36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. április 19. 11:34 | Link

Polgármester úr
Egy újabb újrakezdés
Mit viselek ma?


Idegesnek kellene lennem, mert találkozom veled? Sosem érzek igazán idegességet, mert pontosan tisztában vagyok a tudásommal, a képességeimmel, a kapcsolataim milyenségével. Pontosan tudom, hogy hol a helyem a világban, hogy hányadik fokán állok annak a képzeletbeli létrának, ami az ember életét jelzi. Pontosan tudom, hogy egyet lejjebb csúsztam aznap reggel, amikor nem engem, hanem Vivient választották, és bár Benő elmélete tetszik a miértekről, mégsem merülök alá az önsajnálatban azzal, hogy csak szenvedek, hogy miért nem kértem én is pénzt Richárdtól. Én valami mást kértem tőle, és bevallom, akkor, amikor az ajtóban álltam, rettegtem. Mert az érzelmeim kordában tartása nehezebb volt, mint bármikor az életben.
Nem fogom feladni. Nem fogok szenvedni, holott megtehetném, hiszen gyakornokhoz képest kiemelkedő fizetéssel rendelkeztem, még tanulok, és anya után, illetve a nagyszüleim révén is van pénzem. Olykor a szerencsétlen csillagzat alatt született gyermek is szerencsés, mert noha nem viselem apám nevét, anyué is eléggé mérvadó a varázsvilágban. A mi fajtánk sosem adja fel, az élet pedig nem a pénzről szól. Részemről nem. Én a tudást hajszolom, a sikert. Én a magasba vágyom. Nem akarok szárnyalni, én fentről akarok szemlélni. Az én szívem részben dobog csak úgy, mint ahogy helyes volna, engem más vonz, mint másokat.
Hozzám képest itt mindenki szürke. Már kinézetre. A legtöbben szürkét viselnek, mások feketét és fehéret, én csak nagyon ritka esetben nyúlok ehhez az átlagos, de elegáns kombinációhoz. Többnyire ragaszkodom egy központi színhez, mely köré építek mindent, és amely kellemes kombináció a vörösségemmel és szeplősségemmel. Így érkezem meg hozzád is, Konrád, hozzád, aki az Edictum hasábjain oly megnyerően nyilatkozol, és akiről az egyetemen is érdekesebbnél érdekesebb meglátásokat hallottam. Furcsa, de amikor még biztos voltam a dolgomban a minisztériumban, te már akkor is a b tervem voltál, és láss csodát, itt állok, az ajtóban, és ahogy felnyílik, határozottan, tekintetedet keresve lépek be, mosolyom épp csak annyi, hogy elsőre bizalmat sugározzak. Hát itt vagyok, üdvözlésre nyújtott kézzel.
- Polgármester úr, örömömre szolgál, hogy fogadott. Hollóvölgyi Zsófia vagyok, és úgy hallottam, szüksége lenne egy titkárnőre, így tennék egy próbát, hogy lenyűgözzem.
Helló magabiztosság, édes drága barátom, már igazán hiányoztál.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. április 20. 03:12 | Link

Hollóvölgyi Zsófia

Jó ideje nem tart titkárnőt, ugyanis nem találja az erre alkalmas személyt. A mindennapi adminisztráció egy részét ugyan kiadhatja a többi aktatologatónak a hivatalban, azonban bizonyos ügyek kizárólag rá, mint polgármesterre tartoznak. Amíg Veréna a keze alá dolgozott – bár valljuk be, mindez nem volt számottevő időintervallum -, sokkal kényelmesebb volt az élete. Ha nem lett volna a csúnya gyilkossági ügy, talán még ma is ő ülne itt, az irodája előtt és ő ellenőrizné a kezei között átfutó anyagokat. A hirdetése már több hónapja áll kifüggesztve és igen szép számmal jelentkeztek is rá, de sem a személyes találkozó, sem a próbanap nem győzte meg arról, hogy bármelyikük is alkalmas lenne az állás betöltésére. Ma már a megszámlálhatatlan interjúk újabb felvonása következik, Konrád mégsem unottabb vagy kedvetlenebb a szokásosnál. Az alany önéletrajza igen impozánsnak bizonyult, mind végzettsége, mind családfája, s ebből fakadóan neveltetése megfelelőnek tűnt első ránézésre. Az első megugrandó léc az időpont betartása, hisz a jelentkezők legalább fele képtelen pontosan érkezni. Nincs dolog, ami a rend be nem tartásánál és a napirendjének tönkre tételénél jobban frusztrálná, azonban most nem beszélhetünk ilyesmiről.
Zsófia a megadott időpontban kopogtat be hozzá, ő pedig némi nemű elégedettséggel lép az ajtóhoz, hogy kitárja azt a nő előtt. Ami ezután történik, az csupán pillanatok csalfa játéka: végig méri a nőt, ám nem feltűnően, eközben levonja az előzetes megfigyeléséből eredeztethető következtetéseit, s mire azt hinnénk, hogy mindez feltűnik a másiknak, már szívélyes mosollyal nyújtja maga is a kezét.
- Részemről a szerencse Hollóvölgyi kisasszony, Daróczy Konrád vagyok, fáradjon beljebb – nem mintha be kéne mutatkoznia, no de az illemet, mint olyat, nem hagyhatja figyelmen kívül. Ugye mindenki emlékszik az egyik legfőbb alapelvre? Udvariasság. Ez áll mindenek felett, hiszen, ha az egyik fél megadja, a másiknak is meg kell, ha viszont bármelyikük elhagyja ezt a gesztust, a dinamika megbomlik és egyenlőtlenség alakul ki. Nem volna méltó hozzá, ha engedné, hogy megsértsen egy ifjú hölgyet, főleg akkor, ha az ilyen csinos. Mert igen, Konrád szerencsére csak a józan eszét vesztette fel születésekor, a látását nem, s ezen az állapoton azóta sem változtatott.
- Kérem, foglaljon helyet – ahogy íróasztalához sétálnak, az előtte elhelyezett bútor két oldalán lévő székek közül a balt kihúzza Zsófiának, hogy úriemberként hellyel kínálja, majd ő maga leül vele szemben. Ilyenkor sohasem a nagy diófa szerkezet mögé ül le, inkább közvetlenebb módon, erejét nem fitogtatva lép fel. – Meg kell vallanom, igen meggyőző volt a beadott jelentkezése. Megtenné, hogy mond pár szót arról, mivel foglalkozott ezidáig és miért Ön a legjobb választás a számomra? – ajkai mosolyra húzódnak, s most kivételesen ugyanaz a kíváncsiság rejlik benne is, mint amit látni lehet arcán. No persze nem olyan izgatott, se még csak nem is olyan eleven, mint amilyennek kívülről tűnhet, ez amolyan hidegvérű, megfontolt érdeklődés. Ideje lenne, hogy a Tanács után a saját emberei is a megfelelő minőségben legyenek megválogatva, azonban titkárnő hiányában ez egyelőre nem jöhet létre. Zsófia kérem, győzzön meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. április 20. 23:21 | Link

Polgármester úr


Igazak azok a pletykák, melyek az egyetemen terjednek rólad, Daróczy Konrád. Hogy van a tekintetedben valami, amit nehezen ereszt el az ember, valami, láthatatlan kötelék, ami az első pillanatban kialakul, a kérdés csak az, hogy vajon ez szerencsés-e a másik félnek, esetünkben nekem. Én nem azt nézem, amit sokan, hogy te férfi vagy, erős kezű, határozott, akivel szívesen menne az ember tovább, engem az érdekel, hogy a kötelék kedvezően hat-e az életem alakulására. Hasznos vagy-e nekem. Jelen pillanatban csak remélni merem, hogy igen, és hogy a kölcsönös hasznosság elvén ez egy win-win játszma lesz.
- Köszönöm.
Szóval a balt. Gyorsan felmérem a környezeti adottságokat. Az ember egyetlen akaratlan mozzanata is árulkodhat agya hátsó zugában tett benyomásairól. A bal szék az ajtóhoz képest távolabb helyezkedik el, a maradást szimbolizálja a jobbal szemben. Hiszem, hogy a jelentkezéseket alaposan átnézed, mert neked olyan ember kell, aki érted akár tűzbe is menne, de legalábbis olyan, aki tud védeni, akár a legkényesebb helyzetben is. Attól még, hogy ez titkárnői állás, és én rohamtempóban közelítek a summa cum laude zárás felé, olyan ajánlással, ami megdönthetetlen, elvégre maga a mágiaügyi miniszter adta, saját gondolatait közvetítve, ami igen nagy szó a huszas éveink elején, nem érzem kevesebbnek, már nem. Nyilván, a Bogolyfalvára vezető utam alatt gyászként éltem meg, hogy nem én lettem a kiválasztott, de őt már ismerem, te azonban, egy különös, új terep vagy. Félreértés ne essék, nem kívánlak. Az egyetemi évek alatt, mikor példának felhoztak, az ember érdekelt, a tettek, a miértek, és nem az, hogyan nézel ki, vagy hogyan néztél rá egy-egy csoporttársamra, már ha igaz volt egyáltalán, amit mondtak. Van valami a tekintetedben, egészen mélyen, valami megfejthetetlen és riasztó. Most még riasztasz, ami egy normális emberi ösztön, normálisabb is, mint az, amit többnyire az ellenkező nem egy-egy kivételesebb tagja kivált. Hiszen annyi a kérdés, ami felmerül, látva téged. Időt akarok, hogy megértselek.
- A mágiaügyi miniszter közvetlen jogi csapatában voltam, gyakornoki pozícióban, mivel az egyetem nem engedte a teljes munkakört, ahogy hivatalosan a minisztérium sem engedi, hogy gyakornokok legyenek ilyen magas körökben, ám annak érdekében, hogy tudásomat kamatoztathassam, az egyik fél engedett. Elsősorban jogi felülbírálatokkal, feddhetetlenséggel, tanácsadással foglalkoztam, egy-egy törvénymódosítás előtt ellenőrként voltam jelen, arra törekedtem, hogy ne maradjanak kiskapuk. A támadhatatlanság kiemelten fontos tényező nálam, ahogy az is, hogy akivel egy lapon említik a nevem, ne rombolja le, amit felépítettem.
Nem csupán a másik védelme fontos, hanem az is, hogy én magam védve legyek egy esetleges botrány során. Nem menteni a menthetőt, hanem külső szemlélőként, rezignált nyugalommal végignézni, ahogy összeomlik egy kártyavár, mert ha össze is kell esnie, Daróczy úr, az a lényeg, hogy mi megvádolhatatlanok legyünk.
- Arra, hogy miért én vagyok a legjobb választás, hosszú körmondatokkal válaszolhatnék, de lenne értelme? Én a tettekben hiszek. Van egy impozáns bemutatkozásom, egy kiváló ajánlólevelem, papírok, amik talán elindítanak egy úton, de utána már semmit sem érnek. Nem mondhatom azt, hogy velem szerencséje lesz, mert ahogy ön, úgy én sem tudom, hogy ez igaz állítás-e.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. április 29. 21:00 | Link

Hollóvölgyi Zsófia

Konrád egy fikarcnyi jelentőséget sem tulajdonít olyan dolgoknak, minthogy melyik széket húzza ki a nőnek. Már csak azért sem, mert ha valóban foglalkozna ezen apró-cseprő ügyek szimbolikájával, valószínűleg ki sem tehetné a lábát az irodájából, vagy inkább lakásából. Számára az volt a fontos, hogy egy úriember képét keltse, amely meg is valósult azzal, hogy nem csupán hellyel kínálta, de a széket kihúzva segített is egy hölgyet. Ilyen egyszerű, se több, se kevesebb. Látszat. A látszat a minden.
- Igazán impozáns felsorolás – bólint egyet, miközben előrehajol, hogy ujjait összekulcsolva kezét az asztalra helyezze. Ez még akár fenyegetőnek is tűnhet, azonban acélkék tekintete minden bizonnyal megnyugtatólag suhan a jól kivehető szeplőkről a magabiztos íriszekbe. – Egy dolgot azonban jobb, ha mielőbb tisztázunk. Amíg én vagyok ennek a városnak a polgármestere, itt nem folyhat kétes ügylet. Bárkit, akiről megneszelem, hogy a játszóteremre piszkít, haladéktalanul eltávolíttatok. Ez nem az a politikai közeg, amihez a Minisztériumban szokott. Én és a Tanács azért vagyunk feddhetetlenek, mert az időnk nagyrészét nem lopással, hanem munkával töltjük, ugye értjük egymást? – felvonja fél szemöldökét és, bár ajka mosolyra ível, van benne valami megfoghatatlanul hidegrázó. Ez nem az a megnyerő férfi, aki pillanatokkal ezelőtt volt, inkább afféle eszelős csillanás látszik az örvénylő lélektükrökben, azonban azelőtt, hogy Zsófiának lehetősége lenne komolyabban analizálni azt, már el is tűnik, s ismét az a kedélyes, udvarias Konrád ül előtte, aki akkor, mikor helyet foglaltak.
Újonnan hátradől és figyelmesen hallgatja az elhangzó feleletet, mely igencsak kedvére való. Nem szereti, ha nyalogatják akár egóját, akár testének azon részét, melyen épp kényelmesen terpeszkedik. Ahogy az korábban már elhangzott, nála pont, hogy nem ezek jelentik a biztosítékot arra, hogy a megfelelő emberre lelt, s mintha ezt a nő is érezné.
- Kellemesen csalódtam. Osztozom az Ön véleményében, miszerint az idő mindent eldönt. Az bizonyos, hogy teljes mértékben alkalmas az állás betöltésére, még talán túlképzett is – kellemes bók, megnyerő görbe az arcon, magabiztosság, nyugalom. A szokásos, rendkívül hatásos fegyverek, azonban ezzel sem érdemes túlzásba esni: nem akarja, hogy diszkomfortossá váljon a helyzet Zsófia számára, aki nem azért ül vele szemben, hogy saját magáról hallgasson dicshimnuszt vagy ódákat. Ez a nyilvánvaló tény persze hízelgőnek hathat, mégsem rejtőzik mögötte álságosság vagy rossz szándék. – És mondja, mit vár Ön ettől az állástól? Miért minket választott? – kedélyesen teszi fel a kérdést, elvégre ez itt a lényeg. Azon túl, hogy tudása és papírjai jobb lehetőséget vetítenek előre, ez mégis csak egy titkárnői állás. Mi keresnivalója lenne itt? Ez az igazán fontos kérdés.
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 12. 15:40 | Link

Polgármester úr


- Bár ez más közeg, vannak kifejezések, melyek helyszíntől függetlenül megállják a helyüket.
És az, hogy azt mondtad, eltávolítasz bárkit, pont egy ilyen kifejezés. Az emberek csodálnak, szeretnek, és valljuk be, rengeteg minden van benned, ami magnyerő, ami térdre kényszerít bárkit. Én is térdre kényszerülnék, ha más helyzetben lennénk, már csak attól is, ahogy tekinteteddel rám nézel, ahogy vizslatod az arcom, ahogy szemeink összefonódnak. Elindul valami. Több valami, mert több mindent érzek irántad, belőled, feléd egyszerre, van pozitív és negatív is, ám összességében nem bízom az emberekben, így jelen pillanatban benned sem, ahogy nyilván te sem bízol bennem, és ez így van jól. Az emberek annyira naivak, annyira együgyűen képesek gondolkozni, annyira kellemetlenül túldramatizálják a csalódásaikat, melyek jó részét maguknak generáltak. Nem árulnálak el, egy nap pedig - talán - bízni is fogok benned, de nem ma. Nem itt és nem ma. Nem így. A bennem lévő gátak ennél sokkal erősebbek, és nem te leszel az, aki egyből áttöri ezeket.
- Mindazonáltal, értem, amit mond, és alkalmazkodom a helyi sajátosságokhoz.
Való igaz, és ebben neked is igazad van, hogy másabb a játék itt. Hogy talán túl sok évet töltöttem a minisztériumban. Igen, ez az állítás is egy, mely meggyőzött arról, hogy nincs itt az apokalipszis, hogy csak egy más szemszögből kell nézni a dolgokat, hogy másik oldalról kell megvizsgálni azt, hogyan is lehet jóként és nem visszaesésként felfogni egy ekkora változást. Mert mindenki más számára talán visszaesés ez, megvallom, saját magam számára is visszaesésként tekintettem a minisztérium kötelékéből kipottyanva egy éppen csak várossá avanzsált hivatal kávéfőző kisasszonyaként tetszelegni. De, és ezen van a hangsúly, úgy vélem, nekem most erre volt szükségem.  
- Talán túlképzett vagyok, ami a tanulmányi háttért illeti, de alulképzett a dolgok lelki oldaláról. Megismerni egy kistelepülés lélegző, virágzó mindennapjait, megismerni a fejlődést, a nehézségeket, ez hiányzik belőlem. Kifogástalan maximalizmussal találom meg minden jogi dokumentumban a kiskaput és az átverést, de egy robot voltam, egészen addig, amíg nem kaptam egy pofont, ami ráébresztett arra, hogy sok minden hiányzik belőlem.
Egy pillanatig megállok, mert valljuk be a magamfajtának nem könnyű ezekről a dolgokról beszélni. Ne aggódj, semmi pityergés, semmi könny, én nem az a fajta ember vagyok, aki olyan sok érzelmet közvetítene, minden, ami igazi érzelem Benőn csapódik le, ő az egyetlen, akinek elég erősnek kell lennie hozzám, neked nem kell félned, hogy magyarázkodom, könnyezek vagy vállat vonok zavaromban. Nem teszek ilyet.
- Nincs jövőképem, terveim, előttem mindig csak a minisztérium volt. Ebben a pozícióban sok lehetőség van, nem csak a felszínen, hanem a felszín alatt is, és amíg be nem léptem ide, nem értettem igazán, hogy mit keresik, de látva a városiakat, az itt dolgozókat, azt hiszem, magamat. Azt várom az állástól, hogy megtudjam, valóban képes vagyok-e újra a nulláról a csúcsra jutni.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. május 17. 03:37 | Link

Hollóvölgyi Zsófia

A magyarázat nem különösebben hatja meg, ha az életét nem kontrollálva, komoly keretek közé szorítva élné, minden bizonnyal most vállat vonna. Mégsem teszi, helyette csak hátradől és felelet nélkül hagyja ezt a kérdéskört. Pont nem érdekli, hogy miért mondta azt, amit. Mit gondol, miért nem lehet fogást találni a férfin? Pontosan ezért: fegyelem. Minden szónak súlya és jelentősége van, még akkor is, ha erre az adott pillanatban nem gondol az ember. Egy rosszul csavart mondat, egy félresikerült megfogalmazás tönkre tehet mindent az ember körül.
- Ebben nem kételkedtem – hisz mi mást tehetne, ha nem alkalmazkodik? Tán majd a polgármester és tanácsa, netán a város fog idomulni egy fiatal fruska elképzeléseihez? Ugyan kérem, ez még viccnek is igen csúfos volna, pláne ismerve ezen személyek habitusát és kiállását. Bár Zsófiának még nem adatott meg a lehetőség, hogy megismerhesse a település több, vezető pozíciót betöltő emberét, minden bizonnyal impozánsnak és roppant erőteljesnek tartaná a felállított közösséget. Hatékonyságuk nyoma már most megmutatkozik, ám nem pusztán az ügyintézések precizitásában és gyorsaságában, hanem abban a szellemben is, mely profizmusra és maximalizmusra sarkallja őket. Ebbe a csapatba keres ő most egy hasonlóan agilis, talpraesett embert, aki mindennapi papírmunkáit, jogi ügyeit és egyeztetéseit képes elintézni anélkül, hogy minden munkaórájában szorosan fognák a kezét. Ettől a kis nyelvi botlástól eltekintve természetesen továbbra is alkalmasnak találja, már csak azért is, mert a felháborodáson túl fontos számára, hogy olyan emberek vegyék körül, akik képesek eltakarítani azokat az apró-cseprő bizonyítékokat, melyeket alkalomadtán hátra hagynának.
Csendben hallgatja a beszámolót, ez a fajta kitárulkozás az, a motiváció és indíttatás, amire kíváncsi volt. Nem kerüli el figyelmét az sem, hogy a nő milyen nehezen beszél erről, s szükségesnek érzi, hogy megálljon mondandójában, mielőtt folytatja. Ilyenkor érzi azt az ember, hogy elkapta a másikat. Ilyenkor, mikor a gyenge pontok feltárulnak és pőrén állnak, várva a másik reakcióját, mégis mit kezd ezen letisztult, sebezhető mivoltjukkal. Konrádnak természetesen már vannak is tervei, ezek azonban olyan gondolatok, melyeket semmi szín alatt nem fog megosztani Zsófiával.
- Mindig is szimpatikusnak tartottam, ha egy ember ismeri a gyengeségeit és az a célja, hogy ezeken fejlesszen. Meg kell mondanom, már az önéletrajza után sem volt kérdés számomra, hogy Önt fogom választani – úgy tesz, mintha ő maga is nyílt kártyákkal játszana, ujjperceit összeérinti maga előtt, amely azt sugallja, épp összegzi a fejében kavargó gondolatokat. Ha Zsófia szemfüles, azért észreveheti, hogy nem teljesen kuszák azok és minden bizonnyal, ha nem is napokkal ezelőtt, de az elmúlt pár percben volt ideje és lehetősége véleményt formálni, amit meg is tett. Azt, hogy ezeket szavai mennyire tükrözik, nem valószínű, hogy meg tudja mondani, de láthatóan inkább pozitív és őszinte irányba billen a mérleg nyelve. – Nem tudom megígérni, hogy itt minden készségét fejlesztheti majd, azonban számos, a későbbiekben hasznos tapasztalatra tehet szert. Bár az álláshirdetés nem ezt sugallta, nem csupán titkárnőt keresek magam mellé: az Ön kezei között futnak majd át a szerződések, megbízások és nem utolsó sorban minden megkeresés, legyen szó egy lakos panaszáról, egészen komoly minisztériumi ügyekig. Tartom annyira talpraesettnek, hogy Önre bízhassam ezt a felelősséget. Önállónak kell lennie, nekem nem lesz időm, hogy szorosan fogjam a kezét és segítsem minden ügy elsimításában, viszont elvárom, hogy mindenről, mely fontos lehet a számomra, tájékoztasson. Sokat várok, de reményeim szerint megfelelően tudom majd honorálni a kemény munkát – kétség sem férhet hozzá, hogy ez már egy ajánlattételnek minősül, bár Konrád ezt egészen addig nem mondja ki, míg a nővel mindent le nem tisztáz. Meg kell állapodniuk a fizetésben, a feladatokban, illetőleg át kell vennie rengeteg, jelenleg is aktív ügyet, melyek a férfi vállát nyomják titkárnő hiányában. Nem mintha köze lenne bármelyikhez vagy feladatkörébe tartozna intézni, azonban egy ideillő idézettel élve: magad uram, ha szolgád nincs. Nos, remélhetőleg ez a kérdés hamar megoldódik.
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. május 24. 16:32 | Link

Polgármester úr


Mi az, ami vonzó benned? Mi az a plusz? Minden férfiban és nőben van valami különleges, valami, amivel felhívja magára a figyelmet. Valami, ami miatt majd egy nap kiválasztja őt egy másik ember. Bennem, bár sosem hittem volna, a szeplőim a legvonzóbbak. Gondolhatod. Mondjuk abban biztos voltam, hogy nem a személyiségemmel ragadom meg az embereket, mert az hihetetlenül rossz. Hogy kitől örököltem? Nem tudom. Az én csodálatos anyukám, Konrád, egy tündér volt. Nyugodt, jólelkű asszony, aki igaz hittel szeretett, aki a világot egy csodának élte meg. Hogy a másik fél? Talán Richárd ilyen, talán tőle örököltem, fogalmam sincs, egyelőre még nem ismerem. Huszonhárom évet kell bepótolnunk, szerinted mennyire esélytelen? Igen, szerintem is totálisan.
De benned mi van? Nem értem, de akarom. Tudni akarom, hogy mit rejt a bőr, mit a szem, megnyitva koponyád, elméd mit rejt? Mire vagy képes? Mik a határaid? Meddig vagy nyugodt? És mit teszel türelmed végén? Látni akarlak, Konrád, vonzz az ismeretlen, és minél tovább ülök veled szemben, annál jobban vonzasz engem. Nem úgy, mint hiszed, vagy mint mások hiszik, máshogy, egy sokkal betegebb szinten. Minél tovább ülök veled szemben, annál jobban a közeledben akarom tudni magam, egy egészen egészségtelen módon. Kellesz, akarlak, a bőröd alá akarok férkőzni. Imádom a rejtélyeket, imádom a titkokat, lerombolni, elbukni, felállni, újrakezdeni. Add meg nekem magad. Nem. Sosem fogod. Te nem olyan vagy. Nálad a szavak mindent jelentenek, nem? Nem kell hazudnod, elmondhatod az igazat, oly mondatokban, melyben a másik fél sosem fedezi fel, mit is tettél. Azt hiszem, imádlak. Máshogy, mint mások, de imádlak téged.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a kapcsolat jövedelmező lesz a jövőben mind a kettőnk számára. Minden lehetőség fejlődés, korábban is voltak háttérbe szorított képességeim, melyek talán most teret nyernek, talán nem. Könnyedén tudom a fókuszt úgy fordítani, hogy jó célt szolgáljanak.
Tudom, ezek mindig nagy szavak, minden állásinterjún elhangzik a rugalmasság, bár leginkább ezt a szót használják, nem igaz? Rugalmas vagyok, kiválóan alkalmazkodom a változásokhoz. Ezeket mondják, nem igaz? Talán én is ilyen vagyok, de mégsem így tekintek rá. A változásra kiváltképp, gyűlölöm, rosszul viselem, szenvedek. Ha hiszed, ha nem, egy igazi drámakirálynő vagyok. Kérdezd csak meg Benőt, hányszor látott a menedékben történtek óta. Igen, pont a nulla a jó válasz rá. Mert szenvedek, mert kínzom magam, mert drámázok, mert úgy viselkedek, mint egy ribanc. Belül és ha egyedül vagyok. Megváltozott a kapcsolatunk, megváltozott a dinamikám. Más lettem, és félek, hogy elvesztettem önmagam. Nem vagyok rugalmas, nem tudom jól kezelni a változást, ezért ezek a szavak nálam nem léteznek. Én átcsoportosítok. Az erőmet, a tudásomat, bármit, ami a helyzethez kell. Alkalmazkodok a szituációhoz. Képes vagyok felülkerekedni, de ne akard tudni, hogy bennem milyen folyamatok mennek végbe.
- Nem kérek többet, mint amennyit a korábbi titkárnők kerestek. Tanulni szeretnék, fejlődni. Van hol aludnom, van mit ennem, van mit viselnem, nem vágyok anyagi jólétre, én tudni és tapasztalni szeretnék. Amennyiben ez önnek megfelel. Esetleg egy új kávégépet, ahogy láttam, a mostani karbantartása igencsak elmaradt, a lefőzött kávé zaccos, vizes.
Várakozáskor az ember ezt-azt megfigyel, és bár talán nem most kellene neked egy ilyennel előhozakodnom, de mikor máskor, ha nem az után közvetlenül, hogy nem kívánom megrövidíteni a költségvetést, holott jogosan kérhetném a három-vagy négyszeresét is annak, amit jelenleg fizetni fogsz nekem? Egyensúly, adj és kapj. Én sokat adok, keveset kérek, de nem számít soknak amiről lemondok, ellenben rengetegnek, amit kaphatok. Ismerem az emberi természetet, és egy jó kávé tudom, hogy nagy csodákra képes.
- Ha gondolja, és megfelelőnek tart mindent, akár már el is kezdhetek dolgozni.
Sokan csak egy interjúra készültek ide, én dolgozni jöttem, és a papírjaim, ajánlásaim, nevem révén nem kellett aggódnom, a személyes interjú nem az erősségem, de láthatóan jól ment. Dolgozni jöttem, nem interjúra, ez a titka az egésznek.
Hozzászólásai ebben a témában

Daróczy Konrád
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 121
Írta: 2020. június 17. 11:14 | Link

Hollóvölgyi Zsófia

Hogy Konrád miben biztos, azt csak ő tudhatja. Ráadásul sok olyan emberrel veszi magát körbe, akik nem oly vakok és irányíthatók, mint eddigi bábjai. Valóban szakemberekkel, olyanokkal, akik értenek is valamihez, de legalább ahhoz, amit csinálnak. Ez a lány is okos, noha vannak értelmezhetetlen prekoncepciói. Egy kapcsolat jövedelmezősége akkor válik világossá, ha a kapcsolat létrejött, de itt egyelőre csak előkészületek folynak. Könnyen lehet, hogy egyikük sem találja meg számításait, s ez esetben a dolgok, úgy szólván rosszul is elsülhetnek. No nem kell egyből tragédiába torkolló eseményekre asszociálni, csupán csak ellehetetlenülhetnek bizonyos dolgok a számukra. Konrád, noha önmagát nem félti, pontosan jól látja, hogy a nőt képes lenne megtörni - s ki tudja, tán meg is fogja.
- Kíváncsian várom a közös munkát - óvatos mosoly ível ajkára, melynek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani. Egy bizonyos szinten igaza van: kíváncsi. Bár könnyen kiismeri az embereket és az sem kérdéses számára, hogy újdonsült titkárnőjével még meggyűlik majd a baja, nem kívánja kimutatni ebbéli aggályait.
És, ha már ily idilli a hangulat, nem maradt más hátra, mint a feladatok felsorakoztatása utáni konkrét megállapodás. A bérezés kulcsfontosságú kérdés, mert bár nem fizet rosszul ez a titkárnői állás, nem egy minisztériumi fizetés, főleg nem egy magas beosztású munkát végző jövedelme. Joggal várhatná el, hogy ennyi tapasztalet és tanulmányi háttér után megfelelő juttatásban részesüljön, melyből valószínűleg tud majd faragni egy keveset, de nem feltétlenül jelent majd konszenzust. Talán ezért is lepi meg, hogy nincsenek magas elvárások, csupán, amennyit elődei kaptak. Biccent egyet, de láthatóan ízlelgeti még a kérdést egy ideig. - Ez igazán kedves elképzelés, de nem várom el, hogy feleannyiért dolgozzon itt, mint előző munkahelyén, ezért alkut javaslok. Az alapbére megegyezik majd a korábbi titkárnő bérével, azonban elégedettségem jeléül minden hónapban valamennyi prémiumot is kapcsolunk a juttatási csomagjához. Ha letelik a próbaideje és még mindig úgy véljük, hogy szeretnénk együtt dolgozni, a prémium összegét beleépítjük az alapbérbe. Valószínűleg így sem ebből fog kacsalábon forgó palotát venni magának Bogolyfalva határán, de úgy vélem, ez egy korrekt ajánlat - igen meglepő, hogy a költségeken faragni kívánó Konrád most ily költekezőnek tűnik. De lássuk be, a jó munkaerőt meg kell fizetni: nem várhatja el, hogy valaki megfelelő minőségben dolgozzon, ha nem kap cserébe semmit. Gyermeteg elképzelés, hogy a két szép szeméért minden flottul menjen, még annak tudatában is, hogy ezek a szemek bizony tényleg megkapóak.
- Díjazom a lelkesedését, de a magam részéről biztosan nem lesz időm ma foglalkozni Önnel. Esetleg térképezze fel a titkárságot, nézze át a futó ügyeket, minden egyébről holnap tudunk egyeztetni - ezzel feláll, jelezvén, hogy részéről az interjúnak vége. Kezét nyújtja, amely záloga mindannak, mi elhangzott, azonban ajkán megfejthetetlen mosoly pihen. Ha Zsófia elfogadja és kezet ráznak, Konrádnak még van egy utolsó hozzáfűznivalója, melyről azt hihetnénk, hogy ezidáig megfeledkezett. Elengedvén a vékony ujjakat hamiskásan, amolyan utóiratként szólal csak meg, valószínűleg Zsófia legnagyobb örömére. - Ja és kérem, intézkedjen a kávégép ügyében. Önre bízom a választást - részéről pedig a beszélgetés ezzel le is van zárva. Szerződés és egyebek a holnapi nap folyamán várhatóak, de tekintve a gyors ügyintézést, talán már délutánra minden elkészül. Szereti, ha egy üzlet beindul.
Hozzászólásai ebben a témában

Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2020. július 1. 08:38 | Link

Polgármester úr


Tudom, hogy nagyon sokat kell még tanulnom az emberi kapcsolatokról, az alázatról, és tudom, hogy te nem mindig leszel türelmes velem. A világon csak egyetlen ember képes engem elviselni, csak egyetlen ember képes elfogadni. Már ha azt nem vesszük, hogy legutóbbi találkozásunkkor, ott a menedéken, nyomatékosította, hogy milyen erős jelentése is van egy-egy szónak vagy kifejezésnek. Mert bizony a bántó szavaim betelítették a poharat, nem igaz, Benő?
Néha megvallom, azt kívánom, bárcsak könnyű eset lennék. Könnyű a hozzám közelállóknak, könnyű a világnak, könnyű önmagamnak. Néha reménykedem benne, hogy úgy ébredek fel, hogy már nem vagyok nehéz eset, de tudja polgármester úr, ez nem igazán sikerült eddig. Vannak ábrándok, melyek örökké csak ábrándok maradnak, bármennyire is próbálkozik az ember másként cselekedni. De talán ez a célom a földön, nehéznek lenni, hogy következő életemben könnyű legyen velem.
- Úgyszintén.
Nem, ilyenkor még az ember nem nyugszik meg a sikertől, hogy igent kapott, talán az első fizetés után, vagy, amikor lejár a próbaideje. Nos, a helyzet viszont az, hogy a magamfajta meg talán sosem lesz annyira elégedett, hogy elhiggye, az élete rendben van. A magam fajta folyton kutat, sosem állapodik meg, sosem mondja azt, hogy jó helyen van. Valahogy már gyerekként se voltam képes rá, és ez nem azt jelenti, hogy holnap felrúgom az asztalt és távozok, hanem pont azt, hogy kétszer, sőt négyszer olyan lelkiismeretesen dolgozom majd, mint az egész hivatal együttvéve.
Ismerem magam, tisztában vagyok a képességeimmel és azzal, hogy minden egoizmus nélkül tarthatnék már máshol, de most kell egy kis megállás, mert tudom, hogy elszaladt velem a ló. Ezt pedig már nem csak Benő, de Richárd szemében is látom, és látom a tükörben is, ha hosszan nézem magam. Bármennyire is kellemetlen bevallani, jelenleg hányni tudnék magamtól. Ezen pedig változtatnom kell, méghozzá gyorsan. Ahogy én megleplek téged, úgy te is meglepsz engem, de ez az ajánlat egy bölcs ember ajánlata. Ok, hogy fontosnak érezzem az eddigi belefektett energiát, ok, hogy maradjak, ok, hogy jól teljesítsek, noha a prémiumon kívül is jól teljesítettem volna, hiszen, bár ezt majd később te is megtapasztalod, rosszabb vagyok, mint a maximalisták többsége.
- Ez egy korrekt felállás.
Tetszik, mondhatjuk így is. Tetszenek az eddigi játékszabályok, és tetszik az, hogy nem én irányítok. Valljuk be, ez nem volt több, mint finom kis bepróbálkozás, és meglepett volna, ha készségesen állsz mellém az elkövetkezendő órákban. Nem is kell, nincs rá szükségem, mert nem szeretek szöszmötölni egy új terepen, én elfoglalni szeretem, teljesen a magam formájára alakítani, birtokba venni, és nem úgy, hogy mindenhova plüssöket meg képecskéket teszek, hanem úgy, hogy tudom, mi merre van, mit milyen rendszer szerint rendszereztem. Nem mondom, azért a bennem élő egyezred szentimentalizmusnak engedve, azért Benőről egy kép belefér, de ennyi, nem több. Engedelmesen állok fel én is, mert szerintem sincs több megbeszélni valónk, és bár nem látszik, a bőröm alatt már most bizsereg az új élethelyzet okozta kellemes és lelkes vágy, szinte kedvem lenne kiszökkenni, és most azonnal elmerülni mindenben, de az izgatott kislány valahogy mindig a felszín alatt marad, ez hol előny, hol hátrány, de nem szeretnék neked csalódást okozni.
- Nem fog csalódni bennem.
Vajon már itt, ennél a kézfogásnál eldőlt a sorsom? Vajon már itt tudtuk mind a ketten, hogy milyen is lesz ez az egész hosszútávon? Valahol talán igen, sejthető volt. Viszont, ha akkor és ott mindent tudok is, ugyanazzal az apró mosollyal, rejtett csillanással a szemekben néznék rád és az előttem álló útra. Mert nem itt fogok megöregedni, tudom, de annyi élettapasztalatot gyűjtök majd általad, amelyre gondolni se mertem soha még. Nekem pedig ez, egyszerűen tökéletes. Biccentve búcsúzom, és mint ahogy azt kell, az ajtóból visszapillantok rád. Egyetlen pillanatra csupán, hogy aztán kilépve, az ajtó előtti árnyék rejtekében boldog mosoly suhanjon végig az arcomon. Egy pillanatnyi kiszabadult boldogság és már indulok is tovább, hiszen ma rengeteg dolgom van még.


Love Love Love
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház