A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Amikor esik az eső, te pedig átestél egy hajnali edzésen, na akkor nincs kedved beadandót csinálni. És erre vannak az olyan barátok, mint Árpi. Mert bizony, Hajnalka unokatestvére a legjobb barátom, hát ki gondolta volna, hogy ilyen szoros kapcsolatokat fogok kötni a Köröndiékkel. Ilyen vagy olyan okokból.
Fogalmam nincs mikor süllyedtem le idáig.
A melegítőmben hoppanállok fel, mert nincs az a Merlin szakálla, hogy én kitegyem a finnyás orrom a sárba, szóval ja. Ahogy megjelenek az épület kapujának szárazabbik oldalán, el is kezdem keresni az én drága lelki társam. Némi kérdezősködés után meg is kapom a drótot, mire full lelkesen kocogok fel a teremig - mert engem csak így hajt a tudásvágy. Nyilván. -, majd nyitok be rajta. És tádá, ahogy meglátom, el is terül az arcomon a legbarátságosabb vigyorom, ami még egyáltalán nem feltűnő. Nem buta a gyerek, vigyázni kell vele. Veszélyes.
- Szia Árpi - a neve még mindig túl magyar az én nyelvemnek, de azért próbálkozom, és ez értékelendő nálam. Le is ülök mellé, a  fejem oldalra biccentem, hogy jobban lássam az arcát. Meg észlelje az érdeklődésem, mert én ebben a pillanatban nagyon érdekel, hogy mi van vele.
Amennyiben olvas valamit - mert mindig olvas valamit, nincs olyan, hogy ne legyen nála egy enciklopédia akármiről
- Hogy vagy? - akkor szépen megvárom, hogy befejezze a bekezdést, vagy az oldalt, és rám szentelje a figyelmét. Mert én ilyen kedves vagyok. És nagyon kell nekem az a beadandó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=633606#post633606][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.11.03. 19:43[/b][/url]

Amikor esik az eső, te pedig átestél egy hajnali edzésen, na akkor nincs kedved beadandót csinálni. És erre vannak az olyan barátok, mint Árpi. Mert bizony, Hajnalka unokatestvére a legjobb barátom, hát ki gondolta volna, hogy ilyen szoros kapcsolatokat fogok kötni a Köröndiékkel. Ilyen vagy olyan okokból.
Fogalmam nincs mikor süllyedtem le idáig.
A melegítőmben hoppanállok fel, mert nincs az a Merlin szakálla, hogy én kitegyem a finnyás orrom a sárba, szóval ja. Ahogy megjelenek az épület kapujának szárazabbik oldalán, el is kezdem keresni az én drága lelki társam. Némi kérdezősködés után meg is kapom a drótot, mire full lelkesen kocogok fel a teremig - mert engem csak így hajt a tudásvágy. Nyilván. -, majd nyitok be rajta. És tádá, ahogy meglátom, el is terül az arcomon a legbarátságosabb vigyorom, ami még egyáltalán nem feltűnő. Nem buta a gyerek, vigyázni kell vele. Veszélyes.
- Szia Árpi - a neve még mindig túl magyar az én nyelvemnek, de azért próbálkozom, és ez értékelendő nálam. Le is ülök mellé, a  fejem oldalra biccentem, hogy jobban lássam az arcát. Meg észlelje az érdeklődésem, mert én ebben a pillanatban nagyon érdekel, hogy mi van vele.
Amennyiben olvas valamit - mert mindig olvas valamit, nincs olyan, hogy ne legyen nála egy enciklopédia akármiről
- Hogy vagy? - akkor szépen megvárom, hogy befejezze a bekezdést, vagy az oldalt, és rám szentelje a figyelmét. Mert én ilyen kedves vagyok. És nagyon kell nekem az a beadandó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=640925#post640925][b]Dr. Köröndi Árpád - 2016.11.20. 17:32[/b][/url]

Unalmas, szürke hétköznap volt, olyan, amikor még az Árpi-félék sem magolnak semmit, hanem csak heverésznek egész nap a kanapén. Árpi ugyan nem süllyedt ide - hároméves kora óta nem telt el nap tanulás nélkül -, de a könyvtár helyett a tanulószobában üldögélt, vaskos lexikon helyett pedig egy újságot lapozgatott.
Az eső halkan kopogott az ablakon. Árpi lassan kortyolt egyet a kávéból, majd merengve kibámult az ablaküvegen, le a víztől csillogó tájra. Sokáig nem izgatta a látvány, pillantása hamar visszavándorolt az újságra.
Előtte az asztalon a Főzettani értekezések múlt havi száma hevert – ezt már mintegy szórakozásként forgatta (bár a környezetének, ami azt illeti, igencsak más fogalomképe volt a szórakozásról). Fáradt volt, de minden dolgozatát sikerült befejeznie (ez mondjuk nem volt meglepő, hiszen mégiscsak Dr. Köröndi Árpádról beszélünk, aki id. dr. prof. habil. Köröndi Árpád PhD elméleti részecskefizikus, egyetemi kutatótanár és Dr. prof. habil. Köröndi Árpádné DSc. kitüntetett szívsebész, egyetemi kutatótanár (mindketten a természettudományok, ill. az orvostudomány arany fokozatú kandidátusai, az MTA rendes tagjai) gyermeke. Laposakat pislogott, legszívesebben aludt volna egyet. A gondolkodás lefárasztja az agysejteket, így Árpi viszonylag sokat aludt (hogy aztán újult erővel térjen vissza a kockasága).
Azt, hogy Adrian mellette állt, csak akkor vette észre, amikor már megszólította. Elmotyogott egy sziát.
- Voltam jobban – ásított egyet a hogylétét firtató kérdésre, majd becsukta az előtte fekvő újságot (ritkán tett ilyet). – Hát veled mi újság? – kérdezte tompán, majd ivott még egy kortyot. Kellett a koffeinforrás, Árpi úgyis ritkán jutott metilxantinhoz. Ha mégis, agyi teljesítményét nem nagyon fokozta (igaz, ezt nehéz is lett volna tovább fokozni), de az ízét szerette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=642501#post642501][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.11.26. 18:45[/b][/url]

Árpi a legokosabb ember az ismerőseim közül, még magam is beleértve. Ezen igazából nem sok szégyellni való van, tekintve, hogy Árpinál okosabb embert nehéz lenne a bolygón, ha Stephen Hawking-ot nem vesszük figyelembe. Bár én azért szívesen megnézném őket egymás mellett. A válaszára felvonom szemöldökeim, de nem igazán kötök bele. Minden bizonnyal nehéz munka lehet mozgásban tartani annyi haszonképes neuront. A kérdésre megvonogatom vállaim, lepakolom magam mellé, felhúzom a pulóverem ujját a könyökömig.
- Hát velem sem sok. Nemsokára lesz meccsem, arra készülök - jó, hát igazából ez nem annyira nagy újdonság, de több mint a semmi. Én meg amúgy szeretem a meccseim, meg az azokra való hajtást. Egy ideig kopogok ujjaimmal az asztalon, gondolkodom, halogassam-e még a témát, vagy inkább térjek rá egyből. Végül inkább belecsapok a közelébe, gondolván, Árpinak van magától is annyi esze, hogy előbb-utóbb rájöjjön, akarok tőle valamit. A legtöbb emberrel azért állok szóba, mert akarok tőle valamit.
- Figyelj csak, van ez a feladat diplomáciából - és itt komolyan, a legszebb nézésemmel nézek rá. A lehető legszebbel. És legjobbal. Amit csak el lehet képzelni, hogy kitelik tőlem. - Arra gondoltam, hogy esetleg segíthetnél... ha megkérlek - annyira megerőltetem magam, hogy ezt így magyarul teszem hozzá. Én mondom, hogy megteszek mindent.