Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=633545#post633545][b]Dr. Köröndi Árpád - 2016.11.03. 19:03[/b][/url]

Sietett.
Mindkét keze tele volt mindenféle papírossal, egyik akta és irat fontosabb volt a másiknál. A doktori habilitációs tervezetén egész éjjel dolgozott, ezt le kellett még pecsételtetnie az MTA körbélyegzőjével, hogy hivatalosan is az ELTE dékánjának beadhassa. Igen ám, de a bélyegzőhöz még tudniillik kellett egy igazolást is mellékelnie az eddigi felhasznált féléveiről, ám már az igazolást sem lehetett közvetlenül beadnia, ahhoz ugyanis szükséges az egyik tanulmányi ügyintéző aláírása. A papírt aláíratni szigorúan csak munkaidőben lehet, így Árpi egy két tanúval hitelesített meghatalmazást is mellékelt, hogy a bürokrácia fellegvárainak ajtain át megszerezze az áhított bélyegzőt s így az egyetemi habilitációs bizottság felé hivatalosan is beadhassa habilitációs tervét.
Mellesleg kellemes idő volt, házilag kialakított barométere – némi nemesfémet kellett vételeznie hozzá, de egyébként igazán mívesre sikerült – még a légkörnyomást is pontosan jelezte, s attól eltekintve, hogy a légköri humiditás majdnem másfélszeresen haladta meg az elmúlt évtizedek hasonló időben mért humiditásértékeinek mediánját, nem volt semmi rendkívüli. Pár felhő is beárnyékolta az eget – Árpi csak futó pillantást vetett rájuk, hogy megállapítsa, zömében cumulonimbusok. Ez már eleve vihart predesztinált, így Árpi begyorsított, hogy hamar elérje a postát.
Gyorsan, figyelmetlenül sétált. Először a csaholást hallotta meg, majd pár másodperccel később már egy szőrös, élénk kutya rángatta a lábszárát. Canis lupus familiaris, figyelemreméltóan aranyos példány. Egy kézbe fogta az iratokat, másik kezével pedig megszabadította térdeit a kutyától, majd a gazdát kereste tekintetével.
- Igazán kedves jószág, ránézésre keveréknek tűnik, de a felmenői között valószínűsíthető, hogy labradorok is vannak. A jellegzetes állkapocs a labrador sajátja, ráadásul domináns öröklődő tulajdonság, hasonlót vélek felfedezni Ribizli esetében – közölte az első pillantás eredményét. – Mindenképp aggasztó azonban a kissé bozontos szőrzet. Bár szeles az idő, a diszpláziás panaszok első szimptómája lehet a rendezetlen szőr. Ha a probléma sokáig fennáll, érdemes megvizsgáltatnia egy szakértővel – mosolyodott el, majd a gazda felé fordult. Igaz, csak azért, mert a posta is arrafelé volt. Az alak halványan ismerősnek tűnt - nem a 2015-ös Nemzetközi Fúziófizikai Csúcstalálkozó magyar delegációjában találkoztak? Nem emlékezett, Árpinak gyenge volt az arcmemóriája.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=634391#post634391][b]Kelemen Farkas - 2016.11.04. 19:35[/b][/url]

Ribizli még határozottan neveletlen, ezt mutatja az is, hogy letámadja a mellettük elsiető ismeretlent. Megpróbálja lebeszélni arról, hogy ezt művelje, óvatosan még a pórázt is megrángatja, hogy azért ne bántsa az állatot, de mégis csak érzékeltesse vele, hogy jó lenne, ha békén hagyná a másikat. Egyáltalán hogy kell ezt egy kutyának elmagyarázni? Sokat kell még neki is tanulnia róluk, az már biztos. Nem esik ettől kétségbe ugyan, úgy dönt, hogy ha másképp nem megy, hát ölbe veszi újonnan szerzett kedvencét, akkor mégsem állhatja útját senkinek sem. Közben azért a pöttöm négylábú áldozata is lehajol, hogy lefejtse magáról a barátságos állatot, mire kísérletét azzal honorálja az állat, hogy lelkesen összenyalogatja a kezét. Tényleg az lesz a legjobb, ha felveszi. Ribizlinek nem tetszik maradéktalanul, hogy eltűnik lába alól a talaj, tekergőzik is a karjában rendesen, és mi sem természetesebb, mint összenyálazni a kabátja ujját.
- Ismételten elnézést, még nagyon neveletlen - szabadkozik, megsimogatva azért közben fél kézzel a kutyus világos szőrét, aki azóta már lelkesen falja, fogaival nyúzva a nyakában lógó kötött sálat. Megpróbálja ugyan kihúzni fogai közül, de a panaszos nyüsszentés hallatán inkább hagyja, hadd rágja tovább a sálat, ha már attól boldog ebben a percben. Addig sem a kabátja úszik a nyálban, és végül is egy kis bűbájjal majd csak helyrehozza a sálat is.
- Hogy mondja? Minek a szimptómája? - pislog meglehetősen értetlenül, kérdőn, szemöldökét ráncolva a másikra, amikor olyan megjegyzéseket kap, hogy akár az idegen szavak szótárát is idézhetné a másik. Halvány elképzelése sincs, miről beszél, azt leszámítva, hogy a kutya szőre borzas, de hát melyik kutyáé nem az leszámítva a rövid szőrű fajtákét, amit teljes képtelenség összeborzolni. Ribizlinek azért szép dús és hosszabbacska szőre van, ami már egy simogatástól is éppen olyan kusza lesz, mint az ő haja. Határozottan van bennük valami közös. - Ez a diszplázia... ez mégis micsoda? Valami súlyos? - kérdezi. Teljességgel hülyének érzi most magát, hogy még nem igazán jártas a témában, pedig igyekszik utánanézni mindennek azért, hogy Ribizlinek tényleg jó legyen, hiszen mégiscsak belopta magát a szívébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=638330#post638330][b]Somoskői Lilla - 2016.11.12. 22:11[/b][/url]

A kérdés meglepő számomra, talán sosem kérdezett még tőlem hasonlót. Nem igazán beszéltünk soha az edzésekről, pedig így belegondolva, néha jól esett volna. Ugyanúgy, ahogyan most is megérint bennem valamit ez az egyszerű érdeklődés, hiába teljesen hétköznapi. Még a húgom sem szokott kérdezni a táncról, pedig tökéletesen tudja, hogy mennyire fontos nekem.
- Egész jól, bár pár ember ma nagyon kiállhatatlan volt. De folyton panaszkodnak, már megszoktam - mondom egy lemondó mosollyal, hiszen ezzel aztán tényleg nincsen mit tenni. Ők ilyenek és kész, mindig van valami bajuk. Ma éppen az volt, hogy túl kemény a spicc-cipő orra. Mindig van rá valami indok, hogy miért nem tökéletes egy lépés, vagy miért nem sikerült egy mozdulat. Folyamatosan kimagyarázzák a hibáikat, ahelyett hogy erősebben próbálkoznának. Lehet, hogy magukat megnyugtatják a mondvacsinált magyarázataikkal, de sosem lesz belőlük semmi. Lehet, hogy ezt a lelkük mélyén már ők is sejtik.
Aztán végre talán adódik egy kis lehetőség, hogy róla is megtudjak pár dolgot. Hogyan telnek a napjai, mi történt vele az elmúlt másfél hónapban. Lehet, hogy ő nem érti meg miért, de szükségem van rá, hogy halljam ezeket a dolgokat tőle.
De nem ad sokat, főleg nem eleget. Szinte semmit. "Remélem, hogy sosem tudod meg", ez meg mégis mit jelentsen? Mintha viccnek szánná... De egyikőnk sem nevet. Aztán pedig már el is tereli a témát arra, hogy milyen késő van. Tényleg ennyit kapok? Megijedek, hogy máris le akar rázni, bár nyugalmat erőltetek az arcomra, nem engedem, hogy meglássa. Amikor pedig ajánl egy alternatívát, amely lehetővé teszi, hogy még egy kicsit vele maradjak, ész nélkül kapok utána, észre sem véve, hogy talán nem is gondolta annyira komolyan.
- Szívesen átmennék, ha nem zavarok - mondom, mert azért mégiscsak van bennem annyi illem, hogy gondoljak a családjára is. Nem tudom, mennyire akarják kihasználni az együtt töltött időt, milyen most a helyzet otthon. Ha olyan, amilyen másfél hónapja volt, akkor megeshet, hogy kicsit fagyos lesz a hangulat. A kezeimet tördelem kissé, egy picit idegessé tesz a gondolat, hogy átmenjek most hozzájuk, pedig nagyon örülök neki, hogy felvetette. Talán még jobb szó, hogy megkönnyebbültem. Tényleg azt hittem pár pillanatig, hogy csak ez az öt perc jár nekem belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=639890#post639890][b]Götze Ilda - 2016.11.17. 13:24[/b][/url]

Késő este

Alig néhány hete kezdtem el lejárni Bogolyfalvára heti rendszerességgel, hogy beüljek a könyvklubba, ahol minden alkalommal más írók tollából elemeztünk ki részleteket, s minden alkalommal új regényt vettünk górcső alá, amit általában a résztvevők elolvastak, majd utána közösen értékeltük a mű hatásait, jelentését, s azt hogy ránk milyen hatással is volt az adott könyv.
Ezen alkalommal is - mint mindig - a szokásos kis kuckósított, földszinti teremben találkoztunk, azonban úgy elmerültünk a témában, hogy már azon kaptuk magunkat, este tizenegy óra is elmúlt. Efféle időpontban már senki sem kóricál szívesen az utcákon, kivéve a bulizni vágyó fiatalokat, s azokból akadtak is páran, ugyanis a nyitott ablakon keresztül hallani lehetett egy kisebb társaság jókedélyű beszélgetését, s röhögcsélését.
- Azt hiszem, ideje most már nekem is mennem. Rendkívül jó volt ez az este is.
Hosszú idő után már egyre többször tudtam mosolyogni, s egyre szívesebben mozdultam ki a kastély falaki közül. Ez köszönhető volt részben egy-két barátnak az iskolából, akik igyekeztek mindig mosolyt csalni az arcomra, másrészt , a könyvklubos csapat is nagyon sokat hozzá tett ahhoz, hogy újra önmagam lehessek, s ne a rémálmaim világában éljek tovább.
- Sziasztok, további szép estét, ha még maradtok! - Elköszöntem a kis csapattól, nyakam köré tekertem mélyzöld sálamat, összegomboltam sötétkék, már-már fekete színbe átmenő szövetkabátom gombjait, s kiléptem a hűs novemberi éjszakába.
A hideg szellő pillanatok alatt jeges csókot mért arcomra, éreztem, hogy borzongok a hűs éjszakában, emiatt igyekeztem kicsit gyorsabban szedni a lábaimat, hogy a mozgással is felfűtsem testemet.
Alig pár száz métert haladtam csupán, magam mögött hagyva néhány szuper kis boltocskát, amikor észrevettem, hogy valaki követ. Hátrapillantva láttam, ahogy egy sötét kabátos, magas és szélles vállú férfi lépdel utánam, de Kelemen szavaira emlékezve nem lehettem mindig paranoiás. Talán az úr csak hazafelé tart a családjához, s lehet hogy ő is éppen úgy fázik, ahogyan én.
Ezt igyekeztem hinni, de ahogy felgyorsítottam a lépteimet, úgy a mögöttem hallatszó férficipők koppanása is sietőssé vált, majd ismét hátrapillantva láttam, hogy az ismeretlen utánam tart.
Megijedtem.
Riadtan kezdtem futni előre, s hogy lerázzam, az egyik utcánál jobbra fordultam, de pechemre egy sikátor falának ütköztem, ahonnan már nem volt tovább menekülési útvonal.
A szívem hevesen dobogott, rettegve fordultam meg, s reszkető kézzel kaptam a pálcám után, addigra a férfi már előttem termett, s pálcáját előrántva, azonnal átkot szórt rám, amivel hirtelen a falhoz szegezett, s egyben mozdulatlanná is tett.
Az arcát továbbra sem láttam, széles karimájú kalapja árnyékolta vonásait, így csak hosszú orra, s borostás álla rajzolódott ki a Hold fényétől.
- Segítség, segítség! - Rettegtem attól, hogy nem tudtam megmozdítani a pálcát tartó kezemet, s szinte semmiféle mozdulatra sem voltam képes a bénító átok végett. S a férfi már arra készült, hogy imsét átokkal sújtson le rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=639927#post639927][b]Kevin Schönfeld - 2016.11.17. 17:32[/b][/url]

Nem volt otthon tej, Kevin pedig pudingot akart főzetni Gwennel, imádta a szőke főztjét, ezért is nem erőltette meg magát, ha főzésről volt szó. Szendvicset tudott készíteni, olyan nagy baj már tán nem lehet, igaz?
Úgyhogy este tizenegy óra után fel is kerekedett a fiú, hogy hozzon egy doboz, vagy zacskós tejet az egyik éjjelnappaliból. Viszonylag hamar megtalálta a helyet. Akkora volt, mint egy mugliknál gyakorta használt garázsbolt, viszont belülről sokkal tágasabb volt, hála a tértágítónak. Gyorsan a tejes részlegre is trappolt, kabátját kicsit széjjelebb húzva, hisz odabent fűtöttek, nem volt szüksége addig a forró, fojtó sálra, amit a nyakába aggatott a szőke lakótársa. Volt vagy négy féle tej, hirtelen nem jutott eszébe, hogy Gwen melyiket szokta venni, nem is látta a különbséget köztük. Szóval végül letojta, mert tej-tej. Biztos ugyan olyan az íze mindnek, maximum a neve más. Nagy baj nem lehet, meg egyébként is Kevin fizeti, a lánynak nincs oka haragudnia. Már ha akarna.
Ahogy elindult Kevin a kassza felé, eszébe jutott, hogy elfelejtette megnézni milyen ízű puding volt otthon, szóval azt is vett. Volt a bevásárlókosarába csokis, vaníliás és puncsos is. Igaz, a fiú inkább a csokisra volt rábukva, de gondolt Gwenre és annak kedves párjára, Zalánra. Hátha ők is akarnak enni. Kevin mindenképpen csokisat akart, azt mind magának vette.
Végül elvonult fizetni és összecipzárazta a kabátját, bedobálta a szatyorba a tejet és a pudingporokat majd kilépett az éjjelnappaliból. A hazaúton azon gondolkodott, hogy tejszínhabbal vagy anélkül egye azt a csokis csodát, amit készíteni fog neki a szőkeség. Egyre finomabb és finomabb dolgok jutottak az eszébe, már a nyála is lassan kicsordult, amikor egy női alakot látott berohanni egy sikátorfélébe. Amit nem is furcsállt volna annyira, ha egy fekete árnyszerű figura nem követte volna. Itt már rájött, hogy valami nagyon nem stimmelt.
- Na neeeem, ezt nem engedem - megrázta a fejét, majd a pálcáját elővéve a belső zsebéből, óvatosan a sikátor felé vette az utat. A falhoz simulva a sarkon bekukucskált, s pont látta, ahogy a lányt falhoz szegezte valaki. Nem is kellett több Kevinnek, azon nyomban kilépett a fal mögül, szatyorral a kezében és a pálcáját lendítve, már mondta is:
- Capitulatus! - határozottan ejtette ki az bűbáj nevét, ami hatására a sötét kabátos férfi kezéből a pálca kirepült és a földre esett. Kevinnek sem kellett sok, mert a szatyrát ledobta s a férfihez sietve egy balhoroggal is megajándékozta a bűbáj mellé.
Felháborítónak találta, hogy egy pasas bántalmazzon egy nőt, ráadásul az aurortanoncunk igen jó formában is volt. A fizikuma megirigyelendő volt a kortársai közt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=639960#post639960][b]Götze Ilda - 2016.11.17. 18:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=640197#post640197][b]Kevin Schönfeld - 2016.11.18. 10:06[/b][/url]

Közbe kellett avatkoznia, úgy érezte, ha nem teszi, akkor szörnyű következmények lehetnek a későbbiekben. Persze nem csak ez vezérelte, hanem az is, mert egy lány volt az áldozat. Természetesen, ha pasas lett volna, akkor is segít, de a hölgyek Kevin szívéhez közelebb álltak. Azonnal lefegyverző bűbájt olvasott az ipsére, majd neki is rohant. Ha megfontoltabb lett volna, egy stuporral is megajándékozhatta volna a támadót, de nem. Kevinben súlyosan élt a szupermen-szindróma és inkább puszta kézzel akarta legyűrni az alakot. Arra viszont nem számított, hogy lesz beleszólása az ellenfelének is. Hiszen Kevin balhorgát nem kerülte ki, ám nem sokáig tartott ott sem a meglepettség. Viszonylag hamar összeszedte magát és mivel a pálcája túl messze volt, szintén Kevinnek rontott, dulakodni kezdtek. Az eridonos azt a gyomrost nem tudta kivédeni, mert megzavarta a férfi tekintete. Azonnal a gyomrára kapott köhögve, rettenetesen fájt neki, még így is, hogy befeszítette a hasizmait a fájdalom tompítása érdekében. Megpróbált felegyenesedni, nem hagyhatta, hogy ez a szemét bántsa az egyelőre ismeretlen lányt, hisz nem látta az arcát Kev'.
Felegyenesedett, kezét a hasa elől letette, nem tudta, hol a pálcája, nem is érdekelte helyette ismét a férfinak rontott. Megint be akart neki húzni egyet, sőt meg is tette, az viszont nem ütött vissza. Közben Ilda átka életbe lépett és a férfi, amíg Kevinre figyelt védtelen volt a lánnyal szemben. Kővé vált.
Az eridonos köpött egyet a földre, és az orrát egyszer megszívta. Ez valamiféle pasi szokás, mert sok értelmét sosem láttam...
- Kutya bajom. De Te nem sérültél meg? - Közelebb lépett a lányhoz, akinek a holdfényében kezdett körvonalazódni az arca s ekkor jött a nagy felismerés.
- Ilda a rellonból? - kérdezett rá, hiszen ismerte, osztálytársak voltak.
- Gyere, menjünk innen, amíg nem mozdul. Szólnom kell egy tanárnak erről - Hajolgatni kezdett, hogy összeszedje megviselt pálcáját és a szatyrába dobhassa bele, ami ott hevert párméterrel arrébb a földön.
- Mit keresel kint vadászszezon idején?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=640240#post640240][b]Götze Ilda - 2016.11.18. 14:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=641767#post641767][b]Severin Bellerose - 2016.11.24. 06:53[/b][/url]

Kétségbeesetten néztem a kezemben tartott girbegurba vonalakkal ékesített papírost, ami térképnek csúfolta magát. Nem igazán tudtam kiigazodni az utczák nevein, és azon, melyik éppen merre tart. Azt gondoltam, hogy ez egy könnyű nap lesz, csak leugrom a városba, és megkeresem a boltokat, ahol beszerzek mindent, amire szükségem lehet.
A fülem mögé igazítottam egy kósza tincset, szemernyit sem segített, csak nem változtak a vonalak. Még nagymama házát se találtam volna meg, pedig ott azért többször jártam már, ráadásul mindig virágillat van, amiről egyből felismerhető! Ahogy eszembe jutott, szinte ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy valóban felkeressem, de kénytelen voltam leküzdeni. Egyrészt mert igen hosszú bevásárló listám volt, másrészt mert innen tényleg nem találtam volna oda.
Felnéztem a térképből, hátha megpillantok egy ismerős arcot, az iskola igen közel helyezkedett el, és a városba gyakran jártak a diákok. Rajtam mondjuk egyértelműen látszott, hogy hova is járok, mert a talárt leszámítva az iskolai egyenruhát viseltem. Így jár az, aki nem gondoskodik időben a mosásról, és inkább hatalmas kupacokkal támadja meg a gépeket. Nem is én lettem volna, ha nem velem történik meg.
Aztán Fortuna úgy döntött, mégiscsak kegyeibe fogad, legalábbis egy kis idő erejéig, mert végre egy diáknak kinéző lányt vettem észre. Bár csak feltételezhettem, hogy az, mert olyan ismerős volt az arca, mintha láttam volna már valahol, sőt, talán többször is! Márpedig eddig az iskola falai között töltöttem a legtöbb időt, vagyis, mióta Magyarországon voltam, szóval máshonnan nemigen ismerhettem, már ha valóban onnan ismertem fel. Ha nem, nos, útbaigazítást még így is adhat!
- Szia! Ne haragudj, de tudnál nekem segíteni? – Léptem elé, minden bátorságomat összeszedve, és pajzsként felemeltem a térképet is. – Olyan boltot keresek, ahol jutalomfalatot is lehet kapni, mármint állatoknak valót! Azt mondták, hogy valahol errefelé lehet – mutattam a térképen egy foltra -  de egyszerűen képtelen vagyok kiigazodni itt, hogy mi merre lehet… – Vallottam meg töredelmesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=641828#post641828][b]Hunyadváry Borbála - 2016.11.24. 13:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=643760#post643760][b]Kevin Schönfeld - 2016.11.29. 18:45[/b][/url]

Egy igazán férfias megnyilvánulással köpött egy látványosat nem messze a remekműtől. Majd megtörtént a nagy felismerés. Persze, utána elkezdte keresni a pálcáját és a szatyrát, nem szerette volna, ha bármely elveszne, mert csak ő járna pórul. Hallotta Ilda siettetését, bár nem hitt neki. Úgy gondolta, biztos csak képzelődött. Viszont amikor már kézen fogva kezdte húzni maga után, már ő is a szemöldökét ráncolta és furcsállva nézett osztálytársasra. Nem értette, miért rémült meg ennyire, ha már volt olyan bátor és kitette a lábát éjszaka. Tény, hogy Bogolyfalva egy csendes hely, de a baj mindenhol ott van.
- Milyen vadászszezon...  – szemeit forgatva ismételte Ilda szavait- Hát ez! Amikor az éjszaka közepén kint járkálnak a sötét, csuklyás férfiak, hogy fiatal és szép lányokat elraboljanak és eladjanak külföldön öt kecskéért - lehet, hogy túlzott, sőt biztosan, ráadásul mugli nézetvilágát még mindig nem tudta teljesen levetkőzni - Mindegy is, gyere, elkísérlek a... nem, várj! Én közelebb lakok - kicsúsztatta kezét a lány szorításából, kissé kényelmetlenül érezte magát. Főleg, mert ha Shayleen meglátná, hogy egy másik lánnyal sétál kézen fogva, letekeri a férfiasságát.
- Csak két-három sarokra lakom, ott biztonságos - egy intéssel elindult előre, miközben folyamatosan hátrafelé nézett, nem-e követi őket az, az alak.
- Ki volt ez? Vagy.... miért? - tette fel a kérdését rögtön, mikor már elindultak haza, hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=659698#post659698][b]Ardai Kolos - 2017.02.12. 22:21[/b][/url]

Nem igazán csinált még ilyet. Eddig egyik lány sem érte meg a fáradságot, hogy egy kocsmába ülve részegre igya magát miatta. Eddig egyetlen lány sem okozott neki ilyen fájdalmat. Edsig egyetlen lányt sem szerette ennyire.
Myra persze más volt. Gyönyörű és ellenállhatatlan. A mosolya mindig megmelengette a szívét, bármennyire is kevés időt tudtak együtt tölteni. Bízott benne, mert az övé volt.
De aztán történt ez a... dolog. Ez az istenverte csók, ezzel az istenverte sráccal, akit Kolos csak egyszer-egyszer látott a folyosón. Hogy tehette ezt vele?
Érezte, amint bensőjét ismét elönti a harag. Ez nem az alkohol volt, bár még jócskán érezte a hatását. Ökölbe szorított kézzel, kissé instabilan indult ki a kocsmából, ki a friss levegőre. A hideg megcsapta az arcát, talán még a vonalak is határozottabban rajzolódtak ki, ám az utcalámpára felnézve még mindig körbe-körbe forgott a fény.
- Akkor csak maradjanak együtt... - morogta dühösen maga elé. Érezte, amint nedves volt az arca, de nem volt benne biztos, hogy ezek könnyek, vagy csak a kocsmában öntötték le.
- Biztosan most is együtt vannak. Jó nekik nélkülem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=660212#post660212][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.15. 21:25[/b][/url]

Napok óta nem múlik ez az érzés, ami miatt nem tud aludni, enni, vagy tanulni. Kegyetlenül a fejébe férkőzött a gondolat, gyomra minden egyes alkalommal görcsbe rándul, ha rá gondol, kezei majdhogynem remegni kezdenek az idegességtől. Hiányzik neki. Képtelen elviselni a gondolatot, hogy már vége és soha többé nem jön vissza, mindezt pedig egy buta baleset miatt. Természetesen saját magát okolja, mint általában az emberek szokták, ebből a szempontból ő sem különb náluk, még ha szeretné is azt hinni, hogy már pedig de.
Nem tud otthon maradni. El kell mennie valahova, bárhova, el kell felejtenie ezt az egészet, mindent, ami történt és történni fog, muszáj lesz elfogadnia, hogy vége. Örökre.
Kabátját még jobban összehúzza magán és szipog párat, érzi, hogy ebbe bele fog betegedni. Fejét lehajtva sétál az utcán és fekete bakancsát nézi, még csak fel sem pillant, hogy körbenézzen, nehogy nekimenjen valakinek. Mire lecsendesül minden és a gondolatai is lecsillapodnak kissé, vesz egy mély levegőt és mire olyannyira készen áll, hogy továbblépjen a dolgon, egyenesen belegyalogol valakibe. Na jó, csak a vállával ütközik szerencsétlennek, de ez épp elég ahhoz, hogy meglepetten kapja fel a fejét.
- Hé...! Bocs - belekezdene a méltatlankodásba, de ahogy ránéz a srácra és meglátja, hogy mennyire maga alatt van, inkább csak fújtatva rázza meg a fejét és elnézést kér. Mielőtt még esetleg szerencsétlen esetleg megbotlana vagy valami, Kristóf fejét lehajtva továbbindul. Ahogy egy pillanatra is lankad a figyelme, ismét összezavarodik és gondolatai közé férkőzik még egy, amely egy ideje álmatlan éjszakákat és keserédes reggeleket okoz neki. A katonaság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=660945#post660945][b]Ardai Kolos - 2017.02.19. 19:16[/b][/url]

Fájt a lába. A feje. A keze. De lehet, hogy ezt csak képzelte. Nem volt benne biztos. Lehet, csak a keserűség miatt érezte így. Vagy a kocsmából kifelé jövet beverte valamibe a fejét. Nem emlékezett rá pontosan.
Szeme előtt folyton és folyton ott lebegett az a kép. Annak a csóknak a képe, és bármennyire is próbálta rázni a fejét, egyszerűen nem lehetett onnan kiverni. Sajnos a srácot is látta már elégszer, hogy elég részletes képet képzeljen el, és ne csak egy ismeretlen, sötét foltot. Talán úgy könnyebb lett volna. De egy ilyennel versenyezni...
Észre sem vette, hogy nincs egyedül az utcán, csak mikor a csávó nekiment. Nekiment! Nem csak úgy beleszaladt, szabályosan hozzáért a vállával.
- Nézzmá' a zorrod elé - fordult felé, ahogyan vitte a lendülete. Szavai kissé összefolytak. Egyértelmű volt, hogy nincs józan állapotában. De a srác még bocsánatot is kért, meg tovább is haladt, így hát Kolos nem is igazán akart ezzel foglalkozni. Sokkal jobban érdekelte a saját, sanyarú sorsa, mikor a homályosságból előbukkant az arc. És ezt most nem képzelte.
- Hé te! - ragadta meg a kabátját Kolos, és visszafordította, hogy jobban szemügyre vegye. Bár már akkor sem volt kétsége afelől, hogy ez az. Ez az az ember, aki miatt most minden kínját italba fojtotta.
- Nemgondolodhogy... - tett egy bizonytalan lépést hátra, majd folytatta - más barátnőjével nemszabad smárolni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=662041#post662041][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.24. 20:17[/b][/url]

Meg fog őrülni. A katonaság és a sérülése kettősének gondolata olyan alázatos módon fészkelte be magát az agya legmélyebb részére, hogy majdhogynem teljesen megváltozott az elmúlt napokban. Képtelen tőle úgy viselkedni, mint ahogy régen szokott, amikor még nem gondolt ennyit rá és rendes ember módjára élte az életét. Nem foglalkozott sokat a rémálmokkal, tudta mi az a szórakozás és a kikapcsolódás, tudott pihenni és enni rendesen, most már viszont abban sem biztos, hogy kicsoda ő maga. Mintha elveszett volna a lényének egy része, mintha kiszakítottak volna belőle egy darabot, amit már soha nem fog visszakapni.
Kolost későn észleli, válluk pedig bizony összeütközik. Mielőtt továbbindulna, még elnézést kér, nincs szüksége egy vitára így este az utcán egy nyilvánvalóan maga alatt lévő emberrel. Mikor Kolos megragadja a kabátját és visszafordítja, egy pillanatra megilletődve bámul a fiúra, majd egy hirtelen mozdulattal lesöpri magáról a kezét.
- Minden rendben van? - kérdez vissza, de nem rakja rögtön össze a képet, úgyhogy jelenleg még fogalma sincs, hogy ő lehet Myra barátja, aki elég nyilvánvalóan tud kettejükről. - Nem nézel ki túl jól, haza kéne menned, amíg még tudsz - azzal mit sem törődik, hogy előtte pont Myra barátja áll, csak osztogatja a jó tanácsait és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nem, még mindig nem esett le neki a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=663718#post663718][b]Ardai Kolos - 2017.02.28. 22:51[/b][/url]

És ennek a... Nem Emlékszik A Nevére-nek még volt pofája megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Hát nem! Egyáltalán nincs semmi sem rendben. Addig volt jó, míg ez a göndör fürtös görögnek kinéző, kiskutya szemű pali meg nem jelent. Addig minden rendben volt!
- Nekemtecsak ne... - kezdett bele, de valahol elakadt a mondatban. Nem igazán tudta, hogyan is akarta folytatni, de az aggódó arc mögött Kolos biztos volt, hogy valami furcsa vigyort látott. Valami kárörvendő csillanást.
- A közelébese mehecc... világos? - előredőlt, és lökött egyet Kristófon. A lendületnek köszönhetően függőlegesbe sikerült tornáznia magát, majd hogy aztán egy pár lépéssel visszahátráljon. Az egyensúly most mindennél fontosabb volt. De valahogy megbotlott a saját lábában, és elvágódott a földön.
Ezt azonban Kolos háborús cselekedetnek tudta be, és a sértett egója, az alkohol meg a saját szenvedése olyan erőt adott neki, hogy egy pillanat alatt felpattant és egy csatakiáltással egybevetve nekiment a nála jóval izmosabb Kristófnak.
- Myra velem van, érted? Engem akar... engem akart... amíg... - próbálta gondolatait logikusan és összefüggően közölni a másikkal, de azok egyszerre indultak meg, és csak bizonyos részeknek sikerült kiszökniük a száján. Keze remegett az indulattól és a dühtől. Minden keserűsége egyetlen alakra összpontosult, az előtte megjelent Kristófra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=665461#post665461][b]Moondance Williams - 2017.03.08. 17:42[/b][/url]

Már épp sötétedni kezdett, mikor visszafelé indultunk, a sétából és a vásárlásból. Az egyik kezemben egy szatyrot cipeltem, mellettem meg ott ügetett Démon. Mint ilyenkor mindig most is rajta volt a hám amin kisebb táskák voltak, hogy tudjak bele pakolni. Így segítve a cipekedést, elvégre munkakutya volt. Másik kezemben egy könyvet tartottam, és olvastam néha felpillantva nehogy nekimenjek valakinek. A vizsgáim nagy részét letudtam, de volt még hátra bőven így volt mit tanulnom. De nem bántam. Ahogy haladtam, hazafelé mikor is Démon ugatni kezdett, majd elkapta a pulcsim derekát, de már így sem tudott segíteni valaminek neki mentem, és nagyot nyekkenve értem földet.
- Ilyen az én szerencsém. - Mondtam mikor megláttam, hogy a szatyor tartalma szétszóródott, meg hogy nem valaminek mentem neki hanem egy embernek.
- Ne haragudj, nem szándékos volt. - mondtam a tarkómat vakarászva, de még mindig a földön ültem törökülésben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=668175#post668175][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.03.17. 20:23[/b][/url]

Zavartan pillant a srácra, aki egészen jól láthatóan nincs valami remek formában. Kristóf nem szívesen pátyolgatja az embereket, és ha nem is ment volna neki, talán észre sem veszi Kolost az utcán. Talán elsétált volna mellette és ez az egész találkozás meg sem történik, most pedig nem kellene úgy viselkednie, mintha tudná, mit csinál. Csak mondja, amit gondol, amivel esetleg tud neki segíteni. Kétli, hogy Kolos hallgatna rá ebben az állapotban, de egy próbát mégis megér.
Homlokráncolva próbálja értelmezni a szavakat, amik a rellonos száján jönnek ki. Oldalra fordítja a fejét, szemöldökei összecsúsznak, aztán Kolos kezei lendülnek...
- Whoa, oké, hé! - megadóan emeli fel a kezeit és lép egyet hátra, mikor meglökik. Nem szándékozik verekedésbe keveredni éjjel az utca közepén, pláne nem egy részeg emberrel. Csak szeretne végre hazajutni, és Kolosnak is pont ugyanezt kellene tennie.
Végignézi, ahogy a rellonos elveszti az egyensúlyát és elvágódik a földön, de egyelőre nem tesz semmit. Tart tőle, hogy csak fenyegetésnek venné, így megvárja, míg a fiú ismét két lábra áll. Ami viszont utána következik, arra nem számít.
- Hé, hé, nyugi! - Hagyja, hogy Kolos először meglökje, másodjára már viszont elkapja az egyik karját és a háta mögé csavarja, szabadjával a fiú másik keze után kap és leszorítja a teste mellé. Nem akar fájdalmat okozni neki, de ha Kolos elkezd fészkelődni, könnyen megsértheti magát. - Hányszor mondjam még el, hogy nyugodj meg és menj haza? Részeg vagy, aludd ki magad, aztán ha majd azután is akarsz nekem valamit mondani, bárhol megtalálhatsz - halkan beszél, próbál valami értelmet verni szerencsétlen gyerekbe. Nem ideges egyáltalán, a Myra-részről pedig ismét lemaradt kicsit, de már legalább azzal képben van, hogy Kolos valami szerelmi dolog miatt ilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671309#post671309][b]Rana Dommiel - 2017.03.30. 23:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671312#post671312][b]Vadász Csenger Richárd - 2017.03.31. 00:01[/b][/url]

Beletúrtam víztől súlyos tincseim közé majd morogva ismét megráztam a fejem, a rövidke út alatt, nem először. A rák egye meg, emberi bőrömben úgy vacogtam, mintha még mindig tél volna, pedig az idő valamelyest jobbra fordult, csak a tó vize még mindig hideg volt, én pedig voltam olyan tehetséges, hogy beleejtsem ruháim a vízbe, mérhetetlen kapkodásom áraként, tehát talpig elázva, csapzottan róttam az utcákat egyiket a másik után. Egyedül bőrdzsekim úszta meg a dolgot, az adott testemnek valamelyest meleget a csípős idő ellen, de nem eleget ahhoz, hogy kellemesen érezzem magam, bár tudtam, hogy meghűlni úgy sem fogok.
A tó és a pub között nem volt hosszú az út, talán ha tizenöt, húz percbe telt, mikor igazán megnyújtottam lépteim.  Most is hasonló iramot próbáltam tartani, ajkaim között az égő szállal, a meleg ruhák és az ügyek intézésén járt az eszem, mostanában nem pihentem, teljesen beletemettem magam a munkába.
Talán ezért sem vettem észre a lányt, aki a sarkon ácsorgott, csak az utolsó pillanatban, mert azért néha én is felnéztem, hogy a fordulóknál ne ütközzek orral a téglafalba.
A leánnyal való drasztikus összecsapódást sikeresen elhárítottam, bár jómagam épsége nem sokon múlott, merthogy annyira megbillentem a manőver közepette, hogy kevés híján majdnem elterültem a földön, de még időben megtámaszkodtam a falban.
- Ne haragudj! - tapostam el a számból az eset közben kihulló veszteségem és néztem felé. Gyermek volt még, éppen ezért sem értettem jelenlétének okát.
- Diák vagy? - kérdeztem rá, gyanúnak hangot is adva, de tekintetemben nem volt semmi fenyegető. Nem voltam én se auror se prefektus, hogy a csámborgókat megbüntessem és visszarángassam az iskolába, nem volt dolgom az ilyesmi, csak kíváncsiságom hajtott előre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671313#post671313][b]Rana Dommiel - 2017.03.31. 00:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671484#post671484][b]Vadász Csenger Richárd - 2017.03.31. 20:19[/b][/url]

Ha tudta volna, hogy milyen kusza, kicsavart mozdulatsorokat végeztem annak érdekében, hogy vigyázzak rá és magara, de ahelyett, hogy felhánytorgattam volna, inkább csak bocsánatot kértem és, hogy lássa, kivel van dolga, még segíteni is megpróbáltam a felállásban bal kezemmel, amit nem igazán hagyott.
- Egy agresszív pacimók gyerek, no ne morogj már! Sajnálom, de tényleg.- nevettem fel, bár felháborodását voltaképp nem értettem. Lehetett volna a faluból bárkinek lánya, unokája, rokona, kvibli kedvese, ezen a kicsiny településen a csoda hétköznapi jelenség volt.
El is felejtettem, hogy cseppekben csurog le rólam a víz, megemelem kicsit pólóm, nézegetem, majd megvonom a vállam.
- Beleestem a tóba. - Nevetséges kifogás, de mégis mit mondhattam volna? Ez állt a legközelebb a valósághoz és a ruhák amúgy is magukba szívták azt a tipikus illatot, amelyet az ilyen természetes helyek magukból árasztani szoktak: káka, sár és iszap elegyét.
- Azt hittem nem fog csúszni a széle de tévedtem, még a fotómasinámat is elvesztettem. - lebiggyesztettem ajkam, bár az egész csak kitaláció volt, de tudtam előre, hogy a lány második kérdése az lett volna, hogy " És mit kerestél a tónál. " Hát ezt. Fotóztam. A naplementét, a vizet, ami mozgott, lényegtelen, úgysem tudja leellenőrizni, hogy még életemben nem fogtam olyan mugli izét a kezemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671498#post671498][b]Rana Dommiel - 2017.03.31. 21:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671540#post671540][b]Vadász Csenger Richárd - 2017.04.01. 00:18[/b][/url]

Zsebre vágtam kezeim, az istenért sem akartam neki fenyegetést jelenteni a kinyújtott kacsómmal meg a jó szándékommal, hogy felsegítsem a koszos és hideg betonról.
Azonban a kis kuncogásra máris visszajött a kedvem, bár próbálta palástolni, annyi hölggyel volt dolgom életemben, hogy ezeket az apró, aranyos de felesleges leplező gesztusokat egyből kiszúrtam. Kajánul elvigyorodtam, bóknak vettem a dolgot, a poénom érett gyümölcsének.
- A szárazakra nem? - affektáltam tovább jókedvűen, szélesebb vigyorra váltva.
- Ünnepélyesen megfogadom, hogy legközelebb minden apró, sötét foltra a sötét utcákon odafigyelek - mellkasomra tettem kezem, bár nem a bal oldalára, mert hát honnan is tudtam volna, mire esküdnek az emberek. Csak a filmeket láttam meg a mozdulatot, a mögötte húzódó háttértudásról fogalmam sem volt.
Megvontam a vállam, érdekelt is engem a pénz, az semmire sem volt jó, nem is szerettem vele törődni, ha lehetett mindig másra hárítottam a pénzügyeket is, csinálja az, akinek kedve van azokhoz a pici, ehetetlen vackokhoz.
- Nem tudod? - ez meglepett, általában az ilyen szökési utakat minden diák az elsők közt tanulta meg. - Most jöttél? - pislogtam rá nagy szemekkel.
- De miért jöttél ki, ha nem tudod a visszautat? Nem félsz, hogy elkapnak? Az ilyen kihágásokért ám nagyon nagy büntetéseket kapnak az kicsi lánykák - somolyodom el, miután pillanatokig aggódó képet vágok, hogy azért kicsit megrémítsem a gyermeket is szavaim súlyával, ha komolyan tud venni még egy kócos, csapzott embert valaki manapság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671543#post671543][b]Rana Dommiel - 2017.04.01. 00:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671785#post671785][b]Vadász Csenger Richárd - 2017.04.02. 00:03[/b][/url]

Úgy tettem, mint aki nagyon meglepődik, hogy felgyülemlett némi buké körülötte, bár direkt túljátszva a dolgot, hogy a lánynak is feltűnjön a turpisság.
- Pedig úgy tíz perce fürödtem, hát mégis mit tudnak ezek a szárazok amit én nem?   - méltatlankodtam, mogorván megrázva fejem, hogy hej, micsoda borzalom és álnokság, majd elvigyorodtam.
- Ahogy a kisasszony óhajtja, még a patkányok árnyékát is ellenőrizni fogom, nehogy animágusokba bukjak fel.
A  magyarázatát csendben figyeltem, maximum csak néha bólogattam egy keveset, ha úgy éreztem szükséges, de szavakkal nem szakítottam meg.
Amikor rákérdezett elhúztam a számat.
- Hohohoo, meg se merem mondani - Megáztam fejem, bár igazából nem hittem abban, hogy a lánykának volt mitől tartania, elvégre régebben én is rengetegszer lógtam be Lottihoz, már két kezemen se tudtam megszámolni az esetek számát, de ha hat lett volna kacsóimból, akkor is kevésnek bizonyultak volna mindehhez a mutatványhoz és lám, még mindig éltem, egy magasabb rangú illetékessel sem futottam össze. Csupán egyszer buktam le, akkor is a bátya előtt, abból azért volt egy kis morgolódás, de lényegében mindig megúsztam a dolgokat. Egy-null a vizesek javára.
- Híjaj, most már aztán mindegy, elvesztél apróság, vége a szép és szabad életnek - gondterhelten megszívtam fogam és szemöldököm is ráncoltam, de legbelül remekül mulattam.
Meglepődtem azon, hogy így magára vette a "kis lány " jelzőt, pláne, hogy kicsi is volt meg lány is. Úgy tűnt, nem éltem annyira régóta az emberek között, hogy az emberi tinédzsereket meg tudjam érteni gondolkodásmódilag.
- Hé, na várj már, váárj! Talán segíthetek. Bár nem voltam az iskola tanulója, de bizony egy-két titkos ezt-azt én is tudok ám. - Kocogtam utána, néhány lépéssel könnyedén beérve őt, s bár kezeimmel nem értem hozzá megállítás céljából, testemmel mégiscsak elé álltam, hogy valamelyest gátoljam továbbhaladásában.
- Ne morogj már, mint egy kutya, nem vagy kis lány, csak lány vagy, vagy az sem, ahogy szeretnéd. - ajánlottam fel, kedvesen mosolyogva, tényleg úgy féltem, hogy ez kedves gesztus volt a részemről, semmi humor nem lapult mögötte, egyszerű engesztelésnek szántam.
- Navinés vagy?- reméltem, hogy bólint, mert akkor akár be is kísérhettem volna, oda bekötött szemmel is tudtam már az utat, míg a többi házat felsorolás szintjén sem ismertem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671800#post671800][b]Rana Dommiel - 2017.04.02. 01:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671887#post671887][b]Ardai Kolos - 2017.04.02. 16:05[/b][/url]

Fel sem fogta, hogy Kristóf nem valami  orvtámadásról beszélt. Fülét eltömítette az alkoholmámor okozta képzelgéseinek szava. Ahogyan Kristóf Myra nevét kiejti. Pedig az ő száját hagyta el a név.
Meglepődött, ahogyan a másik egy gyors mozdulattal kicsavarta a kezét. Felnyögött, majd ficánkolni kezdett, hogy minél előbb kiszabaduljon a fogságból, amivel csak annyit ért el, hogy a nyögés helyett ezúttal fájdalmasan felkiáltson.
Újabb háborús cselekedet a magas sötét részéről, ami újból csak felkorbácsolta Kolos dühét. Aztán mikor rájött, hogy megmozdulni sem bír, megadóan elengedte magát, és a világegyetem összes kínját cipelő ember sóhajával sóhajtott fel.
- Haza? - Egy szomorkás félmosoly jelent meg az arcán a mondatra. Hova is mehetne haza? Myrához biztosan nem, pont miatta nem. - Nincs hova hazamennem - fröcsögte a mondatot olyan mennyiségű gúnnyal és gyűlölettel, ahogyan csak bírta. Csak hogy a másik is érezze a fájdalmát. Vagy legalábbis tudja, mitől fosztotta meg.
- És egyébként sem vagyok részeg! - Próbálta ismét lerázni magáról a kezeket, és ha Kristóf szorítása csökkent, akkor megigazította magán a ruhát.
Megpróbált egyenesen állni, hogy bizonyítsa, ő bizony bárki segítsége nélkül is el tud boldogulni. Pláne Kristóf segítsége nélkül. De szédült, és rosszul volt. Kezével a másik vállába kapaszkodott, hogy megtartsa az egyensúlyát és a földet kezdte bámulni. Biztosan elvarázsolták, mert az mozgott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671913#post671913][b]Vadász Csenger Richárd - 2017.04.02. 16:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=671930#post671930][b]Rana Dommiel - 2017.04.02. 17:24[/b][/url]