A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Odakint vihar tombol. Elérkezett a tavaszi változékony időjárások ideje. A szél erejétől megrázkódnak az ablakok. Bár délután van, a sűrű felhők eltakarják a napot, emiatt olyan sötét van, akárha éjszaka lenne. Az égen villám cikázik át, Aaron eltűnődve nézi, és csak akkor mozdul meg, amikor a hangja is elér hozzá. Elrejtőzik a bútorok mögé, és szürke prémmel szegélyezett vastag  köpenyét maga köré húzza. A ruha kámzsája nagyrészt takarja arcát, csupán álla határozott vonala látható, és egy, az arca mellett kígyózó, hosszú, szőke tincs.
Igen, hosszú és szőke. Aaron fején egész érdekes frizura látható. Szőkére festett, megnövesztett haja északi divat szerint több kisebb fonatba kényszerített, némelyik színes fonalakkal díszített. Ostobán érzi magát így, bár az igazat megvallva nem áll neki rosszul. Csak ezért az alkalomért borostát is növesztett, szintén szőkére színezettett. Nem gondolja, hogy a lány fel fogja ismerni, de így az álcája is sokkal jobb.
Hogy mit is keres itt ebben a furcsa álruhában? Egy rellonos lányra akarja ráhozni a frászt. Múltkor kellemetlen meglepetésben volt része a jóvoltából, ezért úgy döntött, megleckézteti. Egy hete kezdte el az akciót. A lány anyanyelvén írott fenyegető leveleket küldött neki. Mindegyik üzenet arról szólt, hogy, ha beszélni mer, akkor... hát válogatott szörnyűségek történnek vele. Mára pedig idecsábította, a tanulószobába. Az egyik tanár nevében üzent neki, hogy a vizsgával kapcsolatosan lenne némi megbeszélnivalójuk. Még az időjárás is a kedvére tesz éppen.
Aaron lesben áll, kezébe szorítja pálcáját. Amint a lány átlépi a küszöböt, kilövi a világítást, félhomályban maradnak, csupán a villámok világítják meg időnként a szobát. Aaron nem várja meg, hogy a lány sarkon forduljon, megcélozza a zárat, és elvágja a menekülése útját. Aztán vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=572001#post572001][b]Aaron E. Blake - 2016.03.08. 21:33[/b][/url]

Odakint vihar tombol. Elérkezett a tavaszi változékony időjárások ideje. A szél erejétől megrázkódnak az ablakok. Bár délután van, a sűrű felhők eltakarják a napot, emiatt olyan sötét van, akárha éjszaka lenne. Az égen villám cikázik át, Aaron eltűnődve nézi, és csak akkor mozdul meg, amikor a hangja is elér hozzá. Elrejtőzik a bútorok mögé, és szürke prémmel szegélyezett vastag  köpenyét maga köré húzza. A ruha kámzsája nagyrészt takarja arcát, csupán álla határozott vonala látható, és egy, az arca mellett kígyózó, hosszú, szőke tincs.
Igen, hosszú és szőke. Aaron fején egész érdekes frizura látható. Szőkére festett, megnövesztett haja északi divat szerint több kisebb fonatba kényszerített, némelyik színes fonalakkal díszített. Ostobán érzi magát így, bár az igazat megvallva nem áll neki rosszul. Csak ezért az alkalomért borostát is növesztett, szintén szőkére színezettett. Nem gondolja, hogy a lány fel fogja ismerni, de így az álcája is sokkal jobb.
Hogy mit is keres itt ebben a furcsa álruhában? Egy rellonos lányra akarja ráhozni a frászt. Múltkor kellemetlen meglepetésben volt része a jóvoltából, ezért úgy döntött, megleckézteti. Egy hete kezdte el az akciót. A lány anyanyelvén írott fenyegető leveleket küldött neki. Mindegyik üzenet arról szólt, hogy, ha beszélni mer, akkor... hát válogatott szörnyűségek történnek vele. Mára pedig idecsábította, a tanulószobába. Az egyik tanár nevében üzent neki, hogy a vizsgával kapcsolatosan lenne némi megbeszélnivalójuk. Még az időjárás is a kedvére tesz éppen.
Aaron lesben áll, kezébe szorítja pálcáját. Amint a lány átlépi a küszöböt, kilövi a világítást, félhomályban maradnak, csupán a villámok világítják meg időnként a szobát. Aaron nem várja meg, hogy a lány sarkon forduljon, megcélozza a zárat, és elvágja a menekülése útját. Aztán vár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=572251#post572251][b]Hedda Jorgensen - 2016.03.09. 22:28[/b][/url]

Amikor a fagyi visszanyal. Heddát az utóbbi napokban különös, norvégul írt levelek fogadták. Fenyegetőzések voltak ezek, amik nem sok jóval kecsegtettek, mégis elhessegette ezeket a gondolatokat. Nehezen ment a vizsgára való koncentráció, most viszont az egyik tanerő óhajt konzultálni vele a beadott munkájával kapcsolatban.
A szörnyű vihar, mely kint dúl, kellemetlen érzést ébreszt benne. Gyerekkorában is gyűlölte a mennydörgést és villámlást, valamiért balsejtelem fogta el, ha ilyen volt az időjárás. Belépve a tanulószobába nem lát senkit így elsőre, a villany ég, aztán... Aztán Hedda lába a padlóba gyökerezik, ugyanis hirtelen kialszanak a fények, s az egyetlen dolog, ami megvilágítja a szobát, az a hatalmas és fényes villám, amely éppen átszeli az eget. Nyel egyet, a dörgésre pedig összerezzen. Biztosan csak áramkimaradás, vagy tudja Merlin haragja.
- Tanár úr... - bizonytalanul csengnek a szavak, s annyira megfeledkezik magáról, hogy akcentusossá válik kiejtése. A balsejtelem beigazolódni látszik. Az elmúlt időszakban túl sok embert heccelt meg és a karma, bizony, ez a karma lesz. Most bosszút áll rajta. Nehezen vallja be magának, de fél, s bár szégyen a futás, de rendkívül hasznos, így megperdül és nyomná le a kilincset, csakhogy... Zárva. Veszett módon kezdi el ráncigálni az ajtót, az ereiben elkezd száguldani az adrenalin és minden eszébe jut, csak az nem, hogy csapasson egy zárnyitó bűbájt.
Ha ez nem volna elég, retteg megfordulni. Mi lesz akkor, ha valami félelmetessel találja szemben magát? Mi lesz akkor, ha nem jut ki innen soha többé? Túl fiatal és gyönyörű - nem mellesleg tehetséges - ahhoz, hogy így végezze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=572302#post572302][b]Aaron E. Blake - 2016.03.10. 11:42[/b][/url]

A lány reakciója láttán valami kellemesen derűs érzés keríti hatalmába, miközben egy mélyről jövő, ördögi kacaj kaparja a torkát. Persze ez még nem a nevetés ideje, az majd a végén jön el. Most még nem állt eléggé bosszút.
Közelebb lép a lányhoz. Hatalmas, acélbetétes bakancsai nagyokat koppannak a padlón. A csuklyát még mindig nem löki le, így a lány, csak egy viszonylag nagy termetű, vastag bundába csomagolt idegent láthat. A szakáll miatt talán még idősebbnek is gondolja. Hangját korábban már elmélyítette, tovább növelve álcája sikerét. Na, meg mert egy pincemélyi dörmögős hang sokkal ijesztőbb egy ilyen helyzetben, mint amilyen hatást az alap hangszínével el tudna érni.
- A megbízóim úgy döntöttek, hogy túl nagy veszélyt jelentesz rájuk - szólal meg, teljesen tárgyilagos, érzelemmentes hangon, angolul, begyakorolt norvég - vagy talán egyszerűen csak észak-európai - akcentussal. Nem tökéletes, és nehéz is így beszélni számára, na, meg hallgatni eltorzított anyanyelvét, de norvégul ennyi idő alatt nem tudott megtanulni, azt meg nem tartja valószínűnek, hogy egy norvég maffiatag tudjon magyarul. Már csak az a kérdés, hogy Hedda beszéli-e olyan szinten az angolt, hogy megértse őt. Egy próbát mindenesetre megér. Ha meg nem érti, mit mond, talán az még ijesztőbb lesz számára.
- Amit láttál, el kell felejtened. Segíteni fogok neked ebben. Ha nem ellenkezel, nem lesz nagyobb bajod. Ha ellenállsz, előfordulhat, hogy néhány egyéb emléked is eltűnik. Remélem, értjük egymást.
Kezében villan a pálca, de még nem emeli a lányra, hagyja, hogy reagáljon valamit. Ha még nem eléggé ijedt, tehet még rá néhány lapáttal. Ő ugyanis ezt most nagyon élvezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=588407#post588407][b]Hedda Jorgensen - 2016.04.20. 16:21[/b][/url]

Ahogy az ajtóhoz fohászkodik azért, hogy kinyíljon, ismét villámlik. Most már tisztán ki tudja venni a mögötte álló hatalmas, csuklyás férfit. A léptek, amik egy óriáséi és a hang, ami egy grizzli medvére emlékezteti, a szó szoros értelmében szívszélütést okoznak neki. Szája kiszárad és döbbenten hallgatja az ismeretlent. Milyen megbízók? Miért pont őt? Karma, te biccs, már megint visszaadod azt a sok rosszat (ami amúgy móka), amit elkövet! Igazságtalan vagy vele.
- De én nem csináltam semmit, összekever valakivel - hangja nem remeg meg, noha kezei libabőrössé válnak. Nem keveredett bele semmibe, erre akár az életét is rátenné - és úgy tűnik, rá is fogja. Most határozottan rémült, mert egyszer az életben nem követett el semmit, mégis ő issza meg valakinek a levét. Igen, valakinek, mert nyilván valaki mást keres a férfi és nem őt! Ez lehet az egyetlen logikus magyarázat.
A következő mondatok viszont kiverik a biztosítékot. Mi van, ha valaki azt akarja, soha többé ne kézizzen? Na azt már nem! Őt ennél keményebb fából faragták. Megrogyasztja vállait, mintha megadná magát, majd hatalmas lendülettel fordul meg, és amúgy dobó jobb kezével vágja orrba az idegent. Jelzem, hogy egy kézilabdázó lány izomból baromi nagyot üt.
- Azonnal jelentem az igazgatónak! - rápillant kézfejére, mely kissé sötétlik a ráfolyt vértől, majd a pasasra szegezi tekintetét, ezúttal pálcájával a kezében. Bátortalanul ugyan, de odamegy és lerántja a csuklyát, majd kér egy lumost és... Ki a fene ez? Döbbenten bámul diáktársára és tekintete válaszokat követel.