A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=530973#post530973][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.13. 23:27[/b][/url]

Mindenki tudja, tapasztalta már, általában hogyan is működik a csoportmunka. Minden alkalommal megvan a tipikus felosztás: van a diák, aki azt se tudja mi a feladat; aki tudja, csak nem érdekli; aki próbálkozik, de feladja; aki inkább a másikkal vitatkozik, lehetőleg valami, a témához legkevésbé illő témával kapcsolatban; és az, aki mindez alatt megoldja a többiek helyett is a kiadott leckét.
Hármas csoportokat kellett alkotniuk gyógynövénytanon, és a fent vázolt szitu csak annyiban különbözik esetünkben, hogy egy társuk meg sem jelent a megbeszélt beadandó-írós időpontban. Tehát ketten, Kevével próbálkoznak. Odett a széles ablakpárkányt szemelte ki magának azonnal, most törökülésben, egy méretes, ősrégi könyvvel az ölében görnyed előre, hogy ki tudja venni a kissé megsárgult lapokon az apró betűket. Ezen a példányon kívül még jó pár van körülöttük kinyitva, egymásba hajtva, vagy rögtönzött könyvjelzőkkel ellátva egy kicsit félrerakva.
Pennájának végével lustán játszadozik, jelen pillanatban épp állát csiklandozza vele, miközben próbál kisajtolni akár csupán egyetlen használható mondatot az előtte heverő szakkönyvből. Egészen biztos benne, hogy túllőtt a szükségesen, olyan információkat lel többnyire az olvasmányban, aminek felét sem érti. Ásítozik, néha vágyakozó pillantást tesz a kastély udvarára, és bár vastag, kötött pulóvert visel, mert hát, nincs kifejezetten meleg, még odakint is jobban érezné magát, mint ezzel a megoldhatatlannak tűnő feladattal. Két percig. Aztán odafagyna.
- Feladom. Kérlek, mondd, hogy te találtál már valamit – dobja el hirtelen a kezében léve tollat, és csukja be a súlyából adódóan gyilkossághoz is tökéletesen alkalmas kötetet a kelleténél talán egy cseppet hevesebb mozdulattal. Sohasem értette, miért kell a tanév kezdete után alig két héttel már ilyen mennyiségű házit a nyakukba varrni. Kétségtelen ugyan, hogy ha jobban érdekelné a téma, már rég készen lennének, illetve Odett lenne az a diák, aki mindent megcsinálna panasz nélkül. Szerencsétlenségükre, nem ez a helyzet áll fenn. Hátradől, mint aki tényleg nem hajlandó foglalkozni tovább a dologgal, egy kis unszolásra azonban talán megerőlteti magát. Addig is inkább kinyújtóztatja lábait, és igyekszik kiűzni a fejéből mindent, aminek bármi köze van a gyógynövénytanhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=531169#post531169][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.14. 20:28[/b][/url]

Nem úgy fest az eddigiek alapján, hogy ez lesz a kedvenc tárgya. Az időérzéke sincs a toppon, fogalma sincsen, mikor álltak neki: órákkal korábban, talán csak tíz perce? Pedig milyen lelkesen indult neki! Még a könyvtárba is elment, kivenni egy rakat hasztalannak bizonyuló kötetet, ugyanis volt némi sejtése a felkészültség kapcsán, ami aztán hamar be is igazolódott, bár a fiú sem üres kézzel érkezett. És mégis mire mentek ezzel a nagy előre gondolkodással, he? A nagy francos semmire. A hibát pedig, hiába van ezzel tisztában bongyorkánk, nem a könyvekben kéne keresni, de egyszerűbb másra hárítani a dolgot, mintsem beismerni, hogy képtelen odafigyelni.
A legszomorúbb az egészben, hogy itt és most be is fejezné a küzdelmet. De valami mélyen belül kíméletlenül furkálja, és nem hagyja nyugodni. Már most rossz pontot szerezni a tanárnál, rossz jegyeket, esetleg pontlevonást? Friss húsként nem biztos, hogy meg kéne engednie magának az ilyen lazaságot, de ahogy végignéz a rendetlenségen, amit pillanatok alatt összehoztak a tanulószoba sarkában… hát, nem jött meg a kedve a rongyos könyvek láttán egy újabb etaphoz.
- Remek, akkoooor… - kezek a magasban, a nagy tanulásban elgémberedett tagjait nyújtóztatja. – Nem tudom, mindig ilyen nehezek szoktak lenni ezek az izék? – kérdez, tényleg nem árt tudni, mire kell lélekben felkészülnie. A franciáknál sem volt könnyebb, de ott egy kicsit, mintha máson lett volna a hangsúly, itt pedig még túlságosan új ahhoz, hogy felmérhesse, mit lehet és mit nem. Ismét végigvezeti zöldjeit az aktívabb tanulásról árulkodó kupacokon, mint ami egyébként történt, majd megállapodik leckeíró társán, reménnyel telve, hátha Keve tud valamit, amit ő nem.
- A felsőbb éveseknek nincs meg ez a feladat véletlenül? Vagy felejtsem el, hogy segítenének? – vet fel egy, a kastélyban helyénvalóbbnak tűnő lehetőséget. De arrébb tolja a mellette lévő könyvet, hogy a sarokba dőlve, mégsem teljesen elfordulva Kevétől, ki tudja bámészkodni magát, ha nem marad más, minthogy rászánják magukat a mumus növényük kutatására.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=531870#post531870][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.17. 14:35[/b][/url]

Egyre reménytelenebbnek tűnik helyzetük, ahogy telnek-múlnak a másodpercek, és fokozatosan párolog el szöszinkből a tettvágy. Szuggerálja kicsit a maga mellé lerakott ezeréves kötetet, hátha megihletődik, vagy valamilyen úton-módon pont ott nyílik majd ki a több száz oldalas mű, ahol a keresett növényhez tartozó minden kérdésre meglelik a válaszokat. De nem történik semmi. Az égvilágon semmi. Felsóhajt, tehetetlenül fonja mellkasa előtt keresztbe karjait, és ajkát rágva gondolkodik, mitévők legyenek. Mondjuk, álljatok neki úgy, hogy egy kicsit komolyabban veszitek a dolgot. De ez csak egy tipp.
- Szóval nem gyakori jelenség, hogy megszívatnak, jó tudni. Kitaláljuk, persze, hogy kitaláljuk… - halvány mosoly bujkál szája sarkában, nem kerülte el figyelmét a javítás. Nem kételkedik benne, hogy a fiú azon nyomban felpattanna, és valami izgalmasabb elfoglaltság után nézne abban a pillanatban, ha esetleg kimondaná, amire valószínűleg mindketten gondolnak: hagyjuk a francba.
De nehogy már kifogjon rajta egy kis, egyébként indokolatlanul nehéznek tűnő házi feladat! Motivációja ettől függetlenül semmit sem növekszik, csak valami elhatározásféle kezd szépen lassan testet ölteni. Valamit mindenképpen össze kéne hozniuk, nemde? Ha nem is teljes mértékben tesznek eleget a feladatnak, legalább az nem lenne rájuk fogható, hogy rá sem néztek. Mert persze az a tanerőt hol érdekli, hogy ők malmozva üldögéltek a fél könyvtárnyi gyógynövénytan könyvgyűjteménnyel, és nyilván pont az a probléma forrása, hogy azt se tudják, hol kezdjék, de… nem kaptak támpontot, ez is a tanár hibája!
- Ha cserébe felkínáltuk a segítségünk, lehetett velük alkudozni. Vagy szépen pislogtunk, kis szempilla rebegtetés, tudod. Neked például biztos nagy sikered lenne a franciáknál – a visszafojtott nevetés láttán felvont szemöldöke, érdeklődő arckifejezése lassan mosollyá szelídül. Talán csak egy icipicit szánja piszkálódásnak a dolgot, bár akár bóknak is veheti a fiú. Nem tűnik kifejezetten sértődékeny típusnak, és a maga érdekében remélheti is, hogy jól ítéli meg, mert ha magára hagyja a feladatukkal… hát, nem feltétlenül ezt szeretné elérni.  
- Hm, ez nem rossz ötlet. Amúgy nem lehet, hogy valami más, ritkább elnevezése alapján keressük ezt a gazt? – összevont szemöldökei közt halvány, ráncnak éppenséggel nem nevezhető vonalacska jelenik meg, ahogy nézi a Kevétől átvett papírokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=533219#post533219][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.22. 12:24[/b][/url]

- Hm, az eszembe vésem, köszi – és ha oda nem is, hát majd a bájitaltan könyve egy nem túl feltűnő, de mindig forgatott lapjára odabiggyeszti, hogy: vigyázz vele, állítólag gonosz! Az első benyomás persze fontos, és a legtöbb tanárnál már meg is volt, de ennyi idő aligha lenne elég ahhoz, hogy felmérje, mégis mit szabad és mit nem. Nem, mintha Odett annyira rakoncátlan és züllött diák lenne, félreértés ne essék. Problémássága legfeljebb abban rejlik, hogy órán sem tudja befogni a csinos kis száját, bár jobban meggondolva, egy tanár részéről ez egyike a hét főbűnnek.
És azzal sem segít helyzetén, ha rögtön az első nagyobb önálló projektet üresen vagy leginkább sehogy sem adja be. Mielőtt valóban lehetőségszámba venné, hogy adják fel a dolgot, úgysem jutnak előrébb, reményvesztett ötletelésük juttatja arra, hogy… hát, valamit azért csak firkantsanak már oda, aztán legfeljebb maradnak az idétlen kifogások.
- Több viszonz… nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom – ez viszont nem jelenthet mást, minthogy kénytelenek saját maguk valamit alkotni, ahelyett, hogy most azonnal kerítenének valakit, aki hajlandó lenne… ki tudja, minek fejében segíteni. Hát, ez nem jött össze. Felnevet a lelkesedésen, amit Keve a Beauxbatons lányai felé tanúsít, na, látjátok, ha valami ilyesmit produkálnátok a tanulás felé is, már kész lennétek valószínűleg. – Azért ez a suli sem panaszkodhat felhozatal terén.
Bár nyilván különböznek érdeklődési köreik, és nem is különösebben foglalkozott azzal, hogy felmérje a terepet, van, ami egyszerűen nem kerüli el az ember figyelmét. Mint például az, hogy továbbra sem csináltak semmi értelmeset. Persze szőkeségünk nagyon szívesen tölti csevegéssel idejét, de a házi nem írja meg magát. Milyen kár! – Ha valamikor a környéken járnak, feltétlenül – kuncog. Nem tudja, erre van- e esély, már hogy barátnői meglátogassák a közeljövőben, aztán… ne is feledkezzen el a hirtelen örömmámorban Kevéről, mindenesetre elszórakoztatja a gondolat.
- Jól sejtem, hogy ez azt jelenti… hogy egész eddig nem is jó helyen keresgéltünk? – ahelyett, hogy kiakadna, hangos nevetése töri meg a tanulószoba általános csendjét, és egy diáktársuk szúrós pillantására igyekszik visszafogni magát, apró ujjaival eltakarva mosolyra görbülő ajkait. Közben az ölébe veszi a nemrégiben félretolt könyvet. – Na, lássuk csak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=545158#post545158][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.11.19. 17:53[/b][/url]

Van némi elképzelése arról, hogyan is működhet a segítségnyújtás. Amikor megérkezett, valamilyen szinten még tapasztalhatta is. Nyilván nem a jó emberektől várta, hogy majd rendelkezésére állnak a problémája megoldásában, több alkalommal el is tévedt, és hát, még abban sem feltétlenül voltak készségesek diáktársai, hogy egy unottan eldörmögött „arra” mellé egy hasonlóan lendületes kézmozdulattal irányba állítsák, nemhogy a keresett célszemély megtalálásában előbbre juttassák! És a vérmes rellonosokról is hallott már egy s mást, bár konkrét összetűzésbe még egyikükkel sem keveredett. A nővérét leszámítva, persze, de vele nyilván teljesen más a helyzet.
- Egy rellonos mellett nőttem fel… mondhatni. Talán megbirkóznék azokkal a bizonyos feltételekkel – szűkíti össze szemeit, szája sarkában viszont mosoly bujkál. Nem azon fog megsértődni, hogy nagylelkűen próbálják megkímélni a diákok közti, önzetlennek semmiképp sem nevezhető adok-kapoktól. És elképzelhetőnek találom, hogy legmerészebb ötletei sem tükrözik a valóságot, néhány extrémebb esetet vizsgálva. Édes a tudatlanság. – De igazad van, ha van más lehetőség, nem folyamodnék ehhez a kellemetlennek hangzó módszerhez.
Egy szó, mint száz: lustaságot félretenni, és munkához látni! A volt iskolatársnőivel kapcsolatos kis kitérő egészen feldobja, még ígéretet is tesz arra vonatkozóan, ha bármelyikük a barátnői közül kicsiny országukba érkezne látogatóba, bemutatja Kevének. Aztán a fiú eldöntheti, igazak- e a legendák a francia szépségről, vagy sem.
- Egész nyugodtan – vigyorog. Talán egy kicsit elhamarkodott a kijelentés, de a jó szándék beszél belőle. Ha csak ennyivel örömet szerezhet, hát miért ne tenné. Ezt követően jutnak a felfedezésre, minthogy nem is jó oldalról közelítettek eddig, minden addig átnyálazott oldal időpocsékolás volt. Szőkeségünk egy pillanatra sem idegeskedik ezen, jót nevetgél magában még a csendháborítás után is, majd érdeklődve pislog a fiúra, és a talált bekezdésre. – Igen, ez jó. Csak ne szó szerint másoljuk át. Állati cuki cicát tudok rajzolni, de hogy ezt a gazt… hát, reménykedjünk, hogy nem profi alkotásokat vár, vagy, hogy van legalább egy kis humorérzéke!