36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. április 15. 19:08 | Link

Keiko



- Biztosan nagyon örültek neki. - bólogat a leány szavaira. Nem sokan vannak manapság, akik csak úgy rajzokat osztogatnak vadidegeneknek, ezt pedig értékelni kell. Fiatal diákunk bemutatkozik, Kristóf pedig a név alapján mer csak következtetni, hogy ez bizony japán eredetű lehet. Ő is bemutatkozik, ahogy illik, majd meg is kérdezi, hogy ide jár-e a rajzolóművész. Hamar választ is kap, és még az évfolyamát is megtudja. Akárhogy is, ilyenkor biztosan nem szabadna egy Bagolykövesnek sem lent lennie a faluban, tekintve, hogy hétköznap van és a Tanoda, illetve a Minisztérium, no meg persze a Bogolyfalvi tanács közösen döntött a látogatási időpontok felől. Ma pedig Keiko volt az egyetlen, akibe belebotlott. Egy új információval bővül a tudástára; a lányka még prefektus is! Egyetértően hümmög, végül mosolyogva megszólal.
- Hát te lány, igazán nem akarom elvenni a kedved, de ma csak veled futottam itt össze, más diákot nem láttam. Ööööö hát valóban úgy lehet, ahogy mondod.. - Vakarja meg a tarkóját arra a feltevésre, hogy cukik lennének a diáktársai. Azért ő nem hívná így őket, nap mint nap hall a kolegáitól panaszt, hogy már megint mit műveltek az idősebbek a csárdában, vagy a fiatalabbak odabent a kastélyban.
- Ha akarod, visszakísérhetlek a kastélyba, nekem most nincs más dolgom. - Vonja meg a vállát és kiszélesedik a mosolya. Szó ami szó, régen járt fent az ódon épületben, akkor sem túl sokat, hiszen csak mestertanoncként járt ide.
- Egy ilyen fiatal lánynak amúgy sem szabadna ennyi ideig kimaradni, még ha prefektus, akkor se. Vannak itt a faluban olyan arcok, hogy hiába mutogatod nekik a jelvényed, nem sokra mész vele. Harmadikosként pedig biztosan nem vagy nagykorú, hogy itt is varázsolhass... - Magyarázza, miközben a karját nyújtja a húzott szemű ifjoncnak, mint valami lovag, s ha Keiko elfogadja, el is indulhatnak visszafelé. Természetesen azért a másik kezében ott van a kedves ajándék, amit kapott, nem is fogja senki másnak odaadni.
- Na és mesélj, milyen a diákélet odafent?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 20. 18:32 | Link

Kristóf

-Hááááát... Egy picit furán nézett a lány rám. Mintha valami idegen, furcsa lényt látott volna. Vagy lett volna valami az arcomon. Nincs semmi az arcomon, és nem lettem zöld űrlény, ugye? - kérdezem, felnézve a férfira, miközben végigtapogatom az arcom. De nem. Nincs semmi változás rajtam, fura csápjaim se nőttek, tehát nem vagyok űrlény. És remélem zöld se vagyok.
Nahát, milyen furcsa, hogy ma még nem találkozott egy diákkal sem. Pedig mindig szokott lenni valaki, vagy valakik, akik itt mászkálnak. Na mindegy, lehet, ez egy ilyen, kivételes nap. De akkor nincs is miért itt maradnom. Inkább visszamegyek, amúgy is kezdek picit éhes lenni, szóval. kastélyban az első utam a konyhába fog vezetni, valami kis esti nasira. És ha már ott járok, akkor adok a manócskáknak egy szép rajzot. Tudom, hogy egyszer már kaptam tőlem, sőt nem is egyszer, de hát olyan édik,és örülni szoktak minden egyes rajzomnak. Nagyon kedvelem őket, és szeretek ott lenni, néha csak nézni, ahogy dolgoznak. Bár szerintem egyesek nem értékelik annyira az ő becses munkájukat. Ami rossz, nagyon rossz.
- Akkor szerintem visszamegyek. Úgyis kezdek éhes lenni - mondom Kristófnak, majd a pici pocakom megsimogatom.
- Tényleg? Komolyan elkísérnél? - Tekintetem egy széles mosoly kíséretében Kristófra emelem, szemem - elképzelésem szerint - csillog, mint a csillagok ott fent az égen, mik egyre csak jönnek, és jönnek, ahogy telik az idő.
- Milyen arcok? Gonoszak? És ez biztos? Pedig itt olyan kedvesek az emberek, és aranyosak. Miért vannak itt gonosz emberek? - Óh ez a naívság. Ha nem lennék cukikóros, tuti eszembe se jutna ilyeneket mondani. Azonban mivel beteg vagyok, a cukiság kórjával fertőzve, így minden olyan más. Az emberek nem lehetnek gonoszak. Az nem illik ebbe a szép, cuki világba, amiben élek, legalábbis ebben a bizonytalan hosszúságú időben. Nem, nem és nem. Biztos csak rossz napjuk van, és azért olyan gonoszak. Más oka nem is lehet.
-  Kastélyban? Hát... nagyon vicces. Bár néha unalmas, mert szinte mindig, mindenki tanul, de a tanulás oooolyan unalmas. Viszont a festmények viccesek. Néha vicces történeteket szoktak mesélni, és azon is jókat szoktam nevetni, amikor például összevesznek. De nem nagyon szeretik, ha megváltoztatjuk a színüket,és akkor olyan mogorvák. Jaaaaj és a konyha. Az a kedvenc helyem a kastélyban, mert a manók mindig tudják mit szeretnék, és olyan aranyosak. Te itt tanultál? És szereted a konyhát? - megint csak beszélek, és beszélek, alig tudom abbahagyni, miközben belekarolok Kristófba, s úgy ballagunk a kastély felé. Biztos itt tanult. Különben miért lakna itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Roósz Péter Balázs
INAKTÍV


Animágus Pán Péter
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 79
Írta: 2014. május 2. 18:08 | Link

Violetta

  A következő héten fog kezdeni, mint részmunkaidős gyakorló tanár, úgyhogy most eljött megbeszélni a jövő hetet. Többnyire azokat az órákat fogja ő vinni, amelyek egyszerre vannak a sárkánytannal, mert már nem akarták teljesen átmódosítani az iskola teljesen órarendjét egy ilyen kavarodás miatt. A tanárnővel jól elosztották a munkát, bár sajnos majdnem minden nap be kellesz járjon az iskolába, ami egy kicsit húzós lesz a minisztériumi munkája mellett, de egész biztosan megoldja valahogy. A hopporral való utazás meg úgyis jó móka, a falu meg az iskola közötti részen pedig élvezet végig sétálni. Pláne egy ilyen gyönyörű, meleg napsütéses madárcsicsergős napon. Persze akkor is megvan a maga szépsége, amikor elborul az idő, de mégis ez az igazi boldogság.
Amikor eljött állásinterjúra nem is nézett szét a faluban, pedig diákkorában rendszeresen lejárt valami nyalánkságot beszerezni magának, vagy csak ökörködni egyet a srácokkal a tanárok és pletykás portrék kíváncsi tekintetétől jól elbújva. Mivel ma már úgysem kell visszasietnie a minisztériumba, ezért úgy dönt, hogy nosztalgiázik egyet. Akár egy lelkes kisgyerek, úgy szemléli meg a falu épületeit, keresi a változás nyomait, de szemmel láthatóan megállt az idő ezalatt a… hány éve is  volt? Ezalatt a 7 év alatt, amióta nem járt erre. Talán egy-két épület került átfestésre, de alapvetően minden pontosan olyan, mint volt.
Ha már itt van, úgy dönt, hogy benéz a teaházba, ha már régen annyit lógott itt, meg nem egyszer innen spájzolt be teafűvel, amikor két otthoni látogatás között kifogyott belőlük. Nagyon sokféle, különleges teát tartanak, de mindközül a zöld almás a kedvence, amiben ötvözik a két nagy kedvencét. Betérvén tapasztalja, hogy szerencsére még mindig tartanak ebből a különleges keverékből, úgyhogy kért is elvitelre egy jó nagy csészével, sőt még otthonra is vett 20 dekát a teafűből is. Már csak ezért is megérte idejönni dolgozni!
A nedűből nagyokat szippantva és kortyolva hagyja el az üzletet és megcélozza a legelső padot a Fő utcán. A napfény lágyan simogatja enyhén borostás arcát, a levegő friss, a tea gőzölög, kell ennél több?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdős-Prinz Violetta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 1266
Írta: 2014. május 2. 22:08 | Link

Péter
ruha

Egész nap nem tettem le szinte a dárágmat, ezért döntöttem úgy, hogy apuka válláról is egy kis tehert levéve David velem jön vásárolni. Nem hiszem, hogy nagyon befolyásolná a későbbiekben a hozzáállását, de legalább így elmondhatja, hogy ha utálni is fogja, bizony volt ruhát venni még ő is.
Mert hogy én a shoppingolásról nem mondok le, az száz százalék, hogy nekem szükségem van ruhatárfrissítésre, és már önmagában arra, hogy a sorok között álljak és lehetőségem legyen válogatni. Nem vagyok függő, és nem is a pénzköltés miatt van, csak ruhabolond vagyok, kész, ez egyszerű. És a nem annyira káros szenvedélyemnek is hódolni kell néha.
A babát meg persze mindenki szereti, mindenki megnézi, aki még nem látta azért, aki meg látta, hogy esetleg változott-e. Szerintem nem igazán változnak, legalábbis szerintem ugyanazok az ennivaló kis pufi cukiságok, mint egész eddigi életükben. Csak nőnek, és nehezebbek is lesznek. Kézben hordom őket, mert szerintem számomra ez így megfelelő, csak egy idő után maximum eggyel tudom majd megcsinálni. Hogy az ikreket egyszerre.. Hát, meglátjuk, de nagy esélyt nem látok rá.
Most viszont táskával és a picivel indulok el, megígérve a család másik két tagjának, hogy azért sietek, mert mégis csak.. órákig nem kellene tartania. Még akkor is, ha nem tudok választani gyorsan lerendezem, most meg aztán.. Egy óra alatt megvolt minden, holott azért vásároltam rendesen. Mégis minden benne van egy táskában, így olyan sok plusz nem lett a cipekedést tekintve.
A boltból végre kilépve egy kicsit megkönnyebbülök, mert időm még rengeteg. Ahogy sétálok megfordul a fejemben, hogy belépek sütizni, mert ma még nem sütöttem semmit, és akkor ezt a pontot ki is hagyhatnánk, de mégis inkább a maradás mellett döntök valamiért. Aztán sokkal biztosabb leszek magamban, amikor Pétert meglátom. Először nem is vagyok benne biztos, csak az ismerős, de régen látott arc. Nagyon régen, és el kell gondolkodnom ki is az.. Hát persze, a tea, akkor nem is lehet más. Lépteim rögtön felé veszik az irányt, és csak a pad mellett, tőle pár méterre állok meg.
- Szia Peti! Emlékszel még rám? Letti vagyok!
Lehetségesnek tartom, hogy ha még képbe is van, ki lehetek, Vivivel azért összekeverhet, így csak egyértelműsítés céljából - én vagyok, az érettebb. Viszont azért remélem, hogy nem kell magyarázkodni, meg nem veszi zokon, hogy letámadom.
- Rég láttalak.. Hallottam az ÁVT-t fogod tanítani Anyával, ő mondta.
Egyébként rögtön az lett volna, hogy mi szél hozott, vagy valami hasonló, de így, hogy a helyzettel tisztában vagyok ettől eltérhet a mondandóm. Bár egyelőre ennél több nem is jut eszembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Köddé válik az együtt töltött idö..
#penguin owner #divorcing #mom
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 5. 23:02 | Link

Dana


Nem volt egyszerű hazapakolni 7 év után a messzi északról. De jó neki végre megint itt. Az ottani nyelvvel se volt már baj egy csepp se, de az anyanyelv mindig édesebb, még akkor is, ha egészen elszokott tőle az ember. Most viszont már csak azt kell használnia szeptember óta, meg némi latint, mert varázslat nincs latin nélkül. De az egyébként is már szinte anyanyelv egy varázslónak, aki aranyvérű. Aki meg ilyen szorgalmas is mellé, annak meg pláne.
Ez a szorgalmasság most is kitűnni látszik, ahogy jegyzeteit lapozgatva halad le a faluba a szabad hétvégéjén. Egy póló van rajta, meg farmer, itt egészen melege van neki, megszokta az északi klímát. Futócipő formájú sportcipőjével menet közben pedig egy követ rugdos, segíti a gondolkozást, a koncentrációt, ugyanis most éppen tanul. Nem iskolai dolgokat, hanem a maga kis projektjéhez egy-két jegyzetet. Ma ugyanis pihen, és nem ölt más alakot, azt meghagyja más napokra, kell néha időt szentelni annak is, hogy megfigyeljen. Most pedig a falusi környezetet fogja ismételten górcső alá venni. Egy szimpatikus padot kiválasztva leül annak háttámlájára, és a jegyzeteit ölébe helyezve kezdi el figyelni az embereket, és miközben nézi őket a kezében a penna serceg. Hol csak firkát rajzol, hol egy-egy szót ír le, amik másnak semmit, neki mindent elmondanak. Az írás pedig azonnal el is tűnik. Nem lüke ő, hogy mindenki számára látható jegyzeteket írjon. Mivel gyakran elkalandozik gondolata séta közben is, és volt már, hogy beleütközött valakibe... A tapasztaltakból pedig tanulni szokott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. május 5. 23:32 | Link

Romhányi Gideon Iván Ezra

Lassan, egyenletesen haladt vègig Bogolyfalva Fő utczáján. Este volt, a hold fénye pedig halványan megvilágított néhàny fàt a tàvolban. Imádott ilyenkor sétálni. Szinte teljesen beleolvadt a környezetébe. A fekete talárjàt viselte, mely térdközépig ért, alà leggingset húzott. Nyaka köré fonta sötètzöld sálját, de mellette hosszú barna haja szabadon lengedezhetett. Nem nagyon társasàgi ember, kifejezetten elutasító. A sötét azonban a baràtja.
Mély levegőt szippantott be: A vàros tiszta levegőjét. Amikor már kezdi teljesen abba a hitbe ringatni magát, hogy senki màs nem tartózkodik arra, mozgásra lett figyelmes, egy tőle néhàny méterre eső padnál. A fahàzas kalandja utàn màr megpróbált elővigyàzatos lenni:kitapogatta a talárzsebbe bújtatott pálcàjàt.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. május 9. 13:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 6. 01:19 | Link

Dana


Már egy ideje kint ült és nézegette az egyre inkább eltűnő embereket, mígnem már senki sem marad szinte az utcákon, de szerencsére ő egy lámpaoszlop alá ült be, így az eddigi feljegyzéseiből tud írni. Van is mit írnia, hiszen a projektje még nem állt meg azzal, hogy Iván képébe tud bújni. Ő nem csak ezt az egyet akarja magának, ő másik ezernyi arcot is sajátjának akar majd tudni, ami sok tanulással töltött órát emészt majd fel. De az emberi viselkedéseket már jól ismeri legalább, így a közeledő lányon is meglátja, hogy gyanakodva halad el a környékén. De ő sok gondot nem fordít egy kislányra, aki valószínűleg még elsős. Csak tovább írja jegyzeteit magának összefoglaló gyanánt. Persze azért a pálcáját keze ügyében hagyja, nem szeretne belefutni egy hősködő apróságba, vagy éppen felnőttbe. A szüleitől sokat hallott arról, hogy Bogolyfalva utcái esténként nem olyan szépek és barátságosak. De a Drumstrangban a sötét varázslatokra és azok elleni védelemre kitűnően megtanították. Órán, és azon kívül is találkozott össze átkok egész armadájával. Nem jó dolog ám mindig az, hogyha az elnyomott réteghez tartozik a gyerek. De ez megváltozott már. Nem akar ő itt több lenni a szürke kisegérnél, de elnyomni nem hagyja magát, finom kis átkokkal azért ügyesen megvédi magát, ha kell.
A jegyzeteléséből felpillant, és körülnéz közben, és végül úgy dönt inkább, hogy itt az ideje annak, hogy tovább álljon innen, lassan azért kezd hűlni a levegő és a talárja sem elég meleg, a pulcsiját a táskájából, aminek pántját keresztülveti mellkasán pedig még túl soknak érezné. Inkább elrejti jegyzeteit a táska mélyére és leugrik a padról. Kezeit zsebre vágja és nekiindul az éjszakának. Persze útja pont arra vezet, amerre a lányé is, aki így simán hihetné azt, hogy a nyomába szegődött Gideon, pedig most Ivánt "otthon hagyta", szóval igazán nincs semmi ok a rossz szándék felvetésének se.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. május 6. 22:51 | Link

Romhányi Gideon Iván Ezra

Továbbsétál úgy tettetve, mintha a holdat bámulná. Kis híján teliholddá hízott.
Az idegen felàllt ès elindult utána. Még szorosabban markolta meg a pálcát. "Ne aggódj, Dana. Nincs miért"-nyugtatta magát, majd erőteljesen a szájába harapott, hogy kiserkent a vére.
Tanakodni kezdett, ki lehet az idegen. Talán prefektus és most észrevette, ezért követi őt, mintha tilosban járna. De az is lehet, hogy egy újabb kalandvágyó. Ezt a lehetőséget azonban gyorsan kizárta: általában az ilyenek nem jegyzetekkel járkálnak. Akkor talàn egy babonàs stréber! Azt hiszi, telihold alatt jobban fog az agya.
Befejezte a helyzetalkotást és tovàbbment, igyekezve a mögötte csattogó léptek zaját kizárni.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. május 9. 13:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 12. 10:08 | Link

Dana


Nem a világ legjobb viselkedéselemzője, de egy fiatal lány egyértelmű testbeszédét még ő is le tudja olvasni. Ehhez elég jó a szaktudása. De hiába is olvassa le a látható jeleket, nem törődik velük. Megszokta, hogy a régi iskolájában senki se félt tőle, mindenki csak szánalmasnak tartotta őt inkább a maga kis jegyzeteivel. Most is éppen olyan hangtalanul lépked, mint akkoriban, csak a táskája súrolja a lábát, ahogyan lép, és ez adja meg a mozgásának ütemét, és persze némi zajt is kelt. Ez talán megnyugtatja az előtte haladót, ugyanis így nem kell mindig a háta mögé néznie, hogy hol is jár már ő.
Az égre feltekint séta közben, a kezei zsebében nyugszanak. ~ Milyen jó, hogy nem vagyok vérfarkas. ~ Gondolkozik el közben egyik volt évfolyamtársán, aki mindig is gyanús volt neki, de most már lényegtelen, nincs vele egy fedél alatt. Itt pedig nagyon reméli, nincsenek vérfarkasok, vámpírok, de ebben nem biztos. Sok rosszat hallott a magyarországi viszonyokról távolléte alatt, és szülei sem álltak kicsattanó örömmel a hazaköltözéséhez. Pedig így gyakrabban tud hazajárni legalább, és drága anyanyelvét sem felejti el, amit néha-néha már törve beszélt, ha huzamosabb ideig nem járt magyar társaságban. Ha valaki nem használ egy nyelvet, az megkopik, nem olyan ez, mint a biciklizés. Megtanulni se olyan egyszerű. Különben Gideon nem tud biciklizni. A színpadon látott már ilyesfélét, de nem keltette fel az érdeklődését a lábbal forgatható fémkeretes karika. Mintha csak kviddics póznák lennének kissé átalakítva, a kviddicsért meg különösebben sosem rajongott a szokásos varázslói érdeklődésen túl.
A Holdról egy vers is eszébe jut neki amúgy, de most nem csonka a Hold, hogy magában elkezdje mormolni, mint ahogy szokta. A veresek ritmikus hangzását szereti hallgatni, zene füleinek. A magyar nyelv páratlan szépségét többek között annak ritmikus hangzása miatt nem akarta elveszíteni, vagy eldeformálni a nyelv tört beszédével.
- Bocs. - Megy neki véletlen az előtte haladónak, ugyanis gondolkozása közepette némileg felgyorsultak léptei és a sötét talárost egész el is feledte maga előtt, az utca homályában pedig szemei sem riadóztatták, de lehet azért, mert azok is más derengő gondolatképeket láttak inkább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 13. 16:33 | Link

Brigitta

A nyár fülledt melegétől nincs sok esély elbújni egy faluban. Választhatod a fákkal benőtt, árnyékos parkot, vagy behúzódhatsz egy hűvösebb üzletbe, ha az otthon való gubbasztás kizáródik.
Attila vásárolni volt, s talán furcsán fog hangzani, de megengedhetett magának egy kis "luxust" is. A cukrászdában hűsítő fagylaltot vett magának, természetesen kehelyben, hogy odabenn fogyaszthassa egy asztalnál ücsörögve. Gyermeki élvezettel vágta apróbb darabokra a nagy és különböző ízű gombócokat, majd amikor már az olvadáshoz közeli állapotba kerültek, bekanalazta azokat. Így ment ez addig, amíg az utolsó ehető falatot is kikotorta a tálkából. És miután úriembert megszégyenítő kényességgel megtörölte száját a barátságtalanul hófehér szalvétával, továbbállt, hiszen rendeléskor fizetett.
Visszafelé kezdett haladni, a háza irányába. Eközben igyekezett az utca naptól védett felén közlekedni a többi szerzettel egyetemben. Örült, hogy nincs akkora tömeg, kevés olyan elvetemült akad, aki ekkor itt jár.
Azért persze gyorsan szedte a lábait, nem akarta ugyanis, hogy a hőségtől való immunitás megszűnése előtt érjen haza. Jó tempóban haladt, még megállni is megállt, hogy körülnézzen, hátha lát valamit, elvégre unalmas lenne a nap kalandok nélkül...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 13. 16:51 | Link




Az időjárás számomra egyre elviselhetetlenebb. Mindig is azt vallottam magamról, hogy jobban bírom a hideget, mint a meleget, bár nagyon beöltözni viszont utálok. Bonyolult egy személyiség vagyok, még én sem igazodom ki, saját magamon. Bár, már kezdek hozzászokni. Ilyen melegben mindig azt tanácsolják, hogy igyunk nagyon sokat. Nos, én annyit iszok, hogy lassan már a fülemen jön ki, még is egész délután hasogatott a fejem. Leginkább csak feküdtem, nem volt semmihez sem erőm. Mikor órámra pillantottam, felsóhajtottam, majd lassan felkecmeregtem az ágyból. Nem lehetek ilyen kis gyenge! Lehet, hogy friss levegőre van szükségem. Elfogadható kinézetűre formáltam magamat, majd kis asztalomról felkaptam egy könyvet, és útnak indultam. A folyosón a megszokottnál több diákot láttam járkálni, vagy egyedül, vagy kisebb csoportokban, hangosan nevetgélve, vagy éppen összesugdolózva. Még mindig kellemetlenül érzem magamat, amiért nekem alig van valaki akihez fordulhatok. Jóformán senki. Mondjuk sosem volt azzal problémám, ha egyedül vagyok, de csak mostanában kezdtem el megtapasztalni, hogy az ember tényleg egy társas lény, és nem bírja sokáig saját maga társaságát.
Hamar magam mögött tudtam pár lépcsősort, azt se tudtam, hogy pontosan hova és miért megyek, mígnem egy hirtelen ötlettől vezérelve, elértem a bejárati kaput, és kiléptem rajta. Rég nem jártam már a faluban, azt hiszem épp itt van az ideje, hogy lenézzek. Persze, fennáll annak az esélye is, hogy mikor kilépek az utcára, a nap azonnal eléget, olyan erősségű az elmúlt pár napokban. De bíztam magamban, és reménykedtem, hogy nem vagyok csokiból, hogy elolvadjak.
Alig telt 5 percbe, már is a fő utcában sétálgattam, és meglepve tapasztaltam, hogy errefelé korántsem látni annyi embert, mint a kastélyban és annak falain belül. Mindenki elbújik saját kis kuckójában, és túlélősdit játszik. Megértem őket. Kezemben lévő könyvre pillantottam, majd miközben sétálgattam a hátlapját olvasgattam. Nem tudom miért is rajongom ennyire a könyvekért. Van bennük valami. Számomra amolyan önkifejezést is jelent, meg egyfajta kilépést az unalmas hétköznapjaimból. Gondolatban át tudok kerülni egy másik világba, és képes vagyok teljesen beleélni magamat a történésekbe. Sokszor ezért olyan nehéz letenni a könyvet, utána pedig ürességet érzünk magunkban, de mégis egyfajta huncut izgatottság is ott lakozik.
Gondolataim elkalandoztak, csak olvastam, az orrom elé, mint ahogyan azt mindig is szoktam, egyáltalán nem figyeltem. Az agyam kikapcsolt. Fel sem tűnt neki az az apró kis kavics az út közepén, amibe egy művészien kecses mozdulattal botlottam meg, és egy nagy huppanással a földön végeztem, a kezemben lévő könyv pedig szinte kirepült onnan. Fel sem fogtam mi történt, csak pislogtam, és néztem magam elé, majd felültem, és azonnal körbenéztem, látta-e valaki a mutatványomat. Éreztem ahogyan arcom elpirul, utálom a nyilvános megaláztatásokat. Felsóhajtottam, majd leporoltam a kezemet, utána pedig a térdemet. Egy szép nagy seb keletkezett rajta. Nem baj, legalább a már amúgy is ott lévő kis lila foltok nem fognak unatkozni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 13. 17:21 | Link

Brigitta

Mondhatni jókor pillantott fel, ugyanis tekintetével pont elkapta a megbotló lányt. Érzett a dologban egy kis gúnyt a sors részéről, de mégsem kezdhetett el nevetni.
- Ó, hello, segítsek? - lépett oda elegánsan és megfelelően nyílt hangnemben - Nem ártana csinálni vele valamit, még ha nem is súlyos - mutatott a seb irányába -
Hiába próbált volna szemrebbenés nélkül túllépni az eseten, előtört belőle a pedagógus. Ha egy diák bajban van, kötelességének érezte az automatikus segítségnyújtást. Vagy legalább annak felajánlását.
Általában lemossák, tisztítják ilyenkor a sebet, amihez varázslat segítségével is megteremthették volna az eszközöket, vagy bemehettek volna valamelyik boltba segítségért. Nem utolsó sorban a tanár úr házáig gyalogoltak volna el sietve, de igazából az összes lehetőségben volt egy kis macera.
Azon gondolkodott, hogy ismerte-e a lányt. Szinte mindenkinek az arca ismerős látásból, az is gond... Bizonyára furcsának fogja találni azt, hogy hirtelen megjelent, de csak leesik neki, hogy tanárral van dolga.
No meg az is különös, hogy nem először él át ilyen helyzetet. Úgy látszik, divat mostanság rosszul lenni és balesetet szenvedni közterületen akkor, amikor a tanár úr arra jár. Még ilyet!
- Nem is értem... - vakarta meg tétlenségében a fejét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 13. 17:43 | Link




A térdem lüktetett, majd szúrós tekintetet vetettem arra az apró kis kőre, amiben elbotlottam. Meglepően kicsi volt, így még inkább szégyelltem magamat, hogy én még ilyenre is képes vagyok, hogy egy borsószem méretű kis valamiben elhasalok. Ismét felsóhajtottam, majd mikor már épp álltam volna fel, egy férfi termett ott mellettem, és megszólított. Először egy kicsit megijedtem, hiszen gyakorlatilag a semmiből termett elő, majd egy halovány mosoly jelent meg az arcomon. Sajnos a mosolyom, most nem volt őszinte, fájt mindenem, és ennél rosszabb napom már nem is lehetne. Igen, azt hiszem a péntek 13.-a csak rajtam fog ki.
- Üdv. Oh..Köszönöm, azt hiszem egyben maradok. Egyelőre.. Nyögdécseltem ki, miközben lassan, és óvatosan talpra álltam, majd ismét kicsit leporolgattam ruháimat. Szememmel azonnal a kis könyvem után kezdtem kutatni, ami nem is olyan messze tőlem, az egyik ház oldalánál volt. Odaszaladtam érte, felkaptam, majd visszasétáltam a férfihoz. Most, hogy már mondhatni minden rendben volt velem, alaposabban is megnézhettem őt, és azonnal felismertem. Az iskola egyik tanár ura volt az, látásból illetve hallásból úgy ahogy ismertem már. Ha tanáraim, vagy felnőttek közelében vagyok, kissé máshogy viselkedem, ez feltűnt. A hangom is megváltozik, és kicsit zavarodottabb leszek, nem tudom miért, mintha félnék tőlük. Jelenleg is ez a helyzet alakult ki. Álltam, egy helyben, kezembe kis olvasmányomat szorongattam, és nem tudtam mit mondani, csak gyorsan válaszoltam kérdésére.
- Nem tűnik olyan vészesnek, meg már amúgy is, hozzászoktam, hogy mindig tele vagyok sebekkel. Majd elmúlik. Mondtam, majd egy laza mozdulattal vállat vontam, és elmosolyodtam. Az igazat megvallva, a sebemet igen is vészesnek éreztem, csípett, és vérzett is kicsit, de túléltem már ennél rosszabbat is, ezért próbáltam nem odafigyelni rá. Nagyon kínosnak éreztem ezt az egész szituációt, ezért agyam már el is kezdett pörögni a folytatáson. Nagyon küzdött szegény, de inkább maradt a sablon dolgoknál. Kezemet a férfi felé nyújtottam, majd szóra bírtam magamat.
- Kőszegi Brigitta. Ejtettem ki nevemet a számon. Nem szeretem a teljes nevemet használni, sőt, jobban szeretem ha valaki vagy csak a Brigit vagy csak a Gittát használja, de úgy éreztem ez most egészen más. Torkomat kissé megköszörültem, majd meglepő módon, ismét megszólaltam.
- A Tanár úr mi járatban erre felé? Csak azt ne mondja, hogy a délutáni elfoglaltsága az, hogy bajba esett hölgyek megmentésére siet. Próbáltam elviccelni a dolgot, ezzel is elvonni a férfi figyelmét a kis mutatványomról, bár úgy érzem, hogy ez a látvány, ahogyan egy apró kis szöszi repül egyet az utcán, majd a földön elterülve végzi, szinte beleégett a tudatába. Ilyen az én formám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. június 14. 23:57 | Link

ANIELLA

Miközben kifelé indulunk a sikátorból, a szöszi elbűvölő vonásait fürkészem a hulló esőcseppeken át. Habozik a válasszal. Érzem rajta, hogy nem felel nekem őszintén. Ha a kastélyban lakik, hogyan kerül ide éjnek évadján? Mit keres erre? Ha pedig azt, hogy most érkezett, szó szerint érti, hol vannak a csomagjai? És miért néznek ki így a ruhái? Miért tűnnek úgy, mintha nem az övéi volnának? Minden, amit látok, ugyanahhoz a válaszhoz vezet, amelyet a leányzó azonban egyértelműen titkolni akar előttem. Hát legyen. Nem fogok álmatlanul hánykolódni amiatt, ha valaki nem fedi fel magát előttem.
- Akkor a kastélyhoz kísérjem? - kérdezek rá azért, hogy biztos legyen. Hiszen, ha tartani akarja magát a kis meséjéhez, vagy hagyja magát egészen az iskoláig vezetni, és onnan már eltalál a valódi lakhelyéhez, vagy közöl velem egy olyan célt, amelynél elválhatnak útjaink, és ahonnan már kiismeri magát. Valószínűleg ez utóbbi volna a megfelelőbb.
- Adam. - adom meg nevemet csöndes hangon, egyszerűen, miután bemutatkozott, és viszonzást kért tőlem. Az eső közben csak nem szelídül. Lassan olyan, mintha dézsából öntenék. Akármi is legyen a szőkeség válasza iménti kérdésemre, a sikátorból kivezetem, komótos léptekkel haladva mellette, és hamarosan kilyukadunk a Fő utczán. A házak, otthonok ablakaiban már csak néhol pislákol a fény. Elég csöndes minden, csak a mulatókból szűrődnek felénk tompán a vigasságok hangjai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 15. 23:31 | Link

Adam



Elindultak.
Aniella lábai kicsit megfájdultak az egy helyben állástól, ugyanis amint megemelte azokat, rögtön belé mart a fájdalom. Kegyetlenül kóstolgatta a lányt, aki állta a sarat, igaz, először majdnem megcsuklott, de aztán erőt vett magán és sétált tovább. Ahogy haladtak egyre fehérebb lett az arca, sápadtabb lett, már mikor majdnem kitaláltak a sikátorból érezte, hogy itt aztán baj lesz, ám nem szólt semmit. Próbálta elnyomni magában a lábában érző égető fájdalmat, valami szépre akart gondolni, csakhogy a borzalmas kín miatt nem volt képes másra gondolni. Egyébként látta a szeme sarkában, hogy a férfi le sem veszi íriszeit róla, kellemetlenül érintette a dolog, részben ezért bámulta a földet.
Fogait összeszorította, majd hangosan nyelt egyet, s továbbra is a férfi mellett baktatott, immáron a fő utcán. Sikerült kinyögnie a nevét, nagy nehezen. Aztán még hallotta, ahogyan Adam bemutatkozik, de aztán hirtelen elsötétült minden. Még egyet pillogott, felnézett a férfira, s végül összecsuklott. Eddig bírták lábai, talán ez volt a leghosszabb út, amelyet eddig megtett. Persze ha Adam gyors volt, még elkaphatta a leányzót, így annak nem kellett a földre hullania.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2014. június 16. 00:19 | Link

ANIELLA

Ahogy figyelem a lányt, természetesen észreveszem, hogy nincsen minden rendben a járásával. Ez a megfigyelés csak erősíti elképzelésemet fajbeli tulajdonságairól. Felmerül bennem, hogy támogassam lépteit, engedvén Őt belém karolni, de úgy vettem észre, nem rajong a közelségemért, így ezt az ötletet hanyagolom. Viszont már nem fogja sokáig bírni a mellettem gyaloglást, ebben biztos vagyok. Hallom zaklatott, erőlködő szuszogását, és rossz sejtelmem nemsokára beigazolódik...
Ahogy a Fő utczán haladunk, Aniella eszméletét veszti, és összecsuklik. Hosszú karjaimban köt ki, hiszen a reflexeim villámgyorsak. Először csak tartom, hogy ne essen a földre, majd egy könnyű mozdulattal felkapom. Lenézek szép, ájult vonásaira. Szőke haja nedvesen tapad arcára, kecses végtagjai ernyedten függnek alá. Itt állok tehát Bogolyfalva főutcájának kellős közepén, karjaimban egy kimerült, öntudatlan, kabátomba burkolózott leánykával, a szakadó esőben.
- Rohadt élet... - véleményezem a helyzetet egy mordulással, majd egy sóhaj közepette indulok tovább. Hagyom az esőcseppeket végigfolyni hajamon, arcomon, beivódni ruháimba, miközben azon gondolkozom, most akkor tényleg a kastélyba vigyem-e ezt az ágról szakadt kis teremtményt, vagy gyanúmhoz híven a tóhoz, vagy esetleg a házamba, hogy biztos helyen legyen, míg magához nem tér. Bárhová odaérek vele pár pillanat alatt, viszont ott is kell maradnom vele, amíg eszméletlen. Jó, persze, nem kell, de én ott fogok maradni.
Mindezt természetesen egész rövid idő alatt gondolom végig, és hamarosan döntésre jutok, mégpedig arra, hogy elviszem magamhoz a házamba. Alig telik bele tehát egy percbe, és lépek is be vele házam ajtaján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 20. 11:22 | Link

Brigitta

Nem is szükséges olyan nagy feneket keríteni a dolognak. A váratlan meglepődöttség tovaszállt, így a tanár úr is ráeszmélt, hogy tulajdonképpen egy apró botlásról van itt szó, nem pedig a világ végéről. Nem is habozott tovább... Arcára erős határozottság ült ki, ezzel egy időben pedig mélyen a zsebébe nyúlt, hogy mozgósíthassa tartalék zsebkendőit.
- Úgy tűnik, megmenekülsz. - nyújtott oda néhány darabot, hogy a lány kedve szerint vehesse igénybe őket.
Attila pedig nem gyakran hord magánál zsebkendőt a nyáron... Azt általában a hideg időkben viszik magukkal az emberek a zsebeikben, persze ez is egyénektől függ. Elhatározta, hogy ezentúl is tartani fog magánál párat, mert bármi történhet vele.
- Azért tedd oda a zsepiket a biztonság kedvéért! - mondta kicsivel később, miután eleget bólogatott az iskolás lány válaszaira.
A kéznyújtásra kéznyújtással reagált.
- Szikszai Attila, örvendek. - És tényleg nagyon örült annak, hogy végre normálisan beszélgethettek - Foglaljunk helyet azon a padon egy darabig, amíg jobban nem leszel. - indult el máris a főutcza egyik padja felé gondolkodás nélkül.
Miután helyet foglalt, szétnézett. Csak ülés közben vette észre, hogy mennyire lefáradt azóta, hogy elhagyta a cukrászdát. Talán nem lenne rossz ötlet szundítani egyet a kényelmes otthoni ágyban. De ahogy ott ült, kezeit a padtámlának támasztva, hogy akadálymentesen hátradőlhessen, csevegni támadt kedve. Árnyékos ülőalkalmatosságon mégiscsak jobban működik az ember agya, mint a tűző nyári napon, ácsorogva.
- Csak erre jártam... - zárta le nemes egyszerűséggel, megkímélve Brigit a cukrászdai élmények elmesélésétől - És te? Feltételezem siettél valahová, vagy szétszórtabb napjaid lehetnek. Nem sűrűn botlunk meg ilyen korban kövekben. - vigyorodott el, élvezetet engedve ennek a kis okfejtésnek, vagy minek. Ha mázlista, akkor a fizikai segítségadás után lelkileg is pátyolgathatja egy kicsit a lányt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Tűzpróba - Wolgast
Írta: 2014. július 10. 17:56
| Link

Végre eljött ez a nap is. A tűzpróba első fordulójának a napja, és elindultam a Fő Utza irányába. Ma a lehető legfurább ruháimat vettem fel, mert az a felatom, hogy ufónak nézzenek. Ezek a ruhák a következők voltak. Egy piros nadrágot, amire egy fekete szoknyát vettem rá, és egy hozzá illő piros pulcsit ami a hasamnál kör alakban ki volt vágva, és a fejemre egy alufóliából készült sisakot raktam, aminek antennái is voltak. Elkezdtem sétálni a Fő Utzán, s nézelődtem, addig-addig sétáltam ameddig el nem értem oda ahonnan el lehet érni a Baglyas Teret. Itt megláttam egy srácot aki nagyban a pálcáját nézegette. Megveregettem a hasát, és ő pedig rám meresztette érdekes barnás-zöldes szemét.
Üdv! Én egy másik bolygóról jöttem, és nálunk ez a köszönés. Azt szeretném tőled kérdezni, hogy nem láttad e valahol az űrhajómat? Ez szivárvány színű volt, és kocka alakú, ami vriddon meghajtású. Kérdezősködnöm is kellett, ezért folytattam a színjátékot.
Hogy hívják a fajodat? Fura, hogy ilyen gyenge a gravitációtok, úgy érzem el tudnék repülni. Arra gondoltam, hogy kicsit elmagyarázom, hogy miről van szó, hogy ő is felfogja.
Én a Galifrey bolygóról érkeztem. Éppen a Medúza-zuhataghoz igyekeztem, és át fremmegtem két stázisgemmátoron, amikor rájöttem, hogy elhambálódott az egyik steinkondenzátor, ekkor remblói sebességgel zuhantam efelé a bolygó felé. Még a becsapódás előtt kiugrottam a lődingrésen, és egy hirdon segítségével óvatosan leereszkedtem, sajnos azonban nem láttam hova csapódott be a hajóm. Az ürödvénynek hála nem tört össze a hajóm, de nem tudom hova lett. Gondoltam megkérdezek egy őslakost és a Mypherrel tudok veled kommunikálni. Ekkor elhalgattam, és megvártam, hogy mit reagál erre a srác.
Utoljára módosította:Nánásy Levendula, 2014. július 10. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Levendula
Írta: 2014. július 10. 18:15
| Link

Teljesen elmerültem a pálcám nézegetésében, miután kijöttem a boltból. Hálás voltam Tonynak, amiért elkísért, de most már nem akartam senkivel találkozni, csak az új szerzeményemben szerettem volna gyönyörködni. Mint egy zombi sétáltam ki a térről, vissza a Fő utczára, amerről jöttem, hogy biztosan el ne tévedjek. Ahogy így meneteltem, valaki megpaskolta a pocakom. Nem rég ettem, ezért egy döbbent böffenet hagyta el a számat. Rögtön utána oda is kaptam a tenyerem, mert láttam, hogy egy leányzó volt a csapkodó, és én illetlenül arcon gázoltam. Nem volt kifejezetten hangos, de attól még kellemetlenül éreztem magam. Rámeresztettem a szemem, nem tudtam, előbb bocsánatot kérjek, vagy megkérdezzem, hogy mi az Istenért csapkodja ismeretlen emberek hasát. Hamarosan azonban rájöttem, hogy a lány teljesen hülye.
Másik bolygó... Ahaaa. Peeersze, éppen az űrhajód mellett mentem el, gondoltam, biztos elhagyta valaki, úgyhogy itt is van a zsebemben. Ezt persze nem mondtam ki hangosan. Mi van, ha tényleg értelmi sérült a csaj? Nem gúnyolhatom ki.
Úgy döntöttem, egy elmebeteggel van dolgom, ezért belementem a játékba, hátha fel tudom addig tartani, amíg egy ápoló ránk nem talál. A pálcámat minden esetre elraktam a zsebembe.
-A fajom? Őőő... Mi varázslók vagyunk. Azért, mert tudunk varázsolni.
Ezután ő egy olyan szöveget lenyomott, amiből körülbelül csak a kötőszavakat értettem.
-Ahaaa... Nem mondom, hogy egészen világos, miről beszélsz, de... - Ha azt mondom, nem láttam, akkor itt hagy. Pedig pont ezt szeretném elkerülni. - Azt hiszem, láttam!
Még valamivel fenn akartam tartani a beszélgetést, hogy az időt húzzam.
-Még valami, amiben segíthetek? Minden kérdésedre válaszolok! -mosolyogtam rá kedvesen, ahogy egy kölyökkutyára szokás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Wolgast
Írta: 2014. július 10. 18:56
| Link

Tudtam, hogy a srác teljesen hülyének fog nézni, hogy ilyeneket kérdezek tőle. Egy kicsit meglepődtem, hogy látta az űrhajómat, de megörültem, hogy beszáll a játékba.
Merre láttad? Kérdeztem. Úgy éreztem, hogy a feladtot, még nem tejlesítttem rendesen úgy, hogy folytattam a kérdezősködést.
Hogy-hogy ilyen sokan vannak kint az utcán, mert nálunk mindenki a saját kabinjában van egész nap, nem szoktak kimerészkedni a külvilágra. Fura a légkör összetétele, a mi bolygónkon sokkal több a blendium, és kevesebb az oxigén. Mesélj nekem az élővilágról. Hogy-hogy vannak olyan élőlények amik a levegőben mozognak? Közben figyeltem, hogy amint válaszol el tudjak szaladni, mert nem akartam magyarászkodni, hogy miért hagyom most itt.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Levendula
Írta: 2014. július 10. 19:13
| Link

Megkérdezte, merre van az űrhajója, én pedig a tér felé mutattam.
-A térről jövök, arrafelé volt. - Nem akartam ilyen hamar elengedni, és szerencsére még tett fel nekem kérdéseket.
-Itt nálunk életfeltétel, hogy kimenjünk a ház... Izé... Kabinunkból. Éppen az oxigén miatt. - Nekiálltam halandzsázni, csak hogy el ne mehessen, pedig már kezdtem elveszíteni a reményt, hogy ránk talál a gondozója. - Ilyen sok oxigén mellett ha az emb... Varázsló nem mozog, szénné ég a benne felgyülemlett energia miatt. Utalást tett a madarakra is, szóval róluk is nekiálltam handabandázni.
-Őket madaraknak hívjuk. Azért repülnek, mert az ő testükben sokkal hamarabb felgyülemlik az energia, kisméretű testük miatt. A repülés pedig sok energiát elnyel, így biztosítják létezésüket.
Ekkor a lány legnagyobb meglepetésemre megint hasba csapott. Egy ideig nem értettem a dolgot, aztán leesett: ez a köszönés - most elmegy. Körülnéztem, de már el is tűnt. Sóhajtottam egy hatalmasat. Tudtam, hogy nem az én dolgom, de mégis valahogy felelősnek érezném magam, ha valami bajt csinálna. Pár percig álldogáltam tanácstalanul, aztán visszamentem a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Wolgast - zárás
Írta: 2014. július 10. 19:33
| Link

Eljátszottam, hogy nem sokat értettem amiről beszélt, és azt mutattam felé, hogy nagyon érdekeset mondott, pedig semmi értelme sem volt. Kezdtem azt hinni, hogy a fiú teljesen sötét. Elmosolyodtam, és elnéztem arra amerre mutatott.
Végre meglett az űrhajóm! Köszönöm, hogy segítettél! Rápaskoltam a hasára és elrohantam arra felé. Miután elhagytam, megálltam egy kis sikátorban, és megvártam, hogy követ-e. Eltelt pár perc, aztán lassan visszasétáltam az Eridon toronyba, hogy átöltözhessek. Feladat letudva!
Utoljára módosította:Nánásy Levendula, 2014. július 10. 19:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Roósz Péter Balázs
INAKTÍV


Animágus Pán Péter
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 79
Írta: 2014. július 21. 19:49 | Link

Violetta

Végül is varázsló, nem is tudja, hogy miért nem járt erre gyakrabban az iskola elvégzése után. Elvégre ott a hoppor hálózat, tud hoppanálni, seprű. Annyi, de annyiféle módja van a varázslók világában a gyors közlekedésnek. Ezért a teáért talán még a muglik lassú közlekedési eszközeit is érdemes lenne néha kipróbálnia. Jaj, igen és még vonat is van ide, az olyan muglis. Valamelyik héten el fogja ide hívni a testvéreit egy jó kis nosztalgiázásra, körbejárják a kastélyt meg minden. Azóta rengeteget változott a hely, ám a hangulata megmaradt ugyanolyannak, meg persze a régi dohos kastélyszag sem mozdult sehová.
Ismét beleszippant a teájába, aminek még hűlnie kell egy kicsit, hogy elérje a tökéletes hőmérsékletet ahhoz, hogy a legteljesebb élvezetet nyújtsa. Sokan úgy szeretik a teát, hogy leégeti a nyelvüket, pedig az nem vezet sehová, maximum csak nem élvezheti ki kellően az aromákat. Pedig a teáknak az aromájuk a leglényegesebb részük! Balgaság azt kihagyni.
Érdeklődve tekintget az utca forgatagára, ahol mindenféle ember nyüzsög. Vannak köztük furcsák is, de persze ez relatív, hiszen a legtöbbje csak a muglik között tűnne ki. Itt van például az az öreg boszorka, akinek a feje körül madarak repkednek – nyilvánvalóan Avissal idézte meg. Túl sokat élt és dolgozott Budapesten az utóbbi időben, ahol teljesen be kellett épüljön a muglik közé.
Ahogy így mereng és óvatosan bele-bele kortyolgat  teájába, mert persze ugye kivárni nem bírja, hogy kihűljön arra lesz figyelmes, hogy valaki a nevén szólítja. Egy pillanatra megdöbben, hogy van még erre valaki, aki emlékszik rá. Hallott róla, hogy sokan a faluba költöztek az iskola után, így derűs mosollyal az arcán felpillant a csészéjéből és egy ismerős arc áll vele szembe. Hirtelen nem tudja beazonosítani a fiatal lányt, a gyereket még inkább nem – tudtával nincs neki olyan. Aztán szerencsére bemutatkozik a leányzó, így minden sokkal tisztább lesz a számára.
- Ááá, szia! Meg sem ismertelek! Hogy mennyit nőttél azóta, amióta találkoztunk! És nahát, baba? Gratulálok!-
Halványan emlékszik csak a tanárnő lányaira, néhány évvel alatta jártak, így főleg csak látásból ismerte őket, megkülönböztetni meg sosem tudta egymástól a csajokat. Vagyis de, ha egyenruhát viseltek, mert nem egy házba jártak. Néhány szót beszéltek, de inkább csak olyan felszínes jó viszony volt köztük, mint ami neki úgy általában volt az iskola tanulóival. Szeretett mindenkivel jóban lenni és megnevettetni őket.
- Nagyon régen találkoztunk! Hány éve is végeztem a suliban? Nyolc? Ne álljatok ott, üljetek ide!-
Hívja barátságosan Lettit, miközben finoman a padra mutat maga mellé. Azért ha jobban megnézi, Violetta sokkal finomabb, csendesebb leányzó, mint Vivien. Ő sokkal jobban szeretett kacérkodni meg szemtelenkedni a felsőbb évesekkel.
- Igen, nagyon izgatott vagyok! Kíváncsi vagyok milyen lehet tanítani… remélem nem olyan veszedelmesek az idejáró diákok, mint mondják.-
Feleli nevetve, majd újból belekortyol a teájába. Mmm, csodás ez az íz harmónia, végre kezd kijönni, hogy hűl a nedű. Vigyorogva a lányra pillant, majd pedig a kis lurkón akad meg a tekintete.
- Nagyon édes kiskrapek. Hogy hívják? Anyukád nem is említette, hogy nagymama lett.-
Szó mi szó, nem is sokat beszéltek a nő magánéletéről. A harmadik lánya, aki még akkor meg sem született, amikor ő idejárt éppen ott téblábolt, úgyhogy vele megismerkedett, meg megmutatta neki, hogy milyen közelről egy mosómedve, de körülbelül ennyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 21. 22:10 | Link

Brantner Katinka

Gondoltam megint sétálgatni kezdek. Nem gondoltam volna, hogy ide keveredek. Erre még úgy sem jártam. Ideje lesz felfedezni. Érdekes utca, ez a legszebb amit életemben láttam. Szeretem ezt a falut. Minden olyan szép. Sokat nézelődök az utcán, gyakran szemügyreveszem a kirakatokat is. Sok érdekesség van bennük. Egy kicsit viszont unatkozom, mert nincs velem semki. Majdcsak találkozok valakivel. Végül is nem az erősségem a barátkozás. Majd megpróbálom. Engem nem minden ember kedvel. Pontosabban a kérdéseimet. Valamikor túlságosan bőbeszédű vagyok. Profi vagyok az emberek kiakasztásában, még ha nem is áll szándékomban. Tanultam valamit, nem minden ember szereti a kérdéseket. Sétálás közben álltalában gondolkozni szoktam. Mindenféle dologgal kapcsolatban. Azért figyelek a lábam elé is, mert muszáj. Nem szeretnék orraesni. Fogalmam sincs, hogy míért sétálgatok szinte mindig. Ezt igazán megmondhatná valaki. Végül is más dolgom nincs. Ez pedig kiváló elfoglaltság, márakinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. július 22. 13:47 | Link


Allison Cambell nevében - Nyári Évi

Még midig alig tudja elhinni, hogy itt van Magyarországon, a Bagolykő védelmező falai között. Nagyon várta már ezt az időszakot, s bár a magyar még elég döcögősen megy neki, boldogan szóba áll akárkivel, aki csak feléje jön. Igaz, hogy azt már nemigazán értik a szembejövők, hogy miket karattyol itt össze, de a szeme csillogásából láthatják, hogy jó szándékkal beszél velük. A kis kéziszótárt azért mindig magánál tartja, hátha egyszer olyan helyzetbe kerülne, hogy szüksége legyen rá. Ma is azt a könyvecskét tanulmányozta, közben meg dúdolta a tegnap este komponált dalát, mikor beugrott, hogy még nem is nézte meg az itteni falut. Pedig biztos izgalmas lehet és talán még hasonlít is Roxmortsra. Bár oda csak engedéllyel járhattak le, ami meg nem olyan felüdítő, mikor már nyolcadszorra könyörögsz, hogy fogadják el a kis lapocskádat.
Könyvét ledobja az ideiglenes ágyára, majd kihalászik egy morzsaszínű kardigánt a bőröndjéből, és már indul is ki az ajtón. A folyosóra érve ugyanúgy köszön mindenkinek és még az sem zavarja, hogy néhányan furcsán néznek rá, amiért még a járkáló manóknak is szán egy röpke üdvözletet. Így megy végig az iskolán, majd egy fél óra múlva már lenn is áll a falu kövein, ahol először eltátja a száját, majd megindul arra a helyre, ahol a legvalószínűbb, hogy összetalálkozik egy új kedves idegennel. Napok óta várta már, hogy megismerkedjen egy számára még ismeretlen emberrel, hiszen mindig is szerette a társaságot. Kár, hogy eddig még nem volt szerencséje elcsevegni valakivel, mivel ugye az ellenkező nyelv miatt ez nem épp könnyű, és bár tanulmányozza a magyart, még a teljes elsajátításra várni kell. Elő is veszi a már említett könyvecskét, és a kirakatokban lévő irományokat próbálja lefordítani a saját nyelvére, mikor hirtelen nekikoccan valakinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brantner Katinka
INAKTÍV


Mágusporontyok védőangyalkája
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 28
Írta: 2014. július 27. 14:18 | Link

Evelin

Jajjajjaj , azt se tudom, hol áll a fejem. Egy csomó mindent kitaláltam, hogy mivel szórakoztassam a kicsikéimet, és nagyon hasznosnak is tűntek, de aztán realizálnom kellett, hogy gyakorlatilag teljesen kifogytunk mindenből, így nincs se színes papírunk, se gyöngyeink. Ezekért én vagyok a felelős, úgyhogy, amikor realizáltam a problémát, sietve berontottam a főnökasszonyomhoz, hogy jelezzem nagy a baj.
Amikor két felnőtt – tudom, én is az vagyok – nézett vissza rám, nagyon meglepődtem. Elisa viszont jól vette a bénázásomat, úgy, ahogy voltam, a kk ruhámban, meg a citromsárga cipőmben, virágos dísszel a hajamban és élénk rúzzsal az arcomon, bemutatott, hogy én vagyok a nevelő, aki vigyázza a kicsikék minden mozzanatát. Az ziher, hogy ha ezt tudom, akkor egy kicsit visszafogottabban öltözködve robbanok be, hogy pénzt kérjek a megcsappant készleteinkre. Ők, mármint a szülők, eléggé konzervatívoknak néztek ki, és féltem, nem akarják majd ide járatni a kicsikéiket. Ketten is vannak, egy fiú, aki kilenc és egy kislány, aki hét éves. És, minden bénázásom ellenére, mégiscsak ide fogják járatni őket, sőt meg is kértek, hogy figyeljek oda a fiúcskára, mert ő nem túl barátkozós, és félnek, hogy majd kiközösítik. Az biztos, hogy rajta leszek az ügyön.
Most, hogy pénzt is szereztem, jól bevásároltam. Szinte üres kézzel jöttem be, és most kifelé menet vagy hat szatyorral és sok színes kreppapírral jövök ki a harmadik üzletből, amibe bevetettem magam a délután folyamán. Annyira jól sikerült a bevásárlásom, hogy egy rossz mozdulattal a kreppapírok kisesnek a kezemből és szétgurulnak az utcán, én meg bosszúsan kezdem összeszedni őket.
- Kislány! Kislány, segíts kérlek!
Szólok oda a közeledő lánynak, és remélem, hogy tényleg segít nekem.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 27. 15:32 | Link

A békés sétám közepette észrevettem egy érdekes embert teli szatyrokkal. Gondoltam, biztosan nagybevásárlás közben van. Velem köztudott, nem lehet elmenni vásárolni, mert két féle hangulatom van. Az egyik az ha minden érdekeset megveszek, a másik az ha éppen spórolós hangulatom van, mert akkor nem veszek semmit. Amikor tovább indultam volna, pont akkor ejtette el az újonnan bevásárolt dolgait. Megkért, hogy segítsek, én persze azonnal udrottam, mint ahogyan szoktam. Egyből elkezdtem szedeketni a dolgait. Amikor összeszedtem őket megszólaltam.
- Szerintem jobban járnánk, ha én vinném a dolgokat.
Mosolyogtam rá kedvesen, mint mindig mindenkire.
- Ha megengeded elkísérlek egy darabig, nehogy megint elszórd a dolgaid. Egyépként Evelin vagyok.
Gondoltam örülne egy kis segítségnek, meg némi társaságnak is. Én kifejezetten örültem, mint mindig ha találkozok valakivel.
- Megkérdezhetem, hogy mijáratban erre?
Remélem nem haragszik meg, hogy egyből kérdezősködni kezdek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. július 28. 14:10 | Link

Adam Kensington

Amióta Kinsey beköltözött a Macskabagoly utcza 1. alá ez volt az első nap, amikor nem akadt semmiféle sürgős tennivalója és elmehetett sétálni egyet a faluban. Már beszélt Axellel, otthonosabbá tette a házát (avagy immáron két kihűlt teáscsészét is felborított a nappaliban), írt egy baglyot az igazgatónak a vizsgáival kapcsolatban, szóval most már csak várnia kellett. Borzalmas. Ha volt valami, amihez a férfi nem értett, akkor az a várakozás volt. Ráadásul még nem sikerült munkát találnia, ami azt jelentette, hogy a kémiai felszerelését sem vásárolhatta még vissza egy ideig. Emiatt egész nap nem akadt jobb dolga, mint egy Londonból hozott routert bütykölni, abban a reményben, hogy valahogy sikerül majd neki internethez jutnia ebben az átkozott varázsfaluban. Egyelőre nem járt sikerrel, és csalódottságában úgy döntött, kiszellőzteti a fejét és egyúttal jobban felfedezi Bogolyfalvát.
Elment a játszótér mellett, ahol már csak pár kisgyerek volt, egy felnőtt nő felügyelete alatt. Biztosan előkészítősök az egyik tanárral vagy az igazgatónővel - gondolta, ahogy tovább haladt az utcán. Elsétált a tehetségkutató miatt felállított színpad mellett, amely a kora esti félhomályban üresen terpeszkedett a Boglyas tér közepén. Céltalanul fordult be a Fő utczára, és elégedetten vette tudomásul, hogy a falu ezen része már jóval csendesebb, lévén, hogy a boltok nagy része be volt zárva. Egyedül az utca végéről, a máguscsárda irányából hallatszott némi zaj, pohárcsörömpölés és élőzene egyvelege. A férfi nem felejtette el, milyen kellemetlen volt átvágnia esténként a zsibongó embertömegen, amikor még az egyik ottani vendégszobában lakott. Éppen ezért nem folytatta az útját arrafelé, hanem letelepedett egy padra, közel a térhez. Zsebeiben csak a kulcsai, a pálcája és egy doboz cigaretta pihent, amelyekből utóbbi kettőt vette elő. Kiszedve egy szálat a pálcája segítségével meggyújtotta (természetesen amíg még mindkettőt a kezében tartotta, megtapasztalta már, hogy nem érdemes égető varázsigét a szája felé irányítania, még ha abban egy cigaretta is pihen). Kényelmes terpeszben ült a padon, és csendben fújva a füstöt figyelte a többnyire néptelen utcát. Nem nagyon szeretett volna találkozni senkivel, ugyanakkor a viselkedése gyanúra adott okot. Ha valóban ennyire nem szerette az embereket, akkor miért nem könyvelte el a sétát sikeresnek és ment egyenesen haza? Nyilvánvalóan azért, mert (még ha önmagának nem is akarta beismerni), vágyott a társaságra, legalábbis olyanra, amelyiknek be tudja mutatni tehetségét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Matthew G. Kinsey
Írta: 2014. július 28. 14:47
| Link

Ismét egy környéken bolyongó este. Napnyugta után kivánszorogtam az ágyamból, köntösömben kóboroltam egyik szobából a másikba, ittam, aztán magamra kaptam egy felül gombos, sötét pólót, egy fekete farmert, bakancsszerű cipőmet, dzsekimet, majd orromra toltam Ray Ban napszemüvegemet, felmartam a laptopomat, és kisétáltam a házamból. Ráérősen vettem léteimet az erdei ösvényen, mígnem a faluba értem.
Ledobtam magam a Boglyas téren egy padra, és ügyködni kezdtem gépemen. Megírtam egy Edictum cikket, aztán jó ideig figyeltem a baglyokkal megrakott, fura szökőkutat, majd a csillagos ég felé révedtem, amit a park fáinak lombjai kereteznek. Most is így ülök a tér szélén, szétvetett lábakkal, elkényelmesedetten, gondolataimba merülve. Végül szusszanok egyet, és felkelek, kisétálva a macskaköves úton magára a Fő utczára. Az otthonokból már csak pislákolnak a fények, idekint pedig alig jár valaki. Mindössze egy férfi bagózik a közelben. Nem látom, csak érzem és hallom. Érzem a füstöt és az alak maszkulin illatát, valamint hallom a cigaretta égésének sercegését, valamint a jellegzetes légzést, ami a dohányzáshoz párosul. Sötét lencsék fedte tekintetem a már bezárt boltok kirakatait kutatja, ahogy haladok előttük, egyre közeledve az idegenhez, azonban továbbra sem tekintek felé.
Megállok a régiségüzlet tárlata előtt, ahol egy hegedűt pillantok meg. Nagyon szép darab. Kíváncsi lennék, hogy szól. Nagyon kíváncsi. Lehet, megkérem Kírát, hogy vegye meg nekem. Én nem tudok nyitvatartási időben ellátogatni ide. Álldogálok csak a kirakat előtt, háttal a dohányzó férfiúnak, nyurga valómban, sápadt, hosszú kezemben a laptopomat lógatva combom mellett, napszemüvegem takarásából tanulmányozva a pompás hangszert, szabad kezemmel a kirakat szélének támasztva.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rayne Baskerville
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. július 30. 12:51 | Link

Alice



 Rayne maga után húzva fekete bőr böröndjét vágott át az utcán.Nem érezte túl jól magát. És nem csak azért, mert anyja szinte kényszerítette arra hogy idejöjjön, hanem azért is mert konkrétan ma egy kortyot se ivott. Ami nem a legjobb ugyanis sajgott a feje kegyetlenül. Nem volt a legjobb kedvébe, sőt, igazságszerint elég rossz kedvében volt. A vonat állomásig, a faluig gyalogolni... Neki ez borzalmasan nagy táv. Taxi, külön kocsi? Semmi? Kösz anya.. . Bármit megadott volna most egy pohár vízért, de messze van még a kastély. Ha fel ért, biztos nem fogja érdekelni semmi, egyszerűen lefog dőlni aludni. Korom fekete haja kócosan állt, arcáról lerítt ahogy a pokolba kívánja ezt az egészet.
  Végül úgy döntött tart egy kis pihenőt. Odament az egyik lakóházhoz, a falának támasztotta bőröndjét és le gugolt háttal a falnak és neki dőlt.
 Megölöm...tuti megölöm ha hazamegyek szünetben.. Teljesen ki volt fulladva, lihegett megállás nélkül. Hát igen, most hogy így belegondolt... talán nem kellett volna két bőröndöt hoznia, plusz egy utazótáskát. Máskor előbb gondolkodik. Kócos hajába túrt és körbenézett. Alig van pár ember ezen az utcán. Azok is furcsán méregetik. Na mivan? Nem láttak még szép embert vagy mi van? Mit néznek? gondolta magában, miközben a járókelőket fürkészte. Nekik könnyű, de egy se kínálná meg semmivel, kivételesen egy pohár vízzel is megelégedne,valami   műanyag pohárban, csak jusson valami féle folyadék a szervezetébe, mert itt ájul ki ha nem. Konkrétan a testében lévő 72% víznek a 80%-át izzadta ki, ajkai is kicserepesedtek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza