30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 6. 17:19 | Link

Luna

Amikor már láttam, hogy felém közeledik, felnéztem. Kicsit megijedtem hisz először még nem tudtam, hogy mit szeretne. Persze nem úgy tűnt mintha rosszindulatú lenne, csak azért féltem, hátha éppen az ő helyére ültem volna le.
Az ikertestvérem is mindig panaszkodott otthon, mert mindig az ő székére ültem. Természetesen rajta csak röhögtem. Sokszor még szívattam is őt ezzel. De ez most más helyzet.
Azért a kérdések után megnyugodtam és viszonoztam a mosolyát.
-Szia! Igen, új vagyok. A nevem Dasha. -Mondtam határozott, de kedves hangon.
-Ez a könyv angyalokról szól. Egy lány beleszeret egy arkangyalba és az ő történetüket meséli el. Kaland dús, igaz vannak benne véres részek. A többit érdekességet nem szeretném lelőni, hátha majd te is el szeretnéd olvasni egyszer. Ha gondolod, majd szívesen kölcsönadom. - Próbáltam bőbeszédű lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 6. 19:00 | Link

Dasha


Kérdéseim után a lány arcára megnyugvás ül ki. ~ Vajon mire számíthatott szegény. ~ Ezen elgondolkozom egy kicsit, közben reméltem nem én okoztam neki feszültséget. A válaszából rájövök nem tévedtem tényleg új itt.
-Nagyon szép neved van. Koreai, vagy tévedek?- Hmm, mintha ismerős lenne a helyzet valahonnan. Megtudom, hogy a könyv az angyalokról szól és van benne minden, szerelem, kaland és minden, ami kellhet. Mikor fölajánlja, hogy egyszer kölcsön adja nagyon megörülök neki, hisz imádok olvasni, ráadásul érdekelt is a sztori az elmondása alapján.
-Köszönöm, nagyon kedves vagy. Ha majd kiolvastad, szívesen kölcsönkérném. - válaszolok mosolyogva és közben leülök a mellette lévő fotelba és leteszem könyveimet magam mellé. - Én sem vagyok régi bútordarab itt, de ha bármilyen kérdésed van, megpróbálom megválaszolni. Honnan jöttél?- kérdezem még meg tőle, mivel szimpatikusnak és érdekesnek találtam Dasha-t. Közben oda se nézve leemeltem a legfelső könyvet és rápillantottam, SVK könyv. Na igen, még akad egy pár vizsga, amit meg kellene írnom és nem árt utána olvasni. Amint Dasha elkezdett válaszolni, újra fel és le fordítgattam figyelmem és úgy hallgattam feleletét.    
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 20:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 6. 19:45 | Link

Luna


Kicsit meglepett, hogy a származásomról kérdezett. Akikkel eddig találkoztam életem során azokat nem nagyon érdekelte ez. A barátaim is csak napok után tették fel e kérdést. Mindenesetre jól esett, hogy észrevette, hogy van bennem mongoloid vér, és annak még jobban örültem, hogy rájött, hogy épp koreai vagyok. De honnan gondolta?  
- Köszönöm. A nevem, vagyis a Dasha amerikai név. De jogosan tippelted, van bennem koreai vér. Pontosabban az apám koreai. Az anyám amerikai és ezért sokáig kint éltünk San Francisco-ban. De a szívem mélyén koreai vagyok. - Mondtam neki. Aztán gondolkodtam, hogy elmondjam-e neki a másik nevem, de végül úgy döntöttem, hogy elmondom.
- Amúgy a koreai nevem Park Son Yeong (박손영). De így senki sem szólít és amúgy sem ezt használom.
- Nem gondoltam volna, hogy tényleg érdekelni fogja a könyv. A mai lányok kedvence inkább a nyomozós regények. Gondoltam odaadom neki aztán majd meglátjuk, hogy tetszik-e neki vagy nem. Egy próbát megér. Ekkor jöttem rá, hogy én róla még nem is tudok semmit.
- És te honnan jöttél? Mesélj egy kicsit magadról.
Utoljára módosította:Tenshi Dasha, 2014. március 23. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 7. 15:33 | Link

Dasha


Ahogy beszélt felfedeztem arcán a meglepettséget, bár azt nem tudtam mely érdeklődésem váltotta ki. Megtudom, hogy nem lőttem bakot, tényleg van benne koreai vér. Ehhez valamelyest már van szemem, főleg, hogy elég sok félvérrel találkoztam már. Azon egy kicsit meglepődöm, hogy a neve amerikai mert elég sokszor megfordultunk ott és soha nem hallottam, hogy bárkit így szólítottak volna. Na jó, az is igaz, hogy valószínű sok nevet nem ismerek még hallomásból sem.  
-San Francisco-ban nem jártam még, de úgy értesültem szép hely. Koreában is éltél?- fűzöm hozzá és érdeklődve figyelek a folytatásra. Megemlíti a koreai nevét is aminek nagyon szép csengése van, de mivel nem használja így én is maradok az eredeti megszólításnál.  
A kis szünetben, még hallgatunk, beleolvastam a tankönyvbe és memorizáltam az olvasottakat. Nem is nagyon volt más választásom, hisz órákon nem tudtam részt venni mivel én is elég későn iratkoztam be. Majd egy kérdés hangzik el. Úgy néz ki, nem csak én vagyok kíváncsi rá, hanem ő is rám. Rá mosolygok, miközben válaszolok. -Eredetileg Thai vagyok ott születem és körülbelül három éves koromig ott is éltem. Hogy honnan jöttem, arra már nehezebb válaszolni. Sokat utaztunk a családommal és nem tartózkodtunk egy évnél tovább sehol. Utazásaink között legtöbb esetben ide Magyarországra jöttünk.- válaszolom meg kérdését. -Mesélj te is kicsit magadról, kérlek. Koreában nem jártam, de szívesen elmennék egyszer. Tudsz mesélni nekem kicsit róla?- tényleg érdekelnek az ott élő emberek, állatok és tájak is.      
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 21:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV


SZŐCS tag || oroszlán
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
Írta: 2014. március 7. 19:03 | Link

Isobel

Ezek a mugli tárgyak. Némelyik tök felesleges. Például a telefon. Jó persze arra tökéletesek hogy a mugli világban - pénzért, hát mi másért - beszélgessünk egymással, de másra nem. És ezek az újabb gyártmányú vackok... olyan sok haszontalan, és felesleges dolog van rajta. És a lányok, meg egyes fiúk, amilyen képeket csinálnak vele magukról.... Borzasztó. Komolyan hogy lehetnek ilyenek - szép szavakat nem is tudok rájuk - az emberek? Vagyis csak a muglik, mert varázslók között ilyet még nem láttam. Aztán ki tudja, egyszer lehet feltalálják az okos baglyokat, amik olyanok mint a mugli okostelefonok. Na az vicces lenne, az már biztos.
Na de hamar megunom a könyv olvasgatását, s egyet sóhajtvá visszateszem a helyére, s már menni is, de kíváncsiságom nagyobb, így egy lány mögött megállva a könyvébe pillanatok. Válaszára csak horkantok egyet - igen "nőiesen" -, majd egyet gondolva szintén ugyanolyan nőiességgel. lehuppanok a lány melletti székre. Tanul... Mindenki tanul. Talán nekem is ezt kéne tennem, de minek? Úgyse menne egy vizsga se, rájöttem már erre, szóval inkább nem töröm magam. Majd jövőre.
- Hát az pech. Sok sikert hozzá. - Kacsintok a lány felé, mert azért nem vagyok bunkó. Annyira. Tudok az lenni ha nagyon akarok, de nem akarok, még. És igen, a hangsúly a MÉGen van.
- Amúgy Benedikta vagyok. - vigyorodom el, majd ismét a könyvre pillantok, ami még mindig ugyanott van kinyitva, mint volt. - Uuuuh, ezt kéne növényt ismerem! - kiáltok fel a kelleténél talán kicsit hangosabban, de nem számít, örülök, hogy felismertem. És ezt mind anyunak köszönhetem, és annak, hogy biosztanár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezősdi || védelmező Sziszoroszlán
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 799
Összes hsz: 21522
Írta: 2014. március 8. 10:08 | Link

Benedikta

Már elegem volt a tanulásból. Pár órája még lelkesen álltam hozzá a dologhoz, de mostanra már ki nem állhattam. Ez volt az utolsó vizsgám és már alig vártam, hogy vége legyen. Majd lesz valahogy – gondoltam. Nem érdekeltek már a növények sem, egyet szerettem volna: aludni. Egész nap holdkórosan közlekedtem a kastélyban, már tiszta hulla voltam, erre rájöttem, hogy tanulnom kell. Hát ez kész röhej! A tanulószoba pedig a tanulásra emlékeztet, ami nem jó, mert már a hócipőm tele van vele. Nagyot sóhajtva a lány felé fordultam, aki vigyorogva dobta le magát a mellettem lévő székre. Csak ezt ne! – sóhajtottam magamban. Reméltem, hogy nem valami elsős, aki segítséget kér, mert eltévedt, ugyanis én is újonc vagyok még és ha nem látná próbálok tanulni, csak nem megy ha itt ül mellettem. Nem túl ízlésesen felhorkant, mint egy ló és rám kacsintott. Az idegességi szintem a tetőfokára kúszott, ám kicsit lenyugodtam, amikor sok sikert kívánt és bemutatkozott.  
- Kösz – sóhajtottam. Szükségem volt egy kis nyugalomra és csendre, ám a tanulószoba kezdett egyre hangosabbá válni. A lány Benedikta néven mutatkozott be, én pedig küldtem felé egy fáradt mosolyt.
- Isobel Reeves – biccentettem. Már jó néhány napja nem aludtam, folyamatosan magoltam, tanultam, körmöltem, egy csepp szabadidőm sem volt. A mai beosztásom például ezt volt: reggeli „séta” Benny-vel, reggelizés – amit elmaradt, tanulás, ebéd – ezt is kilőttük, kis zongorázás, újabb tanulás, vacsora, fekvés. Persze ez erre változott: kiképzőtábor, tanulás, tanulás, tanulás, tanulás, tanulás, egy alma, alvás… Ekkor kiáltott fel a lány, amitől egy kicsit megijedtem. A könyve pillantottam, amire mutatott.
- Sajnos én is ismerem. Ez a fehér üröm…- morogtam halkan, mivel a tanulószobában mindenki minket nézett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 8. 13:50 | Link

Luna


Megtudtam, hogy thai születésű, aminek nagyon örültem ugyanis sok barátom van aki thai. Nagyon sokszor nyaraltunk már Thaiföldön és nem túlzás, az egyik legszebb hely. Mindig szívesen megyek vissza oda.
Egész életemben imádtam utazgatni a világban amire sokszor alkalmam is volt, de őt hallgatva rájöttem, hogy az én életem nagyon unalmas az övéhez képest. Kicsit irigykedtem is mert ő nagyobb világjáró mint én. De természetesen csak jóindulatból.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire érdekli majd Korea. Jókedvvel álltam neki beszélni a múltamról és az országomról.
-Igen, Koreában is éltem. 18 évemből 12-t töltöttem Dél-Koreában. Seoul-ban születtem és ott is nőttem fel. 8 éves koromban költöztünk ki Amerikába anyukám miatt, aki San Francisco-i születésű. Meg hát fontos az angol nyelv tökéletes elsajátítása is. Nagyon szerettem Kaliforniát, de már nagyon hiányzott a keleti kultúra, amiben felnőttem, ezért 6 évre rá, 14 évesen visszaköltöztünk Seoul-ba. -Meséltem neki. Azután kicsit elgondolkoztam, hogy mit is mondhatnék magáról az országról. Nem volt könnyű összeszedni a gondolatokat, de végül összehoztam valamit, amit érdekesnek gondoltam:
-Dél-Korea nagyon modern és gazdag ország. Szerintem ott az emberek sokkal barátságosabbak mint például Amerikában. Emellett gyönyörű természeti hely is. Sokat szoktunk kirándulunk a szabadban a családommal. Ez az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem is.
- És még sok mindent elmeséltem Koreáról. Remélem, hogy nem unta meg a felénél. Szerencsére nem kellett belemennem a részletekbe, hisz ő is ázsiai lány.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV


SZŐCS tag || oroszlán
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
Írta: 2014. március 8. 18:13 | Link

Isobel

 Milyen kis pukkancs itt valaki. Cöh... Pedig most tök kedvesen szóltam hozzá, ő meg... Áá már értem! Biztos megzavartam a nagy tanulásban. Nem baj, ha már itt vagyok, nem megyek el, inkább megpróbálok beszélgetni ezzel a lánnyal, már ha végre valahára hajlandóságot fog mutatni ő is egy kis csevejhez. De előtte egy kicsit idegesítsük még a bájos modoromat bevetve, annyira jól szórakozom rajta. Bár a lány láthatólag annyira már nem örül neki. Persze azért belém is szorult némi kedvesség, legalábbis anyuék próbálkoztak valami ilyesmit belém nevelni, kisebb nagyobb sikerrel. A bemutatkozáson is hamar túlesünk. Ezaz!! Sikerült megijesztenem! Nem mintha ez lett volna a szándékom, de ha már ez lett a vége, akkor örülök neki, és röhögök is mellé. Nem vagyok kárörvendő, áá dehogy. És most mindenki minket néz, de engem nem zavar, hadd nézzenek.
- Mi az hogy sajnos? - horkanok fel kijelentésére, s egyik szemöldököm fel is húzom. Úgy beszél, mintha nem szeretné ezt a tantárgyat. Pedig szerintem ez az egyik legjobb a Legendás Lények Gondozása mellett. Nem csak azért mondom, mert növényeket egész jól ismerem anyu révén, de közrejátszik ez is. Ez az egyik legkönnyebb tantárgy, mit izél már.
- Igen, tudom hogy ez az fehér üröm. Láttam már életemben ilyen növényt. És hát ilyen téren nem vagyok teljesen hülye. - Vigyorgok a lányra. És most se a hangnemben, se semmiben nem találhat semmi kifogásolni valót, mert most teljesen kedvesen beszéltem magamhoz képest. Vallon is veregetném magam, és ezt meg is teszem, persze csak fejben, mert az már hogy nézne ki, ha itt elkezdeném veregetni a vállam? Hát elég hülyén.
- És ebből mit kéne megtanulnod? Segíthetek, ha gondolod. - Nahát, még a segítségemet is felajánlom. Milyen kedves vagyok... Ha anyuék ezt látnák, biztos büszkék lennének rám. És remélem, hogy elfogadja a segítségnyújtásom, de ha nem, akkor sincs baj, mert akkor elmegyek.
Utoljára módosította:Szűcs L. Benedikta, 2014. március 8. 18:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezősdi || védelmező Sziszoroszlán
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 8. 19:27 | Link

Dasha


Mikor megemlítettem, hogy Thaiföldön születem felcsillant a szeme. ~ Úgy látszik, nem ismeretlen előtte e földrész. ~ Sajnos ritkán jutunk vissza és ráadásul rövid időkre. Imádom, hogy az elefántok szabadon mászkálnak, bár nem árt velük vigyázni, ha egyszer megindulnak a porcelán boltos hasonlat semmi az eredetihez képest.  
Persze ő sem ússza meg kérdés nélkül, amint befejezem válaszom már teszem is fel neki a kérdésemet. Mikor megtudom, hogy élete nagy részét a szeretett hazájában tölthette, valószínű barátok között, kicsit irigyeltem. Vagyis nem ez a jó kifejezés, mert nem azt sajnáltam, hogy neki megadatott, hanem azt a tényt, hogy nekem nem. Belegondolva neki se lehetett könnyű, hogy nyolc év után el kellet hagynia a barátait, az otthont.
Még gondolkozott, én visszatettem a könyvet a többi közé, majd a szobámba folytatom a tanulást. Na nem a lány hibája, egyszerűen teljes mértékben rá akartam figyelni. Beszélt nekem Dél-Koreáról, az ottani emberekről és a tájairól. ~ Gyönyörű lehet. ~ Ezek után már biztos elmegyek oda valamikor. Jó volt hallgatni a beszédét, kedves, de határozott hangját.
-Igen, én is úgy éreztem, hogy másképp viszonyulnak egymáshoz az emberek. De mondhatnánk úgy is, hogy ég és föld e kettő. Például egy autó balesetnél Európában, Amerikában egymás kedves mamáját küldik melegebb éghajlatra, még Ázsia legtöbb részén egy baleset után megölelik egymást és örülnek, hogy egyikőjüknek sem esett baja.- vigyorgok rá e monológom után. Majd újabb kérdéseket zúdítok rá.    
- Nem volt nehéz ennyi év után elköltözni? A szüleid mivel foglalkoznak? Koreában milyenek az erdők?- kérdeztem meg a végén. Imádom az erdőket járni, szegény anyámék mindig frászt kaptak e szokásomtól.  
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 21:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 8. 20:29 | Link

Luna


Amikor kimondta azt a mondatrészt, hogy "ég és föld e kettő" nem hittem a fülemnek. Én ezt a mondatot nem mertem kimondani, nehogy megbántsam, hisz ő olyan sok helyen lakott már. Ki tudja, lehet, hogy pont az európai, amerikai szokás tetszett meg neki. De ezek szerint nem. Ezek szerint kimondhattam volna. Ezek szerint ugyanúgy nézünk a világra. Ennyit számítana a hovaszületés? Vagy vannak nem ázsiai emberek is akik így gondolkodnak? Tettem fel a kérdéseket magamnak.
Közben láttam, hogy a könyvet visszateszi a polcra. Ez azt sugallta nekem, hogy érdekesnek tart engem és a múltamról szóló történeteimet. Ki tudja, a végén még közeli barátok is leszünk.
Kérdései visszaugrasztanak a valóságba. Talán kicsit túl elmélyültem a gondolataimban. Mosolyogva továbbfolytatom az én kis múltamról szóló sztorit.
- A költözés mindig nehéz volt. Főleg az első. Koreát otthagyni borzalmas volt, bár tudtam, hogy még visszatérek oda. Még az nyugtatott, hogy ezentúl az angolt nem tanulni fogom, hanem beszélni.
-Kis szünetet tartottam, majd folytattam.
-Amerikát már könnyebben hagytam ott. Igaz, imádtam a híres városban élni és mediterrán levegőt szívni, de az érzés, hogy hazamegyek az mindennél jobb volt.
-Újra belegondoltam az érzésbe, mire a mosolyom még szélesebb lett. Majd eszembe jutott a következő kérdése.
-Édesapám óceánkutató Dél-Koreában, édesanyám meteorológus.
-Talán kicsit túl rövidre is vettem, de én nem tartottam érdekesnek ezt a témát, annak ellenére, hogy a munkájukat szerettem.
Az hogy megkérdezte, hogy milyen erdők vannak Koreában nagyon meglepett. Még senkinek sem jutott eszébe az erdők. De én örültem neki, mert hát én is nagy erdőfan vagyok.
-Korea erdői változatosak. A legkülönlegesebb erdőtípus ott talán európai szemmel a babérlombú erdők. Ott az erdők hegyes-völgyesek és nagy kiterjedésűek. A levegő nagyon tiszta.
-talán emiatt is szerettem volna hazajönni USA-ból. Gondoltam bele.
-Az biztos, hogy kirándulni nagyon jó ott. És te milyen országokban éltél?
-Kérdeztem meg, hisz már nagyon érdekelt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 9. 15:46 | Link

Dasha


Ahogy hallgattam válaszát, egyre inkább éreztem, hogy meg fogom kedvelni őt. Tetszett a látásmódja, hogy mindennek megpróbálja a jó oldalát nézni. Én is igyekeztem ezen szemlélet szerint élni. Olyan szélesen mosolygott mikor a visszatérését ecsetelte Koreába, hogy önkéntelenül is vele bazsalyogtam. Szinte kézzel fogható volt az örömérzete. A hazatérés öröme ismeretlen előttem, nem tartózkodtam annyit egy helyen, hogy bármelyikre így gondoljak. Mégis nagyon jó volt érezni, még ha csak lopva is. Hálás voltam Dasha-nak ezért.  
Az óceánkutatásnak és a meteorológiának is meg van a maga szépsége, érdekessége. Bár nem részletezte mégis úgy látszott szereti a szülei munkáját és a szüleit is nagyon. Ebben hasonlítunk, én is szeretem a munkásságát az anyámnak és apámnak, és természetesen őket is. Nem hibáztattam őket, és végülis sok szép helyen megfordultam, na és persze erdőkben is, bár ennek nem nagyon örültek, mert mindig is szerettem egymagamban menni és féltettek. Viszont ebben az iskolában egyre több olyan embert ismertem meg, akikre szívesen mondanám a későbbiekben, hogy barát. Köztük Dasha-ra is kezdtem így gondolni.  
Az erdők, na igen, szeretem úszni érezni a víztáncát a bőrömön, vagy a hegyek és sziklák mászása közben a szél játékát körülöttem, de az erdők voltak azok a helyek, ahol igazán éreztem, "élek". Körülvesz, átölel, mégis teret és szabadságot  hagy, suttog, beszél, mégis hallgat és figyel rád, rejtegeti csodáit, mégis mindent megmutat. Egyszerűen szerelmese vagyok az erdőknek.
-De megnézném a babérlombú erdőket. Na jó, az összeset.- nevetek rá. -Hát, éltem Mexicóban, Amerikában, Alaszkában, Thaiföldön és itt Magyarországon.- válaszoltam meg kérdését.
-Azt már tudom, hogy kirándulni szeretsz.- mosolygok -Mi mást szeretsz még csinálni? Vannak testvéreid?- folytatom kérdéseimmel, mivel egyre inkább úgy éreztem, hogy ebből egy érdekes és jó barátság alakulhat ki. Vártam a folytatást, hogy minél többet megtudjak róla, hogy megismerjem.        
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 9. 17:36 | Link

Luna


Mikor felsorolta, hogy milyen helyeken lakott már, elcsodálkoztam. Különösen Alaszkán. Elképzeltem, hogy milyen lenne az életem ha ott élnék és hát nem voltam elragadtatva. De ez csak az én érzésem. Én mindig is a meleg éghajlatot kedveltem. Nem feltétlenül a trópusit, de azért nem szerettem amikor 10 fok alá ereszkedett a hőmérő higanyszála. Kíváncsi voltam, hogy ő hogy érezte magát ott.
- Tényleg sok szép helyen laktál. Ezek közül melyik tetszett a legjobban? És milyen volt Alaszkában élni?
-Tettem fel a kérdéseket neki. Számítottam rá, hogy a szüleim után a testvéreim és érdeklik. Ez természetes.
-Van egy bátyám. A neve Kristian. Ő is az amerikai nevét használja, mint a családban mindenki, apám kivételével. Nagyon kedves és példamutató személy. De szerintem a másik testvérem jobban fog érdekelni téged. A bátyámon kívül van egy ikertestvérem is. Méghozzá ő is lány. A neve Victoria. Sokan összekevertek minket régen. Most már Victoria haja egy kicsit szőkébb ezért már annyira nem hasonlítunk. -Elgondolkozok. -Najó de.  - Majd sunyin mosolygok.
-Én és az ikrem örökös bajkeverők vagyunk. Szegény bátyám már tudom miért nem örült, amikor kiskorunkban neki kellett figyelni ránk. -Felkacagok.
A hobbijaimról még nem is gondolkoztam. Csak csináltam amit éppen akartam. Mentem a fejem után mindig, sokszor édesanyám nem is bírt velem és Victoriával. Azért megpróbáltam válaszolni a kérdésére.
-Nagyon szeretek harcművészeteket tanulni. Természetesen legközelebb hozzám a taekwondo áll. De emellett karatézok, dzsúdózok és kungfuzok is.
- Gondolkoztam, hogy elmondjam-e, hogy milyen öves vagyok belőlük, de inkább nem beszéltem a sikereimről.
-És te miket szeretsz még csinálni? Neked vannak testvéreid? -Kérdeztem vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 799
Összes hsz: 21522
Írta: 2014. március 10. 16:29 | Link

Benedikta
 - Benedikta törölve, szóval a játéknak vége -
Benedikta egy cseppnyi megértést sem mutatott a felé, hogy nekem tényleg tanulnom kéne, mert holnap tényleg vizsgám lesz és tényleg ebből a tantárgyból és tényleg ebből a növényből. Vagyis csak reméltem, hogy ebből a növényből fogok vizsgázni, mert egyenlőre csak ezt tanultam…Illetve csak akartam tanulni, ha Benedikta kicsit békén hagy. Ám úgy tűnt, hogy a lánynak más elképzelései voltak, mert nem hogy elment volna, inkább kényelmesen elhelyezkedett a széken. Szemeimet forgatva tértem vissza az előbb említett növényhez, majd hangosan sóhajtva újra a kinézetét kezdtem el tanulmányozni. Látszott rajtam, hogy bal lábbal keltem fel ma, mint majdnem minden nap. Egy ceruzával a kezemben a könyv lapjait kezdtem el firkálgatni, ahol hamarosan ez jött ki kacskaringós betűkkel: animals a better life. Nem voltam szívem kiradírozni így ott hagytam, mire újra Benedikta hangját hallottam. Felé fordultam, mire felhorkantott és fél szemöldökét felhúzva pillantott rám. A teremben a többiek minket néztek, de nem törődtem velük és úgy tűnt, hogy beszélgetőtársam sem veszi őket figyelembe.
- Hát tudod… - sóhajtottam, majd lassan folytattam, nehogy kitörjön a harmadik világháború. – Azért sajnos, mert nehéz úgy tanulni, ha valaki folyamatosan beszél hozzám. Ne vedd sértésnek, de nehéz melletted tanulni – felszisszentem, majd gyorsan elhallgattam. Nem is ismertem magamra. Sosem vagyok ennyire szókimondó, lehet, hogy valaki rám öntött egy őszinteség-bájitalt, vagy valami ilyesmit. Nagyon elszégyelltem magam, persze csak belül, de még mindig olyan kis morcos oroszlán pofácskával néztem a könyvet, ahol még mindig a kacskaringós betűkkel kiírt mondat állt.
- Jól van, nem kell mindjárt letámadni – válaszoltam. Visszakapcsoltam csendes fokozatba, amitől megnyugodtam és folytattam a beszélgetést. – Én sem vagyok hülye, és rád sem mondtam ezt.
Benedikta vigyorogva nézett engem és ez kicsit zavart. Van valami az arcomon? – gondolkodtam, de úgy döntöttem, hogy a válasz nem lesz. Akkor biztos szólt volna. Mikor felajánlotta a segítségét kicsit meglepődtem, de örültem az ajánlatnak.
- Köszönöm, de nem szükséges… meg tudom tanulni, ha odafigyelek. Viszont most nem tudok figyelni, szóval nem is erőltetem – becsaptam a könyvet, amitől egy pillanatra újra minket „stíröltek”, aztán mindenki visszatért a rendes kerékvágásba. Ha mondhatjuk így.
Utoljára módosította:Isobel Reeves, 2014. március 11. 14:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 12. 16:22 | Link

Naphegyi Máté

Egy teljesen nyugodt, csendes hely - ez volt minden, amire Sára vágyott, amióta csak ide érkezett. Hiába, nem volt az a szószátyár típus és egyszerűen muszáj volt találnia egy olyan kis zugot magának, ahova néha elvonulhat és a gondolataival lehet. Ehhez tökéletes segítségnek számított egy vázlatfüzet és némi szén, grafit.
Szokás szerint a mappáját a vállára akasztotta, ezzel indult felfedezésre, bár egy ideig csak céltalanul bolyongott a kastélyban. Minden olyan új volt, magába kellett szívnia az első perceket. Szinte tudta, hogy egyszer majd mosolyogva fog visszagondolni erre az időszakra, ha már elég ideje itt lesz. Miért? Hát, egyszerűen mert elég jól ismeri magát és előre tudja, melyek azok a pillanatok az életében, amik távolról meghatározónak tűnnek majd. Van, hogy téved ezzel kapcsolatban, de nem jellemző rá.
A tévedés, a bénaság amúgy sem jellemző Sárára, egyáltalán nem az a bukdácsolós szerencsecsomag, mint az emberek java. Talán ezért barátkozik nehezen, nehéz olyan határozott személyiséggel bánni, mint az övé. A sok sétálgatást nem szerette, sem ezt a keresgélést, kezdtek megfájdulni a lábai... nem volt éppen egy fitnesz lady a reklámokból, még csak erőltetett mosolyt sem varratott fel az arcára ennek érdekében.
Még ha a tanulószoba nem is volt a legtökéletesebb búvóhely, amit el tudott képzelni, de jelenleg megtette. Unta a keresgélést, a járkálást. A karja alatt pihenő lapok szinte égették az oldalát, bűn volt üresen hagyni, amikor ennyire nagyon _akart alkotni. Szóval benyitott a kis szobába, csak egy fiatal diák volt bent, de már éppen pakolt. Sára egy pillantást vetett rá zöld tekintetével, aztán hirtelen gyorsabban pakolt és sietős léptekkel távozott is. Talán csúnyán nézett volna rá? Nem akart minden áron ijesztő lenni, úgy tűnik, mégis sikerült.
Nem igazán érdekelte a lány, megvonta a vállát, majd a kellemes helyet kereste. Végül két fotelt egymás felé fordított és összetolta őket. A rögtönzött fekvőhelyet pillanatok alatt kihasználta, elfeküdt, lábait felhúzta. A rajztábláját a combjainak támasztotta, fejét lehajtotta, kezébe vette a ceruzát. Kicsit gondolkodott, a levegőben megállt a keze, majd elengedte a realitásokat, a valós világot az elméje. Egyszerűen szárnyalni kezdett, a keze pedig követte az utasításokat. Ő maga közben gondolkodott - mindenfélén.
Új élet, újrakezdés, új iskola, Noel, Andrew... rengeteg dolgot kellett átgondolnia és mégsem érezte, hogy összenyomnák. Nem érzett mázsás súlyt a vállán. Miért nem? Mert éppen nem volt ideje foglalkozni a gondjaival, az élettel, jelenleg egy dolgot csinált, de azt istenigazából: Szabad volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Naphegyi Máté
INAKTÍV


Napsi
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 214
Írta: 2014. március 12. 17:52 | Link

Ombozi Sára


Csend és nyugalom. Máté úgy érezte, mára ezekből is elég volt. Szünidő eleje óta alig mozdult ki a házból, szinte csak a szülinapján volt akkor este bulizni, azon kívül meg néha -néha kijárt sétálni egyet, de ennél többre nem volt képes. Most meg úgy döntött, leküzdi határtalan lustaságát, és felgyalogol a kastélyig - illene már, meg amúgy is ott pihent az íróasztalán az a könyv a kviddicsről, amit a tanulószobából hozott el, méghozzá egy jó ideje. Visszavihetné. Más amúgy sincs, amit igazán csináljon. Kifordult hatalmas ágyából, majd a fürdő felé vette az irányt, hogy elvégezze reggeli teendőit. Pizsamában vágtatott le a földszintre, hogy bedobja kiadós reggelijét, majd teli hassal visszavánszorgott az emeletre, ezúttal, hogy átöltözzön. Nem tűnt úgy, hogy kint túl hideg lenne, már szépen tavaszodott, így nem öltözött túl vastagon. Még megcsodálta kobakját az előszobai tükörbe, majd kilépett a napsütésbe, és kényelmes tempóban megindult az iskola felé. Nem telt sok időbe, hogy oda érjen, úgy tizenöt percig élvezhette a napsütést, aztán belépett a hatalmas, kellemesen hűvös előcsarnokba. Pár másodperc tétovázás után, amiben feltérképezte magában a keresett helyet és az arra vezető legrövidebb kombinációt, megindult a keleti szárny irányába. Folyosók, kanyarok, lépcsők és megint lépcsők. Földszint, első emelet, második emelet. Először tekintetével kereste meg az illetékes ajtót, hogy aztán nagy léptekkel közelítsen felé, kezében a könyvvel, amit tudatosan magával hozott. Erősen nyomta le a kilincset, és kirántotta az ajtót, mint ahogy otthon is szokta csinálni, hogy aztán jó zajosan bedübörögjön a csendes terembe. Becsapta az ajtót maga mögött, majd megállt egyhelyben, hogy felmérje a terepet, és megtalálja a polcot, amiről anno lekerült az olvasmány. Csak akkor pillantotta meg a lányt, mikor már meg is indult az egyik, jobb oldalon lévő, könyvespolc felé. Dobott felé egy amolyan "üdvözlégy" üzenetű vigyort, de tovább ment, hogy letegye a "Kviddics évszázadai"-t. Ahogy a helyére került a könyv, már lépkedett is visszafelé a két összetolt fotelhez, amelyekben a rajzoló majdnem eltűnt.
- Mit rajzolsz? - szólította meg az ismeretlent, ahogy a lány feje fölött megpróbálta meglesni a remekművet. Mindig is csodálta azokat az embereket, akiknek volt ilyesmihez türelmük és tehetségük, talán azért, mert ő egy igazi anti-talentumnak számított ilyen téren. De mindenki másban jó. Nem?
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. március 19. 20:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. március 12. 18:36 | Link

Naphegyi Máté

Amikor az ajtót valaki kinyitotta... várjunk, a feltépte kifejezés helyesebb lenne a helyzetre. Szóval, amikor valaki feltépte az ajtót, Sára hirtelen zuhant vissza a valóságba, megremegett a keze és egy mozdulattal törte el a ceruzája hegyét a lapon, emiatt pedig egy pillanat alatt képes lett volna kiabálni. Szinte érezte, ahogy az indulatok a torkában összegyűlnek és szép, obszcén szavakba rendeződnek, de úgy döntött, visszafogja magát. Ebben igazán volt, egy nagy nyeléssel szépen visszaküldte a gyűlölködést a gyomrába, majd megemészti vagy kiereszti később.
Aztán a delikvens becsukta... vagyis inkább bevágta az ajtót maga mögött. Erre már ő is összerezzent, kifújt egy nagy levegőt és lehunyta a szemeit. Amikor kinyitotta őket, zöldjei kegyetlenek voltak. A fiú hamar Sárára vigyorgott, ő pedig egy láthatóan erőltetett bájmosollyal díjazta a csodálatos belépőt. Na biztos, hogy nem ez lesz az állandó kis rajzolós helye. De mélyebbre csúszott a fotelekben, hogy a srác - akit első benyomásra szimplán parasztnak titulált - nyugodtan tehesse a dolgát és hagyja őt békén. Olybá tűnt, el is felejtheti a kis malőrt, szerzett egy új ceruzát, de mielőtt még újra nekikezdhetett volna, hátrahajtotta a fejét, a kíváncsiskodó srác arcával találta szemben magát.
Egy pillanatig nézte, alaposan megrágta a gondolatokat, vajon jó döntés-e azonnal elküldeni meleg éghajlatra, vagy netán, ha tényleg érdeklődik iránta, meséljen a rajzáról. Nehéz helyzet volt, igazából mindkettőhöz lett volna kedve, nagyon is.
- Ami éppen jön. Ez egy madaras csendéletnek készül.
A jövő idő abszolút helyes volt, hiszen még csak a vázlata sem volt teljesen kész és amúgy is, a festésben gyakran jobban ki tudott teljesedni. Így ceruzával csak vázlatokat alkotott, amiket később festékkel életre keltett, megelevenített, lelket öntött beléjük.
És ha már a fiú érdeklődött iránta, őt miért ne érdekelhették volna az indítékai? Senki nem születik ormótlannak, legalábbis ő szentül hisz benne.
- És te amúgy mindig elefántként közlekedsz, vagy csak engem tiszteltél meg vele, hm?
Amikor a kérdések elhagyták a száját, már inkább nem őt nézte, visszapillantott a rajzára, húzott pár vonalkát, hogy elfedje az előző malőrt, amit a fiú megjelenése okozott.
Ha eleinte harapósnak is tűnhetett, Sára nem volt olyan maradi, hogy valami felhúzza, aztán éjt nappallá téve azon puffogjon. Nem, egyszerűen legyintett, túlélte a fiút, egyelőre. Bár volt egy olyan érzése, hogy ez még csak a kezdet.
- Unalmadban kezdesz el társalogni idegenekkel vagy ez a perverziód? - Tette fel további kérdését, ami rajzolgatás közben eszébe jutott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 15. 19:36 | Link

Dasha


-Nem tudnám megmondani, hogy melyik tetszett a legjobban. Mindegyiknek megvolt a maga szépsége és varázsa.- válaszoltam meg az első felét a kérdésnek.  –Alaszkában élni egy kicsit kettős érzés volt.  A táj maga elvarázsolt és az egyik legszebb jelenség is látható onnan, a Sarki fény, de a hideg egy kicsit zavart. Na jó, a kicsinél jobban.– nevettem rá.  
Aztán mesélt a testvéreiről is, kérésemre. A bátyját kedves és példamutatóként jellemezte és kiderült, hogy van egy ikertestvére is, akivel örökösen bajt kevert, érthető a bátyja reakciója. Vele nevetek, hisz, ahogy mesélte, folyamatosan megjelent a kép előttem.  
-Biztos sokan kérdezték már, de igaz az, hogy megérzitek egymás hangulatát, bármilyen távol is vagytok?
Megtudtam, hogy szeret harcművészeteket tanulni. Meglepődtem, mikor felsorolta őket, mivel történetesen négy volt. ~ Nem semmi. ~ Gondoltam magamban. Újabb érdekességek derültek ki és én egyre izgalmasabbnak találtam a lányt.  
 – És sportszerűen, vagy más módon tanultad a harcművészeteket?– kérdeztem rá kíváncsian. Én is szeretnék még egy harcművészet fajtát tanulni, a tai chi-t. A tai chi és a muaj boran érdekes párosítás, mivel az első nyugodt és inkább védekező, még a második agresszívabb és támadó harc stílust képvisel.
Természetesen ő is megkérdezte, hogy mit szeretek csinálni és én szívesen válaszolok is neki.
 –Én is tanulok harcművészetet, a muaj boran-t, de édesapámtól tehát sikereim nincsenek. Édesanyámtól pedig táncot a fawn thai-t, ezt sem sportszerűen, de nagyon szeretem mindkettőt. Ezeken kívül olvasni, erdőket járni és zenét hallgatni.– vigyorogtam rá és közben elgondolkoztam azon, hogy mit is kérdezett még. Végül eszembe jutott.
Nincs testvérem, egyke vagyok sajnos.– válaszoltam szomorúan. Valahogy nem lett testvérem, de tudom, hogy a szüleim is szeretek volna még egy gyermeket.
 –Kérlek, mesélj még, miket csináltatok Victoria-val? Miért a taekwondo áll hozzád a legközelebb?- tettem fel újabb kérdéseimet.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 21:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 15. 20:19 | Link

Luna



Nagyon szimpatikus volt az, hogy bárhová ment ő mindig jól érezte ott magát, annak ellenére, hogy a helyek között volt trópusi és sarkövi éghajlat is. Én már biztos begyogyóztam volna a gyors klímaváltozástól. Alaszkáról lévő gondolata azonban egyezett az enyémmel. Szerintem is szép hely és tényleg nem mindennapi látvány. Mondjuk valószínűleg engem a hideg kikészített volna.
Furcsa volt számomra, hogy úgy vezette fel a kérdését, hogy "Biztos sokan kérdezték már". Tőlem még egyszer sem kérdezték ezt meg, talán Victoria-tól igen, de nekem nem mondta.
-Fura módon tőlem még nem kérdezték meg. Te vagy az első. -Mosolygok.
-Igen, valamennyire igaz. Érzem ha nagyon boldog vagy éppen nagyon szomorú, bánatos, depressziós. -Ekkor elhallgattam és magamba roskadtam egy kicsit. De aztán próbáltam ugyanolyan maradni mint eddig voltam.
-Az unalmas perceiben, amikor ő maga sem tudja megmondani, hogy mit érez akkor én is csak találgatni tudok.
Aztán rátértem a következő kérdésére. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy hogy érti a kérdését, de mondtam valamit válaszként, remélve, hogy így gondolta.
-A harcművészetek iránt egy bizonyos nap után kezdtem érdeklődni. Sportszerűen tanultam őket, de jártam magántanárhoz is, aki megtanított pár olyan dolgot, amit a versenyeken nem használhatok, de az életben fontosak lehetnek számomra. - Kis szünet. - Azért a taekwondo a áll hozzám a legközelebb, mert az koreai.
-Sokszor jártam már pórul a szabálytalan mozdulatokkal a versenyeken, de sosem bántam meg, hogy a Mesterem megtanította őket. Elgondolkozok, mert hirtelen nem jut eszembe, hogy milyen is az a tai chi. Majd leesett.
- Nekem a tai chi-hoz nincs affinitásom. Én energikus és gyorsan mozgó lánynak tartom magam. A lassú, könnyű mozdulatok valamiért nem mennek jól. -Vallom be bénaságom, közben megvakarom a vállam.
Már korábban megjósoltam magamnak, hogy nincs testvére. Nem tudom, hogy honnan gondoltam. De ráéreztem.
-A húgommal nagyon erős kapcsolatom van. Tényleg mindent tud rólam, még akkor is ha nem mondom neki. Nagyon sokat jelent, hogy mindig mellettem van, akár fizikailag, akár szellemileg értve. És ez fordítva is igaz.
Majd én is felteszek egy kérdést.
-És te mióta tanulsz itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 20. 13:52 | Link

Dasha


Úgy meglepődtem, mikor elmondta, hogy nem szokták megkérdezni tőle, az ikrekkel kapcsolatos feltevést. Én előtte sosem találkoztam, olyan emberrel, akinek ikertestvére lett volna, de hallani hallottam történeteket és ez alapján jött nekem a kérdés. Kiderült, hogy az erős érzelmeket megérzik, bármily távol vannak egymástól. Egy pillanatra eltűnt a mosoly az arcáról, már-már megkérdeztem, hogy mi a baj, de hamar elkezdte visszanyerni önmagát, így nem piszkáltam vele.
Ámultam a lány, tehetségén. Ennyiféle harcművészet és ráadásul versenyszerűen. ~Nem kis teljesítmény.~ elismerő tekintettel néztem Dasha-ra. Közben azt is megtudtam, hogy a taekwaondo áll hozzá a legközelebb, mert koreai harctechnika. Valahogy sejthettem volna, hisz a lány, nagyon szereti a hazáját. Nála más volt a helyzet kicsit, mint nálam. Vele ellentétben nem én döntöttem, hogy megtanulom hazánk ősi harcmodorát, hanem amit elkezdtem járni, apám már tanította is nekem az alapokat, hogy ha nagyobb leszek, tudjam a komolyabb képzést is csinálni. A tánccal ugyan ez volt a helyzet. Szerencsére mind kettőt szeretem. Gondolkoztam, hogy megkérdezzem-e tőle, hogy milyen eredményeket ért el, de kicsit tartottam tőle, hogy tolakodásnak venné. Aztán persze győzött a kíváncsiság. –Ne haragudj, de szeretném megkérdezni, hogy milyen eredményeket értél el a versenyeken, és milyen sikereid vannak? De ha nem szeretnél válaszolni, akkor vedd úgy, hogy nem is kérdeztem semmit.– mondtam neki, és reméltem, hogy nem veszi tolakodásnak.
Mikor a tai chi kerül szóba, olyan aranyos volt, mikor bevallotta, hogy nem az ő világa. Saját bevallása szerint, ő túlpörgős hozzá. Nem tudom, hogy zavarában, vagy azért vakarta meg a vállát, mert viszketett neki, de nekem valahogy az volt az érzésem, hogy az első a jó tipp.  –Tudod, engem azért érdekel, mert a muay boran pont az ellentéte, és kíváncsi lennék, ha a kettőt összemosnánk, mi alakulna ki belőle.– mosolygok rá, majd folytatom monológom. –Én soha, semmilyen versenyen nem vettem részt, bár ebből a stílusból nincs is, tanár is alig. Ami a legközelebb áll hozzá az a thai boksz.  Tudod, amit tanultam, valahol veszélyes, és nem szeretném, ha használnom kéne.  Azért is alakult ki, a picivel lágyabb változata, amelynél szigorú szabályokat vezettek be, mert még a muay boran-ból is volt verseny, addig elég gyakori volt a súlyos sérülés, és sajnos végzetesebb dolgok is előfordultak.– mondtam Dashanak.
Vagány és kedves lány, egyre szimpatikusabb volt nekem, nem volt gyenge, nem csak fizikai értelemben, hanem lelkileg is erősnek tűnt, de a kedvesség, közvetlenség és a jószívűség is jellemzi, legalább is nekem eddig úgy tűnik. Kérésemnek eleget téve mesél még a testvérével való kapcsolatáról. Fantasztikus lehet, ilyen erős kapcsolatban lenni valakivel és örülök neki, hogy megadatott neki. Miután befejezi a mesélést, fel is tesz egy kérdést. –Kb. egy hónappal előtedd jöhettem az iskolába.  Sajnos idén, nem nagyon tudtam órákon részt venni, de megismertem pár nagyon kedves embert itt.– válaszolok mosolyogva. –A kastélyban sok érdekes hely van, te jártál már, valamerre az épületen belül?– kérdezem meg. –Van olyan hely, amiről hallottál és kíváncsi vagy rá? Mert akkor megnézhetnénk, mit gondolsz?- teszem még hozzá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 20. 17:49 | Link

Luna



Olyan félénken kérdezte meg, hogy milyen sikereim vannak mintha ezzel valami rosszat kérdezne. Én meg csak azért nem említettem mert feleslegesnek tartottam. A kérdésre elmosolyodtam majd válaszoltam rá.
-Hát igazság szerint taekwondoból versenyzek a legtöbbet. Én nyertem a múltkori Világ Bajnokságot és ezáltal nagyon nagy a tét a következőnél. Az edzőm elvárja, hogy megint első legyek. Maximum egy másik koreai győzhet le és már akkor is nagy büntetést kapnék. Pontosabban az azutáni edzések extra durvák lennének. -Mondtam Lunának végig mosolyogva. Kis szünet után folytattam.
-Karatéból már voltam VB harmadik, de jobb még sosem. A többiből meg még csak nem is versenyzek. Azokat inkább csak hobbiból sajátítottam el.
Azaz nem is hobbiból hanem életfeltétel szerűen. Javítottam ki magam, ezúttal már csak magamban suttogva. -Majd áttértem Őrá.
-Nagyon szurkolok, hogy sikerüljön a jövőben elérned mindazt amit szeretnél.
-Ezt elsősorban a muay boran-ra és az egyéb általa kedvelt sportokra értettem. Nagyon örültem, hogy mesélt egy kicsit róluk mert tényleg csak az alapokat tudtam. "kíváncsi lennék, ha a kettőt összemosnánk, mi alakulna ki belőle." Na erre gondoltam elmondom az én sztorimat.
-Hát megvan a hátránya, ha egyszerre több harci sportot is tanul az ember. Én sokszor keverek mindent. Például egyszer karatéztunk az egyik régi barátnőmmel, Keikoval még régebben és én véletlenül taekwondo elemeket használtam. Ilyenkor mindig kiakad. - Majd elgondolkozok egy kicsit. - De én nem bánom. Azaz az életben, ha valaki megtámad, akkor teljesen mindegy, hogy karatéval, taekwondoval vagy éppen kungfuval védekezel ellene. És nekem ez a fontos.
- Megpróbáltam nem visszaemlékezni a múltamban történt szörnyűségekre. Szerencsére úrrá lettem rajtuk és maradtam ugyanolyan mosolygós lány. Aztán megválaszoltam a következő kérdését is.
- Még nem sok helyet jártam be az iskolában. Időnként el is tévedek. Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen az a "múlt árnyainak terme". Ja meg természetesen a "Nemzetek terme" is érdekelne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 24. 16:29 | Link

Dasha


Megmosolyogta félénk kérdésemet. Belegondolva, tényleg butaság volt részemről, hogy tartottam attól, hogy esetleg tolakodásnak venné, hisz miért ne lenne büszke a sikereire. Miközben hallgattam, egyre inkább becsültem a lány képességeit. Mikor rátért a durvább edzésekre, a saját edzéseim jutottak az eszembe. Így is előfordult, hogy egy-egy edzés után egy hétig fel sem tudtam kelni, kirázott a hideg a gondolatra, hogy ennél durvább edzéseket kellett volna végig vinnem. Az édesapám alapjáraton kedves és figyelmes ember, ha viszont az edzésre kerül a sor, akkor mesterré alakul, aki nem ismer könyörületet.
Eddig sem bántam, hogy nem versenyzek, így meg kifejezetten örülök neki.– Mosolyogtam Dashara. A taekwondo mellett, a karate volt az, amiből sikert ért el. A másik kettőt, saját bevallása szerint, csak hobbiból tanulta meg, bár volt egy olyan érzésem, hogy több van azért mögötte.
Nagyon hálás voltam neki, mikor mondta, hogy szurkol. Éreztem, hogy nem csak úgy mondja, hanem úgy is gondolja.
Köszönöm, igyekszem, hogy elérjem.- Mosolyogtam hálásan.
Egyetértettem vele abban, hogy meg van a hátránya annak, ha több stílust tanul az ember, de ez leginkább a versenyeknél lenne akadály. Kvázi, engem ez a veszély nem fenyeget. Bár, ha az apámmal való edzés közben kevernék bele tai chi elemeket, valószínű megnézhetném magam utána.
Keiko? Ismerős ez a név. Ő is ide jár?– Kérdeztem. –Hát igen, érthető, hogy zavarta, főleg, ha hozzá van szokva, hogy ugyan azon stílus ellen küzd, amit ő is tanult.– Fűztem hozzá még a kérdéshez.  
Mikor elmondta, hogy a „Múlt árnyainak terme”, és a „Nemzetek terme” érdekli, örültem, hisz még ezeken a helyeken én sem jártam.
Néha, én is elszoktam tévedni. Ha gondolod, megnézhetnénk együtt, még egyikben sem jártam, és hát én is kíváncsi vagyok rá, hogy milyenek lehetnek.– Nevettem a lányra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 24. 19:57 | Link

Luna



A nagy beszélgetésben rájöttem, hogy elfelejtettem megkérdezni, hogy melyik házhoz tartozik. Pontosabban arról jutott eszembe, amikor rákérdezett Keikora.
-Amúgy te melyik házhoz tartozol? -Néztem rá kíváncsian. Majd meséltem egy kisit neki Keikoról.
- Keiko is ide jár a suliba, bár én már régóta ismerem. -Kis szünet-  Fura a mi kapcsolatunk. Mindig piszkáljuk egymást, talán aki nem ismer minket azt is hinné, hogy rosszban vagyunk, pedig ez nem így van. Mi csak szimplán ilyenek vagyunk egymással. Mondhatni így mutatjuk ki, hogy mennyire jóban vagyunk. - Nevettem. - Amúgy ő egy levitás és én is az vagyok. Ja és ne aggódj, csak egymással vagyunk ilyenek. -Mondtam neki végig mosolyogva.
-Nagyon örültem annak, hogy felajánlotta, hogy majd nézzük meg azokat a termeket együtt. Ezzel azt a következtetést vontam le, hogy a szimpátia kölcsönös és még szeretne velem találkozni a jövőben is.
- Mikor van szabadidőd? Csak mert ha esetleg találnánk egy időpontot ami mindkettőnknek jó lenne, akkor elmehetnénk az egyikbe körülnézni. Benne lennél egy ilyenben? -Kérdeztem meg tőle. Reméltem, hogy nem voltam túl rámenős. Igyekeztem visszafojtani az örömöm.
Majd egy újabb kérdést tettem fel, amit általában meg szoktam kérdezni mindenkitől.
-És milyen zenét hallgatsz illetve szeretsz? -Nagyon nagy barátságokat tud kialakítani a közös zenei stílus. Persze szerintem Lunánál erre már semmi szükség nem volt, de azért gondoltam megkérdezem tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. április 1. 09:17 | Link

Dasha


-Oh, tényleg ez lemaradt, a Levita házba tartozom.– Válaszoltam meg a kérdését gyorsan. Majd hallgattam mit mesél Keiko és az ő kapcsolatáról. Nagyon örültem neki, mert valószínű én is azt hittem volna, hogy rosszban vannak. Bár lehet, hogy egy idő után feltűnt volna, hogy nem így van. Magam elé képzeltem a szituációt és így nem volt nehéz vele nevetnem, tényleg elég érdekes lehet őket kívülről látni. Tetszett, ahogy a lány mesélt, könnyen maga elé képzeli a jelenetet az ember, mi közben őt hallgatja. Az is kiderült, hogy ők is Levitások. Mikor megnyugtatott, hogy másokkal nem, csak egymással ilyenek, hangosan felnevettem. -Nem aggódtam, mindenesetre megnyugtató.– Mosolyogtam én is mi közbe körül néztem nem akar-e valaki felképelni az iméntiért, hisz mégis csak egy tanulószobában vagyunk. Szerencsére nem, egy-két rosszalló nézés csupán, feléjük küldtem egy bocsánatkérő mosolyt, majd újra Dashához fordultam.
Miután felajánlottam neki, hogy nézzük meg együtt azokat a termeket nagyon megörült neki. Ennek hatására én is nagy örömöt éreztem, hisz akkor hasonlóan viszonyul hozzám, mint én ő hozzá. –Persze, hogy benne lennék, akár most is.– Válaszoltam neki boldogan és már azon járt az eszem, hogy a könyveket fel kéne dobnom a szobámba. Közben érkezett egy újabb kérdés. –Hát, ez jó kérdés, ugyanis elégé minden evő vagyok nem csak könyv, de zene terén is. Szeretem a régieket és az újakat is, a lassútól a gyorsig, a poptól a rockig. Tehát elég vegyes az ízlésem.– Válaszoltam, majd visszakérdeztem én is. –Te milyen zenéket szeretsz?– Amíg meg nem kérdezte eszembe se jutott, pedig én is meg szoktam kérdezni. Valahogy nem tartottam fontosnak, hisz mindegy milyen zenét hallgat a közös nevező, legalábbis úgy éreztem, már meg van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 1. 17:17 | Link

Luna



Valahonnan gondoltam, hogy ő is Levitás. De nem tudom, hogy honnan. Lehet, hogy csak reméltem, mert így többet találkozhatunk, vagy legalábbis könnyebben megtalálhatjuk egymást.
Láttam, hogy körülnézett. Én is követtem a szemét és bizony azt vettem észre, hogy lehet, hogy egy kicsit túl hangosak voltunk. Ez különleges volt számomra, mert eddig én mindig halk típusú lánynak számítottam. Ki tudja, lehet, hogy ez az iskola a végén még megváltoztatja a személyiségem. Bár ahhoz valami csoda kéne, de az ebben az épületben megvan.
Azt válaszolta a kérdésemre, hogy "Persze, hogy benne lennék, akár most is." Ez nem is rossz ötlet. Ami azt illeti nekem most lenne szabadidőm, de természetesen ez tőle is függ. Nem tagadom, féltem attól, hogy esetleg már unja ezt a beszélgetést.
-Részemről akár most is megnézhetnénk az egyik termet. Nekem nincs több dolgom mára. - Majd picit elgondolkoztam, megvártam a reakcióját.
-Neked van még valami mára?
-Lehet, hogy a kérdéseket fordítva kellett volna megkérdeznem, de már mindegy. Látszik, hogy nem vagyok bölcsész humanista.
-Zene. Az egy nagyon jó dolog. Én is szintén mindenféle zenét kedvelek, a hangulatomtól függ, hogy éppen mit hallgatok. Néha csak a madarak énekelését és a természet hangját szeretem hallgatni. Az annyira megnyugtat engem és valahogy idillhangulatot áraszt. Időnként kifekszek a rétre és van hogy elalszom is. Ha rossz a kedvem, akkor rock-ot hallgatok, bár ami igazán én vagyok és ami hozzám illik az a pop zene. Különösen a Kpop. - Eszembe jutott valami amit talán nem is gondolhatott volna.
-Amúgy tudtad, hogy a mostani kedvenc popbandám Thaiföldi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 5. 15:52 | Link

Cukikór fertőzés *__* Jenny Tündérmókus

Bár még csak most kezdődött a tanév, de engem már a mai nap hajnali sugarai is a tanulószobában találtak. Ez az utolsó évem, és a tanárok tényleg nem viccelnek: a feladatmennyiséget elnézve lehet, hogy ma kezdtem el a leckeírást, de bizonyosan holnap fogom befejezni. Persze itt van az egész hétvégén, és nem mintha lett volna bármi tervem, de azért nem dob fel a gondolat, hogy újabb aioloszi pillanatokat cseréljek fel könyvek feletti görnyedésre. Ráadásul terveztem Mihaelt is felkeresni, annak ellenére, hogy mindig észlelem a csodálkozó tekinteteket, és már a suttogás is elért hozzám, mert a legtöbben nem értik, hogy mit is akarok a fiútól. Sokan arra a következtetésre jutottak, hogy zsarol valamivel, vagy megfenyegetett, ami felületesen ismerve a srácot talán nem is tűnhet furcsának, de közelebbről nézve a dolgokat egyenesen ostobaság. Mihaelnek nem hiszem, hogy ilyen messzire kéne mennie ahhoz, hogy megszerezzen magának egy lányt.
Erről eszembe jut néhány diák, akik elég furcsán viselkedtek ma reggel, bár csak néhány pillanatra láttam őket, így alapos megfigyelés híján nem tudtam megfelelő következtetés levonni róluk. Talán néhány rellonos szórakozott megint pár védtelen diáktársával. Ha végzek itt, majd óvatosan, különösebb figyelve kell visszajutnom a klubhelyiségbe, elvégre nem akarok a sorsukra jutni.
Na, mindegy, egyelőre félre az ilyen gondolatokkal, vissza a könyvekhez. Ha idén végezni akarok, és jövőre szeretnék elkezdeni a gyógyítói mestertanonci képzést, akkor meg kell feledkeznem a magánéletemről egy időre, és neki kell állnom komolyan tanulni. Idén elég sok tantárgyat vettem fel, így aztán a vizsgaidőszakom is sűrűbbnek ígérkezik, mint valaha, de, ha év közben rendesen készülök, akkor nem lehet semmi gond. Addig pedig el kell hessegetnem magamtól a rózsaszín álmokat és ködfelhőket.
Utoljára módosította:Aileen Aurora, 2014. április 5. 15:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Tündérmókus Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. április 5. 15:57 | Link

Aileen - Cukikór fertőzés

*Mióta a cuki plüss sárkány megfertőzte őt is a cukiság-kórral, fél méterrel a föld felett lebeg szinte, annyira vidámnak, önfeledtnek és cukinak látszik. Jó pár társa elkapta már a kórt, egyesek tőle, mások meg Dashától. A tanulószoba felé veszi az irányt, hogy nekiálljon a házidolgozatainak, amiket a tanárai feladtak neki, bár mondatai is csöpögnek a cukiságtól, így elég vicces beadandókat olvashatnak majd tőle. Mondjuk legalább attól nem tart, hogy sikerülnek a dolgozatai, ahhoz túlságosan cuuuki és vidám, még jó, hogy a vizsgaidőszaknak már vége. Ahogy beér a szobába, megpillantja egyik társát, így lehuppan mellé.*
- Helló-belló, mizujs veled?
*Kérdezi vidáman, lepakolva könyveit és pergamenjeit az asztalra.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 5. 16:09 | Link

Cukikór fertőzés *__* Jenny Tündérmókus

Minden figyelmem az előttem heverő könyvnek szentelem, hogy aztán gondolataimat lejegyezhessem a mellette fekvő pergamenre. Egészen jó kis írás fog ebből megszületni, bár, hogy a tanár hogy fogja értékelni, az már más kérdés. Egy pillanatra elmerengek újonnan összeállított órarendem felett, hogy kitaláljam melyik legyen a következő óra, amire készüljek. Talán hamarosan már jóslástan különórám is lesz, ami eddig a legérdekesebb órámnak tűnik idén, természetesen csak a gemmológia után.
Alig kezdek bele egy újabb bekezdés átolvasásába, mikor hallom, hogy nyílik az ajtó. Felnézek és látom belépni egy levitás társamat, aki már ránézésre is annyira boldognak tűnik, mintha pár centivel a föld felett lebegne. Elhúzom a szám, és morgok valamit a szerencsés emberekről, amikor rám köszön.
Egy pillanatra elcsodálkozom a furcsa köszönési módon, majd vállat vonok rá is, meg a válaszra is.
- Semmi különös, tanulok. Veled? Valahogy különösen jókedvűnek tűnsz ma.
Nem jópofizásból kérdezem, tényleg érdekel a válasza, elvégre, ha valami legális szernek köszönheti a csodás hangulatát, lehet, hogy még kérnék is tőle.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Tündérmókus Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. április 5. 16:25 | Link

Aileen - cukikór fertőzés

*Elég érdekes irományai születtek már eddig is a boldogsághormonnak köszönhetően, így lehet, hogy nem most kéne ezeket a házi dolgozatokat írnia, de hát a határidő az határidő, nem igaz? Véda néninek is írt már egy szívhezszóló, cuki fogalmazást Találkozásom egy plüsssárkánnyal a könyvtárban címmel, ami a sárkánnyal való találkozásáról szól, de még annyira nem volt bátor, hogy el is küldje neki. Előszedi a pennáját és a megfelelő pergament, hogy folytassa az írást, és közben felel a lánynak.*
- Cuki a tanulás, de azért pihenned is kell néha, és egyéb cukiságokkal foglalkozni. Nálam sincs semmi különös, vidáman és gondtalanul telnek a napjaim, amit igyekszem átadni másoknak is, eddig egész nagy sikerrel.
*Mosolyog rá vidáman a lányra.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. április 5. 16:43 | Link

Cukikór fertőzés *__* Jenny Tündérmókus

~A tanulás cuki? Te jó ég, ez a lány a fejére eshetett.~ Ez az első gondolatom miután a levitás befejezi a beszédet, na meg a rövid szájtátás. Még sosem találkoztam senkivel, aki ennyire... hát öhm... azt hiszem, a rózsaszín a megfelelő szó ide. Na, szóval nem láttam még senkit, aki ennyire rózsaszín lett volna.
Kezdem tényleg azt hinni, hogy nem egészen magától ilyen, hanem rásegít valami - talán egy bájital vagy bűbáj - a vidám hangulatra. Néhány hónapja még ennyiben hagytam volna a dolgot, nem érdeklődve az után, hogy mivel sikerült elérnie az édesen nyálas állapotot, de most úgy gondolom, hogy rám is férne egy kis vidámság.
Utolsó mondatából azt merem kivenni, hogy akár segítene is rajtam, persze azt még nem tudhatom, hogy ingyen vagy netán bizonyos pénzösszegért cserébe.
- Érdekesen hangzik, amit mondasz. Mit kéne tennem, ha netán én is szeretnék gondtalan és vidám lenni? - Igyekszem nem kertelni, de azért nem is akarok ajtóstul rontani a házba, mert még a végén itt hagy, és én nem tudom meg a csodaszer receptjét, már, ha létezik ilyen, és nem visznek tévútra a megérzéseim.
A lány mosolya azonban biztató, talán nem csak egy teszt, ami elé a tanárok állítják a tanulástól megfáradt diákokat, akik, ha élnek a lehetőséggel, azonnal az igazgató előtt találják magukat tiltott szerrel való visszaélés miatt. Nem, ennyire nem gonoszak az itteni profok. Legalábbis remélem, hogy csak a paranoiám gondoltatta ezeket velem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jenny Tündérmókus Miles
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 536
Írta: 2014. április 5. 16:52 | Link

Aileen - cukikór fertőzés

*Látja ő, hogy furcsán néz a lány rá, de nem szól érte, tudja, hogy furcsa lehet egy kívülállónak, amíg meg nem tapasztalja. Majd ő segít neki, hogy gondtalanul élvezhesse a mindennapokat, és átélje a teljes cukiság érzését, hogy vidáman álhasson neki a legnehezebb dolgozatoknak és számonkéréseknek is.*
- Semmit nem kell csinálnod, csak hagyni, hogy átjárjon a cukiság és a vidámság.
*Áll fel, majd a lány mellé lép, és két puszit ad az arcára, mellyel a lány is megkapja a cukiság kórságát, átérezve azt a vidámságot és bohóságot, amit ő is megtapasztalhatott az elmúlt pár napban. Kíváncsian várja a hatását, hogy a lányon is kijöjjön a fertőzés.*
- Nos, érzed már a jótékony hatását?
*Kérdezi kedvesen.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet