30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 35 36 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Alexis Lyall
INAKTÍV


tökfej
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 389
Írta: 2014. november 26. 00:55 | Link

Kriszko - Viszlát Bagolykő



Már tegnap összepakoltam minden cókmókomat, Julcsi gyűrűjét zsebre vágtam és hagytam neki egy cetlit a tornacsukájában, hogy ha kell neki, tolja fel a randa képét Budapestre. Aztán keressen meg, wahhahhaaaa! Egy kétmilkás városban vállon is veregetem, ha érzésből megtalál a tag! Na igen, elég nagy a főváros, meg zajos, meg vagány, labirintusszerű, én már csak tudom. A bátyám mellett felnőni egyet jelentett az állandó kutyagolással szerte a városon keresztül és mindenféle sötét, lepukkant rész felfedezésével. Averynek mindig is különleges érzéke volt a horroros helyek felkutatásához.
Hm, furcsa lesz azért visszamenni abba az életbe, de nem feltétlenül rossz. Kaptam például tippeket, kitől tanulhatnék varázslást, ha mégis meggondolnám magam. Lehet, feltárcsázom majd a csajt alkalomadtán, de nem most. Anyának nagyobb szüksége van rám, hiszen apa még mindig kórházban van, bár már felébredt, ami nagy megkönnyebbülés az egész családnak, csak… na igen, ott van még előtte a sok rehab, amit fizetni kell. Muszáj hazamennem és segítenem, vagy felkopik az állunk.
Azt persze elfelejtettem említeni Krisznek, hogy hiába jön le velem a Fő utczára édességet venni, nem fogok vele visszamenni a kastélyba. Hát igen, elhallgatni még mindig szoktam. Néha. Csendben felzabáltam az adagomat, sőt az övére is szemet vetettem már az előbb, de kivételesen türtőztetni fogom magam. Ne nézz így, még én is ismerem az önuralom fogalmát, oké? Nincs feketelyuk a belem helyén, mint egyes Saint-Venant srácoknak.
- Tessék, neked adom! – Hirtelen jön a késztetés, hogy a maradék gumicukromat mind a markába toljam, noha nem biztos, hogy ez a kedvence. Vagy, hogy egyáltalán megtűri-e az ennyire édes holmikat. Tökmindegy, érzelmi kitörésektől szenvedek, ne szőrözzünk ezen! Mindjárt sírni fogok, passzus, ez nem igaz. Jó szobatársaim voltak, még ha rövid időre is, na és a pukizó székeink, meg a verekedős asztalaink, és a szerelmes ágyaink, és mind-mind Krisszel osztottam meg. És Julcsi agyának húzása, meg a röhögések, meg a bohóckodások, és szegény Erik képtelen volt aludni tőlünk vagy tanulni, na meg amikor rá akartam ugrani és éppen akkor csukta meg maga után az ajtót és nem is látott és nekivágódtam a lapjának és… és… és…
Haaajjj, nagyon sűrűn pislogok fel a hozzám képest colos Kriszre. Tuti úgy nézek ki, mint aki bedurcult és azért az összehúzott szemöldök és a lebiggyesztett száj, pedig csak nem akarok háromévesként bömbölni és vergődni a porban. Pedig nagy a késztetés, hú, de mekkora!
- Ja és… Nem megyek vissza a kastélyba… - Csend. Bejelentés megvolt, lássuk, rákérdez-e, miért? Áh, kinek van ezt türelme megvárni? Hátat fordítva fejtegetem tovább, miért nem lesz innentől közös iskolaidőnk egyáltalán.
- Úgy értem… Hát nemsokára jön a vonatom, tudod. Megyek haza és gáz lett volna a többiektől is nyálas búcsút venni, meg minden, szóval… Na, érted már, hiszen össze voltunk nőve, mint két gyilkos galóca egy fán. Nagyon ratyin nézett volna ki, ha nem böfögök neked annyit, hogy bú vagy bá, meg viszlát. – Jó mély sóhajtás. Folytasd, Lexi, illik rendesen kifejteni, mi a helyzet, ha már elhúzod a segged egyetlen búcsúszóval.
- Nem nekem való ez a suli, meg aztán… hát a családi helyzetem miatt muszáj… Áhh, figyelj, jó? Mert csak egyszer mondom el, és aztán elhúztam, meg se próbálj megfogni. Gyors vagyok és kicsi. – Búgócsiga módjára perdülök felé nagyon elszánt fejet vágva, miközben hátracsapom a megpakolt táskám. Már ez is gyanús lehetett volna neki. Kérdés, levágta-e már hamarabb, mire készülök, és csak jópofizott, vagy dunsztja sem volt az egészről? Dunno, mindegy is már.
- Kiérdemeltétek mindannyian az Abyssból, hogy a második családomként nézzek rátok. Eeez hatalmas teljesítmény, veregessétek magatokat hátba, mert nincs többször karácsony! És… hát… Avery után te lehetnél a második bátyám…. – Hm, csak nekem tűnik úgy, vagy tényleg tükörtojást lehetne sütni a képemen ebben a szent pillanatban? Biztos csak képzelődöm (fenéket) . De mielőtt még elszállna velem az unikornis, hátrálni kezdek Krisz elől az állomás irányába, mint aki menekülőre fogta- ja, mert így is van.
- Ha Budapesten jársz, nézz be hozzám. Otthagytam a címet a párnám alatt. Ja és vigyázz Julcsira, tök hülye, majd jól össze fogja törni magát…. És te se fogj padlót, jó? Meg Erikre is nézz rá néha. És ne büntess sokat. – Búcsúzóul így az utolsó mondatra még szemberöhögöm teli torokból Kriszt, de valahogy látszik az arcomon, hogy nem annyira oké minden. Jó, ideje elhúzni, de úgy tényleg. Lehet, hogy képzelődöm, de mintha távoli füttyszót hallottam volna. Irányba állok, fordultamban még intek egyet Krisz felé, aztán, mint akit puskából lőttek ki, vágtázva veszem irányba az állomást. Innen már csak Budapestre visz az út, vissza a családomhoz….
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14196
Jenny Miles
Írta: 2015. január 19. 16:06
| Link

Sötétedés után

Kavarognak a fejemben a gondolatok. S bár otthon még nagyon könnyedén vettem a dolgot és együtt örültem Bogival, azért mégis csak nehéz lesz vele. Mármint, ha anyáék elengedik. Mert ugye, akkor nekem kell majd rá vigyázni. Ez persze természetes, hiszen a kishúgom, de alig tudok róla valamit. Amióta beszél és jár, én bentlakásos iskolába jártam és a szünetek nem voltak elegek arra, hogy igazán sokat foglalkozzak vele. Valójában nem is nagyon akartam... Virág volt mindig is a kistesóm, akivel sülve-főve együtt voltunk, valahogy egy tizenkét évvel fiatalabb, Virág szerint gonosz, lányra nem igazán jutott hely a naptáramban. Pedig Bogi amúgy nagyon okos és értelmes és a varázslás sem riasztotta úgy el, mint anyáékat. Csak most riasztja, hogy ő is boszi lett. Vagyis, nyilván mindig is az volt, csak eddig nem mutatkozott meg nála.
Szóval Bogi varázsló, akárcsak én, s tekintve, hogy vázákat robbantgat és hasonlóak, nem lenne jó, ha mugli gyerekek közé járna, vagy anyáékra hozná rá a szívbajt egy-egy alkalommal. Épp ezért mentem ma délután el az Előkészítő iskolába, hogy utánajárjak néhány dolgonak. Hogy anyáékat is meg tudjam nyugtatni az iskola teljesen rendben van. Még egy kis tájékoztató füzetet is kaptam, sőt megígérték, hogy szükség esetén egy tanító is eljön velem, hogy vázolja a szüleinknek a helyzetet, de ezt kedvesen visszautasítottam, elvégre ezen már túl vagyunk.
A kezemben a kis tájékoztató füzettel baktatok a Fő utczán visszafelé a kastélyhoz, s egyre inkább úrrá lesz rajtam a feszültség. Hiába ment itt minden könnyen, hiába ment minden könnyen, amikor rólam derült ki, az igazság. Akkor még anyáék nem igazán tudták mi is ez - most sem tudják -, de legalább nem féltek tőle annyira mint most. Ott van pluszba a vitám Apával... Szegény Boginak, nem lesz könnyű dolga, még akkor sem, ha jelenleg ő a kedvenc. Bár a kedvenc az Virág...
Nagyot sóhajtok, s ahogy kifújom a levegőt, látszik a leheletem. Öntudatlanul kezdek kotorászni a zsebembe és húzom elő a még bontatlan cigarettás dobozt. Nem, még mindig nem dohányzom - áltatom magam, pedig már egész sok ideig meg voltam nélküle -, csak most kell egy szál, feszültségleveztőnek.
Megállok az utca közepén, kibontom a bűzős rudakat rejtő dobozt és a számba teszek egy szálat. Fogalmam sincs mi lett az öngyújtómmal, de a pálcám végén is tudok lángot gyújtani, azt használom, miközben megszívom a cigarettát. Ahogy a füst a tüdőmbe kúszik köhögni kezdek, pálcás kezem kapom a szám elé. Ez azonban nem tántorít el, beleszívok újra a cigibe, ezúttal már jóval könnyebben.
Elteszem a pálcám, és nyugodtan cigarettázva sétálok tovább. Nyugodtan - már amennyire nyugodtnak mondható, hogy folyamatosan a sötétet kémlelem, nem jár-e erre egy ismerős. Nem kéne lebukni, hogy dohányzom, amikor nem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 20. 00:55 | Link

Annácska <3


Gergő nyugodtan sétált kicsit a faluban. Mára befejezte a munkát, viszonylag hamar, nem akart tovább bent maradni. Úgy döntött, kicsit pihen majd, mert most már megérdemli. Bár nem tudja, képes-e erre igazándiból, de minden esetre majd próbálkozik, erősen.
Az utcán sétálva azonban egy embert szúr ki. Nem látja, ki az, de ismerős érzés tölti el, érzi a jelenlétét, talán közel van hozzá, talán két utcával arrébb, nem tudja ezt így beazonosítani. Csak azt tudja, azt érzi, hogy itt van és ismerős és meg kell találnia. Hevesebben ver a szíve, de fapofával, nyugodt arccal indul el egyenesen előre, gyors léptekkel. Majdnem elhalad egy vörös hajú nő mellett, aki az utca szélén álldogálva, csomagjaival várakozik, vagy tanácstalan, nem is tudja, mit csinál. De abban a pillanatban, hogy odaér, kihagy egyet a szíve, ő pedig megtorpan. Közelebb lép, az arcát nézi.
- Anna...? - Kérdezi, kissé hitetlenkedve, megrökönyödve, majd nyel egyet és jobban megnézi. Hova lett a szőke haj? De a szemei, a szemeit megismeri bárhonnan, bármikor, ez bizony az ő húgocskája.
Elszorul a torka, görcsbe ugrik a gyomra, ahogy közelebb lép. Érzi, ahogy a feszültség megtölti testét, az agyában kattognak a kerekek. Hogyan? Muglik nem tudnak, nem jöhetnek ide, ugye...? De akkor meg... Anna... Annácska... Erre a gondolatra érzi, ahogy megszédül, de keményen áll, és ahogy közelebb lép, fapofával kapja el húga karját, úgy fordítja maga mellé. Csak azért nem durva vele, mert fél, hogy összetöri őt.
- Te mi a fészkes fenét keresel itt, hö? - Kérdi tőle, de nem nyugodt a hangsúlya, sőt, kissé ideges, reszelős a hangja. Majdnem el is csuklik, de az indulat fűti és kivételesen teret is tud neki adni. Fekete tekintetét pedig húga tekintetébe fúrja és nem ereszti, ahogy a karjait sem. Ennek semmi értelme...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 20. 01:07 | Link

Gergőc <3

Megszöktem otthonról, az a nagy helyzet. Már nem bírtam tovább azt a feszült hangulatot, ami ott uralkodott, ahogy azt se, hogy folyton előjött, hogy a bátyám, Gergő milyen fura, és remélik, nem lesz senki más is olyan a családból. Nem a fenét. Ezt nektek, ti, akik a szüleimnek nevezitek magatokat. Pont olyan fura vagyok, mint ő. Egyikünk se megszállott, ha már itt tartunk, csak varázslók vagyunk. Ha féltek, hát a ti bajotok, nekem ennyi elég volt. Hajnalban fogtam a csomagom, kimásztam az ablakon, miután hagytam egy levélkét nem a létező legszebb szavakat használva, hogy mi a véleményem róluk és felültem a vonatra. Az utóbbi egy hónapban eladtam szinte minden mozgatható vagyontárgyam, a karácsonyra kapott nyakláncot kivéve, így kigyűlt az útra szükséges összeg. A papírokat majd rendezem helyben. Jó lesz úgyis, és ha nem is, oda már nem megyek vissza semmi pénzért. Nem akarom én is a pincében végezni, vagy valami hasonló. Bogolyfalva nem nagy szám, ezt abban a percben leszögezem, ahogy leszállok a vonatról. Unalmas kis porfészeknek tűnik, mint a többi hasonló miniatűr városutánzat, de nem érdekel, csak jussak el az iskoláig. Mindenhol jobb, mint otthon. Az egyik sarkon megállok szétnézni, bár itt se lehet eltévedni azért, csak na, mégis jó lenne tudni, merre van a toronyiránt, mire nem Gergő az, aki fél percen belül leszólít? Hogy az a... pedig a szép szőke hajam égővörös, és az arcomba omlik, véletlenül sem kötöttem össze, és nem is úgy nézek ki, mint ahogy otthon. Nem tudom, látott-e valaha így egyáltalán. Bakancsban, szakadt harisnyában - egy körömolló mily csodákra képes -, combközépig alig érő fekete szoknyában meg fekete ingben parádézok, ami amúgy itt-ott tele van még biztosítótűvel is ráadásnak, kezeimet ujjatlan kesztyű fedi, nyakamban fekete sál, vállamon átvetve egy kissé már megviselt, kitűzőkkel tarkított sötétszürkére kopott táska, a sminkem sem kevés, ha már itt megtehetem, erre ő mégis kiszúr kapásból. Örülhetnék, hogy felismert, a nyakába vethetném magam, de nem teszem. El akartam kerülni. Biztos a szemem árult el. Kontaktlencse kellene, vagy valami jó kis színváltó varázslat. Horkantok egyet idegesen, és megvonom a vállam.
- Na mi van? Kiengedtek levegőzni? - kérdezem, de hát sose voltam igazán kedves vele. Könnyebb távol tartani, mint később rájönni, hogy nem kellett volna közel engedni, mert még többet ártanánk egymásnak, mint a jelenlegi helyzetben. Rántok egyet az utazóládámon és elindulok előre, amerre az iskolát sejtem, majd a kérdésére vissza se fordulva kiabálom a választ.
- Leléptem, ha eddig nem esett le, nagyokos. Megyek elintézni a hátralévő papírokat, és aztán még vagy öt évig kerülgethetjük egymást. Úgy hiányoztál, majd megevett a fene - közlöm vele, és megyek rendületlenül előre emlékeztetve rá magam, hogy dolgom van még valahol egy iroda dohos levegőjében, már ha megtalálom, hová is kell eljutnom.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. január 20. 01:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 20. 01:09 | Link

Annácska <3


Amikor elkapja Annácskát, a lány meglepődik. Valószínűleg direkt más a külseje, hogy ne ismerje fel, de Gergő hatodik érzéke mellett segítségére van az aprócska tény, hogy a bátyja. Együtt nőttek fel, óhatatlanul összezárva 18 évig, sok ideig még egy szobában is, nem tud elmenni mellette. Legyen akármilyen más a külseje, neki ő Anna marad, a kis Anna, a bájos kislány, akiből egy pillanat alatt kész nő cseperedett. És abból sem lett a leginkább nőies, elegáns fajta, főleg akkor nem, amikor horkant és megvonja a vállát.
- Nem vagy vicces. - Közli egyszerűen, szokás szerint mimika nélkül, úgy lép a lány után, amikor elfordul tőle. Nem fogja lerázni csak úgy, abban biztos lehet. Főleg, mert nekiáll kérdezgetni. Miközben mellé ér, idegesen túr a hajába, szőke tincsei közé, zaklatottan figyeli a kirakatokat, a falut, és egy kis ideje benntartott levegőjét lassan ereszti ki. Feszült lenne? Deeee mééég mennyire.
- Leléptél...? - Kérdezi halkan, hitetlenkedve, mert fel kell dolgoznia az információkat. Szóval Anna tényleg boszorkány, nem csak azt hitte róla jó ideig, tényleg van mágikus ereje, ha felvették ide. De hogy engedhették ezt a szüleik? Mi az, hogy lelépett? Nem ért semmit és egyre jobban felhúzza magát, bár nem látszik rajta semmi, szokás szerint. Mégis szédülni kezd kicsit a sok aggodalomtól, ami előtolakodik az agya mélyéről, szíven üti, megforgatja, nem engedi.
- Anna... mi a jó fészkes fenét keresel te itt? Menj haza. - Kéri őt, de nem teljesen rezignált a hangja. Kissé reszelős, kicsit fáradt, kicsit elgyötört, ahogy fekete tekintete is. - Kérlek, nagyon szépen. Menj haza és kérj bocsánatot. - Nyel egy nagyot, tudja, hogy Anna nem fog megállni, hogy dühöngeni fog, hogy nem akar ellenállni neki. De nem hagyhatja, hogy a szüleitől így eljöjjön. Otthon hagyva csapot-papot. Annácska még nem felnőtt ,messze van tőle, szüksége van a szüleire, egy biztos háttérre. Nem ilyen élet kell neki, nem Gergővel, nem most. Érzi, ahogy sajog a mellkasa, belegondolva, mi lesz vele, mi lesz belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 20. 01:45 | Link

Gergőc <3

Gergő. Valahogy nem éppen arra vágytam, hogy vele találkozzam, avagy inkább fogalmazzak úgy, hogy nem így. Tudtam előre, hogy nem fog örülni, ha láthat, de csak nem sikerül elkerülni a jelenetet, és ha már így van, akkor csináljuk azt rendesen. Beleadok én is apait-anyait ebbe a kelletlen üdvözlésbe, kicsit se várt testvéri találkozóba. Nem vagyok már kislány. Lassan tizenhét leszek, ami itt az iskola falai között már nagykorúnak minősül, erre mégis kezdjük a régi mesét, mert ő a bátyám. És aztán? Ez semmire nem jogosítja fel, nem vagyok én a tulajdona. Látom rajta, hogy ideges. Akkor túrja így a haját, mint most, amikor mellém szegődik, és egyszerűen lerázhatatlan útitárssá válik, pedig legszívesebben éppen elfutnék. Ha tudnám, hogy merre menjek, meg se állnék az iskoláig, a szobámig, az ágyamig.
- Le hát - vágom rá a választ a kérdésére csak úgy foghegyről, és még csak azért se fordulok felé. Higgyen, amit akar, engem lefoglal, hogy úgy ráncigáljam a ládámat, mintha magát megmakacsoló öszvér lenne legalább. Újabb kérdések záporoznak szeretett bátyámtól, határozottan aláhúzva, mennyire nem örül annak, hogy láthat. Köszi, Gergő, én is szeretlek, baromira, remélem, tudod. Ha most elbőgném magam azzal a szöveggel, hogy félek otthon maradni, mert nem akarok végigmenni azon az egészen, amit vele műveltek, az se hatná meg, ráadásul a sminkem is lefolyna úgy, ahogy van. Elhúzom a szám inkább nem élve a drámainál drámaibb lehetőségek egyikével sem végül, csak idegesen fújom ki a levegőt, majd rápillantok futólag.
- Tanulni jöttem, szokj hozzá. És azt mondod, haza? Eddig már kitörölték még a te nevedet is a családi legendáriumból, az enyémről nem is szólva. Nem mehetek haza, ezzel szerintem már te is tisztában vagy, és pont annyira nem is akarok hazamenni. Haza - keserűen nevetem el magam a szóra - Ébresztő, bátyus, az nem otthon, ahol kísérleti nyúlnak tekintenek, mert nem illesz a képbe. Furcsán használsz szavakat, de semmi gáz, jövő karácsonyra megkapod a nagy értelmező szótárat - teszem még hozzá, aztán befogom a szám, és az útra koncentrálva gyorsítok a lépteimen. Minél hamarabb le kellene ráznom már, vagy ennek az egész találkozónak csúnya vége lesz.
Utoljára módosította:Bakonyi Annamária, 2015. január 20. 01:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 20. 01:47 | Link

Annácska <3

Amikor Anna egyből rávágja, hogy lelépett, hát persze, ő igyekszik minél gyorsabban feldolgozni az infót. Nem szabad leragadnia és ezen morfondíroznia, inkább gyorsan indul is húga után, mert ő csomagjait ráncigával próbál elszaladni előle. De nem gondolhatta komolyan, hogy csak úgy hagyja, már megy is, gondterhelten túr a hajába, de nem látszanak az arcán az érzelmei. Nem igazán tudja, hogyan fejezze ki őket, ebben elég szerencsétlen.
- Anna... - Sóhajtja, amikor a lány az otthon fogalmát alapjaiban kérdőjelezi meg, Gergő pedig ezt nem viseli könnyedén, nem így nevelték. - Akárhova sodor minket az élet, Várdomb az otthonunk, ez ellen nem tehetsz semmit. - Szögezi le határozottan, itt és most, bár sejti, hogy húgocskája megpróbál majd hadba szállni vele. Ő nem tudná elképzelni az életét a csodálatos dombok, végtelen szőlőföldek, aranyló naplemente, fülledt nyár, a természet közelsége, az állatai nélkül... ragaszkodik hozzájuk. A szívében őrzi a képet, mélyen, nagyon ragaszkodón és épp ezért fáj ennyire, Anna hogy becsmérli a hazájukat. Attól, hogy a szeretetmentes otthon hidegsége lebeg a szeme előtt, még nem kéne megfeledkeznie a környezet melegségéről, ami Gergőt is táplálta annyi éven keresztül.
- Annácska... - Nyögi, mert a lány csak vágtat, sérteget, a negatív energiái mellbe vágják. Köhécsel kicsit és megkocogtatja a mellkasát, hogy összeszedje magát. Csak egy kicsit. - Hé, állj már meg, kérlek. - Mondja, miközben elkapta a lány kezét, hogy normálisan tudjon beszélni és ne kelljen futólépésben. Alapvetően bírja, de most még álló helyzetben is úgy érzi, a szívroham kerülgeti, legalábbis fizikailag rosszul van az érzésektől, amik elöntik. Kicsit talán sápadtabb a szokásosnál, de nem látszik rajta, nem elgyötört az arca... még.
- Mióta tudod? - Kérdezi, csak úgy mellesleg, hogy Annácska mióta tudja, hogy boszorkány. Mert ha otthon lakott, ha még ott volt, amikor ő már tudta, akkor... abba bele sem mer gondolni. Akkor tényleg olyan pocsék testvér, mint amilyennek a lány érzi. És tényleg nem volt ott neki, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Tudja, saját magáról pontosan tudja, mennyire felkavaró ez.
Utoljára módosította:Bakonyi Gergely, 2015. január 20. 01:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 20. 01:58 | Link

Gergőc <3

Várdomb az otthonunk, jelenti ki a bátyám, és tudom, hogy valahol ebben azért igaza van, de hogy azt a házat is az otthonának nevezze, ahol felnőttünk... Merész. Részemről még a szüleim szülői mivoltát is megkérdőjelezném, de hangosan nem teszem meg, úgysem értene egyet. Túl jólelkű ő ahhoz. Egy pillanatra lehunyom a szemem, miközben előre döntöm a fejem, hadd lógjon arcomba minden hajam, majd megvonom a vállam nemtörődöm módon.
- Nekem nem az otthonom egy olyan ház, ahol nem tűrik meg, hogy az legyek, aki vagyok - jelentem ki határozottan, ellentmondást nem tűrően. Nem az otthonom egy olyan hely, ahol folyton menekülnöm kell és titkolóznom, egy olyan hely, ahol a szemem előtt gyötrik a bátyámat, mert nem felel meg az elképzeléseknek. Ez nem otthon. Örülhetnek, hogy megszabadultak tőlem, és ha minden sikerül, Gergőnek sem kell majd velem foglalkozni, talán kaphatok ösztöndíjat, ha elég jó vagyok, legalábbis ebben reménykedem. Ne legyen gondjuk velem, rám. Nem kell. Megoldom egyedül az egészet, meg én. Hevesen ráncigálva az utazóládám egyre jobban szedem a lábam, hogy elérjem a kastélyt, de Gergő csak nem marad le. Mi a fenéért van a nyomomban? Mit akar még hozzám vágni?
- Hagyj már békén. Nem kell a nyomomban lihegni, jó? Egyáltalán nem kell úgy tenni, mintha... - mintha számítanék, de nem bírom kimondani azt, amit elkezdtem. Megállok, egy fél pillanatig csak bámulok rá. Ismét rám tör a kényszer, legszívesebben a nyakába borulnék, hogy csak öleljem meg, nem kell mondani semmit, csak egy kicsit hadd érezzem, hogy van még valakim, nem fordítottam hátat az egész családomnak és az se nekem, de nem. Megrázom a fejem emlékeztetőül, hogy ez soha nem is működött így, és befejezem, amit elkezdtem.
- Nem kell velem foglalkoznod. Megleszek egyedül is, ha már ezt választottam - mondom kevésbé szúrósan, hisztisen, de felszegem a fejem és ismét útnak indulok, két lépést sem teszek meg azonban, amikor újabb kérdése akad.
- Nem tudom. Talán tizenegy lehettem, amikor először történtek körülöttem furcsaságok, de úgy tizenhárom évesen jöttem rá csak, hogy mi miatt. Közben meg láttam, mit tettek veled. Elég meggyőző volt ahhoz, hogy ne akarjam elmondani senkinek - válaszolom magamhoz képest egészen csendesen, és semmi pénzért nem fordulnék vissza. Féltem, hogy otthon rájönnek. Majdnem négy éven át rettegtem, és előfordult, hogy csak hajszálon múlt, legfeljebb hazugságért kaptam, és még örültem, hogy csak azért. Nagy levegőt veszek, nem kell mindig mindent tudnia neki is, és ismét magamra öltve a magabiztosság és határozottság látszatát, elindulok a kastély felé újra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 20. 02:00 | Link

Annácska <3


- De, mert az otthonod is részt vett benne, hogy azzá légy, aki vagy. - Mondja végül, de nem akar leállni Annával veszekedni, inkább csak csendesen jegyzi meg, ő saját tapasztalatából mondja. Tudja, hogy azért ilyen defektes, ilyen különc, ilyen más, mint a többiek, mert nem normális körülmények között nőtt fel. Nem volt olyan rossz a gyerekkora, csak kicsit magányos, kicsit túl sok munkával. Viszont soha nem volt senkije, aki szerette volna, aki megmutatta volna neki, hogyan fejezze ki az érzelmeit és hogyan kell viselkedni, szerethetőnek lenni.
- Mintha...? - Kérdez vissza, mert nem tudja, mire gondolt Annácska. Férfiből van, nem lát bele a fejébe, nem is tanul legillimenciát, nem fogja kitalálni, mit akar. Nem ismeri a női elmét, még csak azt sem tudja, hogy a nem gyakran igent jelent. Innentől kezdve pedig senki ne várja el tőle, hogy kitalálja, mi kell a másiknak. Még a saját húga se, inkább mondja meg szépen, mit is akar pontosan.
- De kell. - Állapítja meg ellentmondást nem tűrően, egyre feszültebb, egyre idegesebb. De ez nem látszik rajta, csak még inkább megkeményedik. Hogy ne foglalkozna vele? Annácska a húga, méghozzá az egyetlen. Együtt nőttek fel, és az is bebizonyosodott, hogy a sorsuk meglehetősen hasonló. Ha meg akarnák értetni magukat, valószínűleg egymást ők érthetnék meg a legjobban. De ahogy a jelen helyzet is mutatja, ez nagyon nem így van.
Amikor Gergő meghallja, amit Annácska válaszol egyszerű, rövid kérdésére, elszorul a torka, nyelnie kell egyet, mert úgy érzi, megfojtja az érzés. Mi is ez? Sajnálat, bűnbánat, lelkiismeretfurdalás különös keveréke. Valahol a lelke mélyén tudja, hogy Annának szólnia kellett volna róla, legalább neki. Meg kellett volna osztania fele a titkát, segíthetett volna neki feldolgozni, elfogadni, rejtegetni. De ennél sokkal erősebb az érzés, hogy ő hibázott.
 - Sajnálom, hogy nem vettem észre. - Mond ennyit csupán, keményen, határozottan. Tudja, hogy Annácska önző, a saját félelme a világ közepe és neki semmit sem számít az, amit ő átélt, hogy neki is szüksége lett volna valakire, támogatásra. De ő tényleg megoldotta egyedül, viszont nem akarta, hogy a húgának is így kelljen, egyedül kelljen megküzenie vele. Sóhajtva túr ismét a hajába, mással most nem tudja levezetni az indulatait. De már nem megy tovább Anna után. Hiszen pontosan most esett le neki, hogy ha a lány folyamatosan, erőszakosan löki el magától, hiába tukmálja rá magát minden erejével, akkor sem fogja hagyni, hogy segítsen. Egy normális beszélgetés hiú, nagyratörő reményeibe pedig még csak bele sem mer gondolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 20. 02:09 | Link

Gergőc <3

Furcsák vagyunk mi ketten. Minden más normális testvérpár örülne a másiknak, de nálunk ez nem így megy. Bakonyiéáknál soha. Az utca közepén esünk egymás torkának, még ha nem szó szerint is, de valahol mégiscsak az az én hangnemem, az ő válaszai. Minden. Kihúzom magam, mint akiről lepereg minden egyes szó, holott éppen ezeket is a többi mellé rendezem szép sorjában. Érvek. Csupa, csupa szép kis bizonyítéka annak, hogy szerintem nem kellene itt lennem. Annak, hogy nem örül nekem. Ha hazamennék, ugyanezt kapnám. Nem kellene ott lennem. Sehol se kellene lennem ezek alapján. Nem kérnek belőlem. Az élet csodaszép, hogy mást ne mondjak. Mindenki elmehet melegedni, akkor is maradok, és túlélem. Csakazértis, Gergő, csakazértis. Azzá tett az otthonom, aki vagyok. Úgy szeretem, hogy felülírja minden szavam, mert ő aztán tudja.
- Erre nem vagyok büszke - válaszolom és a mondatot követően nevetésem keserű, kissé már hisztérikus. Azzá tett hát. Ezzé a valamivé, amiről igazából még én se tudom, micsoda, csak azt, hogy nem ilyennek kellene lennie. Ha máshol nőttem volna fel, talán most aranyos szőke angyalka lehetnék, de nem vagyok. Legeslegbelül, a lelkem mélyén lennék porcelán. Vagyok. Nem tudom. China doll, amit védeni kell, úgy védeni, hogy vaskos falakat építek magam köré gúnyból, sértésekből, gyűlöletből, és itt bent kucorgok a saját félelmeimmel, miközben le merném fogadni, hogy mindenki azt hiszi, semmitől sem félek. Jó ez így, nagyon jó. Higgyék csak. A saját félelmeimből ne kovácsoljon ellenem senki fegyvert. Nem hagyom. Hátranézek a vállam fölött a bátyámra, és egyetlen vékony vonallá préselődik a szám. Ha azt mondanám, hogy szükségem van rá, vajon kinevetne? Nem kockáztatok. Megvonom a vállam a kérdésére. Nem úgy terveztem a mondatot befejezni, ahogy befejeztem, de nem kell vele törődni. Pillanatnyi botlás volt csupán, felülírtam a második változattal.
- Azt mondtam, megleszek egyedül is - válaszolom éles hangon, ellentmondást nem tűrve. Az én bajom ez az egész, megoldom, neki legyen elég a sajátja, ha már úgyis kijutott. Kapott bőven, többet is, mint kellett volna, azt hiszem, nem szándékszom a nyakába akaszkodni most a saját bajommal is, ami egyébként valahol talán még nevetséges is az övéhez képest. Láttam, mit műveltek a saját bátyámmal a szüleim. Kicsit bánom, hogy annyira féltem, hogy sosem tettem ellene semmit, most ez minden, amit tehetek, hogy nem kérem, fogja a kezem. Azután a levél után, amit írtam, otthon már bizonyára el is felejtették a nevem. Anna nincs többé. Gergőt viszont ebbe a legkevésbé sem akarnám belerángatni. Itt van, tanuljon nyugodtan, rólam azt sem tudják, hová mentem, tán csak nem jönnek rá. Mindegy. Szusszantok egy nagyot, jobb lesz mindenkinek ez így, hát rángatom is tovább a ládámat az épület felé, és foghegyről válaszolok a kérdésre. Komolyan, miért nem képes leszakadni rólam?
- Nem kell sajnálni, igyekeztem, hogy senki ne is vegye észre - válaszolom, és makacsul bámulok továbbra is magam elé az útra. Volt úgy, hogy majdnem elmondtam, volt úgy, hogy majdnem kiderült, de összességében örülök, hogy mégsem.
- Nincs neked jobb dolgod amúgy, mint engem vallatni? -  testvéri szeretetből jelesre vizsgáznék, ha a bátyám sértegetése lenne a tétel, azt hiszem, már tulajdonképpen rutin az egész, megszokás, hogy valahogy távol tartsam magamtól őt is.
- Nem fogom megváltoztatni a döntéseimet. Spóroljunk meg magunknak egy fölösleges vitát - állok meg hirtelen és fordulok szembe vele az út kellős közepén. Felnézek rá, hiszen végtére is magasabb mint én néhány centicskével, és széttárom a két tenyerem felé, jelezve, hogy ez már megmásíthatatlan tény, ezzel kell számolni.
- Boszorkány vagyok, nem bírom tovább otthon egy fedéllel a szüleinkkel, megszöktem és itt vagyok. Három évnyi késében vagyok a többiekhez képest, viszont ha jól értettem, boszorkányként már nagykorúnak számítok és meghozhatom a saját döntéseimet. Tanulni akarok és tanulni is fogok, akár szeretnéd, akár nem. Most pedig, ha megbocsátasz, el kell intéznem a beiratkozáshoz néhány dolgot. Ha esetleg segítenél és mondjuk megmutatnád, hogy hol kell mindezt megoldanom minél hamarabb, megköszönném, ha viszont csak arról szeretnél meghatónak szánt kiselőadásokat tartani, hogy jobb nekem otthon, akkor inkább nem tartok igényt a társaságodra - mondom ki egy szuszra, mielőtt bármit is elfelejtenék netán véletlenül kérdőn pillantva fel rá mondandóm végeztével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 20. 02:10 | Link

Annácska <3

- Nem moshatod le magadról a nyomait, én sem tudom, de már nem is akarom. - Köti az ebet a karóhoz, nem jellemző rá, de ebben a témában igen-igen határozott véleménye van. Mégpedig az, hogy Anna nem tagadhatja le Várdombot, a szüleit. Nem tehet úgy, mintha nem léteznének, mintha nem is lettek volna. Egyszerűen el kell fogadnia őket otthonként, családként, ahogy ő is tette és csak akkor léphet tovább. Gergő ezt érzi, mélyen, belül, de nem tudja elmagyarázni neki. Esetlenül keresi egy ideig a szavakat, de végül kiereszti a levegőt és nem mond semmit.
- Megleszel, de miért lennél egyedül, ha nem muszáj? - Na, csak megtalálta a nyelvét, a szavait, és remélhetőleg Annácska is rádöbben majd, hogy most vezekel. Amiért nem volt vele sokáig, nem volt mellette, ezt a bűnét próbálja jóvá tenni. Hűséges kutyuskaként csahol utána, próbálja jobb belátásra bírni. Próbál gondoskodni róla, törődni vele és nem érdekli, a lány hányszor taszítja távol magától vagy próbál elmenekülni. Anna nem az az ember, akire csak úgy ráhagyja a dolgokat. A bátyja, nem teheti meg.
- Nincs. - Mondja őszintén, most végzett a munkával, nincs semmi dolga. Tanulni, könyvtárban kuksolni ráér később is. Most már van lehetősége, van ideje, ki is használja, de Annácska felbukkanása most mindent felülír. Egy mozdulattal sikerült az egész asztalt felborítani és mindent újra kell tervezni, át kell gondolni. A húga itt van, eljött otthonról, nem mehet vissza már többet valószínűleg. Vagy ha mégis visszamerészkedne, abban sem lenne köszönet. Szóval ő maradt az egyetlen, akire számíthat és nehéz feladatnak érzi. Próbál jó lenni benne, az a személy, akit Annácska megérdemel, de magasak az elvárásai saját magával szemben.
 - Rendben. - Mondja végül, mert ha a lány itt van, így gondolja, akkor itt is marad. Csinálhat ő bármit, fejre is állhat, tudja jól, hogy nem megy vele semmire. Végtére a húga, együtt éltek sok-sok éven át, ennyire azért ismeri. Még ha ez felszínes is, talán ő ismeri a legjobban a lánykát. És örül neki, még ha tudja, hogy ez valószínűleg nem kölcsönös. Ha Annának lenne valami fogalma Gergő személyiségéről, nem gondolna ennyi hülyeségre. Egészen máshogy bánna vele.
Végighallgatja a lány mondanivalóját, rezzenéstelen arccal. Annyira tipikusan Anna, hogy talán mosolyogni lenne kedve, látszik is rajta, hogy kissé megenyhülnek a vonásai, főleg a tekintete lesz kedves, érzékeny, ahogy a lányra pillant. Csak elfogad egy kis segítséget, szóval Gergő szabad kezével elveszi a bőröndöt, majd ráncigálja őt, másikkal pedig egy nagy sóhaj közepette átkarolja Annácska vékony vállát, úgy indul el vele.
- Majd megoldjuk. - Mond ennyit, roppant biztatónak szánva a szavakat. És nem, nem csak a beiratkozásra gondol, érződik a hangjából, hanem mindenre. Az egész helyzetre. És direkt használt többesszámot. Az roppant kétséges számára, Annácska hogy oldja meg a helyzetet, arról halvány lila gőze sincs, ő hogy oldja meg, de együtt biztos benne, hogy valahogy megcsinálják. Bár az együttműködés maga... az a kérdéses. De most nem kell ezen görcsölnie, gondolkodnia. Inkább csak a húgocskáját karolva, gondtalanság édes illúziába ringatva magát sétál vele a kastély felé.
- Hogy utaztál? - Kérdezi végül, mintha valami normális beszélgetésre is képes lenne, de vigyázat, ez csak álca!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 20. 02:20 | Link

Gergőc <3

Dacosan megvonom a vállam utolsó megjegyzésére. Nem értem, minek akar egy oda tartozni, amikor ő még rosszabb tapasztalatokat hoz, mint én. Mindegy, nem akarom, hogy érdekeljen, ha neki így jó. Megrázom magamnak a fejem kiverve belőle a gondolatokat, emlékeket, amikre a legkevesebb szükségem sincs most, és ragaszkodom makacsul a saját verziómhoz. Nincs nekem arra a helyre szükségem és kész. Nem akarom, hogy szükségem legyen rá. Nem akarok visszanézni sem. El szeretném felejteni az egészet, akkor is, ha tudom, hogy ez képtelenség. Ha lenyugszom, lehet, hogy jobb lesz, de most haragszom, nagyon haragszom azért, amit tettek vele azon a helyen és azt, amit velem nem, de tudom, hogy gond nélkül megtették volna, ha találnak rá egyetlen okot is.
- Mert így döntöttem - válaszolom a kérdésére. Nincs is más választásom ebben a percben, úgy hiszem. Határozottan csak azt az egyetlen ösvényt látom, ami az iskolához vezet, mint menedékhez. Ma reggel én felrúgtam minden kapcsolatot a saját családommal és megszöktem. Nincs visszaút. Gergő még talán lehetne, de legbelül elönt a rettegés, ahányszor csak arra gondolok, hogy hozzá forduljak, hiszen akkor talán még őt sem támogatná az a két házsártos idióta, miattam, pedig amennyit bántották, most legalább ennyi visszajár a bátyámnak. Én el akartam kerülni, istenemre mondom. Valaki más akartam, akarok lenni, aki nem sodorja bajba, elég ha én pengeélen táncolok. Ha nem kapok ösztöndíjat vagy munkát valahol, amiből fizetni tudjam az iskolát, nem tudom, mihez kezdek, de ha kiszagolják, hogy itt vagyok én is a közelében, vagy ha szól... azelőtt kell eltántorítanom ettől valami módon, hogy egyáltalán meggondolná. Gergő mégiscsak túl jó lelkű a kemény máz alatt. Talán még azt is elhiszi, hogy minden jóra fordul egyszer és létezik happy end. Ha már a nyomomba szegődik, mert semmi dolga, sóhajtok egyet lemondóan, pár percen belül meg úgy döntök, mára feladom a próbálkozást, hogy távol tartsam, inkább ultimátumot kap - vagy segít nekem, vagy itt is maradhat akár, ha tovább akarja űzni a kioktatásom. Hogy őszinte legyek a válasza kissé meglep. Inkább számítok arra, hogy makacs módon csatlakozik és megpróbál meggyőzni az igazáról, mint rövid, velős, biztató válaszára. Újrajátszom gondolatban a hallottakat, és átsuhan rajtam egy kellemes érzés. Nem tudnám megnevezni. Kellemes vörös szín jut eszembe róla, olyan örömteli hangulatot árasztó, és azt hiszem, hogy örülök a hallottaknak, még ha ezt nem is kellene. Számba harapok, míg meg nem érzem saját vérem fémes ízét, amint fogam sikeresen felsérti alsó ajkamat akaratlanul is. Csodás. Bólintok Gergőnek, hümmögve érthetetlenül. Megoldjuk, meg, bár jobb szeretném egyedül. Hagyom mégis, hogy vállamon maradjon a keze. Nem kerül erőfeszítésbe engedni neki, hogy átöleljen, inkább az nehéz, hogy ne húzódjak hozzá közelebb véletlenül sem.
- Fáradt vagyok, de majd kialszom magam. Azt hittem, hosszabb lesz az út, de annyira nem is vészes - válaszolom, ha már kérdezte, és igyekszem nem belemenni semmi személyesebb élmény taglalásába, nem mintha egy vonatútról sok olyanom lehetne. Tetszett a táj néhány szakaszon, zavart a társaságom - két állandó jelleggel csacsogó nőnemű lény - és körülbelül ennyi volt, ha azt nem számítom, hogy gyakorlatilag én voltam a fő attrakció és pletykaalany. Jól sikerült az átváltozásom, feltűnő lettem, nagyon feltűnő és többnyire felismerhetetlen.
- Miből ismertél fel? - kérdezem végül hosszas hallgatás után. Egész eddig azt figyeltem, hogy rángatja most már ő a ládám, viszont ez érdekel. Honnan tudta, hogy én vagyok az, hiszen teljesen átváltoztam, szeretném tudni, mi leplezett le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 20. 02:22 | Link

Annácska <3

Látja Annácskán, hogy nem hisz neki, amikor próbál biztató lenni, de nem fog erőlködni, nem lesz erőszakos, nem kenyere általában. Maximum akkor, ha nincs más választása. De akkor is a legjobb ötlet, hogy átkarolja, és úgy kíséri. Szabad kezével ő hozza a táskáját, hogy a lány gond nélkül sétálgasson, még akkor is, ha ő nem annyira biztos benne, mint Gergő, hogy együtt bármit megoldanak. És kivételesen a normális csevegési kísérlete sem fullad kudarcba.
- Kíváncsi vagyok, melyik házba osztanak majd be. - Az előzőre nem igazán tud reagálni, de ez jutott most eszébe és hátha így tud majd beszélgetni. Lenne tippje, hogy a Rellonba kerül a kis húgocskája, de van egy olyan érzése, hogy a süveg jobban ismeri, mint ő maga. Ami azért valljuk be, elég szomorú. De ha Navinébe kerül ő is, akkor el tudja kísérni, meg tudja mutatni a szobáját meg hasonlók, neki az lenne a legkényelmesebb. Hiába van itt, nincsenek olyan remek kapcsolatai, hogy bármelyik házban rábízhassa valakire Annácskát. Talán az Eridonba kereshetne kísérőt, viszont egyedül nem szívesen engedné. Nem szívesen.
Anna kérdésén kissé meglepődik, de nem látszik rajta szokás szerint. Azonban a válaszra gondolva kissé ellágyulnak vonásai, nem mosolyog, mert ő olyat nem szokott, de a tekintete melegebb, kedvesebb lesz, ahogy húgára pillant.
- Annácska, megváltoztathatod a hajszíned, a szemszíned, a ruháidat. De te akkor is a húgom maradsz. - Kissé elégedett magával, ahogy nagy bölcsként levonja a konklúziót. Tényleg nem tudja, miből jött rá. Más, teljesen más, nem olyan, ahogy az emlékeiben él a törékeny, szőke tündér. De Anna nézzen ki bárhogy, Anna marad és ezer meg egy közül is fel fogja ismerni, ebben is biztos. Valószínűleg a képességének is köze van hozzá. Annának Anna kisugárzása van, ezt ő sem tudja pontosabban megfogalmazni, milyen, de tudja. Érzi.
- Amúgy mennyire vagy otthon a mágikus világban...? - Kérdi, mert hát ő is amikor idejött, fogalma sem volt semmiről. Azt se tudták, hogy a puffskein-t eszik vagy isszák. És igazából nem volt senkije, aki segítsen neki és kalauzolja. Ezért ült annyit a könyvtárban, talán túl sokat is. De ő szívesen adja át eddig megszerzett tudását Annának, lassan már a második éve végén jár. Kezd varázslóra hasonlítani, egyre szenvedélyesebben kviddicsezik. Kezd beilleszkedni a varázsvilágba, bár ebben ő maga sem hitt eleinte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 20. 12:34 | Link

Gergőc <3

Nem húzódom el, ha már átkarolta a vállam, viszont azt a luxust sem engedem meg magamnak, hogy ezt teljesen természetes gesztusnak vegyem. Kivételes inkább, jólesik, de nem mernék belefeledkezni, vagy a végén még a földön találnám magam. Meglepő, hogy majdhogynem normális csevegést folytatunk ellenére, amin cseppet sem érezni, hogy erőltetett bájcsevej lenne, hiába kutatom a nyomait. Gergőt mintha tényleg komolyan érdekelné, hogy utaztam, ahogy az a felvetés is minden bizonnyal, hogy melyik házba kerülök. Őszintén, nekem fogalmam sincs, csak azt sejtem, hogy a csendesebb emberek közé vagy a tanulósakhoz nem nagyon van esélyem bejutni, egyszerűen nem tartoznék oda.
- Van olyan ház, amibe a szívtelen hisztérikákat gyűjtik? - kérdezem meg végül kissé cinikusan, bár azért ebben még szerintem is van valami. Éppen elég sokat szoktam piszkálni és veszekedni vele ahhoz, hogy tudja, van ilyen oldalam is. Pontosabban, hogy ilyen oldalam van, ami amúgy nem az egyedüli, de alig mutatok egyebet. A kedvesség ritkán jellemez, ha láthatják is, például. Az azonban jobban érdekel még ennél is, hogy honnan ismert meg. Az iskola egyelőre pusztán a tökéletes menekülési lehetőségként szerepel a terveimben, teljesen mindegy, melyik házba osztanak, csak maradhassak és tanulhassak. Meg akarom tanulni kezelni az erőmet és távol maradni a családomtól, amennyire csak lehet. Gábor fog egyedül hiányozni egy kicsit, mégiscsak a testvérem, még ha a legkevésbé sem hasonlítunk, akkor is. Anyáék? Aligha. Kíváncsian pillantok fel közben a bátyámra válaszát várva, és nem elégszem meg azzal, amit hallok. Értelmetlen, mintha csak egy nem létező hatodik érzékre hivatkozna.
- Ösztön? Inkább a szemem, az nem változott - jelentem ki azt, amit én hiszek. Valahol azért jó hallani amit mond, tudni, hogy megismer, csak a régi félelmeket nehéz levetkőzni. Azt hiszem, az ember megtanulja, hogy kezelni csak úgy fogja bárki, ahogy azt otthon tapasztalta, és nehéz elhinni Gergőről, hogy ne venné át a szülői mintát. Nem számít, halványan azért elmosolyodom mégis, nehéz visszafogni, amíg újabb kérdést nem tesz fel. Lehervad ettől minden kedvem egy szempillantás alatt, és sóhajtok egyet.
- Nem igazán. Fogalmam sincs a dolgokról, de azt remélem, hogy itt majd megtanulok mindent, még ha későn is - válaszolom. Vajon ha megkérném, eljönne  velem pálcát venni? Á, nem kérdezem meg inkább, majd megoldom egyedül. Kihúzom magam határozottan, pedig a legkevésbé sem találok semmiféle önbizalmat éppen magamban, hiába keresem. Azt se tudom, merre induljak el ebben a kis porfészekben, hogy beszerezzek mindent, amit kellene.
- Van egy prospektusom az iskoláról, azt írja, hogy az egyik létező legnagyobb könyvtára van az ország területén... és a legjobbak egyike is, ami a mágikus tudományokat illeti, vagy hogy nevezik ezeket - mondom, és el is kezdek keresgélni az oldalamon lógó táskában, ahová azt a háromba hajtogatott lapot tettem, hogy megmutassam neki, mit is írtak a Mágustanodáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jenny Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Rentai Bálint
Írta: 2015. január 21. 22:12
| Link

Sötétedés után

*Egész nap Bogolyfalván császkált, boltokba is be-benézett, meg egy kis kirándulást tett, de majdnem el is tévedt. Kis megkönnyebbüléssel sóhajt fel, ahogy kiér a Fő utczára. Mint ahogy a muglik mondják, minden út Rómába vezet, úgy néz ki, itt pedig minden út az fő részre vezet. Kissé gondolataiba merül, így óhatatlanul is neki-nekifut egy-két embernek, de igazából most ez őt nem zavarja, egy bocsánatot mormolva megy tovább. Nincs valami melege, rétegesen öltözött fel, de még így is fázik. Még egy sálat teker a nyakába, nehogy megint megfázzon. A megfeszített tempójú tanulás mellett azért jólesik neki a hideg levegő, ki tudja szellőztetni a fejét. Felkapja a fejét, ahogy meglátja egyik kedves iskolatársát, Bálintot. Összevont szemekkel figyeli az akcióját, ahogy rágyújt a cigarettára, és kis híján meg is fullad először. Óvatosan lépkedve megy közelebb hozzá, és nyugodtan megszólítja.*
- Szia. Nocsak-nocsak, károsítod magad?
*Kérdezi huncut mosollyal.*
- Merrefelé jártál itt Bogolyfalván? Egyébként rég találkoztunk, mi újság?
*Érdeklődik kedvesen.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
Gyógyító, Végzett Hallgató, Végzett Diák, Iskolai dolgozó


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14196
Jenny Miles
Írta: 2015. január 22. 07:23
| Link

A gondolataimba merülök és félig öntudatlanul kezdem meg a cigarettás doboz kibontását, majd teszem a számba a cigit. Épp megyújtom, amikor egy ismerős hang szólít meg és a frászt hozza rám. Majdnem el is dobom a cigit, de csak heves köhögésbe kezdek, aztán ahogy csillapodik a levegőhiány, ismét Jennyre pillantok. Bár megfordul a fejemben, hogy mégiscsak jobb lett volna ha a füstölőm a földön végzi, akkor még tagadhatnám a dolgot, valahogy nem érzem helyénvalónak, így csak elhúzom a szám, mielőtt válaszolok.
- Valami egészségtelen mindenkinek kell, nem? - próbálkozom, aztán újra beleszívok, majd intek a fejemmel, hogy nem megyünk-e tovább. Az irányból sejtem, hogy Jenny is már visszafelé halad a kastélyba, s mivel nincs éppen meleg, nem kéne itt ácsorognunk. Ha neki is megfelel, akkor vele együtt tovább indulok.
- Megkínálnálak, de van egy sejtésem, hogy nem élsz vele - mutatom fel a dobozt, miközben kérdőn pislogok rá. Ha mégis kérne, természetesen adok. Bár meglepne, nem is kicsit. Persze, valószínűleg tőlem sem ezt várja a többség. Elteszem a dobozt, aztán válaszolok a kérdésére.
- Az Előkészítő iskolában voltam, a kisebb húgom új hobbija, hogy vázákat robbant és szekrény ajtókat csapkod, és nem lenne jó, ha lerombolná a házat, amíg nem vagyok otthon. Szeretném elhozni ide - magyarázom egészen nyugodtan, élvezve a cigim hatását. Vagy ki tudja, lehet csak azért van, mert Jennyvel beszélhetek erről nem úgy mint a szüleinkkel. Persze velük is fogok, de az még ugye, odébb van.
- És te? Mi járatban errefelé? - érdeklődöm én is, figyelve rá, hogy a füst, ne rá szálljon, mert hiába szépre száll a füst, azért aki nem dohányzik az nem rajong érte. Sőt! Ami azt illeti én sem szeretem, ha olyan szagom van, mint egy kéménynek. De majd valahogy megoldom ezt a problémát is. Egyelőre a lényeg, hogy miközben Jennyre figyelek, nem bűzölöm össze. Nagyon...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 24. 16:25 | Link

Annácska <3


 - Tulajdonképpen nincs. - Állapítja meg, mert ahogy így belegondolt, egyik házra sem ezt mondaná. Bár az eridonosok között van egy-két igazán hisztis lányka. Néhánnyal múltkor sikerült összefutnia és nem éppen volt kellemes találkozás. Néha érzi magában az elfojtott agressziót, de ez kevésbé nyilvánul meg a vágyban, hogy kitekerje a nyakukat, sokkal inkább abban, hogy fáradtan menekülne. Bár nem, Annácska elől nem menekülne, ez bizonygatja azt, hogy őt karolva, a lány bőröndjét húzva sétálgat vele a kastély felé.
Nemes egyszerűséggel hagyja Annácskára a dolgot. Ha ő azt akarja hinni, hogy a szeme miatt ismerte meg, akkor hadd higgye, nem fogja összetörni az álmait. Sosem volt célja minden erővel a földön tartani őt, most sem életcélja. Csendben hallgat a hatodik érzékéről, a furcsa képességről, amit egyre nehezebb kontrollálnia, és egyre kevésbé tűnik megbízhatónak. Múltkor is rossz előérzete volt, hogy valami borzasztó fog történni, semmi nem volt. Bár azt nem érezte, mikor fog történni, ezzel vigasztalja magát. Mégsem volna jó ötlet csaknem meg-megőrülni vaklármák miatt és paranoid viselkedést mutatni. Ugye, hogy nem.
- Nagyon fura lesz eleinte. - Állapítja meg, mert azért annyira ismeri a húgát, hogy tudja, neki lesznek gondjai a varázsvilággal. Gergő sokkal inkább nyitott, pozitív személyiség, aki képes volt hamar befogadni a dolgokat. Annácska konzervatívabb, talán meggyűlik majd a baja a sok szabállyal, furcsasággal, de előbb-utóbb muszáj lesz neki is felvennie a ritmust, ha itt akar élni. Márpedig nagyon úgy néz ki.
- Igen, a könyvtár nagyon jó. Eleinte nagyon sok időt töltöttem ott. - Meséli egyszerűen, bár még most is sokat tengeti ott az idejét. Mindig talál valami kellemes olvasnivalót, amivel elütheti az idejét. Ha Annácska kíváncsi valamire még, az út további részén mesél neki, készségesen, legalábbis olyanokról, amikről tud. Meg válaszol is, amire csak tud. Totális segítőkészség!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. január 24. 20:39 | Link


Végre elérkezett a hétvége, és ez egyvalamit jelenthetett csak a szabadságon kívül: Bogolyfalvát!
Egyébként is tervbe volt véve, már, hogy le kellene menniük, mert hamarosan Derek édesanyjának szülinapja lesz, így a fiú vásárolni akar neki valami klassz cuccot. Ha lehet, olyat, ami mágikus, de a külső szemlélő ezt nem látja, csak az édesanyja tudja a titkát. Nem ígérkezik könnyű feladatnak, éppen ezért hívta el magával Kirát és Meát, már nem mintha nem hívta volna őket amúgy is. De most különösen jól fog jönni a segítségük.
Még mindig havas minden, lassú, álmos pelyhekben szállingózik a hó, az elsötétedő égbolt pedig narancssárgán ragyog a falucska fényeit visszaverve. Még mindig fénylenek sok helyen a Karácsonyi díszek, a kivilágítás is olyan szép, és egyszerűen nem tud Derek elszakadni a fantasztikus Karácsonyi hangulattól. Amúgy is annyira jól teltek az ünnepek itt maradt barátaival. Kapott egy csomó klassz dolgot tőlük, például Meától egy varázslósakk készletet, amit azonnal ki is akart próbálni, és azóta is gyakran fűzi a lányt, hogy játszanak egy partit a klubhelyiségben. A Kirától kapott színes hógömb pedig most is ott lóg a nyakában, közvetlenül a színváltós sál alatt, amelyet Lucytól kapott, nem régiben eltelt születésnapjára. A sál titkát még nem mondta el senkinek, így barátai nem tudhatják még, hogy jelenlegi fehér színe a havas időt, barna csíkjai pedig az örömet jelentik, amiért kimozdulhatott az iskola falai közül olyanokkal, akiket nagyon szeret.
Mikor beérnek végre a Fő utczára, didereg egy kicsit.
- Nem akarom, hogy elmúljon a tél, mert minden olyan klassz így havasan, de ez a hideg... varázslók vagyunk, vagy mi, nem tudjuk megcsinálni, hogy melegben essen a hó? - vigyorog barátaira.
Utoljára módosította:Derek Taylor, 2015. január 25. 06:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. január 25. 16:41 | Link

Derek és Mea


Vidáman lépked barátai mellett a szállingozó hóban. Jól sikerült a téli szünet és egy pillanatra sem bánta meg, hogy az iskolában maradt az ünnepekre. Nem győzte írni Fleur néninek a leveleket mi minden történik vele. Baglya nagyon sokszor fordult a levelekkel és most is úgy néz ki lesz mit írnia neki, mert éppen Bagolyfalva felé tartanak. Mióta elindultak párszor lopva Derekre nézett, de eddig nem látta a rosszkedv jeleit rajta. Értesült az elvesztett kviddics meccsről, ezért Meát is aggódva figyelte, de úgylátszik nem bánkódnak nagyon, így megnyugodva és továbbra is mosolyogva lépked mellettük. Már nagyon régen tervezi, hogy szétnéz a faluban. Derek kérésének nagyon megörült, amúgy is örömmel segít neki ajándékot nézni az anyukájának. Szeret vásárolni, igaz nem találkozott még Derek anyukájával, lehet így nem is lesz olyan könnyű ajándékot javasolni neki. Jót derül barátja beszólásán.
-Igen az lenne az igazi. Talán kérjük meg tanárokat, hogy csinálják meg a meleg telet.
Kuncog egy kicsit, aztán megállapítja magában, hogy Derek még minig ugyanolyan vicces, mint volt. Neki a kedvenc évszaka a nyár, de tényeg szép így havasan a táj néz jókedvűen körül.


Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 25. 16:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. január 25. 19:35 | Link

Derek és Kira


Kezét elrejti kabátja viszonylag nagy zsebeiben, hiszen kesztyűt már megint nem hozott magával, pedig hideg van és csak ki kell néznie az ablakon, hogy lássa a havat. A szünet neki is jól telt, s habár a kviddics mérkőzést igazán megnyerhették volna, bánkódás helyett inkább azon gondolkodik, hogy a következőn ezt hogyan is lehetne megvalósítani. Már Derek-kel is átbeszéltek pár ötletet és cselt, hogy legközelebb egyértelműbbek legyenek a tetteik a pályán.
Most csak vidáman lépked Bagyolyfalva felé a barátaival. Mikor Kira ránéz, elkapja a lány tekintetét és elmosolyodik. Kellett már nekik ez a kiruccanás!
Ugyan nem tudja, hogy pontosan milyen ajándék fog ebből születni, de az biztos, hogy jó délutánjuk lesz így.
Derek kijelentését viszont már vigyor követi, hiszen eszébe jut a bál a 'meleg hóval' és Kirával, amint Zolival táncol, na meg persze Julien. Meg kell hagyni, viccesebb volt az egész, mint gondolta volna.
- Vaaagy...
Húzza végig a kezét a mellettük lévő kerítésen.
- Ezt is meg lehet szokni!
Zúdít egy adag havat Derek nyakába nem kisebb derűvel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. január 25. 22:30 | Link



Annyira jó most minden.
Végre kikapcsolódhat a barátaival. Bár a fejében még neki is ott motoszkál az a fránya elvesztett kviddics meccs, de még van esélyük elnyerni a kupát, ha jól szerepelnek a Rellonnal szemben. Épp a minap beszélgettek erről Meával is. Csak, hát a Rellon kemény dió... ők meg még épp, hogy csak kezdenek beletanulni az egészbe.
Ezt a dolgot szándékosan nem is fejtegeti Kira előtt, hiszen a másik legjobb barátja Rellonos, én habár sejti, hogy nem bántaná meg, inkább mégsem akarja megpróbálni.
- Gondolod, hogy benne volnának? - fordul vigyorogva Kira felé. Furcsa tekintetet vesz észre a lány arcán egy egészen láthatatlan röpke pillanatra, amit nem tud mire vélni. Aztán Mea ki is zökkenti a gondolatmenetéből.
- Mit?
És máris kap egy adag havat a nyakába. Visongva - na jó, egy hangyányit azért férfiasabban - arrébb szökken, majd röhögve kapja elő a pálcáját zsebéből.
- Hé, most ezt miért? Ne csináld már, tudod, hogy dög beteg vagyok a meccs óta! - korholja a lányt, de azért vigyorog közben, és nagyon kedvesen Kirát húzza maga elé pajzsként, miközben felbűvöl a földről egy adag havat, és orv támadásba kezd Mea ellen.
- Kira, csinálj egy pajzsot vagy valami, mert együtt halunk meg! - mondja közben nevetve a lánynak, akit még mindig próbál maga előtt tartani, ha sikerül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. január 26. 21:34 | Link

Derek és Mea


-Héj! Derek! Ez aztán a bátorság mondhatom.
Tiltakozik kacagva a bánásmód ellen, amikor Mea hóadagja után barátja maga elé húzza pajzsnak, de szemében máris felvillan a vidám szikra, ahogy a játékos kedve felébred. Előhúzza a pálcáját és megcélozza Mea következő hógolyóját ami éppen érkezik a levegőben.
-Depulso!
A hóadag megáll a levegőben és eltolódik tőlük, majd Mea előtt esik le a földre.
-Megvédtem önt a fagyhaláltól hős lovag, de abban azért egyet kell értenie velem, hogy ez így nem sportszerű.
Nevetve teszi el a pálcáját és gyorsan elszökken barátja elől, majd felvesz ő is könnyedén egy nagy hókupacot és nevetve néz mind a kettőjükre felváltva, mintha keresné a célpontot, aztán mielőtt kapna a nyakába egy jó adag havat, gyorsan Derekre vigyorog, majd barátnőjére kacsint.
-Védd magad hős lovag és te is lovagina!
A figyelmeztetés elhangzott, így már küldi is, végül Derek felé az első hókupacot,de azért a nyaka helyett a kabátjára céloz, ha beteg azért ne áztassa el, aztán villám gyorsan felkap még egyet és Mea felé küldi, mert fennáll a veszélye, hogy közben onnan is érkezik egy hóadag, elvégre barátai rutinos kviddicsezők, így nem árthat, ha gyors egymás utánban lepi meg őket. Most örül csak neki, hogy mégis felvette az új kesztyűjét, bár a divatos kötött darab hamar átázik, de addig még el tud, majd küldeni, pár hógolyót, ha barátai folytatják a játékot. Nem tudja célba érnek e a hóadagok, de azért jó móka ez. A hidegtől és a jókedvtől kipirult arccal nevet rájuk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. január 27. 21:26 | Link

Derek és Kira


- Ez meg mégis miféle módi mókamester?
Néz nevetve Derek-re, amiért Kira-t védekezésül behúzza maga elé.
A méltatlankodásra csak egy kacsintást kap a fiú, mert hiszen Mea sem úszta meg teljesen a kviddics meccset. Véleménye szerint már nagyon idegesítő, de a legváratlanabb helyzetekben jön rá a tüsszögés-hapcizás. Ugyan eleinte még maga is röhögött rajta, de az elmúlt pár napban ezt az örömöt meghagyja másoknak.
- Most kit kell megmenteni?
Néz huncut mosollyal Kira-ra, aki viszont hamar feltalálja magát, s pár percen belül már külön állnak mind a hárman.
- Szép volt!
Dicséri meg a bűbájt, majd már hajol is egy újabb adag hóért, mellyel ezúttal teljes mértékben a lánynak ajándékoz. Nagyon sok szeretettel!
Pálcája ugyan készenlétben áll, de nem célja, hogy használja is. Maximum majd egy kicsit. Boldogan sorozza és kapja a hógolyókat, s habár keze már most lefagy a hidegtől, örül neki, még akkor is, mikor a következő pillanatban majdnem eltanyál a földön, mert jégre lépett.
- Na gyerünk bátor lovag és hősies lovagina!
Nyúl egy újabb adag friss hóért, miközben másik kezével a majdnem esés miatt sajgó könyökét dörzsöli.
Utoljára módosította:Kámea Nimoá, 2015. január 27. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. január 29. 21:11 | Link



Derek csak nevet Kira megjegyzésén, és látja is, hogy a lány ügyesen kivédi Mea következő támadását. Aztán eltűnik az élő pajzsa. Sajnos.
- A kviddicsben túl sportszerűnek kell lenni, Mylady! - válaszol nevetve a fiú. - Legalább itt kiélhetem magam! - kacsint KIrára. Ahogy a lány rá pillant hatalmas szemeivel, kicsit megugrik a gyomra. Csak jó kérdés, hogy mégis mitől? Olyan szépek a szemei... olyan ragyogóak, és a mosolya is...
- Áucs!
Annyira elbambul Kirán, hogy fel sem tűnt neki, hogy a lány közben orv módon felé küld egy jó adag havat. Megrázza magát, majd a kábulatból visszatérve ismét nevetni kezd, és megint az a Derek, aki mindig is volt.
- Mi ez a lovagozás már? - kérdezi, miközben próbál kitérni a hócsata okozta harci sebesülések elől, és pálcáját zsebre dugva immáron ő is kézzel gyúrogatja a hógolyókat, de valahogy - talán azért mert fiú - jóval nagyobbakat sikerül megalkotnia mint a lányoknak. Így ha valamelyikőjüket találtat éri, azért lényegesen sok havat kapnak magukra. Igaz ő sem céloz az arcukra, hiszen nem akarja ténylegesen bántani őket.
Mikor Mea majdnem eltanyál, nevetése alább hagy egy kicsit.
- Jól vagy? - kérdezi, és nem is dob hógolyót, amíg meg nem bizonyosodik a lány testi épségéről. Csak merje Mea azt mondani, hogy igen, máris kap egy röhögős adagot tőle!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. január 29. 21:51 | Link

Derek és Mea


Nagy örömére a hógolyó, amit Derek felé küldött célba talál kicsit még fura is, mert úgy néz ki elbambult és nem is vette észre. Azt hitte félre ugrik előle, de szinte meg sem moccant. Nem sokáig gondolkodik ezen, mert úgy néz ki a másik hókupac, amit barátnője felé küldött gyorsan, nem talált és a Mea felől meginduló válaszhókupac telibe kapja a sapkáját meg egy kicsit kap a szájába is belőle.
-Vissza a feladónak!
Nevet egy nagyot és most igyekszik pontosan megcélozni Meát, majd elküldi a kezében tartott hógolyót. Elkezdi kikerülni ide, oda szökdelve a felé repülő hógolyókat több kevesebb sikerrel. Mikor látja, hogy Mea megcsúszik kicsit megtorpan és aggódva pilant felé, de úgy tűnik barátnőjét nem állítja meg holmi kis elcsúszás, könyökdörzsölve invitálja őket újra játékra. Mosolyogva néz rá. Igen Kámea már csak ilyen megállíthatatlan, erős és vidám, mint egy igazi lovagina. Megint azt érzi, hogy nagy szerencséje van amiért megismerte, ahogyan Dereket is. Szereti a barátait. Derekre vándorol a tekintete... nagyon szereti őket. Nem lenne ugyanolyan semmi nélkülük. Egy hókupac az ábrándozás közben centikre süvít el a válla felet.
-Héj!
Megint kacagnia kell, na és persze hógolyókat dobálnia, ha mindenki készen áll a védekezésre, mert ugye csak így kihívás. Kis idő múlva kipirult arccal, havas kesztyűvel és sapkával emeli a kezeit maga elé T betűt formázva.
-Időt kérek!
Össze üti párszor a kesztyűit, hogy leváljon róla a hó és leveszi a kötött rózsaszín, lila gyöngyös csodát a fejéről, hogy lerázza róla a havat, majd újra a fejébe húzza a sapit.
-Lassan menni kéne, mert várnak a boltok.
Emlékezteti a többieket mosolyogva az uticélra nem mintha nem élvezné a játékot, de fennáll a veszélye, hogy hóemberként fogja végezni a főutcát dekorálva, ha sokáig játszanak még.


Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 29. 22:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. január 30. 00:03 | Link

Derek és Kira


- Csak gyakoroltam az esés technikát!
Vigyorog, majd védekezőn felemeli a kezét maga elé, hogy valamennyire hárítsa a Derek felől érkező hómennyiséget.
Lassan az egész kabátja havas, hiszen Kira-nak is voltak bravúros találatai, amik rásegítettek a természetes ruhadíszre.
Mire Kira időt kér, már neki is megjelent az az egészséges, pirosas pír az arcán a hideg miatt. Kabátját úgy ahogy megpróbálja lesöpörni, majd átfagyott ujjait összedörzsöli és a tenyerébe lehell egy kis meleg levegőt.
- Kezdhetjük valami meleg helyen a nézelődést?
Nevet csillogó szemekkel barátaira, miközben aprókat ugrál egy helyben, hogy azt a kevés hőt, ami még benne maradt, ne hagyja megszökni.
Jó volt ez a pár perc móka, de most már fázik! Arról nem is beszélve, hogy nagyon udvariasan lenyel egy megjegyzést a bambulásról és a lassú reakció időről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8073
Írta: 2015. február 1. 16:56 | Link

Rozsos Annamária

Ahogy délután a nap nyugodni tért, elhagytam a házamat. Igen, hetek köntösben járkálását követően pár napja méltóztattam felöltözni és kimerészkedni a környékre. A távoli látogatások még a jövő zenéje, azonban a faluban már könnyedén elkószálok. Különös tekintettel a boltunk felé. Ha már egyszer nyakamba vettem a vidéket, a Kins&Kensbe feltétlenül betérek. Így teszek most is. Váltok néhány szót Ilosvai úrral, aztán egy véradománnyal teli fémtartállyal a kezemben hagyom el az üzlethelyiséget, a kis csengő csilingelésétől kísérve.
Megnézem magamnak a kirakatunkat, aztán elgondolkozva indulok tovább. Rengeteg mindenen és semmin sem merengek egyszerre. Fejem kissé lehajtva, sötét hajam némileg leomlik arcom mellett. Egyik kezem bőrdzsekim zsebében, a másikban a fémtárolót lógatom. Az a helyzet, hogy az ég világon semmi kedvem most semmihez. Eleve ingadozó a hangulatom, a szerencsétlenségem óta meg végképp. Tudom, ez nem nagyon látszik rajtam. Nem sokan hinnék, hogy vannak jobb és rosszabb napjaim. Pedig vannak. A letargiám persze állandó, azonban fokozatai ennek is bőven vannak, még ha jelét nem is igazán adom. Látszólag tehát olyan nyugodt és érdektelen vagyok, mint bármikor máskor, azonban belül kifejezetten nyomott a hangulatom. Életunt, mondhatni. Lehet, legjobb volna egyszerűen hazamenni és csak nézni magam elé. Megint.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. február 1. 17:27 | Link


Egy lépés. Még egy. Egy harmadik. Negyedik. Szépen, ritmusosan, ahogy a hópehely lehullik, az óra kattog, a metronóm szól. Ötödik.

Olyan, mintha felült volna egy vonatra, ami csak megy előre, lassulás vagy gyorsulás nélkül, egyenesen, kattog, zötyög, és nem tart sehova. Mint a fizikai példákban az eszményi vonat, ami x sebességgel megy, akkor milyen a gyorsulása. Van idő, de minek mérni. Hatodik.

Minek egyáltalán pazarolni az energiát bármire is. Olyasmire, mint hogy a tartós és egyenletes mélypontról feltornászni magát, már rég nem pazarolja. Nem lehet persze folyton pocsékul éreznie magát, az fizikai képtelenség; ha találkozik valaki kedves emberrel, akkor arra az időtartamra örül; ha számonkérik, bepánikol; ha sütit eszik, akkor minden nagyon rendben van; ezeken kívül viszont minden visszatér a konstans létezésbe. Szín nélkül, szag nélkül, de főleg értelem nélkül.

Nem óra ő, hogy meg lehessen javítani. Ide teszünk egy kis céltudatosságot, ott megszorítjuk egy kicsit az önbizalmat, egy-két csepp szorgalom se árt, itt meg megolajozzuk egy kicsit a jövőképet. Minden a helyén, tessék néha elemet is cserélni, és működni fog, hallja, már kattog. Hetedik.

Vasárnap van. Már megint. Még mindig. Az utóbbi időben konstans vasárnap van. Készítene egy filmet is a vasárnapról azzal a címmel, hogy a holnap árnyékában. A vasárnap várakozás, az elemek teljes lemerülése, nyugtalanság, és csak arra jó, hogy a hét tényleg hét napból álljon. Kitölti a helyet két időpont között. A konstans vasárnapban az az igazán rossz, hogy már rég nem tudni, mi is az a két időpont.

Nyolcadik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1251
Összes hsz: 8073
Írta: 2015. február 1. 19:46 | Link

Rozsos Annamária
a konstans jó érzés

Ismerős illat. Bár... itt már melyik illat ne volna az? Igazából már csaknem mindenkit be tudok azonosítani a faluból és az iskolából. A nevüket persze nem tudom és mást is alig, ám felismerni felismerem őket. Nagyjából tudom, hol lakhatnak, hol töltik idejük nagy részét és kinek a társaságában fordulnak elő a legtöbbet. Persze, a társaságukról sem tudok többet általában. Nem úgy a most észrevett illat gazdájánál, akiről vannak ismereteim. Egyáltalán nem sok, de az épp elég. Az biztos, hogy a tanodába való és hogy kiválóan tudunk létezni egymás mellett úgy, hogy egy szót sem szólunk, mégis, tartalmasnak tűnik az idő.
Ahogy felemelem a fejem és előre tekintek, meglátom a lányt. Bakancsos lépteim lassulnak kissé, miközben figyelem közeledtét. Kíváncsi vagyok, Ő észrevesz-e engem. És kíváncsi vagyok, Ő is hasonlóan felderül-e, mint én. Rajtam ugyan nem látni, persze. Épp csak annyira, hogy régi tekintetembe egy kis csillogás költözik. Hogy miért örülök a diáknak? Mert amint rájöttem, hogy Ő közelít felém a Fő utczán, eszembe jutott az andalgásunk a birtokon. Eszembe jutott az a különös táncunk, ahogy kerülhettük egymást. Ahogy erre gondolok, egyszerűen csak egy kicsit jobb minden. Mert az egyszerűen szép volt. Nyugodt, kellemes és magától értetődő. Ennél meg mi kéne több?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
KARANTÉN


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 763
Írta: 2015. február 1. 20:37 | Link

Adam Kensington


Kilencedik.

Na ne.

Na ne, tessék ezt most itt abbahagyni. A hajadnál fogva kihúzni magadat az önsajnáltatás sziruposan édes mocsarából. Mindamellett, hogy ezt a kifejezést biztosan olvasta már valahol, elege lett a saját kis elfoglaltságából. Mert ki harapós bögréket bájol, ki meg, mivel alapvető szociális értékeket nem birtokol, azzal vágja a centit, hogy depressziósat és kis emosat és hipstereset és nagyon fejfájdítóan unalmas kamaszlánykát játszik. Azért időnként még ő is besokall magától.

És akkor miért is ne?

Mert meglát egy rettentően fekete, ízlelhetően abban a bizonyos mocsárban tapicskoló, nagyon egyedi, és elég feledhetetlen alakot szembejönni. És akkor megörül neki, mert minden ember közül pont neki kell ugye megörülni. Nem az átlagos, többnyire nagyon aranyos és kedves, és szimplán emberi alakoknak, akik olyanok, mint ő. Ugyanmá. Itt van az, aki cseppet se olyan, mint ő. Hogy lehessen kísérletezgetni mindenféle szokatlan kommunikációval, ki lehessen szakadni a megszokott kapcsolatok megszokott folyásából, és iksz időre azt lehessen játszani, hogy belenyúlkálunk a kettőhúszba, mert nagyjából az a kategória az a fajta önismereti gyorstalpaló, amit a múltkor sikerült összehozniuk, de legalábbis a lánynak. Miket ki nem hoz egy apatikus, önmagába összeomlott kis szerencsétlenből valami poshadtul friss dolog. Mert a másik se tűnik túl életvidámnak. Se most, se általában. De azért frissnek is friss, mert neki, a navinésnak valami újdonságot hoz ebbe a nem eléggé lefoglalt tanulóéletbe. Most komolyan, a problémáinak háromnegyedét megoldaná, ha beiratkozna még két olyan szakkörbe, ami érdekelné, és ami nincs.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 35 36 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza