Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=799544#post799544][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.03.20. 18:06[/b][/url]

Nem vagyok benne biztos, hogy tényleg meg fogja tudni oldani a dolgot, de ki vagyok én, hogy megmagyarázzam neki, amit ő ennyire magabiztosan kijelentett? Senki. Ugye. Szóval hagyom, hogy ha szeretné a holtakat felverni a temetőben, magára haragítani Bözsit, és elintézni, hogy Jolika feljelentse azért, mert megkaristolta a macskakövet, legyen. Bár, nem, ha megkaristolja a macskakövet, és azért feljelentik, az nem az én hatásköröm, bizottságin meg majd sóhajtok, hogy én szóltam neki, hogy ne csinálja, de hát ő erősködött.
- Elég messze, ami azt illeti. Az utca végén balra kell fordulni, át teljesen a téren, és az első lehetőségnél megint balra fordulva, az utca középtáján.
Nem tudom, hogy mit esznek annyira az emberek a kocsmában, mert büdös és tele van olyan emberekkel, akik sem az illemet, sem a szappant nem ismerik. Nagyon sok tulaja volt már, de valahogy egyik sem élte túl hosszan. Ebben a mostaniban van mindenkinek minden reménye, de nem tudjuk, hogy kellő kitartással megy-e neki.
- Szóval, azt mondtad, hogy ez a dolgod. Esetleg csomagkiszállító vagy?
Mert hát nem nagyon tudom hova tenni, hogy az élete árán is egyedül akar elvinni ez rozoga bőröndöt odáig. Hacsak nem drogot csempészik. Na onnantól meg az én dolgom is, mert akkor ez az egész települést érintő ügy, és igen, van annál fontosabb, mint, Jolika feljelentgetései. Én türelmes vagyok a nénikkel, de a múltkor éreztem, hogy megint úgy néztek rám, mint akik azon gondolkoznak, hogyan tegyék tönkre az életemet, persze puszta segítő szándékkal. Azt már tudom, hogy az olaszokba az ember ne bízzon, mert amilyen hangosak, olyan sunyik. Ezt azért valahogy Francesco-nak elfelejtettem megemlíteni, mert még a végén olyat tenne, hogy én magam is elkezdenék aggódni.
- Karola.
A kislány persze élelmes, amíg mi beszélgetünk, ő a bőrönd egyik cipzárját kezdi el kinyitni, de ahogy a nevét hallja, vissza is zárja, és visszasomfordál mellém. Mostanában igen érdeklődővé vált a gombok és cipzárak iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=799849#post799849][b]Boglár Gréta - 2020.03.22. 17:42[/b][/url]

Arra nézek, amerre a hölgy mondja hogy merre van a csárda és sóhajtok egyet. Ha tényleg ilyen messze, akkor nem lesz mókás pálca nélkül intézni a csomagcipelést, már most érzem a holnapi izomlázat, a fenéért nem sportolok többet.
- Nyááá.. - hallatok egy nyögősóhajt, aztán visszapillantok a kérdezőre. Hogy én csomagkiszállító? Azoknak több eszük van, nem csomagolják el a kiszállítandó csomagba a pálcájukat hogy végigszenvedjék az útvonalat. Nade kapd össze magad Detti, hát nehezebb helyzetből is kihúztad magad! Megrázom a fejem.
- Jaj dehogy! Csakhát most költözök ide... vissza... valahogy így. Aztán ha ezt se tudom megoldani, érdekesen néznék ki.
A csöppség a bőröndöt kezdi matatni, utána kapok a visszazárt cipzárnak, mert így is elég nehéz volt összezárni és a végén ahol levegő éri még ki merészeli köhögni valamelyik kimosatlan zoknimat. Ujjaimmal megállapítom, hogy a táska engedelmesen tartja magában még mindig a kikandikálni akaró holmijaimat, úgyhogy kicsit megnyugszom és a kislányra pillantok.
- Ezt megúsztuk! Tudod te mennyi titokzatos csúfságot és büdös lényt rejt ez a bőrönd? Ha egy pillanatnál tovább marad nyitva, huhúúú! - ujjaim mozgásával még rá is játszom kicsit, de nem célom hogy megijesszem a leányzót, azért a hangomból talán hallatszik, hogy senki sincs közvetlen életveszélyben.
Megkordul a gyomrom, most jut el az agyamig, hogy ezt csinálja már órák óta csak most már fáj is. Hiába, amit elfelejtek mindig az az evés, tök fölösleges időtöltés.
- Akkooor.. a legjobb ha összekapom magam és lelépek a csárda felé. Köszönöm szépen a segítséget. Boglár Bernadett Gréta, ha esetleg később szükséges volna valami. - nyújtom a jobbom, elvégre az valami felnőttes dolog és illik ilyesmit csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800015#post800015][b]Weiss Arion Ruben - 2020.03.22. 23:08[/b][/url]

Talán lehet nem ártott volna annak idején több időt szentelni a tanulás azon részére, amikor a kondérokat kevergették, ő pedig azzal volt elfoglalva, hogyan dobja át a fél termen a békamájat, bele a fura tag hajába. Vagy épp akármi más, amire figyelt. Mindig is rém unalmas ága volt ez a mágiának számára és most is az, és mégis úgy kell tennie, mintha amúgy tudná, mi a francért is tért be. Vagyis tudja, akar egy kis ezt-azt, elkél majd a többieknek is akár, neki meg épp nem volt semmi dolga, mehetett is. Szerinte kifejezetten élvezik, ha valami hasonló dologra veszik rá finoman, vagy marad rá, mert vesztes és közben az élő fába is beleköt, mire megmozdul. Nem a hely miatt hisztizik, azzal ideiglenes megbékélt, vagy valami hasonló, hanem ő nem a kiskosaras ember, akinek türelme van válogatni és kivárni a sorát, ő erre mindig csak kér vagy rávesz valakit, akad jobb dolga is, vagy akadna, aztán ez lesz belőle. Dohogva megy és amikor meg valami nem jó, akkor bezzeg nincs értékelve, hogy legalább megtette. A kivitelezés mindegy.
A címkéket olvasgatja, a néhol megsárgult, pergő papíron heverő szavakat és nincs előrébb. Nem a listás alak, aki fel van készülve, ami pedig a fejében van, abban nincsenek instrukciók nagyon, így improvizálni akart, vagy épp a tudásra hagyatkozni, de nem jutott előrébb. A plafon felé szegezi a tekintetét és mielőtt porrá aprítja a szárított gőteakármit a kezei között, visszahelyezi a polcra. Új megközelítés, lehet illene keresni valakit, aki dalol a kérdéseire, de az eladó nem épp az a fajta, akivel szívesen közösködne. Már messziről fura szagot árasztott és amire ő azt mondja, fura, annak súlya van, mert gyomra nem épp finnyás fajta. Szóval, őt ki kell lőni. Megindulva lépked előre futja át azokat, akik még rajta kívül itt vannak, csak tudják is, mit akarnak, majd találomra, a sötét tincsek gazdái fel kezd el lépdelni. Ó de nem veszi el a tanácstalan, nem tudom én melyik fajta a jó stratégiát, egyelőre csak megáll a közelében és hümmögve futja át, hogy nos, talán mégis megérte ma bejönni ide. Nem is ő lenne, random nyúl ki a polc felé és leemel egy üvegcsét. Jó, talán mégis kell valami trükk, vagy akármi. Ehh. Marha jó szórakozás.
- Rohadt latin – morogja az üvegre, ez már annak a része, és forgatja, mintha fejjel lefelé értelmes szavakat adna ki. Amúgy valóban nem tudja, mi a franc lebeg az üvegben, de ez lényegtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800393#post800393][b]Warren Mina - 2020.03.24. 09:59[/b][/url]

- Nincs varázserőd?
Pillantok rá aggódva, mert szerintem nincs annál rosszabb, mint amikor mágia nélkül élsz egy mágiával teli világban. Szegény kisfiú, akkor esélye sincs arra, hogy valóban aurorrá váljon. Mondjuk, amilyen édespofa, nem is kell neki az aurorkodás, tudom, ez olyan fiús dolog. Mindenki auror akar lenni ebben a korban, Sean már most mondja, hogy olyan lesz, mint apa, és én aggódva figyelem, hogy tényleg mennyire úgy mozog, mint ő, néha anyához is úgy szól. De fiút szülni véla génekkel amúgy is nagy dolog, szóval természetes, hogy anyának Sean a szeme fénye.
- Akkor te nyomozó auror leszel. Lesz nagy táblád, és azon fogod megoldani a rejtélyes gyilkosságokat. Kulcsfontosságú szereplő leszel, mert ha te nem vagy ott, nem tudják meg ki tette, és nem kapják el a rosszakat.
Ebben biztos vagyok, hogy így alakulna a dolog, biztatóan megsimogatom megrogyott kis vállát, remélve, hogy egy kicsit azért enyhül a bánata. Mert lehet ő még auror, csak nem olyan, aki pálcával megy terepre, hanem aki miatt mennek. Aki megmondja, hogy ki tette és hol lesz legközelebb. Lacika okos és éles eszű kölyök, rafinált, mint minden gyerek, így elnevetem magam a válaszára.
- Rendben, akkor felfaljuk az összes süteményüket. Jó fej szüleid vannak neked.
Azért majd odafigyelek a mértékre, de nem fogok nemet mondani, viszont beszéltetem, ez a tervem. Amíg az apukája vagy az anyukája meg nem érkezik, addig minél többet mesél, annál kevesebb sütemény fogy. Remek terv, tudom. Na ezért nem való nekem az anyaság, szerintem borzalmas lennék benne, ráadásul ha azt vesszük, most is anya vagyok. Nyolcból egy szökésben van állandóan, egynek komoly függősége van - a vízimádat már csak ilyen -, egyhez meg csak úgy tudok hozzászólni, hogy "Te Bánat", ami lehetne sértő is. Szóval nem, inkább csak sütivel tömök kölyköket, mint a vasorrú bába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800512#post800512][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.03.24. 17:18[/b][/url]

Frissen manikűrözött körmei a fiola oldalán koppannak, ahogy átfogóan vizsgálgatja annak tartalmát. Finnyás. Csak és kizárólag olyan alapanyaggal és méreggel szeret dolgozni, amit ő maga állított elő vagy vásárolt meg. Az ilyen kereskedések rendszerint nagyobb gyártóktól és beszerzőktől kapják az eladnivalót, ezek azonban, tömegcikk mivoltuk révén nem feltétlenül azt a hatást vagy úgy érik el, ahogy a leendő vásárló elképzeli.
Most, hogy elnyerte a Káros Szerek Ismerete és Ragálytan tanári posztot, igazán illik felkészülnie, még egy kis méregraktárat is összetákol magának, amelyet könnyedén magával vihet az órákra. Noha elméletileg csupán leadná az anyagot, fontosnak tartja, hogy a diákok maguk is tisztában legyenek azzal, miről beszél - nem feltétlenül azért, hogy később használhassák. Ezen növények, illetve állati eredetű mérgek és pszichoaktív szerek gyakorta társulnak jellegzetes illatokhoz, melyek magukban nem károsak, de intő jelek lehetnek. Ezért lehetséges, hogy Eleanora-val még soha, senki sem tudott mérget itatni, egyszerűen érzi a szagát. Orra igen kifinomult, több évet töltött kutatólaborban és tanított már a Beauxbatons-ban, nem ma kezdte az ipart és ez határozottan látszik kiállásán. Végül az üvegcsét visszarakja a helyére és inkább a növények felé orientálódik.
Miközben leemeli a nadragulya levet a polcról, nem kerüli el figyelmét a mellette ácsorgó hümmögése, végül annak szitkozódása sem. Miért foglalkozik bájitalokkal az, aki nem ért hozzá? Határozott véleményét természetesen megtartja magának, pusztán csak oldalra pillant, hogy egyetlen másodperc alatt azonosítsa be az ismeretlen kezében nyugvó hozzávalót.
- Denevérlép. Nem túl nagy kiszerelés, kisebb hatásfokú főzetekhez megfelelő lehet - kritikusan pillant le a fiolára, miközben a saját kezében lévőt lögyböli - ez amolyan önkéntelen dolog, nem tudatos. Pótcselekvés gyanánt viszont tökéletes. Nem méri végig a férfit, bár lehet nem ártana megtennie, elvégre egy ilyen tájékozatlan mágus igen sok kárt okozhat maga körül. Ahelyett viszont, hogy kérdezősködni kezdene, könnyedén nyúl át a férfi orra előtt és leemel egy másik hatóanyagot. - Viperaméreg. Gyógyászati célokra használják, de ebben a mennyiségben már méregként is funkcionál, lényegesen jobb, mint a denevérlép és főzetet sem kell készíteni. Eleanora - ahogy végez, kinyújtja kezét, afféle bemutatkozás gyanánt. A méregtani gyorstalpaló igazán az ő asztala, még egy magabiztos mosolyt is megereszt, miközben keresi a szemkontaktust. Csak úgy sugárzik belőle a nőiesség, ahogyan a határozottság is. Szexi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800710#post800710][b]Weiss Arion Ruben - 2020.03.25. 19:06[/b][/url]

Nincs ennél szánalmasabb, ez már tény. Itt áll és előadja a szerencsétlent, csak mert megint olyan, hogy figyelmet akar, de leginkább csak majd visszaérve elhencegni, hogy ehhez is ért, ki a király és a többi, mintha akárki, aki segít, nem is tett volna semmit sem. Tény, hogy kellene már olyan is, aki beavatott és a keze ügyes ezekre a vacakokra, azonban most csendes időszak van, nem tagfelvétel egy asztal mögött, meg azt amúgy sem ők döntik el, szóval minden csak improvizáció kérdése és azzal is oldódik meg. Hát hogy közben így kell tennie? Volt már sokkal rosszabb is, ha mondhat ilyet, ahol aztán tényleg úgy érezte, inkább elássa magát, mintsem megteszi. Az elején, minden elején csak a lealacsonyodás van és szégyen, onnan visz felfelé igazán minden, aztán meg lehet felejteni és gyorsan terelni, bár végtére, annyira szarul sosem állt, hogy még most is mossa magáról. Tipikus lépcsőfokok voltak azok, amik kellettek, semmi több. Mikor mi és mikor hogy. Ez most pedig inkább csak akadály, megakadás, az üvegcse a kezében pedig egy indikátor arra, hogy előbb-utóbb vagy a falhoz vágja, vagy random eltesz minden olyat, ami mellett koponya van, vagy nagyon csúnyának néz ki. Már érzi tarkóján a feszülést, azonban mintha csak minden a forgatókönyv szerint alakulna, a nő hangja csendül fel mellette. Úgy pillant felé, mint aki meg lenne lepve, hogy most tényleg hozzá és neki, nem mintha finoman ez lett volna a célja. Aprókat pislog, arca érdeklődő és kérdő, majd szusszan egyet és a kezében lévő dologra pillant. Ahha.
- Mázlim van, hogy van, aki ért is hozzá – féloldalas mosolya akár szégyellős is lehetne, ahogy visszaforgatja eredeti irányba az üvegcsét és végül visszahelyezi a polcra. Mivel a franc se akar annyit főzni, ez talán pont nem is kell, ha igen, legalább már tudja. Nagyjából. A nőt figyeli, ahogy koppan halkan az üveg a polcon, az jobban leköti a figyelmét, mint minden vacak. Kezét követve találja meg az újabb választást és mint valami kisdiák, úgy figyeli a rögtönzött előadást a polcok között. Oké. Hát nem kuka az tény és nem is fél, vagy épp kotnyeles mint a fene, ezt így hirtelen most nem tudja megmondani. Elneveti magát, de ez halk, kicsi és ebbe már igenis csempész zavarnak hangzó csengést.
- Ennyire feltűnő? Mi nem kerekedik egy apró szívességből. Ingyen órát kapok – ha már az méreg, akkor készségesen veszi el az üvegcsét és átteszi a másik kezébe, hogy rövid, illendő kézfogást adjon a másiknak.
- Ruben. És köszönöm a segítséget – engedi el ujjait, aztán persze nem mozdul. A látvány után persze ott van, hogy látszólag tudja is, mit beszél. Erre vigyorog odabent. - Talán szakmabeli? - puhatolózik finoman, mintha lenne még kérdése, csak egyelőre, udvariasságból nem akarná feltenni. A látszat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=800862#post800862][b]Emily Dorothea Fisher - 2020.03.26. 10:21[/b][/url]

- És a csárdába költözöl?
Kérdezem egy kis aggodalommal a hangomban, mert nem értem, hogy egy ilyen rendes lány miért megy oda. Meg amúgy is, hogy miért jó nekik a csárda, miért nem mennek inkább társasházba mondjuk. Azok olcsóbbak és jóval tisztábbak, vagy, ha úgy van, a hivatal is rendelkezik házakkal, amiket bérbe lehet venni, minden utcában, és szerintem a havonta kifizetendő összeg igen méltányos.
Karola figyelmesen nézi a lányra, és egy adott ponton elneveti magát, így én is elmosolyodom azon, hogy mennyire könnyen vette, úgy tűnik a bohókás lány jól bánik a gyerekekkel. Az én példányom viszont fárad, ez látszik, mert a nevetés után megdörzsöli a szemét, hogy felém indul, és nyújtózva megáll előttem.
- Gyere te sószsák.
Emelem fel még mindig mosolyogva, és kuncogok, ahogy átölelve a nyakam, nekidönti a kis fejét a kulccsontomnak, nózija az érzékeny nyakbőrömet súrolja. Jobbomat a lány felé nyújtom én is, hogy kezet fogjunk.
- Emily Dorothea Fisher. Ismerős a neved, mintha olvastam volna már valahol.
Nem tudnám megmondani most hirtelen, hogy hol, ezzel a tanácstagsággal nagyon sok minden jött, már egy randit is le kellett mondanom, mert nem tudtam végezni a papírhaddal. Jól belevágtam az újrakezdésbe, egyből sztornóztam egy programot. De Maci még úgy néz ki, kitart még mellettem és a hülyeségeim mellett.
- Igazából, ha gondolod, eljöhetsz előbb hozzánk is, éppen ebédelni készülünk a kisasszonnyal a nagy délutáni szundi előtt. Megjavíthatnánk a bőröndödet, vagy adhatok kölcsön egy másikat.
Ilyen ez a fránya vidék, mindenki sokkal bizalmasabb a másikkal, és ha bajbajutottá válik, akkor beindul a megmentési ösztön.
- Abban a házban lakunk.
Mutatok a legközelebbi nagyobb lakásra, a Tündérmanó utca elején álló családira, aminek a titka, hogy társas, de mégis családias.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=803411#post803411][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.06. 11:16[/b][/url]

Nem szokása beleszólni mások dolgába, de mivel pontosan tudja, milyen károkat okozhat egy rosszul megválasztott hozzávaló, illetve a sikert mennyiben csökkentheti annak nem megfelelő felhasználása, inkább kedves. Mert lássuk be, hagyhatná szenvedni Rubent, még csak nehezére sem esne, egyszerűen szakmai ártalom, hogy egyből rárepül a bizonytalan kuncsaftra. Tervezett már egyébként üzletet is nyitni, néha napján megfordult a fejében, elvégre igazán jó minőségű áruból kevés akad idehaza. Vagy úgy egyébként bárhol. Figyelni kell a hozzávalók szavatossági idejét, illetve nem árt, ha ilyen kereskedés üzemeletetése esetén az ember maga végzi el a piszkos munkát, vagy olyannal csináltatja, akiben ezer százalékig megbízhat.
- Veszélyes másképp ilyesmivel foglalkozni - mintegy mellékesen jegyzi meg, ám nem kérdez rá, miért keresgél a férfi. Neki teljes mindegy, amíg nem őt akarja valaki eltenni láb alól. Mivel a főzetet nem ő készíti majd és minden bizonnyal nem is ő adja be ennek köszönhetően, túlságosan nagy lelki furdalást nem érez azzal kapcsolatban, hogy segít. Pedig talán kéne.
- Az még nem biztos, hogy ingyen van - hamiskás mosolyra ívelnek ajkai, ahogy egy szemérmetlen pillantással végigméri a férfit. Ugye senki sem gondolta, hogy Nora nem fog flörtölni Rubennel? Csak azért kérdezem, mert ez legalább olyan meglepő lenne, mint mondjuk Veritaserum ellenére hazudni. Az egyelőre még nem eldöntött, hogy tudatos és célzott-e ez a kis játék, de korai is lenne még megmondani. - Egyébként ettől eltekintve igen, feltűnő, ha valaki elveszett egy ilyen üzletben - ha óvatosan körbesandítanának, a nő nagy valószínűséggel mindenkiről, de legalábbis a nagy többségről meg tudná állapítani, mennyire jártas bájitalok terén. Egyesek mondjuk bűbájokban vagy egyéb tanult és veleszületett képességekben jeleskednek, a mi negyedvélánk ebben.
- Igazán nincs mit - elereszti a férfi kezét, azonban alig észrevehetően, ám teljesen szándékosan ujjai egy leheletnyivel finomabban és hosszabban súrolják a másikéit, mielőtt karja lassan visszaesne oldalára. - Így is mondhatjuk - nem fog elkezdeni hencegni, hogy mennyi mindent tud és mennyi helyen járt már, egyszerűen nem ő lenne. Noha sok dologban kifejezetten kihívó, az élet más területein szerénynek mondható. Életstílusával nem mindig van összhangban az emberekkel szemben képviselt attitűdje - bár volna mire büszkének lennie és az is úgy egyébként. Csak nem hiszi, hogy ezt ennyire nyíltan mások orra alá kéne tolnia. - Ha elárulod, mit szeretnél készíteni, segítek összeszedni a hozzávalókat - saját kosarára pillant, melybe már több alapanyag is bekerült, azonban közel sem teljes még készlete. Mindenképp eltöltene még egy jó órát az üzletben, ebbe pedig a saját dolgai összegyűjtése közben belefér, hogy jobbá tegye valaki más napját. De csak most, csak neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=803762#post803762][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.07. 12:26[/b][/url]

Lehetne itt hálálkodni a sorsnak meg mindennek, hogy legalább nem egyedül szív vele, de nem tesz elhamarkodott kijelentéseket, elvégre, semmivel sem szolgálta ki azt, hogy vele bárki is foglalkozzon a saját maga dolgán kívül. És mégis, a dög mivolta persze szinte kiköveteli, hogy igenis, sehol sem jó egyedül, miért ne és hasonlók, mondhatni mindenhol keres társaságot, ha úgy hozza a szerencse, valahogy ez könnyedén megy, az már annyira nem, hogy azokat érdekesnek és értékesnek is tarthassa. De hát, ez amolyan lutri, szerencse dolga, illetve azé, hogy az a valaki mire mutat hajlandóságot. Nyilván nem a megváltást fogja most ettől a találkozástól, beszélgetéstől remélni, egyelőre azonban érdekes, vagy ha annyira nem, fenntartja azt. Elvégre, valóban jobb, ha úgymond bedolgoznak a keze alá és akkor ebből a helyzetből is győztesként jöhet ki.
- Igen, igen, veszélyes. Valahol el kell kezdeni mégis – mintha a kényszer szülte helyzet lenne, hogy neki a kondér mellé kell állni és kavargatni, de nem, végül is ez sem fog megtörténni, vagy megcsinálja más, vagy keres valakit rá, a meggyőző képessége meg mindig is működött. Hol így, hol úgy. De most róla van szó, azt kell mutatni, hogy ő fog erre készülni, még ha ismeretei nem is olyan mélyek. Az, hogy amúgy mi etikus és mi nem, most nem kérdés, talán a nő sem fog arra figyelni.
- Sosem mondtam, hogy nem honorálom a segítséget, mert valóban, nincs ingyen. Amennyiben ára van, kíváncsi vagyok rá – és hogy itt most valóban pénzről vagy másról van szó, az a nő és az ő pillantásából sem derül ki, mondhatni inkább utal minden másra, mint arra, amiről szó lehetne. Állja a pillantást, apró mosoly ül szája szegletében, apró játék, hát pont ő rontaná el? Már megnézte ő is, előbb, mint illett volna, szóval, ezzel már nincs probléma. De adjuk az ártatlan utalások játékát, persze hogy. Kell.
- Nos, meglehet. Aki eddig járta ezeket a köröket, már nincs a közelben, én maradtam – nyitva hagyja, hogy ki és miért tűnt el, nem is fontos, mert lenne, azonban ő húzta a rövid szalmaszálat inkább, vagy még talán azt sem. Nem fontos senki sem, ezek most csak szavak és semmi több. Elveszett lenne? Talán kicsit csak, de annál jobban tűnik annak. Remek. Ez volt a látszat lényege. Az pedig már csak ráadás, ahogy a kézfogás nyúlik, szinte már-már nem lehet észrevenni, de a részletekre figyelni kell mindig, ő pedig abban nem elveszett. Továbbra sem szorította a kezet vagy bármi, semmi egyéb, finom fogással tartotta, majd eresztette végül el.
- Ebbe beletrafáltam – micsoda szerencse, bár az, hogy mondhatjuk, nem épp azt sugallja. Vajon akkor mi a teljes? Jó kérdés, ködben pihen. Egyelőre ez is elég, tanulja, hogy hogyan kell beérni a kevesebbel, igen.
- Semmi veszélyes, nem akarok ijesztőnek tűnni – nevet egy aprót, pillant a másik kosara felé, a sajátja nincs, hiszen nem vett magához. Csak az üvegcse volt ujjai között. - Mostanság nehezen alszom, egy kicsit komolyabb álomfőzetre vágyom. Illetve valami a fájdalomra, egy jó barátom rettentően panaszkodik a migrénjére. Meg tudnám venni bizonyára, de azokban sosem bíztam, egyszer igen szerencsétlen választottam és... nos, nem volt kellemes – ingatja meg a fejét, szórakozott mosollyal. Nem fontos, mondja a pillantása, amely azonban visszaesik a másikra. - Azt nagyon megköszönném, mint mondtam. A segítséget bármikor – húzódnak ajkai mosolyra, talán ahogy az előbb, úgy most emögött van több tartalom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=804866#post804866][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.04.12. 21:59[/b][/url]

Erre inkább nem is mond semmit. Bájitalokat és mérgeket tanulmányozni először is könyveken keresztül lehet és kell is, hogy amikor eljön az ember fia a kereskedésbe, ne álljon úgy, mint egy rakás szerencsétlenség. De mint már említettem, Norának rendkívül radikális nézetei vannak ezzel kapcsolatban, ami abból fakad, hogy ez a szakmája. Aki tudja, mivel játszik, sokkal kritikusabban szemléli a vakmerő tudatlanokat.
- Akkor erre még visszatérünk - mosolya csak egy hangyányit válik szélesebbé, mely ismételten magabiztosságáról árulkodik. Lehetséges, hogy megisznak egy kávét, de az sem baj, ha a nap szexbe torkollik. A nő szabados életvitelébe mindkettő éppoly jól belefér. No persze a látszat gyakran csalóka: attól függetlenül, hogy bárkivel képes akár órákon keresztül flörtölni, ezen férfiak töredékével, ha valóban le is fekszik. Bár vallja, hogy ugyanannyi joga van hosszú listát gyártani alkalmi partnereiből, mint bárki másnak, tudja jól, hogy az a zár, amit minden kulcs kinyit, bizony egy borzalmasan rossz zár, éppen ezért ebben sem érdemes túlzásokba esni.
- Ó, hát az kellemetlen - így azért máris másabb a leányzó fekvése és Nora hozzáállása is lényegesen empatikusabb. Egy hozzáértőt helyettesíteni, hacsak ideiglenesen is van rá szükség, komoly feladat, főleg egy nem szakmabelinek. Talán ez az a pont, ahogy úgy dönt, kisegíti a bajban. Az továbbra is vitatható, hogy amennyiben viszont nincs olyan, aki ezen alapanyagokkal bánni tudna, miért erőltetik továbbra is ezek vásárlását és felhasználást...? Ekkor jön be ismételten a képbe, hogy nem tud semmit a férfiról, ugyanúgy lehet egy hazug, simlis csaló, mint egy becsületes, ámde balszerencsés flótás, akire rálőcsöltek egy nem hozzáillő feladatot.
- Dolgoztam kutatólaborban, járok konferenciákra és tanárként oktatok. Úgyhogy ebbe erősen bele - noha nem dicsekedős fajta, végül jobbnak látja, ha a korábbi intermezzo fényében mégis tisztázza, hogy nem a levegőbe beszél. Ha már kérdőre vonta Rubent, hogy mégis miért nyúlkál olyasmibe, ami nem az ő dolga, akkor jobban teszi, ha megerősíti, hogy ő viszont illetékes. Persze ezeket sem fennhéjázóan vagy lenézően tudatja, inkább csak tényszerűen, amolyan tiszta víz a pohárba. - Nem akarsz? Pedig épp halálra készültem rémülni - huncut görbe játszik ajkainak sarkában, miközben egy leheletnyit oldalra biccenti a fejét. El sem tudná képzelni a férfiról, hogy ártana valakinek, legalábbis szánt szándékkal. Ugye, milyen csalóka a látszat? Ezért ne ítélj soha elsőre, veszélyes dolog. Még jó, hogy ezzel a nő is tisztában van, így bár egyelőre azt mondaná, ártalmatlan a másik, számára továbbra is ismeretlen, így óvatos.
- Az álmatlanságra két főzetet is tudok javasolni - íriszei fürkészőn szaladnak végig a markáns arcélen, majd megállapodnak az enyhén karikás szemeknél, végül találkoznak Ruben pillantásával. - Attól függ, hogy szeretnél-e álmodni vagy sem - megfejthetetlen arckifejezéssel vizslatja továbbra is a férfit. Az Álmatlan álom inkább hat valamiféle eszméletvesztő bájitalnak, semmint pihentető alvást garantálónak, míg az Álomfőzet igen mély, ám akár intenzív alvási ciklusokat is eredményezhet. Egyik sem rosszabb, mint a másik, hisz a személytől függően mindkettő lehet kimerítő is. Nora biztos, hogy nem választaná az előbbit, a sötétség számára sohasem volt kielégítő vagy megnyugtató. Inkább futna egész éjjel álmában, mintsem a semmiben heverjen órákon keresztül. A fájdalomcsillapítóra egyelőre nem reagál, arra ezer és egy megoldás kínálkozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=805062#post805062][b]Bánki Zorka - 2020.04.13. 17:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=805070#post805070][b]Emir Mahfud - 2020.04.13. 17:30[/b][/url]

Újra Magyarországon. Már több hónap telt el azóta, hogy a munka Amerikába szólított, én pedig gondolkodás nélkül mentem is. Hosszú és tartalmas idő volt, rengeteg munkával, most pedig kell egy kis pihenés. Pár hetet itt töltök Magyarországon, majd megyek tovább Törökországba a családomhoz. Alapjáraton, ha itt tartózkodom, akkor Budapesten vagyok fellelhető, de most a szívem egy nyugisabb környékre húzott, így egy hetet itt töltök a faluban. Nem vágyom a nyüzsgésre, az emberekre, sokkal inkább a csendre és a nyugalomra. Egyedül Michelle az, aki nélkül furcsa egyelőre, mivel megszoktam már, hogy együtt élünk. Hiányzik? Talán. Nem mondom, hogy nem gondolok rá, de azért valljuk be, hogy én nem a mély és komoly kapcsolatok embere vagyok.
Bőrdzsekim zsebébe süllyesztett kézzel sétálok céltalanul a faluban. Nézelődök, és ha valami megragadja a fantáziám, akkor egy ideig lehorgonyzom. Elég sok időt töltöttem a könyvesboltban, illetve az új kávézóban. A fő utcán sétálva mintha egy ismerős alakot látnék magam előtt haladva, így kissé szaporább léptekre váltok, aminek hála hamar utol is érem.
- Kitti? – kérdem, majd balommal a nő vállához érek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=805213#post805213][b]Bánki Zorka - 2020.04.13. 22:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=805335#post805335][b]Emir Mahfud - 2020.04.14. 14:20[/b][/url]

Már akkor érzem, hogy valami nem stimmel, mikor a lány a név hallatán nem fordul meg. Hirtelen lever a víz, mivel nagy eséllyel teljesen hülyét csináltam éppen magamból. De szerencsére mindig van egy remek módszerem az ilyen helyzetekre, ami furcsa mód a mosolyom. Egy széles mosolyt villantok, aminek általában nagyon nehezen állnak ellent a nők, ha éppen az a tervem. Jelen esetben azonban csak próbálok kissé pozitívabb képet festeni, mint az indítás. Egy kő esik le a szívemről, mikor végre megszólal és kiderül, hogy jó fej csaj. A kérdéseket hallva kissé fel is nevetek, ami egyébként annyira nem jellemző rám. Menet közben egyébként hátrébb lépek egy lépést, mivel nem szeretnék az intim szférájába mászni. Mekkora mázli, hogy nem úgy köszöntöttem, hogy hátulról átöleltem. Na az még szép kör lett volna. Kezeimet nadrágom zsebébe süllyesztem, majd továbbra is mosolyogva reagálok a hozzám intézett kérdésekre.
- Hát igazából jók, határozottan jók… és nem, nem tartozik semmivel. Igazából én lógok neki egy vacsorával. – megvonom a vállaim majd egy a felém nyújtott kezet óvatosan megfogom és megrázom.
- Nagyon örülök Zorka aki nem Kitti. Nincs is Kitti nevű, szőke hajú, ilyen kaliberű rokonod? Mert tényleg hasonlítasz rá. Akár Kitti is lehetnél. – próbálom valahogy – elég gyengén – elviccelni a szitut.  
– Na és mi jót csinálsz erre „Kitti”? Még sose láttalak a faluban… – nem mintha én annyira sokszor fordulnék meg itt, de na, ez egy kicsi település, így nem nehéz a szokásos arcokat megjegyezni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=805644#post805644][b]Yezebel - 2020.04.15. 22:14[/b][/url]

- De, van! A szüleim azt szokták mondani, hogy varázslatosan aranyos vagyok, ez a szuperképességem. - Szélesen vigyorogva kihúzza magát, nem kétséges, hogy egészséges, szerető szülők veszik körbe. Haha. Majdnem elröhögi magát, de ahhoz már túl gyakorlott, hogy csak úgy kiessen a szerepéből, ez nem így megy. Lacikaként meglehetősen sokszor kapja el az inger a hisztérikus nevetésre, a földet verni vihogás közben, miközben nézi a vele szemben állók teljesen gyanútlan arcát. Hiúságát legyezi, hogy az alakítása hiteles, ugyanakkor teljesen érthető a másik féllel szemben - miért feltételezné bárki csak úgy a hétköznapokban, hogy az előtte álló kisfiú valójában nem kisfiú, sőt, még csak nem is ember? Igaz, ez nem von le a helyzet komikumából az ifrit számára.
- Gondolod, hogy kviblik is lehetnek aurorok? Én erről nem is tudtam! - Eltátja a száját, kicsit rávezető kérdés a hivatali működésre, hátha a nagy mesélésben és biztatásban olyan információ is elhangzik a helyiekről, ami jól jöhet. Direkt és egyenes kérdéseket túl kockázatos lenne mindenkinek feltennie, így óvatosabban manőverezik.
- Akkor sütire fel! - A levegőbe bokszol, nem szégyelli meghívatni magát, Mina ajánlotta fel neki végülis. Azt úgy szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=805707#post805707][b]Bánki Zorka - 2020.04.16. 12:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=805722#post805722][b]Emir Mahfud - 2020.04.16. 14:19[/b][/url]

- Éttermet ígértem neki… - válaszolok neki egy mosoly kíséretében. Nem mondom, hogy nem tudok főzni, de azért lehet jobban járt volna, ha étterembe viszem. A lakásomra még utána is bármikor fel tudom vinni. - Téged viszont ha szeretnéd meghívlak egy kávéra, ha már Kittivé avanzsáltalak. - mivel se ebéd, de vacsora idő nincs éppen, így a kávé mindig jó aduász.  A költői kérdésemre azért érkezik válasz, és megtudom, hogy nincs Kitti nevű rokona. Na hát akkor ez a kör gyorsan le is van futva. Őszintén szólva a lányok a felismerés legapróbb jelét nem látom, ami felvillanyoz. Néha jól esik csak egy normális srácnak lenni, nem pedig felkapott modellnek. Az esetek többségében ilyenkor már autogramot és közös képet kérnek. Ő nem. Olyan hétköznapian beszélget velem, hogy nem rohanok tovább.
- Nem messze innen nyílt egy új bolt. Ha jól láttam, akkor mindenféle cuccot árulna. Lehet érdemes lenne futnod egy kört ott is. - kicsit arrébb sétálok, majd nyakamat nyújtogatva keresem az antikvitás tábláját. - Ott. Nincs messze. - a bolt irányába mutatok, majd visszalépek Zorka mellé. - Akkor neked is feszített tempójú napjaid lehetek. Hol és mit tanulsz, illetve mit dolgozol? - érdeklődöm. Következő kérdésén elmosolyodom.
- Most lebuktam. De érzem, hogy egyszer be fog jönni. - mosolyom töretlen.
- Jut eszembe ki a tesód? Lehet ismerem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=806360#post806360][b]Weiss Arion Ruben - 2020.04.20. 20:13[/b][/url]

- Rendben van – bólint rá, hogy ő sem zárja ezt a lehetőséget ki, ha már adódik legközelebb, miért ne. Arról is hazudna, ha teljes mértékben a mérgek és egyéb főzetek miatt gondolna erre, de az is hasznos, valahol, azért is van itt, hogy hasznosat faragjon belőle, vagyis nem ő, majd más, egyelőre mivel nincs más, marad az, hogy ácsorog, hasonló mosolyt húz ajkaira, mintha értené a sorok között a poént, vagy bármi utalást, mintha eleve lenne. Honorál ő, ahogy tud, de nos, kinek mi az érték. Lehet az elismerés, lehet az bármi más is, vannak dolgok, amelyeket mások sokkal többre értékelnek, neki meg csak szavak, mert előrébb nem viszik. Friss ismeretsége talán épp minden végkimenetelre utal, talán már tudja a válasz, miközben megvonja a vállát arra, mi a kellemetlen. Sorolhatná ugyan, de az nem panasz lenne, hanem csak egy felsorolás, a mi irritálja az életben kérdés pedig inkább gyónás lenne, aligha változtatna benne bármit is. Kellemetlen. Lehet így is nevezni.
- Annyira nem. Csak pár alkalom, aztán visszatér minden a normál kerékvágásba – fogalma sincs, hogy legközelebbre is ő kell majd, vagy mit találnak ki, lesz-e egyáltalán hangulata ahhoz, hogy bármit is csináljon, úgy véli – a többiek részéről – ez csak egyszeri alkalom, nem egy bevésődő szokás. Nemigen használ mérgeket, arra ő maga az inkább, tetőtől talpig, nincs szüksége nagyon külön erősítésre, mert ha nagyon kell, ott a pálca, vagy bármi más, amit hasznosítani tud, mert kreatív, a látszat ellenére is, igencsak meglepné talán, vagy sem, egyszerűen ez egy olyan dolog, ami kiderül, vagy sem. Nincs ellenére semmi, sosem volt és sosem lesz, ahogy csendben hallgatja a nőt a karrierjéről, vonásaiba elismerés költözik, amint felé biccent. A buta nők sosem voltak többek, mint lyukak körítéssel, az üres fecsegés és fej pedig általában hamar eluntatta. De a nagyon okos nők sem a legjobbak, mégis, kellemesebb velük szót érteni, mert néha neki is vannak szavai, amelyek többet holmi vicceknél, komolytalan akárminél. Noha nem járta végig az utat, amely az iskola padjai között várta, ahhoz képest intelligens, csak épp a jó formában kell elkapni. Ez már rizikósabb.
- Minden elismerésem. Micsoda karrier, és nem azért, mert most jön a, de hát nő vagy... mondat, mert ez már nem divat. És mi vitte rá erre a szakmára, ha lehet tudni? - érdeklődik felszínesen, mégis érthetően és érezhetően. Hízelegni kell, mert az ilyenek, mint ő, nem csak elszántak, de büszkék is, még ha nem hencegnek. Ha valaki elejti ezeket, a léleknek jól esik.
- Nem lenne szívem halálra rémíteni, egy kicsit talán, de az pedig kellene is – viszonozza az incselkedő dolgot, mert már majdnem mondhatná, hogy olyan, mint mikor direkt ijesztőbb filmet választanak, hogy közelebb bújjon és kerüljön. Aljas és hasznos módszer, sokan élnek vele mégis, akármennyire is elcsépelt. De most nem az ijedelem, vagy a félelem a fontos, hanem az álca, amely mögé rejtette az ittlétét. Mert bár nem ez a célja, a mély álom is lehet hasznos, mert kicsivel több, és örök lehet. Azonban ugye, ez nem kérdés.
- Ritkán álmodok, akkor sem pihentető. Stresszes élet már csak ilyen. Inkább akkor ne kínozzon az – von aprón vállat, ahogy tekintetük találkozik, és ahogy közelebb lép, mint aki várja a következő felvonást, vagyis inkább tanácsot, akármit, amely a válaszból adódik, hiszen, most tanul. Aztán ki tudja, lehet csak közelebbről is látni akar mindent, akár csak hajtincsének esését, vagy az illatot, amely körbelengi, mintha cserkészne és mégsem.
- Bizonyára nem a legpihentetőbb a tanítás sem, a sok gyerekkel. Kérem, ne gondolja, hogy ezzel terhelni kívánom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=806641#post806641][b]Milan Nayati Payne - 2020.04.22. 17:49[/b][/url]

Már megint kezdődik! Már megint az az álom! Az elmúlt pár napban mindent kipróbáltam, amit csak tudok, hogy elkerüljem. Relaxáltam, meditáltam, teljesen lefárasztottam magam testileg, hátha. De semmi, ugyanaz az az álom, ugyanaz a ciki ébredés. Most bájitalt vettem be, hogy átaludhassam az éjszakát – ne is kérdezzétek hogyan jutottam hozzá – álmok nélkül. Nem is tudom, hogy mire számítottam, csak remélni mertem, hogy beválik.
Ezt buktam. Már jóval azelőtt, hogy kezdtem volna elhagyni az álomvilágot éreztem, hogy nem működött a szer. Nem a puha paplanom alatt fekszem, hűvös szellő simogat és macskaköveket érzek a talpaim alatt. Lassan nyitom csak ki szemeimet, még mindig azért fohászkodva, hogy ez az álom. Hogy a faluban vagyok, már megint.
Egy lemondó sóhaj, nem jött be. Megint itt állok a rózsás háznál. Mint ahogy tegnap is, meg tegnap előtt is. Napközben mindig azon agyalok, hogy vajon ismernem-e kéne ezt a házat, vagy a lakóját. De semmi, tök ismeretlen. Leszámítva, hogy napok óta ezt nézegetem hajnalok hajnalán, így már szinte ismerősként üdvözlöm a látványt, a lepattogzott festéket, a leszakadó félben lévő kis kaput. Jobb napokat is látott ez az épület. De vajon nekem ehhez mi közöm?
Mert most már hiába áltatom magam, hogy ez csak valamiféle rossz tréfa. A szent állat jelenik meg az álmomba és idehoz, szó szerint idehoz. Ennek oka kell, hogy legyen. Háromszor történt ez már meg, háromszor. Ez  a szám is sokatmondó, most már utána kell járnom, hogy mit akarnak az istenek tőlem.
Mogorva arccal slattyogok hát oda a kapuhoz és erőteljesen rátenyerelek a csengőre. Nem érdekel, hogy még csak most kezd el pirkadni, ennek most rögtön véget kell vetni, ki kell deríteni mi van. Az sem érdekel, hogy mennyire szokatlanul festhetek így pizsamában, mezítláb az utca kellős közepén.
Na, gyerünk már, jöjjön már valaki ki ebből a vacak házból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=806842#post806842][b]Warren Mina - 2020.04.25. 12:13[/b][/url]

- Ez egy nagyon hasznos szuperképesség!
Lelkesedem egy sort, mert valljuk be, van az úgy, hogy egy kisgyereken meglátszik, hogy nem teljesen van rendben a lelki világa, de Lacika, ő a megtestesült angyali ártatlanság. Nem hiszem, hogy valaha oda lyukadok ki, hogy nekem gyerek kell, de ha mégis, akkor egy ennyire bölcs és mégis kedves kiskölyköt szeretnék a magaménak tudni. Fel van adva a lecke rendesen, mert ilyenkor mindig rengeteg múlik a szülői hozzáálláson. Én a saját szüleimtől nagyon sokat tanultam, és valószínűleg ezért nem tudok bízni az emberekben, nem alakítok ki mély kapcsolatokat, veszem körül magam ijesztően kevés emberrel, és nem állapodom meg, túl azon, hogy százhúsz százalékot nyomok bele a munkába. Köszi anyu és apu, kitettetek magatokért.
- Simán. Az én apukám nagyon gyengén tud varázsolni, viszont kiváló a helyzetfelismerő képessége, eléggé szabadelvű, és hát nem riad vissza attól, hogy piszkos legyen. Eléggé sok bevetésen van, tele van sebekkel a teste, nagyon menőn néz ki, és szerintem azt, hogy te is bevetésre mehess, ma már meg tudják oldani. Meg aztán ott van egy csomó menő munkakör még. Lehet kihallgatótiszt, meg nyomozó, meg mondjuk az egyik ismerősöm muglimagyarázat-szerkesztő. Az is király.
- Na gyere.
Nyújtom ki felé a kezem, mert bár nagy fiú, tudom én, de azért jobb az óvatosság, és ha elfogadja, játékosan még egy kicsit megcsikálom a kezét a vízzel, nem is sejtve, hogy mennyire jót is teszek valójában neki. Na ez az igazi önzetlenség kérem szépen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=806854#post806854][b]Mesélő - 2020.04.25. 13:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=807015#post807015][b]Milan Nayati Payne - 2020.04.26. 20:50[/b][/url]

Mázlista vagyok, csak fának ne menjek folyton, mint George az őserdőben. A mackóra akkor sem haragudnék, mert azt igen hamar megtanultam a rezervátumban, hogy a szellemeket, az ősöket, a totemeket és a vezetőket tisztelni kell. Amit ők mondanak, mutatnak az mindig jó okkal van, és elfogadjuk, hiszünk benne. Úgyhogy ha tele lennék vágásokkal, horzsolásokkal, apró cafatokra szakadnának a pizsamáim sem orrolnék meg a brummogóra.
Adhatna egyértelmű jelet viszont, hogy mégis mi a Merlin gatyamadzagját keresek én itt, pont ennél a háznál, de majd kiderítem én magam. Szóval várok, hogy valaki beengedjen. A kapu magától kinyílik, amitől összeszalad a szemöldököm. Nem újdonság egyáltalán, csak jelen helyzetben egy kicsit furcsa. És rossz előérzetem lesz tőle, mintha már várt volna rám ez a hely. Most kéne megfordulni és itthagyni ezt a helyet a fenébe és nem betenni a lábam a kertbe. Csakhogy okkal vagyok itt, nem tudom mi az az ok, de ok. És ha nem járok utána akkor talán életem végéig itt fogok kikötni minden egyes éjjel. Belépek hát.
Megfigyelek mindent de nem jutok közelebb a megfejtéshez. Miért vagyok én itt? Miért mozognak a növények? Megtorpanok ott ahol kettéválik az ösvény, mélyeket lélegzek a varázslatos levegőből. Valamiféle furcsa érzés fog el a lugastól, a bokroktól, valami azt súgja hogy arra menjek. Hívogatnak a növények, csábítanak. Az ajtó ezzel szemben kissé ridegnek hat nekem, de talán csak képzelem. Mindegy is, a hátsó kertbe kell mennem, ez teljesen világos. Lassan lépdelek a lugas alatt, kezeimet oldalra nyújtom, mintha végig akarnék simítani mindenen. Nem teszem, csak az energiákat tapogatom. Csodaszép ez a kert azt meg kell hagyni. De vajon mi vár a mélyén? Nem valószínű, hogy csak azért kellett idejönnöm, hogy adózzak a szépségének, amit ugyan örömmel teszek meg. Gyorsul kicsit a szívverésem, ahogy haladok egyre beljebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=807738#post807738][b]Mesélő - 2020.05.04. 22:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=808257#post808257][b]Milan Nayati Payne - 2020.05.11. 19:48[/b][/url]

Mezítláb mászkálni nem mindig kifizetődő dolog, főleg akkor nem ha nem sima gyepen vagy szőnyegen/parkettán trappol az ember. A kerti kikövezett utak, ösvények például nem éppen lábbeli nélküli sétákhoz vannak tervezve. Tudom, oda kéne figyelnem, hogy hova lépek és akkor nem kellene fogcsikorgatva haladnom előre, amikor egy kis gally roppan a talpam alatt, vagy egy élesebb kő óhajt belekóstolni a bőrömbe. De nem arra figyelek, hanem a kertre és a neszekre. Egyébként is ha a totemállatom úgy akarta volna, akkor most cipőstül bandukolnék itt. Büntet ezzel is. Én pedig nem fogok siránkozni, egy árva hanggal sem fogom kifejezni nemtetszésemet.
Ahogy a tetszésemet sem, ha már itt tartunk. Pedig a szobrok igencsak szemrevalóak, meg is csodálom mindegyiket alaposan. Részletgazdag és van valamiféle kisugárzásuk, mintha bármelyik pillanatban életre kelhetnének. De lehet, hogy csak a kora reggeli fények miatt van ez a benyomásom. Vagy mert napok óta kialvatlan vagyok. Az mindenesetre feltűnik, hogy csak kívülről csili-vili ez a kert meg a ház. Eléggé el van hanyagolva itt hátul, mintha arra már nem jutna ideje vagy energiája az ittlakónak, hogy ezt a részt is pedánsan gondozza. Mi a fene lehet a dolgom? Csapjak fel kertésznek? Vagy tán mindenesnek? Hiszen bőven akad javítanivaló ahogy látom. Pillantásom tovavándorol a gyümölcsfákra is, azokra is ráfért volna egy metszés. Majd óvatosan felpillantok a házra, hogy vajon lesi-e minden mozdulatomat valaki. Ugyanis az az érzésem, hogy figyelnek. Nem tudom, hogy ki vagy mi és honnan, de valami nagyon stimmel itt. Ez a rossz érzésem pedig csak fokozódik, ahogy megközelítem az ajtót, szinte macskaléptekkel osonva. Óvatosan megemelem a kezemet és finoman beljebb tolom az ajtót, reménykedve hogy nem kezd el nyikorogni. Bár talán jó lenne most már szóba elegyedni a ház urával vagy úrnőjével, hogy mi a fenét keresek én itt egyáltalán.
- Helló?! Van itt valaki? – kiáltok be a házba a küszöbön ácsorogva. Ó dehogy megyek én be azonnal. Nem, előbb hallgatózom, hogy van-e valamiféle nesz. Majd hátrapillantok a kertre és beljebb lépek. Nem mintha lenne más választási lehetőségem ugyebár. Ha nyitva is maradna a kapu se lenne más út. A medve úgysem engedne csak úgy elmenni innen, amíg a végére nem járok a dolognak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=808689#post808689][b]Eleanora Savannah Vila de La Rosa - 2020.05.17. 04:36[/b][/url]

Bólint egyet és valahol meg is nyugszik. Szükség esetén belefér, hogy ő szerezzen be alapanyagokat, de hosszú távon, hacsak nem kíván elmélyülni ezen szakma rejtelmeiben, kifejezetten borzalmas ötlet. Alkalmanként szívesen ad gyors talpalót és minő szerencse, hogy ma épp ugyanakkor vannak itt és nem vásárol felesleges dolgokat.
- Köszönöm – bólint egyet, ettől viszont nem tűnik szerénytelennek vagy egoistának. Tisztában van a kvalitásaival, ezáltal pár mézes-mázos szóval nem lehet levenni a lábáról, viszont elaltatni sem olyan egyszerű gyanakvását. A tömjénezés az olyanoknál működik, akik túlzottan magabiztosak. Számukra a rajongás amolyan éltetésképp hat, dicsérd és a kegyeltje lehetsz, bevesz a maga kis körébe és már tudsz is róla mindent. A kis önbizalomhiányosak meg rögtön a lekötelezettjeiddé válnak, elmondják életük tragédiáját és bármit kérhetsz tőlük, mert megteszik, hisz végre valaki észrevette őket és a tehetségüket. – Édesanyám gyógyító és gyógynövény szakértő. Világ életemben azt néztem, hogy lehet meggyógyítani másokat, de arról sohasem beszéltünk, mi okozza. Nos, engem az jobban érdekelt – megvonja vállát, amolyan long story short módon. Mesélhetne erről órákat, de nem hiszi, hogy kíváncsi rá a másik és valóban érdeklődve hallgatná végig. Nem strapálja magát feleslegesen, ahogyan a száját sem fogja tépni, nem kell az üres fecsegés.
- Tehát tartanom kéne Öntől? – bolond lenne, ha nem tenné, súgja egy hang elméjének hátsó feléből, ezzel azonban teljesen ellentétesen kiül egy mosoly arcára. Mintha játszana, mintha nem gondolná komolyan, pedig nagyon is úgy tesz. Aki mérget vesz, veszélytelen nem lehet, hacsak nem szakmabeli vagy kutató. Márpedig Ruben nem az.
- Ahogy gondolja – biccent egyet, s nem firtatja a döntés mibenlétét. Mindenki más és más, lehet neki tényleg ez tesz jobbat. Ezesetben viszont jobban teszi, ha elmondja a receptet. – Akkor az Álmatlan álom lesz a megfelelő bájital. A legtöbb hozzávalót megtalálja a háztartásában, úgymint méz, víz, fokhagyma, ha tartanak növényeket, akkor levendula és kamilla. Az egyetlen, igazán kényes alapanyag a mákonybab, azt mindenképp be kell szerezni – már érzi, hogy bújik elő belőle a professzor asszony, aki leadja az anyagot, mint a diákoknak egy átlagos órán. Bár alapvetően mérgekre szakosodott, imádta a bájitaltant és extra fakultációt is felvett belőle, valamint unalmas perceiben szereti az otthon lévő könyvét olvasgatni, mely tele van érdekesnél érdekesebb dolgokkal. Azt nem tudja, Ruben kíván-e jegyzetet készíteni, de ő egyszer elmondja, utána magára vessen. – Egy ezüst üstben vízben oldott mézet kell hevíteni öt percen keresztül, utána bele kell tenni a mákonybabot, de egészben. Addig kell a főzetben hagyni, míg a külseje ráncosodni és repedezni kezd, akkor egy szűrővel ki kell emelni belőle. Ezután a selyemszalaggal összekötött két-két hajtásnyi levendulát és kamillát bele kell tenni a főzetbe, végül pedig a fokhagymát kell durvára szeletelni és beleszórni az üstbe. Ezután hetvenkét órán keresztül kell főzni, egy perccel sem tovább vagy rövidebb ideig. Ha letelik, hétszer keverje meg az óramutató járásával megegyező irányba, majd vegye le a tűzről. Ezután már csak annyi a dolga, hogy hagyja kihűlni, míg a főzet lilás színűre nem vált, ekkor beadagolható és fogyasztható – nos, ha valami ilyesmit értett gyorstalpaló alatt, akkor very well done. Mikor végez, fél szemöldöke a magasba emelkedik, ajka pedig mosolyra húzódik. – Van kérdés? – szemtelen, pimasz egy nőszemély, de épp ettől olyan imádni valóan bájos. Különben is, ha szükséges, szívesen elmondja még egyszer, utoljára. Nem kenyere az ismétlés, de néha belefér.
- Higgye el, Ön lesz az első, aki tudni fogja, ha terhel engem bármivel – nem biztos, hogy gondolná, de Nora rendkívül talpraesett nő, amennyiben úgy véli, hogy nem kíván a továbbiakban segítséget nyújtani, azt közölni fogja. Ahogyan azt is, ha hirtelen jobb dolga akad, de ez a veszély egyelőre nem fenyegeti őket. Annak mondjuk örülne, ha nem kéne minden egyes főzetet elmagyaráznia, de ki tudja, lehet ennyi elég is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=809058#post809058][b]Weiss Arion Ruben - 2020.05.20. 19:15[/b][/url]

Valahogy kiszámolható, hogy tűz-közelben volt ahhoz, hogy ez csak valami apró ötletből kialakult szenvedély legyen. A legtöbb, normál esetben történő karrierépítés hasonlóképp zajlik le, ott a példa, a követendő út és úgymond az, amire fel lehet tekinteni. Nem ritka a tanárgyerek, ügyvédgeneráció, orvosok halma egy-egy családfán, akik kicsit konzervatívabbak vagy épp komolyan veszik a karrier szót, sokszor el is várják, hogy követendő példa legyen a saját élete annak a generációnak, amit felnevel. Van, ahol a kieső a fekete bárány, van, ahol fel sem veszi. Persze, most nem teljes mértékben ezt a választ kapja, mégis, egyből jobban érti és tudja elképzelni, hogyan sikerült az, amelyet nem olyan rég köszönt meg a dicséretre és persze, amelyet hallgatva bólint egyet.
- Az is egy nézőpont, igen. Végtére is, teljesen érthető. Mint mikor a dolgok működése nem olyan fontos, csak az, hogy hogyan. Bár bevallom, én ezt nem éltem át, valahogy sosem vonzottak a bestiák – szabadkozik, hogy érti ő az indokát, csak mégsem, mert nem követte semerre sem. Valóban nem, csak a szavak mások, és mégis, valahol van benne valami az öregből, mélyen elásva, kaparni kellene, olyat azonban nem tesz, talán sosem. Mélyen kell lennie, a mosolynak pedig a felszínen, amelyet cinkosan fest arcára.
- Ugyan, csak annyira, mint mindenki mástól – mert való igaz, ha azt a paranoiát nézi, amely sokakat hajt, akkor bizony jobb, ha mindenkitől tart, nem mintha úgy nézne ki – meg a tudás, amelyet elsajátított – akinek félnie kellene minden erre járótól. Bár, az sem utolsó, hogy aki ilyesmiket kíván venni, ténylegesen, azok vannak olyan veszélyesek, mint amelytől az érzet óvná. Mindegy is. Még mindig csak betévedő és igazándiból felszínes okokra keresi a választ, a megoldást és mégis, érdeklődő tekintettel bólogat arra, hogy gondolja. Nem szokása álmodni amúgy sem, általában az álom mélyen és sokára nyomja el, ameddig kihajtja magából az energiát, azonban, amikor mégsem így van, az érdekes képsorok már más. Nem rázza meg, nem fél tőlük, de nem is várja őket. Csak teszi, amit a test gépezete kíván, ha azonban nincs szüksége rá, simán kimarad az életéből. Ez sem egészséges felfogás, de azt már rég nem nézi.
- Áhh, eddig nem is hangzik nehéznek. Nagyjából tényleg minden van – veti sorra azokat, amit hall, valóban átlagosak, a mákonybab pedig biztosan valamelyik polcon pihen. Még a végén tényleg kedve támad hozzá, de vélhetően hazamenve elmorogja a nagy köszönetet a semmire, hogy ezt megélte, aztán bevágja a fiók mélyére és el is felejti. - Babot mindjárt keresek is – a mellette lévő polcra pillant, hogy vajon ennyire közel van, vagy más sorban fogja meglelni, végül még sem moccan, mert a nő folytatja tovább. Egy párat pislog, tekintete ismét megkeresi őt és arca olyanra húzódik, aki épp most issza élete szavait mástól. Meg sem mozdul, csak pislog, néha biccentene, de még az sem, aztán, amint a kérdés elhangzik, úgy kel fel, mintha órán lett volna és a jegyzetén szunyókált volna eddig.
- Huh. Basszus – szusszan egyet, fejét megrázva rendezi a dolgokat, egy tincset lök hátra, amely homlokába hullik. - Oké, most már nehéznek hangzik. Mi lesz, ha tovább csinálom? - érdeklődik, majd szinte ajkai mozognak abba, ahogy némán ismétli a lépéseket. Selyemszalag, kavarni, főzni, oké, ő ebből nem volt jó. Tényleg nem.
- Vajon van olyan barom, aki saját magát mérgezi meg? - mert biztos, hogy ha ezt most még megjegyezve elkészítené és tegyük fel, még lila is lenne, még a kutyával sem itatná meg. Jobb ezeket olyanra bízni, akik tudják, mit beszélnek. Ő nem tudja, de nem is az jön most, hogy hízeleg. Egyelőre. Talán sosem.
- Lekötelez. Meg azzal is, hogy elmondta. Lehet nem ártana jegyzetet csinálnom, mert mikor innen kilépek, a babot fogom megkötözni és hetvenkét hétig főzöm – nevet aprót, majd szusszanva hagyja abba, pillant felé, kíváncsian. Tényleg érti, amit értenie kell. Az ilyen mindig is elismert, annak, akinek az erő és a képesség fontosabb, mint a morális jóság, vagy bármi más.
- Az a kérdés bármi előtt, hogy mivel fogom tudni meghálálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=809993#post809993][b]Myra Blackburn - 2020.05.31. 12:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=809995#post809995][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.05.31. 13:18[/b][/url]

Ha valami bajom van, arra kiváló a munka. Igaz, hogy a munkaidőm csak két óra múlva kezdődik, én mégis éppen a hivatal felé tartok, teljes harci díszben, mert kattog az agyam, és annyi feladatot tűztem ki magam elé, amivel egy hét alatt egy normális ember képtelen végezni.
Csakhogy, rólam van szó, és amikor belendülök, akkor nem csak a józan eszemet vesztem el, de az időérzékemet is, és azt is, hogy felmérjem, mennyire fáradok el, vagyis, tökéletes minden. Az egész, úgy, ahogy van, maga a tökély. Csodálatos nyugalommal hullok bele éjjelente az ágyba, hogy hajnalban elmenjek futni, aztán bőségesen reggelizzek, hogy ne is akarjak megállni ebédelni. Mert, ha megállok, gondolkodni kezdek, vágyakat kezdek el érezni, és akarni akarom, hogy lássalak téged Benő, és az most nagyon nem fér bele a lelki világomba. Éppen ezért leslek még mindig távolról, ügyelve arra, hogy mások ne is láthassanak meg. Tudom, még mindig szánalmas vagyok.
- Helló.
Pillantok le rád, te fehér pamacs, akibe a kávémmal kilépve ütközök. Van egy olyan sejtésem, hogy akkor ragadtál le itt, amikor megláttál kifelé jönni az üzletből, és most azért nem vagy a gazdáddal. Csakhogy, kisbarátom, én gyorsabb vagyok, mint hinnéd, és egyetlen pillanat alatt rántok pálcát, hogy láthatatlan köteléket alakítsak ki közöttünk. Nem, nem kínozlak, olyan, mintha pórázt kaptál volna, így nem szaladhatsz el, nem mintha nagyon akarnál.
- A vajas kifli kell?
Tudtam, hogy te is csak egy olyan érdek pasas vagy, akinek csak az kell, hogy az asszony enni adjon. Vagy lány vagy, nem is tudom, meg se néztem, de a kiflit neked adva, békésen indulok el veled, mert lassan fel kell, hogy tűnjön a gazdádnak, hogy hiányzol, és akkor majd megáll, mi pedig utolérjük.
- Hé, Myra! Nem hiányzik valami?
Amúgy komolyan univerzum, de tényleg. Kutyák? Mindig kutyák?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=809996#post809996][b]Myra Blackburn - 2020.05.31. 13:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=810618#post810618][b]Hollóvölgyi Zsófia - 2020.06.06. 18:03[/b][/url]

Elmosolyodok arra, ahogy azt mondod, jössz nekem eggyel. Ugyan. Ez csak egy figyelmes gesztus volt, egy természetes reakció. Szeretem a kutyákat, jobban, mint az embereket. De nyugi, én a kaktuszokat is sokkal jobban szeretem az embereknél. Ez persze nem azt jelenti, hogy utálkozós lennék, hiszen, egy embert leszámítva tudok viselkedni. Az az egy pedig történetesen a legjobb barátom, igaz-e Benő? Hát jól megszívtad te is, mit ne mondjak.
- Hagyd csak.
Legyintek is egyet, mert ha mindenkitől elkezdeném behajtani az adósságaikat, akkor kovácsoltathatnék egy hatalmas trónt, és beleülve enyém lenne a mindenség, mert mire mindenki teljesít, az élet is véget ér. Nem fontos. Én nem szeretek senki adósa sem lenni, ám nem szoktam mindenre azt mondani, hogy jövök a másiknak, mert tudod Myra, veszélyes, hiszen a végén tényleg elkérik az árát. És azt nem szabad visszautasítani. Egy kicsit sem.
- Megértem, a helyében én is elmenekültem volna.
Pillantok rád széles mosollyal az arcomon, hogy érezd, viccelek is, meg nem is, mert azért egy idő után a futás is sok lesz, habár néha valóban jól esik. Mostanában rengeteget futok, főleg az erdőben, itt a faluban annyira idegen, és talán Lucifer is így járt, annyira sok impulzus érte, hogy esélytelen volt nem elterelődnie. Ne  hibáztasd érte.
- Talán inkább kint kellene futnotok. A városhatárban mondjuk.
Nem kell rám hallgatnod, de ott tudom, hogy nem érheti annyi ember, annyi illat. Könnyebb sokkal magad mellé szoktatni az ebet, mint így, hogy minden négyzetcentiméter kalandot rejt. Persze, pont én osztom az észt, az egyetlen ember, akinek még csak egy puffskeinje se volt soha. Kiváló tanácsadó vagyok, tudom, nem kell mondanod Mirus.
- Köszönöm, próbálok jó képet festeni a polgármester személyes környezetéről.
Mert most már én is része vagyok Konrád életének, rajtam keresztül vezet az út hozzá. Még alapozót is használok, hogy az emberek a lényegre koncentráljanak, mert bizony nektek, kedves emberek, szokásotok a pöttyeimen elidőzni, méghozzá kínosan hosszan.
- De van egy kis időm, ha gondolod, mehetünk együtt egy darabon. Vagy siettek?