29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 66
Írta: 2020. március 19. 18:31 | Link




Hétfőtől csütörtökig
10:00 - 20:00
Péntek és szombat
10:00 - 22:00
Vasárnap
10:00 - 20:00

Rendezvények alatt az épület egyéni nyitva tartás szerint működik


Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről

Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

Emily Dorothea Fisher munkája
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:05 | Link


Ruha

A diszkrét pisszegés, ami Lili figyelmét volt hivatott magamra irányítani végül nem is bizonyul olyan rossz ötletnek. Anélkül, hogy egy lépést is tennék a könyvtár területét jelző ajtófélfán belül, és ezzel megszegném a kitiltásomat (hangos voltam, de ez senkit sem lep meg) kapom meg az ígéretet a mesekönyvre, ami után több hete csorog a nyálam. Persze hülye mondás ez, mérlegelem magamban ahogy átszökdécselek a közösségi szobába, és ledobom magam egy babzsákba. A könyv nem is finom dolgokról szól, szóval nem csorog ténylegesen a nyálam, de nagyon várom, hogy nálam legyen. Mit szokás erre mondani ilyenkor? A nyelv fura dolog.
Felpattanok, abszolút Masás nyugtalansággal kecmeregve ki a zörgő zsákfotelból, csak hogy utána az ablak elé állva kezdjem simogatni a függönyt. Ujjaimat kifeszítve paskolom a könnyű anyagot, kiélvezve a vicces érzést ami így bizsergeti a bőrömet. Minden egyes alkalommal amikor közelítem az ujjaimat hűűűvös, aztán meleg. Hűűűvös, aztán meleg. Hűvös, meleg, hűvös, meleg. Szerencsére senki nem nézi végig a műsort, nincsenek elkerekedett szemű anyukák akik fiuk szemét befogva kiterelgetnék a csemetét, mondván maradjunk távol az őrültektől. Hetvenhét magyar népmese. Csak rád várok. Illetve igen, Lilire is, aki hoz téged.
Igyekszem ügyet sem vetni a gyomromra ami ugyanúgy elszorul, mint odabent, a pisszegéses magánszámom előtt, megpróbálok nem figyelni a hangra ami az iskolában mostanság szárnyra kapott pletykákat hirdeti újra és újra. Legtöbbször álmomban, és talán ez is az oka annak a két pici sötét foltnak ami az elmúlt hetekben a szemem alá költözött. Nincs köztük semmi. Mármint... ne érdekeljen mi van küztük. A mosoly, ami már nem ér el a tekintetemig nem lankad, és mint a túlcukrozott kisgyerek (nem a gonosz mostoha féle túlcukrozott, hanem aki túl sok cukrot evett, nyugi) pattogok tovább a függöny előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:10 | Link

Masa
Ruha

Hét kilót kellene fogynom három hónap alatt. Azt nem tudom, hogy ezt hogyan fogom kivitelezni, azt igen, hogy egy korishoz képest a melleim és a fenekem az, ami túl nagy. De a fejembe vettem az olimpiát, és nincs aki lebeszéljen róla. Csak ez a hét kiló. Ez az, ami nagyon zavar. Eddig lement másfél kiló két hónap alatt, de már most úgy érzem, hogy minden ruhám nagy rám.
Persze, csinálhatnám a drasztikus diétákat, csakhogy azokkal azt érném el, hogy az energiaszintem lecsökkenne annyira, hogy nem tudnám megcsinálni az ugrásokat, sőt, valószínűleg beleájulnék a forgásokba. Az olimpia. Kell, akarom, mert ez az egyetlen olyan dolog, amivel kellőképpen le tudom foglalni magam. Szükségem van rá.
Mivel ma nincs a főnökasszonyom - elkezdte kivenni a nyugdíj előtti szabadságait -, így egyedül vagyok, és mivel ma se rendezvény, se semmi nincsen, ezért baromira unalmas is. Vannak ilyen napok, amikor jobb ötlet híján azzal foglalkozom, hogy diétákat nézegetek, étrendet állítok össze, és keresem az időpontokat, ahol még egy edzés belefér. Emellett pedig az életem egy nem várt, de kellemes fordulatot vett, szóval túl azon, hogy próbálom kínozni magam, törekszem arra is, hogy élvezetet nyújtsak. Kiváló összhangban vannak a dolgok.
Ebbe a gondolatba érkezik Masa és kéri a könyvet. Tudom, hogy ki van tiltva, az a fránya könyvtárosnő égbe meredő hanggal követelte, hogy többet ne tehesse be a fiatal lány a lábát oda. De én nem vagyok egy állat, aki elküld egy olvasni vágyót, bár valljuk be, először kissé meglep a könyv címe, de nem ellenkezem, nem kezdem ez, hogy biztos a mese kell-e még neki. Csak felírom, belövöm, hogy merre találom, és kérek tőle öt percet, hogy átmenjek a másik szárnyba és megszerezzem. Amikor visszatérek, fejem kicsit oldalra döntve nézem a függönysimogatós mutatványát.
- A polgármester titkárnője igen kedvező áron vette őket, apró lépések a szebb környezetért.
Lehet, hogy textiltervezőnek készül? Ők szoktak ilyeneket csinálni. A megszerzett könyvet mindenesetre felé nyújtom. Igen, talán a textilek érdeklik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:10 | Link



Eskü, hogy erre korábban nem gondoltam... zuhanyzás közben jönnek a legpompásabb ötletek, mindig is mondtam! Ja, persze nem arról van szó, hogy hetek óta ne fürödtem volna, mielőtt bárki félreértené. Vagy egyedül én érteném így? Mindegy is. Tegye fel a kezét aki tudja, hogy ki az aki népmesékből szeretne rájönni, hogy mit válaszoljon arra a kérdésre, hogy "mit érzel irántam?" Ugye ki lenne, ha nem én? De hát gondolj bele, a mese végén mindenki boldogan él amíg meg nem hal! Hát ez kell nekem! Az már lényegében mindegy, hogy addig mi történik, hát ha boldog vagyok, akkor annyira rossz úgysem lehet, szóval nincs más dolgom, mint végigolvasni a meséket, kigyűjteni a főbb szereplőket, a jellemvonásokat, a helyzeteket, pontokkal jelölni a megoldandó feladatok súlyosságát, megnézni ki mikor milyen helyzetben mit mond és javasol, majd az így nyert tapasztalatok alapján állni oda vissza... elé. Eh. Nemnemnemnemnem, nem adom fel mielőtt belekezdenék, ez egy jó ötlet, működni fog, úgyhogy gyerünk! Ha a népmesékben a királylányok boldogok tudnak lenni, akkor nekem is segíteni fognak.
Az ajtó nyílására megfordulok, majd ahogy felém sétál, szép lassan abbahagyom a bohóckodást. Szám néma ó-ra húzódik, de mivel annyira azért nem kötött le a függöny, csak a gondolataimat próbáltam elterelni Liliről, aprót bólintok, hogy végül őszinte lelkesedéssel átvehessem a könyvet. - Köszönöm köszönöm, megmentettél egy kutatást - vigyorgok szélesen, megforgatva a meséket, majd eltüntetve a táskában. Ujjaimat magam előtt összefűzve billenek hátra a sarkamra, majd vissza lábujjhegyre, de nem kell aggódni, még így is jóval alacsonyabb maradok nála. - Rég láttalak, kár, hogy már nem jársz fel gyakorolni a kastélyba. Minden rendben? - pillantok végig rajta, bizonytalanul görgetve a szavakat. Hiába a másik csapat, azért a kviddics az kviddics, nem vagyunk egymásnak idegenek, milyen lenne már rögtön lelépni? Pláne, hogy nem is tudom a pletykák... mennyire... igazak... Ne futamodjak meg, lehet nem is azok, akkor meg rosszul esne neki, hogy csak így itthagyom, főleg miután segített is, nem? De.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:11 | Link

Masa

- Egy kutatást?
Azért, voltam én is diák, és valljuk be, én az a diák voltam, aki minden tárgyat felvett és állandóan évfolyamelső volt, meg egyszer-kétszer iskolaelső, de hogy éppen népmesék kelljenek valamelyik órára... talán mugliismeret. Az lehet. Biztosan erről van szó, de valljuk be, ha valami, akkor ez igazán felkeltette az érdeklődésemet.
- Mi a kutatás témája?
Mert valljuk be, érdekes dolgokat tanulok az egyetemen, de már minden vizsgám lement, tart a nyáriszünet, és buzgómócsing lévén már a fél szakdolgozatomat is megírtam. Most éppen van időm mindenre alapon úgy lekötöm magam, hogy eszembe se jusson... hát tudjátok ki. Szóval érdekel, hogy milyen témában lehet nagyot alkotni a népmesékkel, mert olvastam párat én is, de valahogy a színház jobban lekötött, így azok a művek, melyek színpadot is láttak, valahogy jobban lekötöttek engem is.
- Oh, hát igazából feljárhatnék, mert én vagyok a színjátszósok mentora is, de valahogy elég nagy pangás van most. Talán a nagy nyári meleg miatt, talán mert éppen új vezető van ott. Nem tudom.
Egy kicsit azért bánt is a dolog, mert valljuk be, szeretem a kastélyt. Képtelen lennék már ott tanulni, de maghát a helyet, amit nyújtott nekem, amit ott kaptam és tanultam, egyszerűen imádom. Én szeretem a diákkori emlékeimet, és szerettem mindig iskolába járni. A rejtett levitás azért dolgozik bennem. Nyakláncomat piszkálva nézem a lányt, és valamiért úgy nézem, hogy van valami rejtett feszültség közöttünk, de nem értem, hogy miért. Tettem volna valamit ellene? Nem szokásom embereknek ártani. Érdekes. Valahogy a rezgései olyan furcsák, és mintha én is hozzá idomultam volna.
- Sajnálom, hogy már nem vagyunk ellenfelek. Talán kellene találnunk valamit, amiért megküzdhetünk egymással.
És nem, fogalmam sincs, hogy ezzel a vidám kis kijelentéssel mibe tenyereltem bele. Hajaj Lilike, lesz ennek még böjtje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:12 | Link



Izgatottnak izgatott vagyok, de kifecsegni azért talán mégsem kéne mindent nem? - Ööö - bizonytalankodok, próbálva kiókumlálni hogy mondjam el mit szeretnék - mert erre a részére amúgy nagyon büszke vagyok, jó ötlet - úgy, hogy ne mondjam el amit meg nem szeretnék. Szóval témája. - Nem sulis amúgy - vonok vállat, hiszen ez biztos, és ahogy egy pillanatig csak állok ott, számat beharapva próbálva elfojtani a vigyorom, míg végül megtörök a nyomás alatt. - Oké, elmondom. Szóval van egy elméletem. Illetve egy apró problémám, de az most nem lényeg, a fontos az, hogy szerintem, ha hetvenhét mesét elolvasok és végigveszem ki mit csinált, akkor rájövehetek hogyan kell elérni a boldogan éltek míg meg nem haltakot. A hetvenhét úgyis olyan mágikus szám, tudod - paskolom meg a táskám vigyorogva, ami immár a kötetet rejti. Még egy kicsit rugózom is mellé, izgatottan figyelve vajon mit szól mindehhez Lili.
- Ó, akkor nem tilos semmi - mosolyodok el örömmel. Nem tudom én hogyan érezném magam, ha hirtelen nem mehetnék többet második-haza. Nagyon igyekszem pozitív maradni, és elnyomni magamban a félt- khm. Szóval hé, a pletyka pletyka, maradjak nyugton! Mosolyom csak szélesedik, ahogy az ellenfeleket hozza fel, igen, jó tudni, hogy vannak akik akkor is szívesen állnak le velem beszélni ha előtte gurkót küldtem ráju- óó, lehet Henrik azért utál, mert ő el is talált és azt hiszi ezért utálom? Mármint oké, nem utál. Megmondta, hogy nem utál. De akkor miért akart otthagyni? Ah, ez nekem magas.
Ez viszont most akkor egy... kihívás? Egy olyan mint amikor Batman azt mondja Robinnak, hogy nézzük meg ki ér előbb a batmobilhoz? Mosolyomat meglepettség, majd értetlenség veszi át, ami szép lassan azt eredményezi, hogy gyanakvóan félrebiccentem a fejem. - Ezzel most célozni akarsz valamire, vagy csak úgy megjegyezted? - kérdezek vissza még mielőtt totálisan borzalmas következtetéseket vonhatnék le. Hangom nem számonkérő, nem bántó, sértett, vagy bármi ilyesmi, épp ellenkezőleg, tisztán kíváncsi és érdeklődő. Előbb kérdezel, utána gondolkozol Masa. Előbb kérdezel, utána gondolkozol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:13 | Link

Masa

Egy pillanatig esküszöm, hogy azt hiszem, hogy csak viccel, de rá kell jönnöm, hogy nem. Masa, csakúgy, mint én, kétségbe van esve. A téma nagyjából azonos, csak amíg én a tükörben láttam idősebb, megtört önmagamat, aki elveszítette a szerelmét, a karrierjét, önmagát, addig ő - remélem nagyon -, csak belekeveredett egy nagyon kényes helyzetbe, és végső megoldásában a mesékhez fordult.
- Ez nem hülyeség.
Sosem gondoltam erre a kötetre, vagy mondjuk a Disney összesre úgy, mint a problémáimat megoldó könyvekre, főleg nem, ha a boldogan éltek, míg meg nem haltak részt vesszük alapul. De ez a megoldás nem is lehet olyan rossz. Elolvasni hetvenhét mesét, és rájönni, hogy akkor mégis mi a fenét kell lépni ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk.
- Szóval van egy fiú vagy lány, akivel bonyolult a kapcsolatod, de szeretnéd jobbá tenni, sőt, ha jól tippelem, akkor esetleg hosszú távon tervezel vele, de nem könnyű eset.
Csak finoman tapogatózok, miközben a babzsákok felé mutatok, hogy jöjjön, üljön le velem. A hely előnye, hogy itt dolgozóként egy csomó extrád van, például tudod, hogy hogyan kell megnyomni egy rejtett rekeszt ahhoz, hogy a falból egy mini hűtőszerűség bukkanjon elő, tele hűvös innivalókkal. Nem mondom, hogy semmi alkohol, mert ha olyan ember látogat ide, akinél tudjuk, hogy kell, akkor az is be van már készítve. De most két gyümölcslevet húzok elő, az egyiket Masa felé tartva, és kicsit összehúzom a szemöldökeimet.
- Céloznom kellett volna valamire?
Mondom én, hogy van valami feszült vibrálás, hát nem vagyok hülye! Masa szemébe nézve, kérdőn pillantok rá, mert nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt van ez az érzés, de nagyon szeretném tudni, hogy a "kár, hogy nem jársz a kastélyba"-ból hogyan lett "célozni akarsz valamire". Vagy van valami gebasz kettőnk között, amiről lemaradtam, vagy kezdek megkattanni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:13 | Link



Felcsillan a szemem, mint minden őrült tudósé teszi, ha épp legújabb teremtményét, elképzelését dícsérik. A vagy lány részt kénytelen vagyok megpislogni, hirtelen megint nem esik le mire gondolnak az emberek, így csak fáziskéséssel jön a beletörődött bólogatás és a zavar elegye. Olyan jó, ezek szerint Lilihez is elért a pletyka, hogy azért szakítottam Bencével mert a lányokat szeretem... Nem baj, még ez is jobb mintha kiderülne az igazság. - Nos hazudhatnék, de nem teszem, lényegében erről van szó - vonok vállat, megvakarva a fülem tövét. Követem, és elhelyezkedek én is, bár azt, ahogy helyet foglalok közel sem lehetne ülésnek, mint inkább csak vetődésnek nevezni. A mit kéne, nem kéne, felszívódni illik nem illik kérdősköre már el is illan a fejemből, ahogy ő az aki maradásra invitál, így picit a feszültség is oldódik bennem - legalábbis ezek szerint nem akar páros lábbal kitessékelni innen mint a másik néni tenné. - Óó, köszönöm - veszem át a poharat, és ahogy belekortyolok lábam halkan dobolni is kezd. Cukor. Engem elvesztettetek.
- Öhmm, Lili... - jön az önkéntelen időhúzás, miközben mindenhova nézek csak Lilire nem. Elvégre mi van ha nem is úgy értette? Ezek szerint akkor nem célzás volt, de attól még ha már egyszer kerülgetjük a témát megkérdezhetem mi van velük nem? - Hát csak arra gondoltam, hogy... hű, nem tudom hogy kell egy ilyet megkérdezni, de hát hallottam - ki ne hallotta volna -, hogy szakítottatok Ricsivel, és azon gondolkodtam, hogy van-e most valakid, vagy...
Ez elég finom megközelítése a dolgoknak? Az éppenséggel eszembe sem jut, hogy ez pont úgy hangzik, mintha rá akarnék nyomulni (pedig úristen, elképzelni is nehéz, hogy én bárkire is.. na mindegy)... Ami nem is hangzik annyira borzasztóan hihetetlenül ha valaki a közelmúlt pletykáin él. Nem akarok konkrétan rákérdezni, hogy "figyi, most akkor jársz-e Henrikkel", így rögtönzök, ennek eredményeképpen pedig hát... nem biztos, hogy a legjobb módszert választom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:14 | Link

Masa

Azt nem tudom, hogy a fiúról vagy a lányról van-e szó, amikor azt mondja, hogy erről van szó, de ha valaki, akkor én igazán nem fogom megítélni, mert valljuk be, művészek között nőttem fel egy színházban és két apám van, szóval én aztán igazán, de nagyon elfogadó vagyok. Mondjuk önkéntelenül azon gondolkozom, hogy Masa melyik a két fél közül, de abban biztos vagyok, ahogy amilyen aranyos és kedves, még ha kicsit deszka is, nem vérleszbikus. Meg aztán jobb is, hogy ez most derült ki, nem akkor, amikor már a házasságukat tervezik, és egy ferde lánybúcsún arra ébred, hogy szívesebben smárol a lányokkal, mint Bencével. Tudom. tudom, nem mindenki gondolkozik azon húsz évesen, hogy basszus, mellettem fekszik életem szerelme, és akkor ásó,kapa, nagyharang. Én elgondolkoztam, sőt belelovaltam magam a dologba, és ennek meg is lett az eredménye. Bár a múltkor Ricsi rám írt egy képem miatt, és lehet, hogy találkozunk a hétvégén. Mármint én takarítani fogok, ő meg szórakoztatni engem. Ez megint egy furcsa szint nálunk.
- Csak egyenesen.
Mondom, és igen, most rajtam a sor, hogy meglepődjek, mert ez nagyon úgy hangzik, mint akit fel akarnak szedni. Ez nagyon kedves, de én eléggé a fiúkat szeretem, de nem ezzel utasítanám el, hanem azzal, hogy mi mind a ketten túl lányok vagyunk ahhoz, hogy boldogan éljünk. Tudom, Masát nem feltétlenül látnák az emberek nőiesnek, hiszen ugrál meg pörög, mint a búgócsiga, de valljuk be, képes lenne nő lenni, ha olyan helyzetbe kerülne.
- Nem járok senkivel.
Felelem őszintén, zavartan megforgatva az ujjamon a gyűrűmet. Akkor éjjel nem volt rajtam, de utána visszahúztam. Vajon ez már megcsalásnak minősül? Mármint nem vagyunk együtt ugye, de a gyűrűjét viselem, és láttam a múltkor, hogy ő is viseli a gyűrűmet, szóval kicsit összezavart ez az egész gyűrű dolog. Finoman köhintek egyet. Masa még gyerek, de ugyanakkor korban közel van hozzám. Szóval ha valaki felvilágosítja, lehet, hogy nekem kellene.
- Van olyan, hogy két ember nem érez szerelmet, de jól megértik egymást, szeretnek egymás társaságában lenni, és vágynak az intimitásra, arra, hogy legyen valaki mellettük egy kis időre. Ez lehet egy vagy több idegen, de lehet egy olyan barátság is, amiben van valami plusz. Én egy ilyen pluszban vagyok. Bármikor lezárható, de magány ellen kiváló. Barátság extrákkal, azt hiszem, így hívják a köznyelvben. Miért?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:15 | Link



Értékelem a bíztatást, bár nem tudom segít-e abban, hogy végül kibököm amit szeretnék. Látom, hogy zavartan ficereg, a gyűrűjét birizgálja, és rájövök, talán túlságosan Hűbelebalázs módjára ugrottam ennek neki, viszont vissza nem szívom a szavaimat, ha már egyszer megkérdeztem, nem biztos, hogy lenne erőm megtenni még egyszer. Zavartan kortyolok bele addig is a poharamba, amolyan pótcselekvés szerűen, ráadásként lábujjaim járnak túlpörgött csokikánkánt a sportcipő vékony anyagába zárva. Csokikánkán? Az az ugrálós izé ami akkor lesz az állapotom, ha túl sok édességet eszek hirtelen és felpörgök, és nem lehet lenyugtatni. Ha tudnám, hogy fejben miken gondolkozik, valószínűleg géphangon válaszolnék neki a szerepekre, mellétoldva a definíciókat is amiket múltkor Csongi a fejembe vert. Én kértem, hogy segítsen, hogy hogyan legyek hiteles meleg, ő meg túl jól szórakozott ahhoz, hogy elküldjön. Szóóóval most van pár bemagolt mondatom, nem meghazudtolva jó levitás véremet.
Mosoly szökik az arcomra válaszára, és már veregetném meg a vállam, csak jól tettem, hogy kérdeztem általánosítás helyett. Nem jár senkivel, szóval nem jár Henrikkel sem, akkor a pletykáknak nincs alapjuk, akkor ez nem zavar bele abba, hogy kiderítsem miért szeretném kideríteni mi van vele. Ez mondjuk így elég zavaros, de nem vonhatok le elhamarkodott következtetéseket, úgyhogy maradok a francia körmondatoknál. Nem francia, mi az, barokkos. Miért, amikor nem is hasolít...? - Értem - bólintok feltűnően vidáman, majd még egyszer, mielőtt folytatná gondolatmenetét. Ha visszamehetnék az időben most kéne megráznom magam, hogy ne igyak előre a medve bőrére. Barátság extrákkal. Azt hiszem, hogy bármennyire jól is esne, ezt még én sem tudom félreérteni. Kiskutyaszemeimből is kivehető, hogy leesett mit szeretne mondani, de ha ez nem lenne elég egyértelmű, akkor az, ahogy mocorogva mélyebre fészkelem magam a babzsákban, felhúzott térdekkel és magam elé emelt (ugye a pohár) karokkal, már eléggé beszédes. Elkámpicsorodott arccal kezdek motyogni ismét, miközben valahol mélyen furcsán azon filózok, hogy pont ellentétes reakcióim vannak mint kedves lenne. Elvégre általában annak örülünk, ha valaki kapcsolatban van és akkor vagyunk szomorúak, ha nem...
- Hát csak mert hallottam pletykákat, és nem tudtam, hogy igazak-e, és akkor már gondoltam rákérdezek, mégis az a biztosabb infóforrás... De az, hogy ez elszomorít, az azt jelenti, hogy többet jelent nekem a dolog, mint eddig gondoltam, igaz?
Továbbra is csak arra figyelek, már-már berögződésesen, hogy ne mondjak olyat amiről Henrikre lehetne aszociálni, ezzel viszont akarartlanul is egy másik irányba kezdem el tolni a beszélgetést... Hopi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:16 | Link

Masa

Nem vagyok hülye. Mármint sok hülyeséget csinálok, de azért sem hülye, sem vak nem vagyok, és bár nem könnyen észrevehető jelek voltak, de volt, hogy bennem is felmerült, Henrik az a tanár, akiért Masa odáig meg vissza van. Nem hibáztatom ezért, így utólag meg, hogy ismerem már Henrik adósságait, nem is csodálom, hogy rá esett a választása. Mindenkinek van ebben a kastélyban tanár szerelme. Mostanában egy fiatal tanárról rebegnek ódákat, aki megér néhány ajtócsapkodást. Nekem is volt olyan, aki megdobogtatta a szívem és lányos zavaromban heherésztem tőle, most meg a plafonra tudok tőle pörögni, és igen, ez az ember Várffy.
El is mesélném neki, hogy ugyan, ezek a tanárokba habarodások átmenetiek, mint a nyári eső, hanem aztán jönne a begubózás, amitől totálisan és mérhetetlenül frászt kapok. Lili hívja a 911-et, Masa eltűnt. Úristen, Masa ebben a pillanatban a legMasátlanabb egész ismeretségünk alatt. A szívem kihagy egy ütemet, és érzem, ahogy hirtelen nagyfokú bűntudat telepedik rám, holott nem kellene. Két egyedülálló, érzelmileg megtépázott ember megéli egymás társaságában azt, hogy van, aki átkarolja, van, akivel ha csak néhány órára is, de kiszakadhat a világból. Én nem hittem, hogy ezzel bárkinek is fájdalmat okozunk, és most tessék, itt van az élő példa, aki megroppan attól, hogy pletykálnak rólunk, és akkor még nem is mondtam nevet neki, de nyilván a név miatt kezdődött az egész. Kizártnak tartom, hogy miattam lenne ez, de nyilván nem fogok rákérdezni arra, hogy "Leszbikusnak teteted magad Henrik miatt?" vagy, hogy "Mióta tudod, hogy szerelmes vagy Henrikbe?". Látom, hogy megbántott, nem csak az a tinihiszti, ami olyankor van, ha egy tanár házasságra lép, ez most valami más, ismerem ezt a pozitúrát, a Ricsivel való kapcsolatom felében így ültem.
- Igen, ez azt jelenti Masa.
Anélkül, hogy bármilyen hirtelen mozdulatot tennék, húzom elő a pálcámat, hogy a helyiség köré egy extra disaudiot is húzzak, illetve, hogy bezárjam az ajtókat. Most nem kellene senkinek sem betrappolni. A bűbájaim szerencsére még működnek, de tudom, hogy a hétvégén mentes leszek a mágiától, a nyakláncomon látszik, hogy lassan csordultig lesz.
- Ricsi és én anno nem szerelemből jöttünk össze, az egész politikai kampány volt, egy felkérés egy szerep eljátszására. Egy feltörekvő színésznőnek busás jutalom ellenében nem kellett mást tennie, mint színészkedni. Csakhogy a színészet valósággá vált, ahogy a hónapok haladtak előre, szerelmes lettem Ricsibe. Kétségbeestem, úgy éreztem, képtelen vagyok a szerződésünk végén elengedni őt.
Ösztönösen a karomhoz nyúlok, régen nem éreztem már a megszeghetetlen esküt, ami akkor a kezemre került, de most mintha megint ott lenne, mintha megint égetni kezdene a múlt.
- Akkor néztem ki úgy, mint most te. Mindig, amikor egyedül voltam, összegubóztam, és a visszalévő perceinken gondolkoztam, és anélkül, hogy tudtam volna, Ricsi viszont szeret, belehajszoltam magam egy sötét verembe.
Szépen és finoman beszélek vele, mert most más, mint a korábbi találkozásainkkor, most tényleg riasztóan nem olyan, mint lennie kellene. Én pedig szeretnék segíteni, mert egész életemben valahogy mindig az hajtott, hogy segítsek. Anno Ricsiben is a segítség lehetőségét láttam a leginkább, nem a pénz vagy a hírnév vagy a fejlődés motivált.
- A szerelem nem rossz dolog Masa, okkal jön és okkal távozik az életünkből, okkal érzünk egyes emberek iránt mélyebben, és tudom, hogy félelmetes, de jobb nem gyomorfekélybe hajszolni magad a ki nem mondott dolgok miatt. Ha jól sejtem, rajtad múlik a dolog, azért kell a könyv.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:16 | Link



Hát, azt hiszem akkor az elmúlt időben sokszor vagyok Masátlan, ha ez a magam elé meredős, görnyedt, lebiggyesztett szájjal tépelődő figura jelenti ezt. Pedig ez is én vagyok, és eddig is volt, hogy ugyanígy ücsörögtem egy-egy eldugott zugban - épp itt a különbség, eldugott zugban. Távol mindenkitől, aki láthatna, aki megkérdezhetné, hogy "hé, mi ez a fej, haha?". Most nem menekülhetek el a kíváncsi szemek elől, elvégre a kíváncsi szemekhez tartozik az a száj is, ami az olyannyira kellő, mégis szúró fájdalmat keltő információkat csepegtetik lassan a fülembe. Nem, nem érzem magam megbántva, csupán ha már kérdezősködök, nem érzem úgy, hogy el kéne rejtenem Lili elől a hatást, amit szavai okoznak. Meg hát legyünk őszinték, mikor tudtam én valaha jól titkolni az érzéseimet? Amilyen hévvel megélem még azt az örömet is, amikor a hangya a hátára küzdi a zsemlemorzsát... Természetesen működik ez ilyenkor is, ő, de még mennyire. Helyeslésére sóhajtok, és mivel beljebb süppedni már nem tudok a babzsákba, inkább csak mordulok egyet. Mintha motyogni kezdenék, valami "szuper" féleséget, a hangok azonban mégsem kivehetők, csupán a frusztráltságom érződik ki belőle pompásan. Figyelem mit művel, amikor pálcájáért nyúl, egy pillanatra remélem, hogy exmemoriamra készül, de alig cseng le az első bűbáj már korholom is magam a gyávaságom miatt.
Őszinte meglepetés látszik az arcomon, még ha hirtelen nem is tudom hova tenni a történetet. Miért mondja most el? Ó. Ahogy halad előre, talán megvilágosodok. Nem vágok közbe, csendesen hallgatom, bár néha megnedvesítem ajkaimat, mintha válaszolni készülnék. Elképedek a történeten, fogalmam sem volt róla, hogy az egész párosuk, a szép, harmonikus kapcsolat amiről kastélyszerte izgatottan sutyorogtak, csupán ennyivel kezdődött. Egy ígéret, egy munka miatt eljátszani, hogy valakivel együtt vagy, egy esküért szeretni... Ellenállok a késztetésnek, hogy megdörzsöljem a karomra kiülő libabőrt. Nem tudnék megcsókolni valakit, aki iránt nem érzek semmit. És mégis, mivel azt mondja, szép lassan szeretett csupán bele... biztosan volt köztük valami már akkor is amikor még nem. Nem? Én gondolom túl a dolgot?Anélkül, hogy tudtam volna, hogy viszontszeret... Akkor, - akkor nem is mondtad el neki? - döntöm félre a fejem. Sokáig voltak együtt, látták egymást nap mint nap, és végig ott kukkoltak ezek a kimondatlan érzések? Hogy nem bolondult bele?
Enyhe pír szalad végig az arcomon, egyszerre mutatva a határt a szemem és a szám, illetve a szokásos és a magába forduló én között. Önkéntelenül rázom meg a fejem, elutasítva a szerelemnek még csak gondolatát is, csak hogy aztán kelletlenül bólintsak, igen, ezért kell a könyv. Igen, válaszokat kell találjak nem csak neki, de saját magamnak is. - És ha nem is erről van szó, ha csak azt hiszem, mármint nem hiszem mert nem tudom, de ha csak azt hiszem, hogy érzek de közben nem is, amíg egyszer csak rá nem ébredek, hogy valami nem oké? - nem realizálom, hogy a sok felmerülő miért miatt azt sem igazán tisztáztam magamban ami Bencével történt, és mégis, tudat alatt ott van bennem, hogy mi van, ha megint ez lenne a mese vége. Mi van, ha velem van a baj? Ha én nem vagyok rendesen összerakva? Ha nem csak úgy egyébként mondják, hogy bolond vagyok, de tényleg igazuk is van? - Olyan furcsa ez az egész, nem is akarok belegondolni, meg helyre is akarom rakni, szépen felcímkézni mindent aztán eltenni a polcra, hogy igen, megtettem. De most ezt így hogy, meg áá, komolyan, te látod magad előtt, ahogy odaállok, elé, hogy HÉ... - megakadok, kezemmel intek, hogy tudja ő, mi következne. Belelendülök, határozottabban beszélek, kicsit idegesen, csapongva, hol zavarban, hol morcongva. Ez igazságtalanság. És a legrosszabb, hogy mégsem tudnám őszintén azt mondani, hogy nem akarom érezni ezeket...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:18 | Link

Masa

Nem mondtam még soha senkinek, és nem is szándékoztam, de valahogy úgy érzem, hogy Masán talán segítene a dolog. Az apukáimból az egyik felhorkanna, hogy igaza volt, a másik csalódott lenne, hogy belementem egy ilyen dologba, és noha jó vége lett, mert igaz szerelem volt a miénk, akkor is csalódottságot érezne.
- Nem. Olykor voltak próbálkozásaim, Ricsi hárított, de mondott szavakat, tettem pár következtetést vele kapcsolatban. Bevallom, az elején azt hittem, hogy meleg, aztán házhoz vittem egy lányt, hogy ne legyen feszült, szóval nem mindig arra következtettem, ami a valóság volt. De meg akartam fejteni Ricsit, megérteni, hogy mit veszítek el hamarosan. Már vagy nyolc hónapja együtt voltunk, amikor először csókolóztunk.
Meg minden más is akkor esett meg, de mivel mi egy igen speciális módon szeretünk, és mivel Masának inkább simán csak a szex szót se mondanám ki, ezért helyette inkább maradjunk csak a csóknál, az is igaz.
- Mivel volt egy lejárati dátumom, úgy voltam vele, hogy teljen el szépen, és legyen egy boldog búcsúnk. Mi ordítva vallottunk szerelmet egymásnak.
Az emlékre kicsit elmosolyodom, én még beljebb tudok süppedni, és kicsit jobban Masa felé tudok fordulni, amit meg is teszek.
- Volt egy koriversenyem, és előtte nap, ahogy a mosást pakoltam el, a kezembe akadt Ricsi egyik inge, tökéletesen illet a koreomba, így eltettem és azt húztam. Ricsi minden versenyemre eljött, és végigtelefonozta, de amikor meglátta az ingét... uh... ha a tekintettel ölni lehetne, nekem ott végem lett volna. Elég drága cuccai vannak, valami hét-tíz galleon volt az az ing. Egy sima, fehér ing. Szóval ott már ideges lett rám, meg amúgy is a plafonon volt. Mivel aranyat kaptam, utána benyomtam három gyrost, egyből úgy néztem ki, mint egy négy hónapos terhes, de ezt csak otthon vette észre, leordította a fejem, hogy én átvertem őt, és így akarom magam mellett tartani, és ahogy veszekedtünk, ő ordított, én bőgtem, és akkor kiderült, hogy ez szerelem. Nem pont a legjobb példa, de arra jó, hogy megértse az ember, kicsit sem szerencsés, ha már csak akkor mondod ezt ki, amikor elszakad a cérna.
Én is máshogy csinálnám, de értem, hogy ő fél ettől, én is féltem, sőt rettegtem. Hogyan mondod ezt meg? Mi van, ha a másik azt mondja, hogy ő nem, és olyan elutasítást kapsz, amit egy életre megjegyzel? Egy sebet a szívedbe. Tudom, hogy az érzelmeinkről félelmetes beszélni, és értem azt is, hogy Ricsi miért félt nekem elmondani a pszichológust, hogy mennyire aggódott azon, hogy mit fogok szólni. Ez olyan, mint amikor a gyereked közli, hogy meleg, egész addig azt mondod, hogy nem lesz benned más érzés, amíg ott nincs a tény.
- Ha nem mozdulsz egyik irányba se, akkor nem tudod meg. Akkor az lesz, ami eddig, elvonulva leülsz egy sarokba és szenvedsz, de Masa, te nem ilyen vagy, ezt te is tudod. Ez a vesztesek taktikája, egy pocsék taktika. Én elveszítettem azt, akit szeretek, azért mert gyáva voltam és beletörődő, te ne tedd.
Én nem látok rossz dolgot abban, hogy Masa és Henrik együtt legyenek. Nem is tudom, hogy miért nem. Én nem vagyok életre szóló a férfinél, nem is akarok az lenni, nem lenne fair vele szemben, és nagyon sok minden hiányzik abból, ami mind a kettőnket boldoggá tenne. Leginkább az, hogy másokkal akarunk együtt lenni.
- Nem nézem ki belőled, hogy elé állsz. Itt nem. Talán... egy vakrandin. Mármint, ahol nem tudja, hogy te várod, egy iskolán kívüli, semleges terepen, ahol csak Masa és Henrik vagytok, akik együtt töltenek egy kellemes estét. Jelenleg sok a gátló tényező, de mi van akkor, ha nem itt vagytok? Nem lenne egyszerűbb egy kellemes vacsora mellett megvitatni, hogy mit is akartok egymástól?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:18 | Link



Nem tudom, hogy ez mit igazol, azt, hogy nem szükséges elmondani mit érzünk, vagy épp ellenkezőleg azt, hogy nagyon is elengedhetetlen. Amikor Ricsi identitásának megkérdőjelezését fejti ki el kell nyomnom egy mosolyt, csupán szemem sarkában jelenik meg a kuncogó kis ránc, de nem is marad sokáig látható. Nyolc hónap... akkor túl gyorsan vontam le a következtetéseket. Rákérdeznék, hogy akkor ezek szerint Henrikkel se csináltak-e semmit, elvégre hol van még a nyolc hónap a pletykák kezdete óta, de figyelembe véve, hogy milyen úton jutottunk el idáig a beszélgetésben, ennyire naiv még én sem lehetek. Elkapom a tekintetem és a cipőmet kezdem fixírozni, ahogy elképzelem, milyen furcsa lehetett ez az egész. Persze, ő színjátszós, én meg nem vagyok az, ő tudja hogyan kell elmesélni egy történetet csupán a testével, míg én szavakba sem tudom önteni mit szeretnék reggelire. - Ordítva? - kérdezek vissza, nem tudván megállni, hogy ne tegyem. A várttal ellentétben azonban nem csak egy helyeslést, de egy kész történetet kapok. Ha nem lenne gyümölcslé a kezemben bizisten számolgatni kezdeném, hogy a 7-10 galleon az mégis mennyi lehet, de hát ugye az átváltások miatt ehhez kellenének az ujjaim, így nyugton maradok, és csak eltátott szájjal, zazerálva próbálom hova tenni az összeget. Sok. Nagyon soknak hangzik. Egy galleon 7500 forint, az majdnem... Majdnem hetvenötezer forint egy ing?! Mi kerül... na mindegy, nem lényeg, ebből egy évig jóllaknék a kukoricában... Négy hónapos terhes... Megfogtál, Révay Lili, megfogtál, tessék, vedd a nevetésem! Nem tudom megállni, hogy ki ne szökjön, fejemet csóválva képzelem magam elé a kipukkadásig jóllakott lányt. És akkor kiderült, hogy ez szerelem. Hát mit ne mondjak, ennyire abszurd dolgot is rég hallotta- oké, ez nem igaz mert idefele jövet azon gondolkoztam, hogy a sárkányok vajon mivel fizetnek a pedikűrösnek.
- Ha előbb elmondtad volna, változtatott volna bármin? - biccentem félre a fejem töprengőn. Persze tudom én, hogy nincs értelme sokat tépelődni a mi lett volna hákon, mégis mindketten tudjuk, hogy itt nem csak ez a kérdés.
- Sajnálom - szökik ki belőlem akaratlanul, mégis őszintén a szó, hiszen látom, meg hát ő maga mondta mennyire leszedálta ez az egész helyzet. Nem tudom mit mondhatnék, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkit is vigasztalni kezdhessek. Azt hiszem nem is a féltékenység az, amit érzek a sajnálat mellett, inkább egy furcsa irigység, hogy ő közel tudott kerülni Henrikhez, míg nekem csak felbosszantanom sikerült. Mégis, nem mondhatom, hogy nem szeretek az agyára menni.
- Ki beszélt itt Henrikről? - kérdezek vissza rögtön, rögtön tekintve is körbe, hiába tudom, hogy a bűbájok teszik a dolgukat. Pír kúszik fel a nyakamon, és tudom, hogy nem kéne reflexből visszakozni, mert pontosan tudja, hogy miről van szó, mégis, hónapok gyakorlata nem tűnik el csak úgy. Egy mondatba se legyek vele említve, az a legbiztonságosabb. De mi van, ha már nem akarom, hogy annyira biztonságos legyen minden?
- Ez a megvitatás dolog - nyelek végül egyet - még rosszabbul hangzik, mint eléállni. Mármint, ez ijesztő. Plusz mi van, ha nem akarna eljönni, ha tudná, hogy én vagyok az? Nem szeretném átverni, akkor jöjjön el, ha szeretne is, ne azért, mert meglepetésből kell arra tévednie, nem... Ez elvégre az ő döntése is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:19 | Link

Masa

- Olyasmi. Előtte hozzávágtam egy erszény aranyat is, ha jól emlékszem, olyan lendülettel, hogy egy kicsit meg is maradt a nyoma.  
Senki se mondta, hogy Ricsivel a kapcsolatunk olyan nagyon tökéletes, sőt a Holdfény lakói nem egyszer halhatták, ahogy egymás torkának ugrunk egy átlag vasárnap délelőttön. Volt minden, részegen tinderezésből elütött embertől elkezdve a felrúgott kertitörpén át - sosem fogom megbocsátani, hogy letört az orra - a hangos kertben ordításon át minden. És, hogy mi tartott minket össze? Talán a zsák a foltját dolog.
- Ne nevess, tudod milyen arcot vágtam, amikor megtudtam, hogy mennyibe kerül egy inge? Basszus Masa én két helyen dolgoztam iskola mellett, versenyeztem, korrepetáltam, ő meg tíz galleonért vett inget.
Belőlem is kitör a nevetés, amikor eszembe jut, hogy mennyire lesokkolt azzal, hogy egy sima fehér ing mennyibe kerül, és valóban sokkoló volt akkor, azóta hozzászoktam. Valljuk be, hozzá lehet szokni ahhoz, hogy jól él az ember, én is kevesebbet spóroltam, olyan ajándékokkal leptem meg, amiket szeret, hirtelen jött hétvégék más országokban, offroad, drága italok. Aztán amióta vége, annyi pénzem halmozódott fel, hogy magam is meglepődtem. Furcsa, de nélküle nem vágyom ezekre, viszont tudom, hogy ha vele lennék, akkor megint visszaállnék erre. Jól esik nevetni, ez olyan igazán boldog nevetés, ami már nagyon hiányzott. Hónapok óta nem nevettem, szépen fokozatosan haldokoltam belül, kívül pedig csupán csak mosolyra futotta.
Viszont jó beszélni erről. Nem hittem volna, hogy valaha elég erős leszek ahhoz, hogy bárkinek is őszintén beszéljek Ricsiről, arról, hogy mit éltem át vele, hogy hogyan volt ez az egész. Nem vagyunk világi barátnők, de látom Masát, és talán, ha nyitottunk volna anno, akkor is jóban lennénk, de nem bánom, hogy ez itt és most történik. Én mindig sokat tudtam mindenkiről, jó megfigyelőnek tartom magam, és most azt hiszem, hogy képes lennék segíteni neki, nekik, mert szeretem Henriket, szeretném, ha boldog lenne, és most már sejtem, hogy Masa az a lány, aki miatt benne van a tüske.
- Több időnk lett volna, talán nem szakítottunk volna akkor, talán nem szakítottunk volna most. Sok a talán, de nem tudom, talán semmin se változott volna. Nekem szerencsém van, tudod, mert jutott időm a szerelmemmel, de ez nem garantált. Mi van, ha elszalasztod az igazit? Mi van, ha a következő tanévben azt mondja, elmegy kutatni, és többet nem jön vissza? Mi van, ha az univerzum mindent tálcán kínál, de te nemet mondasz rá? Talán soha többet nem tesz ilyet.
Én tényleg hálásnak tartom magam azért, hogy Ricsivel lehettem, hogy igazán vele, álarc és színjáték nélkül. Sajnálom, hogy nem volt több időnk, és bár visszafordíthatnám az idő kerekét, bár ne rombolnék le mindent azzal, hogy én szakítok vele. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az, hogy kellett a Henrikkel töltött idő ahhoz, hogy rájöjjek, máshogy is lehetek boldog, hogy ne szűkítsem be a világot Ricsi köré, és, hogy rájöjjek, én tényleg vele voltam a világon a legboldogabb.
- Nos, nagyon remélem, hogy még mindig csak Henrikről és rólam pletykálnak, és nem jön elő az, hogy Volkovtól elkezdve Somán át Várffy-ig mindenki megvolt, mert akkor esküszöm, hogy elásom magam a föld mélyére. Henrik igaz, más nem, és nem is lesz.
Ebben biztos vagyok, mert ez a kis kitekintés segített nekem is rendbe tenni a dolgokat odabent. Már tudok beszélni Ricsiről, tudok mérlegelni, értékelni dolgokat. Fontos tapasztalás volt, fontos érzéseket tisztáztam le magamban.
- Emellett úgy vélem, nem azért puhatolózol, hogy megtudd, a lányok is érdekelnek-e, vagy csak a fiúk. Szóval tettem egy merész kijelentést, de az arcod alapján nem tévedtem.
Hümmögve süllyedek bele a babzsákba, mert a kerítőnő énem egy kicsit megkopott az évek alatt. Értem én, hogy mit beszél, és megértem, hogy miért mondja.
- Mennyire rossz most közöttetek a helyzet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:20 | Link



Arcom elnyúlik, ahogy a nevetést szívom vissza magamba, mert ugyan értem értem, hogy mókás elképzelni a galleonlenyomatos Ricsit, mégse kéne kinevetni, hát fájdalmasnak hangzik. - Szegény - pukkadozok magamban, de nem is bírom sokáig, a folytatás végképp eltör. Hiába mondja, hogy ne nevessek, ha egyszer már nevet ő is, nem tudom magamban tartani, jó látvány lehetünk, egyik fakutyább mint a másik. - De biztos nagyon jó ing volt, aranynyállal kézzel-szájjal sodort szövettel meg minden. - Keresem a magyarázatot az árra, bár valószínűleg nem trafáltam bele a közepébe. Nem baj, nem is tudom hogyan kkészül egy ing, ahhoz kell a szövőszék nem? Akkor biztos ezzel az inggel dolgozott Hófehé- Hamupi- Csipkerózsika (!) amikor elájult, azért az ár.
- De mi van ha nem is kínál tálcán semmit, csak én szeretném úgy látni, mintha kínálna, és amikor kinyújtom érte a kezem, kiderül, hogy csak képzeltem, és ott maradok, hogy... - és kitárom a kezem, mutatva, hogy hogyan végződik a mondat - semmivel. A nagybetűs, jól ismert, utált, szeretett, megvetett, tagadott, mégis nagyon is létező semmivel. Nincs vége a mondatnak, és nekem se maradna semmi, csak a kínos feszengés, a zavar és önmagam ostorozása. Miért vagyok ilyen depresszív? Mióta? Ez nem én vagyok... Mosolyt erőltetek az arcomra, de csupán egy pillanatra marad meg utána engedem is el - nem megy. Kit akarok átverni?
Nem tehetek róla, hogy automatikusan is tagadok. Elvégre ez volt eddig normális, ez, hogy nem mondok senkinek semmit, nincs is miről mit mondani, hogy minden ami történt, kettőnk titka csupán. Erre tessék, továbbfűzi a viccet, és belemorognék a mondandójába, hogy ugyan hogyan érti ezt, amikoris összezavar, és a korábbiak ellenére is egy hangyányit megremegek, valamint a ritmus amit csak én hallok, mert belőlem dobog, megugrik. - Mármint azért nem lesz több, mert csak... - be sem tudom fejezni a mondatot. Eddig úgy értelmeztem, és ő is úgy beszélt, mintha az, ami köztük lenne csupán valamiféle plusz lenne, de nem... nem olyan örökké szóló kapcsola- hát ő is azt mondta, barátság extrákkal. Ezt akarják folytatni? De akkor miért mondja el mindezeket? Vagy csak arra utal, hogy nem lesz több ilyen? Ennek több értelme lenne, de a feszengést nem tudom elűzni tagjaimból. Nem vagyok ijedt, nem ül az arcomra semmiféle drasztikus érzelem, mert bennem sem fogalmazódik még meg, inkább vagyok összezavarodva enyhén, mint kétségbeesve. De inkább rákérdezek, minthogy ne tegyem, és később kattogjak azon, hogy akár úgy is érthette-e. Szeretném hallani, nem is hosszú kifejtést, csak egy egyszerű "nem"-et, hogy tudjam, én komplikáltam túl.
- Az csak egy kényszerötlet volt - motyogom a felvetésre, de valóban, az arcomat ért kommentárt szó nélkül hagyom - nem sok értelme lenne tagadni. Sóhajtok, mélyen, mintha egy egész ugrálóvárnyi légballont szeretnék tovareptetni egy lélegzetvétellel. Elhúzom a szám, elnyílik, megszólalnék, de inkább visszazárom még egyszer átgondolni az egészet. És ezt most így is értem. Az egészet. Ez ugyanis már csak akkor teljes, ha elmondok mindent, ha elmondom miért ülök most itt, és miért nem merek tenni semmit.
- Februárban - kezdek bele bizonytalanul, küzdve az érzéssel, hogy nem lenne szabad erről beszélnem. De szereti Henriket, nem ártana neki nem? Kiszórta a bűbájokat, elmesélt valami olyat ami egész eddig hétpecsétes titok volt. Talán ebből fakad a bizalmam? - megcsókolt. - Szinte el sem hiszem, hogy valóban kimondtam. Mintha eddig valami ragacsos lény ücsörgött volna a mellkasomban, és húzta volna össze a bordáimat, de most hirtelen, ettől az egy szótól megszelídült, elengedte kampós kis karmaival a tüdőmet. - Egy bájital miatt, azt mondta később, és bár rengetegszer kérdezte, hogy én miért cs- miért nem löktem el magamtól, de nem tudtam neki válaszolni. - Megköszörülöm a torkomat, halk hangom bizonytalanul remeg meg, nem merek felnézni Lilire, a földet fixírozom kettőnk között. - Bejött a gyengélkedőre a meccs után, és számonkért... Veszekedtem vele. Megkértem, hogy hagyjon békén, hogy ne szóljon hozzám, mert megijedtem attól, hogy esetleg megismétlődhet az, ami korábban történt. Aztán tényleg nem szóltunk egymáshoz, és... nem tetszett. Megbántam amit mondtam, de nem tudtam, hogyan mondjam el neki. Megpróbáltam beszélni vele, de akkor ő nem akarta, kerültük egymást tovább. Szakítottam Bencével, mert fogalmam sem volt mi történik, de hát technikailag megcsaltam amikor visszacsókoltam, és nem tudtam volna ezt neki is megmagyarázni. Megbántottam. Nagyon. Nagyjából akárhogy máshogy csinálom, jobb lett volna. - Szégyellem, nem vagyok büszke az akkor hozott döntéseimre, nagyon nem. Sajnálom, azóta is sajnálom, hogy ez az egész megtörtént, hogy nem voltam képes higgadtabban, felnőttesebben kezelni. De az igazság az, hogy most se tudnám. Megrázom a fejem picit, és visszakanyarodok ahhoz, amit eredetileg kérdezett. - És most nemrég véletlenül úgy alakult, hogy pár percnél tovább voltunk egy helyen, és nem bírtam tovább, hát... Nem is tudom már mit mondtam, de beszélni kezdtünk. Azt mondta nem utál - itt azért nem tudok nem elmosolyodni -, megmondtam, hogy én sem őt, megkérdezte, hogy akkor mit érzek, mire már megint fogalmam sem volt, hogy mit kellene válaszolnom. Mármint miért mindig ő szegezi nekem a nehéz kérdéseket, miért nem mondja meg ő, hogy mit érez?! - Egészen puffogva pillantok fel, csak hogy aztán folytassam is. - Csak a bájital miatt csókolt meg, de most mégis... megkérdezte... hogy mit csinálnék, ha megtenné megint.
Kábán, alig fogva fel, hogy elmondtam ami jött, megpaskolom a táskámat magam mellett, jelzésértékűen. Erre kell a könyv, hogy megmondjam mit érzek, hogy rájöjjek mit tennék, ha... Ha nem csak a bájital miatt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:21 | Link

Masa

- Arannyál! Hogy én erre nem is gondoltam!
Még a homlokomra is csapok, valljuk be, nem szép dolog, de ez az ing dolog azóta is nagyon frusztrál. Szeretem Ricsit, de ahogy a kórházban is mondtam neki pár hete, amikor a kulcsait visszaadtam, nem lesz más ember attól, hogy nincs már pénze, nem lesz kevesebb a szememben, hiszen én mindig csak őt láttam. Most is felrémlik előttem, ahogy a szemébe nézve azt mondtam, hogy "van valakid, aki mindig szeretni fog", de azóta se jött el hozzám, és valljuk be, félek a szombattól, mert mi van, ha nem jön el, vagy ha eljön, és a kezembe nyomja a kulcsokat? Nem vagyok még felkészülve, de ha nem hozom fel a szombatot, akkor sosem jutunk egyről a kettőre. Legalább beszélgetünk már. Az is valami, nem?
- Akkor legalább tudod, hogy nem ez a te tálcád. Az is egy válasz, nem?
Ha üres a tálca, az is egy válasz, lezárhatja akkor életének ezt a fejezetét, kezdhet egy újat, vagy akár bele is süllyedhet abba, hogy azt kérdezze magától, miért nem volt ez az ő tálcája. Az élet nehéz, felnőttnek lenni szívás, de az igazi szörnyűség az érzelmi hullámzásban mutatkozik meg. Én Ricsi mellett lettem gyerekből felnőtt, lányból nő, szertelenből gondoskodó. Tudom, hogy milyen az, amikor felülsz erre a hullámvasútra. Hullámvölgyek, hullámhegyek, feljutni szinte lehetetlen, leesni a csúcsról egy pillanat fájdalmas műve.
- Mert, legyen bármi is most köztünk, ha belegondolok, úgy érzem, megcsalom Ricsit. Amíg vele nem jutok dűlőre, senki mással sem fogok. Henrik egy nagyszerű barát, és megvan a szikra, ezt nem tagadom, nem áltatlak azzal, hogy nem éreztünk semmit, mert éreztünk, de nem azt, amit veled érezne és nem azt, amit én Ricsivel. Mind a ketten tudjuk, hogy máshoz tartozunk, csak a mások jelenleg nem kérnek belőlünk.
Itt azért nem tudok nem úgy nézni rá, mint egy tanár a rakoncátlan diákra, akiről tudom, hogy tudja, de nem akar tudomást venni róla, hogy okos, viszont a hatás megvan, mert beszélni kezd. Lopva kibújok a cipőimből, és bár nem illendő szoknyában ilyet tenni, de törökülésbe helyezkedem, úgy, hogy azért a szoknyám takarja a bugyimat. Nem leszek hirtelen szabad erkölcsű, nyilván az ilyenekre nagyon odafigyelek. Merőlegesen felé fordulok, és lelkes figyelemmel az arcomon hallgatom a mesét, ami végre őszintén róluk szól. Megcsókolta, hát így kezdődött. Mennyivel jobban tette, mint azzal a másikkal, akinél állandóan próbálkozott, a csaj meg nem tett semmit. De Masa! Elégedetten dörzsölöm össze a tenyereimet.
- Visszacsókoltál, mondd ki nyugodtan.
Mondanám, hogy én megértem, hát minden épeszű ember azt tette volna a helyében, de ugyebár ezt nem nagyon kellene a kelleténél jobban feszegetni. Furcsa talán, hogy éppen velem beszéli ezt meg, aki a harmadik fél jelenleg, de mégis, úgy vagyok vele, hogy jobb emberhez nem fordulhatott volna. Én őszintén elmondom neki, hogy mi volt közöttünk, mindenki más csak találgat, hogy vajon hányadán állunk, és mire kettőt pislogunk a nyakamba varrnak három gyereket, akik az évek folyamán a titkos szerelmünkből születtek, hovatovább, legalább kettőt Vajdának néznek, mert szőkék. Bólogatok a meccs utánra, emlékszem, hogy nagyon rosszul érezte magát azért, amiért kiütötte a testvérpárt, és bár ez csak iskolai bajnokság volt, gondolom ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tanárok és iskolai dolgozók inkább ne lépjenek ilyenkor a pályára. Van benne realitás, még akkor is, ha bánom, hogy már nem kviddicsezhetünk. Ezért is hajszoltam bele magam ebbe az olimpia dologba megint, hogy legyen valami, ahol arathatok. Nekem szükségem van a sikerekre, és amikor kitaláltam, hogy huszonhárom évesen abbahagyom, nem tűnt olyan közelinek a dolog, most meg már a szomszédban kopogtat.
- Henrik nagyon szívember, nagyon sok mindent a lelkére vesz, és szerintem egy ilyen neki háromszor olyan rosszul esik, mint sokaknak. Szépen kell vele bánni, mert érzékeny, legalábbis én ezt tapasztaltam.
Hiszen értem még azt is képes volt bevállalni, hogy ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor kamuból jár velem, végül aztán nem kellett a kamu, mert igazából kerültünk közel egymáshoz. Később, mint a pletykák, de mélyebben, mint ahogy sejtettük valaha is.
- Mindenhogy sérült volna. Megbékélt már veled?
Mondjuk ha nem is tudja, hogy miért, és feltételezem, hogy nem tudja, akkor szegény gyerek még inkább össze lehet zavarodva, mintha tudná, hogy mi a helyzet. Nem mondom, hogy az könnyebb lenne neki, hogy az igencsak diáklánykedvenc Ambrózy professzor vetett szemet a nőjére, aki ebbe benne van teljesen, csak még tagadja maga előtt is, de jobb, mint a semmit nem tudni.
- Mert férfi, Masa. Ők sokkal jobban félnek az elutasítástól, mint azt mi hisszük. Néha az a legegyszerűbb, ha beáldozod magad, felvállalod az érzéseidet, és onnantól átadod a döntés jogát, hogy férfinek érezhesse magát továbbra is.  
Lepillantok a táskára, majd vissza a lány arcára, és kicsit megcsóválom a fejem. Hihetetlen, hogy még mindig azt hiszi, hogy a könyvben ott a válasz. A válasz az orra előtt van.
- Szerinted, ha arról beszél, hogy bájital nélkül is megcsókolna, akkor mit érez? Gondolj csak bele, Masa, te mit éreznél valaki iránt, akit egy bájital hatására megcsókolsz, majd hónapokkal később megkérdezed, hogy mi lenne, ha bájital nélkül is megtennéd? Miért akarnád megtenni? És miért éppen téged csókolt meg egy feltételezhetően szerelmi bájital hatására? Miért nem akárki mást?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:22 | Link



Bizonytalanul bólintok. Nem mondom, hogy de nem akarom, hogy ne az én tálcám legyen, nem ragozom tovább, ezen lassan már tényleg nincs mit. Erre szokták az mondani, hogy ha megpróbálom még lehet jó, míg ha meg sem, akkor csakis rossz? Sírni akarok, Anyuu, ennek most tényleg az lesz a vége, hogy elé kell álljak ezzel?
Jól tettem, hogy visszakérdeztem. Még akkor is, ha az őszinte szavak hallatán kellemetlenül szorul össze a gyomrom, hiszen kell ez is, hogy utána le tudjam zárni magamban a témát. Behúzom a nyakam a korholásra, és ahelyett, hogy kikérném magamnak a néma vádat, magamra húzom azt, és beleburkolódzok. Elvégre igaz, én üldöztem el, én mondtam, hogy hagyjon békén, én kértem, hogy ne szóljon hozzám, én, én... Hiába nem tudja ezt még a lány velem szemben. - Vársz rá? - szakad ki belőlem önkéntelenül is a kérdés, és talán mindketten tudjuk, hogy nem Henrikre gondolok. - Tudja, hogy vársz rá? - talán így pontosabb. Nem szeretnék olyanba belenyúlni, ami már nem tartozik rám, mégis piszkál a kíváncsiság, és tudat alatt, ha ügyetlenül is, de segíteni szeretnék. Nagyjából úgy, ahogy jószándékúan a kiskutya megragadja a takarót, felugrana vele a fotelba, hogy betakargassa fázhó gazdáját, de ahogy lendületet vesz csak belegabalyodik, és végül ő az, akit meg kell menteni. Igen, ez a kép egészen én vagyok.
Megakadok egy pillanatra a mesében a közbeszólásra, és bár nagyon igyekeztem tartani magam (hé, az igyekezet tényleg megvolt, ha nem is látszott), meg kell babrálnom kicsit a pólóm nyakrészét, hogy kevésbé égjen a bőröm. Megköszörülöm a torkom, zavartan úgy teszek, mintha nem is hallottam volna amit közbeszúrt, s egy apró bólintással - igen, arra válasz, de, de, de, de nem fogom kimondani, nemnem - folytatom tovább a történetet. Jól esik beszélni róla, főleg, hogy hónapokig azt hittem talán soha nem önthetem majd szavakba a történteket. Megpróbáltam eltemetni, de nem jött össze. És tessék, most itt van valaki, akiről sosem hittem volna, akivel szinte alig beszéltünk korábban többet a jó reggeltnél, és csak ömlik belőlem a szó, mintha muszáj volna. - Tudod mit? - akadok meg - igen, visszacsókoltam. - Kimondtam. Fuuuraaa. Nem tudom hova nézzek, így inkább csak felveszem a fonalat amit eldobtam, úgy teszek, mintha a kis intermezzo meg se történt volna, de kimondtam, ennyivel is közelebb kerültem ahhoz, hogy őszinte legyek, legalább önmagammal szemben. Örülök? Még nem tudom eldönteni.
- Szépen - visszhangzom szavait. Bántam vele valaha- nem, nem voltam kedves. Morcos, sértődött, pukkancs, szemtelen igen, de kedves? Azt hiszem lassan el kellene kezdenem kiegyenlíteni a mérleget. Talán ezt szeretném, közeledni felé, talán továbbra sem tudom mi megy végbe bennem, de végülis, ezzel nem lőhetek mellé.
- Nem, de nem is adtam rá neki lehetőséget - rázom meg a fejem. Elvégre ahhoz tudnia kéne a miérteket, és én vagyok az aki ezt nem tudja megadni neki, mert nem vagyok képes felvállalni az érzéseimet, és mindazt ami velük jár.
- De én is félek! - vágok közbe, s tárom ki oldalra szabad kezem, majd inkább fogom, és lerakom végre a poharat oda ahonnan elvettem. Istenem, gondolhattam volna erre előbb is.
- De azt csak azért mondta, mert én azt mondtam, hogy nem tudom, szóval nem azért mert azt akarta, csak mert ha megcsinálná akkor már nem lehetne rá kifogásom és megmondanám de nem tudom, hogy tudnám-e, de azt hiszem azt gondolja, hogy igen... Nem biztos, hogy tényleg akarta volna - nyöszörgök össze-vissza. Persze, ahogy így felvázolja, minden olyan egyszerűnek tűnik, és belegondolva Henrik nem olyan ember aki ilyesmivel viccelődjön, de mégis... Állj. Ne legyen több de mégis, jó? - Valami fura elrontott szerelmi bájital volt, vagy mi, még az edictum is cikkezett róla azt hiszem, szóval annyi volt a lényeg, hogy aki felidegesít, azt.. hát annál... arra érzel... érted, na. Szóval megint csak felhúztam az agyát, mint mindig. Én nem akarom, hogy ez így legyen - bukik ki egy újabb kis vallomás. Lassan elég lesz már. - Mármint mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem lenne ez az egész? Csak közben nem tudom azt se kívánni, hogy ne érezzem ezt...
Utolsó mondatom még a korábbinál is halkabbnak tetszik, inkább valami morgás-motyogás, mint normális beszéd. Felpillantok, a lányt nézem velem szemben, aki olyan kérdéseket tesz fel, amikre nem merem remélni se, nemhogy kimondani a válaszokat. A lányt, aki furcsa módszerével puhított meg és szedi ki belőlem a vallomásokat, amiket örökre meg akartam tartani magamnak. Nézem Lilit, és csak arra tudok gondolni, hogy megtapasztalt valami olyasmit, amit én szerettem volna. Amit én szeretnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:22 | Link

Masa

A kérdéseire elmosolyodom és bólogatok. Örülök, hogy kérdez, hogy nem csak nyugtázza magában a szavakat. Okos, ezt mindig is tudtam róla, irigyeltem is azért, hogy képes gyerek maradni. Nekem nagyon hamar fel kellett nőnöm, és bármennyire is próbáltam gyerek maradni, eljött a pont, amikor már nem volt lehetőségem gyerekként élni. Nem tudom, hogy melyikre mondanám, hogy ez volt az a pont, mert mindegyik után megpróbáltam kicsit visszatérni a gyerekkoromhoz, aztán jött egy pont, amikor már nem is vágytam a gyereklétre. Talán akkor, amikor a tükör előtt állva, hosszan vizslatva magam, először mertem kimondani önmagamnak: Szerelmes vagyok.
- Néhány hete volt egy elég rossz hete, elveszített mindent, és a végén egy kórházban ébredt. Szerencséje volt, kimentették, mielőtt egy tóba fulladt volna matt részegen. Rossz irányba indult haza, és az autója lesodródott az útról. Én voltam megadva baleset esetén, engem értesítettek. Akkor otthagytam a kulcsait és megmondtam neki, hogy szeretem.
De Ricsi nem jött el. Azóta minden zörejre remélem, hogy ő az, hogy hazajött. A múltkor a kerti törpém a hátán feküdt, mint mindig, amikor Ricsi rajta tölti ki a dühét. Reménykedtem benne, hogy ez előremozdítja a dolgokat, de nem, mégis, én türelmetlenül várom őt, és a gondolatból az szakít ki igazán, hogy Masa felvállalja a tettét. Csillogó szemekkel, büszkén pillantok rá, az üzenet pedig egyértelmű: Ez az, kislány! Erről van szó! Mondd ki, tudatosítsd magadban és fogadd el, hogy megtetted. Mint az alkoholizmusból való kigyógyulás. Ez most a kapcsolati elismerés menete. Büszkén pillantok fel rá, és boldog vagyok, hogy kimondta.
- Elmondod valaha Bencének, hogy mi történt?
Tartozik egy magyarázattal, és ezt szerintem ő is tudja. Bencének kell az, hogy értse, mi történt, és ehhez muszáj, hogy megértse, talán könnyebben is megbékélne. Ha csak úgy, indok nélkül van vége, az ember nem igazán boldog és többnyire önmagában keresi a hibát. Szólásra nyitnám a számat, de Masa úgy belém forrasztja a szót, hogy arra még talán senki sem volt képes soha, én meg csak nézem őt, és esküszöm, hogy próbálom a kusza mondatokat értelmezni.
Kirobbant belőle, nyilván ez volt a célom, hogy végre mindent kimondjon, de ekkora sikerre nem számítottam, megvallom őszintén. Csak nézem őt, és követem a gondolatmenetet, már amennyire követni tudom.
- Szóval te arra hajtasz, hogy agyvérzést kapjon. Mondjuk ez egy is módja annak, hogy elhárítsd a "meg kell beszélnünk" részt.  
Próbálom egy kicsit oldani a feszültséget. Emlékszem, hogy volt egy ilyen cikk. Akkor éppen nem voltunk itthon, mert Valentin napon még rendben voltunk, elmentünk romantikázni. A gondjaink és a szőke hajszálak - amik már tudom, hogy pszichológustól valók -, csak pár héttel azután jelentek meg. Hirtelen omlott össze a kártyavár, de emlékszem erre az időszakra, az utolsó boldog utazásunk, ahol talán reménykedtem egy másik gyűrűben is.
- Ha ez csak bájital lett volna, Henrik bocsánatot kér és lezártnak tekinti az ügyet, szerintem. Én legalábbis azt nézem ki belőle, hogy így jár el, és nem azt, hogy utána újra és újra felhozza, miközben próbálja kikövetelni, hogy mond ki, mit szeretnél.
Felkelve, nem zavartatva magam, hogy mezítláb vagyok, kecsesen lépek oda Masához, hogy elé térdelve, ha engedi, kezeim közé vegyem a kezeit.
- A világ tele van olyan emberekkel, akik megpróbálnak majd kihasználni és kényszeríteni, de Henrik nem olyan, ő igazán jó ember. Becsületes és hű az elveihez. Ennek ellenére, nagy valószínűség szerint beleszeretett egy diáklányba. Képzeld el, hogy ez neki mekkora omlást jelent a szívében. Látom rajta, hogy ő is olyan elveszett, mint te, Masa. Ne hagyd kétségek között tipródni, kérlek.
Henrik jó ember, sőt csodálatos. Szeretem, mint a barátomat, és hiába vonzódunk egymáshoz testileg, mi sosem leszünk többek annál, mert Masa és Ricsi a képben vannak, akkor is, ha nem. Én pedig tiszteletben tartom, hogy legalább az egyikünknek esélye nyílhat a boldogságra.
- Van egy házam, amiben nem lakom, igazából az apámé, de a nővérem Budanekeresden él a férjével és a gyerekeivel, én pedig a másik apám házában élek. Ha szeretnétek nyugodt körülmények között beszélgetni, ott megtehetitek. Tőlem élhettek is ott, amíg el nem végzed az alapképzést, vagy amit csak szeretnétek, komolyan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. július 21. 18:23 | Link



Lehet nem vágyni a gyereklétre? Hát azt hiszem nálam egy sz betűs szó sem érné el ezt a hatást... Legyen az szuperfenofrenetikomaxikapitális, szerelem, sze- szatöbbi. Ijedten nyelek egyet a baleset hallatán, és még ha nem is ismerem túlzottan a fiút, picit mégis megkönnyebbülök, hisz hallhatóan talán nem lett olyan nagy baja. Él, szeretik, innen fel lehet állni nem? - És azért nem hagytál nála semmit, amit vissza kéne adnia, hogy ne használhassa kifogásként ha megkeresne, hanem tényleg azért jöjjön, mert felvállalja, hogy veled szeretne lenni?
Eredetileg azt akarom kérdezni, hogy miért nem hagyott neki ott valamit, de ahogy végiggondolom már elő is állok saját magam számára egy teóriával, így inkább azt fejtem ki. Ha én lennék Ricsi... egészen biztosan fognám magam és ürügyként magam előtt lobogtatva a cuccot jelennék meg, próbálva helyretenni a dolgokat... Ez az a gondolkodásmód, ami meglehetősen gyáva, és el kéne felejteni, ugye?
- El szeretném - bólintok feszengve, hiszen így előre, látatlanban tudom, hogy nem az lesz életem kedvenc cseveje. Ééés most majdnem mondtam, hogy á a szakításnál úgysem lehet rosszabb, de inkább nem festem az ördögöt a falra. Még mindig nem nekem a legrosszabb, nyisz hiszti.
Máskor bocsánatot kérnék, amiért ilyen erőszakosan ragadom magamhoz a szót, most viszont annyi mindenen pörög az agyam, hogy nincs érkezésem egyáltalán felfogni, hogy közbevágok. Szám széle megrándul, legyintve dőlök hátra, nem akarom én, hogy agyvérzést kapjon, csak olyan ártalmatlanul és kedvesen rontok acélbetétessel a lelkébe, mint elefánt szokott a porcelánboltba. Mint én szoktam, mondjuk ki.
Megint rajtam van a töprődve - nem töpörödve, így is eléggé alulról verem a konyhaszekrényt - kattogás sora, hallgatok, értem mindazt amit el akar mondani, amire ki akar lyukadni, de nem tudom merjem-e belelovallni magam az őfajta gondolkodásba. Töprődve. Igen, töprengve, t- ah, megint elfeljtettem mi volt a másik szó, nem lényeg, szabadidőmben nyelvújítok. Meg akkor is amikor máshová kéne figyeljek. Lili azonban újabb találatot visz be, szavaira felrémlik bennem az alkalom, amikor Henrik maga fogalmazott hasonlóan; próbált úgy viselkedni, ahogy én szerettem volna. Figyel rám... Tényleg kéne ennyire tartanom attól, hogy nem tartaná tiszteletben az érzéseimet, attól függetlenül, hogy viszonozza-e őket, vagy sem? Ezen erősít Lili is, bár felfelé moccan a szemöldököm, nem húzom el a kezem az övéi közül. Most nem kapom el zavartan a tekintetem, csak az ajkamat rágcsálom csendesen, mielőtt bizonytalanul bólintanék. - Beszélek vele - ígérem meg tétován, miközben füleim önkéntlenül cenzúrázzák a szerelmes részt. Az igazság az, hogy mondhat a lány bármit, egy ember van akitől elhinném, akitől jelentene valamit ez a szó, de ez nem a lány ellen szól, csupán saját teszetoszaságom ékes példája. Nem csak mondom, hogy békén hagyjon, az elhatározásom valós, fejemben már az kavarog, hogy mégis hogyan vezessem fel szépen ezt az egész témát, azonban még épp csak elkezd megfogalmazódni fejemben A megoldás, kizökkenek. Nem kicsit.
- Mi? Mi? Mi? Mi? Mi? - kész, Masa kiégett, elvesztettük, a kapitány elhagyta a hajót, ami elsüllyedt, jöttek a meteoritok, kipusztultak a szúnyogok, leesett a legyek szárnya, életre keltek a dínók, kukorékol a kertben a dodómadár, és mosolyognak a dementorok. - Öhm, én, öhm, azt hiszem - cincog - kicsit előreszaladtál. - És Masa csak néz, néz, mered, bámul, a fejében apró kiscsipék masíroznak fel-alá, vészriadót harsogva halk kis vinnyogi csipogásukkal. - Azt hiszem inkább írok neki egy levelet és a többi majd még kitalálja magát - teszi hozzá, full feladva az életet. Szeme ide-oda rebben, tenyere izzad, lábujjai fáradhatatlanul dobolnak a cipő béklyójában, és hirtelen megint nagyon csábító az a magyar népmesés könyv, most éppen önmegnyugtatási módszereket szeretne kilesni belőle úgy... azonnal. Vagy két perccel ezelőtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. július 21. 18:23 | Link

Masa

- Eszembe se jutott ez az opció.
Vallom be, mielőtt alsó ajkamba harapva elkezdenék azon gondolkozni, hogy mit szólt Ricsi ahhoz, ha a bőröndjébe csomagolva bármi ott lett volna, ami az enyém, nos, ha nem Mimi, valószínűleg nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Ha meg Mimi, valószínűleg a gyerek inkább Ricsivel maradt volna. Még mindig él nálunk a dackorszak, és amikor egy szárnyas róka dacos, annál rosszabb nincs, nem egyszer égette szénné a vacsorámat, vagy egy-egy ruhámat csak azért, hogy bosszantson, mert én elküldtem a háztól a szövetségesét.
- Igazából a gyűrűnket nem cseréltük vissza.
Pillantok le a magam rózsaszín kövekkel kirakott csodájára, amit az első félévünk ünneplésekor kaptam, és csak egy rövid ideig nem volt a birtokomban. Ricsi is hordta a tőlem kapottat, amíg el nem lopták tőle. Azóta nézegetem a közeli zálogházakat, hátha valamelyikbe beadták. A gyűrűket mind a ketten viseltük a szakítás után, gondolom, ez jelent valamit. Ez lehetett volna olyan, amit visszacserélünk.
- Helyes.
Bence megérdemli az igazat, ahogy, ha úgy alakulna, én se tagadnám le azt, hogy volt más is az életemben, de ez ugyebár a jövő zenéje, és ki tudja, hogy erre lesz-e valaha lehetőségem. Most csak az a biztos, hogy őket szeretném rendben tudni. Szeretném, ha Masa a régi lenne, nem ennyire masátlan, mert riasztó a látvány, és szeretném, ha Henrik végre igazán boldog lenne. Csodálatos ember, és más körülmények között mindent megtennék azért, hogy az enyém legyen, de talán ez egy másik életben volt vagy lesz, nem a mostaniban. Viszont boldog vagyok, hogy megtörtént, nagyon sok mindenre adott választ, olyan dolgokra is, melyekkel talán nem is számoltam, amikor ebbe az egész viszonyba belekezdtem.
Valószínűleg lesznek így is olyanok, akik negatív szereplőként ítélnek majd meg, csábítóként, a másik nőként, de engem nem zavar. Pontosabban nyilván fog, de őszintén, ki az, aki nem ment volna bele ebbe? Aki azt mondja, hogy ő, az hazudik, egy olyan emberrel, mint Henrik, bárki belement volna. Csak amíg én nem akartam mást, csak azt, hogy egy kicsit fontos legyek valakinek, hogy kicsit szeretve legyek, hogy érezzek egy másik meleg testet az enyémhez nyomódni, hogy ne csak mindig azon töprengjek, talán ma eljön, addig más talán többet akarna. De hogy dúlhatná szét bárki is azt, amit itt van? Sosem tudnék ártani a szerelemnek akarattal. Akaratlanul már megtettem, amikor Ricsi belém szeretett, de az sem úgy volt, esküszöm, hogy nem akartam, hogy ne Ariana-t szeresse, és sosem mondtam volna el neki, ha nem alakul úgy az a nap, ahogy. A lényeg, hogy nem bánom kicsit sem az elmúlt időszakot, csodálatos volt, de tiszteletben fogom tartani a lányt, aki előtt térdelek ebben a pillanatban.
- Oh, valóban, ne haragudj. Amikor éppen nincs szerelmi életem, akkor másokéba ütöm bele az orrom. Gyúrok arra, hogy a nyugdíjasmaffia tagja legyek.
Nem, eszemben sincs ilyet tenni, de valóban előreszaladtam, és valóban belekotyogtam az életükbe, de úgy érzem, hogy Masának kellett ez az egész.
- Csak szeretném, ha tudnád, hogy mindenre van megoldás, hogy ez nem a világ vége, inkább valaminek a kezdete. A levél jó ötlet, de azért személyesen mond el az érzéseidet. Tudod, levélben, sms-ben és e-mailben szakítani és megvallani dolgokat nem a legszerencsésebb, mert egy mosolyfej lehet nagyon kedves és perverzen köcsög és mondhatja azt is, hogy menj anyádba. Szóval jobb a szemtől szembe.
Nevess egy kicsit kislány, mert esküszöm, hogy nagyon aggódom, hogy teljesen elromlottál, és akkor aztán nem fogom tudni, hogyan pofozzalak helyre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. szeptember 18. 23:47 | Link



Persze, már megint én gondolnám túl, rágcsálom meg az ajkaimat kicsit. Inkább megpróbálok nem előállni az ötleteimmel amikor úgy érzem megértettem valamit, még a végén olyan gondolatokat ültetek el a fejében ami miatt aztán ő jár pórul egyszer. Az egy dolog, ha a saját kapcsolataimat elrontom a furcsa logikámmal, de nem lenne vicces, ha ezeket a csodákat el is kezdeném terjeszteni. Bólogatok a gyűrűre, és halványan el is mosolyodok, ahol tekintetem is az övét követve a kis ékszerre rebben. Mondjuk érdekesen nézne ki Ricsi a rózsaszín kövekkel, szólal meg a kisördög odabent, és ha figyelmen kívül hagyni nem is tudom, legalább annyit sikerül elérnem, hogy ne mondjam ki hangosan.
Az mindenképpen igaz, hogy kizökkentett a bús, merev visszafogottságból, amibe kényszerítettem magam, azzal, hogy együttélésről, szerelmet vallásról meg komolyan, összeköltözésről kezdett beszélni. Hirtelen egészen más miatt érzem úgy, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, nem azért, mert döntenem kéne valamiről, nem azért, mert meg kell birkózzak a saját hazugságommal, sem azért, hogy kitaláljam mit akarok érezni, egyszerre elfedve azt amit valójában érzek. Nem ezek miatt, hanem kivételesen azért, mert néhány korábbi ponton túllendülve olyan irányba szaladt a mellettem térdelő előre, amit hirtelen nem is tudok feldolgozni. Én épp csak két perce próbálom nem tagadni magam előtt a helyzetet, erre rögtön együttélés? Oké, tudom, hogy ezen lovagolok már mióta, de még egyszer, együttélés?? Nem, ez így komolyan annyira idegen, ijesztő és abszurdan sokesélyes és legjobban is távoli, hogy nem is akarok rá gondolni. Nem is tudom, őszintén, igen, nem is tudom... Egyáltalán elképzelni ezt a helyzetet.
- Azt hiszem nem kell megvárnod a hatvanötöt, én a helyükben simán bevennélek tiszteletbelinek - rázom meg a fejem, hitetlenkedéstől magasra szökött hangon.  - De ugye akkor ha valami pletykát hallanál, megosztanád a fiatalabb korosztállyal is? - mosolyodok el. Nos, nem hittem volna, hogy itt fogunk beszélgetni, és mindazok után amiket hallottam - illetve most már mondhatom, hogy amik történtek - nevetek majd vele, de tessék, újabb bizonyíték rá, hogy könnyedén tévedek. És mintha ő is pontosan erre gyúrna, ezzel az egész mosolygó fejes elemzéssel, korábban félszegen felrémlő mosolyom pedig tényleg hitetlen nevetésbe fordul. Bolond vagy Lili, de tudod, nálam ez jót jelent. Megrázom a fejem, hogy reagáljak a dolog érdemi részére is, de nem, belekezdenék és fel kell nevetnem, szám elé szorított kezekkel. Így jönne ki a feszültség? Ez de rossz már.
- De írásban sokkal összeszedettebben el tudnám mondani amit szeretnék - préselem ki végül magamból a lényeget anélkül, hogy megfulladnék bele. - Mi értelme annak, hogy odamegyek, és se eleje se vége, csak megint összeveszünk? - Ha nyugodtabban is dőlök hátra, a kérdésem mögött megbújik egy-két (egyébként sajnos igencsak jogos) félelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. szeptember 20. 09:38 | Link

Masa

- Igen, vagy ez, vagy nagyon gyorsan szerelembe esek. Mi sem egyszerűbb, nem igaz?
Körülbelül minden egyszerűbb, mint szerelembe esni, mert Ricsi olyan mély nyomot hagyott bennem, annyira szeretem őt, annyira fontos nekem, hogy abból kikeveredni szinte lehetetlen. Ez már nem az, hogy ő életem első szerelme, mert már nem az első, volt az első, aztán kiszerettem belőle, volt a második, aztán az is elmúlt, és megmaradt a szeretet, majd beleszerettem még párszor, de a szerelem elmúlt, vagy, mert haragudtam rá, vagy mert mélyen szerettem. Most, azt hiszem, nagyon szeretem őt, mint embert, mint férfit, mint barátot, mint társat, de nagyon haragszom is rá, amiért úgy bánt velem, hogy nem tudtam elviselni a jelenlétét a közelemben. Rosszul voltam tőle, kínnak éltem meg minden esténket, és ez nem volt normális. El kellett engednem, hogy visszataláljon. Az első fázis megvolt, a második meg várat magára, és talán ebben a nagy várakozásban jön el az, hogy el fogom engedni Ricsit. Csak nem tudom, jelenleg senkivel sem tudom elképzelni az életem.
És akkor meg is érkeztünk ugyebár Henrikhez, az egyetlen emberhez, akit közel engedtem magamhoz az elmúlt évek után, az első ember, aki megérintett, aki iránt vonzalmat éreztem. Vele jó volt minden, elfelejtettem a szomorúságot, ragyogtam, boldog voltam, de egyrészt tudom, hogy sosem lenne szerelem, sosem lenne olyan erős vágy, hogy együtt akarjunk lenni, másrészt itt van Masa, és én sosem lennék képes csak azért, mert egy kis boldogságot hozott a férfi az életembe, megfosztani őket az igaz szerelemtől. Sokan nem hisznek benne, hogy létezik olyan, de szerintem igen, én hiszek benne, és én szeretem ha mások megtalálják. Szeretem látni apát boldogan, szeretem látni Francit a sok gyerekkel, a férjével, bárkit, aki megtalálja. Szeretem a szerelmi történeteket, éppen ezért, tudom, hogy visszavonulót kell fújnom. Tudtam, hogy el fog jönni egy nap a búcsú, és hálás vagyok azért a pár hónapnyi boldogságért, ami nekem jutott. Erősebbé tett, összeszedetebbé, egy olyan időszakban, amikor nem láttam kiutat a bánatból. Már nem vagyok szomorú, vannak céljaim, álmaim. Rendben vagyok.
- Mindenképpen, ne aggódj.
Kacsintok egyet vidáman, ahogy próbálom oldani. Masa egy vidám, energikus lány, annyira sok energiával, hogy az ember nem tudja, honnan van neki annyi, és most itt kuporog, én pedig reszketeg szívvel nézem őt, és aggódom, hogy eltűnik a fénye. Biztos vagyok benne, hogy Henrik nagyon szereti a kisugárzását, és neki azt a Masát kell prezentálni, akit ismer, nem ezt a kétségbeesett népmesékben megoldást kereső lányt, aki szinte teljesen elveszik a babzsákban.
- Mert veszekedés közben kimondhatod az érzéseidet. Nézd, a világirodalom tele van szebbnél szebb szerelmes levelekkel, de ha megnézed őket, mind szomorúak. Gyönyörűek, de szomorúak. Tatjána levele Anyeginhez, Mért jött el? Békességesen rejtőzve mély vidéki csendbe, tán meg sem ismerem sosem, s a kínt sem, mely betört szívembe; vagy éppen a válasz erre: Követni mindenütt magát, mozdulatát kísérni szemmel, nézését fogni s mosolyát, szerelmes-bús tekintetemmel, szavát hallgatva fogni fel, hogy tökéletesség a bája, lábánál kínban égni el... biztos, hogy jó az, ha szerelmünket levélben valljuk meg, és nem úgy, hogy a másik láthatja a szemünk, hallhatja hangunk remegését, láthatja, hogy nagy lépést tettünk, hogy kimondjuk. Szerintem a szerelmet megvallani csakis szemtől szemben lehet. Megkönnyebbülsz tőle és erősebbé tesz.
Oké, kezeket fel, hogy ki az, aki a világirodalom összes szomorú levelét kívülről fújja. Jöhet bárki, Ady, József Attila, bárki.
- Szerintem ha kimondod, Henrik megáll a veszekedésben.
Utoljára módosította:Révay Lili Athalie, 2020. szeptember 20. 09:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Diák Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Ötödikes diák


Minden lében villa
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 5994
Írta: 2020. szeptember 20. 21:06 | Link



Szíven üt kicsit a híres-hírhedt s betűs szó, így még ha amivel poénkodik mosolyt is csalna talán az arcomra máskor, most a fentiek szellemében mégsem történik ez meg. Az elmúlt hetekben elkezdtem áltatni magam azzal, hogy nem is létezik olyasmi, hogy szerelem, azt mondogattam butaság, egy rossz fajta mese. "Az emberek csak szeretni tudnak másokat, nincs ezen kívül semmiféle varázslat vagy turpisság a dologban, a szerelem már egy olyan extra, amit csak bemesélnek maguknak." Oké, lehet, hogy blogokat olvasgattam este alvás helyett, és onnan származnak ezek a remek ötletek, de akkor és ott jó ötletnek tűnt ez az egész. - Nem pont az a baj, hogy túlzottan egyszerű? - motyogok magam elé. Magam sem tudom, hogy milyen mértékben akarok vagy fogok megnyílni Lilinek, mégis valahogy sodorgat afelé, hogy kimondjak dolgokat. Lelki szemeim előtt megelevenedik a cowboyruhába öltözött lány, bokája mellett a negyven fokos vörös homokban ördögszekerek pattannak tova lassan. Megpörgeti övén függesztett pisztolyát, másik kezével szemébe húzza kalapjának elejét, és felcsendül az a jellegzetes vadnyugati zene, miközben gerincemen végigfut a várakozás. Aztán hopp, a lasszó repül, és én már csapdába is vagyok esve, engedelmesen lépkedek közelebb míg ő húz maga felé, ragyogó mosollyal. Nem is tudok ellenkezni, nem is akarok, úgy forgatja ki belőlem a mondanivalómat, amit - megesküdtem magamnak - soha nem állt szándékomban elkotyogni, mintha könnyű lenne.
Elégedetten bólintok a beleegyezésre, és agyamnak egy biztonságos polcára felfüggesztem, hogy értékes információkért a nyugdíjas maffia legfiatalabb tagját keressem majd. Még valamilyen menő becenevet is ki tervezek találni neki - a Lili néni nem olyan tiszteletet parancsoló, mint mondjuk a Jolika -, de az tényleg máskorra marad már.
Ellentmondok neki, próbálva megvédeni a szerelmes lev- khm, a levéllel kapcsolatos álláspontomat, de túl jól csinálja ezt a meggyőző érvelés dolgot. Ez nem igazság. Miért nem csinálhatom a könnyebb úton? Bár először közbevágnék, hogy ugyan már, miért lenne szomorú az a levél, ha egyszer én írom, de már nem vagyok annyira felbuzdult állapotban mint korábban, így türtőztetni is tudom magam. Igaz azért nyílik el a szám, hogy ellenkezzek, de aztán döbbenetemben be is csukom, ahogy egyik levélrészletet (mert ezek azok, ugye?) idéz fel a másik után. Oké, értem miért volt iskolaelső, és hogy bír ennyi mindent csinálni. Lenyűgöz, mondjuk ki. - Biztos van olyan is, ami nem ennyire szomorú - biggyesztem le alsó ajkam, makacsul ignorálva a tényt, hogy amikor elképzeltem ezt a levél-dolgot, én is hasonló hangulatban vizionáltam az első sorokat. - Vagy majd csinálok én olyat ami nem szomorú! Azt mondod azért ne írjak, mert az szomorú, akkor minden amit tennem kell csak annyi, hogy vidáman írom meg!
Pontosan látszik mikor jön el a pont amikor átértelmezem magamban az eddigieket, és zseniális sugallattal a fejemben dőlök előre izgatottan, mint aki épp feltalálta az időutazást. Ja, várj, ez nem jó hasonlat, hát már létezik. Hülye mugli berögződések.
- Biztos vagy benne? - lesek rá szkeptikusan. - Egyrészt belefojtom vele a szót, amiért morcos szokott lenni, másrészt elterelem a témát arról ami a probléma lenne, azért is morcos szokott lenni... Szerintem csak rontanék a helyzeten. - Szinte hallani lehet, ahogy kattognak a fogaskerekeim, keresve a megoldást. Esetleg hibrid akció? Írok is, meg el is megyek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 1006
Írta: 2020. szeptember 22. 17:49 | Link

Masa

Elnevetem magam, amikor lenéniz. Mostanában egyre többször hívnak így, csak azért, mert dolgozni járok, pedig még bőven közelebb vagyok a húszhoz, mint a huszonöthöz. Habár nekem idejekorán fel kellett nőnöm, és valahogy mindig is inkább felnőtt voltam, és csak a késő tinédzser koromban volt egy szakasz, amikor gyerekesen viselkedtem, azért már elnézést, de egyáltalán nem úgy nézek ki, mint aki nénike korban van. Ez az egyik, a másik, amiért nevetek pedig az, hogy Masa sokkal kedvesebb és jobb embernek feltételez, mint amilyen vagyok. Pedig, ha tudná! Kicsit még a fejemet is megcsóválom. Fogalmam sincs, hogy Henrik mit fog kezdeni ezzel a lánnyal, de bármit is, minden elismerésem neki hozzá. Annyira ártatlan, annyira gyermeki. Én magam se merem kimondani előtte azt, hogy szex, akkor az, akinek csinálnia kéne vele mégis, hogyan vezeti fel neki a dolgot? Ilyenkor az ember, még ha nem is illik, de úgy megnézné a jelenetet, mert egyszerűen nem tudja elképzelni. Csak látni szeretném, hogy rendben vannak.  Jó nem, elképzelni sem tudom ezt a helyzetet, és bár jóban vagyunk, de azért tudom, hogy Henrik nem fog beszélni arról, hogy kielégül vagy éppen lakótársias kapcsolatban él-e.
- Lili néni jól titkolja, hogy milyen az, amikor túllendül Jolikán is.
Avagy, jobb, ha nem tudod, hogy milyen pillantással tudok Ricsire nézni. Nem sok ember volt a világon eddig, aki térdre kényszerítette őt, aki tudott neki parancsolni, aki legyőzte. Én elmondhatom magamról, hogy legyőztem, hogy térdre kényszerítettem, hogy megváltoztak a szerepeink. Én nem csak az alárendelt szerepet tudom betölteni, én tudok uralkodni is, és neki pontosan ez kell, hogy legyen egy pont, ahol átfordul a dolog, és meg kelljen küzdenie azzal, hogy hatalmon legyen újra. Én azonban nagyon nehezen engedem vissza. Ezért vagyunk mi jó páros. Meg azért, mert ő a “nem hiszek ezekben az előre elrendeltetésekben” típusú ember, míg én a “megírták a csillagokban” fajta vagyok.
- Én vidámat még nem nagyon láttam. Nem tudom, nem hiszek a levelekben, én szeretem látni az emberek arcát. Szeretem a szemek csillanását, az ajkak rezdülését. Szeretem azt, ahogy az arcszín változik, ahogy minden pillanattal egyre biztosabb lehetsz abban, hogy egy-egy kimondott szó hogyan hat a másikra. A pillanat csodája.
Tudom, ez van, akinek szörnyen nyálasnak hat, van, aki nem érti, hogy az ember hogyan élhet meg ennyire intenzíven valamit. Én meg azt nem tudom elképzelni, hogy ne így érjem meg a dolgokat. Biztos, hogy az is közrejátszik a dologban, hogy színésznő vagyok, ami lehet, hogy sokak szerint klisésnek hangzik, de nekem meg pont ez az, ami magyarázatot ad arra, hogy miért vagyok ennyire jó benne. Sok színház örömmel látna, Mrs. Krise nem egyszer próbálkozott be nálam, de nekem most az olimpia az elsődleges, arra szeretnék megfelelően felkészülni, és nem arra gondolni, hogy mi lenne, ha. Egyelőre itt kell lennem, lediplomázni, kihasználni az itt található lehetőségeket. Egy nap talán máshol állok majd színpadra, de most még nem szabad arrébb mennem, most itt van dolgom.
- És akkor jó az, ha egyfolytában mást se csináltok, csak veszekedtek? Nézd, kimondod, ami benned van, leomlanak a sziklák, és kész. Sokkal jobb, nem idegeskedsz utána. Maximum elutasít, de legalább tudod a nemleges választ. Jobb ez, mint a mi lenne, ha rész. Tapasztalatból mondom, hogy a fejed vered a falba, amiért minden egyes napot tépelődéssel és nem cselekvéssel töltesz, mert egyrészt rámegy az egészséged, másrészt meg, ha viszonozza, akkor meg együtt tudtok lenni. De ez a lényeg nem? Kimondani, amit érzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház