A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=778978#post778978][b]Dana Straw Berry - 2019.10.24. 22:22[/b][/url]

Mindig is szerettem a szobámba tanulni, ha már magolásról volt szó, de jelen helyzetben nem igazán volt rá lehetőségem, mert a szobatársam eléggé nagy zajt csapott végig. Én mindig is csendben szerettem elsajátítani a kötelező mutatványokat, de most képtelen voltam erre a hangzavar miatt. Összeveszni nem akartam vele, így inkább úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanuló szobába, ami általam a legritkábban látogatott helynek számított. Oda szó szerint csak végszükség esetén mentem be, most pedig éppen ezt adta a helyzet, szóval az említett helyiség felé tartottam sietős léptekkel. Mikor benyitottam, legnagyobb megkönnyebbülésemre alig voltak páran a teremben, úgy látszott, hogy a tanulók zöme korábban elvégezte a tennivalóit. Most kifejejezetten jól esett a csend és egyáltalán nem hiányzott a nyüzsgés. Nagy önbizalommal megindultam előre, majd megláttam egy nálam fiatalabbnak tűnő lánykát, akinek ugyancsak szőke haja volt, mint nekem. Valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt rögtön szimpatikus lett számomra, így feléje vettem az irányt, meg egyébként sem voltam túl lelkes a tanulást illetően.
- Szió! Leülhetek ide tanulni? Na, nem mintha nem lenne elég hely a teremben... - néztem körül szemöldökömet felvonva, majd folytattam a mondandómat:
- de szívesebben társulnék egy élő, lélegző emberhez. Olyan élettelen ez a hely.
Mindig is ez volt a véleményem a tanulószobáról, számomra afféle kényszer helyiségként szolgált, de most kénytelen voltam ide betérni. Reméltem, hogy nem hajt el a lány, még be is mutatkoztam neki illedelmesen.
- Dana Straw Berry vagyok. Mi jót tanulsz? Én a bájitaltant próbálom a fejembe verni épp - közöltem vele csivitelve. Persze tudtam, hogy nem épp egy társalkodós helyiségben vagyok, hiszen a diákok zöme épp azért járt ide tanulni, hogy békét leljenek, de hát én már csak ilyen voltam... ami a szívemen, az a számom... egyébként sem tudtam sokáig csendben maradni, ha épp társaságom akadt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=779025#post779025][b]Dana Straw Berry - 2019.10.25. 21:30[/b][/url]

- Hát ez az, én is pont ezt kérdeztem magamtól... miért ne pont ide ülnék? Szupi, akkor helyben vagyunk, egy rugóra jár az agyunk - feleltem neki vígan. Hogy milyen mókás volt ez a lány, nagyon egyedinek tűnt, egyenesen odavoltam érte. Bírtam a különc emberkéket.
- Áh, primitívebb lény nem igazán képes fejlettebb életformává alakulni. De amúgy bírom a zombis filmeket, ne érts félre - nevettem el magam, majd levetettem magam elé a bájitaltan könyvemet az asztalra, amely csak úgy csattant, amint célt ért.
- Hupsz! Ez kicsit hangos volt! - emeltem a kezem a szám elég felvonva a szemöldököm, megvonva a vállamat.
- Lena, Lena... szép név! - nem is tudom, hogy miért a Csaj nem jár egyedül című film jutott a nevéről az eszembe. Ott ugyanis Laney volt a főszereplő, talán volt egy kis hasonlóság a nevükben...
- Nagy számonkérések? Hmm.. ennek a fele sem tréfa. - nem örültem a hírnek, mert ezek szerint még keményebben kellett tanulnom, ami eléggé nehezemre esett.
- Harmadikos. De te nagyon okosnak tűnsz és valamilyen fura oknál fogva azt érzem, hogy kened-vágod a témát. Segítenél? Cserébe bármit kérhetsz tőlem - ajánlottam számára egy ígéretesnek hangzó üzletet. Reméltem, hogy segít belerázódni a tananyagba, magam se tudtam, miért gondoltam róla, hogy jó a témában, de valahogy olyan okosnak tűnt... ha segítene, akkor számíthat rám bármiben - úgy voltam vele.
- Igazán sokoldalú vagy. A bűbájtan elég jól megy, azt nagyon szeretem - válaszoltam neki mosolyogva. Az a tárgy mindig is könnyen ment, volt érzékem hozzá, mindig kitűnőre teljesítettem belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=779061#post779061][b]Dana Straw Berry - 2019.10.26. 20:05[/b][/url]

Láttam, hogy ezerrel kattog a szőkeség agya a megnyilvánulásom után. Hogy miért gondoltam róla azt, hogy okos? Nagyon egyszerű... látszott a szemében. A kevésbé intelligens emberek szemében üresség honolt, az övében pedig kíváncsiság, lelkesség, érdeklődés, tudásszomj. Amikor pedig elkezdett beszélni, be is igazolódott az, amit gondoltam róla, hiszen a közlendője irányomba nem csupán üres csacsogás volt. Látszott rajta az is, hogy elég nagy önbizalma van, ami nem feltétlenül jelentett rosszat, sőt, az én szememben kifejezetten pozitívnak számított, ha az egészséges szinten maradt és nem vegyült túlzott önelégültséggel.  Én sem voltam egy szerény típus, hiszen nem mutattam, gondoltam kevesebbet magamról, mint amire képes voltam, nem becsültem magam alá. Inkább negatív dologként vélekedtem erről a tulajdonságról, számomra a megtévesztéssel jelentett egyet az, ha valaki például értett valamihez, de a külvilág felé azt üzente, hogy nem képes rá. Ez nem csupán saját magára ártalmas megnyilvánulás, hanem a környezetét is becsapja vele. Ha valaki tud valamit, és jó is benne, ne mondja azt, hogy nem igazán megy neki. Mivel az már hazugság. Hú, megint nagyon elkalandoztam.
- Bocs, kicsit elgondolkodtam - néztem rá a lányra nagy mosollyal az arcomon, aztán meghallgattam a feltett kérdését.
- Hú, hát ezt így előre nem tisztáztam magamban, de bármit kérhetsz normál keretek között. Például szívesen segítek bármiben, amiben esetleg nem vagy olyan gyakorlott, esetleg intézhetek neked egy esti kimenőt úgy, hogy a többiek ne tudják meg - kacsintottam rá vidáman, majd folytattam:
- Szóval, benne vagy?
Közben tekintetemet a közelünkben ülők asztalára szegeztem, mindenki marha nagy lelkesedéssel tanult, még olyan is volt, aki bealudt az izgalmas tananyag olvasása közben. Valahogy meg tudtam érteni... utána visszanéztem a lányra, majd hirtelen kiugrottam a székemből egy "juj" kíséretében, mely rögtön elhagyta a számat. Kellett egy kis idő, mire feldolgoztam a látványt...
- Aztaaa! Te aztán nem vagy semmi! - néztem rá kikerekedett szemekkel, hiszen még sosem láttam ilyen attrakciót. A mugli világban Uri Geller-nek vagy David Copperfield-nek lett volna mit tanulnia tőle!
- Micsoda bezombulás! - firtattam tekintetemmel az arcát, mely keményen el lett torzítva. A csaj tényleg nem viccelt, mikor közölte az elején, hogy ő bizony nem áll távol a zombiktól. Hirtelen úgy maradtam, egyszerűen képtelen voltam visszaülni a székembe, nem tudtam, hogy tartsak-e tőle vagy sem, eléggé váratlanul ért az egész. Mindenesetre reméltem, hogy valóban egy emberrel van dolgom, túl valódinak tűnt ahhoz, hogy zombi legyen, és egyébként is a varázsvilágban voltunk, nem pedig egy horrorisztikus univerzumban. Tudtam, hogy léteznek itt veszélyes lények, vámpírok és a többi, de ők jó messze voltak innen a kastélytól. Na jó, mondjuk Adam-ról hallottam már, de ő szerintem kiemelkedett a fajtársai közül viselkedésben. Emberevő zombit meg csak nem engednének be ide... viszont láttam egy mugli filmet, amiben a főszereplő zombi volt és értelmes is, bár nem tudta úgy kifejezni magát kommunikáció terén, mint más. Ezen tekergett az agyam, majd vettem egy mély levegőt, aztán visszaültem a helyemre és vártam a további történéseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=779305#post779305][b]Dana Straw Berry - 2019.10.28. 20:35[/b][/url]

Ez a lány csupa meglepetéssel szolgált számomra. Biztos voltam benne valahogy, hogy a kimenőt fogja választani, hiszen az annyira izgalmas tud lenni. Azonban kijelentésével még az én ötleteimet is überelte, úgyhogy nem kicsit lepődtem meg rajta, ez az érzés pedig ki is ült az arcomra. Valóban nagyon okos volt, emellett úgy tűnt, kellően rafinált, dörzsölt is. Ez tetszett!
- Hú, a kaszinóba? Oda én is szívesen ellátogatnék! A gond az, hogy még nem vagyok tizenhét, de pár hónap és az leszek, bár szerintem ki tudnánk találni valamit, hogy bejussunk. Az milyen klassz lenne! - néztem rá álmodozó tekintettel, hiszen már el is képzeltem, hogy bemegyünk, aztán mindenféle izgi és mókás dolgot művelünk ott. Természetesen kipróbáljuk a nyerőgépek sokaságát is!
- Egyelőre két javaslatom van, nem is tudom... - húztam el a szám gondolkodva, majd egy kis ide-oda séta után folytattam:
- Nem tudsz esetleg valami illúzióval szolgálni belépés gyanánt, hogy bejussunk?
~ Talán magára ölthetné egy nagykorú képét vagy nem is tudom ~ tűnődtem el a témán...
- Áh hülye ötlet, tudom... csak egy kósza felvetés volt, ahhoz gondolom nagyon gyakorlottnak kell lenni meg fogalmam sincs, meddig tartana a hatása. Ez nem az én terepem - folytattam hangosan gondolataim kifejtését, majd újra elkezdte sétálni a tanulószobában közel az asztalunkhoz fel-alá. Két perc múlva visszatértem Lena-hoz, majd előadtam a második ötletemet.
- Esetleg Százfűlé-főzet?
Egyelőre ennyi tellett tőlem, talán a második felvetésem életképesnek bizonyul. Annyira nem ismertem a kaszinó környékét és szabályait, belépési módjait, ezért csupán a sötétben tapogatóztam. Csak annyit tudtam az egészről, hogy tizenhét éven aluliak számára nem ajánlott. Közben a lány előadta a zombi arcot, amely remekül megtette hatását, aztán vissza is változott a babaarcú lánykává, azaz az eredeti formájába.
- Naná, hogy benne vagyok! - feleltem neki lelkesen, bár az ötleteléseimből már rájöhetett, hogy igencsak vevő voltam a dologra.
- Bár az is opció, hogy kivárjuk azt a pár hónapot - mondtam neki somolyogva. Közben felsorolta a harmadikos bájitalok listáját, látszott rajta, hogy valóban keni-vágja a témát. Ezek szerint jó volt a megérzésem, hiszen ő aztán tényleg tudott segíteni, mert otthon volt a témában.
- A felsoroltak közül főleg a Bordeaux bájital és Sheng-hui féle energiafőzet, valamint a Lienaserum az, ami nem megy. Valahogy nem érzek rá a dologra, mert sose sikerült helyesen elkészítenem őket - feleltem neki kissé elkámpicsorodva. Szerencsére nem sokáig tartott ez a negatív érzés, ugyanis a szőkeség megidézett egy irtó cuki kacsácskát. Széles mosoly ült ki az arcomra, majd elismerően biccentettem felé. Tiszta Hápi volt, mintha csak róla mintázta volna, sőt, valószínűleg ő volt az.
- Ezek szerint láttad már a kacsámat? Irtóra aranyos kis jószág, igaz időnként kilóg a szobából, hogy elcsatangoljon... ebben hasonlítunk - kuncogtam el magam, majd tekintetemet újra a megidézett állatra emeltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=779563#post779563][b]Dana Straw Berry - 2019.10.31. 19:28[/b][/url]

- Egy óra elég ahhoz, hogy beleolvadjunk a környezetbe. Gondolom neked nem jelent gondot az összetevők megszerzése. Tudok is egy nyugis helyet, ahol megcsinálhatjuk. Mit szólsz az elhagyatott mosdóhoz? - kérdezte tőle nagy szemeket meresztve rá. Bencével is ott kotyvasztottuk a főzetünket, amelyet egyesek még a mai napig is emlegetnek, mekkora móka volt az is! Jó volt látni, hogy a lány is olyan lelkes a kaszinós látogatással kapcsolatban, mint én.
- Az első opció játszik. Már annak is örülök, ha átmegyek. Bár az se lenne rossz, ha valóban meg tudnám csinálni a gyakorlatban is. De most legyen az első opció, a másodikat tartogassuk máskorra, egy újabb kaland erejéig - mosolyogtam rá egy cinkos pillantással, majd kinyitottam a könyvemet az első említett bájitalnál. Tudtam magamról, hogy sose leszek egy bájitaltan zseni, de lehet, hogy többre is képes voltam, csak a megfelelő segítségre volt szükségem hozzá. Úgy tűnt, hogy a lány erre tökéletesen alkalmas volt, ráadásul minden "jóban" benne volt, akárcsak én, ez pedig már egy közös pont. Plusz az is kiderült, hogy szereti a kacsákat, ettől pedig rettentően nagyot nőtt a szememben.
- Hápinak hívják. A nővéremnek is van egy, időnként bandáznak, bár az övé már eléggé idős. Az enyém még ugye fiatalka, így iszonyatosan eleven. Ráadásul nagyon bátor is, nem igazán fél a többi állattól, na meg rettentően kíváncsi természet - feleltem a szőkeségnek vidáman, mindig is szerettem a kacsámról beszélni.
- Na, és neked van valamilyen kis kedvenced? - érdeklődtem tőle, miközben a bájitaltan könyvemre könyököltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=779620#post779620][b]Dana Straw Berry - 2019.11.01. 20:04[/b][/url]

- Remek üzletasszony vagy - néztem rá mosolyogva. Én élveztem a szitut, hiszen összekötöttem a kellemest a hasznossal. Na persze a kellemes szócska alatt nem a bájitaltant értettem, hanem egy új, kibontakozóban lévő barátságot. Mint kiderült, elég sok közös érdeklődési témánk volt, ráadásul ő is szerette a kihágásokat, akárcsak én.
- Ó! Hát méltán büszke lehet rád a család. Úgy értem intelligencia terén is, na meg magatartásbelileg is túlszárnyalsz rajtuk - kacsintottam rá cinkosan.
Hangosan felnevettem a lefolyós beszólásán, olyannyira, hogy az egyik kezemmel mókásan verdestem a bájital könyvet. Ezután nagyot nyeltem, ugyanis Lena jelezte, hogy nincs minden rendben, a tanerő beállt a hátunk mögé. Közben a lány azt imitálta, hogy szorgosan olvassa a könyvemet, amelyet gyorsan magához vett, mikor megjelent a szigorú őrszem. Szerencsére ez a trükk bevált, így újra nyugodtan tudtunk beszélgetni.
- Ó, köszönöm az információt, ez valóban nagyon hasznos számomra! Csirió! - emeltem fel a kezemmel a nem létező poharamat azt játszva, hogy koccintok vele.
- Amint megláttam, rögtön eszembe ötlött ez a név. Annyira illik rá! Majd egy másik alkalommal megismertetlek vele, amikor elviszem sétálni. Nagyon barátságos kis állat - mondtam lelkesen Lena-nak, miközben tekintetem hol rá, hol pedig a kivetített kacsára szegeződött.
- Jogos... ha nem tud foglalkozni vele eleget az ember és nem alussza át az egész napot, mint az egyik barátnőm lusta macskája, akkor nem érdemes állatot tartani - helyeseltem, mivel teljesen igazat mondott a lány. Látszott rajta, hogy felelősségteljes volt, ez pedig nagyon pozitív tulajdonság volt számomra.
- Igen, ők Izlandon élnek, szóval meglehetősen messze - feleltem neki mosolyogva. Az első időszakban még nagyon hiányoztak, aztán végül hozzászoktam, hogy csak időnként látogatom meg őket. Még szerettem volna valamit hozzáfűzni, amikor egy másik diák odajött hozzánk dúlva-fúlva, hogy maradjunk már csendben.
- Ha csendet akarsz, menj és zárkózz be a szobádba. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálunk, egyébként is elég halkan beszélgetünk... szóval keresd meg, hogy hol nyílik az ajtó és menj ki rajta - osztottam ki pimaszul. Csak nézett egy ideig, mint akinek lefagyott az agya, aztán visszament a helyére, magához vette a könyveit, és elhagyta a helyiséget.
- Na, látom, vette az adást. Egy idiótával kevesebb van végre a helyiségben - néztem a szőkeségre elégedett mosollyal. Szerencsére a tanerő épp mély diszkurzust folytatott valakivel, úgyhogy nem volt szemtanúja a jelentenek.
- Szóval ott tartottam, hogy messze laknak a szüleim. A nővéremnek Bogolyfalván van lakása, szóval őt bármikor meglátogathatom - meséltem jókedvűen.
- Tudom, hogy még bőven van időd rá, de van már elképzelésed, milyen szakirányba szeretnél tovább tanulni? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Azt gondoltam, hogy a bájitaltanhoz nagy tehetsége volt, de igazából azt nem tudhattam, hogy ő mit akar, lehet, hogy teljesen más elképzelése volt a jövőjével kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=803003#post803003][b]Dana Straw Berry - 2020.04.03. 20:38[/b][/url]

A bájitaltan sosem volt a szívem csücske, általában Lena segítségét kértem a házikhoz, most azonban a tanár osztott be minket párokba. Ráadásul nem is egy osztályba jártam a barátnőmmel, hanem ő alsóbb évfolyamban volt, mégis neki ment jobban a tárgy, ennek hála, rengeteget tanultam tőle. Reméltem, hogy az általa nyert tudásomat tudom majd hasznosítani a házinál. Egy Levitás lánnyal, név szerint Babettel kerültem párba, a feladatunk pedig az volt, hogy találjunk ki egy bájitalreceptet, majd írjuk le az elkészítését, illetve a hatásait. Akié a legkreatívabb, az pedig valamiféle meglepetés jutalomban részesül. Bíztam benne, hogy kitalálunk valami igazán egyedi megoldást, illetve reméltem, hogy a meglepi értéke egyenes arányosságban fog állni a befektetett munkánkkal. Egy délutáni időpontot beszéltünk meg Babettel. Idáig még sosem beszéltem a lánnyal köszönésen kívül, most viszont alkalmam nyílott rá, hogy jobban megismerjem. Kényelmes szerelést vettem fel, majd bepakolva a táskámba a cuccaimat indultam meg a Társalgó felé. Mikor beléptem a helyiségbe, körbekémleltem, csak pár diák lézengett ott, majd egy kis idő után megpillantottam a lányt is.
- Szia! - köszöntem neki, majd helyet foglaltam vele szemben a széken, megint pontosan érkeztem, mint mindig.
- Mi újság? Hoztam minden cuccot, ami kell, majd meglátjuk, mit tudunk összehozni - néztem rá mosolyogva, majd kipakoltam táskámból a szükséges eszközöket a tanuláshoz. Reméltem, hogy sikerül hatékonyan összedolgoznunk, illetve azt is, hogy kicsit jobban megismerhetem, az pedig csak hab lett volna a tortán, ha mi nyerjük meg a bájitaltan nagydíjat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=804346#post804346][b]Dana Straw Berry - 2020.04.09. 21:07[/b][/url]

- Na, az szuper! Köszi! A te felsőd is szupin néz ki! - feleltem a lánynak mosolyogva. Úgy látszott, hogy ő sokkal motiváltabb volt a házi elkészítését illetően, mint én, de azért igyekeztem nem elrontani a hangulatot, és maximálisan részt venni a munkában. Hát, hoztam a pennámat, tankönyvet, jegyzeteket... hozzávalókat még nem, mert ugye nem beszéltük még meg, mit találjunk ki.
- Az alapok itt vannak, már csak ötletek kellenek - mosolyogtam Babettre. Bizony, készülhettem volna jobban is az egész házira, de annyi mindennel voltam elfoglalva, hogy egyszerűen nem jutott rá időm.
- Először is azt kéne megvitatnunk, hogy mire menjen ki a játék... szóval, mi legyen a főzetünk hatása, mire szolgáljon - tekintettem elgondolkodva a lány íriszeibe.
- Öhm.... azt hiszem, hogy van egy hetünk arra, hogy összehozzunk valamit - feleltem Babettnek elgondolkodva. Végül is az elég sok idő volt arra, hogy sikerüljön összehozni valami értelmeset, kreatívat... esetleg még meg is nyerhetnénk a nagydíjat is bájitaltanból.
- Esetleg van már valami elképzelésed a témát illetően? - kérdeztem tőle kíváncsian. Nem tudtam, hogy ő mennyit foglalkozott előzőleg a dologgal, én igazából még neki sem kezdtem, úgy voltam vele, hogy majd együtt kiötlünk valami okosságot.
- Szerintem a sablonos lehetőségeket kizárhatnánk, mint például szerelmi bájital, felejtés, emlékezés és a többi. Ha valami igazán egyedivel sikerülne előrukkolnunk, akkor máris miénk lenne a vezetői pozíció a többiekkel szemben - közöltem a társammal az elképzelésemet. Bármi egyedi szóba jöhetett, a lényeg, hogy ne legyen sablonos vagy olyan, amire a többiek is gondoltak már, szóval általános...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=805460#post805460][b]Dana Straw Berry - 2020.04.15. 01:19[/b][/url]

Észrevettem, ahogyan a lány kissé elpirult, de úgy csináltam, mintha misem történt volna, nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Végül megköszönte, amit mondtam neki, majd egy nagy mosollyal nyugtázva az arcomon közöltem vele, hogy szívesen.
- Hát lenne egyedi ötletem, főleg a mi korosztályunkat illetően, de ahhoz mi kevesek vagyunk. Felejtsük is el! - most pedig én pirultam el, nem is értem, miért hoztam szóba ezt. Talán azért, mert az utóbbi időben pont ez volt a téma a baráti körömben, mivel akkoriban rukkoltam vele elő. De inkább kerültem most a témát, hiszen tudtam, hogy az elképzelésemhez valamiféle varázsló kutatócsoport kellett volna vagy nem is tudom mi, meg egyébként se akartam kényes témára tapintani.
- Ó, hát megértem. Imádom bámulni a tüzet, de ha túl sokáig tartom a szemem rajta, akkor bizony képletesen is megéget - feleltem Babettnek együttérzően. Közben eszembe jutott az első kandalló előtti szituációnk Somával, mikor még csupán macska-egér játékot űztünk egymással, az emlék hatására pedig elmosolyodtam.
- Remek ötlet, látod én is a mi korosztályunkra gondoltam célcsoportként - nevettem el magam, hiszen muris volt, hogy mindketten ugyanarra gondoltunk... vagy csupán puszta véletlen... ki tudja?
- Tetszik az ötlet! Mire gondolsz pontosan? Mindenki úgy nézne ki, miután megitta a bájitalt, ahogyan elképzelte magát, amilyen kinézetet álmodott meg magának, vagy esetleg szimplán eltüntetné a szépséghibákat? - kérdeztem vissza érdeklődve. Remek volt az elképzelés, nagyon leleményes volt a lány.
- Simán részt veszek a közös üzletben, ha ez beválik! - kacsintottam rá somolyogva. Végül is, ha minden az elképzeléseink szerint alakul, miért is ne lehetne pénzt nyerni belőle a későbbiek folyamán? Úgy látszik, hogy ezen a téren közös nevezőn voltunk a lánnyal, én ugyanis minden jóban benne voltam, ami bármilyen szinten is a javamra vált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=806002#post806002][b]Dana Straw Berry - 2020.04.18. 23:43[/b][/url]

Úgy tűnt, a lány rákapott a téma ötletemre, amivel nem kis fejtörést okozott. Az eredeti elgondolásomat egyelőre szerettem volna megtartani magamnak, mert az ugyan nem tudtuk volna egymáson tesztelni, meg egyébként se idevágó témakör volt. Ez persze nem azt jelentette, hogy a jövőben ne osszam meg az elgondolásom Babett-tel, de egyelőre még túl korainak gondoltam. Viszont Merlinnek hála, közben akadt egy újabb elképzelésem, amit simán meg tudtam osztani vele.
- Nos, az az ötletem támadt, hogy akár egy zsebpénz bájitallal is előrukkolhatnánk. Ennek az lenne a lényege, hogy a szülőknek kell beadni, hogy megemeljék a heti zsebpénzt - feleltem elgondolkodva. Közben meghallgattam az ő elképzelését is, amely iszonyatosan elnyerte a tetszésemet.
- Hű, ez milyen csúcs-szuper lenne! Valamint a második opció is ígéretesen hangzik! Szerintem mindent összevetve a te ötleted a nyerő! - mosolyogtam rá, mivel remek elképzelésnek tartottam ezt. Biztos voltam benne, hogy nagy sikerünk lenne, ha előrukkolnánk azzal, amit a lány elképzelt.
- Kérdés még, hogy mennyire legyen tartós, mármint mennyi ideig hasson az ital... - gondolkodtam hangosan, hogy a másik is hallja.
- Lehet, hogy hasonló összetevőkből fog állni, mint a Százfűlé-főzet - jött egy hirtelen gondolat a semmiből, melynek végül is volt alapja. Ezt megint csak hallhatta a lány, mivel ennek a felvetésemnek is hangot adtam. Örültem, hogy vele kerültem párba, mert nagyon kreatív volt, emellett pedig idáig úgy tűnt, igencsak közös nevezőn vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=806509#post806509][b]Dana Straw Berry - 2020.04.21. 22:35[/b][/url]

- Bizony, ebben igazad van, ez nehezebb téma - vigyorogtam a lányra, mert úgy tűnt, közös nevezőn voltunk ebben a témában is. Nagyon szimpatikus volt Babett így első benyomásra, ráadásul remek ötlettel rukkolt elő.
- Tényleg megnyertél vele! - kacsintottam rá jókedvűen, végtére is nem kis ötletelés lehetett, mire eljutott idáig. Közben egy elég meglepő kérdéssel állt elő, miután leült mellém a kanapéra, hirtelen összevissza kattogtak a fejemben a gondolatok, mit is mondhatnék neki.
- Hú, hát, hogy meddig tart egy randi, azt így egyszerűen nem lehet meghatározni. Mindegyik randi egyedi, más időtartamú, na, meg persze attól is függ az egész, hogy hogy sikerül - magyaráztam a lánynak, mivel valóban nem lehetett konkrét választ adni erre a kérdésre
- Azzal semmi gond, hogy nem voltál, lesz még rá alkalmad bőven - feleltem neki kedvesen. Nem volt vele semmi baj, aranyosnak tűnt és szerintem bárkit az ujjai közé tudott volna csavarni, csupán még egy adag önbizalom fért volna rá, de bíztam benne, hogy idővel megjön neki az is.
- Szerintem, ha már három óráig kitart az ital, az már korrekt. Esetleg még az öt-hat órás opció is szóba jöhet, mert miért is ne? - válaszoltam neki hasra csapás szerűen. Ez elég korrekt idő lehetett bárki számára, hogy azzá váljon, aki lenni akar vagy csupán eltüntesse azokat a bizonyos szépséghibákat. Bár ez is relatív volt, hogy kinek mi a szép, de ha magát az illetőt zavarta valami magán, ami miatt nem érezte jól magát a bőrében, akkor tényleg hatékony főzetként szolgálna számára, amit most megalkotunk.
- Nos, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy a Százfűlé-főzet alapanyagait felhasználva, illetve valamelyiket kihagyva belőle, hogyan érjük-e majd el a célunkat - emeltem Babettra a tekintetemet komoly arccal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=809261#post809261][b]Dana Straw Berry - 2020.05.22. 22:20[/b][/url]

Nem tudtam, mennyi esélyünk volt sikert aratni ezzel a bájital-koncepcióval, amit elterveztünk megvalósítani, de abban biztos voltam, hogy eléggé egyedi ötlettel álltunk elő. A randizás hallatán úgy tűnt, hogy Babett kicsit elgondolkodott, de hagytam, hogy végiggondolja a dolgokat, nem akartam megzavarni semmiben sem. Nekem idáig két randim volt, az egyik egy vélával, amiből végül nem lett semmi, a másik pedig egy Rellonos-sal, amiből pedig komoly kapcsolat lett. Lehet, hogy azt hitte rólam a lány, hogy már túl vagyok számtalan randin, de igazából nem tudhattam, hogy velem kapcsolatban mi járt a fejében, ezért nem is akartam elhamarkodott következtetéseket levonni. Egyébként sem versenyeztünk a randikat illetően, a dolgok csak úgy alakultak automatikusan, és az is tény volt, hogy mindenkit másfelé sodort az élet. Reméltem, hogy Soma lesz az igazi, de egyelőre semmit sem  tudhattam előre, mindenesetre bíztam benne, hogy vele élem majd le az életem, de azzal is tisztában voltam, hogy még mindketten fiatalok voltunk ahhoz, hogy nagyratörő terveket szövögessünk a jövőnket illetően. Még a szüleimnek se mutattam be, bár az nem igazán érdekelt, hogy ők mit gondolnak majd, hiszen tudtam, hogy számukra az arany vérvonal a legfontosabb, na meg a hagyományok.
- Három óra elég idő - helyeseltem bólogatva, végül is az bőven elég volt arra, hogy kiélvezhesse az ember a megálmodott kinézetének lehetőségét, illetve, hogy a szépséghibái nélkül élhessen.
- Az összetevők erősségével - vágtam rá határozottan. Végül is, minél erősebb volt a hatóanyag, annál jobban érvényesült, legalábbis ez volt az álláspontom.
- Ennek igazán örülök! - mosolyogtam a lányra vidáman, úgy tűnt, valóban közös nevezőn voltunk.
- Ez remek elképzelés! - csaptam bele a tenyerébe vidoran, mivel én is erre a következtetésre jutottam, valóban nagyon egy hullámhosszon voltunk.
- Azt bízd rám. Beszerzésben jó vagyok - kacsintottam Babettre magabiztosan. Az éjszakai járőrözések során bőven volt lehetőségem élni bizonyos opciókkal, szóval nem volt gond számomra beszerezni a bájitalunkhoz szükséges hozzávalókat.
- Ha minden megvan, küldök egy baglyot, aztán újra találkozunk, és megpróbáljuk véghez vinni az elképzelésünket - tekintettem az íriszeibe határozottan, majd remélve hogy megbízik bennem, szedtem össze a cuccaim az asztalról, mint aki jól végezte dolgát.