28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🎃
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 13 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 4. 14:30 | Link

Érdekes és látványos, amit csináltam, bár nekem már kezd kicsit megszokott lenni, annyit gyakoroltam ezt a mutatványt. A lányka elismerő szavai azonban jól esnek, bár a tuti az lenne, ha ezt a prof is így elismerné.
Biccentek neki, hiszen én már elég régen köszöntem neki, az viszont, hogy most előkapja a pálcáját, kicsit megrémít. De nem nagyon, csak annyira, hogy megpróbáljam visszatartani.
 - Ezt a varázslatot azért még ne próbáld ki.
Próbálok hatni rá, hiszen nagyon fiatalnak tűnik, ez pedig nem annyira egyszerű dolog, mint ahogy az tűnhet. Nem, még számomra sem.
Mindent belepnek a pillék, ha nem is hely nélkül, de elfoglalják a légteret, ami most úgy nézhet ki, mint egy erdőben elhelyezkedő pilletanya. Látványos, az tuti.
 - Benne vagy egy kis játékban?
Eszembe jutott egy játék, és ő sem csalódhat magában, ha belemegy. És mellette én is gyakorlok. Csak a pálca kell hozzá, nekem pedig az éles eszem. És még a pillangók sem fognak zavarni benne. Már csak meg kéne valósítanom. A lánykával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 13. 23:27 | Link


Mindenki tudja, tapasztalta már, általában hogyan is működik a csoportmunka. Minden alkalommal megvan a tipikus felosztás: van a diák, aki azt se tudja mi a feladat; aki tudja, csak nem érdekli; aki próbálkozik, de feladja; aki inkább a másikkal vitatkozik, lehetőleg valami, a témához legkevésbé illő témával kapcsolatban; és az, aki mindez alatt megoldja a többiek helyett is a kiadott leckét.
Hármas csoportokat kellett alkotniuk gyógynövénytanon, és a fent vázolt szitu csak annyiban különbözik esetünkben, hogy egy társuk meg sem jelent a megbeszélt beadandó-írós időpontban. Tehát ketten, Kevével próbálkoznak. Odett a széles ablakpárkányt szemelte ki magának azonnal, most törökülésben, egy méretes, ősrégi könyvvel az ölében görnyed előre, hogy ki tudja venni a kissé megsárgult lapokon az apró betűket. Ezen a példányon kívül még jó pár van körülöttük kinyitva, egymásba hajtva, vagy rögtönzött könyvjelzőkkel ellátva egy kicsit félrerakva.
Pennájának végével lustán játszadozik, jelen pillanatban épp állát csiklandozza vele, miközben próbál kisajtolni akár csupán egyetlen használható mondatot az előtte heverő szakkönyvből. Egészen biztos benne, hogy túllőtt a szükségesen, olyan információkat lel többnyire az olvasmányban, aminek felét sem érti. Ásítozik, néha vágyakozó pillantást tesz a kastély udvarára, és bár vastag, kötött pulóvert visel, mert hát, nincs kifejezetten meleg, még odakint is jobban érezné magát, mint ezzel a megoldhatatlannak tűnő feladattal. Két percig. Aztán odafagyna.
- Feladom. Kérlek, mondd, hogy te találtál már valamit – dobja el hirtelen a kezében léve tollat, és csukja be a súlyából adódóan gyilkossághoz is tökéletesen alkalmas kötetet a kelleténél talán egy cseppet hevesebb mozdulattal. Sohasem értette, miért kell a tanév kezdete után alig két héttel már ilyen mennyiségű házit a nyakukba varrni. Kétségtelen ugyan, hogy ha jobban érdekelné a téma, már rég készen lennének, illetve Odett lenne az a diák, aki mindent megcsinálna panasz nélkül. Szerencsétlenségükre, nem ez a helyzet áll fenn. Hátradől, mint aki tényleg nem hajlandó foglalkozni tovább a dologgal, egy kis unszolásra azonban talán megerőlteti magát. Addig is inkább kinyújtóztatja lábait, és igyekszik kiűzni a fejéből mindent, aminek bármi köze van a gyógynövénytanhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. október 14. 18:56 | Link




Ha eddig utálta az egész tanulás és iskola kombinációt, e hetet követően nem tudna rá újabb szinonimát mekkora szívás az egész. Valami teljesen ismeretlen gaz után kell keresgélniük csoportban, a drága szabadidejükben. Bár igazából azt se tudja az mi, hiszen gyakorlatilag egy helyre összezárva élnek a tanév egészében és "tanulnak". Természetesen meg se lepte a tény, hogy a harmadik már meg sem jelent, ami benne is megfordult egy pillanatra, de aztán a tarkóját dörzsölve rájött, hogy a lányt mégsem kéne magára hagyni. Bár Kevével leginkább csak többen lesznek, előrébb nem. Ő azonban összeszedte ezúttal magát, sőt, olyat tett amit korábban nem: annyira készült a dologra, hogy az egyik háztársától kapott segítő könyvet el is hozta. Rendes volt a szőke lánytól igazán, bár a nevére nem emlékszik Keve, de határozottan szép teremtés. Azért megköszönte aztán rohanva neki is indult a célállomásnak.
Most pedig vigyorgósan terpeszkedik a könyvek között a földön, néha figyelve arra, amit csinálnia kéne, egyébként igencsak feltűnően ragadnak szemei a párkányon ülő eridonosra. Máskor pedig egészen jó elfoglaltságnak véli a papírrepülők hajtogatását saját jegyzetlapjaiból, most viszont ez kimaradt. Jutott-e valamire? Közel sem, azonban legalább úgy tesz, mintha próbálkozna. Nem, ez is túlzás, de fizikailag azért itt van.
- Mármint a poron, koszon és egérharapásnyomokon kívül? Hát nem.
Ha ebből élnek, az vajmi kevés lesz ide. Látványosan kezdi lapozgatni az előtte nyitva maradt könyvet, de igazából a névelőkön kívül nem sok számára értelmesen leírt dolgot lel benne. Valójában mikor nagyon muszáj, bárminek nekiáll, de még a pontos feladattal sincs most tisztában. Túl sok itt a gaz, és könyvek? Komolyan, otthon csak beírta a keresőbe és a wikipédia kiadta amire szüksége volt. Gyors, egyszerű, ellenben ezzel a feladattal, aminek se eleje se vége.
- Nincs telefonos segítség vagy felezés, esetleg közönség szavazata?
Mugli származását le sem tagadhatná, ahogy sorolja a kérdésben azt, ami eszébe jut. Kezeit széttárja és kérdően emeli előbb égnek, majd a lányra tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 14. 20:28 | Link


Nem úgy fest az eddigiek alapján, hogy ez lesz a kedvenc tárgya. Az időérzéke sincs a toppon, fogalma sincsen, mikor álltak neki: órákkal korábban, talán csak tíz perce? Pedig milyen lelkesen indult neki! Még a könyvtárba is elment, kivenni egy rakat hasztalannak bizonyuló kötetet, ugyanis volt némi sejtése a felkészültség kapcsán, ami aztán hamar be is igazolódott, bár a fiú sem üres kézzel érkezett. És mégis mire mentek ezzel a nagy előre gondolkodással, he? A nagy francos semmire. A hibát pedig, hiába van ezzel tisztában bongyorkánk, nem a könyvekben kéne keresni, de egyszerűbb másra hárítani a dolgot, mintsem beismerni, hogy képtelen odafigyelni.
A legszomorúbb az egészben, hogy itt és most be is fejezné a küzdelmet. De valami mélyen belül kíméletlenül furkálja, és nem hagyja nyugodni. Már most rossz pontot szerezni a tanárnál, rossz jegyeket, esetleg pontlevonást? Friss húsként nem biztos, hogy meg kéne engednie magának az ilyen lazaságot, de ahogy végignéz a rendetlenségen, amit pillanatok alatt összehoztak a tanulószoba sarkában… hát, nem jött meg a kedve a rongyos könyvek láttán egy újabb etaphoz.
- Remek, akkoooor… - kezek a magasban, a nagy tanulásban elgémberedett tagjait nyújtóztatja. – Nem tudom, mindig ilyen nehezek szoktak lenni ezek az izék? – kérdez, tényleg nem árt tudni, mire kell lélekben felkészülnie. A franciáknál sem volt könnyebb, de ott egy kicsit, mintha máson lett volna a hangsúly, itt pedig még túlságosan új ahhoz, hogy felmérhesse, mit lehet és mit nem. Ismét végigvezeti zöldjeit az aktívabb tanulásról árulkodó kupacokon, mint ami egyébként történt, majd megállapodik leckeíró társán, reménnyel telve, hátha Keve tud valamit, amit ő nem.
- A felsőbb éveseknek nincs meg ez a feladat véletlenül? Vagy felejtsem el, hogy segítenének? – vet fel egy, a kastélyban helyénvalóbbnak tűnő lehetőséget. De arrébb tolja a mellette lévő könyvet, hogy a sarokba dőlve, mégsem teljesen elfordulva Kevétől, ki tudja bámészkodni magát, ha nem marad más, minthogy rászánják magukat a mumus növényük kutatására.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. október 16. 20:30 | Link




Lassan jobban tisztában lesz a növényi szaporodással, mint az emberivel. Egy laza mozdulattal csukja össze az előtte addig nyitva lévő könyvet, majd tolja arrébb grimaszok közepette, amit a benne látott gusztustalanságok eredményeztek. Oké, hogy valamit tenni kell, ha már órán leginkább alszik, de ez nem nagy elvárás? Hol maradnak a diákok szabadságjogai? Szünethez, szabadidőhöz vagy éppen hobbihoz? Valószínűleg a tanárnő szerint nincs jobb dolguk, mint ez. Érdekes egy felfogása van, az egyszer biztos.
- Nem tudom, idén kaptam először csoportos munkát. De te okosnak tűnsz, biztos kitalálod... juk hogyan legyen.
Hárított volna, ez azért nagyon tipikusra sikerült. Ha a lustaság fájna. Rántja meg a vállát, igazából mióta itt van furábbnál furább dolgokra kérik feladatok címen a tanárok, a bűbájtan tanártól a szőr is feláll a hátán leginkább, nem beszélve az állítólagos jövőbelátó jóslástan tanárról. A következő az lesz, hogy közlik vele, valójában a nap visszafelé forog? Érdekes elméletei lennének még lehetetlen dolgokról, de most tényleg eléggé kellemetlenül érzi magát, hogy nullán állnak a feladattal. Eléggé reményvesztetten tekintget Odettre talán a csodát várva. Érezte hogy se vicces se előremutató nem lesz, de megpróbálta. Aztán a lány ötletén visszaszorította a feltörni készülő nevetést, mivel rájött: komolyan gondolhatja.
- Nálatok, a régi sulidban ilyen segítőkészek lettek volna?
Beletúrva a hajába préseli ki a tüdejébe szorult levegőt, aztán tanulótársát figyelve kutakodni kezdett kicsit a könyvkupacokban. Amit kapott könyvet, abban valami papírok is voltak, igaz nem felsőbb évestől, hanem vele egyidőstől kapta, de ha csak századnyival is több szorgalom szorult a másik navinésbe, mint Kevébe, akkor már előrébb lehetnek. Megtalálva a könyvre koncentrálva bogarássza a lapszéleket meg a kihulló lapokat. Aztán vigyorogva vesz ki egy félbetépett pergament. Feltűri ingujjait a könyökéig mindkét kezén, aztán kezd csak bele. - Ez viszont lehet segít. Az egyik évfolyamtársunktól kaptam, elvileg ha hasonlóan ritka növényről írunk, az is jó lehet, nem?
Felé nyújtotta, aztán megvárta még elveszi. Esze ágában sem volt nekiállni újra a könyveknek, reménykedett benne, hogy valamelyik felirattal találkozott már Odett legalább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 17. 14:35 | Link


Egyre reménytelenebbnek tűnik helyzetük, ahogy telnek-múlnak a másodpercek, és fokozatosan párolog el szöszinkből a tettvágy. Szuggerálja kicsit a maga mellé lerakott ezeréves kötetet, hátha megihletődik, vagy valamilyen úton-módon pont ott nyílik majd ki a több száz oldalas mű, ahol a keresett növényhez tartozó minden kérdésre meglelik a válaszokat. De nem történik semmi. Az égvilágon semmi. Felsóhajt, tehetetlenül fonja mellkasa előtt keresztbe karjait, és ajkát rágva gondolkodik, mitévők legyenek. Mondjuk, álljatok neki úgy, hogy egy kicsit komolyabban veszitek a dolgot. De ez csak egy tipp.
- Szóval nem gyakori jelenség, hogy megszívatnak, jó tudni. Kitaláljuk, persze, hogy kitaláljuk… - halvány mosoly bujkál szája sarkában, nem kerülte el figyelmét a javítás. Nem kételkedik benne, hogy a fiú azon nyomban felpattanna, és valami izgalmasabb elfoglaltság után nézne abban a pillanatban, ha esetleg kimondaná, amire valószínűleg mindketten gondolnak: hagyjuk a francba.
De nehogy már kifogjon rajta egy kis, egyébként indokolatlanul nehéznek tűnő házi feladat! Motivációja ettől függetlenül semmit sem növekszik, csak valami elhatározásféle kezd szépen lassan testet ölteni. Valamit mindenképpen össze kéne hozniuk, nemde? Ha nem is teljes mértékben tesznek eleget a feladatnak, legalább az nem lenne rájuk fogható, hogy rá sem néztek. Mert persze az a tanerőt hol érdekli, hogy ők malmozva üldögéltek a fél könyvtárnyi gyógynövénytan könyvgyűjteménnyel, és nyilván pont az a probléma forrása, hogy azt se tudják, hol kezdjék, de… nem kaptak támpontot, ez is a tanár hibája!
- Ha cserébe felkínáltuk a segítségünk, lehetett velük alkudozni. Vagy szépen pislogtunk, kis szempilla rebegtetés, tudod. Neked például biztos nagy sikered lenne a franciáknál – a visszafojtott nevetés láttán felvont szemöldöke, érdeklődő arckifejezése lassan mosollyá szelídül. Talán csak egy icipicit szánja piszkálódásnak a dolgot, bár akár bóknak is veheti a fiú. Nem tűnik kifejezetten sértődékeny típusnak, és a maga érdekében remélheti is, hogy jól ítéli meg, mert ha magára hagyja a feladatukkal… hát, nem feltétlenül ezt szeretné elérni.  
- Hm, ez nem rossz ötlet. Amúgy nem lehet, hogy valami más, ritkább elnevezése alapján keressük ezt a gazt? – összevont szemöldökei közt halvány, ráncnak éppenséggel nem nevezhető vonalacska jelenik meg, ahogy nézi a Kevétől átvett papírokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. október 17. 16:29 | Link




- Ez szerintem tanárfüggő, a bájitaltanos ürgétől tartanak, legalább mint a tűztől, de a művészeteket tanító nő meg ezzel szemben kedves.
Ennyit sikerült a három év alatt már megtanuljon, meg úgy tudja kinél és nagyjából meddig mehet el a lustasággal, hogy ne bukjon meg. Néha kifejezetten pofátlannak érzi magát, de nem durva szinten az azért, viszont nagyon is szeret kekeckedni. Most azonban fülét s farkát behúzva kuporgó állathoz kéne hasonlítania, ugyanis a nagy semmi az, amire eddig jutottak a munkával, abból pedig pontlevonás, ne adj isten bukás lesz, amit egyikük se preferálna. Bár csak ki kellene mondani a varázsszavakat. Mégpedig, hogy mindegy, inkább hagyjuk...
Nem túl fényes a helyzetük, Keve is belátja, de nem történik csoda attól sem, hogy látványosan bámulja előbb az egyik, majd a másik kupac régi és dohos könyvhalmot. A saját tudása nyilván nem mankó, Odetté sem feltétlenül, a tanár is tudhatná ezt. Komolyan mintha azt várná, hogy élő lexikonként összedobjanak egy több oldalas beadandót olyan gazról, amit még a könyvek se igazán írnak meg. Már megfordult az is frappáns módon Keve fejében, hogy lehet ez egy teszt, nincs is ilyen, és azért várja a tanár, hogy ki jön rá erre. Ha így lenne egy igazi zseni lenne a navinés fiatal, de közel sem az.
- Hát, itt ennél több viszonzást várnak általában, de van aki tök érdektelenül lepattint. De lehet csak én vagyok ehhez szerencsétlen. - Vakarja meg a tarkóját, igazából valószínűleg fele olyan jó fej és népszerű sincs, mint képzelné, sőt. Éppen ezért nehéz lenne behatárolni mikor bunkók vele maguktól, mikor pedig azért mert kis senkinek nézik. - Siker? Huhu, hallottam hogy annyi jó csaj kevés helyen van egy kupacban. Azért ha mást nem is, ezt jól csinálják ebben a... világban.
Jókedvűen ad hangot a dolognak majd bambulva képzeli maga elé a szituációt, láthatóan beindították a fantáziáját. Hát igen, el tudná viselni, ha Odett és barátnői társaságában lébecolhatna egész nap. Nagyon is. Bármennyire nem kedvelte meg ezt a mugli vs. varázsvilág különbségeket, van amit elismer, hogy ez igen.
- Egyszer bemutathatsz a többi csinos lánynak is, ha időd engedi.
Ó, a felajánlást teljesen komolyan gondolta, illetve még az utalást is ügyesen belerejtette, ami tanulótársának szólt. Biztos nem lógott ki a sorból ebből a szempontból. Mondjuk Keve nem ismerheti az ottaniakat, de szerény véleménye ezt mondatja.
- Valami olyat magyarázott a tanárnő, hogy olasz... nem, mindjárt eszembe  jut milyen nyelven...latin. Na hogy úgy érdemes, viszont lövésem sincs a latin megfelelőkről. Valószínűleg ezért is nem értek egy szót sem.
ezt a végét halkabban leginkább magának szánta már, miközben az új kiindulási pontjukkal próbált kezdeni valamit és keresni egy papír alapú "google fordítót".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. október 22. 12:24 | Link


- Hm, az eszembe vésem, köszi – és ha oda nem is, hát majd a bájitaltan könyve egy nem túl feltűnő, de mindig forgatott lapjára odabiggyeszti, hogy: vigyázz vele, állítólag gonosz! Az első benyomás persze fontos, és a legtöbb tanárnál már meg is volt, de ennyi idő aligha lenne elég ahhoz, hogy felmérje, mégis mit szabad és mit nem. Nem, mintha Odett annyira rakoncátlan és züllött diák lenne, félreértés ne essék. Problémássága legfeljebb abban rejlik, hogy órán sem tudja befogni a csinos kis száját, bár jobban meggondolva, egy tanár részéről ez egyike a hét főbűnnek.
És azzal sem segít helyzetén, ha rögtön az első nagyobb önálló projektet üresen vagy leginkább sehogy sem adja be. Mielőtt valóban lehetőségszámba venné, hogy adják fel a dolgot, úgysem jutnak előrébb, reményvesztett ötletelésük juttatja arra, hogy… hát, valamit azért csak firkantsanak már oda, aztán legfeljebb maradnak az idétlen kifogások.
- Több viszonz… nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom – ez viszont nem jelenthet mást, minthogy kénytelenek saját maguk valamit alkotni, ahelyett, hogy most azonnal kerítenének valakit, aki hajlandó lenne… ki tudja, minek fejében segíteni. Hát, ez nem jött össze. Felnevet a lelkesedésen, amit Keve a Beauxbatons lányai felé tanúsít, na, látjátok, ha valami ilyesmit produkálnátok a tanulás felé is, már kész lennétek valószínűleg. – Azért ez a suli sem panaszkodhat felhozatal terén.
Bár nyilván különböznek érdeklődési köreik, és nem is különösebben foglalkozott azzal, hogy felmérje a terepet, van, ami egyszerűen nem kerüli el az ember figyelmét. Mint például az, hogy továbbra sem csináltak semmi értelmeset. Persze szőkeségünk nagyon szívesen tölti csevegéssel idejét, de a házi nem írja meg magát. Milyen kár! – Ha valamikor a környéken járnak, feltétlenül – kuncog. Nem tudja, erre van- e esély, már hogy barátnői meglátogassák a közeljövőben, aztán… ne is feledkezzen el a hirtelen örömmámorban Kevéről, mindenesetre elszórakoztatja a gondolat.
- Jól sejtem, hogy ez azt jelenti… hogy egész eddig nem is jó helyen keresgéltünk? – ahelyett, hogy kiakadna, hangos nevetése töri meg a tanulószoba általános csendjét, és egy diáktársuk szúrós pillantására igyekszik visszafogni magát, apró ujjaival eltakarva mosolyra görbülő ajkait. Közben az ölébe veszi a nemrégiben félretolt könyvet. – Na, lássuk csak.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 23. 16:15 | Link

Na akkor tanuljunk. Kényelmesen elhelyezkedem az egyik fotel karfáján és ölembe veszem a bájitaltankönyvem. A második bekezdésnél egy egy elsurranó árnyra leszek figyelmes, óvatosan közelítek felé és már emelném is a pálcámat amikor a félhomályból előlép... egy macska. Kecses sziámi, átható mélykék szemekkel. -Szaffi,te mit keresel itt?- nevetek megkönnyebbülten és a cica orra alá dugom a kezem. Szinte azonnal megismer és dorombolni kezd. Aztán követező pillanatban óvatosan a táskámhoz lépked és kiváncsian kezdi szagolgatni.
-Türelem, mindjárt megkapod - tápászkodok fel a földről.
Egy doboz macskakonzervet halászok elő és ráérősen kezdem el kibontogatni.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. november 29. 19:53
Hozzászólásai ebben a témában
Mikola Keve Áron
Tanár, Animágus, Végzett Hallgató


#kewy #daddycool
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 670
Írta: 2015. október 27. 20:48 | Link




Háh, majdnem tanácsot adott! Lassan elmondhatja, hogy egész hasznára van a lánynak, holott az összes teljesítménye abban merült ki, hogy bámulta az eridonost meg néha zagyvált valamit, de nem igazán a tárgyhoz köthetően. Mondták már, hogy lehet gondja van a figyelmével, pedig szimplán csak lusta mint a föld. Kevés alkalmak egyik ez most, mikor próbálkozik, de leginkább mert nem akarja cserbenhagyni társát. Jólelkű ám, csak nehéz bármire rávenni, de ez látható is egyébként. Mindenesetre legjobb az lesz, ha haladnak valamerre, mert már az év első felében bukóra állni nagy teljesítmény lenne, amit nem most akar elérni.
- Hát, nem is ilyen csinos pofi füleinek való.
Nevet ahogy felrémlik benne egyik-másik próbálkozás, amit látott a háztársnői és háztársai kapcsán. Durva dolgok vannak, de sosem értette igazán mi szükség erre az agresszív é olykor kizsákmányoló hozzáállásra. Ő azért csak-csak segít ha tud, de másokon nem ezt látja. Viszont sokkal szívlelendőbb téma következik: sok szép lány, egy rakáson.
A felcsillanó, lelkes tekintet mindent elárul arról, hogy tinédzserünknek milyen elképzelések és ötletek zötykölődnek végig elképzelve a francia hölgyeket. Törékeny, kifinomult, szőke bombázók. Vagyis ezt terjesztik a francia lányokról, hogy ebből mennyi az igaz, elképzelése sincs. Egyszer talán megtudja.
- Vigyázz mert szavadon foglak!
Nem túl lelkesen zárja a témát, de sajnos muszáj. Láthatóan nem jelent meg a semmiből  egy harmadik fél, aki még beszélgetnek megírja helyettük a feladatukat. Jót derül viszont a tényen, hogy közel se voltak eddig jó nyomon. De legalább már megfejtették, hogy nem tudnak semmit és nem a könyvek kevesek. Őszintén szólva, ha még egy könyvvel nőtt volna a létszem Keve látványosan terül el a padlón és imitál halottat, mintsem elolvassa, akár a címét is. Tekintete nem kerülte el a feléjük rosszallóan nézőket de inkább visszafordult az eridonoshoz, meg a kapott jegyzetes példányhoz. Majd kis idő után rábök egy hosszab bekezdés elejére a lány felé tartva.
- Szerintem ez itt használható, van benne ilyen...rizsa a növényekről. Ha azt leírjuk, biztos örül a tanárnő, nem? Meg azt mondta kell illusztráció. Na, a kutatómunka egy dolog, de ha én rajzolok neki, akkor tuti megbuktat minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 31. 12:10 | Link

A gondolatimba mélyedve gubbasztok a földön. A lány hangjára viszont kénytelen
vagyok visszatérni a földre. Na jó igazából kis hiján felugrottam annyira megrettentem. Pár másodpercel később végre sikerült lenyugodnom, meg érzelmeznem a kérdést. Mosolyogva fordulok felé és próbok normálisnak tűnni. Persze első látásra mindenki úgy gondolja, hogy az vagyok, de ez 10 perc után általában megváltozik.
-Hát persze - válaszolok. Tulajdonképpen most akármire hajlandó lennék csak ne kelljen itt egyedül aszalódnom.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. november 29. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. október 31. 16:32 | Link

Játszva a legjobb tanulni, és úgy néz ki, még partnert is találtam hozzá. Rámosolygok a lányra, akinek még a nevét sem tudom.
- Nathalie vagyok.
Mutatkozom be előbb, minthogy elmondanám a feladatot, de aztán gyorsan, sietve rá is térek.
- Arra gondoltam, hogy én idézek madarakat, meg amit szeretnél, te pedig gyakorolhatsz némi bűbájtant rajtuk, még a levegőben, így az összpontosítás is menni fog, és a bűbáj is. Na?
Nézek rá, a pálcám a kezemben van, így más dolog már nincs, mint megvárni, mit szeretne ő csinálni. Elvégre is tanulószobán vagyunk, az meg olyan, hogy tanulni kell, esetünkben most gyakorolni, ami szintén oda tartozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 1. 12:32 | Link

-Timea-mutatkozom be az ismeretlennek, fő az udvariasság. Nem? Kedves lánynak tűnik remélem az is. Bűbájtan, na ez érdekes lesz.
-Jól hangzik - válaszolok még mindig mosolyogva. Ráadásul sokkal jobb mint magolni. Remélhetőleg nem fog senki se megsérülni, bár a helyében én tartanám a két lépés távolságot. A biztonság kedvéért. Persze eszembe se jut megemlíteni. Nem szeretném máris elüldözni.




 



Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. november 29. 20:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathalie Quinn
INAKTÍV


Ms. Vigyori
offline
RPG hsz: 15
Összes hsz: 45
Írta: 2015. november 7. 11:04 | Link

Tímea. Ez a neve. Legalább már nem csak "egy lány" a sok közül, hanem név szerint meg tudom szólítani. Jó, mondjuk kicsit furán érzem magam, mert még nem is ismerem, de játékra hívom, ő meg szemrebbenés nélkül belemegy. Ami amúgy tök jó, mert nem kell totojázni azon, hogy akkor most mi legyen vagy hogy legyen. De lássuk csak...
Talán első körben valami egyszerűt kéne művelni, amivel boldogulni fog.
 - Avicus!
Bökök a pálcámmal a legközelebbi lapokra, amik azon nyomban különböző formájú papírrepülőkként kezdenek keringeni a teremben. Nézzük, mit kezd vele Timi. Ha pedig segítség kéne neki, akkor arra is jó vagyok. De példát kéne mutatnom, így akkor kezdem én a mutatványt.
 - Invito!
Célzok egy elég távoli darabra, ami azon nyomban sebesen indul meg felém, mint amit egy mágnes vonz, hogy picivel később a közben kinyújtott tenyeremben landoljon. Majd következőre csinálok valami bonyolultabbat, de egyelőre ez megteszi.
 - Rajtad a sor.
Mosolygok Timire biztatóan, hogy mutasson valamit, amit még nem láttam. Ez pedig nem lesz nehéz, mert tőle még semmi varázslatot nem láttam. Nézzük, mit fog kezdeni a megannyi röpködő repülőtől...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 8. 10:05 | Link

Tekintetemmel folyamatosan figyelem a papírrepülőket,miközben próbálok rájönni mit is tudnék csinálni velük. Nyilván a lebegtető bűbájjal itt nem sokra megyek. Nagy kár főleg,hogy most más nem igazán jutt az eszembe. Várjunk csak. Aha,tudok egy tűzzel kapcsolatosat is. Egy próbát megér és remélhetőleg nem lesz belőle nagy baj. Na lássuk a medvét.-Lacarnium Inflamare-bökök az egyik repülő felé. A pálcából apró kis gömb tör elő. A megcélzott darabot nem sikerül eltalálni. Az utolsó pillanatban arrébb repült,a mögötte lévő viszont meggyúllat. Hát végül is majdnem sikerült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosvölgyi Albert
Tükörfiú


Szárnyaszegett angyal | KisHerceg
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 444
Írta: 2015. november 9. 08:48 | Link

Scarlett bard

Mintha éreznék egy érintést a vállamon, de már nincs lehetőségem megkérni az ismeretlen illetőt, hogy legyen kedves levenni rólam, persze kizárólag a saját érdekében. A tükröződő felület beszippant, én pedig már ott is vagyok egyik tükörvilágomban, egyik kedvencemben.
Egy patak melletti fűzfaligetben állok. Hajamat borzolja egy virágok illatát hozó szellő, és csak úgy vaktában hozzám vág néhány dallamfoszlányt is. Az egyik vaskos törzsű fa mögül előlép egy fiatal lány. Derékig érő égővörös hajzuhatagát egy hanyag fejmozdulattal hátradobja, és közben tovább pengeti lantját. A zene lassan körbefog, nem ereszt, úgy, mint mindig, amikor erre járok.
Tudom, a lányt Jennának hívják, ahogy azt is, hogy kék szemei majdnem zöldnek tűnnek, amikor játszik, és, hogy bár utálja a szeplőit, azok adnak valamiféle megfoghatatlan bájos karaktert az arcának. De most Jenna szemei elkerekednek, mögém pillant, és teljesen elsápad. Aztán elbújik a legközelebbi fa mögé.
Hirtelen pördülök meg, de ott nem látok semmiféle veszélyforrást, csak egy lányt, aki úgy néz ki, tényleg megérintette a vállamat, mielőtt elindultam.
- Üdv - nézek rá bocsánatkérően. - Ezt nem egészen így terveztem.


A lány
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. november 19. 17:53 | Link


Van némi elképzelése arról, hogyan is működhet a segítségnyújtás. Amikor megérkezett, valamilyen szinten még tapasztalhatta is. Nyilván nem a jó emberektől várta, hogy majd rendelkezésére állnak a problémája megoldásában, több alkalommal el is tévedt, és hát, még abban sem feltétlenül voltak készségesek diáktársai, hogy egy unottan eldörmögött „arra” mellé egy hasonlóan lendületes kézmozdulattal irányba állítsák, nemhogy a keresett célszemély megtalálásában előbbre juttassák! És a vérmes rellonosokról is hallott már egy s mást, bár konkrét összetűzésbe még egyikükkel sem keveredett. A nővérét leszámítva, persze, de vele nyilván teljesen más a helyzet.
- Egy rellonos mellett nőttem fel… mondhatni. Talán megbirkóznék azokkal a bizonyos feltételekkel – szűkíti össze szemeit, szája sarkában viszont mosoly bujkál. Nem azon fog megsértődni, hogy nagylelkűen próbálják megkímélni a diákok közti, önzetlennek semmiképp sem nevezhető adok-kapoktól. És elképzelhetőnek találom, hogy legmerészebb ötletei sem tükrözik a valóságot, néhány extrémebb esetet vizsgálva. Édes a tudatlanság. – De igazad van, ha van más lehetőség, nem folyamodnék ehhez a kellemetlennek hangzó módszerhez.
Egy szó, mint száz: lustaságot félretenni, és munkához látni! A volt iskolatársnőivel kapcsolatos kis kitérő egészen feldobja, még ígéretet is tesz arra vonatkozóan, ha bármelyikük a barátnői közül kicsiny országukba érkezne látogatóba, bemutatja Kevének. Aztán a fiú eldöntheti, igazak- e a legendák a francia szépségről, vagy sem.
- Egész nyugodtan – vigyorog. Talán egy kicsit elhamarkodott a kijelentés, de a jó szándék beszél belőle. Ha csak ennyivel örömet szerezhet, hát miért ne tenné. Ezt követően jutnak a felfedezésre, minthogy nem is jó oldalról közelítettek eddig, minden addig átnyálazott oldal időpocsékolás volt. Szőkeségünk egy pillanatra sem idegeskedik ezen, jót nevetgél magában még a csendháborítás után is, majd érdeklődve pislog a fiúra, és a talált bekezdésre. – Igen, ez jó. Csak ne szó szerint másoljuk át. Állati cuki cicát tudok rajzolni, de hogy ezt a gazt… hát, reménykedjünk, hogy nem profi alkotásokat vár, vagy, hogy van legalább egy kis humorérzéke!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 25. 21:32 | Link

Bárcián


Délután a lány egy újabb felfedező körútra indult, mert nem volt semmi kedve szobájában kuksolni, különben sem volt éppen semmi dolga, akkor meg miért ne nézne szét a kastély többi, felfedezésre váró területén?
Rach fekete blúzt, sötét farmert és fekete félcsizmát viselt, haját kiengedve hagyta, csak kifésülte belőle a "boszorkányokat", egyes részeken annyi gubanc volt benne, hogy csak nagy kínszenvedés árán tudta újra simává és "akadálymentessé" varázsolni a haját.
Miután elkészült, úgy gondolta, hogy elviszi magával rajzfelszerelését, mely egy üres papírból és egy ceruzából állt, és keres egy olyan helyet, ahol gyakorolhatja tudását, mellyel igencsak hadilábon állt, de abban reménykedett, hogy sok gyakorlással talán sikerül neki valamennyire elsajátítani ezt a fajta művészetet. Nem érdekelte, hogy milyen lesz a műve, mert senki sem volt vele, hogy kinevesse és nagy magányában talán ihletet kap majd és sikerül egy elviselhető rajzot alkotnia.
~ Na igen, a fényképezés inkább az én területem, de ezt sem szeretném elhanyagolni, csak akkor adom fel, ha semmiképp sem megy, időtöltésnek meg tökéletes! ~
A Rellonos elhagyta szobáját és egy kis ideig bolyongott az épületben, nem igazán talált olyan helyet, ahol nem zajongott volna a többi diák, de nem adta fel és tovább folytatta útját. Nem sokkal később a Keleti szárnyban lyukadt ki a második emeleten. Nem sűrűn járt itt, benyitott az egyik ajtón és egy viszonylag elhagyatott tanulószoba jellegű helyiséggel találta szemben magát, ahol jelen pillanatban csak 1-2 diák ült a terem másik felében rajta kívül.
~ Tökéletes helyszín! ~ -ujjongott magában a lány, majd gyorsan bevetődött a helyiségbe és becsukta maga mögött az ajtót. A terem szinte kongott az ürességtől, csend és nyugalom honolt benne Rachel legnagyobb megelégedésére.
A lány fogta magát, majd nekitámaszkodott az egyik ülőalkalmatosságnak, ölébe vette a papírt és elkezdett rajzolgatni, egyelőre nem is tudta, hogy mit fog alkotni, csak úgy firkálgatott.
~ Nem valami bájos hely, de megteszi, legalább nincs az a nagy hangzavar. ~ -gondolta magában Rach, miközben azon tűnődött, hogy mit rajzoljon, egy tárgyat, tájképet, személyt, állatot? A lehetőségek tárháza végtelen, csak kap majd valamiféle ihletet idővel, egyelőre nem akarta erőltetni a dolgot, mert az erőlködésből idáig soha semmi jó nem sült ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 25. 22:13 | Link

Rachel

Szinte észrevétlenül járja a tanulószobát már egy ideje, a karjára fektetve egy kisebb rajztábla, rajta egy pergamennel, kezében pedig egy penna. Határozott, férfias lépésekkel jár-kel a helyiségben, mint aki tudja mit csinál. Pedig dehogy tudja, dunsztja sincs. Elvileg dolgozik, gyakorlatilag pedig kóvályog.
A mai nap egyik részfeladata elvileg az lenne számára, hogy átjárja a diákok által gyakran látogatott helyeket, ahol bizonyos felszerelésekre mindenképpen szükség van, és összeírja, melyik hely hogy áll ezekkel a felszerelésekkel. Utána pedig szépen vissza a szobájába, ahol majd meg is ír pár levelet, és megkezdődhet a beszerzés. Rengeteg bagoly, különböző tartalmakkal; rendelések, árajánlatok, számlák, befizetések és végül az igazgatói irodában landoló kimutatások arról, mire volt szükség, honnan vettük meg és mennyiért, mire mennyit költöttünk, mennyi idő alatt.
Az egyetlen gondja Bárciánnak most az, hogy a kastély helyiségei nagyon rafináltak, hiszen a legtöbbje bűbájjal van ellátva, ahogy például itt is. A diákok csak azt látják, hogy nem igazán fogy ki a pergamen és a tinta a tartóból, de azt nem tudják, honnan jön. Ezeket a dolgokat be kell szerezni, a bűbáj csak az újratöltésért felel. Nincs ezzel baj, a diákoknak nem is kell tudni erről. A baj ott kezdődik, hogy Bárcián sem teljesen biztos benne, hogy ezek honnan jönnek. Fel-alá járkál, próbálva bármilyen arra utaló jelet találni, hogy merre vannak a pergamenek tárolói. Ha meglenne egyébként már könnyű dolga lenne, mert egy egyszerű varázslattal elő lehet hívni, hogy hogy áll tartalékkel a tanulószoba. Csak ahhoz először nyomra kellene akadnia.
Egy pillanatra végül megáll a tanulószoba közepén, zavartan vakargatva a tarkóját. Na most mi lesz? Körülnéz tanácstalanul és sóhajt egy nagyot.
Ebben a pillanatban azonban kiszúrja az egyik pergamentekercset, illetve arasznyira tőle a pennákat is. Követlenül mellettük egy lány ül. Tétova mozdulatokkal elindul. Nem áll szándkékában senkit sem zavarni, de a munka akkor is munka, a munkát pedig el kell végezni. Szóval szépen odaáll a lány mellé (pontosabban a lány és a tanulószobába beszűrődő fény közé, ám ezt a kellemetlen tényt ő nem veszi észre), suhint párat a pálcájával, aztán a szerzett információt felírja a saját pergamenjére, a pennája csak úgy susog. Sajnos nem veszi észre, hogy teljesen leárnyékolja Rachel lapját, ezzel erősen ellehetetlenítve a rajzolását. Pedig egyébként modellnek egész vicces lenne, ahogy itt álldogál az üres pergameneket és a használatlan pennákat bámulva, észre sem véve, hogy valakinek az időtöltését közben szabotálja. Pont, mint egy félbolond.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 25. 22:57 | Link

Bárcián


A lány még mindig csak firkálgatott, nagyon nehezen ment neki így is az egész, csak vázlatszerű alakzatokat kreált, és nem volt magával megelégedve.
~ Meg tudod csinálni! Hagyj magadnak időt, különben nem fog sikerülni! Micsoda idétlen gondolatok! ~ -morfondírozott magában a lány, mikor arra lett figyelmes, hogy valaki kotorászik mellette és teljesen beárnyékolja a lapját, aminek egyáltalán nem örült.
- Khm! -próbálta kinyilatkoztatni nemtetszését a Rellonos, majd szemöldökét összeráncolva nézett az ismeretlen alakra, akinek nem látta az arcát, mivel a beszűrődő fényt kitakarta és egyébként is jóval magasabb volt nála, szóval szint semmit sem látott belőle a zöldike, amikor egy fél percre rápillantott.
Nem szeretett volna felkászálódni kényelmes ülőhelyéről, ami igazából egyáltalán nem volt az, mert a kemény padló aligha nevezhető annak, de ő egyelőre jól elvolt a helyén, ezért onnan kommunikált a másikkal:
- Mit keresel itt? Csak nem eltévedtél? -érdeklődött kissé gúnyosan, bár miután kiszaladt a száján ez a két kérdés kicsit kényelmetlenül érezte magát, mert mi van, ha nem egy magas diák az illető, hanem valaki más?
~ Grat, Rach, már megint eljárt a szád, lehet, hogy nem kellett volna...~
Igazából az idegesítette, hogy valaki megzavarta a "munkájában", másrészt az, hogy sehogy se ment neki a rajzolás, pedig szeretett volna fejlődni kicsit ezen a téren. Nem sok esélyt látott rá, hogy valaha is jeleskedni fog ebben a műfajban, de úgy volt vele, hogy azért valami csak ragad rá idővel.
A lány úgy érezte, hogy már nincs értelme magyarázkodnia, semmi sem segítene a helyzeten, mivel már eljárt a szája, szíve mélyén remélte, hogy diákkal van dolga, de ha nem az az illető, akkor annak bizony következményei lehetnek, ami elég baljósan hangzott.
Kicsit összébb húzta magát, legszívesebben felszívódott volna, de tudta, hogy nincs menekvés, már megtörtént a baj, fejét gyorsan ölébe hajtotta, a papírjához, nehogy jobban szemügyre vegye az illető, de ő is tudta, hogy semmi jelentősége nem volt ennek a mozdulatsornak, mivel a strucc is hiába dugja homokba a fejét, úgyis meglátják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 25. 23:16 | Link

Rachel

Már nincs sok, mindjárt a listája végére ér. Egészen belemerül a számok gyors összeadogatásába, ahogyan gyűjti miből mennyit lenne érdemes hozatni, hogy kitartson egy időre. Ebben már jó, fejben összeadni szuperül tud, és általában a hosszútávra vonatkozó döntéseket is jól hozza meg. Nagyon sok hasonlóval kellett foglalkoznia már az egyetemen is. Az auror szak után a számolgatás számára szinte felüdülés volt. Kellemes semmittevésnek mondható, aminek ráadásul még a varázsláshoz sem volt köze. Bárcián valamiféle nagyon morbid átmenet az egyik legakciódúsabb varázslómunka és az unalmas mugli munka között. Ám éppen mikor két oszlopot adott volna össze, a mellette ülő lány hangja csendül fel, a szavait pedig láthatóan neki címzi.
Bárcián lassan, felvont szemöldökkel fordul Rachel felé, most már teljesen eltakarva a fényt, így a lány az arcát is kiveheti majd jobban. Habár őt ez egyáltalán nem érdekli. Inkább az, hogy megzavarták a számolásban, ezért most kezdheti majd az egészet az elejéről. Igazából ez sem okoz benne különösebb sértettséget vagy feldúltságot, inkább csak afféle tompa bosszúságot.
- Elnézést, nem akartam megzavarni, de én is csak dolgozni próbálok. Eltévedni pedig nem szoktam. - magázza le kapásból a lányt, csak hogy érzékeltesse vele kissé, hogy ő hajlandó neki megadni a kellő tiszteletet, amit elvár viszont is. Nos, szegény Rachel, ezt hívják úgy, hogy égés. Egyébként az idősebb diákoknak probléma nélkül megengedi, hogy tegezzék, ám Rachel esetében most egyelőre tartja a távolságot, főleg az előbbi kis "beszólása" után.
Végül vet egy elnéző pillantást és egy mosolyt a lány felé, jelezve, hogy nem történt különösebb probléma. Elvégre nem is történt. Bár kicsit már kezdett nevetséges lenni, hogy minimum harmadszorra nézték diáknak, pedig még két teljes hete sem dolgozott az iskolában. Ennyire azért nincsen babapofija, ezt ne mondja senki, mert nem igaz. Vet egy pillantást a Rellonos papírjára, aztán sóhajt egyet. Szinte teljesen üres, hát persze.
- Egyébként sem rám vagy mérges. - állapítja meg egy kisfiús mosoly kíséretében, tegezésre váltva. Egy pillanattal később arrébblép egyet, hogy ne takarja el előle a fényt, és visszafordul a polc felé. Befejezi, amit elkezdett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 25. 23:47 | Link

Bárcián


- Úristen, a fiú a képről! -hagyta el a száját a meglepő felismerés, mikor újból ránézett a férfira, amit azért mert megtenni, mert az megnyugtatta, hogy nem fog neki ártani semmilyen formában sem.
~ Ügyes vagy, csak így tovább, nincs elég bajod így is?! Ezt most hogy magyarázom ki? ~
- Bocsánat, csak mintha már láttam volna magát egy régebbi képről valahol, de már nem is tudom, hogy hol. -mondta egy ártatlan mosoly kíséretében a lány, aki úgy gondolta, hogy egyelőre marad a magázódós hangnemnél, ha pedig az illető felajánlja a tegezést lehetőségét, akkor boldogan él vele. Kicsit megzavarta, hogy először magázta a "fotómodell", majd tegezte, de remélte, hogy az utóbbinál maradnak, addig viszont esze ágában sincs letegezni, mert még baja lehet belőle. Nagyon fiatalos volt az illető, de a Rellonos sejtette, hogy nem egy mestertanonccal van dolga, mert azért látszott rajta, hogy már nem az iskola padját koptatja, még azt is el tudta képzelni, hogy valami új tanár jött az iskolába, akit pont az ő személyében üdvözölhet.
- Nos, kihez van szerencsém? -érdeklődött a lány, majd úgy döntött, hogy mégis feláll a helyéről és bemutatkozik, óvatos léptekkel közelítette meg a férfit, majd kezét nyújtva tudatta vele becses nevét:
- Rachel Octavia Amber vagyok, de mindenki csak Rachel-nek, vagy Rach-nek hív. Egyébként igazság szerint az bosszant a legjobban, hogy béna rajzoló vagyok, sajnos ez van, hiába gyakorlok nem megy. -tette hozzá a Rellonos, akit nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy kihez is van szerencséje.
Annak örült, hogy nem haragudott meg rá igazából a másik, de remélte, hogy nem bosszantja fel azzal, hogy nem hagyja dolgozni. Az a régi kép nagyon izgatottá tette, micsoda egybeesés! Pont az jelenik meg egész valójában, aki az albumban is szerepelt és még sosem látta, hát ez nagy mák!
Remélte, hogy nem kérdez rá rövid és logikátlan magyarázata után még egyszer, hol látta a képet, de tudta, hogy rá fog, akkor majd azt mondja, hogy már nem emlékszik, valahol rátalált, biztos valaki elhagyta...hülye kifogás! Minden esetre barátnőjét sosem árulta volna el, inkább akkor viseli a büntetés következményeit, számára ugyanis a barátság sérthetetlen és szent dolog, a kulcsszó pedig az összetartás.
A többi barátnőjével is mindig számíthattak egymásra, megbíztak egymásban továbbá mindent meg tudtak beszélni és ami a legfontosabb, hogy mindig összetartottak...ez volt az alapelve Lilla esetében is.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 25. 23:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 26. 12:03 | Link

Rachel

Továbbra sem tudja folytatni a számolást, Rachel ugyanis újra megszólal. Ráadásul most éppen egy olyan mondat szökik ki belőle, amely Bárcián érdeklődését is felkelti. Egy kisebb sóhaj kíséretében leengedi maga mellé a rajztábláját, ugyanis érzi, hogyha ez így megy tovább, egy darabig még nem lesz szüksége a listájára. Szó se róla, szívesen beszélget ő akárkivel, csak éppen nem munkaidőben. Most ugyanis ketyeg az óra, ő pedig azért kapja a fizetését, hogy a dolgok el legyenek intézve. Márpedig ha aranyos diáklányokkal cseveg, az valószínűleg nem vezet magasfokú hatékonysághoz.
Most már azonban megtörtént a baj, mert elkezdte érdekelni a leányzó, így aztán szépen lassan megpördül a sarka körül és újra ráaggasztja kékjeit a lányra.
- Képről? - kérdezi zavarodottan, kissé ráncolva a homlokát, mikor a lány magyarázkodásba kezd. Gyanút foghatna ugyan, azonban a szokásos lazaságával csak vállat von, egyszerűen válaszolva:
- Biztos a tablóról. Ide jártam. - fűzi hozzá a magyarázatot, bár azon azért egy pillanatra elgondolkodik, hogy mégis miért vannak a diáklányok azzal elfoglalva, hogy az ő tablóképét nézegetik? Erre a gondolatra elégedetten elvigyorodik, bár átfut az agyán, hogy az egész tök értelmetlen – ő maga ugyanis élőben is megtekinthető, még csak fizetni sem kell érte (egyelőre, bár amennyire jövedelmezőnek tűnik, úgy látszik lenne értelme bevezetni). Szóval száz szónak is egy a vége, egyáltalán nem értette, miért a tablóképével vannak elfoglalva. Egyébként is nagyjából ugyanúgy néz ki rajta, mint ahogyan most is kinéz, a változás maximum egy kis borostában lenne megfogható, azonban ma reggel még borotválkozott is, szóval még csak erről sincs szó.
Közben a lány bemutatkozik, Bárcián pedig kezet ráz vele, miközben ő is megosztja a vele kapcsolatos fontosabb tudnivalókat. Ugyan az egyik nagytermi vacsora során be lett jelentve, mint új gazdasági igazgató, azonban tisztában volt vele, hogy a diákok jó része nem is mindig odalent vacsorázik, ráadásul ha igen, akkor sem igazán figyel oda az ilyesmire... Inkább a habzsolással szoktak foglalkozni. Ha mégis figyelnek, akkor pedig általában nem elég, hogy egyetlen egyszer látják az arcát ahhoz, hogy aztán a gazdasági iroda falain kívül is ráismerjenek. Szóval tulajdonképpen nem hibzátat ő senkit azért, amiért nem tudja róla, hogy kicsoda. Majd idővel biztosan megszokják a jelenlétét.
- Én pedig a gazdasági igazgató vagyok, Béres Bárcián. Tegezz nyugodtan. - mondja végül a lánynak egy barátságos mosoly kíséretében. Ő aztán tényleg nem tanár, alig kerül kapcsolatba a diákokkal a munkája során, szóval ez igazán nem zavarja. A tiszteletlenség és a bunkóság már annál inkább, ezt nem is tűri jól, és bár ő maga nem biztos benne, hogy adhat bűntetőmunkát, de az biztos, hogy mivel együtt dolgozik az igazgatóval és a helyettesével, ha nagyon akar, azért intézhet egyet. Más kérdés, hogy őt azért nagyon-nagyon nehéz annyira felzaklatni, hogy ilyesmihez folyamodjon. Kábé lehetetlen.
Újra a lányra néz, egy egyszerű kérdéssel felelve Rachel gondjára:
- Ha rosszul érzed magad tőle, akkor miért csinálod? - teljesen egyszerű kérdés, ám Berci úgy látja, a kelleténél többször kell feltennie az embereknek. Elvégre vannak kötelező dolgok, amelyeket az ember kedve ellenére is csinál, ám a rajzolás pont nem tartozik közéjük... Ez nem kötelező. Éppen ezért érthetetlen számára, miért kínozná magát ezzel bárki, hogyha csak bosszúságot okoz számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 26. 13:33 | Link

Bárcián


A lány bőszen bólogatott, amikor Bárcián mit sem sejtve megemlítette, hogy biztosan a tablón látta meg a képét.
~ Huh, ezt megúsztam, még szerencse, hogy nem fogott gyanút és eszébe se jutott, hogy máshol is láthattam már. ~
Rach megkönnyebbült, mikor a férfi felajánlotta neki a tegezést, mert így azért mégiscsak kötetlenebbül és felszabadultabban lehet beszélgetni.
- Örvendek, szép pályafutást tudhatsz magad mögött, tanulóból lett gazdasági igazgató. -mondta elismerően Rachel, hiszen nagy megtiszteltetésnek tartotta, ha valaki ilyesfajta felelősségteljes pozíciót tölthet be az iskolában. Bárcián lazának tűnt és volt benne valamiféle megnyutató életérzés is, amit nem tudott hová tenni, mert szinte minden feszültsége eltűnt a közelében.
- Magával a rajzolással nem lenne gond, mert érdekel, csak az okoz bosszúságot, hogy nem igazán megy és az a fajta ember vagyok, aki nem adja fel egykönnyen a dolgokat, szóval talán ha eleget gyakorlok, akkor később jobban fog menni. Egyébként imádok fotózni és az jobban is megy, főleg a fekete-fehér képek készítsével foglalatoskodom, mert az a kedvenc műfajom. Azon belül is a jól elkapott pillanatok híve vagyok, a beállított képek olyan műviek és azok nem tudnak úgy mesélni egy szereplőről, mint a pillanat hevében elkapott felvételek. Azért is választottam ezt a műfajt, mert ezek a fotók adják vissza a puritán valóságot igazán, mivel nincsenek benne tarkabarka színek, amik elvonnák a figyelmet a kép igazi mondanivalójáról.
A Rellonos őszinte lelkesedéssel mesélt a fotózásról, képeit egy albumban gyűjtötte össze, melyet gondosan elrejtett a szobájában, nehogy bárki is hozzáférhessen, akinek nem akarja megmutatni.
- Mivel töltöd a szabadidődet? -érdeklődött Rach, mivel kíváncsi volt rá, hogy mit csinál Bárcián szabad perceiben, ha már így összfutottak.
A lány nem igazán rajongott az ötletért, hogy olyasmit csináljon, amihez nem fűlik a foga, de a rajzolás valamennyire érdekelte, csak ezért tett erőfeszítéseket ez irányban, viszont úgy határozott, hogyha kiderül, hogy egyáltalán nincs hozzá tehetsége, akkor nem fogja erőltetni.
Örült, hogy találkozott Báricánnal, mert kíváncsivá tette a kép kapcsán a férfi, hogy vajon milyen tulajdonságokkal rendelkezik és ugye ezt a fotóról nem igazán lehet leszűrni. Idáig szimpatikus volt neki, mert látta, hogy egyáltalán nincs magától elszállva és nem egy rosszindulatú emberrel van szerencsére dolga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 26. 20:00 | Link

Rachel

Csak egy nem annyira élénk mosollyal nyugtázza a lány megjegyzését a karrierjére vonatkozóan. Azon gondolkodik, hogy tulajdonképpen már talán vezető is lehetne az egyik parancsnokságon aurorként, hogyha nem változtat útközben tervet. De egyszerűen nem volt neki való az a munka. Azt remélte, attól majd megjön a hőn áhított rendszeres adrenalinlöket, az izgalom, a rég keresett pörgés... De aztán egy idő után belátta, hogy nála ez talán sosem fog eljönni. Egyszerűen elunta ezt is, ahogyan minden mást is eddig, talán az idegen nyelvek tanulását leszámítva. És persze az utazást, de ez külön kategória volt, érthető okokból. Annak nem önszántából vetett véget.
Leginkább hálás, amikor Rachel újra beszélni kezd, így inkább rá tud figyelni, mintsem a saját hülyeségeivel foglalkozna. Kicsit meglepődik a lányon, ugyanis a Rellonos hosszas beszámolóba kezd, kifejti a véleményét és részletekbe menően mesél a szenvedélyéről. Egy pillanatra elgondolkodik. Na ez lenne az, amit ő is keres. Egy olyan akármi, amely esetében ő sem tudna mást tenni, csak minden egyes szembejövőnek (akinek legalább már a nevét tudja)  lelkesedéssel mesélni róla, nem érdekelve, hogy a másikat egyáltalán leköti-e, és csak mondani és mondani, és közben érezni a belül lüktető életerőt, amely hajtja a cselekedeteit. Ám ő sosem érzett ilyet záros időnél tovább. Mindig jött egy-két új dolog, érezte is egy darabig, aztán egyszerűen csak... Elmúlt. Rámosolyog a lányra, mikor az befejezi a mesélnivalóját, majd kedvesen válaszol:
- Érdekesen hangzik, és egyetértek veled. A fényképek tényleg sokat elmondanak. Ha ezt választod, biztosan szép hivatásod lesz. - állapítja meg, bár azt már nem teszi hozzá, amit egyébként is gondol még a a dologról, vagyis, hogy fizetése már annál kevésbé lesz szép. Ám pontosan ő az, aki a legjobban tudja, hogy ez nem igazán számít. A fél karját odaadta volna egy olyan állásért, amit ilyen lelkesedéssel szeret. Ja várjunk csak... Oda is adta. Morbid-nem morbid, ezt a mondást valószínúleg Bárciánról írták.
- Nos, én korántsem foglalatoskodom ilyen érdekes dolgokkal. - nevet fel, sugárzó arccal nézve a lányra. Szórakoztatónak találja a társalgást, különös tekintettel a lány kedves jóindulatúságára, ahogyan vele próbál beszélgetni. Igyekszik nem éreztetni vele, hogy erre igazán semmi szükség nincsen szerinte, ugyanis meggyőződése, hogy a lány alapvetően udvariaskodik vele. Ő nem tud a képről, így semmilyen egyéb elképzelése nincs, hogyan kelthette volna fel Rachel érdeklődését ennyire, másként. Éppen ezért inkább úgy dönt, hogy visszatereli a beszélgetést a lányra.
- Szerintem egyszerűbb lenne, hogyha kezdetnek kiszemelnél magadnak valamit, amit lerajzolhatsz. Másolni mindig sokkal könnyebb. - próbál tanácsot adni, bár ő maga sem konyít olyan rengeteget a firkálmányok gyártásához. Azonban a tanácsai általában bejönnek, ezért most is igyekszik hasznos lenni. Ahogy mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 26. 20:43 | Link

Bárcián



- Köszönöm, szerintem is szép hivatásom lenne, ha ezt a pályát választanám, de tisztában vagyok vele, hogyha meg szeretnék élni belőle, akkor profi fotósnak kellene lennem, elvégre az lenne a cél, nem is a pénz miatt, hanem magam miatt.
A lány mélyen hallgatott arról, hogy egyáltalán nem volt ráutalva az anyagiakra, hiszen gazdag, nemesi családból származott, de mindenképpen szerette volna elérni később, hogy ne kelljen senkire se támaszkodnia, hanem a saját maga erejéből építsen fel egy remek karriert, mégpedig olyat, amit szívesen csinál és megpróbálja ebből biztosítani megélhetését, de lelke mélyén tisztában volt vele, hogyha bármiben is kudarcot vall, a családjára mindig számíthat, de ezt nem akarta megtapasztalni.
- Elsősorban ez érdekel jelenleg legjobban, de szívesen íjászkodom még, űzöm a varázspókert és sportolok is, szenvedélyem a fitnesz és a futás. -tette hozzá a Rellonos kissé szégyenlősen, mert végtére is kicsit zavarban érezte magát Bárcián társaságában és furcsállotta, hogy mi ez a nagy nyugalom mindemellett, ami rátelepedett hirtelen. Nem volt ellenére ez az állapot, mert mostanság elégé frusztrált volt időnként, egyrészt a családjának hiánya miatt, másrészt a vizsgák végett. Volt benne egyfajta megfelelési kényszer is a szülei irányába, hiszen elvárták tőle, hogy jól teljesítsen és később olyan pályát válasszon, ami nem csorbítja a hírnevüket, ennek pedig nem volt könnyű megfelelni.
- Ó értem, de mi az amit a legszívesebben csinálsz? Mindenkinek van egy olyan kedvenc tevékenysége, amely teljesen kikapcsolja és egyben felüdíti. -jelentette ki Rach, hiszen biztos volt benne, hogy van olyan tevékenység, amelyet a férfi szívesen űz, hacsak nem titok. Kíváncsi volt rá, hogy mit csinál a szabadidejében, hiszen még alig ismerte és szeretett volna róla többet tudni.
- Köszönöm a tanácsot, másolni tényleg nem lenne olyan nehéz kezdésnek, ebben igazad van, de én vizuális típus vagyok és inkább azt szeretném ábrázolni, ami foglalkoztat és belőlem jön, tehát sokszor nem is kézzel fogható dolog. Szeretem, ha olyat alkothatok, aminek van valami mondanivalója és közel áll hozzám, nem csupán hétköznapi dolog. Szerinted veszett fejsze ez az ügy? Tudom, nehéz eset vagyok. - mondta kissé szomorúan Rachel, majd tekintetét levette Bárciánról és lehajtotta fejét, mivel kissé csalódásnak fogta fel az egész dolgot, pedig még bele sem kezdett igazából.
- When a door closes, a window opens... Or, something like that. -tette hozzá a fotográfiára utalva, de nem tudta, hogy milyen nyelveken beszél a férfi, így nem volt biztos benne, hogy megérti mondandóját, de azért egy próbát megért, mivel mégiscsak az angol volt az anyanyelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Béres Bárcián
INAKTÍV


Gazdasági igazgató | Utónium professzor
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 2394
Írta: 2016. január 27. 13:14 | Link

Rachel

Elismerően pillantana a lányra, ha nem tartaná a dolgot kissé kínosnak, ezért inkább nem néz rá, csak bólogat. Ezek szerint ugyanis Rachel is rájött már az anyagiakkal kapcsolatos kérdésekre is. Hiába tűnhet ez kissé lenézőnek, igazából meglepődik ezen. Nem azért, mert ne lehetne a lány okos, vagy gondolkodhat előre, ám a legtöbb korabelinek ezek a kérdések nem szoktak számítani. Neki sem számítottak az ő korában. Pedig ő mégcsak nem is gazdag, aranyvérű családból származik, ahol aztán tényleg ne kellett volna ilyesmire gondolnia a rendelkezére álló hatalmas anyagi javak miatt. Egyszerűen csak egy 14-15 évest tapasztalata szerint még inkább foglal le az, hogy ő maga mit szeretne csinálni és mit élvez, mint az, hogy mivel lehet jól keresni. De ezek szerint újdonsült kis ismerőse kivétel ez alól.
Közben Rachel elkezd mesélni a további érdekeltségeiről is, Bárcián pedig megállapítja, hogy a lány elég sokoldalú. Őt már ennyi idős korában sem érdekelte ilyen sok dolog, vagy legalábbis nem egyszerre. Időbeli eltérésekkel mondjuk sokkal több is, de  csak azért, mert folyamatosan csapongott a dolgok között.
- Jól hangzik. Sportolni én is sokat szoktam. De inkább a muglik által űzött extrémsportokat részesítem előnyben. - teszi hozzá, már láthatóan nem akarja Rachel annyiban hagyni, hogy a férfiől semmit nem tud meg. Elgondolkodik rajta, hogy egy igazi aranyvérű lehetséges, hogy vérlázítónak találja ezt, elvégre a varázslóknak is van tömérdek sportjuk... Azonban ő jobban szereti azt, amikor nincs ott a mágia, hogy körülvegye és megvédje. Olyankor tud igazi izgalmat átélni, mert akkor tudja, hogy tényleg csak magára számíthat, még a varázserejére sem. Számára van ebben valami izgalmas.
- Utazni és új nyelveket megismerni. - teszi végül hozzá, mert ez felel meg a legjobban annak, amiről Rachel beszél. A hangjában van egy kis szomorú él, egy pillanatra letekint a kesztyűs kezére, bár igyekszik úgy tenni, hogy Rachel ne vegye észre. Direkt nem beszél a dologról múltidőben, mert nincs kedve magyarázkodni, főleg nem a lánynak, akit még csak nem ismer. Nem igazán van köze hozzá, ezért inkább nem is hozza szóba a dolgot. Ő tulajdonképpen már elveszítette azt, amit igazán szeret csinálni.
Kissé felnevet Rachel aranyos kérdésén, majd lágyan, ám cseppet okítólag szólal meg:
- Nem veszett ügy, csak szerintem túl sokat szeretnél túl gyorsan. Nem lehet rögtön úgy kezdeni, hogy bármit elképzelsz, tökéletesen fog menni. - feleli a lánynak egyszerűen, mert így is gondolja. Nem kell olyan mohónak lenni, előbb-utóbb úgyis belejön, de mindenkinek kezdenie kell valahol.
- Indeed. - feleli még a lánynak. A nevéből már sejtette, hogy nem a magyar az anyanyelve, ez pedig most be is bizonyosodott. Nos, Bercinek mondhatja bárhogyan, legalábbis kilenc nyelv biztosan van, amelyen megértené. Az ő hibája, valóban mindig lefelejti a gazdasági igazgató mellől, hogy ő a suli nemzetközi kapcsolattartója is. Úgy már túl hosszú lenne a bemutatkozás, meg egyébként is, ez a munkájának sokkal kisebb részét teszi ki. Bár ez az izgalmasabb része.
Utoljára módosította:Béres Bárcián, 2016. január 27. 13:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 27. 14:09 | Link

Bárcián



Nagyon megörült annak a leányzó, hogy Bárcián ilyen empatikus és nyíltan kimondja azt, amit gondol, nem kertel. A zöldike újra beszélgetőpartnerére tekintett, immár szemtől szembe folytatva a társalgást. A lány a kora ellenére komolyabb volt a többi korabeli ismerősénél, ez részben a neveltetésének volt köszönhető, hiszen felelősségre, megfontoltságra nevelték a szülei és tisztában volt az adott lehetőségekkel és azok következményeivel. Mindig felmérte a helyzetet, óvatosan állt hozzá mindenhez, nem szeretett fejest ugrani a dolgokba, hiszen tapasztalata alapján abból inkább csak baj származott. A bátyja is megfontoltabb típus volt, de ennek ellenére időnként hajlamos volt meggondolatlanul cselekedni, persze annak általában ő itta meg a levét. A húga pont az ellenkezője volt, nehezebben is bírtak vele a szülei, de azért nem volt teljesen kezelhetetlen, megvolt a magához való esze, csak épp letojta a dolgokat, egy igazi tűzről pattant lányka volt.
- Milyen extrém sportot űzöl? -érdeklődött Rach, majd Hedda jutott az eszébe, ő is nagy sportember volt és mugli csapatban játszott, nagy tehetségnek ígérkezett. A lány őt sem bélyegezte meg, hiszen mindenki úgy áll a muglikhoz, ahogyan akar, neki ebbe semmilyen beleszólása sincs és tiszteletben tartja mások véleményét, életét, viszont ezt magára nézve a többiektől is kölcsönösen elvárta.
Hallotta, hogy az extrém sportok az egekbe repítik az adrenalin szintet és valamiféle eufórikus állapotot okoznak, ezért is kedvelték annyira a merészebb típusú személyek, hát egészségükre!
Rachel sok mindenben benne volt, de ez távol állt tőle, igaz sose próbálta ki a sport ezen formáját, úgyhogy el sem tudta képzelni, milyen lehet, de azzal tisztában volt, hogy veszélyes vállalkozás.
A Rellonos nagyon felvillanyozódott, hogy Bárcián értette, amit mondott, sőt még válaszolt is rá angol nyelven, és mint kiderült jó nyelvérzékkel áldhatta meg a sors, hiszen azt mondta, hogy az utazás mellett szívesen sajátít el új nyelveket is.
- Milyen nyelveken beszélsz? Nekem az angol az anyanyelvem, de beszélek magyarul és koreaiul is.
A lány észrevette a kesztyűt a férfi kezén, de volt benne annyi tapintat, hogy nem firtatja a dolgot, egyébként sem akarta lerohanni ezzel a dologgal már az első alkalommal, hiszen még alig ismerte és nem akart udvariatlan lenni vele. Biztos, hogy Bárcián nem örült volna, ha rögtön rákérdez erre a kényes ügyre és nem szerette volna ilyen jellegű indiszkrét kérdésekkel bombázni.
- Igen, igazad lehet, kár, hogy nem megy minden simán, bár ha semmi kihívás nem lenne a dologban, akkor a végén sikerélménye sem lenne az embernek. -válaszolta Rachel, mert ésszerű volt számára, hogy mindenért meg kell küzdeni és az életben semmi sincs ingyen, legalábbis semmi sem vehető meg pénzzel, amihez valamiféle adottság szükséges.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. január 27. 14:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2016. március 8. 21:33 | Link

Hedda

Odakint vihar tombol. Elérkezett a tavaszi változékony időjárások ideje. A szél erejétől megrázkódnak az ablakok. Bár délután van, a sűrű felhők eltakarják a napot, emiatt olyan sötét van, akárha éjszaka lenne. Az égen villám cikázik át, Aaron eltűnődve nézi, és csak akkor mozdul meg, amikor a hangja is elér hozzá. Elrejtőzik a bútorok mögé, és szürke prémmel szegélyezett vastag  köpenyét maga köré húzza. A ruha kámzsája nagyrészt takarja arcát, csupán álla határozott vonala látható, és egy, az arca mellett kígyózó, hosszú, szőke tincs.
Igen, hosszú és szőke. Aaron fején egész érdekes frizura látható. Szőkére festett, megnövesztett haja északi divat szerint több kisebb fonatba kényszerített, némelyik színes fonalakkal díszített. Ostobán érzi magát így, bár az igazat megvallva nem áll neki rosszul. Csak ezért az alkalomért borostát is növesztett, szintén szőkére színezettett. Nem gondolja, hogy a lány fel fogja ismerni, de így az álcája is sokkal jobb.
Hogy mit is keres itt ebben a furcsa álruhában? Egy rellonos lányra akarja ráhozni a frászt. Múltkor kellemetlen meglepetésben volt része a jóvoltából, ezért úgy döntött, megleckézteti. Egy hete kezdte el az akciót. A lány anyanyelvén írott fenyegető leveleket küldött neki. Mindegyik üzenet arról szólt, hogy, ha beszélni mer, akkor... hát válogatott szörnyűségek történnek vele. Mára pedig idecsábította, a tanulószobába. Az egyik tanár nevében üzent neki, hogy a vizsgával kapcsolatosan lenne némi megbeszélnivalójuk. Még az időjárás is a kedvére tesz éppen.
Aaron lesben áll, kezébe szorítja pálcáját. Amint a lány átlépi a küszöböt, kilövi a világítást, félhomályban maradnak, csupán a villámok világítják meg időnként a szobát. Aaron nem várja meg, hogy a lány sarkon forduljon, megcélozza a zárat, és elvágja a menekülése útját. Aztán vár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. március 9. 22:28 | Link


Amikor a fagyi visszanyal. Heddát az utóbbi napokban különös, norvégul írt levelek fogadták. Fenyegetőzések voltak ezek, amik nem sok jóval kecsegtettek, mégis elhessegette ezeket a gondolatokat. Nehezen ment a vizsgára való koncentráció, most viszont az egyik tanerő óhajt konzultálni vele a beadott munkájával kapcsolatban.
A szörnyű vihar, mely kint dúl, kellemetlen érzést ébreszt benne. Gyerekkorában is gyűlölte a mennydörgést és villámlást, valamiért balsejtelem fogta el, ha ilyen volt az időjárás. Belépve a tanulószobába nem lát senkit így elsőre, a villany ég, aztán... Aztán Hedda lába a padlóba gyökerezik, ugyanis hirtelen kialszanak a fények, s az egyetlen dolog, ami megvilágítja a szobát, az a hatalmas és fényes villám, amely éppen átszeli az eget. Nyel egyet, a dörgésre pedig összerezzen. Biztosan csak áramkimaradás, vagy tudja Merlin haragja.
- Tanár úr... - bizonytalanul csengnek a szavak, s annyira megfeledkezik magáról, hogy akcentusossá válik kiejtése. A balsejtelem beigazolódni látszik. Az elmúlt időszakban túl sok embert heccelt meg és a karma, bizony, ez a karma lesz. Most bosszút áll rajta. Nehezen vallja be magának, de fél, s bár szégyen a futás, de rendkívül hasznos, így megperdül és nyomná le a kilincset, csakhogy... Zárva. Veszett módon kezdi el ráncigálni az ajtót, az ereiben elkezd száguldani az adrenalin és minden eszébe jut, csak az nem, hogy csapasson egy zárnyitó bűbájt.
Ha ez nem volna elég, retteg megfordulni. Mi lesz akkor, ha valami félelmetessel találja szemben magát? Mi lesz akkor, ha nem jut ki innen soha többé? Túl fiatal és gyönyörű - nem mellesleg tehetséges - ahhoz, hogy így végezze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 12 13 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyMásodik emelet