A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot. A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni. A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.
|
|
|
Csepreghy Péter INAKTÍV
a Pösze Petya offline RPG hsz: 235 Összes hsz: 646
|
Írta: 2019. november 13. 09:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=780738#post780738][b]Csepreghy Péter - 2019.11.13. 09:32[/b][/url] Babicza HELGA Odett “When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?Kevés az olyan nap a suliban, amikor egyáltalán nem száll rám senki. Ez a nap sem kivételes. Esik az eső, minden nyirkos és hideg. Itt az ősz, a fenébe is. Nem azért, szeretem én ezt az évszakot is, de ha az évszak erőszakkal párosul, nem vagyok boldog. És ez nyíltan látszik az arcomon, amikor fejet hajt akaratom előtt a tölgyfaajtó, és belépek a tanulószobába. Itt tudok a legjobbakat olvasni a nap ezen szakaszában, és ez ma sem lesz másképpen. Szerelésem a szokásos; farmernadrág, tornacipő, egy bő hoodie és az elhagyhatatlan baseball sapka. És miért ez a keserű ábrázat? Ha esetleg van benn valaki, és veszi a fáradtságot, hogy megnézzen, láthatja, hogy egy hatalmas VESZTES felirat éktelenkedik a sapkám sárga homlokrészén. Lefogtak, kaptam egy gyomrost, és megkaptam a lúzer feliratot mára is. Le sem szarom. Kelletlenül engedem el a kilincset, így becsapódik az ajtó. Bizonyára ugyanúgy, mint az előttem érkező esetében. Megtorpanok. Hiszen valaki van még idebenn rajtam kívül. Egy lány az. - Bocs – mutatok zavarban pirulva az ajtóra. – Nem akartam. Nem is várok, inkább elindulok a másik felé, bele sem gondolva abba, hogy neki biztosan van jobb dolga is, mint velem társalogni. Elvégre olvas. Olvas. És mit olvas? El sem hiszem… Na neee! A lány arca és a könyv között cikáznak meglepett szemeim, szám csodálkozóan tátog. - Elnézésedet kérem, Kharg fejedelem – hajolok meg mélyen, játékosan. – Nem akartalak megzavarni a Sárkány elleni csatában.
|
„Petya és én barátok vagyunk, Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
|
|
|
Csepreghy Péter INAKTÍV
a Pösze Petya offline RPG hsz: 235 Összes hsz: 646
|
Írta: 2019. november 20. 08:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=781308#post781308][b]Csepreghy Péter - 2019.11.20. 08:43[/b][/url] Babicza HELGA Odett “When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?Szinte hallom fejemben, hogy milyen gondolatok járnak éppen az övében, de nem érdekel. Tudni akarom, hol tart a játékban és milyen stratégia alapján megy a Sárkányvár véráztatta, kövekkel kirakott, göcsörtös útján. Szemeim csillognak, és még mindig várakozóan tekintek a másikra, amikor meghallom, hogy ő is beszáll a live szerepjátékba. Eléggé jól adja a kemény fejedelmet, amit szerepem szerint komolyan kellene vennem, de inkább csak elvarázsolt módon mosolygok, és megvillantom felé fehérszín, tiszta műfogsoromat. Morcos kiscsaj, az egyszer biztos. Mögé sétálok, lassú lépteimet gumitalpú sportcipőm nyikorgása teszi komikussá. Hunyorítva nézek először a vörös koponyára, majd a kezére, s az abban lévő könyvre pillantok. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt egy csajnál látom. Mellé osonok, és egy könnyed mozdulattal ismét meghajolok. - Talán egy paraszt, mint jómagam is segítségedre lehet, Úrnőm – villantom meg ismét mosolyomat. Ekkor a kanapé melletti fotelre mutatok amolyan „Szabad?” tekintettel, de választ nem várva huppanok bele. Ültemben próbálom leszenvedni magamról hátizsákomat, közben nyögdécselek egyet-kettőt, mert nem nagyon akar így sikerülni. - És… - kezdek bele izgatottan. – Hol jársz? – pillantok le a könyvre. Ekkor végre sikerül megszabadulni a hátamat nyomó, súlyos hátizsáktól, így ölembe veszem. Kihúzom a zipzárt, és beledugom rövidke karomat. Nyelvemet oldalra dugva, koncentrációmat erősítve kutakodok benne egy időre, majd egy kis dobozt veszek elő belőle, amiben apró darabokra vágott alma van. Kibontom, kiveszek egyet, majd látványosan, fejet hátra döntve dobom a számba. Ropogtatom, majd teli szájjal a lány felé fordulok. - Kérsz? - finom, friss alma. És nem is fogveszélyes így felvágva.
|
„Petya és én barátok vagyunk, Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
|
|
|
Csepreghy Péter INAKTÍV
a Pösze Petya offline RPG hsz: 235 Összes hsz: 646
|
Írta: 2019. november 20. 09:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=781311#post781311][b]Csepreghy Péter - 2019.11.20. 09:41[/b][/url] Babicza HELGA Odett “When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?Egy újabb kocka almát helyeznék a számba hosszú, vastag ujjaimmal, amikor megérzem puha kölyökképemen a visszautasítások pofonjait. Ujjaim közül visszaejtem a műanyagdobozba a gyümölcsdarabot, miközben csalódottan harapok kiszáradt ajkaimba. Hátam kényelmesen döntöm a fotel kellemesen párnázott háttámlájának, de mégis megfeszül rajta minden izmom. Még mindig nem tudom jól feldolgozni ezeket, és igazából sokszor nem is vagyok hirtelen ennyire közvetlen, csak ha úgy látom; van értelme. Egy lapozgatós játékkönyvvel pillantottam meg, ezért már azonnal pajtásként tekintettem rá. My bad. - Á – mutatom ki, hogy értem minden egyes szavát, majd kicsit komorabb arcot vágva kezdek el matatni. – Akkor bocs, nem zavarlak – mondom, de már nem emelem rá kékjeimet, mert ahhoz most túlságosan szomorúak. A műanyagdobozra visszapattintom a tetejét, és visszarejtem a táskámba. Később uzsonnázok majd, amúgy sem tettem be kényelmesen a protkót, aztán kicsit bántja az ínyemet. Felkapom a vállamra a hátit, és elindulok egy csendesebbnek tűnő sarokba, ahol én magam is belebújhatok egy könyvbe. A héten Stephen King és Owen King szuperprodukcióját, a Csipkerózsikák című kötetet választottam. Biztosan nem lesz unalmas. - Amúgy jó vagyok gyógynövénytanból – vetem még át vállamon.
|
„Petya és én barátok vagyunk, Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
|
|
|
Csepreghy Péter INAKTÍV
a Pösze Petya offline RPG hsz: 235 Összes hsz: 646
|
Írta: 2019. november 21. 09:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=781372#post781372][b]Csepreghy Péter - 2019.11.21. 09:07[/b][/url] Babicza HELGA Odett “When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?Az utolsó mondat semlegesen hagyja el szájamat, csak egy vállrántás kellene mellé, hogy mutassam, nem érdekel már a téma. Persze, hogyha arról van szó, nagyon szívesen segítek. Csak – ahogyan édesanya is mondaná – észre kell venni, ha valahol nem látnak bennünket szívesen. Sőt mi több, mentsük magunkat az olyan emberektől, akiknek nem kellünk, mert csak fájni fog a kis szívünk, ha kétségbeesett próbálkozásaink visszapattannak. Ilyenkor mindig apámról beszélt. Nem mondta soha, de én tudtam. Szülőm gondolatára elmosolyodok, és máris folytatom a napomat, mintha mi sem történt volna. Egy hatalmas fotel felé indulok nyikorgó léptekkel, amikor meghallom a vöröshajú lány hangját hátam mögül. Jól betalál a gerincem mellé úgy, hogy majdnem lebénulok, ezért élőhalott módjára, lomhán fordulok felé. Arcom kedves és várakozón tekintek rá égszínkék szemeimmel. A bocsánatkérésre még lágyabbá válik tekintetem, de azért magamra próbálok erőltetni egy kis duzzogást, elvégre meg vagyok bántva. - Bocsánatkérés elfogadva – tartom még szájam szegletében a huncut mosolyt, majd a mellettem lévő fotelbe hajítom a táskámat. Bemutatkozik, és nyújtja felém a kezét. Á, ő is ez a kézfogós típus. Nem akarom megsérteni, így ráfogok kicsi kezére, széles tenyerembe foglalva övét. – Petya – mondom neki egy biccentés kíséretében, hiszen persze, hogy rendben van az újrakezdés. – Szóval – kezdek be elnyújtva. – Kéne egy kis segítség a gyógynövénytanban, mi?
|
„Petya és én barátok vagyunk, Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”
|
|
|