28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 32 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Merkov Szkilla
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 60
Írta: 2019. szeptember 17. 20:25 | Link

Perge Vanessza
Új élet No.:ki számolja


Kialvatlan vagyok, éhes és még nem tudom hol fogok aludni. Minden nehezítő körülményt összevetve is elég szofisztikáltan reagáltam. Az ugrás talán furcsa lehetett, ezt be kell látnom. Minden esetre annyira nem keltettem vele nagy feltűnést. Ettől függetlenül szerettem volna mielőbb eltűnni innen, de a fiatal nő tovább mentegetőzik - Semmi gond - felelem szűkszavúan, majd bólintok indoklásár és már fordulnék ismét elfelé, hogy kámforrá váljak. Szeretném folytatni a megfelelő szállás felkutatását és ez úgy nehéz, ha nem indul el az ember valamerre. Az viszont egyelőre még nem opció, hogy módosítsak a jelenlegi küllememen. Elvégre ilyen véletlenek adódhatnak. Ha eddig nem voltam paranoiás, nem most szeretném elkezdeni. Közben tovább beszél hozzám a nő, de hála az égnek megtartja a három lépés távolságot. Mielőtt felelnék a kérdésére hosszan mérlegelek. Felmerül bennem, hogy Károly küldte, de ennek azért még őt ismerve is kicsi az esélye. Eszembe jut az is, hogy ha valóban szembe akarok szállni vele, akkor itt kell olyan emberekkel kapcsolatot teremtenem, akik könnyíthetnek a helyzetemen. A dilemmámat fejben játszom le, amiből ő talán csak azt veheti észre, hogy ég kék szemeim soká időznek magam elé bámulva. - Kiadó lakást és munkát keresek, ebben tudna segíteni? - kérdezem lényegre törően és megigazítom hátizsákom pántjait, mert húzzák már kicsit a vállaimat. Ha a férjem rám talált sem fogok tovább futni előle. Ha pedig nem, akkor talán délutánra már egy ágyban pihenhetem ki a hosszú utam fáradalmait. A remény szikrája felcsillan lelki szemeim előtt, így megengedem, hogy egy mosoly árnyéka suhanjon át ajkamon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 17. 23:23 | Link


| |


- Nem emlékeztem volna rád - jelenti ki könnyedén. Denis előtt nem is nagyon volt olyan, akivel többször futott össze egy alkalomnál, ráadásul ott ugye elsőre nem csak hogy nem történt semmi, de otthagyta. A beszélgetés kellős közepén. És képes volt ebbe a fiúba beleszeretni, a többiek meg azt mondják, hogy a karmának nincs humora.
Megemeli fél szemöldökét, még mindig fél mosolyra húzódnak ajkai. Tekintetével a füstöt követi, és bár most nem olyan feltűnő számára a láthatatlan fal, azért bízik Denisben. Még ha nem is akarta soha elfogadni Ellie babájának a létezését, rosszat nem akar neki. Ugye?
- Nem hiszem, hogy sikerült volna valaha is - ismeri el könnyedén. Nem fáj beismerni, nem egyszer győzött már a fiú, sőt.
A tekintetével Denis kezét követi. Olyan sokszor látta már ezt a mozdulatsort korábban, most valami mégis megváltozott. Nem tervezi, hogy többé látni fogja, akármennyire is akarja. Azok az ujjak soha nem fogják már érinteni, és akármennyire is tiltakozik ellene, valami nehézség telepedik a mellkasára.
- Hát akkor menj, és szerezd meg hát mind - még egy vérszegény mosolyt is sikerül mellékelnie. Sokkal nehezebb volt visszaépítenie a falat maga köré, mint azt gondolta. - Vagy csak menj haza a feleségedhez - kivételesen nem gúnyosan mondta, semmi rosszindulat nem jellemezte. Sosem tudta, mi járhat Denis fejében, de egy dologban biztos volt. Nem fogja kételyek között hagyni, ennél többet érdemel.
Ujjaival a virág szárát birizgálta, a szemei inkább a lányokat keresték a tömegben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
KARANTÉN


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 93
Írta: 2019. szeptember 21. 16:15 | Link

Kutyamentő
Dress & Coco aka Fannika | |  Szeptember


Csodálatos napunk van, ha azt az apró tényt nem vesszük, hogy már itt az ősz. Nekem nincs bajom az évszakkal, kifejezetten felüdítő tud lenni egy lenge szellő a hatalmas kánikulák után. Olyankor nagyon sok energiát emészt fel még az is, hogy az ember stílusos legyen, mert plusz bűbáj a hűtésre, meg hasonlók, nem nagyon éri meg a dolog.
De most remekül érzem magam, felöltözök, aztán felteszem Cocora az egyik elegáns nyakörvét, mire egy nagyon felsőbbrendű bundarázással felel nekem. Nem is értem, egy kutya hogy lehet ilyen sznob.
Minden a legnagyobb rendben is alakul, nagyon jókedvűen sétálgatunk, mikor egyszer csak valami ismeretlen illat csaphatja meg a kislány orrát. Először csak megtorpan, majd nagy szimatolásba is kezd, mielőtt nekilendülne, kitépve az ujjaim közül a pórázt. És csak szalad és szalad és szalad, ahogy az egy agárhoz illik, én meg ledermedve bámulok egy pillanatig, mielőtt utána szaladnék.
- Coco! Coco ide gyere! - szirénázom elég kétségbeesetten, de a nagy fehér még csak hátra se néz rám, csak üget tovább. - Fannika!
Semmi. Kész csőd vagyok, a kutya még csak meg sem rezzen a szólongatásomra, én meg csak sietek utána. Hát ilyen nincs!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2019. szeptember 21. 16:38 | Link

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


Bogi nem rég kezdte újra a tanulmányait a Bagolykőn, de már hónapok óta nyüstöl, hogy lakást szeretne a faluban. Én pedig, nagy sokára ugyan, de belementem. Ugyanakkor ragaszkodtam hozzá, hogy én keresek neki, és nem akárhol. Na meg azt is hozzátettem, hogy munkát kell keresnie stb, hogy fenn tudja tartani az említett lakást. Nekem szerencsére most kicsit lazább a beosztásom, így a faluba hoppanáltam és úgy döntöttem szét nézek, vannak-e kiadó lakások a falu "jobbik" részében.
Az idő kellemes és bár már őszül, még süt a nap, így hiába lengedez egy kissé hűvös szél, mégsem fázom. Egyik utcából a másikba sétálok, a házakat vizslatom, elemezve melyik férne bele egy diák fizetésébe. Meg-megállok egy ház, társasház előtt, jegyzetet készítek magamnak. Éppen egy érdekesnek tűnő lakás címét írom fel, amikor egy fehérség szalad el mellettem és kis híján feldönt. Alig egy másodperccel később pedig már a kétségbeesett gazdi hangját is hallani vélem.
A kutya az előttem lévő ház kapujánál áll meg, és az is hamar egyértelművé válik, mi miatt szaladt. Egy hatalmas macska ül a kerítésen, elsőre maine coonnak tűnik, de az is lehet, hogy valami kneazle keverék. Mindenesetre a macs nem zavartatja magát, feláll, a hátát fordítja az ebnek és tovább indul a kerítésen egyensúlyozva.
Látva a futó gazdit, az ebhez sietek és bár nem ismerem, megragadom a nyakörvét.
- Nyugi, pajtás. Ez csak egy macska. Van belőlük millió - mondom miközben az állat mellé térdelek és a kezem az orra elé tartom, majd ha hagyja meg is simogatom. Aztán felpillantok és egy ismerős arcot vélek felismerni a felénk siető hölgyeményben.
- Nem tudtam, hogy kutyát tartasz - mondom, még mindig határozottan tartva Cocót, vagy Fannikát, mert nem teljesen értem, hogy mi a neve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kapitány Fortuna Cinna
KARANTÉN


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 93
Írta: 2019. szeptember 21. 19:39 | Link

Kutyamentő
Dress & Coco aka Fannika | |  Szeptember



Szóval adott vagyok én, aki végre boldog, hogy nem kell izzadnia, meg Coco, ez a kis aljas, aki úgy dönt, ne igyál előre a medve bőrére. Eszeveszett rohanásba kezd, hogy minél távolabb kerüljön tőlem, én meg csak sietek utána, de lássuk be... nem vagyok egy agár alkat, bármennyire is szeretném.
Szóval csak futok utána, ő meg végül lecövekel egy ház előtt, közvetlenül valaki mellett, aki éppen nagyon nézelődik. Majd kiköpöm a tüdőmet, a magassarkúban hosszútávfutás első helyét megérdemelném, de mivel nem volt itt bizottság hogy szemügyre vegye, maradok én, meg Fannika.
- Kh... Kh... Köszönöm szépen - zihálom, miközben egy diadalmas mozdulattal eltörlöm az arcomról a patakokban ömlő izzadtságot. Szemrehányó pillantást vetek a fehérre, aki csak vissza néz rám, a maga flegmaságával, majd csóvál párat a farkán.
- Nem is tartottam. Szia... - mosolyodom el szélesen az ismerős arc láttán, majd felnyalábolom a földről Coco viharvert pórázát. Még szerencse, hogy nem akadt fenn semmiben, az már mindennek a teteje lett volna. Újabb mély levegő veszek, ismét megtörölve a homlokom. - Ez elég kínos... de megmentettél, hálás vagyok érte. Mit csinálsz te itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2019. szeptember 21. 19:59 | Link

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


A kutya egészen megnyugszik, a macska meg eltűnik, mintha sosem járt volna arra. Az ebnek a fejét simogatom, miközben várom a futó gazdit. Amikor végre megérkezik, mosolyogva nézek fel rá, - Igazán nincs mit - s az első mondat után, ahogy a póráz után nyúl én is felállok, még egyszer megvakarászva a kutya buksiját.
- Oh, szóval új családtag? - pillantok rá a kutyára, és rá is kacsintok, bár nem tudom mennyit ért ebből az eb. - Szia! Szép nagyon. Mi a neve? - köszönök utólag is, és a kutya felől érdeklődöm. Persze én is kapok kérdést így arra is próbálok választ adni.
- Lakást keresek a faluban a húgomnak. Meg talán magamnak is... - fűzöm hozzá elgondolkodóan, de aztán megrázom a fejem. - Boginak. Azt mondja a kastély nem elég jó neki - megvonom a vállam. Persze értem én. Önállósodni akar, és szeretném támogatni, hiszem hogy jót tenne neki. - A környéket mérem fel. Felírtam a címeket, amiket hirdettek. - A jegyzetfüzetemre bökök, de aztán a farzsebembe dugom azt is.
- Segíthetek megsétáltatni? - kérdezek újra én, a kutyára pillantva. Most ugyan nyugodtnak látszik, de sosem lehet tudni, mikor támad újra kedve szaladgálni, s akkor talán jobb, ha én fogom a pórázt. Közben pedig beszélgethetünk is.
- Amúgy mi újság? Régen láttalak - toldok hozzá még egy kérdést, s ha beleegyezett a közös sétáltatásba, akkor átveszem a pórázt és elindulok arra, amerről jöttek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kapitány Fortuna Cinna
KARANTÉN


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 93
Írta: 2019. szeptember 21. 20:09 | Link

Kutyamentő
Dress & Coco aka Fannika | |  Szeptember



Ugyan azt mondja, hogy nincs mit, meg még mosolyog is, de azért én kínosan érzem magam, Coco helyett is, aki látványosan jól érzi magát. Úgy csinál, mintha ez az egész meg sem történt volna. Jellemző. Nők.
- Így is mondhatjuk, igen - bólintok párat, mert bár én egyetértek az állítással, szerintem Tina most és azonnal szögezné le, hogy _ez csak egy kutya._ Nem feltétlenül ilyen szép szavakkal, attól függ, mennyire van éppen rossz passzában. - Coco. Mint Chanel, a divattervező.
Olivér múltkori, samponos megjegyzése után tisztább körnek tartom, ha most előre leszögezem, honnan is kapta a nagylány a nevét. Ő kicsit fel is pillant rám, megnyalja az orrát, majd tovább fürkészi a környéket.
- Nocsak, ideköltözöl? Azt hittem, hogy nem vonz annyira a falu - jegyzem meg, bár ez nem feltétlenül igaz. Mármint, nem mentünk végletekbe a beszélgetés során, hogy neki mik a jövőre való tervei, meg hol szeretne élni, de az emberek nagy része elvágyik innét, nem ide vissza.
- Persze, ha nincs semmi nagyon fontos dolgod... Ha van még címed, akár arra is sétálhatunk, nem indultunk konkrét helyre - bökök a kutyus felé, akin viszont látszik, hogy már menne. Nem tudom, hogy mi ütött belé, máskor fele ennyire sem szokott aktív lenni... Furcsa egy nő.
A kérdésére egy pillanatra elmélázok. Nem nagyon szoktam kiadni, hogy miért jöttem ide, ez marad is így, miközben átnyújtom neki a pórázt.
- Nem olyan rég költöztem ide, lett egy boltom, egy kutyám. Szalad az idő. A menyasszonyod? Ő nem jött? Ne haragudj, nem... vagyok túl jó a nevekkel. - Főleg mikor nem érdekelnek. A lánnyal nem igen találtuk meg anno a közös hangot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2019. szeptember 21. 20:23 | Link

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


- Találó név - felelem még mindig mosolyogva, lepillantva az ebre, akiről el tudom képzelni, hogy kutyadivatban vezető lenne, ha kapna rá lehetőséget. Így elsőre legalább is elég nagy személyiségnek tűnik.
- Még kérdéses. Elsősorban a húgom akar ide költözni, tudod ő még tanul. - Fejemmel a kastély felé intek, hogy egyértelmű legyen, a bagolykő padjait koptatja ezért kell neki lakás viszonylag közel. - De az sem kizárt, hogy én is becsatlakozom. Bár tény annyira nem vonz. - Féltő nagy tesó vagyok. Nem hagynám a húgom teljesen egyedül. Na meg Szirával sem állunk túl fényesen. Vagyis de. Nagyszerűen állunk, csak én szenvedek. Ő meg azt hiszem érzi, de nem tudja a dolgot hova tenni.
- Egész nap ráérek, még 3 címem van, a falu meg nem túl nagy. Igazság szerint csodálkoztam is, hogy ennyi kiadó hely van - magyarázom, aztán megindulunk. Nem tudom pontosan hova, egyelőre nem foglalkozom a címekkel.
- Bolt? Milyen bolt? - kapok az érdekes infóra rá, és persze faggatni kezdem. Aztán ő is kérdez, és a menyasszony szóra elhúzom a számat.
- Szira? Próbál egy színdarabot. Na meg, neki és Boginak elég eltérő ízlésük van, nem biztos, hogy a húgomnak tetszene, amit ő választ - adok egyszerű magyarázatot, próbálva kerülni a kényes témát, meg a tényt, hogy örülök, ha egyedül vagyok. Főleg, ha azt a kevés szabadidőt, ami megadatik csinos lányokkal tölthetem, mint Cinna. Nem, nem kéne ilyesmikre gondolnom. De hónapok óta, csakis ilyesmik járnak a fejemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kapitány Fortuna Cinna
KARANTÉN


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 93
Írta: 2019. szeptember 21. 20:53 | Link

Bálint
Dress & Coco aka Fannika | |  Szeptember



Büszkén kihúzom magam a tényre. Tudom, hogy a lányka csinos, ismerem én már a fajtáját, első a szépség, minden más csak részletkérdés. De cserébe tényleg nagyon szép lány, ha ember lenne, tuti befutott modellként meresztené a seggét Ibizán. Jóvilág.
- Meg tudom érteni. Bár elég békés itt - pillantok körbe, mert ha minden mást el is lehet ettől a helytől vitatni, azt, hogy nyugis, szinte már már ijesztően semminemtörténik hely lenne, azt nem. Jól választottam, legalábbis, szinte biztos vagyok benne, hogy Csenger nem keresne itt. Túlságosan is... falu.
- Fogalmam sincs hová lett mindenki, tényleg elég sok a kiadó hely. Gondolom elköltöztek valami melegebb vagy élettel telibb helyre - a messzeséget kémlelem pár pillanatig, de aztán csak elmosolyodva vonok egyet a vállamon. Nekem ez csak jó, olcsón találtam egy mesés szállást, ezt ki ne szeretné? Ettől még kicsit tényleg furcsa nekem Bálintot itt látni.
- Azt hiszem, nem okozok nagy meglepetést. Ruha - húzom el a szám, mielőtt elnevetném magam, majd kisimítok egy ráncot a felsőmön. Ha valamire tényleg mindig adtam, az a kinézetem, szerintem nem volt még olyan, hogy kitettem volna a lábamat a lakásból mondjuk köntösben.
- Oh, mondjuk akkor érthető. Nem mintha hiányolnám, de azt hiszem, hogy ezt illett megkérdezni - közlöm szórakozottan, majd tovább sétálok, egyik kezemet lazán zsebre vágva. - Jó rég nem láttalak, nem gondoltam volna, hogy majd pont ma futunk össze. Egyetemre jársz, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Perge Vanessza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 107
Írta: 2019. szeptember 21. 22:19 | Link

Merkov Szkilla
Délutáni órákban ✦ NesszaFit


Egy egész egyszerű, de szívből jövő mosoly ült ki az arcomra. Nem szokásom összetéveszteni embereket, sem hibázni, és amikor megtörténik, sosem találom a helyem. Ha gyerek lennék, simán megtenném, hogy szó nélkül sarkon fordulok és elrohanok. De a nő nem kezel idiótaként, szóval azt hiszem nincs okom a pánikra.
- Kiadó lakások vannak, érdemes megkérdezni a városházán. Ha nem sikerülne ma beköltözni, akkor meg ott van a Mátra csárda, én is ott szállok meg jelenleg. Vegánoknak nem a legtökéletesebb, de jobb, mint a semmi. Kényelmes ágyaik vannak - vontam meg a vállaim. A végére azért igyekeztem felhozni, mert amúgy tényleg klassz hely. Ha fent lenne a google-ön akkor négy csillagot kapna tőlem, az biztos.
- A munka pedig... - egy pillanatra elakadtam. Én tanárnak érkeztem ide, így a többi hirdetést nem figyeltem. - Az is biztos van. Nemrég nyílt a kaszinó, oda szerintem mindig keresnek embert - javasoltam, ahogy eszembe jutott. Nem olyan régen még a blogomra is írtam róla, miután körbejártam.
Egyelőre még nem éreztem szükségességét, hogy megkérdezzem, miért. Talán csak nem akartam még jobban ráhozni a frászt. Elvégre ez a nő nem egy egyetemista, mint akivel a múltkor is találkoztam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkov Szkilla
Független boszorkány, Tanulmányi ügyintéző, Bogolyfalvi lakos


Phoenix
offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 60
Írta: 2019. szeptember 21. 22:58 | Link

Perge Vanessza


Valóban ismeri Bogolyfalvát ez a fiatal nő itt velem szemben. A már szinte várost, ami mellesleg hatalmas fejlődésen ment keresztül azóta, hogy végzős mestertanoncként utoljára itt jártam. Figyelmesen végighallgatom az információkat, amikkel ellát. Van köztük pár nagyon és néhány kevéssé hasznos, de mindet igyekszem elmém homlokterében tartani és fel is használni, ha úgy adódik. - Köszönöm a segítséget - fejezem ki hálámat szűkszavúan, majd kezdem úgy érezni, hogy éhes vagyok és jól jönne a mai első kávémat meginni, hogy folytatni tudjam a napot. Erről egy vicces szöveg jut eszembe: - Mond, meghalnál kávé nélkül? - Én nem, de te lehet! Szóval ideje lesz bejuttatnom a koffein adagomat, mert a testem már dervis kerengőt jár az elvonási tünetektől meg a kialvatlanságtól. Ezért kezdek toporogni. Tudom, hogy nem vagyok valami udvarias, de a sok évnyi bujkálás nem kedvez a szociális interakcióknak. Ráadásul az alaptermészetem sem egy barátkozós fajta. Volt, hogy iskolásként inkább mentem le a konyhába nézni a sürgölődő manókat mint, hogy a háztársaimmal legyek a Rellonban és velük bandázzak. Ez a helyzet később kicsit megváltozott. Egész pontosan akkor, amikor beléptem a házak közti zenekarba. Az a figyelem és elismerés, amit ott kaptam megnyitott. Jók voltak a dalaink és szerettek bennünket. Saját és feldolgozott számokat egyaránt játszottunk és főleg metálban utaztunk, de volt klasszikus rock és pár pop meg komolyzenei crossover számunk is a repertoárban. Nem szabadna ennyire elkalandoznod! Feddem meg magam, majd a fiatal nőre pillantok. Halvány mosoly árnyéka suhan át ajkamon - Viszlát! - búcsúzom el megint csak nem bőbeszédűen, majd a nosztalgia, a koffein elvonás és az alváshiány triumvirátusával karöltve elindulok megalapozni sokadik, ám remélem utolsó, álca életemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2019. szeptember 22. 16:51 | Link

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


- Az biztos - nevetem el magam a békésen. Ami persze gyakran előny, mert most is szinte nincs egy lélek sem rajtunk kívül a környéken, de ha az ember egy kis nyüzsgésre vágyik, akkor messzire kell mennie. Én pedig szeretem a társaságot, még ha nem is mindig egyértelmű ez.
- Melegebbre nem vágyom. Nyáron így is túlzásba esik mindig a hőmérséklet. De az élettel telibb az jó... Nem tudom. Mindenesre nekem jó, mert így biztos találok majd valamit, ami megfelel. - Ezzel pedig szeretném is lezárni a témát, mert amúgy baromira unalmas lehet, főleg neki, hogy ő már túl van a procedúrán. Legalábbis abból, hogy itt van, itt van boltja ezt a következtetést vonnám le, de persze sosem lehet tudni.
- Oh, hát... nem. Valóban nem - Ruha bolt. Gondolhattam volna. Egy divatot kedvelő nőtől, aki a kutyáját Coco Chanel után nevezi el, milyen más boltot nyithatna. Ennek ellenére érdekel a dolog. Nekem ugyanis fontos a külsőm, és bár nem ítélek el senkit sem a külseje alapján, azért igenis számít, mit visel a másik.
Cinna most is stílusos, mint mindig, amikor korábban láttam, és valószínűleg akkor is így néz ki, ha csak tejért ugrik le a közeli közértbe. Én mondjuk hajlamos vagyok kócosan és "pizsiben" ajtót nyitni, de azért, ha tényleg elmegyek otthonról, akkor én is felöltözöm, többnyire rendesen.
- Nyugodtan kerüld az illemet a jövőben ezt a témát illetően - felelem, talán könnyedebben mint kellene. De na, ahogy a dolgok jelenleg állnak, nem hiszem, hogy sokáig leszünk még együtt. Vagyis, csak be kéne mondanom, hogy, de nem bírom rávenni magam, valamiért arra várok, hogy Szira szakítson. Nagyon gyerekes. De ráfogom, hogy sosem volt korábban komoly kapcsolatom.
- Én sem gondoltam volna, de tudod... kicsi a világ.
- mosolygok rá ahogy tovább beszélgetünk és immár a kutyus pórázával a kezemben, megindulunk az utcán. - Igen. Pécsett. De már nem sokáig. Csak a medimágusi disszertációmat kell megírni, kell egy utolsó gyakorlat és diplomás is gyógyító leszek. De ezzel sem akarlak untatni! Inkább mesélj a boltodról, vagy valamiről, ami érdekesebb - a végét kissé zavartan elnevetem. Én szeretem a szakmámat, és tudnék órákig mesélni róla, de a tapasztalatom az, hogy aki nem ezt tanulja, vagy űzi már egy ideje, az nem találja annyira lehengerlőnek, mint én. Untatni pedig senkit nem akarok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kapitány Fortuna Cinna
KARANTÉN


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 93
Írta: 2019. szeptember 22. 22:37 | Link

Bálint
Dress & Coco aka Fannika | |  Szeptember



- Ebben nem kételkedem, ha az ember elég erősen keres, akkor bizony talál - bólintok rá széles mosollyal. Nekem is csak jobban körbe kellett nézni és már meg is volt a boltom. Pedig elég szkeptikusan álltam hozzá a dologhoz, hogy itt majd biztos sok nyűg, meg macera lesz. De mivel sok helyen megfordultam, sok ismerősre tettem szert, azok meg csak behoznak egy-két szívességet. Szeretem az ilyet. Hamarabb és olcsóbban meglett a bolt, mint azt gondoltam volna.
- Mondtam! Nem vagyok egy túl nagy rejtély, vagy izgalom, aki erre vágyik, az rossz ajtón kopogtat - nevettem el magamat kicsit kínosan, el is tűrve a hajamat. Voltak, akik azt mondták, felszínes vagyok, amit nem tartok igaznak, sőt, sért is, de értem, hogy miből gondolják. Azoknak, akit nem érdekel a divat, nagyon unalmas lehet, ha mondjuk, teszem azt, egy kollekcióról beszélek húsz percet.
- Vettem, értettem - még tisztelgek is játékosan, majd ismét zsebre vágom a kezemet, szórakozottan bandukolva. Már, amennyire ez nekem megy, nem vagyok benne egy nagy zseni.
- Hú, hát akkor egy kalappal hozzá, biztos sok idő meg energia volt ide is eljutni - bólogatok a dologhoz, mint azok a fura kutyák a mugli autókban. Igazából érdekel, szeretem, mikor az emberek mesélnek magukról, nem igazán szoktak a beszélgetések tovább haladni a ruháknál. Kicsit talán tényleg sekélyes vagyok. - Hát, nem nagyon tudok mit mesélni. Mármint persze, a boltom az egy csoda. Imádom minden apró szegletét. Egy része a készletnek egy idős hölgy hagyatékából van. Eredeti, tervezői darabok a hatvanas, hetvenes évekből, pár még annál is korábbról. Sosem hordta őket, afféle gyűjtő volt. Potom pénzért sikerült megvennem, a család szabadulni akart tőlük. Egy csomó jópofa bűbáj is van rajta. Már hogy a bolton... Egyszerűen csak imádom.
Talán kicsit többet is lelkendezem, mint eredetileg terveztem. Kínos. Bocsánatkérő mosollyal össze is préselem az ajkaim. Tudom, sok vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2019. szeptember 23. 07:47 | Link

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


- Remélem - mondom, de a hangomban sejlő magabiztosság inkább azt mondja, pontosan így van. De amiket eddig láttam, azok között már volt kettő is, ami elsőre érdekesnek tűnt, ha a maradék három között is van egy, akkor valószínűleg nem lesz gond.
- Biztos vagyok benne, hogy van rejtélyesebb oldalad is - felelem vidám mosollyal, mert oké a ruhákat kikövetkeztethettem volna, de a kutyát például nem mondtam volna meg, ha nem szalad olyan kétségbeesetten felénk. Szóval nem minden van a homlokára írva, ahogy azt ő beállítja.
Szirával kapcsolatban elvicceli a dolgot, és ettől furcsa mód megkönnyebbülök. Az, hogy nem kell játszanom a vidám-szerelmes férfit, nagyon sokat dob a hangulatomon. Meg is lep, hogy ez ennyire felszabadító érzés. De azért próbálom rejtegetni még. Csak az arcomon lévő mosoly árulkodhat, de az eddig is ott volt, így még ez sem biztos.
- Nem vészes. Csak tíz év. A mugli orvosin még hátra van három év... Ott majd endokrinológiára specializálódom. - A hangom könnyed, bár tény és való, tíz év tanulás egy szakmáért nem kevés. Főleg hogy mellette a mugli orvosit is végzem. De kell, mert a mugli orvoslás - bocsi mágus világ - valamilyen szinten előrébb van. De nem untatom, inkább a boltja felől érdeklődöm ő pedig lelkesen mesél is. Hallani a hangján, és a mozdulataiból is egyértelmű, hogy tényleg élvezi, fontos neki és szenvedéllyel csinálja. Ettől pedig engem is jobban érdekel a téma.
- Oh, akkor vintage ruhákban utazol? - kérdezem, mert hallottam róla, hogy van most ilyen divat, hogy régebbi korok ruháiba öltöznek. Az én stílusomtól ez elég messze áll, én szeretem a modern darabokat, de másokon a régebbiek is jól mutatnak. Szeretem a régi fényképeket is, szóval biztos érdekes lehet.
- És csak női ruhák, vagy gyerek meg férfi is van? - érdeklődöm, mert ez nem egyértelmű az elbeszéléséből, aztán egy másik kérdést is felteszek - Milyen bűbájok?
Nem vagyok otthon az üzleti dolgokban. Eddig azt gondoltam csak betörést nehezítő, riasztó bűbájokat tesznek boltokra. De azokat én nem sorolom a "jópofába" inkább a szükségesbe. Ez tehát megint csak olyasmi, ami érdekesen hangzik.
A kutya pont ekkor dönt úgy hogy megtorpan. Megállok én is, és várakozva nézek előbb Cocora aztán Cinnára, hogy szerinte most mi van, és mit kéne tennem.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2019. szeptember 23. 07:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kapitány Fortuna Cinna
KARANTÉN


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 93
Írta: 2019. szeptember 25. 13:04 | Link

Bálint
Dress & Coco aka Fannika | |  Szeptember



- Hát, gondolom mindenkinek van, amit nem köt mindenki más orrára... Nem feltétlenül magamra gondolok, nekem is vannak  rejtett tehetségeim, de vannak, akik érdekesebbek - nevetek fel. Más kérdés, az emberek nagy része nem tudja, hogy érdekel a kalligráfia, vagy hogy verseket írok a szabadidőmben. A slam-poetry is érdekelt, de valahogy nem az én asztalom, egyedül odamenni és előadni magam ismeretleneknek. Talán majd egyszer elviszek valakit, aki támogat és nem kell elveszettnek érezzem magam.
Nem esküszöm meg rá, de az a mosoly az arcán mintha még szélesebb lenne. Szeretem a boldog embereket.
- Az... belgyógyászat, ugye? Nem vagyok otthon a szaknevekben, ne haragudj - túrok a hajamba, miközben figyelem, ahogy Coco totyog az úton. Most nem tűnik annyira elhatározottnak, de sokkal magabiztosabb, mint a legtöbb ismerősöm. Pedig ő csak egy agár. Nem akármilyen, egy orosz agár. Élem a külföldieket.
- Nem exkluzívan. Vannak új darabjaim is, de a vintage és klasszikus divat a szerelmem. - És akkor nem úgy értem, hogy csak ezzel vagyok hajlandó foglalkozni, de csak ehhez vagyok hű. Meg Fannikához.
- Nem, gyerek ruhákkal  nem foglalkozom, férfiből csak pár polc van, főleg a női ruhákra vagyok fixálódva - bólogatok párat elégedetten magammal. Büszke vagyok a boltomra, a cuccaimra. Arra, hogy annyi ruhám van, amennyit nem szégyellek,  gyakorlatilag van egy nagy gardróbom, amit néha leselejtezek és ebből pénz jön be.
- Hu, mindenféle. Van egy betörésgátló, az olyan, mint bármelyik más boltban. De van egy lopásgátló is, így például, ha valaki még nem fizetett, nem tud kimenni a boltból. Mintha folyton elfelejtenék, mit akartak. Imádom - nevetek fel hangosan, élénken, lelkesen. Persze, nem ez az egyetlen, ami nagyon tetszik, szeretem a próbafülkéim IS, meg a ruhaállványaim. Mesések.
Fannika pedig ledermed, szaglászik, mire körbepillantok, de nem látok semmi szokatlant. Azaz, szinte biztos vagyok benne, hogy valamilyen illatot érez.
- Kicsit fogd rövidebbre a pórázt, de szerintem nem lesz baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 14123
Írta: 2019. november 3. 20:51 | Link

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


- Ne gondold. Vannak emberek, akik képtelenek titkot tartani és mindent elmondanak magukról. Annak is megvan a maga bája... De nem lesz tőle rejtélyes - Elmosolyodom, ahogy eszembe jut Virág. De ez nem egy vidám mosoly. Régen beszéltem vele, és rettentően hiányzik. De pont azért, mert képtelen lenne titokban tartani, hogy beszéltünk, nem teszem. Nem akarom bajba keverni, ahhoz túlságosan szeretem.
- De ne mondd el, majd kiderítem - terelem vissza a gondolataim Cinnához, és egy csalfa mosollyal rákacsintok. Persze lehet nem fogom kideríteni, de azért próbálkozni biztos szabad. Vagy ha nem, majd megmondja. Eddig viszont nem tűnt úgy, hogy zavarná az ilyesmi.
Témát váltunk és az én egyetemi dolgaimról kezdünk beszélni.
- Oh, igen. Bocsi. Bár ahhoz képest, hogy nem vagy otthon, jól beletaláltál - mosolygok rá vidáman. Igazán imponál, amikor valaki kicsit ért ehhez - Belső elválasztású mirigyek... Cukorbetegségre specializálódom - magyarázom a terveimet, de egyelőre nem megyek bele jobban, nem szeretném halálra untatni. Nekem ugye érdekes és kötelező is a téma.
- Ez nagyon érdekesen hangzik. Majd mutasd meg! - venni persze nem fogok semmit sem. Főleg ha kevés férfi ruhája van. Na meg mert tényleg nem hiszem, hogy illene hozzám valami régebbi ruhadarab.
Aztán a varázslatokról kezd beszélni nagy lelkesen. Én mondjuk feltételezem, hogy a legtöbb bolton van hasonló, de jó látni, hogy mennyire tetszik neki a dolog.
- Nem hogy eszükbe juttatná, hogy fizessenek - válaszolom nevetve, de Fannika ekkor dönt úgy, hogy megáll. Cinna körbe néz, majd utasít, hogy mit csináljak, én meg a kérésének megfelelően szorosabban tartom Fannit.
- Van valami tipped kutya tartásra? Szeretnék egyet - mondom végül teljesen eltérve a korábbi témáktól, mert ahogy újra Fannikára nézek elfog a régi vágy a kutyus iránt. Most már nagy vagyok, tudnék kettőnkre figyelni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. november 9. 17:22 | Link




Már nagyon vártam, hogy vásárolni menjünk az újdonsült barátnőmmel, egyrészt én is szerettem volna beszerezni néhány új ruhát, másrészt Karola is úgy döntött, hogy szakít régi megjelenésével, és vadiúj ruhatárat varázsol magának. Teljes mértékben egyetértettem a tervével, hiszen legutóbb sikerült a szép, ámde szürke kisegérből egy eszméletlen jó nőt kreálnom úgy, hogy kölcsön adtam neki néhány divatos göncöt, kisminkeltem kicsit, és új frizurát készítettem neki. Rém büszke voltam rá, hogy egy vadiúj külsőt kreálhattam neki, úgy tűnt, hogy ő is nagyon boldog volt az eredménnyel. Meg is beszéltük, hogy találkozunk a Fő utczán, hogy aztán betérhessünk az egyik ruhaboltba, aztán kedvünkre válogathassunk a szebbnél szebb ruhák között. Ismertem egy olyan butikot, ahol mugliszerű ruhákat is árusítottak, én is onnan szereztem be a divatos darabjaimat. Biztos voltam benne, hogy Karola is megtalálja majd itt a számításait, na meg azért is jöttem el részben, hogy segítsek neki a válogatásban. Kellemes őszi idő volt, elég lazán öltöztem fel, kerültem a túl meleg cuccokat, nehogy az üzletben hőgutát kapjak, meg egyébként is volt rajtam egy bőrkabát, amely elég meleg volt ahhoz, hogy ne fagyjak szét, mire megérkezünk a hőn áhított helyszínre. Persze egyébként sem volt túl hideg idő, de azért megfázni sem akartam, mindig is rühelltem betegen fetrengeni az ágyban. Olyankor teljesen tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, ráadásul, mikor kezdtem jobban lenni, de még nem kelhettem ki az ágyból, mindig elkapott az a fránya unalom, ami totál kínszenvedés volt számomra. Mindig is utáltam unatkozni, ha tehettem mindig kerestem magamnak valami hasznos vagy éppen haszontalan elfoglaltságot, de betegen vagy félig gyógyultan semmi kedvem sem volt bármit is csinálni. Ezt az érzést pedig egyenesen utáltam, bár szerencsére ritkán estem ágynak köszönhetően a rendszeres sportolásnak és az aránylag egészséges étkezésnek. Remek formában voltam azon a hétvégén, mely szabad eljutást biztosított a faluba, természetesen engedéllyel. Szokásomhoz híven a megbeszélt időpontnál kicsivel előbb értem a helyszínre, izgatottan vártam, hogy megérkezzen a barátnőm, hogy aztán belevethessük magunkat a vásárlásba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Elsős diák



offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 262
Írta: 2019. november 16. 23:57 | Link

Dana

Alig telt el egy hét, hogy Dana segítségével jelentős változásokon estem át, s még mindig barátkoznom kellett az új külsővel, s az új ruhatárral. A tanítási napokra nem is mertem felvenni ezeket a holmikat, hiába voltam oda és vissza értük, s hiába láttam tükörben is azt, hogy ezek a ruhák mennyire jól állnak, valamiért a többiek közé még nem mertem kimenni bennük. Mondjuk amúgy is csak talárban láttak, s azt igyekeztem le sem venni magamról, míg az órák tartottak. A vásárlásra viszont nem akartam azokban az ócska göncökben menni, meg talán Dana is rosszallóan nézett volna rám, ha a tanácsai után ismét az a szürke kisegér jelenik meg, így összeszedve minden bátorságomat, felvettem a kapott nadrágot és azt a barna pulcsit, s a hajamat is kiengedtem. Sminket nem használtam, hisz nem volt hozzá semmilyen eszközöm, csupán egy ajakápoló balzsam, ami színtelen. Abból kentem egy keveset a számra, de azt is inkább a védelmi funkciója miatt, s miután úgy éreztem, hogy kellően felkészültem a vásárlásra, nagy levegőt vettem, majd elindultam, hogy találkozzunk a Fő utczán.
Danát már messziről kiszúrtam, azonnal széles mosoly futott az arcomra, s ha észrevett, akkor heves kalimpálással integettem neki, jelezvén az érkezésemet.
- Szia Dana! De jó ez a kabátod! - mosolyogva léptem oda, hogy megöleljem barátian, s továbbra is ő volt az első, aki látott ezekben a cuccokban.
- A tiszteletedre vettem fel - mondtam, hisz az ő ruhái voltak rajtam.
- Be kell vallanom neked, hogy még nem nagyon mertem így mutatkozni, ezzel még küzdenem kell...vagyis, érted. Kicsit tartok a többiek véleményétől, de már ez is egy nagy lépés, nem?- mosolyogtam.
- Egyébként hogy vagy? Mi a helyzet Mihaillal, mesélj! Ja igen, hová is megyünk? - ezt azért megkérdeztem, mert a fő utczára rendelt, de fogalmam sem volt, hogy innen pontosan majd hová is vezet az utunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 665
Írta: 2019. november 17. 10:30 | Link

Barnabás
Ruci

A tegnapi napra eléggé sok mindent beiktattam, és terveim szerint Lexával jöttem volna el, de aztán annyira megviselte a terhessége azon a napon, hogy helyette inkább otthon maradtam vele, filmet néztünk, meg figyeltem arra, hogy nehogy valami baj legyen. Átvállaltam tőle az ebédfőzést, és kicsit átböngésztem vele az eladó házakat is. Furcsa lesz majd egyedül lakni abban a nagy házban, hiszen Zayday is távozik, és csak remélem, hogy mire mindenki arrébb teszi a székhelyét, lesznek majd új arcok. A mostani felállást már úgy megszoktam, de nyilván, amikor megszületik a baba, már nem szeretnének minden nap hússzor a tetőtérből lemászni vele, meg hát kell a privát tér.
Szóval minden, amit tegnapra terveztünk, mára maradt, és kis listámat böngészve, amire felírtam, hogy mennyi mindent kell csinálnom, lehetőleg vasárnap egy óráig, most próbálok távolsági sorrendet felállítani. El kell mennem a cukorkaboltba, venni édességet a holnapi foglalkozásra a lányokkal, és fontos, hogy legyen benne savanyú cukorka is. Aztán a színházba meg kell vennem a bérleteket, most van hat gyerekelőadás is, és a lányok szívesen jönnek el, szóval az is egy olyan, amit ma be kell szereznem, emellett pedig nem ártana friss virágokat is hazavinni, plusz körbenéznék a művészetiben is. Cole azt mondta, hogy fessek, hátha rátalálok valamire, ami megnyugtat. Túl azon a kettőn, amiről tudom, hogy megnyugtat. Ez inkább rejtett energia felszabadítása lenne. Érzem, hogy mozog bennem valami plusz, és talán tényleg a festés hatására kerül majd felszínre az egész. Aztán lehet, hogy nagy égés lesz. Ja és vigyek haza pizzát! Ezt el ne felejtsem.
Ezekkel a szuper tervekkel indulok meg a cukorkabolt felé, olyan lendülettel, hogy fel se nézek a papírból, de már hasítok, és ilyenkor szokott az ember beleütközni valamibe. Esetemben pedig valakibe, mert naná, hogy lendületből belefejelek egy hátba, ó Merlinke, komolyan, vasárnap sincs jobb dolgod, mint engem szivatni? Felnézve legalább megnyugszom, hogy ismerőst taroltam el, és nem egy vadidegent.
- Azt hittem, azért pörögsz a hétfői értekezleten, mert vasárnap alszol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 253
Írta: 2019. november 17. 10:40 | Link

Emily





Menekül. Szó szerint futva jött ki a lakásából, mert már nem bírja. Előtte azért hangját felemelve tudatta a betolakodókkal, hogy már pedig teljesen tesz arra, hogy nem tudják magukat kilakoltatni, de takarodjanak valamerre, mire visszatér, vagy lesz irgumburgum.
Az állatok meg böszme fejjel csak néztek rá. Mondjuk valami ilyen arcot vágott ő is, mikor felkelt reggel és a tükörbe nézett. Komolyan, látta a hasonlóságot, s mielőtt bemesélte volna magának, hogy egy éjszaka alatt állattá vált, inkább otthagyta az őskáoszt, s neki iramodott valami étekért, meg az öccseiért és húgaiért. Mert, hogy Ő aztán nem fog utánuk takarítani az biztos.
A reggeli kávé és életmentő bagett vagy croissant, esetleg tegnap előtti maradék zsemle után kutatva halad a Fő utcán, mikor valaki úgy pattan le a mellkasáról, hogy hirtelenjében azt sem tudja él-e vagy hal. Nagyokat pislantva néz le a szőke ismerősre, s egy elfojtott nevetés közben válaszol neki.
- Aludnék én, ha nem éppen a Mucsaröcsögei állatsimogató körútja zajlana a nappalim kellős közepén - neveti el magát, aztán a földre esett papírfecnit felnyalábolja és pofátlan módon rásandít.
- Azanyja neki, micsoda teendők - nyújtja vissza a fecnit. - Szerinted lehet cukorkát reggelizni ennyi idősen? - kérdi kissé bizonytalanul, ezzel mondjuk felajánlva azt, hogy elkíséri őt szívesen. Most már azon a ponton tart, hogy mindegy mit, de be kell vinni valami a szervezetébe, különben menten összeesik.
Utoljára módosította:Bánki Barnabás, 2019. november 17. 10:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 665
Írta: 2019. november 17. 10:53 | Link

Barnabás

Elnevetem magam a bosszankodására, ez a nem rajtad, hanem veled nevetek szerű nevetés, csak éppen ő nem nevet, de sejtem én, hogy miről van itt szó:
- Testvérek?
Nekem is van egy pár, vagyis négy, csak ők eléggé máshogy testvérek, mint a normális családokban élő testvérek. Egyik sem hajszolta a másikat anorexiába, nincs közöttük olyan, aki mondjuk azt élvezte, hogy a másik hasát karistolja össze. Vannak sztorik nálunk, mit ne mondjak. Szóval, ha egyszer lesznek gyerekeink, és ezt esküszöm, hogy a múltkoriak után csak félve merem kijelenteni, de ha lesznek is, életük végéig csak műanyag késsel ehetnek majd.
- Alig nézel ki pocsékul.
Jelentem ki végül kedvesen, végignézve rajta, miután felvette a fecnimet és jó alaposan végigolvasta, nem zavartatva magát, pedig amúgy állhatnának olyan varázsszavak is, mint tampon, fogamzásgátló meg intim gyanta. Mondjuk az nem is tudom, hogy kinek lenne kellemetlenebb. Nekem, mert beindul a pofázási kényszerem, és elkezdem kimagyarázni magam, hogy az nem azért kell, mert hogy összebújnék az egyik tanárommal és éppen szexibe vágnám magam, hanem csak a szomszéd lánynak kell. A lényeg, hogy szerencsére ez nem egy olyan cetli.
- Lehetni lehet, de mondjuk ehetnénk valami tartalmasabbat is. Szereted a bundás kenyeret? Az egyik néni árul olyat, ami két kenyér összesütve, benne szalonna, sajt, meg amit szeretnél. Mostanra már szerintem elkezdte csinálni, és még egy kávét is kaphatsz mellé.
Avagy, eljöhet velem, de szerintem előtte ráférne valami rendes étel is, és ha már protekciós vagyok, akkor kihasználnám, és meghívnám a világ legfinomabb reggeliére. Mondjuk én egészen biztos vagyok benne, hogy csípősen enném, és teával, de hát rajta múlik, hogy tényleg cukortúltengéssel szeretné-e indítani a napot, vagy jó lesz ez is.
- Ja amúgy van nutellás is, ha inkább édesre vágysz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 253
Írta: 2019. november 17. 11:13 | Link

Emily





- Hacsak ők lennének.. De neeem, ők sehol nincsenek, bezzeg az állataik… - morog még egy sort a szerencsétlen időzítésen.
- Ráadásul aznap érkeztek, mikor randim volt. Randim, amiről nem is tudtam, hogy az…. Szerinted!? - és nevet, mert ezen már csak azt tud. Barnabás csak akkor veszi észre, hogy éppen mi folyik körülötte, ha a szájába rágja valaki. Vagy ő volt az ötlet kitalálója.
- Én meg már kezdtem azt hinni, hogy Te csinálsz nekem. Meg is kérdeztem volna, hogy leszel - e a feleségem - van jelenleg azon a szinten, hogy ezt legalább nyolcvan százalékig komolyan is gondolja. A maradék húsz is csak azért van ott a levegőben, mert egy gyáva gyökér. Ennyi.
- Amúgy nagyon jól hangzik, gyakorlatilag nyálkendőt kéne most a nyakamba kötni, annyira megkívántam ezt a kombinációt- meg is törli a száját, mintha tényleg kifolyt volna pár csepp nyál az ajkai között, nem törődve azzal, hogy ez mennyire nevetséges.
- Figyelj Em, gyakorlatilag azon a szinten vagyok, ha azt mondanád, harapjak ki belőled egy darabkát még azt is megtenné, szóval könyörgöm ne sorold tovább, mit választhatok, csak adjál valamit - még rovarokra is vetemedne, amiket amúgy alapból gyűlöl. Lassan arra a pontra jut, hogy az utcán sétáló emberek helyére kaját képzel.. Ez pedig súlyos lehet Bözsi nénire nézve.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 665
Írta: 2019. november 17. 11:35 | Link

Barnabás

Nem tudok nem nevetni, amikor ezt így elsorolja, mert tényleg vicces, főleg arandis rész. Egy ilyen pasi hogy nem kelt még el, amikor csupa nevetés vele az élet? Nem is értem. Szerintem egy csomó lány a fél karját odaadná érte. Én is most éppen a fél karomat adom, de nem úgy, ahogy gondolják az emberek, csak belecsimpaszkodom, és finoman irányba állítom.
- Van egy ismerősöm, szerintem ti nagyon jóban lennétek. Neki se tűnt fel egy csomó dolog. Nagyon bejön egy lánynak, de nem igazán vette a jeleket. A lány meg nem mert nagyon teperni, mert azért mégiscsak ő a lány. Hagyományok meg miegymás. Szóval voltak egy csomó olyan szituációban, amire mindenki azt mondaná, hogy milyen helyes pár, és milyen jó randijuk van, de valahogy a srácnak nem esett le.
A mai napig fogom ezen a fejem, mert tényleg már szinte kínosságig űztem a játékot Nicoval, és valahogy egyszer sem esett le neki, hogy mennyire nyomulok, valahogy ezt az opciót fel se vonultatta.
- Egyszer például a tóban fürödtek, és a lány a legszexibb fürdőuhájában illegette magát, meg fogócskáztak a vízben, az lett a fogó, akit a másik megpuszilt, és tudod mi lett a vége? A srác azt mondta a csókhelyzetben, hogy menjenek ki a partra szendvicset enni. Szóval a lány azt hitte, hogy meleg, és aztán a srác meg megsértődött, mert azt hitte a lány, hogy meleg, mert ő meg azt hitte, hogy a lánynak pasija van. Szóval elég bénák voltak mind a ketten. Vele szerintem tök jóba lennél.
Vicces, hogy így beszélek magamról, mert hát én vagyok a lány, aki illegette magát, és kapott egy szendvicsevést a csók helyett. Valahogy így képzelem el a randit is, de azért érdekelnek a részletek is.
- Hogy nem tűnt fel, hogy randin vagy?
Az ilyenre azért készül az ember, és a legtöbb esetben tud is róla, hogy éppen randin van, szóval nyilván készül az ember erre a történetre, és nem csak utólag esik le neki. Lehet a lány is olyan volt, mint én, nyomulgatott, aztán a másik meg csak nézett rá, hogy ennek meg mi a baja éppen. Csodás érzés srácok, de komolyan. Csak így légyszike, ne.
- Lehetek a feleséged, de meg kell küzdened az urammal. Gyors meccs lenne, mivel éppen a múltkor kapott frászt azon, hogy egy nap a távoli jövőben a felesége meg a gyermekei anyja lennék.
Szegény, még most is látom magam előtt a pánikot, ami megjelent, ahogy elhúzódott, és magyarázkodni kezdett. De én tényleg nem úgy gondoltam, hogy holnap, hanem mondjuk egy három-öt éves tervben szerepelhetne. Istenem, a férfiakra szerintem a házasság és a gyerek szó van a legijesztőbb hatással.
- De ha megeszel, akkor nem tudok neked főzni, pedig amúgy tök jó vagyok a konyhában.
Még Adrian mellett lettem profi, mert olyat szerettem volna az asztalra tenni, amit mind a ketten megehetünk, de azért a hagyományos magyar kajákkal is jól boldogulok, mint a töltött káposzta és a pörkölt. Közben meg is érkezünk a megfelelő ajtóhoz, azonban én az ablakon kopogok be. Három gyorsat, egy rövidet, és még négy gyorsat.
- Milyet kérsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 253
Írta: 2019. november 17. 19:07 | Link

Emily





Hallgatja Emily történetét, amit tulajdonképpen már ismer. Hirtelen nem is tudja eldönteni, hogy most a nő csak ugratja - e azzal, hogy direkt nem mond neveket, vagy pedig fogalma nincs arról, hogy Nico meg Ő mennyire jóba vannak. Mert bizony Bánki uraság már hallotta ezeket a történeteket, még pedig a másik fél előadásában és már akkor is jókat röhögött rajtuk, éppen úgy, mint most.
- Istenem, Nico is mekkora egy béna - szalad ki végül a száján véletlenül, de annyira ösztönösen, hogy rá se ébred arra, hogy ezt lehet nem kellett volna mondania. Majd, ha magyarázkodnia kell, akkor azt mondja, hogy túl éhes volt és azzal vesztegették meg. Ja és kávéval. Azért bármit adna.
- Hát egy ponton feltűnt, csak én arra készültem, hogy sokan leszünk, csapat építünk, meg ilyenek.. Erre érted ketten voltunk! KETTEN! Hát, ha tudom, hogy így lesz, előtte minimum elpróbálom az estét - képes lett volna rá és minimum kettő, de lehet, hogy három végkimenetellel számolt volna. De így, teljesen sokként érte az egész.
- Gyors meccs lenne, mert egy ütéssel elküldene Kukutyinba zabot hegyezni - nem mintha harcolni kezdene bárkivel is. Ő túlságosan barátkozós típus. Még egy légynek is képes lenne kastélyt építeni, csak ne essen baja.
- Nem eszlek meg, ha öt percen belül enni kapok. Ember éhes - ősember hangon majdnem még ungabungázik is, vagy mit szoktak azok. Hozzátenné, hogy asszony főz.. De hát nincs asszony, max a Bözsi, aki keverne neki egy jó adag mérget.
- Most már jó lesz a sima kenyér is, csak legyen már valami - lassan átmegy toporzékoló fiúvá, mert hasa hangosabb, mint szavai. Nem tudja, hogyan fog majd ezért a viselkedésért bocsánatot kérni, de abban biztos, hogy Emily pár plusz kilóra számíthat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 665
Írta: 2019. november 17. 19:28 | Link

Barnabás

Nico.
Az összes vér kifut az arcomból, ahogy kimondja a nevét, szerintem a normális emberi sápadtságnál is sápadtabb leszek. Láttam már őket beszélgetni, de álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan szinten jóban vannak, hogy ismerje a történetet, és ha ezt összerakta, vagyis ismeri, akkor ismer engem is, pontosan tudja, hogy én vagyok a történet másik szereplője. Végigasszisztálta az elmúlt hónapokat, és nem szólt egyetlen szót sem, de már értem, óóó, már nagyon is értem.
- Egy csomó üres hely volt a tanári értekezlet elején, de te célirányosan mellém ültél le. Mert tudtad, hogy ki vagyok. Hogy... kivel vagyok.
Nekem meg ötletem se volt, hogy miért éppen én. Már majdnem azt hittem, hogy volt valami akkor az arcomon, ami megmosolyogtatta, vagy én voltam a legkevésbé ijesztő ott, de nem, szó sem volt erről. Nico pontosan beazonosított. A kis szemét. Annyira szeretem, hogy beszélt rólam, hogy van, akinek nem titkol, hogy megbízik Barnabásban, én meg ott szerencsétlenkedtem egy fába bújva.
- Tudtad, hogy őt akarom meglesni a fa mögül?
Biztos vagyok benne, hogy igen, de nem akarok messzemenő következtetéseket levonni. Igazából a szívem úgy kalapál erre a tényre, mintha a világ legcsodásabb dolga lenne, és az is. Hiszen Barnabás a jövő. Az első ember, aki tud rólunk, és akinek az arcán nem látszik elítélés. Minden rendben lesz, tudom. Az ilyenek miatt válok minden nap egyre erősebbé, azzá, akit annyira szeretek magamban, és akit Nico is szerelemmel szeretett meg.
- Elpróbálni? Mintha megtanulnál randizni?
Érdeklődök elgondolkozva a lehetőségen, mert ha azt vesszük, ez egy lehetőség., Nagyon nagy szüksége van egy próbarandira, hogy ne szúrja el, sőt, hogy legalább feltűnjön neki, hogy randin vannak. Komolyan, hogy nem tűnik fel, hogy csak ketten vagytok? Istenem, Barnabás!
- Szegény ember... Csókolom!
Mert miközben szenved, én meg sajnálom, persze kinyílik az ablak, és megjelenik a világ legkedvesebb nagymamájának az arca.
- Szeretnénk kérni két töltött kenyeret, az egyiket csípősen, és két házi kávét.
Rápillantok Bandira egy "bízzál bennem" nézéssel, miközben a néni eltűnik, hogy alig egy pillanattal később egy bácsi vegye át a helyét, aki két becsomagolt kenyeret nyújt felénk, még melegek, mert most készülhettek el, a finom illatok alapján. Átadok egy galleont, és megköszönöm, mert nem kérek belőle vissza, ő is, és mire kimondja, már a két kávénk is ott van, őszi mintás elviteles pohárban.
- Csókolom!
Köszönök el, és intve a srácnak, a legközelebbi padig sétálok vele, hogy ott leüljünk.
- Az egyik démonlányom Rebike az unokájuk, a szülei nagyon sokat dolgoznak, így a nagyszülőknél laknak. Nyugdíjkiegészítés ez a sütögetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 253
Írta: 2019. november 17. 20:30 | Link

Emily





– Most hazudjak? - néz sokat sejtetően Emilyre. Tagadhatná, visszakozhatna és játszhatná az értetlen, de olyan felesleges. Tudta, hogy együtt vannak, tudta, hogy ki ő és azt is sejtette, hogy nem ipiapacsozik a nő a fánál, hanem Nicot figyelné meg. De nem olyasvalaki, aki beleüti az orrát mások dolgába, mert minek? Ő is utálja, ha valaki beleszól az Ő életébe. Csak szépen kísérte az eddigi útjukat és továbbra is ezt fogja tenni.
– Hát nekem ilyen Randiguru kéne, tudod – na ezt aztán jól megmagyarázta. Ha a nő nem látta a filmet, tök mindegy. – Vagy, mint az SOS szerelemben vagy mibe, tudod az magyar film – reménykedve néz a másikra, bár miután kimondja, rájön, hogy Emily aztán nem magyar, így csekély esély van arra, hogy találkozott ezzel a filmmel. Azt meg inkább nem kezdi el magyarázni, hogy Ő miért tud egyáltalán a létezéséről. Hosszú történet lenne.
Hagyja, hogy Emily rendezze a rendelést részt, mert láthatóan Ő tudja, mi itt a dörgés. Közben jól agyába vési ezt a helyet, mert előreláthatólag, ha a cuccuk jó, akkor biztos, hogy többször fog itt megfordulni, mint azt illene. Ez van, ha embernek magára kell főzni és nincs mindig ideje rá. Kénytelen máshonnan beszerezni a zsákmányt, vagy elérni, hogy más megszerezze, mint most a nő. Aztán hitetlenkedve lép közelebb és szinte leszúró hangnemben szólal meg.
– Te, nehogy már azt hidd, hagyom, hogy te fizess – tolja félre a nő kezét, még hessegeti is, mint egy tyúkot. Jó, hogy nem egy nő hívja meg reggelizni, meg kávéra, hogy is ne. Utána meg azt hallja évekig, hogy bezzeg még ezt se volt képes kifizetni.. Na persze. Szépen perkál öregembernek, azt fordulok szőkeség felé, hogy fejemmel útnak indítsam.
- Nem déémon. Ördög!! –van azért egy kevéske különbség, s szinte maga sem hiszi el, hogy még Ő védi meg a kis Rebekát, akit néha jól meg… dicsérne. Igen. – Jól van majd holnap megköszönöm neki, hogy a nagyszülei nem hagyták, hogy éhen vesszek. Aztán Ő majd lerendezi velük, hogy örül-e ennek vagy nem –mosolyodik el, aztán elindul egy pad felé, mert azért állva mégsem ehetnek mint a lovak.
- Ha ebben most nincs méreg, akkor ígérem, hogy miután az utolsó korty kávét is megittam, kérhetsz cserébe valamit - s már harap is bele a kenyérbe, majdhogynem úgy, hogy még a csomagolást is alig szedi le róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 622
Írta: 2019. november 17. 20:41 | Link




Mosolyogva fogadtam, ahogyan a lány feltűnt a ruháimban, igazán jól álltak neki a divatos ruhadarabok. Nagyon jól összebarátkoztunk, ráadásul legutóbb sikerült szürke kisegérből dögös nővé avanzsálnom. Még smink nélkül is remekül nézett ki, jól állt neki ez a megújulás. Már alig vártam, hogy újabb cuccokat szerezzünk be neki, bővítve ruhatárát új, szépséges darabokkal.
- Szia Karola! Köszi, te is remekül nézel ki - köszöntöttem nagy mosollyal az arcomon.
- Persze, teljesen megértem, eleve nagy lépés tőled, hogy belevágtál a megújulásba - néztem rá biztató tekintettel. Beleképzelve magam a helyzetébe, nem volt könnyű neki átlépni a saját határait, és nagy bátorságra vallott, hogy elszántan belevágott abba, hogy kihozza magából a maximumot új ruhákkal, új frizurával és időnként némi sminkkel. Persze ebben én is közreműködtem, mert időnként megemlítettem neki, hogy milyen jól állna neki xy divatos ruha, meg hogy ő is jobban érezné magát, ha maga mögött hagyná a szürke kisegér stílust.
- Jól vagyok, köszi. Az utca végén van egy szuper butik, onnan szoktam beszerezni a ruháimat, majd meglátod, milyen nagy a kínálat. Ez a kedvenc üzletem - feleltem neki lelkendezve. Én is venni akartam pár új rucit, úgyhogy kapóra jött, hogy Karola is vásárolni szeretett volna, így együtt tölthettünk egy kis időt. Sejtettem, hogy szóba fog kerülni Mihail, hiszen legutóbb én lelkendeztem neki róla, ő pedig kíváncsian várta a folytatást. Fordított helyzetben én is rákérdeztem volna, hogy hogyan haladnak a dolgok kettejük között, de egyelőre rajtam volt a sor beszámoló kapcsán.
- Hú, hát úgy tűnik, hogy alakulgat valami, de még nem tudom, mi lesz belőle. Nem zárkózott el attól, hogy találkozzunk még, de egyelőre képlékeny az egész dolog - nehéz volt úgy megválaszolni egy kérdést, hogy nem adhattam ki minden információt az adott dologról. Nem igazán tudtam, hogyan kéne elmondanom a lényeget úgy, hogy egyértelmű legyen a másik számára, megőrizve ezzel a szenzitív adatokat, de próbáltam megválaszolni a kérdését kicsit átformálva a dolgot.
- Nos, tetszem neki, de még nem tudja, mit érez irántam, nem ismer még igazán, de megbeszéltük, hogy adunk egymásnak egy kis időt, hogy jobban megismerjük a másikat, aztán majd alakul a dolog. Egyébként klassz volt az első randi, csónakáztunk, beszélgettünk, néztük a csillagokat az égen - mondtam neki mosolyogva. Végül is a lényeget megtudta, de fogalma sem lehetett arról, mi is zajlott pontosan a háttérben. Egyáltalán nem voltam könnyű helyzetben, fogalmam sem volt róla, hogy hova fog vezetni ez az egész, de bíztam benne, hogy az idő majd mindent elrendez. Kicsit nehéz volt az, hogy minden fontos tényezőt magamban kell tartanom, hiszen senkinek sem mesélhettem el az igazságot, de tartottam magam ahhoz, hogy senkinek sem mondom el azt, hogy a srác véla. Így pedig a többi hozzá kapcsolódó dolgot sem közölhettem senkivel, hogy milyen aggályai vannak, hogy milyennek tartja magát valójában, hogy mennyire kiszámíthatatlan az egész helyzet és a többi. Tudtam, hogy mit vállalok ezzel, hogy nem lesz egy sétagalopp az egész, de ennek ellenére bizakodva álltam hozzá a dologhoz, és kíváncsian vártam, mi sül majd ki belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
Mestertanonc Tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


Littlebird | Millie
offline
RPG hsz: 302
Összes hsz: 665
Írta: 2019. november 17. 20:52 | Link

Barnabás

Megrázom a fejem arra, hogy hazudjon-e, mert ne. Én igazából örülök neki. Mint a nagy háborúknál, amikor vesztes idényben egy olyan szövetséges jön, akiről tudod, hogy megnyeri neked a háborút. Nekem ez a szövetséges most Barnabás. Mert ő tudja, és nem ellenzi. Tudja, és érdekeltem. Nem a csaj lettem, aki lenyúlja a haverját, és ezt csodálatos. Nem kell hazudnia, de meg kell, hogy mondjam, nagyon szépen titkolta ezt az egészet.
- A Randigurut tudom, viszont ez a másik nincs meg. De ha jó film, akkor majd megnézem.
Mondjuk, én a rossz filmeket is. Imádom a nyálasan csöpögős, egyértelműen romantikától túlcsorduló filmeket. Sokszor van nálam ilyen "csajos én idő", amikor bekucorodom a laptop elé nasikkal és egész maratont tartok ezekből a filmekből. Imádom az összes nyálat. És valljuk be, imádom Adriant is és Nicot is ezekbe a nyál filmekbe belehelyezni.
- Istenem, ti férfiak, borzalmasak vagytok!
De hát legyen, ha annyira fizetni szeretne ez a morgós nagy gyerek, akkor csak fizessen nyugodtan, én nem vagyok semminek sem az elrontója, és tudom, hogy imádni fogja, mert ez a világmindenség legjobb dolga. Komolyan mondom, aki kitalálta, hogy két hatalmas szeret bundáskenyér közé belepakolnak egy csomó mindent, az egy zseni volt. Nagyon nagy zseni.
- Én kérek elnézést!
Nevetem el magam a csomagolás bontogatása közben, mert őszintén szólva, nem hiszem, hogy a lányaimat ördögnek hívni annyival jobb. Különben is, a hétvégén őrült hercegnős pizsiparti lesz nálunk, ahol az ördögfiókáim is ott lesznek. Tény, hogy nem mindig a legjobbak, főleg Rebi, de azért nem is olyan vészesek, mint néha beállítják őket.
- Megnyugtatlak, hogy nem. Viszont szerintem biztos, hogy jó randi alap vagy, csak gyakorolnod kellene. Én január közepéig nem randizhatok Nicoval nyíltan, mert tönkretenném a karrierjét, és azt nem szeretném, szóval, ha gondolod, addig gyakorolok veled párszor, hogy tök jó legyél benne. Semmi tapi meg semmi smaci, csak maga a randizás. Mit szólsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Előkészítős tanár



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 253
Írta: 2019. november 17. 21:07 | Link

Emily





- Tehetek én róla, hogy így neveltek? - tárja szét a kezeit. Ő hagyománytisztelő. Ha az utolsó galleonjait kéne most leperkálnia, akkor sem hagyná, hogy egy nő fizessen. Ez tisztelet. Méghozzá Emily irányába.
Örül az ételnek és az italnak, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékainak. Ez arcán is látszik, hiszen már nem készül halálára. Aztán Emily úgy vágják pofon, mintha valaki meglendített volna felé egy serpenyőt, hirtelenjébe azt se tudja fiú-e vagy lány.
– Várjá’ – néz fel a kaja mögül, mert most ezt értelmeznie kell és kávé nélkül rohadtul nehezére esik. – Én gondoltam megkérsz rá, hogy cipeljem a cuccaid, míg nagybevásárolsz vagy mit tudom én, helyettesítselek valamelyik nap, erre te bedobod ezt? – le is kell tennie a kenyér maradékát és nagyra nyílt szemekkel nézni a nőre.
– Te tuti, hogy a halálomat akarod – állapítja meg végül, aztán csak megszerzi a kávét, hogy egy nagyot kortyoljon belőle. A szörnyű az egészben az, hogy bármennyire is bizarr ez a dolog, igazából nincs jobb jelöltje erre, mint Emily. Mert, mint nő hidegen hagyja. Nem azért, mert annyira rusnya lenne, hanem azért mert Nico asszonya.. Így nem kell attól félnie, hogy a gyakorlás alatt bármi érzelem kezd kialakulni egymás irányába. De akkor is.
– Hát legyen – csap végül saját combjára, hirtelenjében, s magát is meglepi azzal, hogy ezt mondta. Nico tuti, hogy ki fogja nyírni. JOGOSAN.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Elsős diák



offline
RPG hsz: 142
Összes hsz: 262
Írta: 2019. november 17. 23:04 | Link

Dana

- Hála neked! - egészítettem ki szavait nevetve, hisz tulajdonképp neki köszönhettem leginkább azt, hogy most így néztem ki. S ugyan korábban mások is adtak egy-két tanácsot, ötletet, de Dana volt az, aki az idejét szánta rám, nekem adta a ruháit, megcsinálta a frizurámat, és még ki is sminkelt. S ugyan a kence most lemaradt rólam, azért mégis jó munkát végzett, mert nem csak, hogy jól éreztem magam a ruhákban, de most már nem is tűntem ki úgy a többiek közül, mint annak idején.
- Egyébként mit szólsz ehhez a színhez? - mutattam a hajamra, ugyanis a sötétbarna hajszálaimban most szőke tincseket is láthatott. - Teljesen véletlenül lett ilyen, hajat akartam mosni, de elfogyott a samponom, és a szobatársamét használtam. Az meg...nem tudom, hogy mágikus sampon volt-e, vagy szimplán csak valami színező, de ilyen lett. Mondjuk remélem, hogy gyorsan lekopik, mielőtt még anyáék észrevennék - sietve meséltem el a történetet, s azt hiszem, hogy még abban sem voltam biztos, nekem tetszik-e az, hogy egy picit világosabb. Igaz, nem sokban tért el az eredeti hajszínemtől, meg nyaranta voltak benne hasonló árnyalatok, amikor a nap kiszívta, viszont most mégis csak a tél közeledett, s bár nagyon örültem a változásnak, ilyen sok dolgot azért nem akartam lecserélni magamon. Ennek ellenére így sikerült, de reméltem, hogy Dana majd úgyis elmondja nekem a véleményét, hogy melyik szín áll jobban.
- Szuper, akkor menjünk abba a butikba. - széles mosollyal indultam meg a barátnőm mellett, hogy végre betérhessünk abba a híres nevezetes üzletbe, ahol olyan sok klassz holmit lehetett vásárolni. Már pedig Dana csak nem hazudik, s amúgy is, elég volt csak ránézni, látszott, hogy jó cuccokat hord, s feltehetően ezek egy részét is itt vásárolta. Már a gondolattól is izgatott lettem, hogy végre vásárolhatok magamnak valami új ruhát, valami olyasmit, amit én választok, nem pedig az anyám. Ő persze erről semmit sem tudhatott, hisz talán még a nyakam is kitekerte volna, ha efféle ruhákban lát meg.
Séta közben Dana kezdett mesélni, s mivel nagyon is kíváncsi voltam, hogy mi történt vele és azzal a sráccal, figyelemmel hallgattam őt.
- De jó, ezt nagyon jó hallani! Örülök neki! - őszinte mosollyal nyugtáztam szavaimat, hisz Dana legutóbb majd kiugrott a bőréből, amikor erről a Mihailról mesélt, s látszott rajta, hogy teljesen belehabarodott. Most azért kicsit visszafogottabbnak tűnt, egyelőre azonban még nem értettem ennek az okát.
- Á, megértem, végül is, minden jó kapcsolat alapja az, ha megismerik egymást az emberek, nem?- nevetve fűztem hozzá, miközben megérkeztünk a butikhoz, ahol előre engedtem a nagyobbat, hisz mégis csak Dana ismerte a terepet, majd ha besétált, akkor én is követtem őt.
Belépve a boltba, még a lélegzetem is elállt, mert az üzlet egyszerűen csodálatosnak tűnt. A hétköznapi daraboktól az egészen különleges, csinos ünnepi egyrészesek mind megtalálhatóak voltak. Nem is tudtam, hogy merre nézzek, vagy induljak, mert rengeteg féle és fajta ruha volt ebben az üzletben, s hirtelen tanácstalanná is váltam.
- Te Dana, itt nagyon sok ruha van...és olyan sokféle, hogy én...nem is tudok majd választani - sóhajtva adtam hangot az aggályaimnak, hisz még nem tudtam azt, hogy mégis mi az én stílusom. Abban biztos voltam, hogy a csinos darabok nagyon tetszenek, de a suliban a többiek ezerféle módon öltözködtek, így pedig nagyon nehéz volt kitalálnom, hogy mégis mit kellene vásárolnom.
- Magadnak mit szeretnél?- kíváncsiskodtam, miközben az üzletbe mások is betértek mögöttünk, köztük egy fiatal srác is, aki egyelőre csak a ruhaálványok közt mászkált, és bámészkodott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya

Oldalak: « 1 2 ... 19 ... 27 28 [29] 30 31 32 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza