25. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] Le | Téma száljai | Témaleírás
Boglár Gréta
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos blogger, Végzett Diák, Másodikos mestertanonc


Kommentátorina | Detti
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 315
Írta: 2018. május 20. 15:16 | Link

Ellamella

- Micsodaaa?? - kérdezem vissza, bár totál nem hallok semmit, de roppant mulattságos, hogy Ella mindenfelé mutogat. Tettetett meglepettséggel kapkodom a fejem az irányokba, hátha megpillantok egy onnan jövő háromfejű vidrakutyát unikornisszarvval (mert azok olyan cukik), de csalódnom kell, jól felültetett, ekkorra pedig már hallom is, mit beszél. Ál-szigorúságunkból gyakorlatilag már csak egy csésze szigorúan cukor nélküli keserű tea hiányzik, még a lábamat is keresztbe teszem és biccentek. Aztán persze mindketten felnevetünk és barátosném már mesélni is kezdi, mi is történt vele manapság.
- Valamelyik megérkezett, de talán kettőt ha megkaptam. Amit én küldtem el, az nem ért célba?
- Naaaaa, gratulálok! Mit fogsz dolgozni, valamelyik perverz házában fogsz takarítani? - húzogatom a szemöldököm, bár Ella nem biztos, hogy ismeri a másodunokatesóm, akinek bár mostanra felesége van, előszeretettel foglalkoztatja a csinos diákokat az itteni házában.
- Höh, én? Nem, már a második szakomat csinálom, még van belőle egy év. Mentem volna, meg anyáék is rágják a fülem, de egyelőre így kényelmes és azt se tudom, mihez kezdhetnék. Jójezígy. - vonom meg a vállam és arról inkább nem is szólok, mennyire be vagyok rezelve az élet nevű hülyeségtől és mennyire jó lenne egész nap a hasamat süttetni a kviddicspálya egyik lelátóján, MagicMousse-t hallgatva és robbanó roppancsot rágcsálva. Kapok egy újabb naaaaagy ölelést, amit viszonzok is, majd támad egy ötletem.
- Te! Csináljunk már valamit! Márminthogy valmi vicceset meg jót. Hmm.... - csücsörítek, gondolkozok erősen, aztán rásandítok Ellamellára. - Mi lenne, haaa.... becsempésznénk valamelyik üzletbe valami nem odaillőt, eladóként?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az Eridon MáJa

Alexander Duval
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2018. május 20. 16:19 | Link

Isaac

- Arra várhatsz, addig ugyanis el nem megyek, míg nem veszed le a kezed erről a srácról! - eszem ágában sem volt elmenni, és magára hagyni a gyereket, akit egyszerre ketten támadtak be. Az ezt követő események azonban hirtelen megleptek, mert nem számítottam arra, hogy Isaac majd veszi a bátorságot és jól behúz ennek a nagyszájúnak. A meglepettséget követően már csak arra lettem figyelmes, hogy eltorzul a másik srác feje a dühtől, s kabátja alá nyúl. Emiatt rosszat sejtettem, s jobbnak láttam hallgatni a másik srácra.
- Szerintem is! - biccentettem, és a következő pillanatban már szedtem a lábaimat egymás után, hogy elmeneküljünk a jó néhány évvel idősebb tagok elől. Szó szerint loholtam, a két támadó jó ideig követett bennünket, hallani lehetett lépteik zaját, végül aztán, ahogy az egyik utcasarokbnál sikerült elkanyarodnunk, úgy tűnt, mintha sikerült volna lerázni őket.
- Huh, ez elég meredek volt. Szerintem a pálcáját akarta előrántani, simán kinézném belőle - jegyeztem meg, miközben térdeimre támaszkodva fújtam ki a levegőt, aztán felegyenesedve a srácra pillantottam.
- Amúgy nagyon ismerősnek tűnsz, te is itt tanulsz a suliban, nem? Alex vagyok. Alex Duval - kezemet nyújtottam a bemutatkozáshoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia tanár | Pub tulaj | Szöszke
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 32
Írta: 2018. május 24. 08:34 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Ahogy megérkezett Bogolyfalvára erőszakkal sem lehetett volna letörölni a vigyort az arcáról. Nem foglalkozott vele, ki nézi, vagy ki sem, a hopp hálózat után egy egyszerű mágiával eltüntette magáról a port, majd kilépett a Fő utczára.
Imádta, hogy a Nap még fényesen ragyogott, nem pedig a szürkületben kellett vaklálnia. Csak két előadást kellett aznap tartania, az egyik csoport csak csendesen jegyzetelt, a másik viszont érdeklődőbb volt. Rengeteg kérdést tettek fel, némelyik butuska és egyszerű volt, de a többség fontos dolgokra kérdezett rá. Ellie nem tudta, pontosan mit akarnak a hallgatói a jövőben, de nagy reményeket fűzött ahhoz a csoporthoz. Látták az erdőt, nem csak a fát, ez pedig elengedhetetlen része a sötét mágia kutatóinak, vagy tanulmányozóinak. Ismét megfogadta, hogy nem fogja sajnálni az időt azoktól, akiket komolyan érdekel a szakterülete.
De nem akart sokat foglalkozni tovább a munkájával, most kikapcsolódni jött ide.
Jól megnézte magának a kis falut, legalábbis azt a részét, amit látott. Nagyon aranyos boltocskákat látott, de hát ez így szokott lenni. Felkészült, mielőtt ide jött, már tudta, hogy nem messze innen itt van a Bagolykő Mágustanoda, ahol a magyar varázsló- és boszorkánytanoncok tanulnak. Az egyetemen megtudta, hogy rengeteg nemzetiség megfordul itt, nem csak magyarok. Először meglepődött, de aztán azonnal rájött, hogy végül is ez normális, főleg ha tényleg olyan jó itt az oktatás, mint mondják.
Az emberekre koncentrált ezek után, hogy végre meglássa régi barátnőjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 24. 20:27 | Link

Eleonore Santos


A szállodában évről évre számtalan ember megfordult, muglik és mágusok egyaránt. Még gyermekként kezdtem segíteni a nevelőanyámnak, s persze először csak kisebb feladatokat kaptam, majd egyre komolyabb teendőket bízott rám. Végül már a recepción dolgoztam szinte egész nyáron. Nálam jelentkeztek be és ki a vendégek, én intéztem a kirándulások, hajós és szárazföldi túrák, a spliti városnézések minden szervezési és logisztikai részletét. Bevallom nagyon szerettem, annak ellenére, hogy nem vagyok egy könnyed és kommunikatív típus. Eleonore-t is egy ilyen program alkalmával ismertem meg, akivel azután egész szünetben szinte minden estét kinn töltöttünk a tengerparton. Végül ő lett a spanyol levelezőtársam, akinek hála tökéletesre sikerült a nyelvvizsgám. Sok éve nem találkoztunk, s furcsálltam, hogy itt Bogolyfalván pár nappal megérkezésem után rám talált, mert bár néha mostanság is váltottunk pár levelet, nem adtam hírt neki költözésemről a legutóbbiban, mivel az úgy egy éve lehetett. Mindent egybe vetve most mégis itt vagyok és őt is valahol errefelé találom. Nem egyeztettünk le sajnos konkrét helyet, csak annyit rögzítettünk, hogy a fő utczán, mely nem nagy, ám ilyen szép időben igen zsúfolt és zajos. Az eltelt idő alatt úgy hiszem mindketten sokat változtunk. Az én jellemem markánssá, öntudatossá és távolságtartóvá vált, s mindez külsőmön tisztán tükröződik. Ma is egy sötétkék blúzt viselek, hozzá szürke ceruzaszoknyát, mely térdemig ér, hozzá egy nagyjából öt centis sarkú kényelmes, de elegáns, a felsővel megegyező színű bőrcipőt vettem fel. Hajamból francia fonással készítettem betűrt kontyot, csak minimális sminkkel emeltem ki szemeimet és ajkamat. Nem tudok megválni jogi tanulmányaim alatt, majd később ügyvédként kialakított stílusomtól és nem is akarok. Így vagyok önmagam. Menet közben megigazítom hajam és gallérom, majd tekintetemet végigvezetem az emberek sokaságán, de egyelőre nem látok az általam keresett személyhez még csak hasonló külső jegyekkel rendelkezőt sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia tanár | Pub tulaj | Szöszke
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 32
Írta: 2018. május 27. 18:58 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Egyre csak nézelődött, közben néha el is csodálkozott, mi vezérelte ide Mert. Nagyon aranyosnak találta Bogolyfalvát, semmi negatívat nem tud róla elmondani, de azért mégis más, mint Horvátország. Sosem fogja elfelejteni annak a kisvárosnak a különleges auráját, sem azt a gyönyörű hotelt.
Persze azzal tisztában volt, hogy a barátnője jogi karriert szeretett volna és nem a hotelben megöregedni. El kellett ismernie, hogy akármennyire volt álomszerű az a hely, még ő sem maradt volna ott. De ha már Ellieről van szó, nála is mindenki meglepődött, amiért Pécsen kötött ki. Bár eleve ebben az hibázik, hogy a legtöbben nagyvárosi lánynak gondolják, pedig a kisvárosokat mindig is jobban szerette.
Nem jutott tovább a gondolatmenetben, mert végre kiszúrta Mert. Gondolkodás nélkül átvágott a tömegen, hevesen csápolva szólt neki hangosabban. Ha észre vette a nő, ha nem, azonnal átölelte, csak azután vette szemügyre jobban, mennyit változott.
- Azta Mer, imádom a stílusod! Ha meglátnálak a tárgyalóteremben tuti sírva futnék ki, vagy elkérném az elérhetőséged. Vagy a kettő egyszerre - nevetve legyintett, bár komolyan gondolta.
Már Elle is tudta, milyen egy tárgyalás, habár ő a vádlottaknál foglalt akkor helyet. Akkoriban Emerald volt az egyetlen, akinek a leveleit olvasva megnyugodott a lelke.
- Nincs kedved egy kávéhoz? Olyan, mintha ezer éve nem ittam volna - vetette fel egyszerűen. Persze alig két órája fogyasztotta el az utolsó csészével, de venezuelai volt, ráadásul mióta visszajött a második túrájáról, rendesen rászokott a barna löttyre.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2018. május 28. 09:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 28. 10:19 | Link

Eleonore Santos


 Pár pillanat alatt két ölelő kar közé kerülök, mindez olyan hirtelen történik, hogy őszintén megvallva felocsúdni is alig van érkezésem. Régen hallott becenevemen szólít a nő, aki vihargyors, sodró lendülettel iderohant hozzám, s akiben kisvártatva Eleonore-t ismerem fel. Sokat változott, az a pár fotó, amit küldött nem adta vissza azt a képet amivel most szembesülök, talán emiatt nem vetten észre rögtön a tömegben. Öltözéke és külleme tökéletes ellenpontozója az én megjelenésemnek. Ez mindig is így volt, s úgy fest az idő múlta sem változtat az alapvető dolgokon. Megvárom míg elenged, s kissé elhúzódom. - Örülök, hogy látlak - mondom nyugodt hangon, mely kedvesebben csendül az átlagosnál és bár nem vagyok híve a heves üdvözlésnek, halványan még el is mosolyodom. - Mehetünk, persze -  válaszolom felvetésére, s bár nem fogyasztok koffein tartalmú italokat bizonyára lesz olyasmi amit ihatok, míg ő kávé utáni sóvárgását csillapítja. Elindulok amikor ő és céltudatos léptekkel haladok mellette, tartva vele a lépést. Kapcsolatunk mondhatni bennsőséges mivoltának ellenére sem válok nyitottabbá mint szoktam, s nem kezdek azonnal mély beszélgetésbe. Sőt, felületesbe sem. Csendben sétálok egyelőre a szép, laza és vagány nő mellett. Furcsa érzés az emlékeimben élő lányt összevonni a jelenben itt lévővel, ahogy magamat sem tudom egykönnyen visszaidézni már. Az évek alatt átélt események sok nyomot hagytak bennem és rajtam, és azt gondolom ezzel ő is igy van, s biztosan érezi ennek súlyát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia tanár | Pub tulaj | Szöszke
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 32
Írta: 2018. május 28. 12:33 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Megállapítja magában, hogy az idő jót tett Emeraldnak. Ezer éve nem látta, alig tudja elhinni, hogy ez a csinos nő lett abból a kislányból, akit annak idején a recepciós pult mögött megismert. Ami viszont nem változott, hogy Mer továbbra is szófukar. Sosem zavarta ez Elliet, sőt, néha olyan érzése volt, hogy beszél ő eleget a barátnője helyett is.
- Én is, annyira boldog vagyok, hogy végre sikerült összehoznunk ezt! Meg most már csak egyetemen fogok tanítani, nem dzsungelekben mászkálni, szóval könnyebben találkozhatunk többet is - még ha ez egy kicsit rosszul is esett neki.
Elég sokszor megrohamozta az érzés, hogy menjen vissza és kutassa tovább a sötét mágiát. Alig egy éve tért vissza a második kirándulásából, mégis hiányolta a veszélyt. Egy német ismerőse azt mondta, ez a latinamerikai vére miatt van, de Elle tudta jól, hogy ez nem elég. Egyszerűen csak szeretett felfedezni dolgokat, még ha azok az élete veszélyeztetésével is jártak.
Bár talán ettől a magyar kávétól talán nem kell félnie. Miközben elindultak, várt egy kicsit, a gondolataiba merült, aztán feltűnt neki a csend. Nem zavarta, mégis hallani akart minden részletet, amit eddig csak bagolyban olvashatott el.
- Szóval, mesélj, mi szél hozott ide? Mármint úgy komolyan, Magyarország aranyos, meg minden, de mégis fura váltás, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 28. 15:14 | Link

Eleonore Santos


 
A viszontlátás öröme, még ha rajtam nem is látszik oly' kristálytisztán, mint rajta, kölcsönös. Lágy mosolyra húzódik szám szeglete lelkendezésére, s arra a javaslatára, hogy többször is tudunk majd találkozni. - Rendben - helyeslek is röviden, mielőtt azt hinné ellenemre van az ötlet. Ezután egy ideig csendben sétálunk, míg végül ő töri fel hallgatásunk pecsétjét. Kérdése hullámokat vet elmém tótükrén. Egy sort sem írtam neki a balesetről, amiben nevelőszüleim meghaltak, s mely után, mint az életbenmaradtak általában, átértékeltem eddigi létezésem minden spektrumát. Sem az ügyről, mely a végső döntésre késztetett. Talán meg kellene osztanom vele mindezt, de hogyan mondhatnám el? Még ha őszinteségnek híján nem is vagyok, a szavak ajkamról, mint gyöngyök csupán a tárgyalóterem falai közt tudnak igazán könnyedén, vagy épp bölcs lassúsággal peregni. Távolságtartó hűvösségem mélyen érző, sebezhető lelket  óv, mint sünt tüskéi, mégsem tagadhatom most meg hirtelen ennyire önmagam. Vagy mégis, hiszen minden most kezdődik el... - Úgy éreztem változásra van szükségem. A szállodát eladtam nevelőanyám egyik ott élő rokonának, felmondtam és idejöttem. Itt tanultam, ismerem a falut. Logikus lépés volt Bogolyfalvát választanom. - kezdem úgy akár egy védőbeszédet.  Magam állok most a vádlottak padján, bár ez bizarr visszfényt vet eddig kialakult önképemre. Nem bánom döntésemet, mégis úgy érzem mentséget, de legalábbis jó indokot kellene találnom rá mások számára, hogy miért jöttem ide és telepszem le hamarosan.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. május 28. 16:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia tanár | Pub tulaj | Szöszke
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 32
Írta: 2018. május 28. 15:51 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Ellienek elég volt a rendben, mint válasz, már előre tudta, hogy többször is meg fogja látogatni barátnőjét, vagy majd szól, hogy hétvégente ő jöjjön át. Amúgy is szüksége van ismerősökre itt, az pedig még kellemesebb, hogy Emeraldra is számíthat.
- Van itt egy Smaragd teaház, vagy mi. Még sosem voltam ott, de azt mondják, isteni a lattéjuk. Nem megyünk oda? - dobta fel ötletként. Szerette összekötni a kellemest a hasznossal. Jelen esetben a kellemes, hogy Emeralddal lehet, a hasznos pedig, hogy megismeri a környéket, ahol élni fog.
Még ha lett is volna jel arra, hogy Mer nem mondott el mindent, Ellie nem vette észre. Gyerekként ismerték meg egymást, azóta pedig rengeteget változtak mindketten. Hiába váltottak sűrűn leveleket, abból csak a gondolataikat ismerték meg, a külső szokásaikat kevésbé. Ami Ellet illeti, ő még a saját apró mozdulatainak sem volt tudatában, de hát ki figyel arra, hogy amikor izgatott, akkor egyfolytában beszél, vagy amikor elhallgat valamit, akkor az ajkába harap? Még ha van is olyan, aki ekkora önismeretet gyakorol, a venezuelai lány nem tartozott a csoportjukba.
- Igen, tényleg elég logikus. - Lelének pont ezért nem jutott volna eszébe. Ő inkább a kreatívak táborát erősítette, mintsem a realitás talaján élőkét. - Hogy állsz a munkával? Találtál itt is valamit, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 52
Írta: 2018. május 28. 17:18 | Link

Eleonore Santos


 A teaház nevére, oldalra pillantok keresgélve emlékeim közt, mindhiába. Nem ismerős innen Bogolyfalváról a hely, pedig biztosan megjegyeztem volna. - Nem a Czukorvarázsra gondolsz, mert az itt van és remek édességeik vannak. A kávékról nem tudok nyilatkozni, de úgy gondolom megér egy próbát - mondom, letisztult meggyőződéssel miközben tovább folytatjuk utunkat. Kevés dolog van, amihez igazán ragaszkodom, azok is inkább mementók, jelképek és szokások, melyeknek száma az idő múltával mind csak nőtt, s velem jöttek bármerre is vetett a sors. Ilyen szokás a jó cukrászdák felkutatása. Nem eszem sokat, de azt csak is jót. Így most ebben a melegben lehetséges, hogy megengedek magamnak némi bűnös élvezet gyanánt egy, vagy két gombóc fagylaltot. Erre is kiválóan alkalmas hely lehet a fent említett intézmény. Kicsit lassítok lépteimen, látom elgondolkodtatta válaszom. A logika és én jó barátok vagyunk, de éppoly kreatív is tudok lenni, mint amilyen ésszerű, csupán ezt az oldalamat megtartottam mindeddig magammak. Az ösztöneim vezetnek, de sikert az eszemmel arattam pályám során. Mindig ráláttam a megfelelő taktikára, szinte megjelent előttem az igazság és annak módja, ahogyan érvényt szerezhettem neki. Védenceim nem tudtak becsapni, s egy idő után már ki is szűrtem azokat, akik ártatlanok voltak, s így sikerrel állhattam ki értük. Legutolsó ügyemig. - Igen, nővér vagyok. Mindaddig helyettesítem a falu gyógyítónőjét míg ő távol van - mondom, s közben gyorsan összegzem mit is tudok róla. Korombeli nő, orvos és most bizonytalan ideig külföldön tartózkodik. Hamar megtanul az ember információkhoz jutni, ha olyan szakmát választ, mint az enyém. Miután megkaptam az állást utánajártam kitől és milyen körülményeket veszek át. Elégedetten konstatáltam, hogy jó híre van, neki és a rendelőjének egyaránt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 45
Írta: 2018. június 9. 22:47 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

A hetem túl sűrű volt ahhoz, hogy normálisan körülnézzek a kisházban, mi az, amit megint elkevertem a francba. Festék, ecset vagy vászon nincs? Mi van a megfelelő szikével vagy éppen törlőanyaggal? Higító? Szórópisztoly? Ragasztó? Szegélyragany? Annyi mindenen gondolkodtam, hogy a kellékes boltban vagy egy órát toporogtam minden félét összeszedve, amit éppen szükségesnek találtam. alapvetően egy bevált helyen vásárolok, leginkább azért, mert édesanyámhoz közel esik, így oda is be szoktam ugrani, de most ennyi időm és energiám nem volt. Ma, festés közben jöttem rá, mik is hiányoznak igazán, az ihleten kívül, bár ez utóbbi valami felpislákolást mutatott, amin el is kellett vigyorodjak magamban, ugyanis kivételesen nem a hydromágiával kísérleteztem, vagy éppen skicceket hagytam félbe. Napokkal ezelőtt kezdett valami kibontakozni, de sosem készült el semmi percek alatt, pláne nem olyan, amire büszke voltam. Jó régen öltem ilyen lelkesen ebbe az időmet, tanítás és bemutatóórák ide vagy oda. Az inkább szól a technikákról, a háttérről és a nézetekről, az múzsa nélkül se veszik ki az emberből.
Mire minden megvolt és a hatalmas papírtasakkal az ölemben nekiindultam kettőt dörgött és le is szakadt az ég. Összepréselve az ajkaim morrantam fel aztán csak kifújva a bent szakadt levegőt elindultam a boltok kiugrói alatt, majd ahogy az utcára kiértem a zacskó tetejét begyűrve lépdeltem az esőben. Bármikor segítek magamon, nem voltam különösebb félelemben a víztől vagy az elázástól, de egyre kellemetlenebb volt, ahogy a hajam a homlokomra ragadt, így nem is figyelve ki mellett vagy ki mellett nem, de hirtelen váltással álltam be az egyik üzlet ponyvája alá, és lassan elkezdtem az erőmmel kivonni a vizet a hajamból, majd a felsőmből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 52
Írta: 2018. június 9. 23:26 | Link

Férfi az esőben


 Azt hiszem eheti pech sorozatom ma a tetőfokára fog hágni. Ezzel a megérzéssel ébredtem fel, s minden jel szerint be is igazolják majd a nap további eseményei gyanumat. A szabadidőmben szerettem volna kicsit bevásárolni, mert fogytán volt a tej és a sajt, no meg a liszt és egyebek. Ez volt betervezve. De nyolc óra után nem sokkal azzal indult minden, hogy beakadtam egy kiálló szögbe, ami felhasította a jelenlegi egyetlen épkézláb farmernadrágom, így kénytelen voltam egy hosszú, fekete maxiruhában útnak indulni a borús időben. Ezt követően kezdtem megnyugodni, hogy talán mégis megalapozatlanul vádoltam meg a napomat, hiszen maga a vásárlás eseménymentesen zajlott. Most azonban, hogy megvettem mindent és hazafelé tartok, mit ad isten leszakad az ég, és természetesen nem is kicsit. Remek! A hajam, amit botor módon persze most nem fontam be vagy kontyoltam fel mint szoktam és a ruhám is csuron víz, a szandálommal egyetemben. Épp az egyik bolt eresze alá próbálok befutni, amikor a papírtáskám megadja magát az elemeknek és kiszakad. A liszt puffanva terül szét a kövön valaki lába előtt, a tej szerencsére megússza, de az áfonya szörp üvege szilánkokra robban szét. - A fenébe! Ezt nem hiszem el! - szentségelek, miközben mint, ki imát mondani készül vetem magam térdre és kezdem menteni a menthetőt. Minden csupa víz és lisztes-szörpös üvegtörmelék. Ráadásul még a pálcámat is otthon felejtettem, így kézzel szedegetem fel a dolgaimat, már ami megmaradt belőlük. Arcom kivételesen nem mozdulatlan, hűs alabástrom, s zöld szemeim is szinte szikráznak a bennem dúló szokatlanul heves indulattól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 45
Írta: 2018. június 11. 23:56 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Alapvetően meg sem állva gyalogoltam volna haza, de a frissen vásárolt holmiim felének nem tesz jót a víz, semennyire, hiába tudom makulátlanul kivonni belőle a vizet, vannak anyagok és vásznak, amikkel nem kísérleteznék, mert túl kényesek erre. A zárt üzlet ablakának párkányára tettem a vásárolt kellékeim, aztán ráztam párat a hajamon, mielőtt a kabátom megrángatva lassan végigtúrtam volna a tincseimen. A vízcseppek sorjázni kezdtek a tarkómon keresztül lefelé, és lassan egyre könnyebb lett a hajam. A pólómból is kifolyattam a vizet, az már csak enyhén volt nedves, ám ekkor telibe borította valaki a lábaimat. El is kaptam onnan, így a bolt falát sikerült szörppel, vagy mivel beszínezni, én kimaradtam a buliból. Aztán még végig kellett néznem azt is, ahogy a nő teljesen összeomlik.
- Minden oké? - érdeklődtem meg, bár igazából gondolom nem, elég látványosan nincs a helyzet magaslatán, ahogy a lucsokban térdel, és a menthetetlen liszt után is kapkod. Nem értettem teljesen a dolgot. Közelebb léptem, de egyelőre kivártam, vannak ezek az én mindent megoldok egyedül nők, akinek, ha megpróbálsz segíteni hímsoviniszta f*sz vagy, ha meg nem teszed, akkor is. Szóval nem játszottam az életemmel, inkább csak a dörgésre felfigyelve leguggoltam és a szatyor egyben maradt mivoltát egyben felemeltem elé.
- Az eső nem mindenkivel barátságos, de nincs ám ebben semmi rossz - közöltem szórakozottan, ahogy pár cseppet engedtem a tenyerembe hullani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 52
Írta: 2018. június 12. 23:05 | Link

Férfi az esőben


A kellemes, de tartózkodó hang, melyet hallok, meglep, felpillantok forrása felé, s egy férfival találom szemben magam. - Mondhatni - felelem kérdésére, majd tovább szedegetem a holmijaimat, s egy halvány mosollyal megköszönöm, ha segít ebben bármilyen mértékben. Nem vagyok annyira feminista, sőt semennyire, hogy ne esne jól egy férfi segítsége, vagy bárkié, ha úgy hozza a szükség. - Mostanság nem csak az eső tesz keresztbe nekem, az a baj - mondom immár higgadtságom teljes birtokában, miután az utolsó zacskó, egy adag csavart tészta is visszakerül a szatyromba. Elsimítom hosszú, vizes hajam arcomból, majd felemelkedem és belépek az eresz alá, hogy ennél jobban már ne ázzak el, bár ez ahogy végignézek magamon, úgy vélem talán felesleges. - Remélem ön nem lett miattam lisztes vagy szörpös - nézek rá fürkészőn, mert ha esetleg mégis bepiszkoltam, akkor természetesen kitisztítom a ruháját. Sajátomat szükségtelen hiszen csurog a víz konkrétan mindenemből. Ráadásul még fázni is kezdek, bár a remegést palástolom egyenes tartásommal. A kezdeti látszat ellenére nem omlottam össze, ám az szerfelett bosszant, hogy utolsó filléreimet költöttem el fizetés előtt, ami még messze van. A vagyonom nagy részét, amim lett a szálloda eladása után, azt eladományoztam, s csak annyit tartottam meg, mely pár hónapig fedezte a kiadásaimat, s annak is a felét lekötöttem, így most tényleg el vagyok szegényedve. Vicces helyzet ez azért, de az Úr útjai kifürkészhetetlenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 45
Írta: 2018. június 12. 23:57 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Nem volt túl lelkes vagy éppen meggyőző a nő válasza, de abban se voltam biztos, hogy a mögöttes tartalomba bele kéne másznom. Igazság szerint néha akaratomon kívül mászok az emberek privát szférájába, nem fizikailag, inkább a szavaimmal, úgy, hogy észre sem veszem.
- Ez inkább egy nemnek hangzik - állapítottam meg végül, amíg állva néztem le rá, agonizálva azon, hogy milyen nő lehet. Már persze nem abban az értelemben, ennyire már kinőttem a tinikorból, csak a hozzáállása. Nem mindegy az ember kit szólít le vagy kinek segít. De végül erőt vettem magamon, hogy a szétszakadt szatyrot egyben felemeljem a még épebb dolgaival. Nem igazán néztem bele, hogy mi van nála, inkább a barna haj tulajára néztem.
- Négy évszak, aurorok, bürokrácia, élet? - érdeklődtem meg egészen elvigyorodva az orrom alatt, mert bár én eléggé békében eléltem, ismertem mindegyiknek a hátrányát. Volt aminek jobban is, mint szerettem volna. Ami engem illet a külső tényezők, amikkel nem tudok mit kezdeni tudnak csak megingatni a nyugalmamból. Az meg sosem jó. Közben le is lestem a ruhámra ingatva a fejem.
- Semmi vészes, amit ne oldanék meg - nyugtattam meg, hogy megoldom én magam is. Nagyfiú vagyok, a gatyáim is magam mosom meg minden, nem egy kis cipőpucolásba szakadnék bele. Meg az eső amúgy is teszi a dolgát. Végül ő is behúzódott az esőről. - Legalább nagyobb bevásárlás volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 52
Írta: 2018. június 13. 22:22 | Link

Férfi az esőben


 Felnézek rá, ahogy megint megszólal, de én magam néma maradok. Tényleg nincs most jó hetem és ezt ez a kis zivataros baleset még meg is koronázta, de ahogy eddig is számos bajon, ezen is túl leszek. Abból ami most csodával határos módon megmaradt kihúzom fizetésig, már ami az étkezést illeti. Van hol aludnom és az a szolgálati lakás egy igazi menedék. Nincs okom panaszra. A fizetés, amit a nővéri munkámért kapok is teljesen jó, a többit pedig a gondviselésre bízom, ahogy tettem mostanában minden kétségekkel vagy épp kísértésekkel teli időben. - Köszönöm - mondom ahogy segít még befejezni a visszapakolást és leteszi a szatyrot az üzlet párkányára, melynek eresze alatt mindketten állunk. Felsorolásán elgondolkozom. A sorrenden legalábbis, majd egy pillanatra jobban megnézem őt magamnak, s azt is ami nála van. Művész lehet. Erre a következtetésre jutok, de tovább már sem illendőségből nem figyelem, sem azért, mert válaszolnom illene, így gyorsan meg is teszem. - Az aurorokat kivéve, nagyjából ezek mind, de főleg az élet - mondom rezzenéstelen, alabástrom arccal és tekintettel. Mindenkinek vannak gondjai, senki sincs, akit ne ért volna már kisebb nagyobb sorscsapás, de a hit sokat segít, s bennem van, ám nem azért, mert így neveltek, hanem mert megtaláltam magamban. Ruhái állapotát firtató kérdésemre megnyugtató választ ad, ami levesz egy gondot lelkiismeretemről. - Örülök - közlöm halván mosolyra húzva ajkam szegletét. Nem volt célom őt önálló férfiúságában megcsorbítani, csupán udvarias szerettem volna lenni, de szerencsére nincs szükség rá, mivel elkerülte mind a liszt, mind a szörp. Közben egyre jobban fázni kezdek, ezért karjaimat mellkasom előtt összefonom, igyekezve ezzel melegíteni magam. - Az utolsó ebben a hónapban. Ennyi telt a pénzemből - minden pironkodás nélkül adok választ kérdésére, hiszen az igazság sosem szégyellendő. Hosszú ruhámból ezalatt kicsavarom a vizet, ahogy hajamból is, mely ezután jeges takaróként borul hátamra, hiszen egészen derekamig leér. Ha nem jutok hamarosan melegebb helyre, ennek tüdőgyulladás lesz a vége, s a baj az, hogy nem ez lenne az első.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 45
Írta: 2018. június 16. 15:14 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Egész aprót biccentettem a köszönetére, de nem volt rá szükség, egyébként se nagy erénye az embereknek. Se előzékenynek, se udvariasnak, se éppen tiszteletteljesnek lenni. No, aztán nem én leszek, aki bárkire az első követ veti, mikor alkotok, nekem sincs külvilág. Persze ettől még értékeltem a köszönetét még el is mosolyodtam, ahogy biztonságba helyeztem a maradék szatyrot. Az enyémben volt egy plusz, mert eleve utáltam, hogy ennyi nejlont adnak valamihez, ami elfér a sima papírtasakban, így azt kihúzva a cuccaimból a nő felé nyújtottam fél kézzel még támasztva a cuccát, ami azért bármikor szétdőlhetett volna.
- Az azért szerencse, szerintem ők a legkellemetlenebbek, már persze az élet vonala után - értettem vele egyet félig-meddig. Engem se az évszakok, se az aurorok és éppen az élet se sújtott, mondjuk ha azt vesszük a bürokráciáig az lökött el, így elég elgondolkodtató. A múltat meg csak nem szeretem ide keverni. Mindenki kapott már nagy jobb horgot tőle, biztos vagyok benne, hogy senki nem különb a másiknál, de ha nem megyek tovább, most vélhetően sehol nem járnék. Vagy nem ebben az országban, amiért nem tudom édesanyámnak hálás kéne-e legyek vagy sem, de ez majd eldönti a későbbiekben még magát.
- Ha történt is volna valami, nem a világ vége. Megesik a legjobb helyeken is - vontam vállat még egy pillanatra, nem akartam én különösebben nehezményezni semmit, ha azt gondolná se. Hánytak már le szórakozóhelyen, öntöttek le megnyitókon és stúdióban is, a festék, meg bizonyos italok rosszabbak, mint némi liszt vagy szörp, ez egészen biztos. Meg ott van az unokahúgom... ismerem milyen egy baleset tud még az ember ruháival történni.
- Itt dolgozik valahol a faluban? Ennyire rosszul fizetnek? - Nyílt vagyok, ez elég egyértelmű, nem is szeretem a köntörfalazó kérdéseket, meg érdekelnek is az emberek. Nem vagyok itt annyira régen, hogy tudjam, milyenek a viszonyok, de ez nem lenne túl fényes hír. Mondjuk nekem nincs okom panaszra de én szerencsés vagyok, két helyről kapom a fizetésem és a hobbimmal is keresek. Elvagyok vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 52
Írta: 2018. június 16. 16:09 | Link

Férfi az esőben


Mindenem biztonságban van, leszámítva persze saját magamat, már ami a lehetséges tüdőgyulladást illeti. A hajam egyre hidegebb, ahogy immár nedvesség utánpótlás híján igyekszik száradni, s a kipárolgás attól a felülettől, jelen esetben a hátamtól, hőt von el, amin szétterül. Kérdésén nem csodálkozom el egy pillanatig sem, hiszen az emberek nagy része ilyen közvetlen és könnyen köt ismeretségeket ebben a faluban. Nehezen szoktam hozzá iskolás koromban, s ez azt hiszem most sincsen másképp, mégis úgy érzem ő megérdemli, hogy megpróbáljak nyitottabb lenni felé. Ha már a szatyrát is nekem adományozta. - Nem rég érkeztem és igen, itt dolgozom a  faluban. Nővér vagyok. Az első fizetésem azonban majd csak a jövő hónap elején kapom kézhez - magyarázom el a helyzetet, miközben azon gondolkozom, hogyan száríthatnám meg fürtjeimet úgy, hogy a pálcám nincs velem - A nevem Emerald - nyújtom kezem bemutatkozás közben, s ha elfogadja röviden de határozottan fogom meg az övét, hogy azután ismét beszélni kezdjek - Van önnél pálca esetleg? - teszem fel a hirtelen ötlettől vezérelt kérdést, s remélem valahogy meg tudom kérni, hogy tegye szárazzá ázott veréb lényemet. Az eső továbbra is úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, s egy-egy jókora villám is átcikázik az égen, melyet hangos mennydörgés kísér. - És önről mit tudhatok? - érdeklődöm, ha már úgy hozta a sors, hogy egy ideig a zivatar miatt egymás társaságában leszünk. Alig észrevehetően, de megrázkódom, valahányszor audiovizuális jelet ad az odafenn dúló égi háború. Nem szeretem a viharokat, s ez a félelem már kicsi korom óta bennem él. Közelebb is húzódom a falhoz, s karjaimat összefonom mellkasom körül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 45
Írta: 2018. június 17. 12:57 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Nagyjából a nő megjelenésével egyidejűleg én is megálltam a magam víztelenítésében. Egyrészt mert szeretek odafigyelni mit csinálok, akkor is, ha ennyi év után rutinból megy, másfelől meg nem szoktam fűnek-fának mutogatni, mit is művelek. Az túl sok magyarázat és problémaforrás. Vannak, akik nem is különösen szívlelik azokat, akikben olyan plusz van, amivel nem igen tudnak mit kezdeni. Ahogy előkerül a szakmám és a pontos munkám, már sejtenek is dolgokat, de az itt éppen messze nem volt a kanyarban. Kicsi falu, de ha én nem tudtam ki ő, mertem hinni, fordítva is így van. Bár vannak ilyen pletykásabb nénik az utcában, az egyik naponta megkérdezi, a feleségem hol rejtegetem. Amúgy ez engem is érdekelne, merthogy nincs.
- Így érthető, miért nem láttam még - bólintottam párat magam elé, megerősítésként arra, hogy új errefelé. Ha nővér, gondolom a helyi rendelőben, esetleg az iskolában segíthet be, de hála az égnek, nem szorultam ilyenre, így ezt a részét az itteni életnek nem ismertem annyira. - A váltás mindig nehéz, főleg, ha nincs átfedés a munka között. Csak a faluban vagy az iskolában is?
Meg kellett erőltessem magam kicsit, nem tiszteletlen lennék nélküle, egyszerűen képtelen vagyok a magázódásra a legtöbbször. Talán azért is, mert a magyart csak amolyan hobbinyelvként használtam már csak pár éve és az anyanyelvemen ez a forma csak túl hivatalosan élt. Meg apám elvárásaiban, amit igyekeztem minél távolabb tudni magamtól.
- Dustin, örülök az ismeretségnek - szorítottam meg határozottan, de azért figyelve rá, hogy hölgyről van szó a kezét, majd már egy szatyor mínuszban arrébb léptem kicsit, hogy ha esetleg még nem sikerült volna kellően védettre húzódnia, most sikerüljön. A párkánynak dőlve nehezedtem annak szélére onnan figyelve a nőt és a hulló cseppeket magunk előtt, ami hol erősebben, hol szitálva hullott alá csoportosan.
- Nincs, nem élek vele - jegyeztem meg egyszerűen, csak éppen egy mosoly erejéig rá nézve, aztán a kezeim a nadrágomba törölve vettem egy nagyobb levegőt örömmel tudatosítva magamban, hogy már alig maradt nedvesség a cuccaimban. - De ha megengeded - tartottam felé a kezeim, egyből teljesen le is hagyva az udvariaskodást. Viszont mielőtt infarktust hoznék a nőre elsőre csak a ruhájából kezdett el kifolyni a víz a vállrészétől kezdve száradni is ezáltal, amit a haja nem annyira engedett, de fél siker.
- Más módszereim vannak - közöltem egyszerűen, majd a kérdésére is sikerült közben felelnem. - Tanár vagyok a mágustanodában. Művészeteket és elemi mágiát oktatok, utóbbit a gyakorlatban is, pár hónapja vagyok csak itt én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza