A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=467898#post467898][b]Rey Averay - 2015.02.26. 18:45[/b][/url]

A n n a m á r i a

A tanulószoba. Nincs is jobb hely, ahol úgy tehet, mint aki tanul. Mert amúgy esze ágában sincs, de legalább úgy tűnik, mintha igyekezne. Amúgy megvan a magához való esze, csak lusta, nincs motivációja arra, hogy tanuljon. Sokkal jobban érdekli a kviddics, a kosárlabda, a lányok... minden más sokkal érdekesebb jelenleg, mint a tanulás.
De hát így is alig vették fel, kirúgták a Roxfortból és ő is tudja, hogy most jó fiúnak kell lennie. Csendesen ücsörögni a tanulószobában, karja alatt nyugodtan pihentetve a kosárlabdáját, ami mostanában konstans tartozéka az Ultimate Rey Packnek. Előtte van az LLG könyve, amit unott fejjel lapozgat néha, de amikor elkapja valaki tekintetét, nem rest rámosolyogni. De mindenki annyira tanulni akar és nem szeretne vele foglalkozni!
Szóval sasszemmel nézi, mi történik körülötte. Amikor pedig az egyik vörös lányka leejti a pennáját és egy pergament, nem átall felpattanni és már ott is terem, hogy felvegye.
- Leejtetted. - Állapítja meg végül, kedvesen mosolyogva rá, miközben felveszi a földről. De aztán úgy dönt, nem nyújtja neki, hanem elemeli a kezét, mosolyog rá, töretlenül, mintha olyan ártatlan lenne.
- Kapok cserébe valamit, hm? Egy ölelést, na? - Ajánlja fel végül, mert hát ő már csak ilyen túszejtő, de a cél ugyebár szentesíti az eszközt. És ha Rey azt szeretné, ha figyelnének rá, vagy csak szeretgetnék, akkor el kell érnie valahogy, mielőtt még "kiszárad". Amikor valaki lepisszegi, visszafordul, hátramosolyog és bocsánatot kérve mutatja, hogy becipzározza a száját. Majd suttog, hogy ne legyen baj és Anna mellé támaszkodik az asztalra, rendületlenül vigyorogva és árasztva a pozitív energiát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=467986#post467986][b]Rey Averay - 2015.02.26. 21:14[/b][/url]

A n n a m á r i a

Amikor a kis vörös szépség felpillant rá azokkal a nagy szemekkel, az arca nagyon is beszédes. Látja ő, hogy ölelést nem fog kapni és belül, mélyen igenis fáj neki, elkeseredéssel tölti el. Pedig ő szívesen visszaadta volna utána, na nem mintha nélküle nem adná. De szeret egyezkedni, mert hát egyedül olyan unalmas, főleg, ha senki nem foglalkozik vele. Igyekszik megfogni a dolgok abszolút pozitív oldalát, legalább foglalkozik vele.
- Ó, de kár, pedig azt nagyon szívesen vettem volna ám... - Mond le sóhajtva a szeretetadagjáról, nem erőszakos ő és nem is túl tolakodó - illetve igyekszik nem az lenni. Mondjuk van egy olyan érzése, hogy Anna határaihoz nem lehet elég tapintatos és visszafogott. Még akkor sem, ha ő ilyen közvetlen srác, aki akár most is elcsevegne vele a legmélyebb lelki gondjairól. Tök megértően és türelmesen hallgatná végig, miért lett ilyen szúrós, igazából szereti is ezt csinálni, de úgy látszik a lány mást szeretne.
- Az attól függ, jót tenne neked, ha levezethetnéd a feszültséget rajtam és lekevernél nekem párat? Mert akkor nyugodtan. - Vigyorog rá végül fesztelenül, miközben lerakja a lány elé a pennát és a pergament, nincs több túsz. De ettől függetlenül ha Annácska éppen egy boxzsákot keres, annak is tökéletesen megfelel, igazából még azzal is elvan, csak foglalkozzanak vele, meg essen jól a lánynak. Végül is... mekkorát üthet ez a lányka? Nem néz ki nagy darabnak egyáltalán. Meg amúgy is, biztosan nem üt nagyobbat, mint Mark. És még azt is túlélte, itt van még, és még csak el sem süllyedt szégyenében.
- Segítsek valamiben esetleg? - Kérdi, miközben "kiszolgálja magát" és leül a lány mellé. Nem, nem lehet levakarni, ragad, mint a légypapír és imádja a társaságot. Még akkor is, ha kicsit szúrós, mint Annamária. Igazából... neki megéri bevállalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468179#post468179][b]Rey Averay - 2015.02.27. 18:19[/b][/url]

A n n a m á r i a *_*

Amikor felajánlja, hogy lelki szemetes lesz, pontosabban feszültség levezetésére szolgáló bokszzsák, akkor a kis vörös kevésbé lelkes, mint amilyennek gondolta. A gyilkos tekintetéből úgy tűnt, mint aki örömmel lekever neki kettőt, ő pedig a jó cél érdekében még be is vállalta volna. Bár már nem látszik, de Mark "üdvözlő üzenete" még mindig érzékennyé teszi a bal szeme környékét. Na igen, ő nem úgy üt, mint egy lány.
- Kirúgatni? Verekedés? Sosem nyomnálak fel olyasmiért, amit amúgy is én engedtem meg. Hidd el, nem lesz bajom tőle, egy-két saller néha még jól is jön, felfrissít. Amúgy sem tudsz nagyobbat ütni, mint a bátyám és azt is túléltem. - Igen, valószínűleg a normális emberek nem próbálnák meg rábeszélni Annát, hogy üssék meg. De ő tök szépen tud érvelni maga ellen, és messze áll a normális kategóriától. Mellesleg tudat alatt is mindig szembemegy a társadalmi normákkal, egy szó, mint száz, most sem hazudtolja meg önmagát.
Aztán leül, látja, hogy Anna forgatja a szemét és nem tetszik neki, de csak fesztelenül vigyorog vissza, mintha ezzel kicsit megenyhíthetné. Igenis lát rá némi esélyt. Roppant keveset, de az már pont elég remény neki, hogy bepróbálkozzon.
- Igazából le lehet, de ne áruld el senki másnak! - Kacsint rá a lányra, majd kuncog kicsit halkan. Ami úgy tűnik, nem elég halk, mert ismét lepisszegik őket, ő pedig bocsánatkérően mosolyog és integet neki, majd visszafordulva Annához csendesebben folytatja.
- Rey Averay vagyok, most már tudod a nevem, segítsek? - Kérdezi immár suttogva, de nem kevésbé vigyorogva. Látta ám, hogy Annácska szenved, ő pedig szívesen nyújt segítő kezet. - Szerintem amúgy sem kell különösebb ok, hogy segítsek. Sőt, csak most, a te kedvedért, még csak ölelést sem kérnék érte cserébe, megelégszem a neveddel is. - Mosolyog rá szélesen, szívmelengetően, miközben alkarját Anna székének támláján pihenteti tovább, kicsit közelebb hajolva. Érdeklődően nézi, mit is tanul a lányka annyira, de igyekszik nem nagyon bemászni a személyes terébe. Van egy olyan érzése, hogy nem tetszene a lánykának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468721#post468721][b]Rey Averay - 2015.02.28. 23:11[/b][/url]

A n n a *___*

Ő tényleg próbál a tökéletes bokszzsák lenni, amit Anna csak el tud képzelni. Még vigyorog is rá, ami idegesítő lehet, bár nem szeretné idegesíteni, ha ez kell ahhoz, hogy megüsse és kiengedje a fáradt gőzt... miért ne? De akkor sem akar menni. Annácska csak fenyeget, de nem harap olybá tűnik. Nem mintha, Rey annyira bánná, de legalább akkor szeretgetné, vagy csak ne szúrna úgy, mint egy valamire való süni. Na nem baj, a jó dolgokért úgyis meg kell szenvedni.
- Ugye tudod, hogy a túl sok felgyülemlett feszültség káros? - Kérdezi végül halkan, nehogy idegesítsen valakit aki tanulni próbál. Mégis teljesen komoly, érdeklődő. De kivételesen még csak nem is mosolyog, inkább kicsit aggodalmas tekintettel pillant végig a lányon, de úgy látszik semmi baja. Főleg, amikor sóhajtva homlokához emeli a könyvet, akkor még kifejezetten bájos és szórakoztató látvány is. Rey számára biztosan, elnézegetné még kicsit, de Anna még elemében is van. Legalábbis leszólni könnyedén tudja a nevét, de csak vigyorogni tud rajta.
- Én lettem a napsugarad? De kedves. - Ragadja meg vigyorogva a lényeget, igen, a lényeget! Mert számára igenis ez az, még akkor is, ha Annácska vigyora láthatóan nem igazi és inkább sértésnek szánta. Ő igenis fel tudja ezt fogni a jó oldaláról: foglalkozik vele. És ha még utálja is vagy a pokolra kívánja, akkor is, legalább rajta jár az esze. Neki pedig ez már tökéletesen elég, hogy hajtsa előre, így oda is hajol a lányhoz, hogy megkérdezze, tényleg nem kér-e a segítségéből.
- Óóó, na az az, amivel sosem akartam találkozni. Amúgy a a varázslók legfelsőbb bírósága, a Mágiaügyi Minisztériumban üléseznek meg ilyen nagyon komoly dolgokat csinálnak, amiket mi, halandók nem is érthetünk. - Magyarázza, a végén pedig elfojt egy aprócska nevetést, hogy ne zavarjon másokat, mert ő igenis tekintettel van a körülöttük lévő tanulókra is. Tényleg nem célja az idegesítés, mindegy mennyire tűnik úgy. De tényleg, Rey Annának sem csak célból segít, látta, hogy majdnem elaludt. Majd okot ad neki, hogy ébren maradjon és talán segíteni is tud neki ilyesmikben. Bár az elmúlt évben nem túl sok tudást szedett magára... apropó, melyik évről is beszélünk?
- Melyik évfolyamra jársz, Vöröske? - Kérdezi bájos mosollyal, a vörös nem gúnynév, csak nem árulta el a nevét, hiába kérte a segítségért, szóval most kénytelen improvizálni. Egész jól megy neki, valljuk be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=468959#post468959][b]Rey Averay - 2015.03.01. 15:03[/b][/url]

A n n a *___*

Amikor meghallja a verziót, csodálkozva pillog rá, hogy tudja ilyen érzéketlenül ezt mondani, mintha nem lenne a világ egyik legnagyobb tragédiája. Márpedig Rey maga annak tartja, ezért furcsán pillant rá, miért mondja ezt így... aztán rájött, hogy nem volt komoly. Illetve, ő nem veszi komolyan, így tud rajta vigyorogni és természetesen kihozni belőle a legjobbat.
- Szerintem igazából élvezni fogom. - Állapítja meg elégedett mosollyal az arcán, lévén sosem lesz egyedül. Amúgy sem bántja, ha csinos lánykák szelleme követi egész nap, bár a hús-vér formációt jobban preferálja, azért a szellemalakkal se lennének hatalmas gondjai. Amíg beszélget és társaság, neki csak feldobja a napját. Nincs mit tenni, menthetetlen hippi a gyermek, és komolytalan. Épp ezért csillog a szeme, amikor látja Annát majdnem nevetni a napsugaras megjegyzésén. Mint aki éppen most nyerte meg a legutóbbi keresztes hadjáratot, akkora hősként vigyorog és örül magának. Végre valami aprócska jel, hogy a lány igazából jól érzi magát a társaságában és ez neki bőven elég bátorítás, hogy ne adja fel. Amúgy sem szokása, de most még kevésbé van kedve eloldalazni.
Főleg, hogy a vörös lányka végre kérdez, ő pedig tudja is a választ és hiába vezeti be komolytalanul, igenis tud normális választ adni. És persze megfelelően halkat, hogy ne lincseljék meg őket és ne rakják ki őket a tanulószobából záros határidőn belül. Nem mintha neki nem kéne tanulnia éppen, de valahogy nincs olyan hangulatban. Majd valamikor máskor... amikor nincs semmi érdekes.
- Igen, olyasmi. Csak ez a varázslótársadalomé. Mugli származású vagy, igaz? - Kérdi mosolyogva, mert ő ezt vonta le a lány kérdései alapján. Lehet, hogy téves a megérzése, de nem olyan tipikus aranyvérűnek tűnik, mint Rey, akinek tulajdonképpen minden az ölébe hullott. Ő pedig meglepő szorgalommal kanalaz ki mindent az öléből, dob el minden lehetőséget csak úgy, teszi tönkre a jövőjét. Hm, kissé beképzelt húzás, jobban belegondolva.
A mély lélektanon túl viszont egy kérdést is feltesz, ami normális, ismerkedős, semmi baj nincs vele... még választ is kap rá, aminek örül, de még mennyire.
- Eszemben sem volt, csak nem árultad el a neved. Amúgy harmadikos vagyok. - Igen, még mindig a nevetés kerülgeti, amikor ezt kimondja. A Roxfortban mennyire régen volt már harmadikos? Nagyon, elképzelhetetlenül rég. Valószínűleg több tudással is rendelkezik, mint az itteni diákok java, révén ott már hatodik évfolyamot húzta volna le, ha... erről inkább nem beszélünk, a múlt, ő már elföldelte, ideje nekünk is.
- Kicsit idősebbnek nézel ki, mint egy elsős. - Állapítja meg végül Annamáriát végigmérve, nem szemtelenül, csak úgy finoman, felmérően. Ha így néznek ki a 14 évesek manapság, akkor ő valami nagyon rossz életfelfogással született.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=482272#post482272][b]Rey Averay - 2015.03.26. 13:18[/b][/url]

A n n a *___*

Halkan, elfojtva nevetgél kicsit, amikor látja Anna tekintetét. Látszik rajta, hogy nem erre a válaszra számított, és most olyan édesen pillog rá. Addig legalább hagy neki némi időt, hogy feldolgozza a történteket. Aztán amikor hallja a választ, ismét jó kedélyűen vigyorog a lányra.
- Nohát, a jó cél érdekében... bármit. - Válaszolja nemes egyszerűséggel, könnyed mosollyal az arcán, mégis látni rajta, hogy igenis komolyan gondolja. Ó, mennyi mindenre képes lenne ő a figyelemért, szeretetért! Egy életen át tartó üldözés, kísértés még talán kísértés is számára, csábító, hogy egy saját szelleme legyen. Főleg, ha ilyen gyönyörű és ilyen vonzó, vörös hajkoronával rendelkezik. Ki tudja szúrni messziről. Amúgy is, az ő filozófiájában az a lényeg, hogy jól nézzen ki, szeresse, főzni majd megtanul. Bár ki tudja, a lánykából azt is kinézi, hogy már tud.
- Igen, a szülők számítanak. - Bólogat hümmögve, mint aki nagyon okos és nagyon bölcs, még állát is dörzsölgeti kicsit. Nem szívesen tanítaná meg a lánynak a szitokszót, amivel a mugli származásúakat. Annak ellenére, hogy aranyvérű, sosem hencegett ezzel, nem érezte magát többnek, mindig nyitott a mugli kultúra, főleg a sportok és zene felé. Ő lenne az első, aki felháborodottan állna ki Annácskáért, ha valaki lenézné, csak azért, mert sárvérű, ahogy azt a rosszmájúak mondják.
 - Anna, de szép. Szoktak Panninak becézni? Vagy nem azt a nevet szokták így becézni? - Kérdezi érdeklődve, mert azért a magyar nevekkel nincs annyira képben, főleg a becézésben nincs otthon. De nagyon is tetszik neki ez a név, és az elképzelt becézés is, szóval hirtelen villan fel vigyora.
- Pedig olyan pannis vagy. Panni, Panka, Pankóóó... - Ízlelgeti elgondolkodva a további változatokat és talán a Panka a kedvence, bár van egy olyan érzése, hogy Annának nem annyira fog tetszeni, mint neki. Minden esetre, ha meg akarja enni, akkor várnia kell kicsit. Hoz neki evőeszközt, hogy könnyebben boldogulhasson azzal a kemény fejével.
Amikor Anna mégis becsukja a könyvet és feladja a tanulást, diadalittas vigyor ül ki az ajkára. Csak elérte, hogy rá figyeljen, és barna szemei már csillognak is lelkesen. Főleg attól, hogy hajlandó mesélni magáról.
- Megszöktél otthonról? Nahát, én is! - Lelkesedik, de megint kicsit hangos, szóval bocsánatkérően veszi le a hangerőt. De azért lelkesen tartja a kezét pacsira, hogy Panka belecsaphasson. Úgy látszik, sorstársak, legalábbis ebben, szóval úgy dönt, az a fair, ha ő is megosztja a saját sztoriját az idekerüléssel kapcsolatban.
- Én a Roxfortban már hatodikos lennék, de most kezdem majd a harmadikat. Nem baj, legalább tovább nem kell gondolkozni, mit kezdek magammal. - Vigyorog végül elégedetten, hogy igen, most még jó pár évig nem kell foglalkoznia a jövőjével, csak lébecolni, éldegélni, mint hal a vízben. És igen, neki addig van nyugodt élete, amíg nem kell ilyen fontos döntéseket meghoznia. Elégedetten dől hátra a széken, ujjait tarkóján kulcsolja össze, elégedetten mosolyogva néz a lánykára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=482412#post482412][b]Rey Averay - 2015.03.26. 20:32[/b][/url]

P a n n a *___*

Amikor találgatja, ízlelgeti a beceneveket, akkor tökre elégedett, hogy valami egyedivel próbálkozik. Anna, ez gyönyörű, de olyan hivatalos, lapos, talán személytelen is, hogy nem tudná hosszú távon elviselni. Olyan roppant kreatívtalan és picikét unalmas, hogy már-már összeegyeztethetetlen Rey személyiségével. Bezzeg a Panna, Panni, Panka... tökéletes! Viszont amikor látja Anna arcát, elneveti magát, főleg a fejrázásra.
- Ezért a reakcióért, édes Panna, bármi megéri... - Mondja ábrándos sóhaj, majd fülig érő vigyor kíséretében. Igen, imádja a kis harcias lánykát, ahogy egy egyszerű becenévtől hirtelen ragadozó szemfogakat növeszt és vicsorog. Még a keze is viszket, hogy picit megsimogassa hozzá az arcát, de egyelőre még kicsit félti az ujjait. Hasznosak azok, jók, nem véletlen van belőle tíz darab, maradjon is annyi. Meg amúgy is, szívére venné, ha megfeküdné Panna gyomrát.
 - Inkább nekem kellett valaki sürgősen, aki helyreteszi a fejem. - Neveti el magát halkan. Még sosem mondta ezt ki ennyire egyértelműen, sosem ismerte el, hogy hülyeségeket csinált anno és ez élhetetlen volt, nem csinálhatta végtelenségig. És igenis kellett neki Mark, aki rendesen helyrerakta, és persze felelősséget vállalt érte. Meg befenyítette, hogy ha még egyszer ilyesmit csinál, akkor megy haza és sínylődhet a büntiben, tőle távol. Nincs kedve nagyon szórakozni Markkal, szóval semmi durvával nem fog bepróbálkozni, ez is biztos.
- Hát, imázsváltás kellett. - Mondja a hivatalos verziót tök komoly fejet vágva, aztán elkuncogja magát és közel hajol Panna füléhez, hogy belesuttogjon. - Igazából kicsaptak, de ne mondd el senkinek! - Mosolyogva súgja, majd rá is kacsint a lányra egyet, hogy tartsa meg a titkát. Nem mintha annyira titkolná, inkább nem annyira büszke rá. Aztán ismét pisszegik őket, ő pedig bámul, mint borjú az új kapura. Már megint hangosak voltak, nem lehet tőlük koncentrálni? Pedig olyan jó fiú volt, igyekezett csendes és visszafogott lenni. Talán ez az egyetlen mázlija Annácskának.
Vigyorogva, elégedetten bólogat az elismerésre. Igen, Anna végre elfogadta, hogy bizony sehova nem fog menni. Nem fogja békén hagyni. Nem tudja elijeszteni, csak azért, hogy neki könnyebb legyen.
- Jó ötlet! - Mondja lelkesen, ahogy felpattan, mosolyog, és megvárja Pannát is, hogy az oldalán vigyorogva, mesélve, hülyéskedve menjen a konyháig. Igen, tényleg levakarhatatlan. Pontosabban, olyan, mint a jojó. Minél erősebben lököd el magadtól, annál nagyobb lendülettel jön vissza hozzád.