van. Művész lehet. Erre a következtetésre jutok, de tovább már sem illendőségből nem figyelem, sem azért, mert válaszolnom illene, így gyorsan meg is teszem. - Az aurorokat kivéve, nagyjából ezek mind, de főleg az élet - mondom rezzenéstelen, alabástrom arccal és tekintettel. Mindenkinek vannak gondjai, senki sincs, akit ne ért volna már kisebb nagyobb sorscsapás, de a hit sokat segít, s bennem van, ám nem azért, mert így neveltek, hanem mert megtaláltam magamban. Ruhái állapotát firtató kérdésemre megnyugtató választ ad, ami levesz egy gondot lelkiismeretemről. - Örülök - közlöm halván mosolyra húzva ajkam szegletét. Nem volt célom őt önálló férfiúságában megcsorbítani, csupán udvarias szerettem volna lenni, de szerencsére nincs szükség rá, mivel elkerülte mind a liszt, mind a szörp. Közben egyre jobban fázni kezdek, ezért karjaimat mellkasom előtt összefonom, igyekezve ezzel melegíteni magam. - Az utolsó ebben a hónapban. Ennyi telt a pénzemből - minden pironkodás nélkül adok választ kérdésére, hiszen az igazság sosem szégyellendő. Hosszú ruhámból ezalatt kicsavarom a vizet, ahogy hajamból is, mely ezután jeges takaróként borul hátamra, hiszen egészen derekamig leér. Ha nem jutok hamarosan melegebb helyre, ennek tüdőgyulladás lesz a vége, s a baj az, hogy nem ez lenne az első.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 16. 15:14 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Egész aprót biccentettem a köszönetére, de nem volt rá szükség, egyébként se nagy erénye az embereknek. Se előzékenynek, se udvariasnak, se éppen tiszteletteljesnek lenni. No, aztán nem én leszek, aki bárkire az első követ veti, mikor alkotok, nekem sincs külvilág. Persze ettől még értékeltem a köszönetét még el is mosolyodtam, ahogy biztonságba helyeztem a maradék szatyrot. Az enyémben volt egy plusz, mert eleve utáltam, hogy ennyi nejlont adnak valamihez, ami elfér a sima papírtasakban, így azt kihúzva a cuccaimból a nő felé nyújtottam fél kézzel még támasztva a cuccát, ami azért bármikor szétdőlhetett volna.
- Az azért szerencse, szerintem ők a legkellemetlenebbek, már persze az élet vonala után - értettem vele egyet félig-meddig. Engem se az évszakok, se az aurorok és éppen az élet se sújtott, mondjuk ha azt vesszük a bürokráciáig az lökött el, így elég elgondolkodtató. A múltat meg csak nem szeretem ide keverni. Mindenki kapott már nagy jobb horgot tőle, biztos vagyok benne, hogy senki nem különb a másiknál, de ha nem megyek tovább, most vélhetően sehol nem járnék. Vagy nem ebben az országban, amiért nem tudom édesanyámnak hálás kéne-e legyek vagy sem, de ez majd eldönti a későbbiekben még magát.
- Ha történt is volna valami, nem a világ vége. Megesik a legjobb helyeken is - vontam vállat még egy pillanatra, nem akartam én különösebben nehezményezni semmit, ha azt gondolná se. Hánytak már le szórakozóhelyen, öntöttek le megnyitókon és stúdióban is, a festék, meg bizonyos italok rosszabbak, mint némi liszt vagy szörp, ez egészen biztos. Meg ott van az unokahúgom... ismerem milyen egy baleset tud még az ember ruháival történni.
- Itt dolgozik valahol a faluban? Ennyire rosszul fizetnek? - Nyílt vagyok, ez elég egyértelmű, nem is szeretem a köntörfalazó kérdéseket, meg érdekelnek is az emberek. Nem vagyok itt annyira régen, hogy tudjam, milyenek a viszonyok, de ez nem lenne túl fényes hír. Mondjuk nekem nincs okom panaszra de én szerencsés vagyok, két helyről kapom a fizetésem és a hobbimmal is keresek. Elvagyok vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 16. 16:09 | Link

Férfi az esőben


Mindenem biztonságban van, leszámítva persze saját magamat, már ami a lehetséges tüdőgyulladást illeti. A hajam egyre hidegebb, ahogy immár nedvesség utánpótlás híján igyekszik száradni, s a kipárolgás attól a felülettől, jelen esetben a hátamtól, hőt von el, amin szétterül. Kérdésén nem csodálkozom el egy pillanatig sem, hiszen az emberek nagy része ilyen közvetlen és könnyen köt ismeretségeket ebben a faluban. Nehezen szoktam hozzá iskolás koromban, s ez azt hiszem most sincsen másképp, mégis úgy érzem ő megérdemli, hogy megpróbáljak nyitottabb lenni felé. Ha már a szatyrát is nekem adományozta. - Nem rég érkeztem és igen, itt dolgozom a  faluban. Nővér vagyok. Az első fizetésem azonban majd csak a jövő hónap elején kapom kézhez - magyarázom el a helyzetet, miközben azon gondolkozom, hogyan száríthatnám meg fürtjeimet úgy, hogy a pálcám nincs velem - A nevem Emerald - nyújtom kezem bemutatkozás közben, s ha elfogadja röviden de határozottan fogom meg az övét, hogy azután ismét beszélni kezdjek - Van önnél pálca esetleg? - teszem fel a hirtelen ötlettől vezérelt kérdést, s remélem valahogy meg tudom kérni, hogy tegye szárazzá ázott veréb lényemet. Az eső továbbra is úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, s egy-egy jókora villám is átcikázik az égen, melyet hangos mennydörgés kísér. - És önről mit tudhatok? - érdeklődöm, ha már úgy hozta a sors, hogy egy ideig a zivatar miatt egymás társaságában leszünk. Alig észrevehetően, de megrázkódom, valahányszor audiovizuális jelet ad az odafenn dúló égi háború. Nem szeretem a viharokat, s ez a félelem már kicsi korom óta bennem él. Közelebb is húzódom a falhoz, s karjaimat összefonom mellkasom körül.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 164
Összes hsz: 315
Írta: 2018. június 17. 12:57 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Nagyjából a nő megjelenésével egyidejűleg én is megálltam a magam víztelenítésében. Egyrészt mert szeretek odafigyelni mit csinálok, akkor is, ha ennyi év után rutinból megy, másfelől meg nem szoktam fűnek-fának mutogatni, mit is művelek. Az túl sok magyarázat és problémaforrás. Vannak, akik nem is különösen szívlelik azokat, akikben olyan plusz van, amivel nem igen tudnak mit kezdeni. Ahogy előkerül a szakmám és a pontos munkám, már sejtenek is dolgokat, de az itt éppen messze nem volt a kanyarban. Kicsi falu, de ha én nem tudtam ki ő, mertem hinni, fordítva is így van. Bár vannak ilyen pletykásabb nénik az utcában, az egyik naponta megkérdezi, a feleségem hol rejtegetem. Amúgy ez engem is érdekelne, merthogy nincs.
- Így érthető, miért nem láttam még - bólintottam párat magam elé, megerősítésként arra, hogy új errefelé. Ha nővér, gondolom a helyi rendelőben, esetleg az iskolában segíthet be, de hála az égnek, nem szorultam ilyenre, így ezt a részét az itteni életnek nem ismertem annyira. - A váltás mindig nehéz, főleg, ha nincs átfedés a munka között. Csak a faluban vagy az iskolában is?
Meg kellett erőltessem magam kicsit, nem tiszteletlen lennék nélküle, egyszerűen képtelen vagyok a magázódásra a legtöbbször. Talán azért is, mert a magyart csak amolyan hobbinyelvként használtam már csak pár éve és az anyanyelvemen ez a forma csak túl hivatalosan élt. Meg apám elvárásaiban, amit igyekeztem minél távolabb tudni magamtól.
- Dustin, örülök az ismeretségnek - szorítottam meg határozottan, de azért figyelve rá, hogy hölgyről van szó a kezét, majd már egy szatyor mínuszban arrébb léptem kicsit, hogy ha esetleg még nem sikerült volna kellően védettre húzódnia, most sikerüljön. A párkánynak dőlve nehezedtem annak szélére onnan figyelve a nőt és a hulló cseppeket magunk előtt, ami hol erősebben, hol szitálva hullott alá csoportosan.
- Nincs, nem élek vele - jegyeztem meg egyszerűen, csak éppen egy mosoly erejéig rá nézve, aztán a kezeim a nadrágomba törölve vettem egy nagyobb levegőt örömmel tudatosítva magamban, hogy már alig maradt nedvesség a cuccaimban. - De ha megengeded - tartottam felé a kezeim, egyből teljesen le is hagyva az udvariaskodást. Viszont mielőtt infarktust hoznék a nőre elsőre csak a ruhájából kezdett el kifolyni a víz a vállrészétől kezdve száradni is ezáltal, amit a haja nem annyira engedett, de fél siker.
- Más módszereim vannak - közöltem egyszerűen, majd a kérdésére is sikerült közben felelnem. - Tanár vagyok a mágustanodában. Művészeteket és elemi mágiát oktatok, utóbbit a gyakorlatban is, pár hónapja vagyok csak itt én is.
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. június 25. 23:37 | Link

Dustin


 
A felszakadozóban lévő esőfelhőkkel tarkított eget nézem, és örömmel konstatálom, hogy a zivatar lassan csillapodni látszik. A dörgés és a villám közti idő mind nő, ez ad bizonyságot arról, hogy a vihar szeme messzebb van már tőlünk. Közben pár szót szól hozzám a férfi, melyekben kérdés is szerepel. - Csak a faluban végzek ellátást - válaszolom neki egyszerűen, miközben megrázkódom a hidegtől. Ezután bemutatkozik nekem, így már tudom a nevét, melyet igyekszem megjegyezni, mint jótevőmét. Sajnos nincs pálcája, ez egyszerre döbbent meg és szomorít el, s nem tudom melyik érzés bennem az erősebb. Reméltem, hogy mire kitisztul az idő meg tud szárítani, ha mást nem legalább a hajamat, de sajnos ez vakvágánynak bizonyul, legalábbis elsőre így tűnik. Ekkor azonban valami bizarr dolgot tesz. Felemeli a kezeit és a nedvesség lassan kifelé áramlik ruhámból és hajamból egyaránt. Összevont szemöldökkel nézek rá mindaddig, míg magyarázatot nem ad tettére. - Így már minden világos - bólintok jelezve ezzel felé, hogy értem miért nincs pálcája. A képessége indokolatlanná teszi mibenlétét. Számomra ezzel nincs semmi gond, sokat olvastam a hozzá hasonlókról diákkoromban és örülök, hogy élőben is megtapasztalhatom, ráadásul a saját bőrömön ezt a fajta alkalmazott mágiát - Köszönöm - mosolygok rá halványan, s ekkorra az ég kitisztul én pedig szinte teljesen vízmentes lettem. Már a didergésem is teljesen elmúlt, de vele együtt az idő is, melyből most igen kevéssel rendelkezem. - Sajnos most mennem kell, elég sok elvégzendő feladatom van a nap hátralévő részére. De remélem még látjuk egymást! - búcsúzom tőle annak valódi reményében, hogy találkozunk még, és akkor már remélhetőleg az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk. Karomba kapom a szatyrot, melyet eddig a párkányon pihentettem, s elindulok vissza a Patikába vezető út felé. Hazaérve egy meleg zuhany és egy mézes hársfatea lesz gyógyítóm, megelőzendő esetleges megbetegedésemet. Most nagyon nem hiányozna egy tüdőgyulladás, vagy nátha. Remélem megúszom mindkettőt.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza