28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csepreghy Péter
Prefektus Eridon, Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 103
Összes hsz: 287
Írta: 2019. november 21. 09:07 | Link

Babicza HELGA Odett
“When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?

Az utolsó mondat semlegesen hagyja el szájamat, csak egy vállrántás kellene mellé, hogy mutassam, nem érdekel már a téma. Persze, hogyha arról van szó, nagyon szívesen segítek. Csak – ahogyan édesanya is mondaná – észre kell venni, ha valahol nem látnak bennünket szívesen. Sőt mi több, mentsük magunkat az olyan emberektől, akiknek nem kellünk, mert csak fájni fog a kis szívünk, ha kétségbeesett próbálkozásaink visszapattannak. Ilyenkor mindig apámról beszélt. Nem mondta soha, de én tudtam. Szülőm gondolatára elmosolyodok, és máris folytatom a napomat, mintha mi sem történt volna. Egy hatalmas fotel felé indulok nyikorgó léptekkel, amikor meghallom a vöröshajú lány hangját hátam mögül. Jól betalál a gerincem mellé úgy, hogy majdnem lebénulok, ezért élőhalott módjára, lomhán fordulok felé. Arcom kedves és várakozón tekintek rá égszínkék szemeimmel. A bocsánatkérésre még lágyabbá válik tekintetem, de azért magamra próbálok erőltetni egy kis duzzogást, elvégre meg vagyok bántva.
- Bocsánatkérés elfogadva – tartom még szájam szegletében a huncut mosolyt, majd a mellettem lévő fotelbe hajítom a táskámat. Bemutatkozik, és nyújtja felém a kezét. Á, ő is ez a kézfogós típus. Nem akarom megsérteni, így ráfogok kicsi kezére, széles tenyerembe foglalva övét. – Petya – mondom neki egy biccentés kíséretében, hiszen persze, hogy rendben van az újrakezdés. – Szóval – kezdek be elnyújtva. – Kéne egy kis segítség a gyógynövénytanban, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 323
Összes hsz: 2788
Írta: 2019. december 2. 11:56 | Link

Nakahara Daisuke

Az a pár szó megtette a hatását, ahogy észreveszem, mert a srácban még az ütő is megáll, nekem pedig ez miatt - meg amúgy is néha - egy igen önelégült mosoly kerül fel ajkaimra. Tudjuk már, hogy hányas a kabát, dude, mert nem állok jót magamért, ha a húgomról készítesz bármilyen rajzot is. Legyen az csak az arcáról, vagy akár egész alakos, utána a te egész alakod is le lesz rajzolva. A falra. Vörössel. Nem vagyok - mindig - erőszakos, de Lorin az egyetlen olyan nő az életemben, aki nem tud magára vigyázni, nem mer kiállni magáért, nem szólal fel a saját igazáért. Így tehát mire van a bátyja? A legjobb bátyó a világon? Ugye arra, hogy ezeket megcsinálja helyette, mindig a háta mögött legyen, bár szerintem elég a Brightmore név és mindenki össze tudja rakni magában, hogy ki kihez tartozik, de valamikor nem elég mégsem egy név, hanem kell hozzá az arcom, és az a különlegesen kegyetlen csillogás, ami segít felfogni a gyengébb elméjűeknek is a dolgokat, de tényleg csak akkor, ha nem elég a név. Márpedig mostanában elég szokott lenni, így nem aggódom, hiszen nincs miért, egészen addig, amíg be nem kerülnek az újak az iskolába, hogy kezdhessem elölről felépíteni a Brightmore nevet.
Észreveszem a srác zavarát, majd még egy sort lefirkantva mosolyodom el, és tolom elé a lapot, amit nem olvas el rögtön. Nos, ez nem meglepő, lehet, ha nem én lennék én, akkor egy olyan nézéstől én is összefosnám magam, így türelmesen várok, amíg összeszedi magát, majd a lapra pillant. Mosolyogva áll neki ismét az orromnak, ami egyelőre egy paca és nem orr, de majd kialakul gondolom. Ő a művész lélek, nem én, így ezt rá bízom. Lesandítok a papír szélére, összeszűkült szemmel olvasom el a sort, majd ugyanilyen tekintettel nézek fel a srácra. Végül megemelkedett szemöldökkel vonom meg a vállamat, és legyintek egyet felé afféle "nem para, haver" stílusban, és remélem, hogy átmegy az üzenet. A következő leírt sorra megrázom a fejemet, elveszem a sráctól a ceruzát, majd alá firkantok.
"Jó ez így, legalább tud tanulni" - bökök fejemmel húgom felé, aki annyira elmerült a könyvben, hogy öröm ránézni, és ha az előttem ülő is rám néz, akkor láthatja is, hogy kiről beszélek. Szerintem eddig hősiesen tűrtem, és nagyon is büszke vagyok rá, de ez nyilvánvalóan nem tart sokáig, mert nem bírom tovább. Éppen akkor hatolok be észrevétlen a srác fejébe, amikor azon pánikol, hogy megeszem. Rendben, ennél több nem is kell nekem ebből, akaratlan is kitör belőlem egy halk nevetés. Újra kezembe veszem a sráctól elcsórt ceruzát. "Nem foglak megenni" - sok mindennel vádoltak az évek során, de azért ez túlzás. Miért ennék már embereket? És az nem válasz, hogy simán kinézik belőlem, mert... mert egyszerűen nem az. Én is sok mindent kinézek emberekből, aztán a fele nem igaz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet