36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. június 20. 12:29 | Link

Zsombi

Egy különleges finomságokkal teli, díszes dobozzal sétálok ki a cukorkaboltból. Szeretem a hagyományossá vált bevásárló-körutamat az egyik szabad hétvégére időzíteni. Igaz, hogy ilyenkor nagyobb a sor az üzletekben, de cserébe mindig belebotlok valakibe, akivel utána jót lehet beszélgetni. Imádom magam körül a nyüzsgést, az élettel teli utcákat.
Az édesség egy része természetesen Majának lesz, kifejezetten az ő ízlése szerint válogattam össze a szemeket. Biztosan örülni fog a figyelmességnek, gyakran lepjük meg egymást apróságokkal. Remélem hamarosan sort keríthetünk arra, hogy egy félreeső helyen, idilli hangulatban csemegézhessünk.
Találomra megtorpanok az egyik üzlet falánál, hogy ne akadályozzam az utca kiemelt forgalmát. Gondoltam egyszerűbb berakni a táskámba, mint a kezemben szorongatva visszacammogni a kastélyba. A végén még fellök valami idióta, és szanaszét szórnám a cukrokat. Nem lenne szép látvány, de olcsó se. Elégedetten állapítom meg aztán, hogy így már jóval biztonságosabb és kényelmesebb lesz a hazafele út.
Felpillantva a járókelőkre, egy ismerős arcot pillantok meg. Azt hiszem Zsombornak hívják, még elsős. Egy jó prefektus mindenkit ismer, különösen a saját házából. A gólyákról időnként kapunk tájékoztatást, na meg számtalanszor kell nekünk fogadnunk és útba igazítanunk őket. Nem biztos, hogy emlékszik rám attól még, de hátha. Követni kezdem a kereskedésig, majd mellé lépek, miközben a baglyokat lesi.
- Szia! Csak nem az első bagolyvásárlásod? - érdeklődöm barátságosan. - Elsős vagy, ugye? - kérdezek megerősítésképp. Remélem emlékszik rám az Eridonból, máskülönben elég kínos lenne a szituáció. Mindenesetre jól jöhet most egy felsőbbéves tapasztalata.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szamosvári Zsombor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 125
Írta: 2019. június 20. 20:35 | Link

Scotti barát

Ha nem is lett volna az üzlet neve kiírva, Zsombi anélkül is tudta tudta volna, hogy itt bizonyára állatokat árulnak: az orrfacsaró bűz, az eledelek, és állatok szagának keveredése nem volt bizalomgerjesztő, de hát ezen nem kell ám csodálkozni. Viszont azon igen, hogy benn, üzletben meglehetősen kellemes szag uralkodott. Nem mondható rózsásnak, de ezerszer jobb volt, mint kinn. Valami bűbáj lehet az ok.
Zsombi körbenézett: szűk hely révén, igyekeznie kellett nehogy leverjen valamit, úgyhogy igyekezett lassan, óvatosan forgolódni. A plafonon lógó denevérek, lenn, a ketrecben lévő kneazle-ek, cruppok lenyűgözték Zsombit. Azonban nem akart továbbra is ott álldogálni a mindenség közepén, szerencsétlenül, így hát szeme a baglyok után kutatott. Csakhamar meg is találta őket, így hát megközelítette az említett állatokat.
Rövid ideig nézegette magában, ugyanis a következő pillanatban hallotta, amint valaki ráköszön. Oldalra fordul, és egy ismerős arcot vél felfedezni a másikban. Szája mosolyra húzódik, majd megszólal:
 - Ó, hali! Dede, csak hát nem tudom melyik éri meg jobban. Nem vagyok otthon a baglyokban, vágod - nézett a fiúra tanácstalanul. - Aha, pár hónapja érkeztem - bólogatott Zsombi.
Sokszor látta már a srácot a klubhelyiségben, meg összességében a folyosón. Zsombinak rettenetesen jó arcmemóriája van, hamar megismer mindenkit, általában a nevekkel van gondja, de hát kinek nincs? De azt száz százalékra tudja, hogy a srác prefektus. Gyakran látta a fiú jelvényét a talárján, illetve ha emlékezete nem csal, ő volt az egyik eridonos, aki eleinte segített neki kiigazodni a kastélyban.
 - Amúgy Zsombi vagyok - nyújtotta felé kezét. Lehet nem ártana jóban lenni egy prefivel, még jól jöhet egy ilyen barátság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. június 20. 22:58 | Link

Zsombi

A nagy sietségben el is feledkezem arról, hogy körbenézzek. Ez talán azért is van, mert nem egyszer jártam már itt az évek során, de kis késéssel az én figyelmemet sem kerülik el a kisállatok. Sajnos azonban egyikük számára sem vagyok jó hír, tökéletesen elvagyok a baglyommal, nem szándékozom vásárolni, de pénzem sincs elég kéznél. Otthon volt egy kutyánk, akihez ragaszkodtam, a suliba pedig megfogadtam, hogy nem hozok és nem is tartok semmilyen más kedvencet. Azt hiszem, hogy ez már így is marad, aztán ki tudja, lehet egyszer a szobám előtt hever majd egy doboznyi kiscica, esetleg puffskein. Ne legyen így. Viszont kertes házat akarok egyszer, ha nagy leszek, és telik majd rá a botanikus fizetésből, úgyhogy biztosan lesznek négylábúak még körülöttem, csak egy kis időre van szükségem. Pár év.
- Legjobban az eladó tud segíteni - állapítom meg vigyorogva. Persze a diákoknak is szoros kapcsolat alakul ki ezen állatokkal, tudják jól egymástól, hogy melyik fajta mennyit bír repülni, mennyire fürge, s melyik csipked kevésbé. - Akkor épp ideje beszerezni valakit, akivel levelet küldhetsz az otthoniaknak - fogok vele kezet, miközben jól érthetően bemutatkozom. Tudom, hogy erre már sor került korábban, de nem hibáztatom őt azért, amiért a nagy izgalmakban elfelejtett annak idején, volt fontosabb megjegyezni valója a nevemnél. Az azért látszódik rajta legalább, hogy nem vagyok neki teljesen idegen, hiszen a körletünkben se vagyunk egymástól messze, látásból kell ismerjen.
- Melyik szimpatikus?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szamosvári Zsombor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 125
Írta: 2019. június 20. 23:52 | Link

Scotti barát

Ki hitte volna, hogy több időt fog eltölteni a bagoly választással, nem úgy, mint mondjuk egy bűbájtan beadandóval. Általában a bűbájtan beadandóra felfirkantja a nevét, aztán kész, tulajdonképpen 1 másodperc. Az üzletben meg már vagy két perce tököl. Botrány.
Megörül, mikor egy ismerős arc lép mellé. Legalább mással is megoszthatja tanácstalanságát. Ha szépségverseny lenne, bizonyára a szalagos bagolyot, vagy a hóbaglyot választana, azonban jelen esetben nem kiállításra használná az állatot, hanem levélszállításra. Valami jó kis fiatalabb, értelmesebbre lenne szüksége.
A sráccal is közli dilemmáját, aki tulajdonképpen elküldi az eladóhoz. Természetesen halál logikus, hogy ezzel kapcsolatban az eladót kellene megkérdeznie, neki illik tudni, hogy melyik bagoly milyen, de Zsombornak semmi kedve megszólítani azt az idős, kissé furán kinéző pacákot.
 - Eh, szerintem mindjárt megszülöm a döntésem - mondja, mintha ezzel magát is meggyőzné. Addig-addig tanakodik ezen az egyszerű döntésen, hogy a végén megelégeli, megszerzi a legközelebbi baglyot, odavágja a galleonokat az eladóhoz, aztán uzsgyi.
 - Talán az - bökött a fejével az egyik macskabagolyra. - Kicsi, de aranyos. Mondjuk fogalmam sincs, hogy a nehezebb tárgyakat elbírná - kezdett hangosan kételkedni döntésében. Ah, túl sok tényezőt kell figyelembe venni. Idegesítő. - A tiéd milyen? - kérdezte Zsombi. Feltételezte, hogy Andrejnek is van. Tulajdonképpen minden egyes diákról, tanárról, iskolai dolgozóról és falulakóról ezt feltételezte. Különben hogyan üzennének?
 - És te, hogyhogy erre? Tán kiskedvencet szeretnél? - vigyorogva nézett körbe Zsombi. Van ám bőven választék. Ha tudna gondoskodni bármilyen állatról is, szívesen venne, de bőven elég lesz ez a bagoly. Majd később, úgyis rengeteg időt fog még eltölteni ebben a kastélyban, igazán ráér.
 - Amúgy figyu már... Te végzős vagy? - kérdezte Zsombi hátsószándék nélkül, természetesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2019. június 21. 12:43 | Link

Zsombi

Hagyok neki időt a gondolkodásra. Velem előfordul néha, hogy kifejezetten zavar, ha ott van valaki mellettem egy-egy vásárlásomkor, mert azt érzem, hogy sürgetve vagyok.
- Az enyém? Hát, olyan közepes méretű, vörösesbarna és nagyok a szemei - válaszolok a kérdésére, majd a puffskeinek felé veszem az irányt. Nagyon aranyos varázslényeknek gondolom őket, titkon kicsit irigykedem azokra a kastélylakókra, akik büszke gazdáik lehetnek, de a helyzetemet a háziállatok kapcsán már kifejtettem.
Fél szemmel figyelemmel kísérem Zsombort, aki ezzel a lépésemmel bőven kapott időt arra, hogy mérlegeljen. Ügyes srácnak tűnik, biztos vagyok benne, hogy egy szempillantás alatt kiválasztja magának azt a baglyot, ami majd hozzánő a szívéhez. A döntésben egyébként sem akartam erőszakos lenni, sem befolyásolni, mert véleményem szerint ez a kiválasztás a varázsvilágban egy olyan bensőséges folyamat, ami a pálcaválasztással együtt csakis magunkra tartozik. Aztán, ahogy látom is, pillanatok alatt sor kerül a vásárlásra.
- Nagyon nem lehet mellélőni - árulom el a nagy titkot, hiszen a legtöbb ilyen, tenyésztett bagoly tudja a dolgát. Nagyon ritkán hallottam olyanról, hogy utólag kiderül, mégis kelekótya állattal van dolgunk, de itt a faluban egyébként jó hírnévnek örvendenek a boltok, a minőség garantált.
- A baglyok elég erős állatok, nem is hinnéd róluk, hogy mennyit bírnak. Akár a hangyák. Aranyosnak tűnik - nyugtatom meg a válaszommal, miközben végigmérem a választott állatkát. - Jaa, nem, csak a Fő utczát jártam, aztán megláttalak. Gondoltam hátha kell segítség - vonok vállat egy laza legyintéssel a kérdésére.
- Ne is mondd... Kettőt pislogok, és nyakamon a VAV. Bárcsak újra elsős lehetnék. Használd ki az időt, amíg nem kapsz annyi leckét. Na de miért kérdezed? Sajnos már elpasszoltam az összes korábbi jegyzetem, a többi meg kell a VAV-hoz ismétlésre. - az alsóbbévesekkel sikeresen leboltoltam, hogy a feleslegessé vált könyveket jó pénzért megvegyék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szamosvári Zsombor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 125
Írta: 2019. június 23. 22:09 | Link

Scotti barát

Sosem hitte volna, hogy egy bagolyválasztás ekkora fejtörést fog neki okozni, s lám, mégis. Pedig Zsombi nem az a fajta, aki órákon keresztül, tanakodik, töpreng azon, hogy mi legyen. Gyors döntéshozó: ez igaz akkor is, ha egy dolgozatnál karikázni kell - ő egyből megleli a helyes választ (legalábbis úgy gondolja), ruhavásárlásnál sem szokott vacillálni - rábök az egyikre, fel sem próbálja, és már viszi is. Így hát ebben a helyzetben nem is érti magát. Mit kell itt tökölni...
Ami azt illeti, Andrej sem túl hasznos, a nagy döntést nem segíti elő, így hát Zsombi addig-addig hergeli magát, míg a legközelebbi állatot kiválasztja, odabaktat az eladóhoz, s kifizeti azt.
A srác megvárta, kedves. Legalább lesz Zsombinak társasága a kastély felé visszavezető úton. Közben kapcsolt az agy, s megszülte azt a gondolatot, hogy Andrej már végzős, ami Zsombi számára igencsak jó dolgokat jelenthet - nem ártana jobban összehaverkodni vele. Azonban a srác válasza kissé lelombozza. Valószínűleg eléggé nyilvánvaló lehetett miért érdeklődik ennyire Zsombi a végzőssége iránt. Mindenesetre kínosan legyintett egyet és:
 - Ó, dehogy azért kérdeztem. Csak hogy mennyire kemény? Vágod, nem árt már most készíteni a lelkem a későbbiekre - bólogatott erősen mintha valóban ez lenne a szándéka. Nos, egyelőre úgy tűnik a fránya jegyzeteket neki kell körmölnie órán, kivéve, ha talál másik jóarc végzőst.
 - Amúgy én asszem végeztem... Nem megyünk ki? - kérdezte Zsombi, és a fiú válaszát meg sem várva, indult az ajtó felé, immáron kezében a kalitkával, amiben ott trónolt baglya.
 - És mik a terveid a VAV után? Maradsz még a suliban? - érdeklődött Zsombi. Tulajdonképpen összességében arra is kíváncsi volt, hogy egyáltalán mihez kezdhet egy varázsló, ha elvégezte az öt évet. Nem igazán figyelt az évnyitón, szóval fogalma sincs, hogy erről esett-e egyáltalán szó, illetve az sem rémlik neki, hogy a házveztőjük tett volna erről említést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 24. 10:31 | Link

Timothy 🌧
esős, borongós szombati kiruccanás | Bogolyfalva



Kemény egy hét volt ez. Rengeteg mindent kellett bedolgoznia bájitaltanból, mert valahogyan mindig úgy hozta az élet, hogy nem érezte jól magát a tanév vége felé azokban az időpontokban. Nem állhatja a bájitaltant, és a professzor úr sem éppen a szíve csücske, de ez fordítva is így van. No, de nem baj. Nem szerethet mindenki mindenkit. Lehetnek ilyen rossz ízlésű fazonok, akik Mersét nem kedvelik. Pedig ő imádni való. Legalábbis szeret így gondolni magára.
Ma nincsen az a nagy meleg. Inkább esős, viszonylag hűvösebb idő van. De – bizonyára titokzatos származása miatt – ez már nagyon hideg a fiúnak. Így egy szürke, lenvászon ingben, és arra egy piros bőrdzsekit húzott. Lefele fekete farmernadrágot visel, és egy dzsekijéhez passzoló piros sportcipőt. Fejébe baseball sapkát húzott, ami fekete színével hajkoronájába olvad. Elején a jellegzetes kis fehér pipa  díszeleg.
Kezeit zsebre tette, s miközben akkurátus léptekkel közlekedik a falu fő utcáján, halkan dudorászik. A kastélyban hagyta fülhallgatóját, amit meglepő módon csak akkor vett észre, amikor a faluba ért. Kelletlenül fintorogva áll meg egy könyvkereskedés előtt, de végül elégedetten mosolyodik el, miközben végig méri magát a kirakat tükrében.
Jó választás volt ez a piros…”, bólogat elismerősen.

Hozzászólásai ebben a témában
Borbély Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 88
Írta: 2019. június 26. 02:45 | Link

Dani

Nem zavartatta magát, ha esetleg félbeszakította volna a srácot. Akkor észre sem vette. A zene szólt hozzá, a dal a fejében csak megjelent, és hát ki más tudná jobban, milyen érzés ez, mint egy másik zenész? A dal csak jött és jött, neki pedig muszáj volt egyszerűen játszania.
- Hmm... - A válasz nem volt hosszú, se nem lényegretörő, de még csak azt sem lehetett volna eldönteni, hogy vajon tényleg hallotta és felfogta volna a mondatot, amit a másik válaszként reagált. Csak még egy kicsit. Még itt motoszkált a fejében. Egy G variáns és egy Asus. Aztán egy hosszan kitartott hang és vége is.
Behunyt szemmel, széles vigyorral az arcán tartottamég egy kis ideig az akkordot, mielőtt újra kinyitotta volna a szemét. Ezúttal ő volt az, aki alaposabban végigmérte a srácot.
- A szüleid biztosan büszkék rád, hogy csövesnek álltál. - El nem tűnő vigyorral az arcán siklott a tekintete a hangszerre. A szaxofon igen jól karban volt tartva. Vagyis odafigyelt a zenére. Ez tetszett neki.
- Hatalmas rajongótáborom van - mesterkélten dobta hátra rövidre nyírt haját. Neki legalábbis az volt. Néha még hátranyúlt, hogy még megigazítsa nem létező lófarkát. Mindenesetre a srác kifejezetten beletalált a dologba. Na nem mintha meglepte volna. Errefelé nem szokás mugli vagy éppen kvibli zenészeket hallgatni. - Borbély Nimród. - Csak úgy mellékesen ejtette ki a nevét. Ha ezek alapján sem ismerte fel, akkor minek erőlködni, legalább bemutatkozott.
- Jah, becsatlakozol? - Lassan kezdett játszani, feletempóval, hogy a másik is fel tudja venni a ritmust. Csak a négy alapakkordot játszotta, azt ismételgette, amire a srác könnyen rá tudott játszani, ha kedve tartotta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bornemissza Luca
INAKTÍV


Kutyamama
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 339
Írta: 2019. július 4. 20:39 | Link

A sírósan fagyizó lányka



Luca már nagyon el volt keseredve,mikor végre megjött a felmentősereg. Nagy örömmel fogadta a lányt, farok hiányában feneke járt ide és oda a levegőben, lábai meg kalimpáltak, minden egyes mozdulatnál.
Fejét is felemelte, a füvet a szájából pedig mind kiköpdöste, mégsem lesz tehén, megmarad Lucának.
A megmentő kicsit közel hajolt, talán túl közel is, mert a haja miatt Luca akkorát prüszkölt, hogy a körülötte kitépkedett fű mind fejükre repült, ő pedig egy kicsit hátrébb csúszott. Így most a feneke végre a földön volt, azonban a kis tappancsai az égben, meg a feje is, s azokkal kalimpált, mintha levegőben rendezett vízi olimpiát akarna nyerni, kutyaúszás ágon.
Így még kellemetlenebb a helyzet, viszont a lány már a haját is összefogta, szóval most már biztos sikerülni fog. Luca is segít, amennyire tudja ráncigálja a saját testét, valamennyire mozdul kifelé, ám nem az igazi, még mindig nem szabad kutya, hanem egy ilyen ramaty szagú kerítés foglya.
Vakkant párat, hogy a kis segítő tessen nyomni erősebben, vagy húzni, mert már nagyon ki akar menni, aztán oldalra pillant, az előbb levágott táskára. A pálca épp kikandikált belőle, amire Luca azonnal orrát, mancsát, amivel mutogatni tudott, arra felé irányítva kezdett vakkantani. Kirill és a mamája is mindig pálcával mentették ki a szorult helyzetekből. Ez egy csodaizerentye, ami majd most is segíteni fog. Legalábbis a vörös nő nagyon hitt ebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

acuo1_1280.png
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. július 16. 19:59 | Link

Pöttöm kis eb
Én

A kutyához hasonlóan én is késztetést érezek rá, hogy nyelvem és arcizmaim segítségével elegánsan kitessékeljem számból a zöldet, de a vállamon piknikező angyalka nem hagyja. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és a "ha kiköpöd, rosszabb lesz, ha kiköpöd hosszabb lesz" kezdetű, újkeletű mondókát kezdem magamban mantrázni. Lassan sikerül visszavennem az irányítást a robotpilótától, és egy utolsó öklendezés-szerű ijesztő gyomorösszehúzódás után végre újra az ebre koncentrálok.

A tüsszentés után egy pillanatra megtörten nézem a rendíthetetlenül csaholó-mosolygó kiskutyát, és próbálom felfogni a helyváltoztatását. Benyúlok a pocakja alá, és megpróbálom picit megemelni, de érzem én is hogy nem lesz jó, hát ez a kutya tényleg nagyon nagy ehhez a lyukhoz. Amúgy gratu Masa, tényleg jó a megfigyelőkéd... Ideje volt észrevenni.

- Hát jól van jól van - gügyögök neki, a buksiját simizve, amikor éktelen csaholásba kezd. Igyekszem rájönni mit akar, és bár nem veszem észre rögtön hogy mit mutogat, az én figyelmem is a pálcámra terelődik. Szám O formájúra kerekedik, ahogy végre nekem is beugrik, hogy akár hasznát is vehetném az eszköznek. Első osztályú varázsló alapanyag vagyok, tudom. Megfogom, és ki is húzom a táskából, és valahol itt esik le, hogy a kutya is erre bátorított, hiszen tekintetével követi a varázspálcát. Elámulok milyen kis okos ebbel van dologom, és meg is simizem. Persze csak gyorsan, hiszen értem én hogy sürgetős a dolog, én se szívesen rostokolnék két léc között.
- Reducio! – bökök a kutyus bal oldalán szemtelenkedő lécre, mire az megrezdülve zsugorodni kezd, kilökve magából a szögeket. Mivel kívülről volt felerősítve a belső rúdra, kifelé dől el, de ezen bármikor módosíthat a kutyus távozási iránya. Mindenesetre én kinyújtom a másik kezem, hogy megtartsam ha dőlne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 26. 09:35 | Link

Danka

Komótosan készülődik Péternél, aki egyébként kezdi nagyon unni, hogy egy férfival kell megosztania egyébként kifejezetten kényelmes legénylakását. Jó barátok ők, de a #nohomo értelmében Henriknek ideje lenne, hogy elköltözzön. Éppen ezért a férfi, bár eddig is nézelődött hirdetésekben és egyéb helyeken, ma valóban rákapcsol a lakáskeresésre. Neki se kényelmes ez a helyzet, hiányzik az a magánszféra, ami eddig megadatott neki - arról nem beszélve, hogy Lillával így csak egyre nő a szakadék kettejük között, sokkal jobb lenne, ha megint egy fedél alatt élhetnének. Hát így állunk épp.
Egyébként ma némi reménnyel indul útnak, ugyanis Danka a Bagolykő áldásos falai között tanul, ez pedig egyenlő azzal, hogy bizony Henrik segítségére lehet. Nem is teketóriázott sokat a férfi, írt még pár napja a lánynak, hogy S.O.S. szüksége van valakire, aki otthonosan mozog a faluban, mert lassan minden remény odavész. Jó, a levél azért nem volt ennyire drámai. Csak szerettem volna érzékeltetni, hogy a jelenlegi probléma megoldása valóban nem tűr halasztást.
Gyorsan összekapta magát, még legurította a kávéja maradékát és kisietett a Fő utczára. Úgy állapodtak meg, hogy a Paradis Cukorkabolt előtt találkoznak, ami jó ötlet is volt, meg nem is. Hihetetlen, hogy a nyárra való tekintettel mekkora embertömeg van már délelőtt ezen a helyen, nem is gondolná az ember. Még az sem segít Henrik helyzetén, hogy egyébként jócskán a tömeg fölé magasodik, tehát Dankát is, meg az üzletet is simán ki kéne szúrnia. Ha tudta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül, istenre esküszik, hogy hozott volna magával GPS-t. Hála istennek nagy nehezen elkeveredik a találkahelyre, éppen csak pár perccel a megbeszélt időpont előtt. Lassan egy éve nem találkozott a lánnyal, így igen kíváncsi az ez idő alatt bekövetkezett változásokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 26. 10:21 | Link

Big bro
#ootd #sweetreunion
Mentségemre legyen mondva, én tényleg igyekszem a megbeszélt időpontok előtt a helyszínre érni. Ha így számolok, akkor talán pontosan is tudok érkezni, ma mégis elmegy egy csomó mindennel az időm. Még a szobámban készülődök, amikor szólnak, hogy azonnal adjam le, melyik napokon és mikortól szeretnénk gyakorolni a csapatommal. Pedig biztos vagyok benne, hogy bevittem már a titkárságra, de rohanok, mint valami őrült, hogy azzal is végezzek. Végül kiderül, hogy minden rendben van vele, csak elfelejtettem aláírni, de annak pótlása után utamra is engednek. Nehéz beleszokni, hogy a csapatkapitány megjelölésnél az én nevemet kell odafirkantanom. Még visszafutok a szobámba a táskámért és máris késésben vagyok. A Bagolykő területét sikerül viszonylag gyorsan elhagynom, de a faluban már nehezebb annyi embert kerülgetni. Ilyenkor azért elég jól jön, hogy hajtó vagyok, gyorsan kiszúrom a nekem megfelelő réseket és viszonylag hamar ellavírozok az emberek között. Hihetetlen, hogy ebbe a minifaluba is hányan járnak nyaranta csak úgy, pedig annyi látványosság azért nincs. A kastélyban rebesgették, hogy a legtöbben a kaszinó miatt jönnek, de nem hiszem, hogy az éppen előttem irtó lassan haladó nénicsorda itt szeretne meggazdagodni. Végeláthatatlan előzések, bocsánatkérések és csúnya pillantások árán végre eljutok a cukorkabolt bejáratáig, ahol meglátom Henriket. Mondjuk őt sem olyan egyszerű megközelíteni, mert egy osztálynyi kisgyerek tódul be a boltba előttem, mintha csak Black Friday lenne, nem néznek semerre, csak özönlenek befelé, én meg igazán nem akarom egyiket sem fellökni, így kicsit kínosan állok ott, amíg a legutolsó mini is beteszi a lábát a cukorka-mennyországba. Amint végre átvágok azon a pár méteren, ami a gyakorlatilag bátyámat és engem elválasztott, széles mosoly terül el az arcomon és rögtön a nyakába vetem magam, odahúzva egy szoros ölelésre. Bár elég gyakori levélváltásban vagyunk, tehát mindent tudunk egymás jelenlegi életéről, szinte abnormális volt, hogy most látom őt is, nem csak a furcsán kanyarított betűit.
- Hiányoztál - suttogom a mellkasába, abban bízva, hogy így is meghallja. Két éves korom óta az életem része, hogy ne hiányzott volna? És most hirtelen Bogolyfalván keres lakást, a Bagolykőben szeretne tanítani, én pedig teljesen biztos vagyok abban, hogy nincsenek véletlenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 26. 11:39 | Link

Lil' sis

Nem kedveli különösebben a tömeget. A világ legeldugottabb, legelhagyatottabb szegleteiben húzta meg magát mindig, hisz amit keres, sosem az ember orra előtt van. Hála istennek nincsenek fóbiái, talán csak attól fél, hogy hústoronyként elgázol valakit, ami ebben a tömegben nem volna meglepő. Idősek lézengenek mindenütt és hoppá, megérkezett az első gyerekcsoport is. Érezte ő, hogy a cukorkabolt nem a legjobb választás, de mit tehetett volna? Mivel egyetlen helyet sem ismer itt annyira, hogy rávághatta volna, menjenek inkább oda, így természetesen elfogadta ezt az ajánlatot.
Már épp megállapítja, hogy a gyereksereg sose fogy el, mikor feljebb pillantva kiszúrja Dankát. Nincs nehéz dolga, mert ezer közül is megismerné, azonban a nagy üdvözlés várat magára, míg az utolsó manó is be nem száguld a saját kis gyermek mennyországába. Egyébként éppen csak arra van ideje, hogy kezeit kivegye zsebeiből, mert a lány már a nyakában is csüng. Kicsit meghajolva szorosan megöleli és igyekszik magába inni az érzést. Neki sohasem voltak testvérei, a családja réges-rég meghalt, mégis, volt néhány olyan személy az életében, akik minden borzalom és rosszindulatú pletyka ellenére kitartottak mellette. A Nérel család. A mai napig sem érti, hogy történhetett és miért, de egy pont után már nem érdekelte. Sohasem lehet elég hálás azért, hogy a legvészterhesebb időkben befogadták, nevelték és támogatták. Így lett belőle ember. Mégsem mesél róluk szinte senkinek, talán azért, hogy a saját rossz hírétől megóvja a családot. Sosem ártana nekik.
- Te is nekem - puszit nyom a lány fejére és megsimogatja a hátát, majd lassan elhúzódik, hogy megnézze magának. Boldog, eleven, majdnem ugyanolyan, mint amilyen egy éve volt. De csak majdnem. - Sokat változtál. Szeretsz itt lenni? - Henrik nagyjából a kastély irányába bök fejével, hogy nyomatékosítsa kérdése tárgyát. Ő még nem igen járt bent, hiszen a kviddicsedzések sem kezdődtek meg, egyelőre arra kell várnia, hogy holnap reggel Eszterrel találkozzon.
Egyébként férfiúnk kissé tanácstalanul ácsorog, mert halvány lila ibolyán túli sugárzása sincs arról, hogy mégis merre kellene elindulniuk. Vagy előbb inkább üljenek be valahová? Nem, az zsákutca, akkor jövő ilyenkor is ott fognak beszélgetni. Lepillant Dankára és fél szemöldökét felvonja, amolyan "indulhatunk?" kérdésként. - Ha sikerül megtalálnod nekem a tökéletes lakást, a vendégem vagy a cukorkaboltra. Igen, az egészre, csak ne szólj Arnoldéknak - mindentől óvják a lányukat, meg egyébként a fiukat is. Henrikért már annyira nem aggódnak, tisztában vannak vele, hogy felnőtt létére képes megvédeni magát. De azért a baglyok alapján egyértelműen látszik, hogy gyermekükként szeretik és nagyon remélik, hogy hamarosan újra látják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 26. 12:09 | Link

Big bro
#ootd #sweetreunion
Henrik mindig olyan volt nekem, mintha a bátyám lenne. Soha nem éreztem különbséget Olivér és Henrik között. Talán azért sem, mert a szüleim teljes értékű gyerekként kezelték, meg én is magam mentett voltam. Egyszerűen nem volt egy vérszerinti rokonom sem. Oli is szereti őt, csak máshogy, ők ketten már nem állnak annyira közel egymáshoz, mint ahogy mi tesszük.
Jól esik, hogy végre itt van, hogy én is hiányoztam neki, a mosolyom pedig egyre csak szélesedik, a végén már az arcom is belefájdul, de ezt nem én kontrollálom, csak úgy jön.
- Igen, a lehető legjobb házba kerültem. Majd te is meglátod, mindenki tök kedves. Mondjuk a takaródóval mindig megjárom, egy csomó büntetést kaptam már, pedig csak rossz az időérzékem. Meg múltkor megátkoztak, de azt hiszem, azt már meséltem - amúgy szeretek a Bagolykőbe járni, a Navinések a legcukibbak, és valaki mindig hordoz magánál valamiféle édességet, amit szívesen megoszt bárkivel. És ők is szeretnek kviddicsezni, meg csapatkapitány lehetek, ami elég menő, úgyhogy összességében jól elvagyok itt. Néha honvágyam van, de ez gondolom a bentlakás velejárója.
- Lakat a számon - mosolygok vissza cinkosan, mert abban biztos vagyok, hogy megtaláljuk a tökéletes albérletet. Pár másodpercnyi táskában turkálás után elő is kapom a jegyzetfüzetemet diadalittasan, mintha csak az excaliburt húztam volna ki a kőből. Pedig ez nem olyan nagy dolog, csak a kiadó lakásokat firkantottam fel bele. Rengeteget kutakodtam az újságokban, megkérdeztem a többieket, hátha ők jobban informáltak, sőt még az egyik edzésünk előtt be is ugrottam a hivatalba, hogy rákérdezzek a témára.
- Nos, van egy csomó, amit kinéztem. Hány szobásat is keresünk? - kérdezek még vissza, mert azt előzetesen elfelejtettem megtudakolni, így most Bogolyfalva minden kiadó lakása a listámon van, mögötte egy zárójeles szobaszámmal és az esetleges tudnivalókkal vagy extrákkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 26. 12:27 | Link

Lil' sis

Érdeklődve hallgatja a beszámolót, bár mindkét szemöldöke felszalad, mikor meghallja, hogy a takarodó kényes pont. Igazából nem hibáztatja miatta. Annak idején ő is utálta, hogy csak egy bizonyos időpontig csinálhatja azt, amit csinálni akar, utána pedig jó kisfiúnak kell lennie és mindenre bólogatnia. Gyakran lógott ki, bár neki megvolt az a jó tulajdonsága - vagy inkább szerencséje -, hogy szinte sosem bukott le.
- Majd ne felejtsd el megmutatni, ki átkozott meg. Ha az órámra kerül, megizzasztom egy kicsit - bár arca teljesen komoly marad, a nevetőráncok azért ott bujkálnak a szeme sarkában. Nyilván nem bántana senkit, eszébe sincs - jó, egy pillanatra volt, de ez csak amolyan első felindulás -, viszont meglennének  a módszerei arra, hogy móresre tanítsa a gyereket. Egyébként emlékezett, de ha Danka nem hozza szóba, minden valószínűséggel Henrik nem kérdezett volna rá újból. - Ja és ami a lopakodást illeti, muszáj lesz megtanítanom pár trükköt, hogy nyugodtan kilóghass. Nem akarom, hogy Arnoldék infarktust kapjanak, mikor tudomást szereznek a sok büntetésről - jogos a kérdés, hogy miért nem szólítja őket a szüleinek, esetleg apának vagy anyának. Nos, ez nem abból fakad, hogy ne szeretné őket úgy. Azonban a vér szerinti szülei sohasem bántak vele mostohán, szerették és odaadóan nevelték, ha élnének, biztosan ők lennének a legszuperebbek. Megérdemelnek annyit, hogy az édesanyám és édesapám jelzők megmaradjanak a számukra.
Biccent egyet, ezzel jelezve, hogy újabb titkuk van. Akad még pár, de mivel titkok, így most nyilván nem mondhatom el Nektek. Izguljatok, hátha kiderül valamikor. - Nem semmi, rendesen felkészültél... - elismerően bólogat, miközben a lány füzete fölé hajol és a szinte végeláthatatlan listát böngészi. - Egyelőre egy kisebb lakás is megfelelne. Másfél vagy két szoba bőven elég. Ha netán úgy döntenénk, hogy családot alapítunk, akkor keresünk nagyobbat, vagy inkább házat veszek - már ha valaha is eljutnak odáig. Bár sok levelet váltanak, még Dankával sem osztotta meg a Lillával kapcsolatos kétségeit és az utóbbi időben köztük vibráló állandó feszültséget. Danka szerette mindig azt hinni, hogy ők ketten tökéletes pár. Nem most akarja lerombolni ezt az illúziót.
- Egyébként talán egy preferenciám még volna. Lehetne erkélyem, ahová kiülhetek kávézni - töprengőn réved a távolba, ahogy elképzeli magát. Minden nap reggel ül a friss levegőn (télen és nyáron egyaránt) és nyugalmasan indul a napja. Bárcsak...!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 26. 20:17 | Link

Big bro
#ootd #sweetreunion
- Ne fáradj vele, de azért köszi - mosolygok vissza, mert bár egy pillanatig átfutott az agyamon, hogy tényleg megtenné, azért ismerem annyira, hogy tudjam, nagyon jó ember és bár csak szeretetből piszkálná Emesét, ő is tisztában van azzal, hogy ebből egyikünk sem jönne ki jól. Az órája említésével mégis egy csomó kérdés jut az eszembe, amiket gyorsan rázúdítok, nehogy akár egyet is elfelejtsek. - Amúgy akkor már biztos, hogy tanítani fogsz nálunk? És hányadik évfolyamtól, gondolom ilyen dolgokat nem akarnak az elsősöknek mutatni, ők még elég picikék. Én egyáltalán járhatnék az órádra? Az nem ilyen, hogy is hívják azt, amikor például az anyukád a tanárod és feltételezik, hogy folyton jó jegyeket ad neked mert szeret, na ez nem lenne az?
- Úúú, de jó, köszi! Főleg, hogyha ide költözöl! Kártyázhatnánk sokáig este, mint régen - az most elhanyagolható tényező, hogy Laura, aki éppenséggel a szobatársam és barátnőm mindig észreveszi, ha egy percet is kések, aztán meg hiába a magyarázkodás, hogy edzeni voltam vagy a könyvtárban tanultam (ami így nem teljesen igaz), már rögtön mondja is, hogy mit kell csinálnom. Azért kedves, mert nem kapok tőle akkora büntetéseket, mint amit a többi lógos más prefektusoktól, így azért ennek is van előnye.
- Neked csak a legjobbat. Plusz úgyis tudod, hogy nagyon sokat fogok véletlenül arra járni, úgyhogy ezzel mindketten nyerünk - és egy cukorkaboltot is kapok érte, tehát én még duplán is nyerek. Közben meghallgatom a gondolatait, előkapok egy tollat és halványan ugyan, de áthúzom azokat, amik óriásiak vagy nem rendelkeznek erkéllyel. Még így is rengeteg lakás van a listámon.
- Tehát, ebben a világvárosban három lakóutca található. Ha jól emlékszem, kettő olyan ház is van, ahol egy szobát bérelhetsz, de minden mást meg kell osztanod a többiekkel, de az egyik tele van. Nem tudom, ez mennyire vonz - nekem speciel nem lenne gondom vele, de hát ízlések és pofonok. Mondjuk az nagyon rossz lehet, ha sietnél, de nem tudsz elkészülni, mert például más foglalta el a fürdőt, itt viszont még csak nem is panaszkodhatsz úgy, mint a családodnál vagy barátaidnál, mert szinte alig ismered ezeket az embereket. Az meg még rosszabb lehet, ha kifogsz olyanokat, akik nem szimpik vagy valami hasonló, de amíg mást nem találsz, addig velük ragadtál. Ez inkább olyanoknak megoldás, akik félnek egyedül lenni, de Henriknek mi baja lehetne ezzel, én úgyis sokat fogok ott lógni, Lillával pedig biztosan többet fogok találkozni mostantól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. július 27. 12:00 | Link

Lil' sis

Bár nem mutatja, kissé csalódott, amiért nem nevelheti meg azt a tanulót, aki jó mókának tartja, ha megátkoz másokat. No persze Henrik sem szent, lőtt már úgy seggbe átokkal mást, hogy egy hétig egy irányba szaladt az illető, de az speciel nem diákcsíny és nem is kicsinyes bosszú volt.
- Azért néha vegyél levegőt is - nevet fel szórakozottan, majd némi komolyságot erőltet magára, hogy egyesével válaszoljon a feltett kérdésekre. - Egyelőre arra várok, hogy Kriszpin fogadjon, rajta áll vagy bukik, hogy taníthatok-e jövő tanévben. Én úgy gondolom, hogy már az elsősöknek is megtarthatom az órát, ugyanis alapjaiban véve nem árt, ha van fogalmuk arról, mi az okkultizmus és milyen ágai vannak. Gyakorlatot egyáltalán nem fogok tartani, mivel egyrészt nincs gyakorlatom, másrészt büntetendő. De fontos, hogy mindannyian felismerjétek, ha fekete mágiával van dolgotok és elrettentsek mindenkit attól, hogy valaha használja - gondolata végén ajkait összepréseli, hiszen ki tudhatná nála jobban, hogy milyen következményekkel járhat az, ha minden ismeret nélkül vagy akár kellő ismerettel ilyesmire vetemedik valaki. Nem csak egy tapasztalatlan nebuló okozhatja mások halálát, hanem egy, a témában kellően jártas varázsló is. Ezek a dolgok közel sem annyira viccesek és véletlenül sem foghatóak fel játéknak.
- Egyébként nyugodtan tanulhatod a tárgyamat. Szerintem senkinek sem lesz kifogása ellene. Ami pedig az összeférhetetlenséget illeti, nem mi volnánk az első tanár-diák rokonpáros a Bagolykő falai között, legalábbis ahogy hallottam - kedvesen mosolyog Dankára és kicsit összeborzolja a haját, ahogy egyébként régen is tette. Nem kedveli különösebben és mindig szóvá is teszi, de Henrik úgy érzi, neki vannak bizonyos előjogai. Ez is azok közé tartozik.
A téma könnyedén terelődik a lakásokra és be is igazolódik az, amire Henrik gondolt: lesz egy állandó látogatója. Neki egyébként ez nincs ellenére, Dankát szívesen látja bármikor, főleg annak tudatában, hogy az elmúlt időszakban közel sem tölthettek annyi időt együtt, mint szerettek volna. - De kizárólag takarodó után és tétre játszunk. Nagy lány vagy, hadd legyen nekem is hasznom abból, hogy porrá verlek minden party-ban - kaján vigyor ül ki arcára, mert bár a lány sosem volt buta vagy gyenge, azért sokszor előfordult, hogy a férfi hagyta őt nyerni, még rá is játszott mennyire nem érti, hogyan történhetett mindez. Ha még egy göndör kacajt is ki akart csikarni, az égbe emelve kezét rázta öklét és teátrálisan ismételgette a kérdést, hogy "MIÉRT?". Hát igen, a régi szép idők.
- Senkivel sem akarok együtt lakni. Az, hogy az épületben egy másik lakásban él más, teljesen rendben van, de én nem osztozom - olyan egyértelműen szögezi le, hogy még őt is meglepi a saját határozottsága. Mondjuk harminckét évesen érthető, hogy nem vágyik a kollégiumi feelingre, pláne úgy, hogy menyasszonya van. Kímélné magukat. Meg hát, hogyan látná vendégül Dankát, ha egyszer nincs még egy szobája a lánynak? - Meg amúgy is, hol fog aludni az én drága kicsi hugicám, ha nem lesz saját pihe-puha ágyikója? - könnyedén öleli magához és nyom egy puszit a halántékára, amolyan jó báty stílusban. Mert amúgy ő az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. július 27. 13:21 | Link

Big bro
#ootd #sweetreunion
Na, igen. Ha minden igaz, azért átkoztak meg, mert túl sokat beszéltem, de ez csak az állandó pörgésem velejárója. És amúgy is, aki nem kíváncsi rá, azt nem kényszerítem, hogy meghallgasson. Nem beszélek hangosan és ha valaki megkér, hogy fejezzem be, akkor megteszem szívesen. Csak nem szeretem a csendet, de ha más beszél vagy zenét hallgatunk, nekem az is oké.
- Az igazgató bácsi elég kedves, legalábbis amennyit láttam belőle. Te meg nagyon jó tanár lennél, Ambrózy prof - még mindig lenne egy csomó kérdésem arról, hogy például most akkor magáznom kell-e az iskolában, de ezeket kivételesen inkább magamban tartom. Még ráérünk eldönteni olyanokat, hogy hogyan szólítsam meg hogy ráugorhatok-e a hátára, ha meglátom a folyosón. Az azért picit kaotikus lenne, még a végén a kicsik azt hinnék, hogy ez így szokás vagy nem tudom, és mindenki az ő hátán csüngene.
- Összeférhetetlenség, tényleg - csapok rá a homlokomra, amint kimondja a szót. Ha nekem kellett volna kitalálnom, biztosan sokáig itt maradtunk volna. - Meg nem is hiszem, hogy túl sok embernek leesne, hogy mi rokonok vagyunk - egyikünk sem hangoztatja túlságosan. Nem azért, mert szégyellnénk a másikat vagy bármi, de régebben elég sokat cikkeztek rólunk is. Amikor Henriket velem együtt fotózták le Pesten, akkor rögtön jöttek a cikkek, hogy biztosan már családot alapított, meg minden ilyen butaság. Szerencsére ezek amilyen hamar jöttek, olyan hamar fel is szívódtak, de nem szeretném, hogy most miattam kezdjenek el megint pletykálni róla. Persze, nem tagadom, ha rákérdeznek, mert nagyon is szeretem őt, csak ez olyan bensőséges. Mi sem vagyunk különbek egy testvérpárnál, ők sem nyomják mindenki orra alá, hogy rokonok, hát mi sem tesszük. Aki tudja az tudja, aki pedig nem, annak nem fogjuk reklámozni.
- Okés. Várj, milyen tétre gondolsz? - nézek a szemébe, a hatás kedvéért még a szemöldökömet is összeráncolom. Nekem például lenne ötletem, de igazából mindegy, szinte minden feltétellel játszanék. Egyrészt, mert úgy sokkal izgalmasabb, másrészt pedig tudom, hogy a bátyám sosem akarna rosszat nekem. Bár régen is mindig izgalmas volt, holott akkor nem játszottunk tétre. Nem lett volna igazán sportszerű, mert ha Henrik nyerni akart, akkor nyert is. Ami úgy volt rendjén, mert még kicsi voltam, de mostanra már játszhatunk közel hasonló esélyekkel.
- Jegyezve - bólogatok és határozott mozdulattal áthúzom az egyetlen ilyen házat a listámon. Ő már semmiképpen sincs játékban, főleg figyelembe véve, hogy még sok másik lehetőség is akad. - Oh, ágyam is lesz?
- Szerintem a legszebb társasház a Macskabagoly utca végén van. Nagyon hangulatos, a lakás földszinti, így cipekedni sem nehéz. Úgy alakíthatod ahogy szeretnéd, és van elég szoba is. Nem mellesleg ez a legolcsóbb - a kezemet egy kicsit a lap fölé tartom, hogy árnyékot adjon és egyáltalán el tudjam olvasni, amit a hivatalban az a kedves néni elmesélt nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 1. 10:46 | Link

Lil' sis

A gondolat, hogy tanárként majd mindenki magázza, ráadásul akár profnak is hívhatja, kissé elbizonytalanítja. Nem túl öreges ez? Mármint értjük mi, hogy azért nem mai csirke, hiszen harminckét éves elmúlt, de mégis, túl fiatalnak érzi magát ehhez. Mondjuk az is tény, hogy ő alakítja a szabályokat: lehet úgy is tisztelettudónak maradni, hogy tegeződnek, meg egy büdös parasztnak lenni, hogy magázódnak. Hála istennek nem ezen fog múlni a dolog.
- De te nem hívhatsz így. Megtiltom. És büntetőmunkát is kapsz - persze előre sejti, hogy most, hogy kibukott, nincs ínyére ez a szerepkör, Danka valószínűleg ezzel fogja szívni a vérét. De jó is, hogy nem tartotta magában ezt az infót...! Elvégre egész unalmas lenne az élete, ha nem nehezítené meg magának.
- Félreértés ne essék, de nem sokban hasonlítunk egymásra. Nem igazán nézünk ki ikreknek. Meg azt hiszem, a köztünk lévő korkülönbség is sokkal nagyobb a megszokottnál. Egyébként meg, ha megtudják, majd büszkén cipellek körbe a kastélyban, hogy ne legyen kérdés, hogy te vagy a kedvencem - egy gyönyörű mosolyt villant a lány felé, miközben legbelül tudja, hogy nem tenné meg. Nem akarná, hogy húgának hátránya származzék abból, hogy Henrikkel hozzák rokoni kapcsolatba. Manapság ilyesmire büszkének lenni nem egy életbiztosítás és a renomét is erősen rombolja. Már csak azért is, mert ha ki is derül, hogy a férfi egyébként teljesen ártatlan, az emberek csak arra fognak emlékezni, hogy egy mocskos ügybe keveredett. Ilyen ez a popszakma.
- Még nem tudom. Ennyire előre sohasem gondolkozom - vállat von, mert bár lehetne komplett összeesküvés a fejében, valójában nincs. És ez így is van jól. Azt a lakást még meg kell találni, ki kell bérelni, be kell rendezni és be is kell költözni. Szóval nem holnap lesz minden bizonnyal a fergeteges kártyaparti, addig meg ki tudja, talán beüti a fejét és rájön, hogy mit szeretne. Mondjuk azt szeretném leszögezni, sem komolyabb összegben, sem nagyobb értékű dologban nem gondolkodik. Tesók, csak húzza a másikat.
- Miért ne lenne? - teljesen értetlenül mered a navinésre. Lehet, hogy vér szerint nem, de érzelmileg mindenképp testvérek. Az a legtermészetesebb, hogyha bármi van, akkor lesz Dankának egy helye Henriknél, ahová mindig visszahúzódhat. No persze nem így ismerte meg a lányt, de sosem lehet tudni, mi okból aludna ott: akárcsak szórakozás, akár kis nyugalom. - Nekem is van nálatok, ez a minimum. Ráadásul, ha tényleg olyan sokat szeretnél kellemetlenkedni, akkor szükséged lesz saját kuckóra - teljesen egyértelmű, hogy viccnek szánja és nem gondolja komolyan, hogy Danka valaha is zavarná. Na jó, talán volna az a szituáció, amiben tudná zavarni, de ez ilyen hipotetikus eseteket most ne vegyük számba.
- Akkor ez eldőlt. Nézzük meg és, ha tényleg olyan jó, vedd úgy, hogy megmentettél és te vagy a nap hőse - kezét a lány vállára teszi és elindul... Valamerre. Szándékai szerint a Macskabagoly utca felé, de ugye ki tudja, lehet pont az ellenkező irányba próbálja magukat vezényelni. Ha így van, a lány könnyedén helyes pályára állíthatja majd. - Köszönöm a segítséget, tényleg. Azt hiszem, rám fért, hogy találkozzunk. Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 11. 13:30 | Link

Big bro
#ootd #sweetreunion
Azt hiszem, kicsit el is ragadtattam magam avval, hogy Henrik a sulinkban fog tanítani. Nem vagyok túl szorgalmas, éppen csak annyit szoktam tanulni, amennyi kell, hogy meglegyenek a vizsgáim, se kevesebbet, se többet, de az ő tantárgya biztosan jobban fog érdekelni, mint a többi. Már csak azért is, mert fogadni mernék, hogy nagyon furi lesz úgy ülni az óráján, hogy utána meg előtte egyáltalán nem tanár-diák viszonyban vagyunk.
- Úú, legálisan is hívhatlak Henriknek a folyosón! - csillan fel a szemem a felismerésre, bár meg vagyok győződve arról, hogy előszeretettel fogom elutasítani a kiváltságomat és aranyosan mosolyogva fogom magázni és Ambrózy profnak hívni. Hogy is hagyhatnék ki egy ilyen alkalmat?
- Páran biztosan meg fognak sértődni, hogy nem ők a kedvenceid. Készülj fel a plusz házis zaklatásokra - néhányan elég tenyérbe mászóan igyekeznek elérni jobb jegyeket, ami nekem mindig is túl fura lesz, mert inkább tanulok órákon keresztül, minthogy az adott tanárt kergessem a túlbuzgásommal. Az pedig való igaz, hogy nem egészen hasonlítunk egymásra. Bár én senkire sem hasonlítok a családomban, az iskolában meg főleg. Kicsit barnább vagyok, kicsit a temperamentumom is másabb, de ha az iskola felépítését nézzük, vannak itt bőven más országokból.
Csak aprót bólintok a válaszára, aztán bele is merülök a füzetkémbe, hogy minden leírt adatot áttanulmányozzak. Amennyire sok munkának látszik, olyan könnyen ment összeszedni őket. A hivatalban is nagyon készséges és kedves volt a néni és az újságokból sem kellett hónapokra visszamennem, hogy találjak rendeseket, mert minden új számukban frissítették, így csak a legutolsó kettőt vagy hármat kellett átkutatnom és meg is voltam.
- Jó, de te családtag vagy. De neked már van egy másik családod, amiben én nem vagyok benne - pislogok kicsit értetlenül Henrikre. Nem mintha a bátyám menyasszonyával nem jönnék ki jól, szerintem még barátok is vagyunk. Amíg együtt laktak, addig is sokat voltam náluk, és Lillával is csináltuk közös programokat, de azért egyik nő sem szeretné, ha a mindjártférjével együtt kapna egy gyereket, aki még csak nem is az övék.
- Szívesen vagyok a hősöd - villantok egy nagy mosolyt a bátyámra és mellé lépek. Óvatosan átkarolom a felkarját és viszonylag lassan a a másik irányba fordítom magunkat. Az általa választott úton is eljutottunk volna a Macskabagoly utcába, csak elég nagy kerülővel. Nem azért, nagyon szívesen sétálnék vele bárhol, de gondolom, ő nem ezért jött el idáig.
- Nem kell megköszönnöd. Én vagyok a legboldogabb, hogy láthatlak - mondom, és séta közben kicsit a karjára döntöm a fejem. Szeretek a kishúga lenni. Néha belegondolok, hogy mi lenne akkor, ha nem került volna hozzánk, de ezeket a gondolatokat igyekszem hamar kiűzni a fejemből. Egyértelműen nehezebb lenne az életem nélküle. - Mi a baj? Megint a Minisztérium? - húzom kicsit össze a szemöldököm, ahogy ránézek. Anyáékat is egy csomószor beidézték vallomást tenni. Akkortájt döntöttem el, hogy ott semmiképp nem szeretnék dolgozni, mert olyan buták a törvények. Értem én, hogy kellenek, mert különben fejetlenség lenne, de őszintén, ki a fene nézi a bátyámat gyilkosnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 15. 13:09 | Link

Lil' sis

Felnevet Danka reakcióját hallva. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy a tanulók túlbuzgására céloz, vagy arra, hogy esetleg Henrik a tantestület szexibb felét erősíti. Nem mintha bármelyik is hazugság volna, csak mint érdeklődés szintjén jó volna tudni. Bár az sem elhanyagolható, hogy egyébként Henrik akkor sem kezdene egyik tanítványával sem, ha az földön csúszna előtte és hisztizve fetrengene vagy zsarolná őt. Mivelhogy nehéz lenne bármivel is zsarolni - arról nem beszélve, hogy ki az a nagyon hülye, aki egy almost fekete mágust sarokba akar szorítani?
- Nem tudom, lehet én jártam rossz emberekkel suliba, de eszünkbe nem jutott volna plusz házit kérni. Mi anno meglincseltük azt, aki csak gondolt is hasonlóra - ki szeret házit írni? Pfej! Mellesleg a férfi tipikusan nem az az ember, aki majd leckékkel szórja meg a diákokat. Ha már őszintének kell lennie, igazából szorgalmit se nagyon akar adni. Tegyük a szívünkre a kezünket: egyikünk sem akarja, hogy a tanulók ebben a témakörben szorgoskodjanak... Menjenek LLG-ből vagy BBT-ből, az tök oké, de nem muszáj, hogy a szükségesnél több fekete mágiát ismerjenek meg.
A szoba kérdést nem igazán érti. Mármint, hogy a viharba ne alhatna náluk a lány? Oké, nem kettejük hálószobájában vagy a nyakukon, ez csak természetes, de semmi sem indokolja, hogy adott esetben náluk töltse el a szabadidejét. Lesz egy vendégszoba, amire majd dob egy kis varázslatot, hogyha Danka megérkezik, akkor át tudja rendezni a saját szájíze szerint. Ezt egyszer kell majd csak megcsinálni, onnantól kezdve minden alkalommal, ha újra jön, csak egy pálcaintés lesz elővarázsolni a korábbi alkotást és ott folytathatja, ahol abbahagyta. Végtére is mágusok lennének, vagy mi a szösz. - Van igazság abban, amit mondasz. Ezért nem tudom az egész Nérel családot bepasszírozni majd a lakásba. De jó bátyusként természetesen mindig szorítok Neked helyet a házamban. Hogy is van? Mi casa, su casa? - ha már egyszer Danka tényleg csak egy nagyobb karnyújtásnyira van, akkor igenis megoldja, hogy legyen helye a lakásban. Meg ismeri már annyira a lányt, hogy nem fog szó szerint odaköltözni és minden idejét feleslegesen nála tölteni.
- Örülök, hogy egy szuper szuperhősöm van. Hányan mondhatják ezt el magukról? - megforgatja szemeit és nyom egy puszit a lány halántékára. Az a helyzet, hogy a hétköznapi hősök sohasem viselnek köpenyt és nem is az erejük, sokkal inkább a szívük és bátorságuk teszik őket azzá, amik. Nyilván túlzás azt mondani, hogy Danka megváltotta a világot, mert nyilvánvalóan nem, de Henriknek tényleg hatalmas segítség ez. - Ezt már szeretem hallani. Így mindenki boldog - helyeslően bólogat, mintha elvárható dolog lenne, hogy húga örüljön a legjobban. Nem is elvárható, természetes. Mert ugye ki ne szeretné a nagy Ambrózy Henriket...? Még szerencse, hogy ő képtelen lenne így gondolkodni magáról, de ha tettetnie kell az egomán állatot, az bármikor megy neki.
- Álladóan. Lilla is nagyon nehezen viseli, mostanában... Eltávolodtunk egymástól. Ami érthető, csak most volna rá igazán szükségem - kínosan elmosolyodik, mert bár önzőnek hat ez a mondat, érezhető mögötte az a leheletnyi kétségbeesés is. Szereti a nőt és mivel már nem csak a barátnője, hanem a menyasszonya is egyben, így valahol jogosan reméli, hogy több támogatást kap tőle. Persze tudja ő, hogy baromi nehéz a nőnek. Henrikre minden adandó alkalommal ujjal mutogatnak és igyekeznek besározni, egy idő után pedig egyre nehezebb elhinni, hogy valóban ártatlan. Vagy a férfi csak így nyugtatja magát. Ki tudja...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2019. augusztus 17. 12:24 | Link

Big bro
#ootd #sweetreunion
Henrik az összes lehetséges hangulatomat ismeri. Látott már nevetni, sírni, félni, idegeskedni vagy éppen lelkesedni. Ez fordítva is igaz, bár neki lényegesen kevesebb hangulatingadozása volt. Hogy azért, mert már tulajdonképpen felnőtt volt, amikor megismertem, vagy csak nem akarta, hogy lássam az összes érzelmét, azt nem tudom, de a lényeg ugyanaz: eddig ott voltunk egymásnak a legrosszabb és a legjobb időszakokban is. Ez a testvérek dolga, nem? Azért mégiscsak a legjobb, amikor nevet, az pedig a legeslegjobb, ha együtt nevetünk. És a házit követelő diákok, azért tényleg elég viccesek tudnak lenni.
- Hát, ez ilyen. Repüléstanon már megkérte őket a prof, hogy legyenek kreatívak és találjanak ki magunknak feladatot, mert neki családja van és semmi kedve azzal tölteni a szabadidejét, hogy plusz házikon gondolkozzon - rázom egy kicsit a fejem. Én megértem, hogy ha érdekel a tantárgy, akkor nem akarsz leállni, de én például még sosem mentem egyik tanáromhoz sem, hogy szórjon meg valamilyen feladattal, mert pont azért van a könyvtár, hogy ilyen helyzetekben a segítségünkre legyen. - Néhányan irtóra túlpezsegnek és kérdésekkel bombáznak tanárokat. Páran csak tanársegédek szeretnének lenni, a többiek pedig a jobb jegyre hajtanak, gondolom - magyarázom neki, bár nem vagyok teljesen biztos ebben. Abból indulok ki, hogyha én milyen indíttatásból tennék ilyet.
Aztán kicsit csodálkozom a természetességén, amikor azt mondja, hogy lesz ágyam meg ilyenek. Bár nem tervezek náluk élni, de ha esetleg nem tudnék vagy akarnék visszamenni valamiért a kastélyba, akkor egyszerűen a földön vagy a kanapén is elalszom.
- Muchas gracias, mi hermano - bököm ki végül, spanyolul, ha már ő is így idézett. Még mielőtt eljöttem a Bagolykőbe, anyáék baráti társasága összegyűlt, én pedig sütöttem sütit és terítettem nekik, amikor az egyik vendég elkezdett latinának nevezni, mert szerinte teljesen olyan vagyok, mint valami spanyol. Aztán anyáék mondták is, hogy bármi előfordulhat, mert mentett örökbefogadott vagyok. Azóta eléggé elterjedt otthon ez a becenevem, ezért egyik karácsonyra Henriktől egy kezdő spanyol nyelvkönyvet kaptam, azután pedig valamennyit tanultunk együtt. Annyit sikerült magunkra szednünk, hogy nem adnának el minket, de azért nem maradt meg sok.
- Danka, szuper szuperhős szolgálatodra - bólintok mosolyogva. - Egy ilyen szuperhős céggel tök sokat lehetne szakítani. Kezdenénk kicsiben, én lakást keresek neked, te csúnyán nézel azokra, akik gurkót küldenek rám vagy a csapatomra a kviddicsmeccseken. Aztán egyre nagyobbra lehetne kiépíteni - magyarázom lelkesen az ötletem. Szinte már látom is magam előtt, bár nyilván nem tenném meg. Vagy mégis?
- Hogy lenne érthető? - ingatom meg egy kicsit a fejem. Igen, a mondandóból sikerült ezt a szót kiválasztanom és rágnom csöppet, mert így nehezen tudnám megemészteni. A bátyám jó ember, merem állítani, hogy a legjobb akivel eddig találkoztam, egyszerűen buta emberek veszik körül. Nagyon buta emberek, akik olyanokat néznek ki belőle, ami közel sem történt meg. Aztán meg nem tudják elfogadni, ha nincs igazuk, ezért már hosszú évek óta nyúzzák szegényt. És ilyenkor jönne képbe a szerelem. Aki átsegít és megvéd és hisz benned és minden ilyen szépség. Akármit tehet, csak nem eltávolodik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 21. 00:16 | Link


| |


Ana és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe.
Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert?
Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el.
- Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. augusztus 21. 17:56 | Link

Santos - viszontlátás üröme - pontma?

Elmondanám, hogy kurvára nincs kedvem ehhez. Visszajöttem, boldogság, Lorin megcsapkodott, amiért elmentem - mellesleg megjegyzem tényleg fájt, ahogy apró ökleivel a mellkasomat, vagy éppen ahol ért, ütögeti -, és láss csodát! Hirtelen vizsgaidőszak, nekem pedig vizsgáznom kell, mert akármennyire is akartam, sem Cath, sem Lorin nem hagyták, hogy elfelejtsem. Segít az anyag, ami bennem van, legalább annyira nem vagyok bágyadt, mint az elmúlt napokban. Egy vizsgát lerendeztem tegnap, elég laza volt, ma lerendezek még kettőt és remélhetőleg, ha így haladok, akkor a héten a maradékot is megcsinálom, és mehet mindenki isten hírével amerre lát, én pedig izgulhatok azon, hogy mégis mi a tökömet tanuljak az egyetemen. Mert őszintén szólva, csak heteim vannak vissza, és rohadtul nem tudom, pedig...
Emelt szemöldökkel torpanok meg, ahogy a kislány megáll előttem és magyaráz. Egy szavát nem értem - isten bocsá' - , de a tulipán a kezében igen feltűnő, és elképzelésem sincs, hogy mit akarhat, amikor egyszer csak felszívódik. A tulipán a földön köt ki, én pedig ráncolt szemöldökkel követem, ahogy egy hatalmas fehér kutyát vesz célba. Szegény eb, nem lennék a helyében. Az úti célom irányába fordulok vissza, amikor meglátom, ráadásul meg is szólal. Csak el kellett volna sétálnia és figyelmen kívül hagynia a létezésemet is, de nem, ő megszólal. Kikerekedett szemekkel követem, ahogy lehajol a virágért, majd felém nyújtja, de pillantásom megakad a hasán. Felhorkanok.
- Rajtad sem működött eléggé, mint látszik - mutatok a hasa irányába, majd gonoszan elvigyorodom felé. - Kösz, de nem vagyok királykisasszony - hárítom el a tulipános ajánlatot. Szerencsére? És mégis miért szerencsére? Lefekszik a nő és gurítani tudnám, erre elhagyja az agya zugait az a szó, hogy szerencsére? Gondolkodás nélkül túrom ki cigarettámat a zsebemből, majd egy szálat szám szegletébe dugok, de nem gyújtom meg. Pár mélyebbet pislogva és lélegezve próbálom meg kitisztítani az agyam már amennyire lehetséges, hogy legalább a beszélgetés néhány fontosabb momentuma megmaradjon bennem a későbbiekben.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. augusztus 31. 19:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Eleonore Santos
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. augusztus 30. 19:27 | Link


| |


Nem tudta megállni, hogy ne nevessen fel Denis reakcióján. Már attól nyugodtabb lett, hogy vizsgaidőszakban itt látja.
- Azért ez elég merész kijelentés, mr. Brightmore - nem tudta megállni, hogy ne gondoljon vissza az első találkozásukra. Sosem mondta senkinek, de amikor megtudta, hogy eladó a pub, ahol találkozott ezzel az érdekes sráccal, gondolkodás nélkül lecsapott rá. Végül hiába vette meg az egészet, az iskolában futottak össze. Tisztában volt vele, hogy Denis végig látta a gondolatait, és mivel már nem érdekelte a fejében való turkálás, csak tovább mosolygott. - Ha nem hatott volna a varázserőd, tuti nem akartalak volna megdobni egy páncéllal.
Nem is érti, hogyan került ilyen hirtelen nosztalgikus állapotba, de egy biztos. Mindig pozitívan gondolt vissza az összes közös emlékükre, még az ominózus lánykérésre is.
- Meglepődnél, mikre nem képes egy fűző. Még lehetsz Denisa, soha ne add fel a reményt - csóválta meg a fejét. - Mindenesetre ez egy ajándék, de majd vigyázok rá helyetted, ha nem kéred.
Hogy mit szívott Ellie? Friss levegőn kívül semmit, de a mellékelt ábra nem ezt mutatja. Mindenesetre vidám, hogy látja Denist élve, még ha nem is teljesen egészségesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. augusztus 31. 19:18 | Link

Santos - viszontlátás üröme - pontma?

Felnevet, mégis valahogy egy megkönnyebbüléshez hasonló hang is kijátszik ebből a nevetésből. Megkönnyebbült? Mégis mitől? Ja, igen, hogy nem haltam meg? Végül is nem kell tudnia, hogy de, meghaltam három percre, mert úgysem számít már, nemde? Elködösült tekintetemet emelem fel válaszára.
- Miért? Úgy érzed hatott, csak azért mert dobálóztál? - emelem meg egyik szemöldököm, és most rajtam a sor, hogy egy enyhe kuncogást megengedjek magamnak. Inkább fájdalmamban, mintsem örömömben. Lüktet a felrepedt ajkam, lüktet a szemöldököm, fájnak a bordáim, és a mai napi adag kezd kimenni a szervezetemből. Lehet felkeresem Willt, hogyha lehetséges lásson már el fájdalomcsillapítóval, mert az én nyugtató adagom véges, meg alapból a pszichiáterem írja fel, akinek meg kezd gyanús lenni, hogy a két havi adag elfogyott két hét alatt. Még szerencsém volt, kiadta a receptet szó nélkül, még a kamu sem kellet, miszerint "elhagytam", és sajnos tudom, hogy alapból sem jönne be. Szóval kellene nekem Will, hogy segédkezet nyújtson a legújabb hobbimhoz.
- Meglepődnék, ha odáig sikerült volna hajszolnod - gyújtom meg a számban lévő cigarettát. Hátrébb lépek, hogy aztán egy láthatatlan fal kerüljön kettőnk közé, mely olyan vékony, mint a hajszál, mintha nem is lenne, így tisztán hallom mit mondd, mégsem dohányzok az arcába. Néha vállon veregetném magam, hogy mégis mennyire figyelmes vagyok még azokkal is, akik ott rúgnak belém, ahol tudnak. - Plusz talán van pár lány, akiknek szükségük lehet még rám. Ki tudja? - teszem fel a költői kérdést. Beleszívok a cigarettába, de az ízétől a hányinger kerülget meg hirtelen. - Kösz - kacsintok rá szemtelen a nőre. Nem tudom, hogy kéne viselkednem, elképzelésem sincs róla. Próbálom magam visszafogni, nem ordítani, nem kiadni magamból mindent, ami fáj, ami bánt ezzel az egésszel kapcsolatban. Mert felesleges. Már megtörtént. Mit erőlködjek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 13:43 | Link

Lil' sis

Elfintorodik a történet hallatán. Jó isten, de öreg! Az ő idejében ilyen soha meg se fordult a diákok fejében, pedig azért akadt köztük nem egy igen stréber egyed is. Azok elmentek a könyvtárba, falták a szakkönyveket és többet jelentkeztek órán. De hogy így ennyi.
- Azt már most leszögezem, hogy aki extra házit kér tőlem, azt beutaltatom az ELME-be. Tudod, hogy szeretem azt, amit csinálok, de hogy én éjjel-nappal szorgalmikat javítsak, az ki van zárva, egyszerűen nem - még azon is elgondolkodik, hogy tanársegédre sincs szüksége, elvégre el tudja ő látni egyedül is a feladatait. Mégis, ez egy-egy tehetségesebb vagy valóban érdeklődő tanuló számára kitűnő ugródeszka. Szóval ezt még át kell gondolnia, de jelenleg semmilyen vérre menő dolgon nem gondolkodik - aztán ez is olyan, hogyha megkapja a tárgyat, tök finnyás lesz és nem vesz fel akárkit segédnek. Ez nem kétséges.
Szegényes spanyol tudásuk arra elegendő, hogy kisebb, aranyos dialógusokat folytassanak, meg talán ne vegyék meg őket pár kecskéért, de akadémiai székfoglalóba azért nem kezdene vele. Egyébként is Dankának volt fontosabb ez a nyelv, hiszen rendszeresen nézték spanyolnak, de legalábbis valamiféle latinamerikai leszármazottnak, így illett magára szednie egy kis nyelvtudást. Hozzáteszem, Henrik a világ legjobb bátyja, mert természetesen csatlakozott hozzá és együtt kezdték forgatni a karácsonykor megvásárolt könyvet. Lehet, megint nekiülhetnének.
- Nem is rossz. Szerinted megélhetési alapnak elég? - úgy tesz, mint aki töpreng a dolgon, de aztán elmosolyodik és egy pillanatra komolyra fordítja a szót. - Ha már kviddics. Én is játszani fogok, lehetséges, hogy ellenfelekként lépünk pályára. Bocsáss meg, ha úgy alakul és esetleg rád kell küldenem a gurkót - elhúzza a száját, mert bár ez nem téma, ő mégis eleve rosszul érzi magát a gondolattól is, hogy bántsa Dankát. Márpedig az a nagy helyzet, hogy egy kviddicsmeccsen egyes helyzetekben nem lesz jobb megoldás, mint a legtisztább célpontra küldeni a vasat, ez pedig adott esetben lehet a Nérel lány is. Más se hiányzik neki, minthogy ilyesmihez kelljen folyamodnia.
A kérdésre összepréseli ajkait. Tök jogos, ő biztosan tűzön-vízen átmenne Lilláért fordított helyzetben és valahol mélyen belül ő is ugyanezt várja el. Csak úgy tűnik, a valóságban ez nem így működik és fogalma sincs, kivel beszélhetné meg a kettejük között kialakult válságot. - Nehéz ez mindenkinek. Nektek is, neki is, nekem is. Csak időre van szüksége, ennyi az egész - próbálja szépíteni a dolgot, mert semmiképp sem akarja, hogy Dankának úgy jöjjön le, Lilla hibás valamiben, hiszen nem az. Legalábbis Henrik szeret ebben a tudatban élni.
Eközben megérkeznek a Macskabagoly utczához, ahonnan már pillanatok alatt elérik a Társaslakást. Nincs más hátra, mint előre, így hát követi Dankát, aki volt olyan leleményes, hogy lebeszélje a megtekintést. Mi is lenne vele a húga nélkül? Fogalma sincs, de kevés dolognak örül annyira, minthogy a lány van neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Perge Vanessza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 14. 20:57 | Link

Merkov Szkilla
Délutáni órákban ✦ NesszaFit


Megvan az az érzés, amikor hiába vagy antiszociális és introvertált egyben, de még így is túl sok lesz a négy fal? Ritkán szoktam ilyet tapasztalni, mert még a hotelszobákat is különlegessé tudom varászolni az illúziómágiának hála, de megírtam három új bejegyzést a blogomra, az insta sztorimat is percenként frissítettem, ennek már két hete. Főzőcskéztem, vásárolgattam, de egyébként a pécsi napot leszámítva eszméletlenül unatkozom. Tényleg pici ez a falu.
A Fő utczán ültem le egy padra, és tovább nyomkodtam a telefont, hátha találok estére valamilyen programot magamnak mondjuk Pesten. Bárhol, ami nem itt van. Beszereztem egy jegyet a színházba, amikor meguntam a kijelző bámulását. Terveimben az szerepelt, hogy beugrok egy shake-ért a cukrászdába, amikor megláttam Daniellát. Mármint persze csak hátulról fgyelhettem meg a vörös hajzuhatagot, mert tőlem pont az ellenkező irányba sétált, de a régi ismerősöket mindig üdvözölni illik, én meg ugyebár épp halálra unom magam.
Utána szaladtam, a vállára tettem a kezem, hogy ne ijesszem meg annyira.
- Halihó Dancsi, már fel sem ismersz? - kérdeztem vidáman.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. szeptember 14. 21:27 | Link

Perge Vanessza
Új élet No.:ki számolja


Nemrég szálltam le a vonatról. Közel nyolc óra utat tettem meg és megannyi ponton variáltam át az útvonalamat, mire ideértem. De végre itt vagyok. Utazás közben pedig képességem segítségével felvettem új külsőmet. Egy nagy hátizsák és egy kis válltáska van nálam. Ennyi az összes vagyonom és holmim. Nincs is ezek tartalmán kívül igazán másra szükségem. Minden új helyen úgy kezdek neki következő életem felépítésének, hogy keresek egy lakást, amit aktuális álnevemen kiveszek. Azután pedig munkát vállalok, hogy tudjam miből fizetni. Ezért most is egy újságot lapozgatok, amiben hirdetések után kutatok. Valószínűleg az éjszakai vonatozás miatt most vészesen el van lankadva a figyelmem, így felsikoltok és reflexből jó két métert ugrom, amikor valaki váratlanul a vállamra teszi a kezét. - Szentségit! -  ennyit tudok csak kinyögni. Egy nő olyan néven szólít, amit még életemben nem hallottam. Megrázom a fejem és legszívesebben már mennék is tovább, de ezt túl feltűnő lenne, így megerőltetem magam - Azt hiszem összetéveszt valakivel - préselem ki még mindig kissé idegesen a szavakat. A szívem zakatol. Mindig ezt érzem, ezt a torokszorító rettegést. Hiába vagyok évek óta szökésben Károly elől, a rutin ellenére rám is rám lehet hozni a frászt és ennek a fiatal lánynak sikerült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Perge Vanessza
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. szeptember 15. 20:16 | Link

Merkov Szkilla
Délutáni órákban ✦ NesszaFit


A nő nagyon nem Dancsi. Elég volt egy pillantás az arcára, de azért a riadalma is alátámasztotta ezt. Az a Dancsi, akit én ismertem, nem szokott ugrálni. Pár pillanatig csak meredten bámulom, mintha a tekintetemmel mégiscsak az ismerősömmé tudnám változtatni, hogy meg nem történtté tegyem ezt a kis incidenst.
Helló újabb idegen, megint örülhet a terapeutám.
- Elnézést kérek - vontam össze a szemöldököm, próbáltam egész bűnbánó arckifejezést felvenni. - Csak tényleg hasonlít az egyik ismerősömre, de azt hiszem, ez evidens - engedtem meg egy enyhébb mosolyt.
A tekintete nagyon ismerős, ahogy a kényszeresnek ható viselkedése is. Nem, most már tényleg nem keverem össze mással, egyszerűen saját magamat látom benne. Vagyis pár évvel korábbi viselkedésemet, mostanra már sokat segítettek a szakik.
Nem lépek hozzá közelebb, mert nem akarom még ennél is jobban megijeszteni.
- Tudok esetleg valamiben segíteni? Csak pár hete költöztem a faluba, de szerintem már csukott szemmel is eltalálok bárhová - ajánlottam fel a segítségemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza