36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. szeptember 25. 10:28 | Link



Tényleg az szexi, és még soha sem láttam ilyen kivitelben, öcsém! Tudja magáról, mégis szerény. Nem mondja, hogy nem az, de nem is hirdeti, csak mosolyog, meg megköszöni, meg ilyenek. Láttál te már ilyet? Én még nem, öcsém! Bár ha már itt tartunk Lyra sem hirdeti magát, pedig lenne miért. Lehet, hogy el fogom vinni egy fotózásra! Igen, ez nagyon jó ötlet. Persze, hogy az, hiszen én találtam ki. Talán lehetne valami közös portfóliónk is, meg ilyesmi. Biztos tetszene otthon, hogy ilyen jó az összhang, ami azért még mindig nincs úgy, ahogy azt az őseink elvárják. Apám meglesz, majd odaadjuk nekik, addig meg nem igazán kell, és hagyjuk is ezt a témát. Nem tudom, hogy egy vagy három évünk van még külön, de az semminek tűnik az elkövetkező 40-50-hez képest…
- Nem, hogy lennél már ilyen? Miket gondolok – jól láthatóan egyetértést színlelek, pedig tud ám felbőszült bikalány lenni. De tényleg, a múltkor is kikelt magából, csak nem tudta. Meg tudja, hogy hogyan kell bánni a szavakkal és mikor mit kell mondani, hogy fájjon. Csak ő ezt nem veszi észre, nálam meg kevésbé működik. Oké, van olyan, hogy túllépi a határt, de ez megbocsájtható.
- Még sosem mondtam? Nagyon beléd szerettem, csak nem merem elmondani, mert félek, hogy nem kölcsönös és akkor összedől a világ – mert lerugdosom, hehe. A vállammal kicsit meglököm, és szerelmes pillantásokat lövellek felé. Tudom, hogy hogyan kell, már láttam egy csomó diáknál, akik enyelegtek a kastélyban. Amúgy pedig Izába még jó is lehet beleszeretni, hiszen jó fej, szerintem ő nem a fehér lovas hercegre váró típus, de bőven van miért szeretni. Csak az aggodalom kétszáz százalékát kéne kicsit helyrebillenteni, úgy már tökéletes lenne minden bizonnyal. De jobb ez így, elég egy tökéletes a kastélyba, nem kell a konkurencia.
Közben gondolataim bizonyítékot nyernek a nevető harmadéves lánykánál, Iza pedig ezen kezd el ironizálni.
- Itt lesz – ez elég egyértelmű volt. Láttam már ezt a csajszit többször is, és egyértelmű jeleket küldözget felém. Lehet, hogy egyszer kihasználom, hogy mindkettőnknek jó legyen, de hosszútávra nem nagyon számíthat. Közben a látóterembe kerül Iza ragacsa, én pedig finoman megfogom a csuklóját és visszaterelem a dekoltázsa elé.
- Kösz, inkább nem. Elég volt az előbb. Még a végén annyi csaj jönne segíteni, hogy féltékeny lennél. Épségben szeretnék visszatérni a kastélyban Izukáááám – röffenek egyet és kuncogok is rá. Egy kicsit még rájátszok erre a szerelmes témára, hátha elkezd rajta gondolkodni, mert akkor is aranyos. Olyan sztorik lehetnek a fejébe, hogy inkább azokat nézném, mint a szuperhőseit.
- Steve-ből csak egy van, besz***k! – felnevetek, az ő hanglejtésével utánoztam a mondatát. Komolyan, mit lehet ennyire szeretni ebben? Mugli dolog, mugliknak való, velük együtt kellene elásni.
- Biztos csak viccelődtél most – nézek rá hitetlenkedve. – Mármint, hogy Farkas Zétény leül egy olyan képizé elé, és végigizgulja Steve kalandjait? Mi van ebben a vattacukorban, ami elvette az eszed? Most vagy ennem kéne belőle még, vagy kidobnom, nehogy komolyabb bajod legyen. Még a végén szövődményes lesz – na persze. Nyilván leülök mugli filmeket nézni. Szerintem úgy kéne, hogy elmenni egy ilyen mugli izébe szobába, ahol sokan vannak és együtt élvezik a filmeket, meg Steve-et. Röhög a vakbelem, Izabellám!
- Tudod. Fekete hacukában van, és ugrál a tetőkön, meg üldözi a gonoszokat. Van benne egy fóka, vagy jegesmedve, vagy pingvin, vagy mi – vállat vonok, mit tudom én, hogy mik ezek.
- Engem akkor rángatsz be egy ilyen elé, ha megcsókolsz cserébe, vagy elkábítasz és a képizé elé kötözöl. Más eset kizárva – és nagyon jól tudom, hogy ezek is.
- Inkább veszek neked még húsz vattacukrot, minthogy ilyenekkel kínozz.
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. október 4. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 25. 21:45 | Link

Zétike :3

Tudom, miért jó Zéténnyel sétálni és beszélgetni. Olyan jó hatással vagyok már rá lassan, hogy egy csomót visszakérdez, és persze, itt most lehetne arra fogni, hogy ez új téma és nem értheti, mert nem látta vagy olvasta, de engem mégis büszkeséggel töltött el. Tanul a gyerek. Olyannyira tanul, hogy már az érzéseit sem rejti véka alá, és persze tisztában voltam vele, hogy az elhangzott szavak mennyire számítottak komolynak, de azért még jól esett hallgatni. Bele is pirultam rendesen, amit az arcomba lógó hajammal próbáltam meg eltakarni, és inkább mosolyogva magamba tömtem a vattacukrot.
- Légy bátor, higgy, s olyan történhet, amire senki sem számít – ő kezd olyan lenni, mint én, míg én átalakulok egy nagyon bölcs emberré. Komolyan, nem értem, hogy mondhattam ilyen nagy baromságot. Persze ő tovább játszotta a fejét, amit csak a heves fejrázással próbáltam kompenzálni kevés sikerrel. Először. Aztán visszavághattam a vattacukrom segítségével, és tulajdonképpen elintéztem Zéténynek egy randit estére. És lehet meg fogtok lepődni, de komolyan érdekelni kezdett, hogy a lány vajon tényleg ennyire ostoba és visszajön-e este.
- Itt lesz? Miért vagy ebben olyan biztos? És hééé, legyenek csak ők féltékenyek, te az enyém vagy! – megemeltem a hangom, hogy mindenki remekül hallhassa amit mondani kívánok, és a felénk forduló fejekből ítélve elértem a kellő hatást. Rögtön ezután közelebb léptem Zétényhez, fejem a vállának döntöttem és a vattacukrot kellő távolságban tartva tőle hozzábújtam. Csak a hatás kedvéért, tudjátok. Meg mert a rellonost mindig jó megszívatni egy kicsit, elvégre, hé, leszólta Hulkot. Ezért meg kell lakolnia. Egyébként ez a kis színjáték nem tartott sokáig, pár méter után vigyorogva hajoltam el tőle és újra eszegetni kezdtem a rohamosan fogyó édességet.
- Ha leesik a földre, olyan büntetőmunkát kapsz, hogy azt még öreg korodban is megemlegeted – hát, ja, nem voltam a fenyegetések mestere, de azt hiszem a komolyan összeszűkített szemekkel és a felé nyújtott ujjal megtettem minden tőlem telhetőt, ez legyen az első mentségem. Az pedig, hogy zsákba dugom és hazacipelem, tényleg megfordult a fejemben és már láttam is magam előtt Vivien arcát, amikor megpróbálok elslisszolni mellette a mögöttem lebegtetett Zétény-zsákkal. Biztoooos nem gyanakodna. Áh, miért is tenné..
- Batman? – tényleg nem tudtam kire gondolt, és így hirtelen csak őt tudtam volna a fekete ruhához meg a házon ugráláshoz kapcsolni. A fóka-jegesmedve-pingvin kombináció viszont totál értelmetlen volt számomra, így inkább nem is firtattam. A végén még Zétike új szereplőt kreált volna a Batman-filmekbe.  
- Kaptál már arcra puszit, ne legyél telhetetlen – csóváltam a fejem a maradék vattacukrot is elfogyasztva, majd egy szép csuklómozdulattal az egyik kuka felé dobtam a pálcikát, és bele is ment rögtön. Szerencse volt, igen, de attól még nagyon büszke voltam magamra, hogy ilyen csodálatosan ki tudtam dobni a szemetet és még meg sem kellett állni hozzá.
- Naaaa, tudom, hogy élveznéd. Csak magadnak sem vallod be, hogy érdekel, nehogy azt higgyem mugligyűlölő Farkas Zétény érdeklődik egy mugli film iránt. Ne csináld, naa. Csak egy filmet, lécciii – fordultam be elé hirtelen megállásra késztetve őt, miközben hatalmasra nyitott könyörgő szemeket meresztettem rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. szeptember 29. 14:51 | Link



Izabellám belepirul a mondandómba, milyen érdekes és aranyos. Persze, ha komolyan mondtam volna, már kiakadna, vagy elszaladna. Így viszont aranyosan belepirul, a szavaknak nagy ereje van. Na, meg a Fő utca is, mintha éppen nekünk lenne kitalálva, a kellemes őszi napfényben, ahogy megyünk, mint egy pár. A fiú megvette a lánynak a kedvenc édességét és bókol neki, hát nem romantikus?
- Talán jobb is, hogy vége a vizsgaidőszaknak. Kezdett megártani neked, Izám – kuncogok, mert ilyeneket nekem még nem mondott. Most tényleg arra biztat, hogy ha úgy érzem, valljak neki szerelmet? Hamarabb kiröhögne, minthogy végigmondjam, és természetesen nem hinné el akkor sem, ha ez totálisan igaz lenne. Pedig el tudnám képzelni, hiszen talán ő áll hozzám a legközelebb jelenleg, és vele máshogy is kényszerülök viselkedni. Sokszor figyelek, hogy mit mondjak neki és mit ne. Persze, ezt nehéz fenntartani, szóval egy hosszú beszélgetésből általában nem sül ki jó dolog. Most is pl. a hülyeségeivel traktál, mármint a mugli hülyeségeivel. De nagyon nagy hős vagyok, végighallgatom és még némi érdeklődést is mutatok. egészen addig, amíg a meg nem jelenik a csajszi.
Ekkor Izabella hozzám bújik, miután elmondja mindenkinek, hogy az övé vagyok. Ez nagyon ledöbbentő, még a szívem is megdobban erősebben, mert sosem gondoltam, hogy hatással van rám, de ilyenek az ösztönök. Átkarolom a derekát, és megpróbálom megcsiklandozni. Azért mindennek van határa, még akkor is, ha kissé belepirulok, legalábbis odafent elég meleg lett ahhoz, hogy tudjam, nem csak a napfény van rám hatással.
- Te, azt tudod, hogy ennek nem fognak örülni a szüleink? – nem, nem rá gondoltam, hanem a Black és a Farkas szülőkre. Nyilván saját magamat kihagytam az egyenletből, gyorsan le kell higgadnom, mielőtt tényleg többre gondolok. Tudom, nagyon jól tudom, hogy csak szívatni akar, és azt, hogy a kiscsaj is tudja a veszélyét annak, ha eljön találkozni velem. Pedig biztos vagyok benne, hogy itt lesz, még így is. Talán mégis jobb a mugli hősök témája attól, hogy rólunk legyen szó.
- Miattam nem fog leesni, hozzá sem nyúlok többet, tiszta ga… maszat leszek tőle, öcsém – a ganéj, mégsem lett volna szerencsés kimondva, a módosítások nagymestere lépett színre most természetesen.
- Az Batman, a „sötét” lovag – röhögök, még a macskakörmöket is mutatom az ujjaimmal. Mugli dolog, sötét dolog és biztosan nem lehet jó. Butítják magukat, holott a mágia mindennél nemesebb. Erről igazán nehéz meggyőzni őket is és engem is, szóval maradjunk annyiban, hogy a mugli dolgok ostobán egyszerűek. De ha ez kell nekik, élvezzék csak.
- Puszit. Azért nem ér fel egy csókkal, úgyhogy Zé nem megy mugli filmet nézni, szerencséjére – ekkor Iza kidobja a pálcikát, bár azt hittem, hogy még leszopogatja róla a maradékot, de úgy tűnik, annyira mégsem bolondult bele ebbe a kajába. De lehet, hogy csak azért, mert látják. A pálcikája pedig a szemetesben landol.
- Ügyes. Látod, van haszna, hogy kviddicsezni jársz, nem csak a kosz, meg a gurkó tapad rád – kell egy kis piszkálás, mert anélkül nincs meg az élet sava-borsa. Biztosan harcra készen áll, mert már nem kell védelmeznie a „finomságát”. Na, arra nem gondoltam, hogy könyörgőre vonja a dolgot.
- Oké, megnézek egyet, egyedül. Mondjál címet – feltartott kezekkel ígérem meg, persze nyilvánvaló volt, hogy miért akarom egyedül nézni. Jót fogok aludni rajta, amíg tart, és még véletlenül sem leszek egy szobában a filmmel. Elolvasom majd, hogy miről szól, hátha ki akar kérdezni. Mert ez a csaj olyan, öcsém!
Utoljára módosította:Farkas Zétény, 2015. október 4. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 30. 20:13 | Link

Zója

Talán kissé tartottam a találkozástól a nővel. Dwayne egy olyan pont mindkettőnk életében, ami nem összehoz, inkább egyre nagyobb falat emel közénk. Jó lenne ezt áthidalni, de esélyem sajnos vajmi kevés van rá. Csak figyelem a kisfiút és vele Zóját. Nagyon aranyosak együtt, ez pedig ráébreszt arra, hogy nem helyes, ami közte és az auror között zajlik. Vagy inkább az a helytelen, ami köztem és Dwayne között van. Nem okolhatom magam az ő párkapcsolatuk végéért, hiszen ez nem az én döntésem volt, de sokszor nem voltam fair én sem. Sean-nak szüksége van az apjára.
El is bambulok kissé, már csak arra eszmélek, hogy a töpörtyű fut felém. Hatalmas mosoly terül el arcomon, leguggolok és kitárom karjaimat, hogy amint megérkezik, átölelhessem és felkapjam. A kezemben tartva kap tőlem egy hatalmas cuppanós puszit, aminek láthatóan nagyon örül. Olyan huncutul tud nézni, hogy ez nem igaz. Eddig a pontig meg is feledkezem a kezemben tartott gyermek anyjáról, akinek a hangja zökkent vissza a valóságba. Igen, nyilván baromi jól áll a kezemben a kisfiú, de mindent összevetve nem az enyém. Ez csavar is egyet a gyomromon, hiszen már nekem is lehetne egy ilyen csöppségem… De nincs.
- Szia Zója – halványan elmosolyodom. Nem is értem, miért nem ássuk el a csatabárdot. Tulajdonképpen mi is a mi konkrét problémánk egymással? Már ebben sem vagyok biztos. Csak azt tudom, hogy annyira megszoktuk, hogy nem kedveljük egymást, hogy már automatikusan lehervad arcunkról a vidám görbe, ha találkozunk.
- Hogy vagytok? – lassan leteszem Sean-t, aki ettől függetlenül most kiélvezi, hogy találkozhat velem, régen láttuk már egymást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. szeptember 30. 21:28 | Link

Nina

Nincs mit tenni, csak sikerült odafutnia a kisfiúnak, ő pedig nem tehet úgy, mint aki nem látott semmit, és elsétál. Mármint a fia van ott. Ha tűz lenne kettejük között, akkor is átsétálna. De nincs tűz, annál is sokkal jobban fáj, ami itt lóg a levegőben. A fizikai sebek begyógyulnak, állítólag a lelkiek is be szoktak, bár erre mindenki mást mond. Talán majd egyszer. Egyelőre önmegtartóztatás van, és valaki, aki talán segíti is elfelejteni ezt az egészet.
- Megvagyunk, köszönöm. A fiatalúr igen sok energiával lett megáldva.
Az említett vidáman gügyörészik, már néhány egytagú, de értelmes szó is fellelhető benne. Jól elvan a krétájával. Nagy előnye, hogy most, ha valamire rákap, akkor azzal óráig el tud lenni. Most éppen a kréta ilyen. A nő pedig, aki alapból nem szereti a varázslást, igen hálás a tisztítóbűbájoknak, melyek újra emberi kinézetet adnak a falnak, ami előtte Sean komoly műgonddal kikent.
- És te, hogy vagy?
Kicsit kínos ez a beszélgetés, valószínűleg az is érzi, aki most éppen a környező üzletek egyikén lép ki. A pletykák és tények furcsa összjátéka, valamint az összetalálkozása két nőnek, akiknek éppen egy közös férfi van az életükbe, sose könnyű. Viszont vannak pillanatok, amikor felnőttesen kell viselkedni, erre pont Mina tanította meg, aki nemrég meghozott egy nagyon is felnőttes döntést, és elment fél évre egy másik iskolába, sőt egy másik kontinensre. Zójánk pedig azóta számos fotóalbumon, gyerekkori rajzon és emléken rágta már át magát, könnyeivel küszködve. Nagyon lassan telik el fél év, még akkor is, ha Sean nem hagyja unatkozni.
- Öhm figyelj, tudom, hogy hülyén fest a kép, két gyerekkel, de én nem vagyok és nem is leszek Dwayne-nel. Gondoltam jó, ha ezt tudod. Tudom, hogy ti... hogy van köztetek valami. Nekem van valakim, aki talán szeretni is fog, mármint magam miatt, nem a véla dolog miatt.
Érezhető, hogy ezt a vérkérdést amúgy is utálja. Dwayne pedig a beszélgetésükkor pont azt igazolta, amitől tartott. Nem őt szereti, nem ő kell neki, csak a vére miatt akarja, semmi más nem játszik közre. Nincsenek gyengéd érzései az irányába. Épp ezért is kell neki is továbblépnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 30. 21:52 | Link

Zója

Imádom a kiskrapekot, valahányszor Dwayne vigyáz rá és átmegyek, órákig eljátszom vele. Nagyon hasonlít Zójára az arca, de van benne Dwayne-ből is. Néha kínosan érzem magam, ha erre gondolok: más fiára vigyázni, mikor az anyja teljesen egészséges, csak éppenséggel a viszony közte és az apa között olyan, amilyen... Nem kellemes. Két tűz közé kerülök, vagy legalábbis így érzem magam.
- Óóó, azt jól tudom, huncut nagyon - meglehet, hogy sok emberre úgy nézek rá, mint a véres rongyra, azonban Sean kiérdemelte az "imádlak" nézésem, amit nem sok ember mondhat el magáról. Sok dolog írható a számlámra, de a gyerekeket tényleg szeretem. Valószínűleg Zójának is könnyen feltűnik, hogy nem muszájból ölelgetem halálra a fiát, hanem tényleg megkedveltem.
- Fáradtan. Túl sok mindent történik mostanában és nem feltétlenül jó értelemben - egy halvány mosolyt küldök a nő felé, de kínosnak érzem kiönteni a lelkemet. Végtére is egy pszichológussal van dolgom, nem szeretnék egy gyors elemzést. Már jó, hogy ne feküdjek le ízibe a kanapéjára egy ingyen óra keretében. Persze lehet, ha nem lenne ilyen a viszonyunk, akár meg is tenném. Bármennyire erősnek mutatom magam, megvisel ez a hirtelen változás körülöttem és a magánéletem romokban heverése. Még akkor is, ha senkinek sem mondok erről egy szót sem.
Zója szavaira felkapom a fejem. Felvonom fél szemöldökömet és őszintén fogalmam sincs, mit mondhatnék erre. Mármint, értem, miért osztja meg velem, nyilván, csak nehéz eldöntenem, hogyan reagálhatnék helyesen. Valójában sehogy. Egy pillanat erejéig összepréselem ajkaimat, hogy aztán megkeressem a nő tekintetét.
- Figyelj, nem tartozol nekem elszámolással. Tulajdonképpen én érzem magam kínosan részben azért, mert ti most nem vagytok együtt. Lehet, hogy hülyeség, de komolyan. És fogalmam sincs, hogy van-e köztünk valami, talán utánam is csak a vérem hajtja. Én már egy ideje nem tervezek előre - miután az Edictum is lehozta az eljegyzésünk felbontását Daviddel, azóta valóban nem gondolkodom nagy távlatokban. Hogy is tehetném? Volt egy stabilnak érzett kapcsolatom, egy olyan férfi az életemben, akit biztos pontnak éreztem, majd egyik napról a másikra ez kicsúszott a lábam alól. Hiába volt közös megegyezés, hiába jobb így mindkettőnknek, hiányzik és idő kell, hogy talpra tudjak kászálódni.
- Néha úgy érzem, én is csak egy leszek a sorban utánad és Léna után - kínosan elmosolyodom az őszinteségemen és el is fordítom a tekintetem. - Csak szeretném, ha köztünk nem lenne feszültség, mert nekem nincs veled semmi bajom. Mármint tényleg semmi, nulla - magunkra mutatok, hogy értse, rólunk van szó. Nem akarok civakodni és fújni rá, mikor semmi közöm ahhoz, hogy ő és Dwayne miképp intézik a dolgaikat. Ezért gondolom veszekednek ők épp eleget, én köszönöm, kiszállnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 2. 22:02 | Link

Zétike :3

Mi vagyunk a beszt frendek mintaképe. De most komolyan, hát csak ránk kell nézni és rögtön látja az ember, mennyire szeretjük egymást. Közben meg eljátsszuk, hogy mégsem. Ez utóbbi viszont mostanában nem sokszor fordult elő, régebben viszont tényleg kedvem lett volna néha kicsit erősebben is megsimogatni a fejecskéjét, de csak azért, hogy tudjátok. Hogy érezze a törődést.
- Nem érdekelnek a szüleitek. Mondom, hogy te az enyém vagy. Kész - nagyot szusszanva bújtam a vállához dühösen meredve az összes Zétényt bámuló lányra. Fantasztikus színész vagyok, pedig nem is. Ez abból is látszik, hogy még a rellonos is elhitte, pedig én tényleg csak azt akartam, hogy érezze a törődést. A csiklandozás elől nem tudtam elhajolni, az oldalamhoz érő ujjak hatására a kelleténél is erősebben lökődött neki a testem Zétény oldalának, ahogy igyekeztem kikerülni a veszélyzónából. Nem szívesen buktattam volna le az egyik gyengém a fiú előtt, de egyszerűen képtelenség volt megállni az ugrálást. Viszont nem görnyedtem össze hangosan vihogva, ez mentségemre szóljon.
- Naaa, ezt honnan tudod? – pillantottam rá csodálkozva, ahogy kimondta a címet. Ami így volt. Igen. Szóval valahonnan tudnia kellett, és biztos nem az alagsorban sugdolózott két elsős rellonos Batmanról és Jokerről, na az hót ziher. Nem szoktam fogadni meg semmi ilyesmi, de ebben teljesen biztos vagyok. Ha már csak azt nézzük, Zétény hogyan is áll a muglikhoz, akkor el sem tudom képzelni, mi lehet az alagsorban…
- Most még ezt mondod. De meg fogsz nézni egyet. Csókkal vagy csók nélkül, önszántadból vagy sem – durcásan fontam össze karjaimat a pálcika elhajítása után, hogy majdnem utána rögtön be is forduljak Zétény elé. Aki már megint a gurkókat emlegette. Komolyan, most már tényleg el kéne ütnie egy szörnyikének őt is, hogy megtapasztalja milyen rossz érzés és ne hozza fel ezt folyton. Kicsit –nagyon- mindig rossz érzésem van azzal kapcsolatban, és lassan már üldözési mániám is lesz; a végén még beképzelem, hogy mindenhova egy gurkó követ és folyton el akar csapni...
- Miért említed ezt folyton? – hangom meglepően halkan csengett, ahogy nagy szemeket meresztve rá félig-meddig lehajtott fejjel figyeltem az arcát. Végül lesütöttem a szemeimet míg a válaszát vártam. Tudom, hogy tudja nagyon jól, mennyire nem szeretem ezt a témát és mégis ezt hozza fel folyton. Én meg mostanában elég sokat sírtam ilyen-olyan dolgot miatt, szóval köszönöm, nem kell efféle stressz újra az életembe. Elég a mostani gond is, úgyis van belőle elég. Sőt, túl sok egy tizenéves lánynak.
- Nem egyedül, dehogy egyedül. Megnézem veled, úgyis régen láttam, legyen mondjuk aaa… - itt nagyon gondolkodni kezdtem, végtére is a megfelelő filmet kell kiválasztani, amibe még Zétény sem tud belekötni.. nagyon. – Másnaposok?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. október 4. 18:50 | Link



Komolyan annyiszor meglep, hogy talán emiatt nem unok rá sosem. Néha olyan, mint egy kisgyerek, néha pedig a legelvetemültebb rellonossal vetekszik, mint, ahogy most is. Simán elhiszem, hogy engem akar. Simán elhinném, hogy pontosak legyünk, öcsém! Tudom, hogy milyen, mit vall és azt is, hogy nem jövök be neki valami miatt. Mégis, a barátom szeret lenni, kissé mazochista alkat ez az Iza. De az is lehet, hogy én kellek, hogy tudja, mikor és hol büntethet meg legközelebb. Mert ez a lételeme, ebben biztos vagyok. Most például eljátssza, hogy mennyire szerelmes belém, és azt is, hogy mindenkinek annyi, ha csak rám néz. Biztosan tudom, hogy ezzel engem is szeretne szívatni, de a szív dolgaival illik vigyázni, meg a szüleimmel. A következő meglepetés akkor ér, amikor folytatja a dolgot, pedig tudhatná, hogy figyelnek engem és Lyt is…
- Hát legyen. Ly majdcsak megbékél a helyzettel, hogy szeretőm van – magamtól most felvisítanék a röhögéstől, mert Izus kapott most egyet vissza. Ha tovább játszik, elismerem, hogy jól bírja, ha nem, akkor ki fog akadni. Persze abban biztos vagyok, hogy ezt valahol, valamilyen formában még visszakapom, de az is lehet, hogy most fog fellökni véletlenül. Szóval erre most jól felkészülök, nem érhet váratlanul. Egyvalamivel lephet meg, de azt nem fogja megtenni, szóval emiatt nem aggódom. A csikizés pedig jár, de megoldja valahogy. A kis őzgida, hogy ugrál már!
Aztán megállít és követelőzni kezd, lassan tényleg elhiszem, hogy a csajom, öcsém. Csak a nők tudnak ilyen hirtelen váltani, mert mondok valamit és úgy tenni, mintha az előbb semmi sem történt volna.
- Beszélgettek róla a kh-ban – remélem erre várt, én pedig vállat vonok. Kicsit összébb is húzom magam körül az ingem, mintha meg kellene igazítanom. De tényleg így volt, két sárvérű ezt ecsetelte, még el is játszottak egy jelenetet, szánalmas volt, természetesen. A talárjukból köpenyt csináltak és ugráltak, mint a veszettek. Tudhatná, hogy nem hazudok, még sosem kellet.
- Hogynepersze. Mert Lilien ezt mondja, tudom – eresztem le a vállam, mintha megadnám neki magam. Talán tényleg meg fogok nézni egyet, hogy végre békén hagyjon. Biztos, hogy utána, az elemzésnél már nem fog neki örülni, hogy rábeszélt. Hogy miért említem, hogy eltalálja a gurkó? Mert majd minden meccsen találkoznak, lehet, hogy Iza azért nem pasizik, mert gurkózik. A gurkók a szerelmei, csak hát egy vasgolyó, hát nem is tudom, kissé furcsa dolog ez nekem, majd máskor megkérdezem, hogy mi benne a jó. Láthatólag sokat vannak együtt, hihihi.
- Micsoda szuperhős film cím! Másnaposok. Biztos hoznak egy másik napot, nem pedig részegek, hiszen szuperhősökről van szó. Gratulálok – röhögök fel, ahogy csak én tudok, tehát az őszi szél fordul meg úton és mindenki beleremeg izgalmában.
- Na, mutass ilyen hősöset, ha már rábeszéltél, mondjuk az amerikai hajóskapitányt – nyilvánvaló, hogy már csak ugratom, mert ezerötszázszor elmondta már, hogy az „Steve Rogers, az Amerika Kapitány”.
- Akkor most hétvégén? És hol? Mert, hogy muglik közé nem viszel, nyugodtan biztos lehetsz benne, hacsak nem akarsz komoly bajt – remélem eléggé kifejezően néztem rá, hogy tudja, nem a levegőbe beszélek. Amúgy de, mert mindenki csak oda tud. Szóval jó lenne, ha ezt komolyan venné és szerezne valamit, amivel meg tudjuk nézni. Ez a mágia, nem?
- Ha kell a szerkezetre pénz, adok… majd megadod valahogy szerelmem – magamhoz vonom és adok egy puszit az arcára, de olyan émelyítő szerelmeset. Sok sikert a későbbi magyarázkodáshoz, remélhetőleg az Edictum is látta a mai jelenetünket, öcsém!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. október 5. 20:48 | Link

Zétike :3
Varázslatosan lezárom, muhaha, szeretés van azért
és magic, kaptál meglepit is. :3
Ezek után nem mondhatod, hogy nem voltam engedékeny. Rolleyes

Bőszen bólogattam Zétény szavaira, miközben nem is figyeltem rá annyira, ugyanis olyannyira el voltam foglalva a minket csodálók bámulásával, hogy el sem jutott a tudatomig, mit mondott. Talán ilyenkor, de kizárólag csak akkor lehetett volna meggyanúsítani azzal, hogy nem figyeltem egy éppen beszélő emberre. Mert amúgy tényleg érdeklődni szoktam a mondandójuk iránt, nem tehetek róla, hogy akkor éppen nem akartam kizökkenni a rémesen előadott szerepemből.
- El tudom képzelni - kapcsolódtam vissza a beszélgetésbe, mikor végre elárulta, honnan is hallott Batmanról. A válaszomhoz visszatérve egyébként nem tudtam volna elképzelni, hogy pont a Rellon házban beszéltek mugli filmekről, már csak Zétény reakcióját is figyelembe véve (le kellett volna fényképezni azt az arcot, amit levágott a boltban, mikor előhozakodtam a témával) . Ezek után pedig, ha bárki azt meri állítani, hogy a rellonosok kőkemény mugliutálók, hát csak csendben kiröhögöm. Végtére is a kedves szívszerelmem is kibírta az ismertetésüket. - Ja neeem, a Másnaposok nem szuperhős film. Arról szól, hogy...Na mindegy - ráztam meg gyorsan a fejem, mielőtt még belefeledkezhettem volna a film részletes ecsetelésébe. Valószínűleg ennyit még sosem beszéltem egyhuzamban, így mára elég is volt már. Na, meg nem akartam spoilerezni.
- Amerika Kapitány - bólintottam ismét kijavítva a fiút. - A szünet első hétvégéjén, arra ne szervezz semmit. És mondd meg apádnak is, hogy azt a hétvégét lefoglalta a szeretőd. Kész. Majd küldök baglyot.
Tökre meg voltam elégedve magammal, hogy ilyen szépen le tudtam rendezni ezt a mozi kérdést és még Zétény sem kapálózott nagyon a dolog ellen, ez is biztos az én érdemem lehetett. Mert ugye, ha van valaki, aki csendben, de eléri a céljait, akkor az én leszek. Elvégre meg ha úgy nézzük, akkor ő ajánlotta fel a végén már a mozizást, szóval lehet majd egy jó délutánja, amit Amerika Kapitány nézésével tölthet - és közelebbi kapcsolatba kerülhet a kutyámmal is, mert az fix, hogy be fog furakodni Zétény mellé és eléri, hogy a srác minimum egyszer megsimogassa. Önszántából. Nem is tudom hasonlít-e a gazdájára...
Már éppen meg akartam volna fordulni, hogy ne hátrafelé kelljen lépegetnem a fiú előtt, amikor valami nagyokos úgy döntött, hogy neki nagyon sietnie kell vizsgára és olyan durván húzott el mellettünk, hogy nekilökött Zéténynek. A vállába kapaszkodva sikerült csak megtartanom az egyensúlyom, és miközben halkan durva szitokszavakkal illettem a srácot (mármint nem Zétényt) , megpróbáltam normálisan két lábra állni. Végül aztán teljesen spontán elmosolyodtam és csillogó zöld szemeim Zétényre emeltem.
- Hogy apád tényleg elhiggye - ezek után a fiú reakcióját meg sem várva gyors puszit (!!) nyomtam az ajkára, majd elengedve a vállait ellibbentem mellette s nagy léptekkel siettem vissza a kastélyba. Ettől bizonyára kapott egy kis sokkot, amit kihasználva egyedül tértem vissza a kastélyba, és mivel nem akartam válaszolgatni a kérdéseire, azonnal a Levita toronyba mentem.
Azt hiszem megártott a vattacukor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2015. október 9. 11:57 | Link



- Áhá, szóval… el tudom képzelni magamtól is, hogy miről szól. Néhány mugli berúg, és fura dolgokat csinálnak közben. Milyen eredeti – a szarkazmusom eléggé érezhető, hiszen tényleg csakis mugli film lehet, ahol részegekről csinálnak egy filet és még meg is nézik. Amikor át is élhetnék… hahaha, mekkora ötlet. Majd lesz egy olyan is, hogy vásárolni mennek a muglik és a végén kifizetik a pénztárolóban. Legalább ennyire izgalmas és vicces lehet. Vajon Kovácsné asszony vesz-e tejet, vagy csak lisztet? A következő epizódból megtudhatják! Hát, normális, öcsém?!
Iza nagyon beleélte magát ebbe a szeretős dologba, de tényleg. Röhögnék is, ha küldene baglyot a szüleimnek, mint szeretőt. Csak kár, hogy utána el kéne bujtatom, ha még szeretném látni… Ez ugyanis nem annyi tréfás dolog, de meghagyom a hitében, úgyis csak viccel. Nagyon remélem, hogy a baglyot nekem szánta és csak én értem félre.
- Persze drágám, rágcsát hozzak én? Hú, már annyira izgulok! – ironizálok neki, és hagyom, hogy győzzön. Nyilván csak azért jöhet létre ez az egész, remélem, jót fogok aludni rajta. Csodálkoznám, ha meglepne és élvezném, azonban tény, hogy felkeltette az érdeklődésem egy hangyányit. De tényleg, és csak is Iza miatt,. hihetetlen, ugye? Még a végén rávesz, hogy majd muglik között mutatkozzak egyszer, öcsém! Na, az lenne csak a hihetetlen történet. De nem hiszem, hogy nincs annyi sütnivalója, hogy…
- Hééé, öcsém, mit képzelsz? - egy csávó mellettünk suhan el, de nekem löki Izát, hát nem lát a hülye a saját fejétől? Besz*r*s, mindjárt utána is lendülök, és gyorsan maradásra és aszfaltmegfigyelésre fogom késztetni. De nem fog összejönni, ugyanis Izának még koordinációs gondjai vannak, és engem használ támasztéknak. Persze, segítek neki, ahogy tudok, szóval elkapom. De ahhoz képest, hogy csúnyán beszél – jaj, de ilyet, egy levitás prefektustól kérem! -, gyorsan lenyugszik, majd el is mosolyodik.
- Már mit h… - belém forrassza a szót egy szájra puszival, én meg csak kerek szemekkel bámulom, nézem, ahogy elszökdécsel sietősen. Megnyalom az ajkaim, ami most ragacsos vattacukorszirup ízű, és nevetni kezdek. Komolyan olyan lenne ez az egész, mint egy szirupos mese, öcsém! Mármint mugli mese, természetesen. Persze, nem hagy igazán nyugodni, hogy miért csinálta ezt, ez már kezd túlmenni egy határon, vagy csak én érzem így? Na, mindegy, majd a mozi alatt megkérdezem, hogy mi is volt ez?
- Hát apámnak én is küldenék valamit, ha lehetne - fintorodok el, miközben halkan magam elé motyogok, majd vállat vonok, mert nem értem az egészet. Összezavar és ez nagyon dühítő. Abban pedig biztos vagyok, hogy pont ez volt a célja. Még, hogy a rellonosok gonoszak… Nem kell félteni egyik házat sem. Lassan erőt kell vennem magamon, mert az egy helyben ácsorgás és fintorgás elég hülyén veszi ki magát a Fő utcán. Ezt még nagyon megbánja, csak én nem nagyon tudok vele kiszúrni… de majd kitalálok valamit, öcsém!

*** Köszönöm a játékot! <3 ***
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2015. október 15. 14:41 | Link

Nina

Figyeli, ahogy a gyerek elvan a maga kis világában. Ezt az időszakot imádta Minánál is. A gyerekek olyan hihetetlenül tiszták, és olyan őszinte rácsodálkozással néznek a világra, mely szomorú, de a felnőttekből teljesen kiveszett. Valahogy, ahogy az ember öregszik, egyre több szörnyűséget lát és hall, egyre jobban elveszíti a hitét az emberekben. Persze vannak kivételek, az örök gyerekek, ilyen például Leonie vagy Ella. A két lány elég rendesen megmarad mindenki emlékezetében, hiszen annyira tiszták képesek maradni, hogy az szinte fel sem fogható.
- Tudod mit szoktak mondani. A rossz időszakot mindig jó követi.
Számára a jót most a földön játszadozó kisfiú testesíti meg, aki olyan számára, mint egy álom, amit elkönyvelt már soha meg nem valósulónak. Ahogy a Minával való konfliktusok is nagyjából rendeződni látszanak, pedig már félt, hogy a lány elhagyja őket örökre. Nagyon szomorú lett volna, ha tényleg így történik.
- Valóban hülyeség.
Finom mosoly jelenik meg a szája szélén, miközben lehajol, hogy felvegye a kiskrapekot, mielőtt még nekiáll elbontani a térkövezetet. Mostanában úgy is furcsa dolgokat művel, ha az anyja hagyja érvényesülni, ezt viszont, hogy lehet, nem kellene most is megkockáztatnia.
- Dwayne és én… sose működött, és ezt valahogy sose akartam beismerni. Haragudtam Lénára, aztán arra is, hogy teherbe estem. Elég pocsék helyzet volt. Mostanra azonban elfogadtam a helyzetet. Elvégre attól még, hogy Dwayne az egyetlen ember, aki iránt szerelmet tudok érezni, miért zárja ki azt az opciót, hogy boldog legyek mással? A múltkor beszélgettem vele, számára ez csak vélamágia. Csak akkor érez valamit, ha egy helyen vagyunk. Máskor nincs meg.
Feljebb tolja kicsit a szökni vágyó törpéjét a karjaiba, aki erre lemondóan az anyja vállára hajtja a fejét. Hát legalább megpróbálta, az is valami. Szegény gyerek akaratosságból és makacsságból mindkét szülőjétől kapott jócskán, azonban Zója még mindig el tudja nyomni, és miért mondana ellent valakinek, aki enni ad neki? Tiszta warreni hozzáállás.  
- Nekem sincs bajom veled. Nem is jönne ki jól akkor se, ha csak egy vagy a sorban, és akkor sem, ha megmaradsz nála. Örülnék neki, ha megtalálná a maga boldogságát, ha már én nem tudtam neki megadni. Szóval tényleg, ne csináljunk úgy Dwayne Warren miatt, mintha láthatatlanok lennénk, Sean amúgy is kedvel téged. És miért harcolnál velem? Van Dwayne-nek egy igen féltékeny és apás lánya. Ő sokkal nagyobb falat. Nem akarlak elkeseríteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. október 27. 00:35 | Link



Rettenetesen hülyén érezte magát attól, hogy még annál is többet állt a tükör előtt, mint amennyit szokott, holott valószínűnek tartotta, hogy ha Seth most viszontlátja, akkor nem azzal lesz elfoglalva elsősorban, hogy milyen a frizurája vagy a fél füléből lógó hosszú fülbevaló. Mégis, talán egy kis készülés nem árt… Hiszen olyan régen nem látták egymást!
Akkor vágta le mérgében a fésűt a polcra, mikor nyolcadszor is nekiállt megfésülködni, mint valami szerelmes csitri. Hirtelen fordított hátat a tükörnek, magában puffogva azon, hogy valószínűleg mennyire felesleges, amit művel, mert őszintén szólva erősen kételkedett benne, hogy Seth öccsének igaza van, és pont ő fog kelleni ahhoz, hogy a másik kicsit helyre zökkenjen. Kicsit úgy volt vele, noha már százszor végiggondolta ezt, hogy Seth már kereste volna őt, ha tényleg akar tőle valamit. Igaz, Avery sem sietett felfedni magát, akárhányszor csak a másik után lopózott görény alakban, hiszen nem akarta belerántani abba a katyvaszba, ami az élete… Lehet, hogy a másik oldalon is erről volt szó. Most viszont részéről nagyjából rendeződött a helyzet, ha pedig hihet Sebastiannak, akkor náluk is változtak a dolgok.
Végül magára kapta bőrkabátját, derékig érő haját pedig kihúzta az anyag alól, mielőtt még lopva egy utolsót pillantott volna a konyhaablak üvegére, mert csak nem tudta megállni, hogy megnézze, hogyan fest. Szívdöglesztő volt, annyi szent, bár nem hivalkodó módon, hiszen nem csábítani készült, hanem egy komoly beszélgetésre. Már ha egyáltalán szóba állnak vele.
Bogolyfalva egyik sikátorába hoppanált, ahol ezt követően gyorsan alakot váltott, és pár pillanattal később már az utcán szedte a lábacskáit, mint egy kicsi, de roppant fürge görény. Sebastian a segítségére volt, megmondta neki, hogy hol és mikor várható, hogy feltűnjön a bátyja, úgyhogy Avery szépen lesbe ült, próbálva elkerülni a nedves helyeket, mert még ha csak az este egy későbbi pontján is kíván visszaváltozni emberi alakba, azért az nem lenne jó, ha sáros és vizes lenne addigra. Végül feltelepedett egy padra, ahonnan jól belátta az utcát, és onnan kezdte figyelni, hogy mikor tűnik fel valamerre Seth. A fiú úgy volt vele, hogy ezt az egy esélyt még meg kell, hogy adja magának, maguknak, még akkor is, ha a megérzése azt is mondta, hogy teljesen felesleges és csak fájni fog. De ezt még… ennyit még kellett.
Mikor végre felbukkant a másik, akkor a pici görény szíve meglepően nagyot dobbant – annyira, hogy már csak megszokásból is elkezdte magát némán átkozni, amiért képtelen parancsolni a saját reakcióinak. Ezt azonban gyorsan odébb hessegette, most nem volt idő arra, hogy ezzel foglalkozzon, majd lesz rá bőven módja az után, hogy Seth elküldi őt a fenébe. Most viszont nem akarta szem elől téveszteni, úgyhogy le is ugrott a megfigyelőállásról, és a fiú felé iramodott. Amikor már a járdán szaladt, majdnem elérve hozzá, hangos, csipogó hangot hallatott, hogy a másik biztosan felfigyeljen rá, aztán játékosan elkezdett Seth lába körül mászkálni, majd, ha a másik hagyta, akkor két lábra állva kapaszkodott bele a nadrág szárába, és bámult fel rá azokkal a pici gombszemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 3. 01:16 | Link

Mostanában hallgatagabb volt, mint valaha – már nem kellett a szerepéhez tartozó replikákkal töltenie idejét, bekapcsolódnia kortársai csevejébe, vevőkkel beszélgetni, de emellett máshoz sem nagyon szólt. Kerülte az embereket, ha tehette, bár nem hanyagolta el kötelességeit - tette, amit mondtak, bejárt az óráira, beadta a szorgalmikat, felelt a kérdésekre, edzett a csapattal, de az idő maradékában amennyire csak lehetett, távol maradt a kastélytól. Az emberek közt állandó szorongás kísérte és mint az űzött vad, minden hirtelen mozdulattól, hangos szótól összerezzent. Egyedül volt talán a legelviselhetőbb, amikor munkájába temetkezett, vagy amikor csak céltalan, hosszú utakra indult a repdeszkán. Többnyire a Cloudweaveren dolgozott, valószínűleg egészségtelennek minősítendő mennyiségű időt töltve ezzel, de még mindig ebbe tudott a leginkább kapaszkodni.
A napjaiban kialakult egyfajta szabályosság – ugyanakkor kelt, ugyanakkor ment tanításra, ebédelni, a műhelybe bűvölni, itta délutáni kávéját és vacsora előtt sétált egyet a faluban, cigarettáját szívva. Agatha ajánlotta neki ezt, hogy legyen valamilyen fogódzója és ő tiltakozás nélkül elfogadta. Az időjárás hirtelen fordult zimankósra, és bár a téli “pompáját” még nem közelítette meg, vastag szövetkabát lógott rajta, jóformán össze sem gombolva, így látszott alatta vékony pulóvere – nem nagyon érzékelte a hideget, a cigarettába is jóformán csak akkor szívott bele, amikor az már majdnem elaludt. Túl sok mindenre próbált egyszerre figyelni, túl sok ismeretlen arc, túl nagy jövés-menés. A csipogás elsőre alig jutott el hozzá, fáziskéséssel torpant meg és nézett le, hogy értetlenül meredjen a lábánál parádézó, izgékony fekete szőrgombócra. A lény – valami menyétféle lehetett – a nadrágjába csimpaszkodott, ő pedig leguggolt, hogy szemügyre vegye, az egeres eset után rögtön elveszett házikedvencre asszociálva. Talán valamelyik Eridonos állatkája, gondolta, míg szórakozottan megvakargatta a hátát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 3. 01:19 | Link



Csak nézett felfelé rá, pillantása bejárta a kissé nyúzottnak tűnő arcot, a vonásokat, amiket nagyon rég látott utoljára ennyire közelről. Megváltozott azóta, férfiasabb lett és most, talán azoknak a hatására, amikről Sebastian mesélt, mintha az életkedv is elillant volna mögülük. Most értette csak meg, hogy miért kereste őt meg a kisebbik Selwyn, mert nem volt rajta mit szépíteni, Seth szörnyen festett.
Amikor leguggolt hozzá, akkor Avery teljesen elhallgatott, és visszahuppant két első mancsocskájára. Ahogy a fiú hozzáért egészen halványan összerezzent, mert felsajgott benne valami attól, hogy hirtelen eltűnt közülük a fizikai távolság, de aztán úgy döntött, hogy nem érdekli mennyire fog fájni, még most az egyszer azt akarja, hogy Seth megsimogassa, hát kobakját a fiú tenyerébe fúrta, szemeit pedig egy hosszú pillanatra lehunyta. Nem tudta, hogy ilyen érzés lesz, ha egyszer újra hozzáér a másik. Egyszerre nagyon jó és mégis olyan, mintha valami tépné belül, mert teljesen biztos volt benne, hogy ez a legeslegutolsó. Nem lesz ilyen több, mert Seth el fogja küldeni. Már akkor is szerencsés lesz, ha csak végighallgatja.
Mikor idáig jutott, akkor nyitotta ki hirtelen ismét a szemeit, mert rájött, hogy ha enged a késztetésnek, akkor most egyszerűen csak a fiú kezébe mászna és összegömbölyödne, csendesen pihenve. Nem először kísértette meg a gondolat, hogy örökbe fogadtatja magát vele így görény alakban, de mindannyiszor keserű nevetés lett a vége, ahogy ez a fejében most is történt. Na persze.
Különben is. Most Seth miatt volt itt és nem a saját önzősége miatt, és ahogy felnézett a fiúra, el is felejtette az előbbi fájdalmas gondolatmenetet. Segíteni kell neki. Már ha hagyja.
Finom remegés futott végig a hajlékony görénytesten, ahogy megrázta kicsit magát, hogy vissza tudjon térni a játékos kis állatka szerepéhez, aztán kapta magát és vidáman csipogva feliramodott Seth nyakába. Játszott, csikizte a bajszocskáival, félig körbetekeredett a nyakán, miközben valahol bent éppen mélyre temette azt a tényt, hogy élete első szerelmének illatát érzi és menten meghasad benne valami a gyötrődéstől. Hát ezért nem akarta ő ezt, ezért nem akart soha ilyesmit érezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 3. 01:28 | Link

Való igaz, már nem tizenhat volt, lassan a tizenkilencedik évének végét taposta és nem igazán emlékezett rá, mikor találkozott utoljára tükörrel. Nem mintha elhanyagolt lett volna, de magához mérten ez a külső idegenszerűen összecsapottnak hatott. Nem látta értelmét, hogy megkísérelje eltüntetni a szeme alatt sötétlő karikákat vagy azt, ami a vonásaiban megült, nem volt ereje a színjátszáshoz - talán sosem érezte magát ennyire kimerültnek, és mégis, mennie kellett tovább. Leginkább a hétköznapok tehetetlen tömegének sodrása vitte előre, a megszokás és az ütem, amit rutinszerű feladatai adtak.
Az állatka megrezzent, de aztán úgy bújt tenyerébe, mint egy macska és bár egy pillanatig eltöprengett rajta, van-e értelme a kurta fülecskék tövét vakarni, végül megpróbálta ott megsimogatni – úgy okoskodott, úgy talán nem harapja meg akkor sem, ha nem tetszik neki, mert dorombolás híján nehezen tudta eldönteni, jól csinálja-e. Ennek ellenére figyelme egy része még mindig az utcáé volt, minden kicsit közelebb elhaladót szemmel kellett tartania.
Aztán a görény megrázta magát, ő pedig elemelte a tenyerét, várva, mit is akart ezzel jelezni. A nyakbamászásra számított a legkevésbé, a hideg tappancsok egyáltalán nem estek jól, a csiklandozás pedig aztán végképp, de úgy vette, hogy az állat ehhez szokott és épp helyezkedik, mert körbetekeredett a nyakában, mint egy alulméretezett sál. Megvárta, míg megáll vagy legalább csillapodik, aztán felegyenesedett, közben kialudt cigarettájára vetve egy pillantást és különösebb töprengés vagy érzelem mutatása nélkül a legközelebbi kukánál megszabadult tőle. Sietősen indult meg, csak a falu határán váltott sétatempóra, inkább a menyét miatt húzva össze magán a kabátot, semmint fázósságból – az inszomnia túl fáradttá tette ahhoz, hogy ilyesmivel törődjön, de az állatka bundája túl finomnak tűnt ehhez az időjáráshoz. Valószínűleg odabent tartják, bár nem látott rajta nyakörvet, de lehet, hogy ezekre nem is lehet igazán tenni ilyesmit. Az egyik kezét a gallérjánál tartotta, hogy ha utasa úgy döntene, ugrik, legyen esélye meggátolni ebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. november 3. 01:30 | Link



Bánta is ő, hogy éppen hol vakargatják! Egyedül csak annak örült, hogy Seth foglalkozott vele és nem csak elsétált mellette, hiszen senki sem lenne köteles egy idegen állatkával törődni. Neki viszont hagyták, hogy nyakba másszon, hogy elhelyezkedjen, csak akkor lepődött meg kissé, mikor el is indultak. Hoppá. Akkor most felmennek a kastélyba..? Nem volt benne teljesen biztos, hogy ez a világ legjobb ötlete, és őszintén szólva a bundája utolsó szőrszálának a legvége sem vágyakozott vissza azok közé a falak közé, de kénytelen volt elismerni, hogy valószínűleg ott hamarabb találnak olyan helyet, ahol nyugodtan tudnak beszélgetni. Más kérdés, hogy talán friss próbaidősként nem kellene beszöknie egy diákoktól nyüzsgő iskolába… de maximum majd ráfogja, hogy az öccsét kereste.
Miután ezt ilyen jól eldöntötte, megnyugodva simult a fiú nyakába és az út hátra lévő részében azt élvezte, hogy hozzáér. Figyelte a mozdulatait, a lépését és mindent, amit eddig csak magányos sztalkerkedése közben nézhetett messziről, közben pedig egészen belefúrta magát Seth kabátjának a nyakába. Tényleg jól jött a plusz melegítés, a puha bunda nem volt annyira meleg, mint az emberként hordott bőrkabát, de most ezzel kellett beérnie.
Egy ponton azért mondjuk elkezdett gondolkodni, hogy mégis mikor lesz alkalmas ezek után, hogy visszaváltozzon. Mármint… lehetséges az is, hogy végül a vadőrhöz vagy az LLG tanárhoz viszik, mint szökött házi kedvencet, az pedig nem lenne annyira szerencsés. Végül azonban abbahagyta a különféle forgatókönyvek gyártását, és inkább véletlenre bízta magát. Az többnyire be szokott neki jönni.
Meg egyébként is, túlságosan jó illatú volt Seth nyakának a hajlata, a léptei pedig nagyon nyugtatóak. Annyira, hogy Avery félig be is aludt, amíg mentek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. november 3. 01:39 | Link

Miután a szőrmók elhelyezkedett, nem fészkelődött többet, úgyhogy egy idő után leengedte a kezét és zsebre tette, egyenletes a tempóban folytatva útját a kastély felé. Az ősz volt az egyik kedvenc évszaka és néhány pillanatig el tudta ragadni szépségével a színeit váltó erdő. Szinte meg is feledkezett potyautasáról, ahogy a hulló levelek keringőjét figyelte, mert közel s távol egy lélek sem ment az úton. Nem kellett a pálcáját markolnia kabátja zsebében, hogy átmenetileg megkönnyebbüljön - talán csak akkor érzett hasonló nyugalmat, amikor a toronyból bámult éjjelente az égre, annak biztos tudatában, hogy mindenki más mélyen alszik.
Ami a görényt illette, nem keresett magyarázatot a jelenségre – bár nem igazán értett az állatokhoz, azokat mintha vonzotta volna a kisugárzása, Obszidián, Agatha macskái, Őrnagy és Sherlock is szívesen keresték fel, ő pedig kötelességtudóan vakargatott, simogatott és dögönyözött, vagy épp etetett és vette elő a szőrkefét. Fejből tudta, ki melyik játékot és melyik csemegét szereti a legjobban, hol a legeffektívebb a ciróka, melyik részeket kerülje. Ha épp nem dolgozott valamin, szívesen adta nekik balját, sokszor segített enyhíteni a stresszt és ki tudott volna ellenállni azoknak a mélabús vagy kérlelő szemeknek? Az állatokban sosem kellett kételkednie, hátsó szándékokat keresni, még ha nem is értette őket maradéktalanul, főleg a macskákat, idővel felismerte a szeretetüket.
Útközben elhaladtak a vadőrlak mellett, azonban odabent sötétség és csend honolt – Radúz alighanem a toronyban rója házvezetői köreit takarodóig, ahogy szokta, úgyhogy egyenest az Eridon felé vette az irányt, ahogy átlépték a kaput.


[>>Folytatás az Eridonban<<]
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2015. november 27. 13:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. november 9. 17:15 | Link

Kőrösi Dániel Martin
November 7. (szombat) ~01:00


Zajlhatott volna diszkrétebben is a szobaavató - akkor talán nem döntenek úgy, hogy élve fantasztikus mestertanonci jogukkal vagy -sokkal inkább- a bor hatalmával, elindulnak az éjszaka közepén a faluba, nem szakadnak el egymástól s Ian se állna teljesen magányosan, csüggedten előre-hátra hintáztatva a kezében lógó, félig tele lévő sörösüveget. Legutóbb szürkületkor járt erre, most pedig csak az utcai lámpák adnak némi lehetőséget a tájékozódásra, de végül is teljesen mindegy - világosban se lenne fogalma arról, hol van. Tovább is lehet fokozni: az, hogy egy könyvesbolt mellett halad el, hogy az ott szemben egy bestiárium, vagy éppen egy talárszalon, valójában teljesen hidegen hagyják. Persze mindezekre nincs is szüksége ahhoz, hogy elragadtatva sétáljon a járda kellős közepén, ahhoz meg pláne nem, hogy tanúsítványt adva élsportolói törekvéseiről, koordinációs képességeit a legcsekélyebb módon se felhasználva nekimenjen egy ismeretlen férfinak. Némi hátrálás elég ahhoz, hogy visszaszerezze egyensúlyát, valójában nem ütköztek túl nagyot.
- Te meg hogy kerültél ide? - Egészen meglepettnek tűnik az idegen véletlenszerű felbukkanásától, és a nyakát tenné rá, hogy eddig se előtte sétált, hanem most hopponált direkt oda. Vagy a palack szája volt sokkal érdekesebb nála...Hol lehetnek a rellonos barátai? Nem kellett sok hozzá, hogy elérje ezt az állapotot - a költözés, a sok új arc, az órákkal való bajlódás és a rengeteg utazással járó edzések miatt egyszerre él meg nem szűnő adrenalinsokkban és marha fáradt. Fogalma sincs, mikor tűntek el mellőle a többiek.
- Mhm. - Közli a másikat bámulva, indokolatlanul összeszűkült szemekkel. Hogyha rárakná a fejét a vállára, rögtön elaludna - tesz felé egy önkéntelen féllépést.
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 21. 20:27 | Link

Isidor kedves...



Elérkezett az este, minden újra csendes, mindenki alszik végre - kivéve Emilyt. Ő szokásához híven ma éjjel is képtelen volt aludni. Ennek következményeként kapta fel a levitakék pizsamájára a szürke-fehér, pihe-puha, meleg és egyben kedvenc szőrme hatású köntösét.
Az este első felében olvasgatott a leány, majd ezt az elfoglaltságot megunva sétálni indult. Nem azért tette ezt, mert akkora kedve volt hozzá, hanem pusztán csak azt akarta elkerülni, hogy belehaljon az unalomba. Először a kastélyban tett pár jókora kört - ezek megtétele közben persze alaposan figyelt az esetlegesen felbukkanó prefektusokra -, majd kievickélt valamilyen úton-módon a szabadba. Amint kiért, alaposan megcsapta őt a hideg levegő, már az első pillanatban. Emily legelső lépései a fagyos kövön elég bizonytalanra sikeredtek, bár ez várható volt, hiszen mezítláb vágott neki a dolognak. Emi mindig is kissé bohókás lány volt, és hiába követte el már rakatnyi alkalommal ezt a bizonyos hibát, amint az iménti alkalom is remekül bizonyította: sosem fog tanulni belőle.
Miközben egyre messzebb baktatott a helytől, ahonnan indult, egyre nagyobb csend telepedett a lábai elé. A kisasszonyt ez meglehetősen nagy örömmel töltötte el, hiszen ez sikeresen bizonygatta azt a tényt, hogy hosszú idő óta végre VALÓBAN egyedül van. Amint mindez eljutott a kobakjáig, úgy volt vele, hogy nem megy messzebbre és leül az egyik padra az utca szélén, hogy lépések moraja nélkül hallgathassa a csendet és megpihenhessen. Amint helyet foglalt, utána nem is annyira sokkal maga alá húzta a lábait, majd alaposan bebugyolálta magát a prémes köntösével. Hosszú percek teltek el ilyen módon, majd egy végzetes pillanatban valami megtörte Emily nyugalmát. Pár másodpercig hallatszott az a bizonyos hang. Kutyaugatás... Az éjszaka közepén, vagy már hajnalban? Mégis mennyi lehetett az idő?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Sz. Izabella
Írta: 2015. december 22. 12:36
| Link

Isidor nagyban horkolt a saját szobájában, a saját házában, amikor is valami furcsa zajra lett figyelmes. Valami szaggatott csiripelő hang szólalt meg a szobájában, közvetlenül az ágya mellett. Először azt hitte, hogy csak álmodott, és nem foglalkozott vele, de aztán a kutyusa is ugatni kezdett. Mikor végre magához tért az álmából (amiben mellesleg a változatosság kedvéért az Evével folytatott utolsó veszekedésük szerepelt, az eset óta nagyjából ezredik alkalommal), és rájött, hogy nem egy énekes madár költözött be hozzá, hanem az ébresztő órája szól, első mozdulatával megpróbálta lenyomni a tetején található gombot. Persze nem találta, hanem ehelyett lesöpörte az éjjeli szekrényéről, és a már amúgy is viharvert darab magától abbahagyta a csörgést. Kicsit még mocorgott az ágyában, majd felkelt, kiült az ágya szélére és azon gondolkodott, hogy mi a búbánatért is húzta fel az óráját hajnali kettőre. A kutyusa a lábával a fali naptár felé integetett, Isidornak pedig végre valahára leesett, hogy december van. Ha pedig december van, akkor karácsony is lesz. Ha pedig karácsony lesz, és ő felkelt hajnali kettőkor, akkor az azt jelenti, hogy nem csak lesz, hanem karácsony VAN, ami azt jelenti, hogy ideje végre hazamennie Németországba, hogy a családjával töltse az ünnepeket. A repülő pedig reggel hatkor indul, ő pedig azért kelt fel, hogy elérje a hajnali négy órás vonatot Budapestre.
Mikor ezt így végig gondolta magában, keresett valami ruhát, amit felvehet, és hamar meg is találta az egyik széken, ahova még az este kikészítette magának, hogy ne kelljen vele időt töltenie ébredés után. Elvégezte még a szokásos reggeli tennivalókat, összepakolta az iskolaládáját, adott enni Topinak, levitte sétálni, és mikor végre mindennel elkészült, elindult a bogolyfalvi Fő utcán a vasútállomás felé.
Út közben Topi váratlanul elvakkantotta magát, először csak halkan, bizonytalanul, majd hangosabban, izgatottan. Azt már megszokta kutyusától, hogy csak úgy, ok nélkül nem ugat, tehát valami szokatlannak kell lennie az utcán. A közel vak sötétben nem látott semmit, de mikor közelebb ért ahhoz a helyhez, ahol Topi a szokatlan dolgot jelezte, valóban olyasmit látott, amire egyáltalán nem számított. Egy magára hagyott szőrme bunda hevert az egyik padon. Mi több, ahogy jobban megfigyelte, ennek a bundának szeme van. A bunda szeme után észrevett egy árulkodó kék hajtincset is, ami viszont nem jelenthet mást, csak...
-Izabella! Hát te? Mit keresel itt hajnalok hajnalán? Szerencséd, hogy nem vagyok prefi, mert most rajta kaptalak volna takarodó után. Menj vissza a kastélyba, már csak azért is, mert itt kint meg fogsz fagyni, odabent meg meleg van.
A lányt nem ismeri túl jól, azt viszont tudja, hogy a kviddics csapat tagja, és a kastélyban is meg a Levitában is többször találkozott vele. Nagyjából akkor érkezett, mikor Evelin elment, illetve a legtöbben fura szokásairól ismerik. Ilyen lehet például, hogy takarodó után a mínusz tíz fokban látszólag minden ok nélkül egyedül fagyoskodik a bogolyfalvi Fő utca egyik padján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 23. 14:24 | Link

Isidor



Megközelítőleg egy perc után végre lekapta álarcát az ugatást övező rejtély. A lányka előtt elterülő sötétségből hamarosan kibotladozott a hang forrásaként szolgáló kutyus, majd a jószág mögött nem is annyira sokkal egy úr.
A kékhajú leányzó azonnal le is hajtotta a fejét, abban reménykedve, hogy az idegen szépen csendben elmegy majd mellette, és nem kezdi el zaklatni őt a hülyeségeivel, - azonban Emilynek csalódnia kellett, mert a terve nem vált be. Az úrfi megállt előtte, megszólította őt, majd beszélni kezdett hozzá, mindenféle vacakról. Szerinte érdekelte is Emit a hideg, vagy a prefektusok? Gondolkodjon egy már egy kicsit... ha foglalkozott volna ezekkel a lány, valószínűleg nem lett volna itt. Jelen pillanatban hősnőnket csak az tartotta lázban, hogy belekontárkodnak a dolgaiba.
A lány először egy mély levegőt vett, majd felemelte a tekintetét a földről, végigvezette az előtte álló úron, majd a szemeibe nézett. A kisasszony furcsállta azt, hogy a nevén szólították, hiszen neki halvány lila dunsztja sem volt arról, hogy az idegen valójában ki, vagy hogy honnan ismerheti őt, leginkább azt nem értette a lány, hogy mit akar tőle az alak.
Az így kialakult szemkontaktusnak azonban a leányzó hamar véget vetett, egy váratlan mozdulattal helyezte tekintetét vissza a talaj azon pontjára, ahonnan elköltöztette.
- Szóval hajnalodik... ezt jó tudni.
Szép halkan ejtette ki szavait, mintha csak önmagának szánta volna, majd a következő pillanatban elmosolyodott. Bizonyára érdekes gondolata támadt.
Pár másodpercnyi hatásszünet után lábait lepakolászta a padról, majd óvatosan felállt, és elindult arra, amerre a fiú is igyekezett.
- Ha gondolod elkísérhetjük egy darabon egymást...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Isidor Slusser
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 1385
Sz. Izabella
Írta: 2015. december 23. 16:12
| Link

A megszólított lány sokáig nem válaszolt semmit, csak végig jártatta Isidoron a szemét. A tekintetében volt valami furcsa, még attól a ténynél is furcsább, hogy ilyenkor itt kint ücsörög. Pár pillanatig egymás szemébe néztek, majd a lány magában dünnyögött valamit a hajnalról. Ennyiből levonta magának a konzekvenciát, hogy szegénynek legalább egy kereke hiányzik. Ettől viszont elbizonytalanodott abban, hogy valóban Izabellával találkozott és nem egy másik lánnyal, akinek hasonlóan jellegzetes kék haja van. Ugyan más ilyen külsejű ember nem rémlik neki a kastélyból, de végül is nem ismerheti az összes diákot, szóval ki tudja... Olyan minden esetre tuti nem lenne a kviddics csapat tagja, akinek hiányzik egy kereke. Megértőnek szánt mosollyal újra megszólítja és bemutatkozik neki.
- Ugye te vagy, Izabella? Én Isidor vagyok...
Ekkor elakad a szava, mert a lány talpra áll és egyből látszik, hogy mezítláb van, még egy szál zokni sincs rajta. A lány lábán már látszik is a fagyási sérülés, szinte teljesen elkékült a hidegtől.
- Szent szalamandra! Eszednél vagy, te lány?? Teljesen megfagyott a lábad! Nem, nem, szó sem lehet róla, hogy elkísérj bárhova is. Most azonnal visszamész a kastélyba és felmész a gyengélkedőre, ha nem akarod, hogy teljesen megfagyjál idekint.
Gyorsan felnyitja az iskolaládáját és kihalász belőle három pár jó vastag gyapjú férfi zoknit. Természetesen mindegyik 45-ös lábra való, a lány lába legalább kétszer belefér, de legalább addig melegen tartja, míg visszamegy az iskolába.
- Ezeket vedd fel. Tiszta új, jó meleg gyapjú zoknik. Mindkét lábadra hármat. Talán még megmentheted a lábad, ha felveszed és visszamész. Megvárom, míg felveszed őket.
Az órájára pillant, látja, hogy nem sokkal múlt negyed négy. A vonat négykor indul, tehát még épp van ideje a lánnyal vesződni, de túl sok már nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesy E. Izabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 65
Írta: 2015. december 23. 19:16 | Link

Isidor



Emily felállt a padról, majd pár lépés megtétele után feltett egy ajánlatot az úrnak. A lány a fiatalember ezt követő reakcióján halkan nevetni kezdett, hiszen pont azt tette az idegen, amire számított. Az úr szavaiból, nomeg az arcáról még a legbolondabb emberek is simán rájöhettek volna, hogy aggódik, méghozzá egy számára vadidegen lány miatt, akit biztossággal még beazonosítani sem tudott. Eminek ezen tények összessége csalt mosolyt az arcára.
Amint kiszórakozta magát a dolgon, a kékség elindult a férfi felé. Szép lassan, megfontolt léptekkel haladt, síri csöndben. Nem akart ő lopakodni, nomeg nem is tudott volna, hiszen az úr feltehetőleg őt nézte. Egy halvány mosoly kíséretével beállt közvetlenül a fiatalember elé, majd felnézett rá. Mindez csupán eg pillanatig tartott, majd lehajtotta kobakját, és beszélni kezdett hozzá.
- Szóval... Isidor. Tisztázzunk pár dolgot... Igen, Izabellának hívnak. És igen, eszemnél vagyok. Valószínűleg egy kerekem is hiányzik, igen. Gyerekkorom óta mániám, hogy mindig mezítláb sétálgatok, és erről a szokásomról nem te fogsz leszoktatni, és nem most.
Emi ezen fontos mondandók kinyilvánítása után felemelte a fejét, majd az úr szemeibe nézett és folytatta.
- Viszont mindettől eltekintve... örülök, hogy megismertelek. Kevés hozzád hasonló emberrel lehet mostanság találkozni. Számodra idegen vagyok még, és te mégis segíteni akarsz, ez egy nemes dolog. Viszont azt hiszem most zokni nélkül is visszatalálok a kastélyba. Remélem még találkozunk egyszer.
Ezen gondolatokkal zárta mondanivalóját, majd megölelte az előtte ácsingózó urat. Még utoljára ránézett, majd hátat fordított, és elindult egy neki tetsző irányba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud,
ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 31. 18:32 | Link

Mihael
Előzmények

Most már egészen nyilvánvaló volt, hogy valami nem kóser a nővel, főleg mikor a fa takarásába helyezkedett. Avery minden moccanását figyelte, a másik pedig valószínűleg érzékelte, hogy nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, hogy gondok lesznek, ha hirtelen mozdul, mert végigkommentálta a cselekedeteit. Előbb a nagy, férfiruhák tűntek fel, amire Avery kíváncsian húzta fel a szemöldökét és gondolatban már elkezdte találgatni, hogy vajon kit rejthet a sikkes külső, aztán a szőke hajzuhatag szabadult ki a csat fogságából, végül pedig a test is visszaalakult - mégpedig egy olyan személlyé, akit Avery éppenséggel a háta közepére sem kívánt volna, nemhogy még beszélgetőpartnernek.
Nem tudta és nem is akarta elrejteni hirtelen támadt dühét, ahogy szemben találta magát Mihaellel, akivel a közös ismeretségük minden volt, csak nem kellemes. Nos... neki nem az. Fekete szeme ha egyáltalán képes volt rá, akkor még egyel sötétebb árnyalatot öltött mielőtt egy lépést hátrált volna, pálcáját most már nyíltan a másikra szegezve.
- Mit akarsz tőlem, Saint-Venant? - sziszegte a fogai között, miközben azon kezdett gondolkodni, hogy vajon hogyan szabadulhatna ebből a helyzetből hamar. Hoppanálni nem akart, az öccse múltkori akciója után kétszer is meggondolta, hogy érdemes-e úgy próbálkozni vele, hogy valaki a nyomában van, mert nem akart hullaként kerülni elő az utazás másik végpontján. Itt hagyja? Megtehetné, de ki tudja, mit akar. Könnyen lehet, hogy ha nem kapja meg, akkor  a következő megálló tényleg Avery családja lesz. Megátkozza? A probléma ugyanaz, csak a tetejébe jönnek az aurorok is... Bár talán ez lenne a legjobb. Végül arra jutott, hogy a legkisebb gyanús mozdulatra átkozni fog, ezzel idecsábítva az aurorokat. Muszáj volt vele várni, mert ha nem teszi, akkor egyelőre még ő lett volna beállítva támadó félnek.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 31. 19:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 31. 20:02 | Link

Avery


Nyugodt, kissé félárbócra eresztett tekintettel figyeli Avery minden mozdulatát. Bámulatos a köztük húzódó feszültség: akár a végletekig feszített íj, ha egy morzsával több energiát visznek a rendszerbe, elpattan. Ha kettejük közül valaki jobban befeszül a kelleténél, vége az ingerjátéknak.
Roppant komikus Avery dühödt arcába nézni úgy, hogy mai napig nem igazán bánja az ellene elkövetett bűneit. Visszagondolva rá, különösen kellemes és tartalmas emlékként könyvelte el a kis súrlódásuk, még ha a felére nem is emlékszik. Fájdalomcsillapítók. Rough world... Most pedig ugyanezzel az emberrel néz farkasszemet, aki minden bizonnyal örülne, ha a hulláján járhatna diadaltáncot. Az még arrébb lesz.
- Hiányoztál, nem bírtam ki nélküled... Drámai lenne ezzel előhozakodni.- A kezdeti összeráncolt, szerelmesen fájdalmasra vett figurát hamar felváltja az unott sóhaj, és lapos arckifejezés. Különösebben nem sóhajtozott Avery után egy percig sem, az általa birtokolt információk viszont annál kecsegtetőbbek.
- Hallom contrito lettél... Bűnbánó... - A hangjában visszhangzó szürke undor csupán egy másodpercig itatja át a szavakat, hogy aztán nyomtalanul tovatűnjön. Ha az ő szervezetüket dobta volna fel Avery, nem sétál el élve, de mivel nem így történt, nem az ő dolga, ki miért vagy miért nem veri le a port a férfin.
- Üzletelni akarok veled. Sima, tiszta, egyszerű üzlet, semmi több. Ha személyesen kerestelek volna meg, nem bújsz elő. Kellett ez az olcsó sztori ahhoz, hogy kicsalogassalak a vackodból. De javíts ki, ha tévednék... - Hunyorogva pillant rá a még mindig pálcával rá meredő Averyre. A testtartása meglepően nyugodt, ernyedt, mint akinek át sem fut a fején, hogy akár nyomorékká is tehetné a másik egyetlen átokkal, pedig a valóságban pontosan ez a helyzet: Avery elintézhetné. Persze annak egészen súlyos következményei lennének, és ezt nyilván a másik sem akarhatja a nyakába.
- Előveszem a cigarettám. Továbbra sem ér megátkozni. - Lassú, jól látható mozdulatokkal nyúl a farmerzsebéhez. Az ott dudorodó csomagocska nemsokára a keze közé kerül, remélhetőleg problémamentesen, az öngyújtóval együtt, s újabb egy perc telik el, mire felparázslik a nikotinrúd vége. Nem siet sehová, minden figyelmét az információforrásának szentelheti, és annak meggyőzésére. Kellenek azok az infók, nélkülük még nehezebbé válna az értékek felkutatása. Nem akar üres kézzel a főnöke szeme elé kerülni.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 20:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 31. 22:10 | Link

Mihael

Az arcán őszinte undor suhant át, ahogy a másik szerelmesnek tettetett hangját hallotta. Szemét állat. Perverz dög. Undorító mocskos féreg. Fejében egyre másra visszhangoztak az ilyen és ehhez hasonló szidalmak, ahogy a nála cirka harminc centivel magasabb, háromajtós szekrénynek is beillő rellonost nézte. Ennek a találkozásnak nem lehet jó vége, hacsak nem talál ki sürgősen valamit. Mert jó, jöhetnek az aurorok, de megint kihallgatás, megint papírok és talán megint őrizet... Nem. El kellene kerülni ezt, de nagyon, mert semmi kedve hozzá.
- Nincs közöd hozzá - felelte a másiknak. Mintha bizony Mihael valaha is megérthetné, hogy mi játszódott le benne... Mögötte ott van a család. Neki meg mi maradt? Egy apró lakás meg a magány. Az embernek nem csak pénzre van szüksége az életben maradáshoz, csak erre sajnos Avery már túl későn jött rá ahhoz, hogy eleve bele se folyjon mindenféle kétes ügyletbe.
- Nem üzletelek. Nincs miről beszélnem veled, Saint-Venant. Azok az idők elmúltak - villantott felé egy félmosolyt, ami olyan hideg volt, mint a jég. Pillantása mellé szinte metszően éles; ha képes rá, ezzel már elnyeste volna Mihael torkát a viszontlátás örömére.
Rezzenéstelen tekintettel figyelte, ahogy a másik cigarettáért nyúl.
- Megspórolnád magadnak ezeket az erőltetetten lassú mozdulatokat, ha ideadnád a pálcád. - Szinte csöpögött a gúny a hangjából. - Ha úgyis csak üzletelni akarsz, akkor nincs rá szükséged, nemde? - villant meg a tekintete. A másik érthette, ahogy akarta. A mondat akár jelenthette azt is, hogy nem fog beszélni vele, amíg át nem adja a pálcáját, de azt is, hogy nem bízik abban, amit mond, pláne nem abban, hogy a következő mozdulata nem egy átokban végződik.
- Nézd, Mihael - lépett aztán közelebb egy lépésnyit. - Veled akkor sem kötnék üzletet, ha történetesen megtehetném. Veled többé nem - tett pontot a dolog végére. Haragja lassan csillapodott, most már újra hideg fejjel nézett a másikra, de ettől még nem volt tőle boldogabb, hogy látni kénytelen azt a rusnya pofáját.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2016. január 1. 01:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 31. 22:57 | Link

Avery


Vigyor. Egyre csak szélesedik. Az Avery arcán átsuhanó undor nem mutogatja magát sokáig, de tekintve, hogy mindketten erőteljesen stírölik a másik arcát, sikerül elkapnia. Beteges elégedettséggel tölti el a tény, hogy hiába telt el cirka három év, egyikük sem felejtett. Egyetlen fenyegető mozdulatot sem tesz- nincs rá szükség. Úgy tűnik, a puszta emlék is elég ahhoz, hogy kizökkentse Avery-t hűvös nyugalmából.
- Még szerencse. - Utál szemetet takarítani, ami azt illeti, de ez is a munkaköri leírás része. Avery viszont nem tartozik a familiahoz, és nem is fog. Ő sem tag, mert nem született olasznak, csak egy külsős.
A vigyor lassan leolvad a képéről. Elutasították. Nem mondhatja, hogy nem számított rá. Nagyon is gondolt erre a lehetőségre, végigpörgette a múltjukat, és a lehetőségek között ez is felmerült. Az emberek mind púr érzelmi alapon működő entitások. Néhányan vissza tudják szorítani mindent elárasztó, csöpögős énjüket, és a fejüket használva menetelnek végig az életükön, de a nagy átlagot, sőt többséget elnézve mind mind érzelmi idióták. Ez is itt előtte. Ami történt, megtörtént, minek rágódni rajta? Ez nyíltan kiül az arcára, már úgy értem, az elégedetlenség. Fintorogva húzza el a száját, megigazítja a szemüvegét, aztán a cigiért nyúl, és rágyújt. Beszív. Letüdőz. Kiengedi a maradékot.
- Nem húztam pálcát. Arra is lusta leszek, hogy átadjam neked. Okom sincs rá. - A negédes mosoly vissza a feladónak. Valóban semmi oka sincs megfosztani magát az egyik önvédelmi eszközétől, noha nem túl sűrűn apellál a pálcájára. Történetesen elég gyengécske a sötét varázslatok nyújtotta offenzív/denfezív mágiából, ezt pótolja a fegyvertudása.
- Meddig akarod nyalogatni még a sebeid? Nőj fel, nem haltál bele. A fél tárcám nálad végezte, nem értem a problémád. - Összehúzza a szemöldökeit, miután mellkasán keresztbe fonja a karjait. Most komolyan kezdje el sajnálni? Egy része azt súgja, igen, hiszen ő is megjárta a hasonló nyomorúságot. A hangosabbik, dominánsabb fele egyszerűen irritált, mert Avery ennyire nyálas-lányosan ragaszkodik a régi sérelmeihez annak ellenére, hogy rendesen megkopasztott akkoriban mindenkit, akit kliensének hívhatott. Köztük őt is, egyetlen alkalomra. Így hát nem tudja elkapni a fintorgás és nyavalygás fonalát.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. december 31. 23:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 31. 23:45 | Link

Mihael

Mihael nem adta oda a pálcáját, de azért egy próbát megért. Na nem mintha újra fellángolt volna a pálcagyűjtő szenvedélye, de azért nyugodtabb lett volna, ha nem kell az este folyamán varázslattal szembenéznie.
- Hogy mi a problémám? - lépett ismét közelebb, a pálcája hegye már Mihael mellkasát érte. - Hogy mi a problémám?? - villant meg valami vészjósló a fekete szempár legmélyén. - Talán az, hogy nem erről volt szó! Cseszd meg, három év után sem tudom kiverni a fejemből a nyomorult szemétségeid! Az egyetlen ki**szott mázlid, hogy nem te vitted a pálmát, mert istenemre mondom, mostanra már alulról nyalnád a bakancsom talpát!
Sziklaszilárdan állt szemben a másikkal, hangja fenyegető volt és dühös, de nem tett semmit. Még csak nem is kiabált, sőt, meglepően halkan beszélt, mert nem lett volna szerencsés, ha magukra vonják az utcán a figyelmet, de túl mérges volt ahhoz, hogy egyszerűen otthagyja a másikat. Azoktól, akik tényleg bántották, félt, de Mihael viszont az a kategória volt, aki simán csak annyira idegesítette, hogy szíve szerint leátkozta volna némely becses testrészét a helyéről.
- Most pedig, nem vagyok köteles tovább hallgatni téged - közölte, miután kiadta a felgyülemlett dühe egy részét és már képes volt arra gondolni, hogy távozzon, ahelyett, hogy Misi fejét szerette volna szétkenni a mögötte lévő fa törzsén. - Felejtsd el az üzletet és engem is, ne keress többet, mert nem vagyok hajlandó egy magadfajta miatt kockára tenni a szabadságom - mondta ki meglepően őszintén, miközben lassan elhátrált a másiktól, de a pálcáját továbbra is rászegezte. Nem lett volna biztonságos, ha ő indul elsőnek, mert a hátába kaphatott volna mindenféle csúnyaságot, úgyhogy a fejével intett az utca felé, hogy a másik véletlenül se érthesse félre a dolgot.
- Takarodj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2016. január 1. 03:02 | Link

Avery


Eszében sincs félbe szakítani Avery-t a nagy horderejű magyarázásában. Legalább van alkalma megfigyelni, ahogy a düh ellepi az arcot, a szemek igazodnak a mimika alakulásához, a hang átitatódik a feszültségtől és az indokolt dühtől, egyszóval kényelmesen, páholyból végignézheti Avery haragját. Magában közben elindul egy folyamat, odabent, a koponya alatt, szaladgálni kezdenek a gondolatok apró hangyák módjára. Mit tegyen? Mit tehet egy ilyen helyzetben? Gyűlöl érzelmes emberekkel hadakozni érzelmi alapokon. Elmúlt, kész, vetkőzze le, semmisítse meg, temesse el, tagadja le. De nem, ez nem akarja, nincs akkora szerencséje, csak tovább lovagol a témán minden dühét és erejét beleadva, ugyanakkor megőrízve a tartását, a maradék méltóságát. Az emberek tényleg elképesztően tudnak viselkedni, amikor próbálják a tartásukat is megőrizni, és az igazukat is érvényre juttatni.
Néha megrebben a tekintete a pár percig tartó szónoklat alatt, de többnyire állja a vádló tekintetet. Tudja, hogy az elhangzottak jogosak, valahol mélyen azt is érzi, hogy a hiba az ő oldalán született, de annyira régi a történet, és annyira domináns a mostani indoka, hogy bocsánatkérésről egyelőre szó sem eshet, viszont a mag talán el lett hintve.
- Mindez igaz... - Ahelyett, hogy megmozdulna és elindulna a kéréshez mérten, továbbra is a fának dőlve szívja a mndjárt csonkig égett cigarettája utolsó szívdobbanásait.- Semmi okod nincs itt maradni. - Mélyet sóhajt, a cigarettacsonk kiesik a szájából a földre, ő pedig egyetlen, gyors mozdulattal eltapossa, elmorzsolja.- Próbálok ésszerűen hozzád állni, de ez nehéz, ha csak a tömény utálatod és undorod dominál. - Tőle szokatlan higgadtsággal és összeszedettséggel fog bele a beszédbe.- Figyelj, tudom, hogy a hátad közepére sem kívánsz, és ha semmi mást nem hiszel el, ezt az egyet biztosra veheted: én sem kerestelek volna meg, ha egy mód van rá. De egyelőre te vagy a leghamarabb elérhető szál, amit a kezükbe foghatnak a hozzám hasonlók, mert üzleteltél az egyik nyomunkkal. Ha én eltaláltam hozzád, más is el fog. Tőlem rosszabb, még gerinctelenebb, még aljasabb rohadékok. Te magad mondtad az előbb, hogy nem én vittem a prímet. Hidd el, volt szerencsém nekem is olyanokhoz, akiket egyikünk se tenne zsebre.-
Itt megáll egy pillanatra, épp csak egy lélegzetvételnyi szünetet engedélyez, míg összekaparja a következő gondolati adagját.
- Amit mondani szeretnék, az az, hogy csupán öt percedbe kerül, és némi türelmedbe, meg az üzleti érzéked felébresztésébe, hogy mégis meghallgass. Igazán nem eltúlzott kérés a figyelmedet kölcsönkérni egy kicsit, azt hiszem.- Utálja a nehéz természeteket. Avery olyan problémás, bonyolult, már-már női attitűdöt gyakorló ebben a pillanatban, hogy kedve volna itt hagyni, de becsületére legyen mondva, mindent belead, hogy az üzlete tető alá kerüljön.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2016. január 1. 03:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2016. január 1. 16:31 | Link

Mihael

Tényleg szeretné, ha szabadulhatna ebből a helyzetből, de ő is érzi, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű. Vajon hányszor fog még hasonlóba keveredni, mielőtt azt mondhatja, hogy tényleg maga mögött hagyta a múltját? Egyáltalán lesz olyan valaha?
- Hiába emlegetsz itt nekem mindenféle kemény embereket - rázta meg a fejét. - Tájékoztatásul közlöm, hogy amint megtámad valaki, egy csapat auror terem a helyszínen. Szóval ajánlom, hogy légy te is óvatos - vetett a férfire egy újabb undorodó tekintetet. Aki persze erre csak azzal tudott jönni, hogy üzleti érzés és a többi. Ez két ötletet adott neki. Az egyik az volt, hogy felhívja a figyelmét a próbaidő lényegére egy tökön rúgással karöltve, mert már rohadtul kezdett belőle elege lenni, hogy nem fogja fel, amit beszél neki, a másik pedig az, hogy talán meg kéne hallgatni a mondanivalóját, mert ha bármi történik vele vagy a családjával, akkor annál több bizonyítékra lesz szüksége, hogy a másik üzletet ajánlgat, a telefon pedig még mindig vette az egészet a zsebében.
Végül úgy döntött, ötvözi a dolgokat. Mély, fáradt sóhajt hallatott, miközben leengedte a pálcáját, látszólag, mint aki megadta magát a kísértésnek, de a mozdulata pontosan kiszámított volt és bármely pillanatban visszacsinálható.
- Rendben. Legyen - felelte magára öltve a szokásos pókerarcot. - Meghallgatlak, de most figyelmeztetlek, hogy annak az esélye, hogy bármi infót kikönyörögsz belőlem erősen közelíti a nullát, mert veled ellentétben én normális életet kívánok élni. Nem fogom a két szép szemedért kockára tenni a próbaidőm - mondta a másiknak, miközben láthatóan várakozó álláspontra helyezkedett. Valójában egy kicsit sem érdekelte, hogy mégis milyen üzletet ajánl a férfi, ez most már csak taktikai húzás, hogy ő legyen előnyben vele szemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza