28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1475
Írta: 2013. november 10. 12:04 | Link

Hanga Ivett

Sajnos úgy néz ki, hogy a lányt sikerült megijesztenem túlzott kíváncsiskodásommal, így hát megpróbálom jóvátenni tapintatlanságomat.
- Bocsáss meg, nem akartalak megijeszteni! - Kezeimet reflexszerűen magam elé húzom, tenyerével a lány felé fordítva, hogy lássa, tényleg nem akartam rosszat. - Kicsit talán túlságosan is kíváncsi vagyok, pedig aztán nem szeretnék hamar megöregedni. Bár hozzád képest már most vénember vagyok - mosolygok a lányra, miközben kezeimet visszaejtem az ölembe.
- Teljesen igazad van - nevetek fel kicsit meglepődve a frappáns visszavágáson, nem gondoltam volna, hogy ilyet hallok majd tőle.
- Mint már sikerült kitalálnod, én oktatom az elemi mágiát, képes vagyok mind a négy elemet irányítani - magyarázom meg, hogyan is sikerült kiolvasztanom a lány tintáját, miközben magamban az arckifejezésén derülök. Mivel ennyire meglepődött rajta, nagyon valószínű, hogy egy elsőssel sikerült összefutnom, a későbbi évfolyamokon tanulók ugyanis szereztek már annyi tapasztalatot, hogy szinte már semmin nem lepődnek meg.
- Értem - bólogatok magyarázatára, miközben töprengő arcot vágok. - Szerintem képes vagy bizonyos mértékig irányítani a vizet, azonban az érdekes, hogy pont a fagyasztás az, ami megy. Nem éppen ez az, amit egy kezdő elemi mágus tanoncnak először megmutatnak.
- Az órán? Nem, mi az elméletet fogjuk venni, hacsak nem derül ki, hogy tényleg elemed a víz - válaszolok a kérdésére. - Ha ez igaz, akkor különórákra kellene járnod hozzám, de még semmi sem biztos. Ez alapján nem is mondanám, hogy elemi mágus vagy, bár az tény, hogy valamiképpen mégis megfagyasztod a vizet. Örülnék, ha majd egyszer eljönnél a terembe, hogy ellenőrizzük, hogy valóban nem értesz az elemi mágiához. Talán valamiféle megoldást is kitalálhatnánk rá, hogy a későbbiekben ez ne okozzon neked ennyi gondot.
Beszéd közben pillantásom az órámra téved, és meglepődve látom, hogy máris késésben vagyok. Sietve elköszönök a lánytól, sok sikert kívánok neki a továbbiakban, és bátorítom, hogy, ha bármi kérdése, kérése lenne, nyugodtan keressen fel, akár itt a kastélyban, akár lent a faluban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 11:48 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.
 
Elindultam a szobámból egy kupac könyvvel, pennával és papírral. Ez a sok tanulnivaló meg beadandó... Minek vajon? Teszem fel a kérdést magamban, mert szerintem felesleges. Na nem baj, erre van a tanulószoba, ott majd mindent bevágok és megírok. Ezt eldöntve belépek a szobába. Hál istennek teljesen üres.. Szeretem ezt a szobát, kellemes és csendes, könnyű benne tanulni, olvasni meg ilyeneket csinálni. Vagy kicsit élvezni csak a csöndet. Beleülök egy babzsákba és elkezdek olvasni egy nagyon "érdekes" könyvet a mugli történelemről. Egy jó van benne, hogy érdekes képek vannak az uncsi szöveghez. Pár perc után abbahagyom és inkább elkezdem megírni a legendás lények gondozása órára való szorgalmi feladatomat csinálni. A sárkányok legalább érdekesek, fel is csapom a könyvet amiben megtalálom amit keresek. Elkezdem olvasni. Amint megtaláltam amit keresek, felállok és leülök az asztalhoz. És előveszem a pennám, pergamenem. El is szakítom sikeresen. Mérgelődve felállok és veszek egyet a polcról. Visszaülök, keresem most már a tintatartóm, hát azt meg a szobámban hagytam.
-Hurrá!
Mondom és elindulok most már nagyon is füstölögve a tintatartók felé,közben azon morfondírozom, hogy felejthetem el. De hát hiába, mostanában csöppet szétszórt vagyok. Miközben ezt elgondoltam, megtaláltam a jó szint az íráshoz. Szép tenger kék. Egy jó szín a szorgalmihoz. Most már el is kezdhetem. Visszaülök a székre. Lepakolok mindent és írni kezdek. Csak úgy serceg a pennám.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 14:47 | Link

Állia Szipenni

Olvasok. Már hetek óta nem olvastam semmit, persze a tananyagon, vagy ahhoz kapcsolódó könyveken kívül, de most végre újra olvasok, és ebben most semmi, senki nem akadályozhat meg, még Mogyorót is betessékeltem az állatsimogatóba, hogy nyugodtan tudjak olvasni. Az értik kedvenc könyvemet, a Futótüzet veszem elő, amit már legalább kétszer biztos elolvastam, de annyira jó, hogy az hihetetlen. Nagyon szeretem, és awhh, nagyon jó könyv. Szinte egész délelőtt olvastam, már amennyire tudtam a háztársaimtól, bár én ha elkezdek olvasni, akkor nagyon nehezen tudnak eltávolítani a könyvtől. De most mégis úgy érzem, hogy nem tudok teljesen a könyvre koncentrálni, így keresnem kell egy másik, ideálisabb helyet az olvasáshoz, és ennek a tanulószoba tűnik a legalkalmasabbnak. Oda úgyis ritkán tévednek be diákok, legalábbis azon a néhány napon, mikor oda tévedtem nem, vagy csak 1-2 diák volt bent. Viszonylag hamar és zökkenőmentesen odaérek, már ha nem vesszük figyelembe azt, hogy utam során nekimegyek két páncélnak és 3 oszlopnak is, ja és egyszer majdnem le is estem a lépcsőről. És hogy miért? a válasz egyszerű: a könyvet egy percre sem teszem le, olvasok, miközben megyek a célirány felé. De végül csak odaérek, és be is nyitok, ekkor már azért becsukom a könyvet, az ujjammal megjelölve, hogy hol tartok. Sajnos - vagy nem - nem vagyok egyedül, először csak a penna halk sercenését hallom, aztán meglátok egy lányt az egyik asztalnál, aki valamit ír. Valószínűleg szorgalmit. Erről jut eszembe, már nekem is írnom kéne néhányat, mert az utolsó hetekben kicsit ellustultam, na mindegy, majd este nekilátok szerintem, vagy majd holnap.
- Szia! Leülhetek melléd? - kérdezem barátságosan, még egy mosolyt is eleresztek felé, s ott állva várom, hogy feleljen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 15:36 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Már majdnem kész voltam. Terveztem, hogy pihenek egy kicsit, olvasok valami olyat, ami nem tananyag. Mikor belépett egy lány. Látszik, hogy csak egy pillanatra csukja be a könyvet, mikor bejön. Egy levitás, láttam már, nagyon okos, emlékszem ő lett a második a jóslástan versenyben, pont utánam.De nem érdekelt jöjjön amíg nem zavar.És folytatom az írást.Egyszer csak oda jön hozzám.És megkérdi ide-e ülhet,Hát mivel nem az én külön asztalom nem tudom mért kérdi de jó.
-Szia, persze. Meg kérdezhetem, mit olvasol?
Jó könyvnek tűnik, talán még kicsit ismerős is. Nem tankönyv, valami regény. Talán kicsit pihen ő is, hisz neki is sokat kell tanulni. Nekem is már csak pár sorom van és elkezdem olvasni a Csontkollekciót. Jó horror. Már ráadásul nagyon unom a tananyagot, kész felüdülés lesz. Kicsit elkalandozom, csak azt veszem észre, hogy már ül is a Levitás lány. Nem vagyok biztos a nevében, úgyhogy rá kérdek, bár szerintem nem fogja értékelni, hogy piszkálom szerintem.
-Ugye a te neved Keiko?
Teszem fel a kérdést, fel sem nézve a papírromról. Mert még írok. Szerintem ő tudja én ki vagyok, mert látta hogy én előztem meg a versenyen.
 
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 16:18 | Link

Állia Szipenni

Olyan jó újra egy jó vaskos - azért annyira nem, de egész vastag - könyvet tartani ismét a kezemben. Csak úgy iszom minden leírt betűjét, percenként akár 2-3 oldalt is elolvasok. Végül is mindig is gyorsan tudtam olvasni, legyen szó bármilyen könyvről, amit még még is értek, mert azért timbuktuul, vagy németül nem fogok semmilyen könyvet elolvasni, mert azokból tuti nem értenék semmit. Ja és angolul sem hiszem, hogy valaha is fogok majd olvasni, mert az angoltudásom elég gyatra, vagyis megérteni még valamennyire tudom, de már beszélni, vagy írni nem tudok angolul, és ez elveszi az egész kedvem minden angolos dologtól. Belépek a tanulószobába, abban a reményben, hogy egyedül leszek, de ez nem így alakul, mert egy lány is itt van, aki valamit éppen nagyon ír. Közelebb megyek, és megkérdezem, hogy leülhetek-e, mert azért valljuk be, nem túl kedves dolog, ha csak úgy, szó nélkül helyet foglalnék, mégha ez az asztal nem is az övé, hanem mindenkié. Én kicsit rosszulérezném magam emiatt.
- Futótűz. Ez egy mugli regény, és az egyik kedvencem. Szerintem nagyon jó. - felelek, miközben helyet foglalok, és ismét kinyitom a könyvet, amit ugyan még csak ma kezdtem el, de már nagyjából a felénél tartok. Ahh, olyan jó! - És te mit írsz? - kérdezem felpillantva a könyvből, majd egyből vissza is térek a félbehagyott mondathoz, és olvasok tovább. Talán még egy jó darabig, míg én ki nem olvasom a könyvet, vagy ő el nem hagyja a termet csendben ülnénk, ha nem szólalna meg a lány, egy kérdéssel. Tudja a nevemet? De mégis honnan? Nem tudom elképzelni, hogy honnan ismerhet, de ezzel most kíváncsivá tett, mert nekem halványlila sejtésem sincs, hogy ő ki. Vagyis annyit tudok, hogy diák, meg az arca is ismerős egy kicsit de ennyi, a nevét nem tudom.
- Igen, ez a nevem. De honnan tudod? - kérdezem kíváncsian. - Mármint, bocsi ha nem emlékszem rád, de tényleg nem tudom, hogy ki vagy. Legalábbis is arcról nem tűnsz ismerősnek, talán ha megtudnám a neved... - mondom, de be sem fejezem a mondatot, mert valószínű, hogy tudja mire akarok kilyukadni, szóval minek mondjam. Most viszont csak várok, hogy mit fog mondani, s közben régi jó szokásomhoz híven beleharapok idegességemben a számba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 16:38 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Futótűz egy jó könyv, ismerős. Látom már majdnem befejezte. Én is lehet hogy majd megveszem és elolvasom egyszer a közeljövőben. De most elsőnek azt a könyvet olvasom, amit terveztem, hisz már csak nagyon kicsi van. Úgy látom kicsit beszélgetni fogunk.
-Legendás lények szorgalmit.
Kb. úgy, hogy én írok, ő olvas és nem nézünk egymásra beszélgetés lesz. Az nem rossz. Most felnézett. Hát mégse emlékszik rám, akkor csak én vagyok ilyen, hogy mindenkit megjegyzek.
-Megleptelek azzal hogy ismerlek?
Teszem fel a kérdést, amitől nevethetnékem támad. De beérem egy vigyorral. Látszik, hogy nem tud hova tenni. Nem csoda, nem vagyok az a hú de népszerű. Hát már most érdekes ez a beszélgetés. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből.
-Nem csoda, hogy nem emlékszel rám. Hisz még nem beszélgetünk. Én is csak hírből és látásból ismerlek.
Mondom még nagyobb mosollyal. Mert szerintem egyre jobban elveszik. Hát, ha megmondom a nevem se segít, de jó, megmondom.
-Állia Szipenni vagyok. Szólíts Álliának nyugodtan. Na, így ismersz?
Mondom, és még hozzá teszem.
-Szerintem nem fogsz meg ismerni.
Hát, szerintem nem ismer meg. Na kíváncsi vagyok mi lesz. Remélem még egy kicsit élvezhetem ezt.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 17:35 | Link

Állia Szipenni

Ahogy sejtettem ez a lány szorgalmit ír. Mondjuk mi mást csinálna, végrendeletet? Ugyan, hisz ahogy a terem neve is mutatja, ez a tanulószóba, magyarul ide a diákok tanulni jönnek. Elviekben. Már ha egyáltalán ide jönnek, mert én még soha nem láttam, hogy itt annyira tolongtak volna az emberek, hogy ne fértek volna el itt. De mindegy is, a lényeg az, hogy ő velem ellentétben tanulás, pontosabban szorgalmi gyártás céljából jött ide, ami teljesen helyénvaló.
- Legendás lények? És érdekes az óra? Mármint neked tetszik? Én nem vettem fel azt a tantárgyat, nem is tudom miért, de nem vettem fel. - mondom neki vigyorogva, amiből a lány semmit nem lát, mivelhogy ő írja a szorgalmit és nem néz fel rám, de én sem nézek rá. Ez így jó lesz, és még a nyelvem, és csak én beszélek szinte, ő még csak néha-néha egy mondatot benyög. Ejj, ez így nem lesz jó, ha csak én beszélek, és így még a könyvre se tudok figyelni, noha egy percre sem veszem le tekintetem a sorokról.
- Hát igen, egy kicsit. - Felelem kérdésére, s halványan elmosolyodom. kicsit frusztrál, hogy nem tudom ki ő, és honnan ismer, és én miért nem ismerem. De szerencsére ezekre a fel nem tett kérdésekre hamar megkapom a választ, és a nevét is megtudom. Állia... mintha rémlene valami ilyesmi név, valahonnan. De honnan. Na, gyerünk, gondolkozz! Tudom, hogy tudom, honnan ismerős a neve. Magamban egy párszor elismétlem a nevét, abban reménykedve, hogy beugrik, miért ilyen ismerős a neve.
- Jaj már tudom! - mondom talán kicsit hangosan, közben csettintek egyet Állia felé. - Jóslástan pontgyűjtő versenyén lettél első nem? De! Most már emlékszem. Tudtam hogy be fog ugrani, honnan is ismerlek. - arcomon most már egy nagy mosoly ül, és véletlenül még a könyvet is becsukom, ezt persze nem veszem észre, mivel túlságosan lefoglal, hogy örüljek, hogy rájöttem ki ő. És egyedül. Vagyis majdnem, ő mondta ék a nevét de akkor is én jöttem rá, hogy honnan ismerem.
- Nagyon ügyes voltál, vagyis gondolom még mindig az vagy. És pontosan melyik házba is tartozol? - kérdezem vigyorogva, most már Álliát figyelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 18:00 | Link

Érdekes egy lány. Olyan kis eleven. De az nem baj, eddig bírom. Asszem még lesz közös témánk.
-Igen. Érdekes. Én szeretem. Pedig nem rossz, legközelebb vedd fel szerintem.
És közben még eszembe jut egy plusz infó.
-Én nagyon szeretem az állatokat.
Felnézek a szorgalmiból és mosolygok rajta. Mondom már csevegő hangon. Mert kezdem élvezni a beszélgetést. Úgy nézem nagyon jól el tud bújni a könyv mögött. Kíváncsi vagyok, milyen arcot vág.
Még jó, hogy meglepte, hisz mért ismerne, nem vagyok levitás. Most hogy tudja a nevem, érzem, hogy gondolkodik. Vajon rájön, ki vagyok? De már be is ugrott neki. Látom, hogy örül neki. Eltalálta, első lettem, élvezem is.
-Igen, eltaláltad.
Mondom mosolyogva. Olyan aranyos, úgy örül, hogy még a könyvet is becsukta. Ez azt jelenti, hogy beszélgetni akar, most már tényleg.
-Köszi. Rellonos vagyok. Te meg ugye Levitás?
Kérdem, mert nincs jobb kérdésem. Majd mindjárt kitalálok egy jó kérdést. Megvan!
-Várod már a jóslástan órát?
Teszem fel a nem tökéletes kérdést.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 18:32 | Link

Állia Szipenni

- Hát rendben, lehet majd következő tanévben felveszem. - vigyorgok mint valami hülye, de nem tehetek róla, egyszerűen ilyen a kedvem, de kifejezett oka nincs. Végül is nem kell mindennek oka legyen, csak legyen, és ne szomorkodjanak az emberek. Azt nem szeretem. Bár sokszor vagyok én is szomorú, azaz csak voltam, mert mostanában ez már nem jellemző rám, bár ha összefutnék Eris-szel tuti elrontaná a kedvem, mert ő ilyen. Annyira már ismerem azt a csajt, hogy tudjam, hogy elrontja a kedvem, ha találkozunk. Ezért is próbálom kerülni őt, és ez eddig bevált, szóval jól haladok, egyelőre.
Én is szeretetem az állatokat. Csak apu nem engedi, hogy legyen, de mégis van nekem egy kis mókusom, ilyen picike még, és erről apa nem is tud, mert tuti mérges lenne, ha rájönne. - mesélem Álliának, teljes komolysággal, ami most kicsit viccesen hathat a másik fel számára. Mikor pedig a méretét mondom el a kis szőrmóknak, két kezemmel mutatom meg, hogy mekkora. - És Mogyoró a neve, mert nagyon szereti a mogyorót. Kicsivel több mint egy hete van velem, és szerintem már nem s fog elmenni. Csak ha kell. - Mesélem tovább, nem is törődve azzal, hogy talán Állia nem is kíváncsi ezekre a dolgokra, és én csak beszélek, egy kis időt sem adva arra a lánynak, hogy leállítson. Aztán végre sikerül kitalálnom, hogy honnan ismerem őt, és ettől annyira boldog leszek, hogy még a könyvet is becsukom, ami nálam nagyon ritka dolog, de azt jelenti, hogy találtam egy jó beszélgetőpartnert, és akár még egy jó barátot is.
- Igen, én levitás vagyok. De rólad nem gondoltam volna, hogy rellonos lennél, már megbocsáss. - villantok meg egy bájos mosolyt, és remélem nem akad ki, de tényleg nem gondoltam volna, hogy rellonos. Ők nem lennének ennyire szorgalmasak. Vagy de? Hát nem tudom, igazából még olyan nagyon nem ismerek onnan senkit. De kivétel erősíti a szabályt.
- Igen várom. Egyrészt azért, mert szeretem magát a jóslástant, és a tanárt is bírom. Nagyon kedves. - kuncogok, és felszínre jönnek az első találkozásom emlékei a jóslástan tanárral, amitől kénytelenül elnevetem magam, halkan. - És te várod már? - kérdezek vissza, de szerintem már tudom is rá a választ, hisz nem véletlenül lett ő az első, ha nem várná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 18:55 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Örömmel veszem hogy felveszi majd.Én is vigyorgok már mert rá nézek és muszáj.Olyan jó kedvem lett tőle hogy az hihetetlen.Ritkán vagyok ilyen vidám.Folyton tanulok nincs rá időm hát most majd szakítok rá.Milyen érdekes hogy mókusa van illik hozzá.
-A mókusok nagyon aranyosak.Majd meg nézhetem?
Teszem fel e legjobban érdeklő kérdést.
-Nekem az nem lehetne.
Teszem hozzá nevetve.Mert szerintem Gombóc nem bírná,csak meg enné szegény mókuskát.Ettől még jobban nevetek.Meg magyarázom Keikonak is.
-Tudod nekem baglyom az csak kajának nézné.Különben nagyon aranyos hóbagoly.
Csak akkor nem ha álmos.Persze ezt csak magamban mondom.Hisz tényleg nagyon aranyos jó bagoly.Bár kicsit rendetlen.
-Nem baj.Már meg szoktam hogy kicsit szorgosabb vagyok.De különben minden illik  szinte rám.
Hát tény és való nem minden napi rellonos vagyok.Hát ez van.Nem váltanék az biztos.Nagyon meg szeretem ott.Úgy látszik már vannak jó emlékei a jóslástanárral.Mondjuk nekem is.Ezen nevetek egy kicsit megint.
-Várom.bár szerintem nem volt túl nehéz el érni hogy mehessek.
Mondom,mert tényleg könnyű volt.Nekem.
-Szerinted érdekes lesz?
teszem fel az újabb kérdést.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. november 30. 19:32 | Link

Állia Szipenni

Olyan jó látni, hogy mosolyog, vagyis már vigyorog, és ez nem olyan művigyorgás, hanem igazi szívből jövő, ezt látom rajta.
- Igen, majd megnézheted. Tényleg nagyon aranyos, és kíváncsi. Mindig odamegy mindenhez, és mindenkihez. Ebből már egyszer majdnem nagyon baja is lett. - gondolok itt most az Erisszel való találkozására a nagyteremben, amikor csuron víz lett. Szerencsére nagyobb baja nem lett szegénynek, csak egy kisebb traumát okozott neki, de nem álltam volna jót magamért, ha bármi baja esett volna Mogyorónak.
Álliának is van kisállata, de jó. Bár az nem is olyan kicsi, de biztos aranyos lehet. Egy hóbagoly. De jó lehet neki, kár hogy nekem nem lehet, pedig apának is van és ez így olyan nem igazság. Jó, ő az apám, és idősebb, szóval persze hogy neki van, de akkor mondjuk vegyük az unokatesóimat. Nekik is van baglyuk, pedig ők nem is szeretik az állatokat. Kíváncsi vagyok milyen körülmények között tartják szegény baglyot, bár szerintem addig jó, míg nem tudom.
- Az nem is baj, hogy szorgos vagy, sőt... annál jobb. - szorgos, de a tibi illik rá. Hmm... szerintem én nem akarom megtudni, milyen amikor igazán rellonos, elég nekem egy olyan lánytól szenvednem, örülök, hogy Állia ilyen kedves, és jófej. Legalábbis most így első körben ilyennek látom, de nem akarom, hogy ez a nézőpontom változzon, max jobb irányba.
- Tényleg nem volt nehéz. Elég könnyűek a szorgalmi feladatok szerintem, bár kinek mi a könnyű. - mosolyodom el ismét. Aztán a következő kérdésén kicsit elgondolkozom. Hogy érdekeslesz-e? hát ezt elsőre így nem tudom megmondani, de ahogyan ismerem már a tanárt valószínű hogy az lesz. Remélem.
- Szerintem érdekes lesz, bár nem tudom, hogy ott most három emberrel mit fog majd csinálni, de szerintem az egész jóslástan egy igen érdekes tantárgy, szóval az óra is az lesz. Felelem neki halványan elnosolyodva, majd ismét néhány perces csend száll felénk, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve fel nem állok, hogy keressek egy pergament, egy pennát, és egy kis tintát. Mikor ez megvan visszaülök a helyemre és elkezdek rajzolni.
- Jaj, ugye nem baj, ha lerajzollak? - kérdezem néhány vonás után, és ha nem zavarja, akkor folytatom, de közben felelek mindenre, ha kérdez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 20:19 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Örömmel veszem, hogy találkozhatok Mogyoróval. Olyan édi lehet. Biztos jól elleszünk, engem eddig minden állat szeretett. Mondjuk én is szeretem mindet. Az én kis Gombócommal az élen. Ő nagyon aranyos.
-Neked baglyod sincs?
Teszem fel a kérdést, mert szerintem a bagoly fontos postakellék. De ez az ő dolga. Örömmel veszem, hogy nem ijesztette el, hogy rellonos vagyok. Mert én nem vagyok annyira rossz, csak akkor, ha mérges vagyok vagy sértett, mert akkor nagyon vissza tudok vágni. Olyankor nagyon találékony vagyok.
-Tudom. Meg én szeretek szorgos lenni - ehhez mosolygok és hozzáteszem:
-Bár ha elfog a rellonos hangulat, akkor nem jó, ha szorgalmas vagyok, mert akkor sok embernek lesz baja.
Ehhez egy kicsit nevetek. Majd megnyugtatásul hozzáteszem:
-De nyugi, embert még nem öltem.
Ezen viszont már nagyon nevetek.
-Tényleg ne félj tőlem, általában kedves és aranyos vagyok. Csak ha feldühítenek, akkor kell félni tőlem.
Ehhez kicsit gonoszul vigyorgok. Nem ijesztésből persze. Csak eszembe jut pár emlék.
De ezt a témát már váltjuk is és beszéljük a szorgalmikat. Szerinte is könnyű volt, ez nem csoda. Tényleg jó kérdés mit fogunk négyen csinálni. De tanár úr biztos kitalál valami jót. Egyetértek abban, hogy érdekes a jóslástan.
-Igen. Érdekes, én nagyon megszerettem.
Mondom, mert tényleg megszerettem. Csönd telepszik egy kicsit ránk. Rátekintek a szorgalmimra, és látom, hogy már csak a nevem, házam, évfolyamom hiányzik. Ezért pennát ragadok és ráírom. Közben a szemem sarkából látom, hogy Keiko feláll és pennát, tintát valamint pergament vesz. Majd elindul vissza és leül .Vissza oda, ahova eddig ült. Elkezd rajzolni, majd rám néz, és megkérdi le rajzolhat-e. Hát ezen egy kicsit meglepődőm.
-Engem?
Kérdem, mert el sem akarom hinni. Engem nem szoktak lerajzolni. Kicsit zavarba jövök.
-Persze. De minek?
Tényleg nem értem, minek engem lerajzolni. De jó, ha akarja.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 12:45 | Link

Állia Szipenni

- Sajnos nincs. Egyenlőre, de remélem hamarosan lesz majd egy. - mondom halványan elmosolyodva. Ezt egy kicsit cikinek érzem, hogy szinte csak nekem nincs baglyom, és ez olyan gáz szerintem. Egy bagoly alap dolog lenne, hogy legyen, de nekem nincs pedig néha nagyon kéne. Na nem mintha olyan nagyon sűrűn írnék levelet, de akkor is, gáz és kész. Nem ijedtem meg attól, hol rellonos, mert eddig úgy vélem, nincs mitől tartanom, és nem is fogom őt felhúzni semmivel, ha eddig nem sikerült, akkor szerintem nem is fog. Na nem mintha szándékomban állna felbosszantani, csak úgy megjegyeztem. Nekem ez a helyzet tökéletes, nem akarok ezen rontani.
- Nem félek. Mert tudom, hogy én nem dühítenélek fel semmivel. Legalábbis a tudtomon kívül. Ha meg mégis, akkor az nem szánt szándékból lenne. - vigyorodom el. igazából még ilyen nem is fordult elő, csak egyszer néhány éve az uncsitesóimmal, valami nem tetszett nekik, amit csináltam, és ezért elkezdtek piszkálni. Őket mennyire nem szeretem, olyan gonoszak, és egoisták, hogy az csak na. De most inkább ne is foglalkozzunk velük, inkább a jelen helyzettel, ahol a téma máris átvált a jóslástanra.
- Én is nagyon megszerettem. Idén vettem fel először, csak úgy próbaképp, hogy milyen, kíváncsiságból, de nagyon megtetszett, és nem is fogom már leadni. - Felelem, majd ismét néhány perc csend következik, amikoris Állia befejezi a szorgalmit, én pedig a könyvem borítóját figyelem, de kinyitni már nen nyitom. Aztán egyszer csak megemelkedem, és elveszek egy pennát, pergament, és tintát, s visszaülök a helyemre. És rajzolni kezdek. Aztán még is kérdezem, hogy egyáltalán lerajzolhatom-e, és a kérdésére csak ból intok megerősítés képpen, hogy igen, őt akarom lerajzolni. Szerencsére nem ad nemleges választ, így folytatom, gyors, határozott vonásokkal. Még ilyennel soha nem festettem, így elég fura, de némiképp hasonlít az ecsethet, vagy nem is tudom.
- Hát igazából nem is tudom, hogy miért téged. Vannak ilyen dilijeim, hogy mindenféle dolgot, és mindenkit, akit érdemesnek látok arra, hogy papírra fessek, lerajzolok. Szóval különösebb oka nincs. - mondom, miközben rajzolok, és csak néha-néha nézek fel Álliára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 1. 13:19 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

Egy bagoly nekem már megszokott. Én imádom az én kicsi Gombócomat. Tény és való, hogy én azért elég sokat írok haza. Mert azért nem árt tudni, mi van otthon. De én csak úgy szeretgetni is szeretem. Olyan édes állatok. Bár néha elég rossz szokott lenni.
- Ne aggódj, majd biztos megengedik. A baglyok hasznosak, aranyosak és felelősségre nevelnek.
Mondom jól átgondoltan. Mert szerintem igazam van.
- Ezt mondhatnád a szüleidnek is.
Teszem hozzá, mert hátha segít. Szerintem jó ötlet. Örülök, hogy nem zavarja, hogy rellonos vagyok, mert azért a rellonosoktól egy kicsit félnek. Pedig nem kéne. Jó hogy így gondolja. Ne is féljen, mert nincs oka. Nem hiszem, hogy feltud mérgesíteni. Ahhoz túl kedves. De én általában kontrollálom magam, úgyhogy nem bántok szinte senkit.
- De szerintem te nem is tudsz felmérgesíteni. Túl aranyos vagy hozzá.
Ezen egy kicsit nevetek is, mert tényleg engem csak kevés ember mérgesít fel, azokkal is szerintem elég finom vagyok. Váltunk máris, a jóslástan a következő téma. Ő is szereti. Én is, jó óra. Kár, hogy csak most vette fel.
- Nekem tavaly is megvolt.
Mondom az igazságnak megfelelően. De tavaly nem volt olyan jó. Elment, de most jobb.
- Tavaly nem volt ilyen jó. Most jó, én se adom le. Már túlságosan meg szeretem hozzá.
Nem úgy, mint más órát. Ezt már csak magamban teszem hozzá. Ő vajon még melyiket szereti? Teszem fel magamban a kérdést.
- Te még melyik órát szereted?
Mondom ki kíváncsian a kérdést. Mert elégé érdekel. Feláll, elindul, összeszed pennát, tintát, pergament. És neki áll valamit rajzolni. De mit? Kicsit felállok, hogy megnézem mit rajzol. Ekkor felpillant és meg kérdi le rajzolhat-e. Ezen úgy meglepődök, hogy vissza huppanok a székre. Mivel beleegyeztem,vissza néz a lapra és rajzol. Gyors vonásokkal rajzol. Csak ritkán néz fel, úgy rajzol le. Érdekes válasz. Vajon ilyen csoda bogár vagyok tényleg? Teszem fel magamnak a kérdést. De úgy döntök nem.
- Hát akkor rajzolj nyugodtan.
Mondom és várom a végeredményt. Gyorsan dolgozik de, én már nagyon kíváncsi vagyok. Már majdnem végzett, egy picit izgulok, hogy milyen lettem.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. december 16. 21:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 1. 16:24 | Link

Állia Szipenni

- Hát ezt már próbáltam én is. Vagyis nem épp ezekkel a szavakkal de a lényege ezt volt. De apámnál nem értem el vele semmit. Anyu, és a nevelőapám meg nem értik minek kell nekem bagoly, és nem magyarázhatom el nekik, mert anyu nem akarja, hogy Hayate tudomást szerezzen a varázsvilágról. Tudod, ok muglik. - fejezem be ezzel, és halványan mosolyodom. Nem értem,hogy anyu miért nem akarja, hogy Hayate tudja, mi vagyok, hisz ő az apám, ha nem is vérszerinti, de én annak tekintem, mert ő ott volt mellettem akkor is, amikor az igazi apám nem. Szóval szerintem úgy lenne a jogos, ha tudna erről a kis apróságról, bár nem tudom miként reagálna rá, de anyu miatt nem árulom el neki.
Túl aranyos vagyok. Ez milyen kedves. Ilyet még nem is mondott nekem senki ha jól emlékszem, a családomon kívül, és ettől még jobb kedvem lesz, s a szám, ha lehet így mondani, akkor a fülemig ér.
- Nem mindig vagyok ilyen aranyos. Ha nagyon felbosszantanak, akkor tudok én is kicsit rellonosként viselkedni, de ez nagyon ritkán történik meg. - vigyorgok mint a tejbetök, és még el is nevetem magam. Tényleg talán ha kétszer, háromszor fordult elő, hogy nagyon kiborultam, de igazából nm számolom, nem is kell, mert elég nagy a türelmem, és ha mégis megközelíti valaki azt a bizonyos határt, akkor is inkább elszámolok magamban tizig, és ha azután sem sikerül lenyugodnom, csak akkor megyek neki annak aki felidegesített. A téma pedig átvált a jóslástanra, és kiderül, hogy ő is szereti, és tavaly is tanulta de akkor nem volt olyan jó. Ez meg hogy lehet? Talán a tanár nem vót jó, vagy mi? Ezt nem igazán értem.
- Hogy-hogy? Mármint miért nem volt jó tavaly? - kérdezem összeráncolva homlokom.
-Én még nagyon szeretem a rajz- és melodimagát, meg a rúnatant. Ezek a kedvenceim. És neked? kérdezek rá én is, és csak azután állok fel, hogy tintát, pennát; és pergament halásszak elő valahonnan. Amint ez megvan elkezdek rajzolni, de azért előtte meg megkérdezem, hogy szabad-e. Mármint őt lerajzolni. Igennel felel, így hozzá is látok, és viszonylag hamar elkészülök vele.
- Kész is van. Nézd! - mutatom meg neki. - De szerintem én megyek, mert még tanulnom kéne egy keveset, és szerintem nekiállok néhány szorgalmit megírni. Szóval, szia, majd még találkozunk. Ja és ez a tied lehet. - vigyorgok a lányra, és odaadom neki a rajzot, majd megfogom a könyvet, és ismét elköszönök tőle, s már itt sem vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 2. 16:47 | Link

Keiko Sama

Egy napos délután.

- Hát, a szülőkre nehéz hatni. Én is sokat szenvedtem, de azért egy bagoly nem egy sárkány.
Mondom mert tényleg, csak egy kis állat, még nem is veszélyes. Bár láttam már kerge baglyot. Az én kicsi Gombócom példának is jó erre nagyon, jó tud lenni, de van, mikor dilis egy kicsit és már egy csomó emlék van is a fejemben erről. Mókásak és nem mókásak egyaránt. Mert tényleg voltak nehéz esettek vele. Ezen mosolygok. Hát a muglikkal nehéz egy kicsit.
- Szerintem megértené. Bár a muglikkat nem ismerem ki.
Ez igaz is, mert néha még elveszek a muglik közt. Mert már annyira megszoktam a varázsló létet. De ez mindegy.
Furcsa, hogy azt mondja, hogy nem nevezik túl aranyosnak. Tényleg olyan kis aranyoska pedig. Hát, szerintem nehéz lenne őt felbőszíteni.
- Téged felbőszíteni tuti nehéz.
Mondom mosolyogva. Mert nem bántásból mondtam. Ő is mosolyog, ezt annak veszem, hogy nem zavarja a kijelentésem. De már meg is volt a téma váltás. Jóslástan. Mért nem volt jó tavaly? Hát, csak azért, mert nem volt ilyen jó fej a tanár.
- Mert a tavalyi tanár nem volt ilyen király.
Mondom mert így volt. De azért elment. Nekem nem a kedvencem a rajz, rúnatant még nem tudom. Ezen egy kicsit morfondíroznom kell.
- Én csak most kezdtem a rúnatant az még nem tudom milyen. Én a bájitaltant, legendás lények gondozását és a önismeretet szeretem.
Bár talán még lesz jó óra és megszeretek pár dolgot. Most elkezd rajzolni. Jól rajzol, ügyes lány. Lerajzol és hamar kész lesz vele.
- Nagyon szép. Ügyes vagy.
Nagyon jól sikerültem. Teljesen én vagyok, kár, hogy már mennie kell. Még beszélgetem volna egy kicsit. De ez van.
- Jó szia. Nekem is van dolgom még úgyis. Jó tanulást. Köszi a rajzot.
Mondom mosolyogva, nagyon boldog vagyok, hogy lett egy jó rajzom és egy új barátom. El is ment már, asszem én is megyek. Ezzel el is kezdek pakolni és elindulok vissza a szobámba.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. december 16. 20:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2013. december 27. 21:10 | Link

Bogica - Egy romantikus naplementés téli délután, vagy nyolc emberrel a nyakunkon.

Egy férfi nem sír. Apukám mindig ezt mondta. Sokra megyek vele, ha bukásra állok bájitaltanból. De most mit csináljak? Menjek egy csokor virággal Felagund professzorhoz és kérjem meg, hogy kivételesen tartson nekem különórát, mert már nincs olyan talárom, amin ne lenne égésnyom? Szerintem csak komplett hülyét csinálnék magamból, és elterjedne a pletyka, hogy mit tettem. Tény, hogy nem vagyok normális, de azért vannak korlátok.
Mondjuk ez a virágos nem is rossz megoldás. Miközben ezen agyalok, és egész véletlenül a velem szembe ülő lányt nézem, aki persze szorgalmasan tanul – chö, levitások, semmi móka csak a betűk – észre se veszem, hogy virágokat rajzolok a bájitaltan könyvem szélére. Talán tényleg ez lenne a megoldás? Viszek neki egy csokor virágot? Vagy a néninek, aki a felesége? Vagy Opheliának? Áh, akkor csak az lenne, hogy Milan megver. Azt meg nem nagyon szeretném, mert egész rendesnek ismertem meg. Vajon hány emberrel kell kezet fognom, ahhoz, hogy a tanár úr lepillantson rám, szegény szerencsétlen halandóra? Ötletem sincs.
Miközben a bájitaltankönyvem kezd trendi tinicsajossá válni, és észreveszem, hogy ezzel arányosan a tintám semmivé foszlik, azonban a beadandómhoz még szükségem lenne egy kisebb adagra. Az asztal vége felé fordulok, ahol fiatalabbik nővérem, Ayva ül, és megpróbálom némi torokköszörüléssel és pisszegéssel felhívni magamra a figyelmet. Ő nem hall meg, csak a mellettem ülő, aki finoman oldalba bök, jelezve, hogy egy tanulószobába nem pisszegünk és nem krákogunk, és jobb lenne, ha befognám, vagy arrébb mennék. Milyen uncsik ezek a diákok.
Tőle meg aztán fix, hogy nem kérek kölcsön. Helyette inkább a szembe ülő helyes lány felé fordulok, valami bé betűs a neve, ez fix, meg az is, hogy nem Barbara. Nem illene hozzá ez a név, valami aranyosabb. Boglárka! Ez az! A szép szemű Bogica. Felveszem legellenállhatatlanabb mosolyom, kicsit felhúzom a szemöldököm, csak olyan szexy fiúsan, és féloldalas sármmosollyal szólítom meg, halkan, szinte már bizalmasan.
- Bogica, adnál nekem egy üveg tintát?
Sok ember között igen bátor vagyok, ha csak ketten lennénk, akkor inkább bukjak meg, de én ezt nem csinálom eset lépne elő. Valahogy nem megy a kommunikáció, ha kettesben vagyok egy lánnyal. Kivétel persze az Eridonos bagázs, hiszen velük élek, mind egy nagy család tagjai vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fehér Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 66
Írta: 2014. január 20. 17:51 | Link

Ádám

Elmélyülten lapozgatott a Mugliismeret tankönyvében. Igazából nem mondhatni, hogy teljes erőbedobással tanult volna, inkább afféle álmodozó üzemmódban átlapozgatta a könyvet. Néha megállt egy-egy oldalon, megnézett egy képet vagy elolvasta a kiemelt szöveget, hátha van benne valami fontos. Így aztán 5 oldal per másodperces sebességgel végezte kifele a könyveket, és persze nem sok maradt meg a tartalmukból a fejében, éppen csak a legérdekesebb dolgok. Valahogy most nem volt abban a magolós hangulatban. A bal kezével támasztotta a fejét, néha eleresztett egy két nőiesen kicsiny ásítást. Nem nagyon nézelődött a tanulószobában, továbbra sem gondolta, hogy itt kellene ismerkedni. Arra van a társalgó, és egyéb szuper helyek.
Persze azért konstatálta, amikor Ádám leült vele szemben, de mikor megszólította, egy pillanatra összefutott a szemöldöke a meglepettségtől. Fel sem merült benne, hogy a fiú tudja a nevét. Az pedig végképp nem, hogy ilyen hangnemben fogja megszólítani és rögtön nekiáll becézgetni, amikor még életükben soha nem is beszéltek korábban.
Kicsit rosszallóan sandított Ádámra, habár a fiút már a kezdetektől nagyon lebilincselőnek találta, akárhányszor összefutott vele a folyosón, vagy a nagyteremben. Nem csak azért mert helyes volt - bár az volt, tény - hanem mert szórakoztatónak tűnt, olyannak, akivel az emberek jól érzik magukat. És mivel Bogi nagyon adott mások véleményére és a látszatra is, az ő szemében ez sokat számított.
- Persze, parancsolj. -
Mondta, közben kicsit megemelte a szemöldökét és a fiú elé tolta a tintásüveget. Igyekezett a lehető legkedvesebb hangnemet felvenni, de nem tudott könnyen elvonatkoztatni a meglepettségtől.
Jézus, remélem elég kedves voltam.
Egy perccel később már megbánta, hogy nem sikerült magából kicsit nagyobb lelkesedést kicsikarni, inkább lesütötte a szemeit, belehajolt a könyvébe, hogy ne kelljen a fiúra néznie. Néha persze a tekintete gonosz módon fel-felkalandozott a könyvből és pár másodpercig Ádámot nézte, de aztán le is kapta róla a pillantását, amilyen gyorsan csak sikerül. Behúzta a kezeit a pulcsijába és fejben magát korholta a bénázásáért. Ez nagyon nem jellemző rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. január 25. 21:16 | Link

Bogica


A kis baki, hogy tudtam a lány nevét, fel se tűnik nekem. Különben is, mi olyan furcsa van abban, hogy egy több, mint ötszáz főt elbíró, nem kis méretekkel rendelkező kastélyban egy harmadéves eridonos ismeri egy elsős levitás nevét? Semmi! Totál normális…ugye? Nem, nem az, nagyon nem, de ha ezen fennakad, úgyis kimagyarázom.
~ Tudod, az a nagyon hangos, kicsit affektáló barátnőd, igen, az, amelyik olyan hihetetlenül hangos, na ő szokta kimondani a neved, és mivel mindig ilyenkor szoktál megszólalni, akkor rájöttem, hogy te vagy te, mármint, hogy ez a neved, és megmaradt. Olyan könnyű, majdnem olyan, mint a bogár, csak mégsem.~
Aham, totál korrekt…biztos hiteles is. Végül is, mindenkinek, még nekem is van olyan nagyhangú barátnőm, akit pont a lazasága miatt imád a környezete. Az eridonosok világuralomra törnek a hangjukkal, mert megérdemlik.
- Azért még nem kell ilyen csúnyán nézni, csak tintát kértem, nem randit.
Sértődötten húzom fel az orrom, jelezve, hogy totálisan meg vagyok bántva. Hogy is lehetne másképp, hiszen ha már erre így reagált, akkor esélyem sincs arra, hogy rendes randira is elhívjam. Persze nem most, majd valamikor öt év múlva tervezem, amikor már szőrös lesz a mellkasom, elvégre ez teszi a férfit férfivá. Előtte nem nagyon hiszem, hogy komolyan venne, mert ő olyan komoly lány, aki nagyon más, mint én. Persze az ellentétek vonzzák egymást, csak nem tudom, hogy erről neki is szóltak-e már. Nem hiszem, mert ha igen, akkor már biztos nyitott volna felém, hiszen ezt az egyetlen tényt leszámítva, tökéletes vagyok.
Magabiztosságom eredményeképpen páváskodva húzom ki magam, amit igyekezek nyújtózásnak álcázni, de mint olyan sok minden, ez sem megy ma gördülékenyen, mivel meglököm a mellettem ülő navinés lányt. Persze nem erőszakosan, nem lesz semmi baja, csak néhány tintafolttal lesz gazdagabb az asztal – még csak nem is a dolgozata - . A csúnya pillantásra már nem is reagálok, meg sem lepődök rajta.
- Köszönöm szépen.
Most kicsit műmájernek, vagy hogy is mondjam, érzem magam, amiért így meg mertem szólítani, és még csak el se vörösödtem. Nagyon nagyon nagy király vagyok. Ide nekem egy Oscart, de gyorsan. Komolyan, ilyen Brad Pittek simán elbújhatnak mögöttem. Alig várom már, hogy felnőjek.  Ösztönösen tudom, hogy szép leszek és vonzó, így szinte a markomba érzem a sikert.
A siker, mármint a mostani, csak addig tart, amíg egyszer észre nem veszem, hogy felpillant rám. Itt elönt a forróság, és érzem, ahogy szinte lángol az arcom. El szeretnék menekülni, az asztal alá bújni és kiugrani az ablakon. Persze egyszerre, ha lehet. Ez nagyon, de nagyon gázos. Nem vagyok normális, hiszen azt se tudom kezelni, ha rám néz egy lány, aki nem is olyan közömbös nekem.
Szívem szerint mondanék neki még valamit, pontosabban nagyon is sok mindent, de persze egy hang se jön ki a torkomon. Ezt hívják, azt hiszem maxigáznak. A fejem lehajtva, a nyakam behúzva nézem inkább a betűket, amiket leírok. Igyekszem nagyon szépen írni, hogy ha esetleg ide pillantana, lássa, hogy én erre is odafigyelek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 13. 13:54 | Link




Blair Devan Azomyr

Egy szabad napon




Szabad idő. Végre. Már nagyon vártam ezt a percet, amikor azt mondhatom, pihenés.
De sajnos ez így nem teljesen igaz. Nem pihenni fogok ma, hanem tanulni, elvégre itt van a vizsgaidőszak a nyakunkon, és nem szeretnék megbukni.
Keresnem kell valami csöndes helyet ahol átolvashatom a jegyzeteimet.

Gyorsan kivettem a szekrényemből az említett irományokat, felhúztam a kedvenc sapkám, elővettem a pálcám, majd elhagytam a hálókörletemet.
A folyosók érdekes mód, most üresek voltak, egy árva lélek sem tartózkodott az említett helyen. Még a szellemek sem, pedig azok naphosszat itt szoktak bóklászni. Nem is csoda, mindenki tanul mostanság.
Ahogy haladok a folyosón, az egyik teremből kiabálást hallok.
Talán valaki összeveszett egy másik emberrel? Fogalmam sincs. - gondoltam, majd halk léptekkel elindultam a zaj irányába. Talán, nem kéne ilyen kíváncsinak lennem. Sokszor kerültem már bajba e tulajdonságom miatt. Nem is tudom, miért vagyok ennyire ilyen.
A terem első látásra üresnek tűnt. Fotelok, asztalok, könyvek, és mindenféle berendezési tárgyak sorakoztak benne. Olyan volt, mintha a suli könyvtárában lennék, csak kicsit kevesebb könyvespolccal.
 - Nincs is itt senki. - jelentettem ki, majd helyet foglaltam az egyik közeli fotelon.  
 - De viszont itt tanulhatok! Mekkora mázli, hogy rátaláltam erre a helyre.
Elővettem a jegyzeteket, majd olvasni kezdtem. Már éppen végeztem volna az egyik  résszel, amikor a fejem felettem lévő polcról leesett egy könyv, pont a fejemre.
 - Hé! Ki volt az?
Csak annyit hallottam, hogy valaki motyog a fotelek mögött.
 - Halihó! Van itt valaki? - kérdeztem, miközben felkeltem, hogy körülnézhessek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blair Devan Azomyr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 11
Írta: 2014. február 13. 15:09 | Link



Blair unottan lófrál az iskola folyosóin. Csodálkozva bámul ki az ablakon, furcsállja a ragyogó időt február közepén. Még csak két napja jár ide, szerencse hogy egyáltalán felvették az év végén. Tanulnia kellene vagy legalább ismételni valamit de (Minek tanuljak? Egy nap van a vizsgaidőszakig, addig szinte semmit nem tudok bepótolni...)-gondolja. Ezért inkább csak felfedezi az iskolát. A keleti szárny felé veszi az irányt és közben figyeli a vele szemben elhaladó tanulókat. Mindenki be van zsongva, ki a tavasz miatt ki a vizsgák miatt. A második emeleten meglát egy kiírást: "Tanulószoba". (Ott biztos csend van) És belép a terembe. Rögtön megtetszett neki a hely, mert alig vannak bent és kellemes nyugalom uralkodik a helységben.
Óvatosan körülnéz...(Olvasni kellene valamit.) és elindul az egyik könyvespolc felé. Percekig csak áll a könyvespolc előtt, de végül kiválasztja a Tudor Hushpush: Gondolatok a gurkóról – Védekezési stratégiák a kviddicsben című könyvet. (Hátha még egyszer jól jön..) Óvatosan hajol oldalra hogy le tudja venni a könyvet a polcról, de Blair amilyen szerencsétlen... rosszul fogja meg a könyvet és az kicsúszik a kezéből, és ráesik a polc alatt ülő lány fejére.
- Oh my god.. I'm so sorry.. bo-bocsánat.. nem direkt volt! -mondja a lánynak megijedve.
- Nem lett bajod?-folytatja. Annyira szégyelli most magát, nem szokott ilyen ügyetlen lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Kindness is a language which the deaf can hear and the blind can see."
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 13. 15:39 | Link



Blair Devan Azomyr



Hirtelen egy kötet landolt a kobakomon. Megrázkódtam, de mielőtt még leesett volna a fejemről is, elkaptam a levegőben.  
Egy lány rohant felém, szabadkozva. Ha, jól gondolom, ő volt, aki megkönyvezett. Ahogy látom, eléggé megijedt.
 - Elhiszem, hogy nem direkt volt. Semmi baj, nem haragszom. - simítottam meg a fejem, közben egy mosolyt vetettem a lányra.
Most eszméltem csak rá, hogy én tarok valamit a kezemben. Az előbb csak ösztönösen cselekedtem, nem is figyeltem fel arra mi is az, amit olyan szaporán szeretnék megmenteni a földre eséstől.
Szép kis könyvecske volt. Magamban elolvastam mi is van ráírva. Tudor Hushpush: Gondolatok a gurkóról – Védekezési stratégiák a kviddicsben
Hum, kviddics... Már hallottam róla. Azt hiszem, ez a sulink "sportja". Egyszer majd ki kéne próbálnom ezt is. Bár nem hiszem, hogy jó lennék benne, mert még sosem ültem seprűn. Centraliában és Balotaszálláson  nem ez volt a nyerő sportág.
- Azt hiszem ez a tiéd. - mondtam, majd odasétáltam a lány elé, és visszaadtam az említett könyvecskét.
 - Amúgy engem Elena Rose-nak hívnak. Elsős eridonos diák vagyok. Örülök a találkozásnak. Bár egy kicsit fájdalmas volt. - nevettem el magam.
 - Szeretsz kviddicsezni? - próbáltam nyitni a lány felé, nehogy elrohanjon innen félelmében.
Jártam már úgy és nem volt a legfelemelőbb érzés. Szegény elsősre eléggé ráijesztettem a régi sulinkban. Utána egy hétig bűntudatom volt.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 13. 18:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Blair Devan Azomyr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 11
Írta: 2014. február 13. 21:01 | Link


Mivel a lány felkelt és odavitte Blairhez a leesett könyvet, ebből kifolyólag hősünk úgy gondolja hogy a lány él még szóval nincs gond. Megnyugodva mosolygott rá a lányra.
- Köszönöm szépen.- vette át a könyvet. Nem volt egy pehelysúlyú könyv, fél kilót nyomhatott legalább.
- Blair Azomyr vagyok, Navine. Két napja vagyok itt, úgy gondoltam nézek szét kicsit.- mondja és közben a fotelek felé veszi az irányt. Leül az egyikre és a könyvet leteszi maga mellé.
- Túlzás hogy szeretek, mindig a bátyám játszott helyettem. Most kedvet kaptam hozzá, gondoltam olvasok róla valamit.
Kíváncsian nézett Elenára, hiszen ha úgy vesszük ő az első itteni diák akivel szóba elegyedik. Nem meglepő, hiszem mit vár az ember két naptól.
-Hogy tetszik a suli neked? Tell me something about it.-érdeklődik.-Sajnálom, nem megy még magyar jól. Tudsz valamennyit angolul?
*Na jó most totál hülyének néz, de mit csináljak? Több magyar kifejezést kellene tanulnom*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Kindness is a language which the deaf can hear and the blind can see."
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 13. 21:28 | Link

Blair Devan Azomyr



Nos, egy újabb elsős. Megnyugvás számomra, hisz még én is az vagyok.
Megértem Blair bizonytalanságát és kíváncsiságát. Egy pár héttel ezelőtt még én is ilyen voltam. Miket beszélek? Még mindig ilyen vagyok!
- Elég jó suli. Csak kár, hogy a tanév végén a vizsgaidőszakba jöttem. Így nem sok mit tudok még róla. - válaszoltam a lány kérdésére.
 - Ne aggódj. Tudok angolul, mivel én sem voltam mindig magyar. Négy éve költöztem ide. Eleinte Amerikában éltem, szóval nem kell amiatt aggódnod, hogy esetleg nem értenénk meg egymást. - majd rámosolyogtam Blair-re.
Néha napján én is még átváltok angolra. Főként akkor, amikor nagyon nagy pácban vagyok, de ez ritka. Azonban, ha az ember jobban megfigyeli az akcentusom néha még most is hallatszik a beszédemen. Elvégre csak négy éve élek Magyarországon. Nem itt születtem, ebből kifolyólag, nem is ez az anyanyelvem. Szerencsére már nagyjából sikerült elsajátítanom a nyelvet, de valamikor nem az igazi a beszédem.
Egyszóval megértem Blair-t.
- Te amúgy honnan jöttél? - kérdeztem a lánytól.
Kíváncsi voltam, Anglia vagy Amerika melyik részéről jött. Talán ismerem azt a helyet, bár nem sokat utaztam előző életemben. Egyedül a szülővárosomba, és az árvaházban jártam. Máshol nemigen.
- You where are you from anyway? - tettem fel ismét a kérdést, ezuttal már angolul, hátha így jobban megérti amit mondok.
Ez egész jó kis ötlet volt! Ügyi vagy Elena! Blair kicsit felvidult. Szép volt! - biztattam magam.
Csoda, általában leszidni szoktam magamat. Mik nem történnek velem ezen a héten.


!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők

2014. május 8.
2014. február 25.

Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 02:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV


SZŐCS tag || oroszlán
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
Írta: 2014. március 2. 18:33 | Link

Ree

Délelőtt sikeresen eltévedtem a faluban, és most pedig sikeresen eltévedek a kastélyban. Csak remélni tudom, hogy nem veszek el végleg. Komolyan teljesen egy labirintus ez z egész hely, kétszer nem is voltam egy helyen. Csak aztán nehogy az legyen a végén, hogy valami kis eldugott helyen találják meg élettelen testem. De ez csak nem történik meg, ugye? Hát persze hogy nem. Mindenhol csak tantermek vannak, pedig én már naaagyon vissza szeretnék térni a Levitába. Jaj de hol van a keleti szárny? Nahát, mintha itt már jártam volna. Óh igen ezt a festményt biztos láttam már ma, ez nem kétség. Akkor már a keleti szárnyban lehetek. Legalábbis remélem, hogy nem valahol máshol járok. Viszont kezdek kicsit fáradni, és azért azt csak nem teszem meg, hogy itt helyben leülök a földre, mert az milyen furán nézne már ki. Így hát rögtön az első ajtón benyitok, ahol persze van néhány diák, akik szépen végignéznek rajtam, de a tekintetek hamar vissza térnek arra amivel eredetileg is foglalkoztak, szóval olvasnak, vagy épp írnak. De mégis mit? Az egyik lány vállán átnézek és egy tankönyv lapjait pillantom meg. Szóval tanulnak. Áá akkor valószínűleg ez valami tanulószóba vagy valami ehhez hasonló lehet. De ha így van, akkor használjuk ki arra, amire való, vagyis tanuljunk. Elveszek a polcról egy könyvet, nem is figyelem hogy mit, csak akkor, amikor már kényeleme helyezem magam az ablak párkányán. Mugli találmányokról szól a könyv. Nahát, ez pont jól jönne nekem Mugliismeretre. Na nem mintha nem értenék az ilyenekhez, mert volt már dolgom Mugli cuccokkal, de azért van mit tanulnom. Na de akkor tanuljunk...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezősdi || védelmező Sziszoroszlán
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20974
Írta: 2014. március 3. 15:41 | Link

Benedikta

Ma egészen nyugis napom volt, aminek nagyon örültem. Nem rohantam sehová, nem volt időbeosztásom, szóval semmi extra. A délelőtt folyamán volt pár órám, aztán tanulhattam a vizsgáimra. Összeszedtem a könyveimet és keresni kezdtem valami szép, csöndes helyet. Először kis akartam menni valahová a kastély területére, de elvetettem az ötletet. Túlságosan tél volt ehhez és nem akartam megkockáztatni a megfázást.
Így hát könyvekkel, pergamennel és tollakkal szerelkeztem fel, majd keresni kezdtem egy helyet, ahol nyugodtan tanulhatok. Végigjártam az egész kastélyt, de csak nem sikerült találnom egy szobát. Végül megálltam egy ajtó előtt. Benyitottam és egy kis helyiségbe érkeztem, padokkal és székekkel. A fal mellett könyvespolcok sorakoztak, különböző könyvekkel. Először azt hittem, hogy könyvtár, ám amikor rápillantottam az egyik diák könyvére, tudtam, hogy tanul. Becsuktam az ajtót és kerestem egy üres asztalt.  
Hátul találtam is egyet, lepakoltam és lehuppantam a székre. Végignéztem a tanulnivalókon és úgy döntöttem, hogy nem írok le semmit. Könyvből tanulok. Fellapoztam hát az egyiket és meglepődve láttam, hogy pont a gyógynövénytant fogtam ki. Sóhajtva nekiláttam, hogy elolvassam az anyagot és a fejembe véssem. Szerencse, hogy gyorsan tanulok - gondoltam és ez megnyugvással töltött el. Szerettem olvasni, ha az nem iskolai anyag volt. Persze ott is van érdekes, de ez nem az én világom.  
Nem zavartattam magam a külső tényezőktől, körülöttem csend volt és ez a legfontosabb. Legalábbis nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szűcs L. Benedikta
INAKTÍV


SZŐCS tag || oroszlán
offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 580
Írta: 2014. március 5. 16:40 | Link

Issie

 Már kezdtem azt hinni, hogy örökre eltévedtem ebben a kastélyban. De komolyan, nem tudnak adni valamilyen térképet hozzá minden új diáknak? Nem, persze hogy nem. Szerintem a vezetőség, és a tanárok még élvezik is, hogy a gyerekek eltévedhetnek itt, és talán soha nem is találnak ki. Meg ahogy láttam, néhány festmény is igen jól szórakozott rajtam, mert egy helyen voltam ötször is, és ez már nagyon idegesített. Már láttam is magam előtt a valamilyen újság következő számának címlapját: "Egy lány holttestét találták a kastély egyik eldugott sarkában. Halálának okát még nem tudják." Na igen, jó kis címlapsztori lenne, de mégsem történik ez meg, mert ismét visszakerülök a keleti szárnyba. Hál' Istennek, mert már azt hittem soha nem jutok ide vissza.
És most itt vagyok, a Tanulószobában vagy micsoda ilyen, és próbálok egy kis észt nyomni ebbe a teljesen üres kobakba. De nem igazán akar menni ez az egész. Olyan unalmas, hogy az csak na, nem is tudom, hogy lehet ezt élvezettel tanulni. És ami a legviccesebb benne, hogy több mint a felét tudom már, mert anyu mugli, így sok ilyen tárggyal találkoztam már életemben, ár azért van itt újdonság. Hamar megunom, így inkább visszateszem a helyére, és már mennék is ki, de még egy lány válla felett átnézek, hogy vajon mit tanulhat olyan serényen. Hm... Ez nem is olyan unalmas, bár a növények annyira nem izgalmasak, mint például a legendás lények, de azért jobb mint azok a buta mugli tárgyak.
- Érdekes könyv? - kérdezem teljesen semleges hangnemben, a válla felett tovább tanulmányozva s könyvet, így a jem kicsit közelebb kerül az övéhez. Kíváncsi vagyok, hogy vajon ő is fiúnak néz-e, mint eddig sokan mások, hisz a hangom is mélyebb, mint a velem egykorú lányoké, és hát mit ne mondjak, a kinézetem is hasonlít egy fiúra. Na, ebből mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezősdi || védelmező Sziszoroszlán
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. március 5. 19:27 | Link

Kérdésekkel teli fejjel járkálok az iskolában. Új tanuló vagyok, még nem nagyon ismerem sem a helyeket, sem a többi diákot. Mindig is csöndes, magamba forduló ember voltam, nem szoktam beszélgetést kezdeményezni talán csak a közeli barátokkal. Ellenben nem vagyok félénk típusú sem. Sokan elítéltek már ezért. Többen is vámpírnak csúfoltak megjelenésem és viselkedésem miatt. De aki meg akar ismerni azt rájön, hogy kedves és megbízható vagyok.
A hatalmas iskolán belül egy nyugodt helyet szerettem volna találni. Gondoltam a Tanulószoba pont ilyen. Kinyitottam az ajtaját. Békés helynek tűnt. Továbbmentem és leültem az egyik fotelbe. Sosem voltam az a tanulós típus, inkább tapasztalatszerzéssel szereztem információt és a tudást. Mindig is szerettem kalandozni, utazgatni, kultúrákat és lényeket megismerni. Szóval a tankönyv helyett inkább a kedvenc fantáziakönyvemet olvastam tovább.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Plata Luna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 3061
Írta: 2014. március 5. 21:21 | Link

Dasha

A tanulást mostanság elhanyagoltam, annyi érdekesség és új dolog várt itt rám. Eldöntöttem, hogy keresek valami nyugodt helyet. Bár nem voltam még lekésve semmiről, úgy gondoltam, itt az ideje pótolni e hiányosságot és erre a célra a tanuló szobát ajánlották nekem. Mikor beléptem, láttam, hogy már tartózkodnak páran bent. Valójában nem zavart, mert valószínűleg ők is hasonló inditatásból jöttek ide.  
Elindultam az egyik fotel felé, mikor kiszúrtam, hogy az egyik lány kezében nem tankönyv van. Jobban megnéztem a lányt is, de nem volt ismerős még látásból sem. Nem akartam olvasás közben megzavarni és én is jobban tettem volna, ha azt teszem amiért jöttem. De mit csináljunk, a kíváncsiságom győzött.
-Szia! Bocs a zavarásért. Plata Luna vagyok.- mutatkoztam be neki. -Nem rémlik, hogy láttalak volna már. Új vagy itt?- kérdezem én, aki szintén nem olyan régi bútordarab itt.
- Milyen könyvet olvasol? A borítójából amennyit látok az tetszik.- mosolygok végig a beszéd alatt. Még utána is biztatóan mosolygok még a lányka válaszát várom. ~ Beszélgetve is át tudom nézni az anyagot. ~ Gondoltam, egyébiránt megleptem magam, mert nem jellemző rám, hogy csak így megszólítok valakit.        
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. március 19. 20:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki magát legyőzi, hős!
Isobel Reeves
Házvezető-helyettes Levita, Szertelen Szfinxek csapattag, Egyetemi hallgató, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 751
Összes hsz: 20974
Írta: 2014. március 6. 16:44 | Link

Benedikta

Már vagy fél órája a fehér ürömről tanulom a tudnivalókat, de még semmit nem jegyeztem meg belőle. Érdekeltek ugyan a növények és a természet, ám ez a valami nem kötötte le a figyelmem. A diákok jártak-keltek körülöttem, de nem törődtem velük, ugyanis holnap lesz a gyógynövénytan vizsgám. Már nagyon ideges voltam a vizsgák miatt, szerettem volna mielőbb letenni őket, de persze ez nem így megy. Minden nap könyvekkel és tanulnivalóval keltem és feküdtem, ami már kihatott az egészségemre is. Pár napja nagyon berekedtem és folyamatosan köhögtem.
Itt a tanulószobában is próbáltam visszafojtani, de nem sikerült és párszor meg kellett zavarnom a csendet. Persze a könyvek lapjainak fordulása és a pennák sercegése eddig is hallatszott, de azokkal nem törődtem. Már vagy hatodszorra olvastam el a négy és fél oldalas szöveget, amikor valaki elhaladt mögöttem és visszarakott egy könyvet a helyére. Neki sem szenteltem több figyelmet, ám mikor fölém hajolt és a könyvemet kezdtem el tanulmányozni, kicsit meglepődtem. Egy polc felé pillantottam a szoba túlsó oldalán, ahol halmokban álltak az ilyen típusú könyvek. Miért pont az enyémet akarja? – kérdeztem magamtól, ám erre nem kaptam választ, csak egy kérdést. Érdekes könyv? – hökkentem meg, persze magamban, de kicsit furcsálltam. Hogy lehet a fehér üröm érdekes? Néha nem értettem az embereket.
- Hát nem éppen főnyeremény, de holnap ebből vizsgázom és tanulnom kell – válaszoltam az előző kérdésre és tovább tanulmányoztam a betűket. Reméltem, hogy a lány elmegy. Míg beszéltem, volt időm megnézni a diákot. Lányos arca volt, ám azt elcsúfítottam kicsire nyírt haja és piercingjei. Nem volt éppen egy szép lány, de ha neki ez tetszik. Nekem mindegy - sóhajtottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet