28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 31. 19:12 | Link

Leonie

Hol lehet Leonie? Már mindenhol kerestem, csak a klubhelyiségben nem, hisz nem tudok bemenni az Eridon klubhelyiségébe, Ő sem tud belépni a Levitáéba. Már kerestem a bejárati csarnokban, nagyterem mindenhol ahol lehetett. Hol lehet? Már olyan rég volt, az a délután mikor kettesben a Czukorvarázs cukrászdában kettesben       voltunk. Jól éreztem magam vele, és beleszerettem. Remélem nem utáltattam meg magam vele, nem akartam elüldözni magamtól. Jó társaságú, kedves, jókedvű.
Leültem az ablak melletti fotelbe. Kellemes, puha és pihentető benne ülni. Kiváló pihenési lehetőség mindenki számára. Kinéztem az óriási párkányú ablakon és bámultam kifele az ablakból. Csodálatos ilyenkor a természet, vagyis a természet mindig szép de télen mikor a napfény rásüt a hóra, a hó csillog mint ezernyi apró gyémánt. Minden évszaknak megvan a maga csodája, de én imádok a tél csodáin csodálkozni. Ekkor lépteket hallottam. A tanulószobába azt hiszem belépett valaki. Talán vörös haja van. Ez csak egyvalaki lehet, akit már három napja keresek, és most itt van. Remélem, hogy most már normálisan fogok viselkedni, csak ne bűvöljön el túlságosan, ahogy ő egyébként tud.
-Leonie?!
Csak néztem az alak után a válaszát várva. Ekkor a zsebemhez tapintottam, de nem éreztem amit kellet volna érezzek. Mindjárt belenyulok és megnézem. Nagyon megijedtem és nem szívesen éltem át ezeket a pillanatokat, de hát Leonieval fogok találkozni... ha minden igaz.
-Szia! Hogy vagy?
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:09
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 31. 23:50 | Link

Zsolti fiú

Az diák azért a vizsgák közeledtével hajlamos meglátogatni mindenféle könyvtárakat, tanulószobákat, már csak azért is, hogy megmutassa a többieknek, milyen kis szorgos, és hogy később elmondhassa, ha meghúzták egy tárgyból, hogy ő mindent megtett, hiszen a többiek is láthatták, hogy mennyi időt ült a betűk felett, amik amúgy csupa értelmetlen szavakat alkottak…
Vagy ha más nem, egy ilyen helyen kovácsolódik igazán a közösség, mikor együtt siránkoznak a tananyag felett, vagy netán törékeny lelküknek megnyugvást találhatnak a nebulók, mikor megtudják, társuk ugyanúgy nem tart még sehol az anyagban.
Leonie is ezen okok egyike miatt tévedt erre, meg hogy valaki azt mondta neki, közös készülést szerveznek Bájitaltanból. Az más kérdés, hogy vörös törpénk megint el van tájolódva, és az említett időpontja egy nappal ezelőtt volt. Semmi probléma nincsen itt, kérem szépen! Meglepetés azonban annál több!
Ahogy csizmaforma mamuszában (szokása kastélyon belül abban közlekedni), rozsdaszínű ruhában és vastag harisnyában belibben a helyiségbe, szinte azonnal megszólítja valaki. Meglepetten fordítja tekintetét a zsebében turkáló srác felé. Khm… így igazán cukrosbácsi benyomását kelti egy pillanatra, Leonie meg hirtelen azt sem tudja, hova forduljon. Hiszen a legutóbbi találkozásuk után olyan kínosan érezte magát, nem is beszélve arról, hogy a madarak csiripelték azt is, hogy a srác már kereste.
Vajon ha az újságot, amit a kezében szorongat, az arca elé emeli, és kisétál, mondhatja később, hogy nem vette észre? Igen, ő újsággal jár tanulni. Mármint csak azzal, semmi toll vagy pergamen. Könyv? Pláne nem!
-Áhh, szia! – Megembereli magát, és odaugrándozik a sráchoz. Oké, ő egy nagyra nőtt gyerek, vagyis hát még nagyra sem nőtt tulajdonképpen… és nem tud mit kezdeni egy ilyen közeledéssel, de most ezért bánjon gonoszul valakivel? Azt nem teheti.
-Köszi, jól! Jöttem tanulni. – Levágódik Zsolti fiúval szemben egy fotelba, majd körbenéz. Hát itt bizony nincs tanulócsoport. Egy pillanatig ráncolja a homlokát, majd megvonja a vállát.
-Vagyis… nem tanulni. – Vigyorodik el. – Pedig tiszta büszke voltam magamra, hogy majd most nekiállok végre. No, mindegy. Én megpróbáltam. – Ennyit a tanulásról. Amúgy sem a kedvence a téma. – Egyébként meg hoztam újságot, ha nagyon unatkoznék. Több oldalnyi tipp van benne „boszorkánykonyha” címen. Én meg úgysem tudok se sütni, se főzni. De majd most ebből kinézek valamit. Biztos akad egy-két fogás a mágiában, ami leegyszerűsíti az egészet, nem? – Valójában nem is hagyja szóhoz jutni Zsolti fiút. Így talán mindenki jobban jár.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:08
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 2. 16:57 | Link

Tündérlány

Belenyúlok a zsebembe és megnyugvásomra, szerencsére a zsebemben van a kis dobozka. Ezek szerint a hatalmas Fortuna istenasszony nem hagy cserben egy diákot aki fülig bele van zúgva az iskola leggyönyörűbb lányába és szeretné, ha szimpatikusnak tűnne. De hát minden fiú ezt szeretné, együtt lenni egy csinos lánnyal, aki igazán szeret. A lányok, azok várnak és csak várnak a szőke hercegre, de mégis a sötét paraszttal lépnek. Ilyen az élet, remélem Leonie nem tesz szörnyű dolgokat ami miatt később elveszíti a bizalmát az emberekben. Ekkor elővettem egy szál rózsát és neki nyújtottam.
-Tessék. Ma különösen jól nézel ki, de ezt lehetne mondani minden percben.
Elmosolyodtam, majd ránéztem.
-Tudod, már két napja kerestelek a kastélyban majdnem mindenhol. Most nagyon örülök, hogy találkoztunk, ugyanis szeretnék adni neked valamit.
Beledugtam a zsebembe a kezem és folytattam a mondanivalóm.
-Emlékszel mit mondtál a cukrászdában? Én igen, azt mondtad, hogy imádsz ajándékokat kapni, ezért szeretnék adni neked valamit.
Kivettem a zsebemből a dobozt, ami miatt annyira aggódtam, hogy megvan-e. Feléje nyújtottam majd kinyitottam, a dobozban egy medál volt és két fülbevaló. A medál egy ezüstszínű pillangót ábrázolt aminek a szélei sárga strassz kövekkel voltak kirakva. És a pillangó testére volt gravírozva egy rövid szó: "Leonie" . A fülbevalók meg egy sárga rózsáról voltak mintázva, és mindkettőről egy pici pillangó lógott le.
-A cukrászdából kijöttem és a Leányálom bolt felé vettem utamat, és ott vettem. Tetszenek? Próbáltam keresni, egy olyan ami garantáltan tetszeni fog, remélem sikerült.
Továbbra is a kezemben tartottam a dobozt, és vártam, hogy elvegye. Eddig felváltva pillantottam Leoniera és a dobozra, most már mereven a lányt és az ő reakcióját figyeltem.
-Meglepetés!
És mosolyra húztam szájam.
-Leonie? Van kedved eljönni velem a valentin napi bálra?
Ekkor az izgalomtól izzadni kezdtem, és vártam.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. február 17. 21:10
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 3. 02:32 | Link

Zsolti fiú

Pedig Leonie pont az a fajta, aki a fehér lovon érkező Szőke Herceget várja. Kevesebbel sosem elégedne meg. Jó, talán a fehér ló nem kikötés. Ömm… a fehér. Oké, a virág elmaradhat. Vagyis… nem, inkább maradjunk abban, hogy kell minden, de nem muszáj szavalnia. Persze nem baj, ha szépen, kissé archaikusan beszél… Reménytelen. Képtelen lejjebb tenni a mércét, de ez biztos a szülei hibája, amiért megengedték, hogy kicsi lányuk mesevilágban élje a mindennapjait, és sosem kólintották fejbe, hogy ha így folytatja, nem lesz belőle semmi.
-Hogy mi? – Egy pillanatra egészen elábrándozott, és mire feleszmél, egy rózsát nyomnak az arca elé. Pardon? Értetlenül bámul a virágra. Ezt meg megint miért kapja? Automatikus nyúl a rózsáért, de még mindig teljesen el van varázsolva, ez látszik rajta. Valahogy nem éri utol az eseményeket.
-Izééé… köszi, de őőő… - Erre most mit is mondhatna? Valahol mulattatja a dolog, meg kedvesnek is tartja, de leginkább ijesztőnek. Ez alatt a pár nap alatt sem szokott hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy valaki udvaroljon neki. Vagy csak azért nem tudja megemészteni, mert nem is akarja?
-Hallottam, hogy kerestél – Vigyorodik el egy pillanatra. Talán nem véletlenül nem adott életjelet magáról. Rémisztő ez a kitartás.
-Köszönöm a virágot – A kis naiv azt hiszi, hogy ez az, amit adni akart neki Zsolti fiú, és ennyivel el is intézték a dolgot. De nem! Hmm, ideje lenne felvenni a nyúlcipellőt? Tény, hogy nem üveg, meg nem lesz tőle hercegnő, de legalább gyorsan fog tudni futni, ami jelen helyzetben még jól jöhet.
-Mit is mondtam? – Erre igazán kíváncsi. Arra sem emlékszik, milyen színű bugyit vett fel reggel, pedig bizonyos időközönként még meg is nézi, nemhogy egy napokkal ezelőtti csevej benne maradjon a memóriájában!
-Jah, persze! Az ajándékok! Naná, hogy szeretem őket! Aki azt mondja, hogy nem, az hazudik! – Jót derül rajta, hogy ez így fel lett most emlegetve. De minek? – A karácsony ezért a legjobb ünnep! Meg a születésnap is! – Imádja a felhajtást. Meg azt is, hogy olyankor összegyűlik mindenki, akit szeret. De ne higgyük, hogy ő csak egy kis önző vörös manó, hiszen adni pont ugyanúgy imád. Most miért is lett pont ennek ellenkezője megjegyezve?
-Mi a… ? – Feltérdel a fotelban a dobozka láttán. Na, ne már! Szokás egy tizenöt évesnek megkérni a kezét? Hiszen nem is vár gyereket! Azt a háromfejű kutya mindenit! Hát erre ő nem mondhat igent! Hol a fél térdre ereszkedés meg minden nyálas, de elvárt dolog? Jaaa, hogy egy medál fülbevalókkal! He… hehe. Majdhogynem túlkombinálta a dolgot egy fél pillanat erejéig.
-Ezt most… őmmm… - Nagyon ügyes gyerek ez a Zsolti fiú: egy oklevelet simán megérdemel, amiért elérte a kis vörösnél, hogy alig találja a szavakat. Pontosabban, amiket talál, inkább nem mondja ki hangosan, nehogy lerombolja a szépen felépített képet magáról.
-Én ezt nem fogadhatom el! – A belső hang nyilván azt sugallja, hogy vágja zsebre, és rohanjon el vele, de ezt nem teheti. Vagy mégis? Áhh, nem. De hiszen mániája a fülbevaló, és ilyenje még nincs… megrázza fejét, és levakarja arcáról a vágyakozó kifejezést. Nem használhatja ki ezt a szerencsétlen fiút. Minek is kell neki ilyen szerelmi szálba bonyolódnia? Ez mindent csak megnehezít. Egy szimpla baráttól simán elvenné, a nyakába ugrana, satöbbi. De Zsolti fiú elég egyértelműen a tudtára hozta, hogy többet szeretne. Így ilyet nem tehet vele. Vagy igen? Nem! Az bíztatásnak számítana.. Vagy nem? Atya gatya! Elköltözik Pán Péterhez, ott a sok pelenkás között biztos nem lenne ilyen gondja.
 -Tényleg megleptél! – Vigyorodik el. Talán a legkönnyebb, ha magát adja, és ezt is olyan gyermeki könnyedséggel veszi, mint minden mást az életében.
-De nincs névnapom, hogy ilyet kaphassak! Ugyan már, ne csináld! – Végül csak elneveti magát.
-Óóóigen… a Valentin napi bál! – Nem tudja, hogy most magát vagy a srácot csapja izomból homlokon.
-Oda… már elhívtak. – Füllent rezzenéstelen arccal. Most mit tehetne? Totál bepánikolt. Ezt a helyzetet képtelenség könnyedséggel kezelni. Még hogy ő és egy fiú együtt! Ne már! Még csak tizenöt éves, nem hajthatja igába a fejét egy kapcsolatban!
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet