28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 31 32 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 10. 14:54
| Link

Rose Penelope Reakwood
egy szabad hétvégén, délelőtt

Érezte ő már akkor ott a folyosón, hogy Rose nem érti őt. Aztán ahogy számmisztika órán ültek és jegyzetelt, meg rajzolgatott, azon gondolkozott, vajon Rose-nak kéne őt érteni és nem kéne-e neki megpróbálnia Rose-t megérteni. Ezek persze túl bonyolult dolgoknak bizonyultak. Egyébként is örült, hogy kiszámolta, ő 2-es és szerinte igaz rá, amit a tanár úr mondott. Aztán elmúlt az óra és mivel nem tudta, mit kéne mondania Rosienak inkább egyedül ment tovább, vissza a navinébe. Azóta nem igazán beszéltek, neki pedig volt sok ideje gondolkodni.
Igazán nem érintette rosszul, hogy most akkor nincsenek jóban. Nem először történik ilyen. Ugyanakkor elhatározta, hogy fog írni Rosie-nak, csakhogy tisztázzák, ő nem illetlen, csak nincs szüksége ilyen nagy lelkű ajándékokra, sem Rose-tól, sem a családjától, sem senki mástól. Viszont ehhez mindenképp valami szép papírt és tollat akart választani. Vagyis... Mivel a többieknél pennát és pergament látott, úgy határozott, amint lehetősége lesz rá beszerez ő is ilyesmit, s a levelet is ilyen "varázslósan" fogja megírni.
Így hát amikor megtudta, hogy szabad hétvége van, nem is várt sokat, szépen felöltözött, kivételesen nem az iskolai egyenruhába, arra ugyanis vigyáz, hanem egy világoskék-virágos szoknyába, sárgás színű kardigánnal. Felvette hozzá a fehér harisnyáját meg a barna cipellőit. A vállán átvetette a szintén barna bőrtarisznyát és így sétált le a faluba.
A nagyobb gyerekeket követte, így jutott le a Fő utczára és most egyik ámulatból a másikba esik, hiszen sosem járt még varázslófaluban. Meg-megáll a kirakatoknál és csak nézelődik hosszasan, nézi az árakat és újra meg újra megállapítja, hogy nem sok dologra van pénze, így jól meg kell gondolnia, mit fog venni. Először persze egy írószer boltot kell találnia. Csak hát... Annyi itt a látnivaló!
Le is áll a cukorkás üzlet előtt és figyeli a különleges édességeket. Venni biztos nem fog belőlük, de nézni attól még szabad, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 10. 15:18
| Link

Rose még mindig dühös volt Nyestére. Pedig megfogatta, hogy csak egy napig lesz rá mérges. Mikor elérkezett a nap, egyedül ment le a faluba. Őt ez egyáltalán nem zavarta. Sőt, örült is egy picit, mert így oda mehetett, ahova ő akart és nem kellet "egyesekre" várni. Rögtön beszaladt a Seprűket, és egyéb dolgokat árusító Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzletbe. Ez volt az álma. Egy bolt tele kviddicsel. Már régóta el akart ide jönni. Sokáig nézegette a bolt saját seprűmárkáját, a Hullócsillagot, majd mikor vett egy labdakészletet, hogy majd nyáron ne mugli focilabdákkal keljen játszani, és kilépett a Fő utczára, és megpillantotta Nyestét a cukorbolt előtt. Mivel ők aranyvérűek voltak, galleonból nem szenvedtek hiányt, így Rose erszényében is jó pár aranyérme, knút, és sarló lapult. Emiatt Rose megengedhetett magának egy kis kényeztetést. A kedvence a cukorpenna volt, így abból rögtön vett egy nagy adagot. Aztán vett még pár csokibékát, kifizette, és indult tovább. Kilépve újra észrevette a lányt, és tüntetően hátat fordított neki. Leült egy padra, majd falatozni kezdett, egy régebbről megmaradt bogoly berti féle mindenízű drazséból.Csöndben figyelte a lányt, figyelve arra, hogy ne vegye őt észre, majd miután egy furcsa ízű drazsétól elment a kedve az evéstől, bement az ajándékboltba, hátha talál valami szépet a szüleinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 10. 15:46
| Link

Rose Penelope Reakwood
egy szabad hétvégén, délelőtt

Némi nézelődés után tovább indul, azzal az elhatározással, hogyha kapott pennát meg pergament, és marad még elég pénze akkor vesz majd valamilyen cukorkát vagy más édességet. Egyelőre nem döntötte el, hogy mit, a legtöbb dolog amúgy is ismeretlen számára, mellé nyúlni meg nem szeretne, elvégre az felesleges pénz kidobás lenne. Így hát nagy nehezen elszakad a bolttól és megkeresi az írószer boltot. Eltelik jó fél óra is, míg sikerül választania megfelelő tintát, pennát és pergament, de végül úgy ítéli meg, hogy mindegyik jó minőségű és azért annyira nem is drága, még marad majd pénze bőven. Fizetés után egy szatyorba teszik neki az árut, azzal sétál vissza a Fő utczán a cukorkaboltig. Egy darabig még kint ácsorog, aztán rászánja magát és bemegy. Odabent a többi vásárlót figyeli, fülel. El-elcsíp egy-egy mondatot, hogy a sav-a-jujj cukorka az nagyon savanyú, sőt megégeti az ember nyelvét. Ezt a polcot magára is hagyja. A Minden Ízű Drazsén csak a fejét csóválja, elvégre semmi sem lehet minden ízű, meg akkor ha minden ízű, már nem is jó ízű. De hát nem is ez a fontos. Végül egy "Csavart szarv" nevű valamit vesz, mert a navine címerállatának az unikornisnak a szarva jut róla eszébe és úgy gondolja azzal biztosan nem nyúlhat mellé.
Elégedetten lép ki az utcára ismét, majd néz szét, hogy merre is menjen tovább. Ekkor pedig megakad a szeme Rosie-n. Gondol egyet, visszaszalad az üzletbe és vesz még egy csavart szarvat, aztán arra indul, ahol az előbb a rellonost látta. Ez az édesség, nagyon apró és még olcsó is volt. Viszont biztos finom és talán elég egy beszélgetés kezdéséhez.
Hamar megtalálja a másikat, és egy szó nélkül csüccsen le mellé a padra, majd nyújtja oda a finomságot, várva, hogy mi lesz a reakció
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Mezősi Nyeste Veronika
Írta: 2015. április 10. 16:02
| Link

Rose megijed. Nyeste ült le hozzá, és valamilyen édességet nyújt neki. Ő tüntetően levegőnek nézi, majd eszébe jut, hogy tényleg jó volna valamilyen ajándékot venni a szüleinek. Elindul a bolt felé, mikor odaér, ráérősen megáll, és szemlélgeti a kirakatot.Mikor megtetszik neki valami, belép és megveszi. Belekukkant a erszényébe: abban még bőven volt pénz. Elgondolkodik, hogy talán beül teázni a Pillangó-varázs Étterem és Teaházba, de az nem a fő utzcán van. Leül egy másik padra, elővesz pennát, pergamen, és egy üveg fekete tintát, amiket mindenhová magával visz ha unatkozik, hisz akkor hasznosan töltheti idejét, és megírhatja a szorgalmit. Elgondolkozik, hogy talán  vesz magának színváltós tintát, de ezt a mondatot még befejezi. Feláll, de végül visszaül. fejét alig láthatóan Nyeste felé fordítja, és nézi, mit csinál a lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. április 10. 16:08 | Link

Rose Penelope Reakwood
egy szabad hétvégén, délelőtt

Nos ő megpróbálta, de ha levegőnek nézik, akkor nem izgatja magát sokáig. Megvonja a vállát, a másik finomságot, belecsomagolja a szalvétába, amit kapott hozzá, majd elteszi a szatyorba a többi szerzeménye mellé. Nézi, ahogy Rosie elmegy, egy darabig követi a tekintetével, aztán csak lóbálja a lábait a padon ücsörögve és eszegeti a csavart szarvat, amit vett.
Úgy véli, ez igazából fagylalt, csak varázslós formában. A külső ostya rész a tölcsér szerepét tölti be, belül pedig barack, pisztácia és citrom fagyit talál. A pisztácia sós, amitől nevetni támad kedve, de nagyon tetszik neki. Aztán persze rájön, hogyha ez fagylalt, akkor bizony a másik a szatyorban el fog olvadni, így kis idő múlva felpattan és abban a tudatban, hogy ő bizony már mindent megvett, amire szüksége volt visszaindul a kastélyba.
A navinében majd elteszi a csavart szarvat egy biztos helyre, hogy ne olvadjon el, aztán legfeljebb holnap megeszi. Nagyszerű tervnek ígérkezik. Nem pillant hátra, ugrándozva megy visszafelé a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rose Penelope Reakwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 72
Írta: 2015. április 10. 16:23 | Link

Rose még beül a teázóba, azon gondolkodva, hogy vajon mikor fog kibékülni Nyestével. Egy hang a fejében azt mondja: "Hisz te vagy ellene! Te nem fogadtad el az édességet tőle! Ő szeretne barátkozni, de te nem!" Egy másik hang azt mondta:"Ne foglalkozz azzal a dadogó lánnyal! Lehetnek sokkal jobb barátaid is! Ha összebarátkoznál nagyobbakkal, akkor te lennél a menő! Nyeste szította a vitát, ő is kérjen bocsánatot! " Rose gyorsan elkergette fejéből a gondolatokat, majd miután megitta teáját, vett még egy pici sav-a-jujj cukorkát, aztán töklevet, meg színváltós tintát, de végülő is elindul vissza a kastélyba.Odaérve szól egy navinés lánynak, hogy rakja ezt a cetli ennek meg ennek az éjjeliszekrényére: a cetlire színváltós tintával ráfirkantott "Bocsánat!" és egy virág volt rajzolva.Aztán ő is lebagyogott a hálókörletébe, és lefeküdt, remélve, hogy Nyeste holnap reggel észreveszi a levelét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7991
Írta: 2015. április 10. 16:38 | Link

Nomusa Eshe Baako

Fekete szemöldökeimet összevonva ballagok az oldalán, ahogy nekiáll feltárni érzéseit. Értéktelenné tette? Csődöt mondott? Borzalmas, hogy az emberekből az ilyen történések efféle önmarcangolást váltanak ki. Elvesztik a magukba vetett hitüket. Borzalmas, de természetes. Sajnos.
- Ön értékes. - közlöm, lenézve rá, mélyen a szemébe. Mert ezt tudnia kell. Nem ő tehet róla, hogy megcsalták. Igaz, nem is egyedül a férfi. Ez kettőn áll. A párkapcsolatok mindig kettőn állnak. Egy, aki teszi, és egy, aki hagyja, vagy éppen túl vak ahhoz, hogy észrevegye. Persze, koránt sem azt mondom, hogy akárki is megérdemli, hogy a párja félrelépjen. De mindez elkerülhető, megoldható, kezelhető. Nekik ez nem sikerült és a férfi elárulta őt. Nessa ettől nem lett értéktelen. És még csak arról sincs szó, hogy kevesebb lenne annál a lánynál, akivel a vőlegénye félrelépett. Az ilyen dolgok soha nem erről szólnak. Hanem a tiltott gyümölcsről, a kalandról. Van, aki úgy méri fel, hogy érdemes emiatt kockára tenni mindazt, ami megadatott neki. Ez esetben viszont így jár. Most lehetne egy gyönyörű, okos, odaadó felesége. Erről lecsúszott. Valószínűleg úgysem való neki.
- Hogy érti, hogy végzett? - ráncolom homlokomat, enyhe megrökönyödéssel figyelve őt a kijelentése után. Nagy szavak ezek. Azzal semmi baj nincs, ha ki kell pihennie magát és egy ideig a varázslények társaságát élvezi inkább, ám el fog jönni az idő, amikor ismét egy mély, romantikus kapcsolatra vágyik majd.
- Mugli környezetben laktam. Úgyhogy csak mérsékelten ismerkedtem. - mesélek az Ausztriában töltött éveimről, a macskakövekre pislogva bakancsos lábaim előtt, aztán körbetekintve az utcarészen. A mostani társasági életem virágzó ahhoz képest, amilyen a szomszédos országban volt. Ezért szeretem váltogatni, hogy éppen varázstalan vagy mágikus településre költözöm. Egészen máshogy telik a létezés.
- A foglalatosságaim ugyanezek voltak. - vonok vállat. Lehet, a kérdéssel arról is érdeklődött, volt-e állásom. De hát nem szokott nekem olyan lenni. A bevételeim máshonnan származnak. Az most egy különleges eset, hogy bolttulajdonos vagyok.
Tánc. Ismét itt tartunk. Szeretek itt tartani. Eleinte csak hagyom, hogy a nő tegye magát a hangulatos zenére, forogva karom alatt, ám mikor ismét belém karolna, inkább magamhoz vonom, majd finoman eltolom, laza táncba kezdve így vele, kezeit csak éppen annyira engedve el néha, hogy megpördüljön. Szemeim jólesően csillognak, márványos vonásaim egészen elsimulnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 10. 20:14 | Link


Egyetlen rövidke mondat az egész amit kap, nem több.
Csak két szó. Nincs benne semmi rossz, vagy semmi túlzás. Nem fellengzős, nem biztató, nem erőlteti le magát az ember torkán. Nem jelent se többet se kevesebbet, mint aminek hangzik.
Mégsem mondtak neki ennél szebbet. Voltak akik bizonygatták, mennyire jó, voltak akik azt mondták, az ő hibája, miért ment bele ebbe az egészbe. Mindig csak szavak, túl sok szó. Ez viszont...
Ellágyulva néz maga elé, furcsán csillogó szemekkel. Olyan szelíd, és szeretetteljes mosoly jelenik meg az arcán, mint amilyen már nagyon régen nem volt ott. Kezei finoman feljebb simulnak a férfi karján, csak ennyivel jelezve, hogy mennyire jólesett neki amit mondott. De nem mond semmit. Nem is baj. Van, amikor feleslegesek a szavak.
Ez egy ilyen pillanat.
Átadja magát neki, és csöndesen sétál tovább. Amíg el nem hangzik egy kérdés. Felsóhajt. Hogy magyarázza el?
- Belefáradtam az egészbe, Adam. - mondja végül halkan. - Tényleg. Ez nem önsajnálkozás, vagy egy felelőtlen kijelentés. Nem azt mondom, hogy nem hiányoznak a romantikus pillanatok, vagy a gyengédség. Nem. - rázza meg aprót a fejét.
- Csak azt, hogy nem akarom. És két éve nincs is senkim. Pont ezért. Ahogy már mondtam egyszer... túl sok a kérdés. Te mit akarsz, én mit akarok, szeretsz nem szeretsz, mi a franc van... nincs rá szükségem.
Elhallgat egy időre, és csak aztán folytatja.
- Egyszerűbb a pillanatnak élni. És elzárkózni az egésztől. Házasság, gyerek? Régen akartam, igen. De ma már másképp látok mindent. A szeretet az, ami áthidal téren és időn át. Nekem pedig az is elég. Sőt. Több mindennél... többet ad, mint a vágy. Többet, mint az akarat. Amíg van, akit szerethetek... nem vagyok egyedül.
~Még akkor sem, ha magányos vagyok...~ teszi hozzá gondolatban, de ezt már nem mondja ki. Persze, hogy nem jó így neki. Persze, hogy akarna többet, és akarna mást. De már nem úgy mint régen, és jelentősen más értékrendszer szerint. Ha lassan is, de pontosan ezért lép túl olyan dolgokon, amiken régen nem tudott volna. Régen már magával sodorták volna az érzelmek örvényei. Most is ott tombolnak benne. De már kordában tudja tartani őket.
- Milyen muglik között élni? Mennyire másak, mint mi? - kérdez aztán rá, hogy ne csak róla beszéljenek. Már így is túl sokat mondott az érzelmeiről, gondolatairól. De hát végre elmondhatta valakinek, aki nem kövezi meg ezért. Ennyire mélyen még sosem ment bele, most viszont nyugodt szívvel kiadta magából.
Ám fejben egy legyintéssel elsöpri most ezt az egészet. Hiszen érdekli a válasz, és szeretné hallgatni a férfit, ahogy beszél. Még ha Adam nem is szokott hosszas szónoklatokat tartani.
- Mindig is érdekelt. - teszi még hozzá. - Apám rajongott a muglikért. Mindenféle tárgyat beszerzett tőlük, amit csak tudott. - emlékszik vissza gyerekkorára. - Imádta az anyacsavarokat, a villanykörtéket... - nevet fel halkan. - Egyszer karburátort - azt hiszem ez az a szó - szerelt fel egy seprűre, és feltett szándéka volt rá, hogy kereket is tesz rá, így multifunkcionálissá teszi. Lehet vele menni a földön, vagy repülni az égen... - ismét felnevet. - Fogalmam sincs mi értelme volt! Még mindig megvan a fészerben odahaza... - elcsendesedik, és felsóhajt. Ismét egy olyan emlék, ami bár örömteli, de végül elszomorítja.
- Gondolom maga nem ilyen őrültségeket "bütykölget". - mondja.
Jó is, hogy meghallja a zenét. Elvonja kicsit a figyelmét. Játékosan fordul egyet Adam karja alatt, ám amikor visszaállna mellé, hogy tovább sétáljanak, a férfi magához vonja, amitől nyomban felgyorsul a szívverése. Meglepetten pislog rá, ám amikor táncba kezdenek, csak szélesen elmosolyodik, és folytatja a lassú mozdulatokat a vámpírral.
- Maga mindig meglep engem, Mr.Kensington. - mondja szelíden. Pördül egyet, aztán hozzá lép, és hűvös kezeit fogva ringatózik a zenére. Ilyet is régen csinált már. Sőt. Szokott olykor egy két tánc lépést tenni az utcán, ha jó kedve van, vagy ha olyan zenét hall. Persze többnyire ilyenkor senki sem látja őt. Ám ez... hogy valakivel csak úgy táncolni kezdjen... ráadásul egy férfival... férfival talán még soha nem is volt ilyen. A barátnői szokták meg leginkább képtelen kitöréseit.
Vannak pillanatok, képek, amiket nem tud elfelejteni az életéből. Nincs sok, hiszen annyi minden történik vele mostanában... de ez, amikor az éj leple alatt, egy kihalt utcában, a halkan kiszűrődő, kellemes dallamra táncol egy vámpírral... minden bizonnyal örökre beivódott az agyába. És most ha megkérdeznék, hogy van... a sok fájdalmas dolog kimondása után is azt mondhatná: "egészen jól".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7991
Írta: 2015. április 11. 14:51 | Link

Nomusa Eshe Baako

Érzem, mennyit jelentenek neki szavaim. Érzem keze simításán, közelebb húzódásán, hangulatán. Szívverése kellemesen lódul meg, arcára mosoly ül. Szemem sarkából látom. Persze, nem azért mondtam, hogy ilyen hatást érjek el. Megesik, hogy azért beszélek, hogy reakciókat váltsak ki, ám a legtöbbször egyszerűen azért közlök dolgokat, mert úgy gondolom őket és szeretném a másik tudtára adni. Mint most.
Semmilyenül hallgatom a taglalását arról, hogy belefáradt a párkapcsolatokba. Mindig hiszek az aranyközépútban és a köztes megoldásokban, ez azonban egy olyan terület, amiben szerintem vagy csak ez, vagy csak az létezik. Vagy akar valaki párkapcsolatot, vagy nem. Olyan nincs, hogy kiszemezgetjük belőle a jót. Ilyen soha semmiben nincs. Amit vállalunk, azt vállaljuk mindenestül. Ha valaki együtt akar lenni valakivel, az sok mindennel jár. Ha kell, kell. Ha nem, akkor viszont ott van ezer más lehetőség, csak akkor nem szabad hiányolni a nagy holtomiglan-holtodiglant. Jó, ez nyilván az én számból hiteltelennek tűnhet. Mindig megkapom, hogy minek ártom én bele magam az emberek dolgába, mikor fogalmam sincs róla. Azért, amiért egy felnőtt adhat tanácsot egy gyereknek, hiába nőtt már ki rég abból a korból és hiába nem érzi már át azokat a hatalmas problémákat, amik egy ifjúban dúlnak. Hasonlóan egy csillagász is mondhat bölcsességeket bolygókról, ő maga hiába nem égitest.
Végül Nessa egy olyan kifejletig jut, amibe azonban már nem tudok és nem is akarok belekötni. Vonásaim lágyabbá lesznek. Igen, élni kell az életünk, tenni, amit jónak látunk, törődni azzal, aki fontos és örömünket lelni, amiben csak lehet. Így van. Nem kell ezt túlbonyolítani, főleg nem kell olyanokon tépelődni, amik úgyis vagy beütnek vagy nem. Megtörténik, aminek meg kell történnie.
- Bizonyos szempontból semennyire, más szempontból teljesen. - felelek a kérdésre, mennyire másak a muglik, mint a varázslók. Kissé elgondolkozva figyelem előttünk az utat. Kezeim még mindig zsebeimben, a nő pedig belém karolva. Letekintek rá magam mellé.
- De nekem csak egy világ létezik. - árulom el csöndesen.
- Igaz, beletelt pár évtizedbe, míg tudomást szereztem a varázsvilág létezéséről, ám onnantól kezdve sem tartoztam csak ide vagy csak oda. Mindenütt kívülálló vagyok úgyis. - vonok vállat egyszerűen. Hangsúlyomból és könnyedségemből tisztán kivehető, hogy ezt a kívülállóságot egyáltalán nem rossz értelemben mondom. Nem mondom én semmilyen értelemben, hanem puszta tényként közlöm. Elvegyülhetek bármennyire, részese lehetek akármilyen szinten a közösségi életnek, soha nem leszek egy közülük. Sehol. Se muglik közt, se varázslók közt, se halandók közt, se vámpírok közt. Ez pedig nekem tökéletesen megfelel így.
- Igazából de. - mosolyodom el a felvetésre, mely szerint én biztos nem olyan eszement bütykölgetésekkel foglalkozom, mint az apja a seprűvel és a kerékpárral. Pedig hát pontosan ilyenekkel, legfeljebb kicsit komolyan kivitelben.
- Majd megmutatom pár munkámat, ha szeretné. - ajánlom fel, lefelé nézve a mellettem ballagó nőre, régi szemeimben egy kis cinkos fénnyel, ami ki tudja, miért költözött most oda. Minden esetre bőven marad oka, hogy ott is maradjon, hiszen táncba kezdünk az esti utca közepén, a lámpák hangulatos fényében. Ez most nem olyan elmerült lassúzás, mint a házában volt. Ez most egy kifejezetten játékos, laza tánc, teletűzdelve latinos, mediterrán elemekkel. Valahogy ezt hozza magával a dallam. Mozgásom visszafogott bár, tetten érhető rajta, mennyire bennem van a zene és milyen könnyedén hangolódom rá teljes valómmal. Mikor aztán véget ér, az utolsó mozdulattal közel húzom Nessát, mindkét kezét fogva, jócskán lefelé nézve rá. Sötét hajam függönyként lóg lefelé arcom két oldalán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 11. 16:34 | Link


- Engem a más szempont érdekelne. - somolyog.
Nem volt túl hosszú válasz, és kissé rébuszokban kapta, mint többnyire, de azért mégis csak valami. Ám folytatja a férfi, amin meglepődik kissé, de hihetetlenül örül neki. Mesél egy kicsit, ő pedig érdeklődve hallgatja.
Szereti hallgatni, ahogy beszél. A hangját, a dallamosságát, a kifejezésmódját. Rásimul a karjára közben, és próbál nagyobbakat lépni, hogy összhangban maradjanak.
- Nem lehetett túl sok az a pár évtized. - jegyzi meg tréfásan, arra célozva, hogy azért nem hinné, hogy a férfi figyelmét sokáig elkerülték volna a furcsaságok. Talán csak nem foglalkozott vele, azért nem figyelt fel rá azonnal, biztosan akadt jobb dolga ennél. Aztán elgondolkodik azon, hogy milyen különös is, amikor két idő találkozik. Ez biztosan csoda a vámpírlétben. Elvégre, ha Adammel nem történik meg, ami, akkor bizonyára tényleg pap lesz, leél egy életet, aztán vége. Ennyi volt. Ő pedig megszületik ebbe az új világba, és ma este talán csak tétlenül kóborolna az utcán, és nem tudná, hogy mi hiányzik az életéből. Mindennek van ok okozata, és minden lényeges valamiért. Még ha az ember nem is gondolná elsőre. Pedig annyira egyértelműek ezek. És annyira bosszantó, hogy a legtöbben sohasem agyalnak hasonlókon. Nem érzik magukat szerencsésnek, ha belesodródnak valami jóba, csak lefoglalják a lényüket felesleges, halandó dolgokkal. Vagy értelmetlen kérdéseket tesznek fel, amikor egyszerűen csak örülhetnének is, hogy ezt így hozta a sors.
Ebben a pillanatban hihetetlenül örül annak, hogy Adam vámpír. Mert így tette lehetővé a világ, hogy megismerhesse. Még ha találkozhatott is volna a férfival egy előző életében. Ki tudja ezt megmondani?
- Nem hangzik rosszul. - mosolyodik el gondolatmenete végén. - Kívülállónak lenni. - magyarázza. - Csak szemlélni a világot, és a változását, vagy a maradandóságát.
Annyira elmorfondírozik ezeken, hogy egészen elfeledte már a benne kavargó kellemetlen érzéseket, melyeket az ex vőlegénye emléke váltott ki belőle. Sőt, még azon is túllép, amiken eddig agyalt. Hogy mit miért nem akar már, vagy min, hogyan változtatna. Ilyenkor jelentéktelenné válnak az ilyesfajta szürkeségek.
Az viszont kellemes, ahogy édesapja vidám arca felrémlik előtte. Bár fájdalom, ami eztán vele történt, de Orma nagymama mindig azt mondja: "csak arra emlékezz, ami boldoggá tett". Beszél egy kicsit az őrültségeiről, inkább csak megemlítés szinten, ám amikor megérkezik Adam válasza, elneveti magát.
- Valóban? - pillant a férfira széles vigyorral. - Azt hiszem remekül kijöttek volna egymással. És persze, hogy érdekel! Egy kísérletező, félfeltaláló, mugliimádó auror lánya vagyok. - mondja büszkén, és szeretettel, majd arcára olvad a szelídség.
- Mosolyog. - közli, egyszerű tényként. Olyan tényként, ami kedves neki. Eddig csak egyszer látott ilyet a férfi arcán, de azt igazából nem ő váltotta ki belőle. Most viszont talán. És próbálja megőrizni ezt a pillanatot.
Aztán táncolni kezdenek. Nessa néha felnevet, ahogy próbálja felidézni magában a mozdulatokat. Nem tegnap volt, hogy utoljára ilyet táncolt, és azután már nem is ezt a formát tanulta. Az viszont ide vajmi keveset érne, és már azt is elég régen csinálta utoljára. Azért még benne van a dolog, és nem változott a hajlékonysága sem. Ha megpróbálná, még mindig sikerülnének a régi mozdulatok, talán csak nem ártana előtte lazítania kicsit. Most viszont semmi más nem számít, csak a zene. Adam és ő. Egyszerűen elengedi magát.
- Nagyon jól táncol, Mr.Kensington. - jegyzi meg közben vidáman. Még a gondjait is elfeledte. Ám, ahogy minden az életben, sajnos ez is véget ér, s lassan elhal a nevetése az utcában.
Magához húzza a férfi, mire megakad a lélegzete is, és csak nézi a kék szempárt. Mindig úgy el tud veszni benne.
- Köszönöm. - suttogja, szinte nem is hallhatóan, csak a szája mozog. Ez az egész egyszerre volt romantikus, humoros, és felemelő egyben. Nagyon hiányzott ez neki. És hiányzott a férfi is. Be kell vallania magának. Felemelné egyik kezét, hogy arrébb simítson egy tincset a vámpír arcából, de inkább nem mozdul most. Jó így. Egyszerű és szép. Mint a holdfény, vagy a csillagok vibrálása az égen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1232
Összes hsz: 7991
Írta: 2015. április 12. 00:40 | Link

Nomusa Eshe Baako

Amit használtam, egy szófordulat volt csupán, ami ettől függetlenül igaz ugyan, csak valahogy nem hittem, hogy ki kéne fejtenem. Éppen ezért csöndesen hümmögve elgondolkozom kissé, mielőtt megpróbálom kielégíteni a nő kíváncsiságát.
- A megoldásaik, a viszonyuk a természettel, az értékrendjük... - sorolok fel néhány olyan dolgot, amelyekben a muglik eltérnek a varázsvilág képviselőitől mind közösségben, mind egyénileg. Ezek azonban egyértelműen általánosítások, és példáim csak irányadásul szolgálnak, hogy mellettem ballagó társaságomnak kialakulhasson nagyjából egy képe arról, mire céloztam az imént.
Csak szelíden megrázom a fejem. Valóban nem telt el olyan nagyon sok idő, mire ráeszméltem a varázsvilág létezésére, ám kétség kívül beletelt pár évtizedbe, ugyanis fiatal vámpírként mindennel el voltam foglalva, csak azzal nem, van-e mágikus képessége annak, akit meg szeretnék csapolni vagy sem. Ez persze inkább csak hangzatos, semmint valós ok. Ám közel áll az igazsághoz, amely nagyjából az, amit Nessa is feltételez. A Teremtőm nem a világot tárta elém, hanem a helyemet mutatta meg benne. Mivel pedig az átváltozásom előtt mugli voltam, megmaradtam azokban a körökben, azoknál a szokásoknál. Aztán persze, amikor már nagyjából képes voltam kezelni az érzékeimet, hamar felfedeztem azokat a mágikus jelenségeket, amelyek elvezettek a varázsvilághoz.
- Minden bizonnyal. - bólintok a gondolatra, hogy az édesapjával meg lett volna a közös témánk. Mosolyogni pedig valóban mosolygok, igen. Ez tényleg nem mindennapi, de azért előfordul. Ettől persze nem biztos, hogy jobban érzem magam, mint olyankor, mikor nem ül ilyen kifejezés az arcomra. Ám mindenképpen azt jelenti, hogy kiváltképp kellemes a hangulatom.
Pörgések, egymásra pillantások, lépések, érintések váltják egymást könnyed táncunkban. A dicséretre mély főhajtással felelek. Mikor pedig megállunk, hosszú perceken át nem teszünk egyebet, mint fürkésszük egymás derűs vonásait így, egészen közelről. Csöndes a környék, csöndes a falu. Az otthonok neszeit, a szórakozóhelyek zajait hozza csupán magával a tavaszi fuvallat. Nem telik bele sokba és minket is magával visz, ahogy haladunk tovább az esti utcán, egymásba karolva.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. április 14. 20:36 | Link

Kornella

Nem ők lennének az évfolyamelsők egy ninjaképzésen, de ez talán még elnézhető nekik. Bár nem mondja ki, de azért valamivel nyugodtabb a lelke így, hogy nem közvetlenül az erdő szélén, a fák és a sűrű közvetlen közelében nyargalnak, hanem kiértek a jobban átlátható és stratégiailag tagadhatatlanul biztonságosabb (igaz, nem lebukásmentesebb) terepre. Mindenesetre, ha választani kell aközött, hogy egy prefektus vagy egy vérfarkas - igaz, most nincs telihold - kapja el őket, akkor inkább választja a két hétig tartó trófeasikálást.
- Kérlek, ha arra kerülne a sor, hogy egy vérszomjas prefektus jön nekünk, akkor rám számíthatsz, bevédem magunkat. Van hatévnyi gyakorlatom magyarázkodásban.
Mondjuk, kitörölheti azzal a hatévnyivel, ha egy helyzet kimagyarázhatatlan. Szerencsére ez nem tartozik közéjük, majd azt mondják, hogy csak kirándultak egyet az erdő diákoknak is engedélyezett részén, aztán elkeveredtek. Vagy, hogy csak egy útjuk volt a telefonfülkéhez, aztán az kidobta őket a semmi közepén. Ezernyi és ezernyi variáció van, amivel kimentheti nemesebbik felüket a rend nemes és önfeláldozó őrei előtt. Különben is, ki akar prefektus lenni? Biztos mind ilyen túlbuzgó kis görcsök, akik arra rántanak rá, hogy kiélhetik kiskirályi törekvéseiket.
Ezen a terepen már jóval magabiztosabban lépdel Ellával az oldalán, csak néha pillant fel és néz szét újra és újra fenyegető elemeket keresve. Amik elmaradoznak, csak a kora tavaszi éjszakai levegő magad és az a kevés, gyenge légmozgás, ami megadja a természet minimális alapzaját.
- Hja, biztos kihasználják, hogy akkor ők megtehetik, mert hát őket ki ellenőrzi? A házvezető? - Szélesen elvigyorodik, na majd pont szerencsétlenek munka mellett kijárnak razziázni. Megvakarja az állát.
- Ha találunk lenn prefektust, kipróbáljuk, megígérem. - "Révész Kornél és az ígéretek" ezzel a címmel könyvet lehetne írni, paródiát.. vagy egy pamfletet mondjuk.
A faluba beljebb érve magára vállalja továbbra is a szerepet, hogy figyelje a gyanús dolgokat, de igencsak módjával teszi, inkább a mellette lépkedő másikat lesi vigyorogva, meg aztán élvezi is a szituációt rendesen, hogy itt lépked, karján egy lánnyal. Na. Most jó világ van.
- Akkor egy kör lángnyelv rendel, kisnaccsádnak. Neonzöld? - Homlokot ráncol, nem tűnik túl biztatónak a színe alapján, viszont már most tudja, hogy ha eljutnak oda, akkor bizony lehajtja. Ha lányok és most Ella előtt kell imponálni, akkor mit neki életösztön.
És ha már ott tartanak, hogy imponáljon, akkor szélesedő vigyor a reakció a kérdésre, hogy mikor is kéne visszaosonniuk a lánnyal, de háh, ő, őőő, Révész Kornél bizony még erre is gondolt.
- Nos, hajnalban már kár lenne kockáztatni vele, majd napközben visszasétálunk, addig meg majd.. - aludni? Nem, ennyire még ő sem álszent, hogy ezt telibe kimondja. - ..elleszünk a csárdában, ott úgy is lehet kivenni szobát. Ez a nagy tervem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tompos Csege
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 24
Írta: 2015. július 15. 19:49 | Link

R.

3. nap - 17. óra


Minden cica csodálatos, fenséges, puha szőrű, körülbelül három másodpercig, amíg egyeseknek – nevezzük nevén a Csegéket; Csege – hatalmas pirosra nem dagad az orruk, be nem szűkül a torkuk, össze nem folyik minden testnedvük, ami az arcukon keresztül távozik, és nem szűkül be annyira a torkuk, hogy a halál szele annyira megsimogatja finomra borotvált arcukat, hogy a saját koporsójukat kezdik el megtervezni pillanatok alatt. És mégis, és mégis nincs szebb és fenségesebb hang, mint a torkuk berregtetésével létrejött elégedettségjelző, amit ifjú titánunk annyira szeret, hogy egy időben, még a a kazettás hordozhatóján is azt hallgatta.
És most megkapta. Az ő egyetlen Csiganyálpokrócától megkapta.Gyermeki módon felderül arca, székét megfogva olyan közel húzódik hozzá amennyire csak tud, majd kezét megragadva összefonja ujjaikat, fejét a vállára dönti.
- Én egyetlenem, én csodálatos Cicamorzsám, hát ilyen angyali hangon beszélj hozzám mindig, a szerelmünk onnantól örök marad, tudtam, hogy a csillagokban van megírva! - az utolsó szavaknál szinte már harsog, hadd hallja mindenki, hogy kivel van és mit csinál. Kivéltképp a pincér, aki felvont szemöldökkel, furcsán meresztgeti a szemét feléjük, miközben lepakolja az asztalra azt, amit rendeltek.
- Végre van egy cicám, amire nem vagyok allergiás – susogja még legkedvencebb Erje fülébe, mikor az úriember már távozott, majd a pohár után nyúl és felemeli a másik felé.
- Ránk!

(6 sörrel később és 2 fröccsel később)

A budapesti nagykörút doh és keserűség szagával átjárt bölcsészkocsmák sörtől, rozéfröccstől és vodkaszódától szagló sarokpadjainak mindentudást nyújtó aurájában, a világegyetem problémáira kielégítő megoldást keresve Csege két dologra jött rá valójában; soha, még véletlenül sem, egyszer sem szabad a sörbe sót keverni, aztán húzóra meginni, mert hányás lesz a vége, ráadásul borzalmas ízű, a másnap pedig már említésre sem méltó az addig átélt szenvedésekhez képest. A mértéktartást azonban nem tanulta meg.
Mikor már éppen a harmadik fröccsét rendeli meg az este folyamán, sejthető, hogy jó vége nem lesz az egésznek. Még mindig Erjéhez simulva ücsörög, ez semmi sem változott, azonban a funkciója már más – feltehetőleg ledőlne a székről, ha nem támasztana meg valami. Ez persze mit sem zavarja.
- Azt hiszem, egyáltalán nem tudod, hol lakom, pedig megígérted, hogy hazaviszel – kicsit akadozva, kicsit botladozó nyelvvel, de beleközli az addig tárgyált téma közepébe, kivert kiskutya szemeket meresztve a másikra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2015. július 16. 21:13 | Link

Marcus

Már este elgondoltam, mit fogok másnak csinálni. Megnézem az árusokat, veszek szép ékszereket, mindent ami kell. Másnap reggel elő kerestem Csikit, a rollerom. Kötöttem rá kis kosárkát, bele helyeztem a bébimókust, és elindultam. Bolyongtam csak az iskola falai közt. Nagy nehezen megtaláltam a kijáratot. Már nagyon elfáradt az a lábam, amivel löktem magam. Inkább neki álltam sétálni. Miután nem éreztem a lüktető érzést, újra ráálltam a rollerre. Nem sokkal később oda értem a boltokhoz. Olyan sok volt, és jobbnál jobb dolgokat láttam. Nem is az utat figyeltem. A boltok elvarázsoltak. Belegondoltam, hogy ha én nem az utat nézem...Akkor neki mehetek valakinek. De már késő volt. Lehuppantam a földre, és a roller eldőlt. Lekvire pillantottam először, nem volt semmi baja. Majd felvettem és feltápászkodtam. És mi van aki elütöttem? Egy fiú elég érdekes arccal bámult rám. Egyből elszégyelltem magam, hogy azok a csúnya rossz boltok, amibe csupa jó cucc van, elvette az eszem.
-Na..nagyon sajnálom.-nem mertem a fiúra nézni, hátha elküld a búsba.-Jól vagy? -érdeklődtem, és végig mértem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Marcus Arbor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 16. 23:20 | Link

Lotte

Aktuálisan

" Veszélyes hely a Fő utcza Bogolyfalván. Mikor először jártam arra, nem várt fejlemények tanúja és áldozata is voltam egyben, mikor egy becsapódást éreztem. Persze, ahogy mindig a szerencsével együtt, egy lány talált meg akkor. Szerencse így, szerencse úgy, de ha a Szerencse hölgyének áldoz az ember gyakran kapja az ellentétét.
 Szóval, a rolleres ámokfutás kikerülése nem sikerült, az ütközést az univerzum törvényei szerint el kellett szenvednem, de jutányos árnak tekintem. Felálltam, azt mondtam, ujjammal mutogatva: - Egy pillanat. - Kiroppantottam derekamat, és már minden jól ment. Úristen hogy fájt!
- Semmiség, velem is megesik néha, ha deszkázni próbálok. És te? Te is estél, ha jól láttam a sebességtől kábultan. - Próbáltam gesztikulálni, nm tudom miért. Viszont rákérdeztem. - Mi a neved? Én Marcus vagyok, és szerintem rólam ennyi elég is. - Abban a pillanatban pillanatban menőnek éreztem magam. - biztos jól vagy?" - részlet a Naplóból
Utoljára módosította:Marcus Arbor, 2015. július 18. 08:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2015. július 17. 17:18 | Link

Marcus

Annyira, de annyira szégyelltem, magam. Mikor halottam, hogy ropognak a csontjai padlót fogtam. Éreztem, hogy rám jött a sírás, de leküzdöttem.
-Té..tényleg nagyon sajnálom, csak nem voltam az eszemnél...-mentegetőztem tovább.
Annyira nem is esett neki rosszul. Azt hittem neki áll velem üvölteni és legrosszabb esetben megüt. De nem, Marcus rendes srác és próbálta mutatni a nagy menőt, de tudtam, hogy azért fájt neki. -Deszkázol? Mindig meg akartam tanulni de tudom, hogy valamimet el fogom törni.-vettem egy levegőt, mert ha végig hadarom hülyének fog nézni.- Nekem semmi bajom.-mosolyogtam rá, és a fülem mögé tűrtem egy rakoncátlan tincset. - Én is jól vagyok. Köszi!- pedig nagyon fájt a térdem. Kitámasztottam a rollerem, és a kosárba belehelyeztem Lekvit. Nem szándékoztam még menni, jól esne egy kis társalgás. -ÖÖÖÖÖ, Lotte vagyok ha valamit szeretnél tudni bátran kérdezz. -mosolyogtam barátságosan. -Igen, biztosan jól vagyok. - válaszoltam mosolyogva. Olyan menő, hogy nem foglalkozik magával.  
-Mióta deszkázol? És nehéz megtanulni? -kérdezősködtem. Most annyi kérdés merült fel bennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Marcus Arbor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 18. 09:05 | Link

Lotte

" OK. Megtudtam, hogy a neve Lotte. Korát tekintve, vagy a sulimba jár ő is, vagy meglehet, hogy lakos abban a faluban. Ezt a tényt ki kellett még derítenem, mert partnert kellett találnom a nagy eseményre. Próbálkoztam rávezetni. - Semmi gáz. Ez bárkivel megeshet. De tippelhetek? Szerintem, te Eridonos vagy. Ebből a hevességből vontam le ezt a következtetést. - Vártam valami választ, habár, így is úgy is bekövetkezett volna, ami a  mostani bejegyzésem végén fog.
- Igen, tudok. Nem sokban különbözik attól, amit te csinálsz. Csak annyi, hogy nincs mit fogni. Hacsak nem akarsz másba kapaszkodni, amíg gurulsz. - Lehet, hogy vicces hangulatban voltam, lehet nem, de már nem emlékszem annyira. - Hát, már egy ideje. Trükköket nem tudok, csak gurulni. És nem, nem nehéz. Szerintem könnyű. Majd megtanítsalak? - Későbbi találkozásunk reményében mondtam.
 Itt volt az ideje a nagy kérdésnek. - Te mész a Végzős bálba? Ha igen, remélem eljössz velem. - Szülők kényszerítése alatt nehéz jó párt találni, de akkor épp sikerült, mert a sietség hozott minket össze, ami mindig jó." - részlet a Naplóból
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2015. július 19. 12:26 | Link

Marcus

A megannyi kérdésemből még rengeteg megválaszolatlan maradt. A fejemben kiválasztottam melyik illik a mostani beszélgetésünkhöz.Remélem még sokszor fogunk még találkozni itt-ott Meg kellene beszélnem vele egy találkozót? Elhívni a Végzősök Báljára? Lehet. De jobban örülnék ha ő hívna meg... Annyira jó, hogy deszkázik. És tényleg olyan, mint a rollerezés csak nincs mit rajta fogni. Megkérhetném, hogy tanítson meg, de ő a fiú.
-Igen, Eridonos vagyok és másodikos. Te várj, kitalálom.- gondolkodtam egy picit.
-Levitás vagy? és elsős...-Ebben már nem voltam teljesen biztos.
-Igen megpróbálhatjuk majd.-mosolyogtam rá elpirulva és az egyik rózsaszín hajtincsemmel játszottam. Örülök, hogy megtanítana. Elég kedves tőle. -De nehéz munka lesz ám!- mosolyogtam rá aranyosan. Remélem azért nem mondja le. Jó lenne vele együtt deszkázni, ha nem is tudom megtanulni akkor én megyek utána rollerrel
-Igen szeretnék elmenni, de még nincs párom, sajnos.-csüggedtem le. Tényleg kicsit szomorú voltam, mert lehet ki kell hagynom ezt a csodás alkalmat, mert pár nélkül nem jelenhetek meg.
-Természetesen elmegyek veled!-annyira örültem majd kibújtam a bőrömből! Végre elmehetek egy ilyen alkalomra! Eddig senki nem hívott el. Főleg nem bálra. Jó, hogy eljöttem a FŐ utczára lesz időm ruhát nézni!- Összeöltözzünk?-tettem fel egy elég fontos kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában






Hipiszupi barinők! <3
Lekvi<3
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. július 25. 14:48 | Link

Quentin

A kh-ból lefelé jövet...

Kétségbeestem. Sok kérdés van, amire nem válaszoltam még a kastélyban, de előbb-utóbb magyarázatot kell rá adnom, főleg azért, mert pont most hurcoltam volna el a fiút, akár erőszakkal is a bálba.
A kis pihenő után, amit az egyezség után tettem, lassan és átgondoltam kezdek beszélni, miközben haladok a falu felé...
- Plusz pont neked. Mert az ismerősi és nem ismerősi körömből egyedül te nem hülyülsz meg, ha véletlen ellibbenek a szemed előtt, ráadásként pedig több szót váltottam veled, mint hogy "szia", ami nagyon kevesekről mondható el.
A ruhám fogja bánni a következő pár percet, mert a gyűrögetés sosem tesz jót, akármilyen anyagról van is szó. Az már más kérdés, hogy lassan elérjük a Fő utcát, de megkönnyebbülés is, mert így legalább közel vagyunk már ahhoz, ahova tartunk, ami nem tudom, hogy hol van, de Quentin tuti tudja, elvégre ő lakik ott, vagy nem tudom. Itt az ideje tehát, hogy a végét is el tudjam mondani annak, amit akartam, bár tudom, hogy csak azt úszom meg, hogy most tárgyaljuk meg. Visszafelé még simán szóba kerülhet, amennyire pedig nekem mázlim van, tuti ez lesz a téma.
- Igen, ez az első. Lett volna lehetőségem rá, de mivel nálunk hetedik végén ballagtak a növendékek, és a hetedik évem a poklok pokla volt, így nem volt ilyenem. Ez pedig remek lehetőség rá, hogy bár nem vagyok középpontban, mégiscsak megélhessem ezt az élményt, mert mire itt végzek, nekünk már nem lesz ilyen.
Már lassan ideje odaérnünk, időzítésem szerint, hiszen a "lakóövezet" környékén vagyunk már, és mielőtt bemenne az otthonába, előtte még azért megsegítem néhány jó tanáccsal, amit még a klubhelyiségben kért.
- Ami kényelmes. Rád van bízva, csak légy bohém, elegáns, és, áh mindegy. Amit jól esik ...
Sóhajtok egyet, meglegyintem a kezem, mintha integetnék, vagy mi a szösz, aztán hagyom bemenni, hogy aztán mehessünk fel.
Miközben fent van, addig pedig van időm egy kicsit belegondolni, hogy mit is takar az, hogy bohém elegancia. Nekem speciel azt, amit választottam, másnak lehet, hogy ez már puccos. De óó, jaj, remélem nem leszek nagyon alul öltözve...
Még jó pár másodperc múlva is ez motoszkál a fejemben, így ellenőrzöm a külsőm, meg mindenem, hogy tényleg meg fogok-e így felelni. Lapos talpú, kényelmes zsinórszandál, a ruhám, ami most egy kicsit ferdén van, hála a ficergésemnek, a rejtett zsebe, amiből gyorsan elveszem a kis tükröm, hogy még a frizurámat is megcsodálhassam, és megigazítsam, majd ha mindezzel megvagyok, süllyedhet vissza a fekete tokos eszköz a "láthatatlan" zsebembe és máris indulhatunk tovább, immáron visszaszerezve az izgalmat, lelkesedést és kedvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 21:10 | Link



Végül csak kikerültek Lith-el a szobából, és eltévedésmentesen lelkeveredtek az utcára. Ezer bolt, ezer épület fogadta őket, Live azt sem tudta, merre nézzen örömében.
- Merre menjünk? Először járok itt. Te? - Kíváncsian fordul a lányhoz, majd megfogja a kezét, és elkezdi magával ráncigálni az üzletekhez.
- Biztos, hogy előbb együnk? Annyi látnivaló van itt! - A hasa egy erőteljes korgással jelezte, hogy először menjenek enni. Felnevetett, majd átölelte a lányt. Valahogy varázsütésre jobb kedve lett a faluban. Vajon miért? Varázsfalu? Két betű hiányzik. Varázs-ló-falu. Így már jobb. Jobban is hangzik. Na, Lith, merre tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. július 25. 21:28 | Link

Live

Wow. Ez volt az első reakcióm mikor megláttam a falut. Elhűlve néztem. Mindent látni akarok! Döntöttem el. Mintha egy másik világban lennék. Vagy legalábbis egy másik országban.
- Én is először járok itt. Szerintem többször is jöjjünk ki, most inkább kajoljunk és nézzük meg a főbb látnivalókat, okéj? - A gyomrom jelzett, hogy a ennivaló tényleg jól jönne már.
 Meg aztán, azt se tudom, hogy hova menjünk. Bár hallottam néhány vendéglőről, de inkább Emily döntse el. Most azt mondom, hogy övé a döntés. Majd mondok neki tippet.
- Először enni megyünk, ez nem kérdés. Utána meg majd széjjel nézünk, okéj? - Tettem fel a kérdést. De tippem most épp nem volt, hogy hova menjünk. Biztos hallottam már valahol vendéglőt ami itt van, de nem jut most az eszembe.
-Menjünk mondjuk a Czukorvarázs Cukrászdához! Vagy a Pillangó-varázs Étterem és Teaházhoz! Bár én az utóbbira voksolok. És te? - Adtam Livenek egy újabb kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 962
Írta: 2015. július 26. 11:22 | Link

__@_//

Radúz nem ápol különösebb kapcsolatot az imént megtestesített macsfajzatokkal - elvégre minden szőrös, tollas és/vagy pikkelyes állat és bestia egyaránt elbűvölő egy megszállott szemében - de igazán örül, hogy sikerült visszahízelegnie magát barátja kegyeibe, sorozatos mulasztásai és ballépései után. Hiába, csak a macskák képesek egyetlen nagy, fényes szemű pillantással és némi dorombolással tárgytalanná tenni bármilyen okozott kárt és elérni, hogy szolgájuk - mert macskának gazdája nincs, csak személyzete van - ismét leborulva imádja őket. Ismerjük el, egy diricawl esedezése jóval kevesebb szívet hatna meg.
Cs közben székét borzasztóan nyekeregtetve odaaraszol mellé, hozzábújva és bár a vendégek szeme lassan kocsányon lóg (főleg a csillagos rész hallatán), Radúz még mindig nem talál az egészben semmi kivetnivalót. Persze, nem mindenkinek hagyná, hogy a fülébe kajabáljon, azt azért annyira nem szereti, de Csegéknek szabad.
- Mia-purrrr?-*Radúz humora itt bekapcsolt, ugyanis a másik bozontos kóctengerébe dorombolva macskanyelven megérdeklődte, vajon hogyan fognak beszélgetni, ha Csege nem érti a macskaszót, még akkor sem, ha épp' égi szózatnak minősítette. Azonban megérkeznek söreik és mivel állatokkal nem szabad alkoholt itatni, visszatér szépen az emberhez, vagy pontosabban a magyarhoz, mert jelenleg a cseh sem lenne túl célravezető.
- Tulajdonképpen bestiáriumod és állatkerted van,-* pusmogja vissza, icipicit pontosítva, mert csak egyet választani a temérdek lényből csaknem lehetetlen lenne számára; de az arcokat elnézve lehet, hogy csak kezdő mumus. Ezzel ugyanis igazán könnyen magyarázható lenne az egyre terjedő rémülettel vegyes fojtott nevetés, ami itt is, ott is felüti a fejét az ivóban. Nem mintha ez neki feltűnne (pedig már nagyon nem először történik ilyesmi), mert túlságosan is lefoglalja egyetlen bolondgombaszeplője, na meg sörük is vár. Szabad kezével megragadja a poharat és szinkronban visszhangozza Csege lakonikus pohárköszöntőjét.*
- Ránk!

(1 sörrel, 1 rumkólával és sok vodkadzsússzal később)

Radúz újra és újra jóhiszeműen ad esélyt a magyar sörnek, pedig már tudja, hogy rémes; és mindig újra nekifut az ismerkedésnek a kólával, holott a kofolához mérten émelyítően édes és vacak, aztán végül visszatér a lónyálhoz, mert leginkább az fogyasztható errefelé, már annak, aki a töményet nem szereti magában. Ő pedig tipikus cseh volt - imádott néhány pohár sör mellett órákat beszélgetni, mindenről, ami csak eszükbe jutott (kerülve a politikát, mert az elrontaná a hangulatot), de vitázni is vagy rögtönzött szabadegyetemi előadást hozni ki esti szórakozásából. Társaságban ivott, vagy néha munka után, ha jólesett, de sosem annyira, hogy terhére legyen másoknak és az évek alatt jelentős állóképességet fejlesztett - ugyanez pénztárcájáról már nem volt elmondható, de nem bánta. Az ilyen alkalmaknak meg kellett adni a módját, hát még ennek, mert Csege csak egy van! Lehet, hogy kicsit ázott, meg kicsit gyűrött a széle mentén, de ettől még imádnivaló és a beszédén és a témaválasztásain végképp nem érezni, hogy részeg lenne - vagy csak az nem szokott érződni, hogy józan?
Épp a repülő teknősök vándorlási útvonalainak és a kakaóstej örvénylésének összefüggését vitatják, amikor barátja egyszerre elszomorodva megáll és egész letörten felelősségre vonja. Az ám, neki haza kell vinnie, de nem tudta, hogy Csege-haza, amit ebben a sötétben már aligha talál meg, nem úgy, hogy Csegusz kettőt lát és esetleg majd a rossz ház ablakán át rossz szobába tuszkolja be. Ilyen szörnyűséget nem kockáztathat, pedig nem akart csalódást okozni.*
- Akkor ma este nálam laksz!-*Hoz salamoni döntést, elvégre ha valaki holnap keresni kezdi őket, valószínűleg nagyon gyorsan a nyomukra akad, lévén nem sok hozzájuk hasonlatos, barátságos elmebeteg szaladgál a környéken tíz kiló krumplival, ami jelen esetben fontos ismertetőjelük. Megakadályozza, hogy összekeverjék őket más, hasonlóan szeretetreméltó hibbant helyiekkel.*
- Ha idáig nem kerestek, talán jobb, ha reggelig nem is találnak meg.-*Morfondírozott, a bocicaszemeket meresztgető Csege fejét simogatva meg, reflexből megvakargatva a füle tövét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quentin Chamberlain
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 209
Írta: 2015. július 28. 22:53 | Link

Zoé
ruha

Felhúzom a szemöldököm úgy lépkedek a lány mellett. Nem értem mi ez a szöveg a meghülyülésről. Annyira azért nem különleges a lány, hogy elájuljak a külsejétől vagy attól, ahogy beszél. Vagy mások szerint igen?
- Ne vedd sértésnek, de ez elég beképzeltnek hangzik - közlöm vele a fejemben lejátszódó gondolatokat miközben a falu fő utcájára érünk. De legalább a bál kapcsán megvilágosodom, hogy nem volt lehetősége korábban ilyesmire. Bár a dolog elég ködös, azért elég sok mindent megtudok.
- Rendben... Igazából én sem nagyon voltam ilyesmin. A könyvek jobban leszoktak kötni, de talán nem árt egyszer kipróbálni - egyezek bele, mert bár a roxforti bálon megjelentem, a kötelező pofavizit után rögtön le is léptem. Mark persze haragudott rám utána, de sosem tudott sokáig mérges lenni, így nem különösebben zavartattam magam miatta. Most sem lesz másképp, legalábbis remélem.
A faluban persze én mutatom az utat és hamar el is érünk a ház elé, amit a szüleim szereztek nekünk. A ház előtt mikor megérkezünk még megkérdezem mit vegyek fel, mert egyáltalán nem követtem mi a buli témája, és nem szeretnék mellé nyúlni.
- Bohém és elegáns? - kérdezek vissza, vigyorogva, aztán bólintok. - Nem probléma! - mondom könnyedén és beszáguldok. Markot nem találom sehol, a ruhás szekrényemből meg repkednek ki a ruhák, ahogy a megfelelő összeállítás után kutatok.
Biztos eltelik 5 perc (ha nem több) de végül elégedetten jövök ki a lakásból a nadrágtartómba akasztott kezekkel.
- Na jó lesz? - kérdezem aztán ha neki is megfelel, akkor mehetünk is fel a kastélyba. A karomat nyújtom neki, mert bár magasabb mégis így illik vagy mi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. augusztus 4. 19:50 | Link

Radits Viktor Endre
• öltözék •

 Madagaszkár óta nem is igazán mozdult ki a kastélyból. Egyre idegesebb a vizsgák miatt, egyre több kávé fogy el a környezetében, és egyre több könyvét találja meg a folyosón, ahova némi éjszakai mászkálás során kerültek. Kezd egy picit szétesni a hölgyemény annak köszönhetően, hogy bizony eléggé ráparázott az utolsó vizsgaidőszakára meg arra, hogy mégis mit kezd majd magával a biztonságot jelentő Bagolykő nélkül. És vajon a húga hogyan boldogul majd, ha ő nem lesz állandóan ott. Persze nagylány már a vöröske is, de Nadine mindig is azt fogja érezni, hogy valamiképpen meg kell óvja a szeleburdi szélvészkisasszonyt. A nap végére kicsit elege lesz az értelmetlen tanulásból, úgyis elég könnyen megjegyez akármit, csak nagy az anyag, és át kell rágnia magát mindenen, hogy egyszer lássa az összes tanulnivalót. De inkább fogja magát, összekapja a maradék energiáját, rendbe szedi egy kicsit a külsőt-belsőt, és elindul, hogy kiszellőztesse a fejét. Csak sétának indul, de még az is belefér, hogy esetleg a faluban betér a pubba, vagy a cukrászdába, csak kedv kérdése az egész. Mindenesetre most éppen kényelmes öltözékben sétál lefelé a faluba. Nincsen a táskájában sok dolog, csak egy pénztárca, pálca, zsebkendő, meg egy naptár, ahova rögtön fel tud írni bármit, ha kell. A könyveket szándékosan hagyta otthon. Mire a faluba ér a szokásos mosolya is felkúszik az arcára, kezd egy kicsit kilazulni. Odaint néhány ismerősnek, benéz néhány kirakatba. Kivételesen tökéletesen feleslegesen tölti el az idejét, ami egyébként nem jellemző rá. Jól megfigyeli a járókelőket messziről, egy anyát, amint a fiával küzd, majd felsóhajt. Elgondolkodik azon, hogy betér a tanszerboltba venni némi tintát, majd gyorsan el is hessegeti ezt a gondolatot. Nem fog most a tanulással foglalkozni. De jó is lenne egy kicsit kiszakadni innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Vidámpark 1... 2... 3!
Írta: 2015. augusztus 4. 23:15
| Link

A gyanútlan áldozat, Nadine

Végre elmúlt a szerelmi rózsaszín köd, így hódolhat újra a maga kis képzeletbeli vállalkozásának. Lássuk csak ez mit is jelent:
Viktor feltűnik a Fő utcán, ahogy Nadine is. Még ők ketten nem is nagyon ismerik egymást, már ha ismerik egyáltalán, de ez most jelen esetben mellékes. Lássuk csak először a női főszereplőt!
Ó, Nadine, ha tudnád, hogy kérésed számunkra parancs, akkor nem kérnél ilyeneket. Ugyanis Viktor most itt a Viktor, hogy a Viktort játszik. Hogy mi is ez a játék? Szigorúan muglimentes övezetben játszható csupán a játék, hiszen túlteng benne a varázslásfaktor. Ugyanis Viktor néha, amikor kicsattanóan jó kedve van, mint ma, fogja magát, elindul az utcán és találomra az első olyan embert "megragadja", akiben alacsonyan van a vidámságfaktor, és elhoppanál vele a varázsvidámparkba, vagy valami más szórakoztató helyre. Hát ma éppen a varázsvidámpark a soros. Az áldozat pedig a meglehetősen nyúzottnak tűnő Nadine. Viktor amint meglátja a lányt, vigyorogva elindul felé.
 - Helló! - Vigyorog rá, majd a lány kezét megragadva már el is tűntek a Fő utca csendesnek egyre kevésbé mondható forgatagából. Helyette egy zajos, gyereknevetéstől hangos hely előtt találják magukat. Természetesen a belépés csak törvényes keretek között lehetséges. Legalábbis Viktor betartja a törvényeket általában, és nem most fog kivételt tenni.
 - Üdvözöllek a Vigyor Viktor egyéni vállalkozás varázsvidámpark járatán. Én Viktor vagyok, milyen meglepő, ez meg itt a vidámpark. Csak jól érezned szabad magad. Gyere, menjünk is! - Persze az sose jut neki eszébe, hogy talán van olyan, aki nem is szeretne vidámparkba menni, vagy éppen nem vele. Mondjuk ha lenne is ilyen, az sem érdekelné. Nem sok utálója van Viktornak, a legtöbb embert hamar jó kedvre deríti a mosolyával, kisugárzásával és életenergiájával, ami belőle árad. Mellette elég ritkán lehetsz szomorú, az biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Nadine Rohr
Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 167
Írta: 2015. augusztus 4. 23:39 | Link

Radits Viktor Endre
• öltözék •


 Nadine nem szokott túl sok időt pihenéssel tölteni, nem egyszer vágták már a fejéhez, hogy néha túl komolyan veszi a kötelességeit, és meg kéne tanulnia lazítani. Próbálkozott ő, de eddig nem sikerült neki hosszútávon léha életmódot folytatnia, és ez talán így is van rendjén. Az emberek sokszínűek, nem lehet mindenki mindig egyformán energikus, vagy lusta, hatékony vagy sem. A barna lány éppen egy könyvet szemlél az egyik kirakatban, így nem veszi észre, hogy Viktor bizony kiszemelte újabb áldozatának, és csak akkor eszmél fel, mikor a köszönés után megragadja a kezét.
- Szi... - Kezdene bele a köszönésbe ő is, de a meglepettségtől eláll a hangja. Örül, hogy annyira össze tudja szedni magát, hogy azt tudatosítsa, éppen hoppanálnak. Egy kis vészcsengő először megszólal a fejében, hogy éppen most rabolták el, de valahogy a vigyorgó arcba tekintve nehezen feltételezne rossz szándékot. Amint szilárd talajt érez a lába alatt, ellenőrzi, hogy mindene megvan-e, és mivel nem egy csendes sikátorban találja magát, azt is biztosra veszi, hogy nem rabolták el, maximum valami Leonie-féle tréfába csöppent; ám amint Viktor elmondja a mondanivalóját, már ezt is kizárja.
- Hű... - Pár pillanatig szóhoz sem jut, ahogy körbepillant, elég pazar helynek tűnik. Habár Nadine nem egy állandóan szórakozó valaki, tudja, hogy ezen a helyen még ő is csak jól érezheti magát. Hiszen parancsba van adva. - Szia Viktor, Nadine vagyok – Nem egészen biztos benne, hogy vajon Viktor tudja-e a nevét, és kifejezetten tudatosan ragadta ki a tömegből, vagy csak találomra. Mindenesetre az illem tőle megköveteli a bemutatkozást, szóval baj nem lehet belőle. Kérdő pillantást küld az „elrablója” felé, hogy most tényleg mehet-e, de aztán választ sem várva elindul a vidámpark bejárata felé. Azért reméli, hogy Viktor vele tart, mert kicsit elveszettnek érzi magát ezen a helyen. Nem nagyon járt vidámparkban, illetve amikor igen, akkor is csak lentről figyelte általában a húga meg az öccse őrültségeit. Mivel ő volt az, akivel eljöttek szülők nélkül, szeretett volna a földön maradni a biztonság kedvéért. Most viszont nem tartja vissza senki és semmi.
- Van körhinta is? - Csendesen hangzik el a kérdés, a gyermeki énje tör felszínre. Mindig is kedvelte a szépen zenélő, lágyabb játékot a sok őrült pörgő-forgó, fel-le hintázó hullámvasút és egyebek után. A körhinta megnyugtatta, bár sokak szerint unalmas.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. augusztus 8. 18:01 | Link

Kornella

Kornél nem keltette azt a tipikus kemény legény és számíthatsz-rá-ha-baj-van srác benyomást, sem első, sem második pillantásra nem volt minden lány álma, de Ella mégis úgy csüngött rajta, mint macska a függönyön. Talán kicsit kevésbé agresszíven, de hasonló lelkesedéssel. Szüksége volt most rá, akár beismerte magának, akár nem, és nála jobb figyelemelterelője nem is lehetett volna.
És mivel abszolút rá és a vele töltött időre akart koncentrálni, hogy semmi se maradjon a figyelméből szabadon, látszólag nagyjából a fülig szerelmes tizenéves kislány szintjére került, ahogy a másikba kapaszkodva, az útra nem is figyelve baktatott mellette az úton. Nevetgélt a poénjain, még akkor is, mikor az legfeljebb egy mosolyt ért volna meg, és gondolatban vagy az itt és most körül, vagy kicsivel előrébb járt, mikor már ott lesznek a nem-prefi bulin, és tovább javítják a hangulatukat. Ki akart kapcsolni, és nála ez a túlpörgetést jelentette.
- Így görbülj meg? - kérdezte, és Kornél orra elé dugta ujját, teljesen behajlítva. - Most már eskü sajnálni fogom, ha nem lesz ott egy prefi se!
Tényleg jó bulinak tűnt, feltéve persze, ha megússzák a dolgot, de ha már Kornél ígérget is, az valami, az olyan, amire érdemes figyelni, nem szokása ugyanis ilyesmiket csinálni.
Persze nem vette őt teljesen komolyan, jól meg is csípte az orra hegyét, ha már ott járt, aztán vigyorogva lelkendezett tovább.
- Gondold el, ma velük bulizunk, holnap meg már a prefektusi fürdőt is használhatjuk. És van ám más előnye is haverkodni velük - ecsetelte tovább, majd hirtelen újabb abszurd ötlete támadt, és vihogva folytatta: - Sőt, szerintem jelentkezhetnél prefinek! És akkor megúszhatunk mindent!
Persze nem gondolta komolyan. Sőt, nevetnie kellett, hangosabban is, mint a jelenlegi tilosban járásuk mellett bölcs lett volna. Na de Kornél, mint prefektus? Ennél viccesebb ötlete ma már nem is lesz.
Kíváncsian pislogott vissza rá, és kezdte a srác ajánlatát mérlegelni. Egész hatásosan előadta, hogy mennyire logikus és a lehető legbiztonságosabb megoldás is ez, de Ellát ennyire azért nem ejtették fejre. Jó, párszor lefelejt ezt-azt, de tudta, mikor akarja egy srác az ágyba csábítani.
- Hacsak nem vették ki a prefik az összes szobát.. oké - felelte.
Mindegy mi történik, míg történik valami. Talán ennél jobb nem is kell. Vagy épp ez az, amire most szüksége van. Határozottan ez az.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Lilithnek szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 21:56
| Link

Éppen a fő utcza egyik padján üldögéltem, és jegyzeteltem a kis fekete noteszomba. Jobb szórakozás híján az elhaladó embereket figyeltem meg, és írtam le a következtetéseimet. Vöröshajú nő, nincs nála pálca, és a kezén sem látszik a pálcaforgatás, vagy más mágikus tevékenység nyoma. Kvibli. A gyűrűsujján van egy világosabb folt, jegygyűrűt hordott, de valamiért levette. Talán egy veszekedés miatt. Nem, ki van sminkelve, a haját nemrég festették, és a ruhája is elegáns. Az arca kicsit szorongó. Megcsalja a férjét. Fekete hajú férfi. Rövid haj, frissen vágva. Ott vannak a hajszálak a kabátjának vállain. A bal lábára sántít, de nincs nála bot, tehát nem maradandó sérülés. Feltehetően egy balesete volt. A nadrágszárán térd fölött is barna szőrszálak vannak, rövidek, tehát a kutya sem valami hosszúszőrű állat, nem bernáthegyi, nem is farkaskutya. Vizsla, igen, ez lesz az. Kissé unatkozva dőltem hátra. Unalmas emberek, unalmas élettel. Miért nem történik soha semmi izgalmas? Egy apró mozdulattal megigazítottam a kabátom, és becsuktam a füzetet, majd a tollal együtt elraktam a táskámba. Valamiért mostanában nem tudok semmi izgalmasat csinálni. Komolyan hiányzott az az időszak, amikor még büntetlenül tördelhettem ujjakat, amik mutogattak rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4690
Írta: 2015. augusztus 12. 22:27 | Link

Alex


Kötött, piros pulóver melyen kéken rúnaírással van a nevem. Szürke, rénszarvas mintával díszített melegítőnadrág, melyen 4 zseb van. Mind elöl. Mezítláb. A hajam két copfba össze fonva. Ezeket viselem. Az, hogy hideg van nem nagyon zavar. Csak egy külső tényező. Sokkal fontosabb, hogy megfeledkeztem egy dátumról. Így jelenleg csak reménykedhetek, hogy lesz az, amit majd akarok.
Pénztárca? Meg van. Pálca? Kivételesen meg van. Haj csatt ami gitár? Meg van. Úgy tűnik, egyre összeszedettebb vagyok ezen a téren.
Ránézek a fiúra, aki a tőlem 10 méterre levő padon. Jegyzeteli az emberek a fekete noteszába. Majd hátra dől.Unatkozik. Ez nyilván való. Az, hogy kell egy dolog már nem is olyan fontos. Úgy teszek, mintha nem érdekel, majd mikor elhaladok mellette, leülök mellé.
- Miért unatkozol? Amúgy a nevem Lilith. Téged hogy hívnak? - Igen, határozottan fejlődtem társalgás téren. Mosolyogva mondom, barátságosan, érdeklődően. Várom a válaszát.
Igen leszólítok egy vadidegent. Aki akár pszichopata  is lehet. De nem érdekel különös képen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Lilithnek szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 23:47
| Link

Unatkozva bámultam az embereket, amikor egy lány, aki nem is sejtheti miket irkáltam eddig, lehuppant mellém. Gyors tekintettel mértem végig, a lehető legtöbb információt összegyűjtve róla. A lábai csupaszok, és látszik, hogy régóta mászkál cipő nélkül.  Kőrispálca, viszonylag hosszabb. Fiatal, legfeljebb annyi idős, mint én. A kezén apró nyomok, egész pontosan az ujjai végén. Kétkezes, és húros hangszeren játszik. Egyelőre ennyi, a többit beszéd közben. Mosolyogva tekintettem e lánykára, és viszonoztam a köszöntést.
- Szia! Nos, nem tudom. Nincs társaságom, és elég érdektelen ez a hely. Eddig az volt, de kaptam új játékot. Alex vagyok. Levitás, elsős. És te?
Amint kimondta a nevét, rengeteg lehetőség ugrott be. Lilith. Arab eredetű, jelentése az éjszaka. Leggyakoribb becenév Lil. Ádám első felesége. Független, nem hajtja a fejét igába. Kimondta Isten nevét. Jahve/Jehova. Kiátkozták.  Szukkubusz. Démon, éjszakai gyilkos. Csecsemőrabló. Férfiak megrontója. A teremtés bűnbakja. Vajon kia dott neki ilyen baljóslatú nevet? Mosolyom közben egy pillanatra sem hervadt le, fent tartottam azt a bizonyos álarcot. Letépik vajon a saját maszkjukat? Kedvelem ezt a verset, talán az egyetlen kreatív alkotás, amit valaha kierőszakoltam magamból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 31 32 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza