Juhász Ramóna Zita
A megbeszélt időpont előtt...

A tanulószoba felé igyekeztem a hónom alatt pár jegyzettel és azon morfondíroztam, hogy vajon elég jegyzetet hoztam el magammal, vagy még fussak vissza gyorsan és kapjam fel az összes papírost. Nehezemre esett a döntés, de a nemnél maradtam, elvégre akkor biztosan elkéstem volna. Mire visszafutnék, összeszedném, átfutnám, hogy jó anyagból hoztam-e el őket, majd újra ide jutni… Nem kockáztattam meg. Milyen benyomást keltenék ezzel a lányban? Felsóhajtottam és véglegesen letette az ötletemről, inkább beljebb tessékeltem magam a szobába. Az ablakpárkányhoz vettem az irányt, majd el is helyezkedtem ott miután leraktam a táskám és előszedtem a tananyagot, amit még át akartam nézni előtte. Elvégre egy leendő tanár sem mehet korrepetálni valakit megfelelő tudás nélkül, nem? Végigfutottam az anyagot, de ezt ma már legalább háromszor megtettem még reggel, ám sosem árt átismételni semmit, még ha látszólag könnyű is az anyag. Miután megvoltam vele kitekintettem az ablakon és az égen feltűnő madarakat bámultam. Gyönyörű idő volt, habár nagy volt a valószínűsége, hogy ha kimennék, akkor biztosan inkább melegnek találnám, de innen szemlélve tökéletes volt. Ugyan a falakon belül nem éreztem olyan melegnek az időjárást, de azért egy egyszerű fehér nyárias ruhát és egy szandált kaptam magamra reggel. Elsöpörtem a kósza tincsemet oldalra és a bejárat felé pillantottam. Ugyan volt megbeszélt időpontunk, de még nem volt késésben. Nekem volt szokásom a korán érkezés, róla nem tudhattam melyik kategóriába lehetne sorolni, hiszen még csak alig ismerjük egymást.

Juhász Ramóna Zita
A megbeszélt időpont előtt...

A tanulószoba felé igyekeztem a hónom alatt pár jegyzettel és azon morfondíroztam, hogy vajon elég jegyzetet hoztam el magammal, vagy még fussak vissza gyorsan és kapjam fel az összes papírost. Nehezemre esett a döntés, de a nemnél maradtam, elvégre akkor biztosan elkéstem volna. Mire visszafutnék, összeszedném, átfutnám, hogy jó anyagból hoztam-e el őket, majd újra ide jutni… Nem kockáztattam meg. Milyen benyomást keltenék ezzel a lányban? Felsóhajtottam és véglegesen letette az ötletemről, inkább beljebb tessékeltem magam a szobába. Az ablakpárkányhoz vettem az irányt, majd el is helyezkedtem ott miután leraktam a táskám és előszedtem a tananyagot, amit még át akartam nézni előtte. Elvégre egy leendő tanár sem mehet korrepetálni valakit megfelelő tudás nélkül, nem? Végigfutottam az anyagot, de ezt ma már legalább háromszor megtettem még reggel, ám sosem árt átismételni semmit, még ha látszólag könnyű is az anyag. Miután megvoltam vele kitekintettem az ablakon és az égen feltűnő madarakat bámultam. Gyönyörű idő volt, habár nagy volt a valószínűsége, hogy ha kimennék, akkor biztosan inkább melegnek találnám, de innen szemlélve tökéletes volt. Ugyan a falakon belül nem éreztem olyan melegnek az időjárást, de azért egy egyszerű fehér nyárias ruhát és egy szandált kaptam magamra reggel. Elsöpörtem a kósza tincsemet oldalra és a bejárat felé pillantottam. Ugyan volt megbeszélt időpontunk, de még nem volt késésben. Nekem volt szokásom a korán érkezés, róla nem tudhattam melyik kategóriába lehetne sorolni, hiszen még csak alig ismerjük egymást.

Marianne Isabelle Beauvoir

A francia levitással megbeszélték, hogy együtt készülnek Mugliismeretből. Maire-t kedves, szimpatikus lánynak találta, olyannak, akivel szívesen tanulna együtt, és remélhetőleg némi önfegyelmet is nevel belé.
Neki ez az aranyvérű-história kissé túl magas volt, az apja nagyon nem hozakodott elő odahaza, mivel az anyjáért cserébe képes volt ott hagyni a varázsvilágot, és csak mugli módra élni, nagyon ritkán használta a pálcáját, úgyhogy volt mibe beleszokni, beletanulni.
Az aranyvérű szokások különösen érdekelték. Félvér lévén szeretett volna minél többet tudni mindkét származási ágáról, noha annyira nagy jelentőséget nem tulajdonított ennek, apja mindig is arra tanította, hogy soha ne a vérminőség alapján ítéljen meg más embereket, és ne is az anyagi javak legyenek a mérvadók.
A tettek sokkalta inkább mutatják meg, kik is vagyunk valójában… emlékezett vissza apja szavaira.
A Tanulószobába érve majdnem megijedt, hogy elkésett, aztán rápillantott a karórájára, és megkönnyebbülten sóhajtott. Épp időben érkezett, az a pár másodperc meg mi már?
Nem számít, a lényeg, hogy nem egyedül unatkozik a körletében.
- Szia! – köszönt a nagylánynak, és kisebb lelkesedéssel, de csak odasétált egy kényelmes ülőalkalmatossághoz, és lehuppant rá, kezében tankönyvvel, jegyzetekkel, meg egész írócucc-arzenállal felszerelkezve egy kis, hengeres tolltartóba pakolva. – Sokat vártál rám?