28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!

Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎄
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet
Tanulószoba - Dolánszky Alex hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. február 16. 15:09 | Link

Abi

Lélekszakadva vágom ki a tanulószoba ajtaját. Máshová nem menekülhetek, ez esett csak útba. Milyen dolog már meghalni egy ilyen helyen?! Egy tanulószobában! Nem lehetett volna a játékteremben, vagy valami?! Amint beérek, becsapom magam mögött az ajtót és teljes súlyommal (ez kábé hetven kilogrammot jelent, nem vagyok birkózó alkat) nekinehezkedem, hogy visszatartsam a dolgokat, amik jönnek. Alig kapok levegőt az eszeveszett sprinttől, amit levágtam idáig.
Még nem értek be, legalábbis az ajtó mozdulatlan marad mögöttem, nem akar senki betörni rajta. Egyelőre.
Ekkor fedezem fel, hogy más is van itt rajtam kívül. Abi az egyik asztalnál ül, és tanul valamit. Legalább nem egyedül nyiffanunk ki. Előveszem a pálcám, és Colloportust alkalmazok a záron. Nem teszem el a fegyvert, hogy ha ez sem tartja vissza őket, készen álljak a válaszra. Remegő lábakkal sétálok oda a lányhoz, és leülök a vele szemben lévő székre.
- Nagyon figyelj, Abi - lihegem neki. Úgy vettem észre az együtt töltött idő alatt, hogy ez elég nagy kérés tőle, hiszen Abigél nem az a fajta, aki sokáig bírna egy dologra koncentrálni.
- Ne ijedj meg, de egy falkányi szörnyeteg szabadult el a kastélyban, engem követnek. Egyelőre kizártam őket, de kétlem, hogy útjukat állná egy egyszerű faajtó. Muszáj összedolgoznunk és megállítanunk őket, ha nincs valami menekülési útvonalad innen.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. február 16. 16:18 | Link

Abi

- Igen, rövidebb, tetszik? - kérdezem tőle. Nem emlékszem konkrétan, hogy levágattam volna a hajam, de nekem is feltűnt, hogy nem lóg annyira a szemembe.
Aztán észbe kapok, hogy tán nem ez a legmegfelelőbb hely ennek megbeszélésére, hiszen már megkezdődött a dörömbölés, és az ajtó lassan kiszakad a helyéből. Próbálom a tekintetemmel sürgetni Abit, hogy indítsa már be az agykerekeit, és adjon pozitív választ az előadott mondókámra, viszont a kérdése meglep.
- Őőő - szavakat sem találok. - Abból tippeltem, hogy egyszer csak megindult felém, hörgött és elkezdett követni.
Végül is, ha ez valami külföldi szörnyeteg, nem feltétlenül az ártó szándék jele.
Abi úgy döntött, megnézi, mi ez a dolog, én pedig résen vagyok, hogy varázsolhassak, ha baj történik. A nyitott ajtón tényleg egy szörnyeteg kúszik be, és - na tessék, igazam volt - egyáltalán nem tűnik kedvesnek. Látom, ahogy támad, meg kell védenem a lányt, aki még a pálcáját sem vette elő. Felpattanok ültő helyemből, nyitnám a szám, hogy átkot szórjak a lényre, de az hirtelen szappanbuborékokká robban szét. Ámulva bámulom a színes gömböket. Ez még nem elég a hirtelen történésekből, a padló megnyílik a terem közepén. Úgy hátrálok, ahogy a rés terjed. Végül nagyobbacska átmérőjű gödör tátong a lábunk előtt, amiben egy fehér nyúl tűnik el. Ismerős ez a szitu, csak azt nem tudom, honnan. Lenézek a mélybe, de nem látom az alját, túl sötét. Viszont osztom Abi nézeteit.
- Ugrunk? - kérdem és felé nyújtom a kezem.
Egyszerre hagyja el lábunk a talajt, pár pillanatra megállunk lebegésben a gödör fölött, majd extra sebességgel kezdünk zuhanni. Már percek óta zuhanunk, de még mindig nem érünk le. Azzal kéne foglalkoznom, hogy megbánom a bűneimet, mert tuti, hogy szétplaccsanok a gödör alján, de a földalatti hálózat építői a szórakoztatásunkról is gondoskodtak; ne uncsizzon a nép zuhanás közben! Zongora, családi fotók idegen emberekkel, egy traktor, egy virágoskert, ilyesmik suhannak el mellettünk. Igyekeznünk kell kikerülni őket esés közben - mintha annyira kontrollálni tudnánk a dolgot -, és ez valahogy minden alkalommal sikerül is.
Vagy negyedórányi zuhanás után - én legalábbis annyinak éreztem - egy hatalmas kupac répára érkezünk, amik mintha gumiból lennének, visszapattanunk róluk egy pár métert, hogy aztán puhán érkezzünk rájuk. Élünk!
- Azt hiszem, a spájzban vagyunk - mondom a nyúlra utalva, aki után lejöttünk ide. Mellesleg az állat nincs sehol, ahogy körbenézek.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. február 16. 22:32 | Link

Abi

Először csodálkoztam, hogy hol lehet az állat, amikor semmiféle kiút nincs ebből a gödörből, de aztán, amikor felvettem az egyik répát, és hatalmas metszőfogaimmal beleharaptam, majd csámcsogva rágcsálni kezdtem, rájöttem, hogy én magam vagyok a nyúl! Ugyanaz a nadrág, ugyanaz az ing, a szemüveg is megvolt, épp csak szőrös fehér mancsaim, nagy fogaim és hosszú füleim lettek. Ez utóbbi nagyon is jól jött, mert sokkal jobban hallottam velük.
Abi ekkor már mászott felfelé a répadombomon, valószínűleg ezért nem jött rá, hogy már rég megtalált engem - mármint a nyulat -, hiszen itt vagyok lent. Mmmh, isteni ez a répa! Párat még felvettem a kupacból, és zsebem mélyére süllyesztettem. Jó lesz uzsinak.
Azon tűnődtem, a retekkamrámat is ellenőrizni kéne, mert az a semmirekellő mókus mindig elhordja a készletemet.
Léptem egyet a titkos kapu felé, ami átvinne az ínycsiklandó retkeimhez, de hosszú nyúltappancsaim hajópadlón koppantak a következő pillanatban.
- A vacsora! - röhögött otrombán a fél lábára fa kalóz. A jobb lába volt fából, a bal keze pedig fémkampóban végződött.
- Mennyire közhelyes - morogtam, ami kicsit nehezen ment, mert (azon kívül, hogy hivatalosan a nyúlfelépítésem nem éppen beszédre lett hangolva) a fogaim kényelmetlenül kilógtak a számból.
- Enyém a nyúl! - vihogott egyik talpnyalója a jobb oldalán.
- Enyém meg a lány - vágta rá rögtön a másik oldalán lévő szakadt fickó, és megindultak felénk.
- Ülj a hátamra, gyorsan! - rángatom meg társam ruháját, és legörnyedek, hogy könnyen felpattanhasson. Ha megteszi, amit kértem, szélsebesen eliramodok vele együtt a tat irányába a kalózokat kikerülve, ha nem, egyedül inalok el.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. február 17. 11:07 | Link

Abi
Értettem a célzást, Sellőlány. XD

Nem tudom, hogy van ez egyéb nyulakkal, de én nem csípem a vizet, viszont tényleg nem láttam más megoldást, hogyan úszhatnám meg, hogy tepsifüles legyen belőlem. Egy dobbantás, és máris újra zuhantunk. Ez egy rövidebb esés volt, és nedvesebben végződött, mint az előző. Testem újra változás áldozata lett: lábaim helyett uszonyom nőtt, és egy óvatlan pillanatban, ahogy véletlenül levegőért kaptam a víz alatt, konstatálhattam, hogy igenis tényleg jut oxigén a szervezetembe, és nem kezdek el fulladozni. Percekig tartott, mire hozzászoktam ehhez a tényhez, no meg ahhoz, hogy a felsőtestemet nem borítja semmi, pedig nem nagyon szeretek félmezkóban mutatkozni mások előtt. A hiszti ezen nem segített volna, úgyhogy felülemelkedtem a dolgon, és csodálkozva bámultam vissza a rám csodálkozva bámuló sellőcsapatra. Barátságosnak tűntek, így mikor láttam, hogy Abi gondolkodás nélkül elfogadja az egyik felé nyújtott kezet, én is megérintettem a hozzám legközelebb álló sellőhölgyét. Rögtön abban a pillanatban elkezdtünk suhanni a víz alatt egyre mélyebbre, színes halcsapatokat, furcsa vízi élőlényeket hagyva magunk mögött.
Utunk végén egy kastélyhoz értünk, és amely sellők nem voltak velünk, azok épp a palota körüli kisebb korallházikókból jöttek ki elénk, és míg némelyik barátságosan integetett nekünk, mások a palota felé intettek, hogy menjünk be. Elengedtem vezetőm kezét, és Abi mellé felzárkózva kezdtem a hatalmas és díszes kapu felé úszni. A többiek mind lemaradtak tőlünk.
Ahogy be"léptünk" a palotába, egy kihalt, de kellemes előcsarnokban találtuk magunkat, ahonnan körben több ajtó vezetett más helyiségekbe. Találomra kiválasztottam egyet a jobb oldalon, és ahogy beértem, száz meg száz nyitott lebegő könyv fogadott. A lapok nem tűntek ázottnak és mállónak, de nyugodtan lengedeztek a víz hullámzásában. "...hatóidejét tekintve az azonnali bűbájokhoz soroljuk" - olvastam az egyikben, "szimfónia, versenyművek, egyházi művek..." - így írt egy másik.
Szál megtekintése

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. február 17. 13:24 | Link

Abi
Hát ja, kicsit túlmagyaráztad...:D

- Esélyed sincs! - mosolyogtam rá a kihívás hallatára. Szintén beálltam a vonalhoz álltam, és mikor elhangzott a rajtszó, egyből megindultam. Tehetetlenül figyeltem, ahogy Abi egyre nagyobb távolságot mér közénk, mert míg ő szélsebesen úszott, én valahogy kerekesszékbe kényszerültem, és kénytelen voltam a kezemmel hajtani magam, miközben a székem illegett-billegett a víz áramlatainak kiszolgáltatva.
Még mindig félúton töszörögtem, mikor Abi megérintette a könyvet, és ezzel valami félelmeteset indított el. Nem tudtam rajta segíteni, csak néztem, ahogy az örvény igyekszik beszippantani a lányt, ahogy minden mást is körülötte.
- Abi! Abi! - kiabáltam neki, mintha ezzel ugyan a segítségére lennék.

- Abi! - rázogatom a lány vállát. Szegény, biztos egész nap tanult, hogy így kifeküdt a tanulószobában. Én is azért jöttem, hogy átnézzem az SVK-t, mert egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni hogy hol őshonos a runsepoor vagy a padlásszörny, és szerintem marhaság olyan átkok varázsigéit megtanulni, amiket aztán úgyis tilos használni másokon. Márpedig mindjárt vizsga belőle, én pedig úgy érzem, semmit nem tudok.
- Jó reggelt! - próbálom ébreszteni levitás társamat. - Nagyon fájni fognak a tagjaid, ha ilyen pózban alszol!
Szál megtekintése

Tanulószoba - Dolánszky Alex hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet