Theon
- let's get smart

Az ünnepek közeledtével Nimród arra következtetésre jutott, hogy ha előre tanul, akkor nem kell semmilyen tankönyvet hazacipeljen, ráadásul otthon is sokkal többet tud a szerettei társaságában eltölteni. A nagypapáját már hónapok óta nem látta, most pedig több napon keresztül náluk lesznek a nagyszülei, az apai nénikéi és bácsikái, valamint az unokatestvérei is. Előre fél már attól, hogy milyen zsúfoltság lesz ott, és hogy elveszíti minden privát terét, de ugyanakkor várja is már a nagy találkozást. Emiatt fontos, hogy előre dolgozzon, mert garantáltan nem lesz nyugodt öt perce.
Szombat délelőtt már megcsinálta az összes írásbeli házit, így úgy gondolta, hogy a vasárnap az elméleti ismétlésé, vázlatírásé lesz. Mivel a szobatársai ma már lázasan pakolnak az ünnepekre, úgy döntött, hogy a tanulószoba csendjébe burkolódzva méretteti meg agysejtjeit az anyaggal szemben. Nem készül fel olyan hosszú tanulásra, csak két bűbájtan könyvet, írószereket, a pálcáját és egy termoszban teát visz magával, nincs szükség egy napi meleg élelemre.
Nem lepődik meg attól, hogy a helyiségbe toppanva üresség fogadja – a legtöbb diáktársának nem ez a legfontosabb nem sokkal az indulás előtt. A legközelebbi széken foglal helyet, kényelmesen szétteríti a tanulnivalót. A zsebéből előhúzza az ütemtervet, amit még reggel írt a bűbájtan ismétléséhez. Tölt magának egy csésze gőzölgő teát, és nekiáll olvasni az órai jegyzeteit.

Theon

A gyógynövénytanon kívül talán a bűbájtan az, ami leginkább közel áll a szívéhez, hiszen az apja új munkája is megbűvölt gyerekjátékokhoz köthető, mindenfelé menő újdonság között élte le gyakorlatilag a teljes gyerekkorát. Sokszor ő, meg a testvérei voltak egy-egy új termék tesztelői, számítottak a véleményükre.
Nem esik nehezére hosszú órákat beleölni ebbe a tudományterületbe, a könyvtárban található könyvekben pedig mindig bukkan valami olyan érdekességre, amire nem is gondolt volna korábban. Maga sem tudja már, hogy mennyi ideje egészítgette már ki az órai jegyzeteit az egyik terjedelmes könyvtár könyv tudományával, amikor könyvek puffanására rezzen össze. Ösztönösen keresi a hang forrását, magától nem is túl messzire meg is leli azt egy rellonos évfolyamtársa személyében.
- Oh, szia. Ne haragudj, nem is hallottam, hogy bejöttél. -
Köszönti csendesen a gondterhelt fiút. Nem sok kapcsolatuk volt, bár nagyon sok közös órájuk van. Valószínűleg az ilyen vagány rellonosok, mint Theon gyíknak tartják az ilyen levitásokat, mint amilyen Nimród is. Megigazítja a szemüvegét, majd márt kettőt a pennájával a tintatartóba, hogy folytassa a jegyzetelést.
- Itt akarom hagyni a leckét. -
Teszi hozzá, bizonytalanul felnézve a pergamenjéből. Maga sem tudja, hogy miért mondta ezt, a szőke fiút biztosan nem érdekli, hogy ő mit hol akar hagyni. Valószínűleg felőle bizonyos helyekre is felhelyezhetné, az sem érdekelné. Talán csak egy halvány próbálkozás arra, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem gyík, sem pedig más hüllő. Nem csak tanul, benne több is van. Ez csak egy ilyen nap, mert otthon nem fogja kezébe venni a könyvet. Nimród egy hétig hanyagolni készül a tanulást, hölgyeim és uraim.

Theon

Ha az átoktöréssel komolyan szeretne foglalkozni, akkor azért össze kell szednie magát, nem lesz elég növényeket kapálgatni meg bűbájokkal játszadozni a saját szórakoztatására. A gondolattal már nagyon sokszor eljátszott, hogy majd megmutatja az apjának, hogy az ő fajtájukból is lehet jó átoktörő, nem kell attól félni annyira. De az igazság az, hogy ő is nagyon fél. Elméletileg nagyon jól hangzik, hogy jövök, megtalálom az átkozott tárgyat, azonosítom, ráolvasok, védőpajzs, csiribú-csiribá, megtört az átok, megvan mentve a nap. Csak az a baj, hogy ez biztosan nem ilyen egyszerű. Látja az apja testén is a nyomokat, hogy milyen az, amikor nincs jól beazonosítva, milyen az, amikor az átok erősebb, mint a felhúzott védőpajzs. A sötét varázslatok kivédése tanár valószínűleg jól arcon röhögné, ha odamenne hozzá, hogy majd ő átkokat akar törni. Marad a kapa meg a csomós föld. Az biztos. Meg persze a bűbájtan. Az ütemtervére pillantva látja, hogy már nincs olyan sok híja a bűbájtannak, ami azt jelenti, hogy már csak Várffy-Zoller tanár úr órájára kell komolyabban tanuljon, bár arra még nem jött rá, hogy levitásként hogyan nyűgözhetné le a férfit.
Ismét összerezzen kicsit, ezúttal a fiú által tett hirtelen mozdulatra. Nem mer mosolyogni, de kissé viccesnek találja a helyzetet. Valahol irigyli is, hogy a fiú ilyen lazán tudja kezelni a dolgokat. Nimród egészen biztosan rettegne attól, hogy mit szólnak hozzá, hogy így ül, hogy dobálja a jegyzetét.
- Néha legszívesebben én is ezt tenném. –
Ismeri be lesütött szemmel, majd ismét évfolyamtársára pillant. Nem is feltétlen bűbájtanból, hanem gyógynövénytanból. Úgy érzi, hogy valahol beskatulyázzák a családi vállalkozásba. Egyszerre szereti, de utálja is azt a tantárgyat.
- Már nem a bűbájtannal. Azzal nem. –
Teszi hozzá félszegen. Az igazat megvallva, de, azzal is. Borzasztó önfegyelmet kell tanúsítson ahhoz, hogy annyira rendben tartsa a dolgait, mint amennyire teszi azt. Persze, szeretne ő tanulni meg jó jegyeket, de ugyanakkor azt érzi, hogy elmegy mellette az élet.
- Sokszor én is. Meg kellett tanulni, hogy szeressem csinálni. Vagy legalábbis elhiggyem, hogy szeretem... –
Valószínűleg ez megint nem érdekli Theont, de jól esett végre kimondania. Valójában attól is szorong, hogy olyan dolgokat kell csináljon, amihez akkor épp nincs kedve, de attól is szorongana, ha csalódást okozna a szüleinek.

Theon

Érzi ő, hogy nem olyan irányba alakul a beszélgetés, mint ahogy azt ő elképzelte, de végül is. Nincs jobb dolga, vagy tanulna, vagy a szobáját pakolná éppen, szóval teljesen mindegy, hogy merre van.  Tudja, hogy játszani akar vele Theon, emiatt szorít is a gyomra, de azért reméli, hogy csak nem fogja fejbe csapni azzal a vaskos bűbájtan tankönyvvel, amit a múlt héten hozott ki a könyvtárból. A székén feszengve, zavartan köszörüli meg a torkát, majd kissé közelebb húzza magához a könyvet. Nincs pénze kifizetni, ha estleg erőszak martalékává válik a beszélgetésük folyamán. Izzadt tenyerével ismételten igazít a szemüvegén, mert a papucs most feltűnően jobban csúszik, mint máskor.
- Jogos, jogos… hmmm… -
Feleli elgondolkodva. Valóban célszerű olyan asszonyt találni a későbbiekben, aki jól tud főzni, vagy hordhatni is lehet a kaját.
- Ha főzünk, akkor megehetjük a végén. Ráadásul csinos a Tanárnő is. –
Folytatja a végén egy bárgyú, zavarodott vigyorral. Hazudna, ha azt mondaná, hogy bánja, hogy ő lett a házvezetőjük, bár Vanessza meg Santos is csinosak voltak. A Levita nagyon csinos házvezetőket fogott ki mostanság, az biztos, csak valamiért a legtöbb nagyon hamar elment. Reméli, hogy nincs elátkozva a pozíció, mint a Roxfortban volt régen.
- Én az átváltoztatástant nem értem. Miért akarnék tűt varázsolni gyufából? Meg gombot bogárból?  -
De tényleg, mindenre is van egy konkrét varázsige. Ehhez nagy lelkesedés, vagy fotografikus memória kell, hogy az ember megjegyezze.

Theon

Van egy olyan sejtése, hogy ezek ilyen bevezető varázslatok voltak, maga az alak meg a méret hasonlósága miatt volt szükséges ilyen badarságokkal foglalkozniuk, de a talpaspoharasról még ezt sem tudja elmondani. Jövőre valószínűleg le is fogja adni ezt a tárgyat – bár az alaptudományok egyike a varázsvilágban, épp úgy, mint a bűbájtan. Harmadikban meg kéne próbálnia beleásni magát a sötét varázslatok tudományába, hogy meglássa mennyire tojna be egy-egy átoktól.
¬Némán figyeli, ahogy a fiú elővesz egy szem pirulát, majd az ő teájával lehúzza azt. Láthatóan fájdalma van, így nem szól rá. Nemigen tudja, hogy erre mit mondjon. Jobbulást? Megkérdezze mi fáj? Amikor két éve megharapta egy gnóm a kertben, és hiába látták el, begennyesedett, utána hetekig nagy kötéssel a kezén mászkált. Mindenki kérdezgette, hogy mi történt, meddig lesz így? Őt akkor nagyon zavarta az extra figyelem, amit akkor kapott, a rellonos pedig nem tűnik egy olyan embernek, aki az ilyen jellegű kitüntetett figyelmet értékelné. Másfélét, nos azt annál inkább.
- Van valami növény… várj…ööö... -
Szólal meg hebegve, erősen a fejét törve. A kertjükben egészen biztosan termelnek valamit fejfájás megelőzésére, amit krónikus migréneseknek meg frontérzékenyeknek ajánlanak.
- Ha fejen állok sem fog beugrani. De tudom, hogy van nekünk valami a kertben fejfájás megelőzésére, elég jól viszik. Az a baj, hogy még nem tudom az összes nevét. –
Ismeri be pironkodva. Ennyi év után már illene, de inkább a fizikai munkákban szokott segíteni. Abban sem biztos, hogy a zöldet érdeklik az ilyen füvek, meg hogy az ő bajára hatásos-e. Azt tudja, hogy nagyon sok bájitalmester kifejezetten ezt a típusú növényt keresi, meg többször szedte már le.
Merengését a szőkeség vallomása szakítja félbe. Vannak azok az összehasonlító ábrák, hogy melyik pörgető hatású készítmény milyen szemeket csinál a fogyasztójának – nos Nimródé valahol a legutolsó ábráéhoz közelít, olyan szinten kikerekednek a pupillái is a döbbenettől. Lassan oldalra sandít, és egészen halkan felel:
- Hogymitcsináltál?-
Kérdezi döbbenten. Nem tudja, hogy elhiggye-e, amit a fiú mond. Egészen nagy őrültségnek hangzik, de valljuk be-kinézi belőle.
- Még jó, hogy nem kerültél nagyobb bajba miatta.-
Nyögi ki végül aggodalmaskodva. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem nézte meg a tanárnőt, meg hogy nem fantáziált semmiről. De lesmárolni, egy tanárt?
Mi van, ha mégis hülyének nézi? Nem Theon lenne az első zöld, aki palira veszi a kékeket.