Hunor

Tanulószoba..nem túl sűrűn raktam be ide apró lábaim, de most mégis idevezetett az utam. Néhány Sárkánytannal kapcsolatos jegyzetet szorongatva léptem be a helyiségbe, nem sokan voltak bent először egy fiút szúrtam ki a babzsák fotelben elterülve. Pont hallottam ahogy egy bájital receptet motyog, néha nekem is meggyűlik a bajom a receptekkel, túl izgága vagyok ahhoz hogy receptek felett üldögéljek hosszú perceken keresztül, gyakorlatban előbb megjegyzem a dolgokat mint magolva. De ha nem tudok megülni a popómon akkor mit is keresek itt? Ez egy jó kérdés, először én magam se tudtam mi vett rá erre az elvetemült ötletre, de a sárkánytan az ami mindig is jobban érdekelt bármelyik másik anyagnál, Többet és többet szeretnék belőle tudni és ahhoz le kell ülnöm tanulni..ez nem egy gyakorlat képes dolog valljuk be. A Fiúhoz közeledve látszott arcán, hogy nincs teljesen tisztába a tantárggyal.
- Szia leülhetek? - hangom vidám és barátságos volt miközben a mellette lévő babzsákra mutattam. Szeretek ismerkedni diák társaimmal, mint friss diák. Az, hogy ki melyik házba tartozik igazából hidegen hagy, hisz ugyan úgy vér folyik ereinkben. Minek tegyek megkülönböztetést?
- Bájitaltan receptet magolsz? Jól sejtem, hogy nehezen megy az a tantárgy? - Beszéd közben helyet foglaltam az említett babzsákba és félig felé fordultam. Bekötött bal kezemmel egy kósza tincset tűrtem fülem mögé, ismételten ügyes voltam a napokban és hatalmasat esve felhorzsoltam karom, így bekötve kell tartanom és gyakran jegelni. Csak a szokásos szerencsétlenkedés tőlem.

Hunor

Türelmesen hallgatom a fiú úgynevezett kiborulását mennyire nem is megy neki a tantárgy. De nem is hibáztatom miatta, én se vagyok a legjobb benne. De ahogy elakad szava és kezemre tekint én magam is lenézek friss és tiszta kötésemre.
- Oh hogy ez? Igen kis szerencsétlenke vagyok, két botlábbal megáldva így pár napja igen nagyot estem és felhorzsoltam az alkarom hosszában - magyaráztam óvatosan végig simítva alkaromon a kötésen keresztül, közben pedig egy halvány kínos mosolyt villantok a fiú felé. Néha kicsit szégyenlem mennyire is bénácska vagyok.
- Tudod nekem se megy oly tökéletesen a bájitaltan, de a receptet csak úgy bemagolni én magam nem tudom, gyakorlatban annál inkább megy, úgy jobban berögzül Miből mennyi kell pontosan. Tudod a jegyzetek néha tévednek - óvatosan rántottam vállat ahogy izegve mozogva elkényelmesedtem a babzsákban, bár amennyire ismerem magam, pontosan jól tudom, hogy nem fogok sokáig nyugodtan ülni. A kezemben lévő kézzel írott jegyzeteimet a babzsák mellé, a földre tettem le. Így biztosan nem fogom itt felejteni, ha esetleg távozni szándékoznék.
- Jajj de modortalan vagyok...Lukács Annabella vagyok, Eridonos elsős diák. Nagyon örülök. - Kicsit heves mozdulattal nyújtottam neki kezet miközben bemutatkoztam. Ilyenkor mindig oly  izgatott leszek. Szeretek barátkozni. Minél több barátom van, annál boldogabb leszek én magam is.

Hunor

Óvatosan rázok kezet a fiúval, akármennyire is mondták hogy a bájitalok elnyomják a fájdalmat én mégse akartam. Így nem felejtem l hogy ott van és vigyáznom kell rá.
- Ugyan ne sajnáld, Kis szerencsétlen voltam..de nem is baj, legalább érzem hogy vigyáznom kell magamra vagy így járok. Ezért is hagyom hogy fájjon. Mert emlékeztet arra hogy ott van a seb és óvatosnak kell lennem vele. Most biztos bolondnak nézel..- még saját magamon is képes voltam nevetni ebben a helyzetben. Az ember ilyenkor azt hisz,i hogy Mazochista vagyok vagy ehhez hasonló. Pedig tényleg csak azért hagyom hogy fájjon, hogy ne feledkezzek meg róla.
- Tudod igen kis feledékeny vagyok, a nevek megjegyzése gyakran nehezen megy..nem beszélve arról hogy könnyen megfeledkezem arról, hogy van egy sérülésem amire vigyáznom kell. - próbáltam megmagyarázni a dolgot mielőtt még félre értené vagy hasonló. Remélem azért az ő nevét megy jegyzem..vagy 20 percig mondogatnom kell majd, hogy Hunor csak hogy beszélgetés közben ne felejtsem el. Kínos helyzet lenne számomra. Bár amilyen szerencsétlen vagyok tutira, hogy kellemetlen helyzetbe tudom magam hozni. Főleg, hogy már azzal is megleptem őt hogy a bal kezem nyújtottam neki kézfogás közben. Remélem azért nem néz majd bolondnak, amiért néha hadarok és össze vissza beszélek. vagy a semmitől izgalomba jövök és ismét nagyon hiperaktív leszek és le se lehet majd lőni..
A kezébe vett könyvre csúszik a tekintetem. Nem sokat tudok a haikukról..szinte semmit. De ahogy látom őt nagyon is érdekelheti, ha a bájitaltan tanulása mellé hozta, nehogy elaludjon itt helyben.