30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] Le | Téma száljai | Témaleírás
Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 65
Írta: 2020. június 28. 19:03 | Link

Boglárka


Őszinte és pimasz mosolyra húzódik a szám, amikor meghallom az enyhe élt. Valóban éppen, hogy nem sértő, de azért az érzékenyebbek biztos, hogy megjegyeznék ezt a bánásmódot. Nos, van ilyen is. Azt hiszem, belőlem elég sok érzelem hiányzik, vagy működik rosszul, ami nem túl szerencsés, tekintve, hogy tanár vagyok és férj, illene talán kedvesebbnek lennem. Illene, illene, igen, én is nagyon jól tudom. Ez persze nem jelenti azt, hogy leszek is, sőt, mintha az évek előrehaladtával egyre csak rosszabbodna a helyzet. Kellemetlen.
- Igen. Nem azt mondom, hogy ne legyen, mert, amikor egy óvónőt vettem feleségül tudtam, hogy kelleni fog az a gyerek, csak hamar eltelt hét év, és már túl két költözésen, egy kávézónyitáson, nem nagyon találok már okot arra, hogy azt mondjam most ezért vagy azért nem lesz.
Különben is, lehet, hogy már úton is van. Megmondtam, hogy lehet - köszönjük pálinka -, és ha kicsit is ismer az asszony, akkor nem nagy bejelentések közepette teszi, hogy akkor ő mától nem védekezik a gyerek ellen sehogy sem, mert, hanem csak úgy sunyiban elhagy mindent, és szépen terhessé válik. Mert higgye el mindenki, ha nem így jár el, akkor nem tudom, hogy hogyan hiszi, hogy össze fog jönni, mert olyan stresszt szerintem ember nem élt még meg. A kötelező teljesítés eléggé vad, és nem szeretek igásló lenni. Amikor úgy éreztem, hogy megfelelő egy-egy lépés, akkor megtettem. Egyik tett követte a másikat, volt eljegyzés, házasság, házvásárlás, vidékre költözés, újabb házvásárlás, biztos munkahelyek, szóval most már semmi sem akadályozza meg a dolgot.
- Mondjuk ön még fiatal a felnőtt problémákhoz, ne is akarjon nagyon felnőni.
Mostanában minden lány felnőtteset játszik, amit nem is értek, hogy miért szeretnek. Addig jó, amíg nincsenek ott a súlyok, a kötelezettségek, amíg tényleg szabadon lehet hülye az ember, mondhatnék ezer jó okot, hogy miért ne, de helyette inkább lepillantok a könyvére.
- Iskolaelsőnek készül?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2020. július 3. 12:12 | Link


Érdekes, hogy így áll a gyerekvállaláshoz. Vannak szülők, mint például az enyémek az én esetemben akik nem is akartak gyereket. Aztán vannak azok, akik várták a gyereket - ugyancsak saját példát tudok felmutatni Bálint és Virág esetében. De ez a közöny, hogy oké, lesz gyerek általában nem jellemező a leendő anyukákra és apukákra.
- Szerintem tanár úr jó apa lesz. - Talán megnyugtatásnak szánom szavaimat, pontosan én sem tudom, hogy miért mondom ki őket. De szerintem tényleg jó apa lehet belőle, ha egy kicsit ráfekszik erre a témára. Tipikusan olyannak tűnik, aki megtanítja a gyereket a csínytevések minden titkára, de emellett azért elvárja, hogy tisztelettudóan viselkedjen a felnőttekkel és azért tanuljon is, hogy ne maradjon a nyakukon vagy kössön ki egy híd alatt. Persze lehet, hogy rosszul ítélem meg, de úgy érzem ez néhány éven belül úgyis kiderül.
- Nem mindenki akar felnőni. - Én sem akartam. De anyáék úgy döntöttek, jobb lesz ha nem rontom otthon a levegőt, így elég hamar meg kellett tanulnom mindent elintézni magamnak. Addig volt kínos egy kicsit, míg nem rendelkezhettem én magam a dolgokhoz és szülői engedélyre volt szükségem valamihez. Nem sokszor fordult elő, de ilyenkor vagy aláírta helyettem a bátyám, vagy meghamisítottam néhány aláírást. Azóta is bűntudatom van az ilyen esetek miatt, de mégsem állíthattam haza azok után hogy a saját szüleim lemondtak rólam, csak mert nem vagyok olyan, mint amilyennek elképzeltek. Persze tudom, hogy Bálinttal sem békéltek meg igazán, de őt legalább hagyták gyereknek lenni - már amennyire a kórházból ki kórházba be életmód ezt engedte neki.
- Mint minden évben. Bár ez épp a francia nyelvvizsgámhoz kell - fordítom felé a könyvet, hogy jól láthassa a példamondatokat. Az elmúlt években is rendszerint az iskolaelső címre pályáztam, de most végképp igyekeztem belehúzni. Nem tudom, hogy én vagyok-e az egyetlen az iskola fala között aki nem a kényelmes fordítóbűbájokkal ellátott kütyükre esküszik, hanem a valódi tudásra, de azt hiszem, igen. Miért is szenvednének ennyit egy nyelv megtanulásával, ha néhány galleonért ki tudja, hány nyelven beszélhetnének folyékonyan? De ez a gyengék módszere, én ennél jobb vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 65
Írta: 2020. július 4. 19:53 | Link

Boglárka


Halványan elmosolyodom arra, hogy jó apa leszek szerinte, és be kell vallanom, én magam is szeretnék eljutni oda, hogy azt tudjam mondani teljes nyugalommal, hogy úgy érzem, jó apa leszek. Mondhatnánk, hogy most még csak neki kell rugaszkodni a dolognak, aztán hónapok vannak még felkészülni, de a hónapok, a negyven hét is olyan hirtelen eltelő. Nyilván nem az anyának, aki gömbölyödő pocakjától egyre nehezebben végez dolgokat, de nekem az lesz. Viszont nyilván, nem igazságos halogatni a dolgot. Szerencsére a feleségem jó anya lesz, és ennek köszönhetően, ha én nem is leszek olyan jó apa, akkor is kiegyenlítődik a dolog. Mire az első gyerekem húsz lesz, én hatvankettő, furcsa ebbe belegondolni azért. Nem olyan szerencsés, mint korábban hittem. Régebben kortalannak véltem magam, mostanra meglepő a tény, hogy halandóbb nem is lehetnék. Derékfájás, szuszogás hegymenetben, morgolódás, minden apró tünetet produkálok.
- Remélem igaza lesz, különben negyvenkilenc százalékra buktatom, mindegy mit ír a vizsgalapra.
Felelem egy huncut vigyorral az arcomon. Az igazság az, hogy eszemben sincs ilyen felagundi eszközökhöz nyúlni, pusztán csak oldani szeretném a téma súlyát, kicsit enyhíteni azon, hogy egy diákra zúdítottam az éppen aktuális drámámat, de Boglárka jó hallgatóság, még a végén egészen megjön a kedvem ahhoz, hogy hazaérve azt mondjam az asszonynak, teherbe eshet, készen állok. Tudom, nagy csoda lenne, meg hosszú az út Bogolyfalváig, de hiszem, hogy megvalósulhat a projekt. És igen, ez már egy durva szint.
- Nyelvvizsgázik is? Maga aztán nem vesztegeti a diákéveket.
Nem mindenki akar felnőni. Mégis, ő eléggé céltudatos. Határozott tervek, egyéniség. Valaki, aki a jég hátán is megél. Kedvelem a csínytevőket is, de az ő fajtáját is, akik szeretik rendben tartani az életüket. Nem lengnek ki, hanem van egy igazi céljuk. Összességében szeretem a gyerekeket, nem is értem, mi a baj a saját témával.
- Mi szeretne lenni, ha mégis bekövetkezik az az elkerülhetetlen és mocsok felnőttkor?
Lövésem sincs, hogy mit fog válaszolni, belőle sok minden lehet a gyógyítótól elkezdve a minisztériumi osztályvezetőn át a bártulajdonosig. Mindent kinézek belőle, és szörnyen érdekel, hogy ő igazából mire vágyik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 68
Írta: 2020. július 5. 20:10 | Link

Annabella

Az íróasztaloknál kezdtem, de most már a babzsákok egyikén heverek. Hogy mit keresek itt? Csak a szokásos. Küzdök a bájitaltannal, mint disznó a jégen. Ezen kuncognom kell. Ez a kedvenc kifejezésem, annyira vicces. Muszáj elképzelnem egy jégen kapálozó disznót minden alkalommal, hogy elém kerül a hasonlat. Hangom talán hisztérikusan csenghet, mintha nem lenne helye a tanulószobában, de ellenkezőleg. Nem is olyan ritka a kényszeredett nevetés errefelé. Azért néhány Árpád-házi királyt sokkal könnyebb bevágni, mint hogy hány szál mooncalf-szőr kell a bizalom elixírjébe, vagy ilyesmi. (Három. Három szőrszál kell. És 2 db bagolyköpet és 2 dkg doxyszőr porítva.)
A bájitalrecepteket magolom éppen. Mivel képtelen vagyok követni őket, az a tervem, hogy megjegyzem az egészet. Talán úgy könnyebb végigvinni a leírásokat.
Csakhogy a bájitalreceptek egyáltalán nem érdekesek. Elmondhatatlanul, visszataszítóan unalmasak. Ezért is hever mellettem egy könyv a haikukról, amit viszont sokkal érdekesebbnek találok. Néhány ilyet olvasgatok két tanulási próbálkozás között, felfrissülésképpen. Ha sikerül végigmondanom egy receptet, azzal jutalmazom magam, hogy megpróbálkozhatom egy saját haikuval.
Elterülök, széttárt karokkal-lábakkal a babzsákfotelben, mint egy tengeri csillag.
- Az előre megmelegített futóféregnyálba öntjük a harmatfű-őrleményt és a doxyszőrt. Időnként megkavarva tíz percig főzzük, míg nem kap szürkészöld színt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lukács Annabella
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2020. július 5. 20:30 | Link

Hunor


Tanulószoba..nem túl sűrűn raktam be ide apró lábaim, de most mégis idevezetett az utam. Néhány Sárkánytannal kapcsolatos jegyzetet szorongatva léptem be a helyiségbe, nem sokan voltak bent először egy fiút szúrtam ki a babzsák fotelben elterülve. Pont hallottam ahogy egy bájital receptet motyog, néha nekem is meggyűlik a bajom a receptekkel, túl izgága vagyok ahhoz hogy receptek felett üldögéljek hosszú perceken keresztül, gyakorlatban előbb megjegyzem a dolgokat mint magolva. De ha nem tudok megülni a popómon akkor mit is keresek itt? Ez egy jó kérdés, először én magam se tudtam mi vett rá erre az elvetemült ötletre, de a sárkánytan az ami mindig is jobban érdekelt bármelyik másik anyagnál, Többet és többet szeretnék belőle tudni és ahhoz le kell ülnöm tanulni..ez nem egy gyakorlat képes dolog valljuk be. A Fiúhoz közeledve látszott arcán, hogy nincs teljesen tisztába a tantárggyal.
- Szia leülhetek? - hangom vidám és barátságos volt miközben a mellette lévő babzsákra mutattam. Szeretek ismerkedni diák társaimmal, mint friss diák. Az, hogy ki melyik házba tartozik igazából hidegen hagy, hisz ugyan úgy vér folyik ereinkben. Minek tegyek megkülönböztetést?
- Bájitaltan receptet magolsz? Jól sejtem, hogy nehezen megy az a tantárgy? - Beszéd közben helyet foglaltam az említett babzsákba és félig felé fordultam. Bekötött bal kezemmel egy kósza tincset tűrtem fülem mögé, ismételten ügyes voltam a napokban és hatalmasat esve felhorzsoltam karom, így bekötve kell tartanom és gyakran jegelni. Csak a szokásos szerencsétlenkedés tőlem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen, kérlek vedd le nekem azt a polcról...
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 68
Írta: 2020. július 7. 22:08 | Link

Felemelem a fejem, érdeklődve pislogok körbe, bemérem a hang forrását.
- Szia, persze - válaszolom, azzal tengericsillag-búrám visszahanyatlik a babzsák oldalára.
- Miután a kívánt árnyalatot elérte, hozzáadjuk a kolibritollat - motyogom most már halkabban, hogy ne zavarjam újdonsült szomszédomat.
Aki nem tanulni jött. Őszintén, ezért nem hibáztathatom, én is szívesen csinálok bármi mást.
- Azt - nyögöm fájdalmasan. - Nem egyszerűen nehezen megy. Botrányosan. Egyelőre Hitványra állok. Csak azért nem trollra, mert egy bájitalhoz a hozzávalókat legalább körülbelül tudom. De még egyet sem sikerült helyesen megfőznöm, viszont már kilyukasztottam három üstöt. Anyukámék azzal fenyegetnek, hogy nem kapok semmit karácsonyra, mert ebbe ölik az ajándékra szánt pénzeket.
A panaszáradat elapad. Eltereli a figelmem a bekötött kéz, amivel épp egy hajszálat tűr a füle mögé. Nem tudom, illik-e ilyenekre rákérdezni, de teszek egy próbát.
- Mi történt a kezeddel? Persze ha nem akarsz, ne válaszolj - teszem hozzá rögtön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lukács Annabella
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2020. július 7. 23:10 | Link

Hunor

Türelmesen hallgatom a fiú úgynevezett kiborulását mennyire nem is megy neki a tantárgy. De nem is hibáztatom miatta, én se vagyok a legjobb benne. De ahogy elakad szava és kezemre tekint én magam is lenézek friss és tiszta kötésemre.
- Oh hogy ez? Igen kis szerencsétlenke vagyok, két botlábbal megáldva így pár napja igen nagyot estem és felhorzsoltam az alkarom hosszában - magyaráztam óvatosan végig simítva alkaromon a kötésen keresztül, közben pedig egy halvány kínos mosolyt villantok a fiú felé. Néha kicsit szégyenlem mennyire is bénácska vagyok.
- Tudod nekem se megy oly tökéletesen a bájitaltan, de a receptet csak úgy bemagolni én magam nem tudom, gyakorlatban annál inkább megy, úgy jobban berögzül Miből mennyi kell pontosan. Tudod a jegyzetek néha tévednek - óvatosan rántottam vállat ahogy izegve mozogva elkényelmesedtem a babzsákban, bár amennyire ismerem magam, pontosan jól tudom, hogy nem fogok sokáig nyugodtan ülni. A kezemben lévő kézzel írott jegyzeteimet a babzsák mellé, a földre tettem le. Így biztosan nem fogom itt felejteni, ha esetleg távozni szándékoznék.
- Jajj de modortalan vagyok...Lukács Annabella vagyok, Eridonos elsős diák. Nagyon örülök. - Kicsit heves mozdulattal nyújtottam neki kezet miközben bemutatkoztam. Ilyenkor mindig oly  izgatott leszek. Szeretek barátkozni. Minél több barátom van, annál boldogabb leszek én magam is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen, kérlek vedd le nekem azt a polcról...
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2020. július 9. 20:29 | Link


Mivel a eleségét nem ismerem, így nem állíthatom száz százalékban, hogy jó családba érkezik a poronty, de szerintem lesznek nagy gondok. Legalábbis nem hiszem, hogyha mondjuk kvibli lenne a gyerek kitennék hazulról, mert nem olyan, mint aminek várták. Ha szóba kerül a család téma, esetleg a gyerekvállalás egyszerűen képtelen vagyok túl tenni magam az engem ért sérelmeken.  Mindemellett rettegek, hogy belőlem is olyan pocsék szülő lesz, mint anyámékból. Na nem azért, mert nem fogadnám el olyannak amilyen, egyszerűen csak a maximalizmusom lehet visszacsapna és ő inná meg a levét. Azért meg nem kell nekem gyerek, hogy szenvedjen.
- Nem is járok tanár úr óráira – válaszolok vigyorogva. Tavaly még lett volna esélye megbuktatni, de sajnos így járt, túlnőttem az óráin. Bár lehet el tudná intézni, hogy meghúzzanak néhány tárgyból, de tudm, hogy cska viccel. És különben is, mégis ki akarna Rentai Boglárkának bármiből bukót adni? Amennyire utálnak annyira szeretnek a tanárok, egyszerűen képtelenek lennének nem átengedni. Túl jól tanulok ahhoz.
- Angolból már van, most a másodikra gyúrok. – Valóban, nem vesztegetem a diákéveimet. Mikor máskor tanulnék, ha nem most? Főleg ha tényleg tolmács akarok lenn, akkor az egyetemi tanulmányaimhoz – mert nyilván mugli egyetemre fogok járni, ha tényleg ezt választom – szükségem lesz a valós tudásra. Ráadásul kihívások nélkül dögunalom lenne az életem, és mint tudjuk csak a buta emberek unatkoznak. Nem is tudom mikor éreztem utoljára olyan kifejezett tömény unalmat.  Jó néhány éve lehetett, ha ennyire nem rémlik egyáltalán.
- Bérgyilkos – vágom rá olyan gyorsan és határozottan, mintha egy percet sem gondolkodtam volna a hazugságon, hanem tényleg ez lenne az álmom évek óta. Várok néhány másodpercet, kíváncsi vagyok, milyen arcot fog vágni. – De ha esetleg nem jönne be a biznisz akkor tolmács vagy átoktörő – egészítem ki végül ártatlan képpel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 68
Írta: 2020. július 9. 23:17 | Link

Úgy kéne csinálnom, mintha rettenetesen sajnálnám, hogy megsérült az esés közben, de az esetek nagy részében elfelejtek figyelni az arckifejezésemre. Szerintem ezek a dolgok inkább izgalmasak, és - bár ki nem mondom, legfeljebb halvány mosolyom árulkodik róla - tüneményesnek találom az ügyetlenségét.
Persze rajtakapom magam, hogy megint elfelejtettem együttérző lenni, és gyorsan korrigálok.
- Ó, sajnálom.
Jó, nem zengtem ódát, de tényleg őszinte a hangom. Még dolgozok rajta.
- Nagyon fájdalmas?
Bár biztos nem az. A mágia egyik nagy előnye, hogy bájitalokkal és bűbájokkal szintre bármit el lehet érni.
Apropó bájitalok.
- Nekem az a bajom, hogy minden idegszálam ellenkezik azzal, hogy hajszálpontosan kövessem az utasításokat. - Közben feljebb tornászom magam, mert ebből beszélgetés lesz. - Bárcsak mindegy lenne, hogy mi van a jegyzetben! Miért nem elég belerakni, ami kell, mint a normális ételekbe? Beleszórod a hagymát, a húst, a krumplit, a répát, egy kis fűszer és bumm! Gulyásleves - nevetek.
Félrerakom a bájitalos könyvet a földre, és inkább kihúzom a kicsi haikusat a combom mellől. Nem, mintha ráérnék most kinyitni.
A lány a bal kezét nyújtja, pedig pont az a sérült, de egy másodperc alatt kapcsolok, és szintén a balommal óvatosan megfogom a kis kezet, nehogy fájdalmat okozzak.
Izgatottságán megint mosolyognom kell. Vajon úgy nézek ki, mint egy idióta? - próbálom elhessergetni a gondolatot.
- Demeter Hunor, Levita, szintén első. De már nem sokáig! Persze erről még lesz egy köröm Felagunddal...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lukács Annabella
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 4
Írta: 2020. július 9. 23:40 | Link

Hunor


Óvatosan rázok kezet a fiúval, akármennyire is mondták hogy a bájitalok elnyomják a fájdalmat én mégse akartam. Így nem felejtem l hogy ott van és vigyáznom kell rá.
- Ugyan ne sajnáld, Kis szerencsétlen voltam..de nem is baj, legalább érzem hogy vigyáznom kell magamra vagy így járok. Ezért is hagyom hogy fájjon. Mert emlékeztet arra hogy ott van a seb és óvatosnak kell lennem vele. Most biztos bolondnak nézel..- még saját magamon is képes voltam nevetni ebben a helyzetben. Az ember ilyenkor azt hisz,i hogy Mazochista vagyok vagy ehhez hasonló. Pedig tényleg csak azért hagyom hogy fájjon, hogy ne feledkezzek meg róla.
- Tudod igen kis feledékeny vagyok, a nevek megjegyzése gyakran nehezen megy..nem beszélve arról hogy könnyen megfeledkezem arról, hogy van egy sérülésem amire vigyáznom kell. - próbáltam megmagyarázni a dolgot mielőtt még félre értené vagy hasonló. Remélem azért az ő nevét megy jegyzem..vagy 20 percig mondogatnom kell majd, hogy Hunor csak hogy beszélgetés közben ne felejtsem el. Kínos helyzet lenne számomra. Bár amilyen szerencsétlen vagyok tutira, hogy kellemetlen helyzetbe tudom magam hozni. Főleg, hogy már azzal is megleptem őt hogy a bal kezem nyújtottam neki kézfogás közben. Remélem azért nem néz majd bolondnak, amiért néha hadarok és össze vissza beszélek. vagy a semmitől izgalomba jövök és ismét nagyon hiperaktív leszek és le se lehet majd lőni..
A kezébe vett könyvre csúszik a tekintetem. Nem sokat tudok a haikukról..szinte semmit. De ahogy látom őt nagyon is érdekelheti, ha a bájitaltan tanulása mellé hozta, nehogy elaludjon itt helyben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Igen, kérlek vedd le nekem azt a polcról...
Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 65
Írta: 2020. július 11. 10:00 | Link

Boglárka

- Egyszer fenyegetek meg valakit, és ő közli, hogy még csak nem is jár az órámra, hát az eszem megáll.
Játékos elégedetlenkedéssel, ciccegve csóválom meg a fejem, sőt még a szemem is megforgatom erre a tényre. Hát komolyan mondom, az eszem megáll. Én itt végre nekiállok keménykedni, erre tessék, az egyetlen ember, akiben látom a potenciált jelen pillanatban, hogy talán még meg is hatná a kijelentésem, közli, hogy nyugodtan, mert ő úgysem tanulja a tárgyam. Na most akkor kérdem én, hogyan legyek jó tanár? Fel kéne szednem egy diákot. Koromból adódóan inkább mestertanoncot, akkor biztos, hogy rendben lenne a tanárérzetem. Ahj, ma is de bunkóra sikeredtem. Kedvelem a kollégáimat, de tényleg.
Éppen megjegyezném neki, hogy a sok tanulás és nyelvtudás mihez illik a legjobban, de aztán ő már válaszol is a kérdésemre, és olyan hitelességgel, hogy megdermedek a mozdulataimban. Hosszan nézek rá, és elképzelem, ahogy éppen megöl valakit. Simán látom magam előtt a dolgot, még azt is, ahogy egy halvány mosoly húzódik ajkaira, mert kijátszotta a másikat, mert sokkal okosabb volt megint.
- Megvallom őszintén, elhittem, hogy tényleg bérgyilkos szeretne lenni.
Még bólintok is az ötlet és a hitelesen előadott produkció kettősének adózva. Mondanám, hogy színésznek az ilyen nőszemélyt, de valljuk be, ő tipikusan az lenne, akiért kár volna. A színészek nagyon okosak, tehetségesek, de szerintem ő nem találná meg a helyét abban a világban, neki más kihívás kell. Kicsit talán elszomorít viszont, hogy az átoktörőn gondolkozik. Van egy ilyen hobbim, hogy szeretem megtippelni, kiből mi lesz. Mondjuk eddig vegyes sikereim vannak, de van, akit például nagyon el tudtam találni, és arra eléggé büszke is vagyok.
- Vaaagy, mit szólna a nemzetközi máguskapcsolatokhoz? Szerintem a maga képességével és tudásával elég hamar eljuthatna a konzuli posztig, és képviselhetné hazánkat nemzetközi vizeken. Szerintem testhezálló lenne.
Nem akarom persze rábeszélni, csak ez egy olyan terület, amin lehet, hogy nem gondolkozott el. A minisztérium állítólag a fiatalítás útjára kíván lépni. Új mágiaügyi miniszter, új szabályok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Demeter Hunor
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 68
Írta: 2020. július 11. 22:07 | Link

Először tényleg arra gondolok, hogy hülye, aki szenvedni akar, de mond valamit.
- Igazad lehet - fontolom meg a választ. - Hallottam róla, milyen veszélyes, amikor az ember nem érzi a fájdalmat, mert lehetséges, hogy nagy baja van, mégsem megy soha orvoshoz, nem derül ki, és bele is halhat.
Visszaemlékezem arra, amikor majdnem eltört a kezem, hogy leestem a seprűről. Jó volt, hogy kicsit tompán még fájt, mert így mindig tudtam, milyen szögben ne tartsam.
- Nem nézlek bolondnak - mosolyodom el. A következőkben meg már nevetek.
- Szia, Hunor vagyok! - ismétlem meg, hogy megjegyezhesse a nevem. - Említettem már, hogy Hunornak hívnak?
Látom, hogy észreveszi a könyvemet, de nem kérdez rá, én meg jobbnak látom nem ráönteni a levitás szóáradatot arról a dologról, ami lehet, teljességgel hidegen hagyja. Mivel eridonos, pláne valószínű, hogy nem hatják meg a versek. Inkább én kérdezek.
- És te mit tanulsz? Vagy csak beszélgetésre vágytál?
Ezt magam sem hiszem. Mármint, hogy a gyanútlan tanulni kényszerülők esélyeit akarja nyírbálni. De ebből egy jó poén is lehet.
- Vagy a gyanútlan tanulni vágyókat akarod ellehetetleníteni, hogy így nyerd el az évfolyamelső címet? - leplezem le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2020. július 12. 14:57 | Link


- Igazán sajnálom, hogy ilyen csalódást kell okoznom - sóhajtok fel drámaian, mintha szánnám-bánnám el nem követett bűnömet. Na hát igen, ilyen az, mikor rossz emberbe próbálnak belekötni, még ha csak poénból is. Egyébként meg szégyellje magát, hogy nem emlékszik, hogy minden óráján ott ültem az első padban és olyan házi dolgozatokat írtam neki, hogy a szava is elállhatott. Nem az én hibám, hogy csak ötödévig lehet felvenni az óráit na.
Azt hiszem, épp valami hasonló reakcióra számítottam. Az elképedés és megdöbbenés benne van abban a tekintetben, amivel néz rám ledermedve. Aki egy kicsit is ismer jól tudja, hogy nem kenyerem az erőszak, de néha olyan jó érzés zavarba ejteni másokat az ilyen véletlenszerű dolgokkal. Tény, hogy jól elő tudom adni maga, így nincs nehéz dolgom azzal, hogy tényleg elhitessem velük amit akarok.
- Nos, ezt bóknak veszem - vigyorodok el megtörve eddigi rideg álarcomat. Jó némi pozitív megerősítést kapni a színészi tehetségemről. Bár sosem érdekelt különösebben a színpad azon oldala, azért jó tudni, hogy valamit sikerült összeszednem a rengeteg darabból amit az évek során láttam.
- Nem akarom feltétlenül itt hagyni Magyarországot. Konzulként az időm nagy részét külföldön kéne töltenem. Persze attól lehet elvégzem, aztán ha nem jön be itthon a tolmács élet kiköltözhetek valahová. - Annyira itthon érzem magam itt, hiába tekinthetnék Koreára a szülőhazámként, de az csak a szüleimre emlékeztet. Az értelmes gyerekkorom nagy részét itt töltöttem és bár el tudom képzelni, hogy valamikor innen is tovább álljak, de nem a közeljövőben. Majd ha elmúltam ötven és már a gyerekeim - akik remélem azért akkora már felnőnek - kirepülnek talán akkor. De nem akarom, hogy az egész életük ezzel teljen, hogy innen oda, onnan ide költözünk mert anyuci munkája ezt kívánja. Nem való ilyen gyerekkor senkinek sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 65
Írta: 2020. július 14. 15:27 | Link

Boglárka


Egy drámai sóhajtás nekem is belefér, mert valljuk be, eléggé szomorú, még ha közben mókás is, hogy végre itt megfenyegetek valakit, és akkor tessék, az a reakciója, hogy nem is tanulja a tárgyam, hát az eszem megáll. De ugyanakkor meg nagyon vicces, jó vele beszélgetni, így azt hiszem a tényt, hogy nem tanulja a tárgyam sokkal szomorúbbnak gondolom és sokkal jobban bánom, mint, hogy céltalan volt a fenyegetésem. Azért jó kis fenyegetés volt, de úgy vélem, másodszor ellőni már nem lenne olyan izgalmas, mint először, még ha jól pofára is estem miatta.
- Ez mondjuk igaz, a konzulok elég gyakran vannak távol.
Mondjuk én mennék szívesen, de a magam nyughatatlan lelkét nem vetíthetem ki másokra, nem lenne igazán igazságos. Sokszor voltam kívülálló, sőt, vagyok is, mert esetleg másra vágyom, máshogy gondolom a dolgokat, mint mások. Már a mixelt vallásomból akadó esetlegesen eltérő gondolkodás is okozott számos ellentétet. Jó kedélyű ember lévén, a harcaim többnyire belső harcok, nem tudok olyan embert mondani, aki nem szívesen töltene velem huzamosabb időt, nyilván mert ebben a pillanatban még nem mondhatom el magamról, hogy Francesco Bianchi rendre utasított, hogy mit tehetek és mit nem tehetek a feleségével, aki még csak nem is a felesége. Csak egy apró, de szórakoztató félreértés egy termékenységi szoborral kapcsolatban, amit én nem úgy gondoltam, ahogy ő gondolt, hogy gondoltam.
- Szerencséje van, még pár perc és a léhűtő banda távozóra fogja. De javaslom kisasszony, ha szeretné megragadni a lehetőséget, akkor komolyan mondom, hogy Líviához menjen, mert benne van a legnagyobb potenciál.
Nem tudom, hogy végül megtörténik-e a dolog, vagy sem, de úgy vélem, velük csak jól járhat. Ha másra nem, a nyelvvizsgáira simán összegyűjtheti a pénzt.
- Amúgy, ha szeretne belehallgatni néhány egyetemi előadásba, csak szóljon, vannak kapcsolataim, és szerintem vannak órák, amik érdekelnék.
Ez a legkevesebb, amit a tudás átadóiként tehetünk, nem igaz? Szeretem megragadni a lehetőségeket, és ez is egy olyan lehetőség, amit kár lenne nem felajánlani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Boglárka
Prefektus Levita, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2020. július 16. 12:26 | Link


- Ha itt végeztem mindenképp beszélek vele. - Nem tudom melyik házba jár, bár a feje alapján azt mondanám, hogy Eridon vagy Rellon, ott vannak ilyen léhűtő tagok, mint ő is. Ezért is vagyok büszke arra, hogy a kékek táborát erősítem, mert közöttünk alig, vagy soha nem fordulhat elő, hogy ilyen ügyek miatt kössünk ki büntetőmunkán. Az már más kérdés, hogy a tudásunk és tájékozottságunk könnyedén bajba tud sodorni. Hát én tehetek róla, hogy rossz évszámot hajtogatott nekem mágiatörin? Én csak felívtam a figyelmét, hogy az a kobold lázadás bizony nem akkor volt, erre kizavart az órájáról és még büntit is kaptam. Jó, lehet nem azt kellett volna mondanom, hogy ezt mindenki tudja aki nem egy dilettáns barom, de igazán nem kellett volna úgy magára vennie.
- Köszönöm az ajánlatot, megragadnám a lehetőséget. - Rendes tőle, hogy ezt felajánlja. Kacérkodtam már a gondolattal, hogy beszökök néhány órára, de így gyakorlatilag hivatalosan is lesz rá engedélyem, ami megkímélhet jónéhány kínos szituációtól. Nem szeretem megszegni a szabályokat, legalábbis azokat, amikről tudok.
Míg mi ilyen kedélyesen cseverészünk az egyik rendbontó úgy gondolja, nincs kedve a maradék tíz percet itt töltetni, inkább lelép, ha már a tanár úgysem rá figyel. Pechjére én viszont látom, hogy mire készül, így teketóriázás nélkül megátkozom.
- Levicorpus! - Használhattam volna a lábbilincselő vagy a sóbálvány átkot is, de az nem lett volna ennyire vicces. Legalább mindenki látja, hogy így jár az, aki szökni próbál. - Bocsánat - pislogok kedvesen az előttem álló férfira. Addig nem engedem le a levegőben lógó srácot, míg tanár úr el nem dönti, mi legyen vele. Én biztosan újabb büntetőmunkára küldeném, de mondjuk a bagolyház kitakarítására, vagy ilyen alja munkára. Kicsit gonosz vagyok, lehet, de könyörgöm, ha eddig kibírta a fenekén akkor ez a tíz perc sem okoz neki gondot már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Déry-Hajnal András
Tanár, Egyetemi tanár



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 65
Írta: 2020. július 25. 07:46 | Link

Boglárka

Remélem, hogy ennek a beszélgetésnek a vége nem az lesz, hogy valaki hallotta, és vénségemre az igazgató engem küld majd büntetőmunkára, mert valljuk be, az nagyon kellemetlenül jönne ki, együtt takarítani a wc-t a renitensekkel. Nem mintha én más lennék, itt ajánlgatok olyan pénzszerzési lehetőséget, ami nem éppen törvényes, viszont igazán jövedelmező. Így hát, amikor azt mondja, mindenképpen beszél vele, elégedett mosolyra húzódnak ajkaim. Erről van szó.
- Tudtam én, hogy nem hiába lenne a felajánlás, akkor minde...
És akkor az átok. Egy pillanatra meglepődök, és csak lassan fordulok a levegőben levegő Tomika felé, aki kapálózva próbál szabadulni. Istenem, hogy jutott el ilyen magas osztályba? Néha annyira nem értem az emberek vajszívűségét. Egy hosszú pillanatig még elgyönyörködöm a szerencsétlen kölyök látványában, majd tekintetem lassan emelem vissza Boglárkára, szemeimben vidáman csillan meg a büszkeség fénye, és ajkaimon is elégedett mosoly pihen. Tomika jó helyen van, mert így nem tud szökni, a többieknek meg nincs kedve követni. Valószínűleg Lívia ebben a pillanatban fedezi fel, hogy Boglárka nem hülye, és talán benne is éppen az fogalmazódik meg, amit én javasoltam a lánynak, vagyis, hogy kölcsönösen használják ki egymást.
- Szóval, ahogy az előbb szerettem volna elmondani...
Ezzel figyelmen kívül hagyom azt, hogy bocsánatot kért, elvégre semmi szükség rá, helyesen cselekedett, és vicces a látvány, szóval igazán nincs okon haragudni.
- ... elintézek mindent, ami kell hozzá, és bagolyban küldöm majd az engedélyeket, így ön viszonylag szabadabban járhat be az egyetem területére, ülhet be órákra és lehet részese az ottani életnek. Még egy kis kreditelismertetést is megpróbálok kicsikarni.
Talán mindent nem lehet, de hátha. Ha csak pár tárgy kreditjét tovább tudná vinni, akkor már kényelmesebben tanulna az egyetemen. Viszont vészesen közeleg az óra vége, ő pedig megérdemli, hogy végre nyugalma legyen.
- Engedje szabadon Tomikát, had fusson.
Kacsintok is egyet rá, majd elfordulva a fenekükön maradtakra pillantok.
- Oszolj!
Ahogy ők kiviharoznak, mint egy állatcsorda, észreveszem, hogy Lívia kínosan lassan pakol. Na hát akkor jobb, ha lépek, innentől ez az ő bulijuk.
- Szép napot, kisasszony!
Intek búcsúzóul, mielőtt kilépnék a helyiségből és hazaindulnék. Felnőtt férfi vagyok, meg kell hoznom a magam áldozatait.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 235
Írta: 2020. szeptember 19. 22:01 | Link

Tamara
Tanulgatunk
Ruha

- Koncentrálj erősen! - pálcámat kezemben tartva ücsörgök egy széken, és figyelem, ahogy szegény elsős háztársam küzd a feladatával. Az átváltoztatástan az egyik kedvencem, így mikor Tami megkért, segítsek neki felkészülni a vizsgára, örömmel igent mondtam neki. Na meg addig sem a sajátomon izgulok. Az elsőssel az étkezés alkalmával ismerkedtünk meg, mikor egymás mellé keveredtünk, és beszélgetni kezdtünk. - Képzeld el, hogy megváltozik a színe - tanácsolom neki. Egy fehér lepedőt szereztem, azt próbálja átszínezni a lány. A tavalyi vizsgán ezt a bűbájt kellett bemutatnunk, gondoltam ezzel a legérdemesebb kezdeni.
Sosem tanítottam még senkit semmire. Nem is kicsit izgultam ma reggel, nehogy érthetetlen rébuszokban sikerüljön magyaráznom Tamarának. Szerencsére eddig jól haladunk, és ahogy reméltem, a tanulószoba is csendes. Rajtunk kívül egy idősebb srác, és egy navinés lány - akit órákról ismerek - ülnek a teremben. Ők is csendesen tanulgatnak csak, így nem zavarjuk egymást.
- Milyen színűre szeretnéd változtatni? - kérdezem, mikor a második próbálkozás után is fehér marad a lepedő. Egyáltalán nem az ügyetlenségére utal a dolog, hiszen az átváltoztatástan nehéz tárgy. Mikor a tavalyi vizsgára készültem, még a kezem is remegett, és egy óráig nem sikerült beszíneznem a poharat, amin gyakoroltam. - Próbáljuk meg egyszerre, jó? - az ötlet hirtelen jut eszembe, de rögtön fel is pattanok, megragadva pálcámat. Talán könnyebb lesz Taminak a dolog, ha én is a saját lepedőmre koncentrálok, és nem érzi a tekintetem a hátán. Egy erőteljes mozdulattal letépek egy darabot a már eddig is szakadt lepedőből, és lerakom magam elé az asztalra. - Készen állsz? - kérdezem, pálcámat a fehér anyagdarabra szegezve. Fejemben élénken megjelenik a piros szín, amit a lepedődarabra akarok varázsolni. Megvárom háztársam válaszát, majd ha készen áll, kimondom a varázsigét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 182
Írta: 2020. szeptember 22. 18:22 | Link


egy szerda délután | kinézet

Hatalmas cseppekben hullik odakinn az eső. Körülbelül hat óra lehet, lassan vacsoraidő, de megbeszéltem egy felsőbb éves rellonossal, hogy gitárleckéket veszek tőle. Addig sem kattog az agyam. Természetesen az idefelé után csipogott a telefonom, amiben az üzenet szerint nem ér rá mégsem ma, mert… mert nem. Ettől függetlenül gitártokomba bújtatott hangszerrel a hátamon sietek a tanulószoba irányába, hogy az egyik rejtett sarokban próbálkozzak a vásárolt munkafüzet alapján. Nem számítok nagy társaságra, mert – mint említettem – mindenki lassan a Nagyterem felé veszi az irányt, hogy elfogyaszthassa a vacsoráját. Mostanság nekem nem túl nagy az étvágyam. Inkább azt mondanám, hogy nem is emlékszem, hogy egy alkalomnál többször mikor ettem. Picit lefogytam, de annyira nem is ártott. Szerencsés alkat vagyok, a nővérem is ilyen. Arányosan fogyok mindenhonnan, így valójában nem is nagyon lehet észrevenni, hogy mennyi a leadott kiló. Maximum megjegyzik, hogy ma valamivel csinosabb vagyok. De ennyi. Izmomból is veszítettem az energiaszegény életmódnak köszönhetően, ezért szinte azonnal elmondok egy imát, amikor elérek a tanulószobáig. Már majd’ leszakadt a karom és a hátam, s úgy lihegek, mint egy frizbi után koslató eb.
Szokásomhoz híven nem nézek szét a helyiségben. Célirányosan indul el az egyik sarok felé, ahol a legközelebbi fotelbe hajítom a gitártokot, majd magamat a mellette lévő másikba. Hoznom kellett volna vizet. Úgy terülök el az ülőalkalmatosságban akár egy mesefigura; teljesen belesüllyedek, két karom pedig lomhám lóg a két karfa mellett. Már csak az hiányzik, hogy rózsaszín kis nyelvem lógjon. Kis idő elteltével megemelem jobb kezemet, és letörlöm a hideg izzadtságot homlokomról. Nem sokon múlt, hogy elájuljak. Talán mégis jobb lenne, ha visszaszoknék a háromszori étkezésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: 2020. szeptember 22. 18:52 | Link

Babett

Nem megy, nem megy, nem megy. - A francba már! - csattantam fel haragosan, s még a kezemben tartott ceruzát is dühösen vágtam a papírlapra, amire már a közelemben ücsörgő, s éppen olvasó srác is morcosan kapta fel a fejét. Egy kicsit hasonlított Márkra, ő is olyan túl komoly, túl okos formának tűnt, s láthatóan sikerült őt megzavarnom a könyvvével való romantikázásban. - Bocs - sóhajtottam,  mert jó modorra neveltek, s egy ilyen helyzetben mindig elvárták tőlem, hogy viselkedjek tisztelettudóan. Pedig most legszívesebben hozzá vágtam volna, hogy ha nem tetszik, akkor ülj máshova olvasgatni a flancos könyvedet. Legalábbis volt már bennem annyi indulat, hogy ezt csak így hozzávágjam, de mégis győzedelmeskedett rajtam az a fránya modor, amit hosszú évek alatt sulykoltak belém a szüleim.
Az előttem álló feladathoz azonban továbbra sem éreztem erőt, Johannes Faustusról kellett volna írnom egy esszét az okkultizmus kapcsán, de akárhányszor is kezdtem bele, a mondatok teljesen összezavarodtak a fejemben, a korábbi tanulmányokból szinte semmi nem jutott az eszembe, és úgy éreztem, hogy képtelen vagyok teljesíteni a feladatot. Nem tudtam koncentrálni, hiába próbálkoztam, hiába vettem a kezembe újra a ceruzát, hogy erőt vegyek magamon és végre megkezdjem az első mondatot, állandóan máshol jártak a gondolataim. Szívás volt ez a suli, egy kicsit már kezdtem besokallni a ránk nehezedő nyomástól, a szülők elvárásától. Nekem mindig jól kellett teljesítenem, most is ezt várták tőlem, de mi van, ha én nem ezt akartam? Semmi kedvem nem volt ehhez az esszéhez, de őszintén szólva máshoz sem. Mióta pár napja Bence tudatta velem, hogy nem, azóta nem tudtam mit kezdeni magammal. Hiányérzetem volt, rosszul éreztem magam a bőrömben, szó szerint nem volt kedvem semmihez.
A srác közben úgy tűnt, nem tudta tovább elviselni a szenvedésem, így összeszedve a holmiját, egyedül hagyott a tanulószobán. Hála Merlinnek, talán majd így jobban megy!
Ismét nekiveselkedtem a feladatnak, ám amint a ceruzám hegyét a papírlapra illesztettem, hogy újra kezdjem a korábbi mondatom, hallottam, hogy nyílik az ajtó, s valaki becsörtet rajta. Talán még lihegett is, vagy csak a levegőt vette, mindenesetre mikor hátrafordultam, már azt láttam, hogy valaki elterült az egyik fotelban. Mi van, ha rosszul lett? Ó, a fenébe is! Ennyit a feladatról.
Nem örültem annak, hogy ismét megzavartak, de fene a gondoskodó formámba, azért csak felpattantam, s odasétáltam, hogy megnézzem, nincs-e rosszul.
- Hahó, jól vagy? - léptem mellé, ám ekkor vettem csak észre a lányt, a hozzá párosuló arcot. - Aőhhh - valami értelmetlen szó szökkent szárra ajkaimból, miközben döbbent arckifejezéssel néztem a lányra, s már kétszer is megbántam, hogy felálltam, és odalépdeltem hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 115
Összes hsz: 182
Írta: 2020. szeptember 25. 12:42 | Link


egy szerda délután | kinézet

Mélyet sóhajtok, miközben a zsizsegés távozni kezd a koponyámból. Kinyitom szemeimet, de ugyanabban a pózban maradok kiterülve, mintha megpusztultam volna – mondjuk, nem állok tőle annyira távol. Nem tudom, hogy másoknál is van-e olyan, hogy valójában szinte semmi játszódik le a fejében, csak egyszerűen takarékra teszi magát, és bámul maga elé. Nálam mostanság egyre gyakrabban. Szeretem kikapcsolni az agyamat, hogy ne kattogjak felesleges marhaságokon. Le szeretném kötni magam, és talán elmegyek mégis ma este arra a végzős bál előtti buliba Ivettel. Mi baj lehet? Legurul majd egy-két sör, egy két cigit is elszívok talán, közben teljesen felesleges köröket flörtölök néhány felsőbb évessel, hogy legalább arra a kis időre visszanyerjem az önbecsülésemet. Természetesen másnap reggel ezzel szembe kell néznem, és a fejemet fogom verni a falba, hogy már megint idiótát csináltam magamból.
Előre játszom le magam előtt a jeleneteket – elvégre minden buli után ez van –, így egy kelletlen grimasszal le is teszek róla. Lehet baj. És erre van a legkevésbé szükségem. Hümmögve szedem össze magam, vagyis mozdítom meg végre karomat, hogy felüljek, amikor egy kedves, aggódó hang üti meg a fülemet. Erőltetett mosoly kerül gondterhelt vonásaim közé, majd odafordítom sápadt arcomat az érkező felé. Lassan nyitom fel egy mély pislogás után zöldjeimet, amik amint felnyílnak, abban a pillanatban jegesednek meg a másik szeme láttára. A zöld, lágy algaszín villámgyorsan változik át a hideg kékbe, majd a karfán felnyomom karjaimmal magam a fotelben.
Minden szuper – mondom végül méllyé változott hangomon. Tekintetemmel el sem engedem Karolát, a méreg bennük azonban valami teljesen mássá változik. Szinte elhomályosult fátyol kerül rájuk, ahogyan feltűnik előttem a pizzériában történt jelenet. Szívem hevesebben kezd verni mellkasomban, szinte kiütve bordáimat a helyükről, de egy gunyoros mosollyal rendezem vonásaimat, oldalra döntöm a fejemet, és felállok. Így eléggé közel kerülve az eddig fölém magasodó Karolához. Arcomról nem távozik a mosoly, ám ajkam láthatóan meg-megrándul a természetellenes szájtartástól. – Boccccsánat – nyújtom el a szót, miközben ellépek előtte, hogy gitártokomhoz nyúlhassak. Nagyon rendes volt tőle, hogy aggódott, de aztán – úgy veszem észre – inkább szomorkás, hogy nem nyuvadtam ki a székben. Nem tudom, hogy mit mondhatnék, pedig annyira minden dübörög az agyamban. Neki már hátat fordítva húzom ki a tok zipzárját, ajkam pedig lebiggyen. Eszem ágában sincsen pont előtte bőgni, de annyira megtámadtak az érzelmek, hogyha már nem lát engem, miért is ne engedhetnék meg magamnak egy ilyen jellegű grimaszt. Egy ideig ott kutakodok, majd susmogást hallok az ajtóból. Vállam fölött, gyanakodva tekintek hátra, ahol is három rellonos fiút pillantok meg. Vihorászva mutogatnak ránk, hiszen a pletyka csak úgy szárnyal a tinédzserek között. Főleg akkor, ha ilyen nevetségesen drámai sztorikról van szó. Az egyik, fekete hajú, markáns vonású srác előveszi a pálcáját, majd miután konstatálja, már csak Karola és én vagyunk a tanulószobában, odaszól. Valami olyasmit, hogy „Beszélgessetek csak csajok”, mire én értetlenül emelem kékjeimet a velem maradt lányra. Ekkor záródik be az ajtó, és hallom mögüle a srácok nevetését.
Na, ne! Ezt ne… - csóválom meg a fejemet, majd az ajtóhoz sétálok. Megpróbálom lenyomni a kilincset, de nem nyílik. Farzsebemhez nyúlok, és előveszem én is cseresznyefa pálcámat. – Alohomora! – suttogom, ám a zár nyelve meg sem mozdul. Kétségbeesetten ismétlem meg még néhányszor, majd fintorogva fordulok meg, hogy szemben találjam magam Karolával. Nem szólok, csak lomhán lógatom magam mellett karjaimat, jobbomban a pálcát szorongatva. Megmagyarázhatatlan keveréke jelentkezik tekintetemben a szomorúságnak, a dühnek és a kétségbeesésnek. Rellonosok. Nem is tudom, miért gondoljátok, hogy mindenbe bele kell ütniük az orrukat. – És most mit csináljunk? – teszem fel a kérdést. Nem hiszem el, hogy pont vele ragadtam itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ágas Tamara
Diák Levita, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2020. szeptember 27. 11:51 | Link

Hidd el én próbálok-mondtam viccesen, de szerintem hallatszott rajtam az idegesség. Mindenképp kell az a rózsaszín lepedő...plusz jó vizsga...az is kéne, talán kicsit jobban mint a rózsaszín lepedő.Akkor összpontosítok... mondtam szerintem megint túlaggódva a dolgokat. Igen ez nálam mindennapos.Na jóó, ez lehet a negyedik próbálkozásom de az a nyamvadt lepedő még most is fehér. Persze lehet hogy én vagyok színvak, de nem hiszem mert Betti sem ujjong. Na mindegy.hááát...a rózsaszín szép szín-mondtam nagyon nevetve. Mondjuk nem a színen nevettetm, hanem a bénázásomon, de most ez lényegtelen Sose fog ez nekem menni...mármint reménykedek hogy fog
Egyszerre?-mondtam félveJó de ha a további életedet pinkként le élned,én szóltam-mondtam mostmár szinte hasgörccsel. De viccet félre téve, szerintem Betti sem örülne a rózsaszín bőrnek. Mondjuk itt az egymilliós kérdés az az hogy ki örülne. na igen...
Jó,jó készen állokmondtam remélve hogy az elöbbi gondolataim csak gondolatok maradnak...
Utoljára módosította:Ágas Tamara, 2020. szeptember 27. 11:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Évfolyamelső - 2020 tavasz/nyár
offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 235
Írta: 2020. október 11. 18:11 | Link

Tamara
Tanulgatunk
Ruha

Türelmesen várom, hogy a lepedő színe megváltozzon, és közben figyelem Tamara reakcióit. Teljes mértékben magamra ismerek bennük. Pont olyan türelmetlen önmagával, mint én vagyok magammal. Persze a másikban könnyű felismerni a hibát, még tanácsot is adhatnék, de magamban nem tudom orvosolni a dolgot. Látom Tamin, hogy szörnyen izgul, és ráfeszül a dologra. Ettől viszont én is befeszülök kicsit. Hogyan segítsek neki? Mivel nyugtassam meg?
- Csak próbáld meg újra - mondom türelmesen. Nem vagyok türelmetlen ember, és nem is tudom, mennyi ideje próbálkozik már. Az a cél, hogy az a lepedő színes legyen, akkor addig próbálkozunk, míg el nem érjük. - Az átváltoztatás nehéz, csak bele kell jönni. Menni fog, hidd el! - biztatom. Majd kapva a válaszán megpróbálok a lehető leglelkesebben megszólalni: - Akkor legyen rózsaszín! Képzeld el milyen rózsaszínt szeretnél. Legyen a fejedben, mit akarsz csinálni. Minél tudatosabb vagy, annál nagyobb a siker - egészen kezdem magamat tanárnak érezni, ahogy az instrukciókat kiadom a lánynak.
Az én magabiztosságom megnőtt, mióta elkezdtük a gyakorlást, és reménykedem benne, hogy az övé is. Biztatóan intek, hogy próbálja meg újra, és izgatottan várom az eredményt. Ám mikor nem sikerül, akkor sem keseredem el, hanem új ötlettel állok elő.
- Igen! Te ezen a darabom gyakorolj, én pedig ezt fogom átváltoztatni - tolom vissza elé a lepedő egyik darabját. Elnevetem magam Tami megjegyzésére. - Szeretem a pinket - vonom meg a vállam nevetve, majd visszafordulok a epedőhöz. - Akkor háromra! - pillantok a lányra, pálcámat pedig az anyagdarabra szegezem. - Egy, kettő... - várok egy pillanatot, hogy Tami kifújja a levegőt, majd fojtatom Három! - rámutatok a lepedőre, és kimondom a varázsigét. - Coloris mutatio viridis! - az anyag lassan felveszi a piros színt, én pedig büszkén oldalra fordulok, vajon Taminak sikerült-e a bűbáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ágas Tamara
Diák Levita, Másodikos diák



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2020. október 16. 19:05 | Link

Betti

Váó! sikerült! nagyon köszi!-először el sem hittem,utána elkezdtem felfogni hogy az alapvetően fehér lepedő, nem fehér hanem...hanem barna. jóóó, akkor félsiker-nevettem el magam. Nagyon jó gyakorolni Bettivel, de félek hogy a terhére vagyok...hisz annyi minden mással kéne foglalkoznia.Mi van ha miattam romlik az átlaga, netán lemarad fontos dolgokról...miattam z olyan jószívű, mégis olyan szomorú...érzem hogy meg kéne szólalnom ezért odabökök valami "köszi" félét Köööösziiii-a gondolataim persze még most is az "ugye nem vagyok Betti terhére, de ha mégis?" kédéskört feszegették szóval megpróbáltam témát váltani...várj nem. a "hogy megy a suli" vagy "mizu van veled" kérdések túl átlátszóak,valami más kell de mi???Éééés amúgy hogy megy a suli-kérdezem elég bénán aztán hangosan felnevetek. Ha jól látom Betti is elmosolyodik. Vajon hány percig elmélkedtem magamban? jó ég...Van még bármilyen varázslat amit gyakorolni kéne?-kérdezem most már csak egy kicsit(jó,nagyon)vigyorogva,és ezzel szerintem le is zártam a "idegesítem-e Bettit" kérdéskört...ennek az előbb más neve volt nem? na mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 338
Összes hsz: 667
Írta: Tegnap, 18:42 | Link

Babett

Hogy a sárkány fortyogó barlangjában füstölögne…vagy valami ehhez hasonló volt az első gondolatom, amint lélektükreim előtt nem más tűnt fel, mint Babett. Hogy miért is kellett nekem felkelnem, és idejönnöm, miért kellett nekem mindig arra figyelnem, hogy mások hogy vannak? Hagytam volna, hogy pusztuljon meg a fotelben.
- Öh, remek. Csak onnan…khm, onnan úgy tűnt, mintha rosszul lennél, de így elnézve…nos, jó színben vagy - hát persze, hogy is ne lenne jó színben, mikor valószínűleg Bence repesve reppent karjaiba, legalábbis azt hiszem, hisz ki más lenne az, akibe szerelmes lenne? Legjobb tudomásom szerint Masa már régóta szóba sem jöhetett, más lányról pedig nem hallottam. Szóval igen, minden bizonnyal ő lehet az a lány, aki miatt dobott Bence.
Gondolataimból elém kerülő arca, s gunyoros mosolya rántott vissza, mert hát úgy döntött, felegyenesedik. S mi az, hogy felegyenesedik, talán fel is akar lökni. - Ja persze, az is kell neked…öhm, a gitár - talán nem kellett volna kommenteket fűznöm a mozdulataihoz, de mégis, irritált a jelenléte. Ha nézéssel perzselni lehetett volna, akkor már egész biztos, hogy lángok vették volna körbe. Pechemre ilyen varázslatot sem tudtam, meg sajnos nem voltam eléggé bosszúszomjas ahhoz, hogy felgyújtsam.
Ráadásul neki éppen a Tanulószobába kellett jönnie, s itt zörögni azzal a gitártokkal. Ha csak arra gondoltam, hogy Bencével összejöttek, s hogy talán még ki is beszéltek, úgy éreztem, hogy legszívesebben elmenekülnék. Kezdett ez az egész helyzet olyan nyomasztóvá válni, úgy éreztem, hogy megfulladok. Vajon mi volt benne más, mint bennem?
Néhány másodpercig lopva fürkésztem, s próbáltam rájönni arra, hogy miért voltam kevés, ám valami furcsa nesz zavart meg, s szinte egyszerre kaptam pillantásom Babettel az ajtó irányába.
- Mi a…neee - némi késéssel, ám magam is ráeszméltem arra, hogy ez a két fiú mit talált ki, addigra azonban Babett már az ajtó kinyitásával próbálkozott. Kezeimet védekezően fűztem össze magam előtt, ahogy kissé idegesen odalépdeltem, hogy magam is szemügyre vegyem a helyzetet.
- Mert nem nyílik? Hogy nem jött be ez a varázslat? - elhiheti, hogy legkevésbé sem volt hangulatom vele egy helyiségben tartózkodni, el is kaptam róla a pillantásom, s magam kezdtem el a kilinccsel babrálni, hátha az majd magától kinyílik.
- Ez nem vicces, halljátok? Nyissátok ki!- ütögettem meg párszor a tenyeremmel, hogy jelezzek annak a két balféknek, ám mindhiába, már a hangjukat sem lehetett hallani.
- Úgy nézek ki, mint aki mindenre tudja a választ? - nem tudtam türtőztetni az indulataimat, ez nem volt szép tőlem, de nem tudtam ennél szebben reagálni. Végül sóhajtva fújtam ki a levegőt.
- Nem tudom, írj egy sms-t a barátodnak, és kérd meg, hogy engedjen ki minket…vagy téged, vagy tök mindegy - vontam vállat, végül is, Bence valószínűleg gyakran ült a telefonján, meg amúgy is, biztos ezer örömmel sietett volna, hogy kimentse a hercegnőt a fogságból.
- Ajh Merlinre…ez tényleg nem nyílik - azért csak még egyszer megpróbáltam, végül ismét a lány felé fordultam. - Tényleg nem megy. Nem megy. Nem…és pont ve..mindegy. Talán megpróbálhatnál valami komolyabb varázslatot, végül is, ötödéves vagy - szúrtam oda, ahogy pillantásom újra Babettre emeltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet