Dana Straw Berry

Minden alkalmat megragadtam a gyakorlásra, már a mániám lett az utóbbi időben. Háztársaim ferde szemmel meregetnek, pont úgy, mint a pofozkodós eset óta. Ahogy az elcsendesedett, úgy ezt is megszokják majd. A tanulási őrület egy levitásnál nem olyan képtelenség, mintha a Rellonban lennék. Szerencse, hogy a kékek közé sodort az élet. Most csak simán tanulok, nem bájitaltanra, mert otthon a csapból is az folyik. Ebédnél, vacsoránál, reggel és este lefekvéskor, mint egy imát tudni kell. Nagyapi kezdi kiheverni a nagyi halálát, így egyre aktívabban kér részt a nevelésemből. Nem bánom, mert jobb kedvűnek látom, nekem az sokkal fontosabb, mint az, hogy kikérdezős hangulatban van. Az illúziómágiás jelentkezésemre csak hümmögött, de tudom, hogy lelke legmélyén örül és büszke rám. Csak annyit mondott, hogy: Akkor kösd fel a bugyit Bűbájtanból is Kincsem! Ezt nem veszem biztatásnak, inkább fenyegetésnek, amiben azért jókora féltés is akadt.
Szóval beültem ide tanulni, de igazából csak nézem a fehér lapokon, az apró fekete izéket. Agyam tompa, lelkem nem Petőfi. Nem vagyok lelkes, semmit nem vagyok képes az agyamba tömni. Csak az illúziók járnak a fejemben, másnak már nem jut hely benne. Sokat fejlődtem az elmúlt hónapokban, részemről elégedett vagyok. Úgy vettem észre, hogy Vani néni is az. A pálcát már nem használom, elég elképzelni, hogy mit szeretnék. Próbálkozom a mozgással, apró élőlényekkel. Elég jó buli. Most is azon agyalok, kit tréfáljak meg a sok unott, meggyötört alak közül.

Dana Straw Berry


Jaj! Végem van! Egy szőke közeledik. Hogy miért nem tartok már ott, hogy átillúzionálom magam zombivá, hogy ne üljön ide! Nyilván nem zargathatom el, de miért nem gyakorol egy kis empátiát. Ráadásul idősebb nálam, biztosan ismeri Lizit, sőt még az is lehet, hogy egyidősek, akkor pedig tudja. Hogyhogy engem nem ismer fel? Azt hittem, van akkora felhangom az iskolában a nevem miatt, hogy felismernek, de ez a szőke úgy látszik, hiányzott, mikor a Felagundok elfoglalták a sulit. Persze a jó modor mindenek előtt, széles mosolyt varázsolok az arcomra, ehhez még nem kell illúzió.
- Szió! Igen, van elég másik hely, de miért ne ülnél éppen ide?! - Egy valamiben óriásit téved. Full zombi vagyok, amit lát belőlem élőnek, az csak egy illúzió. Tényleg! Mi lenne, ha holnap zombivá varázsolnám magam Bűbájtanon?! Semmi. Rossz ötlet. Egyből bevillan nagypapi szürkéskék szeme. Tőle örököltem, úgy, hogy neki is megmaradt közben. Tiszta dinnye vagyok.
- Tele van zombikkal. Én is az vagyok, csak el vagyok varázsolva - mondom a lánynak, közben szétfolyva az asztalon. Flegmán emelem a kezem a bemutatkozáshoz, amihez egy picit azért megemelem a fejem.
- Lena vagyok. - Nem kötöm az orrára a Felagundságomat. Nem mintha szégyellném, de azt ki kell érdemelni, hogy a tudatában lehessen, egy Felagunddal beszél. Ez olyan, mint Mátyás király álruhában.
- Pillanatnyilag a semmit és elég jól haladok. Igen, mondta a nagypa...a professzor, hogy nagy számonkérések lesznek a jövő héten. - Majdnem lebuktattam magam. Remélem, nem vette észre az elszólást!
- Hányadikos vagy? - adok egy esélyt magamnak, hogy mondhassam: Akkor sajnos nem tudok segíteni. Jó esélyeim vannak, látszik, hogy legalább két évvel idősebb, de azt sajnos még épp tudom valamennyire.
- Én Bűbájtant szeretnék, de az agyam aludni szeretne, a szívem illúziómágiával játszani, a testem meg bizsereg valami izgalomra, de még nem dőlt el semmi. - Olyan ez, mint a pápa választás. Ha fekete füst jön a fülemből, akkor még nincs döntés, ha fehér, akkor alszom, ha színes...akkor álmodik, aki néz.  

Dana Straw Berry


Hogy is van ez? Most húzza az agyam, vagy alapból ennyire bugyuta? Ezen muszáj elgondolkodnom, bármennyire is nehezemre esik az most. Igen, ez úgy hangzik, hogy én, mint primitív lény, nem vagyok képes egy fejlettebb zombivá alakulni. Hát ez remek! Jól tettem, hogy nem árultam el a Felagundságomat. Ahogy az asztalra rakódik, nem épp szolidan, kénytelen vagyok odébb folyni, ha nem akarom, hogy orromra ejtse a vastag Bájital tankönyvet. Felemelem magam, nagy nehézséges és koncentráció árán, mivel kezd tetszeni a csaj. Annyira szemtelen, hogy az már szórakoztató, és mindezt pedig úgy adja elő, mint egy naív kislány, pedig nagyon is okos. Például egyből leveszi, hogy okos vagyok. Erre már erősen ki kell húzzam magam. Jól gondoltam, harmadikos.
- Határeset. Mármint nem az okosságom, hanem a te szinted a bájitaltanban. - Korlátozottak a lehetőségeim, még akkor is, ha az anyatejjel szívtam magamba a tudást, még akkor is, ha amint ülni tudtam, már ott gubbasztottam a laborban, míg az orrom bele nem esett a Sheng-hui energia főzetbe. Ez olyasmi, mint a gumibogyó szörp a gumimaciknál. Lehet, nem is vagyok Felagund, csak gumimaci? Nem, inkább dinnye, ha ilyenek jutnak az eszembe. Élek a gyanúperrel, hogy kitalálta, ki vagyok, ha ennyit kinéz belőlem.
- Mire lenne szükséged személyemben?  Vagyis inkább tisztázzuk előre, hogy mit kínálsz cserébe? - Nem, nem vagyok ekkora számító szociopata, szívesen csillogtatom meg a tudásomat, de érdekel, hogy mit adna cserébe. Azonban egy kis tréfát megérdemelt. Bevetem minden képességemet a koncentrálás terén és először próbálom az arcomat elváltoztatni egy kicsit zombisra. Illetve, hogy ő lásson annak! Na, ilyet még nem gyakoroltam, de már orrot már csináltam magamnak, most azt kiegészítve némi színnel és torzítással igyekeztem a legjobb zombit kihozni magamból.

Dana Straw Berry

Egy esti kimenő?! Csábítóan hangzik, de csak mert tilos. Veszélyesnek cseppet sem veszélyes, és ha jobban belegondolok, hamarosan magamtól is megoldom, hogy kijutok innen bármikor. De addig....Például a Kaszinóba nagyon szívesen elmennék, természetesen csak addig, míg a fiatal koromra való tekintettel nem engednek be. Elvégre, ha már nem akadályoz senki és semmi, akkor mi benne a pláne?!
- Jobb ötletem van! Gyere el velem a Kaszinóba! - Egyedül nem szórakoztató, ő pedig már talán be is mehetne, ha nagykorú. Máris pörgött lelki szemeim előtt a félkarú rablón a gyümölcsök hármas sora, sőt meg is állt a jackpoton. Hááát a gépet nem tudom manipulálni, de a zsetonokon lévő színeket és számokat igen. Addig még gyúrok rá. Míg gondolkozik az ajánlatomon, bedobom a zombiarcot. A hatás nem marad el, de ahogy rájön, hogy én csinálom, a varázs megtörik.
- Szóval mit döntesz? Ha nyerünk, fele a tiéd. - Ha pedig rábólint, már mondhatja is, hogy mi okozza a fő problémát neki! Azért, már csak, hogy bizonyítsam, tényleg értek hozzá, sorolom a harmadikos bájitalok listáját.
- Sailover, Bordeaux bájital és Sheng-hui féle energiafőzet, Lienaserum, A szépség itala. Melyik nem megy? - Egyébként mind tök egyszerű, csak a sorrend és a mennyiség a nem mindegy, de erre is van módszer, amit a prof nem árul el bárkinek. Én a titok tudója vagyok, és van még más is a tarsolyomban, amit viszont a nagypapi nem tud. Idővel az illúziómágia is segíthet ebben. Egyszerűen imádom. Nem találok az életben olyan területet, ahol ne lenne a segítségemre, ahol ne tudnám alkalmazni már most is, és ez csak sokkal jobb lesz. Elképzelni sem tudom a lehetőségek arzenálját, de ami eszembe jut, azt menten ki is próbálom. Meg van! Beugrik a lány arcáról, hogy ő az, akinek van egy kacsája. Mindig is szerettem a kacsákat, a lovak és a kutyák mellett, és mintha láttam volna őket együtt a réten. Igen, most már biztos vagyok benne. Bőröm bizseregni kezd, ahogy beindul a késztetés egy újabb illúzióra. Felidézem a kis jászág bájos alakját, ami máris megjelenik ott, mint illúzió, ahová képzelem. Lassan forgatja a fejét, mintha keresne valakit. A mozgást még nem akarom eltúlozni, még nem megy annyira. Remélem, felismerhető.

Dana

A szőkeség nagyon belelkesül, ahogy a kaszinó képbe kerül. Megértem, engem is felvillanyozott, bár határozott elképzeléseim még nincsenek arról, hogy jutunk majd be, de ahogy végig gondolom a lány által sorolt lehetőségeket, még a százfűlé főzet tűnik a legkivitelezhetőbbnek. Rábólintok.
- Remek ötlet! Én valami illúzión törtem a fejem, de talán ez a legtutibb megoldás. Baj, hogy csak egy óra a hatása, de ha ár bent vagyunk, szerintem a kutya nem kérdezi meg, hogy hány évesek vagyunk. - Az alapanyagok beszerzése nem jelent gondot, az elkészítése sem, ha találunk egy nyugodt zugot, úgyhogy egészen járható út. Egyre jobban tetszik a gondolat. Miután ezt átbeszéltük és megvolt az ellenértéke becses tudományomnak, rátérhettünk a következő napirendi pontra. Danának három bájital is problémás, ezek tényleg nem a könnyebbek közé tartoznak, bár gyakorlat dolga.
-Tisztázzuk, hogy mit akarsz elérni? Csak az kell, hogy átmenj a vizsgálaton és a prof megfelelőnek ítélje vagy a valóságban is tudni akarod megcsinálni? - A megoldás két különböző taktikát kíván. Első esetben elmondom a titkot, a második esetben  pedig több minden akad, amire oda kell figyelni. Nagypapi már annyira profi ebben a hosszú évek letanított gyakorlata alatt, hogy nem tulajdonított jelentőséget neki, hogy külön is elmondja. A könyv pedig sokszor pontatlan, mégis az a tanagyag, azt kell megtanítania. Ő mindig van pár dolog, amit másképp csinál, mert neki az vált be, de mivel saját maga kísérletezte ki őket, nem fogja csak úgy elárulni. Mielőtt rendesen belemélyedünk a témába, tudnom kell, hogy mi a célja. A kacsa csak véletlenül jut eszembe, mert szeretem a kacsákat, és poénos, ha egyszer csak megjelenik a szeme előtt.
- Igen, láttam. Nagy hatással volt rám. Szeretem a kacsákat. Hogy hívják a csavargót? - Persze ez nem az igazi kacsa, csak annak nagyon egyező mása, egy illúzió. Egyelőre még testetlen, a mozgása sem olyan, mint az eredetinek, de ha ezeket leszámítjuk, meg lehetek elégedve magammal.

Dana

Most, hogy így összehaverkodtunk a szőkeséggel, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy felfedjem magam, pláne, mert szinte már magától is rájött.
- Egyáltalán nem gond, bármit beszerzek...jó pénzért. - Kacsintok Danára, majd folytatom.
- Lehet, hogy már kitaláltad, de nem nehéz rájönni sem. Felagund vagyok. Ez sok mindent megmagyaráz. - Felnevetek, várva a reakcióját, ami valószínűleg hasonló lesz az enyémhez. Óvatosan pillantok körbe, ahogy minden irányból ránk pisszegnek. A szám elé kapom a kezem, mert már a felvigyázó tanár is elindult felénk. Sajnálkozó arcot vágok, csak nehogy közelebb jöjjön. Nem szeretném, ha hallaná, hogy tanítom meg trükkökre a diákok krémjét, mert persze bárkinek nem adom ki a titkokat.
- Persze, szenzációs lesz. Csak nem öntjük a lefolyóba, nehogy megtalálja valaki. - Megint felkuncogtam, erre már a tanerő nem bírt magával és beállt a hátunk mögé.  Vágtam egy grimaszt Dana felé, jelezve, hogy vészhelyzet van. Gyorsan átvettem a könyvét, hogy megnyugodjon az őrszem. Csendben olvastam magamban a receptet, bár nem kellett memorizálnom. Ha csak át szeretne menni, csak egyetlen dolga volt. Meg is osztom vele hamarosan, amint a tanerő eltávolodott.
- Na végre! Tök egyszerű a dolog az elsőnél. A Bordeaux bájitalnál két lényeges összetevő van, a kakukkfű és a Gerdog nektár. Ha ezt belerakod, a teszt ki fogja mutatni, hogy jól csináltad. Csak az a lényege, hogy előbb a kakukkfű, aztán a nektár. És minden cseppet külön keverj el, a víz pedig forrjon! A bájital tesztelők mindig csak bizonyos alkotó elemekre reagálnak. Csak ezt kell megjegyezni. Ha nem kóstolja, issza meg senki, a teszt pozitív lesz. - Tiszta siker ez a mai nap. Csillogtathatom a bájital tudományom, az illúziómágiát és nem mellesleg egy remek baráttal gazdagodtam, akivel úgy néz ki lehet bandázni majd.
- A Hápi nagyon kreatív név, kitalálhattam volna. - Most már óvatosabban nevetek, nehogy kizavarjanak mindkettőnket, bár lehet, hogy ideje leenne máshol folytatni a diskurzust, nem itt, ezek között az unalmasan könyöklő magolók között. Semmi aktívság.
- Nincs kedvencem, helyette van családom. Elég az nekem. Időm sem lenne egy másik lényre, szegény csak unatkozna a szobámban naphosszat. - Ha majd gyakorlottabb leszek az illúziókban, talán kreálok magamnak egy háziállatot, aki nem hal éhen, ha elfelejtem megetetni.
- A te családod messze él? - kérdezem, mielőtt rátérnénk a követező bájitalra. Nem mintha gondolkodnom kéne, mit mondjak, és ha már helyettesítettem nagyapit az asztalnál, majd az óráit is én tartom. Amolyan: Öt ötlet arra, hogyan menj át bájitaltanból, ha nem tudsz semmit típusú kurzusokat.

Dana

- Óóóó, köszönöm, bár neked árengedményt adok. Nem is keveset - mosolygok rá barátian. Nagyon megkedveltem ezalatt a pár perc alatt. A fáradtság is úgy szállt ki belőlem, mint egy könnyű lepke a virág szirmáról. Danával úgy érzem, jókat kalandozhatunk majd.
- A magatartás az meg mi? - teszem fel a kérdést viccesen. Persze tudatom egy kacsintással, hogy tisztában vagyok a szó jelentésével, csak nem érdekel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy szinte már hangosan cserélünk eszmét, a tanerő is beáll mögénk őrködni, mi mégsem férünk a bőrünkben. Képzeletben már százfűlé főzetet is készítettünk, és ez még csak a kezdet.
- Csirió neked is! Kellemes megmérettetést! - Persze nem lehet az összes bájitalt ilyen egyszerűen megúszni, de ez az első, az kifejezetten könnyű volt ebből a szempontból. Újra megcsillogtattam tehetségemet a kacsa megjelenítésével. nagy sikert arattam vele, bár nem volt teljesen élethű, de első próbálkozásnak megteszi. Boldog vagyok, hogy így sikerült, meg azért is, hogy Dana értékeli, tetszik neki, még akkor is, ha a tanerő nem díjazza az örömünket. Savanyú népség. Nem hogy velünk örülne? Na, nem?
- Remek név, remek - erősítem meg a név választást, aztán a meghívást is nyugtázom.
- Nagy örömmel tartok veletek, hacsak nem kell épp gyakorolnom, nem főzök tiltott bájitalt a wc.ben, vagy nem a nagyapit bosszantom, és a többi - ismét elnevetem magam, a kelleténél kicsit hangosabban, de ezúttal csak egy másik lány kapja fel a fejét, mérgesen pisszegve. Lemondóan legyintek felé és folytatom a trécselést. Nem mulasztok el egy ilyen remek alkalmat, holmi stréber agyatlan miatt. Dana veszi át a szót. Mesél többek között a szüleiről, akik Izlandon élnek, és el is hiszem, hogy hiányoznak neki. Nagy szerencse, hogy velem itt van az egész kompánia, bár néha a hátam közepére kívánom őket, de ha nem lennének itt a közelemben, nagyon magányos lennék. El sem tudnám képzelni, hogy hogy érezném magam, ezért felnézek kicsit a szőkére, hogy ilyen jól bírja. Viszont az előbbi pisszegős lány nem bírja ilyen jól a társaságot, mint Dana a magányt. Kiborul nála a bili, de Danánál is, aki jól elküldi a fenébe.
- Igazad van, már engem is nagyon idegesített az állandó affekta cammogással meg pisszegéssel. Mit hisz ez magáról? Hogy moziban ül vagy mi?! Jól kiosztottad - nevetek fel hangosan, amire a felügyelőtanár is felfigyel és elindul felénk határozottan. Szemem sarkából látom, hogy ennek a fele sem tréfa, és mielőtt odaért volna, megfogom Dana karját, magam után húzom sietősen, ha engedi.
- Gyere gyorsan! Tűnjünk el innen! - Azzal kifelé tolom-vonom, ki a folyosóra, ahova már a tanerő nem követ.
- Hogy mi akarok lenni, az titkos. - Ezt már csak kint kötöm Dana orrára.
- Szólj majd, hogy sikerült a dolgozat! - Ezzel búcsút intek, de még találkozunk majd.

//Köszönöm a játékot!//