Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

Napsütés és hideg. Olyan, mint az édes savanyú, Yarista nagyon nem szereti az ilyen összeállítást. Az más kérdés, hogy a sós-édes párost már igen, de az ritkán jelenik meg az ételekben. Most viszont ilyen idő volt, szép napos, és csípős hideg. Jól beöltözött hozzá, a meleg kabátja felé felkötötte a Vikingses sálát és még sapkát is húzott, ami védelmet nyújt a fejének. Szerette ezt a sapkát, jó emlékek fűződnek a kék-sárga klubjelvénnyel díszített kötött fejfedőhöz. A bélelt cipője alatt pedig kifordult pár kavicsdarab, ahogy rákanyarodott zsebre vágott kézzel a Fő utcára. Rolinak ment beszerző körútra, úgy hallotta, hogy jött valami árus a faluba, aki mindenféle csemegét árul kisállatoknak. Mivel több húsevő házi kedvenc is akad a diákoknál és felnőtteknél egyaránt, úgy gondoltam, hogy talán a kis sárkánynak is tud szerezni valami finomságot. Alig-vigyorral haladt az úton, éppen a szökőkút mellett haladt el, de nem látta meg az árust. ~ Hol kezdjem a keresését? Olyan sok hely van...~ Nézelődik, de egyelőre ötlete sincs. Viszont egy másik árus feltűnik a látómezejében, az, aki forró csokit árul. Kísértetiesen hasonló a helyzet a múltkorihoz, amikor összetalálkozott az eperlánnyal. Mosolya kiszélesedik, ahogy odasiet a férfihez. Azonnal rendel magának egy dupla csokis italt és gyorsan leszámolja az ellenértéket. Hirtelen megfordul és szétnéz, de Viko most nem teszi tiszteletét, hogy megszólítsa. Savanyú képet vág egy pillanatra csalódottságában, de nem veszi el igazán a kedvét, hogy a lány most nem lepte meg, csak titkon reménykedett benne. ~ Na, majd meglátogatom! ~ Határozza el, és máris azon gondolkodik, hogy miket fog vásárolni a boltban. Már előre elhatározza, hogy nem fog túl sok pénzt magával vinni, mert abban biztos, hogy ami nála lesz, azt mind el fogja költeni. Ha másért nem, csak azért, hogy húzza az időt és több ideig tudja szóval tartani az eladó kisasszonyt. Egy közeli pad háttámlájára ül fel, miközben elhatározza magában, hogy elég lesz oda 5 galleon. Az így is sok pénz, és tényleg nem kellene az összes maradék zsebpénzét elköltenie. Már így is egy kisebb vagyont áldozott a múltkor arra a nyaralásra, ahová Amandát vitte, tökéletesen eltitkolva ezt a húzását a szülei elől. Most inkább spórol, hogy nagyjából vissza tudja szerezni a pénzét a tanév végéig, különben bajba is kerülhet, hogy felelőtlenül költi el azt a rengeteg galleont. De mindegy is, nem bánja igazán, jó kis nyaralás volt az. Talán meg kéne ismételnie majd valakivel, de erre most nincs ideje, és egyedülálló lévén nincs is kivel mennie. Bár Vikoval szívesen elmenne… ~ Azt lesheted, hogy veled elmenjen apukám. Előbb talán oda kéne menned hozzá egy rendit kérni, nem? ~ Morcosan kortyol bele a forró csokiba és az íz, gyorsan elviszi a gondolatait egy kellemesebb témára. Például a lány szemeire. ~ Nem lesz ez így jó, hallod-e. Csak nem máris beleestél? ~ Zúgolódik magában, de nem jut konszenzusra. Bevallani pedig úgysem fogja, pedig tudja, hogy már rég elvarázsolta a lány a szívét. Vállat von csak mosolyogva, majd egy újabb adaggal rövidíti meg a mennyei íz világú forró italát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=205430#post205430][b]Yarista Palarn - 2013.11.27. 15:10[/b][/url]

Napsütés és hideg. Olyan, mint az édes savanyú, Yarista nagyon nem szereti az ilyen összeállítást. Az más kérdés, hogy a sós-édes párost már igen, de az ritkán jelenik meg az ételekben. Most viszont ilyen idő volt, szép napos, és csípős hideg. Jól beöltözött hozzá, a meleg kabátja felé felkötötte a Vikingses sálát és még sapkát is húzott, ami védelmet nyújt a fejének. Szerette ezt a sapkát, jó emlékek fűződnek a kék-sárga klubjelvénnyel díszített kötött fejfedőhöz. A bélelt cipője alatt pedig kifordult pár kavicsdarab, ahogy rákanyarodott zsebre vágott kézzel a Fő utcára. Rolinak ment beszerző körútra, úgy hallotta, hogy jött valami árus a faluba, aki mindenféle csemegét árul kisállatoknak. Mivel több húsevő házi kedvenc is akad a diákoknál és felnőtteknél egyaránt, úgy gondoltam, hogy talán a kis sárkánynak is tud szerezni valami finomságot. Alig-vigyorral haladt az úton, éppen a szökőkút mellett haladt el, de nem látta meg az árust. ~ Hol kezdjem a keresését? Olyan sok hely van...~ Nézelődik, de egyelőre ötlete sincs. Viszont egy másik árus feltűnik a látómezejében, az, aki forró csokit árul. Kísértetiesen hasonló a helyzet a múltkorihoz, amikor összetalálkozott az eperlánnyal. Mosolya kiszélesedik, ahogy odasiet a férfihez. Azonnal rendel magának egy dupla csokis italt és gyorsan leszámolja az ellenértéket. Hirtelen megfordul és szétnéz, de Viko most nem teszi tiszteletét, hogy megszólítsa. Savanyú képet vág egy pillanatra csalódottságában, de nem veszi el igazán a kedvét, hogy a lány most nem lepte meg, csak titkon reménykedett benne. ~ Na, majd meglátogatom! ~ Határozza el, és máris azon gondolkodik, hogy miket fog vásárolni a boltban. Már előre elhatározza, hogy nem fog túl sok pénzt magával vinni, mert abban biztos, hogy ami nála lesz, azt mind el fogja költeni. Ha másért nem, csak azért, hogy húzza az időt és több ideig tudja szóval tartani az eladó kisasszonyt. Egy közeli pad háttámlájára ül fel, miközben elhatározza magában, hogy elég lesz oda 5 galleon. Az így is sok pénz, és tényleg nem kellene az összes maradék zsebpénzét elköltenie. Már így is egy kisebb vagyont áldozott a múltkor arra a nyaralásra, ahová Amandát vitte, tökéletesen eltitkolva ezt a húzását a szülei elől. Most inkább spórol, hogy nagyjából vissza tudja szerezni a pénzét a tanév végéig, különben bajba is kerülhet, hogy felelőtlenül költi el azt a rengeteg galleont. De mindegy is, nem bánja igazán, jó kis nyaralás volt az. Talán meg kéne ismételnie majd valakivel, de erre most nincs ideje, és egyedülálló lévén nincs is kivel mennie. Bár Vikoval szívesen elmenne… ~ Azt lesheted, hogy veled elmenjen apukám. Előbb talán oda kéne menned hozzá egy rendit kérni, nem? ~ Morcosan kortyol bele a forró csokiba és az íz, gyorsan elviszi a gondolatait egy kellemesebb témára. Például a lány szemeire. ~ Nem lesz ez így jó, hallod-e. Csak nem máris beleestél? ~ Zúgolódik magában, de nem jut konszenzusra. Bevallani pedig úgysem fogja, pedig tudja, hogy már rég elvarázsolta a lány a szívét. Vállat von csak mosolyogva, majd egy újabb adaggal rövidíti meg a mennyei íz világú forró italát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=206766#post206766][b]Amanda Meggie Philips - 2013.11.30. 16:21[/b][/url]

Mindenki azt hiszi, hogy ebben a világban létezik tökéletes, pedig nem, itt csak látszat létezik. Hiszen bárki tudja azt mutatni, hogy boldog, rendben van, egészséges, jó kedve van, aranyos, vagy ellenkezőleg, agresszív, szomorú, elkeseredett, társaságra szorul, elveszett. Mindig azt látják, amit mi akarunk is, hogy lássanak, akár tudat alatt, akár tudatosan, az eredmény mindig ugyan az. Akadnak olyan esetek, amikor más is befolyásolja a tudatunkon kívül, de ott is alapfelvetés a rejtegetés, úgy sem mondod ki, hogy attól lett jobb kedved, mert ittál egy pohárka rumot, vagy hasonló, ahogy azt se, ha megölel egy tök ismeretlen, az jó érzés-e avagy sem. Mind színészek vagyunk, vannak, akik jobban csinálják, vannak, olyanok is, akik kevésbé, de ez az élet rendje.
A Mandából áradó szeretet és béke, már teljesen externália szerű. Ugyanis a túlcsorduló mosoly és kedvesség az különösen pozitívan hatott ma mindenkire, nem is érti, hogy lehetnek ilyen befogadóképességűek a körülötte lévők. Kopp-kopp, szinte hallatszik, ahogy magas sarkú lábelije a kövön koppan, miközben az Ajándékbolt felé igyekszik vissza, ma ketten is bent vannak Kristóffal, ezért sikerült kicsit meglógnia levegőzni, aminek nem kisebb célja volt, mint enyhíteni a maga sóvárgását. Be kellett vennie valamit. Nagy valószínűséggel nem fáj semmije, de ezt nem ismerné be, így inkább valami erősebb fejfájás ürügyén beszélte ezt meg magával, ma már nem először, de nagy valószínűséggel nem is utoljára. Egy pohár kávéval a kezében ballag végig az utcán, egyik keze a zsebében, másikban a pohár pihen. Az öltözködést továbbra se viszi túlzásba, mint eddig se, egész egyszerűen, de melegen öltözött ma, az egyik kisdiák, aki valami hó gömb félét keresett náluk, aztán végül egy mágikus kirakót vett, meg is dicsérte. Amanda pedig a feje leharapása helyett még kedvesen meg is köszönte a dolgot. Most is különös jókedv ül az arcán, bár a tekintetében és a tág pupilláiban ott tükröződik azért pár dolog. Új szokását felvéve ráadásul énekelget is. Lehetséges, hogy alapból nem túl komplett, de mostanság meg pláne.
- Pillangó, pillangó…
Csak akkor kezd el halkulni, mikor tátott szájjal áll meg a Fő utczán. Mondogatja, hogy jó lenne az állát felszedni, sikerül is, majd mosolyogva egyelőre nem mozdulva várja, hogy az előtte kirajzolódott alak tekintetét felé emelje. Nincs is tőle messze, még a kis magánkoncertje is hallható lehetett, de ezzel most nem foglalkozik. Úgy gondolja, sőt, nagyobb összeget tenne rá, szerencsére még szerencsejáték függőnek nem nevezhető, hogy ez Ő. Yar. Mondjuk meg őszintén, mióta elváltak útjaik, se így, se úgy nem kereste, sőt nagy ívben próbálta elkerülni. Ami részben nem volt feltűnő, mert a kékek házát mindig is elkerülte, a másik kettőt szintén, de a Nagyterembe sem járkált le, az órák látogatása meg sose tartozott a fő hobbijai közé. Mikor vélhetően kiszúrja, mert azért nem egy nehezen felismerhető személynek tartja magát, mint valami kislány kezd el integetni neki, a mosoly pedig cseppet sem látszik távozni. Elindul, ismét, ez az, amire ma nem számított, pedig aztán még égből hulló kék elefántokra is fel van készülve a legtöbbször.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=208590#post208590][b]Yarista Palarn - 2013.12.03. 21:50[/b][/url]

Lehetne izgatottabb is, minden, ami a bagolykőhöz köti a végéhez közelít. Mégis a padon üldögélve, figyelve az arra kószálókat, valami hihetetlen nyugalom szállja meg, aminek nem tudja az okát. Hamarosan itt hagyja az iskolát és a kviddicses karrierjébe fog minden erejével koncentrálni, de addig még van egy kis idő. Itt hagyja a barátait, egyesek házasodnak, mások maradnak mestertanoncnak, senkiről sem tud, hogy csak úgy elhagyná az iskolát, máshová költözne és ennyi volt a Bagolykő Mágustanoda számára. ~ Ennyi lenne öt év? ~ Tűnődik, amikor újra körülnéz. Lát vidám gyerekeket, dolgozni siető férfiakat és nőket, éneklő leányzót, és egy kicsit össze is szorul a szíve, hogy mindezt itt fogja hagyni. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy ez a helyes, mégis szomorú érzés telepszik rá. Újra a lányra néz, aki vidáman énekel valami pillangóról, amikor meglátja, hogy kiről is van szó. Amanda, akivel már nem is tudja, hogy miért szakítottak igazán, és úgy gondolja, hogy ez jobb, ha örök titok marad. Ez a seb még bőven gyógyulófélben van, nem lenne okos ötlet feltépni, de vitathatatlan tény számára, hogy örömteli a viszontlátás, még ha meglepő is. Nem szokott Amanda énekelni, főleg nem az utcán, ő maga még sosem hallotta, pedig egy évig jártak együtt. Ha ez eddig meglepte, akkor az őrült integetés még jobban azt teszi. ~ Talán megmérgezték? Mi történhetett vele? ~ Figyeli a lányt, majd mosolyogva visszainteget és magához is inti a másikat. Megvárja, amíg Amanda odatipeg hozzá, persze ő is leszáll a padról, mégsem lehet ennyire udvariatlan, hogy ott fogadja a másikat.
- Szia Mandy! Veled mi történt? Mi ez a jókedv? Adnál belőle? – mosolyodik el, majd hellyel kínálja a rellonos lányt. ~ Még mindig nagyon jól néz ki. ~ Állapítja meg fölöslegesen, hiszen Amandával nem nagyon történhet olyasmi, ami túlságosan megcsúfíthatná pár hónap alatt. Ami pedig igen, abba bele sem gondol a levtitás.
- Mi újság? – ennél bénábban nem tudta volna kezdeni, de a szakítás utáni első beszélgetésekben nem ő a király, nem is lesz soha. Megvárja, amíg Amanda kitalál valamit, de nem lép be az intim szférájába, még egy ölelésre sem, kivéve, ha azt Amanda kezdeményezni. ~ Kínos. ~ Gondolja az egész helyzetet, hiszen szívesen beszélgetne vele, de nem igen tud miről. ~ Á, megvan! ~ Kigyullad a kis lámpácska a feje felett, ahogy eszébe jut, hogy Amandával egy évfolyamba járnak, és egyébként is ezen filozofált nemrégiben.
- Maradsz mestertanoncnak? Várod már a végét? – talán a sorrend nem az igazi, de ezt tudjuk be Yarista hirtelen zavarának, ami a helyzet miatt alakult ki. gyorsan kortyol egy újabbat az italából, ezzel is húzva az időt, és nagyon reméli, hogy Mandának lesz valami jobb témája, mint ami neki az eszébe jutnak. A semminél mindenképpen csak jobb ötletei lehetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=216938#post216938][b]Amanda Meggie Philips - 2013.12.21. 14:57[/b][/url]

Ha jól gondolja, ezt lehetne egészségügyi sétának is nevezni, bár messze áll mind a sétától, mind az egészségtől, de ez részletkérdés, vannak dolgok, amikbe sok-sok minden belemagyarázható. Bár a mai hangulata kevésbé, bár van, akit nem lepne meg vele, mégis a nagy többség biztosan bolondnak nézné, vagy minimum azt hinné valami nem oké nála, legyen az egy ismerős, vagy ismeretlen. De a mindenit neki, ő örömét leli abban is, hogy kétkedésre, furcsállásra és aggódásra ad okot a viselkedésével, bár nem örülne mondjuk egy Angelinával való találkozásnak, bár eddig mindent megtett, hogy őt elzárja ettől az életvitelétől amennyire szükséges, a lakótársakkal már nehezebb a dolog, sajnálatára. Mondjuk, lehet, hogy ott annyira nem is kell, elég érdekes hármast alkotnak ahhoz, hogy ne legyen meglepő pár különös dolog a házban.
Azért meg kell hagyni, nagyon messze áll a navinés cukisághullámtól, vagy a levitás szerénykedéstől, de még az eridonos energiatöltetűségtől is, így is elég jellemromboló lehetne, amiket művel. Éneklés, mosolygás, kedvesség? Valaki eldugta a régi Amandát a pincébe és egy klónt küldött helyette? Philipsből kettő is sok az itteni népnek, nem még három… A nagy séta és dallam hevében viszont kiszúrta, hogy nem akárkit fújt erre a szél és az idióta vigyor-integetés kombót követően meg is ajándékozza Yart társaságával.
- Sziiiia te hajtók gyöngye – Nem tudni, köszönt-e így bárkinek valaha, de ez mellékes most. – Jót tett a friss levegő, vagy olyasmi. Majd küldök rád pozitív energiákat.
Mutat valami hullámzásszerűt a kezével a fiú felé, ami eléggé bugyután festhet. Közben válaszol egész tömören és mosolygósan, még előbbi rá vall, az utóbbi egyáltalán nem, ámbár az elmúlt percekhez abszolút passzolt. A felkínált lehetőséggel nem igazán él, jobban érzi magát álldogálva, miközben a fejében még mindig a korábbiakhoz hasonló dallamok kavarognak.
- Költözök, dolgozok, élek és virulok, egyesek nagy bánatára meg ilyenek.
Nem éli bele magát nagyon a válaszadásba, de lankadatlan jókedv sugárzik róla, ez idő alatt, bele is kortyol a kávéjába. Elégedetten tapasztalja, hogy a keserű íz mennyire jóleső, ahogy az ital melegsége is. Nincs olyan nagyon jó idő, ilyenkor ez pont megfelelő. Ezzel elég időt hagyott arra, ha valamit szeretne ehhez hozzáfűzni volt párja, de már lendíti is tovább a dolgot, ugyan, hiszen nincs megállás!
- Veled mi a helyzet? Vásárolsz, vagy csak keresgélsz, esetleg vársz valakit? Nem tűnsz valami „hú, de boldog”nak.
Különös, mert ez az első kommunikálásuk azóta, hogy elváltak útjaik, amitől most valószínűleg furán kéne, érezze magát, vagy valamit legalább éreznie kéne, legalábbis kicsit elgondolkodik ezen, de mindig is próbált hidegen hozzáállni a csalódásokhoz, és meg kell hagyni néha felettébb jól sikerül, annyira, hogy még mikor keresi, se találja a felszínen azokat az érzelmeket, amik esetleg ott kéne, hogy legyenek. Nem szívbajos, sosem féltette magát a kellemetlen helyzetektől, hiszen olyan nincs, mindent meg lehet valahogy oldani, nem? Ő meg elég leleményes ehhez.
- Őszinte leszek, elképzelésem sincs. Talán maradok, talán máshol, de az is lehet, hogy elmegyek, kell egy kis környezetváltozás. Egyébként várom már, szerintem nem ez a legjobb évem, mióta itt vagyok, de ezen még változtathatok. Veled mi lesz? Hallottam pletykákat, hogy elmész, igaz ez?
Könnyedén gördíti a szavakat egymás után, csak egy kicsit rándítja meg a vállait, tanácstalan is részben, másfelől meg eléggé felborultak a tervei ahhoz, hogy most a rögtönzésben bízzon a leginkább. Nagyon örül annak, hogy vele ellentétben, most a testvére tud ebben villogni, hiszen ahogy tudja, neki legalább tervei, céljai már vannak, bár ő se a hosszú táv híve, családi vonás… Mindenesetre a kevésbé könnyű témát is mosolyogva veszi, végig a fiú tekintetébe nézve, valahol mélyen talán olvasni is akar benne, hiszen ilyen találkozásuk se volt még, amikor ilyen „hangulatban” lett volna Amanda.
- Csak azt ne mondd, hogy zavarban vagy… Ugyan már. – Azzal, az addigi elgondolását felrúgva ül le, hogy a Fő utczán végigpillantva a tekintetét visszaemelje Yaristára. – Roli megszokta már az új helyét? El se tudom képzelni, hogyan ment neki?
Nevetgélve vág bele, már korábban is feszegette a dolgot, hiszen a szfinxek meg egy sárkány, ez neki ilyen idegen, bolygót tévesztett dolog, ettől függetlenül az is lehet, hogy téved, bár sajnálta a repülő lényt, hogy ez az új társasága. Igen, mondhatni kicsit ellenszenves a többi házzal és ez nem változott azért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=220852#post220852][b]Yarista Palarn - 2013.12.28. 23:17[/b][/url]

Amanda bármi is lesz, sokat fog jelenteni neki, még ha ezt nem is nyilvánítja ki. Egy darabka az életéből, ami formálta a Yarista-masszát, egy szép évet kapott tőle ajándékul, a végére pedig úgysem fog emlékezni igazán, mivel semmi olyan nem történt a szakításkor, ami miatt említésre méltó lenne. Egyszerűen csak szétváltak az útjaik fájdalommal, amit viszont nem lehet megúszni egy kapcsolat lezárásánál. Szóval nem fogja elfelejteni őt, és most a lány gondoskodik is róla, hogy ez így is legyen. A furcsa Amanda megközelíti, Yarista pedig próbál a dolgok mögé látni.
- Tudtam, hogy jó szemed van – nevet fel a „hajtók gyöngyére”, de aztán felhúzza a bal szemöldökét az energiaküldésre. ~ Csak leviszem én az indiánhoz, az a biztos. ~
- Miért és hova költözöl? Nem jó a sárkánylak? – érdeklődik, majd felkínál egy helyet maga mellett, amit nem fogad el Amanda. Visszautasítása viszont még mindig fura, ahogy az egész lány. Régen látta ilyen nagyon jókedvűnek, de azért örül neki.
- Rolinak jöttem le kajáért, de nem találom az új árust, aki még ilyesmit is árul. Pedig nem vagyok boldogtalan, csak épp nincs senkim. A kviddics azonban még mindig ott van, tehát jól megvagyok a világgal, és jól érzem magam benne – elréved egy kicsit, majd újra Amandát nézegeti. A lány mit sem veszített a bájából, még mindig nagyon szép, akárcsak Viko. ~ Már megint, grrr. ~ Most nem kellene rá gondolnia, Amandával beszélget. Iszik egy újabb kortyot, és újra szemrevételezi a lányt. ~ Biztos van már új barátja… ~ Találgat, de nem fog rákérdezni, mivel nagyjából semmi köze nincs hozzá. Az ő csónakjaik egy elágazásnál szétváltak és már a saját kis medrükben hajókáznak tovább.
- Ezzel én is így vagyok. Fura lesz… a jövő. Igen, elmegyek, a felnőtt csapatban fogok játszani, az meg nem fér bele az életembe, hogy itt is tanuljak mellette. Nem is értem, hogy Legra hogyan csinálta ezt. Szóval nem nagyon fogunk már találkozni, és a többiekkel sem. Igazán új érzés lesz, gondolom, és csak reménykedem benne, hogy a kviddics eléggé lefoglal majd ahhoz, hogy ne foglalkozzam ezzel – szomorkás mosolya mögött, igaz gondolatok rejlenek, amiket most megoszt Amandával. Úgy gondolja, hogy neki elmondhat ilyeneket, főleg azért, mert Katkót mostanában nem találta, McK sem mutatkozik a múltkori dolog után, és jól esik kibeszélni magából vergődő gondolatait.
Amanda meggondolva magát, mégiscsak mellé ül, Yar még meg is kínálja az italából. Úgy néz ki, hogy ez egy remek kis beszélgetés lesz, mindenféle lelki és egyéb teher nélkül. Talán pont erre van szüksége most, hogy tisztábban lásson. Egy próbát biztosan megér mindenesetre.
- Hát fura vagy – jegyzi meg egy vállvonással, majd folytatja. – Ő megszokta már, a kékeknek volt nehezebb megszoknia Rolit. Az elején meg is harapdált egy pár emberkét, de azóta már tudják, hogy hogyan kell viszonyulni hozzá. Szóval mondhatni, hogy rendben vagyunk etéren – ez ugyan sejtet egy olyat, hogy másban viszont nem, de szó sincs ilyesmiről.
- Van már új pasid? Remélem, nem hagynak parlagon, szomorú lenne. Kviddicsezel még? – nem tudja, hogy az új csapatban játszik e majd az exbarátnője, de azért érdekli. Persze, ha nem marad Amanda a kérdés felesleges volt.
- Amúgy, mi ez a jókedv, meg miegymás. Olyan mintha elvarázsoltak volna – kérdezi őszinte jókedvvel, de már tényleg fúrta az oldalát ez az újfajta Amanda style.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=228383#post228383][b]Amanda Meggie Philips - 2014.01.19. 14:32[/b][/url]

Érdekes véletlenek vannak, az már biztos. Legalábbis ennek tudná be azt, hogy most pont azzal, akivel hozta össze a sors. Az még inkább meglepi, hogy ennek kisebb-nagyobb örömöt is tud tulajdonítani, bár azt nagyban befolyásolja az életvitele, ám ez teljesen más kérdés. Attól még ez a személy, Yar olyan ember, akit elég jól ismer, sőt ez még alig fedi a valóságot. Nehéz lenne csendben elballagni mellette, minden szó nélkül. Nem is így cselekszik, még akkor sem, ha az ellenkezőjével meg komplett pszichopatának tűnik. Az a tipikus mosolygós gyilkos. Meg azért szereti mindenki figyelmét felhívni arra, hogy tőle nem könnyű szabadulni, ha akarnak, ha nem. Ennek a neveltetéséhez nem sok, a tapasztalataihoz annál több köze van.
- Úgy nézel, mintha valami csúnya szót mondtam volna. – Neveti el magát az arckifejezésen, bár sejti, hogy inkább a mód és nem a mondottak a nem mindegy most. Lehet tényleg kicsit elsokallta ezt az energiás dolgot, de még belefért, a saját véleménye szerint.
- Úgy esett, hogy összebútorozom, ha minden igaz, két volt csapattársammal. Azért nem hagyom el teljesen a sárkánylakot, csak több időt vagyok a faluban és már kevesebb dolog miatt a kastélyban, így kicsit célszerűbb. Talán…
Némi bizonytalanság akad benne, de ez nem a költözés felé, inkább úgy minden irányba. Mostanság Linával sem ugyan olyan a viszonyuk, régen el se tudta volna képzelni, hogy majd ilyen hideg legyen vele, és viszont. Nem túl fényes a dolog, ami ellen tenni kéne, de van olyan makacs, a kedves testvére is, hogy inkább félvállról véve a dolgokat a szőnyeg alá seprik, amíg nem muszáj rendezni azt. De valamilyen szinten eljött az ideje. Amanda sosem volt jó ezeknek a kezdeményezésében.
- Igazán meglepett volna, ha nincs ott a kviddics… Örülök, hogy jóltartod azt a „kis csöppséget”. Örülök neki.
Érzi a tekintetét magán de csak beleiszik az italba, majd sejtelmes vigyorral az arcán ráemeli a tekintetét ismét. A jövő. Huh, ennél nehezebb kérdés nincs most számára. Nehezen dönt, nehezen kötelezi el magát egy-egy dolog mellett, a mellette lévőnek ezt be sem kell mutatnia. Utálja a maga tanácstalanságát, irigyli a testvérében azt, hogy annyira céltudatosan esik neki a kérdésnek. Mindig is irigyelte tőle ezt a tulajdonságát valószínűleg.
- Gratulálok, látod, mondtam én, hogy az úgy is sikerülni fog. Az, hogy elmész idő kérdése volt egyébként, te is tudod. Ehhez kellett kitartás neki is rendesen, vagy valami varázslat, mert kétlem, hogy ilyen élet mellett van ideje bármi másra… és ide sorolnám a pihenést, alvást is.
Azért abban még mindig jó, hogy valamennyire a dolgok mögé lásson, éppen ezért érzi, hogy bármennyire is szipiszupi a dolog, amit felvázolt, kételyei biztosan vannak a fiúnak. Miután leült mellé és rákérdezett erre az érdekes helyzetre fel kell nevetnie azon, hogy fura.
- Mondjuk inkább, hogy más. Ahogy te is. Minden nap változunk valamennyit… Aztán a sok-sok nap után ez van, látod…
Széttárja a kezeit és előbb magára néz, majd Yarra. Bár a fiú a tőle megszokott módon érdeklődik és beszél, azért nem egészen ugyan olyan gondolkodással, mint az elején. Bár meg kell hagyni ő is a határozottabb kategória a hosszú távú célokat illetően, Mandához képest már ki nem? Roliról a helyzetjelentést végighallgatva megfordul a fejében, hogy a meg is harapdált alatt kiket érthetett, de nem akar inkább részletekbe bocsátkozni. Biztos rosszul közelítetté a szárnyas lényt. A kérdésen, ami ez után következik a megdöbbenés, vagy egyéb furcsaság helyet csak egy mosoly kíséretében válaszol, miután ivott az italából.
- Akadnak körülöttem, nem panaszkodhatom, de semmi komoly… De gondolom, téged se kell félteni, vagy körülrajonganak ismét, vagy esetleg te találtál valakit? - Egyáltalán nem köntörfalazó, tisztán ez a helyzet, vannak kapcsolatai, de egyik sem mélyül el addig a pontig, mint mondjuk az övüké volt. Nem akar újra hibázni sem, és nem is nagyon vágyott még rá, hogy bárkivel addig jusson. Jól érzi most így magát, kevesebb a felelősség és a kötelesség is. Valami ilyesmi lehet annak is az oka, hogy az év elején a jelvényét is leadta, és ha már itt tartunk a kviddicset is.
- Igazából az utolsó meccsem eléggé megviselt… - Az oldalát enyhén megsemmisítette a gurkó, aztán még esett is egy nagyot… Nem ez volt élete legnagyobb élménye. Bár most, hogy házak szerint fut a dolog, Robi kérdezte jelentkezik-e, de nemet mondott, jó volt addig, amíg tartott, de valószínűleg jó lesz ez így. Amúgy is, még mindig fáj a helye, hiába rakta rendbe a gyógyító. Ráadásul kisebb-nagyobb részeken még látszanak a meggyógyult sebesülések helyei is.
- Ki tudja, nem? – Nevetgél a dolgon kicsit, majd folytatja. – Jól érzem magam a bőrömben, élvezem azt, ahogy vagyok. Kiváéknak is sokat köszönhetek ebben, meg még pár barátnak. Tényleg ennyire fura? Nem tudom, lehet más voltam eddig, én is észreveszem, hogy sok dologhoz máshogy állok, de lehet, csak azért, mert felnövünk…
Igen, vannak páran, de azért a legnagyobb köszönet Joanne-t érintené, bár ezt most csak mellékesben kell megjegyezni. A javasasszony és bolttulajdonos egyébként épp anyai örömök elé nézett ismét, szóval egy ideje nem tevékenykedik, kár érte, bár így is sikerül magát egészségesen és jókedvben tartania Amandának. Közben Yart méri végig, aki azért nem sokat változott külsőleg, de szinte biztos benne, hogy ő is ezen az úton jár, mint ő, és komolyodik. Az utóbbi hónapokban még azt se nézte ki magukból, hogy köszönésnél tovább jutnának, ha újra találkoznának. Aztán lám miből lesz a cserebogár.
- Nem hiányzik rellon? Nem fog hiányozni az egész iskola, vagy a barátok, az ismerősök… szóval ezek?
Kérdezi meg, mert érdekli a dolog, furcsa, hogy az ember csak úgy elszakadna, ilyen könnyen, legalábbis itt annak tűnik, ettől az egésztől. Mondjuk a házváltáskor ezt már megtette talán kicsiben, ezért is adódik az első kérdés, amolyan hasonlatként állt össze Mandában a dolog, de kíváncsi arra, hogyan reagál Yarista.