26. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Boglár Gréta
Mestertanonc Eridon (H), Eridonos blogger, Végzett Diák, Másodikos mestertanonc


Kommentátorina | Detti
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 323
Írta: 2018. május 20. 15:16 | Link

Ellamella

- Micsodaaa?? - kérdezem vissza, bár totál nem hallok semmit, de roppant mulattságos, hogy Ella mindenfelé mutogat. Tettetett meglepettséggel kapkodom a fejem az irányokba, hátha megpillantok egy onnan jövő háromfejű vidrakutyát unikornisszarvval (mert azok olyan cukik), de csalódnom kell, jól felültetett, ekkorra pedig már hallom is, mit beszél. Ál-szigorúságunkból gyakorlatilag már csak egy csésze szigorúan cukor nélküli keserű tea hiányzik, még a lábamat is keresztbe teszem és biccentek. Aztán persze mindketten felnevetünk és barátosném már mesélni is kezdi, mi is történt vele manapság.
- Valamelyik megérkezett, de talán kettőt ha megkaptam. Amit én küldtem el, az nem ért célba?
- Naaaaa, gratulálok! Mit fogsz dolgozni, valamelyik perverz házában fogsz takarítani? - húzogatom a szemöldököm, bár Ella nem biztos, hogy ismeri a másodunokatesóm, akinek bár mostanra felesége van, előszeretettel foglalkoztatja a csinos diákokat az itteni házában.
- Höh, én? Nem, már a második szakomat csinálom, még van belőle egy év. Mentem volna, meg anyáék is rágják a fülem, de egyelőre így kényelmes és azt se tudom, mihez kezdhetnék. Jójezígy. - vonom meg a vállam és arról inkább nem is szólok, mennyire be vagyok rezelve az élet nevű hülyeségtől és mennyire jó lenne egész nap a hasamat süttetni a kviddicspálya egyik lelátóján, MagicMousse-t hallgatva és robbanó roppancsot rágcsálva. Kapok egy újabb naaaaagy ölelést, amit viszonzok is, majd támad egy ötletem.
- Te! Csináljunk már valamit! Márminthogy valmi vicceset meg jót. Hmm.... - csücsörítek, gondolkozok erősen, aztán rásandítok Ellamellára. - Mi lenne, haaa.... becsempésznénk valamelyik üzletbe valami nem odaillőt, eladóként?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az Eridon MáJa

Alexander Duval
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 11
Írta: 2018. május 20. 16:19 | Link

Isaac

- Arra várhatsz, addig ugyanis el nem megyek, míg nem veszed le a kezed erről a srácról! - eszem ágában sem volt elmenni, és magára hagyni a gyereket, akit egyszerre ketten támadtak be. Az ezt követő események azonban hirtelen megleptek, mert nem számítottam arra, hogy Isaac majd veszi a bátorságot és jól behúz ennek a nagyszájúnak. A meglepettséget követően már csak arra lettem figyelmes, hogy eltorzul a másik srác feje a dühtől, s kabátja alá nyúl. Emiatt rosszat sejtettem, s jobbnak láttam hallgatni a másik srácra.
- Szerintem is! - biccentettem, és a következő pillanatban már szedtem a lábaimat egymás után, hogy elmeneküljünk a jó néhány évvel idősebb tagok elől. Szó szerint loholtam, a két támadó jó ideig követett bennünket, hallani lehetett lépteik zaját, végül aztán, ahogy az egyik utcasarokbnál sikerült elkanyarodnunk, úgy tűnt, mintha sikerült volna lerázni őket.
- Huh, ez elég meredek volt. Szerintem a pálcáját akarta előrántani, simán kinézném belőle - jegyeztem meg, miközben térdeimre támaszkodva fújtam ki a levegőt, aztán felegyenesedve a srácra pillantottam.
- Amúgy nagyon ismerősnek tűnsz, te is itt tanulsz a suliban, nem? Alex vagyok. Alex Duval - kezemet nyújtottam a bemutatkozáshoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eleonore Santos
Házvezető Levita, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia prof | Pub tulaj
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 297
Írta: 2018. május 24. 08:34 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Ahogy megérkezett Bogolyfalvára erőszakkal sem lehetett volna letörölni a vigyort az arcáról. Nem foglalkozott vele, ki nézi, vagy ki sem, a hopp hálózat után egy egyszerű mágiával eltüntette magáról a port, majd kilépett a Fő utczára.
Imádta, hogy a Nap még fényesen ragyogott, nem pedig a szürkületben kellett vaklálnia. Csak két előadást kellett aznap tartania, az egyik csoport csak csendesen jegyzetelt, a másik viszont érdeklődőbb volt. Rengeteg kérdést tettek fel, némelyik butuska és egyszerű volt, de a többség fontos dolgokra kérdezett rá. Ellie nem tudta, pontosan mit akarnak a hallgatói a jövőben, de nagy reményeket fűzött ahhoz a csoporthoz. Látták az erdőt, nem csak a fát, ez pedig elengedhetetlen része a sötét mágia kutatóinak, vagy tanulmányozóinak. Ismét megfogadta, hogy nem fogja sajnálni az időt azoktól, akiket komolyan érdekel a szakterülete.
De nem akart sokat foglalkozni tovább a munkájával, most kikapcsolódni jött ide.
Jól megnézte magának a kis falut, legalábbis azt a részét, amit látott. Nagyon aranyos boltocskákat látott, de hát ez így szokott lenni. Felkészült, mielőtt ide jött, már tudta, hogy nem messze innen itt van a Bagolykő Mágustanoda, ahol a magyar varázsló- és boszorkánytanoncok tanulnak. Az egyetemen megtudta, hogy rengeteg nemzetiség megfordul itt, nem csak magyarok. Először meglepődött, de aztán azonnal rájött, hogy végül is ez normális, főleg ha tényleg olyan jó itt az oktatás, mint mondják.
Az emberekre koncentrált ezek után, hogy végre meglássa régi barátnőjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. május 24. 20:27 | Link

Eleonore Santos


A szállodában évről évre számtalan ember megfordult, muglik és mágusok egyaránt. Még gyermekként kezdtem segíteni a nevelőanyámnak, s persze először csak kisebb feladatokat kaptam, majd egyre komolyabb teendőket bízott rám. Végül már a recepción dolgoztam szinte egész nyáron. Nálam jelentkeztek be és ki a vendégek, én intéztem a kirándulások, hajós és szárazföldi túrák, a spliti városnézések minden szervezési és logisztikai részletét. Bevallom nagyon szerettem, annak ellenére, hogy nem vagyok egy könnyed és kommunikatív típus. Eleonore-t is egy ilyen program alkalmával ismertem meg, akivel azután egész szünetben szinte minden estét kinn töltöttünk a tengerparton. Végül ő lett a spanyol levelezőtársam, akinek hála tökéletesre sikerült a nyelvvizsgám. Sok éve nem találkoztunk, s furcsálltam, hogy itt Bogolyfalván pár nappal megérkezésem után rám talált, mert bár néha mostanság is váltottunk pár levelet, nem adtam hírt neki költözésemről a legutóbbiban, mivel az úgy egy éve lehetett. Mindent egybe vetve most mégis itt vagyok és őt is valahol errefelé találom. Nem egyeztettünk le sajnos konkrét helyet, csak annyit rögzítettünk, hogy a fő utczán, mely nem nagy, ám ilyen szép időben igen zsúfolt és zajos. Az eltelt idő alatt úgy hiszem mindketten sokat változtunk. Az én jellemem markánssá, öntudatossá és távolságtartóvá vált, s mindez külsőmön tisztán tükröződik. Ma is egy sötétkék blúzt viselek, hozzá szürke ceruzaszoknyát, mely térdemig ér, hozzá egy nagyjából öt centis sarkú kényelmes, de elegáns, a felsővel megegyező színű bőrcipőt vettem fel. Hajamból francia fonással készítettem betűrt kontyot, csak minimális sminkkel emeltem ki szemeimet és ajkamat. Nem tudok megválni jogi tanulmányaim alatt, majd később ügyvédként kialakított stílusomtól és nem is akarok. Így vagyok önmagam. Menet közben megigazítom hajam és gallérom, majd tekintetemet végigvezetem az emberek sokaságán, de egyelőre nem látok az általam keresett személyhez még csak hasonló külső jegyekkel rendelkezőt sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Házvezető Levita, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia prof | Pub tulaj
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 297
Írta: 2018. május 27. 18:58 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Egyre csak nézelődött, közben néha el is csodálkozott, mi vezérelte ide Mert. Nagyon aranyosnak találta Bogolyfalvát, semmi negatívat nem tud róla elmondani, de azért mégis más, mint Horvátország. Sosem fogja elfelejteni annak a kisvárosnak a különleges auráját, sem azt a gyönyörű hotelt.
Persze azzal tisztában volt, hogy a barátnője jogi karriert szeretett volna és nem a hotelben megöregedni. El kellett ismernie, hogy akármennyire volt álomszerű az a hely, még ő sem maradt volna ott. De ha már Ellieről van szó, nála is mindenki meglepődött, amiért Pécsen kötött ki. Bár eleve ebben az hibázik, hogy a legtöbben nagyvárosi lánynak gondolják, pedig a kisvárosokat mindig is jobban szerette.
Nem jutott tovább a gondolatmenetben, mert végre kiszúrta Mert. Gondolkodás nélkül átvágott a tömegen, hevesen csápolva szólt neki hangosabban. Ha észre vette a nő, ha nem, azonnal átölelte, csak azután vette szemügyre jobban, mennyit változott.
- Azta Mer, imádom a stílusod! Ha meglátnálak a tárgyalóteremben tuti sírva futnék ki, vagy elkérném az elérhetőséged. Vagy a kettő egyszerre - nevetve legyintett, bár komolyan gondolta.
Már Elle is tudta, milyen egy tárgyalás, habár ő a vádlottaknál foglalt akkor helyet. Akkoriban Emerald volt az egyetlen, akinek a leveleit olvasva megnyugodott a lelke.
- Nincs kedved egy kávéhoz? Olyan, mintha ezer éve nem ittam volna - vetette fel egyszerűen. Persze alig két órája fogyasztotta el az utolsó csészével, de venezuelai volt, ráadásul mióta visszajött a második túrájáról, rendesen rászokott a barna löttyre.
Utoljára módosította:Eleonore Santos, 2018. május 28. 09:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. május 28. 10:19 | Link

Eleonore Santos


 Pár pillanat alatt két ölelő kar közé kerülök, mindez olyan hirtelen történik, hogy őszintén megvallva felocsúdni is alig van érkezésem. Régen hallott becenevemen szólít a nő, aki vihargyors, sodró lendülettel iderohant hozzám, s akiben kisvártatva Eleonore-t ismerem fel. Sokat változott, az a pár fotó, amit küldött nem adta vissza azt a képet amivel most szembesülök, talán emiatt nem vetten észre rögtön a tömegben. Öltözéke és külleme tökéletes ellenpontozója az én megjelenésemnek. Ez mindig is így volt, s úgy fest az idő múlta sem változtat az alapvető dolgokon. Megvárom míg elenged, s kissé elhúzódom. - Örülök, hogy látlak - mondom nyugodt hangon, mely kedvesebben csendül az átlagosnál és bár nem vagyok híve a heves üdvözlésnek, halványan még el is mosolyodom. - Mehetünk, persze -  válaszolom felvetésére, s bár nem fogyasztok koffein tartalmú italokat bizonyára lesz olyasmi amit ihatok, míg ő kávé utáni sóvárgását csillapítja. Elindulok amikor ő és céltudatos léptekkel haladok mellette, tartva vele a lépést. Kapcsolatunk mondhatni bennsőséges mivoltának ellenére sem válok nyitottabbá mint szoktam, s nem kezdek azonnal mély beszélgetésbe. Sőt, felületesbe sem. Csendben sétálok egyelőre a szép, laza és vagány nő mellett. Furcsa érzés az emlékeimben élő lányt összevonni a jelenben itt lévővel, ahogy magamat sem tudom egykönnyen visszaidézni már. Az évek alatt átélt események sok nyomot hagytak bennem és rajtam, és azt gondolom ezzel ő is igy van, s biztosan érezi ennek súlyát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Házvezető Levita, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia prof | Pub tulaj
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 297
Írta: 2018. május 28. 12:33 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Megállapítja magában, hogy az idő jót tett Emeraldnak. Ezer éve nem látta, alig tudja elhinni, hogy ez a csinos nő lett abból a kislányból, akit annak idején a recepciós pult mögött megismert. Ami viszont nem változott, hogy Mer továbbra is szófukar. Sosem zavarta ez Elliet, sőt, néha olyan érzése volt, hogy beszél ő eleget a barátnője helyett is.
- Én is, annyira boldog vagyok, hogy végre sikerült összehoznunk ezt! Meg most már csak egyetemen fogok tanítani, nem dzsungelekben mászkálni, szóval könnyebben találkozhatunk többet is - még ha ez egy kicsit rosszul is esett neki.
Elég sokszor megrohamozta az érzés, hogy menjen vissza és kutassa tovább a sötét mágiát. Alig egy éve tért vissza a második kirándulásából, mégis hiányolta a veszélyt. Egy német ismerőse azt mondta, ez a latinamerikai vére miatt van, de Elle tudta jól, hogy ez nem elég. Egyszerűen csak szeretett felfedezni dolgokat, még ha azok az élete veszélyeztetésével is jártak.
Bár talán ettől a magyar kávétól talán nem kell félnie. Miközben elindultak, várt egy kicsit, a gondolataiba merült, aztán feltűnt neki a csend. Nem zavarta, mégis hallani akart minden részletet, amit eddig csak bagolyban olvashatott el.
- Szóval, mesélj, mi szél hozott ide? Mármint úgy komolyan, Magyarország aranyos, meg minden, de mégis fura váltás, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. május 28. 15:14 | Link

Eleonore Santos


 
A viszontlátás öröme, még ha rajtam nem is látszik oly' kristálytisztán, mint rajta, kölcsönös. Lágy mosolyra húzódik szám szeglete lelkendezésére, s arra a javaslatára, hogy többször is tudunk majd találkozni. - Rendben - helyeslek is röviden, mielőtt azt hinné ellenemre van az ötlet. Ezután egy ideig csendben sétálunk, míg végül ő töri fel hallgatásunk pecsétjét. Kérdése hullámokat vet elmém tótükrén. Egy sort sem írtam neki a balesetről, amiben nevelőszüleim meghaltak, s mely után, mint az életbenmaradtak általában, átértékeltem eddigi létezésem minden spektrumát. Sem az ügyről, mely a végső döntésre késztetett. Talán meg kellene osztanom vele mindezt, de hogyan mondhatnám el? Még ha őszinteségnek híján nem is vagyok, a szavak ajkamról, mint gyöngyök csupán a tárgyalóterem falai közt tudnak igazán könnyedén, vagy épp bölcs lassúsággal peregni. Távolságtartó hűvösségem mélyen érző, sebezhető lelket  óv, mint sünt tüskéi, mégsem tagadhatom most meg hirtelen ennyire önmagam. Vagy mégis, hiszen minden most kezdődik el... - Úgy éreztem változásra van szükségem. A szállodát eladtam nevelőanyám egyik ott élő rokonának, felmondtam és idejöttem. Itt tanultam, ismerem a falut. Logikus lépés volt Bogolyfalvát választanom. - kezdem úgy akár egy védőbeszédet.  Magam állok most a vádlottak padján, bár ez bizarr visszfényt vet eddig kialakult önképemre. Nem bánom döntésemet, mégis úgy érzem mentséget, de legalábbis jó indokot kellene találnom rá mások számára, hogy miért jöttem ide és telepszem le hamarosan.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. május 28. 16:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eleonore Santos
Házvezető Levita, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Fekete mágia prof | Pub tulaj
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 297
Írta: 2018. május 28. 15:51 | Link

Emerald Stone
Május 22., délután | Outfit





Ellienek elég volt a rendben, mint válasz, már előre tudta, hogy többször is meg fogja látogatni barátnőjét, vagy majd szól, hogy hétvégente ő jöjjön át. Amúgy is szüksége van ismerősökre itt, az pedig még kellemesebb, hogy Emeraldra is számíthat.
- Van itt egy Smaragd teaház, vagy mi. Még sosem voltam ott, de azt mondják, isteni a lattéjuk. Nem megyünk oda? - dobta fel ötletként. Szerette összekötni a kellemest a hasznossal. Jelen esetben a kellemes, hogy Emeralddal lehet, a hasznos pedig, hogy megismeri a környéket, ahol élni fog.
Még ha lett is volna jel arra, hogy Mer nem mondott el mindent, Ellie nem vette észre. Gyerekként ismerték meg egymást, azóta pedig rengeteget változtak mindketten. Hiába váltottak sűrűn leveleket, abból csak a gondolataikat ismerték meg, a külső szokásaikat kevésbé. Ami Ellet illeti, ő még a saját apró mozdulatainak sem volt tudatában, de hát ki figyel arra, hogy amikor izgatott, akkor egyfolytában beszél, vagy amikor elhallgat valamit, akkor az ajkába harap? Még ha van is olyan, aki ekkora önismeretet gyakorol, a venezuelai lány nem tartozott a csoportjukba.
- Igen, tényleg elég logikus. - Lelének pont ezért nem jutott volna eszébe. Ő inkább a kreatívak táborát erősítette, mintsem a realitás talaján élőkét. - Hogy állsz a munkával? Találtál itt is valamit, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. május 28. 17:18 | Link

Eleonore Santos


 A teaház nevére, oldalra pillantok keresgélve emlékeim közt, mindhiába. Nem ismerős innen Bogolyfalváról a hely, pedig biztosan megjegyeztem volna. - Nem a Czukorvarázsra gondolsz, mert az itt van és remek édességeik vannak. A kávékról nem tudok nyilatkozni, de úgy gondolom megér egy próbát - mondom, letisztult meggyőződéssel miközben tovább folytatjuk utunkat. Kevés dolog van, amihez igazán ragaszkodom, azok is inkább mementók, jelképek és szokások, melyeknek száma az idő múltával mind csak nőtt, s velem jöttek bármerre is vetett a sors. Ilyen szokás a jó cukrászdák felkutatása. Nem eszem sokat, de azt csak is jót. Így most ebben a melegben lehetséges, hogy megengedek magamnak némi bűnös élvezet gyanánt egy, vagy két gombóc fagylaltot. Erre is kiválóan alkalmas hely lehet a fent említett intézmény. Kicsit lassítok lépteimen, látom elgondolkodtatta válaszom. A logika és én jó barátok vagyunk, de éppoly kreatív is tudok lenni, mint amilyen ésszerű, csupán ezt az oldalamat megtartottam mindeddig magammak. Az ösztöneim vezetnek, de sikert az eszemmel arattam pályám során. Mindig ráláttam a megfelelő taktikára, szinte megjelent előttem az igazság és annak módja, ahogyan érvényt szerezhettem neki. Védenceim nem tudtak becsapni, s egy idő után már ki is szűrtem azokat, akik ártatlanok voltak, s így sikerrel állhattam ki értük. Legutolsó ügyemig. - Igen, nővér vagyok. Mindaddig helyettesítem a falu gyógyítónőjét míg ő távol van - mondom, s közben gyorsan összegzem mit is tudok róla. Korombeli nő, orvos és most bizonytalan ideig külföldön tartózkodik. Hamar megtanul az ember információkhoz jutni, ha olyan szakmát választ, mint az enyém. Miután megkaptam az állást utánajártam kitől és milyen körülményeket veszek át. Elégedetten konstatáltam, hogy jó híre van, neki és a rendelőjének egyaránt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Házvezető Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 192
Írta: 2018. június 9. 22:47 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

A hetem túl sűrű volt ahhoz, hogy normálisan körülnézzek a kisházban, mi az, amit megint elkevertem a francba. Festék, ecset vagy vászon nincs? Mi van a megfelelő szikével vagy éppen törlőanyaggal? Higító? Szórópisztoly? Ragasztó? Szegélyragany? Annyi mindenen gondolkodtam, hogy a kellékes boltban vagy egy órát toporogtam minden félét összeszedve, amit éppen szükségesnek találtam. alapvetően egy bevált helyen vásárolok, leginkább azért, mert édesanyámhoz közel esik, így oda is be szoktam ugrani, de most ennyi időm és energiám nem volt. Ma, festés közben jöttem rá, mik is hiányoznak igazán, az ihleten kívül, bár ez utóbbi valami felpislákolást mutatott, amin el is kellett vigyorodjak magamban, ugyanis kivételesen nem a hydromágiával kísérleteztem, vagy éppen skicceket hagytam félbe. Napokkal ezelőtt kezdett valami kibontakozni, de sosem készült el semmi percek alatt, pláne nem olyan, amire büszke voltam. Jó régen öltem ilyen lelkesen ebbe az időmet, tanítás és bemutatóórák ide vagy oda. Az inkább szól a technikákról, a háttérről és a nézetekről, az múzsa nélkül se veszik ki az emberből.
Mire minden megvolt és a hatalmas papírtasakkal az ölemben nekiindultam kettőt dörgött és le is szakadt az ég. Összepréselve az ajkaim morrantam fel aztán csak kifújva a bent szakadt levegőt elindultam a boltok kiugrói alatt, majd ahogy az utcára kiértem a zacskó tetejét begyűrve lépdeltem az esőben. Bármikor segítek magamon, nem voltam különösebb félelemben a víztől vagy az elázástól, de egyre kellemetlenebb volt, ahogy a hajam a homlokomra ragadt, így nem is figyelve ki mellett vagy ki mellett nem, de hirtelen váltással álltam be az egyik üzlet ponyvája alá, és lassan elkezdtem az erőmmel kivonni a vizet a hajamból, majd a felsőmből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. június 9. 23:26 | Link

Férfi az esőben


 Azt hiszem eheti pech sorozatom ma a tetőfokára fog hágni. Ezzel a megérzéssel ébredtem fel, s minden jel szerint be is igazolják majd a nap további eseményei gyanumat. A szabadidőmben szerettem volna kicsit bevásárolni, mert fogytán volt a tej és a sajt, no meg a liszt és egyebek. Ez volt betervezve. De nyolc óra után nem sokkal azzal indult minden, hogy beakadtam egy kiálló szögbe, ami felhasította a jelenlegi egyetlen épkézláb farmernadrágom, így kénytelen voltam egy hosszú, fekete maxiruhában útnak indulni a borús időben. Ezt követően kezdtem megnyugodni, hogy talán mégis megalapozatlanul vádoltam meg a napomat, hiszen maga a vásárlás eseménymentesen zajlott. Most azonban, hogy megvettem mindent és hazafelé tartok, mit ad isten leszakad az ég, és természetesen nem is kicsit. Remek! A hajam, amit botor módon persze most nem fontam be vagy kontyoltam fel mint szoktam és a ruhám is csuron víz, a szandálommal egyetemben. Épp az egyik bolt eresze alá próbálok befutni, amikor a papírtáskám megadja magát az elemeknek és kiszakad. A liszt puffanva terül szét a kövön valaki lába előtt, a tej szerencsére megússza, de az áfonya szörp üvege szilánkokra robban szét. - A fenébe! Ezt nem hiszem el! - szentségelek, miközben mint, ki imát mondani készül vetem magam térdre és kezdem menteni a menthetőt. Minden csupa víz és lisztes-szörpös üvegtörmelék. Ráadásul még a pálcámat is otthon felejtettem, így kézzel szedegetem fel a dolgaimat, már ami megmaradt belőlük. Arcom kivételesen nem mozdulatlan, hűs alabástrom, s zöld szemeim is szinte szikráznak a bennem dúló szokatlanul heves indulattól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Házvezető Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 192
Írta: 2018. június 11. 23:56 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Alapvetően meg sem állva gyalogoltam volna haza, de a frissen vásárolt holmiim felének nem tesz jót a víz, semennyire, hiába tudom makulátlanul kivonni belőle a vizet, vannak anyagok és vásznak, amikkel nem kísérleteznék, mert túl kényesek erre. A zárt üzlet ablakának párkányára tettem a vásárolt kellékeim, aztán ráztam párat a hajamon, mielőtt a kabátom megrángatva lassan végigtúrtam volna a tincseimen. A vízcseppek sorjázni kezdtek a tarkómon keresztül lefelé, és lassan egyre könnyebb lett a hajam. A pólómból is kifolyattam a vizet, az már csak enyhén volt nedves, ám ekkor telibe borította valaki a lábaimat. El is kaptam onnan, így a bolt falát sikerült szörppel, vagy mivel beszínezni, én kimaradtam a buliból. Aztán még végig kellett néznem azt is, ahogy a nő teljesen összeomlik.
- Minden oké? - érdeklődtem meg, bár igazából gondolom nem, elég látványosan nincs a helyzet magaslatán, ahogy a lucsokban térdel, és a menthetetlen liszt után is kapkod. Nem értettem teljesen a dolgot. Közelebb léptem, de egyelőre kivártam, vannak ezek az én mindent megoldok egyedül nők, akinek, ha megpróbálsz segíteni hímsoviniszta f*sz vagy, ha meg nem teszed, akkor is. Szóval nem játszottam az életemmel, inkább csak a dörgésre felfigyelve leguggoltam és a szatyor egyben maradt mivoltát egyben felemeltem elé.
- Az eső nem mindenkivel barátságos, de nincs ám ebben semmi rossz - közöltem szórakozottan, ahogy pár cseppet engedtem a tenyerembe hullani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. június 12. 23:05 | Link

Férfi az esőben


A kellemes, de tartózkodó hang, melyet hallok, meglep, felpillantok forrása felé, s egy férfival találom szemben magam. - Mondhatni - felelem kérdésére, majd tovább szedegetem a holmijaimat, s egy halvány mosollyal megköszönöm, ha segít ebben bármilyen mértékben. Nem vagyok annyira feminista, sőt semennyire, hogy ne esne jól egy férfi segítsége, vagy bárkié, ha úgy hozza a szükség. - Mostanság nem csak az eső tesz keresztbe nekem, az a baj - mondom immár higgadtságom teljes birtokában, miután az utolsó zacskó, egy adag csavart tészta is visszakerül a szatyromba. Elsimítom hosszú, vizes hajam arcomból, majd felemelkedem és belépek az eresz alá, hogy ennél jobban már ne ázzak el, bár ez ahogy végignézek magamon, úgy vélem talán felesleges. - Remélem ön nem lett miattam lisztes vagy szörpös - nézek rá fürkészőn, mert ha esetleg mégis bepiszkoltam, akkor természetesen kitisztítom a ruháját. Sajátomat szükségtelen hiszen csurog a víz konkrétan mindenemből. Ráadásul még fázni is kezdek, bár a remegést palástolom egyenes tartásommal. A kezdeti látszat ellenére nem omlottam össze, ám az szerfelett bosszant, hogy utolsó filléreimet költöttem el fizetés előtt, ami még messze van. A vagyonom nagy részét, amim lett a szálloda eladása után, azt eladományoztam, s csak annyit tartottam meg, mely pár hónapig fedezte a kiadásaimat, s annak is a felét lekötöttem, így most tényleg el vagyok szegényedve. Vicces helyzet ez azért, de az Úr útjai kifürkészhetetlenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Házvezető Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 192
Írta: 2018. június 12. 23:57 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Nem volt túl lelkes vagy éppen meggyőző a nő válasza, de abban se voltam biztos, hogy a mögöttes tartalomba bele kéne másznom. Igazság szerint néha akaratomon kívül mászok az emberek privát szférájába, nem fizikailag, inkább a szavaimmal, úgy, hogy észre sem veszem.
- Ez inkább egy nemnek hangzik - állapítottam meg végül, amíg állva néztem le rá, agonizálva azon, hogy milyen nő lehet. Már persze nem abban az értelemben, ennyire már kinőttem a tinikorból, csak a hozzáállása. Nem mindegy az ember kit szólít le vagy kinek segít. De végül erőt vettem magamon, hogy a szétszakadt szatyrot egyben felemeljem a még épebb dolgaival. Nem igazán néztem bele, hogy mi van nála, inkább a barna haj tulajára néztem.
- Négy évszak, aurorok, bürokrácia, élet? - érdeklődtem meg egészen elvigyorodva az orrom alatt, mert bár én eléggé békében eléltem, ismertem mindegyiknek a hátrányát. Volt aminek jobban is, mint szerettem volna. Ami engem illet a külső tényezők, amikkel nem tudok mit kezdeni tudnak csak megingatni a nyugalmamból. Az meg sosem jó. Közben le is lestem a ruhámra ingatva a fejem.
- Semmi vészes, amit ne oldanék meg - nyugtattam meg, hogy megoldom én magam is. Nagyfiú vagyok, a gatyáim is magam mosom meg minden, nem egy kis cipőpucolásba szakadnék bele. Meg az eső amúgy is teszi a dolgát. Végül ő is behúzódott az esőről. - Legalább nagyobb bevásárlás volt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. június 13. 22:22 | Link

Férfi az esőben


 Felnézek rá, ahogy megint megszólal, de én magam néma maradok. Tényleg nincs most jó hetem és ezt ez a kis zivataros baleset még meg is koronázta, de ahogy eddig is számos bajon, ezen is túl leszek. Abból ami most csodával határos módon megmaradt kihúzom fizetésig, már ami az étkezést illeti. Van hol aludnom és az a szolgálati lakás egy igazi menedék. Nincs okom panaszra. A fizetés, amit a nővéri munkámért kapok is teljesen jó, a többit pedig a gondviselésre bízom, ahogy tettem mostanában minden kétségekkel vagy épp kísértésekkel teli időben. - Köszönöm - mondom ahogy segít még befejezni a visszapakolást és leteszi a szatyrot az üzlet párkányára, melynek eresze alatt mindketten állunk. Felsorolásán elgondolkozom. A sorrenden legalábbis, majd egy pillanatra jobban megnézem őt magamnak, s azt is ami nála van. Művész lehet. Erre a következtetésre jutok, de tovább már sem illendőségből nem figyelem, sem azért, mert válaszolnom illene, így gyorsan meg is teszem. - Az aurorokat kivéve, nagyjából ezek mind, de főleg az élet - mondom rezzenéstelen, alabástrom arccal és tekintettel. Mindenkinek vannak gondjai, senki sincs, akit ne ért volna már kisebb nagyobb sorscsapás, de a hit sokat segít, s bennem van, ám nem azért, mert így neveltek, hanem mert megtaláltam magamban. Ruhái állapotát firtató kérdésemre megnyugtató választ ad, ami levesz egy gondot lelkiismeretemről. - Örülök - közlöm halván mosolyra húzva ajkam szegletét. Nem volt célom őt önálló férfiúságában megcsorbítani, csupán udvarias szerettem volna lenni, de szerencsére nincs szükség rá, mivel elkerülte mind a liszt, mind a szörp. Közben egyre jobban fázni kezdek, ezért karjaimat mellkasom előtt összefonom, igyekezve ezzel melegíteni magam. - Az utolsó ebben a hónapban. Ennyi telt a pénzemből - minden pironkodás nélkül adok választ kérdésére, hiszen az igazság sosem szégyellendő. Hosszú ruhámból ezalatt kicsavarom a vizet, ahogy hajamból is, mely ezután jeges takaróként borul hátamra, hiszen egészen derekamig leér. Ha nem jutok hamarosan melegebb helyre, ennek tüdőgyulladás lesz a vége, s a baj az, hogy nem ez lenne az első.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Házvezető Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 192
Írta: 2018. június 16. 15:14 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Egész aprót biccentettem a köszönetére, de nem volt rá szükség, egyébként se nagy erénye az embereknek. Se előzékenynek, se udvariasnak, se éppen tiszteletteljesnek lenni. No, aztán nem én leszek, aki bárkire az első követ veti, mikor alkotok, nekem sincs külvilág. Persze ettől még értékeltem a köszönetét még el is mosolyodtam, ahogy biztonságba helyeztem a maradék szatyrot. Az enyémben volt egy plusz, mert eleve utáltam, hogy ennyi nejlont adnak valamihez, ami elfér a sima papírtasakban, így azt kihúzva a cuccaimból a nő felé nyújtottam fél kézzel még támasztva a cuccát, ami azért bármikor szétdőlhetett volna.
- Az azért szerencse, szerintem ők a legkellemetlenebbek, már persze az élet vonala után - értettem vele egyet félig-meddig. Engem se az évszakok, se az aurorok és éppen az élet se sújtott, mondjuk ha azt vesszük a bürokráciáig az lökött el, így elég elgondolkodtató. A múltat meg csak nem szeretem ide keverni. Mindenki kapott már nagy jobb horgot tőle, biztos vagyok benne, hogy senki nem különb a másiknál, de ha nem megyek tovább, most vélhetően sehol nem járnék. Vagy nem ebben az országban, amiért nem tudom édesanyámnak hálás kéne-e legyek vagy sem, de ez majd eldönti a későbbiekben még magát.
- Ha történt is volna valami, nem a világ vége. Megesik a legjobb helyeken is - vontam vállat még egy pillanatra, nem akartam én különösebben nehezményezni semmit, ha azt gondolná se. Hánytak már le szórakozóhelyen, öntöttek le megnyitókon és stúdióban is, a festék, meg bizonyos italok rosszabbak, mint némi liszt vagy szörp, ez egészen biztos. Meg ott van az unokahúgom... ismerem milyen egy baleset tud még az ember ruháival történni.
- Itt dolgozik valahol a faluban? Ennyire rosszul fizetnek? - Nyílt vagyok, ez elég egyértelmű, nem is szeretem a köntörfalazó kérdéseket, meg érdekelnek is az emberek. Nem vagyok itt annyira régen, hogy tudjam, milyenek a viszonyok, de ez nem lenne túl fényes hír. Mondjuk nekem nincs okom panaszra de én szerencsés vagyok, két helyről kapom a fizetésem és a hobbimmal is keresek. Elvagyok vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. június 16. 16:09 | Link

Férfi az esőben


Mindenem biztonságban van, leszámítva persze saját magamat, már ami a lehetséges tüdőgyulladást illeti. A hajam egyre hidegebb, ahogy immár nedvesség utánpótlás híján igyekszik száradni, s a kipárolgás attól a felülettől, jelen esetben a hátamtól, hőt von el, amin szétterül. Kérdésén nem csodálkozom el egy pillanatig sem, hiszen az emberek nagy része ilyen közvetlen és könnyen köt ismeretségeket ebben a faluban. Nehezen szoktam hozzá iskolás koromban, s ez azt hiszem most sincsen másképp, mégis úgy érzem ő megérdemli, hogy megpróbáljak nyitottabb lenni felé. Ha már a szatyrát is nekem adományozta. - Nem rég érkeztem és igen, itt dolgozom a  faluban. Nővér vagyok. Az első fizetésem azonban majd csak a jövő hónap elején kapom kézhez - magyarázom el a helyzetet, miközben azon gondolkozom, hogyan száríthatnám meg fürtjeimet úgy, hogy a pálcám nincs velem - A nevem Emerald - nyújtom kezem bemutatkozás közben, s ha elfogadja röviden de határozottan fogom meg az övét, hogy azután ismét beszélni kezdjek - Van önnél pálca esetleg? - teszem fel a hirtelen ötlettől vezérelt kérdést, s remélem valahogy meg tudom kérni, hogy tegye szárazzá ázott veréb lényemet. Az eső továbbra is úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, s egy-egy jókora villám is átcikázik az égen, melyet hangos mennydörgés kísér. - És önről mit tudhatok? - érdeklődöm, ha már úgy hozta a sors, hogy egy ideig a zivatar miatt egymás társaságában leszünk. Alig észrevehetően, de megrázkódom, valahányszor audiovizuális jelet ad az odafenn dúló égi háború. Nem szeretem a viharokat, s ez a félelem már kicsi korom óta bennem él. Közelebb is húzódom a falhoz, s karjaimat összefonom mellkasom körül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Házvezető Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 192
Írta: 2018. június 17. 12:57 | Link

Emerald Stone
kinézet | szombat délután

Nagyjából a nő megjelenésével egyidejűleg én is megálltam a magam víztelenítésében. Egyrészt mert szeretek odafigyelni mit csinálok, akkor is, ha ennyi év után rutinból megy, másfelől meg nem szoktam fűnek-fának mutogatni, mit is művelek. Az túl sok magyarázat és problémaforrás. Vannak, akik nem is különösen szívlelik azokat, akikben olyan plusz van, amivel nem igen tudnak mit kezdeni. Ahogy előkerül a szakmám és a pontos munkám, már sejtenek is dolgokat, de az itt éppen messze nem volt a kanyarban. Kicsi falu, de ha én nem tudtam ki ő, mertem hinni, fordítva is így van. Bár vannak ilyen pletykásabb nénik az utcában, az egyik naponta megkérdezi, a feleségem hol rejtegetem. Amúgy ez engem is érdekelne, merthogy nincs.
- Így érthető, miért nem láttam még - bólintottam párat magam elé, megerősítésként arra, hogy új errefelé. Ha nővér, gondolom a helyi rendelőben, esetleg az iskolában segíthet be, de hála az égnek, nem szorultam ilyenre, így ezt a részét az itteni életnek nem ismertem annyira. - A váltás mindig nehéz, főleg, ha nincs átfedés a munka között. Csak a faluban vagy az iskolában is?
Meg kellett erőltessem magam kicsit, nem tiszteletlen lennék nélküle, egyszerűen képtelen vagyok a magázódásra a legtöbbször. Talán azért is, mert a magyart csak amolyan hobbinyelvként használtam már csak pár éve és az anyanyelvemen ez a forma csak túl hivatalosan élt. Meg apám elvárásaiban, amit igyekeztem minél távolabb tudni magamtól.
- Dustin, örülök az ismeretségnek - szorítottam meg határozottan, de azért figyelve rá, hogy hölgyről van szó a kezét, majd már egy szatyor mínuszban arrébb léptem kicsit, hogy ha esetleg még nem sikerült volna kellően védettre húzódnia, most sikerüljön. A párkánynak dőlve nehezedtem annak szélére onnan figyelve a nőt és a hulló cseppeket magunk előtt, ami hol erősebben, hol szitálva hullott alá csoportosan.
- Nincs, nem élek vele - jegyeztem meg egyszerűen, csak éppen egy mosoly erejéig rá nézve, aztán a kezeim a nadrágomba törölve vettem egy nagyobb levegőt örömmel tudatosítva magamban, hogy már alig maradt nedvesség a cuccaimban. - De ha megengeded - tartottam felé a kezeim, egyből teljesen le is hagyva az udvariaskodást. Viszont mielőtt infarktust hoznék a nőre elsőre csak a ruhájából kezdett el kifolyni a víz a vállrészétől kezdve száradni is ezáltal, amit a haja nem annyira engedett, de fél siker.
- Más módszereim vannak - közöltem egyszerűen, majd a kérdésére is sikerült közben felelnem. - Tanár vagyok a mágustanodában. Művészeteket és elemi mágiát oktatok, utóbbit a gyakorlatban is, pár hónapja vagyok csak itt én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emerald Stone
Nővér, Független boszorkány



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 146
Írta: 2018. június 25. 23:37 | Link

Dustin


 
A felszakadozóban lévő esőfelhőkkel tarkított eget nézem, és örömmel konstatálom, hogy a zivatar lassan csillapodni látszik. A dörgés és a villám közti idő mind nő, ez ad bizonyságot arról, hogy a vihar szeme messzebb van már tőlünk. Közben pár szót szól hozzám a férfi, melyekben kérdés is szerepel. - Csak a faluban végzek ellátást - válaszolom neki egyszerűen, miközben megrázkódom a hidegtől. Ezután bemutatkozik nekem, így már tudom a nevét, melyet igyekszem megjegyezni, mint jótevőmét. Sajnos nincs pálcája, ez egyszerre döbbent meg és szomorít el, s nem tudom melyik érzés bennem az erősebb. Reméltem, hogy mire kitisztul az idő meg tud szárítani, ha mást nem legalább a hajamat, de sajnos ez vakvágánynak bizonyul, legalábbis elsőre így tűnik. Ekkor azonban valami bizarr dolgot tesz. Felemeli a kezeit és a nedvesség lassan kifelé áramlik ruhámból és hajamból egyaránt. Összevont szemöldökkel nézek rá mindaddig, míg magyarázatot nem ad tettére. - Így már minden világos - bólintok jelezve ezzel felé, hogy értem miért nincs pálcája. A képessége indokolatlanná teszi mibenlétét. Számomra ezzel nincs semmi gond, sokat olvastam a hozzá hasonlókról diákkoromban és örülök, hogy élőben is megtapasztalhatom, ráadásul a saját bőrömön ezt a fajta alkalmazott mágiát - Köszönöm - mosolygok rá halványan, s ekkorra az ég kitisztul én pedig szinte teljesen vízmentes lettem. Már a didergésem is teljesen elmúlt, de vele együtt az idő is, melyből most igen kevéssel rendelkezem. - Sajnos most mennem kell, elég sok elvégzendő feladatom van a nap hátralévő részére. De remélem még látjuk egymást! - búcsúzom tőle annak valódi reményében, hogy találkozunk még, és akkor már remélhetőleg az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk. Karomba kapom a szatyrot, melyet eddig a párkányon pihentettem, s elindulok vissza a Patikába vezető út felé. Hazaérve egy meleg zuhany és egy mézes hársfatea lesz gyógyítóm, megelőzendő esetleges megbetegedésemet. Most nagyon nem hiányozna egy tüdőgyulladás, vagy nátha. Remélem megúszom mindkettőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Stella
Diák Eridon (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 257
Írta: 2018. július 22. 23:16 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A nap is rosszul tud sütni, mikor az embernek hétvégén korán kell kelnie, én se vagyok ezzel másképpen. Egy jó fél órán át tartó nyűglődés után felkaptam valami ruhát, majd összehánytam a dolgaim egy táskába és lebattyogtam a faluba dolgozni. Nem volt sok humorom hozzá, de már elvállaltam, akkor illett megcsinálni. Különben is, szétuntam a pofimat a kastélyban, Dávid sem volt sehol, biztos ma is tetovál valakit. Még Bognát se leltem meg, hogy segítsen a háziban, vagy megcsinálja helyettem, így le is voltam hangolva tökre, még a Cukorkaboltba nem értem. Ez a hely valahogy midennkit fel tud szerintem vidítani. Hátramentem lepakolni, hogy aztán egy baseballsapit a fejembe húzva elkezdjem összepakolni kis ládákba, ami kell kintre. Közben már állt odakint a limonádés stand, elvileg árulunk és nem leszek egedül, de ha igen, azt is tökre meg lehet oldani, azt hiszem.
Miután kipakoltam és egy adagot szépen kikevertem, a mágikusan megbűvölt jégkockákat is beledobáltam, hogy hűljön le, majd nagy mosollyal vártam a néniket és bácsikat. Ez volt a dolgom, bár még mindig iszonyatosan meleg és reggel volt. Legyezgettem is magam kicsit, mert napernyő ide vagy oda, nem fogott le túl sokat, nem nekem találták ki a mai napot úgy éreztem. Akkor meg pláne, mikor az egyik kettővel felettem járó fiú beesett és még el is fintorodott, hiába próbáltam kedves lenni. Feladtam, tuti volt valami a fogam között vagy a hajamban. Ez nem az én napom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Diák Navine (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 148
Írta: 2018. július 23. 11:28 | Link

Stella

Hát valahogy a mai naphoz nincsen semmi kedvem. Ez volt az első gondolatom, ahogy kinyitottam a szememet, és ez az érzés cseppet sem lett jobb, miután kibújtam a takaró alól. Gyorsan magamra kaptam pár göncöt, igen, nagyjából a szokásos hosszú pólót rövinadrággal, párszor végighúztam az ujjaimat a hajamban fésülködés gyanánt, és már loholtam is. Nem igazán figyeltem oda, amikor a faluba való kisegítő munkáról volt szó, sőt tulajdonképpen fel sem fogtam, hogy mire is bólintottam rá csak miután már késő volt. Limonádé árulás és én....nem éppen összeillő dolog. Eleve ki nem állhatom a limonádét, meg a vadidegenekkel való bájolgást sem kedvelem. De ha már ennyire megváltozott az életem akkor akár ki is próbálhatom, hátha a varázsvilágban nem olyan gáz az egész, mint a mugliknál.
- O-oké, hol is vagyok? - dünnyögtem magam elé, ahogy kicsit aggódva pillantgattam körbe az utcán. Bogolyfalvában eddig még nem voltam, és most is úgy loholtam, hogy oda se figyeltem mik vannak körülöttem. Rápillantottam a cetlimre, majd a házakra és rájöttem, hogy igen, túlmentem. Ráérősen visszafordultam hát, hiszen nagyon korán elindultam, nem kell sietnem és dúdolászva nézelődtem. Egy talárbolt, itt tanszerbolt ott, és ó csak nem?! Hangszerbolt! Szuper, na ide majd be kell mennem, ha már nem kell gályáznom. És igen, ott a Cukorkabolt. Most már észrevettem a tipikus csíkos napernyőt, és nem is igazán értem, hogy hogy mehettem el mellette. Egy lány a rögtönzött pult mögött, mire felvontam a szemöldökömet.
Mással együtt árulok? - kérdeztem magamtól és ismét átkoztam magam, amiért nem figyeltem oda, amikor erről az egészről szó volt. Bizonytalanul odamentem a standhoz, végigpillantottam a nagy kancsókon, a poharakon. Igen, tuti, hogy limonádé. Biztos, hogy jó helyen vagyok.
- Öhm, szia! Te, ööö, itt árulsz? - szólítottam meg a lányt. Biztos vele kell együtt árulnom, ha valami házak közti versenyről lenne szó, hogy az árul itt, aki előbb ér ide azt biztos kihangsúlyozták volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 257
Írta: 2018. július 23. 15:03 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Álmosan pislogtam hatalmasakat, ahogy meredtem egy nagy láda citromra éppen. Ezt komolyan nekem kéne kicipelni? Mit csinálunk, ha megemelem magam? Azt ki fogja igazolni, ha nem tudok eljutni nemhogy ide, de órára sem. A mosdóról nem beszélve. Mondjuk nagy duzzogva rávettem magam és ki is vittem, ettől még nem éreztem sokkal jobban magam. Inkább a kis pult egyik részén szépen elfelezgettem a citromokat és elkezdtem kicsavarni, a már kész limonádék kancsóit meg a poharakkal előre toltam, hogy szépen látszanak majd. Így talán gond az nem lehet. Nem volt gondom azzal, ha egyedül kell valamit csinálni, de marhára el tudom magam unni, az meg senkinek nem hiányzik.
Néha felnéztem, hogy éppen jön-e valaki, ekkor egy négy éves forma kislány idetopogott pár sarlóval, amit a szülei adhattak neki, én pedig csináltam neki egy szép piros-rózsaszín színekben pompázó innivalót. Ő kiválasztott egy szívószálat, amit még beletűztem, hogy aztán leguggolva hozzá a kezébe is adjam egy nagy mosollyal. Nagyon szépen mosolygott és aztán el is sietett. Édesek, bírom a gyerekeket. Ettől még ez a nap egyelőre nem akart jobb lenni, vagyis ezt gondoltam,a míg fel nem tűnt a bolyongó lány. Párszor felé pillantottam, aztán mikor odajött és megszólított, valahogy úgy sejtettem, ő nem vásárolni jön.
- Helóka, igen. A cukorkaboltban dolgozom, miénk a stand. Segíthetek? - kérdeztem, ahogy jobban megnéztem, valószínűleg fiatalabb nálam, akkor is, ha nem nőttem túl nagyra és magasságban beférek az elsősök közé simán. Nem volt ismerős még, így előfordulhat, hogy nem is eridonos, de az szinte tuti, hogy diák. - Várj, kitalálom. Ha választhatnál a kékre adnád a voksod. Esetleg a lilára, igaz? - pillantottam az italok felé, ahogy két fél citromot a facsaróba tettem.
- Te vagy a másik, akit ide száműztek amúgy dolgozni? - kérdeztem meg végül elmosolyodva. Nem annyira tudom, hogy megy ez, de bent a hűvös boltban a cukrok között sokkal szívesebben dolgozik az ember, biztos ő is amellett döntene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Diák Navine (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 148
Írta: 2018. július 23. 18:17 | Link

Stella


Zavartan szemlélem a lányt, a standot, a boltot. Tényleg pont erre kellett nekem jelentkeznem? Hosszú lesz ez a nap! A lány mondjuk egész szimpatikusnak tűnik, bár az öltözéke az nekem kicsit merész. Árusításhoz viszont ideális, tuti sok srác fog sorba állni, csak hogy ő keverhessen nekik limonádét.
- Hátöö - hebegem a kérdésre, de nem jutok el odáig, hogy értelmesen válaszoljak, úgy meghökkenek a következő mondatától. Kék vagy lila?
- Mármint a limonádé? Hát, ha muszáj választani akkor inkább zöldes, és mojito-nak hívnám. Mentalevelekkel, napernyővel. - válaszolom és már keresem is a tekintetemmel a felsorolt kellékeket. Sajnos azonban nem látok még hasonlót sem. Közben megjelenik egy idősebb bácsi, aki boldogan vigyorogva várja ki, hogy megkapja a kék italát. Véletlennek tűnő mozdulattal persze hozzá is ér diáktársam kezéhez. Mosolyogva várom meg amíg elsántikál, majd rögtön csóválni is kezdem a fejem. Kizárt, hogy azért jött volna ide, mert szomjas lett volna.
- Igen, én jelentkeztem, nagyjából a tudtomon kívül. Juhász Laura, Navine, első évfolyam. – mutatkozom be, majd erőt veszek magamon és a pult másik oldalára megyek, elvégre ott lesz a helyem.  – Igazából sose csináltam még ilyet, mármint limonádé árusítást, és hogy őszinte legyek, nem is szeretem a limonádét. Koktélpárti vagyok inkább, abba sokféle variáció van, többféle ízvilág. – magyarázom miközben leszedem a csuklómról a karkötőimet, gyors mozdulattal összekötöm őket, é-s rögtönzött hajpántként felfogom vele a hajam. Bár engem nem zavarnak semmilyen munkában, mégsem hiszem hogy a leendő vásárlók nagyon örülnének, ha neadjisten a sok kristály hozzáérne az italuk valamelyik alkotóeleméhez.
- Oké, akkor te mint rangidős felsős tartassz egy rövid eligazítást, hogy mi, hogy legyen. Dolgozzak a kezed alá, vagy mindketten gyártjuk a limonádékat? – kérdezem, megpörgetve a kezembe a kést a vágódeszkán felkészülve a több kilónyi citrom felszeletésére. Rásandítok a lányra, igen, biztos, hogy idősebb, mint én, talán a felsőbb évfolyammal sem tévedtem.
- A különféle színek az ízt is változtatják, például a rózsaszín az epres limonádé? Dekorálunk is?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 257
Írta: 2018. július 24. 01:39 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Ha jobban körbeforogtam volna a tükör előtt, rájöttem volna, hogy Sudden és apa is simán hazaküldött volna, hogy ruhát is vegyek fel. Pedig van rajtam, nem is áll rosszul, bár azért itt-ott még kezdhetnék magammal valamit, de azt hiszem ezt a sportolós meg koplalós dolgot nem nekem találták ki. Mindenesetre, ha másra nem is, arra igazán jó volt, hogy már két fiú is hagyott nekem borravalót, megéri ez a meló, csak igyekezni kell! Tuti nem az tetszett nekik sajnos, ahogy megszíneztem a limonádéjukat.
- Igen, az. Pedig olyan kéknek tűntél választásra. Amúgy van mentalevél, meg lime is… csak a lényeg nincs, tudod, kicsik vagyunk meg minden - vonogattam a vállam kicsit. Igazából én éltem volna egy tequila sunriset ha már ott tartunk, de ahhoz kéne a másodszemélyim és egy pub, ami van, de nem munkaidőmben adódik ilyen lehetőség. Szóval fújtattam egyet, hogy aztán tovább mondjam a magamét, remélve, hogy amúgy ez érdekli is a másikat. Az, hogy közben jött egy tapizós bácsi meg már meg sem lepett.
- Stella vagyok, Wittner. Az eridonba járok, és harmadikos vagyok, bár szerintem ezek tökre nem fontos - vontam meg a vállam mosolyogva. Sosem érdekelt az emberek hova tartoznak, vagy hova nem, ha jófejek voltak, barátkoztam, ha nem, akkor elkerültem őket, nem bonyolult. - Nem is kell, csak tudd eladni! Mármint ezt mondta a házvezető-helyettesed, mikor felvettek engem a boltba először. A koktélok meg jók, én is szeretek párat.
Sőt, néha túl sokat is kedvelek…. Egyszerre. Nem feltétlenül buksi és gyomorbarát dolog ez, de tudni kell másnap is nagylánynak lenni, vagyis nekem páran ezt mondták én meg igyekszem. Nem túl jó dolog ez, mégis csinálják az emberek én meg sodródom.
- Igazából csinálhatod te a töltögetést és a színezést-ízesítést, én meg bekeverem meg szeletelek, vagy vegyesen, egyikünk a citromot, másik a limeot és van narancs is. Miben vagy jobb? - érdeklődtem meg felé sandítva két szebb karika leszelése között. - Igen. Ha benézel a kis pult alá van két polc, a felsőn színek vannak sorban, a lila akkor jön ki, ha két csepp piros és két csepp kéket nyomsz a pohárba. És így tovább, alatta vannak átlátszó folyadékok, rá van írva az íz. Kérhetnek külön csak színeset, vagy csak ízeset, de akár együtt is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Diák Navine (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 148
Írta: 2018. július 25. 08:52 | Link

Stella


Bólogatva hallgatom az idősebb lány magyarázatát, miközben azon jár az agyam, hogy ugyan miért is tűntem én kéknek?
- Ja, nem is az alkoholos verzióját gondoltam árulni, de akkor simán kotyvaszthatunk rendhagyó limonádékat. - feleltem végül mosolyogva. - Az alkoholt amúgy sem szeretem, fura íze van.Amúgy, miért éppen kék? - kérdezem meg végül. A leglogikusabb ha esetleg az aurám miatt gondolna kéknek, bár általában az is inkább zöldes, semmint kék. Tudom, mert megnézettem.
- Ja bocsi Stella, csak tudod nemrég érkeztem. Mármint nem úgy értem, hogy még csak elsős vagyok, hanem szó szerint pár hete jöttem csak. Mivel az évfolyamtársaim és a tanáraim nem ismernek így megszoktam, hogy így mutatkozom be, hogy tudjanak hova tenni. Szüleim kicsit megkavarták a dolgokat, szóval nem tudtam korábban jönni. - hadarom el gyorsan, kicsit zavarban is vagyok. Stella rávilágított arra, hogy milyen bután is hangzik ez a teljes bemutatkozás. Már csak azt kellett volna hozzátennem hogy mugliivadék és ki is érdemeltem volna a külföldi mesékből jól ismert szamár feliratot.
Stella közben elmondja, hogy szerinte hogyan kéne csinálnunk a dolgot, majd megnéztem a kínálatot az ízesítések és színek terén. Hát, nem a legjobb.
- Majd kiderül, hogy miben vagyok a jobb. Szeletelni nem túl nehéz. Áá, sziasztok! Limonádét esetleg? Tudok speciálisat keverni, ami pont megfelel majd az ízléseteknek - szólítok meg két goth lányt, akik lefitymálóan nézik a pultot. Fogok két poharat, bele a sok jég, citrom, cukor, majd keresgélni kezdek a pult alatt. Látszólag, ugyanis amit keresek az nem a pultban van, hanem a zsebemben egy megfeketedett zacskóban. Beleszórok a fekete porból az italokba, jó alaposan megkeverem, citromkarikával díszítem és átadom a két lánynak. Egyértelműen tetszik nekik. Bár goth-oknál nehéz az örömöt megállapítani sok esetben, de ezeknek fülig ér a szájuk. Látszik, hogy csak divatból csinálják.
- Tyű! Borravalót is kaptam! - motyogom megdöbbenve miután elmentek. - Ja, ne aggódj, széntabletta volt porrá őrölve, azt tettem bele. - meg is mutatom a zacskót Stellának, győzödjön meg róla, ha szeretne.  Hogy ne unatkozzak a következő vendégig elkezdek szórakozni a gyümölcsökkel. A citrom héját forgácsba rendezem, a narancs karikákat kerékké alakítom, a lime-ot pedig spirálozom. Így vidámabban mutat.
- Gondolom nem használhatunk gyümölcsleveket...tényleg, sokan szoktak jönni? Mióta árusítasz itt? - teszek fel pár kérdést. Nagyon sok mindent szeretnék megtudni az idősebb lánytól, de nem akarom egyszerre elárasztani mindenfélével. Végülis, ráérünk egész nap.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 257
Írta: 2018. július 25. 18:01 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


A szájacskám elhagyta egy meglepődött „ó” szócska, de ettől még csak legyintettem az egészre, kínosnak kéne legyen, ugye? Nem volt az, szerintem egyáltalán nem lényeges ma már, hogy valaki erre asszociál-e vagy másra. Sőt, igazság szerint engem nem hibáztathat senki! 16 vagyok, szeretek élni és élvezni is azt. Ez meg finom, vagy kevésbé jó dolgokkal is együtt jár. Mondjuk nekem a mojito nem a kedvencem, de mindenkinek lelke rajta.
- Az olyan nyugalmas, meg derűs is, ha az égre gondolunk, nem tudom. Csak ez ugrott be, mikor megláttalak - vontam meg vidáman a vállam, ahogy egy dobozt kissé a pult alá rugdostam, nem kell az már nekünk, így jó lesz ott. Közben igyekeztem megállni, hogy az ismét lefolpakkozott oldalamat vakargassam. Dávid azt nem mondta, hogy olyan lesz a tetkó, mint mikor leégek és le akarom tépni a bőröm mert ég és viszket. Kaptam rá kenőcsöt mondjuk, de ilyenre már nem volt reggel időm. Azért a szitakötőcske jól elvan ott oldalt, amúgy is takargatja a felsőm még éppen.
- Áh, értem, hidd el, elmúlik. Mikor én kezdtem itt is mindenki fura volt meg zizi és azt se tudtam, hogyan fogjak neki - meséltem nevetve, pedig nekem nem szoktak gondjaim lenni. Szeretem az embereket és ismerkedni is. - Ezekkel a szülőkkel csak a baj van, nekem nem kell bemutatni.
Persze igyekeztem viccesen előadni, de komolyan nekem leginkább a gondom volt a helyzeteimmel néha. Mint apa munkája vagy éppen anya új dolgai. Mindkettő valami mást keres, mint eddig csinált és szerintem ez nagyon nem jó, értem én, hogy felejtés meg hurrdurr, de akkor sem ők, én mondom. Ha külön is élnek sem.
- Valóban… Helóka - köszöntem én is, de mikor megnézve engem elfintorodott a lány inkább csak sóhajtva a citromszelésbe felejtkeztem. A szemem forgatása legalább most elmaradt, nem én tehetek róla, hogy ők a csúnyább és színtelenebb létet választották! Aztán arra figyelgettem, mit is csinál Laura - milyen vicces, hogy ez a neve, Dávid ki fog röhögni.
- Na, látod, megy ez, én is az előbb. Ami ilyen plusz nyugodtan tedd el, az teljesen saját. A bevétel után meg majd megkapjuk a napidíjat is - mondtam neki, mert ezt már tudtam, nem elsőre csináltam és igazából szerintem nem is utoljára, elég jó dolog. - Nem, sőt, elég menő, eszembe nem jutott volna - mondtam neki kicsit elgondolkodva, mondjuk az se, hogy fekete lötyit adjak ki, de ugye kinek s mi.
- Gyümölcslevet azt nem, de kaptunk ilyen ízesítőt, cukorpótló vagy mi, annak, akinek nem kell vagy nem szabad a cukrot, a szélső kancsó, aminek kék pöttyös mintája van, abban már olyat csináltam - mutattam is az italra, hogy aztán elkezdjem kipréselgetni a citromokat és két kiürült nagy dobozt magunk mögé húztam meg is paskolva. - Csüccs. Sokan szoktak lenni olyan négy körül, akkor van vége a hivatali munkaidőnek és erre mennek haza. Limonádét? Először, de februárban fánkot árultam, mikor nem volt olyan rossz idő, tudod, farsang… meg teát és kakaót is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Diák Navine (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 148
Írta: 2018. július 25. 20:23 | Link

Stella


Feltűnik, hogy megdöbbentettem Stellát, de igazából nem ő az első, aki meghökken azon, hogy nem szeretem az alkohol ízét. Mindig is csodabogár voltam a többiekhez képest, szóval már nagyon fel se veszem a dolgot. Lehet, hogy ha idősebb leszek akkor majd megkedvelem, ki tudja.
- A nyugalomról és derűről nekem a nyílt víz jut az eszembe, de az inkább zöldes kékes. Az ég az csak mostanában kezdett el foglalkoztatni, de csak ha a repüléshez van köze - válaszolom vigyorogva. Szóval nyugalmat árasztok, meg derűt, kafa. Jó tudni! Kíváncsi vagyok, hogy mi jutott volna az eszébe pár napja, amikor a gyengélkedőn szenvedtem a kezemmel. Valószínűleg a piros, a dühtől.
- Most már én is kezdek erre rájönni. Addig semmi gond nem volt velük, amíg ki nem derült, hogy boszorkány vagyok. De azóta valahogy teljesen megváltoztak. Nem csak arról van szó, hogy én változtam és másképp látom őket, hanem valahogy egy aranytojást tojó tyúknak néznek. - próbálom elmagyarázni dióhéjban a problémát vállvonogatva, ezzel jelezve, hogy nem igazán szeretném a napot ilyen lelombozó témákkal tönkretenni. - A varázsvilágot úgy-ahogy kezdem megszokni, egész jól érzem itt magam.
Továbbra is boldogan szemlélgetem a fura érméket a kezemben, ezekhez még mindig nem sikerült hozzászoknom, és kicsit félénken teszem zsebre azt hallván, hogy ez bizony teljesen az enyém. Tehát még pénzt is keresek ezzel az egésszel. Tényleg jó lett volna odafigyelnem azon az eligazításon.
- Eléggé adta magát, ha már a csajok is feketébe vannak, és látszólag az egész világgal bajuk van, akkor pont nekik való a fekete ital. Bár kicsit féltem tőle, hogy ettől függetlenül a fejemre öntik az egészet. Áh stevia? - kérdezem majd öntök ki egy kicsit a léből. ~Pfúj, ez tuti hogy nem az. Szegény cukrosok, kimaradnak a normális ízekből. ~
Egy darabig némán ácsorogva figyelem, ahogy pár céltalanul bolyongó emberke meg-megáll a kirakatoknál, de amikor egyértelművé válik, hogy ők bizony nem fognak tőlünk vásárolni leülök a felkínált dobozra.
- Gondolom karácsony táján meg puncsot és forralt bort lehet akkor itt árusítani. Hova valósi vagy amúgy? - folytatom a társalgást, miközben lázasan dolgozom, hogy összehozzak egy kancsónyit a narancsok levéből és húsából. Talán eléggé sűrű lesz ahhoz, hogy kétféle színű italt tudjak belőle keverni.
- Öhm már bocsi a tolakodásért, de jól vagy? Kicsit mintha féloldalasan mozognál. - kérdezem aggódva. Igaz, még csak most ismertem meg a lányt, nyilván semmi közöm hozzá, de mivel szimpatikus, így nem szeretném ha valami komoly baja lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.
Wittner Stella
Diák Eridon (H), Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 257
Írta: 2018. július 26. 13:49 | Link


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Igaz, arra is illik, de az többet háborog, mint az ég - legalábbis én így láttam, azt meg nem szeretem, alapvetően az a szürke, keserű idő is tök nyomasztó. Olyankor egész álló nap aludnék vagy nincs erőm bármit csinálni. Legutóbb is csak bementem z órákra, majd a délutánt átaludtam… a tesóm ágyában. Dávid nem is örült ennek, de az enyémről el kellett volna pakolni, ahhoz energia kell!
- Repülés? Csak simán, vagy téged is elrabolt a kviddics? - érdeklődtem vidáman, hogy aztán a dolgom is végezgessem közben a figyelmem elterelve a saját nyomoromról. A vakarózás minden, csak nem jó, igyekeztem is figyelmen kívül hagyni. Mondjuk, ha nagyon akarnék, találnék mást is, amiről éppen jó lenne letennem, de az egész életemben eddig nem volt példa rá, hogy ne maradt volna mégis a fejemben. Legyen tevékenység, tárgy, ötlet vagy személy ennek a tárgya.
- Jaj, nem igazán barátkoznak vele? Az enyémek se százasok, lehet ez valami követelmény, bár őnáluk ez nem volt gond. Apa itt is dolgozik a faluban, anya meg… ő ilyen utazgatós mostanság - vontam meg a vállam egyszerűen. Ment és élte az álmát, amit nagyon jól tett, korábban velünk, most egyedül élt a galériájának meg a művészetszerelmének, talán jót is tesz neki, ki tudja. Az aranytojást tojó tyúk elképzelésre azért elnevettem magam. - Nem másabb szerintem, vagyis én ebbe születtem, de én szeretem a muglikat meg a dolgaikat, van egy rakás jó dolog, amitől nem azt érzem, hogy megragadtunk a középkorban, mert lássuk be - mutattam körbe, hogy végül a fejemmel a kastélyra bökjek. Nem éppen olyan intézmény volt, amit a muglik nagyon engednének működni. Abban sem voltam biztos, hogy a vízvezetékek léteznek… vagy bármi.
- Úgy néztek ki, mint akik mennek ártatlan, pici kutyusokat áldozni… brrr… bizarr - borsódzott a bőröm ahogy összehúztam magam. Megesik, hogy ítélkezem, de azt is ki kell belőlem hozni és nekik sikerült a kisugárzásukkal, amik még a citromkarikát is elfonnyasztották a pulton. Mert mondom én, az bizony ők voltak! - Fogalmam sincs mi a neve, nekem is reggel mutatták, hogy van és hogyan kell használni. De tuti furi íze van, kóstolni még nem kóstoltam - mert én szeretem a cukrot. A hasam mérete néha árulkodik is róla mennyire, de legalább ettől még formában vagyok.
Közben egy újabb kancsót sikerült a kellő mennyiségű citrommal megtölteni így elkevertem a cukorral majd beledobáltam a gyümölcskarikákat és kockákat, éppen melyiket és milyenre vágtam. Csak a víz hiányzott.
- Igen, bár ahhoz már legalább 17 évesnek kell lenni, mert nem csak gyerekverziók vannak, és azt mi nem árulhatnánk, de csináltak ilyeneket is - bólogattam nagyokat. Ugyan nem voltunk villámok, de csak ketten jöttek, akiket gyorsan ki is szolgáltam egy kék epressel és egy fahéjas-narancsos piros itallal. Csak aztán csüccsentem a felállított papírdobozra kicsit nyújtózkodva.
- Hm? Ja… hát igen, minden oké, csak kicsit… olyan irritálció… mittudomén - javítottam, mert a szót nem sikerült kimondani - de pár nap és elmúlik. Van egy tetkóm, elég friss és az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Diák Navine (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 148
Írta: 2018. július 27. 16:14 | Link

Stella


- Szerintem mindkettő gyönyörű vihar idején. Van valami megmagyarázhatatlanul lélegzetelállító a vad tombolásban, a természet erejében. - felelem elmélázva. Már az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára igazán vad gyönyörű vihart. Pár éve talán.
- Hm? - nos, igen, egy kicsit elgondolkodtam, szóval nem volt egyszerű egyrészt rájönni, hogy mit is mond Stella, másrészt meg normálisan megfogalmazni a választ. -Ja, csak úgy simán. Mindig is vágytam az egekbe, ez olyan emberi dolog. Vágyni a magasba, szabadon repülni, mint a madár. A muglik megoldásai nem éppen a legmegfelelőbbek erre, de a seprűlovaglás mintha jobban megfelelne az elképzeléseimnek. A kviddics egyenlőre egy borzalmasan fura kusza sport nekem, még nem jöttem rá mi a jó benne.
Figyelmem most egy új kuncsaft felé fordítom, szokatlanul helyes srác, csábos mosollyal, most komolyan?! Mi van ezzel a faluval meg iskolával, hogy ilyen sok helyes pasi jár errefelé? Ez valami felvételi követelmény? Szinte oda se figyelek arra, hogy mit is kavarok neki össze - valami narancsos fahéjas izét - annyira leköt a mosolya. Vigyorogva adom át neki az italt, ami egész tűrhetően néz ki, a kezembe teszi az érméket, meg se nézem őket csak zsebrevágom. Halk sóhajjal nézek utána, majd homlokráncolva térek vissza a valóságba, amiben Stella a szüleiről mesél.
- Nálunk a barátkozással nem volt baj, azonnal elfogadták a tényt, hogy egy-szem lányuk boszi. Tudok, ők muglik, természetgyógyászok, és most borzasztóan örülnek, mert úgy gondolják, hogy ez, mármint az én varázsképességeim, mindent megmagyaráznak. És hogy emiatt ők kevésbé lesznek különcök. - csóválom a fejemet, ahogy magyarázok. Őszintén szólva kétlem, hogy miattam lennének kevésbé furák. Főleg, mert nem áll szándékomban örök időkig velük élni, plusz szerintem előttem is épp eléggé furák voltak. Így meg hogy kiderült, hogy én boszi vagyok most még nehezebb lesz, mert titkolózniuk kell, hogy hol is vagyok, meg mit is tanulok. Nem, kétségkívül nem lesznek normálisabbak.
- Irritáló? - javítom ki automatikusan az idősebb lányt. - Jaa, friss tetkó. Nekem mondjuk nincs, de sejtem milyen érzés lehet. Na várj. - mondom, majd előkotrom a táskámat és keresgélni kezdek benne. Hamarosan kipakolok a pultra pár borvörös és fekete színű kristályt, viaszolt zsinórt és a kapcsokat. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal karkötőt készítek belőle és Stellának nyújtom.
- Remélem jól saccoltam meg a csuklód méretét. Gránát és obszidián, ezek enyhítik majd a fájdalmat, segítik a gyorsabb bőrregenerációt, és megvédenek, hogy ne fertőződjön el. - az persze eszembe sem jut, hogy talán van erre egy egyszerű bűbáj, vagy valami bájital, hiába még mindig erősen élnek bennem azok a fránya mugli beidegződések.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ami valójában vagy, az a lelked, nem a tested. A test csupán egy hordozó, ami segít megtapasztalni a fizikai világot mindennapjaid során.

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza