28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Megjelent az Edictum legújabb száma! Love

Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Elsős diák


Prücsök
offline
RPG hsz: 204
Összes hsz: 317
Írta: 2019. december 26. 16:40 | Link


szombati hócsata

Látom rajta, hogy nincs valami jól. Csuromvizes a ruhája, gondolom túlságosan a hókupachoz lapult, vagy nem öltözött fel elég vastagon az ütközethez. Átfagyva, kimerülve pislog rám, amitől egycsapásra elmegy a kedvem a hógolyózás folytatásától. Magamat kezdem el hibáztatni a kialakult helyzetért. Szégyellem, hogy kezdtem véresen komolyan venni a játékot, és talán emiatt hozott ő is nagy áldozatokat. Nem nevetem ki az átnedvesedett hátsója miatt, inkább segítek neki minél hamarabb felállni az utcakőről. Nem lenne jó, ha megbámulná őt valaki az iskolából. Egyesek biztosan a fejüket rázva nézik, ahogy szerencsétlenkedünk. Ők előre megmondták, hogy nem jó ötlet az utcán hülyéskedni, de most már késő. Behúzódva egy elhagyatott sikátorfélébe nekilátunk, hogy leporoljuk magunkat.
Tévedés azt gondolni, hogy én megúsztam szárazon. Itt-ott átáztam, de közel sem annyira, mint ő. Nem nyomódtam neki úgy a hónak, de a térdeimmel például sürgősen kezdenem kellene valamit, mert az néz ki a legfeltűnőbben.
- Igazad van - bólogatok a megállapítására. - Meghívlak, amolyan vigaszdíjként. Ne legyél úgy elkeseredve... - motyogom támogatólag, és figyelni kezdem, ahogy nekiáll eltüntetni a vizet a ruházatából. Szemérmesen elpillantok a hátsójától, azt azért mégsem szeretném kukkolni, de elpirulok a helyzettől. A varázsigén kezdek el gondolkodni. Nimród sokkal több bűbájt ismer, mint én, könnyedén feltalálja magát.
- Nem - vallom be neki, egy nagyot sóhajtva. Az sajnos másodikos tananyag. Maximum fel tudnám gyújtani a nadrágját, ha kéri. Látványosan a közelében toporgok, hátha észreveszi, hogy rajtam is akad mit megszárítania. Hálás lennék, ha kisegítene, még mielőtt újra visszanyerjük a hógolyózás előtti formánkat.
- Máskor nem kellene levenned a szemüvegedet. Még jó, hogy nem estél rá - tanácsolom neki, majd indulásra készen nézek szét az utcán. Előtte azonban még tisztázni szeretném, hogy mit gondol.
- Azért remélem jól szórakoztál... Nagyon sajnálom, hogy ez lett a vége - biggyesztem le a szám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 126
Írta: 2019. december 27. 15:48 | Link

Mina

Láthatóan abszolút nem dolgoz fel semmit abból az aggodalomból, amivel Mina irányában viseltetik, mert ugyanolyan nyugodtan és elmélyülten próbálja magához visszaédesgetni a cicát. Olyan aranyos! És puha - imádja a macskákat, és ez a példány egy kicsit hasonlít Trinketre, azt leszámítva, hogy Trinket fajtatiszta és hivatalosan egy átlagkeresettel bíró varázsló per boszorkány többhavi teljes fizetésébe kerül. Ha simogatásról és jutalomfalatkákról van szó, akkor viszont minden macska-macska, legyen kóbor vagy fajtatiszta kiállítási példány.
- Van sapkám és sálam, anyu megmondta, hogy öltözzek fel rendesen. - Erre megemeli a sála egyik lelógó részének sarkát, csak hogy nyomatékot adjon a ténynek, hogy van.
- Apu majd nemsokára felvesz, addig azt csinálok, amit akarok - jelenti ki nagy büszkén vigyorogva. Mina pedig folytatja, mire felcsillan a kiskölyök tekintete és rögtön fel is pattan.
- Remek! Mármint nem remek, hogy eltűnt a crupod, de te nem tudod, hogy én éppenséggel nagyon jó eltűnt állat megtaláló és nyomozó volnék. Nem is találkozhattál volna jobb emberrel.
Elgondolkodó arcot vág és megvakarja az állát, benyúlva kicsit a sál alá, ami majdnem a szája alsó vonaláig ér.
- Hol láttad utoljára és merre futott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 710
Írta: 2019. december 29. 11:15 | Link

Lacika

Miért is hiszem azt, hogy ha a saját korosztályommal nem találom jól a közös hangot, akkor majd pont a gyerekekkel fogom? A kisfiú az élő példája annak, hogy a gyerekek sokkal rafináltabbak, mint a felnőttek, hiszen hiába dobom fel a megfázás témát, egyből lecsapja azzal, hogy van sálja meg sapkája. Nos, ez igazán remek, és valóban megdönthetetlen, mert van neki, és védi őt. Mit is mondhatnék erre?
- Rendes gyerek vagy, anyukád biztos nagyon büszke.
Oké, megvolt a dicséret is, mert tudom, hogy a gyereket meg kell dicsérni, ha helyesen cselekszik, és azt leszámítva, hogy egy kóbor macskának udvarol, rendesen viselkedik. Miért is nem merül fel bennem az anyaság? Nos, ezért. Mert mit mondok majd a saját gyerekemnek? Megpaskolom a fejét, és adok neki egy jutalomfalatot, mint a mellettem üldögélő kutyahadnak? Mert, hogy hiába van ott macska, ez a három példány úgy nézi, mintha pajti lenne, és gyakorlatilag végigvárják a sorukat, remélve, hogy az új ember őket is megsimogatja majd. Nagy családban élünk, ha úgy tetszik, én meg a hat... vagyis most már hét lény. Mert már heten vannak, csak Pamacska még félős, ezért a pulóvereben pihen, ezzel egy kis pocakot csinálva nekem. És eddig nyugton is volt, de most, hogy megérezte, hogy jó ideje állunk, már kezd mocorogni, és érzem, hogy hamarosan felbukkan majd a lila feje.
- Óóó! akkor valóban a lehető legjobb irányba jöttem, és neked éppen itt kellett lenned, hogy megtalálhassuk.
Mosolyodom el szélesen, kiegyenesedve pedig hagyom az elkerülhetetlent, vagyis, hogy Pamacs felkússzon a hátamon, és lila, szőrös fejét a fejem mellé helyezve megnézze magának a kisfiút.
- Ó, ő itt Pamacska, még eléggé félénk, de ne aggódj, nem fog bántani, csak meg kell szoknia, hogy itt vagy. Később majd őt is meg tudod simogatni.
Csak még kell egy kis idő, de hát erről a hátam is tudna mesélni, ami szerintem a hegyes karmaitól most is vérzik. Miközben Mártonnak magyarázok, bal tenyeremet a jobb vállamhoz emelem, abban víz gyűlik, hogy az ott pihenő sunki inni tudjon.
- Otthon voltam, a Macskabagoly utcában. Láttam, hogy pont átmászik a kerítésen, mert sétálni mentünk volna, és már csak ő nem kapott nyakörvet, szóval futottunk utána, de gyorsabb volt, és utoljára azt láttam, hogy a szökőkútnál elfordul, és vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 244
Írta: 2019. december 29. 12:37 | Link

A NŐM

- Vagy így vagy úgy, milyen drámai. Mint egy vetélkedőben. A jobb sarokban az erős feminista, a balban a férfire vágyó nő. Éééés box!
Még az ökleimet is mozgatom egy kicsit a levegőben úgy, mintha igazán boxolnék, de aztán csak vigyorgok, mint a vadalma. Nem könnyű velem mostanság, úgy hullámoznak az érzelmeim, mintha felültem volna át átkozott hullámvasútra. Csak abban reménykedek, hogy ez csak valami hülyeség nálam, mert éppen túl tökéletes az életem - leszámítva persze, hogy nem vagyok terhes -, és nem a változó kor tört rám a harmincas éveim előtt, mert akkor esküszöm, hogy teljesen kiakadok. Jobban, mint az illő volna. Jó, csak nem öregszem villámtempóban, szóval ez csak valami női hiszti, ennyi, el fog múlni. Nőnek lenni nem mindig jó, és ez tény.
- Középkorú véla? Uh, de abszurd ez így.
Elképzelni se tudom, hogy milyen lehet egy véla középkorúan. Nem sokkal találkoztam, a képeken pedig az idősebb vélákat is babapopsi arccal ábrázolják, szóval nem nagyon tudok mit mondani arra, hogy egy véla _középkorú_. Az maximum az anyám, és rajta látszik is, hogy bizony belépett már abba a köorba, amikor elé illeszthetjük, azt a fránya minősítést, hogy bizony középkorú. De ez a mondatrész, hogy "középkorú véla" nagyon perverzen hat. Nagyon nagyon.
- Helyes, mert ha bármi is történt volna, akkor az szexuális erőszak lenne, mivel visszaélt a hatalmával. Olyan, mintha begináztak volna, nem tudsz ellene védekezni, és itt nincs olyan, hogy a nő is hibás.
Amúgy is nagyon merésznek találom ezeket a kijelentéseket, anno Pécs csinált egy nagyon rossz kampányt a nők megerőszakolásáról, és elég nagy felháborodást is keltett, nem is futott sokáig, mégis épp elég ideig, hogy emlékezzek rá. Mennyire mérges voltam annál a kampánynál, Merlinre!
- Nekem nem szimpi ez a fickó, megvallom őszintén, de lehet, hogy nem mondott hülyeséget.
Azt be kell látnom, de ember, hát megvélamágiázta, hát ki tesz ilyet?! Nem ismerem, nem tudom, hogy miféle, de nagyon nem tartom szimpatikusnak az ilyen lépéseket. De Felit nem hibáztatom, mocsok dolog a vélamágia, és tudom, hogy hiába vagyok szerelmes Jackbe, hiába van a gyűrű az ujjamon, tudom, hogy ha ilyenbe keverednék, nem tehetnék róla, csak a szégyen maradna. Persze, amióta együtt vagyunk, sokkal óvatosabb vagyok, nem nagyon megyek olyan helyre, ahol beüthet a krach, mert ha valakit, őt nem akarom elveszíteni.
- Azt hiszem, iszok egy kis bort.
De csak egy kicsit, mert az már bizonyos, hogy most sem vagyok terhes, és egy kis bor nem árthat. Kiiszom a meggylevem, és töltök egy negyed pohárral.
- Amúgy nem hittem volna, hogy valaha itt kötünk ki. Távol a húspiactól. De nem bánom egy kicsit sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Elsős diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 306
Írta: 2019. december 29. 18:38 | Link

Dana


Miután kiveséztük a szüleimet, meg a pasikat, pontosabban egyet, mert nekem nem volt mit, s kit kiveséznem, egy szuper butikban válogattuk egymás után a jobbnál jobb ruhadarabokat. Tényleg gyönyörű cuccok voltak bent, s bevallom eléggé összezavarodtam, mert nem tudtam választani a különféle stílusú ruházatok közül. Mindegyikben volt valami, ami megfogott. Végül csak leakasztottam néhány darabot a fogasról, s közben azt is megtudtam, hogy Dana hová vásárolja az új ruhát.
- Huh, de jó, hogy mondod. A karácsonyi bálról teljesen megfeledkeztem, olyan értelemben, hogy mi szervezzük, és végig csak a feladatokon gondolkodtam, de a ruha az teljesen kiment a fejemből. Tudod, majd a bárpultban leszek, ott kell majd segédkeznem, de még sem állíthatok oda egy farmerben és egy blúzban...mindenkinek a háza színéhez megfelelő ruha kell, szóval, ha már úgyis itt vagyunk, egyúttal akkor majd segíthetnél választani nekem valami kék ruhát - rámosolyogtam, majd tovább válogattam a felsők közt, mire kiszúrtam azt a kockás inget.
- Igen, hazautazom, de majd csak a bál után, és szerintem újévig vissza sem térek, hacsak nem alakul másként - nem tudhattam, hogy a szüleim mit terveznek, apának néha akadtak üzleti útjai, s ha be volt tervezve egy ilyen, akkor még az is lehet, hogy a szilvesztert majd egyedül tölthettem. Akkor pedig mindegy lesz, hogy odahaza leszek, vagy épp a kastélyban.
- Oh, ez nagyon csinos, de inkább rád való - a ruha, amit találtam, nekem túl merész lett volna, én még nem voltam felkészülve lélekben az efféle darabokra, Danának viszont biztos, hogy jól állt volna, emiatt is adtam neki át.
- De, kicsit. Ha magának veszi, akkor igen, de az is lehet, hogy csak ajándékot vásárol. Abban az esetben mondjuk kérhetne segítséget, mert amit az előbb leakasztott, az elég..csúnya volt - halk kuncogással súgtam oda a szavakat, majd következő mondatára megráztam a fejemet, mert ez a téma feszélyezett valamelyest.
- Nem hiszem, kizárt, én nem szoktam tetszeni a fiúknak - meg is ráztam a fejem, valami oknál fogva volt bennem egy nagy adag önbizalomhiány, ami ilyen formában mutatkozott meg. Gyorsan témát is váltottam, s felvetettem, hogy próbáljuk meg a ruhákat, amikor hirtelen az a fiú elragadta Dana tárcáját.
Minden pillanatok alatt történt, s én már csak döbbenten láttam, hogy először a fiú vágódik ki az ajtón nagy sebesen, utána pedig Dana rohan káromkodva, kergetve őt.
- Merlinre, baj van! - hangosan csúszott ki belőlem a gondolat, majd idegesen néztem körbe. - Valaki segítsen, a barátnőmet meglopták! - ijedten kerestem tekintetemmel a boltost, hátha ő tudna nekünk segíteni és riasztaná az aurorokat, de mindenki csak bámult értetlenül, s legfeljebb csak egy ijedt sóhaj tört fel belőlük.
Nem hagyhattam magára Danát, hisz ki tudja, hogy mennyire lehetett veszélyes ez a tolvaj. Emiatt eldobtam a kezemben tartott ruhákat, és magam is a többiek után eredtem. Láttam, ahogy távol fut a fiú, mögötte pedig Dana. Igyekeztem őket beérni, még jó hogy néha unalmas perceimben kocogtam, mert így legalább nem volt szokatlan számomra a futás.
- Dana, várj meg, jövök én is! - kiabáltam a lány után, bár nem hiszem, hogy ebben az idegállapotban meghallotta volna a hangomat. Érthető volt az, hogy a tárcája után ered, hisz ki tudja, hogy mennyi vagyon lehetett benne, nem beszélve a személyes iratairól.  

Az elkövető, aki legfeljebb egy-két évvel lehetett idősebb Danánál, másfél fejjel lehetett magasabb a lánynál, testalkatát tekintve vékony volt, ám izmos. Hátra pillantva látta azt, hogy kergetik őt, ezért igyekezett irányt váltani, hogy minél előbb lekoptassa az utána futó lányokat, de pechére balra kanyarodott, így egy legalább két méter magas drótkerítéssel találta szembe magát.
Megpróbált ő felugrani, és átmászni a kerítésen, ez azonban nem sikerült neki, pechére a mászásban nem volt olyan ügyes, mint a futásban. Tudta jól, hogy nincs más választása, neki kell mennie a lánynak, ha le akarja rázni őt, így talpaira ugorva, megfordult, s feltűrve ingujjait, előrántotta a pálcáját.
- Reducto! - kiáltotta, s a pálcájából előtört a taroló átok.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 364
Összes hsz: 688
Írta: 2019. december 29. 19:20 | Link




- Naná, szívesen segítek. Na, az tök jó. Ha elmegyek, akkor majd odajövök dumcsizni hozzád - mondtam neki jókedvűen, remek volt hallani, hogy lesz még ott ismerősöm, nem csupán magam leszek ott, ha éppen úgy döntök, hogy elnézek oda.
- Az klassz, akkor te is a családdal töltöd a karácsonyt. A szilvesztert még nem tudom, hogy kivel és hogy fogom tölteni. Majd alakul - néztem rá elgondolkodva. Tényleg nem tudtam, hogy mi sül ki az egészből Mihail-al, abban sem voltam biztos, hogy megéli-e az a bizonyos dolog a szilvesztert, de azért bíztam a legjobbakban.
- Köszi, akkor fel is próbálom ezt - néztem a merészebb kivágású ruhára, nekem iszonyatosan elnyerte a tetszésemet.
- Ebben egyetértek, valóban elég ocsmány darabot nézett ki... bár remélem, nem magának - nevettem el magam hangosan.
- Ugyan már, ne mondj butaságokat. Miért is ne tetszenél? Csinos vagy, megvan a magadhoz való eszed, biztos, hogy van olyan fiú, akinek bejössz. Hidd el nekem! - kacsintottam rá mosolyogva. Reméltem, hogy idővel több önbizalma lesz a barátnőmnek, de már az is haladás volt nála, hogy készen állt a változásra, ami pedig iszonyatosan dögösen állt neki. Ám ez a délután nem a vidámságról és a felhőtlen vásárlásról szólt, mert az ismeretlen fiú ellopta a pénztárcámat, és elfutott vele. Nem szaroztam, azonnal üldözőbe vettem őt, sosem voltam az a feladós típus, bíztam benne, hogy visszaszerzem az értéktárgyamat, kerül, amibe kerül címszó alatt. Mindenféle szitokszóval a másik nyomába eredtem, jó ideig zajlott a hajsza, míg el nem estem, majd a távolból Karola hangját véltem felfedezni, de még eléggé messze járt tőlem. Épp felkeltem, mire arra eszméltem, hogy valami csoda folytán előttem állt a tolvaj a pálcáját rám szegezve, és épp a taroló átokkal akar nyomulni. Szerencsére igencsak gyors reakcióidővel rendelkeztem, így elugrottam az útból, és a másikra szegezve a pálcámat, kimondtam a varázsszót:
- Capitulatus!
Ezzel a lefegyverző bűbájjal próbáltam ártalmatlanná tenni a tolvajt, majd ha sikerrel jártam, akkor biztos voltam benne, hogy azt is megbánja, hogy megszületett, miután visszavettem tőle a tárcámat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 29. 19:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Brownie
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 574
Írta: 2019. december 30. 14:20 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Felnevetek, ahogy Kori prezentálja a boxolást. Nem csak azon, tény, mert, ahogy elmondja a mondandóját, az is valami zseniális. Nem tudom, hogy jutottunk el a szünettől a feministáig, de üsse kő, legyek az. A szünetre akkor is szükségem van, még akkor is, ha olyan személytől kaptam meg a kezdőlökést, akitől egyáltalán nem számítottam rá. Ilián, aki csak azzal, hogy sétál, idegbe tesz, erre mi történik? Segít nekem a hatalmas tanácsaival, amikhez kellett pár nap, míg felfogtam őket, de megtörtént, sőt! Még igazat is kell neki adnom. Hova fajul ez a világ? Valaki mondja meg, mert én már tényleg nem tudok semmit.
- Ja, tudom – tárom szét a karjaimat kicsit értetlen. – De tényleg az. Egy középkorú véla. Fogalmam sincs hogyan lehetséges ez – komolyan nem. Eszembe jutott párszor az első és – akkor még azt reméltem -, hogy az utolsó találkozásunk után is, de sehogy nem jutottam dűlőre vele. Véla, akire tudod mondani, hogy középkorú, mert valóban az, és nem elmaszkírozva van, nem illúziót ültettek a fejedbe róla, hanem az. Simán az, aki valamiért viccesnek tartotta, hogy használja rajtam a mágiát, végül másodszor már ne. Ezek szerint nem mindenkin használja, sőt lehet nem is használja, csak felmérgesítettem volna? Benne van a pakliban, nem úgy tűnik, mint aki képes elfogadni azt, hogy egy nő nem bomlik rögtön a karjaiba, mert kapott egy mosolyt tőle, és ránéz az igéző kék szemekkel. Lehet ezért kaptam a megtiszteltetést. Nos, ha lehet ilyet kérni, akkor legközelebb inkább ne tiszteljen meg.
- Ugyan már – legyintek egyet barátnőm felé. – Lehet, hogy tenyérbemászó, de nem hiszem, hogy arra vetemedne valaha is. Nem engedné a büszkesége – sok olyan történet van, ami azt mondja, hogy a vélák simán visszaélnek a mágiájukkal és úgy tesznek magukévá nőket. Hogy elhiszem-e? Teljesen, főleg, mióta az iskolában is van egy vértisztított, aki bár diák, de nem lehet nem észrevenni a szépségét. De Iliánból egyszerűen nem bírom kinézni, hogy valóban így szerez meg nőket, mert ahhoz túl büszkének tűnik. Nem menne az imidzséhez, ami azt sugallja, hogy neki nem kell vélamágia ahhoz, hogy bárkit megszerezzen. Hogyne. Majd máskor.
- Nem mondott, Kori – sóhajtok egy mélyet, halvány mosollyal ajkaimon. Nos, nem vagy ezzel együtt barátnőm, mert nekem sincs a top3-ban a kedvenc embereim listámon. Még ha lenne is ilyen. – Nagyon nehezen fogadom el, mert… mert csak, de akkor sem mondott azt. Ez a szünet pontosan arra lesz jó, hogy magammal foglalkozzak, és mindenki más bekapja – nevetek fel hangosan, majd amikor megérzem a kopogást és a rezgést a fenekem alatt, kicsit lejjebb veszem a hangerőt, mert még csak az kéne, hogy a házinéni csatlakozzon a beszélgetéshez a hülye seprűjével.
- Kell az a ház – motyogom orrom alatt, majd kiiszom poharamból a maradékot, végül magam mellé rakom azt. Jobb lábamat felhúzom, arcomat térdemre támasztom, így nézem végig a bor töltés folyamatát. Somolygok az orrom alatt, de nem mondok semmit. Nem hiszem, hogy a bor ivás bármennyire is befolyásolná a gyermek megfoganását, de ez Kori döntése, amit tiszteletben tartok.
- Idáig is el kell jutni – nevetek fel halkan, ne kockáztassuk meg a seprűt ismét. – Jók leszünk. Te házas vagy, nekem meg ott vannak a sárkányaim – mosolyodom el szélesen, mert ismét úgy érzem magam, mint amikor huszonévesen először léptem be a rezervátumba. Csak a sárkányok. Ahogy most megint. Mert hova máshova menekülne egy facér nő, ha nem a sárkányokhoz? Ja, lehet ők normálisabbak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 244
Írta: 2020. január 1. 18:43 | Link

A NŐM


- Egy középkorú véla.
Ízlelgetem tovább a kifejezést, mert annyira életidegen ez a két szó egymás mellett, hogy egyszerűen képtelen vagyok elmenni mellette. Annyira, de tényleg, annyira furcsa, annyira nagyon:
- Perverz.
Nincs rá jobb szó teljesen leakadtam azon, hogy létezik középkorú véla, és ha már azt mondja, hogy “középkorú”, akkor ez nyilván valahogy ki is ütközik. Mert amúgy akkor nyilván nem mondaná.
- Bemutatsz neki? Nem akarom, hogy megvélázzon a kis mágiájával, csak annyira nem tudom elképzelni, hogy hogyan néz ki ez középkorú véla, hogy muszáj lenne látnom.
Mert egyelőre most csak azt tudom mondani, hogy olyan, mint a gyűrűk urában Arwen apja csak nagyon fehér hajjal, vagy annak a másik tünde tyúknak a férje, azt hiszem a férje volt, mintha az fejér hajú lett volna. Hm, néha elő kellene venni a klasszikusokat, hátha valamelyikben van olyan arc, akinek az a szerepe, hogy középkorú véla legyen.
- Nem engedné a büszkesége. Akkor azért mégiscsak ismered, ha ilyeneket ki tudsz róla jelenteni.
Vagy könnyebben kiismerhető, mint például Jack, akiről nagyon sokáig nem tudtam, hogy milyen is valójában. Azt tudtam, hogy jó ember, hogy a szíve meggyötört, de nagyon sok együtt töltött idő, beszélgetés, levél, pillantás és mélyen a szemekben való elveszés kellett ahhoz, hogy én teljes bizonyossággal ki merjek jelenteni bármit is. De persze lehet, hogy csak az én emberem túl bonyolult lélek, és nekem kellett sok idő, na nem mintha bánnám, hiszen vele az első kilenc hónap olyan volt, mint egy utazás, aminél csak remélted a célt, de nem tudhattad biztosan. Minden pillanatban dönthettél rosszul, sőt helyrehozhatatlanul. Olyan volt, mint azok az interaktív könyvek, melyeknél a döntésed határozza meg, merre lapozol.
Ahogy elneveti magát, somolygok én is, majd amikor megint jön a kopogás, akkor már rendesen nevetek, nem is akarom visszafogni magam egy pillanatig sem. Ez valami fenomális, de komolyan.  
- Eléggé perverz, hogy pontosan tudja, hol van a fenekünk. Lehet, hogy röntgenszeme van, és látja még a kék bugyimat is.
A szám elé kapom a kezem, mint aki tényleg riadt, de aztán csak újra nevetni kezdek, mert annyira képtelen tud lenni néha az élet. De igen, kell az a ház, mindenképpen. Neki az iskola meg az előkészítő miatt valami utcaelei kellene, de olyan, ami közel van a hop ponthoz is, hogy az egyetemre is könnyen átjusson. Magamban sorra veszem a lehetőségeket, és érzem, hogy meg fogom találni az igazit.
- Végül is, elértük az álmunkat. Ha azt vesszük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Brownie
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 574
Írta: 2020. január 1. 20:05 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Szemöldökömet ráncolva hallgatom, ahogy megint kimondja megint, hogy középkorú véla. Igen, az, és rettenetesen fura ezt így kimondani, fogalmam sincs a hogyanról vagy a miértről, egyszerűen ez van. Nem tudom hova rakni én sem, de ahogy Kori szájából elhangzik ez a két szó, nem tudom hányadszorra, csak még hihetetlenebb az egész.
- Mi? – kérdezek vissza a szóra, hiába értek vele egyet, majd választ nem is kapok, de ajkaimat ismét elhagyja a visszakérdezés, amikor arra kér, hogy mutassam be neki. Hát, de csajom! Én sem ismerem a férfit, csak felbukkan néha a semmiből, hogy vagy megkeserítse az életemet, vagy éppen olyan tanácsokat osztogasson, amik segítenek abban, hogy könnyebbé tegyem a saját életemet. A jó isten sem tud ezen a férfin kiigazodni, nemhogy még bemutassak neki bárkit is. Meg amúgy is… hogyan? Amikor az én napjaimban is csak felbukkan, majd eltűnik ismét, mint valami lappangó betegség, ami néha tünetet produkál, aztán ismét eltűnik, és előjön megint. Elhiszem, hogy nehéz lehet elhinni, de akkor sem tudom megtenni a kérést, hiába szakadnék belé.
- Nem hiszem, hogy betudlak neki – köszörülöm meg torkomat kicsit, ahogy az ajtó felé pillantok, majd tekintetem visszatér Korira. - Ő általában csak felbukkan a legváratlanabba pillanatokban, én meg állok, hogy mi van? Legalábbis eddig ez volt a módi - amúgy sem tenném szívesen, bár megértem, hogy felkelti az ember kíváncsiságát egy középkorú véla látványa, de jelen esetben, ha akarnám sem tudnám neki bemutatni. Ilyen ez, csak örülök neki, hogy egy ideje nem készítette ki az idegrendszeremet a férfi, meglepően kellemesen el vagyok mostanában magamban, és ebbe nem fér bele az, hogy egyetlen pillantásától a plafonra kerüljek. Pedig ő képes rá. Óóó, de még mennyire, hogy képes, és talán csak erre igazán. Komolyan néha azon gondolkodom, hogy a férfi arra lett teremtve, hogy keresztezze a nyugodt napjaimat, csak eddig valami oknál fogva sikeresen elkerültük egymást, de most, hogy egyetlen egyszer összesodort minket valami már soha többet nem ereszt. Mint valami elcsépelt regény. Borzalmas.
- Azt nem mondanám továbbra sem, hogy ismerem – rázom meg a fejemet alsó ajkamat rágcsálva. – Ez amolyan megérzés – hunyom be szemeimet egy pillanatra, és pontosan egy pillanatig is tart a komolyságom, ahogy kitör belőlem a nevetés Kori szavain.
- Rajtam nem tudom milyen van, mindjárt megkérdezem tőle – kacagok tovább önfeledten, majd ahogy nevetésem kicsit alábbhagy, bólintok barátnőm felé. Végül is, igen, elértük az álmainkat. Kori Jacket, én pedig a sárkányokat, akiket kislány koromtól kezdve el akartam érni. Sikerült. Kinek így, kinek úgy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 244
Írta: 2020. január 4. 21:56 | Link

A NŐM


- Szóval, valami váratlant kell csinálnunk, és akkor felbukkan? Nem tudom, ha mondjuk, esetleg kint állnál egy ízléses bikiniben, gitárral és én madárként a válladon ülve csipognám a Nirvanatól a Smells Like Teen Spiritet, akkor megjelenne?
Ez persze csak elméleti felvetés, ugyebár, és nem azon jár az agyam, hogy vajon egy emerald zöld egyberészes nyitott hátúban vagy inkább egy rózsaszín-arany bikiniben fázik-e majd kevésbé. Csak elméleti szinten, persze. De a szememben valami más van. Ó igeeen, ez az elméleti kérdés nagyon is komoly háttérrel bír. Baszkika, hát egy középkorú véla. Nekem látnom kell, hogy mégis milyen. MILYEN?!?! Annyira tudni akarom, annyira éget a kíváncsiság. Csak megérinteném az arcát, csak egy kicsit, csak, hogy érezzem, milyen megfogni egy középkorú vélát. Lopva a ruhásszekrényre pillantok, majd a még előttünk lévő alkohol mennyiségre. Úgy tippelem, ha nem iszok többet, csak ezt az egy kis pohárkát, ahogy megfogadtam, de őt ráveszem, hogy mindet benyakalja, akkor meggyőzhető is lehet, hogy csináljuk meg. Vagy alkoholmérgezést kap, aztán kimossák a gyomrát. Ah, hát milyen legjobb barátnő vagyok? BOR-ZAL-MAS. Ennyit nem ér egy középkorú véla fogdosása. (de, de pszt)
- Ahh, olyan szerencsés vagy.
Nekem van egy ilyen érdekes emberek mániám, szóval ez inkább szakmai ártalom, ha úgy tetszik, mert aki érdekel, azt bizony a könyveim egyikébe teszem. Nem sok regényem van, inkább az önéletrajzokat írom. De mondjuk egy ilyen különleges jelzővel illetet ember önéletrajza is különleges lehet. Nagyon érdekel. Ah, a mániákusságom sokszor nem egészséges. Tényleg gyorsan teherbe kell esnem, különben még a végén kinyír a családom, és erre minden esély meg is van jelenleg. Hiszen miket csináltam az elmúlt időszakban? Egy tizenéves kora elején járó vérfarkas kislányt elcsaltam magammal egy vásárba, ami még akkor meg se nyitott, teletömtem fánkkal, forró csokival meg sült gesztenyével, most meg böködni akarom egy véla arcát. Hát normális vagyok én?
- Szörnyű lenne, ha tudná a választ.
Állapítom meg őszintén, és kiiszom a poharam, majd megcélzom az ágyat, és befekszek az oldalamra. Igen, nekem itt olyan is van. A takaró alá bemászva, a plafont kezdem el bámulni.
- Örülök, hogy még most is szeretjük egymást Ophelia Carolina Brown. Kicseszett módon hiányoztál az életemből, amíg nem voltál benne. Soha többet nem hagyjuk el egymást, rendben?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Brownie
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 574
Írta: 2020. január 8. 11:49 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

- Mi a franc? – nézek először teljesen hitetlenül barátnőmre, amíg engedek a belső kényszernek és kitör belőlem a nevetés. Rendben, ez az egész teljesen meg van előttem vizuálisan, és abban is szinte biztos vagyok, hogy Ilián rögtön meg is jelenne, mert valamiért ezekhez érzéke van. Ott van és akkor, amikor nem kell. Lehet levédetem különleges képességnek és neki adom a címet, még kitűzőt is csinálok neki, esetleg baseball sapkát. Vagy igazából mindent, amit csak el lehet adni, meggazdagszom és elmegyek a Kanári-szigetekre lakni, mert ott csak nem talál már meg. Amilyen mázlista vagyok, tuti ott nyaralna már az első nyaramon a férfi, esélyt sem adva annak, hogy elkerüljem. Mondom, hogy érzéke van rá!
- Ez az a mondat – iszom ki egyszerre a bort a pohárból. – Amit meg sem hallottam. Tudom, hogy imádod a ”különleges” embereket, de ő nem az – ujjaimmal is szemléltetem a macskakörmöket a levegőben beszéd közben. Lehet különleges Ilián, csak nem nekem, és ha Kori ennyire látni szeretné, akkor nem tudom. Tényleg kirakom a pizzázó elé mondjuk egy bikiniben és énekelhet egyedül, én pedig messzebbről támogatom morálisan, kisírva a szemeimet a röhögéstől és végig kamerázva. Ha ez megtörténik, akkor mindenképpen meg kell örökíteni az utókornak, kár lenne, ha kárba veszne. Csak előre gondolkodom, oké?
- Mindent kinézek belőle – vonom meg vállaimat, miközben tekintettemmel végig követem, ahogy Kori befekszik az ágyba. Célzásértékű, mert az én barátnőm ennyire diszkrét is tud lenni, így a poharat felveszem a padlóról, feltápászkodom, leteszem az asztalra, majd bevágódom Kori mellé, miután ledobtam magamról köntösömet. A saját ágyamba mellé. Nem úgy mellé, jó? Akkor rendben. – Én is örülök Korinna Everleigh – mosolyodom el szélesen, miközben helyezkedem még kicsit, majd magamra rántom a takarót, és Kori felé fordulok. – Ha fizetnél sem tudnál lekoppintani, úgyhogy kénytelen vagy elviselni a baromságaimat még vagy, hát, körülbelül száz évig. Az úgy belefér még, nem?  - kuncogok fel halkan, ahogy arcom alá teszem tenyeremet. - Te is hiányoztál nekem kismadár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Korinna W. Everleigh
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 244
Írta: 2020. január 11. 16:28 | Link

A NŐM


- Irigy vagy Brown!
Jegyzem meg elkámpicsorodott szájjal, szomorúságot erőltetve a hangomba, mert ez nem fair. Ilián igenis különleges, és nekem nagyon tetszik, hogy léteznek középkorú vélák. Ő meg éppen velem irigykedik, hát mondhatom szépen vagyunk!
Persze tudom ám, hogy nem úgy gondolja, nyilván ezért sem sértődök meg rá igazándiból. Mert tudom, és ő is tudja, hogy legyek bármennyire is szerelmes, érezzek bármilyen hűséget is a másik fél iránt, a férjem iránt, akinél jobban embert nem szerettem és tiszteltem még, ha megkísért a véla mágia, akkor bizony nem lesz kérdéses, hogy összezavarodom, és ez még a jobbik eset, a rosszabbik a megcsalás, a bűntudat, a tönkrement házasságom siratása. Szóval nyilván nem tenném meg, nyilván nem akarnék ebbe a helyzetbe kerülni. De szeretek tudni és tapasztalni. Szívesen beszélgetnék vele, tényleg szavakkal. Azt hiszem, ez szakmai ártalom.
- Miért pont száz évig?
Teszem fel a kérdést, miután végignézem, ahogy rituálisan megadja magát, és bemászik mellém az ágyba. És ha úgy mászna be, ahhoz se lenne senkinek semmi köze, de persze nem úgy. Viszont, ha leszbikus lennék, ziher, hogy Ophelia lenne  a csajom, szóval az opció adott, egy alternatív univerzumban mondjuk, hol aztán tényleg úgy mászik be mellém.
- Mondjuk, ha százegy lesz, akkor is elvisellek, jó?
Kevesebb nem nagyon lehet, mert azért jól dolgozik bennünk a manna, és terveim szerint nagyon sokáig vele tervezek még lenni, meg persze élni is még nagyon sokáig tervezek. De most már kezdek elfáradni, ez látszik abból is, hogy már nagyon nehezen veszem rá magam arra is, hogy eltakarjam a számat ásítás közben. De azért még megy a dolog, szóval most kell stílusosan elaludni.
- Milyen gáz, pár éve ilyenkor kezdtünk alapozni a bulira, most meg már ágyban vagyunk.
Kuncogok csukott szemmel, és még ébren vagyok, olyan hatvan százalékban, de ez rohamosan esik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Márton László
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 126
Írta: 2020. január 14. 14:55 | Link

Mina

- Köszi! Mindig nyaggat, hogy öltözzek fel rendesen, szóval muszáj, pedig nem vagyok ám fázós. Bírom a hideget. – Kis kezét ökölbe szorítva boxol a levegőbe és az egész olyan végtelenül autentikus. Melyik szülő ne nyaggatvá a csemetéjét a sapka és sál miatt telente, aki kicsit törődő? És melyik tízéves ne akarna azzal felvágni, hogy ő különlegesebb a többieknél, mert sokkal jobban elvisel vagy kiáll valamit? Még ha minden valószínűség szerint nagyotmondás is.
Az állatsereglet felkelti az érdeklődését, miközben igyekszik tartani a szemkontaktust Minával is, a figyelme folyton elkalandozik valamelyik jószág irányába. Ráadásul még a kabátja alól egy újabb aranyos cucc bukkan fel!
- Aszta, mennyi állatot sétáltatsz, nem nehéz? – Hogyne lenne nehéz, akkor nem mesélte volna, hogy már most sikerült szem elől téveszteni egyiket. Valaki még két egyszerű kutyával is fél útnak indulni.
- Lila, hogy lehet, hogy lila? Lila színűek szoktak lenni? – csap le rögtön Pamacska rendhagyó színére, elvégre a mágikus állatok mégiscsak jobban felkeltik egy kisfiú viselkedését. Csak úgy, mint az a mozdulat, amikor a vállához emeli az először még üres kezeit, aztán a következő pillanatban már vizet lehet belőle lefetyelni. Eltátott szájjal mutat Mina kezének irányába, elsőre azt is lehetne hinni, hogy továbbra is a lila aranyosság köti le, de valójában..
- Aazt hogy csináltad pálca nélkül?
A beszámolót aztán az állát dörzsölve hallgatja, mint aki nagyon processzálja az információtömeget, amit kapott, nyilván rengeteg feldolgoznivaló van a szökőkúton, mint helyszínen, de ez cseppet sem zavarja, a lényeg, hogy a gondos detektív képe meglegyen.
- És merre fordult, melyik irányba?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia Carolina Brown
Házvezető Eridon, Tanár, Animágus, Egyetemi tanár, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Brownie
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 574
Írta: 2020. január 15. 17:48 | Link

A NŐJE - minden oké, eskü - pajamas

Hogyne, irigy vagyok. Megforgatom szemeimet, más reakciót nem kap a barátnőm. Bármennyire is nem tartom valószínűnek, hogy drasztikusan kihasználná vélaságát a férfi, szerintem egy házasságtörés még beleférne, akár csak egy csókkal is, mert Kori azt sem élné túl, ha kiderülne. Az mindegy, hogy vélamágia használata miatt történt az a csók, akkor is felemésztené a bűntudat, és példának okáért, nálam sem különösebben érdekelte Iliánt, hogy esetleg párkapcsolatban vagyok. Nem voltam, de akkor is. Mindegy.
- Mert az jutott eszembe – tárom szét karjaimat, már amennyire a fekvő helyzetem ezt engedni. – Ah, köszi. Szeretem a toleranciádat és a kedvességedet – nevetek fel halkan, mert így hogy vízszintesbe kerültem rendesen rám tör a fáradtság. Nem tudom mennyi lehet az idő, de minimum úgy érzem magam, mint aki nem aludt két napja, és ezt a két napot végig bulizta, most is hajnali hatra esik haza. Tényleg kiöregedtünk ebből már. Nem mintha hiányoznának az ereszd el a hajam bulik, főleg mióta Kori mellett ott van Jack, mert így én is mérsékelve vagyok. Eddig sem szerettem az olyasfajta bulikat, de így legalább okom is van arra, hogy undorodjak tőlük, mert… ne viccelj! Házas nőként bulizni? Kori, nem szabad, ejnye. Hah, körbe értünk.
- Öreg vagyok, hagyjál – húzom még feljebb fejemen a takarót, majd behunyom szemeimet. – Inkább aludjunk, mert szerintem ez a pár pohárka bor is beütött – kuncogok fel halkan, mint aki tényleg be van csiccsentve, de esküszöm fehér villanásokat látok, most hogy lehunytam a szemeim, és ez nem jó. Bár holnap meglepő módon nincs semmi dolgom, de akkor sem szívesen tölteném másnaposan a szabadnapomat.
- Jó éjt kismadár – nyúlok át hozzá, hogy megcirógathassam arcát, majd szinte pillanatok alatt zuhanok mély, álomtalan álomba. Ennél többre valószínűleg nincs szüksége a testemnek és a lelkemnek se. Alvás, mondjuk még három napig. Ja, nem. Ha-ha-ha, majd a következő életemben már rögtön nyugdíjasnak születek, és akkor talán.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2020. január 15. 17:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Elsős diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 306
Írta: 2020. január 18. 12:23 | Link

Dana

Úgy futottam Dana után, ahogyan csak tudtam, igyekezve szedtem a lábaimat, s gyorsan kapkodtam a levegőt, miközben pillantásommal hol az előttem futókat kémleltem, hol pedig az utcát, hátha látok majd valakit, akitől segítséget kérhetnék. Ilyenkor jól jött volna mondjuk egy auror a közelben, vagy akár egy tanár, esetleg egy felsőbb éves fiú, de pechünkre senki nem kóborolt a közelben. Miért is? Valószínűleg mindenki tömte magába a pizzát a Félszeműben, vagy épp a korcsolyapályán múlatták az idejüket. Pedig fényes nappal volt, nem is akartam elhinni, hogy képes valaki ilyenkor rablást elkövetni.
- Dana - kiabáltam én a barátnőm felé, mert kicsit aggódtam érte, hisz ki tudja, hogy akit üldözött, az milyen képzettségekkel rendelkezett. Veszélyesnek véltem a helyzetet, s tartottam attól, hogy Dana majd megsérül.
Aztán egyszer csak, az egyik saroknál befordultak, így néhány másodperc erejéig eltűntek a szemem elől. Gyorsítottam futólépteimet, hisz továbbra sem akartam azt, hogy a lánynak egyedül kelljen szembenéznie egy tolvajjal. A sarokhoz érve, nagy lendülettel kanyarodtam be rajta, csak azzal nem számoltam, hogy éppen egy átokkal találom szemben magam. A taroló átok elől bár Dana ügyesen elugrott, engem az telibe talált, így a közeli kukák közt végeztem, s sikerült is bevernem a fejemet a fémbe.
- Aúúh ez fájt - nyikkantam fel, nem volt túl kellemes, s azt hiszem, hogy talán még a csuklóm is megsérült esés közben. Eközben a támadó nem volt felkészülve a lefegyverző bűbájra, így kezéből elrepült a pálca, s most már így kellett farkasszemet néznie a lánnyal. Ha Dana úgy döntött, hogy hozzám siet, és megnézni, hogy jól vagyok-e, akkor azt kihasználva a tolvaj srác sietve kapta fel a pálcáját, s elrohant. Ha Dana inkább továbbra is szemben állt a sráccal, akkor a fiú védekezően tette magasba a kezeit, majd lassú léptekkel megindult a lány felé úgy, mint aki megadta volna magát.
- Oké, te nyertél. Visszaadom - mindezt azonban csak addig mondta, míg nem ért kellő távolságra, mert akkor hirtelen esett neki a lánynak, s jó erővel meglökte őt, hogy elmenekülhessen, hacsak Dana nem volt felkészülve erre az alattomos trükkre.

Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. január 18. 12:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 364
Összes hsz: 688
Írta: 2020. január 24. 21:32 | Link




Iszonyatosan bosszús voltam az elkövetőre, mivel ekkora mellénye volt, hogy képest volt fényes nappal kirabolni. Mindenesetre azt le kellett szögeznem, hogy ügyesen megrendezte a kis színjátékát, amivel átejtett mindkettőnket, hogy aztán a markába röhögve jól kirabolja az embert. Egy jó ideig üldöztem őt, már majdnem elég közel értem hozzá, hogy elkaphassam, ám ekkor sikeresen eltanyáltam, úgyhogy a másik nyert egy kis előnyt velem szemben. Időközben megjelent Karola is, ám sovány vigasz volt az, hogy a srác gyorsan lereagálta a helyzetet, és előkapva pálcáját próbált volna eltalálni. Nekem szerencsém volt, mert kitértem az akciója elől, ám Karola a közeli kukák között végezte, ráadásul ahogy elnéztem, beverte a fejét is szegény pára. A rabló látva a helyzetet, nem tétlenkedett, kihasználta az előnyét, és tovább állt, csupán rajtam állt az, hogy mit választok, utána eredek, vagy pedig meglesem a lányt, mi történt vele pontosan, nem kell-e neki esetleg segítség. Tombolt bennem a düh, az elszántság, hogy majd jól megleckéztetem ezt a szemét alakot, de azért voltam olyan empatikus is, hogy megnézzem, jól van-e a lány. Nem bocsátottam volna meg magamnak, ha bármi rossz történik vele, akármennyire is fűtött a bosszúvágy.
- Karola! Remélem, hogy nem történt veled semmi komoly! Mondd, csak, hogy érzed magad? - futottam oda hozzá aggódó tekintettel. Reméltem, hogy nem verte be nagyon a fejét, meg nem esett túl nagyot. Inkább lemondtam a pénzemről, a bosszúról, fontosabb volt számomra, hogy biztonságba tudhassam a barátomat. Legszívesebben jól megleckéztettem volna a tolvajt, amiért ezt tette Karolával, de ő már szerintem árkon-bokron túl járt. Tudtam, hogy most már késő utána menni, de rohadtul dühített, hogy ilyen könnyen megúszta az egészet. Legközelebb viszont óvatosabb leszek ilyen téren, azt már most elhatároztam magamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Elsős diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 306
Írta: 2020. január 24. 22:50 | Link

Dana

Annyira akartam segíteni Danan, hogy nem számoltam a veszélyekkel, s pechemre belefutottam az átokba, ami ugyan nem nekem szólt, mégis engem repített a kukák ölelésébe. A fém érintése azonban nem volt kellemes, ugyanis a kemény kukáknak csapódni felért egy lórúgással. A fejemet azonnal bevertem, ráadásul sikerült a csuklómra esnem, amibe azonnal belenyilallt a fájdalom, s nagy nehezen kihúzva magam alól, az ölembe helyeztem, miközben eltorzult arcvonásokkal fürkésztem, hogy mi lehet a gond.
- Áúhh hogy az a..francba! - sziszegtem magam elé, mert utáltam a fájdalmat, ráadásul amiatt is aggódhattam, hogy vajon most mi lesz Danával, főleg akkor, ha ez a tolvaj ennyire veszélyes.
Ahogy a fájdalmak feldolgozása közben felemeltem a fejem, hogy aggódó pillantásommal megtaláljam a lányt, már meg is láttam őt fölöttem.
- Jajj Dana, nem komoly...vagyis a csuklóm eléggé fáj, meg kicsit a fejemet is beütöttem, de túlélem - vallottam be, miközben megmutattam neki a csuklómat, ami máris lilásan elszíneződött, ezzel is jelezve a sérülés mértékét.
- Viszont te jól vagy? Annyira megijedtem, amikor láttam, hogy az a srác eltűnik a tárcáddal, de meg utána veted magad. Nagyon rám hoztad a frászt Dana...akár nagy bajod is eshetett volna - mondtam komolyan a lánynak, némi aggodalommal a hangomban, hisz azért valljuk be, elég vakmerő mutatvány volt a részéről az, hogy a tolvaj után eredt. Még szerencse, hogy a srácnak nem voltak társai, ennyi erővel könnyedén bánthatták volna a lányt. Még így is, szerencséje volt, hogy nem őt találta el az átok, mert olyan közelségből talán még nagyobb baja esett volna, mint így nekem.
- Segíts kérlek - a kezemet nyújtottam felé, aztán belé kapaszkodva tápászkodtam fel a földről, de a csuklóm még mindig borzasztóan fájt, bal kezemmel fogtam a sérült részt, s így próbáltam enyhíteni a kellemetlen érzésen.
- Lehet, hogy feljelentést kellene tennünk, nem? Miket vitt el tőled?- aggódva kérdeztem, közben ide-oda néztem, hogy megbizonyosodjak arról, nem-e tért vissza a tolvaj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 303
Összes hsz: 710
Írta: 2020. január 24. 22:56 | Link

Lacika

- Látszik is rajtad, hogy bírod. Nem sokszor vagy beteg, ugye?
Helyes kölyök, remélem, hogy az öcsém is ennyire normálissá válik rövid időn belül, mert ha nem, akkor Lacika lesz az új öcsém, Sean meg megpukkadhat. Mostanában nagyon agresszív, a múltkor odáig fajult, hogy lila lett tőle az oldalam, mert ő unatkozott, és megrúgott, én pedig válaszként arcon locsoltam, amire elkezdett visítani. Szóval nem igazán testvér alapanyag most a kiskölyök, pedig egy éve esküszöm, hogy nagyon édes volt.
- Azért kéri, hogy vigyázz magadra, mert a felnőttek sokkal könnyebben betegednek meg, de ha van egy ellenálló gyerek a közelükben, akkor a betegségek se mernek olyan közel jönni.
Ez nem igaz, a felnőtteknek egyszerűen nincs idejük betegnek lenni, mert a gyerek meg a munka mellett valahogy fel sem tűnik nekik, csak amikor már megmozdulni se tudnak, hogy valójában ők betegek. Viszont hátha ez a mondat nagyobb motivációt ad neki, hogy a sál meg a sapka a helyén maradjon.
- Ők egészen jól viselkednek, látod? Szépen nyugton vannak, és nem bántanak. Nagyon sokszor költöztem már velük, szóval türelmesek is.
Leszámítva ugye a crupok gyöngyét, aki most is intenzív szökésben van. Felpillantok Pamacsra, aki intenzíven érdeklődik Laci iránt, de még nem indul el felé, még csak az erőviszonyokat méri fel, hogy vajon baráttal vagy ellenséggel van-e dolgunk. Nem csodálom, hiszen az utóbbi időben volt már, hogy egy pyromágus szagát is hazavittem, amit én nem, de ő nagyon megérzett, és akkor tőlem is égnek állt minden szőrszála.
- Igen, Pamacs víz elemű, ezért ilyen lilás-kék, ha levegő elemű lenne, akkor fehér és rózsaszín színei lennének, ha pedig mind a két elemhez tartozna, akkor szürke és fehér. Ő egy sunki, elemi mágus állat.
-Óóó, elemi mágus vagyok. Most tanulom éppen, hogy hogyan uraljam a vizet. Nézd csak.
A tenyereimet egymáshoz érintve, felé nyújtom kicsit a kezeimet, melyben először víz jelenik meg, mintha tényleg a bőröm alól szivárogna. Aztán a víz hirtelen forrni kezd, bugyborékolva, gőzölögve. Aztán hirtelen hűl ki, és változik szó szerint jéggé, majd megint vissza vízzé, ami ahogy jött, úgy is tűnik el.
- Sosem halok szomjan.
Más előnye is van nyilván, de most ennyire futotta, még tényleg nagyon az elején vagyok, és igazából csak tesztelgetem, hogy mit is jelent az, hogy irányítom a vizet.
- Arra tovább.
Mutatok a vendéglátó negyed felé, mert biztos vagyok benne, hogy a kis bélpoklos ott lesz valahol.
- Milyen messzire mehetsz el innen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 364
Összes hsz: 688
Írta: 2020. január 24. 23:21 | Link




Láttam a lányon, hogy nincs valami túl jó formában, ami érthető is volt, hiszen a támadó nemrég juttatta a kukák közé. Láttam, hogy Karola eléggé fájlalta a csuklóját, én pedig tiszta ideg voltam, hogy nem történt-e még nagyobb baja vagy esetleg nem tört-e el a keze.
- Ugyan már, ne mondj ilyet, hogy nincs nagy baj. Elviszlek a gyengélkedőre, nem akarom, hogy még rosszabb legyen a helyzet - közöltem vele határozott hangnemben, tényleg csupán azt szerettem volna, hogy minél gyorsabban megszűnjenek Karola fájdalmai.
- Ugyan, maximum a srácnak eshetett volna baja, hidd el. Simán elláttam volna a baját, de már elég messze tarthat, nem érném utol - feleltem a lánynak a fejemet csóválva, majd elkezdtem rá összpontosítani a figyelmemet. Közben a kezemet felé nyújtva segítettem neki, hogy belém kapaszkodhasson. Azt azonban láttam, hogy nagyon fájt a csuklója, még fel is szisszent a mozdulatsor között, én pedig elég hülyén éreztem magam, hiszen, ha nem álltam volna le a támadómmal perlekedni, akkor a lánynak sem esett volna semmi baja.
- Sajnálom az egészet. Tudod, ha nem eredek a srác után, nem akarok bosszút állni rajta, akkor nem lett volna semmi gond. De egyszerűen bántotta az igazságérzetemet, amit csinált, nem hagyhattam csak úgy elfutni. Igaz, már mindegy, rég messze jár, de a lényeg, hogy viszonylag jól vagy - tekintettem a lányra kicsit bűnbánóan. Szerettem volna, ha megtudja, miért is eredtem a tolvaj után, miért kockáztattam ennyit, és miért került ilyen hülye helyzetbe miattam.
- Jó ötlet. Mindenképp szeretnék feljelentést tenni. Hátha másnak sikerül elfognia, ha már nekem nem. A pénztárcámat vitte el és az irataimat - feleltem a lánynak szörnyülködve. Tudtam, hogy nem volt egyszerű pótolni az összes hivatalos iratot, a pénz se volt kevés, de azért az előbbit még jobban bántam, hogy elvitte magával az a galád alak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Elsős diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 306
Írta: 2020. január 25. 17:25 | Link

Dana

- De tényleg nincs nagy baj Dana, ez csak egy kis zúzódás, majd teszek rá jeget, ha visszaérünk a kastélyba - nem igazán akartam gyengélkedőre menni, még akkor sem, ha fájt. Ért már ennél súlyosabb sérülés is, s amúgy is, az előző évem óta utáltam még a gyengélkedő közelébe is menni. Pár hónapja mégis muszáj volt, a bokám miatt, ezúttal azonban szerettem volna elkerülni ezt a helyzetet, amúgy is sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy feljelentést tegyünk a tolvaj ellen.
- Azt elhiszem, szinte azonnal utána vetetted magad, nagyon meglepődtem - vallottam be, még egy mosoly is az arcomra szökött, mert volt ebben némi elismerés is, annak ellenére, hogy magam részéről kicsit veszélyesnek tartottam ezt a hirtelenséget részéről.
Ha a segítségével feltápászkodtam, az épp kezemmel leporoltam magamról a koszt, ami esés közben rám ragadhatott, s csak ezt követően emeltem meg a másik kezemet, hogy ne lógjon, mert úgy nagyon sajgott a fájdalomtól.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, mert az, hogy megsérültem, egyáltalán nem a te hibád. Aki itt felelős, az a szemtelen tolvaj, aki képes volt így kifigyelni, és lecsapni ránk! Mindenképp fel kell őt jelentenünk, én jól emlékszem az arcára is - mondtam a lánynak, s vele együtt meg is indultam a kihelyezett aurorparancsnokság felé.
- Ajj az épp elég, az irataidra még szükséged lehet. Ezt is mindenképp jeleznünk kellene, hogy nehogy visszaéljenek a személyes adataiddal. Remélem, hogy nem tartottál túl sok pénzt a tárcádban - kicsit aggódtam azért, hogy Dana minden pénzét elveszítette, mert nem voltam biztos abban, hogy ha el is kapják ezt a fiút, addig nem költi-e el a rabolt pénzt.  
- Egyébként te tuti, hogy jól vagy? Láttam, hogy futás közben elestél. Jó gyorsan futsz amúgy, szerintem megijedt tőled ez a tolvaj - jegyeztem meg egy mosollyal, hogy oldjam az idegességét, a Hivatal épülete pedig egyre közelebbinek tűnt.
- Kicsit izgulok egyébként, még soha nem beszéltem aurorokkal, szerinted milyen lesz? - kíváncsian pillantottam a lányra, s hagytam, hogy előre menjen majd az épületben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 364
Összes hsz: 688
Írta: 2020. február 10. 00:43 | Link




- Rendben, ahogy gondolod. De, ha nem javul a helyzet vagy súlyosbodik az állapotod, akkor szólj, és tényleg elkísérlek a gyengélkedőre - erősködtem, mert féltettem a lányt, nem akartam, hogy esetleg kiderüljön az, hogy sokkal komolyabbak a sérülései, mint ahogyan azt gondoltuk.
- Simán elkaptam volna, végül is majdnem sikerült, de sebaj, csak meglesz, ha feljelentést teszünk ellene - feleltem Karolának elszántan.
- Szerencsére nem volt nálam túl sok pénz, maximum egy ruhányira való. Az irataim eltulajdonítása nagyobb veszteség számomra, azokat nehezebb pótolni és körülményesebb is - válaszoltam neki elgondolkodva. Bele fog telni egy kis időbe, mire újra mindent megcsináltatok, de bíztam benne, hogy a rend őrei kézre kerítik mihamarabb az enyves kezű tolvajt.
- Én remekül vagyok, csak egy picit estem, szerencsére jól jöttem ki a helyzetből, mert le tudtam reagálni időben a helyzetet. Így csak egy kicsit fájt, de meg tudtam kapaszkodni a talajban a kezeimmel, szóval ezzel felfogtam az ütközés nagy részét. Szerintem is beparázott, mondjuk jobban is járt, hogy nem én kaptam el. Azt hiszem, azt nem úszta volna meg ép bőrrel, ha én elkapom - néztem határozottan a lányra, egész belelkesültem, ahogyan elképzeltem magamban azt, ahogy elkapom azt az átkozott tolvajt. Akkor bizony lett volna neki ne mulass!
- Ja, egyébként járok futni folyamatosan, ez is hozzá tartozik az életemhez, szeretek sportolni - világosítottam fel Karolát, közben pedig büszkén belegondoltam, hogy Laurát is rábírtam az effajta életmódváltásra. Nemrégiben mesélte, hogy ő is rákapott a futásra, miután időnként együtt róttuk a köröket a kastély körül.
- Hűűű, ez olyan izgi. Még én se beszéltem velük. De szerintem nem lesz semmi gond, tuti hivatalosak lesznek velünk, emellett megpróbálnak majd segíteni. Most, hogy mondod, el is gondolkodtam az auror szakmán - villant be az agyamba ez a kis ötlet, tulajdonképpen szerettem az izgalmakat, a veszélyt, folyamatos mozgásban voltam, végül is egy Duracell-nyuszinak ez a szakma maga volt a tökély. Kivéve, ha ő maga vált rosszfiúvá, bár ezt egyelőre nem tudtam elképzelni magamról. Hű, már megint sikerült messzire elkalandoznom... Közben odaértünk az említett épülethez, majd a hivatalban feljelentést tettünk, ment minden, mint a karikacsapás. Egy hét múlva kellemes meglepetésben volt részem, ugyanis azt a hírt kaptam, hogy elfogták a tolvajt, és meglett a tárcám is. Igaz, a pénz hiányzott, de az irataim meglettek, ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. február 10. 00:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 126
Írta: 2020. február 13. 23:01 | Link

Mina
-mint Márton "Leo" Lacika-

- Tényleg? Neem, csak kamuzol, ilyen nincs is, én már nagy gyerek vagyok, abból is kiábrándultam már, hogy fütyülni fogok a répától. - Bizony ám, László, azaz Leo már nem holmi kicsi kölyök, akit csak úgy be lehet csapni ilyesmivel, legalábbis nagyon látszik, hogy ezt a magabiztos képet próbálja eladni magáról. Szereti ezt az alakot, azt hinné az ember, hogy nem kell sokat gondolkodnia, de valójában ugyebár ez az alak áll tőle a legtávolabb - és mégis Leo a leggyakoribb arca. Mondhatni kifejezetten élvezi egy kisfiú érzéseit és viselkedését projektálni a világ felé.
- Nagyon aranyosak.. izé.. valamelyiket meg lehet simogatni? - Szégyenlősen tördelni kezdi a kezét és nagyon szemezni kezd az iránta érdeklődő Pamaccsal. Jó, na, ez nem teljesen hazugság, az álszerény mozdulatokat leszámítva valójában tényleg kedveli az állatokat. Ami azt illeti, jobban is, mint az embereket, de ezt a világért sem szokta hangoztatni. A kérdés olyasmi, amelyet egy állattartó számtalanszor hallhatott már gyerekek szájából az utcán, van egy jellegzetes hangsúlya, egy jellegzetes dallama a mondatnak, mind a gazdának, mind az engedély kérő kölyöknek.
- Nemár, nem is tudtam, hogy vannak ilyen állatok, víz-elemű? - Idegenkedve, de nem kelletlenül mondja ki a kifejezést, csak lerí a hanglejtésről, hogy először ismerkedik a fogalommal. Elvileg nem kéne, hogy 'Pamacs' ellenkezzen vele vagy rosszul álljon hozzá, valójában faji tekintetben rokonságban áll az úgynevezett elementálokkal, legalábbis a mágusok ezt mondják, ők szeretnek mindent osztályokba rendezni, mintha azzal kisegítenék magukat.. azonban leginkább csak abban hasonlít hozzájuk, hogy egy varázsló vagy boszorkány mágiája hívja életre, annak megtestesülése, "eleme" úgymond nincs.
Érdeklődve szemléli testközelből Mina bemutatóját, valójában lenyűgözi még mindig a mágia olyan nyers megjelenési formája, mint ez. Elvégre pálca nélkül, a nyers manából alkotják meg a konkrét hatást. Szabad szemmel nem látni nem tesz semmilyen konkrét mozdulatot, de ahogy Mina varázslatával felkavarja a levegőben elszórt mágiát az aktivitás impulzusait szinte éhesen szívja magába.
Hmmm, ritka csemege. Szereti az elemistákat.
Lacika szélesen elvigyorodik, ugyanakkor lelkesen elkerekedett szemekkel mered Mina tenyerére, mint aki még sosem látott ehhez hasonló trükköt.
- Miért nem mutatott még senki sem ilyesmit, ha tudtok ilyet? Azt hittem, csak pálcával tudtok varázsolni.
A kérdésre lebiggyedve megvonja a vállát, némileg kedveszegetten, mert erre olyan választ kell adnia, ami nem túl "menő".
- Sajnos nem nagyon messzire, mert apu le fog szidni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Elsős diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 176
Összes hsz: 306
Írta: 2020. február 16. 19:13 | Link

Dana

- Megígérem, ha rosszabbul leszek, akkor megkérlek, hogy vigyél el a gyengélkedőre, de tényleg ne aggódj - kedves mosollyal próbáltam megnyugtatni Danát, hisz annyira nem fájt az a sérülés, mint amilyennek tűnt, és amúgy sem voltam oda a gyógyítókért, sem a betegágyakért, így ha lehet, kerültem őket mindenféle módon.
- Nem kétlem, hogy elkaptad volna, de hidd el, jobb ha feljelentjük, mert ha téged kirabolt, akkor szerintem ő ebből élhet, és lehet hogy másokra is veszélyt jelenthet - javasoltam barátnőmnek, hisz az ilyen alakok képesek voltak akár többször is hasonló bűncselekményeket elkövetni. Szerencsére a kihelyezett auror parancsnokság sem volt tőlünk túl messze, így azonnal megindulhattunk az irányába, miközben tovább beszélgettünk a történtekről. Hála az égnek, Danának sem lett baja, őt csak anyagi veszteség érte.
- Szerintem is jobban járt, hogy nem te kaptad el, szegénynek most nagyon fájna - jegyeztem meg, majd felnevettem.
- Ne aggódj, biztosan megtalálják majd, és akkor visszakapod a tárcádat és az irataidat is, reméljük - próbáltam őt nyugtatgatni, hisz fontos volt, hogy ne idegeskedjen ezek miatt. Hogy eltereljem a figyelmét, próbáltam más dolgokról kérdezgetni, s szerencsére úgy tűnt, hogy ez is bejött.
- A futás tényleg klassz dolog, néha én is szoktam futni, meg mostanában próbálkozom más dolgokkal is - egy kicsit meséltem a lánynak arról, hogy miket szoktam csinálni, aztán csak visszakanyarodtunk az aurorsághoz, s izgatottan váltottunk erről is néhány szót.
- Tényleg? Hm, végül is, most hogy mondod, szerintem remek auror lenne belőled. Meg van hozzá a kellő bátorságod, meg a reakcióid is jók, szeretsz sportolni is, szerintem is jó pálya lehet ez neked - vele együtt gondolkodtam a lehetőségen, közben odaértünk a kirendeltségre, ahol végre Dana bejelenthette a bűntényt. Azután tértünk csak vissza a kastélyba, ott elköszöntünk egymástól, s végre kipihenhettem a nap fáradalmait, karomon egy borogatással. Egy héttel később jó hír érkezett, örültem is annak, hogy Dana visszakapta az iratait.

//köszi a játékot Smiley //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya

Oldalak: « 1 2 ... 22 ... 30 31 [32] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza