29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 17 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Eridonos patrónus, Rivalló Rúnakígyók csapattag, DÖK tag, Színjátszós, Edictum lektor, Harmadikos diák


a Pösze Petya | „Petyagyerek”
offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 578
Írta: 2019. november 21. 09:07 | Link

Babicza HELGA Odett
“When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?

Az utolsó mondat semlegesen hagyja el szájamat, csak egy vállrántás kellene mellé, hogy mutassam, nem érdekel már a téma. Persze, hogyha arról van szó, nagyon szívesen segítek. Csak – ahogyan édesanya is mondaná – észre kell venni, ha valahol nem látnak bennünket szívesen. Sőt mi több, mentsük magunkat az olyan emberektől, akiknek nem kellünk, mert csak fájni fog a kis szívünk, ha kétségbeesett próbálkozásaink visszapattannak. Ilyenkor mindig apámról beszélt. Nem mondta soha, de én tudtam. Szülőm gondolatára elmosolyodok, és máris folytatom a napomat, mintha mi sem történt volna. Egy hatalmas fotel felé indulok nyikorgó léptekkel, amikor meghallom a vöröshajú lány hangját hátam mögül. Jól betalál a gerincem mellé úgy, hogy majdnem lebénulok, ezért élőhalott módjára, lomhán fordulok felé. Arcom kedves és várakozón tekintek rá égszínkék szemeimmel. A bocsánatkérésre még lágyabbá válik tekintetem, de azért magamra próbálok erőltetni egy kis duzzogást, elvégre meg vagyok bántva.
- Bocsánatkérés elfogadva – tartom még szájam szegletében a huncut mosolyt, majd a mellettem lévő fotelbe hajítom a táskámat. Bemutatkozik, és nyújtja felém a kezét. Á, ő is ez a kézfogós típus. Nem akarom megsérteni, így ráfogok kicsi kezére, széles tenyerembe foglalva övét. – Petya – mondom neki egy biccentés kíséretében, hiszen persze, hogy rendben van az újrakezdés. – Szóval – kezdek be elnyújtva. – Kéne egy kis segítség a gyógynövénytanban, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár & 2020 - ősz/tél
Az év Eridonosa 2020 - ősz/tél
Denis A. Brightmore
KARANTÉN


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 3556
Írta: 2019. december 2. 11:56 | Link

Nakahara Daisuke

Az a pár szó megtette a hatását, ahogy észreveszem, mert a srácban még az ütő is megáll, nekem pedig ez miatt - meg amúgy is néha - egy igen önelégült mosoly kerül fel ajkaimra. Tudjuk már, hogy hányas a kabát, dude, mert nem állok jót magamért, ha a húgomról készítesz bármilyen rajzot is. Legyen az csak az arcáról, vagy akár egész alakos, utána a te egész alakod is le lesz rajzolva. A falra. Vörössel. Nem vagyok - mindig - erőszakos, de Lorin az egyetlen olyan nő az életemben, aki nem tud magára vigyázni, nem mer kiállni magáért, nem szólal fel a saját igazáért. Így tehát mire van a bátyja? A legjobb bátyó a világon? Ugye arra, hogy ezeket megcsinálja helyette, mindig a háta mögött legyen, bár szerintem elég a Brightmore név és mindenki össze tudja rakni magában, hogy ki kihez tartozik, de valamikor nem elég mégsem egy név, hanem kell hozzá az arcom, és az a különlegesen kegyetlen csillogás, ami segít felfogni a gyengébb elméjűeknek is a dolgokat, de tényleg csak akkor, ha nem elég a név. Márpedig mostanában elég szokott lenni, így nem aggódom, hiszen nincs miért, egészen addig, amíg be nem kerülnek az újak az iskolába, hogy kezdhessem elölről felépíteni a Brightmore nevet.
Észreveszem a srác zavarát, majd még egy sort lefirkantva mosolyodom el, és tolom elé a lapot, amit nem olvas el rögtön. Nos, ez nem meglepő, lehet, ha nem én lennék én, akkor egy olyan nézéstől én is összefosnám magam, így türelmesen várok, amíg összeszedi magát, majd a lapra pillant. Mosolyogva áll neki ismét az orromnak, ami egyelőre egy paca és nem orr, de majd kialakul gondolom. Ő a művész lélek, nem én, így ezt rá bízom. Lesandítok a papír szélére, összeszűkült szemmel olvasom el a sort, majd ugyanilyen tekintettel nézek fel a srácra. Végül megemelkedett szemöldökkel vonom meg a vállamat, és legyintek egyet felé afféle "nem para, haver" stílusban, és remélem, hogy átmegy az üzenet. A következő leírt sorra megrázom a fejemet, elveszem a sráctól a ceruzát, majd alá firkantok.
"Jó ez így, legalább tud tanulni" - bökök fejemmel húgom felé, aki annyira elmerült a könyvben, hogy öröm ránézni, és ha az előttem ülő is rám néz, akkor láthatja is, hogy kiről beszélek. Szerintem eddig hősiesen tűrtem, és nagyon is büszke vagyok rá, de ez nyilvánvalóan nem tart sokáig, mert nem bírom tovább. Éppen akkor hatolok be észrevétlen a srác fejébe, amikor azon pánikol, hogy megeszem. Rendben, ennél több nem is kell nekem ebből, akaratlan is kitör belőlem egy halk nevetés. Újra kezembe veszem a sráctól elcsórt ceruzát. "Nem foglak megenni" - sok mindennel vádoltak az évek során, de azért ez túlzás. Miért ennék már embereket? És az nem válasz, hogy simán kinézik belőlem, mert... mert egyszerűen nem az. Én is sok mindent kinézek emberekből, aztán a fele nem igaz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balázsi Hanna
KARANTÉN


hannázsi banna.
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2019. december 12. 09:24 | Link

Isaac Matthew Philips

A legtöbb korombeli szerint tanulni szívás. Nos, szerintem csak az a szívás, hogy olyan sokáig tart a dolog. Életünk első tizennyolc évét tanulással töltjük. És mondhatnánk, hogy sokat játszunk is közben, meg minden, de nem, mert tulajdonképpen azzal is tanulunk. Ami jó. Szerintem tanulni tökre jó, mert a megszerzett tudással máris több lehetsz azoknál a nyomiknál, akik még erre is lusták. Pedig van rá tizennyolc évük nekik is, jobb esetben semmi más dolguk nincs. Nos, nekem lenne, igazából... de akkor nem lehetnék első. És az nem pálya. Első óta pontosan tudom, hogyan kerekedjek a többiek felé és ez mit követel meg tőlem, úgyhogy nincs más választás, mint a tanulószobában tölteni a fél életemet.
Kezdem azt hinni, hogy mióta ideköltöztem a Bagolykőbe, csak olyan helyeken járok, ahol vannak könyvek. Mintha tényleg csak ezért lennék itt, hogy akkor kiolvassam a könyvkészletet és köszönöm, viszlát, már tovább is álltam. Úgyhogy most éppen ezen dolgozom. A Bagolykő Mágustanoda összes könyvét letudni, lehetőleg még az első két évemben, hogy utána másra is tudjak koncentrálni. Csodás terv, nem?
A figyelmemmel néha akadnak gondok. Főleg, ha nagyon hosszú a nap és már nagyon fáradt vagyok. A sorok csak úgy elmásznak, én pedig nézek utánuk, és nem értem, miért nem fogom fel amit olvasok. Akkor nézek csak fel, és látom meg a srácot. Először csak egy pillantást vetek rá, de aztán az agyam lassan feldolgozza a látottakat. Úristen. Fültágítója van. Meg biztos vannak piercingjei meg tetkói, ez tökre egyértelmű, elég csak ránézni. Izgatottság járja át a testem, még a lábujjam végei is bizseregni kezdenek... mármint nem, nem bizseregnek. Rajongani olyan gyerekes. És amúgy is, van jobb dolgom, mint őt bámulni vagy vele társalogni. Várnak... a... könyvek...
- Hé, szia - köszöntem rá a következő pillanatban és még egy mosolyt is kanyarítottam az arcomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 2376
Írta: 2019. december 12. 19:25 | Link

Balázsi Hanna
Soundtrack


 
Na jó, lassan tanulni is el kéne kezdeni... vagy legalább is annak látszatát fenntartani. Szerencse, hogy érdekel a mágia, ezért tök egyszerűen belemegy a fejembe, máskülönben már szerintem évekkel ezelőtt kipenderítettek volna. Nem sok energiát szoktam a tanulmányaimba fektetni, meg szoktam elégedni egy jó, vagy közepes eredménnyel. Tudom, nem segítek a "lusta navinés" sztereotípia eloszlatásában, de annak úgy kell, aki hisz is ebben, vagy rosszul érzi magát emiatt. Na, a lényeg, hogy ezt a beadandót úgy holnapra kéne megcsinálnom, én meg csak fetrengek az ágyamon, mint egy kupac szennyes rongy... mondjuk ez a kijelentés se áll kifejezetten messze az igazságtól. Szóval megmakacsoltam magam, belebújtam a pulcsimba, ami akkora, hogy magam mellett még az egy cirkuszt is elrejthetnék minden probléma nélkül, aztán egy kis melegítő (alsóban azért mégse mászkálhat az ember fia a kastélyban) és mivel beléptünk a téli hónapokba, felerőltettem valami lábbelit is a virgácsaimra. Táskával a hátamon, kelletlen arckifejezéssel a képemen csoszogtam el a tanulószobáig.
 Bent már ült egy csajszi. Még eddig nem láttam erre felé, biztos elsős lehet. Ezt a következtetést onnan is levonom, hogy amint helyet foglalok egy asztalnál és matatni kezdek, érzem magamon a lány tekintetét. Ilyen külsővel már hozzá szokik az ember, de akkor is, az első pár perc mindig kínos. Ekkor megszólított. Meglepetten fordítom felé a tekintetemet, hátha csak most lépett be valaki, akit én nem vettem észre és neki köszönt. De ahogy eltelt pár pillanat, rájöttem, hogy nem, nekem címezte az üdvözlést.
- Ahm....Hello.... - néztem kicsit megiletődve vissza rá, egy laza béke-jelet formálva a kezemmel, hogy valamennyire elhitessem vele, hogy én amúgy egy baromi laza csávó vagyok.
- Ahm...segíthetek valamiben?
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2019. december 15. 10:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Balázsi Hanna
KARANTÉN


hannázsi banna.
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2019. december 14. 20:26 | Link

Isaac Matthew Phillips

Úgy látom, kicsit ufónak néz. Ami tény, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, annál azért sokkal menőbb és képzettebb vagyok. De azért ez a tekintet egy kicsit mégsincs helyén, mert olyan lenéző. Vagy lehet, hogy zavarban van? Na hát azt biztos nem néztem volna ki szerencsétlenből, hogy zavarban lesz. Ennek a gondolatnak a nyomán szépen el is vigyorodom. Szegényem. Sokkal idősebbnek tűnik nálam, de még nem tudja, hogy én ilyen embereket eszek reggelire.
- Arra gondoltam, pont úgy nézel ki, mint valami kifutófélben lévő rocksztár csávó. De ez nem bók volt, mert tök hülyén néz ki egy rocksztár a tanulószobában ücsörögve. Meg úgy alapból itt a suliban. Nem kellene inkább egy kicsit... nem is tudom, deviánskodnod éppen? - kezdtem el csacsogni. Mert a szűkszavúsága egyből arra ösztökél, hogy minél többet beszéljek neki. Mindenféle hülyeségről, ami az eszembe jut. És mivel olyan kis báránykának tűnik, ezért nem biztos, hogy kétszer át kell gondolnom, mit mondok neki. Ugye?
Szóval, visszafogtam a rajnogási faktort, annyira, amennyire csak lehetett, és visszabuktam a könyvek közé, és tanulgatni kezdtem. A tollam végével vakargattam egy kis ideig a szőke fejem. És én tényleg próbáltam békén hagyni, és nem az idegeire menni és elvenni a kedvét a suliba járástól. De ez igen nehéz feladatnak bizonyult. Az önuralmam, mondjuk úgy, még nem a legjobb. Egy picit közelebb csusszantam hozzá és továbbra is vigyorogva néztem rá.
 - Fájt? - kérdeztem, miközben a tollam végével a fülére böktem. - Sokáig tartott? - adtam hozzá a másik kérdésemet. Mert meg kell vallanom, ez egészen nagyon menőn nézett ki. - Van más testmódosítós izébizéd is? - kérdezem, miközben ismét eluralkodik rajtam az a francos gyerekes lelkesedés. Amikor észreveszem magam, akkor megköszörülöm a torkom, és megemelem a könyvet, ami fölött eddig görnyedtem. - Nem mintha olyan nagy cucc lenne - teszem hozzá, mentem a menthetőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 2376
Írta: 2019. december 15. 11:07 | Link

Balázsi Hanna
Soundtrack


  Van, hogy random leszólítanak és/vagy kérdeznek valamit. Általában nem találnak egy adott tantermet, vagy a mosdót, vagy a tanárit, vagy egy adott ház klubhelyiségét. Igazából rengeteg dolog van, amit nem találhatsz meg könnyen itt a Bagolykőben. De ez legalább bátorságot nevel az elsősökbe és megmutatja nekik, hogy egyik... na jó, a legtöbb felsős nem harap. De ez a helyzet más volt. Tekintve, hogy alapból egy helyiségben vagyunk, nem mondjuk egy folyosón. A másik meg az, hogy ez a lány nem éppen úgy viselkedett, mint aki épp indulni készül, csak éppen tétovázik, hisz nem tudja, hova menjek. Amint beszélni kezd, sejtéseim be is igazolódnak.
- Ahm...kösz... - nézek rá zavartan, fejemet kicsit oldalra biccentve. Ilyet se mondott még nekem senki. - Hát, tudod, holnapra meg kéne szüljek egy beadandót és züllés közben az nem igazán szokott sikerülni, szóval... - magyarázok az az asztalon könyökölve, fejemet támasztva a lánynak a semmibe meredve, viszont mikor visszanézek rá, ő már ismét egy könyvbe temetve gubbaszt. "Eh, érdekes..." beletörődve, húzott szájjal fordulok vissza a munkám felé és összekovácsolni a beadandómat.
 Pár perc is eltelt talán, amikor újra a lány hangját hallom. Mi fájt? Mi tartott sokáig? Ez valami "pick-up line"? Mit szeretne? Aztán leesik, hogy a számon virító piercingekre és/vagy a kezeimen lévő tetoválásokra gondol. De kis cuki. Emlékszem, én is ilyen voltam, akárhányszor láttam egy ilyen embert, legszívesebben elárasztottam volna a kérdéseimmel, csakhát engem kicsit félénkebb fából faragtak. Úgy látom, ebben különbözünk.
- Ahm....húúúh... - meredek megint a semmibe, próbálkozva felidézni az élményeket, amik segítenek a kérései megválaszolásában. - Hát, igazából meg is válaszoltad a kérdést. Nem olyan nagy cucc, egy kis szúrás, mintha injekciót kapnál. Mondjuk az kicsit creepy, amikor áthúzzák rajta azt a valamit, hogy az ideigleneset be tudják tenni. De ha jól kezeled utána, nem lesz baj. - magyaráztam neki támaszkodva, remélve, hogy sikerült kielégítenem a tudásszomját.
- Hogy van-e más, egyenlőre nem, max tervben van pár bigyó, de... sajna az pénzbe kerül. - nevetek keserédesen.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2019. december 16. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 15. 17:13 | Link

Benett

Harsány nevetés hagyja el a szám, amint Benett lereagálja aprócska meglepetésemet. Ha csitítani is próbál, akkor sem halkulok el, hisz vele ellentétben én nem félek a felsőbb erőktől. Mivel én is egy vagyok közülük. Persze ő ezt nem tudhatja, mivel amilyen gyorsan csak tudtam, oly’ gyorsan tüntettem el az fényes kis csecsebecsét mellkasomról, hogy az aztán a feledés és a cukorzacskók homályába merüljön. Lassan mozgok, akárcsak egy macska amely’ épp a vacsorájával játszadozik, mielőtt elnyelné azt. Kisétálok a fotel árnyékából, hogy aztán fejemet félredöntve, hajamat eltüntetve az útból foglaljak helyet az ülőalkalmatosság karfáján.
- Hmm… Ki tudja. Ha egy ilyen csinos kis fiúcskával vagyok, akkor nem bánom, ha meg is hallanak – azzal dominánsabb kezemmel végigsimítok a srác állán, majd hüvelykujjammal feljebb tolom a fejét, hogy tekintete találkozzon az enyémmel. Nem tagadom a pletykákat, tudom, hogy egy kanos kis tinédzser hírébe járok szájról szájra a kastély falai között, hisz már nem egyszer jutott az én fülembe egy-egy pletyka. Ha Benett nem is élvezhette eme szóbeszédek valamelyikét, most majd fogja, mivel percről percre egyre szűkösebb kezd lenni a helyzet a nadrágban. Mégiscsak a Levita egyik leghelyesebb újoncával van dolgom. Aki még nem mellesleg retteg is tőlem. Dögös fiúk plusz a félelem mámorító illata pedig egyenlő… nos… tudjátok mi.
- Jaj, ne mondd, hogy tanulni jöttél ide! - Biggyed le ajkam és az a bizonyos is abban a minutumban, ahogy pupilláim fixálódnak a könyvében szereplő szavakon, majd kisvártatva leesik, hogy ő bizony bűbájtant bújhat vagy valami hasonló, ám ugyanolyan unalmas szemetet. Szóval nem is kell mondanom, mekkora meglepetést kelthetek, mikor megragadom a könyvet, majd egy határozott mozdulattal meglendítem, és eldobom valahova a terem egyik rég nem látogatott sarkába.
- Sokkal izgalmasabb dolgokat tudok én mutatni, mind bármelyik unalmas olvasmányod - fogom meg ismét a másik állát, ám ez alkalommal nem maradok egy helyben, oly' közel araszolok hozzá, hogy orrom már az övét súrolja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Balázsi Hanna
KARANTÉN


hannázsi banna.
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 7
Írta: 2019. december 15. 17:16 | Link

Isaac Matthew Phillips

Kicsit meglep, hogy válaszol a kérdésemre. És nem tudok mást csinálni, csak elnevetni magamat, hangosan. Le is pisszegnek a hátam mögül, én pedig mérgesen pillantok hátra, aztán visszafordulok a sráchoz, vigyorogva.
- De... nem úgy van, hogy a rocksztárok úgy alapból magasról letojják a beadandókat meg úgy mindent? Főleg a kötelességeket. Tudod, vannak prioritások. A züllés fontosabb, nem? - kérdezem, miközben megvonom kicsit a vállam. Nos, én vagyok a legrosszabb refrencia. Én aztán nem züllök. De csak azért nem, mert túl okos vagyok hozzá. A züllés nem más, mint az idő elpazarlása. Én meg türelmetlen vagyok kicsit, ezért nem vesztegethetem az időm hülyeségekre. Akkor ki fogja kiolvasni az összes könyvet ebben a nagy kastélyban? Szóval gyorsan vissza is térek és próbálok önmegtartóztatni erősen, mert hát, azt is gyakorolni kell. De nem igazán megy, inkább csak úgy kérdezgetni kezdem. Mert ahonnan én jövök, ott ezek a dolgok nem alapok, sőt, nem is elfogadottak. Én is nagyon szerettem volna feketére festeni a hajam. Meg is csináltam, csak aztán annyira kiakasztottam a szüleimet, hogy vissza kellett varázsolnom az eredetire és megígérni, hogy soha többé nem csinálok ilyet. Pedig szerintem sokkal komolyabb és felnőttesebb voltam feketén.
Hallgattam a válaszát a piercingekkel kapcsolatban, és párszor bólintottam. Akármennyire nehéz bevallani, egészen élveztem hallgatni, amit mesélt. Persze ezt igyekeztem minél kevésé kimutatni, úgyhogy a csillogó kiskutya szemeket visszaküldtem az oviba.
- Ja, hát biztosan nem túl olcsó. Szerintem egy évi zsebpénzem nem lenne rá elég - sóhajtottam. Mondjuk nem hiszem, hogy valaha ilyesmire vetemednék. Egyrészt azért, mert akkor lehet a szüleim szívbajt kapnának, másrészt pedig sokkal jobban szeretem másokon nézni. Tökre érdekes. Mint egy múzeumban.
- Segítsek a beadandóval? - kérdezem végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
Prefektus Navine, DÖK tag, Ötödikes diák


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 2376
Írta: 2019. december 16. 19:31 | Link

Balázsi Hanna
Soundtrack


  Ha akartam volna, se tudtam volna nem észre venni, hogy a kiscsaj nagyon nem elégedett a válaszommal. Hát jól van, nem vagyok egy Kurt Cobain, nem azért vagyok itt, hogy a Nagyterem közepén szétverjek egy gitárt, beintsek a diákságnak, aztán hazamenjek. Ezt a szerepet inkább átadom neki. De legyen olyan kedves, szóljon, ha életre kelti az általam imént felvázolt jelenetet a Nagyteremben, a sarokban röhögnék, popcornt tömve a képembe. A nevetésével nagyon nem tudtam mit kezdeni, inkább azon lepődtem meg, hogy nem vettem észre, hogy rajtunk kívül még vannak itt mások is.
- Hát, lehet, hogy úgy nézek ki, mint egy rocksztár, de nem vágyom ilyen életmódra, a heroin nem működött, inkább füves típus vagyokCSAK VICCELEK! - emeltem ki szép érthetően, gesztikulálva,de azért nem kiabálva, nemám fel leszek nyomva, hogy drogtanyát működtetek a kastély területén. Habár lehet pont ezt várná el tőlem a kiscsaj. - Egyébként ne tévesszen meg a branding, meg az a "perszóna" amit kiépítenek maguknak. Rengeteg rocklegenda valójában tök chill, kis introvertált fazon volt és az is a mai napig. - magyaráztam neki. Valahol éreztem, hogyha egy kicsit is, de tisztában van ezekkel a dolgokkal. Meg hát megragadom az alkalmat, hogy elhitessem vele, hogy van valami bölcsesség is a fejemben, nem csak a szőkítés okozta rongálás.
 Nagyon kis édes, ahogy érdeklődik a testmódosításaim iránt. Mintha magamat látnám ugyanennyi idősen. Ám azóta, hogy én is egy lettem az általam csodált piercinget, illetve tetoválást birtokló emberek közül, így kicsit varázsát vesztette a dolog. Elmosolyodok, amik szóba hozta a zsebpénz témát.
- Az szomorú. Nekem a nővérem kitaposta az utat, de az őseim jó arcok, egy kis részét állták a tetoválásnak. A piercing viszont nem olyan hajmeresztő, csak meg kell találni a megfelelő helyet. - akkora büszkeséggel tölt el, hogy oszthatom az észt abból az egyáltalán nem exkluzív kategóriájú tudásomból, ami van, de mégis, legalább olthatom picit a tudásszomját.
 A felajánlásra kicsit kikerekedett mindkét szemem és tekintetem az asztalon szétterülő pergamenre. Nem tudtam eldönteni, hogy csak viccel és szabad nevetnem, vagy legit komolyan gondolja, hogy segít megírni a beadandót egy olyan tananyagból, amit három év múlva SE biztos, hogy tanulni fog.
- Hát figyelj... - fújom ki hosszan a levegőt - köszi, aranyos vagy, de nem hiszem, hogy tudnál valamiben is segíteni. Meg aztán nagyfiú vagyok, előbb-utóbb meg kell tanulnom beadandókat megírni segítség nélkül. - próbáltam visszautasítani úgy, hogy ne hangozzon úgy, mintha lealacsonyítanám a képességeit. Meg az igazság az, hogy nem szeretek csapatosan tanulni. Remélem nem sértem meg ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. december 17. 15:05 | Link


Nevetése sokáig visszhangzik még a fejemben, amitől egyre kényelmetlenebbül kezdem magam érezni. Bakker, mintha a falhoz beszéltem volna, semennyire sem hajlandó visszavenni a hangerőből! Ennek így nem lesz jó vége... Az egész egy rossz álomra emlékeztet, én pedig hiába kezdem csipkedni a karomat, nem ébredek fel. Érzem, hogy testem minden porcikája megfeszül a félelemtől, ahogy belenyomom magam a fotelba, így próbálva menekülni az idő közben a karfára csüccsenő betolakodó ellen, mindhiába.
Pofátlanul bátor a fiú. Nem tudom, hogy hány éves, de mintha kicsit túl nagy lenne az önbizalma. Mielőtt bármit is tehetnék, ujjaival végigsimít az államon, s én hiába húzódom el arcától, erővel kényszerít farkasszemet nézni önmagával.
Nyelek egy nagyot, a sápadtságot pedig felváltja a szégyentől vörös fejem. Szavai felidézik bennem valamennyi általános iskolai szekálásom emlékképét. Minden erőmmel a pajzsként funkcionáló könyvembe kapaszkodom, mintha ezzel megvédhetném magam kínos és félreérthetetlen közelségétől. Izzadt ujjaim a szorítás hatására nyomot hagynak a papíron.
- Mi másért jöttem volna? - vonom fel a szemöldököm, pislogva párat értetlenül. Forró vagyok, de mintha fáznék is. Mikor lett itt ilyen hideg? A növekvő félelemtől reszketni kezdek, de próbálom megőrizni maradék lélekjelenlétem. Nagy levegő, kifúj. Ezt ismételgetem, mégis kapkodva veszem a levegőt.
Könnyedén csavarja ki kezemből a könyvet, ami hangos csattanással ér földet valahol. Újabb ok, hogy összerezzenjek. Dühös tekintetemet az övéibe fúrom, úgy próbálok nyomást gyakorolni rá, de ő erősebb nálam. Egyik kezemmel a karját ragadom meg, míg másik tenyeremmel a mellkasát érintve próbálom ellökni magamtól, hátha így végre kimászik a képemből. Kérdés, mennyire lesz sikeres az akció, máskülönben védtelenül állok majd vele szemben.
- Csak sejtem, hogy mire gondolsz, de remélem viccelsz... - motyogom halkan, ahogy végigmérem magamnak, elidőzve egy-egy arcvonásán, már amit a gyertyafényben élesen kivehetek. Szívem a torkomban dobog. Egy oldalsó pillantással veszem észre a karjaimon égnek álló apró szőrszálakat a libabőrtől. Azt azért nem most, és nem így képzeltem el anno.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 17. 20:26 | Link

Benett

Jaj, hát nem cuki? Egyszerűen imádom, mikor így reagálnak rám. Általában elküldenek melegebb éghajlatra, rosszabb esetben megvernek, de ez a reakció... esküszöm, minden pénzt megér. Talán még lesz egy szép estém is. De csak talán. Sőt biztos is. Nem gondolom, hogy bármi komolyabbat is művelnék vele. Egyszerűen nincs ma kedvem hozzá. Vicces, tudom, hogy pont nekem, pont egy ilyen szituációban egyszerűen lelohad az a bizonyos. De na, néha előfordul ilyen is. Attól még jó macskához híven elfogok vele játszadozni, ettől nem kell, hogy tartson.
Kezem kecsesen siklik végig az állkapcsán, amikor is hirtelenjében bizonytalan ujjak fonódnak a csuklóm köré, miközben tenyere pedig a mellkasomon landol. Amilyen gyenge próbálkozás, olyan gyorsan el is illan a hatása - vagyis inkább egyáltalán nem jut el az agyamig -, így szabadjára engedett kezeimet ezúttal a mellkasomon hagyott kezére helyezem, majd gyengéden megszorítom, miközben igyekszem vele megtartani a szemkontaktust. Tudok én romantikus is lenni, ha a kedvem úgy tartja. Mindent a cél érdekében, nemde bár?  
- Olyan vicces fiúnak tűnök én? - Szontyolodom el egy percre, de már pár másodperc múlva ennek jele sincs, s ismét a rám oly' jól jellemző féloldalas mosoly kúszik ajkaimra. Szemeim egy pillanatra becsukódnak, miközben beszívom a levegőben terjengő félelem szagát. Kegyetlen lennék? Ugyan! Talán csak egy kicsit, de mit tudnék csinálni, ha egyszer baromira élvezem a helyzetet.
- Sokszor szeretek viccelődni, de higgy nekem, ma nem vagyok olyan hangulatban - azzal ismét megszegem a személyes tér fogalmát, és olyannyira közel kerülök hozzá, hogy érezheti a leheletemen a pár perccel ezelőtt elszopogatott mentolos cukorka illatát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. december 20. 02:44 | Link


Még mindig itt van. Még mindig előttem rontja a képet. Lassan már úgy érzem, hogy konkrétan rajtam van, fojtogatóan közel. Én pedig naivan levegőt se merek venni, mintha attól tartanék, hogy azzal végképp eggyé válnék a fiúval úgy, ahogyan abba ma este bele se mernék gondolni.
Ujjait kezem köré fonja, amely az utolsó reményem is volt egyben attól, hogy megmeneküljek. Már gyenge rászorításától is izzadni kezd a bőröm. Ajkaim szólásra nyílnak, de aztán megakad bennem a szó, és csak riadtan nézem végig, ahogy a hangszíne az áprilisi időjárásnál is kiszámíthatatlanabbul váltakozik, nagyzolás nélkül másodpercről másodpercre. Sóhajtok egyet. Márpedig ez valamiféle személyiségzavar lesz...
- Nem ismerlek - forgatom meg a szemeimet a kérdésre, és ezzel talán nem bántom meg őt. Nem szeretném, ha még jobban elveszítené a fejét miattam. A szavaknak mindig nagy ereje van. Most különösen. Erővel itt nem megyek sokra. Általában nem vagyok beszédes, de jól tudok fogalmazni, ha egy kicsit megerőltetem magam. Meg kell tudnom a motivációit, és tisztázhatjuk a helyzetet.
- Ne haragudj, ha bármi rosszat tettem, én csak tanulni akartam itt - fakadok ki mégis remegő hangon. A szemem alatti halvány karikák kezdenek eltűnni az izgalomtól, közben a kobakomat fájóan nyomom a fotelnak, de a srác tömege túl jól ellensúlyoz ahhoz, hogy ne boruljunk fel. A képembe mászik, érzem ahogyan kifújja a levegőt, én pedig azt lélegzem be mintegy méregként. Még illatos is meglepően kellemesen hat. Már-már megnyugtatás ez a nehéz pillanatokban. Én este mostam fogat, de azóta jó pár óra eltelt, fogalmam sincs, hogy milyen a szájszagom. Hátha elnyomja a mentol-illat és nem fogja érezni, ahogy kipréselem a fogaim közül a kérdésemet, vagy az is jó lenne, ha elüldözhetném vele.
- M-mit szeretnél? - pislogok rá nagyokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Nimród
KARANTÉN


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 22. 11:50 | Link

Theon
- let's get smart


Az ünnepek közeledtével Nimród arra következtetésre jutott, hogy ha előre tanul, akkor nem kell semmilyen tankönyvet hazacipeljen, ráadásul otthon is sokkal többet tud a szerettei társaságában eltölteni. A nagypapáját már hónapok óta nem látta, most pedig több napon keresztül náluk lesznek a nagyszülei, az apai nénikéi és bácsikái, valamint az unokatestvérei is. Előre fél már attól, hogy milyen zsúfoltság lesz ott, és hogy elveszíti minden privát terét, de ugyanakkor várja is már a nagy találkozást. Emiatt fontos, hogy előre dolgozzon, mert garantáltan nem lesz nyugodt öt perce.
Szombat délelőtt már megcsinálta az összes írásbeli házit, így úgy gondolta, hogy a vasárnap az elméleti ismétlésé, vázlatírásé lesz. Mivel a szobatársai ma már lázasan pakolnak az ünnepekre, úgy döntött, hogy a tanulószoba csendjébe burkolódzva méretteti meg agysejtjeit az anyaggal szemben. Nem készül fel olyan hosszú tanulásra, csak két bűbájtan könyvet, írószereket, a pálcáját és egy termoszban teát visz magával, nincs szükség egy napi meleg élelemre.
Nem lepődik meg attól, hogy a helyiségbe toppanva üresség fogadja – a legtöbb diáktársának nem ez a legfontosabb nem sokkal az indulás előtt. A legközelebbi széken foglal helyet, kényelmesen szétteríti a tanulnivalót. A zsebéből előhúzza az ütemtervet, amit még reggel írt a bűbájtan ismétléséhez. Tölt magának egy csésze gőzölgő teát, és nekiáll olvasni az órai jegyzeteit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 22. 12:44 | Link

Nimród

Bukásra állok bűbájtanból. Ja, csodálatos aranyvérű vagyok, ugye? Valahogy sosem voltam az a mintadiák, akire minden szülő vágyik. Egy ideig próbáltam az lenni, szorgalmikat csináltam, hogy benyaljam magam a tanároknál, azonban mára már teljesen eltunyultam, és igazából nincs is kedvem nagyobb erőfeszítést kiadni magamból. Lusta vagyok, nagyon. Viszont ennek az lett az eredménye, hogy minden felvett tárgyamból rendkívülien gyengén teljesítek és párból már bukásra is állok. Állítom, ha most jóban lennék apámékkal és hazamennék a szünetre, abban a pillanatban tagadnának ki a családból, amint ránéznének a jegyeimre. De még így is félek attól, hogy kontinenseken keresztül is elátkoz a fenébe. Jobban tenném, ha beburkolódznék a takarómba, aztán álomba sírnám magam. Persze ez egyáltalán nem én vagyok, így nem fogok ilyen eszközökhöz folyamodni.
Nagy csattanással hajítom le az asztalra a könyveimet és jegyzeteimet, majd fájdalmas sóhajt hallatva lerogyok a székre. Már utálom ezt az egészet, de ha nem kezdek el legalább egy kicsit tanulni, rettentően el leszek fenekelve a tanáraim által. És higgy nekem, akármennyire jó nő is JG, nem akarsz azok után a kezei közé kerülni, amit én átéltem. Bár mondjuk az is az én saram volt, de erről nem beszélünk. Én nem vagyok hibás. Sosem hibázom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Nimród
KARANTÉN


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 22. 16:00 | Link

Theon

A gyógynövénytanon kívül talán a bűbájtan az, ami leginkább közel áll a szívéhez, hiszen az apja új munkája is megbűvölt gyerekjátékokhoz köthető, mindenfelé menő újdonság között élte le gyakorlatilag a teljes gyerekkorát. Sokszor ő, meg a testvérei voltak egy-egy új termék tesztelői, számítottak a véleményükre.
Nem esik nehezére hosszú órákat beleölni ebbe a tudományterületbe, a könyvtárban található könyvekben pedig mindig bukkan valami olyan érdekességre, amire nem is gondolt volna korábban. Maga sem tudja már, hogy mennyi ideje egészítgette már ki az órai jegyzeteit az egyik terjedelmes könyvtár könyv tudományával, amikor könyvek puffanására rezzen össze. Ösztönösen keresi a hang forrását, magától nem is túl messzire meg is leli azt egy rellonos évfolyamtársa személyében.
- Oh, szia. Ne haragudj, nem is hallottam, hogy bejöttél. -
Köszönti csendesen a gondterhelt fiút. Nem sok kapcsolatuk volt, bár nagyon sok közös órájuk van. Valószínűleg az ilyen vagány rellonosok, mint Theon gyíknak tartják az ilyen levitásokat, mint amilyen Nimród is. Megigazítja a szemüvegét, majd márt kettőt a pennájával a tintatartóba, hogy folytassa a jegyzetelést.
- Itt akarom hagyni a leckét. -
Teszi hozzá, bizonytalanul felnézve a pergamenjéből. Maga sem tudja, hogy miért mondta ezt, a szőke fiút biztosan nem érdekli, hogy ő mit hol akar hagyni. Valószínűleg felőle bizonyos helyekre is felhelyezhetné, az sem érdekelné. Talán csak egy halvány próbálkozás arra, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem gyík, sem pedig más hüllő. Nem csak tanul, benne több is van. Ez csak egy ilyen nap, mert otthon nem fogja kezébe venni a könyvet. Nimród egy hétig hanyagolni készül a tanulást, hölgyeim és uraim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 22. 16:28 | Link

Nimród

Észre sem vettem, hogy nem egyedül vagyok. A napokban úgy megszoktam, hogy konganak az ürességtől a kastély termei, hogy már alapból nem számítok arra, hogy emberek fognak körülvenni. Meg tudod mit? Nagy ívben le is tojom őket. Áruló az összes. Sanyi azt ígérte, hogy itt marad a suliban aztán majd titokban korrepetál, hogy ne kelljen évet ismételnem, erre meg inkább hazament nyalni a faterja seggét. Tipikus talpnyaló, csak ennyit tudok rá mondani.
A fiú köszöntésére, csak morgok egyet. Nem vagyok most valami jó hangulatba, hisz annak ellenére, hogy elvileg tél van, mégis sokkal melegebb van, mint mondjuk az ősszel volt. Ez pedig csak egyet jelenthez; migrént. Hogy mennyire utálok ilyenkor mindent és mindenkit! Dramatikusan takarom el a másik elől az arcomat az alkarommal. Eddigre már feldobtam a lábaimat az asztalra, hisz miért ne, megtehetem. Úgy se lenne elég vér a pucájában, hogy szóljon, más meg nincs itt.
Annyit tudok a srácról, hogy az évfolyamtársam, de mivel szerintem nem néz ki elég jól, így sosem néztem tünetesebben utána. Még a nevére sem emlékszem, pedig esküszöm, hogy valamelyik órán már hallottam. Az a tipikus tanulós fajta, szóval elég sokszor elhangzott már a neve, mikor egy-egy tanár kérdést tett fel. Itt csak az a kérdés, hogy magától, a saját érdekében gyúr ennyire rá a dolgokra, vagy valami hátsó szele van a dolognak? Magamból indulok ki, anno én is apám kedvéért tanultam, azonban mostanra megtanultam, hogy ilyet nem szabad csinálni. Vagy a saját érdekedben cselekszel, vagy eltaposnak. Én meg nem akarom, hogy más irányítsa az életemet. Elég volt belőle az a tizenhárom év.
- Nocsak-nocsak - kapom fel a fejem, mikor meghallom szavait. Nem vagyok benne biztos, hogy nekem intézte őket, de attól függetlenül úgy éreztem, hogy valamit reagálnom kell rá. Nem mindig lát az ember lusta levitást. Olyan ez mint a fehér holló. Ritka cucc.
- Nem vagy egyedül - kapom fel az egyik jegyzetem, majd hajítom is el a hátam mögé. Székemmel mindeközben bőszen billegek, hogy valahogy levezessem a feszültséget, amit a tehetetlenség halmozott fel bennem. Lehet nem látszik, de fáj, hogy bukásra állok. A büszkeségem egyszerűen nem bírja ki, hogy lemaradjak másoktól. Én mindig is jobb akartam lenni, az pedig hogy csak egy helyben toporgok, nem az én asztalom. Persze attól még nem fogom magam megerőltetni, nem vagyok én ló, hogy minden terhet elvigyek.
- Utálom ezt a szart - osztom én is a másik véleményét, csak egy kicsit nyersebben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Nimród
KARANTÉN


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 22. 16:56 | Link

Theon

Ha az átoktöréssel komolyan szeretne foglalkozni, akkor azért össze kell szednie magát, nem lesz elég növényeket kapálgatni meg bűbájokkal játszadozni a saját szórakoztatására. A gondolattal már nagyon sokszor eljátszott, hogy majd megmutatja az apjának, hogy az ő fajtájukból is lehet jó átoktörő, nem kell attól félni annyira. De az igazság az, hogy ő is nagyon fél. Elméletileg nagyon jól hangzik, hogy jövök, megtalálom az átkozott tárgyat, azonosítom, ráolvasok, védőpajzs, csiribú-csiribá, megtört az átok, megvan mentve a nap. Csak az a baj, hogy ez biztosan nem ilyen egyszerű. Látja az apja testén is a nyomokat, hogy milyen az, amikor nincs jól beazonosítva, milyen az, amikor az átok erősebb, mint a felhúzott védőpajzs. A sötét varázslatok kivédése tanár valószínűleg jól arcon röhögné, ha odamenne hozzá, hogy majd ő átkokat akar törni. Marad a kapa meg a csomós föld. Az biztos. Meg persze a bűbájtan. Az ütemtervére pillantva látja, hogy már nincs olyan sok híja a bűbájtannak, ami azt jelenti, hogy már csak Várffy-Zoller tanár úr órájára kell komolyabban tanuljon, bár arra még nem jött rá, hogy levitásként hogyan nyűgözhetné le a férfit.
Ismét összerezzen kicsit, ezúttal a fiú által tett hirtelen mozdulatra. Nem mer mosolyogni, de kissé viccesnek találja a helyzetet. Valahol irigyli is, hogy a fiú ilyen lazán tudja kezelni a dolgokat. Nimród egészen biztosan rettegne attól, hogy mit szólnak hozzá, hogy így ül, hogy dobálja a jegyzetét.
- Néha legszívesebben én is ezt tenném. –
Ismeri be lesütött szemmel, majd ismét évfolyamtársára pillant. Nem is feltétlen bűbájtanból, hanem gyógynövénytanból. Úgy érzi, hogy valahol beskatulyázzák a családi vállalkozásba. Egyszerre szereti, de utálja is azt a tantárgyat.
- Már nem a bűbájtannal. Azzal nem. –
Teszi hozzá félszegen. Az igazat megvallva, de, azzal is. Borzasztó önfegyelmet kell tanúsítson ahhoz, hogy annyira rendben tartsa a dolgait, mint amennyire teszi azt. Persze, szeretne ő tanulni meg jó jegyeket, de ugyanakkor azt érzi, hogy elmegy mellette az élet.
- Sokszor én is. Meg kellett tanulni, hogy szeressem csinálni. Vagy legalábbis elhiggyem, hogy szeretem... –
Valószínűleg ez megint nem érdekli Theont, de jól esett végre kimondania. Valójában attól is szorong, hogy olyan dolgokat kell csináljon, amihez akkor épp nincs kedve, de attól is szorongana, ha csalódást okozna a szüleinek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 22. 17:20 | Link

Nimród

Na, most jön majd az apokalipszis, Jézus újra leszáll a földre, gyerekek fognak az égből potyogni... vagy csak játszik velem a gyerek. Oké, én mondtam először, hogy lusta levitás, de nem gondoltam, hogy valóban az. Mármint hogy komolyan is gondolja. Általában az ilyenek, mint ő is, csak bevágódás szempontjából adják a menőt, aztán ha kicsit mélyebbre ásol, kiderül, hogy egy hatalmas, szemenszedett hazugság az egész. Hisz én vagyok a csúnya rellonos, nekem imponálni kell.
- Ühümm... - hümmögök egy sort a srác mondatára, még a a hüvelykujjammal a nemlétező szakállamat is megsimogatom, hogy úgy tegyek, mint akit tényleg érdekel a dolog. Na, mondjuk egy csöppet érdekel is. Szeretem bővíteni a tárházamat. Minél több a csicska, annál jobb. Köcsög vagyok? Csak egy kicsit, de ezért szeretsz.
- Cöh. Szerintem mind egy rakás szar. Mond már meg, hogy nekem miért kell varázsháztartást tanulnom? Majd felszedek valakit, aki tud főzni, oszt' jó' van - Felháborodásomat ki lehet hallani szavaim közül. Próbálok én egy hangra kerülni a sráccal, de valahogy nem sikerül. Túlságosan is eltérő a nézőpontunk. Ő stréber, én nem. Kész ennyi, köszönöm szépen.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. december 22. 17:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Nimród
KARANTÉN


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 22. 17:40 | Link

Theon

Érzi ő, hogy nem olyan irányba alakul a beszélgetés, mint ahogy azt ő elképzelte, de végül is. Nincs jobb dolga, vagy tanulna, vagy a szobáját pakolná éppen, szóval teljesen mindegy, hogy merre van.  Tudja, hogy játszani akar vele Theon, emiatt szorít is a gyomra, de azért reméli, hogy csak nem fogja fejbe csapni azzal a vaskos bűbájtan tankönyvvel, amit a múlt héten hozott ki a könyvtárból. A székén feszengve, zavartan köszörüli meg a torkát, majd kissé közelebb húzza magához a könyvet. Nincs pénze kifizetni, ha estleg erőszak martalékává válik a beszélgetésük folyamán. Izzadt tenyerével ismételten igazít a szemüvegén, mert a papucs most feltűnően jobban csúszik, mint máskor.
- Jogos, jogos… hmmm… -
Feleli elgondolkodva. Valóban célszerű olyan asszonyt találni a későbbiekben, aki jól tud főzni, vagy hordhatni is lehet a kaját.
- Ha főzünk, akkor megehetjük a végén. Ráadásul csinos a Tanárnő is. –
Folytatja a végén egy bárgyú, zavarodott vigyorral. Hazudna, ha azt mondaná, hogy bánja, hogy ő lett a házvezetőjük, bár Vanessza meg Santos is csinosak voltak. A Levita nagyon csinos házvezetőket fogott ki mostanság, az biztos, csak valamiért a legtöbb nagyon hamar elment. Reméli, hogy nincs elátkozva a pozíció, mint a Roxfortban volt régen.
- Én az átváltoztatástant nem értem. Miért akarnék tűt varázsolni gyufából? Meg gombot bogárból?  -
De tényleg, mindenre is van egy konkrét varázsige. Ehhez nagy lelkesedés, vagy fotografikus memória kell, hogy az ember megjegyezze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 22. 18:30 | Link

Nimród

Jaj, hát nem aranyos? Esküszöm, többet kellene levitásokkal lógnom. Először az a Benett gyerek, most meg ő. Olyan reakciójuk van ezeknek, amik egyszerűen megfizethetetlenek. Kell több ilyen ember a repertoáromba.
- Na látod, azt én sem értem - nyögök közben fel, majd kapok fejemhez. Aha, ez már nem csak a migrén lesz. Nemrég plasztikai műtéten estem át, aztán most folyton fejfájások gyötörnek, amiért jobban megerőltetem a műtött részt, azaz a szemeimet. Tudom, nem a legokosabb húzás volt, de akkor is nekem szükséges volt. Ne kérdezz semmit. Megvan rá az okom, legyen ennyi elég.
Belenyúlok talárom zsebébe, hogy aztán kihalásszak onnan egy szem gyógyszert. Aha, ez eddig jó, a gond csak az, hogy nincs semmi innivalóm, amivel bevehetném. Viszont Nimródnak van. Nem is tétovázok hát semmit, fogom magam, lerakom a lábaim a talajra, majd közelebb sétálok, hogy aztán pofátlan módon fogjam a termoszát és öntsek belőle a kupakba egy pohárral. Amint ez megvan és a gyógybogyót is eltüntettem, lehuppanok ismét egy székre, de ezúttal már egy sokkal közelebbire.
- Amúgy visszatérve a tanárnőre - dörgölöm meg fájó látószerveimet - én lekaptam ám - dicsekszem el múltammal, mert hát ja, van mire fel. Jó sok dolgot tettem elsős koromban, amiket más lehet nem tartana ilyen becsben, én mégis megteszem.
- Tényleg jó bőr a kicsike. Bár mondjuk rettentően mogorva is. Nem tetszett neki, hogy megcsókoltam. Pedig valljuk be - ekkor megbökdösöm a fiú könyökét - ki nem örülne annak, ha egy ilyen Adonisszal csókolózhatna? Na ugye - meg sem várom a válaszát, már folytatom is a mondat. Igazából a véleménye nem túl sokat nyom a latba.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. december 22. 18:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 22. 19:59 | Link

Benett

Újabb hangos nevetés hagyja el a számat, amint meghallom Benett epekedő szavait. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem jöttem tűzbe a szituációtól. Inkább nagyon is élvezem azt. Jó mélyet szippantok a levegőbe. Beszívom a fiú által kibocsájtott félelem szagát. Esküszöm, nagyon el lesz még ma fenekelve a srác. Az már más kérdés, hogy általam, vagy a házvezetője által.
-Ah, milyen kis cuki vagy! Nyugi, nem lesz itt semmi gond - Megkerülöm a fotelt, hogy ismét annak a háttámlájánál, így egyben a fiú háta mögött foglaljam el helyemet. - Feltéve, ha azt csinálod, amit én mondok - tudom, tudom, nem szabad visszaélni a prefektusi hatalommal, de ki mondta, hogy én ezt tervezem. Csak rá akarok ijeszteni a srácra, szórakozni egy kicsit. Mindenkinek kijár egy kis lazítás, így nekem is. Míg mások ilyenkor a barátaival ütik el az időt, addig én elsős fiúkák félelméből táplálkozom. Szociopata lennék? Talán egy kicsit, de rettentően élvezem.
Ujjammal végigsimítok ismét állkapcsán. Tetszik annak görbülete, így ujjammal lágy cirógatásba kezdek. Leheletem a másik bőrét csiklandozza, míg az övé az enyémet. Elég intim a szitu, tudom, de voltam már meghittebb hangulatba is emberekkel, szóval ez engem cseppet sem zavar. Az már más tészta, hogy őt láthatólag nagyon is. Gyakorlatilag olyan, mint egy egér a macska előtt. Próbál tőlem egyre távolabbra kerülni, majdhogynem kimenekülni a helyzetből. Sajnálom drágám, de ez ma neked nem fog összejönni.
- Hogy mit szeretnék? - Simítom ujjaim újra az arcára, hogy aztán tekintetét végül rám emelje. - Nagyon is tudod, hogy mit - azzal megindítom kezem a nyakától egészen a mellkasáig, majd onnan kínzó lassúsággal lejjebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. december 23. 03:09 | Link


Valami megmozdul bennem. Itt nem kell különösebben rosszra gondolni, de minél több idő telik el a titokzatos sráccal, annál inkább töröm a fejem a megoldáson, hogy véget vehessek intim pillanatainknak, még mielőtt valaki rajtakapna minket a tanerők és a gárda részéről. De igazából egy diák is épp elég ok a pletykaáradat megindulására, és már látom is magam előtt a lejáratócikkeket az iskolaújságban. Összeszorul a szívem már a gondolattól is, hogy én elsőévesként ezt a fogadtatást és hírnevet érdemlem itt.
Lélegzet-visszafojtva tűröm, ahogy szippant egy mélyet a közelemből, de megvető tekintetemről leolvashatja, hogy kissé unalmassá kezd válni a performansza. Merthogy azért nem tűröm az örökkévalóságig, hogy csak úgy szórakozzanak velem. Nem egy rongybaba vagyok, vagyis hát gőzerővel azon vagyok, hogy ne legyek az. Akárhogy is, még mindig erősen a fiú hatása alatt állok, kipirosodott arccal, rettentően zavarban érezve magam a simogatásától, de átmenetileg felhagyva az ellenállással. Megköszörülöm a torkom és egy nagy levegőt veszek.
- Te most... szerintem... viccelsz - préselem ki magamból a szavakat lassan, egyesével. Lehelete libabőrössé tesz, egészen furcsa érzés. Puha kezei mellkasomig csúsznak, majd tovább is haladnak, gyengéden csiklandozva ahol csak hozzám ér. Na, ezt azért nem igazán kéne hagynom, úgyhogy megpróbálom elkapni a karját, még mielőtt túl messzire menne, hogy aztán erővel maga mellé szorítsam, ha tudom. Jó lenne, ha ott is hagyná.
- Ittál valamit? Vagy nem értelek... Mások ezért már úgy pofán vágtak volna, hogy nem szórakoznál többé. - mosolyodom el, megkísérelve felkelni a fotelből. Meglesz persze a böjtje, ha elered a nyelvem, attól tartok. Az előbb még kvázi megzsarolt, hogy tegyem amit mond, kíváncsi lennék a szankciókra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Nimród
KARANTÉN


Sittes Skittles
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 158
Írta: 2019. december 23. 10:36 | Link

Theon

Van egy olyan sejtése, hogy ezek ilyen bevezető varázslatok voltak, maga az alak meg a méret hasonlósága miatt volt szükséges ilyen badarságokkal foglalkozniuk, de a talpaspoharasról még ezt sem tudja elmondani. Jövőre valószínűleg le is fogja adni ezt a tárgyat – bár az alaptudományok egyike a varázsvilágban, épp úgy, mint a bűbájtan. Harmadikban meg kéne próbálnia beleásni magát a sötét varázslatok tudományába, hogy meglássa mennyire tojna be egy-egy átoktól.
¬Némán figyeli, ahogy a fiú elővesz egy szem pirulát, majd az ő teájával lehúzza azt. Láthatóan fájdalma van, így nem szól rá. Nemigen tudja, hogy erre mit mondjon. Jobbulást? Megkérdezze mi fáj? Amikor két éve megharapta egy gnóm a kertben, és hiába látták el, begennyesedett, utána hetekig nagy kötéssel a kezén mászkált. Mindenki kérdezgette, hogy mi történt, meddig lesz így? Őt akkor nagyon zavarta az extra figyelem, amit akkor kapott, a rellonos pedig nem tűnik egy olyan embernek, aki az ilyen jellegű kitüntetett figyelmet értékelné. Másfélét, nos azt annál inkább.
- Van valami növény… várj…ööö... -
Szólal meg hebegve, erősen a fejét törve. A kertjükben egészen biztosan termelnek valamit fejfájás megelőzésére, amit krónikus migréneseknek meg frontérzékenyeknek ajánlanak.
- Ha fejen állok sem fog beugrani. De tudom, hogy van nekünk valami a kertben fejfájás megelőzésére, elég jól viszik. Az a baj, hogy még nem tudom az összes nevét. –
Ismeri be pironkodva. Ennyi év után már illene, de inkább a fizikai munkákban szokott segíteni. Abban sem biztos, hogy a zöldet érdeklik az ilyen füvek, meg hogy az ő bajára hatásos-e. Azt tudja, hogy nagyon sok bájitalmester kifejezetten ezt a típusú növényt keresi, meg többször szedte már le.
Merengését a szőkeség vallomása szakítja félbe. Vannak azok az összehasonlító ábrák, hogy melyik pörgető hatású készítmény milyen szemeket csinál a fogyasztójának – nos Nimródé valahol a legutolsó ábráéhoz közelít, olyan szinten kikerekednek a pupillái is a döbbenettől. Lassan oldalra sandít, és egészen halkan felel:
- Hogymitcsináltál?-
Kérdezi döbbenten. Nem tudja, hogy elhiggye-e, amit a fiú mond. Egészen nagy őrültségnek hangzik, de valljuk be-kinézi belőle.
- Még jó, hogy nem kerültél nagyobb bajba miatta.-
Nyögi ki végül aggodalmaskodva. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem nézte meg a tanárnőt, meg hogy nem fantáziált semmiről. De lesmárolni, egy tanárt?
Mi van, ha mégis hülyének nézi? Nem Theon lenne az első zöld, aki palira veszi a kékeket.
Utoljára módosította:Süveges Nimród, 2019. december 23. 10:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 23. 13:19 | Link

Benett

Lehet, sőt biztos is, hogy most azt állítod, hogy én nem vagyok más, mint egy nagyon kanos, pubertásba ért tini, aki nem tud mit kezdeni a hormonjaival. Részben igazad van. Mióta megműtöttek, úgy éreztem magam, mintha kiveszett volna belőlem egy nagyon fontos részem. Tudod olyan, ami az ember velejét adja, ami nélkül nem önmaga. Úgy éreztem, hogy már nem is Theon vagyok, hanem valaki teljesen más. Ez pedig felettébb rémisztő érzés egy olyan ember számára, aki mindig csak a saját kis világával van elfoglalva. Úgyhogy kellett találnom valami megoldást, ami miatt újra élőnek érezhetem magam. Jelen esetben ez az alternatíva az előttem reszkető kis Benett. Próbálkozom az elcsábításával, de közben játszadozni is akarok egy kicsit. Denis szavai azonban még mindig megállják a helyüket. Kurva szarul csinálom azt, amit. Még mindig nem kaptam vissza a régi önmagam és ez nagyon frusztráló. Utálom ezt az érzést.
Kezeimmel végigszánkázok felsőtestén itt-ott jobban elidőzve, hogy nagyobb feszültséget keltsek. Végül is minden jó előtt először elő kell készíteni a terepet. Amint ez megvan, mint kés a vajba, úgy hatolok be a pizsama felsője alá. Kezem hideg, ami nagy valószínűséggel még nagyobb borzongással járja el a fiút.
- Gondolj amit csak akarsz – azzal előrehajolok, hogy belecsókoljak Benett nyakába. Akárhogy is ellenkezik, nem eresztem. Most még nem, hisz az éjszakának közel sincs vége, ráadásul még én sem kaptam meg amire vágytam. Bár hogy most jobban belegondolok, lehet, hogy ez az este nem éri meg nekem úgy, mint ahogy azt előzőleg gondoltam. Vezessük hát le, miért is nem. Egy, a fiú túlságosan is ellenkezik, és akármilyen tapló parasztnak is tűnök, ha a másik nem akarja, úgy nem buli a dolog. Én már csak tudom. Kettő, az előző indokból kifolyólag kezd unalmassá válni a helyzet. Semelyikünk sem tud semmi előrehaladást segítő lépést lépni. És végezetül három, én még mindig egy kicseszett prefektus lennék, az ég szerelmére! Jó, nem vagyok a mintapolgárok része, de akkor is. Valahogyan felelősséget kéne mutatnom, még ha egy ici-picit is. Így hát mikor a másik elugrik tőlem, hagyom hogy kezem kicsússzon a ruha alól, hogy kicsit visszább hőköljek a keletkezett lökéshullámtól és hogy karjaim leszorítva újra magam mellett tudjam.
- Tudom, tudom. Hidd el, nem te lennél az első, aki felpofoz.  Ha ettől jobban érzed magad, tedd csak meg. – Bámulok el a távolba, miközben arcomra undorral fűszerezett grimasz ül ki. Azonban mindez alatt ott ül bennem tűkön a kisördög, aki azt várja, hogy Benett meglépje az általam elhangzott lépést. Hisz milyen jó indok is az egy kis büntetőmunkára, mint felpofozni egy szegény és ártatlan prefektust, miközben természetesen te tilosban jársz.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. december 23. 16:06 | Link


Izgatottan fürkészem az arcát, máskor pedig a felsőtestemen végigsimító ujjait. A következő lépését próbálom kitalálni, ami nem is olyan könnyű feladat. A fiú a semmiből tűnt fel, rendkívül elszánt. Céltudatosnak hinném, mégis kiszámíthatatlanul kezd el viselkedni azért, hogy összezavarjon. Szerintem élvezi, hogy hülyét csinálhat belőlem. Először azt hittem, hogy veszélyes, de ha bántani akarna, már rég megtette volna. Valamiért az az egy gondolat motoszkál a fejemben, hogy akar tőlem valamit. Mármint, ez eléggé félreérthetetlen, ha a tapasztalataimra gondolok. De mégsem áll össze a kép, és nem merem elhinni, hiszen nem így szoktak udvarolni a másiknak. Szórakozásnak pedig túl sok, amit megenged magának az önbizalma.
Egy határozott mozdulattal rántja be magát a pólóm alá. Hideg keze késszúrásszerű fájdalmat idéz elő a bőrömön ott, ahol hozzám ér, megfeszítve egész felsőtestemet. Hangosan felszisszenek, védekezésképpen pedig behúzom a hasam, de a kellemetlen érzés máris enyhülni kezd, ahogy hozzászokom az idegen érintéshez.
Szétnyitom ajkaim, de még mielőtt bármit is válaszolhatnék, a srác megcsókolja a nyakamat. Több van ebben, mint a korábbi piszkálásokban. Szenvedélyes és elszánt. Én szabadulnék, de nem tudok tőle, csak amikor már nincs annyira közel hozzám. Láthatóan nem tetszik neki, hogy felkelek az ülőalkalmatosságból, mert így már nem tud kedve szerint taperolni. Megfordulok, hogy farkasszemet nézhessek csalódott ábrázatával, az enyémben pedig most először a megkönnyebbülés és diadalittasság tükröződik vissza.
- Én nem vagyok erőszakos - vonom meg a vállam, egy kósza mosolyt is eleresztve közben. Persze, hogy megtenném, de akkor rájönne, hogy milyen gyengén is tudok ütni. Ahhoz az kellene, hogy valamitől elöntsön a méreg, és még egész jól tűröm a cukkolását.  - Nem hiszem, hogy ezzel hatásosan tudnál bárkinél is udvarolni. Vagy nem ez a cél? - jegyzem meg tisztes távolságból, amit persze bármikor újból átléphet, ha akar, valószínűleg tehetetlen lennék. Azért még bizonytalanul visszakérdezek, mert nem tudom, mit akar, de ijesztő a hirtelen megbánása. Nagy a kísértés, mégsem élek vele, talán csapdába akar csalni, mondjuk megragadja a karomat és magához húzva lesmárol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 23. 19:38 | Link

Benett

Aj, gyerünk már! Pofozz fel! Szörnyen szeretnék egy kis büntetőmunkát kiosztani, ha már egyszer elkúrtad a mókámat azzal a pipogya természeteddel. Mindenképp meg kell fizetnie azért, amiért így bánik velem. Nem is az bosszant fel, hogy nem engedi magát, olyan előfordul, kerültem már többször hasonló helyzetbe. Viszont a tudat, hogy most bizonyára sajnálatot érez irántam, amiért nem tudok még egy magafajtát sem felszedni… na, az már kiakaszt. Engem csak ne sajnáljon senki! Nem vagyok már a hétéves kis Theon aki az apja elől menekül és aki arra vágyik, hogy valaki segítsen rajta. Nem kell már senki, a magam ura vagyok az isten szerelmére!
Frusztráltan fújok egyet, amikor Benett hátra ugrik, ezzel jó pár centi távolságot képezve közénk. Nagyon felidegesít a kölyök. Nem hogy a tökök lelankadt tőle, de már az eszemet is kezdem elveszíteni. Viszont egy dolgot még meg akarok tenni. Van itt még valami, amivel talán még meg is leckéztethetem a kis görcsöt.
Felpattanok hát ültemből, majd nagy léptekkel átszelem a köztünk kialakult távolságot. Megfogom a kezeit, hogy ne tudjon tovább ellenkezni, majd ismét megszegem a személyes tér fogalmát és belehajolok az arcába. Hajam egy része a szemembe hull, ahogy íriszeimet a már cseppet sem reszkető fiúéba fúrom. Na várj csak. Most megfizetsz.
Egyre közelebb kerülök. Három milliméter, két milliméter, egy milliméter… azon mielőtt ajkaim az övére tapadnának, megállok. Még így is az orrunk a másikét simogatja.
- Tudod… csak vicceltem. Mégsem vagy az esetem – elmosolyodom, ahogy visszaegyenesedem, miközben megveregetem Benett hátát. Valószínűleg nem erre a reakcióra számított, sokkal inkább hihette azt, hogy tényleg ellopok tőle egy csókot. Én mégsem tettem. Most először életemben nem éltem az alkalommal. Kész röhej, nem?

Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. december 23. 19:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. december 23. 21:04 | Link


Sejthető, hogy nem díjazza a köztünk kialakult távolságot. Feláll a szőr a hátamon, ahogy fúj egyet mérgében, miközben törekszem érzelmektől mentes arcot vágni. Kívülről persze az látszik, hogy újra falfehér leszek a sápadtságtól, ahogy megfagy a vér az ereimben. Az a néhány lépés, ami elválaszt minket, vajmi kevés biztonságot nyújt a valóságban. Pengeélen táncolok attól, hogy újra a fiú karjai fogságában érezzem magam. Szemeiben növekszik a csalódottság, általam nem ismert okokból kezdi el egyre jobban felhúzni magát, minden bizonnyal azért, mert rájött, a játékszere nem annyira szeretne vele együttműködni, mint ahogy azt ő akarná. Én őszintén próbálkozom megérteni őt, és nem akarom felvenni az ő stílusát, mert vérző orral és egy jókora monoklival távoznék a szobából. Nem tudok azon gondolkodni, hogy sajnáljam-e őt, inkább csak továbbra is tartok tőle legbelül. Hogy kihasználhat fizikailag minden lehetséges értelemben, mert kisebb és gyengébb vagyok nála, ő pedig gyakorlottnak néz ki abban, amit csinál. De lelkileg sem szeretném, ha megalázna, ami mélyebb sebeket tud ejteni a testinél.
Az oldalra dobott könyvemre pillantok. Milyen jó lenne felvenni onnan, hogy folytathassam a tanulást, mielőtt csonkig ég a gyertya. Ennyi szem elől tévesztés már elég is ahhoz, hogy a srác meginduljon felém, csuklóimnál fogva ártalmatlanná tesz, és egészen közel hajol hozzám. Arcába omló hajszálai mögött megpillantom haragtól lángoló pupilláit. Megfeszülök, szemeimet vékony könnyfátyol borítja az ismét eluralkodó félelemtől.
- Akkor minek csinálod? Nem gondoltam semmit... - pillantok végig zavartan a helyiség különböző pontjain. Nagyon kínosan érzem magam, de meg se merek moccanni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 24. 17:24 | Link

Benett

Miért is gondoltam, hogy ez a srác egy kicsit is imponál nekem? Ahhoz mérten, amit pár perccel ezelőtt éreztem, most egy sokkal erősebb szentimentalitás lett úrrá rajtam; harag. Haragszom rá, a szituációra és utolsó sorban magamra is, amiért nem sikerült elérnem a célom. Bár ez is csak nézőpont kérdése. Ha úgy nézzük, sokat köszönhetek a fiúnak, hisz sikerült belőlem valamilyen érzelmet kiváltania. Még ha ez a legeslegrosszabb is, amit valaha kívánhatott volna.
- Mert egy érzéketlen tuskó vagyok, aki végre akar valamit érezni – szemeimből csak úgy süt a harag, ahogy szavaimat szinte a fogaim között szűröm ki. Sokan mondták már, hogy talán gondjaim vannak az érzelmeim normális megélésében, és talán lehet benne valami. Főleg mióta megtörtént a beavatkozás. Azóta sokkal ingerültebb lettem, s bár előtte sem kezeltem jól, ha valami nem úgy zajlik, mint azt elképzeltem, most mégis százszor rosszabb a helyzet és ezt valószínűleg Benett is érzi.
- Igen, reszkess csak! – Elnevetem magam, még mindig a remegő kezeit a sajátjaim rabjaként tartva.  Újra mélyet szippantok a levegőből, mintha most erősebb lenne a félelem. Nem is csodálom. Jelenleg én vagyok a legrosszabb rémálma. És még nem is tudja, ki vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Viharmadarak csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 300
Összes hsz: 849
Írta: 2019. december 24. 20:06 | Link

Nimród

Jóllehet, már olyan gyakorlott vagyok a pirulák víz nélküli beszedésében, mint más a levegővételben, mégis most az egyszer úgy éreztem, hogy muszáj valami folyadék, hogy leküldjem a kicsikét a süllyesztőbe. A srác teája meglepően finom, kellemes gyümölcsös utóíze van. Meg is eresztek egy jól eső sóhajt, meg persze egy bátorító mosolyt is a másik felé. Nem vagyok ám én akkora tapló, mint amilyennek tűnök.
- Nem is tudtam hogy ti ilyen nagy növénybuzik vagytok – szép volt Theon, épp az előbb beszéltünk arról, hogy ne legyél bunkó. Bár úgyis mindegy, már alapból bekategorizált egy ősbunkó rellonosnak én meg őt egy csicska levitásnak.
A fájdalom még elég intenzív, agy sokszor be-becsukogatom szemeimet és hagyom úgy őket néhány másodpercre, hátha jobb lesz. A témát persze terelni próbálom, hogy ne tűnjek annyira szánalmasnak, így jól esik, mikor végre Nimród ismerős területre téved. Oh, drága jó JG professzor! Emlékeimbe bekúszik a nő arca, számon pedig szinte érzem ajkainak édességét. Kár hogy amilyen szép, olyan megkeseredett is.
- Bizony-bizony! – Húzom ki magam büszkén Nimród hitetlenkedő szavaira. Kétség sem fér hozzá, hogy ha valamiben jó vagyok, az a figyelemfelkeltés. Őszintén? Örülök is neki. Mindig szeretettem a figyelem középpontjában lenni. Mivel pedig igazán semmi mással nem sikerül ezt elérnem, így maradt a botránykeltés.
- Igazából büntetőmunkára akart küldeni a hárpiája, de aztán olyan bájosnak talált, hogy végül elengedte a dolgot – azzal hátradőlök a széken, ajkamon a híres féloldalas mosolyommal.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Levita Vezetőségi Segítő, Levita lovag, DÖK tag, Színjátszós, Színjátszó vezető, Másodikos diák


Prücsök | Iskolaelső
offline
RPG hsz: 282
Összes hsz: 427
Írta: 2019. december 24. 22:41 | Link


Akar valamit érezni; többször is elismétlem magamban ezeket a szavakat, valóságosan rágódni kezdek rajtuk. Alapból érzékeny lélek vagyok, nehezen tűröm, ha valaki megemeli a hangját. Nem vagyok mazochista, hogy állandó feszültségben tartsam magam. A fiú vagy súlyosan lelki sérült, vagy tudatosan és módszeresen csinál ki érzelmileg. A nyílt erőszakot szándékosan kerülni igyekszik áldozatával szemben. Látszólag a harag táplálja. Konfliktust generál, amit vita hiányában a testi érintkezéssel a legkönnyebb elérnie. Visszautasításom elindíthatott benne egy láncreakciót. Okot a dühkitörésekre, amiért keresztülhúztam számításait. Az irreális képzelgését arról, amit alapesetben senki nem tűrne el. Ő mégis bikaként fújtat rám, bosszúra éhes, tágra nyílt szemekkel. Bárcsak... mást érezne most, még ha ezt iszonyatosan furcsa is belátnom. De persze lehet, hogy szarkasztikus akar lenni a megjegyzésével.
- Ereszd el a kezem - szólítom fel halkan, és óvatosan húzni kezdem hátrafelé a karjaim. Bízom abban, hogy megszűnik a szorítása, már egészen kezd elzsibbadni a tenyerem, ahogy reménytelenül erőlködök. - Kérlek...
Mélyet sóhajtok. Talán nem futok ki a szobából, ha most megkegyelmez. Ellenkező esetben viszont, a növekvő félelemérzet miatt meg kell próbáljak erőszakkal szabadulni, és most már nem érdekel, hogy mekkorák az esélyeim. Minden jobb annál, minthogy ki legyek szolgáltatva a dumájának. Nem vagyok kíváncsi hajnalban egy beteg diáktársam műsorára, amikor tanulnom kéne másnapra, és ki kéne pihenjem magam. De nem tűrhetem tovább ezt a tétlenséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 17 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet