28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 90
Írta: 2019. október 12. 13:34 | Link


Napok óta nehezen tudok elaludni a stressztől, amit az új tantárgyak váltanak ki belőlem. Amint lehunyom esténként a szemem, az aznap tanult ismereteken kezd el kattogni az agyam. Múltkor arra keltem, hogy összeizzadtam a pizsamámat, ezért az éjszaka közepén kellett átöltöznöm. Most se jobb a helyzet. Úgy érzem, hogy hiába volt a nyári felkészítő, még így is alig tudok valamit a varázsvilágról. Kérdezni is félek, nehogy kinevessenek a többiek. Szóval szerintem elég nehéz és szerencsétlen a helyzetem...
Úgy döntök végül, hogy valamikor éjfél után elhagyom a körletet. Tudom, hogy nem kell nagy mozgásra számítanom. A többiek elmondása szerint gyerekjáték kilógni, egyedül a járőröző prefektusoktól kell tartanom, akik előszeretettel csípik nyakon a korombelieket, hogy aztán különféle büntetőmunkákat szabjanak ki. De ha szerencsém van, akkor Dana előtt bukok le, akit aligha zavarna, hogy a folyosókon lófrálok, így legrosszabb esetben is csak visszakísérne a Levitáig. Nem utolsó sorban nemes cél vezérel, ami belátásom szerint szintén enyhítő körülmény.
A megszokott útvonalat követem, nehogy eltévedjek. Minden helyiséget nem ismerek még, de a tanulószobában már volt dolgom. Ha nem tudok aludni, akkor töltsem el hasznosan az időt, és inkább előrehaladok az anyagban, hogy napközben több szabadidőm legyen, nemde? Köpeny van rajtam, amit a világoskék pizsimre vettem fel. A papucsomban igyekszem úgy lépdelni, hogy ne legyek hangos. Úgy tűnik, hogy ez sikerül is, hiszen valamilyen csoda folytán elkeveredem az esti homályban a célig, ahova nem hiszem, hogy bárki is betérne, hiszen mégis ki feltételezné, hogy pont itt lógna valaki? Gyertyát gyújtok és egy fotelban törökülésben kézbe veszem a bűbájtan könyvet, ami a szorgalmi megírásához kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theon Delacroix
Prefektus Rellon, Színjátszós, Másodikos diák


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 362
Írta: 2019. október 14. 17:00 | Link

Benett

Nagyot ásítok, ahogy befordulok egy újabb folyosón. Normális esetben nem lennék álmos, azonban ez a járőrözés olyan dögunalmas, hogy még egy olyasfajta éjjeli baglyot, mint én, képes a totális KO szintre űzni. Megtörölgetem szemeimet, majd összébb húzom a rajtam lévő köntöst. Jó prefektus talárban jár pásztorkodni, én háló neműben nyomom. Örüljenek, hogy legalább ezt is felhúztam, ha lehetne, tuti itt is pucéron rohangálnék össze-vissza lóbálva a lompost.
Mikor már azt hiszem, itt sem találok semmit, hirtelen megüti valami a fülem. Ügyes, akárki is legyen, de az én eszemen nem fog tudni túljárni. Lehet, sőt biztos is, hogy egy hülye picsának látszódom, azonban van elég sütnivaló a fejemben és bár nem értem még mindig, miért lettem prefektus, az érzékeim kiéleződtek, mióta megkaptam a jelvényt. Így hát fogom magam, és ahogy meghallom a felém közeledő lépteket, elbújok az egyik kanyarban, reménykedve, hogy az alak nem erre tart. Várok néhány percet, a lépések egyre hangosabbá válnak, majd megállnak. Eltelik néhány másodperc, mire az alak foglya magát, majd tovább indul egészen a Tanulószoba irányáig. Nekem sem kell több, amint megbizonyosodom, hogy nincs tudtában, hogy én is jelen vagyok, fogom magam, majd utána indulok. Követem egészen a teremig, majd megvárom, hogy belépjen. A másodpercek cikáznak, én pedig belépek a terembe. Igyekszem, hogy ne csapjak nagy zajt, ahogy becsukom mögöttem az ajtót. Szerencsére nem esik le a srácnak, hogy valaki más is van idebenn, így elég egyszerűen eljutok ahhoz a fotelhez, ahol ő ül. Kihasználom, mikor előregörnyed, hogy jobban belemerüljön a könyvbe, én pedig azzal a mozdulattal hajolok előre, hogy fejem az ő feje mellé kerüljön.
- Nocsak-nocsak. Bűbájtan? Elég nagy szívás – lebiggyesztem ajkaimat, amit ő is megcsodálhat, ha megfordul. Nem ismerem a Wayne csávót, aki tanítja a tantárgyat, de bizonyára nem lehet valami engedékeny professzor, ha ez a gyerek még az éjszaka közepén is a könyveit bújja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nakahara Daisuke
Diák Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 26
Írta: 2019. október 20. 00:11 | Link

Denis
Füzetemet a térdemre csapom, a ceruzát a kezembe kapom, majd bőszen kémlelni kezdem a területet. Azt hinné az ember, hogyha már Tanulószobáról beszélünk, akkor egy csomó szorgoskodó diákkal fog majd találkozni az ember, akik mind tökéletes kroki alapanyagot szolgáltatnak majd egy olyan art nerdnek, mint amilyen én is vagyok. Ehhez képest a hely szinte kong az ürességtől, esküszöm félek attól, hogy levegőt vegyek, nehogy valaki meghallja. Mert igen, attól, hogy a hely mondhatni üres, még így is megtalálható egy-két kósza lélek. Kopogtatok egy párat a ceruzával a papíron, de gyorsan visszavonulót fújok, nehogy rám szóljanak a kellemetlenkedésemért. Odahaza bizonyára legalább melegebb éghajlatra küldtek volna el ezért az idegesítő szokásomért, de most nem Japánban vagyunk, talán az emberek is engedékenyebbek.
Meg is lepődöm, mikor a harmadik ember sem figyel fel arra, hogy én mély koncentrációba merülten próbálom megörökíteni minden egyes vonását. Még a nyelvemet is kidugom és úgy kerekítem, akárcsak az arcvonalát a papíron. Már épp végeznék is az ő képével, mikor a lány rám néz. Tekintetéből sugárzik az értetlenség, majd az gyorsan átcsap undorba, ahogy felkapva könyveit kiviharzik a teremből. Én mindezt egy hatalmas mosollyal az arcomon vészelem túl, s bár lehet hogy ő ezt gúnyolásnak fogja fel, én egyáltalán nem annak szántam. Egyszerűen csak ha zavarban vagyok, akkor bambám mosolygok, ennyi.
Az ajtó hangosan csapódik utána, én pedig ott maradok egy befejezetlen portréval. Jó, tudom, hogy csak pár perces szösszenetnek szántam ezt, amolyan gyakorlásnak, mégis az a buta perfektcionizmus egyszerűen nem akar békén hagyni. Ezért is érzem úgy, hogy mikor újra felpillantok és szemeim megállnak egy fiún, muszáj lesz őt úgy visszaadnom, ahogy látom. Sőt, még annál jobban! Arca érdekes szerkezete rögtön megfog. Újra kezembe kapom hát a ceruzát, majd bőszen vázlatolni kezdek. Azonban ma mintha nem lennék formában, egyszerűen nem akar úgy sikerülni, mint azt én elgondolom. Így hát bősz bámulásba kezdem ismét hogy jó megfigyelőként beszívjak minden egyes kis részletet, amit csak szem képes.
Utoljára módosította:Nakahara Daisuke, 2019. október 21. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 2721
Írta: 2019. október 20. 14:57 | Link

Nakahara Daisuke

Cath felszívódott, szó szerint bedobta nekem a húgomat, én meg ültem, és néztem, mint egér a darában. Elment, szó nélkül, beszélni sem volt időnk, mert visszatértem után mindenhova rohangálnom kellett, találkozókra Dustinnal az elemi vizsga miatt, a rezervátumos magizoológushoz, az egyetemre, az égbe is bassza meg, most meg ott tartunk, hogy Lorinnal ülök a tanulószobában, és csendben olvasok mellette, amíg ő tanul. Nekem is valami hasonlót kellene csinálnom, de nyilván nem fogok, így csak ülök mellette, néha bambulok ki a fejemből, olvasok pár sort a könyvből, amit magammal hoztam, rágyújtanék, de húgom mindig olyan szemekkel néz rám ilyenkor, hogy ettől bárki kettéroppanna, szóval egy szó nélkül csúsztatom vissza a szálat a helyére, hogy folytathassam a bambulást. Nem segíteni jöttem Lorinnak, megoldja ő magának, egyszerűen mellette akarok lenni, amikor végre van egy kis időm, és ha az együtt töltött idő abból áll, hogy kussban baszom a rezet mellette, akkor belefér, és elfogadom. Ha már Payne lelépett a faszba, minden szó nélkül, akkor ezzel kell beérnem. Beszélnem kellett volna vele, tudom, de soha nem volt rá alkalom, most meg ő ment el a tököm sem tudja hova, bár vannak sejtéseim. Vagy a Vajdáknál van, vagy elment Maxwellhez, és bár az elsőt tartom valószínűbbnek, akkor is fifty-fifty a dolog. Vagyok olyan elvetemült, hogy beállítok mindkét helyre, és úgy rángatom el onnan Cath-et, hogy fel sem tűnik neki, mert ő akarja, de vajon nem miattam ment-e el? Ugye, hogy ugye?
Egy könyv csattanása ébreszt fel gondolataimból, tekintetemet lassan járatom végig a termen, szemem megakad húgomon, aki mintha mit sem vett volna észre körmöl tovább, a lány, akinek beütött valami az agyába, kiviharzik. Mehetnél halkabban is, baszod, totál idegesítő, amikor a saját szarságod miatt keltesz zajt, ami esetleg zavarhat másokat. Egy mosolygó ázsiai néz utána, én meg vállat vonva tekintek vissza Lorinra, hogy válaszolhassak a kérdésre.
- Nem, nem kapsz kis sárkányt - mosolyodom el. - Az egyszer megnő, és szívás lesz kimenteni a segged, ha meg akar enni - húgom értetlen tekintetét látván felnevetek, majd a befejezetlen sorra tekintek, amit félbehagyott. - Jonah Alamus Hidre - bökök a sorra, majd fejemet hátravetve kezdem el fixírozni a plafont, egészen addig, amíg egy tekintetet nem kezdek érezni magamon. Ismét kezdődik, mint a könyvtárban? Miért engem találnak meg mindig? Pilláimat lehunyom, csak pár másodpercre, majd egy mély sóhajjal hajtom le fejemet és keresem a szempár tulajdonosát. Nem tart sokáig, mert a srác olyan feltűnően bámul, mindjárt kiesik a szeme. Szemöldököm megráng egy pillanatra.
- Esetleg ne szedjem le neked az arcom? - sziszegem oda félvállról a srácnak, Lorin felé csak megrázom a fejem, írja csak, amit éppen kell, ezt majd én elintézem, mint erős és ügyes bátyó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), Színjátszós, Elsős diák


| Beni | Friss hús |
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 90
Írta: 2019. október 21. 01:47 | Link


A viaszgyertya lángja lassú táncba kezd az asztalon, halovány fénye pedig sejtelmes árnyékot vet a falakra. A félhomályban közel kell hajoljak a könyvhöz, hogy olvasni tudjam a betűket, de perceken belül érezni kezdem, hogy ez komoly kihívás elé állítja a szemem. Csend van, csak a halk szuszogásomat hallom a szobában. A könyvek illata közt talán hamarabb elálmosodom majd, addig is igyekszem minél gyorsabban az olvasmány végére érni, hogy a túlzott erőlködéstől ne romoljon a látásom. A varázslás alapjairól szól ez a rész, úgyhogy nagyon meg akarom tanulni. Érteni szeretném a mágiát, ami engem is átsző, és különös módon egyedüliként örököltem a testvéreim közül, de egyúttal hiányzik apámból, aki viszont aranyvérű családba született. Azt érzem, hogy ha most nem szerzek kellő tudást, nem leszek képes a bonyolultabb bűbájok végrehajtására. Most is milyen jó lenne, ha egy erősebb világító bűbájjal mellőzhetném a gyertyafényt!
Az ismeretlen hangtól egy pillanatra megemelkedem a fotelben, mint aki éppen felugrani készül, na de törökülésben ülve ez nem olyan egyszerű. Ösztönösen hajolok el a fiú vészesen közeli arcától. A könyvet dühösen csukom össze, majd a félelemtől és csalódottságtól vegyes arcommal mérem végig a titkos jövevényt. Vajon mióta figyelt a hátam mögött? És miért nem hallottam meg a közeledését? Még jó, hogy nem sikoltottam fel az ijedtségtől, pedig közel voltam hozzá. Látványosan a szívemhez kapok, ami mintha egy pillanatra megállt volna, de most ezerszer hevesebben ver, mint korábban, majd kipréselek magamból néhány szót.
- Rohadt vicces ijesztgetni másokat, mondhatom - sziszegem felé bosszúsan. - Azt akarod, hogy meghallják, hogy itt vagyunk? - értetlenkedem felvont szemöldökkel, az elővigyázatosság kedvéért suttogva, de indulatosan beszélve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nakahara Daisuke
Diák Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 26
Írta: 2019. október 21. 20:51 | Link

Denis
Kifejezetten érdekes, arcszerkezet van a fiúnak. Rajzoltam már mindenféle embert, tényleg a művészetin még akttal is kacérkodom, de valahogy ő nem megy. Mióta elkezdtem róla a krokit, már harmadjára fogom a kezembe a radírt, hogy aztán gyors mozdulatokkal tüntessem el eddigi munkám gyümölcsét. Na akkor még egyszer! Újra ceruzát ragadok és nyelvemet is kidugva ajkaim közül próbálkozok megörökíteni az orrát. Mert igen, valami azzal nincs rendben. Mármint nem a srác valódi nózijával, hanem azzal ami a papíron volt. Túlságosan görbe volt, és akárhogy is nézem, a való életben nincs neki benne olyan kampó. Már-már úgy ügyeskedek, hogy rá se nézek a modellre, sikerült úgy ahogy beszívnom arcának minden egyes görbülését. Azonban amikor ismét felpillantok, látom hogy a fiú már felém van fordulva, és nagyon morcos képet vág, miközben valamit mond. Hallani ugye nem hallom és sajnos ilyen távolságból a szájról olvasás sem megy, úgyhogy csak pislogok rá értetlenül, fejemet oldalra döntve, ismét bugyuta mosolyt varázsolva arcomra. Csak totojázni tudok, hogy vajon mit is szeretne tőlem, így végső elkeseredésembe úgy döntök, hogy megmutatom neki, min is ügyeskedtem eddig.
Felpattanok székemről, majd kikerülve a köztünk elhelyezkedő székeket, csökkentem a fennálló teret. Helyet foglalok az egyik ülőalkalmatosságon, majd az asztalra, a fiú elé helyezem a füzetemet, aztán újabb széles mosolyt varázsolok arcomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 186
Két hónappal később, mint most
Írta: 2019. október 24. 22:12
| Link

Dana Straw Berry


Minden alkalmat megragadtam a gyakorlásra, már a mániám lett az utóbbi időben. Háztársaim ferde szemmel meregetnek, pont úgy, mint a pofozkodós eset óta. Ahogy az elcsendesedett, úgy ezt is megszokják majd. A tanulási őrület egy levitásnál nem olyan képtelenség, mintha a Rellonban lennék. Szerencse, hogy a kékek közé sodort az élet. Most csak simán tanulok, nem bájitaltanra, mert otthon a csapból is az folyik. Ebédnél, vacsoránál, reggel és este lefekvéskor, mint egy imát tudni kell. Nagyapi kezdi kiheverni a nagyi halálát, így egyre aktívabban kér részt a nevelésemből. Nem bánom, mert jobb kedvűnek látom, nekem az sokkal fontosabb, mint az, hogy kikérdezős hangulatban van. Az illúziómágiás jelentkezésemre csak hümmögött, de tudom, hogy lelke legmélyén örül és büszke rám. Csak annyit mondott, hogy: Akkor kösd fel a bugyit Bűbájtanból is Kincsem! Ezt nem veszem biztatásnak, inkább fenyegetésnek, amiben azért jókora féltés is akadt.
Szóval beültem ide tanulni, de igazából csak nézem a fehér lapokon, az apró fekete izéket. Agyam tompa, lelkem nem Petőfi. Nem vagyok lelkes, semmit nem vagyok képes az agyamba tömni. Csak az illúziók járnak a fejemben, másnak már nem jut hely benne. Sokat fejlődtem az elmúlt hónapokban, részemről elégedett vagyok. Úgy vettem észre, hogy Vani néni is az. A pálcát már nem használom, elég elképzelni, hogy mit szeretnék. Próbálkozom a mozgással, apró élőlényekkel. Elég jó buli. Most is azon agyalok, kit tréfáljak meg a sok unott, meggyötört alak közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 427
Írta: 2019. október 24. 22:22 | Link




Mindig is szerettem a szobámba tanulni, ha már magolásról volt szó, de jelen helyzetben nem igazán volt rá lehetőségem, mert a szobatársam eléggé nagy zajt csapott végig. Én mindig is csendben szerettem elsajátítani a kötelező mutatványokat, de most képtelen voltam erre a hangzavar miatt. Összeveszni nem akartam vele, így inkább úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanuló szobába, ami általam a legritkábban látogatott helynek számított. Oda szó szerint csak végszükség esetén mentem be, most pedig éppen ezt adta a helyzet, szóval az említett helyiség felé tartottam sietős léptekkel. Mikor benyitottam, legnagyobb megkönnyebbülésemre alig voltak páran a teremben, úgy látszott, hogy a tanulók zöme korábban elvégezte a tennivalóit. Most kifejejezetten jól esett a csend és egyáltalán nem hiányzott a nyüzsgés. Nagy önbizalommal megindultam előre, majd megláttam egy nálam fiatalabbnak tűnő lánykát, akinek ugyancsak szőke haja volt, mint nekem. Valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt rögtön szimpatikus lett számomra, így feléje vettem az irányt, meg egyébként sem voltam túl lelkes a tanulást illetően.
- Szió! Leülhetek ide tanulni? Na, nem mintha nem lenne elég hely a teremben... - néztem körül szemöldökömet felvonva, majd folytattam a mondandómat:
- de szívesebben társulnék egy élő, lélegző emberhez. Olyan élettelen ez a hely.
Mindig is ez volt a véleményem a tanulószobáról, számomra afféle kényszer helyiségként szolgált, de most kénytelen voltam ide betérni. Reméltem, hogy nem hajt el a lány, még be is mutatkoztam neki illedelmesen.
- Dana Straw Berry vagyok. Mi jót tanulsz? Én a bájitaltant próbálom a fejembe verni épp - közöltem vele csivitelve. Persze tudtam, hogy nem épp egy társalkodós helyiségben vagyok, hiszen a diákok zöme épp azért járt ide tanulni, hogy békét leljenek, de hát én már csak ilyen voltam... ami a szívemen, az a számom... egyébként sem tudtam sokáig csendben maradni, ha épp társaságom akadt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 186
Írta: 2019. október 24. 23:04 | Link

Dana Straw Berry



Jaj! Végem van! Egy szőke közeledik. Hogy miért nem tartok már ott, hogy átillúzionálom magam zombivá, hogy ne üljön ide! Nyilván nem zargathatom el, de miért nem gyakorol egy kis empátiát. Ráadásul idősebb nálam, biztosan ismeri Lizit, sőt még az is lehet, hogy egyidősek, akkor pedig tudja. Hogyhogy engem nem ismer fel? Azt hittem, van akkora felhangom az iskolában a nevem miatt, hogy felismernek, de ez a szőke úgy látszik, hiányzott, mikor a Felagundok elfoglalták a sulit. Persze a jó modor mindenek előtt, széles mosolyt varázsolok az arcomra, ehhez még nem kell illúzió.
- Szió! Igen, van elég másik hely, de miért ne ülnél éppen ide?! - Egy valamiben óriásit téved. Full zombi vagyok, amit lát belőlem élőnek, az csak egy illúzió. Tényleg! Mi lenne, ha holnap zombivá varázsolnám magam Bűbájtanon?! Semmi. Rossz ötlet. Egyből bevillan nagypapi szürkéskék szeme. Tőle örököltem, úgy, hogy neki is megmaradt közben. Tiszta dinnye vagyok.
- Tele van zombikkal. Én is az vagyok, csak el vagyok varázsolva - mondom a lánynak, közben szétfolyva az asztalon. Flegmán emelem a kezem a bemutatkozáshoz, amihez egy picit azért megemelem a fejem.
- Lena vagyok. - Nem kötöm az orrára a Felagundságomat. Nem mintha szégyellném, de azt ki kell érdemelni, hogy a tudatában lehessen, egy Felagunddal beszél. Ez olyan, mint Mátyás király álruhában.
- Pillanatnyilag a semmit és elég jól haladok. Igen, mondta a nagypa...a professzor, hogy nagy számonkérések lesznek a jövő héten. - Majdnem lebuktattam magam. Remélem, nem vette észre az elszólást!
- Hányadikos vagy? - adok egy esélyt magamnak, hogy mondhassam: Akkor sajnos nem tudok segíteni. Jó esélyeim vannak, látszik, hogy legalább két évvel idősebb, de azt sajnos még épp tudom valamennyire.
- Én Bűbájtant szeretnék, de az agyam aludni szeretne, a szívem illúziómágiával játszani, a testem meg bizsereg valami izgalomra, de még nem dőlt el semmi. - Olyan ez, mint a pápa választás. Ha fekete füst jön a fülemből, akkor még nincs döntés, ha fehér, akkor alszom, ha színes...akkor álmodik, aki néz.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 427
Írta: 2019. október 25. 21:30 | Link




- Hát ez az, én is pont ezt kérdeztem magamtól... miért ne pont ide ülnék? Szupi, akkor helyben vagyunk, egy rugóra jár az agyunk - feleltem neki vígan. Hogy milyen mókás volt ez a lány, nagyon egyedinek tűnt, egyenesen odavoltam érte. Bírtam a különc emberkéket.
- Áh, primitívebb lény nem igazán képes fejlettebb életformává alakulni. De amúgy bírom a zombis filmeket, ne érts félre - nevettem el magam, majd levetettem magam elé a bájitaltan könyvemet az asztalra, amely csak úgy csattant, amint célt ért.
- Hupsz! Ez kicsit hangos volt! - emeltem a kezem a szám elég felvonva a szemöldököm, megvonva a vállamat.
- Lena, Lena... szép név! - nem is tudom, hogy miért a Csaj nem jár egyedül című film jutott a nevéről az eszembe. Ott ugyanis Laney volt a főszereplő, talán volt egy kis hasonlóság a nevükben...
- Nagy számonkérések? Hmm.. ennek a fele sem tréfa. - nem örültem a hírnek, mert ezek szerint még keményebben kellett tanulnom, ami eléggé nehezemre esett.
- Harmadikos. De te nagyon okosnak tűnsz és valamilyen fura oknál fogva azt érzem, hogy kened-vágod a témát. Segítenél? Cserébe bármit kérhetsz tőlem - ajánlottam számára egy ígéretesnek hangzó üzletet. Reméltem, hogy segít belerázódni a tananyagba, magam se tudtam, miért gondoltam róla, hogy jó a témában, de valahogy olyan okosnak tűnt... ha segítene, akkor számíthat rám bármiben - úgy voltam vele.
- Igazán sokoldalú vagy. A bűbájtan elég jól megy, azt nagyon szeretem - válaszoltam neki mosolyogva. Az a tárgy mindig is könnyen ment, volt érzékem hozzá, mindig kitűnőre teljesítettem belőle.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 25. 21:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 186
Írta: 2019. október 26. 16:25 | Link

Dana Straw Berry



Hogy is van ez? Most húzza az agyam, vagy alapból ennyire bugyuta? Ezen muszáj elgondolkodnom, bármennyire is nehezemre esik az most. Igen, ez úgy hangzik, hogy én, mint primitív lény, nem vagyok képes egy fejlettebb zombivá alakulni. Hát ez remek! Jól tettem, hogy nem árultam el a Felagundságomat. Ahogy az asztalra rakódik, nem épp szolidan, kénytelen vagyok odébb folyni, ha nem akarom, hogy orromra ejtse a vastag Bájital tankönyvet. Felemelem magam, nagy nehézséges és koncentráció árán, mivel kezd tetszeni a csaj. Annyira szemtelen, hogy az már szórakoztató, és mindezt pedig úgy adja elő, mint egy naív kislány, pedig nagyon is okos. Például egyből leveszi, hogy okos vagyok. Erre már erősen ki kell húzzam magam. Jól gondoltam, harmadikos.
- Határeset. Mármint nem az okosságom, hanem a te szinted a bájitaltanban. - Korlátozottak a lehetőségeim, még akkor is, ha az anyatejjel szívtam magamba a tudást, még akkor is, ha amint ülni tudtam, már ott gubbasztottam a laborban, míg az orrom bele nem esett a Sheng-hui energia főzetbe. Ez olyasmi, mint a gumibogyó szörp a gumimaciknál. Lehet, nem is vagyok Felagund, csak gumimaci? Nem, inkább dinnye, ha ilyenek jutnak az eszembe. Élek a gyanúperrel, hogy kitalálta, ki vagyok, ha ennyit kinéz belőlem.
- Mire lenne szükséged személyemben?  Vagyis inkább tisztázzuk előre, hogy mit kínálsz cserébe? - Nem, nem vagyok ekkora számító szociopata, szívesen csillogtatom meg a tudásomat, de érdekel, hogy mit adna cserébe. Azonban egy kis tréfát megérdemelt. Bevetem minden képességemet a koncentrálás terén és először próbálom az arcomat elváltoztatni egy kicsit zombisra. Illetve, hogy ő lásson annak! Na, ilyet még nem gyakoroltam, de már orrot már csináltam magamnak, most azt kiegészítve némi színnel és torzítással igyekeztem a legjobb zombit kihozni magamból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 427
Írta: 2019. október 26. 20:05 | Link




Láttam, hogy ezerrel kattog a szőkeség agya a megnyilvánulásom után. Hogy miért gondoltam róla azt, hogy okos? Nagyon egyszerű... látszott a szemében. A kevésbé intelligens emberek szemében üresség honolt, az övében pedig kíváncsiság, lelkesség, érdeklődés, tudásszomj. Amikor pedig elkezdett beszélni, be is igazolódott az, amit gondoltam róla, hiszen a közlendője irányomba nem csupán üres csacsogás volt. Látszott rajta az is, hogy elég nagy önbizalma van, ami nem feltétlenül jelentett rosszat, sőt, az én szememben kifejezetten pozitívnak számított, ha az egészséges szinten maradt és nem vegyült túlzott önelégültséggel.  Én sem voltam egy szerény típus, hiszen nem mutattam, gondoltam kevesebbet magamról, mint amire képes voltam, nem becsültem magam alá. Inkább negatív dologként vélekedtem erről a tulajdonságról, számomra a megtévesztéssel jelentett egyet az, ha valaki például értett valamihez, de a külvilág felé azt üzente, hogy nem képes rá. Ez nem csupán saját magára ártalmas megnyilvánulás, hanem a környezetét is becsapja vele. Ha valaki tud valamit, és jó is benne, ne mondja azt, hogy nem igazán megy neki. Mivel az már hazugság. Hú, megint nagyon elkalandoztam.
- Bocs, kicsit elgondolkodtam - néztem rá a lányra nagy mosollyal az arcomon, aztán meghallgattam a feltett kérdését.
- Hú, hát ezt így előre nem tisztáztam magamban, de bármit kérhetsz normál keretek között. Például szívesen segítek bármiben, amiben esetleg nem vagy olyan gyakorlott, esetleg intézhetek neked egy esti kimenőt úgy, hogy a többiek ne tudják meg - kacsintottam rá vidáman, majd folytattam:
- Szóval, benne vagy?
Közben tekintetemet a közelünkben ülők asztalára szegeztem, mindenki marha nagy lelkesedéssel tanult, még olyan is volt, aki bealudt az izgalmas tananyag olvasása közben. Valahogy meg tudtam érteni... utána visszanéztem a lányra, majd hirtelen kiugrottam a székemből egy "juj" kíséretében, mely rögtön elhagyta a számat. Kellett egy kis idő, mire feldolgoztam a látványt...
- Aztaaa! Te aztán nem vagy semmi! - néztem rá kikerekedett szemekkel, hiszen még sosem láttam ilyen attrakciót. A mugli világban Uri Geller-nek vagy David Copperfield-nek lett volna mit tanulnia tőle!
- Micsoda bezombulás! - firtattam tekintetemmel az arcát, mely keményen el lett torzítva. A csaj tényleg nem viccelt, mikor közölte az elején, hogy ő bizony nem áll távol a zombiktól. Hirtelen úgy maradtam, egyszerűen képtelen voltam visszaülni a székembe, nem tudtam, hogy tartsak-e tőle vagy sem, eléggé váratlanul ért az egész. Mindenesetre reméltem, hogy valóban egy emberrel van dolgom, túl valódinak tűnt ahhoz, hogy zombi legyen, és egyébként is a varázsvilágban voltunk, nem pedig egy horrorisztikus univerzumban. Tudtam, hogy léteznek itt veszélyes lények, vámpírok és a többi, de ők jó messze voltak innen a kastélytól. Na jó, mondjuk Adam-ról hallottam már, de ő szerintem kiemelkedett a fajtársai közül viselkedésben. Emberevő zombit meg csak nem engednének be ide... viszont láttam egy mugli filmet, amiben a főszereplő zombi volt és értelmes is, bár nem tudta úgy kifejezni magát kommunikáció terén, mint más. Ezen tekergett az agyam, majd vettem egy mély levegőt, aztán visszaültem a helyemre és vártam a további történéseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 186
Írta: 2019. október 27. 11:51 | Link

Dana Straw Berry


Egy esti kimenő?! Csábítóan hangzik, de csak mert tilos. Veszélyesnek cseppet sem veszélyes, és ha jobban belegondolok, hamarosan magamtól is megoldom, hogy kijutok innen bármikor. De addig....Például a Kaszinóba nagyon szívesen elmennék, természetesen csak addig, míg a fiatal koromra való tekintettel nem engednek be. Elvégre, ha már nem akadályoz senki és semmi, akkor mi benne a pláne?!
- Jobb ötletem van! Gyere el velem a Kaszinóba! - Egyedül nem szórakoztató, ő pedig már talán be is mehetne, ha nagykorú. Máris pörgött lelki szemeim előtt a félkarú rablón a gyümölcsök hármas sora, sőt meg is állt a jackpoton. Hááát a gépet nem tudom manipulálni, de a zsetonokon lévő színeket és számokat igen. Addig még gyúrok rá. Míg gondolkozik az ajánlatomon, bedobom a zombiarcot. A hatás nem marad el, de ahogy rájön, hogy én csinálom, a varázs megtörik.
- Szóval mit döntesz? Ha nyerünk, fele a tiéd. - Ha pedig rábólint, már mondhatja is, hogy mi okozza a fő problémát neki! Azért, már csak, hogy bizonyítsam, tényleg értek hozzá, sorolom a harmadikos bájitalok listáját.
- Sailover, Bordeaux bájital és Sheng-hui féle energiafőzet, Lienaserum, A szépség itala. Melyik nem megy? - Egyébként mind tök egyszerű, csak a sorrend és a mennyiség a nem mindegy, de erre is van módszer, amit a prof nem árul el bárkinek. Én a titok tudója vagyok, és van még más is a tarsolyomban, amit viszont a nagypapi nem tud. Idővel az illúziómágia is segíthet ebben. Egyszerűen imádom. Nem találok az életben olyan területet, ahol ne lenne a segítségemre, ahol ne tudnám alkalmazni már most is, és ez csak sokkal jobb lesz. Elképzelni sem tudom a lehetőségek arzenálját, de ami eszembe jut, azt menten ki is próbálom. Meg van! Beugrik a lány arcáról, hogy ő az, akinek van egy kacsája. Mindig is szerettem a kacsákat, a lovak és a kutyák mellett, és mintha láttam volna őket együtt a réten. Igen, most már biztos vagyok benne. Bőröm bizseregni kezd, ahogy beindul a késztetés egy újabb illúzióra. Felidézem a kis jászág bájos alakját, ami máris megjelenik ott, mint illúzió, ahová képzelem. Lassan forgatja a fejét, mintha keresne valakit. A mozgást még nem akarom eltúlozni, még nem megy annyira. Remélem, felismerhető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 2721
Írta: 2019. október 28. 17:10 | Link

Nakahara Daisuke

A hideg ráz attól a mosolytól, amit a sráctól kapok a feltett kérdés után. Ma nem az a hibbant rellonos talált meg, hanem egy hibbant levitás a talárból kiindulva. Ez egy pöpec nap, kár hogy nem vagyok éppen vicces kedvemben, főleg nem még több hülyéhez, aki megtalál. Szóval igen, a mosolytól feláll a szőr a hátamon, ráadásul nem is válaszol, hanem egyszerűen néz pár pillanatig, majd mint akinek belecsíptek a seggébe pattan fel és indul el felénk. Ösztönösen előre dőlök, hogyha bármi történik akkor Lorint rögtön meg tudjam fogni, de szerencsére még a füzetéből sem néz fel, így miatta nem kell aggódnom. A srác arca egyébként elég ártatlan, de rólam van szó, én meg alapvetően utálok mindenkit, és bizalmatlan is vagyok a mindenkivel, úgyhogy le lehet rólam kopni, kösz.
Legnagyobb döbbenetemre tesz le elém a srác egy kissé elsatírozott rajzot, ami úgy ábrázol engem, mintha csak tükörbe néznék. Rendben az orrával valami nem oké, elég nevetséges a dolog, de nem hiszem, hogy ez az én hibám lenne, egyszerűen a srác a balfasz, és ezzel le is rendeztem a dolgot. Összeszűkült szemmel tekintek a rajzról a srácra, majd vissza a papírra, majd haloványan elmosolyodom. Szóval ezért lettem a bambulás tárgya. Azért az meg kell vallani, hogy egy fokkal jobb ez a helyzet, mint az, ha le akarnak veled feküdni a könyvtárban, és ezt úgy hozzák a tudtodra, hogy nem szép helyeken nyúlkálnak. Ráadásul kiskorú, bassza meg! Szerencsémre azóta a sráccal nem találkoztam és, ha nagyon nagy mázlim van, akkor Lorin sem fog vele soha, mert ha csak eszébe jut annak a képződménynek egyetlen olyan dolog, amit nem szívlelek egy mondatban a húgommal, akkor esküszöm megnyúzom és fali díszt csinálok a bőréből. Pilláimat lehunyom, hogy a gondolat is eltakarodjon a fejemből, majd ismét a srácra emelem kékjeimet.
- Remek - tolom vissza felé a füzetet. - Rajzolj mást inkább - vonom meg vállaimat kissé, de tekintetem ismét megakad a rajzon, ami elég profi lett, ha az orrot nem nézzük. - Vagy add el a suliban, lehet lenne rá kereslet - nevetek fel halkan, ahogy eszembe jut, hogy a fura rellonos srác tolongana a rajzért és vajon milyen drasztikus eszközökhöz nyúlna, hogy megszerezze. A gondolata is feldob, és így valóban vicces, mert már nem járok ide, de a fanatizmusa valahol mélyen a szívemben akkora bók, hogy kitölti az egészet. Gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 427
Írta: 2019. október 28. 20:35 | Link




Ez a lány csupa meglepetéssel szolgált számomra. Biztos voltam benne valahogy, hogy a kimenőt fogja választani, hiszen az annyira izgalmas tud lenni. Azonban kijelentésével még az én ötleteimet is überelte, úgyhogy nem kicsit lepődtem meg rajta, ez az érzés pedig ki is ült az arcomra. Valóban nagyon okos volt, emellett úgy tűnt, kellően rafinált, dörzsölt is. Ez tetszett!
- Hú, a kaszinóba? Oda én is szívesen ellátogatnék! A gond az, hogy még nem vagyok tizenhét, de pár hónap és az leszek, bár szerintem ki tudnánk találni valamit, hogy bejussunk. Az milyen klassz lenne! - néztem rá álmodozó tekintettel, hiszen már el is képzeltem, hogy bemegyünk, aztán mindenféle izgi és mókás dolgot művelünk ott. Természetesen kipróbáljuk a nyerőgépek sokaságát is!
- Egyelőre két javaslatom van, nem is tudom... - húztam el a szám gondolkodva, majd egy kis ide-oda séta után folytattam:
- Nem tudsz esetleg valami illúzióval szolgálni belépés gyanánt, hogy bejussunk?
~ Talán magára ölthetné egy nagykorú képét vagy nem is tudom ~ tűnődtem el a témán...
- Áh hülye ötlet, tudom... csak egy kósza felvetés volt, ahhoz gondolom nagyon gyakorlottnak kell lenni meg fogalmam sincs, meddig tartana a hatása. Ez nem az én terepem - folytattam hangosan gondolataim kifejtését, majd újra elkezdte sétálni a tanulószobában közel az asztalunkhoz fel-alá. Két perc múlva visszatértem Lena-hoz, majd előadtam a második ötletemet.
- Esetleg Százfűlé-főzet?
Egyelőre ennyi tellett tőlem, talán a második felvetésem életképesnek bizonyul. Annyira nem ismertem a kaszinó környékét és szabályait, belépési módjait, ezért csupán a sötétben tapogatóztam. Csak annyit tudtam az egészről, hogy tizenhét éven aluliak számára nem ajánlott. Közben a lány előadta a zombi arcot, amely remekül megtette hatását, aztán vissza is változott a babaarcú lánykává, azaz az eredeti formájába.
- Naná, hogy benne vagyok! - feleltem neki lelkesen, bár az ötleteléseimből már rájöhetett, hogy igencsak vevő voltam a dologra.
- Bár az is opció, hogy kivárjuk azt a pár hónapot - mondtam neki somolyogva. Közben felsorolta a harmadikos bájitalok listáját, látszott rajta, hogy valóban keni-vágja a témát. Ezek szerint jó volt a megérzésem, hiszen ő aztán tényleg tudott segíteni, mert otthon volt a témában.
- A felsoroltak közül főleg a Bordeaux bájital és Sheng-hui féle energiafőzet, valamint a Lienaserum az, ami nem megy. Valahogy nem érzek rá a dologra, mert sose sikerült helyesen elkészítenem őket - feleltem neki kissé elkámpicsorodva. Szerencsére nem sokáig tartott ez a negatív érzés, ugyanis a szőkeség megidézett egy irtó cuki kacsácskát. Széles mosoly ült ki az arcomra, majd elismerően biccentettem felé. Tiszta Hápi volt, mintha csak róla mintázta volna, sőt, valószínűleg ő volt az.
- Ezek szerint láttad már a kacsámat? Irtóra aranyos kis jószág, igaz időnként kilóg a szobából, hogy elcsatangoljon... ebben hasonlítunk - kuncogtam el magam, majd tekintetemet újra a megidézett állatra emeltem.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 28. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 186
Írta: 2019. október 31. 16:37 | Link

Dana


A szőkeség nagyon belelkesül, ahogy a kaszinó képbe kerül. Megértem, engem is felvillanyozott, bár határozott elképzeléseim még nincsenek arról, hogy jutunk majd be, de ahogy végig gondolom a lány által sorolt lehetőségeket, még a százfűlé főzet tűnik a legkivitelezhetőbbnek. Rábólintok.
- Remek ötlet! Én valami illúzión törtem a fejem, de talán ez a legtutibb megoldás. Baj, hogy csak egy óra a hatása, de ha ár bent vagyunk, szerintem a kutya nem kérdezi meg, hogy hány évesek vagyunk. - Az alapanyagok beszerzése nem jelent gondot, az elkészítése sem, ha találunk egy nyugodt zugot, úgyhogy egészen járható út. Egyre jobban tetszik a gondolat. Miután ezt átbeszéltük és megvolt az ellenértéke becses tudományomnak, rátérhettünk a következő napirendi pontra. Danának három bájital is problémás, ezek tényleg nem a könnyebbek közé tartoznak, bár gyakorlat dolga.
-Tisztázzuk, hogy mit akarsz elérni? Csak az kell, hogy átmenj a vizsgálaton és a prof megfelelőnek ítélje vagy a valóságban is tudni akarod megcsinálni? - A megoldás két különböző taktikát kíván. Első esetben elmondom a titkot, a második esetben  pedig több minden akad, amire oda kell figyelni. Nagypapi már annyira profi ebben a hosszú évek letanított gyakorlata alatt, hogy nem tulajdonított jelentőséget neki, hogy külön is elmondja. A könyv pedig sokszor pontatlan, mégis az a tanagyag, azt kell megtanítania. Ő mindig van pár dolog, amit másképp csinál, mert neki az vált be, de mivel saját maga kísérletezte ki őket, nem fogja csak úgy elárulni. Mielőtt rendesen belemélyedünk a témába, tudnom kell, hogy mi a célja. A kacsa csak véletlenül jut eszembe, mert szeretem a kacsákat, és poénos, ha egyszer csak megjelenik a szeme előtt.
- Igen, láttam. Nagy hatással volt rám. Szeretem a kacsákat. Hogy hívják a csavargót? - Persze ez nem az igazi kacsa, csak annak nagyon egyező mása, egy illúzió. Egyelőre még testetlen, a mozgása sem olyan, mint az eredetinek, de ha ezeket leszámítjuk, meg lehetek elégedve magammal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 427
Írta: 2019. október 31. 19:28 | Link




- Egy óra elég ahhoz, hogy beleolvadjunk a környezetbe. Gondolom neked nem jelent gondot az összetevők megszerzése. Tudok is egy nyugis helyet, ahol megcsinálhatjuk. Mit szólsz az elhagyatott mosdóhoz? - kérdezte tőle nagy szemeket meresztve rá. Bencével is ott kotyvasztottuk a főzetünket, amelyet egyesek még a mai napig is emlegetnek, mekkora móka volt az is! Jó volt látni, hogy a lány is olyan lelkes a kaszinós látogatással kapcsolatban, mint én.
- Az első opció játszik. Már annak is örülök, ha átmegyek. Bár az se lenne rossz, ha valóban meg tudnám csinálni a gyakorlatban is. De most legyen az első opció, a másodikat tartogassuk máskorra, egy újabb kaland erejéig - mosolyogtam rá egy cinkos pillantással, majd kinyitottam a könyvemet az első említett bájitalnál. Tudtam magamról, hogy sose leszek egy bájitaltan zseni, de lehet, hogy többre is képes voltam, csak a megfelelő segítségre volt szükségem hozzá. Úgy tűnt, hogy a lány erre tökéletesen alkalmas volt, ráadásul minden "jóban" benne volt, akárcsak én, ez pedig már egy közös pont. Plusz az is kiderült, hogy szereti a kacsákat, ettől pedig rettentően nagyot nőtt a szememben.
- Hápinak hívják. A nővéremnek is van egy, időnként bandáznak, bár az övé már eléggé idős. Az enyém még ugye fiatalka, így iszonyatosan eleven. Ráadásul nagyon bátor is, nem igazán fél a többi állattól, na meg rettentően kíváncsi természet - feleltem a szőkeségnek vidáman, mindig is szerettem a kacsámról beszélni.
- Na, és neked van valamilyen kis kedvenced? - érdeklődtem tőle, miközben a bájitaltan könyvemre könyököltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 186
Írta: 2019. október 31. 20:25 | Link

Dana


Most, hogy így összehaverkodtunk a szőkeséggel, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy felfedjem magam, pláne, mert szinte már magától is rájött.
- Egyáltalán nem gond, bármit beszerzek...jó pénzért. - Kacsintok Danára, majd folytatom.
- Lehet, hogy már kitaláltad, de nem nehéz rájönni sem. Felagund vagyok. Ez sok mindent megmagyaráz. - Felnevetek, várva a reakcióját, ami valószínűleg hasonló lesz az enyémhez. Óvatosan pillantok körbe, ahogy minden irányból ránk pisszegnek. A szám elé kapom a kezem, mert már a felvigyázó tanár is elindult felénk. Sajnálkozó arcot vágok, csak nehogy közelebb jöjjön. Nem szeretném, ha hallaná, hogy tanítom meg trükkökre a diákok krémjét, mert persze bárkinek nem adom ki a titkokat.
- Persze, szenzációs lesz. Csak nem öntjük a lefolyóba, nehogy megtalálja valaki. - Megint felkuncogtam, erre már a tanerő nem bírt magával és beállt a hátunk mögé.  Vágtam egy grimaszt Dana felé, jelezve, hogy vészhelyzet van. Gyorsan átvettem a könyvét, hogy megnyugodjon az őrszem. Csendben olvastam magamban a receptet, bár nem kellett memorizálnom. Ha csak át szeretne menni, csak egyetlen dolga volt. Meg is osztom vele hamarosan, amint a tanerő eltávolodott.
- Na végre! Tök egyszerű a dolog az elsőnél. A Bordeaux bájitalnál két lényeges összetevő van, a kakukkfű és a Gerdog nektár. Ha ezt belerakod, a teszt ki fogja mutatni, hogy jól csináltad. Csak az a lényege, hogy előbb a kakukkfű, aztán a nektár. És minden cseppet külön keverj el, a víz pedig forrjon! A bájital tesztelők mindig csak bizonyos alkotó elemekre reagálnak. Csak ezt kell megjegyezni. Ha nem kóstolja, issza meg senki, a teszt pozitív lesz. - Tiszta siker ez a mai nap. Csillogtathatom a bájital tudományom, az illúziómágiát és nem mellesleg egy remek baráttal gazdagodtam, akivel úgy néz ki lehet bandázni majd.
- A Hápi nagyon kreatív név, kitalálhattam volna. - Most már óvatosabban nevetek, nehogy kizavarjanak mindkettőnket, bár lehet, hogy ideje leenne máshol folytatni a diskurzust, nem itt, ezek között az unalmasan könyöklő magolók között. Semmi aktívság.
- Nincs kedvencem, helyette van családom. Elég az nekem. Időm sem lenne egy másik lényre, szegény csak unatkozna a szobámban naphosszat. - Ha majd gyakorlottabb leszek az illúziókban, talán kreálok magamnak egy háziállatot, aki nem hal éhen, ha elfelejtem megetetni.
- A te családod messze él? - kérdezem, mielőtt rátérnénk a követező bájitalra. Nem mintha gondolkodnom kéne, mit mondjak, és ha már helyettesítettem nagyapit az asztalnál, majd az óráit is én tartom. Amolyan: Öt ötlet arra, hogyan menj át bájitaltanból, ha nem tudsz semmit típusú kurzusokat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Harmadikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 178
Összes hsz: 427
Írta: 2019. november 1. 20:04 | Link




- Remek üzletasszony vagy - néztem rá mosolyogva. Én élveztem a szitut, hiszen összekötöttem a kellemest a hasznossal. Na persze a kellemes szócska alatt nem a bájitaltant értettem, hanem egy új, kibontakozóban lévő barátságot. Mint kiderült, elég sok közös érdeklődési témánk volt, ráadásul ő is szerette a kihágásokat, akárcsak én.
- Ó! Hát méltán büszke lehet rád a család. Úgy értem intelligencia terén is, na meg magatartásbelileg is túlszárnyalsz rajtuk - kacsintottam rá cinkosan.
Hangosan felnevettem a lefolyós beszólásán, olyannyira, hogy az egyik kezemmel mókásan verdestem a bájital könyvet. Ezután nagyot nyeltem, ugyanis Lena jelezte, hogy nincs minden rendben, a tanerő beállt a hátunk mögé. Közben a lány azt imitálta, hogy szorgosan olvassa a könyvemet, amelyet gyorsan magához vett, mikor megjelent a szigorú őrszem. Szerencsére ez a trükk bevált, így újra nyugodtan tudtunk beszélgetni.
- Ó, köszönöm az információt, ez valóban nagyon hasznos számomra! Csirió! - emeltem fel a kezemmel a nem létező poharamat azt játszva, hogy koccintok vele.
- Amint megláttam, rögtön eszembe ötlött ez a név. Annyira illik rá! Majd egy másik alkalommal megismertetlek vele, amikor elviszem sétálni. Nagyon barátságos kis állat - mondtam lelkesen Lena-nak, miközben tekintetem hol rá, hol pedig a kivetített kacsára szegeződött.
- Jogos... ha nem tud foglalkozni vele eleget az ember és nem alussza át az egész napot, mint az egyik barátnőm lusta macskája, akkor nem érdemes állatot tartani - helyeseltem, mivel teljesen igazat mondott a lány. Látszott rajta, hogy felelősségteljes volt, ez pedig nagyon pozitív tulajdonság volt számomra.
- Igen, ők Izlandon élnek, szóval meglehetősen messze - feleltem neki mosolyogva. Az első időszakban még nagyon hiányoztak, aztán végül hozzászoktam, hogy csak időnként látogatom meg őket. Még szerettem volna valamit hozzáfűzni, amikor egy másik diák odajött hozzánk dúlva-fúlva, hogy maradjunk már csendben.
- Ha csendet akarsz, menj és zárkózz be a szobádba. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálunk, egyébként is elég halkan beszélgetünk... szóval keresd meg, hogy hol nyílik az ajtó és menj ki rajta - osztottam ki pimaszul. Csak nézett egy ideig, mint akinek lefagyott az agya, aztán visszament a helyére, magához vette a könyveit, és elhagyta a helyiséget.
- Na, látom, vette az adást. Egy idiótával kevesebb van végre a helyiségben - néztem a szőkeségre elégedett mosollyal. Szerencsére a tanerő épp mély diszkurzust folytatott valakivel, úgyhogy nem volt szemtanúja a jelentenek.
- Szóval ott tartottam, hogy messze laknak a szüleim. A nővéremnek Bogolyfalván van lakása, szóval őt bármikor meglátogathatom - meséltem jókedvűen.
- Tudom, hogy még bőven van időd rá, de van már elképzelésed, milyen szakirányba szeretnél tovább tanulni? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Azt gondoltam, hogy a bájitaltanhoz nagy tehetsége volt, de igazából azt nem tudhattam, hogy ő mit akar, lehet, hogy teljesen más elképzelése volt a jövőjével kapcsolatban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nakahara Daisuke
Diák Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 26
Írta: 2019. november 2. 16:17 | Link

Denis
Bevetem az összes erőmet, hogy olvasni tudjak az ajkairól, de a távolság és a magyar nyelvtan értetlensége miatt ez egyelőre veszett ügy. Jól lehet már egy pár hete az országban tartózkodóm, senkiből sem lett nyelvész ennyi idő alatt, pláne nem úgy, hogy szóban egyáltalán nem gyakorolja az adott tárgyat. Én pedig abszolút nem beszélek egy szót sem magyarul. Csak írok. Mégis mikor kihúzom a srác és a lány melletti széket, hirtelen úgy érzem, hogy az összes szó belém fagyott. A fejem hátulja eszméletlenül zsibbad, a gyomromban a gombóc pedig hatalmas szaltókat hány. Egy szóval rettenetesen félni kezdek, mikor remegő kezeim eleresztik a füzetet, majd a srác elé helyezik azt. Persze attól még mosolygok, mert miért ne, plusz eddig egy szavát sem értettem még, így miről is tudnék vele kommunikálni, nem? Nyugi Dai, attól még hogy egy kicsit para, nem biztos, hogy rossz ember. Gondolj csak Akihikora. Ő is az a tipikus rossz fiú volt, mégis a Mahoutokoroban ő lett a legjobb barátod, nem? Mi van, ha a fiú is egy Aki a szíve mélyén? A szőkeség imádta anno a rajzaimat, talán neki is tetszeni fognak.
Félénken pislogok fel pilláim közül Denisre, aki végül visszatolja elém a kis könyvecskét. Tanulmányozom egy pár pillanatig vonásait, de érdekes mód semmi fenyegetőt nem olvasok ki belőlük. Talán egy kicsit távolságtartást, de abszolút nem rosszindulatot. Huh, oké, legalább a fejem nem lesz lekapva. Ez már egy jó jel.
- Ő? Rajzolni ő? – firkantom a füzetbe a szavakat olyan kicsavart pózban, hogy nyomban megfájdul a karom. Ismét Denis elé kerül a papírtömeg, majd sietősen mutogatni kezdek arra a két rövidke tőmondatra, amelyek helyet kaptak benne, majd ahogy ezt a tevékenységemet befejezem, ujjaim a a rövid barna hajúra terelődnek, aki épp mellette olvas. Sajnálom, de másképp nem fogok tudni beszélgetni veled, ellenben nagyon szívesen lerajzolnám a társaságodat is.  
Utoljára módosította:Nakahara Daisuke, 2019. november 2. 16:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Egyetemi hallgató, Legilimentor, Okklumentor, Végzett Diák, Független varázsló


moose plush
offline
RPG hsz: 293
Összes hsz: 2721
Írta: 2019. november 3. 11:30 | Link

Nakahara Daisuke

Sokszor tekint ajkaimra, miközben beszélek, így vagy magával a nyelvvel van problémája, vagy egyszerűen siket. Nem tudom melyikkel járnék jobban, de legalább végre egy olyan ember, aki nem bombáz a faszságaival, egyszerűen odaül és csendben mutogat, meg nézelődik, mert összemaszatolja az orromat. Mármint a rajzlapon, nem realben, mert lehet eltörném a kezét, ha hozzám érne, vagy akár Lorinhoz, de ez most teljesen másik lapra tartozik. Szóval csendben van, csak bárgyún vigyorog, mintha nem lenne jobb dolga én meg élvezhetem ez a nagyon ritkán felmerülő luxust; a csendet. A toll sercegésén kívül nem sok hang van a teremben, mert rajtunk kívül már senki nem maradt bent, és így talán Lorin is jobban tud koncentrálni. Az érkező vendégre, csak felpillant, majd vállat vonva írja tovább a dolgait, amit éppen kell neki, és ezt is szeretem benne. Nincsenek felesleges kérdései, hogy ő ki - nem mintha tudnám -, vagy miért ült ide - ezt sem tudom -, meg ehhez hasonló fárasztó kérdések, hanem egyszerűen nem érdekli, hogy a bátyja összeszedett még egy furcsa srácot, csak most a Levitából. Változnak az idők, nincs mese.
Tekintetem Lorinra emelem, ahogy a füzetet visszatolom a srác elé, abban a hiszemben, hogy akkor itt befejeztük a nagyon tartalmas csevejt, de nincs szerencsém, mert a füzet újfent elém kerül, én pedig lesandítok rá, majd összeszűkült szemekkel olvasom el a lefirkantott sorokat. Lorintól elvéve az egyik tollat írom le a rövid, és tömör választ.
"Meg ne próbáld" - ennyi talán elég ahhoz, hogy még csak ránézni se merjen a húgomra, nemhogy lerajzolni. Szemem a srácra kapom, amint a mondat leírásra kerül, majd csillan benne valami, de az nem kedvességről árulkodik. Rólam felőlem képzeletbeli aktot is rajzolhat, de a húgomat hagyja ki ebből. Ő egyszerűen... ő az enyém, és nem hagyom, hogy valami idegen, fura mosolyú srácok kezdjék el lerajzolgatni, mert éppen olyanjuk van. Hirtelen ötlettől vezérelve húzom vissza magamhoz a füzetet, majd ismét kezembe véve a tollat írok még rá. "Inkább javítsd ki az orromat". Végül is, semmi rosszat nem tett, nincs okom vele parasztnak lenni, ráadásul pontosan olyan ártatlan tekintete van, mint húgomnak, aki nem tud ártani egy légynek sem. Ne legyél előítéletes, Brightmore! Lehet, hogy fiú, de... nincs de. Csak simán fiú, én meg fenntartásokkal kezelem, akár csinált valamit, akár nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lena Felagund
Diák Levita (H), Levitás blogger, Elsős diák


Várffy besúgója
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 186
Írta: 2019. november 6. 00:44 | Link

Dana


- Óóóó, köszönöm, bár neked árengedményt adok. Nem is keveset - mosolygok rá barátian. Nagyon megkedveltem ezalatt a pár perc alatt. A fáradtság is úgy szállt ki belőlem, mint egy könnyű lepke a virág szirmáról. Danával úgy érzem, jókat kalandozhatunk majd.
- A magatartás az meg mi? - teszem fel a kérdést viccesen. Persze tudatom egy kacsintással, hogy tisztában vagyok a szó jelentésével, csak nem érdekel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy szinte már hangosan cserélünk eszmét, a tanerő is beáll mögénk őrködni, mi mégsem férünk a bőrünkben. Képzeletben már százfűlé főzetet is készítettünk, és ez még csak a kezdet.
- Csirió neked is! Kellemes megmérettetést! - Persze nem lehet az összes bájitalt ilyen egyszerűen megúszni, de ez az első, az kifejezetten könnyű volt ebből a szempontból. Újra megcsillogtattam tehetségemet a kacsa megjelenítésével. nagy sikert arattam vele, bár nem volt teljesen élethű, de első próbálkozásnak megteszi. Boldog vagyok, hogy így sikerült, meg azért is, hogy Dana értékeli, tetszik neki, még akkor is, ha a tanerő nem díjazza az örömünket. Savanyú népség. Nem hogy velünk örülne? Na, nem?
- Remek név, remek - erősítem meg a név választást, aztán a meghívást is nyugtázom.
- Nagy örömmel tartok veletek, hacsak nem kell épp gyakorolnom, nem főzök tiltott bájitalt a wc.ben, vagy nem a nagyapit bosszantom, és a többi - ismét elnevetem magam, a kelleténél kicsit hangosabban, de ezúttal csak egy másik lány kapja fel a fejét, mérgesen pisszegve. Lemondóan legyintek felé és folytatom a trécselést. Nem mulasztok el egy ilyen remek alkalmat, holmi stréber agyatlan miatt. Dana veszi át a szót. Mesél többek között a szüleiről, akik Izlandon élnek, és el is hiszem, hogy hiányoznak neki. Nagy szerencse, hogy velem itt van az egész kompánia, bár néha a hátam közepére kívánom őket, de ha nem lennének itt a közelemben, nagyon magányos lennék. El sem tudnám képzelni, hogy hogy érezném magam, ezért felnézek kicsit a szőkére, hogy ilyen jól bírja. Viszont az előbbi pisszegős lány nem bírja ilyen jól a társaságot, mint Dana a magányt. Kiborul nála a bili, de Danánál is, aki jól elküldi a fenébe.
- Igazad van, már engem is nagyon idegesített az állandó affekta cammogással meg pisszegéssel. Mit hisz ez magáról? Hogy moziban ül vagy mi?! Jól kiosztottad - nevetek fel hangosan, amire a felügyelőtanár is felfigyel és elindul felénk határozottan. Szemem sarkából látom, hogy ennek a fele sem tréfa, és mielőtt odaért volna, megfogom Dana karját, magam után húzom sietősen, ha engedi.
- Gyere gyorsan! Tűnjünk el innen! - Azzal kifelé tolom-vonom, ki a folyosóra, ahova már a tanerő nem követ.
- Hogy mi akarok lenni, az titkos. - Ezt már csak kint kötöm Dana orrára.
- Szólj majd, hogy sikerült a dolgozat! - Ezzel búcsút intek, de még találkozunk majd.

//Köszönöm a játékot!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Babicza Helga Odett
Diák Navine, Elsős diák



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2019. november 13. 08:51 | Link

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Hangosan csapódik mögöttem az ajtó. Dühös vagyok magamra, mert lebuktam a puskámmal. Gondosan készítettem, s tudom, ennyi idő alatt meg is tanulhattam volna, de egyszerűen nem érdekel. A legkevésbé sem. Így, a hisztim kellős közepén nem ajánlatos senkinek sem hozzám szólnia. Nevetségesen túl tudom reagálni a dolgokat. És az, hogy most külön házifeladatot kaptam azon felül, amit mindenkinek meg kell csinálnia jövő hétre, elképesztően felidegesít. Gyógynövénytanból kell kipusztult növényfajtákat keresni, amik helyettesítésére kísérletek folynak napjainkban. A könyvtárt már sikeresen feldúltam, s miután magamhoz vettem a köteteket úgy döntöttem, hogy elhagyom a terepet, mert hatalmas a tömeg ilyenkor, délután. Ezért esett a választásom a tanulószobára, ahol úgy hallottam, egész kevesen vannak ilyenkor. Ledobom magam a kanapéra, táskám pedig a földön landol. Dühösen csapom a szőnyegpadlónak, és gyermeteg módon keresztezem karjaimat mellkasom előtt. Mondtam, hogy hiszti van. Felsőajkam jobb oldalra egy félfintort mutat. Nagyot sóhajtva hajolok a táskámhoz. Egy pár másodpercig hezitálok, de végül előveszem Crag Hatchet, A sárkányvár titka című lapozgatós játékkönyvemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csepreghy Péter
Diák Eridon (H), Színjátszós, Másodikos diák


a Pösze Petya
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 253
Írta: 2019. november 13. 09:32 | Link

Babicza HELGA Odett
“When I become rich and famous one day, don't come crawling back, saying, oh, my God, Petya, I'm so sorry for being mean to you back in 2nd grade.” | omg, is it…?

Kevés az olyan nap a suliban, amikor egyáltalán nem száll rám senki. Ez a nap sem kivételes. Esik az eső, minden nyirkos és hideg. Itt az ősz, a fenébe is. Nem azért, szeretem én ezt az évszakot is, de ha az évszak erőszakkal párosul, nem vagyok boldog. És ez nyíltan látszik az arcomon, amikor fejet hajt akaratom előtt a tölgyfaajtó, és belépek a tanulószobába. Itt tudok a legjobbakat olvasni a nap ezen szakaszában, és ez ma sem lesz másképpen. Szerelésem a szokásos; farmernadrág, tornacipő, egy bő hoodie és az elhagyhatatlan baseball sapka. És miért ez a keserű ábrázat? Ha esetleg van benn valaki, és veszi a fáradtságot, hogy megnézzen, láthatja, hogy egy hatalmas VESZTES felirat éktelenkedik a sapkám sárga homlokrészén. Lefogtak, kaptam egy gyomrost, és megkaptam a lúzer feliratot mára is. Le sem szarom. Kelletlenül engedem el a kilincset, így becsapódik az ajtó. Bizonyára ugyanúgy, mint az előttem érkező esetében.
Megtorpanok. Hiszen valaki van még idebenn rajtam kívül. Egy lány az.
- Bocs – mutatok zavarban pirulva az ajtóra. – Nem akartam.
Nem is várok, inkább elindulok a másik felé, bele sem gondolva abba, hogy neki biztosan van jobb dolga is, mint velem társalogni. Elvégre olvas. Olvas. És mit olvas? El sem hiszem… Na neee! A lány arca és a könyv között cikáznak meglepett szemeim, szám csodálkozóan tátog.
- Elnézésedet kérem, Kharg fejedelem – hajolok meg mélyen, játékosan. – Nem akartalak megzavarni a Sárkány elleni csatában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

LegEridonosabb Eridonos 2019 - tavasz/nyár
Babicza Helga Odett
Diák Navine, Elsős diák



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 2
Írta: 2019. november 13. 09:59 | Link

Csepreghy P.
büntető házifeladat
-----------------------

Kényelmesen elterülök a kanapén, lábamat a dohányzóasztalra teszem, ami pontosan előttem van. Eléri a lábam, ami jó érzés, mégis nyugtalanul ráng. Az asztalon egy díszes váza van, nem messze jobb lábfejemtől, és az idegőrlően kopog a falapon. Azt a ritmust hallom vissza kicsit késve az asztalról, mint amit a lábammal ütök. Egyelőre nem fog tudni megállni, ezért inkább a könyvbe temetkezek. Nincsen rajtam szemüvegem, amit igazából nem is szívesen hordok, ezért igen közelről nézem, szinte a fél arcomat eltakarom vele. Nem egy nagy könyv, kisebb füzet méretű, ujjaim majdnem összeérnek a hátulján. Sárkányomat üldözve, izgalomtól ittasam harapom be alsóajkamat, amikor csapódik az ajtó. Megrezdülök. A könyvet ölembe hajítom, és bosszúsan nézek fel az érkezőre. Pökhendi arckifejezéssel, karba tett kézzel, kérdőn tekintek rá, mire ő bocsánatot kér. Erre kissé megenyhül kislányos, szeplős arcom, de szó nélkül vállat vonok. Újra pofim elé emelem a könyvet, de akaratlanul is látom, ahogyan közeledni kezd felém. Magasba húzott vörös szemöldökkel meredek rá, abszolút kérdőn. Csakhogy valami meglepőt mond. Megjelenik egy apró mosoly vékony ajkam szegletében.
- Ha tudtában vagy annak, mily’ fontos küldetésem… hogy mersz megszólítani, paraszt? – mondom vékonyka hangon, megjátszott nemességgel.
Utoljára módosította:Babicza Helga Odett, 2019. november 13. 10:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nakahara Daisuke
Diák Levita (H), Művészetis tanonc, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 26
Írta: Tegnap, 14:53 | Link

Denis

Sokszor megesik az, hogy túlságosan beleélem magam egy-egy helyzetbe és olyankor lehetek akármilyen tisztelettudó, szigorú ázsiai anyával felnőtt gyerek, ha egyszer a fantáziám mást sugall belém. Már rég elkezdem a fiú húgáról a vázlatot, mikor az arcának apró részleteit kidolgozva, egyszeriben a papír sarkára terelődik a figyelmem. "Meg ne próbáld" - áll határozott betűkkel könyvecskémben, melynek hatására, szó szerint még farpofáim is összeszorulnak,olyannyira hogy onnan se ki, se be nem mehet semmi. Akármilyen jó barátok is voltunk Akival, azt nem szabad elfelejtenem, hogy ez a srác bizony nem ő, és ráadásul fogalmam sincs arról, mi mindenre is képes. Persze eddigre már rég megtörtént a baj, Denis szúrós tekintete majdhogynem lyukat fúr a koponyámba, ahogy remegő kezeimmel végül leteszem a ceruzát, majd felkapom a radíromat, hogy amilyen gyorsan megteremtettem Lorin portréját, olyan gyorsan el is tüntessem annak minden maradványát. Ezután pedig csak ülök a széken, orromat lógatva, miközben ostorozom magam, amiért engedtem a csábításnak, mielőtt arra engedélyt kaphattam volna. Talán a kevés szociális élet teszi, hogy ilyen helyzetekben egyszeriben nem tudom, mi is a helyes megoldás. Pláne egy totálisan idegen országban, ahol hiába kezdek el hajbókolni, maximum csak egy kérdő pillantást kapok válaszul. Félek újra felemelni tekintetemet a tett színhelyére, azaz a lapra, ám mikor végre elég erőd gyűjtök hozzá, pillantásom megakad egy újonnan odakerült mondaton. Kicsit elmosolyodom, ahogy a harsány betűkre nézek, majd én is felkapom ceruzámat, hogy némi nézelődés után ismét nekifogjak annak a problémás testrésznek.
- Nagyon sajnálni - firkantom rajzom mellé két vonalhúzás közben és még egy szomorú szmájlit is rajzolok, hogy valahogy átadjam annak az érzését, hogy tényleg nem szerettem volna semmilyen konfliktusba keveredni vagy ilyesmi.
- Amúgy tudni olvasni száj - intézem ismét mondatomat a srác felé, saját kacifántos karaktereim furcsán kontrasztosan mutatnak a másikéi mellett. Eddigre már kezd valami orrhoz hasonlító dolog kialakulni a rajz-Denis arcán, ami jobban hasonlít gazdájára. Tudom, hogy sokat kell még tanulnom, de épp ezért csinálom amit, hogy a gyakorlás által jobb legyek. A rajzolás az életem, így nagyon örültem annak, hogy ideérkezésemkor felvételt nyertem a művészeti suliba is. Oké, hogy a két iskolába járás miatt nem tölthetem csak művészkedéssel az időmet, de amennyit csak tudok, próbálok ezzel foglalkozni. Ez miatt pedig senki sem lehet rám mérges, ugye? Oh, csak mondd, hogy nem fog megenni Denis!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet