Mihael
Dress

Tükrök. Olyan trükkös mindegyik. Amit te benne látsz, azt a fényképezőgép nem látja. Mindegyik hazudik. Alapvetően nincs bajom a hazugsággal, de így mégsem szeretem őket, mert itt nem tudom megítélni, hogy valóban azok-e. De azért mégis érdekes belenézni egy-egy tükörbe és figyelni azt, amit ott látsz.
A nyakamban lóg a fényképezőgépem, keresztben pedig a táska fityeg. Megállok az egyik kirakat előtt, szétnézek. Nem látok elsőre semmit, de aztán lassan feldereng valami a sötétben. Próbálom kivenni a foltokat, hátha felismerem, hogy mi is lehet az, de semmi szinte, szóval inkább tovább is megyek, hátha valahol valami olyat találok, ami felkelti az érdeklődésemet.
Talán az 5. kirakat lehet az, amelyik előtt megállva végre valami érdekességen akad meg a szemem. Felpillantok a cégérre: Régiség bolt. A vezetéknév külföldi, így annak kimondásával inkább nem próbálkozom, ezt is csak halkan suttogtam magam elé, de lehet, hogy csak képzeltem. Amíg nézem a tárgyakat kicsit elmerengek. Szeretem az ereklyéket, történetük van. Ha mondjuk ajándékot kéne adnom magamnak, akkor az valami családi ereklye lenne, amely már elveszettnek hitt volt és szinte senki sem emlékszik rá. Még jó, hogy velem ilyen sosem fordulhat el, hiszen én szinte mindent megörökítek, így legalább nem vesznek el az emlékeim, hanem mindig megmaradnak nekem és majd a családom is tudja továbbörökölni, mondjuk majd az unokaöcsém vagy unokahúgom, attól függően, hogy mije lesz majd a bátyámnak és/vagy a húgomnak, hiszen ők teljesen másfajta politikát vallanak, mint én. A húgom például nagyon szeret csinosan öltözni és tetszeni a fiúknak. Szőke hajjal és kék szemekkel el nem is olyan nehéz dolog. Nálunk a családban mindenki szőke, a bátyám, a húgom, és a szüleim is. Lehet valami északi felmenőink vannak. Mondjuk nem hiszem, hogy épp angolok, ugyanis abból egy sincs az eddig ismert családfánkban.

Mihael
Dress

Tükrök. Olyan trükkös mindegyik. Amit te benne látsz, azt a fényképezőgép nem látja. Mindegyik hazudik. Alapvetően nincs bajom a hazugsággal, de így mégsem szeretem őket, mert itt nem tudom megítélni, hogy valóban azok-e. De azért mégis érdekes belenézni egy-egy tükörbe és figyelni azt, amit ott látsz.
A nyakamban lóg a fényképezőgépem, keresztben pedig a táska fityeg. Megállok az egyik kirakat előtt, szétnézek. Nem látok elsőre semmit, de aztán lassan feldereng valami a sötétben. Próbálom kivenni a foltokat, hátha felismerem, hogy mi is lehet az, de semmi szinte, szóval inkább tovább is megyek, hátha valahol valami olyat találok, ami felkelti az érdeklődésemet.
Talán az 5. kirakat lehet az, amelyik előtt megállva végre valami érdekességen akad meg a szemem. Felpillantok a cégérre: Régiség bolt. A vezetéknév külföldi, így annak kimondásával inkább nem próbálkozom, ezt is csak halkan suttogtam magam elé, de lehet, hogy csak képzeltem. Amíg nézem a tárgyakat kicsit elmerengek. Szeretem az ereklyéket, történetük van. Ha mondjuk ajándékot kéne adnom magamnak, akkor az valami családi ereklye lenne, amely már elveszettnek hitt volt és szinte senki sem emlékszik rá. Még jó, hogy velem ilyen sosem fordulhat el, hiszen én szinte mindent megörökítek, így legalább nem vesznek el az emlékeim, hanem mindig megmaradnak nekem és majd a családom is tudja továbbörökölni, mondjuk majd az unokaöcsém vagy unokahúgom, attól függően, hogy mije lesz majd a bátyámnak és/vagy a húgomnak, hiszen ők teljesen másfajta politikát vallanak, mint én. A húgom például nagyon szeret csinosan öltözni és tetszeni a fiúknak. Szőke hajjal és kék szemekkel el nem is olyan nehéz dolog. Nálunk a családban mindenki szőke, a bátyám, a húgom, és a szüleim is. Lehet valami északi felmenőink vannak. Mondjuk nem hiszem, hogy épp angolok, ugyanis abból egy sincs az eddig ismert családfánkban.

Hajni

Mióta itt van, rá kellett jönnie a szomorú igazságra: ide csupa felcímkézett ökör jár. Nem elég, hogy kiszenvedte két éven át a Beauxbatons nyálas népségét, még itt is üldözik azok a könyvmoly, vagdosnivaló szerencsétlenek, meg a jópofizók és még sorolhatná. Azért az első éjszakája kellemesen telt: lebuktatta a háza egyik prefektája és az utána jövő büntetés eddigi megéltjei közül az egyik legtűrhetőbb volt. De nem a legjobb. Nem kell mindjárt adni a kis buzgók alá a lovat.
Önmagához azért hű maradt továbbra is és az éjszakai kirándulásait már következő éjjeltől megkezdte. Harmadik és negyedik szemet még nem növesztett, de ezek hiányában is elkerülte a további "veszélyforrásokat" , a kukacoskodókat és elkezdte lassan ezzel-azzal a készleteit. Nem tervezi, hogy tétlen végigücsörög itt négy évet és közben jó fiút játszik majd. Már csak Michelle hiányzik a képből és teljes felfordulást csinálhatnának ebből a kócerájból. Az egyetlen jó hely, már amit annak nevezhet, az a háza: alagsorban van, nem könyvtúrók lakják és ahogy eddig felmérte a terepet elsőre, lesz itt ügyfélköre. Pár szívesség ide, egy-két elintézett ügy oda és máris lesznek kapcsolatai. Azok nélkül képtelenség megélni. Mutasson már neki bárki egy olyan embert, aki a két szép szemével elért bármit is.
Most is idelent járt, de ezúttal Javiertől kapott csomagot és itt vette át, a felesége hozta el. Éva egy agyhalott, de ezt inkább nem közölte a nagybátyjával. A legfőbb indoka az, hogy semmi haszna nem származna ebből, a mellékes pedig, hogy élvezi húzni Éva agyát a végletekig, hogy csak a legvégén essen le a tantusz a szívózásról.
Bogolyfalva elég korán fújja a takarodót, mert éppen egy majdnem teljesen kihalt utcán baktat végig. Fő utcza, vagy mi a halál a neve. Csak éppen rápillantott az utcatáblára, de öbb figyelemre nem méltatta. Felesleges dolgokra nem pazarolja az idejét. Ahogy halad előre az utcán, különböző boltok, kirakatok előtt viszik el a lábai. Egyik-másikra rápillant futólag, aztán tekintete átsiklik a következő üvegtáblára, míg egy-egynél lelassít és tüzetesebben vizsgálódva megy tovább, de nem áll meg még mindig. Az egyik bolt kirakata végül mégis annyira csábító, hogy lecövekel az utca közepe táján, irányba áll és közeledni kezd az üveg felé. Nem zavarja, hogy ott már ácsorog egy lány, miért is érdekelné? Vagy egyáltalán lány az a gyanús formájú, fekete tömeg? Ő rárakna két knútot. Többet nem.
-Ha arrébb vonszolod magad, talán még látni is fogom azt az ezüst szelencét. Nem volt apád üveges.- Az arcán végig ott ül egy idegesítően negédes mosoly, ami legfeljebb az utca gyér fényében vevődhet észre, ha alaposan kifigyelik a vonásait. Amúgy egészen torzzá varázsolja az éjszaka látásviszony a mimikát. Kíváncsi rá, hogy a csaj (mert testfelépítés alapján most már teljesen biztos benne, hogy csajjal van dolga) agyáig mennyire jut el az üzenet és félreáll-e egyáltalán. Ha nem, kénytelen lesz magyarázni neki, mint a hígagyúaknak szokás és ahhoz mindenkor kevés kedve szokott lenni.