36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Babicza Helga Odett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2019. november 13. 08:51 | Link

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Hangosan csapódik mögöttem az ajtó. Dühös vagyok magamra, mert lebuktam a puskámmal. Gondosan készítettem, s tudom, ennyi idő alatt meg is tanulhattam volna, de egyszerűen nem érdekel. A legkevésbé sem. Így, a hisztim kellős közepén nem ajánlatos senkinek sem hozzám szólnia. Nevetségesen túl tudom reagálni a dolgokat. És az, hogy most külön házifeladatot kaptam azon felül, amit mindenkinek meg kell csinálnia jövő hétre, elképesztően felidegesít. Gyógynövénytanból kell kipusztult növényfajtákat keresni, amik helyettesítésére kísérletek folynak napjainkban. A könyvtárt már sikeresen feldúltam, s miután magamhoz vettem a köteteket úgy döntöttem, hogy elhagyom a terepet, mert hatalmas a tömeg ilyenkor, délután. Ezért esett a választásom a tanulószobára, ahol úgy hallottam, egész kevesen vannak ilyenkor. Ledobom magam a kanapéra, táskám pedig a földön landol. Dühösen csapom a szőnyegpadlónak, és gyermeteg módon keresztezem karjaimat mellkasom előtt. Mondtam, hogy hiszti van. Felsőajkam jobb oldalra egy félfintort mutat. Nagyot sóhajtva hajolok a táskámhoz. Egy pár másodpercig hezitálok, de végül előveszem Crag Hatchet, A sárkányvár titka című lapozgatós játékkönyvemet.
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. november 13. 09:32 | Link

Babicza HELGA Odett
“When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?

Kevés az olyan nap a suliban, amikor egyáltalán nem száll rám senki. Ez a nap sem kivételes. Esik az eső, minden nyirkos és hideg. Itt az ősz, a fenébe is. Nem azért, szeretem én ezt az évszakot is, de ha az évszak erőszakkal párosul, nem vagyok boldog. És ez nyíltan látszik az arcomon, amikor fejet hajt akaratom előtt a tölgyfaajtó, és belépek a tanulószobába. Itt tudok a legjobbakat olvasni a nap ezen szakaszában, és ez ma sem lesz másképpen. Szerelésem a szokásos; farmernadrág, tornacipő, egy bő hoodie és az elhagyhatatlan baseball sapka. És miért ez a keserű ábrázat? Ha esetleg van benn valaki, és veszi a fáradtságot, hogy megnézzen, láthatja, hogy egy hatalmas VESZTES felirat éktelenkedik a sapkám sárga homlokrészén. Lefogtak, kaptam egy gyomrost, és megkaptam a lúzer feliratot mára is. Le sem szarom. Kelletlenül engedem el a kilincset, így becsapódik az ajtó. Bizonyára ugyanúgy, mint az előttem érkező esetében.
Megtorpanok. Hiszen valaki van még idebenn rajtam kívül. Egy lány az.
- Bocs – mutatok zavarban pirulva az ajtóra. – Nem akartam.
Nem is várok, inkább elindulok a másik felé, bele sem gondolva abba, hogy neki biztosan van jobb dolga is, mint velem társalogni. Elvégre olvas. Olvas. És mit olvas? El sem hiszem… Na neee! A lány arca és a könyv között cikáznak meglepett szemeim, szám csodálkozóan tátog.
- Elnézésedet kérem, Kharg fejedelem – hajolok meg mélyen, játékosan. – Nem akartalak megzavarni a Sárkány elleni csatában.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Babicza Helga Odett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2019. november 13. 09:59 | Link

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Kényelmesen elterülök a kanapén, lábamat a dohányzóasztalra teszem, ami pontosan előttem van. Eléri a lábam, ami jó érzés, mégis nyugtalanul ráng. Az asztalon egy díszes váza van, nem messze jobb lábfejemtől, és az idegőrlően kopog a falapon. Azt a ritmust hallom vissza kicsit késve az asztalról, mint amit a lábammal ütök. Egyelőre nem fog tudni megállni, ezért inkább a könyvbe temetkezek. Nincsen rajtam szemüvegem, amit igazából nem is szívesen hordok, ezért igen közelről nézem, szinte a fél arcomat eltakarom vele. Nem egy nagy könyv, kisebb füzet méretű, ujjaim majdnem összeérnek a hátulján. Sárkányomat üldözve, izgalomtól ittasam harapom be alsóajkamat, amikor csapódik az ajtó. Megrezdülök. A könyvet ölembe hajítom, és bosszúsan nézek fel az érkezőre. Pökhendi arckifejezéssel, karba tett kézzel, kérdőn tekintek rá, mire ő bocsánatot kér. Erre kissé megenyhül kislányos, szeplős arcom, de szó nélkül vállat vonok. Újra pofim elé emelem a könyvet, de akaratlanul is látom, ahogyan közeledni kezd felém. Magasba húzott vörös szemöldökkel meredek rá, abszolút kérdőn. Csakhogy valami meglepőt mond. Megjelenik egy apró mosoly vékony ajkam szegletében.
- Ha tudtában vagy annak, mily’ fontos küldetésem… hogy mersz megszólítani, paraszt? – mondom vékonyka hangon, megjátszott nemességgel.
Utoljára módosította:Babicza Helga Odett, 2019. november 20. 08:21
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. november 20. 08:43 | Link

Babicza HELGA Odett
“When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?

Szinte hallom fejemben, hogy milyen gondolatok járnak éppen az övében, de nem érdekel. Tudni akarom, hol tart a játékban és milyen stratégia alapján megy a Sárkányvár véráztatta, kövekkel kirakott, göcsörtös útján. Szemeim csillognak, és még mindig várakozóan tekintek a másikra, amikor meghallom, hogy ő is beszáll a live szerepjátékba. Eléggé jól adja a kemény fejedelmet, amit szerepem szerint komolyan kellene vennem, de inkább csak elvarázsolt módon mosolygok, és megvillantom felé fehérszín, tiszta műfogsoromat. Morcos kiscsaj, az egyszer biztos. Mögé sétálok, lassú lépteimet gumitalpú sportcipőm nyikorgása teszi komikussá. Hunyorítva nézek először a vörös koponyára, majd a kezére, s az abban lévő könyvre pillantok. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt egy csajnál látom. Mellé osonok, és egy könnyed mozdulattal ismét meghajolok.
- Talán egy paraszt, mint jómagam is segítségedre lehet, Úrnőm – villantom meg ismét mosolyomat. Ekkor a kanapé melletti fotelre mutatok amolyan „Szabad?” tekintettel, de választ nem várva huppanok bele. Ültemben próbálom leszenvedni magamról hátizsákomat, közben nyögdécselek egyet-kettőt, mert nem nagyon akar így sikerülni.
- És… - kezdek bele izgatottan. – Hol jársz? – pillantok le a könyvre.
Ekkor végre sikerül megszabadulni a hátamat nyomó, súlyos hátizsáktól, így ölembe veszem. Kihúzom a zipzárt, és beledugom rövidke karomat. Nyelvemet oldalra dugva, koncentrációmat erősítve kutakodok benne egy időre, majd egy kis dobozt veszek elő belőle, amiben apró darabokra vágott alma van. Kibontom, kiveszek egyet, majd látványosan, fejet hátra döntve dobom a számba. Ropogtatom, majd teli szájjal a lány felé fordulok.
- Kérsz? - finom, friss alma. És nem is fogveszélyes így felvágva.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Babicza Helga Odett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2019. november 20. 09:05 | Link

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

- Nem hinném – fordítom el orcámat a fiúról. Büntető házifeladatot kellene írnom, ehelyett játszani szerettem volna, és végül egy iskolatársam büntet azzal, hogy nem száll le rólam. Egyidősek lehetünk, vagy talán egy-két évvel lehet idősebb, mint én vagyok. Habár túlzás lenne, ha azt mondanám, jól megvizsgáltam a vonásait. Látványosan tüntetek, de csak nem hagyja abba. Hol tartok, mit csinálok? A szobaszámom nem kéne? Szürkészöld szemeimet elszédítem egy szemforgatással, miközben összecsapom a könyvet ölemben.
- Figyu, nekem most erre nincsen időm – komolyság ül ki szeplős arcomra. – Büntető házit kellene írnom, de nem visz rá a lélek, mert hát – nézek a könyvre. – Itt van ez a könyv, és… utálom a gyógynövénytant – nem várom el tőle, hogy ezután is itt maradjon velem. És igazából nem is akarom. Kicsit kettős érzéseim vannak, miután ilyen otromba módon el akartam küldeni. Ezért szánóbánó tekintettel fordulnék újra az irányába.
Mit? Mit kérek? Felvágott alma. Felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- Nem, kösz – csóválom meg a fejem. – Nemrég ettem.
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. november 20. 09:41 | Link

Babicza HELGA Odett
“When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?

Egy újabb kocka almát helyeznék a számba hosszú, vastag ujjaimmal, amikor megérzem puha kölyökképemen a visszautasítások pofonjait. Ujjaim közül visszaejtem a műanyagdobozba a gyümölcsdarabot, miközben csalódottan harapok kiszáradt ajkaimba. Hátam kényelmesen döntöm a fotel kellemesen párnázott háttámlájának, de mégis megfeszül rajta minden izmom. Még mindig nem tudom jól feldolgozni ezeket, és igazából sokszor nem is vagyok hirtelen ennyire közvetlen, csak ha úgy látom; van értelme. Egy lapozgatós játékkönyvvel pillantottam meg, ezért már azonnal pajtásként tekintettem rá. My bad.
- Á – mutatom ki, hogy értem minden egyes szavát, majd kicsit komorabb arcot vágva kezdek el matatni. – Akkor bocs, nem zavarlak – mondom, de már nem emelem rá kékjeimet, mert ahhoz most túlságosan szomorúak. A műanyagdobozra visszapattintom a tetejét, és visszarejtem a táskámba. Később uzsonnázok majd, amúgy sem tettem be kényelmesen a protkót, aztán kicsit bántja az ínyemet. Felkapom a vállamra a hátit, és elindulok egy csendesebbnek tűnő sarokba, ahol én magam is belebújhatok egy könyvbe. A héten Stephen King és Owen King szuperprodukcióját, a Csipkerózsikák című kötetet választottam. Biztosan nem lesz unalmas.
- Amúgy jó vagyok gyógynövénytanból – vetem még át vállamon.
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”


Babicza Helga Odett
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2019. november 20. 13:09 | Link

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Hevesebben kezd verni a szívem, kissé elvetettem a sulykot. A szomorú és – jogosan – megbántott srác után nézek. Szám belsejébe elgondolkodóan csípek fogaimmal. Éppen erre mondtam Anya, hogy ne csináljam. Csak ne legyek ennyire kaktusz, ennyire ellenálló. Az önmarcangolástól kiszáradt számat megnyalom, aztán éppen megszólalnék, amikor a göndör hajú srác odadobja, hogy ő bizony nem is olyan rossz az általam megvetett tantárgyból. Mély sóhaj szökik ki orromon.
- Várj – hangom vékonyka és elhaló. Kezemmel megpróbálok utána nyúlni, de eléggé esélytelen, inkább csak a helyzet drámaisága kívánja meg. – Ne haragudj – kérek bocsánatot, és szemeimmel végig mérem őt. Megbánó mosolyt erőltetek arcomra, a könyvet a kanapén hagyom, és néhány lépéssel megközelítem őt.
- Helga vagyok – nyújtom felé jobb kezem. – Kezdjük újra, rendben? – tőlem ezek a dolgok nem szándékosak, még meg kell tanulnom kezelni az idegeneket. A buszon is félelmetes volt, amikor egy-egy néni próbált volna velem kommunikálni. Akit nem ismerek, azzal távolságot tartok. Ennyi az egész.
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
INAKTÍV


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 646
Írta: 2019. november 21. 09:07 | Link

Babicza HELGA Odett
“When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?

Az utolsó mondat semlegesen hagyja el szájamat, csak egy vállrántás kellene mellé, hogy mutassam, nem érdekel már a téma. Persze, hogyha arról van szó, nagyon szívesen segítek. Csak – ahogyan édesanya is mondaná – észre kell venni, ha valahol nem látnak bennünket szívesen. Sőt mi több, mentsük magunkat az olyan emberektől, akiknek nem kellünk, mert csak fájni fog a kis szívünk, ha kétségbeesett próbálkozásaink visszapattannak. Ilyenkor mindig apámról beszélt. Nem mondta soha, de én tudtam. Szülőm gondolatára elmosolyodok, és máris folytatom a napomat, mintha mi sem történt volna. Egy hatalmas fotel felé indulok nyikorgó léptekkel, amikor meghallom a vöröshajú lány hangját hátam mögül. Jól betalál a gerincem mellé úgy, hogy majdnem lebénulok, ezért élőhalott módjára, lomhán fordulok felé. Arcom kedves és várakozón tekintek rá égszínkék szemeimmel. A bocsánatkérésre még lágyabbá válik tekintetem, de azért magamra próbálok erőltetni egy kis duzzogást, elvégre meg vagyok bántva.
- Bocsánatkérés elfogadva – tartom még szájam szegletében a huncut mosolyt, majd a mellettem lévő fotelbe hajítom a táskámat. Bemutatkozik, és nyújtja felém a kezét. Á, ő is ez a kézfogós típus. Nem akarom megsérteni, így ráfogok kicsi kezére, széles tenyerembe foglalva övét. – Petya – mondom neki egy biccentés kíséretében, hiszen persze, hogy rendben van az újrakezdés. – Szóval – kezdek be elnyújtva. – Kéne egy kis segítség a gyógynövénytanban, mi?
Hozzászólásai ebben a témában


„Petya és én barátok vagyunk,
Csak egy kicsit furcsa a kapcsolatunk”



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet