37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 11. 18:47 | Link
Sajtikám.
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/
MESTERSÉGÜNK CÍMERE (:


Na igen, természetesen benne volt a pakliban az a lehetőség is, hogy Dorian segít betanulni a táncot, aztán szépen megbújik egy sikátorban, hogy aztán onnan nézhesse végig a produkciómat. Az meg már csak tényleg apróságnak tűnt, hogy félig igencsak be voltam csípve. S az én szerencsémre legyen feljegyezve az a katartikus megkönnyebbülés, amikor valami hozzá illő mozgású öregúr kért meg illedelmesen, hogy vonszoljam arrébb a szottyadt hátsómat mert randija van.
- Ahogy gondolja. De szívesen megmutatom az irodát, ahol be kell nyújtania a jelentkezését. - ahogy kis híján lerepült a szemüvege, úgy én is kuncogtam egy picit, de kezem azonnal szám elé kaptam, hisz már láttam, ahogy felvonja a szemöldökét a hozzám hasonlóan cselekvő emberekre. Persze, igaza is van, egy 70 éves urat nem szabad kinevetni, aki MásVilágra akar eljutni kampányolt összegből, teljesen igaza van.
 A kismamával eleinte nem tudtam mit kezdeni, annyira új még ez az egész helyzet, hogy a kérdését se sikerült kapásból felfognom, sőt, a reagálásom első pár másodperce is csak egy eltátott szájból és a felvont szemöldökből állt. Ilyestájt pillantottam hátra az épp ivó partneremre, aki halálos lazasággal intett, hogy várjak. Nyilván visszafordultam, kiböktem nagy nehezen a hatalmas összeget, addigra pedig odaért a tata-párom. Remegő végtagokkal nagy nehezen felálltam Sajtikámra támaszkodva, aki megmentett a további esetleges beszélgetések kínosabb pillanataitól. Arrébb tipegtünk, s ahogy a tűt a lemezre helyezte, úgy hullámokban elhallgattak a népek, nálam pedig egy fél percre beütött a kapuzárási pánik. Úgysem fog menni, te jóságos Isten! El fogom rontani! Sőt..
 Aztán jöttek magától a lépések. Tipegés, fél karkörzés, apróbb mozdulatok, kézfejek majd lábfej behajlítása, arrébb lépés, felemelkedés, integető mozdulatok mindkét kézzel egymás után, görnyedt háttal való szökdécselés egy helyben, majd kicsit hátrálva az oszlophoz, így a szebbik felemet mutatva a közönségnek. Kicsit tettetem, hogy nem találom az öreg csotrogány páromat, aztán mintha a semmiből tűnne fel, úgy visszabotorkálok hozzá, átkarolom, közösen kihúzzuk a hátunkat, szabad kezünket a vállunk és a kulcscsontunk közé illesztjük, innen félig-meddig behajlított könyékkel oldalra küldjük, mialatt egymásra nézünk. Milyen furcsa! Eleinte vért akartam izzadni, annyira a torkomban dobogott a szívem, mostanra egy széles vigyort próbáltam elrejteni a sminkem alatt, miközben Dorianra pillantok. Egyet jobbra, egyet balra lépünk így együtt, s eddigre már megszólalt a vokálos is a lejátszóból. Jó 10 másodperccel később már eleresztettük egymást, a Rellonos combjaira támasztott kézzel, bepúposított háttal tipeg előre, én csípőre, vagy inkább derékra csapott mancsokkal, hátrafelé görnyedve követem a lépéseit - mindezt úgy, hogy egyikőnk se látja a másikat. Hamarosan én bal lábbal lépek 45 fokkal elfordulva hátra, ő meg ha minden igaz, akkor ő is pontosan ugyanezt a mozdulatsort hajtotta végre, hogy így szembe kerülhessünk, kezeimet ágyékom előtt összefogva, bárgyú kifejezést az arcomra varázsolva. Itt jön talán az egyik legnehezebb rész - én ugyanis ezt minden egyes létező próbákon elnevettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülees^^
Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. március 12. 19:55 | Link
Evilla
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/
Produkáljunk!


Egyszerűen már a találkozásunkkor is bolondok voltunk, tehát nem igazán lepődtem meg azon sem, mikor enyhe alkohol illat csapta meg az orromat a kisasszony felől. Ezen muszáj volt elvigyorodnom, mármint azon a tényen, hogy a hölgyemény enyhén kapatos, valószínűleg azért, hogy ne kezdjen el hisztizni és ne meneküljön el. Bár nem voltam biztos benne, hogy elmenekülne-e vagy sem. Ki tudja, a nők új hobbija, hogy meglepjenek engem. Közölte, hogy a tudja, merre jelentkezhetnék sötét parasztnak, mire elvigyorodtam szélesen.
- Na ezt még meggondolom, kisasszony... - közöltem, aztán nem sokkal később elkezdtem bólogatni,  a napszemüvegem pedig majdnem leesett a fejemről, mire elkezdtek röhögni, én pedig szúrós tekintettel néztem rájuk, nem csak a nézőkre, de Lillára is. Nem sokkal később jött egy kismama, informálódni a gázsiról, én viszont éppen elfoglalt voltam, szóval nem tudtam válaszolni. Mutogattam, hogy "várj, várj, várj, várj egy pillanatot, mondom én, mondom én!" De persze Lilla már válaszolt, szóval legyintettem, hogy oké, mindegy, lényegtelen, válaszolj te. Felé nyújtottam kérdő pillantással a flaskát, aztán nem sokkal később beüzemeltem a zenét és elvonultam a tatás járásommal a helyem felé. Az alkohol segített, vagy a szent lélek, nem tudom az is szimplán lehet, hogy csak megtanultam azokat a nyomorult lépéseket az idők során, a lényeg mégis az volt, hogy nem bizonyult nehéznek az amúgy viszonylag összetettnek mondható koreográfia. A lényeg úgyis az volt, hogy a magunk módján fejezzük ki a hülyeségünket és ne ragaszkodjunk már annyira a normális dolgokhoz. Nagy részben csak ide-oda tipegés volt, pár összetett karmozdulattal és egy-két láb-, meg kézfej lehajtással. Aztán jött a szökdécselés egy helyben, amit személy szerint imádtam csinálni, alig bírtam visszafojtani a feltörő vigyoromat. Nagy nehezen a szerepben sikerült maradnom, míg Lilla engem keresett, aztán hirtelen rám lelt, én pedig vele együtt kihúztam magamat. Ez a mozdulatsor volt az, amit az elején sehogy sem akartam megérteni, hogyan is van, meg miért van úgy, de aztán nagy nehezen lejutott a tudatomig és most már egészen jól ment. Kis mosollyal néztem az arcát, de nem sokáig, elvégre tennem kellett, amit a koreo diktált nekem. A kezeim a combjaimra támasztva mászkáltam előre pár lépést, persze most már nem láttam a társamat, majd jött az afféle tükör-gyakorlat, elvégre most az egyszer mindketten szinte ugyanazt csináltuk, aztán jött a forgás. Majdnem nevetésben tört ki, láttam ám rajta, bár nem volt egyedül vele, nekem is ki kellett préselnem az oxigént a tüdőmből, hogy ne nevessem el magam. A kezeim össze voltak kulcsolva a hátam mögött. A váll "forgatós" rész után a magasba emeltem a kezem, ő pedig felnyújtózva megfogta azt, én pedig a nyakam köré kulcsoltam, egy fél fordulatot téve. Tett egy váltást, így ezt a kezét fogtam meg a hátam mögött, a másik pedig a nyakam köré, majd jött az a kissé tehetetlen öregapó-figura. Elengedett, mintha nem lenne biztos benne, hogy megállok a lábamon, én pedig majdnem hanyatt borultam, remélve, hogy majd elkap. Ha nem teszi meg, biztos, hogy nevetésben török ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 16. 08:10 | Link
Lucy


Persze pont akkor nem jár erre senki mikor nem találok egy helyet. Gondoltam Fleur néninek veszek valamit és megkeresem azt a "csajos boltot", amiről beszéltek a többiek, de tessék itt tekergek és nem találom. Jól el lett dugva az a kis bolt az már biztos. Nemsokára utazom Párizsba a nagyapáékhoz. Mosolyognom kell, ha arra gondolok, hogy ez lesz a legemlékezetesebb születésnapom. Ilyen jó még sose volt azelőtt, hiszen idén először nem idegenekkel lesz telezsúfolva a nagy terem és nem csak az elit párizsi ismerőseim és barátnőim lesznek ott. Na jó, lehet ők is, de a barátaim is ott lehetnek velem, hála Fleur néninek. Ott lesznek velem, na és persze... Derek is. Olyan jó erre gondolni, már alig várom. De persze lehet itt őszüölök meg most azt a kis boltot keresve. Keresnem kell valakit, ai tudhatja hol van. Nagy szemeket meresztek körbe. Itt is ott is látok sétáló embereket, de vajon melyik tudna legjkobban eligazítani? Persze a legjobb lesz, ha egy lánytól kérek útbaigazítást, végül is egy csajos bolt felé egy csaj tudhatja legjobban az irányt. Körbejáratom a szemem mégegyszer. Mikor megfordulok észreveszem, hogy a zsebemből kiesett a sapkám, amit nemrég odagyűrtem. Szegény rózsaszín kötött csoda ott hever az úton. Gyorsan visszarohanok érte és begyűröm a zsebembe. Hát ez egyre jobb. Reményvesztetten nézek körül újra jár, e erre valaki aki esélyes lehet az útbaigazításra.  
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 16. 08:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. március 16. 18:23 | Link
Kira

Gondoltam kiszellőztetem a fejemet, hiszen legutóbb kb egy hónapja voltam kint. Jó, mondjuk naponta ki kell járnom Luke miatt, de nem ilyen messzire a sulitól. Az csak ritka alkalmakkor van. Most viszont végre egyedül kiereszthetem a gőzt és gondolkozhatok. Van min. Szeretek sétálni. Főleg télen. Mondjuk nyáron sem rossz, de akkor inkább hidegben, mint melegben. Gyorsan felkaptam egy ruhát, kabát nélkül, mert hiszen nincs kint annyira hideg, legalább is én nem fázom, és elindultam. A Boglyas tér felé vettem az irányt, amikor eszembe jutott, hogy itt van egy Fő utcza is, amin körül kéne nézni, hiszen ott még nem jártam, csak átmenetileg. Szerencsére nem mentem messze, így pár lépés múlva már ott is találtam magam. Igazából egy nyugodt helyet kerestem, ahol normálisan tudnék gondolkozni, és reméltem, hogy ott megtalálom. Ahogy nézegettem a boltokat, eszembe jutott hogy legutoljára Február 14-én, Valentin napon voltam kint egy randi miatt, mégpedig amiatt a bizonyos Random Randi miatt. Az is eszembe jutott, hogy milyen jól éreztem magam, és hogy az az egész este milyen csodálatos volt. Eszembe jutott az az őrült levelezés is Derekkel, amikor megtudtuk egymástól, hogy mind a ketten eljöttünk, és hogy én a csapatkapitányukkal randizom épp. És az is, hogy ő egy lánnyal jött el, akiről nem tudta hogy kicsoda, és kiderült, hogy ... Ekkor véletlenül nekimentem valakinek.
- Ó bocsi, remélem jól vagy.
Felemeltem a fejem és észrevettem egy szőke hajú lányt előttem. Megismertem. Kira volt az. Pont most gondoltam rá. Ilyen nincs. Igazából csak onnan tudom, hogy Derek már sokat beszélt róla, és amikor Valentin napon is láttam... Igen biztos hogy ő az. De most rákérdezzek? Nem tudom...
- Te véletlenül nem Kira vagy? - na, mégiscsak kiböktem. Remélem nem tévedek, és nem fog hülyének nézni ha mégis. Na mindegy is, ha nem ő az, akkor bocsánatot kérek még egyszer és kissé kínosan továbbállok. Nem nagyon szeretnék most szóba állni senkivel, kivéve ha Kira az. Már régóta szeretném megismerni, szóval...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 16. 21:01 | Link
Lucy


Egy kisebb ütközés zökkent ki. A lányt valahogy nem vettem észre, aki nekem jött.
- Semmi baj, nem történt semmi bajom.
Az útbaigazításra pont jó alanynak látszik, kedvesnek néz ki, így biztos segíteni fog. Már nyitnám a számat, hogy előadjam, hogy melyik boltot is keresem, de meglepetésemre a nevemen szólít. Meghökkenve pillantok rá és jobban megnézem magamnak, a szőke kedvesnek tűnő lányt. Emlékeztet valakire, de nem ugrik be ki lehet az.
-Igen a nevem Kira, vagyis Kiranella Amorden. Találkoztunk már?
Próbálom megerőltetni magam, hogy rájöjjek kivel is hozott össze a véletlen, de egyenlőre nem jut eszembe. Remélem nem sértődik meg, amiért nem emlékszem. Ő ismer engem szóval elképzelhető, hogy találkoztunk már? Megint megpróbálom végigpörgetni gondolatban az új ismerőseimet, de akárhogy erőltetem a dolgot nem rémlik. Az biztos, hogy nem rellonos, mert akkor megismerném. Talán a karácsonyi bálon találkoztam vele, vagy talán az egyik órán. Végül kedvesen mosolygok rá, aztán bizonytalanul mondom meg az igazat.
-Sajnos nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, ne haragudj. Hogy hívnak?
Remélem, ha megtudom a nevét, akkor beugrik végre, hogy honnan ismer engem.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 16. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. március 16. 21:38 | Link
Kira

Miután megbizonyosodtam róla, hogy tényleg nem történt nagyobb baj, a neve is beigazolódott. Úgy látom nem tévedtem.
- Nem , még nem, vagyis személyesen még nem... - mondtam kissé félreérthetően, talán ebből az jöhetne le, hogy kémkedek utána vagy nem tudom, így gyorsan tisztázom a helyzetet. - Vagyis Valentin napon láttalak... Na mindegy. Lucy vagyok, Derek unokatesója. Ő mesélt nekem rólad, és olyan jól elmondta hogy hogy nézel ki, hogy rögtön megismertelek. - mondom, nem nagyon hihetően, de hát így van. Az mellékes hogy láttam is. Egy darabig gondolkozok, hogy ez hogy is hangozhatott kívülről, majd ránézek a lányra, mert ugyan mit csinálnék. Sokszor hozom magam kínos helyzetekbe, és amióta itt vagyok, már két embert is meglöktem véletlenül. Jobban oda kéne figyelnem. Kevesebbet kéne gondolkoznom. Na jó nem, az nálam lehetetlen. Akárhogyan is elhatározom, mindig sokat gondolkozok. A hajam végét elkezdem csavargatni, nem tudom miért, néha szokásom. Ez olyan mintha valaki a körmét rágja, vagy tördeli az ujjait meg ilyesmi. Bár az általában akkor szokott lenni ha valaki ideges, de én ezt bármikor képes vagyok eljátszani. Csak úgy szórakozásból, gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 16. 22:32 | Link
Lucy

Mikor a lány elmondja, hogy Valentin napon látott feljebb csúszik a szemöldököm egy milliméterrel, amikor pedig elmondja, hogy a lány, aki előttem áll Derek unokatesója maximumra szalad fel. Azt mondja, hogy Derek mesélt rólam ráadásul olyan jól, hogy azonnal fel is ismert. Azonnal feldobódom és megszáll valami boldogság, aminek jelenleg nincs igazán értelme, de nem tehetek róla csak úgy jön magától. Mikor felfogom, hogy Lucy, aki előttem áll tényleg Derek unokatesója és látott engem Derekkel együtt, egy kicsit belepirulok a gondolatba. A szám barátságos mosolyra húzódik.
-Te vagy Lucy? Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Szóval te... te is ott voltál Valentin napon?
Na ez aztán értelmes kérdés lett. Nem is igazán akartam ebbe most belemenni. Vajon mit mondhatott neki Derek? Végül is megbeszéltük, hogy azt mondjuk, ha valaki kérdezi, hogy már el vagyunk kötelezve, lehet ezt mondta Lucynak? Úgy döntök most nem dilemmázom ezen tovább, végül is a lényeg, hogy találkoztam Derek unokatesójával és ez mindenképpen nagyon jó. Nézem, ahogy tekergeti a haját és akaratlanul is keresem a hasonlóságot Derekkel. Fel is felfedezek pár közös vonást, de abbahagyom mielőtt észrevenné, hogy kutatom az arcát, mert elég ciki lenne, ha feltűnne neki.
-Hová mész? Én egy boltot keresek éppen, de valahogy képtelen vagyok megtalálni. Leányálom a neve. Azt mondták ott nagyon jó ajándékokat lehet kapni és tudod Fleur nénikémnek szeretnék ajándékot venni. Tudod neki is nyáron van a születésnapja, mint nekem.
Hogy tudtam ezt egy szuszra elmondani? Meg is lepődök magamon, mert azt veszem észre, mintha görcsösen igyekeznék, hogy megkedveljen, pedig nem kéne így izgulni ezen. Kevesen nézek rá, aranyos lánynak néz ki, nem kell félnem tőle, hogy rossz benyomást teszek. Mosolygok kitartóan rá.
-Nem tudod véletlenül merre van az a bolt? Egy ideje már keresgélem.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 17. 17:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 18. 23:57 | Link
Cs.

A mai egyfajta ünnepnap - végre elmondhatja magáról, hogy berendezkedett, feltérképezte az erdőt és ha mást nem is, eligazodik benne, tehát elérkezettnek látta az időt, hogy kötelességei hanyagolása nélkül nekivághasson egy újabb nagy kalandnak. Igazából már napok óta ette a penész, amiért nem foghatott neki a keresésnek, de ennyi kellett, hogy ne munkája rovására menjen az egész, márpedig ő többet akart szánni egy hevenyészett félóránál jóbarátjára - akit egyébként még sosem látott. Furcsa dolog, mi? Évek óta levelezik valakivel, akinek csak a könyökét látta fényképen (meg rejtélyes okból színesre pingált lábkörmeit, bár gyanította, hogy ez kizárólag az ő tiszteletére történt) és minden fogózója egy vezetéknév, plusz egy hevenyészett leírás.

"Legdrágább pudlicsókom!

Nem. Ma sem küldök neked fotót magamról. Amikor negyedjére mondtad le a találkozónkat, akkor elmondtam neked, hogy nem, nem, nem és nem. Na jó, legyen. Legyen. Ennyi év után megérdemled, hogy elmondjam. Hogy el tudj képzelni. Orgazmafantacukisztikus lesz!
Barna a hajam. Meg a szemem is. Magas vagyok, pont annyira, hogy elérem a 180 centit. Az magas egyáltalán? Bizonytalanná tettél, mindig bizonytalanná teszel. Céda! Szóval... vékony is vagyok, az tényleg. Le sem írom a kilóimat, ilyet egy igazi úr nem árul el. Mintha úr lennék! Meggyőztél, az vagyok.
Mindig pólót hordok. Vagy pulcsit. Meg farmert. Van egy csomó. Kettő. Egy kék és egy fekete, meg van egy csomó tornacipőm is. Három. Azokat hordom. Meg néha mellényt vagy zakót. Van ennek valami neve a dresscode izék között, de nem tudom, mi. Mindegy – sokat írom, hogy mindegy?
Látod, imáid meghallgattak. Most már tudod, hogyan festek. Biztos felismersz ennyiből az utcán, nem?"

Egyáltalán nem volt ebben biztos. Főleg, hogy a kezében tartott levél kerek öt éve íródott és akármennyire is akart hinni a köztük létező, titokzatos telepatikus kapcsolatban, sajna ő egy gyarló ember. Most először könnyen lehet, hogy előáll az az igen különös helyzet, amikor valakinek a nevét tudja, de az arcát nem ismeri.
Mindenesetre már járt a helyi postahivatalban és némi győzködés árán kiderítette, merre lakik a Tompos család - jelenleg épp a Fő utcán ballag lefelé, hogy az útmutatásnak megfelelően keresve a leírt házat. Kisvártatva meg is találta - vagy háromszor elsétált előtte, csak hogy biztos legyen benne, ez az és mégse álljon előtte, aztán toporgott még egy kicsit, mielőtt bekopogott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 19. 13:28 | Link
R.

3. nap – 15. óra

Ha az ember fia – persze lehet lánya is, a mai világban semmi sem kizárt – Tompos Csege, akkor bizony könnyen előfordulhat vele az, hogy olyan dolgokat művel, amiket más emberi – vagy nem emberi lények, senkit sem zárhatunk ki, ezt nem győzöm hangsúlyozni – esetleg, lehetséges, előfordulhat, hogy furcsának tartanak. Érdekesnek. Netalántán megbotránkoztatónak. Vagy egyébnek, amibe bele sem merek gondolni. Amennyiben viszont az ember Tompos Csege, nem csak, hogy előfordulhat, de teljes bizonyossággal állítható, hogy ez jelenség, ami útján kíséri, a legkevésbé sem foglalkoztatja. Nem, tényleg nem, egy szemernyit sem.
Így történhetett meg az a dolog, hogy önkényes száműzetésének nevezett nyári családlátogatásának harmadik napján, amikor az édesanyja már harmadik napja készült ugyanazt a krumplilevest és főzeléket főzni – ami hiába a világ legjobbja, ha sok napja eszed, lehetne cipőtalp is -, és ennek érdekében őt küldte el a boltba, nem volt más választási lehetősége; kinevezte a krumplizsákot egy kutyának, és elkezdte maga után húzni Bogolyfalva utcáin. Ciccegve-cuppogva rángatta maga után a cipőfűzőjéből hirtelen eszkábált nyakörvön.
Az unalom, másra nem lehet fogni.
Már éppen hazaért volna a saját bájos és szánalomra méltóan magányos jelenségével, amikor meglátta, hogy valaki a házuk felé közeledik. Ugyan a lelki kapcsolat és telepatikus viszony szerinte egy abszolút valós és létező dolog,egy pillanatra elbizonytalanodik. Lehet, hogy egy betörő. Lehet, hogy csak téved. Lehet, hogy...Nem, nem tévedhet.
Osonkodásba kezd. Olyan halkan, olyan óvatosan közelít, amennyire csak tud. Titokban elképzeli, hogy egy igazi nindzsa, egy két ugrást is megpróbál végrehajtani, de mivel viszonylag hangosan puffan a földhöz, illetve a cipője is félig lecsúszik, így inkább abbahagyja.
Már levegőt sem mer venni, annyira izgul. Az ajtót szerencsére senki nem nyitotta ki, nem is fogja. A szülők vannak... nos... valahol. Így eshet meg az, hogy egy idegen háta mögött áll. Levegővétel nélkül teszi állát a másik vállára. A fülnyalást még korainak tartja, de azért az ujjai köré csavarja egyik hajtincsét.
- Talán vársz valakire?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 19. 17:23 | Link
Csegusz

Kopogott. Semmi válasz. Aztán kopogott még egyszer, hátha csak praclijai túl finoman dörömböltek és nem lehetett odabenn hallani. Megint semmi. Mindenki munkában lenne? Vagy rokonlátogatáson? Esetleg valami szörnyű tragédia történt, csak még senki sem tud róla? Elrabolták őket a koboldfelkelők és már félúton vannak a földalatti bányákba? Lethifoldtámadás érte a házat? Vagy ami még rosszabb, eltévesztette a címet? Lehet, hogy nem is Tompos, hanem Pontyos a nevük? Szabadon tomboló fantáziája ellenére nyugodtan álldogál, azon filozofálva, vajon mennyi ideig ildomos egy küszöbön szobrozni, ha addig nem történik semmi, mikor jöjjön vissza és miért nem hozott magával valamit, amin üzenetet hagyhatna - bár éppenséggel még a levelet odatűzheti, de nem örülne neki, ha elveszne.
Miközben ő elmélyület elmélkedik, észre sem veszi, hogy becserkészik. Egyébként se készült fel ilyesmire, elvégre most nem az erdőben van, a falusiak meg nem sűrűn akarnak hozzá hasonlókat enni. Mindenesetre, az egyik vállán megjelenő másik fej és a másik válla fölött előrekúszó kéz csak annyira lepik meg, amennyire az imént cipője orra előtt elcsoszogó katicabogáron csodálkozott el.
Ha a megfigyelő eddig úgy vélte, Csege túlontúl közvetlen, netalán fura, úgy lehet, hogy most újraértékeli a helyzetet, amíg Radúz első reakciója az, hogy felocsúdva feltűri a titokzatos nindzsa pulóverét, hogy alaposan szemügyre vehesse könyökét, rejtélyesen felragyogó arccal.
- Rád!-*Jelenti ki magabiztosan, mert csak úgy nekiszegezni a férfinak a kérdést, hogy "Te vagy Csege?" teljesen szabálytalan és nevetséges lett volna. Mondjuk a kezében tartott papírra pillantva azért meg kell állapítania, hogy a leírás egyes pontjai nem ülnek teljesen, de ennyi még belefér, úgyhogy elégedetten zsebregyűri a levelet.*
- Akkor mehetünk is!-*Jelenti ki derűsen, a következő pillanatban pedig, mintha mi sem lenne természetesebb, felkapja a cingár figurát, vállára dobva és elindul vele vissza a városba, kedélyesen trappolva végig az utcán, barátságosan mosolyogva azokra, akik útközben megnézik. Természetesen a cipőmadzagra kötött zsákot is magukkal vitte, mert mégsem hagyhatja Csege hőn szeretett képzelt ebét az utca közepén heverni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 19. 18:53 | Link
R.

3. nap – 15. óra

Álmában sem gondolta volna, hogy ekkora meglepetés éri ma. Ugyan három napja minden órában legalább tíz percet ül az ablakban, mint valami romantikus film szerelmes hősnője, és várja azt, hogy a lovagja megérkezzen, azért titkon tudta, hogy ez nem fog ilyen egyszerűen menni. Vagyis azt hitte, mint említettem, hiszen most mégis minden olyan egyszerűen megy, mintha így lett volna megírva. Gondolatai között már megjelent a kép, ahogy öreg, rottyos papaként kártyáznak egy kerek asztalka mellett, s mesélik az unokáiknak, hogy a nagyfaterjaik hogyan lettek legjobb barátok, hiszen azt, hogy Radúz az ajtajuk előtt várta, egy dolognak tudja be – nem, nem annak, hogy R. a világon is végigment, hogy egyáltalán valamit megtudjon arról, hogy hol találja meg -; a sorsnak. A történetük a csillagokban van megírva, az égben köttetett barátságok pedig a világ végén is megtalálják egymást.
Vagy nem, de erre most nem annyira van kedve gondolni. Sőt, hogy egészen konkrét legyek; semennyire nincs kedve erre gondolni, ezért nem is teszi.
Helyette arra gondol, hogy ha ez a valaki mégsem Radúz, akkor elmehet. Vagy azonnal Radúzzá válhat, ha kedves az élete. Szerencséjére azonban nem kell ezzel foglalkoznia, hiszen abban a pillanatban, ahogy az idegen a pulcsija ujját húzza fel, már tudja, hogy nincs itt tévedés.
- Rám? Rám? Rám? - ismételgeti, pont úgy, mintha felhúzták volna, szemében egy öt éves lelkesedése csillog, hangja pedig pont olyan, mint aki először kapott számítógépet karácsonyra. Vajon R. tudja, mi az a számítógép? Mindenképpen megkérdezi majd tőle, ha érkezése van rá, de addig is elkezd sikítozni. Torkaszakadtából is üvöltene, ha nem féltené Radúz füleit, de így csak sikongat, akárcsak egy szűzlány.
- Hát senki nem látja, hogy elraboltak? Hát senki nem látja, hogy mi készül itt? - a sikítozásból drámázásba hajlóan visong a másik fiú hátán, kezét a homlokához szorítva ájuldozást mímel.
- Két sarokra innen van egy jó kocsma, oda vigyél! - suttogja a fülébe, miközben pár pillanatra megszakítja a jelenetet. Meg megnyalja azt a fület. Csak úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 19. 20:59 | Link
Csege

- Rád-rád.-*Nyugtatgatja, miközben egy egészen enyhe zajszűrőt hoz üzembe, mert a fülei sajnos erőteljesen tiltakoznek Csege denevéráriája ellen, neki pedig szüksége lesz a hallására, ha továbbra is úgy szeretné keresni a kenyerét, ahogy eddig. Egyébként meg visongasson csak magának, legfeljebb bereked a végére, egyéb kárt nem okoz - a halkításra is csak azért van szükség, mert a srác most jóformán a hallójáratát használja szócsőnek.
- Elrablás? Csak elviszlek sörözni, ahogy megígértem.-*Jelen helyzetben legfeljebb Csé szebbik felére vethet csodálkozó pillantást, de mivel az aligha teremt vele szemkontaktust, inkább a krumpliszsákot nézegeti hangyányit összevont szemöldökkel. A környezet reakcióját erre a mondatra inkább ne taglaljuk, legyen elég annyi, hogy miután a falusiak beazonosították Csegét és meggyőződtek róla, hogy valószínűleg csak egy zártosztálytársa jött el meglátogatni, visszatértek napi teendőik intézéséhez.
- Aye aye, sir!-*Felelte elsőre, majd a váratlan pluszra jóformán reflexből húzott elő egy sótlan kekszet a zsebéből, Csege lepénylesőjébe illesztve - egyfajta megszokás volt, hogy kajával foglalja le az állatokat, amik túlságosan rá akartak mászni valamilyen okból. A megtorpanástól eltekintve teljes gőzzel pöfögött tovább a pub felé, kezében lóbálva a krumplit. Az ajtó előtt huppantja vissza a földre barátját, mégis könnyebb lesz úgy bemenni, hogy közben nem vele egyensúlyozik, nem szeretné lepottyantani. Mivel az odabent ülők nem lehettek tanúi megható találkozásuknak, mindössze a tíz kiló krumplit méltatják néhány meglepett pislogás erejéig figyelemre, ami elsőként foglal helyet egy kicsi, háromszemélyes asztal egyik székében, mielőtt a másik kettőre Radúzék telepednének. Amennyiben a pincér odamerészkedik majd hozzájuk, rendelni is sikerül talán, márpedig kifejezetten jólesne most némi hideg sör, azon túl, hogy megígérte. Addig is várakozóan fürkészte Csegét, aki élőben is pont olyan volt, mint papíron, csak talán fél árnyalattal nehezebb, meg egy kicsit vastagabb is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. március 20. 17:26 | Link
Kira

A lány meglepettnek tűnt, amikor megtudta ki vagyok. Csodálatomra nem lepte meg hogy láttam Valentin napon, vagy legalább is én nem vettem észre. Később el is pirul, és nem is értem hogy miért.
- Igen, Lucy vagyok. Én is örülök a találkozásnak. - nevetek fel.
- Igen, csak tudod azért is nem mondtam végig, mert hosszú és bonyolult lett volna, de igen, én is ott voltam. Random Randizni mentem, és Derek mondta, hogy az te vagy. Ja, és nagyon tetszett a ruhád. - mondom a lánynak, aki úgy látszik nagyon örül valaminek.
- Igazából sehová. Csak gondoltam sétálok egy kicsit. - (meg hát ugye Ádámon gondolkozni) - Nem, sajnos nem ismerem azt a boltot, de már hallottam róla. Engem is érdekelne hogy milyen lehet. Ó, akkor Boldog Születésnapot nektek.
Ha tehetném, most legszívesebben Kirával azonnal elkezdenék beszélgetni Derekről, és ha tudná, hogy velem mi a helyzet ez ügyben... Biztos kiönteném neki a szívem. Nem tudom igazából kivel tehetném ezt, mert ugye Derek nem, mert ő nem értené meg, és talán furcsán is érintené a dolog, hiszen a csapatkapitányáról van szó, és hát más meg nagyon nincs akinek elmondhatnám vagy elmondanám.
Kicsit olyan mintha erőlködne a velem beszélgetése alatt, de nem értem hogy miért. Én sok mindent nem értek ilyenkor, de ha tudnám mi az oka, biztosan érteném. Bármi miatt is ilyen, nem kéne izgulnia. Bár ezt pont én mondom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 20. 22:06 | Link
Lucy

Nahát tök ari ez a lány. Azt mondja tetszett neki a ruhám, meg minden. Tényleg szimpatikus, így a kezdeti görcsöm feloldódik és úgy érzem tudok természetes lenni.
-Köszönöm, örülök, hogy tetszett a ruha, amit viseltem. Igazából nehezen választottam ki, mert nagyon izgultam...
Hogy tudok ennyit össze- vissza beszélni? Na jó lehet, hogy még egy icike picikét igyekszem, de most, azért már jobb.
-Tudod, azt hiszem én nem láttalak, mert túlságosan lekötött a találkozás Derekkel és bevallom őszintén nem tudtam semmi másra figyelni.
Végre természetes vagyok. Hurrá! Most, hogy így belegondolok, tényleg alig láttam valamit Dereken kívül, akkor este.
-Neked egyébként, hogy sikerült a randid? Kivel találkoztál? Persze, ha nem akarod elmondani, azt is megértem.
-Kámeát ismered? Ő nagyon jó barátnőm, igazából a legjobb. Tudod ő is ott volt a Random Randin.
Teszem hozzá gyorsan nehogy túl kíváncsinak higgyen, de az igazat megvallva most, hogy szóba került az este tényleg jó lenne tudni mi minden történt, akkor körülöttem a többiekkel. Engem annyira lekötött a randi, hogy azt sem tudom ki kivel, vagy hol volt. Még Meát is csak futólag érzékeltem, pedig ő Derek mellett állt. Jó lenne Lucyval beszélgetni Derekről, mert még olyan sok mindent nem tudok róla.
-Köszönjük. -mosolygok a kedves jókívánságtól- Mit szólnál akkor, ha együtt mennénk a boltba? Végül is itt kell lennie valahol, együtt biztosan könnyebben megtaláljuk.
Biztatóan nézek rá, mert örülnék a társaságának. Közben remélem beszél nekem az estéről.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 20. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. március 22. 20:26 | Link
R.

3. nap - 15. óra


Minden ember fülének megvan a saját íze. Van, akié határozottan emlékeztet a romlott kolis szendvicsére, némi vajas szalámi béléssel. Ezeket az embereket hívja Csege szaszendósnak. Aztán vannak azok az emberek, akiknek pontosan olyan ízű a fülük, mint amilyen ízt találhatunk a lábujjaik közében – ne akarja senki tudni, hogy ez az ismeret honnan van a fiú birtokában, ő egészen egyszerűen  csak A Kísérletnek nevezi az estét.
Aztán persze vannak olyanok is, akik az ellenkezői a fentebb felsorolt rossz eshetőségeknek. Ők kevésbé sorolhatóak kategóriákba, s bár persze vannak, akik a vaníliafülűek csoportját gazdagítják, meg vannak olyanok, akiknek egészen kellemes, sós íze van, Csege álmaiban sem gondolta volna a legjobb barátjának – ha pedig valakinek még mindig furcsa lenne, hogy tíz évig nem találkoztak, levelek útján pedig ilyen szoros barátok lettek, akkor, nos... az az ő dolga – a legjobb íze van, ami csak lehet; nincs íze.
Mármint, egy olyan embernek, amilyen Csege, aki tűréshatáron felül rajong emberek fülének nyalogatásáért, illetve mindenféle aktusért, ami ezzel kapcsolatos, a legtökéletesebb példány az, aminek az ízét nem lehet megunni, mert nincs.
Nem úgy, mint a kutyakekszét. Igazán kellemes, kicsit sült májkrémre hasonlító íz csiklandozza meg amúgy edzett érzékeit, holmi szójagranulátum aromával és formával vegyítve. Száraz, ráadásul köpködésre készteti hősünket, amit ugyanolyan látványosan, hangosan és túljátszva tesz meg, mint eddig bármit, amit Radúz vállán vitt véghez.
Még akkor is köpköd, amikor már az ajtó nyílik, azonban úriember, ezt azért ne tagadjuk meg, így rögtön a bejáratban abba is hagyja. Helyette inkább vidáman integet mindenkinek, aki rájuk néz, kacsintgat, csókokat dobál, amint pedig feneke a széket éri, a krumplizsákhoz hajol.
- Remélem, jól bánt veled, sajnos én nem tudtam rád figyelni... - pár simítás után befejezi a képzeletbeli eb istápolását, az ő Erjéhez fordul.
- Sör kell, koma! Sok. Tíz évnyi, remélem, haza tudsz majd vinni – mondja nagy komolyan, még az asztalra is csap közben.
- Na és...tetszem? - kicsit közelebb hajol a férfihoz, hangja mély és búgó, mintha csábítaná akarná az ő cédáját.
Utoljára módosította:Tompos Csege, 2015. július 15. 16:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 25. 23:14 | Link
A háta mögött kibontakozó köpködésre és méltatlankodásra éppenséggel megpróbálná kárpótolni valami mással poggyászát, de épp semmi olyan nincs nála, amivel ezt megtehetné - leszámítva pár szem töretlen mogyorót, ám ezeket nemcsak Tompos úr fogazata, de allergiája is igencsak megszenvedné, úgyhogy tehetetlen.
Csege roppant barátságos (és minden szemet reá terelő) belépője és szívélyes üdvözlései mellett Radúz tulajdonképpen már csak aranyos kis kiegészítése az egésznek a krumplival. Akár díszlet is lehetne, mert benne leginkább az a furcsa, hogy neki semmi sem furcsa és reakciói sokszor teljesen elégtelennek, esetleg a helyzettel összeegyeztethetetlennek tűnhetnek. Egészen szokatlan mentalitást képvisel, ahogy legfeljebb elmosolyodik vagy elneveti magát Csege bohóckodásán és ő is készségesen megsimogatja a képzelt eb feje búbját.*
- A próféta beszél belőled!-*helyesel, lekanyarítva magáról kabátját, ami alatt egy talán túlontúl tavaszias rövidujjú van csak, méltán hirdetve, hogy Radúz és a mintás pólók jóban vannak, valamint hogy cseppet sem fázós alkat, kiegészítésképp pedig semmit sem érzékel környezete esetleges megborzongó pillantásaiból.*
- Nem vagy nehéz, úgyhogy persze.-*Az persze valószínűleg elsikkad valahol, hogy "haza" alatt Csege a saját lakát, míg ő a vadőrházat érti, úgyhogy nem biztos, hogy a srác ott fog kikötni, ahol eredetileg akart. A dolog jobbik oldalát nézve viszont Radúznak nem egy illuminált Cs-vel a vállán kell esetleg kezetráznia barátja szüleivel, hogy töretlen derűvel szolgáltassa vissza fiukat, tíz kila grujával egyetemben, valamikor a későesti vagy korahajnali órákban.
Az asztalcsapdosásra megjelent a kissé ijedt pincér is, akinek leadták a rendelésüket - Radúz kérdésére, miszerint van-e meggysörük, lehangoló "nincs" válasz érkezett, így kissé szomorkásan választott valami mást - majd folytatták, ahol félbehagyták a körülöttük ülők megbotránkoztatását.*
- Murrr...-*Közli a legékesebb macskakiejtéssel, hamisítatlan dialektusban dorombolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. április 3. 20:29 | Link
Kira

- Ó, én is így voltam vele, de Derek segítségével valahogy sikerült a legmegfelelőbbet választanom az alkalomra szerintem. Én is kicsit izgultam, hogy ki lesz a párom, meg hogy mi lesz, meg hogy lesz. Tudod, ez volt az első randim. - mondom.
- Én meg direkt megnéztelek magamnak, amikor Derek mondta hogy te vagy, mert annyit áradozott rólad nekem, hogy már kíváncsi voltam rád. - Nem tudom hogy végül hogy alakult az estéjük, és azt sem, hogy együtt vannak-e vagy sem, de mindenesetre nagyon szeretném ha összejönnének. Derek foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy neki nem tetszik Kira, de én tudom hogy igen, bármennyire is tagadja. És azt is, hogy Kirának is Derek. Nagyon összeillenek. Szurkolok nekik. - Azt meghiszem. - nevettem fel arra, hogy csak Derekkel tudott foglalkozni.
- Nagyon élveztem az estét. Nem tudom hogy ismered-e de valószínűleg igen, az Eridonosok csapatkapitánya, Ádám. Igazából azért is kezdtünk el levelezni Derekkel, mert nem bírta feldolgozni. - mondtam kissé nevetve.
- Mea? Ő is ott volt? Őt nem láttam. Igen, ismerem. A faházban találkoztunk a kastély közelében. És ő is Random Randizott? Neki ki volt a párja? - kérdezem érdeklődve. Mindig is szerettem tudni, hogy kivel mi volt az ilyen fontos estéken, mert olyan jó történetek szoktak születni.
- Na és veletek mi volt? Derek nem mesélt semmit az estéről. - kérdem, ha már így felhoztuk ezt a témát.
- Rendben, kíváncsi vagyok milyen lehet az a bolt. Hátha hamar meglesz. - válaszolom, majd elindulok egyenesen, lassan, hogy tudjon jönni ő is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 5. 22:03 | Link

Nem tudott tovább a lakásban maradni.
Annyira egysíkúan teltek a napjai, hogy lassan úgy érezte, kezd beleőrülni az egészbe. Reggel felkelt, felöltözött, megetette az állatait, aztán átsétált a Bestiáriumba, ahol kiosztotta új gondozóinak a napi feladatokat, elmondta az ideiglenesen a minisztériumból kirendelt titkárnak a teendőit, aztán jöttek az állatok, a baglyok... gyógyított, vizsgált, gyógyított, vizsgált, olvasott, utána járt, gyógyított, vizsgált, házhoz ment, kártevő mentesített, vizsgált, ebédelt, vizsgált... aztán elrendezte a maradék papírokat, hazaküldte az alkalmazottait, végül amikor beesteledett, ő is hazament. Vacsorázott, olvasott, ivott egy pohár bort, simogatta a murmáncát, labdázott a golymókkal, betett egy filmet, és elaludt a kanapén. Hogy reggel úgy keljen, mint akit összevertek, és induljon az egész elölről.
Jó pár napja így ment már ez. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni magával. Még levelet írni sem volt kedve, pedig nem rég jött egy üzenet Elomtól, az egyik afrikai barátnőjétől. Ha már írt volna, inkább a gondolatait, vagy szavakba öntötte volna az érzéseit, de az sem ment neki túl jól. Főképp, mert valahogy teljesen üresnek érezte magát. Ebből az állapotból akart kiszakadni.
Ezen az estén elhatározta magát. Ha sok mindent nem is tud csinálni, de nem fog otthon ülni, és siránkozva ki tudja min, várni, amint elnyomja az álom valamilyen kifacsart pózban a nappalijában.
Azt nem tudta, hogy mihez fog kezdeni, talán beül valahová egy italra, vagy megkeresi a múltkori parkot, és sétál egyet, vagy rátalál az erdőre, és keres valami megfelelő helyet az elmélkedésre, teljesen mindegy. Csak ne legyen a négy fal között. Másnap úgysem kell dolgoznia, zárva lesz a bestiárium. Az első igazi szabadnapja lesz, amikor nem kell plusz munkát sem vállalnia. Így hát azt csinál ma este, amit akar. Talán elalszik egy tóparton a csillagok alatt. Még azt sem bánná. De ha nem akad más, akkor visszamegy a bestiáriumba, és Dereskarommal tölti az estét. Az egyetlen hímmel, aki mindig hűséges volt hozzá.
Felvette szűk farmerját, magassarkú bokacsizmáját, sálat akasztott a nyakába, mert úgy ítélte hűvös van, és barna bőrdzsekit kanyarított magára. Összefogta hosszú haját, tett magára némi sminket, mert anélkül aztán nem lép utcára, aztán útnak indult.
Elsétált az ékszer üzlet mellett, ahol a zsebórát vette, majd érdeklődve vetett egy pillantást a Mindenki Bestiája varázslény kereskedésre. Van most nála néhány krup kölyök, ha nem viszik el őket, hamarosan, majd ide hozza be az állatokat, hogy gazdára leljenek. Bár imádja őket meggyöntölni reggelente, de jobb dolguk lesz egy tágas, kedves családi házban.
Aztán megáll Őszike néni könyvesboltja előtt, és közelebb hajol a kirakathoz. "Bestiák Bajnoka" - olvassa az egyik, szép borítójú könyvön. Egy férfi áll rajta, mosolyogva kihúzva magát, mögötte egy svéd sróforrú sárkánnyal, lábainál pedig egy háromfejű kutyával. "Hogy ismerheted ki magad legjobban a fenevadak közt" - olvasható a hangzatos alcím. Ez a könyv még nincs meg neki, de érdekesnek tűnik. Ha majd nyitva lesz a könyvesbolt, talán bejön, és megveszi.

۞۞۞
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. április 5. 22:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2015. április 5. 22:42 | Link
Nomusa Eshe Baako

Korán keltem. Undorítóan korán. De nem bírtam tovább aludni. Morogva lófráltam a házamban egy szál köntösömben és vártam, hogy lemenjen végre a nap. A szokásos pohárka vér segített átvészelni az utolsó világos órát, mígnem végre sötétség ült a vidékre. Magamra kaptam farmerom, pólóm, bőrkabátom és bakancsom, hogy nekivágjak a környéknek. Most az erdei ösvényen haladok a falu felé. Morfondírozom, ellátogassak-e valamelyik szomszédos országba, hiszen mint minden éjjel, ma is van néhány egészen remek program. Dehát tegnap is voltam. Persze, nem baj, ha néha egymás után több nap is megyek, de nem kéne rendszert csinálni ebből. Van elég tennivalóm itt is. Elsőként elugrom a ketyerekereskedésünkbe, ahol most épp nem találom ott Kinst. A kivételes alkalmak egyike. Nem ez a gyakori. Azért körbenézek kicsit, elvagyok néhány eszköz tanulmányozásával, majd kisétálok az üzletünkből, az ajtó feletti kis csengő csilingelésétől kísérve, aztán egy kattanás jelzi, hogy érvénybe lépnek a védőbűbájok. Kezeimet zsebre vágva haladok tovább.
Aki nem ismer engem, vagy nem elég figyelmes, annak úgy tűnhet, éppen olyan idegesítően nyugodt vagyok, mint akármikor máskor. Aki azonban ismer és figyel, az tisztán láthatja, hogy igencsak fura vagyok ma este. Vonásaimban bár nem sok szokatlan van, régi tekintetem és különleges kisugárzásom olyan... zavartnak hat. Mintha másodperctöredékről másodperctöredékre váltogatnák egymást hangulataim. Mindez pedig olyan benyomást tesz, mintha egyáltalán nem a földön járnék.
Hanyagul megkötött, acélbetétes bakancsom hangtalanul tudja le a Fő utcza egyik macskakövét a másik után. Légies lépteim lelassulnak aztán, mikor észreveszem a nőt a könyvesboltnál. Végignézek rajta, majd nesztelenül sétálok oda hozzá és mellé állok, lepillantva rá. Kíváncsi vagyok, mikor fog észrevenni. Szerintem az aurám előbb felkelti majd a figyelmét, mint -nem elhanyagolható- fizikai valóm. Meglátjuk.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 5. 23:03 | Link

"Maggicus Magnolin életútja" olvassa egy másik könyv címét, ahogy arrébb vetül a tekintete. ~ Hát az meg ki a fene? ~ Karba fonja kezeit, és elmélyülve böngészi tovább a kirakatot, egészen közel hajolva, és némiképp előre dőlve. Ekkor valahogy megborzong a tarkójánál, és furcsa érzése támad. Még a lélegzete is elakad egy időre. Valami arra készteti, hogy oldalra nézzen, és...
- Áh! - ugrik egyet hátrébb. Ilyen közelségre nem számított. Szíve majd kiugrik a mellkasából. Már csak több dolog miatt is.
- Mr.Kensington! Ne osongasson itt az éjszakában, mert a végén még leátkozom! - mondja zihálva, kissé reszketegen nézve a vámpírt, majd leereszti a férfira szegezett pálcáját - amit ki tudja honnan és mikor rántott elő - visszacsúsztatja kabátzsebébe. Próbálja nem kapkodni a levegőt, de beletelik még néhány másodpercbe, mire lenyugtatja kedélyeit.
- Szóval még életben van, helyes. - mondja végül, kissé talán tréfának szánva, de azért kiérződik hangjából valamiféle furcsa él. Elnyom egy röpke mosolyt, és ismét karba fonja kezeit maga előtt. Elsétál mellettük pár fiatal, talán az iskolából. A lányok pedig leplezetlenül, és vihorászva bámulják meg Adamet. Nomusa erre csak halkan felmordul.
- Tart valamerre? - kérdezi végül, egy fokkal szelídebben, mint ahogy az előző mondatát mondta. Nem is tudja, hogy miért volt annyi keserűség a megjegyzésben. Talán túlzottan is lefoglalták gondolatai az elmúlt egy hétben, és nem túl szerencsés, ha sokáig kettesben marad velük az ember. De az is lehet, hogy csak a pillanatnyi rémület okozta. Nem. Ez nem valószínű.
Nem lép vissza, közelebb a férfihoz, csak a kirakat felé fordul ismét, és tekintetét a könyvekre veti, mintha közben tovább olvasná azokat. Kár, hogy egy betűt sem tud kibogarászni belőlük. Összefolynak szemei előtt a sorok, és már az iménti varázsló sem tűnik olyan vidámnak. Nem számított erre a találkozásra, és őszintén szólva épp a mai nap jutott el arra a pontra, hogy túl tegye magát a múltkorin. Több kevesebb sikerrel... erre miért is ne most bukkanna fel? Már nem mintha bánná. Sőt. Viszont talán jobb volna előbb saját magával tisztában lennie. Az sosem árt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2015. április 5. 23:37 | Link
Nomusa Eshe Baako

Megrémítem. Számítottam erre. Nem kell hozzá nagy tudomány. Ha egy vámpír észrevétlenül odaáll valaki mellé az esti utcán és az illető hirtelen észleli a jelenlétét, valószínű, elakad a lélegzete. Vagy hátraugrik egyet. Mint most a nő. Lepillantok a kivont pálcára, majd ismét az arcára tekintek. Mikor fenyegetőzve kikéri magának, amit az imént csináltam, már éppen nyitnám a számat valami halk bocsánatkérésre, ám aztán tesz egy megjegyzést, ami miatt elmegy ettől a kedvem. Nem pont attól, amit mond, hanem ahogy mondja. Persze, minden bizonnyal az ijedelem beszél belőle. Ám ez az ügy szempontjából lényegtelen. Az eset miatti sajnálatkifejezésem kimerül hát végül egy hosszabb szemlesütésben.
- Csak sétálgatok. - felelem lágy baritonomon és a mellettünk elhaladó cserfes diáklányok után tekintek. Akik sokkal inkább hallgatók, mestertanoncok lehetnek, máskülönben ilyenkor már nem járhatnék a falu utcáit. Ahogy az egyik hátranéz és összeakad a tekintetünk, felismerem és biccentek neki. Mosolyogva viszonozza a gesztust, aztán derűsen ballagnak tovább.
- És Ön? - fordulok vissza Nessához, lepillantva rá, ahogy a kirakatot szemléli. Laza terpeszben állok mellette, kezeim nadrágom zsebeibe rejtve. Bőrdzsekim hanyagul szétnyitva. Áthatóan szemlélem a nőt, felidézve a múltkori találkozásunkat. Veszek egy mély lélegzetet és lassan fújom ki, közben tépelődve magamban. Úgy látom rajta, nincs túl jó hangulatában. Lehet, békén kéne most hagynom. Pedig... jó volna beszélni... Igazából talán azért is vágtam neki ma este a falunak, hátha összeakadok vele és elmondhatom neki azt, ami nem rég történt és ami minden bizonnyal kiváltotta belőlem, hogy ilyen különös vagyok most. Még ha ő láthatóan nem is vette észre rajtam. Túlságosan lefoglalja minden más. Talán tovább kéne állnom. Talán már... talán már nem akar meghallgatni engem. Nem tudom. Rezignáltan pislogok le magunk közé a macskakövekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 5. 23:57 | Link

Szemlesütés. Ez valamiféle bocsánatkérés, vagy sajnálkozás lehet. Legalábbis valahogy ennek tudja be, szép lassacskán megismerve a férfi viselkedését bizonyos helyzetekben.
Csak sétálgat. Hát igen. Nem árt, ha néha olyat is tesz az ember. De, hogy a lányok után fordul? Nessa ezt már bosszúsan konstatálja, és a továbbiakat nem is nézve a könyvek borítójába temetkezik. Nem kéne, hogy zavarja ez. Plusz pár hete tisztázták a "transzparenses diáklányok" némiképp mókásnak ható esetét. Igazából csak mosolyognia és fej csóválnia kellene ezt látva. De most valóban annyira belemélyed saját gondolataiba, hogy hiába fut át mindez az agyán, mégsem képes így viselkedni.
A kérdést hallva felsóhajt.
- Hiába vártam a toronyszobámban, nem érkezett meg a szőke herceg fehér lovon, így hát kiszabadítottam saját magam. - ironizál, majd Adam felé fordul. Komor még mindig, de ahogy a vámpír arcára pillant, különös érzése támad. Oldalra dönti a fejét, és úgy fürkészi az arcát.
- Minden rendben van magával? - kérdezi végül, jó pár, hosszú másodperc után. Nem látszik különösebben gondterheltnek a férfi, mégis, valahogy ösztönösen ráérez dolgokra olykor, bár van, hogy hibásan. Most úgy gondolja, talán van valami. És tovább is mehetett volna már, ha akar, mégis megállt mellette. Sőt mi több, még csak oda se kellett volna köszönnie neki, hiszen ha ilyen észrevétlenül mellé tudott osonni, akkor bizonyára ugyanilyen észrevétlenül eltűnhetett volna anélkül, hogy ő bármit is sejthetett volna jelenlétéről.
Ösztönösen késztetést érez arra, hogy közelebb lépjen hozzá. Egyetlen, kis lépésben ez meg is teszi. De a jelenet, amint teljesen hozzá lép, és magához öleli, már csak a fejében játszódik le. Pedig szívesen tenné. Viszont, mint ahogy mondta már, nem akarná hírbe hozni, ha félti a férfi a nevét, ha nem.
Hevesebben kezd verni a szíve néhány emlék felidézése közben. Nyel egyet.
- Ha nincs dolga... talán együtt is unatkozhatunk tovább...
Nem hiszi el, hogy már megint ezt csinálja. Pedig el akart zárkózni ettől, azt akarta, hogy a férfi mondjon valamit, ha szívesen töltene vele egy kis időt, ha már így egymásba botlottak. De megint ő jártatja a száját. Kínos.
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. április 6. 00:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2015. április 6. 00:28 | Link
Nomusa Eshe Baako

Pedig nem úgy fordulok a lányok után. Az nem az én stílusom. Az ilyen megnyilvánulásokat ugyanolyan egyszerűnek tartom, mint még sok minden mást, ami talán zsigerből jönne, ám pont azért vagyunk gondolkodó lények, hogy ne akként cselekedjünk. Elítélni nem ítélem el, aki mégis így tesz, csak reménykedem benne, hogy megtalálja a módját, hogyan mérsékelje magát, vagy fordítsa át másba az energiáit. Mert ez így nem olyan szép dolog. Illendőnek meg semmiképp nem illendő. Tudom, persze, ő sem feltételezi, hogy én ilyen udvariatlan módon pillantottam volna a tanulók után. Csak most zavarja. Most mintha minden zavarná.
Ha jól értelmezem ezt a toronyszobás választ, nem sok mindenben lelte örömét az elmúlt napokban, talán egyenesen elfásult kissé, ezért úgy döntött, barangolni indul az estében, hátha felderül. Akkor hát ezért ilyen most. Nem jellemzőek rá különben az ilyen éles megjegyzések sem.
Mikor végre észreveszi rajtam, hogy valami nem stimmel, egyből rákérdez és közelebb lép. Itt a lehetőség, hogy szóljak. Hogy elmondjam neki. És én mit teszek? Enyhén megfeszülő vonásokkal elnézek róla. Megszemlélem a környező házakat, mintha csak hallottam volna valamit, amire felfigyeltem. Pedig semmi ilyenről szó sincs. Röviden torkot köszörülök. Az együtt unatkozás ajánlatára aztán visszatekintek Nessára. Egyáltalán nem kínos, hogy ő invitál engem. Már a régebbi korokban sem tartottam rossznak, ha egy hölgy hívta bárhová a férfit, napjainkban pedig ez a szemlélet szerencsére egyre népszerűbb. Sok oka lehet, miért az egyik ember nyit a másik felé, ezeknek pedig semmi köze ahhoz, ki mennyire akarja a másik társaságát. Odahúzódom mellé és kinyújtom neki könyököm, hogy belém karolhasson. Amint ezt megtette, elindulunk a békés utcán.
- Beszéltem a Teremtőmmel. - bököm ki csöndesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 6. 00:53 | Link

Mikor elmondja monológját, nem kap reakciót, a kérdésére pedig nem kap választ.
De egy cseppet sem lepődik meg ezen most már. Sőt igazából már várja is az efféle némaságot. Hozzászokott a férfitől.
Figyeli, ahogy elnéz róla, és összehúzza szemeit. Talán beletalált volna? Tényleg van valami gond? Lehet, hogy nem véletlenül futottak össze. Persze nem gondolja egy percig sem, hogy a férfi direkt őt kereste volna, de a sors talán belenyúlt egy kicsit az estéjükbe.
Felteszi hát az ajánlatát, Adam pedig visszatekint rá. Még mindig zavarba tud jönni ettől a kék szempártól, de ez most szerencsére nem látszik rajta. Hiszen annyira belemerült abba a gondolatba, hogy baj van, hogy szinte azonnal átvette az uralmat a gyógyító - anya, vagy nevezzük bárminek - felette. Aggodalom csillan a szemében. Aztán a férfi mellé húzódik, s ahogy kinyújtja könyökét, Nessa elnyom egy félmosolyt. Belekarol, máris kezét pedig Adam alkarjára helyezi, így mindkét kezével belekapaszkodva a férfinak, s együtt indulnak tovább, ki tudja merre. De most nem is ez számít.
A sötétből előkúszó szellő lágyan megcirógatja arcát, és hátralibbenti hosszú copfját. Lassan lépked magas sarkain, és hagyja, hogy a vámpír szólalhasson meg újra először. Ez pedig meg is történik.
Elkerekednek a szemei a mondatot hallva. Tehát tényleg megtette akkor, ahogyan mondta? Legszívesebben azonnal elkezdene most örömködni, de túl csendesen mondta ezt Adam ahhoz, hogy előre igyon a medve bőrére. Megrágja a mondatot, majd egy kis idő elteltével szólal meg újra.
- Bármi is volt, büszke vagyok magára, hogy megtette. - mondja végül, nem egészen értve, hogy miért épp ezeket a szavakat használja. Le kell hunynia a szemét egy pillanatra, hogy jó irányba tudja terelni gondolatait.
- Elmeséli, hogy történt? - pillant fel oldalvást a tőle jócskán magasabb férfira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2015. április 6. 13:04 | Link
Nomusa Eshe Baako

Igazából jól esik, amit mond. Ha van olyan pillanat vagy helyzet, amiben sebezhető vagyok vagy támogatásra szorulok, az minden bizonnyal a Teremtőmmel kapcsolatos. Ilyenkor válok gyermeki védtelenné. Máskor ezt az állapotot meg sem közelítem. Hiába tűnök néha keserűnek vagy elveszettnek, az soha sem igazán mély vagy valós. Ez mind felületes érzés. Ha viszont Arend képbe kerül, egy egészen más szinten létezem. Minden súlyosabb lesz. Mindennek nagyobb a jelentősége. Éppen ezért jön most jól, hogy a gyógyító itt van mellettem. Szó szerint és képletesen egyaránt.
- Közel jártunk már a hajnalhoz, mikor látogatást tett nálam. - kezdek bele a mesélésbe lágy, mély hangon. Tekintetemet hol az előttünk lévő úton tartom, hol az otthonok ablakait, a boltok kirakatait kémlelem ráérős andalgásunk közben. Közben lelki szemeim elé idézem a jelenetet. Azt, ahogy Atyám feltűnik a nappalim ajtajában. Ha verne a szívem, az ilyen színre lépései alkalmával mindig kihagyna egy ütemet.
- Helyet foglaltunk a kanapémon, és beszélgetni kezdtünk, ahogyan szokásunk. - taglalom ezt a lazának ható együttlétet, azonban a légkör koránt sem olyan könnyed ilyenkor. Nessa ezt sejtheti. Már abból, amilyen másként csengenek ilyenkor elmondásaim, és amilyen megrendült vagyok, csak ha említem Teremtőmet. Képzelheti, a közelében milyen lehetek.
- Rátértem aztán arra, hogy egyre nehezebbnek tűnik minden... - csöndesülök el, ahogy a lényegi részhez érek. Torkom összeszorul, mikor felidézem a pillanatot. Legszívesebben reszkettem volna közben, de nem hagytam, hogy kitörjön rajtam. Arend meg csak figyelmesen hallgatott engem. Alig bírtam rajta tartani a szemem.
- A kifejtésem után csak hümmögött egyet és elmerengve nézett maga elé. - számolok be az első reakciójáról, arról azonban már nem számolok be a belém karolt nőnek, hogy én hogyan reagáltam. Pedig, ha én lehetek rosszul, na ekkor nagyon rosszul voltam. Fogalmam sincs, meddig ültünk így ott. Egy örökkévalóságnak tűnt. Már minden lejátszódott bennem. Az, hogy közli velem, hogy ez nem az ő gondja és mélyen csalódott, amiért ilyenekkel terhelem; vagy hogy bejelenti, hogy akkor ő most elmegy, mert ezt egyedül kell megoldjam; esetleg hogy törődjek bele, hogy ez csak egyre rosszabb lesz és ne nyavalyogjak miatta... Csupa üdítő feltételezés, tudom. De valahogy nem voltam képes arra gondolni, hogy ennek bármiféle jó vége lehet. Nem mintha erre Atyám valaha okot adott volna. Ő mindig jó volt hozzám. És ez most sincs másképp...
- Végül közölte, hogy ideje indulnia. Hiszen lassan pirkadt. De mielőtt elment, azt mondta, még visszatérünk erre. - enyhül el egészen a hangom, ahogy újra átjár az a megkönnyebbülés és szinte ismét érzem a kezemen, ahogy Arend biztatóan megfogja, miközben mélyen a szemembe néz, mielőtt még felállna és távozna. Sóhajtok egy reszketeget, és elbeszélésem végén letekintek a mellettem sétálóra. Régi szemeim érzékenyen, reménykedőn csillognak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 6. 13:47 | Link

Nem kérdez többet. Csak vár. Némán sétál a férfi mellett, olykor felpillantva rá, olykor pedig a takaros kis utcácskát szemlélve maguk előtt.
Aztán Adam mesélni kezd, ő pedig hallgatja. Lelki szemei előtt látja lejátszódni a jelenetet. Bár nem járt még Adamnél, de valahogy régi, rendezett kaotikus összevisszaságnak képzeli az otthonát, ahol minden sarokban belebotolhat az ember valami érdekességbe. A teremtőjét nem tudja, hogyan képzelje el. De a tekintetét látja maga előtt. Mély, és távoli. Valahogy úgy, mint a mellette sétáló férfié.
A vámpír hangját hallva átragad rá valamiféle különös érzelem. Borzongás, enyhe rettegés, szomorúság, és végtelen szeretet. Nem tudja biztosan, hogy Adam érzelmeihez hasonlóak e, és azok vándoroltak át rá, vagy mindössze ez mind az, amit ő maga érez a férfi iránt. De nem törődik vele, csak hagyja, hogy az egész elsodorja, és összetört reményteli boldogsággal mered maga elé.
Amint véget ér a történet, vár még egy kicsit. Egyrészt arra, hátha még mondana ezzel kapcsolatban bármit is a mellette sétáló, másrészt pedig a saját maga reakcióját is odázza kicsit ezzel.
Nagyon fontos, hogy mit válaszol erre az egészre. Nem lehet túl boldog, mert az hiú ábrándokba ringatónak tűnhet. Nem lehet túl szomorú sem, mert az reményvesztett, de ugyanakkor kimért sem, mert az túlontúl távolságtartó. Érzi, hogy ez egy eléggé érzékeny pont, és próbálja úgy kezelni a mellette sétálót, mintha egy törékeny porcelán szobrocska volna. A lehető legóvatosabban.
- Nem született akkor még megoldás. - mondja a tényt lassan, minden szót kigondolva.
- De azt veszem ki a szavaiból, a történetéből... hogy gondolkozni fog rajta a maga Teremtője. Ez pedig jó. - halvány, szolid mosoly jelenik meg az arcán, úgy pillant fel a férfira.
- Fontos neki. Nem fogja cserben hagyni. - szorít rá picit Adam karjára biztatóan. Örül, hogy feljött ez a téma. Már legutóbb is ráakart kérdezni, de sok minden elvonta a figyelmét, és végül nem jutott el odáig.
Szorosabban hozzábújik a férfihoz. Érzi, hogy talán ezzel segít valamit. Ha mással nem, csak a közelségével.
- Ahogyan én sem. Ezt soha ne feledje. Történjen bármi. - teszi hozzá csöndesen. Csak, hogy tisztában legyen vele a férfi, és elkerüljék az esetleges félreértéseket. Semmi oka nincs rá, hogy azt gondolja, ő másképp állna hozzá, mint eddig. Vannak halandó ostobaságai, amik fájnak, vagy aggasztják, szomorú lesz tőlük... de mint minden máson, ezen is túllép majd. Az első és legfontosabb most Adam.
- Hogy érzi magát?
Tudnia kell. Több dolog miatt is. Enyhe zaklatottság vibrál a levegőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2015. április 6. 20:58 | Link
Nomusa Eshe Baako

Nem. Még valóban nem született megoldás. Azt hiszem, ilyesmire egyáltalán nem is számítottam. Olyannyira nem, hogy igazából addig már el se jutottam, vajon a Teremtőm hogyan segít majd nekem. Mindig csak addig értem el, hogy egyáltalán segít-e. Hogy hogyan reagál majd arra, amit elmondok neki. Most pedig hiába vagyunk már túl ezen, továbbra sem a megoldás foglalkoztat. Hanem a várakozás a következő lépésig. Az, hogy vajon, mivel áll majd elém Atyám. Nem fog cserben hagyni, ezt én is így gondolom. Biztosra persze nem veszem. Hiszen, mint megmondtam, senkiben nem bízom. Ez alól még ő sem kivétel. Fontosabb nekem, mint bármi vagy bárki ezen a világon, és ezt az érzésemet nem kötöm feltételekhez. Ez nem változik akkor sem, ha magamra hagy, ha elárul, ha kisemmiz, ha tönkretesz. Amit jelent nekem, ahhoz nem kell bizalom. Az feltétel nélküli.
Nessa egyfajta ígéretet tesz. Legalábbis határozottan kimond valamit, ami egészen simán beillik egy ígéretnek. Ez pedig az, hogy számíthatok rá mindig. Hogy ott lesz nekem, történjék bármi. Értékes szavak és megbecsülöm őket, mert tudom, hogy komolyan gondolja. Ebben a pillanatban igen, és ez most épp elég. Az más kérdés, hogy számtalanszor hallottam már ezt. Nem csak nekem címezve, hanem bárkinek. De akár csak, ha a saját példáimat veszem, nos... töredéke lett igazzá. A próbája az idő. Minden esetre a hozzám bújva elmondottak nyomán áthatóan, hálásan fürkészem a barna szempárt, a szép vonásokat.
- Elképzelésem sincs. - felelem őszintén az állapotomról, érzéseimről. Komolyan fogalmam sincs róla, mi van most bennem. Meg kell valljam, nem is foglalkozom vele. Abba csak belezakkannék. Így sem tudok rendesen aludni. Hát még ha elmerülnék az elmélkedésben. Inkább csak haladok tovább a gyógyító oldalán, befordulva az egyik kis mellékutcába. Úgy látom Nessán, az iménti kétségeim feleslegesek voltak. Már ami azt illeti, hogy esetleg már nem volna kedve törődni velem úgy, ahogy eddig. Lássuk be, jogosan merült ez fel bennem, ám úgy tűnik, szerencsére alaptalanul. Bántam volna, ha nem így van.
- Miért vágott bele a vakvilágba? - intézek hozzá egy kérdést néhány néma perc múlva, mindenféle átmenet nélkül. Tekintetem olyan magától értetődő és jelentőségteljes, hogy szerintem ő is hamar rájön majd, hogy ezzel most egy pár héttel ezelőtti beszélgetésünkre utalok vissza. A nappalijában ültünk és a kapcsolatokról beszélgettünk. Elmondta, hogy nincs itt senkije és hogy belevágott a vakvilágba. Könnyedén észrevettem rajta, hogy a történet nem csak ennyi. Felkínálta, hogy majd később talán elmeséli. Ez a mostani talán jó alkalom lenne. Én elmondtam, amit el akartam. Ő jön. Ha szeretné.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 6. 21:43 | Link

Hogy ígéret e amit tesz?
Végső soron lehet annak is venni. Egyrészt színtiszta kötelességtudatból. Hiszen ő a gyógyító, Adam pedig valahol még mindig a páciense. Ha nem is olyan, mint a többi. És, mint ilyen, meg kell tennie mindent, amit tud, hogy eredményhez jussanak. Habár sokkal nehezebb és nyakatekertebb a dolog, mint azt eleinte gondolta. Voltak jó célzásai, jó lövései, és egy két találata is. De a versenyt még nem nyerte meg. És talán csak bíró lesz rajta, nem pedig versenyző.
Ami pedig azt illeti, hogy megtartja e ezt a különös, majdnem ígéretet... nem rajta múlik. Ha ő kimond valamit azt komolyan gondolja. Elszántan és szilajan tartja hozzá magát.
Kerültek is bármennyire közel egymáshoz az elmúlt hetekben, történt bármi, és lesz bárhogyan ezután... megszerette a vámpírt. Igenis, megszerette. Ez már több, mint kedvelés. Hiszen szeret a társaságában lenni, szeret vele sétálni, beszélgetni, és szeret a szíve mélyén félni tőle. Aggódik érte, talán inkább barátként, mint egy egyszerű feladatként, és próbál a fejébe látni, kitalálni, hogy mire gondolhat, hogy mit érezhet. Már amennyire tud érezni, a férfi elmondása alapján.
Ez pedig azt jelenti, hogyha elhatározza, kitart mellette, igen nyomós indok kell majd ahhoz, hogy ne így történjen. Mondjuk a halál. Az elég nyomós indok volna.
A férfi válaszát hallva elmosolyodik, és közelebb húzza magához a karjánál fogva. Annyira gyermekien őszintén hangzott ez a felelet, hogy egy pillanatra még azt is elfeledte, hogy nem egy emberrel sétálgat ilyen meghitten cseverészve. Még a környékünkön elhaladó egy két ember sem érdekli most. Az pedig már végképp nem, hogy szólnak e bármit ahhoz, hogy együtt látják őket. Adam felajánlotta a karját, ő pedig elfogadta. Pont.
- Fogalma sincs róla, milyen szerencsés, hogy nem tudja, Mr.Kensington. - somolyog egy kissé, majd hatalmasat sóhajt.
- Mit nem adnék érte, ha olykor leadhatnám az érzéseimet... az érzékeimet... jó pár emberi mivoltomat. Csak beadni egy időre megőrzésre. Hagyni az egészet, sutba vágni... aztán majd talán visszavenni néha.
Elmélázik a gondolatra, és ellágyul a tekintete az utcakövet bámulva. Mintha ott látna valamit, ami megérinti a szívét.
Betérnek egy mellékutcába. Fogalma sincs róla, hogy hol vannak, pedig nem nagy ez a falu. Bár jóval nagyobb, mint amire számított. Itt viszont még szintúgy nem járt, mint a múltkori parkban sem. Azóta sem volt ideje felkeresni. Ma este gondolt rá... de talán majd máskor.
- Hová visz? - pillant fel a férfira, ám elhangzik egy kérdés. Elkomorodva süti le tekintetét, és a házak falát bámulja Adam arca helyett. Majd sóhajtva fordul előre.
- Biztosan tudni akarja? - kérdezi végül. Persze feleslegesen, hiszen minek is kérdezett volna rá.
- Nem túl vidám, és nem is túl izgalmas történet. És igazából elég hosszú is.
Egy ideig hallgat, aztán folytatja.
- Rövidre fogva... nem találtam meg Angliában, amit kerestem. Tanultam, vizsgáztam, gyakorlatoztam... elértem valamit a munkámban, amiért rajongok. Volt egy futó kalandom, még mielőtt letettem a vizsgáimat... aztán volt egy férfi... aki hiú ábrándokkal kecsegtetett... végül pedig volt egy harmadik, aki gyűrűt is adott.
Gúnyosan elmosolyodik.
- Inkább tényleg meggyűrűzött, mint egy állatot. - mondja bosszúsan. - Nem pedig eljegyzett... fogalmam sincs, hogy lehettem annyira vak... tulajdonképpen még szerencsés is vagyok, hogy még az esküvőnk előtt egy órával nyitottam rá, amint az egyik koszorúslányt... - és itt olyan szót használ, ami nem igazán alkalmas rá, hogy nyomdai papírra vessék.
- Összegezve... Angliából eltűntek a férfiak. - nyomja meg az utolsó szót elég erőteljesen.
- Így hát én is. Nem bírtam tovább ott maradni. Csak a munkám miatt húztam majdnem két évig ezután...
Aztán egy időre csak elmélázik, kissé magába fordulva. Amikor ezeket a keserű emlékeket felidézi, nem érez magában sem szépet, sem pedig jót. Mintha nem volna érdemes rá, hogy bárki is komolyan törődjön vele, hogy bárkinek is fontossá váljon. Mégis mindig kiteszi a szívét a placcra.
- Na és maga? - kérdezi végül csöndesen, még mindig nem nézve a férfira. - Maga miért pont ide jött? Hol élt azelőtt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2015. április 8. 17:49 | Link
Nomusa Eshe Baako

Sokan vannak így. Sokan cserélnének velem. Aztán csakhamar rájönnek, hogy mégsem szeretnének. Ideiglenesen persze tényleg kecsegtetőnek tetszik. Néha így kiírni magukat a világból, az érzelmeikből. Ezt azonban csak ideig-óráig viselik el. Mert számukra nem ez a természetes. Számomra igen. Nekem ez így jó.
Nem tudom, hová viszem. Nincs célom. Csak úgy sétálgatok vele. De szerintem nem is vár valós választ a kérdésére. Főleg nem a felhozott téma után, melyre érezhetően megváltozik a hangulata. Nem zargatom. Hagyom, hogy kitalálja, akar-e erről most beszélni. Ha igen, akkor meg ahhoz adom meg neki az időt, hogy megtalálja a módját. Eltelik pár néma, terhes levegőjű másodperc, mígnem belekezd. Csöndes figyelemmel hallgatom, olykor lepillantva rá magam mellé. Tanulmányok, munka, férfiak... és természetesen utóbbiak miatt ment félre minden. Mindig így járnak az emberek. Nők férfiakkal, férfiak nőkkel, férfiak férfiakkal, nők nőkkel és akkor a többi variációról még nem is beszéltünk. A közös mindben a párkapcsolat, a vonzalom, a viszony, a románc. Amennyire megédesíti a létezésüket, utána ugyanolyan szinten keseríti meg azt. Összetört szívek, ameddig a szem ellát. Esetünkben nem is kell messze tekintenie. Itt lépked egy mellettem.
Kemény. Azt hiszem, sokan ezt a szót használnák a történetre, amit elmesél. Ilyen egyértelműen durva sztorikat általában mindenki csak a valakijének a valakijétől hall, vagy a kisvárosi legendák őrzik őket. Ritka magától az érintettől, áldozattól kapni beszámolót. Most ez történik. Részemről viszont nem vagyok meglepve. Egy részről, mert tudvalevőleg sok mindennek voltam már tanúja; más részről, sejtettem, hogy valami hasonló lappanghat a háttérben. A kezdetektől láttam Nessa szemében. Most is látom. Mert az ilyennek nyoma marad.
Lesütöm a tekintem és így haladok tovább az oldalán. Véleményezhetném az esetet, vagy a félrelépő férfit, esetleg kifejezhetném a sajnálatomat, ám ilyen helyzetekben minden reakció túl kényszeredett. Az meg nem az én műfajom. Bár arra talán reagálhatnék, hogy szerinte eltűntek Angliából a férfiak. Hiszen akárhol éljek épp, mindig angol maradok és mindig Anglia marad az otthonom. Viszont most nincs helye se viccelődő, se másféle sértettségnek, főleg, hogy nem is érzek semmi ilyet. Hiszen nem vállalok közösséget az említettekkel, hiába illene rám alapvetően a meghatározás. Ez csak egy hangzatos kijelentés volt.
- Ausztriában, nem messze a határtól. Ellaktam ott néhány évig, de már ideje volt költöznöm. Bogolyfalva ideálisnak tűnt. A ház meg egyből megtetszett. - felelek egyenletes hangon, és magam sem tekintek a hölgyre. Gondolom, kínos lenne neki és most különösképpen zavarba hozná, ha nézném őt. Inkább hadd rendezze egy kissé magát. Bár folytathatná is akár a válaszát. Nyilvánvalóan bőven lenne mit kiadnia magából. Nálam alkalmasabb személy pedig nem sok van erre. Az éjszaka meg ismét a miénk. Bár nem tudom, magától megered-e a nyelve. Mondjuk, ha kikívánkozik, úgyis meg fog. De ha mégis megérzem, hogy mondaná, csak rám való tekintettel magában tartja, még megvan a lehetőségem biztatni. Nem arról van szó, engem érdekel-e vagy tudni akarom-e, mi történt pontosan és hogy mik változtak ettől benne. Egyszerűen csak arról van szó, hogy tisztában vagyok azzal, hogy olyan témát idéztem az eszébe, ami valószínűleg nagyon rányomja a bélyegét az elkövetkezendő órákra. Feltéve, hogy benne reked. Ha viszont beszél róla kicsit, talán megkönnyebbül annyira, hogy legalább az álom ne kerülje majd el a kavargó érzelmek és az önmarcangolás miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 9. 14:34 | Link

Hallgatás, és semmi több.
Muszáj elmosolyodnia a férfi némaságát hallva, és még szorosabban karol belé.
- Tudja ilyenkor jönnek a sajnálkozó szavak. - kezd bele halkan. - És a szánakozó tekintetek. Utálok erről beszélni, épp ezért. - megtorpan, és így magával húzza a férfit is. Remélhetőleg nem sodorja el, ahogy tovább lép.
Még mindig a karját fogva, elé lép, hogy a szemébe nézhessen. Nem hozná zavarba, ha ránézne. És nem véletlenül. Egy ideig nem szól csak fürkészi az arcát, majd összevonja szemöldökét, és komolynak szánt, de némiképp incselkedő tekintettel bámul rá. Mintha keresne valamit. Aztán megcsóválja a fejét.
- Nyoma sincs szánakozásnak. - mondja végül, mintha megrovó volna, de eztán következő mosolya - ha szomorkás is a tekintete - elárulja, hogy egyáltalán nem dorgálásnak szánta.
- Épp ezt szeretem magában. Többek között. - mondja, miközben visszafordul menetirányba, és ismét elindul. Tisztában van azzal, hogy talán ha akarna sem tudna szánakozó kifejezést kicsikarni a férfiból, de ennek különösen örül. Senkinek nem tud erről ilyen tisztán, és gond nélkül beszélni. De Adam mellett jönnek a szavak, mert tudja, ő másképp értékeli az egészet, másképp fogja fel, és másképp látja. Neki pedig pont erre van szüksége. Pont ezért tud ilyen könnyeden beszélni róla. Nincs több lenézés, vagy sajnálat, nincs több felesleges tanács, ami nem ér semmit. Nincs több "tudom mit érzel", vagy "édesem, elképzelésem sincs róla, milyen lehet neked". Csak a szavak és a tények.
- Hogy hogy érzem magam az egésztől, ami történt? Rohadtul fáj. - szólal meg végül. - Értéktelenné tesz, úgymond. Mintha csődöt mondtam volna. De elmúlt, megtörtént. Én pedig továbbléptem. Tanultam belőle. Végeztem az ilyesfajta emberi kapcsolatokkal. A varázslényekkel sokkal egyszerűbb. Ott minden annyira magától értetődő. És olykor az az egyszerűbb, ami bonyolultabbnak tűnik. - maga elé hunyorog, és elengedi a mellkasában szorító érzést. Most nincs szüksége rá.
Egy ideig azért ismét hallgatva sétál Adam mellett. Sok minden jár a fejében. Arcok, szavak, mozdulatok... régi érzések, melyek ugyanolyanok felidézve, mint azelőtt. Ugyanúgy érzi azokat az illatokat, ugyanúgy hullámzik át rajta, és ugyanúgy hevesebben dobog a szíve. Aztán a rossz emlékek is legalább annyira bántóak. Mintha egy nagy kád jeges vizet öntenének a nyakába. Megborzong tőle. Borzalmas. Ennél az érzésnél nincs rosszabb. Amikor megkínoznak, megtörnek, azok, akikben bíztál és hittél. Mintha egyik pillanatról a másikra kiürülnél, és nem maradna semmi benned. Csak a legfájóbb üresség, ami valaha létezhet a világon. Végtelennek tűnik, örökkévalónak. Elengedhetetlennek.
Úgy kapaszkodik Adambe, mintha ő volna az egyetlen biztosíték a jelenhez. Próbál szép lassan visszatérni, és inkább csak kérdez. Erre pedig kap is választ.
- Milyen volt ott? Mit csinált? Voltak barátai? - kérdez rögtön. Most jobb is lenne, ha egy kicsit a férfi beszélne. Egyébként is megnyugtatja a hangja, még ha a jelenléte egyszerre borzolja és csitítja kedélyeit. Mint amikor egy tigris dorombol. Mélyről, kedvesen, de félelmetesen szépen.
Megkérdezné azt is, hogy miért döntött úgy, hogy eljön. De erre inkább nem tér ki, hiszen lehet, hogy elég személyes. Csak nézi az elnéptelenedett, szűkös kis mellékutcát. Az egyik ház emeleti ablaka félig nyitva, fény szűrődik ki rajta. Egy macska ül benne, majd észrevéve őket, fújva eltűnik. De a zene, ami kiáramlik, különösen jólesik most neki. Egy kis dallamosság az éjszakában. Szereti ezt a számot. Elengedi egyik kezével a férfi karját, majd másik kezének ujjait Adam ujjai közé fonja, megemeli a karját, és fordul egyet alatta. Cinkosan néz a vámpírra, majd visszalép hozzá, és újra belé karol.
- Itt úgysincs most senki. - von vállat, magyarázva, hogy az, hogy egyedül a férfi bolondnak nézi, az még nem gond. Bár szabálytisztelő, de azzal nem sért meg senkit, ha kissé őrült, és táncol egyet az utcán. Kell ilyen is, hogy ne legyenek olyan egysíkúak a hétköznapok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza