A tanulószobába lépve hirtelen tompa csend vesz körbe, mintha egy láthatatlan buborékba léptél volna bele, amely kizárja a felesleges zajt. Az első néhány pillanat után azonban a füledet szorító némaság kellemessé válik, hiszen a leghatékonyabban így lehet jegyzetelni és memorizálni a tananyagot.
A halványkékre festett falak mentén végig szellős könyvespolcok vannak rögzítve szemmagasságban. Találsz itt minden jót. Balra az egyik polcon egy termetes pennatartóban különböző méretű pennák a feledékenyeknek, kicsivel arrébb pergamentekercsek a kapkodóknak, valamint fekete, kék és piros tinta azoknak, akik 'épp most fogytak ki' minden tintaféléből. A tágas ablak párkánya elég széles ahhoz, hogy pihenésképpen el lehessen ücsörögni két komolyabb feladat között. Az ablak előtt kényelmes zöld fotelok és barna babzsákok vannak, nem sokkal arrébb - kicsit közelebb az ajtó melletti könyvespolcokhoz -, pedig kényelmes székek egy szép, de puritán díszítésű asztal körül mindazoknak, akik nem szeretnek összekucorodva írni.
A hely szelleme nagyon hívogató. Nincs olyan nagy nyüzsgés, mint a könyvtár egyes részlegeiben, sem a klubhelyiségekben.

Mindenki tudja, tapasztalta már, általában hogyan is működik a csoportmunka. Minden alkalommal megvan a tipikus felosztás: van a diák, aki azt se tudja mi a feladat; aki tudja, csak nem érdekli; aki próbálkozik, de feladja; aki inkább a másikkal vitatkozik, lehetőleg valami, a témához legkevésbé illő témával kapcsolatban; és az, aki mindez alatt megoldja a többiek helyett is a kiadott leckét.
Hármas csoportokat kellett alkotniuk gyógynövénytanon, és a fent vázolt szitu csak annyiban különbözik esetünkben, hogy egy társuk meg sem jelent a megbeszélt beadandó-írós időpontban. Tehát ketten, Kevével próbálkoznak. Odett a széles ablakpárkányt szemelte ki magának azonnal, most törökülésben, egy méretes, ősrégi könyvvel az ölében görnyed előre, hogy ki tudja venni a kissé megsárgult lapokon az apró betűket. Ezen a példányon kívül még jó pár van körülöttük kinyitva, egymásba hajtva, vagy rögtönzött könyvjelzőkkel ellátva egy kicsit félrerakva.
Pennájának végével lustán játszadozik, jelen pillanatban épp állát csiklandozza vele, miközben próbál kisajtolni akár csupán egyetlen használható mondatot az előtte heverő szakkönyvből. Egészen biztos benne, hogy túllőtt a szükségesen, olyan információkat lel többnyire az olvasmányban, aminek felét sem érti. Ásítozik, néha vágyakozó pillantást tesz a kastély udvarára, és bár vastag, kötött pulóvert visel, mert hát, nincs kifejezetten meleg, még odakint is jobban érezné magát, mint ezzel a megoldhatatlannak tűnő feladattal. Két percig. Aztán odafagyna.
- Feladom. Kérlek, mondd, hogy te találtál már valamit – dobja el hirtelen a kezében léve tollat, és csukja be a súlyából adódóan gyilkossághoz is tökéletesen alkalmas kötetet a kelleténél talán egy cseppet hevesebb mozdulattal. Sohasem értette, miért kell a tanév kezdete után alig két héttel már ilyen mennyiségű házit a nyakukba varrni. Kétségtelen ugyan, hogy ha jobban érdekelné a téma, már rég készen lennének, illetve Odett lenne az a diák, aki mindent megcsinálna panasz nélkül. Szerencsétlenségükre, nem ez a helyzet áll fenn. Hátradől, mint aki tényleg nem hajlandó foglalkozni tovább a dologgal, egy kis unszolásra azonban talán megerőlteti magát. Addig is inkább kinyújtóztatja lábait, és igyekszik kiűzni a fejéből mindent, aminek bármi köze van a gyógynövénytanhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=530973#post530973][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.13. 23:27[/b][/url]

Mindenki tudja, tapasztalta már, általában hogyan is működik a csoportmunka. Minden alkalommal megvan a tipikus felosztás: van a diák, aki azt se tudja mi a feladat; aki tudja, csak nem érdekli; aki próbálkozik, de feladja; aki inkább a másikkal vitatkozik, lehetőleg valami, a témához legkevésbé illő témával kapcsolatban; és az, aki mindez alatt megoldja a többiek helyett is a kiadott leckét.
Hármas csoportokat kellett alkotniuk gyógynövénytanon, és a fent vázolt szitu csak annyiban különbözik esetünkben, hogy egy társuk meg sem jelent a megbeszélt beadandó-írós időpontban. Tehát ketten, Kevével próbálkoznak. Odett a széles ablakpárkányt szemelte ki magának azonnal, most törökülésben, egy méretes, ősrégi könyvvel az ölében görnyed előre, hogy ki tudja venni a kissé megsárgult lapokon az apró betűket. Ezen a példányon kívül még jó pár van körülöttük kinyitva, egymásba hajtva, vagy rögtönzött könyvjelzőkkel ellátva egy kicsit félrerakva.
Pennájának végével lustán játszadozik, jelen pillanatban épp állát csiklandozza vele, miközben próbál kisajtolni akár csupán egyetlen használható mondatot az előtte heverő szakkönyvből. Egészen biztos benne, hogy túllőtt a szükségesen, olyan információkat lel többnyire az olvasmányban, aminek felét sem érti. Ásítozik, néha vágyakozó pillantást tesz a kastély udvarára, és bár vastag, kötött pulóvert visel, mert hát, nincs kifejezetten meleg, még odakint is jobban érezné magát, mint ezzel a megoldhatatlannak tűnő feladattal. Két percig. Aztán odafagyna.
- Feladom. Kérlek, mondd, hogy te találtál már valamit – dobja el hirtelen a kezében léve tollat, és csukja be a súlyából adódóan gyilkossághoz is tökéletesen alkalmas kötetet a kelleténél talán egy cseppet hevesebb mozdulattal. Sohasem értette, miért kell a tanév kezdete után alig két héttel már ilyen mennyiségű házit a nyakukba varrni. Kétségtelen ugyan, hogy ha jobban érdekelné a téma, már rég készen lennének, illetve Odett lenne az a diák, aki mindent megcsinálna panasz nélkül. Szerencsétlenségükre, nem ez a helyzet áll fenn. Hátradől, mint aki tényleg nem hajlandó foglalkozni tovább a dologgal, egy kis unszolásra azonban talán megerőlteti magát. Addig is inkább kinyújtóztatja lábait, és igyekszik kiűzni a fejéből mindent, aminek bármi köze van a gyógynövénytanhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=531120#post531120][b]Mikola Keve Áron - 2015.10.14. 18:56[/b][/url]

Ha eddig utálta az egész tanulás és iskola kombinációt, e hetet követően nem tudna rá újabb szinonimát mekkora szívás az egész. Valami teljesen ismeretlen gaz után kell keresgélniük csoportban, a drága szabadidejükben. Bár igazából azt se tudja az mi, hiszen gyakorlatilag egy helyre összezárva élnek a tanév egészében és "tanulnak". Természetesen meg se lepte a tény, hogy a harmadik már meg sem jelent, ami benne is megfordult egy pillanatra, de aztán a tarkóját dörzsölve rájött, hogy a lányt mégsem kéne magára hagyni. Bár Kevével leginkább csak többen lesznek, előrébb nem. Ő azonban összeszedte ezúttal magát, sőt, olyat tett amit korábban nem: annyira készült a dologra, hogy az egyik háztársától kapott segítő könyvet el is hozta. Rendes volt a szőke lánytól igazán, bár a nevére nem emlékszik Keve, de határozottan szép teremtés. Azért megköszönte aztán rohanva neki is indult a célállomásnak.
Most pedig vigyorgósan terpeszkedik a könyvek között a földön, néha figyelve arra, amit csinálnia kéne, egyébként igencsak feltűnően ragadnak szemei a párkányon ülő eridonosra. Máskor pedig egészen jó elfoglaltságnak véli a papírrepülők hajtogatását saját jegyzetlapjaiból, most viszont ez kimaradt. Jutott-e valamire? Közel sem, azonban legalább úgy tesz, mintha próbálkozna. Nem, ez is túlzás, de fizikailag azért itt van.
- Mármint a poron, koszon és egérharapásnyomokon kívül? Hát nem.
Ha ebből élnek, az vajmi kevés lesz ide. Látványosan kezdi lapozgatni az előtte nyitva maradt könyvet, de igazából a névelőkön kívül nem sok számára értelmesen leírt dolgot lel benne. Valójában mikor nagyon muszáj, bárminek nekiáll, de még a pontos feladattal sincs most tisztában. Túl sok itt a gaz, és könyvek? Komolyan, otthon csak beírta a keresőbe és a wikipédia kiadta amire szüksége volt. Gyors, egyszerű, ellenben ezzel a feladattal, aminek se eleje se vége.
- Nincs telefonos segítség vagy felezés, esetleg közönség szavazata?
Mugli származását le sem tagadhatná, ahogy sorolja a kérdésben azt, ami eszébe jut. Kezeit széttárja és kérdően emeli előbb égnek, majd a lányra tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=531169#post531169][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.14. 20:28[/b][/url]

Nem úgy fest az eddigiek alapján, hogy ez lesz a kedvenc tárgya. Az időérzéke sincs a toppon, fogalma sincsen, mikor álltak neki: órákkal korábban, talán csak tíz perce? Pedig milyen lelkesen indult neki! Még a könyvtárba is elment, kivenni egy rakat hasztalannak bizonyuló kötetet, ugyanis volt némi sejtése a felkészültség kapcsán, ami aztán hamar be is igazolódott, bár a fiú sem üres kézzel érkezett. És mégis mire mentek ezzel a nagy előre gondolkodással, he? A nagy francos semmire. A hibát pedig, hiába van ezzel tisztában bongyorkánk, nem a könyvekben kéne keresni, de egyszerűbb másra hárítani a dolgot, mintsem beismerni, hogy képtelen odafigyelni.
A legszomorúbb az egészben, hogy itt és most be is fejezné a küzdelmet. De valami mélyen belül kíméletlenül furkálja, és nem hagyja nyugodni. Már most rossz pontot szerezni a tanárnál, rossz jegyeket, esetleg pontlevonást? Friss húsként nem biztos, hogy meg kéne engednie magának az ilyen lazaságot, de ahogy végignéz a rendetlenségen, amit pillanatok alatt összehoztak a tanulószoba sarkában… hát, nem jött meg a kedve a rongyos könyvek láttán egy újabb etaphoz.
- Remek, akkoooor… - kezek a magasban, a nagy tanulásban elgémberedett tagjait nyújtóztatja. – Nem tudom, mindig ilyen nehezek szoktak lenni ezek az izék? – kérdez, tényleg nem árt tudni, mire kell lélekben felkészülnie. A franciáknál sem volt könnyebb, de ott egy kicsit, mintha máson lett volna a hangsúly, itt pedig még túlságosan új ahhoz, hogy felmérhesse, mit lehet és mit nem. Ismét végigvezeti zöldjeit az aktívabb tanulásról árulkodó kupacokon, mint ami egyébként történt, majd megállapodik leckeíró társán, reménnyel telve, hátha Keve tud valamit, amit ő nem.
- A felsőbb éveseknek nincs meg ez a feladat véletlenül? Vagy felejtsem el, hogy segítenének? – vet fel egy, a kastélyban helyénvalóbbnak tűnő lehetőséget. De arrébb tolja a mellette lévő könyvet, hogy a sarokba dőlve, mégsem teljesen elfordulva Kevétől, ki tudja bámészkodni magát, ha nem marad más, minthogy rászánják magukat a mumus növényük kutatására.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=531596#post531596][b]Mikola Keve Áron - 2015.10.16. 20:30[/b][/url]

Lassan jobban tisztában lesz a növényi szaporodással, mint az emberivel. Egy laza mozdulattal csukja össze az előtte addig nyitva lévő könyvet, majd tolja arrébb grimaszok közepette, amit a benne látott gusztustalanságok eredményeztek. Oké, hogy valamit tenni kell, ha már órán leginkább alszik, de ez nem nagy elvárás? Hol maradnak a diákok szabadságjogai? Szünethez, szabadidőhöz vagy éppen hobbihoz? Valószínűleg a tanárnő szerint nincs jobb dolguk, mint ez. Érdekes egy felfogása van, az egyszer biztos.
- Nem tudom, idén kaptam először csoportos munkát. De te okosnak tűnsz, biztos kitalálod... juk hogyan legyen.
Hárított volna, ez azért nagyon tipikusra sikerült. Ha a lustaság fájna. Rántja meg a vállát, igazából mióta itt van furábbnál furább dolgokra kérik feladatok címen a tanárok, a bűbájtan tanártól a szőr is feláll a hátán leginkább, nem beszélve az állítólagos jövőbelátó jóslástan tanárról. A következő az lesz, hogy közlik vele, valójában a nap visszafelé forog? Érdekes elméletei lennének még lehetetlen dolgokról, de most tényleg eléggé kellemetlenül érzi magát, hogy nullán állnak a feladattal. Eléggé reményvesztetten tekintget Odettre talán a csodát várva. Érezte hogy se vicces se előremutató nem lesz, de megpróbálta. Aztán a lány ötletén visszaszorította a feltörni készülő nevetést, mivel rájött: komolyan gondolhatja.
- Nálatok, a régi sulidban ilyen segítőkészek lettek volna?
Beletúrva a hajába préseli ki a tüdejébe szorult levegőt, aztán tanulótársát figyelve kutakodni kezdett kicsit a könyvkupacokban. Amit kapott könyvet, abban valami papírok is voltak, igaz nem felsőbb évestől, hanem vele egyidőstől kapta, de ha csak századnyival is több szorgalom szorult a másik navinésbe, mint Kevébe, akkor már előrébb lehetnek. Megtalálva a könyvre koncentrálva bogarássza a lapszéleket meg a kihulló lapokat. Aztán vigyorogva vesz ki egy félbetépett pergament. Feltűri ingujjait a könyökéig mindkét kezén, aztán kezd csak bele. - Ez viszont lehet segít. Az egyik évfolyamtársunktól kaptam, elvileg ha hasonlóan ritka növényről írunk, az is jó lehet, nem?
Felé nyújtotta, aztán megvárta még elveszi. Esze ágában sem volt nekiállni újra a könyveknek, reménykedett benne, hogy valamelyik felirattal találkozott már Odett legalább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=531870#post531870][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.17. 14:35[/b][/url]

Egyre reménytelenebbnek tűnik helyzetük, ahogy telnek-múlnak a másodpercek, és fokozatosan párolog el szöszinkből a tettvágy. Szuggerálja kicsit a maga mellé lerakott ezeréves kötetet, hátha megihletődik, vagy valamilyen úton-módon pont ott nyílik majd ki a több száz oldalas mű, ahol a keresett növényhez tartozó minden kérdésre meglelik a válaszokat. De nem történik semmi. Az égvilágon semmi. Felsóhajt, tehetetlenül fonja mellkasa előtt keresztbe karjait, és ajkát rágva gondolkodik, mitévők legyenek. Mondjuk, álljatok neki úgy, hogy egy kicsit komolyabban veszitek a dolgot. De ez csak egy tipp.
- Szóval nem gyakori jelenség, hogy megszívatnak, jó tudni. Kitaláljuk, persze, hogy kitaláljuk… - halvány mosoly bujkál szája sarkában, nem kerülte el figyelmét a javítás. Nem kételkedik benne, hogy a fiú azon nyomban felpattanna, és valami izgalmasabb elfoglaltság után nézne abban a pillanatban, ha esetleg kimondaná, amire valószínűleg mindketten gondolnak: hagyjuk a francba.
De nehogy már kifogjon rajta egy kis, egyébként indokolatlanul nehéznek tűnő házi feladat! Motivációja ettől függetlenül semmit sem növekszik, csak valami elhatározásféle kezd szépen lassan testet ölteni. Valamit mindenképpen össze kéne hozniuk, nemde? Ha nem is teljes mértékben tesznek eleget a feladatnak, legalább az nem lenne rájuk fogható, hogy rá sem néztek. Mert persze az a tanerőt hol érdekli, hogy ők malmozva üldögéltek a fél könyvtárnyi gyógynövénytan könyvgyűjteménnyel, és nyilván pont az a probléma forrása, hogy azt se tudják, hol kezdjék, de… nem kaptak támpontot, ez is a tanár hibája!
- Ha cserébe felkínáltuk a segítségünk, lehetett velük alkudozni. Vagy szépen pislogtunk, kis szempilla rebegtetés, tudod. Neked például biztos nagy sikered lenne a franciáknál – a visszafojtott nevetés láttán felvont szemöldöke, érdeklődő arckifejezése lassan mosollyá szelídül. Talán csak egy icipicit szánja piszkálódásnak a dolgot, bár akár bóknak is veheti a fiú. Nem tűnik kifejezetten sértődékeny típusnak, és a maga érdekében remélheti is, hogy jól ítéli meg, mert ha magára hagyja a feladatukkal… hát, nem feltétlenül ezt szeretné elérni.  
- Hm, ez nem rossz ötlet. Amúgy nem lehet, hogy valami más, ritkább elnevezése alapján keressük ezt a gazt? – összevont szemöldökei közt halvány, ráncnak éppenséggel nem nevezhető vonalacska jelenik meg, ahogy nézi a Kevétől átvett papírokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=531924#post531924][b]Mikola Keve Áron - 2015.10.17. 16:29[/b][/url]

- Ez szerintem tanárfüggő, a bájitaltanos ürgétől tartanak, legalább mint a tűztől, de a művészeteket tanító nő meg ezzel szemben kedves.
Ennyit sikerült a három év alatt már megtanuljon, meg úgy tudja kinél és nagyjából meddig mehet el a lustasággal, hogy ne bukjon meg. Néha kifejezetten pofátlannak érzi magát, de nem durva szinten az azért, viszont nagyon is szeret kekeckedni. Most azonban fülét s farkát behúzva kuporgó állathoz kéne hasonlítania, ugyanis a nagy semmi az, amire eddig jutottak a munkával, abból pedig pontlevonás, ne adj isten bukás lesz, amit egyikük se preferálna. Bár csak ki kellene mondani a varázsszavakat. Mégpedig, hogy mindegy, inkább hagyjuk...
Nem túl fényes a helyzetük, Keve is belátja, de nem történik csoda attól sem, hogy látványosan bámulja előbb az egyik, majd a másik kupac régi és dohos könyvhalmot. A saját tudása nyilván nem mankó, Odetté sem feltétlenül, a tanár is tudhatná ezt. Komolyan mintha azt várná, hogy élő lexikonként összedobjanak egy több oldalas beadandót olyan gazról, amit még a könyvek se igazán írnak meg. Már megfordult az is frappáns módon Keve fejében, hogy lehet ez egy teszt, nincs is ilyen, és azért várja a tanár, hogy ki jön rá erre. Ha így lenne egy igazi zseni lenne a navinés fiatal, de közel sem az.
- Hát, itt ennél több viszonzást várnak általában, de van aki tök érdektelenül lepattint. De lehet csak én vagyok ehhez szerencsétlen. - Vakarja meg a tarkóját, igazából valószínűleg fele olyan jó fej és népszerű sincs, mint képzelné, sőt. Éppen ezért nehéz lenne behatárolni mikor bunkók vele maguktól, mikor pedig azért mert kis senkinek nézik. - Siker? Huhu, hallottam hogy annyi jó csaj kevés helyen van egy kupacban. Azért ha mást nem is, ezt jól csinálják ebben a... világban.
Jókedvűen ad hangot a dolognak majd bambulva képzeli maga elé a szituációt, láthatóan beindították a fantáziáját. Hát igen, el tudná viselni, ha Odett és barátnői társaságában lébecolhatna egész nap. Nagyon is. Bármennyire nem kedvelte meg ezt a mugli vs. varázsvilág különbségeket, van amit elismer, hogy ez igen.
- Egyszer bemutathatsz a többi csinos lánynak is, ha időd engedi.
Ó, a felajánlást teljesen komolyan gondolta, illetve még az utalást is ügyesen belerejtette, ami tanulótársának szólt. Biztos nem lógott ki a sorból ebből a szempontból. Mondjuk Keve nem ismerheti az ottaniakat, de szerény véleménye ezt mondatja.
- Valami olyat magyarázott a tanárnő, hogy olasz... nem, mindjárt eszembe  jut milyen nyelven...latin. Na hogy úgy érdemes, viszont lövésem sincs a latin megfelelőkről. Valószínűleg ezért is nem értek egy szót sem.
ezt a végét halkabban leginkább magának szánta már, miközben az új kiindulási pontjukkal próbált kezdeni valamit és keresni egy papír alapú "google fordítót".

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=533219#post533219][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.10.22. 12:24[/b][/url]

- Hm, az eszembe vésem, köszi – és ha oda nem is, hát majd a bájitaltan könyve egy nem túl feltűnő, de mindig forgatott lapjára odabiggyeszti, hogy: vigyázz vele, állítólag gonosz! Az első benyomás persze fontos, és a legtöbb tanárnál már meg is volt, de ennyi idő aligha lenne elég ahhoz, hogy felmérje, mégis mit szabad és mit nem. Nem, mintha Odett annyira rakoncátlan és züllött diák lenne, félreértés ne essék. Problémássága legfeljebb abban rejlik, hogy órán sem tudja befogni a csinos kis száját, bár jobban meggondolva, egy tanár részéről ez egyike a hét főbűnnek.
És azzal sem segít helyzetén, ha rögtön az első nagyobb önálló projektet üresen vagy leginkább sehogy sem adja be. Mielőtt valóban lehetőségszámba venné, hogy adják fel a dolgot, úgysem jutnak előrébb, reményvesztett ötletelésük juttatja arra, hogy… hát, valamit azért csak firkantsanak már oda, aztán legfeljebb maradnak az idétlen kifogások.
- Több viszonz… nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom – ez viszont nem jelenthet mást, minthogy kénytelenek saját maguk valamit alkotni, ahelyett, hogy most azonnal kerítenének valakit, aki hajlandó lenne… ki tudja, minek fejében segíteni. Hát, ez nem jött össze. Felnevet a lelkesedésen, amit Keve a Beauxbatons lányai felé tanúsít, na, látjátok, ha valami ilyesmit produkálnátok a tanulás felé is, már kész lennétek valószínűleg. – Azért ez a suli sem panaszkodhat felhozatal terén.
Bár nyilván különböznek érdeklődési köreik, és nem is különösebben foglalkozott azzal, hogy felmérje a terepet, van, ami egyszerűen nem kerüli el az ember figyelmét. Mint például az, hogy továbbra sem csináltak semmi értelmeset. Persze szőkeségünk nagyon szívesen tölti csevegéssel idejét, de a házi nem írja meg magát. Milyen kár! – Ha valamikor a környéken járnak, feltétlenül – kuncog. Nem tudja, erre van- e esély, már hogy barátnői meglátogassák a közeljövőben, aztán… ne is feledkezzen el a hirtelen örömmámorban Kevéről, mindenesetre elszórakoztatja a gondolat.
- Jól sejtem, hogy ez azt jelenti… hogy egész eddig nem is jó helyen keresgéltünk? – ahelyett, hogy kiakadna, hangos nevetése töri meg a tanulószoba általános csendjét, és egy diáktársuk szúrós pillantására igyekszik visszafogni magát, apró ujjaival eltakarva mosolyra görbülő ajkait. Közben az ölébe veszi a nemrégiben félretolt könyvet. – Na, lássuk csak.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=535781#post535781][b]Mikola Keve Áron - 2015.10.27. 20:48[/b][/url]

Háh, majdnem tanácsot adott! Lassan elmondhatja, hogy egész hasznára van a lánynak, holott az összes teljesítménye abban merült ki, hogy bámulta az eridonost meg néha zagyvált valamit, de nem igazán a tárgyhoz köthetően. Mondták már, hogy lehet gondja van a figyelmével, pedig szimplán csak lusta mint a föld. Kevés alkalmak egyik ez most, mikor próbálkozik, de leginkább mert nem akarja cserbenhagyni társát. Jólelkű ám, csak nehéz bármire rávenni, de ez látható is egyébként. Mindenesetre legjobb az lesz, ha haladnak valamerre, mert már az év első felében bukóra állni nagy teljesítmény lenne, amit nem most akar elérni.
- Hát, nem is ilyen csinos pofi füleinek való.
Nevet ahogy felrémlik benne egyik-másik próbálkozás, amit látott a háztársnői és háztársai kapcsán. Durva dolgok vannak, de sosem értette igazán mi szükség erre az agresszív é olykor kizsákmányoló hozzáállásra. Ő azért csak-csak segít ha tud, de másokon nem ezt látja. Viszont sokkal szívlelendőbb téma következik: sok szép lány, egy rakáson.
A felcsillanó, lelkes tekintet mindent elárul arról, hogy tinédzserünknek milyen elképzelések és ötletek zötykölődnek végig elképzelve a francia hölgyeket. Törékeny, kifinomult, szőke bombázók. Vagyis ezt terjesztik a francia lányokról, hogy ebből mennyi az igaz, elképzelése sincs. Egyszer talán megtudja.
- Vigyázz mert szavadon foglak!
Nem túl lelkesen zárja a témát, de sajnos muszáj. Láthatóan nem jelent meg a semmiből  egy harmadik fél, aki még beszélgetnek megírja helyettük a feladatukat. Jót derül viszont a tényen, hogy közel se voltak eddig jó nyomon. De legalább már megfejtették, hogy nem tudnak semmit és nem a könyvek kevesek. Őszintén szólva, ha még egy könyvvel nőtt volna a létszem Keve látványosan terül el a padlón és imitál halottat, mintsem elolvassa, akár a címét is. Tekintete nem kerülte el a feléjük rosszallóan nézőket de inkább visszafordult az eridonoshoz, meg a kapott jegyzetes példányhoz. Majd kis idő után rábök egy hosszab bekezdés elejére a lány felé tartva.
- Szerintem ez itt használható, van benne ilyen...rizsa a növényekről. Ha azt leírjuk, biztos örül a tanárnő, nem? Meg azt mondta kell illusztráció. Na, a kutatómunka egy dolog, de ha én rajzolok neki, akkor tuti megbuktat minket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=376&post=545158#post545158][b]Gátfalvi Odett Kinga - 2015.11.19. 17:53[/b][/url]

Van némi elképzelése arról, hogyan is működhet a segítségnyújtás. Amikor megérkezett, valamilyen szinten még tapasztalhatta is. Nyilván nem a jó emberektől várta, hogy majd rendelkezésére állnak a problémája megoldásában, több alkalommal el is tévedt, és hát, még abban sem feltétlenül voltak készségesek diáktársai, hogy egy unottan eldörmögött „arra” mellé egy hasonlóan lendületes kézmozdulattal irányba állítsák, nemhogy a keresett célszemély megtalálásában előbbre juttassák! És a vérmes rellonosokról is hallott már egy s mást, bár konkrét összetűzésbe még egyikükkel sem keveredett. A nővérét leszámítva, persze, de vele nyilván teljesen más a helyzet.
- Egy rellonos mellett nőttem fel… mondhatni. Talán megbirkóznék azokkal a bizonyos feltételekkel – szűkíti össze szemeit, szája sarkában viszont mosoly bujkál. Nem azon fog megsértődni, hogy nagylelkűen próbálják megkímélni a diákok közti, önzetlennek semmiképp sem nevezhető adok-kapoktól. És elképzelhetőnek találom, hogy legmerészebb ötletei sem tükrözik a valóságot, néhány extrémebb esetet vizsgálva. Édes a tudatlanság. – De igazad van, ha van más lehetőség, nem folyamodnék ehhez a kellemetlennek hangzó módszerhez.
Egy szó, mint száz: lustaságot félretenni, és munkához látni! A volt iskolatársnőivel kapcsolatos kis kitérő egészen feldobja, még ígéretet is tesz arra vonatkozóan, ha bármelyikük a barátnői közül kicsiny országukba érkezne látogatóba, bemutatja Kevének. Aztán a fiú eldöntheti, igazak- e a legendák a francia szépségről, vagy sem.
- Egész nyugodtan – vigyorog. Talán egy kicsit elhamarkodott a kijelentés, de a jó szándék beszél belőle. Ha csak ennyivel örömet szerezhet, hát miért ne tenné. Ezt követően jutnak a felfedezésre, minthogy nem is jó oldalról közelítettek eddig, minden addig átnyálazott oldal időpocsékolás volt. Szőkeségünk egy pillanatra sem idegeskedik ezen, jót nevetgél magában még a csendháborítás után is, majd érdeklődve pislog a fiúra, és a talált bekezdésre. – Igen, ez jó. Csak ne szó szerint másoljuk át. Állati cuki cicát tudok rajzolni, de hogy ezt a gazt… hát, reménykedjünk, hogy nem profi alkotásokat vár, vagy, hogy van legalább egy kis humorérzéke!