36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 18. 23:57 | Link

Cs.

A mai egyfajta ünnepnap - végre elmondhatja magáról, hogy berendezkedett, feltérképezte az erdőt és ha mást nem is, eligazodik benne, tehát elérkezettnek látta az időt, hogy kötelességei hanyagolása nélkül nekivághasson egy újabb nagy kalandnak. Igazából már napok óta ette a penész, amiért nem foghatott neki a keresésnek, de ennyi kellett, hogy ne munkája rovására menjen az egész, márpedig ő többet akart szánni egy hevenyészett félóránál jóbarátjára - akit egyébként még sosem látott. Furcsa dolog, mi? Évek óta levelezik valakivel, akinek csak a könyökét látta fényképen (meg rejtélyes okból színesre pingált lábkörmeit, bár gyanította, hogy ez kizárólag az ő tiszteletére történt) és minden fogózója egy vezetéknév, plusz egy hevenyészett leírás.

"Legdrágább pudlicsókom!

Nem. Ma sem küldök neked fotót magamról. Amikor negyedjére mondtad le a találkozónkat, akkor elmondtam neked, hogy nem, nem, nem és nem. Na jó, legyen. Legyen. Ennyi év után megérdemled, hogy elmondjam. Hogy el tudj képzelni. Orgazmafantacukisztikus lesz!
Barna a hajam. Meg a szemem is. Magas vagyok, pont annyira, hogy elérem a 180 centit. Az magas egyáltalán? Bizonytalanná tettél, mindig bizonytalanná teszel. Céda! Szóval... vékony is vagyok, az tényleg. Le sem írom a kilóimat, ilyet egy igazi úr nem árul el. Mintha úr lennék! Meggyőztél, az vagyok.
Mindig pólót hordok. Vagy pulcsit. Meg farmert. Van egy csomó. Kettő. Egy kék és egy fekete, meg van egy csomó tornacipőm is. Három. Azokat hordom. Meg néha mellényt vagy zakót. Van ennek valami neve a dresscode izék között, de nem tudom, mi. Mindegy – sokat írom, hogy mindegy?
Látod, imáid meghallgattak. Most már tudod, hogyan festek. Biztos felismersz ennyiből az utcán, nem?"


Egyáltalán nem volt ebben biztos. Főleg, hogy a kezében tartott levél kerek öt éve íródott és akármennyire is akart hinni a köztük létező, titokzatos telepatikus kapcsolatban, sajna ő egy gyarló ember. Most először könnyen lehet, hogy előáll az az igen különös helyzet, amikor valakinek a nevét tudja, de az arcát nem ismeri.
Mindenesetre már járt a helyi postahivatalban és némi győzködés árán kiderítette, merre lakik a Tompos család - jelenleg épp a Fő utcán ballag lefelé, hogy az útmutatásnak megfelelően keresve a leírt házat. Kisvártatva meg is találta - vagy háromszor elsétált előtte, csak hogy biztos legyen benne, ez az és mégse álljon előtte, aztán toporgott még egy kicsit, mielőtt bekopogott.
Hozzászólásai ebben a témában

Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 19. 13:28 | Link

R.

3. nap – 15. óra

Ha az ember fia – persze lehet lánya is, a mai világban semmi sem kizárt – Tompos Csege, akkor bizony könnyen előfordulhat vele az, hogy olyan dolgokat művel, amiket más emberi – vagy nem emberi lények, senkit sem zárhatunk ki, ezt nem győzöm hangsúlyozni – esetleg, lehetséges, előfordulhat, hogy furcsának tartanak. Érdekesnek. Netalántán megbotránkoztatónak. Vagy egyébnek, amibe bele sem merek gondolni. Amennyiben viszont az ember Tompos Csege, nem csak, hogy előfordulhat, de teljes bizonyossággal állítható, hogy ez jelenség, ami útján kíséri, a legkevésbé sem foglalkoztatja. Nem, tényleg nem, egy szemernyit sem.
Így történhetett meg az a dolog, hogy önkényes száműzetésének nevezett nyári családlátogatásának harmadik napján, amikor az édesanyja már harmadik napja készült ugyanazt a krumplilevest és főzeléket főzni – ami hiába a világ legjobbja, ha sok napja eszed, lehetne cipőtalp is -, és ennek érdekében őt küldte el a boltba, nem volt más választási lehetősége; kinevezte a krumplizsákot egy kutyának, és elkezdte maga után húzni Bogolyfalva utcáin. Ciccegve-cuppogva rángatta maga után a cipőfűzőjéből hirtelen eszkábált nyakörvön.
Az unalom, másra nem lehet fogni.
Már éppen hazaért volna a saját bájos és szánalomra méltóan magányos jelenségével, amikor meglátta, hogy valaki a házuk felé közeledik. Ugyan a lelki kapcsolat és telepatikus viszony szerinte egy abszolút valós és létező dolog,egy pillanatra elbizonytalanodik. Lehet, hogy egy betörő. Lehet, hogy csak téved. Lehet, hogy...Nem, nem tévedhet.
Osonkodásba kezd. Olyan halkan, olyan óvatosan közelít, amennyire csak tud. Titokban elképzeli, hogy egy igazi nindzsa, egy két ugrást is megpróbál végrehajtani, de mivel viszonylag hangosan puffan a földhöz, illetve a cipője is félig lecsúszik, így inkább abbahagyja.
Már levegőt sem mer venni, annyira izgul. Az ajtót szerencsére senki nem nyitotta ki, nem is fogja. A szülők vannak... nos... valahol. Így eshet meg az, hogy egy idegen háta mögött áll. Levegővétel nélkül teszi állát a másik vállára. A fülnyalást még korainak tartja, de azért az ujjai köré csavarja egyik hajtincsét.
- Talán vársz valakire?
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 19. 17:23 | Link

Csegusz

Kopogott. Semmi válasz. Aztán kopogott még egyszer, hátha csak praclijai túl finoman dörömböltek és nem lehetett odabenn hallani. Megint semmi. Mindenki munkában lenne? Vagy rokonlátogatáson? Esetleg valami szörnyű tragédia történt, csak még senki sem tud róla? Elrabolták őket a koboldfelkelők és már félúton vannak a földalatti bányákba? Lethifoldtámadás érte a házat? Vagy ami még rosszabb, eltévesztette a címet? Lehet, hogy nem is Tompos, hanem Pontyos a nevük? Szabadon tomboló fantáziája ellenére nyugodtan álldogál, azon filozofálva, vajon mennyi ideig ildomos egy küszöbön szobrozni, ha addig nem történik semmi, mikor jöjjön vissza és miért nem hozott magával valamit, amin üzenetet hagyhatna - bár éppenséggel még a levelet odatűzheti, de nem örülne neki, ha elveszne.
Miközben ő elmélyület elmélkedik, észre sem veszi, hogy becserkészik. Egyébként se készült fel ilyesmire, elvégre most nem az erdőben van, a falusiak meg nem sűrűn akarnak hozzá hasonlókat enni. Mindenesetre, az egyik vállán megjelenő másik fej és a másik válla fölött előrekúszó kéz csak annyira lepik meg, amennyire az imént cipője orra előtt elcsoszogó katicabogáron csodálkozott el.
Ha a megfigyelő eddig úgy vélte, Csege túlontúl közvetlen, netalán fura, úgy lehet, hogy most újraértékeli a helyzetet, amíg Radúz első reakciója az, hogy felocsúdva feltűri a titokzatos nindzsa pulóverét, hogy alaposan szemügyre vehesse könyökét, rejtélyesen felragyogó arccal.
- Rád!-*Jelenti ki magabiztosan, mert csak úgy nekiszegezni a férfinak a kérdést, hogy "Te vagy Csege?" teljesen szabálytalan és nevetséges lett volna. Mondjuk a kezében tartott papírra pillantva azért meg kell állapítania, hogy a leírás egyes pontjai nem ülnek teljesen, de ennyi még belefér, úgyhogy elégedetten zsebregyűri a levelet.*
- Akkor mehetünk is!-*Jelenti ki derűsen, a következő pillanatban pedig, mintha mi sem lenne természetesebb, felkapja a cingár figurát, vállára dobva és elindul vele vissza a városba, kedélyesen trappolva végig az utcán, barátságosan mosolyogva azokra, akik útközben megnézik. Természetesen a cipőmadzagra kötött zsákot is magukkal vitte, mert mégsem hagyhatja Csege hőn szeretett képzelt ebét az utca közepén heverni...
Hozzászólásai ebben a témában

Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 19. 18:53 | Link

R.

3. nap – 15. óra

Álmában sem gondolta volna, hogy ekkora meglepetés éri ma. Ugyan három napja minden órában legalább tíz percet ül az ablakban, mint valami romantikus film szerelmes hősnője, és várja azt, hogy a lovagja megérkezzen, azért titkon tudta, hogy ez nem fog ilyen egyszerűen menni. Vagyis azt hitte, mint említettem, hiszen most mégis minden olyan egyszerűen megy, mintha így lett volna megírva. Gondolatai között már megjelent a kép, ahogy öreg, rottyos papaként kártyáznak egy kerek asztalka mellett, s mesélik az unokáiknak, hogy a nagyfaterjaik hogyan lettek legjobb barátok, hiszen azt, hogy Radúz az ajtajuk előtt várta, egy dolognak tudja be – nem, nem annak, hogy R. a világon is végigment, hogy egyáltalán valamit megtudjon arról, hogy hol találja meg -; a sorsnak. A történetük a csillagokban van megírva, az égben köttetett barátságok pedig a világ végén is megtalálják egymást.
Vagy nem, de erre most nem annyira van kedve gondolni. Sőt, hogy egészen konkrét legyek; semennyire nincs kedve erre gondolni, ezért nem is teszi.
Helyette arra gondol, hogy ha ez a valaki mégsem Radúz, akkor elmehet. Vagy azonnal Radúzzá válhat, ha kedves az élete. Szerencséjére azonban nem kell ezzel foglalkoznia, hiszen abban a pillanatban, ahogy az idegen a pulcsija ujját húzza fel, már tudja, hogy nincs itt tévedés.
- Rám? Rám? Rám? - ismételgeti, pont úgy, mintha felhúzták volna, szemében egy öt éves lelkesedése csillog, hangja pedig pont olyan, mint aki először kapott számítógépet karácsonyra. Vajon R. tudja, mi az a számítógép? Mindenképpen megkérdezi majd tőle, ha érkezése van rá, de addig is elkezd sikítozni. Torkaszakadtából is üvöltene, ha nem féltené Radúz füleit, de így csak sikongat, akárcsak egy szűzlány.
- Hát senki nem látja, hogy elraboltak? Hát senki nem látja, hogy mi készül itt? - a sikítozásból drámázásba hajlóan visong a másik fiú hátán, kezét a homlokához szorítva ájuldozást mímel.
- Két sarokra innen van egy jó kocsma, oda vigyél! - suttogja a fülébe, miközben pár pillanatra megszakítja a jelenetet. Meg megnyalja azt a fület. Csak úgy.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 19. 20:59 | Link

Csege

- Rád-rád.-
*Nyugtatgatja, miközben egy egészen enyhe zajszűrőt hoz üzembe, mert a fülei sajnos erőteljesen tiltakoznek Csege denevéráriája ellen, neki pedig szüksége lesz a hallására, ha továbbra is úgy szeretné keresni a kenyerét, ahogy eddig. Egyébként meg visongasson csak magának, legfeljebb bereked a végére, egyéb kárt nem okoz - a halkításra is csak azért van szükség, mert a srác most jóformán a hallójáratát használja szócsőnek.
- Elrablás? Csak elviszlek sörözni, ahogy megígértem.-*Jelen helyzetben legfeljebb Csé szebbik felére vethet csodálkozó pillantást, de mivel az aligha teremt vele szemkontaktust, inkább a krumpliszsákot nézegeti hangyányit összevont szemöldökkel. A környezet reakcióját erre a mondatra inkább ne taglaljuk, legyen elég annyi, hogy miután a falusiak beazonosították Csegét és meggyőződtek róla, hogy valószínűleg csak egy zártosztálytársa jött el meglátogatni, visszatértek napi teendőik intézéséhez.
- Aye aye, sir!-*Felelte elsőre, majd a váratlan pluszra jóformán reflexből húzott elő egy sótlan kekszet a zsebéből, Csege lepénylesőjébe illesztve - egyfajta megszokás volt, hogy kajával foglalja le az állatokat, amik túlságosan rá akartak mászni valamilyen okból. A megtorpanástól eltekintve teljes gőzzel pöfögött tovább a pub felé, kezében lóbálva a krumplit. Az ajtó előtt huppantja vissza a földre barátját, mégis könnyebb lesz úgy bemenni, hogy közben nem vele egyensúlyozik, nem szeretné lepottyantani. Mivel az odabent ülők nem lehettek tanúi megható találkozásuknak, mindössze a tíz kiló krumplit méltatják néhány meglepett pislogás erejéig figyelemre, ami elsőként foglal helyet egy kicsi, háromszemélyes asztal egyik székében, mielőtt a másik kettőre Radúzék telepednének. Amennyiben a pincér odamerészkedik majd hozzájuk, rendelni is sikerül talán, márpedig kifejezetten jólesne most némi hideg sör, azon túl, hogy megígérte. Addig is várakozóan fürkészte Csegét, aki élőben is pont olyan volt, mint papíron, csak talán fél árnyalattal nehezebb, meg egy kicsit vastagabb is.
Hozzászólásai ebben a témában

Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 22. 20:26 | Link

R.

3. nap - 15. óra


Minden ember fülének megvan a saját íze. Van, akié határozottan emlékeztet a romlott kolis szendvicsére, némi vajas szalámi béléssel. Ezeket az embereket hívja Csege szaszendósnak. Aztán vannak azok az emberek, akiknek pontosan olyan ízű a fülük, mint amilyen ízt találhatunk a lábujjaik közében – ne akarja senki tudni, hogy ez az ismeret honnan van a fiú birtokában, ő egészen egyszerűen  csak A Kísérletnek nevezi az estét.
Aztán persze vannak olyanok is, akik az ellenkezői a fentebb felsorolt rossz eshetőségeknek. Ők kevésbé sorolhatóak kategóriákba, s bár persze vannak, akik a vaníliafülűek csoportját gazdagítják, meg vannak olyanok, akiknek egészen kellemes, sós íze van, Csege álmaiban sem gondolta volna a legjobb barátjának – ha pedig valakinek még mindig furcsa lenne, hogy tíz évig nem találkoztak, levelek útján pedig ilyen szoros barátok lettek, akkor, nos... az az ő dolga – a legjobb íze van, ami csak lehet; nincs íze.
Mármint, egy olyan embernek, amilyen Csege, aki tűréshatáron felül rajong emberek fülének nyalogatásáért, illetve mindenféle aktusért, ami ezzel kapcsolatos, a legtökéletesebb példány az, aminek az ízét nem lehet megunni, mert nincs.
Nem úgy, mint a kutyakekszét. Igazán kellemes, kicsit sült májkrémre hasonlító íz csiklandozza meg amúgy edzett érzékeit, holmi szójagranulátum aromával és formával vegyítve. Száraz, ráadásul köpködésre készteti hősünket, amit ugyanolyan látványosan, hangosan és túljátszva tesz meg, mint eddig bármit, amit Radúz vállán vitt véghez.
Még akkor is köpköd, amikor már az ajtó nyílik, azonban úriember, ezt azért ne tagadjuk meg, így rögtön a bejáratban abba is hagyja. Helyette inkább vidáman integet mindenkinek, aki rájuk néz, kacsintgat, csókokat dobál, amint pedig feneke a széket éri, a krumplizsákhoz hajol.
- Remélem, jól bánt veled, sajnos én nem tudtam rád figyelni... - pár simítás után befejezi a képzeletbeli eb istápolását, az ő Erjéhez fordul.
- Sör kell, koma! Sok. Tíz évnyi, remélem, haza tudsz majd vinni – mondja nagy komolyan, még az asztalra is csap közben.
- Na és...tetszem? - kicsit közelebb hajol a férfihoz, hangja mély és búgó, mintha csábítaná akarná az ő cédáját.
Utoljára módosította:Tompos Csege, 2015. július 15. 16:13
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 25. 23:14 | Link

A háta mögött kibontakozó köpködésre és méltatlankodásra éppenséggel megpróbálná kárpótolni valami mással poggyászát, de épp semmi olyan nincs nála, amivel ezt megtehetné - leszámítva pár szem töretlen mogyorót, ám ezeket nemcsak Tompos úr fogazata, de allergiája is igencsak megszenvedné, úgyhogy tehetetlen.
Csege roppant barátságos (és minden szemet reá terelő) belépője és szívélyes üdvözlései mellett Radúz tulajdonképpen már csak aranyos kis kiegészítése az egésznek a krumplival. Akár díszlet is lehetne, mert benne leginkább az a furcsa, hogy neki semmi sem furcsa és reakciói sokszor teljesen elégtelennek, esetleg a helyzettel összeegyeztethetetlennek tűnhetnek. Egészen szokatlan mentalitást képvisel, ahogy legfeljebb elmosolyodik vagy elneveti magát Csege bohóckodásán és ő is készségesen megsimogatja a képzelt eb feje búbját.*
- A próféta beszél belőled!-*helyesel, lekanyarítva magáról kabátját, ami alatt egy talán túlontúl tavaszias rövidujjú van csak, méltán hirdetve, hogy Radúz és a mintás pólók jóban vannak, valamint hogy cseppet sem fázós alkat, kiegészítésképp pedig semmit sem érzékel környezete esetleges megborzongó pillantásaiból.*
- Nem vagy nehéz, úgyhogy persze.-*Az persze valószínűleg elsikkad valahol, hogy "haza" alatt Csege a saját lakát, míg ő a vadőrházat érti, úgyhogy nem biztos, hogy a srác ott fog kikötni, ahol eredetileg akart. A dolog jobbik oldalát nézve viszont Radúznak nem egy illuminált Cs-vel a vállán kell esetleg kezetráznia barátja szüleivel, hogy töretlen derűvel szolgáltassa vissza fiukat, tíz kila grujával egyetemben, valamikor a későesti vagy korahajnali órákban.
Az asztalcsapdosásra megjelent a kissé ijedt pincér is, akinek leadták a rendelésüket - Radúz kérdésére, miszerint van-e meggysörük, lehangoló "nincs" válasz érkezett, így kissé szomorkásan választott valami mást - majd folytatták, ahol félbehagyták a körülöttük ülők megbotránkoztatását.*
- Murrr...-*Közli a legékesebb macskakiejtéssel, hamisítatlan dialektusban dorombolva.
Hozzászólásai ebben a témában

Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. július 15. 19:49 | Link

R.

3. nap - 17. óra


Minden cica csodálatos, fenséges, puha szőrű, körülbelül három másodpercig, amíg egyeseknek – nevezzük nevén a Csegéket; Csege – hatalmas pirosra nem dagad az orruk, be nem szűkül a torkuk, össze nem folyik minden testnedvük, ami az arcukon keresztül távozik, és nem szűkül be annyira a torkuk, hogy a halál szele annyira megsimogatja finomra borotvált arcukat, hogy a saját koporsójukat kezdik el megtervezni pillanatok alatt. És mégis, és mégis nincs szebb és fenségesebb hang, mint a torkuk berregtetésével létrejött elégedettségjelző, amit ifjú titánunk annyira szeret, hogy egy időben, még a a kazettás hordozhatóján is azt hallgatta.
És most megkapta. Az ő egyetlen Csiganyálpokrócától megkapta.Gyermeki módon felderül arca, székét megfogva olyan közel húzódik hozzá amennyire csak tud, majd kezét megragadva összefonja ujjaikat, fejét a vállára dönti.
- Én egyetlenem, én csodálatos Cicamorzsám, hát ilyen angyali hangon beszélj hozzám mindig, a szerelmünk onnantól örök marad, tudtam, hogy a csillagokban van megírva! - az utolsó szavaknál szinte már harsog, hadd hallja mindenki, hogy kivel van és mit csinál. Kivéltképp a pincér, aki felvont szemöldökkel, furcsán meresztgeti a szemét feléjük, miközben lepakolja az asztalra azt, amit rendeltek.
- Végre van egy cicám, amire nem vagyok allergiás – susogja még legkedvencebb Erje fülébe, mikor az úriember már távozott, majd a pohár után nyúl és felemeli a másik felé.
- Ránk!

(6 sörrel később és 2 fröccsel később)

A budapesti nagykörút doh és keserűség szagával átjárt bölcsészkocsmák sörtől, rozéfröccstől és vodkaszódától szagló sarokpadjainak mindentudást nyújtó aurájában, a világegyetem problémáira kielégítő megoldást keresve Csege két dologra jött rá valójában; soha, még véletlenül sem, egyszer sem szabad a sörbe sót keverni, aztán húzóra meginni, mert hányás lesz a vége, ráadásul borzalmas ízű, a másnap pedig már említésre sem méltó az addig átélt szenvedésekhez képest. A mértéktartást azonban nem tanulta meg.
Mikor már éppen a harmadik fröccsét rendeli meg az este folyamán, sejthető, hogy jó vége nem lesz az egésznek. Még mindig Erjéhez simulva ücsörög, ez semmi sem változott, azonban a funkciója már más – feltehetőleg ledőlne a székről, ha nem támasztana meg valami. Ez persze mit sem zavarja.
- Azt hiszem, egyáltalán nem tudod, hol lakom, pedig megígérted, hogy hazaviszel – kicsit akadozva, kicsit botladozó nyelvvel, de beleközli az addig tárgyált téma közepébe, kivert kiskutya szemeket meresztve a másikra.
Hozzászólásai ebben a témában

Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. július 26. 11:22 | Link

__@_//

Radúz nem ápol különösebb kapcsolatot az imént megtestesített macsfajzatokkal - elvégre minden szőrös, tollas és/vagy pikkelyes állat és bestia egyaránt elbűvölő egy megszállott szemében - de igazán örül, hogy sikerült visszahízelegnie magát barátja kegyeibe, sorozatos mulasztásai és ballépései után. Hiába, csak a macskák képesek egyetlen nagy, fényes szemű pillantással és némi dorombolással tárgytalanná tenni bármilyen okozott kárt és elérni, hogy szolgájuk - mert macskának gazdája nincs, csak személyzete van - ismét leborulva imádja őket. Ismerjük el, egy diricawl esedezése jóval kevesebb szívet hatna meg.
Cs közben székét borzasztóan nyekeregtetve odaaraszol mellé, hozzábújva és bár a vendégek szeme lassan kocsányon lóg (főleg a csillagos rész hallatán), Radúz még mindig nem talál az egészben semmi kivetnivalót. Persze, nem mindenkinek hagyná, hogy a fülébe kajabáljon, azt azért annyira nem szereti, de Csegéknek szabad.
- Mia-purrrr?-*Radúz humora itt bekapcsolt, ugyanis a másik bozontos kóctengerébe dorombolva macskanyelven megérdeklődte, vajon hogyan fognak beszélgetni, ha Csege nem érti a macskaszót, még akkor sem, ha épp' égi szózatnak minősítette. Azonban megérkeznek söreik és mivel állatokkal nem szabad alkoholt itatni, visszatér szépen az emberhez, vagy pontosabban a magyarhoz, mert jelenleg a cseh sem lenne túl célravezető.
- Tulajdonképpen bestiáriumod és állatkerted van,-* pusmogja vissza, icipicit pontosítva, mert csak egyet választani a temérdek lényből csaknem lehetetlen lenne számára; de az arcokat elnézve lehet, hogy csak kezdő mumus. Ezzel ugyanis igazán könnyen magyarázható lenne az egyre terjedő rémülettel vegyes fojtott nevetés, ami itt is, ott is felüti a fejét az ivóban. Nem mintha ez neki feltűnne (pedig már nagyon nem először történik ilyesmi), mert túlságosan is lefoglalja egyetlen bolondgombaszeplője, na meg sörük is vár. Szabad kezével megragadja a poharat és szinkronban visszhangozza Csege lakonikus pohárköszöntőjét.*
- Ránk!

(1 sörrel, 1 rumkólával és sok vodkadzsússzal később)

Radúz újra és újra jóhiszeműen ad esélyt a magyar sörnek, pedig már tudja, hogy rémes; és mindig újra nekifut az ismerkedésnek a kólával, holott a kofolához mérten émelyítően édes és vacak, aztán végül visszatér a lónyálhoz, mert leginkább az fogyasztható errefelé, már annak, aki a töményet nem szereti magában. Ő pedig tipikus cseh volt - imádott néhány pohár sör mellett órákat beszélgetni, mindenről, ami csak eszükbe jutott (kerülve a politikát, mert az elrontaná a hangulatot), de vitázni is vagy rögtönzött szabadegyetemi előadást hozni ki esti szórakozásából. Társaságban ivott, vagy néha munka után, ha jólesett, de sosem annyira, hogy terhére legyen másoknak és az évek alatt jelentős állóképességet fejlesztett - ugyanez pénztárcájáról már nem volt elmondható, de nem bánta. Az ilyen alkalmaknak meg kellett adni a módját, hát még ennek, mert Csege csak egy van! Lehet, hogy kicsit ázott, meg kicsit gyűrött a széle mentén, de ettől még imádnivaló és a beszédén és a témaválasztásain végképp nem érezni, hogy részeg lenne - vagy csak az nem szokott érződni, hogy józan?
Épp a repülő teknősök vándorlási útvonalainak és a kakaóstej örvénylésének összefüggését vitatják, amikor barátja egyszerre elszomorodva megáll és egész letörten felelősségre vonja. Az ám, neki haza kell vinnie, de nem tudta, hogy Csege-haza, amit ebben a sötétben már aligha talál meg, nem úgy, hogy Csegusz kettőt lát és esetleg majd a rossz ház ablakán át rossz szobába tuszkolja be. Ilyen szörnyűséget nem kockáztathat, pedig nem akart csalódást okozni.*
- Akkor ma este nálam laksz!-*Hoz salamoni döntést, elvégre ha valaki holnap keresni kezdi őket, valószínűleg nagyon gyorsan a nyomukra akad, lévén nem sok hozzájuk hasonlatos, barátságos elmebeteg szaladgál a környéken tíz kiló krumplival, ami jelen esetben fontos ismertetőjelük. Megakadályozza, hogy összekeverjék őket más, hasonlóan szeretetreméltó hibbant helyiekkel.*
- Ha idáig nem kerestek, talán jobb, ha reggelig nem is találnak meg.-*Morfondírozott, a bocicaszemeket meresztgető Csege fejét simogatva meg, reflexből megvakargatva a füle tövét is.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza