A minisztérium a 2010-es évek legelején úgy határozott, hogy kirendeltségeket hoz létre minden nagyobb mágusfalu vagy kisebb mágusváros területén, hogy az apróbb ügyekkel a polgároknak ne kelljen a fővárosi központba utazni. Ezzel a lépéssel a hopp-hálózat leterheltsége harmadára csökkent, a várakozási idő pedig a negyedére.
A bogolyfalvi kirendeltség nem külön épületben helyezkedik el, a polgármesteri hivatal impozáns épületében található, ahol egy külön szárnyat biztosítottak az aurori munka zavartalan végzésére. Az épületbe költözött aurori részleg kinézete nem tér el a hivatal megjelenésétől, ugyanis ezt a részt még azelőtt újították fel, hogy szóba kerültek volna a kirendeltségek. Később pedig az újítások során egyszerre a hivatallal újult meg ez a terület is. A kirendeltség saját vezetővel rendelkezik, nem a polgármester hatásköre, de állandó tájékoztatási kötelezettségük van a település vezetője felé. Indokolt esetben parancsot adhat ki, egyeztetés után a munkaköröket ideiglenesen átszervezheti.  
Az ügyek gördülékenyen haladnak, erről az adminisztrációs osztály gondoskodik, akik állandó hopp-hálózati kapcsolatban vannak a központtal, alap esetben háromóránként, szükségállapotban gyakrabban járnak át a Budanekeresdi intézménybe.
A kétszintes épületet jól kihasználják, alsó része az ügyfélkörrel rendelkező osztályok számára lett kialakítva. Belépés után egy félkör alakú várakozótérben hivatali alkalmazottak segítik az eligazodást. Az alsó szinten minden ügyosztály három irodából áll: a legnagyobb az ügyintézésre szolgáló tér; a két kisebb közül az egyik a háttérmunkát végző alkalmazottak irodája, a másik pedig az ügyosztály vezetőjéé. Ezzel szemben az emeleten az ügyosztályok nem válnak el élesen, mivel munkájuk egy-egy ponton összecseng. A nagy közös térben történik az eligazítás, illetve a folyamatban lévő ügyek felvázolása, míg az ezen a szinten dolgozó személyeknek külön irodájuk van, belépni pedig csak pálcájuk azonosítása után tudnak.

Fogda

Az egyre elszaporodó kihágások, utcai balhék, visszaélések és lopások végett a város vezetése karöltve az aurorokkal úgy döntött, hogy a város lakóinak védelmében a kihelyezett aurorparancsnokságon kialakítanak egy fogdát, ahová ideiglenesen elzárhatják a randalírozókat, míg azok ügyeit tisztázzák.

A helyiség a Bogolyfalvi Hivatal és Művelődésházban kapott helyet, közvetlenül az auror kirendeltség irodái mögött elhelyezkedő raktár helyiségben. Ezt a helyiséget alakították át úgy, hogy az alkalmas legyen a fogvatartottak ideiglenes megőrzésére. A raktárhelyiséget három kisebb és egy nagyobb részre osztották fel, vasrácsok helyett üvegfalhoz hasonló, átlátszó mágikus fal zárja el egymástól a fogvatartottakat, melyet ha megérintenek, az nagy erővel taszítja hátrébb a rabot, ezzel lehetetlenné téve a szökési kísérletet.

A helyiségekben egy-egy ágy, illetve egy-egy pad kapott helyet, sem asztal, sem mosdó, sem egyéb berendezési tárgy nem kapcsolódik ezekhez a fogdákhoz. A fogda előtt található egy recepcióhoz hasonlító kis rész, ahol egy auror elveszi a fogvatartottak személyes tárgyait, beleértve pálcáikat, s ezek a háta mögött elhelyezkedő fali fakkokban kapnak helyet, míg a kirendeltség vezetője nem dönt úgy, hogy az illető elhagyhatja a fogdát.

A fogda 24 órás megfigyelés alatt áll, melyről mindig egy beosztott auror gondoskodik, 8 órás váltásban a társaival. A fogda ajtaját kizárólag egy erre a célra megbűvölt pálca nyithatja ki, így egy átlagos varázspálcával nem lehetséges a bejutás. Csak azok az aurorok léphetnek be, akiknek van ilyen, külön erre a célra mágiázott pálcája.

Závodi Soma munkája

Az ügyosztályok szintek szerint:

Alsó szint:

• Személyes okmányok ügyosztálya
• Járműengedélyeztetési ügyosztály
• Mágikus lényekkel kapcsolatos bejelentések, ügyek osztálya
• Adminisztrációs ügyosztály

Felső szint:

• Minisztériumi nyomozóiroda és bűnmegelőzési osztály
• Boszorkány - és Varázsló Megfigyelő osztály
• Kirendeltségvezető és titkársága

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=816384#post816384][b]Rothstein Elektra - 2020.08.30. 21:05[/b][/url]

Minden magára valamit is adó riporternek szüksége van hiteles forrásokra. Olyan emberekre, akik a megfelelő közelségben vannak olyan információkhoz, melyek bennfentesnek számítanak. Hőnőnk pedig szeret adni magára ebben a tekintetben mindenképp. Ezért kezdett kicsit nyomozni és figyelni. Beszélgetni az újságárusokkal, pár ügyesen irányzott kérdést feltenni a pénztárosnőnek vásárláskor a boltban vagy a patikában. Kedélyes csevegések révén pedig szerzett néhány nevet, amikre azután rá tudott keresni. Ennek a kutatómunkának az eredményeként már néhány napja szemmel tart egy fiatalembert és a megfelelő pillanatra vár, hogy "véletlenül" az útjába kerüljön. Annyit tudott meg róla, hogy kviblik leszármazottja, aki az anyját elveszítette gyermekként és van egy húga, de ami Elektra számára a legfontosabb információ: aurortanonc. A város szerencsére mentes a komolyabb bűnesetektől, leszámítva az Éjféli gyilkosságot, de sosem árt, ha akad valaki, akitől megtudhat ezt-azt a város sötétebbik oldaláról. Reményekkel és lelkesedéssel telve kortyolgatja kávéját egy jókora papírpohárból és várakozva figyeli a kirendeltséget olyan tisztes távból, ahonnan senkinek nem tűnik fel. Egy kék pólót és farmert visel. Haja egy csattal van részben felfogva, oldalán két csatos bőrtáska, benne minden anyaggal amit össze tudott gyűjteni a srácról. Magában már azt vizualizálja, hogy miként fogja egy jó irányzott, ámde áldozata szemszögéből teljesen óvatlannak látszó mozdulattal kávézuhanyban részesíteni a fiatalembert. - Kár a kávéért - sóhajt fel lemondóan és még egy utolsót kortyol a nedűbe - De a cél szentesíti az eszközt - biccent aprót és ajka furfangos félmosolyra húzódik. Amint megpillantja célpontját nyomban akcióba is lendül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=816561#post816561][b]Rothstein Elektra - 2020.09.03. 08:08[/b][/url]

Nem is alakulhatott volna jobban a helyzet. A fiatalember megszólította őt, így Elektrának nem kellett ráöntenie a kávéját, hogy ürügyet találhasson a beszédbe elegyedésre. Ajka barátságos mosolyra húzódik mielőtt megszólalna. Ügyesen kell forgatni a szavakat, ha el akarja érni célját. Nem egyszerű rávenni valakit, főleg egy aurort nem, hogy információkat szivárogtasson ki egy firkásznak. Ám hősnőnket ez a kis nehézség csak még céltudatosabbá teszi. Ahhoz, hogy újra elismert riporter legyen érdekes és egyben tényekkel megalapozott cikkeket kell publikálnia. Ehhez pedig hiteles forrásokra van szüksége. Így hát hozzá is lát a feladathoz. A fiatal férfi úgy teszi fel kérdését, hogy arra Elektrának egyszerű rákontráznia válaszával. - Igen, feltétlenül - kezd bele mondandójába lágy, bársonyos hangján, amit a másik elsőre nem biztos, hogy felismer - Segítségre volna szükségem - teszi hozzá majd belekortyol kávájába elfogyasztva annak maradékát. Üres poharát kezében tartva néz végig a vele szemben állón. Pillantása megakad annak bakancsán, de hamar visszavándorol arcára. Abból többet fog tudni kiolvasni. Egyelőre azonban még nem veti bele magát az arc és hangelemzésbe. Egyelőre egy stabil kommunikációs hidat kell felépítenie kettejük között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=816935#post816935][b]Rothstein Elektra - 2020.09.14. 17:20[/b][/url]

Türelmetlen sietség látszódik a fiatal férfi arcán és sürgetés hallatszódik ki hangjából. Szavai persze udvariasak és hatékonyan,  szabatosan fogalmaz. Hősnőnk nem húzza tovabb a vele szemben álló idegeit. - A nevem Rothstein Elektra - kezdi higgadt nyugalommal - Riporter vagyok és a segítségét kérem. Az ön információit, cserébe az enyémekért - mondja lényegretörően. Úgy sejti maszatolással, tereléssel nem sokra menne az ifjú, és így még minden bizonnyal a rendszerben váltig bízó és tiszta lelkű aurornál. Az ő korában ez természetesnek vehető, és épp ezért is ideális informátor jelölt Elektra számára. Még nem rontották meg elveit a rideg valóság ocsmányságai és ez fontos szempont. - Az igazat szeretném megírni arról, ami a városunkban történik, de túl sok a függöny, ami mögé nem engednek benézni. Segítsen nekem, legyen a szemem és a fülem, ígérem nem leszek hálátlan! - mondja akaratlanul is kissé szuggesztív tónusú hangon. Néha elragadja a hév, ha a munkájáról van szó. Minden cikkét olyan elhivatottsággal írja mintha Pulitzert osztanának érte. Elektra rendíthetetlenül hisz abban amit csinál, bízik az őszinteségben és az igazság erejében. Kiváltképp abban. És bár neki sem a pálca sem a pisztoly nem fegyvere, tántoríthatatlanul küzd érte sajátjával, a tollal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=817441#post817441][b]Rothstein Elektra - 2020.09.22. 13:08[/b][/url]

Az ifjú auror keményebb diónak bizonyul, mint azt hősnőnk elsőre hitte, ám ő nem az a fajta ember, aki az első kudarc után azonnal meghátrál. Azt gondolja, hogy második körben talán a bizalom építését ész érvekkel és őszinteséggel kellene megpróbálnia. - Félreértett - emeli fel balját védekező mozdulattal - Mi egy oldalon állunk, hiszen önök a hőseink, akiknek sosem árt a jó sajtó, nem igaz? - folytatja miközben halvány mosoly fut át ajkán és nagyrészt így is gondolja amit mondott. Csupán a bűnüldöző társadalom berkein belüli bűnözés miatt nincs vakhite az aurorokban, ahogy a mugli rendőrökben sem, akikkel szintén volt egykor hasonló kapcsolata. Azonban ez a fiatal ember itt előtte, talán még nem is tapasztalta meg saját bőrén a törvényt betartatók sötét erejét, épp ezért tudna hiteles és bizalmas forrása lenni - Tudnia kell, hogy én nem a szenzációt hajhászom, arra megvannak a megfelelő emberek a lapnál - ami a szívén az a száján típus, így ez a kijelentése akár még beképzeltnek vagy gorombának is tűnhet, ám valójában csak őszinte. Tényleg úgy véli, hogy vannak nála sokkal alkalmasabb pletykafészek rakók is újságíró kollégái között. - Nekem csak az igazság számít és ahhoz, hogy megírhassam épp olyan egyenes emberek segítségére van szükségem, mint amilyen maga - mondja és bár smúzolhatna azzal, hogy tisztalelkű vagy feddhetetlen elégnek érzi a már kimondott jelzőt - Szövetségest keresek, nem pocskondiázni vágyó pacsirtát - teszi még hozzá amolyan "ha érti mire gondolok" arckifejezést felvéve és ezzel egyelőre elmondottnak tekinti legjobb érveit. Persze tudna még vagy egy tucatot összekalapálni, de amíg ezek hatását meg nem figyeli addig csak elméjének egyik hátsó zugában firkálgatja őket, hogy ha mégis kellenének onnan azon nyomban előhúzhassa őket. Azzal tisztában van, hogy egy kezdő mindenütt csak az alja munkát kapja. Írt ő is apróhirdetéseket és nekrológokat. A ranglétrát mindenütt végig kell járni. Azonban ha már az elejétől van olyan, aki ad az ember szavára, talán könnyebb a mindennapi teendőket jól ellátni. Nem azt várja el a vele szemben állótól, hogy napjában szállítsa neki a szaftos történeteket. Csak annyit, hogy ha megerősítést szeretne egy értesülésével kapcsolatban, akkor legyen első körben valaki, aki belepillanthat néhány akár régebbi aktába is és rábólinthat arra, amit tudni vél és meg akar írni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=817489#post817489][b]Rothstein Elektra - 2020.09.22. 19:34[/b][/url]

Nem szól közbe míg a fiatal auror beszél. Csendben és figyelmesen hallgatja. Látja mimikáján, hallja szavaiban a pillanatnyi hullámzásokat melyek szándékát jellemzik. Nem fog ököllel dörömbölni ott, ahol udvarias kopogásra nem nyitottak ajtót. Egyelőre semmiképpen. Saját szavainak sem fog ellent mondani azzal, hogy szembesíti az előtte állót néhány dologgal, amit előzetes kutatásai során kiderített róla. Azok mögött a sötét szemek mögött ész is lakik és a szép kacsók is tudnak elengedni, nem csak megragadni és szorítani. Így tehát csak barátságosan elmosolyodik mielőtt megszólalna. - Ha mégis meggondolná magát, itt mindig megtalál - nyújt a férfiú felé egy kis kártyát, amin a neve és egy telefonszám található. Direkt hozott magával mert sejtette, hogy nem megy majd olyan könnyen a kapcsolatteremtés. Az aurorok sokkal zártabb közösség mint a mugli rendőrök. De az is megeshet, hogy ő jött ki az efféle gyakorlatból az eltelt évek során. Míg a férjét gyászolta és a gyermekét nevelte nem volt szüksége egy csipetnyire sem abból a fajta meggyőző képességből, ami ide kell. Az ifjú auror utolsóként elhangzó mondatán azonban elgondolkozik. Miért utálják itt különösképpen az újságírókat? Mi rejtegetni valója lehet egy ilyen nyugodt kis városnak a hozzá hasonló igazságvadászok elől? Ennek jobban utána fog nézni és nem nyugszik bele a kudarcba. Addig ütötte most a vasat míg meleg volt. Kihűlt és rideggé vált ezért úgy dönt hagyja. - Köszönöm, látja már ez is egy nagyon hasznos információ volt - jelenti ki mosolyával biztatva a vele szemben állót - Nem is tartóztatom tovább, biztosan fontos dolga van. Minden jót! Viszlát! - köszön el a fiatalembertől de azért még vet rá egy nem fenyegető, inkább sokat mondó "ne hidd, hogy nem találkozunk mi még" típusú pillantást. Azzal sarkon is fordul és elindul a rádió épülete felé. Van pár megvágyni való felvétele, amiket inkább most csinál meg, hogy holnap ne kelljen korábban elmennie otthonról és több ideje legyen a kislányára. Imola mostanság sokat van a nagyszüleivel. Elektra karrierépülésének hozadéka ez a nem épp egyszerű helyzet. Ezért törekszik rá, hogy a lehető legtöbb időt töltse a lassan a negyedik évét betöltő csemetéjével. A kicsi lány nagyon megértő és  alkalmazkodó. Ebben persze az is segíti, hogy odavan a nagyszüleiért, akik meg őt szeretik nagyon. Elektra végtelenül hálás nekik ezért és a sorsnak, mert ilyen szülei vannak. Olyan családban nőtt fel, ahol a szeretet következetességgel, jóindulattal, szorgalommal, igazságossággal és megértéssel párosult. Sohasem tudja eléggé meghálálni, hogy olyan emberré vált, aki mindezeket a tulajdonságokat nem csak értékeli, de birtokolja is, még ha ez néha nem is tűnik fel másoknak. Büszke a családjára, ahogyan ők is rá és ez neki mindennél fontosabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819736#post819736][b]Rothstein Elektra - 2020.10.21. 20:09[/b][/url]

Szűkszavú üzenet volt. Hely, idő és annyi még, hogy "Itt az esélyed" ez a három rövid szó, melytől hősnőnk szíve nagyot dobbant. Elolvasta, megjegyezte róla a fontos információkat, majd megsemmisítette biztos, ami biztos. A kirendeltségbe kellett mennie. Furcsállta egy kissé, de úgy hitte Zlatan tudja mit csinál. Ennek ellenére néhány könnyű bűbájjal rövidített, egyenesített és világosított haján, hogy kevéssé legyen felismerhető. Kényelmes cipőt, farmert és pulóvert vett fel majd magára kanyarította vékonyabb, szürke télikabátját és egy élénkzöld sálat, amitől sötét szemei szinte életre keltek. Gyomrában enyhe feszültséggel sétált be a helyi véderő főhadiszállásának ajtaján. A fogadótérbe érve egy ott lévő beosztott már indul is felé, hogy készségesen segítsen neki. Elektra kicsit elvékonyítja a hangját és picit affektál, hogy arról se tudják egykönnyen beazonosítani. Hamar sarkos eligazítást kap és már indulhat is felfelé a második szintre. Haladtában gyorsan körbepillant, de senki sem veszi észre, vagy ha mégis felpillantanak rá akkor sem nézik sokáig. Szerencsére könnyen megtalálja Zlatan irodáját, amit megkönnyebbüléssel konstatál. Mélyet sóhajt majd röviden de határozottan bekopog, s miután bebocsátást kapott belép. - Szia! - köszönti a férfit ilyen egyszerűen és közvetlenül, hiszen a tegeződésben már a pubban megegyeztek. Ezen úgy gondolja nem kell változtatniuk attól, hogy nem tűsarkú és miniruha van rajta és bár egészen más és új ez a helyzet, hősnőnk továbbra is bizakodó. Ha idehívta a férfi annak nyomós oka kell legyen és ő kíváncsi mi is az pontosan. Mi is az az esély. Várta már és lélekben készült rá egy ideje. Ennek ellenére most kicsit kevésbé lesz csevegő. Arra már az első találkozáskor rájött, hogy az aurornak nem kenyere a mellébeszélés. Ehhez fog ő is igazodni. Testtartása egyenes, tekintete átható, arckifejezése nyugodt. Várja miért kérette a kirendeltségre az újdonsült vezető.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819812#post819812][b]Rothstein Elektra - 2020.10.22. 18:21[/b][/url]

Megy ez csak még gyakorolni kell. Ahogy belép a helyiségbe megcsapja orrát a szivar illata. Régi főszerkesztőjének irodájában is mindig ilyen illatot érzett. A dohányfüst aromája ugyan jellegzetes, de még bántóan nem erős. Inkább mondhatni nosztalgikus. - Vigyáznom kell a jó híremre - vonja meg vállát hanyagul és ehhez illő mosolyt is küld a másik felé miután Zlatan megjegyzést tesz megváltoztatott küllemére, de az auror hamar rövidre is zárja a dolgot, ezért ő sem rágódik rajta vagy fog bővebb magyarázatba ezzel kapcsolatban. Fontosabb dolgok is vannak ennél biztosan. - Hívj csak firkásznak - szúrja közbe Zlatan nyelvbotlását követően, amit igyekszik kijavítani - Ez nem sértő szó - mondja fejét megrázva, majd figyelmesen hallgatja a mondat további részét miközben leül a neki felajánlott székre. Nem felel azonnal. Nagyon sok dologba fogott bele, mi más mint terelés gyanánt. Családja és a munka számára a legjobb fájdalomcsillapító és arra az utóbbi időben irtó nagy szüksége volt. Minden látszat ellenére nem az a könnyelmű fajta, főleg nem a lelki dolgok és a szívügyek terén. Így azok után, ami a toronyszobájában történt inkább vetette bele magát egy jól irányzott csukafejessel a gyermeknevelésbe és az oknyomozásba. Azokba a dolgokba, amikben nem kell attól félnie, hogy újra összetörik a szívét és amikhez igazából ért. - Nem sokat tudok róla - vallja be őszintén - Volt itt-ott pár elejtett megjegyzés valami új, akkor még névtelen szerről, ami nemrég került a piacra. Meg néhány kusza kórházi jelentés, amiben a páciens kiütötte magát, ha jól emlékszik egy talán majdnem ott is hagyta a fogát,  de a gyógyítóknak lila gőzük nem volt, hogy mitől, ezért azt írták: feltételezhetően mugli partidrog - mondja és kicsit előrébb dől a széken - Ezek szerint van összefüggés, igaz? - kérdezi feléledt kíváncsisággal szemeit összeszűkítve, majd próbál visszaemlékezni milyen gyanús dologgal találkozott, miközben gépével vakond rallysat játszott éjszakánként. Bevillan neki egy cikk, amit ezzel kapcsolatban olvasott. Utánanézett kicsit az ilyen mugli cuccoknak. Gina és társai, de a tünetek valahogy nem stimmeltek igazán egyikkel sem teljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=819954#post819954][b]Rothstein Elektra - 2020.10.24. 10:41[/b][/url]

Hisz a férfinak. Hinnie kell és hinni is akar az aurorban, aki méltatta arra, hogy együttműködjenek. Stílusa néha nyers, de engedtessék meg ennyi a hozzá hasonló, nagy nyomás alatt lévőknek, így hősnőnk fel sem mordul legyen vele bármilyen faragatlan. Nem mindenki jellemét Rodin mintázta és ez így van jól. Ha mindenki széplelkű volna a világ unalomba fulladna. Minden esetre úgy véli bizalom lehet csakis az alapja egy ilyesfajta együttműködésnek és semmi jelét nem látta annak, hogy a másik esetleg eltitkolná előle az igazságot. Ha azt mondja nincs összefüggés, akkor úgy veszi nincs, de az anyagokat, amiket itt-ott látott minden esetre összemazsolázza és gyűjteni fogja a hasonló eseteket, hátha mégis hasznosak lehetnek. Ki tudja? Innentől azonban a találkozó éles fordulatot vesz és válik igazán érdekessé Elektra számára, akinek arcán immár a komoly figyelem vonásai játszanak az előbbi érdeklődés helyett. A megütött hangnem és az egész dolog felvezetése tömény gúnnyal van átitatva. Zlatannál ez is a csomag része, ahogy elnézi. Majd hozzászokik és ennyi. - Én fogom megszerezni - jelenti ki most először olyan határozott hangszínnel, ami talán még a hitetlen auror parancsnokban is ébreszthet egy szikrányi bizalmat. Tovább hallgatja a férfit és bólint. Ilyen esetekben a védelem egyenlő lenne a lebukással. Egy díler fél másodperc alatt szagolná ki a kopóvért és iszkolna el ha odaállítana díszkísérettel a háta mögött. Viszont, ahogy így átpörgeti magában a lehetőségeit valami másra a védvonalnál nagyobb szüksége lenne és még indoka is van rá, ezért kimondja kereken. - Számíthatsz - kezdi azért egy megerősítéssel - Viszont ahhoz, hogy ne szúrjanak ki ha a környéken próbálkozom stabil és erős álca kellene. Mondjuk egy üveg százfűlé főzet megtenné. A többit intézem - utal itt az alakra vagy alakokra, amiket azzal adott esetben akár több alkalommal is magára kívánna ölteni. Nem naiv és nem is hülye. Pontosan tudja nem úgy megy ez, hogy odatipeg egy marcona alvilági csókához, hogy "Hellóka, kaphatnék egy kis zacsival abból az új, jó fajta anyagból?" Ez nem a helyi kis közért porcukra. Előtte jobban bele kell ásnia magát abba, hogy egyáltalán merre keresse a terítőket, milyen korosztály az aki veszi az anyagot a legsűrűbben és hasonlók. De ehhez egyelőre saját leleményességét elegendőnek tartja. Egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=823287#post823287][b]Rothstein Elektra - 2020.12.18. 23:34[/b][/url]

Visszatért. Még mindig kicsit sápatag, továbbra sem heverte még ki egészen a szerelmével köztük zajló eseményeket, de már újra képes riporterként gondolkodni. Elég idő telt már el, hogy behozza szerzeményét. Ezért jött ma el a férfihez. Nem alakított magán át semmit, tudván Zlatan mennyire nem kultiválja az efféle spionfiókás húzásait. Egyszerű farmert visel, téli bakancs van a lábán, és mindehhez felvette vastag, sötétszürke kapucnis szövetkabátját. Táskájával a vállá battyog be a már egyszer megtett úton, hogy bizonyítsa elhivatottságát. Megszerezte a port tartalmazó kis fiolát. Körültekintően járt el, amennyire csak tudott, elvégre ő nem auror. Mindent megtett, amit lehetett és kimaxolta ravaszságfaktorát. Egyrészt büszke magára, de haragszik is, mert nem volt mégsem egészen a helyzet magaslatán, hiszen kapott egy kedvesnek nem épp nevezhető fenyegetést. Abban azonban nem egészen biztos, hogy valóban a díler tisztelte-e meg ajtaját a jókora böllérbökővel, vagy az a barom szomszéd, akivel már volt pár csörtéje, s legutóbb majdnem megtámadta - még elutazása előtt - a Gyöngyhalászt, aki hősnőnk kerítésénél állt. Az a szerencsétlen, amúgy igen értelmes hontalan férfi, csak élelmet keresett. Igaz felneszelt rá a pasas ideggyenge kutyája, de a francba is, az ő portáján állt és nem volt pálcája! Ez a baromarcú meg ráfogta a sajátját és fenyegette mindennel, ami szem-szájnak ingere. Még szerencse, hogy közéjük tudott állni és szavainak meggyőző erejével el tudta simítani a helyzetet. Ennek ellenére, lehet az a "drága" szomszéd megorrolt rá egy csöppet. Sebaj. Helyesen cselekedett. Megérkezve az ajtó elé koppant két határozottat, majd amint bebocsátást nyer azonnal lenyomja a kilincset, majd besétál, s meg sem áll a férfi asztaláig - Helló Zlatan! - köszönti röviden, hogy közben táskájából elővéve két hanyag, de elegáns mozdulattal asztalára tegye a légmentesen lezárt zacskókat. Az egyikben a kis fiola - Itt a minta, ahogy ígértem, ez meg egy kis grátisz - mutat a másikban lévő méretes késre - Úgy sejtem a cég ajándéka - jegyzi meg csípős éllel hangjában, mely rá oly jellemző volt és lesz is mindig. Ezután türelmesen várni kezd. Végre visszatalálni látszik valóban régi önmagához. Testtartása és arcvonásai nyugodtak. Volt neki sokkal nagyobb baja ennél a cuki tízen sok centis szurkálónál az utóbbi néhány hétben. Reméli, hogy lesznek rajta használható nyomok és, hogy ezek után nem kell már bizonygatnia elkötelezettségét. Nem kell, hogy az Auror fővezér szeresse, csak adjon neki hiteles információkat, hogy az igazságot megírhassa. Ez ugyanis nem barátság - bár simán lehetne, mert nem épp bájos stílusa ellenére becsüli Zlatant - hanem munkakapcsolat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=825168#post825168][b]Rothstein Elektra - 2021.01.24. 00:00[/b][/url]

A fogadtatás kedvesebb, mint amire számít. Abból, ahogyan eddig viselkedett vele az auror arra apellált, hogy megint gúnyos lesz, vagy csak ridegen elteszi a dolgokat és pár szóval elintézi az egészet. Ehhez képest mosolyog és hangjában elismerés csendül. Valóban, szerencsére túlélte. Mindent megtett, hogy le ne lepleződjön, a kés mégis azt jelzi, valamit nagyon elronthatott. - Igyekeztem - jegyzi meg miközben a kést fixírozza sötét szemeivel - Ebben egyetértünk. Kora reggel, éhgyomorra jól esett az ajtómban megtalálni - teszi hozzá fejével a kés felé biccentve, majd leül a férfival szemben oda, ahová mutatja. Szerencsére épp időben húzta ki a türkiz nyílászáró félfájából a bökőt, így sem a lánya, sem az akkor épp nála lévő szülei nem vették észre, hogy miféle fenyegetést kapott. Azóta nem történt ugyan ehhez hasonló incidens, azonban ez épp elég jelzés értékkel bírt. Neki gyermeke van, akinek az apja már nem él, hogy ha vele bármi történne vigyázzon rá és felnevelje. Felelősséggel tartozik érte és erre akkor döbbent csak rá igazán, amikor a jókora éles pengét megpillantotta. Az egész beszerzési akció alatt ez lebegett a szeme előtt, mégis otthona bejáratában, kezében a szúró szerszámot tartva realizálta mekkora kockázatot is vállalt valójában. Szó szerint összeszorította a szívét a felismerés fájdalma. - Rendben - biccent és figyelmét a férfira összpontosítja. Sötét szemei magabiztosan csillannak, arcvonásai komolyak, rezzenéstelenek. Nem adja ki a forrást. Nem teheti. Több okból sem. Azonban a kérdés, amit kap egy könnyű vezércsellel úgy forgatható, hogy megválaszolhassa anélkül, hogy konkrétan beszélne a dílerről és arról hogyan jutott a porhoz. Felidézi magában azt az éjszakát, az alakot és a cselekményt. Szinte semmit sem látott belőle. A hangját is alig hallotta annyira arra figyelt, hogy ne árulja el magát. Beszédelemzői tudása azonban ezt a hiányosságot képes kikorrigálni, így ennek fényében válaszol. - Olyan korú lehetett, mint az a srác, akinek én vettem magamra az alakját - mondja szavaiban elrejtve a Zlatan által kért információt. Srác. Ez a kulcsszó. Tudja, hogy a férfi érteni fogja. Nem hiába ül itt a vezetői székben és nem egy aktahalom mögött az alagsorban. - Hoztam pár hajszálat, hogy ki tudjátok zárni a DNS-emet és adok ujjlenyomatokat, mert megfogtam a kés nyelét - vesz elő táskájából egy harmadik, jóval kisebb zacskót amiben hat szál haj van gyökerével együtt. Ezekkel és a varázsbűnüldözés módszereivel talán sikerrel járnak. Szeretné, hogy így legyen, de ennél többet ő jelen pillanatban nem tehet. Bízik benne, hogy ez is segít majd az igazság napvilágra kerülésében. Azóta újabb gyanús eseteket fedezett fel és mentette le a róluk szóló orvosi jelentéseket, de mivel Zlatan nem avatta eddig be részletekbe, csupán különálló rosszullétekként tudja kezelni őket. Talán ez végre most megváltozik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835848#post835848][b]Rothstein Elektra - 2021.08.17. 20:32[/b][/url]

Nem lett volna szabad megtennie. Túl nagy kockázatot vállalt, már megint. Azonban most bele is bukott a hősködésbe. Mégis muszáj volt megpróbálnia. El kellett volna lopnia azokat az iratokat, hogy megtudhassa belőlük az igazat. Arra azonban nem számított, hogy nyomjelző van rajtuk, ami ha a papírok elhagyják annak az irodáját, akinél vannak, akkor azonnal kicsődíti a fél auror hadosztályt. Ebből a slamasztikából még Zlatan sem tudná kihúzni, de hősnőnk nem is akarja. Senki sem tud róla itt, hogy összedolgoznak néhanapján, és ennek így is kell maradnia. Egy valamire való firkász sohasem fedi fel a belső forrását. Úgyhogy Elektra most itt gubbaszt, egy sötét kis helyiségbe zárva, arra várva, hogy valaki kihallgassa. Sorsszerű szituáció, nem igaz? Ennél jobb nem is lehetne a helyzete. Alig egy hete értek haza Splitből és ő máris fejest ugrott a zsurnaliszta lét sűrűjébe. A szülei büszkék lesznek rá, az egyszer biztos. Élete eddigi harmincöt éve alatt egyszer sem tartóztatták le, erre pont most sikerült magát instant dutyiba utaltatni, amikor odahaza anyja már biztosan a tortáját süti. Így kell egy születésnapot méltón megünnepelni, nemde? Szánalmasnak érzi magát és nem is tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Körbe pillant inkább, hogy felmérje a terepet, de egy ajtón és egy átlátható tükrön kívül nem lát mást, ami a helyiséget határoló komor, szürke falak monotonságát megbontaná. Egy asztal, két oldalán székek, meg egy ósdi, de annál nagyobb lumennel világító lámpatest rajta. Annyira tipikus, hogy az már filmbe illő. Mondjuk erre a mozira a fene se ülne be, hogy megnézze. Mit fog mondani? Melyik álarcát húzza magára, hogy kijusson innen? Megtört asszony legyen, akinek az eszét vette a gyász, éles elméjű és mindenre elszánt riporternő, néma bűnös, hangos áldozat, vagy higgadt diplomata? Maga sem tudja még, majd a helyzet és a kihallgató tiszt személye hozza. Karjait mellkasa előtt mégis ösztönösen összefonva ül, miközben várakozik. Mondhatni meditálni kezd és lehunyja szemeit. Sötét haja szoros kontyban, lábán szandál, testén a melegtől itt ott bőréhez tapadó, könnyű anyagú, tunika fazonú felső és szorosan lábaira simuló nadrág. Arca békés. Gondolatai messze járnak. Hallani véli a tenger hullámainak csobbanását és azt a semmivel össze nem téveszthető illatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=835859#post835859][b]Rothstein Elektra - 2021.08.17. 23:02[/b][/url]

Egy férfi lép be az ajtón. Végre valahára. Már kezdte elülni a csontos hátsó fertályát. Kihúzza magát ültében és sötét szemeit érdeklődve emeli az érkező kihallgató tisztre. Kíváncsi mivel áll elő, s miként kezdi a kommunikációt. Figyeli a hangját és a testtartását. Szinte az első szavából kihallja, hogy nem a magyar az anyanyelve, de nem azért következtet erre hősnőnk, mert a bemutatkozásakor kiejtett neve ír hangzású. Ahogyan arra már egy ideje rájött, ebben a városban semmit sem jelent, ha valakit teszem azt McMillannak hívnak. A férfi az ő vezetéknevét mondta furcsán. Igen, a Rothstein egyeseknek tényleg nyelvtörő tud lenni, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Elektra arcán nem látszanak érzései. Semleges kifejezés ül vonásain. - Jó napot! - viszonozza a köszönést, de nem szól egyebet egyelőre és a várakozásért kapott bocsánatkérést elereszti füle mellett. Kivár és fürkésző pillantást vet a férfira, miközben az a nála lévő aktából puskázza ki, hogy mit is követett el egyáltalán. Tehát valószínű lilája nincs az egészről, csak beküldték, amolyan tessék-lássék módon. - Nos, csupán néhány bizonyítékot hoztam el a cég pénzmosási tevékenységére vonatkozólag, hogy eljuttassam maguknak - kezdi válaszát higgadt, hűvös hangon és miközben beszél átható tekintetét végig az auroron tartja, hogy ne kerüljön elnyomott helyzetbe. Tudja, hogyan használja fel lélektükreit a maga hasznára. - Gondolom, tisztában van Méhes úr viselt dolgaival, hiszen köztudottak a kétes üzelmei - igyekszik úgy forgatni a szavakat, hogy azok felkeltsék a kihallgató tiszt figyelmét, miközben kicsit játszik is a hangjával és titokzatossá teszi a tónusán sötétítve. Ki kell jutnia innen. Ha a vele szemben álló rájön milyen értékes a tudása, ez nem lesz nehéz, csak jól kell taktikáznia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836087#post836087][b]Rothstein Elektra - 2021.08.22. 20:36[/b][/url]

Elmosolyodik. Halványan, szinte alig láthatóan húzza oldalra ajka szegletét. Jellemző rá ez az arckifejezés. Különösen olyankor, ha úgy érzi próbálják megforgatni, mint grillcsirkét a nyárson. A vele szemben ülő auror testtartása és az, hogy továbbra is csak olvasás után kerül képbe, jelzi hősnőnk számára a helyzet bizarrságát. Miért épp ezt az inkompetens férfit küldték be hozzá, akinek látványosan lilája sincs semmiről? Nem csoda, ha az emberek bizalma már nem olyan erős a bűnüldöző szervekben, mint egykor volt. Vagy esetleg Zlatan furcsa taktikája volna, hogy a kettejük kapcsolatát ne sejthesse meg senki? Igazán remek logikája van, de ez most kicsit félrement terv lett. Minden esetre, abból főzz, amid van elven Elektrának most ezzel a Mark nevű férfival kell boldogulnia. Úgy dönt, hagyja egy kicsit most magát vezetni, de csupán addig, míg feltétlen szükséges. - Technikailag az egyik alkalmazott vitt be az irodába, és nem hoztam ki semmit, csak akkor, amikor az Ön egyik kedves kollégája elvezetett - tisztázza a helyzetet, miközben ujjait maga előtt az asztalon összefonva néz a férfi szemébe. Pillantása kihívó mintsem fölényes. Hangja tónusa tárgyilagos, de cseppet sem ellenséges, hiszen egy oldalon állnak. Kompetens riporterként reagál tehát a felhozott vádra, csipetnyi Rothstein csavarral. - Méhes úr egy bűnöző - jelenti ki szemrebbenés nélkül - Kiterjedt bűnszervezet feje, aki azoknak a pénzén veszi a kézzel tűzött Armaniját, akiket kizsákmányol és megkínoz. A keze viszont tiszta marad mindig, mert mindent mások tesznek meg helyette - folytatja immár egy kicsit indulatosabban. Eszébe jut ugyanis Ákos és az, ahogyan a kedves férfi remegett első találkozásukkor. Majdnem tönkre tette az életét az a patkány. Szerencsére csak majdnem, mert a férfi erős és kitartó. - Egy ideje már nyomozok utána és most végre sikerült a közelébe férkőznöm azoknak a főkönyveknek, amik bizonyítják a pénzmosát és az emberkereskedelmet - beszél tovább és arra jut, hogy kiteríti kártyáinak azon részét, amikkel nem árthat Ákosnak, sem azoknak, akikkel azóta kapcsolatba került, hogy belefogott az ügybe - Méhes minden áron megpróbál feljebb kapaszkodni, hogy bejuthasson az aranyvérű mágusok közé, így válva érinthetetlenné. Ha ez sikerül neki, akkor már semmit sem lehet tenni ellene! Úgy tudja tovább folytatni a gaztetteit, hogy egy ujjal sem tud majd hozzáérni senki, mert megvesz mindenkit, még magukat is kilóra - széttárja karjait és sötét, tűztől izzó, eltökélt tekintetét a mennyezet felé emeli - Meg kellett próbálnom! Nem azért, hogy cikket csináljak belőle...Hanem azért, hogy segítsek azoknak, akiken átgázolt, akiket megnyomorított. Mert maguk hagyják, hogy még mindig szabadon járjon-keljen a világban - néz vissza a vele szemben ülőre és ahogy pillantása rá siklik az aurorra, sok hónapnyi sötétség után, mely körül ölelte, végre úgy érzi, kezdi megtalálni újra a fényt - Megírni az eredményt akarom. A tényeket. Az igazságot. A hírt, hogy börtönbe került a bandájával együtt - beharapja alsó ajkát és fejét rázva mélyen és hangosan szívja be a levegőt. Az újságírás és a lelkiismeret a legrosszabb kombináció. Mégsem bánja, hogy neki épp ez jutott. Ez számára a fényhez vezető egyetlen ösvény, amiről az utóbbi időben le kellett térnie. Azonban ennek vége. Ismét rajta jár és még ha göröngyös is, ez az ő igazi útja. Boldog, hogy születésnapjára ezt a felismerést kapta a Sorstól ajándék gyanánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836107#post836107][b]Rothstein Elektra - 2021.08.23. 13:09[/b][/url]

Megadja a neveket. Mindkettőt, ám azt kéri az aurortól, hogy az alkalmazottat védjék meg, hiszen azzal, hogy segített neki, saját és családja életét veszélyeztette. Összefogtak, mert az a nő sem tudta már tovább nézni azt, ami ment ott, abban az irodában. Helyes útra térni sosem késő. Ezután hősnőnk bölcs hallgatásba burkolózva figyeli a vele szemben ülőt. Látja is és nem csak nézi immár. Az imént kezdett csak el jegyzetelni és láthatóan ideges. Arcvonásai legalábbis erről árulkodnak. Szorgosan írogat, miközben ráncok futkosnak homlokán és hümmög. - Jó reggelt! Végre maga is megérkezett a műsorba - konstatálja mindezt hősnőnk magában, a rá jellemző csípős éllel, de egy szót sem szól továbbra sem és megint felveszi kifürkészhetetlen pókerarcát. Vékony ujjait finoman fonja össze. Ajkait lágyan tartja, egyenletesen lélegzik. A szemei viszont továbbra is szikráznak. Tudja jól mi forog kockán. Már hallotta. Így amikor a férfi újra elismétli, mintha elsőre nem értette volna, hogy mi várhat rá emiatt, hősnőnk ittléte óta először pillant megvetéssel az aurorra. - Furcsa egy világ ez, ahol azt, aki az igazságért harcol börtönnel fenyegetik, míg azt, aki sárba tiporja, dicsfény és pompa veszi körül - ejti ki hűvös tárgyilagossággal a szavakat, amik mégis szinte menydörgő robajjal csapódnak kettejük közé. Gyűlöli az igazságtalanságot. A hatalmasokat, akik bármit megtehetnek, ami érdekükben áll, ha úgy kívánják. A hatóságok pedig, tisztelet a kivételnek, kutya mód fekszenek le előttük és szinte várják, hogy a hasukat vakargassák. Néha úgy érzi, neki nem ebben a korban kellene élnie. Egy forradalom kellős közepén, fegyverrel a kézben harcolva, vagy meghalva a szabadságért talán többet tehetne. Itt viszont, ahogy az auror is megmondta, kötve van a keze. Sőt, ahogy a helyzet áll, mondhatni bilincsbe verve. - Történjék bármi, legalább kivizsgálják... - szólal meg elgondolkozva és karjait mellkasa előtt összefonva, felsőtestét hátra húzva eltávolodik a férfitól - Aztán persze megy majd a süllyesztőbe, én meg a tömlöcbe. Méhes pedig éli világát, mint egy kis király - húzza féloldalas, kegyetlen mosolyra ajkát - Ilyenkor adok hálát a Sorsnak, hogy a szemem miatt nem lehettem auror, pedig az volt a legnagyobb vágyam annak idején - pillantása csalódott és szomorú, mert hitt a hősökben. Hisz az igazságban és hitt az aurorokban. Előre dől megint a széken, majd felkönyököl az asztal hűvös fémlapjára. Fogva tartja a másik fél tekintetét. Álla alatt fonja össze ujjait, amikre rátámasztja állát - A szüleimet hívásához én vagyok idős, a lányom meg túl kicsi még hozzá, hogy kifizesse. Úgyhogy megoldom egyedül, köszönöm - válaszolja a rá jellemző élesnyelvűséggel, de egy mosolyfélét is megenged magának. Azonban inkább szól ez a helyzet iróniájának, mintsem a kihallgató tisztnek, akit úgy érzi, bár érdekel az ügy mégsem fog tenni semmit. Hiszen valószínűleg nem az övé lesz. Bejött, mert erre utasították. Tette a kötelességét. Elektra újra rápillant. Sötét, kifejező szemei úgy futnak át a férfin, mintha letapogatná. Végig sorjázik a vonásain, hogy emlékezetébe vésse őket. Az ember arcát, aki vele átellenben ül és csak a munkáját végzi. Nem ébred benne szimpátia. Nem érez vele kapcsolatban semmit sem, és ez rosszabb hősnőnk esetében még az ellenszenvnél is, ami legalább egy őszinte reakció. - Bárcsak valaki olyan faggatott volna, akit jobban érdekel azoknak a sorsa, akit Méhes bántott, mint az, hogy hány év jár egy mondvacsinált betörésért - sóhajt fel kétségbeesetten, ahogy belső hangján kimondja azt, ami bántja az aurorral kapcsolatban. A törvény és az igazság tényleg fényév távolságban jár egymástól és ez az, ami igazán elkeserítő. Egyre nehezebb ezt elfogadnia hősnőnknek. A törvény nem az ártatlanokat védi manapság. A bűnüldöző szervek emberei sem az igazság hős harcosai többé, hanem csupán a jog pálcásszolgái. Pórázon tartja őket a hatalmasok rétege, az érinthetetleneké, ahogy az ő fajtáját. Mert az újságírók is hasonló cipőben járnak. Meglehet hősnőnk megint tévedett, amikor tegnap éjjel beosont a nővel abba az irodába. Kockázatot vállalt, hogy segíthessen. Elbukott. Megfizeti az árát megint, mint amikor testét szerte szabdaló sebeiből gyógyult. Annak is csak fájdalom és szenvedés lett a vége. Újra és újra elbukik, majd feláll. Porig sújtva, a semmiből építve fel önmagát. Meddig bírja még? Ha bezárják, Imolát a szülei nevelik majd fel, ez biztos. Legalább az ő sorsa felől nyugodt lehet. A sajátját pedig a két kezére és a lelkére bízza. Hirtelen sötét árnyékként vetül elméje színes széles vásznára egy rémkép. Megtenné. Álmában már látta a hírt róla. Az baleset volt, ez öngyilkosság lenne. Bátor vagy botor az, aki nem látva kiutat az életnek nevezett szenvedésből inkább megválik tőle? Meghalni könnyű. Élni nehéz. Elektra pedig kezd belefáradni a hiábavaló próbálkozásba, hiszen minduntalan kudarcot vall jó ideje. Van értelme folytatni tovább, akkor is, ha tudja a Sors és a Végzet egyként összeesküdtek ellene?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836126#post836126][b]Rothstein Elektra - 2021.08.23. 21:32[/b][/url]

Tizenöt perc. Mire elég ennyi idő? Mit tehet ezalatt, ebben a szűk szobában az elméjét megszálló sötét gondolatok közt bolyongva? Kioldja a haját tartó kötéseket, mire hullámos, sötét fürtjei leomlanak. Ujjaival közéjük túr és eligazgatja őket, majd ahogy kezeit előre húzza rájuk pillantva eszébe jut egy régi emlék. Akkor még másként látta a világot. Csupa fénynek, nem csupa árnynak. Ott volt egy gyűrű az ujján, ami emlékeztette, hogy az élet jó és szép, s hogy tartozik valakihez. Az ujjai most üresek, ahogy a szíves is azzá vált. Tenyerébe temeti arcát. Férjére, fiára, lányára és Hegére  gondol. Ha ő nincs, ezeknek az embereknek a sorsa mind másként alakult volna. Hősnőnk a hiba a képletben, melytől minden számítás összedőlt. Parttalan sodródnak gondolatai. Elméje színes széles vásznán olyan események képei villannak fel melyek sosem történhetnek meg ebben a valóságban. Ebben, amitől Elektra kezd egyre távolabb kerülni. Irracionális, őrült, zavarodott. Régen utálta magát, ha elgyengült. Nem szeretett sírni sohasem. Azonban az utóbbi években több könnyet hullatott, mint egész életében, a babakorát is beleértve. Most is fojtogatja torkát a feltörni készülő zokogás, ám ekkor nyílik az ajtó. Visszakényszeríti hát magát pár pillanat alatt a szerepébe. Nem láthatja ez az ember, hogy megtört, mert még azt hinné, miatta történt. - Semmi gond - rázza meg fejét az exkuzálásra és figyeli mint csinál a másik. A kávé illata, melyet elé tesz, csábító. Keserédes csók volna ajkán, amiért eleped. Viszont ki tudja mit tett az auror a poharakba a bennük lévő innivalókon kívül. Hősnőnk sóvár pillantása árulkodó lehet, azt nem tudja leplezni, ám fő az óvatosság. Így nem kortyol bele egyik pohárba sem és nem is fog, ha nem lesz muszáj. - Ha most azt várja tőlem, hogy kiadom az esetleges itteni kapcsolatomat, akkor maga vagy teljesen amatőr, vagy engem néz komplett hülyének. Az első a maga baja, a másodikat viszont én nem tűröm - húzza össze sötét szemét, ajkára közben megvető mosoly szökik. Állja a férfi tekintetét, ami fürkésző és éles, akár egy penge. Elméleti élveboncolás. Ez zajlik most kettejük között. - Higgye el tisztában vagyok vele mivel járhat pro és kontra a nyomozásom. Nem kell rá figyelmeztetnie, vagy úgy tennie, mintha együtt érezne velem, esetleg annak a mocsoknak az áldozataival. Főleg, mert láttam, hogy az előbb a papírokból puskázott ki mindent. Most meg többes számban beszél. Tehát felteszem nem a magáé az ügy, így nem is ígérheti meg nekem, hogy a végére fog járni, igaz? - kiszáradt ajkát megnedvesíti, majd ösztönösen beharapja. Vágyakozik a kávé után, melynek illata úgy simogatja, mint kedvesét egy szerelmes szerető. Nem szabad, hogy ez most megzavarja, így inkább beszél tovább - Én viszont bátran tehetek ígéretet arra, hogy mindjárt leteszem az óvadékomat, aztán szépen kisétálok innen, elfújom a tortámon a gyertyákat és magával az életben nem találkozom, soha többé. Sem itt, sem máshol - lélektükreiben dac fénylik, ezután félresöpör egy kósza tincset, ami az arcába hullt az imént. Szépsége fakóbb mint pár hónappal ezelőtt, de még mindig van benne abból a fanyar, különös vonzerőből, melyet olykor ki is használt annakidején - Oh és van itt még valami...Attól, hogy a vezetéknevem magának nyelvtörő, nem jogosította fel rá semmi, hogy a keresztnevemen szólítson- biccenti oldalra fejét miközben kicsit felvonja szemöldökét. Nem ittak pertut, és úgy fél órával ezelőttig azt sem tudták egymásról, hogy a másik egyáltalán létezik. Ha már azzal meg tudta kétszer is fenyegetni az auror, hogy lecsukják, akkor adhatna legalább annyit a látszatra, hogy megpróbálja tisztelni egy kicsit. Elektra számára az ilyen formalitások igen fontosak és sokat elmondanak az emberekről, illetve most épp Mark McMillan kihallgatótisztről.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=836147#post836147][b]Rothstein Elektra - 2021.08.24. 20:50[/b][/url]

Vágyik a kávéra, a cukra a padló alatt van, de nem mer belőle inni és nézni sem bírja, hogy a vele szemben ülő a vízből kortyol. Az egész város tudja, hogy a kávé a szenvedélye, így egyértelmű, hogy abba kerülhetett bármi, ha ez volt a szándék. Elektra a megszokottnál is paranoiásabbá vált az eltelt hónapok alatt. Attól fél, hogy esetleg verita szérummal próbálkozik nála az auror. Egyenesen retteg, hogy a szer hatása alatt esetleg elárulja azt a titkot, amit szíve mélyén őriz. Hege kilétének titkát. Nem tudhatja senki, s hősnőnk megesküdött rá, hogy az élete árán is megvédi. Így lesz. Ha kell a sírba is magával viszi. - Köszönöm, nem - tolja el finoman a csészét, hogy még az illatát se érezze a benne lévő fekete aranynak. Ezután az események hirtelen és keményen gyorsulnak fel kettejük között. Mondatok csapnak össze, akár a kardpengék. Ész érvek csatáznak érzelmekkel. Elme száll harcba hittel. Kitörni készül a vihar. Indulataik egymásnak feszülnek, míg végül elhangzik egy mondat, akarva akaratlan az auror szájából, mely visszahozza hősnőnk józan eszét. Nem árulja el mégsem magát. Kivárja a férfi végszavát. Miután megkapja egy szó nélkül indul el kifelé, azonban amikor mellé ér, kecses mozdulattal odahajol hozzá és a füléhez közel suttogni kezd - Miért nem ezzel kezdte? Szüksége van a segítségemre? Kérje és megkapja. Ennyi az egész - hangja bársonyossá válik, ahogy a szavakat formálja. Egész attitűdje megváltozik ennek a néhány szónak a tónusában. - Pub, holnap este, tízkor és ne késsen - fejezi be mondandóját, majd határozott léptekkel elhagyja a helyiséget. Odakinn az ajtón túl térde megrogy és meg kell támaszkodnia, hogy össze ne essen. - Lélegezz! Lélegezz! - kiált rá belső hangja, mire remegve cselekszi meg, amire utasítja. Saját szavára hajtva pedig néhány pillanattal később erejére talál. Kifizetve az óvadékot visszakapja holmiját. Mindene megvan, ahogy elvárható. Jó fél óra múltán tud csak kilépni a kirendeltség épületéből, ahonnan azonnal haza hoppanál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854473#post854473][b]Rothstein Elektra - 2022.10.18. 01:02[/b][/url]

Lánya és a tanítás mellett is szakít rá időt, hogy továbbra is hasznára legyen Zlatannak. Átható tekintetű, sötét szemeit éppúgy nyitva tartja, mint éles füleit. Figyel minden környezetében történő szokatlan eseményre, s ezt immár egy olyan zárt helyen is megteheti, mint a tanoda. Arra oktatja diákjait miként láthatnak bele másokba legilimencia híján. Tantárgyát a fiziognómiát azonban nem csak a katedrán alkalmazza. Jártában-keltében igyekszik elemezni az iskola közösségének azon tagjait, akikkel kapcsolatba kerül. Egyszerre gyakorlat és feladat is ez számára. Az auror parancsnokság vezetője kérte fel rá, hogy ha már úgyis ott van a tűz közelében, legyen éber, s értesítse őt ha bármiféle gyanús dolgot venne észre akár a diákok, akár a tanárok esetében. Semmi konkrétumot nem mondott, ez a férfi szokása, csak egy-két morzsát hintett elé, melyekkel hősnőnk azt kezd, amit csak akar. Megállapodásuk nem is szólt sem többről, sem másról. Cserébe pedig Elektra nem kért mást, mint titkos hozzáférést az általuk vezetett aktákhoz. Elvégre valamit, valamiért. Méhesről már vaskos dosszié pihent az irattárban. Hamarosan talán elég mocskot talicskáznak össze, hogy elkapják azt az Armaniba bújt Patkányt. Emiatt már nem fáj riporternőnk feje. Arra vár csupán, hogy ez megtörténjen, s ő publikálhassa leleplező cikkét az üggyel kapcsolatban. Természetesen ezzel Kállay kollégának is elégtételt szerezve, akit az évnyitón látot, s megnyigvással konstaálta, hogy sokkal jobban van, mint annak idején, amikor először találkoztak. Késő este van már, amikor végez Zlatannál. Egyelőre nincs mit mondania, hiszen még csak október eleje van. Ennek fényében a csevely ezen része rövi lélegzetű. Még váltanak pár szót a tanításról és arról, milyen érzés ennyi év után újra a kastély falai között lenni, hogy azután Elektra átmenjen és beleássa magát néhány lezáratlan erőszakolási ügy anyagába. Hála az aurorok parancsnokának teljes lelki nyugalommal görnyedhet a billenytűzet és a papírok fölé, megigazítva szemüvegét. Fekete pulóvere ujja feltűrve, lábán bőr bokacsizma, melyre rálóg kopott-kék farmere szára. Haját kusza kontyba tornyozta feje tetején, s baljában tollat szorítva a hagyományos módon, kézírással jegyzetel egy füzetbe. Nem hozta el gépét. Az ott pihen toronyszobájának biztonságában, íróasztala fiókjában. Egy-két lapot mondhatni könnyebb szívvel gyújtana fel szükség esetén, bár erre nem hinné, hogy sor kerülne. Egyedül vannak az épületben. Elméletileg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854486#post854486][b]Rothstein Elektra - 2022.10.18. 12:00[/b][/url]

Azonos rassz és közel azonos kinézet. Mind fehér nők, sötét hajjal, világos bőrrel. Természetesen törékeny fizikummal, arcukon az áldozatokra jellemző vonásokkal. Valóban vannak, akiket még küllemük is nehéz sorsra predesztinál... Tűnődik el az egyik fotót elemezve, majd átlép a következő aktára. Korban sem nagy a flotáció, a legfiatalab tizenhét a legidősebb huszonegy éves volt akkor. Aztán következik egy szünet, ám úgy négy év múltán ismét előkerülnek újabb hasonló ügyek. Valószínűleg megházasodott? Esetleg gyermeke született, de beleunt a szerepébe? Jegyzetel hősnőnk szálkás, alig olvasható betűivel a mellette fekvő füzetbe, majd mélyet sóhajtva lapoz egyet. A lelkét eladná egy kávéért, de már így is hármat ivott. Sok lenne a jóból, ezért inkább egyszerűen csak folytatja a munkát. Ez az egy éjszakája van rá csupán. Így szólt a megállapodás. Ki kell használnia minden percet a cél érdekében. Tehát görget tovább. Földrajzilag jórészt a fővároshoz lokalizál, egy-két kivétellel. Kerül fel ez a megállípítás is a lapra. Minden eset egyedinek tűnik, mégis nagyon sok köztük a hasonlóság. A tettes ismeretlen, a körülmények ugyan jórészt változóak, de a nők háttértörténetében szintén vannak közös pontok szép számmal. Lecsúszott nemesi család, beteg szülő, vagy testvér, aki miatt még akkor sem fednék fel a bántalmazójuk kilétét, ha az életük múlna rajta. Maradék jóhírük, rokonaik testi épsége nagy ár lenne az elégtételért. Valószínűleg megvett hallgatás, esetleg fenyegetések is ráróhatók tehát az elkövetőre. Egyikük sem arany vérű, ami nem meglepő. - Szereted bemocskolni magad? Játszani egy kicsit, majd mosni kezeidet, tudván, hogy úgysem derül rá fény, igaz? - beszél  magábban, ahogy az országos adatok közt sorjázva keresi az összecsengő eseteket az elmúlt tizenöt évre visszamenőleg. Teljesen bele van merülve kutatásába, így semmit sem hall abból, hogy valaki bejött a helyiségbe. Ezért éri váratlanul a hozzá intézett kérdés. Teljes testében összerándul, hogy ezzel egyidőben fel is pattanjon az asztal mellől. Tekintete ekkor találkozik a férfi alakjával, amitől mellkasát is szűkülni érzi. - Te mit keresel itt? - fordítja vissza azonnal a kérdést, s míg ezt tszi magához veszi füzetét, de nem néz az aurorra. Szokásához híven terelni próbál. - Egek, a frászt hozod az emberre! - perlekedik a maga élesnyelvű módján, mintha joga volna hozzá, pedig jól tudja a világon semmihez sincs joga, ami a férfival kapcsolatos. Szavai ellenére óvatosan lép egyet a gép felé és a kikapcsoló gomb felé nyúl, hogy mentse a menthetőt. Ebbe az ügybe nem akarta belevonni annak idején sem Markot. Éppen elég volt Méhest a nyakába varrni. Ekkor veszi észre a tekintetét. Haragot lát a szemében, ami megtorpanásra készteti. - Miért nézel így rám? - szökik ki szép ívű ajkai közül a bársonyos hangú kérdés, amit talán nem kellett volna feltennie. Nem érti mivel szolgált rá erre a győlölséggel terhes tekintetre, mely most már perzselte bőrét. Tisztázták a helyzetüket mielőtt elutazott. Mi történhetett? Az zavarja ennyire, hogy itt találta? Meglehet. Mégsem tűnik elg nyomós indoknak ahhoz ez a tényállás, hogy ennyi mérget és malíciát vessen felé. Elektra szíve megremeg a kétely hullámától, mely átrohan egész lényén. Mégis ártott neki. Helyesen akart cselekedni, elmondta az igazat, s lásd az ő megmentője meggyűlölte. Ki tudja, talán kiderül, perceken belül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854687#post854687][b]Rothstein Elektra - 2022.10.19. 17:00[/b][/url]

Arca éles vonású maszkká szilárdul az őt feddő szavak hallatán. Dühe úgy égeti torkát, mint a legtöményebb vitriol. Belső hangja üvöltve tiltakozik, mert egyszerűen nem érti, mi okból beszél vele ilyen megalázó módon a férfi. Ugyanazért harcolnak, egy oldalon állnak, csupán hősnőnk eszköztára más, vagyis inkább szűkösebb. Ajkát összepréselei, hogy ne kezdjen hurrikánként tombolni, ám amikor az auror gúnyolni kezdi, önuralma semmivé válik egy pillanat alatt. Tekintete és hangja haraggal teli, ahogy megszólal - A munkámat végzem, ahogy te is a tiédet. Nincs jogod így beszélni velem. Ezt senkinek sem tűröm el, még Neked sem és most elmegyek! - nyúl a gép felé, szándékosan nem fedve fel Zlatant. Enegdélye volt itt lenni, s meg is szerezte nagyrészt, amiért jött. Nem fog visszaélni a Parancsnok bizalmával. Mozdulata nyomán ekkor már majdnem sikerült elérnie a masinát, hogy kikapcsolja. Azonban Mark erős ujjai a másodperc töredéke alatt fonódnak vékony, csontos csuklójára. A férfi iménti tettével jócskán túllőtt a célon. Magára szabadítva ezzel a harcias riporternőt, aki már emeli is szabad kezét, hogy egy jókora pofonnal honrálja a szíves marasztalást, amikor megcsapja az átható alkoholszag. A szentségit! Mark, te részeg vagy! - mondja szitkozódó tónussal hangjában, s tekintetét mondhatni belevési a vele szemben álló szemeibe. A férfi lélektükrei homályosak, be vannak véresedve, mintha...A felismerés letaglózó erővel sújt le Elektrára. Látta már ezt a mintát, annyiszor saját tükrében, hogy azonnal fel kellett volna ismernie. Másra koncentrált. Ennyi a mentsége. Viszont most, már teljes figyelme a férfié. Ütésre emelt jobbjával puhán ér az auror arcához. Tenyere rásimul, mely alatt érzi az italtól lángoló bőrfelületet. Haragja csillapszik, hogy helyét valami mélyről, lelke rejtett zugából elősuhanó érzésnek adja át, ami az aggodalom és a szerelem különös keveréke. - Mi történt? Kérlek, mond el... - beszél a férfihoz senkiével össze nem téveszthető, bársonyos hangon. Sötét kifejező szemei egy pillanatra sem eresztik a másik deliriumtól opálos barnáit, amiket annyira jó volt látnia, amikor még arra sem emlékezett, hogy kicsoda. Mark volt az, akivel bármit megoszthatott. Támaszt nyújtott, s a legsötetebb időkben reményt adott számára, puszta jelenlétével. Ugyanez az ember az, aki most olyan erősen szorítja a csuklóját, hogy az már fájdalmat okoz, mégsem húzódik el tőle. Marad...Vele.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=854716#post854716][b]Rothstein Elektra - 2022.10.19. 20:49[/b][/url]

Tisztában van vele, hogy a másik fél szemszögéből valóban betolakodó. Mégsem megy sehová, amire két jó indoka is akad. Egyrészt a csuklóját a férfi erős ujjai szorítják, akár egy satu. Másrészt valami nincs vele rendben, ezt hősnőnk egyre tisztábban látja. - Tudom, de nekem számít - reagál türelemmel az újabb felhördülésre. Immár aggodalma erősebb, mint gyengédsége, melyhez csipetnyi félelem is társul. Értetlenül állnak ebben patthelyzetben ők ketten, majd kisvártatva Markot teljesen eljárja az ital. Agresszivitása beigazolja Elektra baljós előérzetét. Ritkán riad meg bármitől, de most gerince mentén végigfut az elemi rettegés hulláma. Teljes valójában érezhetően megremeg, amint elhagzik az egyetlen vád, melytől egész életében menekült, s mely minduntalan utolérte. Feje mellett az auror belecsap a falba, melynek hangja keveredik hősnőnk nyögésével. Azonnal elfordítja fejét, attól tartva, a következőt ő maga kapja. Ütötték már meg, de azok idegenek voltak és nem olyasvalaki akit szeret. Elerednek könnyei, ám mindezt észre sem veszi. Sötét íriszei feketévé válnak, ahogy pupillái a veszélyérzet hatására kitágulnak. Lélegzete akadozik, ajka elfehéredik, míg szíve egyenetlenül kalapál majd szétfeszítve bordái ketrecét. Életre kel ösztönének legmélyebb része, az amigdala, hogy azonnal bekapcsolja az üss vagy fuss protokollt. - Te hagyd abba... - nyögi fájdalommtól reszkető hangon, ám még mielőtt maga szabadíthatná ki kezeit, a szívének oly kedves férfi elereszti és arrébb húzódva zokogni kezd. Elektra csak nézi őt és elméje színes szélesvászna elsöttétül. Tudata mondhatni beszűkül. Nem érez mást csak csuklói lüktető fájdalmát. Biztosan befognak lilulni ott, ahol az ujjak bilincse rájukfeszült. Jóbarátja a hegyomlásnyi kocsmáros egyszer régen megtanította neki a részegekkel való bánás szabályait. Első szabály, nem hatnak rájuk az észérvek. Második szabály, ha agresszívak, maradj csendben és ha közelednek fuss. Mindezeket totálisan semmibe véve lép közelebb hozzá. Baljával óvatosan nyúl felé, hogy vékony ujjait a hátára csúsztassa. Érzi a zokogás keltette rázkódást, megszólalni viszont egyelőre képtelen. Egyet tud csak biztosan, bármit is tett az imént Marknak szüksége van rá és ő nem megy sehová.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3820&post=855137#post855137][b]Rothstein Elektra - 2022.10.25. 20:42[/b][/url]

Óráknak tetsző percek teltek el, mire a férfi beszélni kezdett hozzá. Addigra hősnőnk is képes volt ismét gondolkozni és érezni egyszerre. Figyelte az aurort és minden rezdülését, a legapróbbat is érzékelni igyekezett. Mert félt tőle, s mert féltette. Összemosódtak e kettő határai. Végül most elhagyta az első szó a szívének kedves száját, s Elektra szinte azonnal rájött az eddig vezető eseménylánc kiváltó okára. Ajka elé kapta szabad kezét, hogy elfojtsa feltörő hangját, mely egyszerre volt a döbbeneté és az együttérzésé. Közelebb ment Markhoz, mire a nevezett megfordult. - Nem felejtetted el őt...Sosem fogod, mert nem is tudnád... - szólal meg még mindig reszkető hangon, majd végighallgatja a vele végül szembe forduló és néző auror szavait. Némán áll előtte. Keze mozdul, hogy megérintse. Ha nem tartana tőle, hogy ismét kirohanással honorálná, úgy magához is húzná, hogy megölelje, ám idejében megáll a mozdulatban. - Túl sok a ha és a volna Mark, ezt te is tudod. Ne vádold magad, kérlek...Tudom jól, hogy most a világot felégetnéd, meghalnál utána, hogy vele lehess, hogy a bocsánatáért esedezz...De..Ez nem megoldás...Nem vagy hibás mert élni mertél, míg ő ki tudja hol járt... - sóhajt mélyet, majd egyet oldalra lép egyet pedig hátrébb. Háta így most épp ott érinti a falat, ahová az imént még a férfi ökle csapódott. Kezeit mellkasa előtt összefonja. Elzárkózik. Ebből a testhelyzetből beszél tovább. Hangját a nyugalom és a tapasztalat bölcsessége árnylaja azóta, hogy beszélni kezdett - A lányaid meg fogják érteni. Keserű és kemény időszak vár mindhármótokra, de szükségük lesz rád és te ott leszel. Hidd el mind tovább tudtok majd élni ezzel a teherrel. Minden nappal könyebb lesz. - bólint tudattalanul, majd lehajol, hogy összeszedje holmiját, mely lesodródott az íróasztalról és kiesett kezéből. Tétován emeli magához őket és sötéten csillogó lélektükrei egy kérdést intéznek Markhoz. Mit tehetek érted? Választ azonban nem kap a férfitól. Alig észrevehető biccentéssel nyugtázza beszédes némaságát. Megérti min megy most keresztül. Lelke mélyén pedig már tudja, őt is elveszítette örökre, ahogy a férfi a nejét. Nincs már keresnivalója sem itt, sem a parancsnokságon. Ezért dolgait magához szorítva, könnyes szemekkel és vöröslő csuklókkal sétál ki a helyiségből, hogy odakinn a kihalt folyosón, s a haza vezető út alatt elsirassa Markhoz fűződő, igazzá és méllyé vált, egy pillanat alatt hiábavalóvá lett szerelmét.