A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Soha nem jártam még ezen a helyen. A könyvek szagától mindig fintorgok, a fintortól pedig mélyülnek a ráncaim, szóval ugyanúgy elkerültem ezt a gázos helyet, ahogyan a könyvtárat is. Amúgy is, itt csak ilyen uncsi emberek vannak. Komolyan, bazi uncsi ennyit olvasni. Eskü nem is értem, hogy bírják. Na nem mintha így felnéznék rájuk vagy ilyesmi, az annyira totál nem én vagyok... Inkább csak nem értem. De persze azt olvastam a cosmo múlthavi számában, hogy vannak ilyen emberek, akik izé... Szóval akiket az ilyen olvasás meg ilyesmik kötnek le. Hát én csak lapozgatni szeretek. Az legalább izgi.
Szóval, lényeg a lényeg, a fény miatt. Mármint azért vagyok itt. Így besüt az ablakon. Mármint nagyon. Pont tökéletes, hogy végre kipróbáljam az extraxcsillogós szájfényeim között a színárnyalat különbséget. Úgy értem ember, mégsem mindegy melyik outfithez melyiket viselem! Tökéletesen passzolnia kell árnyalatban mindennek. Pont most hallottam, hogy „Akinek az árnyalatai nem passzolnak, az nem is az igazi nő megfelelő árnyalata önmaga.” Ez a mondat annyira megfogott, úgy értem tökre egyetértek. Meghallottam és így puff. Annyira spirituális, én is pont erre gondoltam! Jézi, totál tökély. Szóval valahogy le kell csekkolnom, hogy pontosan melyik mihez illik. Na persze nem fogom őket egyesével az ajkaimra kenni. Az ilyen totál gáz lenne, már felkenni aztán letörölgetni mindet, még a végén azt hiszik a többiek, hogy nem tudom elsőre, melyik az egyenruhámhoz megfelelő árnyalat... Atttyám.
De megoldottam. Van egy ilyen készletem. Pici párnácskák, pont olyan a tapintásuk, mint a bőrödnek. Mármint az enyémnek. Az igazi, babapopsi puhaságú bőrnek, nem ám akármilyen jöttment pattanásos rémálomnak. Arra kenem őket (már nem a pattanásos bőrökre, hanem a párnákra...), és a fényben összehasonlítgatom. Teljes királyság. Neki is álltam. Szépen elővettem a legkisebb nesszeszerem (csak 15 centi magas, olyan kis édi), felcsaptam az egyik asztalra és szépen sorban kipakoltam belőle a szájfényeim. Csini sorban ott csücsültek előttem az asztalon. Én is lecsüccsentem az egyik cuki székre, aztán neki is feküdtem (hihi, dehogy) a válogatásnak. Jajj, annyira szuperhasznos vagyok már megint!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=586389#post586389][b]Vittman Noémi - 2016.04.12. 23:07[/b][/url]

Soha nem jártam még ezen a helyen. A könyvek szagától mindig fintorgok, a fintortól pedig mélyülnek a ráncaim, szóval ugyanúgy elkerültem ezt a gázos helyet, ahogyan a könyvtárat is. Amúgy is, itt csak ilyen uncsi emberek vannak. Komolyan, bazi uncsi ennyit olvasni. Eskü nem is értem, hogy bírják. Na nem mintha így felnéznék rájuk vagy ilyesmi, az annyira totál nem én vagyok... Inkább csak nem értem. De persze azt olvastam a cosmo múlthavi számában, hogy vannak ilyen emberek, akik izé... Szóval akiket az ilyen olvasás meg ilyesmik kötnek le. Hát én csak lapozgatni szeretek. Az legalább izgi.
Szóval, lényeg a lényeg, a fény miatt. Mármint azért vagyok itt. Így besüt az ablakon. Mármint nagyon. Pont tökéletes, hogy végre kipróbáljam az extraxcsillogós szájfényeim között a színárnyalat különbséget. Úgy értem ember, mégsem mindegy melyik outfithez melyiket viselem! Tökéletesen passzolnia kell árnyalatban mindennek. Pont most hallottam, hogy „Akinek az árnyalatai nem passzolnak, az nem is az igazi nő megfelelő árnyalata önmaga.” Ez a mondat annyira megfogott, úgy értem tökre egyetértek. Meghallottam és így puff. Annyira spirituális, én is pont erre gondoltam! Jézi, totál tökély. Szóval valahogy le kell csekkolnom, hogy pontosan melyik mihez illik. Na persze nem fogom őket egyesével az ajkaimra kenni. Az ilyen totál gáz lenne, már felkenni aztán letörölgetni mindet, még a végén azt hiszik a többiek, hogy nem tudom elsőre, melyik az egyenruhámhoz megfelelő árnyalat... Atttyám.
De megoldottam. Van egy ilyen készletem. Pici párnácskák, pont olyan a tapintásuk, mint a bőrödnek. Mármint az enyémnek. Az igazi, babapopsi puhaságú bőrnek, nem ám akármilyen jöttment pattanásos rémálomnak. Arra kenem őket (már nem a pattanásos bőrökre, hanem a párnákra...), és a fényben összehasonlítgatom. Teljes királyság. Neki is álltam. Szépen elővettem a legkisebb nesszeszerem (csak 15 centi magas, olyan kis édi), felcsaptam az egyik asztalra és szépen sorban kipakoltam belőle a szájfényeim. Csini sorban ott csücsültek előttem az asztalon. Én is lecsüccsentem az egyik cuki székre, aztán neki is feküdtem (hihi, dehogy) a válogatásnak. Jajj, annyira szuperhasznos vagyok már megint!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=587226#post587226][b]Hedda Jorgensen - 2016.04.16. 13:41[/b][/url]

Ugyan már jócskán vége van a vizsgaidőszaknak, Hedda mégis a Tanulószoba felé veszi az irányt. Tulajdonképpen ismételten az unalomból eredeztethető ama vágya, hogy mások orra alá jó sok borsot törjön és jó keményen. A vizes lufi már nem menő, így legutóbbi hazalátogatásakor magával hozta a dudáját, amivel szülei az ő kézilabda meccsein szoktak hangosan drukkolni.
Mondanom sem kell, hogy a lány úgy véli, a legtöbb vérgáz stréber, aki tök nyomi, majd itt tölti az idejét és épp mindenféle filozófiai teóriákat olvas a mágia létrejöttével kapcsolatban. Az ő elképzelései a tanulásról valahol a szótárak végeláthatatlan böngészésénél, idegen nyelvű filmek szüntelen és fárasztó nézésénél, valamint kapura dobások sorozatánál kezdődik. Még hogy bájitaltan, meg gyógynövénytan... Pfuj. Mellesleg nem buta ő, csak tipikusan az az ember, aki szelektálja az őt érő ingereket, amikbe bizonyos tantárgyak is beletartoznak. Speciel az ő számára Felagund egy olyan inger, amitől zsigerből borsódzik a háta, de nyilván van, aki kedveli azt a nyolcvan és a halál között tengődő vénembert.
Síri csendben lép be, nehogy bárkit is megzavarjon a tanulásban. Persze ez csak a látszat. Orcáján ördögi mosoly ragyog, mely sejteti, hogy legalább egy ember, ha nem mindenki halálra fog rémülni, amikor a hangos dudaszó elhangzik. Még azt is tudja, melyik kis nyomoroncra keni majd. Ahogy keresi a megfelelő áldozatot, megpillant egy szőke lányt, aki... Aki nemcsak kívülről hidrogénezett, hanem valószínűleg belülről is. Döbbenten konstatálja, hogy a csaj előtt nem könyvek, hanem szájfények vannak, amiket egyesével párnákra ken és... Uram isten. A tökéletes áldozat. Régóta vágyott már egy plázapincsire, most pedig sajnálni kezdi, hogy nem a vizes lufival jött. No de, ami késik...
Lábujjhegyen merészkedik közelebb majd kinyújtja karját nagyon óvatosan és szinte a levitás füle mellett nyomja meg a dudát. Az olyan élesen és olyan váratlanul szólal meg, hogy kis híján még ő is ugrik egyet. Ezek után megpróbálva átverni a lányt elrejti a bűnös fegyvert és úgy kerüli meg, hogy ne vegye észre. Remélhetőleg mindez nem lesz nehéz. Aggódó tekintettel ül le vele szemben és megcsóválja a fejét.
- Szörnyű, milyen emberekkel kell osztoznunk ezen az iskolán. Felháborító, mi mindent megengednek maguknak - hangja halkan és méltatlankodón cseng, miközben jó pár szúrós szempár rá szegeződik. Pedig ő ártatlan, a tettes arra szaladt el. Nem lesz nehéz megtalálni, mert a fél szemét eltakarja egy szemkötő és sánta is... Nem lát és még menni se tud, biztos bárki utoléri... Aki elhiszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=587925#post587925][b]Révész Kornél - 2016.04.17. 21:15[/b][/url]

Mivel sikerült megint megbuknia gyakorlatilag minden vizsgáján (a nagyjára be se ment), megint negyedikesként kezdte az évet. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne. Végül is, nem olyan rossz hely az iskola, ha az ember nem stresszeli túl. Van külön ágya, szobája, emberekkel van körülvéve, megcsinálják neki az ételt. Ráadásul, amíg diák, addig minden ballépésére, minden rossz döntésére ráfoghatja, hogy "még diák vagyok". Valahogy ez a tény egyfajta erkölcsi mentességet ad - egy ideig, viszont akkor már ezt a mentességet Kornél igyekszik is addig kihasználni, amíg lehet.
Lényeg a lényeg, hogy néhány ismerőse, akik nincsenek úgy ezzel az egésszel, mint ő, elzavarták tanulni.
Kornélt.
Hát ez aranyos.
Mindegy, úgy volt vele, legyen valami sikerélménye azoknak is, akik azt gondolják, rá tudják venni ilyen hasznavehetetlen tevékenységre, el is ballagott egész a tanulóig, aztán a tanulóban egy asztalhoz.
Azóta alszik, de úgy, hogy azt még csak nagyon elrejteni sem kívánja a többi idebenn tanuló számára, a székben hátradőlve, lábait kinyújtóztatva, a támlára hátrahajtott fejjel.

Csendes és békés szunyókálásának egy éles és hangos dudaszó vet véget, ami annyira hirtelen éri álmából felébresztve, hogy mikor megugrik az ülőalkalmatosságon, elveszti az egyensúlyát és le is zúg onnan. Benny Hill sem csinálta volna jobban.
- MI A SZ... ?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=587966#post587966][b]Vittman Noémi - 2016.04.18. 09:12[/b][/url]

Annyira totálkircsi program ez, hogy extrabüszke vagyok magamra. Már jó ideje halogattam, pedig ez ilyen tökre fontos dolog, dehát nekem sem lehet mindig mindenhez kedvem ami divattal kapcsolatos. Ráadásul tök jogi, hogy nem csináltam, mivel tegnapelőttig a gardróbom felújításán fáradoztam, ami lássuk be - még egy ennél is sokkal fontosabb és szupibb feladat. Nade nem baj, most végre itt voltam és a párnácskák egyszerűen tökéletesek voltak! Istenke, tényleg annyira szupcsi módon adták vissza a bőröm tapintását, hogy legszívesebben vettem volna még hatot, az árát nem is nézve. Ó hihi, hiszen már elsőre sem néztem.
Hirtelen azonban egy nagyon hangos ilyen hang zökkentett ki, aminek hatására úgy megijedtem, hogy a szajfényt a párnácska helyett a szoknyámon kentem végig.
- Jézijézijézi! - visítottam teli torokból, hogy lehetőleg mindenki hallhassa, mekkora tragédia ért engem. Meg is fordultam rögtön, hogy jól le tudjam üvölteni annak az agynélküli trollnak a fejét, aki ezt művelte az outfitemmel, de már nem volt sehol, csak egy Rellonos lány jött oda hozzám. Megszólalt, ám egyelőre nekem fontosabb dolgom volt, így felemeltem a mutatóujjamat, jelezve, hogy most bizony várni fog. Előkaptam a pálcám, és a világ legnagyobb rutinjával hajtottam végre az egyetlen bűbájt, aminek tényleg hasznát is vettem - a ruhatisztító bűbájt. Elegánsan leeresztettem az ujjam, és a lányra mosolyogtam. Milyen édes, hogy a szívén viseli a rémes sorsomat. Megérdemel annyit, hogy dumcsizzak kicsit vele, mielőtt folytatom a szájfényezést.
- Ugye?! Nekem mondod? Jézi, ezeket ki kellene csapni... - méltatlankodtam én is, miközben a mellettem levő asztalnál egy fiút is megláttam, akit így tökre felébresztett és megijesztett a dolog.
- Gondolom szerinted is tökre, nem? - mondtam a fiúnak egy szomcsi és együttérző pillantással, aztán visszafordultam a csajszihoz, hogy ilyen panaszosan folytassam:
- Ajh, tökre kizökkentettek! Amúgy Noémi vagyok. - mutatkoztam be, elvégre bár biztosan szuperkíváncsi volt a nevemre. Miért ne lett volna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=588405#post588405][b]Hedda Jorgensen - 2016.04.20. 16:01[/b][/url]

Az olyannyira vágyott pusztítás bekövetkezik. Ruhán elkenődött szájfény, ennek tetejében pedig valami no name srác még le is esik a székéről. Egyszerűen fenomenális az eredmény! Mellesleg az utóbbi eseményen majdnem felröhög, de olyan jóízűen. Nem könnyű visszafognia magát, de nem bukhat le, így csak beharapja alsó ajkát és lenyeli a kikívánkozó mosolyt.
Hazugságát még egy agyi képességeiben nem kifejezetten kiemelkedő aranyhal sem hinné el neki, de mondhattam volna tyúkot is, a lényegen nem változtat: ez a csaj sík hülye. Úgy benyalja, hogy ez az egész nem Hedda hibája, hogy már szinte öröm nézni. Persze arcán továbbra is a megrendültség összes árnyalata fellelhető, hiszen ki az, aki ilyen baromságot csinálna - rajta kívül? Felháborító. A hihetőség kedvéért szívesen felpattanna, hogy segítsen Kornélon, tényleg, csak hát nem érzi helyénvalónak, hogy ennél is nagyobb balekot csináljon belőle. Ugyan a következő kérdést nem felé intézik, valahogy szükségesnek érzi, hogy reagáljon maga is.
- Ja, tökre - kissé furán hatnak az ő szájából ezek a szavak. Meg mi az a jézi? Mindegy, nem egy nyelvet beszélnek. Hedda már megszokhatta volna, hogy a magyar szleng - már ha ezt annak lehet nevezni - nem igazán az ő tudásával egyszintű, így vagy visszakérdez vagy bólogat, remélve, hogy nem épp a veséjét adja kölcsön, mondjuk örökre, csak r****c tájszólásban. Közben kap egy nevet is, amire pislog kettőt, majd felderül arca. Jellemző.
- Hedda vagyok - mosolyogva hajol előre, mintha érdekelné az a sok kacat. Egyébként nem rosszak, tulajdonképpen némelyik éppen a megvásárolható legjobb minőség. Náluk Norvégiában persze olcsóbbak ezek a dolgok, de abban biztos, hogy itt, ebben a kis porfészekben dupla annyiba kerülnek. - Ez a legújabb? - fejével a legszélsőre bök. Eközben rápillant a pofára esett srácra és kedvesen megütögeti a maguk mellett lévő helyet, pontosan az asztalfőn. - Csatlakozol? - végül is ki is sminkelhetnék. Ultimate fail lenne, ha Hedda erre engedélyt kapna. Soha többé nem lenne biztonságban a srác haragjától... Amúgy feltünő, hogy nem kifejezetten bőbeszédű. Nos, nem igen van akcentusa és jól beszéli a nyelvet, de nem kockáztatja meg, hogy gorcső alá vegyék kiejtését. Így is csoda, hogy az ékezetes betűkkel nem áll hadilábon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=594569#post594569][b]Révész Kornél - 2016.05.17. 04:08[/b][/url]

Mielőtt bármit is felfogna abból, hogy megszólították, ezeket a(z egyelőre bonyolultnak tűnő) mentális folyamatokat néhány másodperces rövid processzálás előzi meg. A rendszernek be kell tölteni, lefuttatni a frissítéseket, aztán mehet minden a maga útján. Első körben például feltápászkodik, kissé megütődött könyökét fájlalva.
A tanulás veszélyes. Hiába mondta mindig ezt, valahogy sosem volt egyik ismerősének sem érkezése hinni neki ebben az amúgy lényegi kérdésben. Erre tessék, amikor kiderült, hogy Kornélnak volt igaza, egészen eddig az Ő predikciói érvényesültek - na, akkor nincs itt egy teremtett, árva lélek sem, aki ismerné. Pedig akkor most mindenttudó tekintettel felé fordulhatna, aztán minden brooklyni néger asszonyt megszégyenítő nyakmozgással, és csettintéssel összekötött, széles mutogatással közölje a mélybölcsességet: "Én mondtam, én megmondtam." Helyette marad a dicstelen visszahuppanás a székébe a lányokkal szemben.
Szerencséjére az egész addigi párbeszédről totál lemaradt, ott sikerül bekapcsolódnia, hogy az ilyen hangoskodókat ki kéne csapni az iskolából.
- Jah, sure. - Ásít. Valahogy nem annyira meggyőző a helyeselése, inkább az süt a mozdulataiból, hogy nem igazán érdekli az egész. Még jó is, hogy Hedda nem jön oda hozzá segítő kezet nyújtani, az ilyesféle mézesmázos készségesség mindig sokkal gyanúsabb, mint minden más, épp csak nem ordítana rögtön, hogy "amúgy én voltam". Tudja Kornél ezt nagyon jól, simlis alak felismeri a simlis stratégiákat. Hedda ajánlatára egyelőre nem pattan fel, csak felkönyököl a szomszéd asztalnál, és a párosra pillant.
- Mihez? A Körömlakk Körhöz?
A közelükben az az egy-két tanulni vágyó, akik már a hirtelen nagy hangzavar miatt is eléggé türelmetlenné és intoleránssá váltak, dühös "sssh"-ögéssel adják tudtára, hogy a józsefvárosi piacon ordítson át az egyik pultból a másikba kofaként, ne itt egyik asztaltól a másikhoz. Erre egy jól artikulált, ám kevésbé szofisztikált reakció érkezik.
- Kussmár, tanulás van, akkor foglalkozz azzal. - Még a kezével egy legyező mozdulatot is tesz, mint aki a rossz szellemeket (a szorgalom képviselőit) űzi el a közeléből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=597766#post597766][b]Vittman Noémi - 2016.05.31. 19:00[/b][/url]

Szerencsére ma extrán nyugika volt körülöttem, úgyhogy most is könnyen megnyugtattam magamat az engem ért trauma után. A ruhám már tiszta volt, hála a tök durván nagy lélekjelenlétemnek – tökre jelen vagyok, de tényleg, nem vagyok én szellem – meg hát a szájfényeimnek sem esett bántódása, úgyhogy semmi fontos dologban nem esett kár itt. Tiszta szerencse, komolyan. Különben bizti rossz napom lenne és egész este sírnék. Vagy legalábbis addig, amíg így nem ártana a bőrömnek meg a szememnek, mert hát ugye a piros, duzzadt szemek tökre előnytelenek. Én pedig sosem nézek ki előnytelenül. Más kérdés, hogy másoknak sem illene, de valamiért egyesek nincsenek tekintettel másokra. Én a környezetemért vagyok, világbéke meg minden.
Megtudtam a lány nevét is, és azt is, hogy így tökre ért a szájfényekhez, mert rögtön felismerte, hogy melyik a legújabb szájfényem. Bizony apu tegnap hozatta nekem, ugyanazzal a csomaggal, amelyikkel így a pónimnak is a sörény-fényesítőjét hozták. Úgyhogy a tegnapi napom is annyira hiperboldog volt, hogy arra már szinte szavak sincsenek! Ráadásul rendesen ahogyan illik manó hozta, és nem az a koszos-büdös bagoly. Fujj már.
Miután a szomszéd asztalnál ülő fiú visszakérdezett Hedda felajánlására, kicsit szemöldökráncolva (egy icipicit talán lesajnálóan) néztem rá, majd megemeltem a szájfényes pakkot.
- Ez nem körömlakk hanem szájfény, te butus! Ezt nem tudni... – a második mondatot már csak magamnak mormogtam halkabban, Hedda elkaphatta, a fiú nem annyira. Perszi, értem én hogy fiú és nekik nehezebben megy az ilyesmi, dehát azért ezt igazán felismerhette volna.
Az viszont tökre tetszett, ahogy a fiú beszólt a hülye tanulósoknak. Bizony ha már annyira bele vannak szerelmesedve a hülye könyveikbe, akkor ne a mi dolgunkkal foglalkozzanak. Amúgy is, tanulni akárhol lehet, ha nem tetszik nekik, hát lépjenek le. Már majdnem meg is mondtam neki, hogy milyen királyul megmondta nekik, de aztán úgy éreztem, az annyira nem én lennék. Én nem szoktam ám csak úgy mindenkit megdicsérni, azt ki kell érdemelni.
- Hogy hívnak? – szóltam át az asztalához. Egyelőre legyen elég jutalom neki az, hogy legalább érdeklődöm iránta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=601185#post601185][b]Hedda Jorgensen - 2016.06.09. 22:05[/b][/url]

Hát valami zseniálisan pusztító ez a csaj. Annyira szőke, hogy az már fekete gyerekek, ez azért nem semmi. Az egész sipákolással úgy kiverte Heddánál a biztosítékot - azon túl, hogy mindez felettébb szórakoztató is volt. Hedda néha arról álmodik, hogy találkozik ilyen szintű sötétséggel, ami egyszer elnyeli, aztán amikor ez megtörténik már nem is tetszik neki annyira. Rá kell jönnie, hogy mivel ő elegendő neuronnal született, így nehezen viseli azokat, akik nem, Noémire pedig ez sajnos fokozottan igaz. Alapvetően biztosan kedves lány, hiszen nem ártott a légynek sem (eddig), de akkor hogy nem lehet okos is? Jó, nem lehet mindenki az, de ilyen képességekkel remélhetőleg nem a Levitába osztották. Kínos lenne. Szerencsétlen kékek tanulmányi átlaga, de vélhetően az IQ-szintjük átlaga is jelentősen csökkenne. Na de nem bántom, meg a lányom sem...
Gondolja, hogy kedves lesz, ha már egyszer felébresztette mély álmából a fiút, de nem óhajtja túlzásba vinni. Ha nem akar lebukni, akkor muszáj természetesen viselkednie, bármily nehezére is essék. Mellesleg a roppant kedves kérdésre már nyitná is száját, hogy választ adjon, de Noémi ezúttal megelőzi. Enyhe megrökönyödéssel az arcán néz először felváltva kettejükre, majd a mormogásra elmosolyodik és szája elé teszi a kezét, nehogy felnevessen. Hát igen, mérhető ebben is a tudás, kinek a pap, kinek a papné.
- Inkább a Mindannyiunkat Megzavart Valami Gyökér Körhöz - direkt nem reagálja le az előbbi kijavítást, elég, ha egyikük éles elméje lerí róluk. Ettől függetlenül azt a legújabb szájfényt le kéne nyúlnia mihamarabb, csak olyan tisztességtelennek érezné... A levitás minden valószínűséggel sok mindent figyelmen kívül hagy és azt se venné észre, ami az orra előtt van, de ha speciel az egyik kedvenc szájfénye tűnne el... Még az is lehet, hogy van egy harmadik szeme, amivel figyeli. Meg Hedda amúgy sem lopkodós, na.
Gondolataiból Kornél "kirohanása" zökkenti ki hősnőnket, elismerően biccent, hogy szép volt. Valószínűleg a srác egy igazi HMCS, esetleg HBSZ, ahogy a magyar szleng tartja, hiszen mindenki síri csendben fordult vissza a könyvéhez, még ha közben dúlt is, fúlt is.
- Egyébként, miért vagytok itt a tanulószobában, ha nem tanultok? - a válasz logikus, hiszen Kornél aludni, Noémi meg sminkelni, de úgy értem, itt valami racionális magyarázatnak kéne lennie. Ezt jobb esetben az ember a saját ágyában és a mosdóban csinálja, úgyhogy... Fura.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=603831#post603831][b]Révész Kornél - 2016.06.22. 15:24[/b][/url]

Noémi és Hedda

Az mondjuk elég furcsa, és az életében igencsak ritkán előforduló jelenet, hogy egy lazának és kúlnak tűnő mozdulat sikerül. Most éppenséggel az, hogy leintse a környező felháborodott embereket anélkül, hogy azok közül valaki felkelne és a gallérjánál fogva kipenderítse. Nem, helyette mindenki visszafordul mormogva, mintha nem is tudom, mintha ennek a kölyöknek lenne bármilyen tekintélye.
Mwaahaha.
El is akad egy pillanatra tudomásul venni a váratlan sikert, aztán mint aki pont így tervezte, úgy fordul vissza a lányokhoz. Mert igen, ő már csak ekkora májer, hogy le tud pisszegni néhány elhivatott diákot a tanulóban, akik amúgy is inkább szívesebben figyelnének a könyveik tartalmára.
- Aha, biztos, ja - hümmögi Noémi kioktatására csak félig odafigyelve, és csak kevés választja el tőle, hogy vállat ne vonjon. Azt sem azért mellőzi, mert akkora lenne az önuralma, mindössze most nem akaródzik annyira a mozdulat. Butus, jó ég, ki használja még ezt a szót? Körbenéz, és tudomásul kell vennie, hogy még mindig általános irritáltság van körülöttük, de ezt inkább próbálják fokozott koncentrációval elnyomni, belemerülve az olvasmányukba. Tehát azt teszik, amit tulajdonképpen neki is tennie kéne.
- Kornél. - Ehelyett bemutatkozik egy amerikai vígjátékból szalajtott szurkolólánynak. Meg egy másiknak, aki szintén úgy néz ki (Heddának elég sportos alkata van), csak ő a piramis alján tartja a madárcsontúbb lánytagokat. Sokkal jobb.
- Ide száműztek. Azt mondták, hogy vagy beülök x órára a tanulóba tanulni, vagy ellopják a telefonom egy óvatlan pillanatban és lenullázzák a candy crush pályáimat.
Komoly fenyegetés, mert bár Kornéltól meglepően nehéz lopni, de az ő figyelme sem lehet 0-24-ben maximumon. A lankadatlan éberség esetében egy kifejezetten elérhetetlen cél. Meg lusta is arra, hogy mindig ezen stresszeljen.
- Szóval elhesszelek itt, amíg boldogok nem lesznek. - Ásít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=605183#post605183][b]Vittman Noémi - 2016.06.27. 13:17[/b][/url]

Ajh tökre király, mert Heddának a kommentjével így totálisan egyetértettem, és tisztára éreztem a köztünk kialakuló kapcsolatot, egyszerűen nagggyon menő, hogy mennyire megértjük egymást!
- Ugye? Szerintem is tökre, nagyon szupcsin megfogalmaztad! - néztem a lányra így nagyon elismerően meg minden, hadd érezze hogy tisztára megfogalmazta amit gondoltam. Mert hát tökre gyökér volt aki megzavart, tényleg. Meg tényleg marhára meg is zavart. Úgy tűnik tényleg nincsen nap anélkül, hogy ne kelljen valami rémséggel szembenéznem ebben a kastélyban, szörnyű. Pedig az undorító anyagú egyenruhát már nem is számolom, mert totál kegyes vagyok ugyibár.
A fiú is tisztára egyetértett meg minden, bár csöpimöpit lestrapáltnak tűnt a kis butus, nem is értem miért. Hol van belőle az energia? Biztos gázosak a csakrái, vagy valami. Már nyitottam volna a számat, hogy adjak neki egy-két tanácsot, hátha akkor az energetikája majd kircsibb lesz, de közben válaszolt a korábbi kérdésemre és megmondta a nevét is. Kornél. Kornél? Jézi, hát milyen név ez? Egyáltalán nem szexi. Meg nem is laza, ami tök furi amúgy, mert a srác így tisztára annak tűnik... Azt a sok butus könyvmolyt is milyen ügyin elhallgattatta. Ültem és egyszerűen nem értettem. Akkor mégis hogy lehet Kornél? Itt biztike valami véletlen van. Ha nem, akkor nagyon sajnálom szegényt, mert akkor a szülei nagyon elrontották... Egy ilyen fiút Kornélnak nevezni, Jehovám...
Szinte meg sem hallanám Kornél béna indokát, de aztán megemlítette, hogy ő is így tökre odavan a mobiljáért, és újra tisztára lelkes lettem, még egy mosolykát is megengedtem magamnak, miközben végignéztem rajta. Furi srác.
- Én természetesen a fényviszonyok miatt jöttem. Itt tökélyül lehet látni a különbségeket az árnyalatok között - csillant fel a szemem, ahogy buksimmal így a szájfényeim felé böktem. Ezek után még az is tiszta ügyin eszembe jutott, hogy így tökre rendi legyek és visszakérdezzek.
- És te mit csinálsz itt, csajszi? - érdeklődtem a legédibb hangsúlyommal, miközben az ujjaim között kecssesen megforgattam az egyik szájfényt. Jézi, hogy én ezt mennyit gyakoroltam, de már tiszta ügyin megy!