36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
[zárt]
Írta: 2017. július 21. 13:10
| Link

Life screams
ruci és az extra
Habár nem szoktam ilyeneket csinálni, most valamiért mégis nagyon jó ötletnek tűnt elmenni, meglátogatni egy presszót. Tudom, hogy ez nem éppen a legveszélytelenebb hely, de vissza sem tértem, és már annyi minden történt, hogy egyszerűen nem találtam más megoldást, kiborultam. Egyáltalán nem jellemző rám az, hogy csak úgy elhagyom magam valami miatt, de most... Egyszerűen nem tudtam mit tenni, komolyan. Hogy miért nem? Hát... Nagyon sok dolog történt, amire nem voltam felkészülve. Nagyon sok egyetlen dolog, mondhatni hála a karmának pont abba az emberbe futottam bele, akibe egyáltalán nem kellett volna. Hála ennek tökéletesen beindult a fantáziám, köszönöm szépen. Egyrészt pont VELE nem akartam összefutni, mert az agyam elkezdett emlékeket szórni felém. Nem kellemes emlékeket. Minden eszembe jutott arról a napról, amikor szakítottunk, újra felszakadt a seb, amiért nem vagyunk már együtt. Egyszerűen annyira elmerültem a fájdalomban ezen dolgok miatt, hogy egy idő után nem tudtam lélegezni, és a dagadtra sírt, vörös szemeimet is lejegeltem, hogy normálisan nézzek ki, amikor eljövök. Feltett szándékom volt megismerni valakit. A lányokhoz mindig ilyenkor jön el a Nagy Ő filmekben, ugye? Meghívja őket egy italra, és elbeszélgetnek arról, hogy milyen rossz az élet. Aztán elkéri a lány számát és hétfőn találkoznak. Hát engem úgy néz ki életem szerelme cserbenhagyott, ugyanis nem jelent meg. Hazafelé, az utcán botladozva próbáltam a lábaimat egymás elé rakosgatni de az alkohol túlságosan ragacsossá változtatta a gondolataimat, és a mozgásszerveimre is beülhetett, ugyanis nagyjából faltól falig mozgott a testem egészen addig, amíg el nem tanyáltam egy hatalmas fadarabban. Délután a gyökér, most meg ez. Éreztem, ahogyan a szoknyám a nyakamba csúszik, így tökéletes kilátás nyílik a bugyogómra, illetve, hogy az arcom mennyire kellemetlenül tapad az aszfalthoz. Nyöszörögve hunytam le a szemem, hátha attól jobban fogom érezni magam.


Utoljára módosította:Kovács Panka, 2017. július 25. 02:40
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
[zárt]
Írta: 2017. július 21. 23:14
| Link

Panka

Egy kapcsolat lehet nehéz sok szempontból is. Egyrészről mert a szerelmet folyamatosan építeni és ápolni kell, hogy fennmaradjon és ne múljon el a lányok által rózsaszín felhőnek becézett mély érzelem. Ez tán pont annyira nehéz, mint megtalálni azokat a réseket a teendőink között, amit szabadidőnek becéznek. Iskola mellett elég nehéz, de én még könnyebb helyzetben vagyok, mint Gwen, hiszen a lány amellett, hogy házvezetőként tevékenykedik a Levitánál, még egyetemre is jár, sőt mi több, közben dolgozik is. Nem csoda, hogy nagyon kell keresni azokat az órákat, amikor mindkettőnknek jó és tudunk találkozni. Ezen a héten kevés ilyen alkalom volt, viszont este héttől neki sem volt semmi dolga, úgyhogy ma átfutottam hozzá. Micsoda nagy program, de legalább sikerült kivitelezni és ha ez azt jelenti, hogy megnézünk egy filmet, akkor azt mondom, nekem úgy is jó. Mondogatta sokat ezúttal is, hogy aludjak nála, de sajnos ezt nem tehetem meg, mivel holnap kora reggel, még órák előtt találkozóm van valakivel. Abban viszont biztos lehet, hogy általában minél tovább ott akarok maradni nála, így most is már kellően sok perccel elmúlik éjfél, mikor leköszönök Gwentől és visszaindulok a kastélyban lévő hálószobámba.
Ilyentájt szeretem a legjobban a falut, csendes, nincsenek sokan, csak a pubok körül, de azokat meg teljesen meg tudom érteni. A főutcán ballagok végig, nem sietek, hiszen még kint is melegem van, szóval otthon sem tudnék sokat aludni. Alapjáraton nem foglalkozok a részeg hazatérőkkel, sem az utcaszéli villantós lányokkal, most is csak lazán sétálok végig az úton, látok egy fekete hajú lányt, igen jó idomokkal, de inkább sajnálni tudom, mert még egyenesen sem képes járni. Így érthető, hogy már csak szimplán a nyugodt tempómmal utolérem. Mire közel érek hozzá, nagyobb meglepetés fogad, mint életemben eddig bármikor. Álmomban sem gondoltam volna, hogy látom Pankát éjszaka egyedül mászkálni, de ahogy most pillantom meg, úgy minden érzelmem egyszerre szabadul fel. Mérges, ijedt, csalódott, dühös, kétségbeesett és még ki tudja mi vagyok egyszerre. Ahogy felismerem, a maradék utat rohanva teszem meg, s mögé érve gondolkodás nélkül karolom át valahogy, még én sem tudom, épp hogy fogom meg őt, de az a lényeg, hogy megtartsam az éppen egyensúlyából kilendülő lányt. Tartom, nehogy elessen, miközben halkan tudatni próbálom vele, hogy nem egy rosszindulatú ember vagyok.
- Panka! - mondom ki a nevét nagy ijedtséggel, kissé tán zihálva is. Az arca borzasztóan néz ki, semmi értelem nem néz vissza rám íriszeiből, a sminkje bomlani kezdett, a ruhája meg egyenlő a nullával. Egyik kezemmel próbálom lejjebb húzni a dresszét, hogy legalább a bugyija ne látsszon ki. Látom mindenét, talán egy pillanatra megakad a szemem dekoltázsán és fedetlen combjain, de csak mert fiúból vagyok, ám ez most kicsit sem tud foglalkoztatni, hisze az állapota a fontos számomra. Egyáltalán volt már ennyire részeg ez a csöpp teremtés?
- Semmi baj, megyünk haza - biztatom és remélem már tudja, hogy nem egy idegen vagyok, akinek szavában kételkednie kellene. Annyira felmegy a pulzusom, hogy így látom őt... A szívem összeszorul, hisz nem vagyok hülye, ismerem Pankát és ő nagyon nem ilyen személyiség. Átkarolom a derekát és lassan próbálok segíteni neki, hogy folyamatos léptekkel haladjunk a kastély felé. Nehezen szólalok meg, csak leszegett tekintettem segítek neki, amiben épp kell. Nem tudom elhinni, hogy ez megtörténik.
Utoljára módosította:Lepsényi Zalán, 2017. július 21. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
[zárt]
Írta: 2017. július 25. 02:40
| Link

Life screams
ruci és az extra
Nem törődve se a tér és időbéli korlátokkal, nem gondolva semmire... Így feküdtem el a földön, amikor már a lábaim nem bírtak el. Éreztem, ahogyan a fejem koppan a földön, de a fülem kissé tompán érzékelte mindezt. Hallottam a puffanást, és a fájdalmat is éreztem, de mintha egy másik univerzumban lebegtem volna. Nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mi van, pontosan hol vagyok és azt sem, hogy egyáltalán hogyan kerültem a földre. Sikerült olyan részegre innom magam, hogy egyenesen felnyaltam az aszfaltot, de nem tudtam mindezzel foglalkozni, mert a gondolataim csak egy név körül forogtak: Zalán. Vajon most hol van? Mit csinál? Gondol rám? Vagy valaha gondolt rám? Délután csak a bűntudat beszélt belőle? Annyira őszintének tűnt... Minden bizonnyal nem így van. Tuti, hogy szeret, és aggódik értem, de akkor miért nem próbáljuk meg megint? Ilyen, és hasonló dolgok jártak a fejemben, amitől a könnyeim csak még jobban megindultak. Miért fáj ennyire? Hiszen láttam... Egész eddig a hiányát nem tudtam elviselni, de miért fáj az is, ha itt van velem? Miért nem tudom rendes mederbe terelni az érzéseimet, amikor már régen ideje lett volna? Eltelt egy év. Annak elegendő időnek kellett volna lennie ahhoz, hogy kiegyenlítse az együtt töltött perceket, órákat. Mindez mégsem történt meg, én pedig itt fekszem egy idegen helyen, részegen, és fogalmam sincs arról, hogy miként jutok majd haza.
Hirtelen valaki átkarolt, és a földről próbált felrántani, de amint megmozdított éreztem, hogy a fejemet szinte húzza le a gravitáció, és lebillentve tartva azt próbáltam meg valamit kezdeni magammal, de végül csak kinyögtem az első szavakat, amik eszembe jutottak.
- Te leszel a srác, aki elfeledteti velem a szerelmemet, és mint a tiniregényekben, majd boldogan élünk, ugye? A srác, aki megmenti a részeg hercegnőt. – a mondat végére már csuklottam, és hirtelen kacarászni kezdtem azon, mert tök viccesnek találtam a részeg hercegnő kifejezést. Biztos viccesek a hercegnők részegen, bár sosem voltam annyira nagyon hercegnős lány.
És ekkor tisztult ki a szemem előtt a kép, és megpillantottam a fiú arcát. Hirtelen ráfagyott az enyémre a mosoly, és csak hatalmas szemekkel bámultam, de nem sok időm volt nézegetni, mert hamar felhúzott a földről. Éreztem, hogy ismét mindjárt elsírom magam, de amint lépésre kényszerültem rájöttem, hogy a tragikus mozgáskultúrám miatt most nem kéne még bőgni is. Éreztem, ahogyan rögtön megbotlottam és a fiú felsőjébe kapaszkodva próbáltam visszanyerni az egyensúlyomat, de ez nem volt túl könnyű feladat. Az sem jutott el sokáig a tudatomig, hogy hozzám szólt, ezért némi fáziskéséssel válaszoltam csak neki a kérdésére.
- Haza? Hova haza? A kastélyba, hozzám, vagy hozzád? Túl sok haza van – motyogtam az orrom alatt, aztán hirtelen rápillantottam – hozzád haza. Oda akarok hazamenni.


Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2017. július 26. 19:02 | Link

Panka

Lehet, hogy sokszor figyelmen kívül hagyom a környezetemet, de vannak személyek, akik sosem kerülik el a tekintetemet. Pankát is viszonylag hamar meglátom, de most komolyan azt kívánom, hogy bárcsak ne itt lenne és ne így. Futva megyek oda hozzá, de már a földről kell összekaparnom őt. Próbálom felhúzni valahogy a derekánál fogva és meglepődhetnék, hogy mennyire könnyű súlyú még mindig, de annyira kétségbe vagyok esve, hogy semmi mással nem tudok foglalkozni, csak azt szeretném, ha otthon lenne már és pihenhessen. Guggolás közben még mindig bizonytalan az állapota, úgyhogy inkább felkaromra fektetem a hátat, közben pedig próbálom lehúzni a ruháját, mert per pillanat mindene kilátszik. Igen, bevallom egyszer én is végigvezetem a tekintetemet rajta, de sok más pasival, bámészkodóval ellentétben én csak annyit állapítok meg róla, hogy még mindig jó teste van. De ez most nem lényeg. Félig érthetetlen hangjára fordítom rá ismét a tekintetemet. Szavai szívembe marnak, gyomromat kell összeszorítanom, hogy ne lepjen el a szomorúság, hiszen kiderül, hogy mindez miattam van. A mai találkozó őt is nagyon megérintette, de bíztam benne, hogy már tényleg túltett rajtam. Ezek szerint súlyosabb a helyzet, mint hittem és még azóta is csak fájdalmat okozok neki. Nem tudom, mit válaszolhatnék, csak mondogatom magamban, hogy Panka részeg, nem kell komolyan venni, de én is voltam már hasonló állapotban, tudom hogy van igazságalapja Panka szavai mögött rejlő érzelmeknek.
- Minden rendben lesz - válaszolok csak ennyit, noha szememben már nem tudom leplezni a kétségbeesést, avagy a bánatot. Panka jobban hercegnő, mint részeg, még most is ezt mondom. Nem ilyennek ismertem a lányt, persze egyszer mindenki felnő és berúg, de szerintem Panka sosem inná le magát ennyire prostituáltnak. Kivéve most...
Összeszedem magam és felállok vele, nyugtatom, hogy hazaviszem és minden rendben lesz, bár Panka olyannyira nem tud járni, hogy már az első lépésnél elesne, ha nem kapaszkodna meg a pólómban, mely így annyira megfeszül, hogy nyakamnál érzem, elpattan egy-két cérnaszál. Nem igazán érdekel a pólóm, de Panka érthetetlen szavai annál inkább. Természetesen eredetileg a saját szobájába akarom cipelni, de szavai annyira fájnak és egyszerűen nem tudom kimondani, hogy nem.
- A kastélyba, a szobába - felelem halkan, direkt leharapva a végéről a birtokos névmást. Inkább csak haladok vele előre, egy idő után már gyorsabban haladuk, főleg, hogy megunom a motoszkálást és megragadom Pankát a térde hajlatában és felveszem az ölembe, mint a sebesült hercegnőket szokás vagy tudja a fene.
A kastélyban persze a lépcsők áradata komoly nehézséget jelent, de inkább nem rakom le a lányt, addig is gyorsabban haladunk, legfeljebb a bicepszem lesz izmosabb.
- Mindjárt ott vagyunk - biztatom a lányt, hogy hamarosan már a szobába érünk, bár kicsit megvagyok lőve, mikor el kellene dönteni, hogy melyik ház felé menjek. A Levita számomra egyszerűbb, de akkor Panka a szobámban aludna és a pletykák hamar elterjednének, arról nem is beszélve, hogy a csajom a Levita házvezetője. A Navinébe viszont nem tudok csak úgy bemenni, és ha Panka nem annyira józan, hogy kinyissa az ajtót, plusz elvezessen a szobájába, akkor nem fogom tudni hazavinni. Ránézek az ölemben lévő lányra és konstatálom, hogy nem sok értelemmel néz vissza rám. Döntenem kell. Az biztos, hogy Pankát nem tudnám csak itt a folyosón lerakni. Végül sóhajtok egy nagyot és barátkozok a gondolattal, hogy Panka a szobámban fog aludni. Remélni tudom csupán, hogy nem lesz ebből baj.
Hozzászólásai ebben a témában

Kovács Panka
INAKTÍV


next door girl sindrome
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 26
Írta: 2017. augusztus 22. 18:25 | Link

Life screams
ruci és az extra
Néhány pillanatig átélhettem, hogy milyen azoknak a lányoknak, akik a könyvek főszereplői státuszában foglalnak helyet. Akiknek általában mind ugyanolyan barna hajuk és szemük van, mint nekem. Tucatszépségek. Nem tudom mennyire jó minden egyes lányt ilyennek leírni, de pontosan így éreztem magam mindig. Egy lánynak, aki túl átlagos, túlságosan 2D-ben létezik, aki tényleg olyan, mint egy könyvszereplő. Akinek megadatott a szépfiú, és boldog is volt vele, aztán jött a nagy szakítás, és teljesen kibukott. Akkor hirtelen jött a változás, és nem akart többé átlagos lány lenni. Kifestettem magam, csinos ruhákat vettem fel az egy szem magassarkúmmal, amit anyukámtól örököltem meg, mert neki törte a lábfejét, amiért nem volt elég keskeny a cipőhöz. Mindenesetre nem az a lényeg, hogy mit húztama lábamra, inkább az, hogy hogyan éltem meg az egész helyzetet. Először csak egy sört kértem magamnak, hogy szokjam az amúgy számomra egyáltalán nem kellemes alkohol ízét, aztán ittam a többet és többet, töményebbet, még töményebbet... Egészen addig nyakaltam a piát, amíg azt nem éreztem, hogy jól vagyok. Amint megéreztem a kellemes bizsergést a bőröm alatt, már úgy éreztem: Megérte eljönni ide. Igen. Egészen addig, amíg nem jött a rosszullét, nem akart rám mászni egy pasi, és nem ijedtem meg halálosan. Mindezek mellett még azzal is problémám adódott, hogy nem tudtam tökéletesen megállni a lábamon. Akkor kezdtem el totlálisan bánni az egészet, amikor kimentem, és éreztem, hogy a friss levegő ellenére is ugyanannyira szédült vagyok.
Pont ez volt az oka annak, hogy nagyon megijedtem, amikor valaki odaért mellém, és akart kezdeni velem valamit. Hirtelen jutott eszembe, hogy talán sikítanom kéne, de még mielőtt megtehettem volna, a látókörömbe kúszott a számomra legkedvesebb fiú arca. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy mosolyogjak az angyalarcú, gyönyörű srácra, de végül nem tettem egyiket sem, csak elkezdtem hülyeségeket beszélni neki.
- Persze, hogy rendben lesz – jegyeztem meg nagyra nyitott szemekkel, holott azt éreztem, hogy mindjárt rosszul leszek – Megvan mind a két lábam és karom. Szóval nem történhet semmi rossz.
Fogalmam sincs, hogy ez hogyan függött össze, de jelen pillanatban annyira logikusnak tűnt. Addig, amíg nem vágják le őket... .Addig minden rendben van. Talán részben ez volt az oka annak is, hogy egy apró sikoly szaladt ki a számon, amikor hirtelen úgy éreztem, hogy eltűnik alólam még az imbolgó talaj is. Mindez csak hirtelen jött félelem volt tőlem, amint megéreztem az illatát, rögtön a nyakába fúrtam az arcomat, és mélyen beszívtam azt.
Aztán hirtelen rázkódni kezdtem a karjaiban, ekkor szorosabban fontam a karjaimat a nyaka köré, mert ismét elfogott a félelem, hogy le fogok esni, rosszabb esetben le fogom őt hányni. Épp elég volt ez a kisebb utazás ahhoz, hogy rögtön kavarogni kezdjen a gyomrom, és amint felértünk éreztem, nagyon kezdek émelyegni.
- Tegyél le kérlek – nem vártam meg, hogy kérdezzen valamit, vagy cselekedjen, elkezdtem leereszkedni a karjaiból, amivel csak annyit értem el, hogy sikeresen leseggeltem a földre, de kezdtem nagyon rosszul érezni magam, szóval szinte félig kúszva, félig járva indultam meg a folyosón, hátha találok valahol egy mosdót.



Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2017. augusztus 23. 11:19 | Link

Panka
[Már nem a fő utcza, de most ennyiért nem fogunk kukucsot kéni Pankának]

Sok részeg embert láttam már, de Pankát sosem gondoltam volna, hogy egyedül, éjjel ki tudja hánykor, egy száll semmiben útszéli lányt fog játszani ép ész és megfelelő mozgáskoordináció nélkül. Mikor elsőre meglátom, nem is hiszem el, hogy tényleg ő az, bár hamar rá kell jönnöm, hogy nem tévedek. A kezdeti rémület teljesen kiül arcomra, próbálom rendbe tenni őt, a ruháját, hogy ha majd kijózanodik, akkor ne fájjanak neki az emlékek, már ha ő is olyan típus mint én, aki bármennyire is részeg, mindig emlékszik mindenre. Sajnos... Ez a rosszabb eset szerintem. Ha Panka nem fog emlékezni, lehet nem is mesélem el ezt, jobb, ha nem tud róla. Semmi érdemlegeset nem mondok neki, elvégre felesleges is lenne, nehezen tudok mit mondani, mondjuk mikorra már az ölemben van, én is kezdek lenyugodni, hiszen biztonságban van a lány, már csak fel kell vinni őt a szobájába, hogy aludjon egyet. Nyugtatom, hogy minden rendben lesz, mire olyat válaszol, amire még ebben a káosz helyzetben is mosoly kúszik arcomra. Teljesen kiütötte magát!
- Végül is, ja. Így is fel lehet fogni az életet - felelem nevetve, mert ez az igénytelenség pont nem jellemző rá, bár kétségtelen, hogy igaza van. Nem fogok veszekedni vele, hogy térjen magához, mert úgysem fog reggelig, úgyhogy csak rosszat tennék, ha nem hozzá hasonló lazasággal reagálnék szavaira.
Elindulok vele a kastélyba, noha nem zökkenőmentesek a lépteim, jelenleg nem szereltek fel lengéscsillapítóval, de próbálok minél gyorsabban és egyben minél nyugodtabban - valahogy a kettőt próbáltam összehozni, nem sok sikerrel -, hogy Panka hasát ne rázzam fel. Érzem a nyakam körül összefont karjait, ütőeremnél ajkának közelségét és lélegzetének ingadozását. Nagyon nehéz így a jelenben maradni, ahelyett, hogy újból felelevenítsem a múltat, mikor is Panka ajkai szerelmesen cirógatták a nyakam peremét. Most is lehet gyorsul kicsit a szívverésem, de eldobom magamtól az emlékeket, mert ha figyelmetlenségem miatt elesünk, akkor az jobban fájhat.
A kastélyban kell eldöntenem, méghozzá egyedül, hogy mit tegyek. Nem a szívem súgja azt, hogy a Levitába vigyem, az agyam is azt mondja, hogy a Navinébe Panka állapota okán nem fogok tudni bemenni. Most ha leteszem ott egy random helyre, azzal nem lesz se ő, sem az én lelkiismeretem kisegítve. Úgyhogy döntök a Levita mellett, kockáztatva ezzel nem csak azt, hogy ha megtudja Gwen, akkor magyarázkodnom kell, ez még a kisebbik gond, ugyanis nem csinálok semmit, ami miatt felelősségre vonhat Gwen, azt pedig majd megoldom, hogy Panka a Levitában van egy éjszaka erejéig. Kora reggel felkeltem, vagy mit tudom én...
Sok lépcső vezet a kékek rezidenciájáig, minek kezdetén nagyon ügyesen még jobban kapaszkodik belém, az én szívem meg jobban kezd sajogni. Szidom magamban a rendszert keményen, hogy miért nem hajlandóak engedni a mágusok a muglis dolgoknak és beszerelni egy egyszerű liftet, ha már a hopponálás kiesik a lehetőségből és seprűn repülni sem akarok, mert egy méter emelkedés után Panka elhagyná magát. Mondjuk a lépcső is megárt neki, de összeteszem a két kezemet, hogy az utolsó fokoknál szólal fel, hogy tegyem le, mert nem érzi jól magát. Egyből hajolok is le vele, hogy két lábára tegyem, Panka viszont olyannyira nincs jó állapotban, hogy már állni sem tud, így leül a hideg kőre. Még jó, hogy nem engedem el teljesen, karjánál tarom, hogy legalább felsőteste függőlegesen maradjon, húzom is felfelé, mert csupasz combbal ücsörög a márványpadló még nyáron is jéghideg felületén.  
- Állj fel, meg fogsz fázni! - kérlelem őt halkan, szinte suttogva. Hangom erős és követelő, ugyanakkor ott van benne a féltés is. Szavaim azonban üres fülekre találnak, noha látom rajta, hogy próbál ácsorogni, a végeredmény az - az én szememmel legalábbis -, hogy elkezd félig négykézláb, félig valami billegő tartásban mászni a földön valamerre elfelé. Megbotránkoztat a látvány, szerintem még nincs azzal sem tisztában, hogy a fenekéről kezd felkúszni a ruha, mely most egyáltalán nem örömteli látvány. Mi lett veled, Panka? Megindulok felé, s közben előveszem a varázspálcámat, hogy annak segítségével szerezzek egy zacskót, amit Pankához érve a kezébe nyomok. Ez a mozdulatom már nem épp finom, azt hiszem testbeszédemen is látszik, hogy mennyire elegem lett ebből a látványból.
- Na jó, elég lesz ebből! - Amint ráfog a zacskóra, nem várom meg a véleményét, nem érdekel, ha ellenkezik, felkapom ismét az előbbi utazópózba, és erősen tartva lépek be vele a Levitába. Csak mert ő sem tudja mit akar, hogy akarja, azt sem tudja, hogy hol van, én pedig nem fogom megvárni, mire eldönti és kinyögi. Tudom, mire van most szüksége és hogy mi a legjobb, legkényelmesebb és leginkább opcionális megoldás. Én is voltam már részeg, akkor velem sem volt könnyű, de nagyon örültem, mikor végre a szobámban lehettem. Panka is örülni fog a kényelmes és nyugodt légkörnek. Végigmegyek a Levitán, fel a szobámhoz, de már annyira elkeserített a helyzet, hogy az sem érdekel, ki lát meg és mit gondolnak. Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam miniruhás részeg csajokat minden héten az ágyamba vinni. Reménykedem, hogy nem hány ez idő alatt, ha kell neki akkor azt a zacskóba intézze el. A szobám melletti fürdőben teszem le és itt már útjára engedem, hogy oda menjen, ahol a legjobb neki.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza