36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. szeptember 1. 21:35 | Link

Tiffany Elswood

Amanda szerint minden vásárban egy legeslegjobb dolog van: és az a sok édesség. Ez olyan, mint egy törvényszerűség. Így mikor megtudta, hogy itt vásár lesz, hanyatt homlok rohant le Bagolyfalvára.
 Ahogy a bódék között baktatott, szinte mindegyiknél megállt nézelődni, és kivétel nélkül talált valamit, amit meg akart volna venni. Látott szépen megmunkált népi fajátékokat, girlandokat a falra, idézetes táblácskákat, gyógyfüves tasakokat, amik minden jót ígértek. Az árusok mindenhol szóba elegyedtek vele, és csak nagyon nehezen fogták fel, hogy semmit nem akar venni. Igen-igen, minden jópofa, de hogy felesleges kacat, ahhoz kétség sem férhet.
 ~ Áhá! ~ Ahogy meglátta az első édességes bódét, megszűnt számára a világ. Szorgalmasan kerülgette a tömeget, míg végül elérkezett a nyalánkságokhoz. ~ Juhéé! ~
 Amíg a sorára várt, alaposan szemügyre vette a portékát. Volt ott bolti cucc, de azokra kár is szót vesztegetni. Egy vásárban bagoly bertit venni olyan, mint színházban popcornt enni. Egyszerűen két másik dimenzió. De volt bőven házi készítésű is. Narancssárga, kék, zöld, hupilila gumicukornak kinéző kocka, gömb, háromszög, egyszerűen minden. ~ Az árusok hihetetlenül kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy minél több profitra tegyenek szert. ~ konstatálta magában.
 - Mit adhatok? – kérdezte a kövér, mosolygós néni, épp olyan, akinek egy cukrospult mögött kell állni.
 - Azt hiszem, kérek három darabot abból a hosszúkás kék bigyóból, és hármat abból a szivárvány színű golyóból. Nem, abból inkább négyet. Éss… - és kér még mindenből egy kicsit. De sajnos nem hozta magával az üküküknagyanyja gyémánt eljegyzési gyűrűjét, így talán még sincs nála elég pénz. De három félét kellett vennie. Mindig háromfélét kell venni. Ez is egy vásári törvény. ~ De melyik legyen? ~ ha bárki ismerőse most megpillantaná, biztos hasát fogná a nevetéstől, hogy mekkora problémát csinál ebből.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. szeptember 3. 19:28
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. szeptember 2. 11:42 | Link

Amanda


 Tiff egy puffanással ért földet az előcsarnokban, kecsesen elvágódva a hideg kövön. Valószínűleg minden szemlélőnek vicces látvány lehetett, ahogy vagy 5 lépcsőt repül a vöröske egy hangtalan sikoly kíséretében, majd elnyalábol, s elnyúl mind a 170 centiével a fehér márványon.
 Kicsit még feküdt hason, majd fintorogva felállt, és leporolta magát. Lenézett, de nem látott sehol vérfoltokat, így gondtalanul tovább sétált. Érzett pár horzsolást, a jobb csuklója pedig nagy valószínűséggel kificamodott, de úgy döntött majd akkor megy fel a gyengélkedőre, ha visszatért a faluból. Az arca bal oldalán, valamivel a pofacsont felett volt egy nagyobb seb, de nem fájt igazán, csak kicsit vérzett. Ezenkívül térdeit, és bal alkarját horzsolta végig. Mint valami hari menekült. Egy pillanatig megfordult a fejébe, hogy visszamegy, és még is ellátja "sebeit", de rájött, hogy most nagyon nincs türelme hozzá. Kitapogatta fekete rövidnadrágjában a pénzét, csupán ellenőrzés képpen, hogy hozott magával zsozsót. Félresöpörte az arcába hulló tincseket, majd egy félmosollyal megfűszerezve nagy léptekkel indult meg az iskola kapuja felé. Elég gyorsan ért le a faluba, és leesett az álla, mikor meglátta az ismert, mégis most annyira más utcát. Amit elsőnek szúrt ki, az egy vattacukor árús volt, pont egy cukorka-kirakat mellett. Tökéletes. Átfurakodott a tömegen, és beállt a sorba, ahol előtte már csak egy kisfiú volt. Miközben várakozott körülpillantott, és az édességes standnál megpillantott egy lányt. Összeráncolt homlokkal pillantott rá, mivel nagyon ismerősnek tűnt, de ötlete sem volt honnan. Mármint világos, hogy a suliból, de Tiffany nem szokta észbetartani a folyosókon felbukkanó arcokat. Inkább visszahordozta tekintetét a készülő, hatalmas vattacukortengerre, és ő is rendelt magának egy eper-alma-rágógumi ízesítésű darabot.

ruci
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. szeptember 5. 11:16
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. szeptember 3. 19:27 | Link

Tiffany Elswood

Amanda tanácstalanul áll az édességes sátor előtt. Csak nem sikerül kiválasztani a harmadik féle nyalánkságát, és a néni is mindjárt megunja, és elkergeti egészen vissza, a szobájába. És emellett rettenetesen gáz, hogy ennyi időt fordít arra, hogy a megfelelőt kiválassza. Az emberek általában sokat szoktak gondolkozni olyan döntésekről, mint például, milyen házat vegyenek, hova járassák a gyereküket, milyen baglyot vásároljanak. Igen, ilyen fontos döntésekről, a lányoknál még az is ebbe a kategóriába tartozik, hogy milyen ruhát vegyenek fel. De hogy mennyire szánalmas dolog a cukikon ennyit agyalni…
 - Nem-nem, semmi más, ennyi azt hiszem, elég lesz! Köszönöm! – mondta gyorsan, és leszámolta a néninek a pénzt. Felmarkolta a zacskót, amibe a néni becsomagolta a színváltós és rózsaszín bigyókat, és óvatosan körülkémlelt, nem látta-e valaki a "nagy töprengést", mielőtt folytatta volna a túráját a bódék között. Nem volt szerencséje, ugyanis valaki kiszúrta ráadásul alig pár méterre. Ahogy a pillantásuk találkozott, Amanda rémülten elkapta a sajátját, és rögtön kombinálni kezdett az agya. ~ Úristen-úristen! Ő most meglátott! Biztos rajtam röhög, amiért ilyen sokat válogattam. A francba, miért vagyok ilyen béna?! ~ Óvatosan megint a lány irányába fordult, (merthogy lány volt az illető,) hogy felmérje, mennyire veszélyes. Akkor vette észre, hogy ő éppen a vattacukros emberkénél áll. ~ Áh, akkor nem vészes, viszont meg kell neki magyaráznom… ~ gondolta, majd egyenesen a lány indult el. Így közelről, hogy nem hömpölygött közöttük az egész falu lakossága, már jobban megismerte
 - Szia! Öhm, Tiffany, ugye? Szóval csak… Ja amúgy Amanda vagyok. Tudod. Hisz már láttuk egymást párszor. Azt akarom mondani.. Szóval amit az előbb láttál… - olyan akadozva beszélt, amit talán még Merlin díjjal is jutalmazhatnának. – Azért álltam... Szóval csak valami finomat kellett választanom a szobatársamnak. Ugyanis… öhm, tudod, ööö, ő nem tudott ma lejönni. Mert sajnos, sajnos beteg lett. Nem súlyos, helyre is tették már, de kicsit rosszul van még, és nem akart lejönni. Ezért megkért, hogy vegyek neki valamit. És ugyebár mi lehetne jobb ajándék egy falunapról, mint egy csomag… szóval ilyen bigyó. – esetlenül felmutatta a kezében lévő zacskót, majd pár percig azzal babrált, hogy betegye a táskájába. Mindezt csak azért, hogy ne kelljen a színjátszós társára néznie. Azért kíváncsian várta, mit lép erre a másik.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. szeptember 3. 19:28
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. szeptember 5. 11:29 | Link

Amanda


 Éppen amikor kezébe adják a vattacukrot, és Tiffany nekiesne, valaki megszólítja. Sokkal inkább csodálkozó, mint bosszús arcal nézi, hogy ki zavarja meg az édességevésben, s kiszúrja a felé közeledő, ismerős lányt. Nem kell sokat agyalnia a nevén, hisz a másik ahogy elé ér, be is mutatkozik. A névvel együtt a vöröskének az is beugrik, hogy honnan ismeri. Színiről, hát persze!
 Rezzenéstelen arcal, felemelt szemöldökkel hallgatja végig Amanda habblatyolását, majd, szinte akaratlanul elneveti magát. Nem akarta szemberöhögni a lányt, meg amúgy sem kinevetés volt...csak viccesnek találta a folytonos dadogást.
-Tudod te azt, hogy nagyon pocsékul hazudsz? -kérdi vigyorogva, s felemeli jobb kezét, hogy tépjen a vattacukorból, de azonnal vissza is engedi egy szisszenés kíséretében, mert ahogy megmozgatta a csuklóját, éles fájdalom hasított belé. Na mindegy. Próbálta leplezni a kis fájdalmat, csak az nem jutott eszébe, hogy mindenhol tiszta horzsolás, és úgy néz ki, mintha gurult volna a kastélytól a faluig, nem két lábon jött volna le. Inkább csak áldogál a vattacukorral a kezében, majd újra az eridonoshoz intézi szavait.
-Amúgy semmi fura nincs abban, hogy sokáig álsz cukorkát választani -vonja meg a vállát- Én is mindig egy örökkévalóságig gondolkodom, de mindig kiszámítom, hogy ne idegesítsem fel annyira az eladót, hogy kidobjon. -neveti el magát.
-Éés, mit vettél? -néz a kis tasak felé, mivel most egy olyan dologról van szó, ami még őt is érdekli. Édesség. Belekukkantva Amanda finomságai közé, azonnal úgy dönt, hogy ő is szeretne venni magának, így szó nélkül megindul a cukorka standhoz, ahol az előbb még a barna lány állt. Reméli, hogy az jön utánna, mivel Tiff nem tudta magával vonszolni. Megáll a nénike előtt, gyorsan felmérei a helyzetet, majd vesz magának ugyan olyan szivárvány színű golyócskákat, mint társa, almás gumicukrot, és egy adag Bogoly Berti féle mindenízű drazsét.
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. szeptember 5. 19:54 | Link

Mi..micsoda? – kapta fel a fejét rögtön értetlenül Amanda. Éppen a kis édességes zacskót próbálta belegyömöszölni a táskájába, de nem volt elég nagy a nyílás, ezért behúzta a cipzárt, és a zacsis kezét pedig leengedte a teste mellé.
 – Mi az, hogy pocsékul hazudok? – Amanda már tudta, hogy Tiff nem fogja kinevetni, ezért igyekezett levetkőzni gátlásait, és nem félelmét. - Csodás kis színészpalánta vagyok! Kikérem ma… Mi történt? – Már épp kezdett volna belemerülni a szónoklatba, de Tiff eltorzult arca egy pillanat alatt elhallgattatta.
 - Beléd jött valaki? Elég agresszívek ilyenkor az emberek. Tapasztalat. – mondta sokat sejtetően, a lány arckifejezésére utalva. ~ Vajon miért vág ilyen fájdalmas fejet? ~ De hamar ejti a témát, ahogy Tiff újra megszólal. ~ Ha nem nyávog, biztos nincs baja. ~  
- Tényleg? Akkor most kicsit megnyugodtam. Olyan nehéz választani mindig. – feleli kissé gyanakvóan Amanda, de a másik lány őszinte mosolya százszázalékosan meggyőzte, hogy már tényleg nincs mitől félnie, és a lánnyal nevet.
 - Ja? Igazából fogalmam sincs. Ezeket a rudakat azért, mert kékek, és mert tudnak mozogni. – mutatott a zacskóban békésen tekergőző sötétkék kábelekre. – És a szivárvány színeiben pompázó bogyócskákat pedig azért, mert váltogatja  a színét, nézd csak! – mutatta fel a kezében lévő zacskót. Most lesz éppen a lilából piros, azt hiszem. A lila a szivárvány utolsó… Naa! Várj meg! – Tifany elindult az Amanda által már oly jól ismert cukisbódé felé, aki pedig egy pillanattal később a lány nyomába eredt.
 - Amúgy téged Tiffanynak kell hívni? – kérdezi, amint beéri a zöldet, és egy perc múlva már ismét a sátornál állnak. Igaz, hogy együtt járt vele színjátszóba, de úgy igazából még sosem beszélgetett vele. Amanda elégedett mosollyal nyugtázza, hogy Tiffet is lázba hozták a színváltós golyócskái, egy apró fintorral pedig a Bagoly Bertit véleményezi.
 - Én sosem éreztem az ilyen bolti cukikat vásárba valónak. - kezd bele a vásárok alaptörvényeiről szóló kiselőadásába bizalmas hangon, miután a másik lány már mindenből választott. – Tudod azért, mert be vannak csomagolva. Na nem mintha nem szeretném ezeket, csak egyszerűen…  a vásárokba nem illenek. Ide azok illenek, amiket kézzel csináltak, meg helyi cuccból, meg ilyenek, vágod? Na mindegy, kicsit rögeszmés vagyok. Azért nem kell kidobni a kedvemért. – már megbánta egy kicsit, hogy beavatta a rellonost a kis idióta titkaiba, ezért leszakított egy kicsit az egyik rúdból, és szórakozottan rágcsálni kezdte.
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza